A kisgyerekek korai mozgásfejlődésével kapcsolatban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem mintegy légüres térben, az életüket döntően meghatározó megannyi körülménytől függetlenül zajlik, így a fejlődés ütemét sem csupán egyes, jól behatárolható eszközök vagy gyakorlatok befolyásolják. “A mozgásfejlődés kontextusba ágyazottan történik, és erre a kontextusra figyelve tudjuk csak megállapítani, hogy egy mozgásfejlesztő eszköz vagy egy játék segíti-e gyermekünk fejlődését” – hangsúlyozza Nagy-Tószegi Cecília DSZIT-terapeuta, gyógypedagógus szakértő és kutató, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyerekek mozgásfejlődése már az anyaméhben elkezdődik.
“Az egyensúlyi, a testünk mozgásakor izmaiból, ízületeiből érkező és tapintási ingereket észlelő rendszerek már a méhen belül működésbe lépnek. A nagymozgás fejlődése pedig ezekre épül rá -hozzákapcsolva a külvilágból érkező, például látási, hallási ingereket. Csak úgy tud jól fejlődni a mozgáskoordináció, ha a különböző csatornákon a saját testünkből és a külvilágból érkező ingerek megfelelően kapcsolódnak. Ezt a folyamatot az idegrendszerünk, az agyunk koordinálja.”
A labdáktól a hintáig
A mozgás megfelelő ütemű fejlődéséhez az egészséges idegrendszer mellett a szakértő szerint alapvető fontosságú az elsődleges gondozó és a baba jó kapcsolata – a biztonságos kötődés. Az érzékeny figyelem, a gyengéd törődés ugyanis nemcsak a túlélés, hanem egyben a fejlődés záloga is. Az első testi tapasztalatokat az anyával való kapcsolatban, közös testi élményekben éli át a csecsemő, és a mozgás is a környezettel való kapcsolatban fejlődik.”A szülők a biztonságos, felfedezésre inspiráló környezet megteremtésével segíthetik legjobban gyermekük mozgásos tapasztalatszerzését, fejlődését. Az egyensúlyrendszer korai fejlődését pedig már azzal biztosítják, ha sokat ringatják, döcögtetik, hintáztatják a babájukat” – sorolja a példákat a szakember. “Ha az édesanya mosolyogva gurítja oda kisgyerekének a labdát, akkor ez szinte biztosan felkelti a gyerek érdeklődését, aki a szoros anyai kapcsolat miatt motivációt érez arra, hogy odamásszon és megismerje azt a dolgot, amit az anya mutat neki.” Éppen az ilyen összefüggések miatt is okozhat generalizált fejlődésbeli elmaradást, ha érzelmileg elhanyagolják a csecsemőket – ahogy ez a korábbi csecsemőotthoni tapasztalatokból tudható.A szóba került hintáztatáson keresztül rá lehet mutatni arra is, hogy önmagában szinte semmilyen mozgásra, mozgatásra alkalmas eszköz alkalmazásával nem követnek el hibát a szülők – a kontextuson múlik ugyanis, hogy milyen jelentést kap egy tevékenység. “Ha például a hinta a közös játéktevékenységek egyik eszköze, akkor nagyon is ajánlható, mert a hinta az egyensúlyrendszert és a téri és kapcsolati tapasztalatszerzést – a közeledés-távolodás észlelését – is játékosan fejleszti. Ezzel szemben ha egy automatikusan ringató babahinta azért kerül be a mindennapokba, mert a szülő úgy akarja biztonságba helyezni a gyerekét, hogy ne kelljen vele foglalkozni, akkor nem nevezhető jó eszköznek, mert passzivitásra és a kapcsolat nélkülözésére kényszerít.”Az egyensúlyrendszert ingerlő eszköz minden olyan játék, ami gurul; a trambulin; az egy ponton felfüggesztett hinták, mert ott pörögni-forogni is lehet; egy nagyobb labda, amire rá lehet feküdni vagy ülni; vagy a csúszdák– ezért jó, ha ezek közül is válogatnak a szülők. Biztonságosan persze csak akkor lehet használni ezek többségét, ha az anya vagy apa kellő türelemmel és odafigyeléssel a gyerek mellett van. Ha pedig ilyenkor, a játék közben a gondozó egy mondókát is ismételget, akkor már a beszédfejlődést is támogatja, amely, ahogy erre a szakértő is rámutat, nagyon szoros összefüggésben áll a mozgásfejlődéssel.
