A gyermekpszichológusok szerint gyakori, hogy a kisgyerekek hangosan beszélnek önmagukkal – amit nem szabad furcsának vagy negatívnak ítélni. Az önmagukkal való beszélgetés jellemzően 3-5 éves kor között a leggyakoribb, de tovább is maradhat.
“Ahogy a kisgyermek gyakorolják a járást, úgy gyakorolják, fedezik fel a világot és a nyelvet a gyerekek” – mondta Ester Cole, torontói pszichológus a Todaysparent.com internetes portálnak. Ez egyfajta szerepjáték, felfedezik a kapcsolatokat, és irányítják önmagukat egy tevékenység közben.
Előfordulhat, hogy beszélgetnek magukkal, miközben felveszik a cipőjüket, elmesélik a nap folyamán tapasztaltakat, vagy lefekvés előtt kivetítik érzéseiket a plüssállatokra. Cole szerint utóbbi esetben például olyanokat mondhatnak, mint: “Ne félj a sötétben. Minden rendben van. Megölellek.”, utánozhatnak valamit, amit a szüleik mondtak nekik.
Milyen előnyei lehetnek, ha a gyerekek magukban beszélnek?
“Az önmagukkal való beszéd betekintést jelenthet a gyerekek önszabályozásába, motivációjába, gondolataiba, érzéseibe, stratégiáiba” – mondta el a portálnak Kimberly Day, a Nyugat-Floridai Egyetem (University of West Florida) pszichológia adjunktusa, aki az önmagunkkal folytatott beszédet kutatja. Tanulmányai szerint a gyerekek, akik a feladatok közben beszélnek magukhoz, jobban tudják kezelni a viselkedésüket és érzelmeiket a bonyolultabb tevékenységek során.
Lev Vygotsky, orosz pszichológus a 20. század elején tanulmányozta az önmagunkkal folytatott beszédet, és átmenetnek tekintette ezt a szociális és a “belső” beszéd között. Adam Winsler, a virginiai George Mason Egyetem (George Mason University in Virginia) professzora pedig úgy találta, hogy az 5 éves gyerekek jobban teljesítettek a motoros feladatokban, amikor hangosan beszéltek magukkal – akár spontán módon, akár amikor erre kérték őket -, mint amikor csendben voltak.
- Kapcsolódó: Ezt kell tudnod a 4-5 évesek beszédfejlődéséről
Hogyan érdemes reagálni?
A szakemberek szerint nem szabad elfojtani ezt a fajta beszédet, mert ez segíti a gyerekek érzelmi és intellektuális fejlődését. Zavaró üzenet lehet egy kisgyereknek, ha a szülő például azt mondja, ne beszéljen a plüssállatokhoz, mert nem valódi személyek. Cole szerint alternatív megoldás a játékos reagálás, fokozatosan megtanítani neki, mi a különbség a valódi és a képzeletbeli között. Érdemes például részt venni a játékban, és valami hasonlót mondani: “Megmondjuk a macinak, hogy ideje lefeküdni?”.
Miért beszélnek egyes gyerekek többet, mások kevesebbet magukkal?
Day egy 2018-as vizsgálata szerint a gyerekek kevésbé beszélgettek önmagukkal, ha a szüleik túlságosan utasítóak és érzékenyek voltak a játékot illetően. Cole szerint pedig a gyerekek személyiségétől is függ, mennyit beszélnek magukkal. Emellett függ attól is, mennyire kifejező a szülő, és mennyit kerülnek interakcióba a gyerekek másokkal, ahelyett, hogy magukat kell lekötniük.
Mikor lehet ok az aggodalomra?
Noha beszámoltak arról, hogy bizonyos viselkedésproblémákkal, mint például a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességekkel küzdő gyerekek hajlamosabbak lehetnek többet beszélni önmagukkal, de ez nem azt jelenti, hogy a hangos beszéd magukkal feltétlenül aggasztó lenne. Cole szerint a gyerekek ebből nagy valószínűséggel kinőnek, különösen, amikor az iskolában csendben kell lenniük.
Ha hirtelen gyakrabban fordul elő egy gyereknél, hogy többet beszél magával, amelyet egy traumatikus esemény vált ki (például egy háziállat elvesztése), vagy ha a szabad játék során szociálisan elszigetelt lesz, akkor érdemes szakember segítségét kérni. A szakember segíthet kideríteni, hogy a gyermek kirekesztettnek, elutasítottnak érzi-e magát, vagy esetlen nem jut elegendő kölcsönös kommunikációhoz a szüleitől, társaitól.