Kisgyerek

Mit kezdjünk a válogatós gyerekkel?

Van, akinek a gyereke ritkán utasít el ételt, másnál igen gyakori a válogatósság, az evés körüli mizéria. Ritkán áll biológiai ok a háttérben, de tünete is lehet számos problémának.
2020. Szeptember 21.
Mit kezdjünk a válogatós gyerekkel? (fotó: Getty Images)

Vannak gyerekek, akik életük egy bizonyos szakaszában utálnak enni, vagy csak kétféle ételt hajlandóak megenni, és/vagy soha nem akarnak új ízeket, ételeket kipróbálni. Viszonylag ritka, hogy mindez nem keseríti meg a család életét, a legtöbb szülő nem legyint a problémára, hanem megpróbál mindenféle praktikát bevetni, csakhogy a gyerek többet, mást is egyen.

A pszichoforyou.hu cikke próbált utánajárni annak, hogy mit érdemes csinálni, ha a gyerek válogatós. Ehhez két szakértőt is segítségül hívtak: Bojti Andrea gyermekpszichológust és Ambrus Évát, aki több szakácskönyvet írt direkt válogatós gyerekeknek (és szüleiknek) és a hazai legnagyobb hozzátáplálási márka megálmodója is.

Amikor megkezdődik a hozzátáplálás, máris szembesülhetünk azzal, hogy a baba nem minden ételt fogad szívesen, sőt, akár el is utasíthatja azokat. Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint “A hozzátáplálás természetes velejárója, hogy a kicsi elutasít bizonyos ételeket. Sohasem szabad erőltetni az evést, akkor sem, ha a táblázat, a szomszéd vagy az internet szerint már adott dolgot enni “kellene”. Kóstoltatni szabad, az érdeklődés pedig előbb-utóbb felébred.”

Hozzáteszi, hogy habár mindez könnyűnek hangzik, de az anyában is okozhat nehézséget, ha a kisbaba elutasítja a főztjét. Arra is felhívja a figyelmet, hogy nem érdemes a szülőnek túlzottan magára venni a válogatósságot, finnyáskodást, mert könnyen játszmává alakíthatja az étkezést.

Életkori sajátosság

A válogatósság életkori sajátosság is lehet. Leginkább másféléves kor körül jelenik meg, mint egyfajta evolúciós kódoltság, ebben a korban nem könnyen kóstolják meg a gyerekek az új ételeket, a furcsát, az ismeretlent. De az is jellemző erre a korra, hogy a kisgyerek ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, gondoljunk a kedvenc és állandó alvókára, takaróra, és ez a ragaszkodás az ételek irányába is megnyilvánul. Bojti Andrea azt javasolja, hogy nem kell rágörcsölni a témára, “de jó, ha egy-egy étkezésre tudunk 2-3 alternatívát ajánlani, amiből az öntudatos pici maga választhat.”

Amikor a válogatósság tünet

Ha a szülő úgy látja, hogy a gyerek nagyon keveset eszik, akkor első körben a szakember a naplózást javasolja: írjuk fel, hogy mit és mennyit eszik a gyerek naponta, hetente. Előfordulhat, hogy vashiány áll a háttérben, bár ritkán ez az ok. Sokszor inkább rossz szokások állnak a nem evés hátterében, például a délelőtti túlzott gyümölcsléfogyasztás, amivel a gyerek már fedezi a napi kalóriaszükségletének elég nagy részét, persze, hogy nem sokat eszik ilyen esetekben ebédre.

Lelki problémák is állhatnak a nem evés hátterében, ilyen lehet a szorongás vagy a családban történő változások, feszültségek. A pszichológus szerint ezek a leggyakoribb okai az étkezéssel kapcsolatos nehézségeknek, még úgy is, ha nincsenek konkrétan kimondva ezek a családi problémák, a gyerek úgyis érzi.

Az óvodás kori nem evés mögött sokszor az óvodai beszoktatás időszakához kapcsolódik, a beilleszkedéshez, az elváláshoz. “Ebben az esetben első körben óvoda pszichológust érdemes keresni, nem pedig az étrenddel kapcsolatos változásokra fókuszálni” – hangsúlyozza Bojti Andrea. A szaksegítség megkeresése azért is fontos a gyermekpszichológus szerint, mert a később, a kamaszkorban megjelenő evészavarok – anorexia, bulimia – hátterében gyerekkori étkezési problémák, illetve a gyerekkori, fel nem dolgozott, családi feszültségek is állhatnak.

Ambrus Éva, hozzátáplálási szakember a legnagyobb problémát abban látja, hogy “a működő ösztöneinket elnyomja a rengeteg impulzus: a szüleink, rokonaink kommentjei, a neten olvasható sok-sok ellentmondásos információ, a játszótéren kapott kéretlen tanácsok. Ha ezektől függetleníteni tudjuk magunkat, és gyermekünkre, illetve az ő jelzéseire figyelünk, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz.” Szerinte a válogatósság mögött sok ok húzódhat meg, ő újragondolja a hagyományos recepteket, ezzel is ösztönözve a szülőket.

Forrás: pszichoforyou.hu