Terhesség

A szülés csalhatatlan jelei

Az utolsó hetek, napok már csigalassúsággal telnek. Minden kismamát foglalkoztat a kérdés: vajon biztosan tudni fogja, hogy ez már a szülés? Mikor érdemes elindulni a kórházba?

A szülés csalhatatlan jelei

Jó volna azt válaszolni, hogy persze, léteznek félreérthetetlen jelek, amelyek a közeledő szülésre utalnak, de még a sokadik gyereküket váró édesanyák is kerülhetnek váratlan helyzetbe. Másfelől viszont a közeledő szülés legbiztosabb jeleinek valamelyike, a nyákcsap távozása, a magzatburok megrepedése és a rendszeres és erős méhösszehúzódások szinte minden kismamánál félreérthetetlenül jelentkeznek.

Azért fontos a jelek ismerete, mert a kisbaba érkezésének pontos idejét nem tudhatjuk előre. Száz gyerekből csak öt érkezik pontosan, tehát a szülés valószínűsített napján. A többiek a kiírt időpont előtti vagy utáni két hétben jönnek világra.

3 fontos esemény

A nyákdugó távozik a méhnyakból

Mikor?A szülés megindulásakor, vagy néhány nappal korábban is bekövetkezhet.

Miről ismerhetünk rá? A nyákcsap zselés állagú, színtelen vagy rózsaszín, esetleg kissé véres váladék. Ezután fokozott hüvelyi váladékozás figyelhető meg. Ennek oka, hogy a méhnyakcsatorna tágulni kezd, ezért is szabadul ki a nyákdugó, amely a várandósság alatt elzárta a méhszájat. Tehát a méhszáj tágulni kezd, kinyílik, felkészül a baba születésére.

Megreped a magzatburok

Mikor? Minden egyéb előzmény nélkül ezzel veheti kezdetét a vajúdás, de sor kerülhet rá közvetlenül a baba megszületése előtt is.

Miről ismerhetünk rá? Néha csak szivárog, máskor bő, meleg sugárban folyik, de nem lehet a vizelethez hasonlóan visszatartani. Közben a menstruáció elejére emlékeztető érzés jelentkezik. A magzatvíz sokszor olyan hirtelen és hevesen indul meg, hogy a meleg víz végigcsorog a kismama lábán. A magzatvíz folyása azt jelenti, hogy a várandósság alatt a magzatot védő, vízzel teli burok megrepedt. A víz szivárgása később abbamaradhat, mert a baba feje lejjebb száll, beékelődik, és elzárja a víz útját.

Fokozatosan erősödő méhösszehúzódások

Mikor? Jóslófájások már hetekkel, akár hónapokkal a szülés előtt is jelentkezhetnek, ezek azonban legfeljebb kellemetlenek és mindig rendszertelenek, rövidek, egy óra leforgása alatt legfeljebb négyszer ismétlődnek.

Miről ismerhetünk rá? A méhösszehúzódások kezdetben leginkább a menstruációs görcsökre hasonlítanak. Idővel egyre erősebbé és rendszeressé válnak. Az összehúzódásokat alhasi feszülés, hasmenés, hányinger kísérheti.

Kismamák tapasztalatai

Nálunk így kezdődött!

Kata (28), angoltanár

kisfia: Marcell Mátyás (1 éves)

Egész várandósságom alatt egyszer sem éreztem jóslófájásokat, nem keményedett a hasam. A szülés várható időpontja előtt két héttel befektettek a kórházba, mert magas volt a vérnyomásom. Egy héttel a kiírt időpont előtt, este 7-kor fájni kezdett a derekam, WC-re mentem, láttam távozni a nyákdugót. Szivárgott a magzatvíz, és egyre erősebben fájt a derekam. Fél 11-kor már erősek voltak a méhösszehúzódások, de csak tízpercenként jöttek.

Aztán hirtelen kétpercesek lettek, majd éjjel két óra húsz perckor megszületett Marci. Biztos vagyok abban, hogy azért jött egy héttel hamarabb, mert érezte, hogy nem szeretek kórházban lenni. De nemcsak rám, hanem az apukájára is figyelt, aki nem szerette volna, ha 13-án születik a fia, ezért csak 14-én született meg. Már akkor is ilyen tündér volt!

Csilla (26), pénztáros

kislánya: Vivien (2 éves)

A 37. heti CTG azt mutatta, hogy közel a szülés, ezért befeküdtem a kórházba. Az utolsó két napban már szivárgott a magzatvíz, végül a 38. héten született meg a kislányom. Hajnali négy órakor ébredtem fel, pisilnem kellett, mindenem fájt, de nem tudtam, mi is történik velem. Kétszer is voltam WC-n, aztán már kint ültem a padon, nem tudtam feküdni. Szóltam a nővérnek, hogy olyan furcsa érzésem van, nem tudom, mi ez, de valószínűleg szülni fogok. Megvizsgált az ügyeletes orvos, és elmondta, hogy már nyílik a méhszáj. Fél kilenckor újra megvizsgáltak, és biztattak, hogy bármelyik percben kibújhat a baba. Húsz perccel később megszületett Vivien!

Ágnes (35), fuvolatanár

Kisfia: Bálint (2 éves)

A 41. héten már mindennap CTG-re jártam, minden rendben volt, de legbelül úgy éreztem, már meg kellene születnie, bár erre semmi jel sem mutatott. Lelkileg és fizikailag is éreztem, hogy már nem jó együtt. A 42. hét első napján prosztaglandin hormont tartalmazó zselével próbálták megindítani a szülést, de nem maradtak erősek és rendszeresek a méhösszehúzódások.

Másnap újra felhelyezték a zselét a méhszájra, ez végül beindította a születést, elfolyt a magzatvíz. Nem tágultam, ezért az orvosom kézzel tágította a méhszájat, és bár kétszer is kaptam epidurális érzéstelenítőt, ez nagyon fájt. Végül este nyolckor született meg Bálint. Nagyon szerettem volna a kisfiamat természetes úton megszülni. Ebben segített az orvos, amikor nem császározott meg, hanem tiszteletben tartotta a kívánságomat.

Edit (40), kozmetikus

Kislánya: (Jázmin, másfél éves)

Hajnali három órakor felébredtem, nyugtalan voltam, fájdogált a hasam. Négykor már nem tudtam visszafeküdni az ágyba. Ötkor felöltözve vártam, hogy elinduljunk a reggeli CTG-vizsgálatra. Az autóban ötpercenként jöttek a fél percig tartó összehúzódások. Nem igazán tudtam, mi ez, de legbelül sejtettem, hogy szülni fogok, és a CTG is jelezte a méhösszehúzódásokat. Bent maradtam a kórházban, de még nem kezdődött meg a méhszáj tágulása. Egész nap rendszeresen, ötpercenként jöttek a fájások. Délután a párommal és a testvéremmel vajúdtam a szülőszobában, aromaolaj, homeopátiás bogyók, zene mellett.

Este az orvosom kézzel tágított, és később megrepesztette a burkot. Intenzívebbé váltak a fájások. A vérnyomásom egyre feljebb ment. Végül este tizenegykor született meg Jázmin császármetszéssel. Nagyon fáradt és álmos voltam, alig tudtam nyitva tartani a szememet, de a műtőben minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy el ne aludjak, és halljam, amikor a kisbabám felsír.

A szülész megfigyelései

dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász:

  • Bármit is tartunk jellegzetesnek vagy általánosnak, annak az ellenkezője is bármikor igaz lehet.
  • Tapasztalatom szerint az első gyerek születésénél, ha elindul a vajúdás, általában nem is marad abba. Többedik gyerek születésénél gyakran leáll a vajúdás, majd újraindul, akár napokon keresztül is húzódhat a folyamat.
  • Vannak éppen jókor születő gyerekek, akik megvárják, míg mindenki elutazik hazulról, vagy a testvérek elalszanak, együttműködnek a mamával. Ugyanakkor arra is van példa, hogy amikor a mama valamiért nagyon szeretne már szülni, pont ezzel lassítja a folyamatot.
  • Néhány esetben a baba szeretne megszületni, de teljesen éretlen a méhszáj, vagyis semmi jele, hogy kellőképpen tágulni kezdene. Ilyenkor elhúzódó vajúdásra lehet számítani, és a magzatvíz is sokszor zöld, ami arra utal, hogy a baba valószínűleg átmeneti oxigénhiány következtében magzatszurkot ürített a magzatvízbe.
  • A vizek harmóniájáról kint és bent: megfigyeltem, hogy idő előtti burokrepedés esetén, tehát amikor a szivárgással egy időben nem indulnak be a méhösszehúzódások, egy-két napon belül elered az eső.

A szerző saját tapasztalata

A négy gyerekem négyféleképpen jelezte a születés megindulását! Az első babámnál a kiírt dátum után öt nappal a méhösszehúzódások lassú, fokozatos erősödése vezette be a szülést. Nyugtalan voltam, sem enni, sem aludni nem tudtam.

A második kisfiammal szintén a kiírás utáni hétben kezdtem vajúdni. Éjjel egy erősebb összehúzódás alatt rúgott egy nagyot, elöntött a magzatvíz. Eltelt egy csöndes nap, amíg a testem megnyílt, és este tízre nagy vihar közepette megszületett Vince fiam.

A harmadik kisfiammal nagyon lassan indult a vajúdás. A születése előtti utolsó hétben egész nap rendszertelen, de erős fájdalmaim voltak. Ha felálltam, fájás, ha leültem, fájás.

A negyedik kisbabám születése előtti éjjelen elöntött az ismerős meleg víz. Visszafeküdtem, jöttek a fájások, de látszólag nem történt semmi. Már a negyedik kisbabám születése közeledett, valahogy mégsem fogtam fel, hogy egész közel van az érkezése. Másnap délben kibújt a pocakomból Mira lányom. Hiába a négy szülés, az ismerős jelek és a tudás, mégsem lehet rutint szerezni a szülésben.

Bedő Kriszta

Meglepetés a javából!

Olvasóink is beszámoltak már olyan esetekről, amikor a kismama jóformán a kitolási szak kezdetekor eszmélt rá, hogy nyomban megszületik a baba, olyannyira észrevétlenül és fájdalommentesen, vagy éppen villámgyorsan zajlott le a tágulási szakasz. Első gyereknél azért ritkaság az ilyesmi, bár kétségtelenül előfordul.

Hogy jól járunk-e vele? A babának nem mindig jó a villámszülés. Ha túl gyorsan érkezik a világra, alkalmazkodási nehézségei adódhatnak. És talán a szülők sem ilyen kutyafuttában képzelték el a szülést, ráadásul az orvos sem ért oda időben, vagy ők nem értek be a kórházba. Az első meglepetésen túljutva azonban általában csak az öröm marad. Hát ennyi volt az egész?

Előfordul, hogy a kismama csak vizsgálatra érkezik, s közlik vele, hogy már megindult a vajúdás, csak éppen ő nem vette észre. Ilyenkor azért jobb, ha mindenki várakozó álláspontra helyezkedik, és gyors burokrepesztés helyett kivárják, amíg a kismama is észreveszi, hogy itt a szülés ideje.

Valójában ma sem tudjuk pontosan, minek a hatására kezdődik meg a vajúdás. Úgy tűnik, a magzat bocsát ki olyan hormonokat, amelyek a méhlepényt bizonyos enzimek termelésére ösztönzik. Ezek az enzimek fokozzák az anyai szervezet ösztrogén-, adrenalin- és noradrenalin-kibocsátását, és így előkészítik a magzat létfontosságú szerveinek érését.

Ugyanakkor a méh által termelt prosztaglandin hormon felelős a méhszáj éréséért, felpuhulásáért és a fájások erősödéséért. Az összehúzódások a méhszájhoz nyomják a magzat fejét, ez segíti a tágulást. Mindez az agyalapi mirigyben oxitocin-kibocsátáshoz, s ezáltal rendszeres, erőteljes fájástevékenységhez vezet. Annyi bizonyos, hogy többféle hormon bonyolult összjátéka szükséges ahhoz, hogy a születés mindennapos csodája végbemehessen.

Kismamatipp

Nem egyértelmű a helyzet? Az biztos, hogy függőleges testhelyzetben (guggolva, ülve, állva, járkálva) a magzat koponyája vagy éppen popsija a méhszájnak feszül, s ez elősegíti a tágulást. Hacsak nincs kényszerítő orvosi ok, nem célszerű a vajúdást fekve tölteni. Ha az anya hanyatt fekszik, az akadozó vérellátás miatt a magzat állapota is romolhat. Az sem jó ötlet, ha a kismama végig járkálással tölti a vajúdás első szakaszát. Túlságosan elfáradhat, s nem marad elég ereje a folytatáshoz.

Ráérősen

Úgy tűnik, az ellenkező véglet is előfordul: telnek-múlnak a napok, és a baba csak nem “akar” megszületni. Vajon csak rosszul számolták ki a szülés várható időpontját, vagy tényleg nem működik valami odabent? Abban az időben, amikor még nem állt rendelkezésre CTG és ultrahangkészülék, megfigyelték, hogy a magzat túlhordása önmagában is növeli a szövődmények fellépésének gyakoriságát. Manapság szerencsére sokféle eszközzel tudják ellenőrizni, jól van-e még odabent a magzat. A szülés számított időpontjára sok baba még két hetet is ráhúz anélkül, hogy bármiféle veszélyes szövődmény kialakulna.

Ha a vizsgálatok szerint a magzat elég élénk (ezért szokták a kismamákat a mozgások számlálására biztatni), a magzatvíz mennyisége és a méhlepény működése megfelelő, nyugodtan lehet várakozni a szülés természetes megindulására. Az NST- (nonstressz teszt-) vizsgálatok célja, hogy megfigyeljék a méhösszehúzódásokat és a magzati szívműködést.

Ritkán előfordul, hogy hiába várunk, mégsem indul meg a szülés időben, vagyis addig, amíg a magzat még jó állapotban van. Ha például a magzati koponya mérete, formája miatt nem tud beilleszkedni a szülőcsatornába, vagyis nem ereszkedik le, akkor hiányzik az erős belső nyomás és feszítés, ami a méhszáj kinyílását eredményező egyik fontos tényező. Az orvos ezt úgy fogalmazza meg: a fej magasan van és kimozdítható. A jelenség hátterében relatív téraránytalanság állhat: ez azt jelenti, hogy a kismama medencéjének formája vagy mérete miatt nem illeszkedik be rendesen a baba feje (vagy popsija).

A vajúdás jelei

  • Rendszeres, erőteljes, hosszan tartó méhösszehúzódások: egyes bábák szerint ötpercesekkel érdemes a kórházba indulni (ha közel a szülészet, három percesekkel is elég), vagyis akkor, ha legalább egy órája rendszeres időközönként ismétlődnek a méhösszehúzódások, alkalmanként 20-30 másodpercig tartanak. Mások már tízpercesekkel is útnak indítanák a leendő szülőket.

És mi számít erőteljesnek? Próbáljuk ki, elmúlnak-e a méhösszehúzódások egy jóleső fürdőtől, zuhanyozástól, sétától vagy éppen az éjszakai alvástól. A vajúdás kezdetét jelző fájások általában menstruáció idején érezhető húzó alhasi érzéssel kezdődnek, majd a keresztcsonttól kiinduló erős összehúzódással folytatódnak, s határozottan különböznek a megszokott ?keményedésektől”,vagyis a jóslófájásoktól.

  • A nyákdugó távozása: némi rózsaszínű folyás kíséretében távozik a méhnyakat lezáró nyák. Ez azonban önmagában elég megbízhatatlan jel, előfordul, hogy csak hét-tíz nappal utána indul meg valóban a szülés.
  • Burokrepedés: általában a tágulási szak vége felé reped meg magától a burok. Ez azért van így, hogy a magzatvíz védhesse a baba fejét a méh szorításától. Idő előtti burokrepedésről akkor beszélünk, ha a rendszeres fájástevékenység megindulása előtt távozik a magzatvíz (akár egy nap is eltelhet addig, amíg maguktól megindulnak a méhösszehúzódások). Ez nem jelenti mindig hatalmas vízmennyiség elfolyását, sokszor csak enyhe kis csordogálásról van szó. Ha a magzat feje már beilleszkedett a medencebemenethez, burokrepedés esetén sem sodródhat előre a zsinór. Ez azért fontos, mert az előresodródott zsinórt az utána jövő baba az anya csontjaihoz szorítja, és így megszűnik benne a keringés.
  • Burokrepesztés: a rutinbeavatkozások közé tartozik, pedig nagy körültekintés szükséges ahhoz, hogy az orvos erre a lépésre szánja el magát, hiszen ez azt jelenti, hogy többé nem fordítható vissza a folyamat. A babának körülbelül 24 órán belül világra kell jönnie. A nyitott burok és az ismételt belső vizsgálatok a felszálló fertőzések veszélyét is növelik. Kedvező esetben a burokrepesztés felerősíti a már meglevő gyenge fájásokat, vagyis meggyorsítja az enélkül hosszúnak ítélt vajúdást.
  • Hasmenés, étvágytalanság, befelé fordulás: ezek a jelek inkább csak az eddig felsoroltakkal együtt jelzik a várva várt esemény közeledtét.
  • A méhszáj tágulása megkezdődik: ezt szakember állapítja meg belső vizsgálattal. Sok kismamánál már a szülés előtt egy hónappal is egy-két ujjnyira nyitva van a méhszáj, ez azonban csak más jelekkel együtt utal esetleg a vajúdás megindulására, önmagában nem. Másoknál a méhszáj kétujjnyi (négycentis) tágulása már a vajúdás komoly előrehaladását jelzi, ilyenkor a méhnyak is megrövidül. Ez azt jelenti, hogy a garbónyakhoz hasonlóan szépen, fokozatosan rásimul a gyerek fejére. Az a cél, hogy tíz centiméteresre nyíljon a ?kapu”, ekkor lassan elindul a baba kifelé.
  • Vérzés: a váratlanul fellépő, erős vérzés többnyire a méhlepény idő előtti leválására utal. Ilyenkor azonnal kórházba kell jutni, lehetőleg mentővel, mert császármetszésre van szükség. Ha a lepény teljesen leválik, nem képes többé ellátni a magzatot.

Téves riasztás

Még tapasztalt, másodszor, harmadszor, ötödször szülő nőkkel is előfordul, hogy feleslegesen értesítik a bábát és az orvost, mire ugyanis beérnek a kórházba, a fájások szépen enyhülnek, majd el is múlnak. Vajon az izgalom felelős mindezért, vagy a türelmetlenség? Mindkettő szerepet játszhat benne! Felajzott állapotban talán fájdalmasabbnak, erőteljesebbnek érezzük a méhösszehúzódásokat, s nem figyelünk eléggé befelé.

Aki beleéli magát, hogy szülni érkezett a kórházba, nem szívesen fordul vissza. Meggondolandó azonban, hogy vajon jobban járunk-e, ha bent maradunk. Ha valójában nem érkezett még el a szülés ideje, a burokrepesztés felesleges kockázatot jelent, és növeli a császármetszés valószínűségét, hiszen gyakori, hogy a fájások mégsem indulnak meg maguktól időben.

Előfordulhat, hogy oxitocin-infúzióra lesz szükség, amely erőteljesebb fájásokat okozhat, mint amilyenek természetes körülmények közt lennének. Emiatt gyakrabban válik szükségessé valamilyen fájdalomcsillapítás, és romolhatnak a magzati szívhangok is. Mindezt végiggondolva határozottan jobb megoldásnak tűnik a türelmes várakozás és a magzattal folytatott szeretetteljes párbeszéd. Pár nappal később talán könnyebben el tudjuk engedni egymást.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin