Kisgyerek

Mégsem veleszületett a diszlexia, inkább nyelvi okai lehetnek

Azokban az országokban, ahol latin betűs írásmód van, magasabb a diszlexia aránya, mint ott, ahol fonetikus írás van. Lehetséges, hogy nem genetikai, hanem nyelvi okai vannak a diszlexiának.
2020. Október 13.
A diszlexia nem veleszületett, inkább nyelvi okai lehetnek (fotó: Getty Images)

Taeko Wydell, a Brunel University London professzora szerint a diszlexiának nem genetikai (tehát nem úgy született), sokkal inkább nyelvi okai lehetnek. Szerinte az angol anyanyelvűek körében az angol nyelv sajátosságai miatt és az ehhez kapcsolódó írásrendszer miatt magas a diszlexiások aránya. Angol nyelvűek esetében minden tizedik ember diszlexiás, hasonlóan egyébként Magyarországhoz – írja a Qubit.hu.

Az angol írásrendszer igen szabálytalan. A nyomtatott szöveg felolvasása vagy a szavak írásmódja nem mindig következetes. Ez a szabálytalanság vagy következetlenség különösen megnehezíti a diszlexiás gyerekeknek az angol nyelvű olvasás és írás elsajátítását” – mondta Wydell a BBC riporterének.

A professzor példákkal is alátámasztotta kijelentéseit. Az angolban a “mint”, a “lint” és a “hint” szavakat máshogy ejtik, mint a “pint”-et. Ugyanakkor az olyan szavak, mint a “through”, a “though” és a “tough” mind másként hangzanak, annak ellenére, hogy amikor leírjuk őket, hasonlónak tűnnek. Ez az angolt úgynevezett átlátszatlan (opaque) nyelvvé teszi, ami azt jelenti, hogy rengeteg kivételt kell megtanulnunk ahhoz, hogy helyesen tudjunk írni és kiejteni.

Wydell szerint más nyelvekben, például az olaszban vagy a finnben nem találhatunk ilyen jellegű szabálytalanságokat, ezeket az áttetsző (transparent) nyelveknek hívjuk: az egyes betűkombinációk mindig ugyanazt jelentik, és nagyon ritkák a kivételek. Szerinte ez is lehet az oka annak, az olaszul vagy finnül beszélő gyerekek körében jóval alacsonyabb a diszlexia előfordulási aránya.

Wydell elméletét az is alátámasztja, hogy azokban az országokban, ahol szimbólumalapú írásrendszert használnak – például Japánban vagy Kínában -, még ennél is kevesebb a diszlexiás diák. Ők egyébként olyan tanítási módszerrel tanulnak meg írni, hogy megismétlik az egyes karakterek megrajzolásához szükséges vonalak sorrendjét és közben hangosan kimondják a leírt szót. Így a finommotoros készségekkel alaposabban rögzítik a leírt és kimondott hangokat.

Wydell szerint a diszlexia elsősorban azokat sújtja, akiknek az anyanyelvéhez latin betűs és nem fonetikus írásmód társul. A japán általános iskolákban a diszlexiások aránya 1,4, illetve 6,9 százalék – attól függően, hogy szótagírással (kana) vagy kandzsikkal írnak-e. Az ottani iskolarendszerben a diszlexia előfordulási aránya olyan alacsony volt, hogy csak 2006-ban vezették be a STRAW-I tesztet, ami diszlexiás tanulókat szűri és amit Wydell professzor dolgozott ki.

Forrás: Qubit.hu