Ne segítsünk, ha nem muszáj
A szülők számára fontos szempont kell legyen, hogy a kisgyerekek minél többfajta testi tapasztalatot tudjanak szerezni – vagyis jól teszik, ha engedik kísérletezni a kicsiket, amibe a mozgáson túl a tapintásra épülő tapasztalatok megszerzése is beletartozik. Így például ha a kisgyerek szeret maszatolni, szétkenni a sarat, ételt, akkor ezt – természetesen észszerű keretek között – hagyni kell neki, mert ebből is nagyon fontos, a fejlődéséhez hozzájáruló tapasztalatokat szerez a világról. De a gondozásuk során például a fürdetés vagy a masszírozás a tapintási érzékelésen keresztül a testi élményszerzést is biztosítja a számukra.Testünk határainak megtapasztalása, a testünkről alkotott tapasztalati tudás pedig fontos alapja a mozgásfejlődésnek is. Ezt azért is lényeges szem előtt tartanunk, mert ahogy Nagy-Tószegi Cecília elmondja, ha kevés ilyet él át a kisgyerek – például, mert állandóan lehetőséget kap rá, hogy a mobilt, a tabletet válassza, amelyek használatakor egy helyben ül, így nem szerez testi és mozgásos tapasztalatokat -, akkor ez például az óvodában beilleszkedési nehézségeket eredményezhet. Hiszen ha nem elég stabil egy gyerek mozgása, akkor gyakran beleütközhet (minden rossz szándék nélkül) a többi kisgyerekbe, ami konfliktusok forrása lehet. Másrészt ha nem érzi magát stabilnak a saját testében, akkor könnyen kimaradhat az ovis vagy kisiskolás mozgásos játékokból, csapatjátékokból, így elszigetelődhet – ez pedig szorongást okozhat benne.”A lényeg, hogy figyelni kell a gyerekre, és ha úgy látjuk, hogy valami, ami mozgáshoz kötődik, felkelti az érdeklődését – legyen ez akár a pocsolyába ugrálás, vagy hogy szívesen elkúszik a kedvenc tárgyaihoz -, akkor az ő és a környezete biztonságát mindig szem előtt tartva adjunk neki lehetőséget erre.”A másik oldala ennek, hogy a szülő ne próbáljon segíteni a gyerekének olyankor, amikor erre nincsen szüksége. Ne fogja például állandóan a kezét, amikor megteszi a kicsi az első lépéseit, hiszen ez, illetve “minden kitámasztós járássegítő eszköz pont az egyensúlyrendszer fejlődésének lehetőségét veszi el. Nem szerencsés például, hogy a járás első lépegetései helyett bébikompot használjon a gyerek, mert alapvetően a cél az, hogy úgy tanuljon meg járni, hogy a saját egyensúlyát használja.”Ugyanígy ha egy gyerek magától még nem egyenesedne fel, nem tud egy-egy lépést sem megtenni, akkor nem szabad azzal próbálkozni, hogy kihúzzuk és “jártatjuk” őt. Ehelyett ha úgy ítéljük meg, hogy a gyereknek már járnia kéne, mégsem jár, akkor korai fejlesztéshez, mozgásfejlesztéshez értő szakemberhez kell fordulni – akár csak azért is, hogy megnyugtasson minket, hogy nincsen semmi baj. Ha viszont a szakember valóban mozgásfejlődésbeli késést észlel, akkor fontos, hogy egy kisgyerek minél hamarabb megfelelő mozgásterápiás segítséget kapjon.
Ha kihagynak egy lépcsőt
Nagy-Tószegi Cecília kiemeli még, hogy a szülőknek a keresztmozgások megjelenésére is ajánlott odafigyelniük (amiben persze a védőnők is segíthetik őket). Ezek, így a kúszás és a mászás ugyanis a két agyfélteke összehangolását segítik, ami szintén elengedhetetlenül fontos a mozgásfejlődésben – és persze nem csak abban. Gyakorlásuk közben ugyanis a szakértő szerint “csak úgy cikáznak az információk a két agyfélteke között, amitől formálódik, fejlődik az idegrendszer kapcsolódási hálója. Később pedig a nagyon összetett tanulási folyamatokban, például az olvasástanulás során is éppen ezek az idegpályák kapnak szerepet, hiszen a két agyfélteke összehangolt működésére van szükség.”Akkor sem kell azonban megijedni, ha azt látjuk, hogy gyerekünk a vártnál előbb akar felállni úgy, hogy még nem is kúszott-mászott. Ne akadályozzuk ilyenkor abban, hogy új képességét gyakorolja, viszont teremtsünk sok olyan játékhelyzetet a számára, amelyekben elegendő mennyiségű tapasztalatot szerezhet a keresztmozgásokról is. Ilyen például az alagutazás négykézláb, a matracon végigkúszás vagy az asszimetrikus úszásnemek. Másfelől pedig ilyenkor is érdemes mozgásfejlesztéssel foglalkozó gyógypedagógushoz fordulni tanácsért – ahogy ugyanez javasolható, ha úgy látjuk, hogy gyermekünk mozgása aszimmetrikus, egyoldalas, furcsa, a megszokottól eltérő: például ha kúszásnál csak egyik lábát hajlítja, vagy hátrafelé mászik. “Ebben az esetben időben hozzásegíthetjük a kicsiket a helyes mozgásformához, megelőzve további problémákat.”Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy otthon gyermekükkel rendszeresen elvégzendő mozgásfejlesztő gyakorlatokat javasolnak a szülők számára. Nagy-Tószegi Cecília kiemeli: csakis úgy végezzük ezeket a gyakorlatokat is, hogy örömteli, játékos tevékenység legyen a gyerek számára. “Ha közben nyűgös, sírós lesz a gyerek, és a szülő-gyerek kapcsolatban konfliktust okoz egy nekünk javasolt tevékenység, gyakorlat, akkor inkább egyeztessünk újra, és keressünk szakember által biztosított mozgásterápiás lehetőséget – mert elsődleges fontosságú, hogy a biztonságos szülő-gyerek kapcsolat ne sérüljön.”Kapcsolódó cikkeink:
- Kimaradt nagymozgások: okozhatnak gondot?
- Nagy baj, ha kimarad a mászás?
- Az izmok fejlődése a babáknál
Kapcsolódó cikkek
