Terhesség

Vetélés után: a gyász öt szakasza

Egy terhességet elveszíteni mindig fájdalmas és megrázó. Bárhogy is készültünk rá, bármilyen korán történt is, a veszteség így is, úgy is veszteség, amit fel kell dolgozni, meg kell gyászolni.
2019. Június 16.
Mindenki máshogy éli meg a vetélést

A gyász stádiumait Elisabeth Kübler-Ross határozta meg: a pszichológus szerint a gyászfolyamatban a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás követik egymást. Egy vetélés után a nők is ugyanezeken a stádiumokon mehetnek keresztül, ám előfordulhat, hogy “visszaesnek” egy korábbi szakaszba, majd újra előbbre lépnek. A veszteség feldolgozását megnehezítheti, hogy a partnerünk máshogy élheti meg a gyászt, más ütemben haladhat és az érzelmeit is más módokon fejezheti ki. A vetélésről ráadásul nehéz beszélni a családtagoknak, barátoknak – és gyakran ők sem igazán tudják, hogy mit mondjanak. A vetélés után sok nő egyedül érzi magát, elszigetelődik másoktól, ez pedig csak még nehezebbé teszi a veszteség feldolgozását és elfogadását.

Milyen szakaszok lehetnek jellemzőek vetélés után?

Sokk és tagadásMintha az egész világ összeomlana, olyan hallani az ultrahangon, hogy nincs többé szívhang, vagy megtapasztalni az erős vérzést. Ezt a sokkot tagadás követi: hogyan lehet ez egyáltalán lehetséges? Biztosan rossz a vizsgálat! Teljesen normális, ha újra és újra megerősítést várunk, mert még bennünk él a remény, hátha tévedés történt. Sok nőnél sajnos bizonyos tünetek is megmaradnak, ami még nehezebben elfogadhatóvá teszi a vetélés tényét.HaragMiért én? Miért az én kisbabám? Miért velünk történik ez? Hiszen mindent jól csináltam, vitaminokat szedtem, nem cigiztem, orvoshoz jártam… Ez nem igazságos! Van, aki saját magára mérges, mert úgy gondolja, ha máshogy tesz valamit, akkor megmaradt volna a terhesség. Mások a párjukra haragszanak, mert nem elég megértő vagy nem elég szomorú, esetleg a barátaikra, ismerősökre, mert nekik gyerekük születhet. Ezek a reakciók egyáltalán nem logikusak, és valójában nem személyekre, hanem magára a helyzetre haragszunk. Ez teljesen normális reakció, ám fontos megérteni, hogy ne azokra az emberekre irányítsuk a haragunkat, akik valójában támogatni szeretnének minket.AlkudozásEbben a szakaszban a hibák kijavítására koncentrálunk, igyekszünk “biztos megoldást” találni arra, hogy többet ne fordulhasson elő velünk, ami történt. Van, aki teljesen megváltoztatja az étkezését, száműzi a kemikáliákat az otthonából, sőt megszakítja a kapcsolatot azokkal az ismerősökkel, akiket “negatívnak” tart. Azonban a vetélések jó részére tulajdonképpen nincs magyarázat, nem lehet előrejelezni vagy megelőzni ezeket (természetesen sokat tehetünk azért is, hogy minél kisebb legyen ennek az esélye, de “tutibiztos” módszer sajnos nincs). Erre az időszakra jellemző lehet, hogy azonnal megpróbál valaki újra teherbe esni, ám ha a dolgok nem mennek a terv szerint, csak tovább nőhet a szomorúság és a frusztráció.Szomorúság és depresszióIlyenkor tudatosul a nőben, hogy valójában mekkora veszteség érte és hogy már semmit nem tehet, a múlt megváltoztathatatlan és a jövő is bizonytalan. Ez a szakasz gyakran elvonulással, elszigetelődéssel, mások teljes elutasításával jár, sokszor úgy érzik, hogy ők a világon az egyetlenek, akik ilyen borzasztó fájdalmat élnek át. Motiválatlanság, gyengeség is jellemző lehet. Az, hogy milyen súlyos a depresszió, egyénenként nagyon eltérő lehet, ám ha heteken keresztül negatívan befolyásolja a hétköznapokat, mindenképpen szakemberhez kell fordulni!ElfogadásA veszteség súlya idővel egyre könnyebb és könnyebb lesz, napok telhetnek el úgy, hogy nem is gondolunk a vetélésre, ez azonban bűntudattal és önváddal is együtt járhat. Ez teljesen természetes, mint ahogy az is, hogy akár visszaléphetünk egy korábbi szakaszba. Nincs előírás arra, hogy valakinek mennyi idő alatt kell feldolgoznia a vetélést. Egy idő után a veszteség a részünkké válik, alakít rajtunk, anélkül, hogy meghatározná a mindennapjainkat, befolyásolná a döntéseinket vagy a gondolatainkat.(Cikk forrása: mother.ly)Ez is érdekelhet: