Aki kapcsolt már be porszívót kisgyerek mellett, tudhatja, hogy a kicsik nem igazán lelkesednek a zajosabb dolgokért. Mai életünkben ugyanakkor a zaj kikerülhetetlen tényező, annyi forrásából és akkora mennyiségben árad a nap szinte minden percében. Másfelől pedig maguk a gyerekek is igazi, eleven zajforrások, különösen egymás társaságában. De vajon hogyan hat rájuk ez a sok zörej, nesz, zsibongás?
Zaj és ártalom
A folyamatos zajról ma már elég biztosan tudható, hogy nem tesz jót a gyerekek fejlődésének. Könnyű elképzelni, hogy mondjuk egy forgalmas reptérhez nagyon közel élő kisgyerek számára milyen lelki megterhelést jelent az újra és újra, akár éjszaka is fel-leszálló gépek hangja, hogy ez milyen mélyen meg tudja zavarni a játékát vagy a pihenését. A masszív zajszennyezettség ugyanakkor nem csak a pszichére hat: gyerekeknél magas vérnyomást és komolyabb szívproblémákat is eredményezhet. Ráadásul a zaj rendkívüli mértékben meg tudja zavarni a gyerekek figyelmét, koncentrációját – korántsem véletlen például, hogy a legtöbb iskolában egyszerre tartanak szüneteket az osztályok, mert a folyosóról beszűrődő zajban szinte lehetetlenné válik az érdemi odafigyelés.Közben viszont tudjuk, hogy zajosak a játékok, a tévé, a habverő, az autó, a fűnyíró, a fúró, a mobiltelefon, az mp3-lejátszó és persze a különféle hangszerek is. Mire kell hát figyelnünk, ha meg szeretnénk óvni gyerekünk hallását, egészségét és jó kedélyét?Van egy viszonylag egyszerű, széles körben elfogadott szabály: halláskárosodást a 85 decibel feletti hangerejű zaj okozhat – vagy akkor, ha valami extrémen hangos esemény történik a közelünkben (elég, ha csak egyszer is), vagy ha hosszú távon kell elviselnünk alacsonyabb hangerejű, de folyamatosan e határérték feletti zajt.Léteznek annyira erős zajok, amelyektől valóban már egyszeri alkalommal is sérülhetnek a belső fülben a szőrsejtek és a hallóideg, vagyis permanensen károsodhat a hallás. Ezek azonban igen ritkák. Ilyen a fülünk közelében felrobbanó petárda, az elsülő lőfegyver vagy a felszálló utasszállító repülőgép nagyon közelről megtapasztalt hangja (140-160 decibel). Ezeknél gyakoribb például a légkalapács vagy egy erősebb sziréna zúgása (120-130 decibel) – amelyek közeléből minél előbb távoznunk kell a gyerekünkkel.
- Kapcsolódó: Nem hisztis, csak zajérzékeny
Otthon és az utcán
A mindennaposabb zajok esetében viszonyításként vegyük figyelembe, hogy a normális emberi beszélgetés átlagosan 60-as decibelszinten zajlik. A mobiltelefonok a beszédhez 70-80-as maximális decibelszintre vannak beállítva, vagyis biztonságosak, csengésük viszont már felszalad 90 decibelig is, úgyhogy jobb, ha ilyenkor nem nyomja a készüléket a füléhez a gyerek. A hangosabb konyhai eszközök, vagy például a hajszárítók átlag 80-90 decibelen berregnek – ezeket azonban értelemszerűen csak rövid ideig használjuk, így szintén biztonságosak.Egy forgalmas útszakaszon az autók, motorok, buszok könnyen összehozhatnak nagyjából 90 decibelt, ami viszont hosszú távon már káros – ezért ha ilyen helyhez közel lakunk, igyekezzünk beméretni a zajszintet, és ha szükséges, szereltessünk fel zajszűrésre szolgáló ablakokat, függönyöket vagy szőnyeget.Szinte minden gyerek használ, pláne kamaszkorban különféle, fülhallgatós zenelejátszót: ezek maximálisan feltekerve nagyjából 110 decibelt tudnak kiharsogni magukból – ilyen hangerőn csak néhány számot szabad hallgatni, különben garantáltan káros. Normális hangerőn, 80-85 decibelen ellenben akár 3-4 órát is mehet a zene a fülesben, de persze máris adódhat a kérdés, hogyan tudja ezeket az értékeket megállapítani a szülő. Egyfelől ma már vannak erre szolgáló applikációk, de fülhallgatók esetében ezek sem pontosak, így marad az egyszerű tapasztalati eljárás: kérjük el, tegyük a fülünkre, és ha mi hangosnak tartjuk, akkor hangos is; illetve ha gyerekünk zenét hallgat, és nem hallja meg, ha karnyújtásnyi távolságból szólongatjuk őt, akkor úgyszintén túl hangosnak ítélhetjük az eszközt.Egy átlagos (kihangosított) koncert 120 decibelt produkál, vagyis az ilyenen résztvevő gyerekekre mindenképp fülvédőt kell adni. Talán nem gondolnánk, de érdemes tudni, hogy egy zsúfoltabb játszótér zaja is túllépheti olykor a 100 decibeles határt, ha a gyerekek nagyon kiabálós kedvükben vannak – és ez már biztosan számottevő stresszt jelent, pláne a csupán néhány hónapos babáknak, így velük inkább sétáljunk el ilyenkor máshová.
- Kapcsolódó: Az állandó zaj késlelteti a beszédfejlődést
A tévé és a különféle hangokat kiadó játékok esetében pedig akkor járunk el helyesen, ha mi állítjuk be őket – az elfogadható legkisebb hangerőre. Egyúttal pedig azt is tanítsuk meg idejekorán a gyerekünknek, hogy a túlzott, őt zavaró zaj forrásától igyekezzen mihamarább távolabb menni. Ne felejtsük el továbbá, hogy a gyerekeknek az otthoni tanuláshoz is minél teljesebb csendre van szükségük, így ha megtehetjük, ne leckeíráskor indítsuk be a konyhában a darálót.Az emberi hang (a felolvasott mese, a társalgás), az elfogadható hangerőre beállított zene (akár felvételt hallgatunk, akár hangszeren játszunk) azok közé a zajok közé tartozik, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a gyerekek agyi fejlődésére – ezeket tehát semmiképp se kerüljük. A mindennapi zörejeket mintegy kitakaró, egyenletesen zúgó, ritmikátlan úgynevezett fehér zaj (white noise) használatát azonban, bármennyire kellemesnek tűnhet a felnőtt fülnek, a témával foglalkozó szakértők csak külön odafigyeléssel ajánlják.Ezt a zajtípust általában nagyon nehezen elalvó babák esetében szokták segítségül hívni, és ma már vannak ilyen hangok kiadására készített eszközök is. Ezeknél azonban nehéz pontosan beállítani a kívánt (15-20 decibeles) hangerőt – ezért inkább minél távolabb helyezzük el a kicsi ágyától, és állítsuk suttogósan halkra. Mivel gyerekünk nem fog egész életében fehér zaj közelében aludni, igyekezzünk csak alkalmanként bekapcsolni, és ha lehet (vagyis ha a fehér zaj nélküli altatás az adott életszakaszban nem tűnik teljesen elképzelhetetlennek), többnyire inkább a szimpla szobai csendet válasszuk.
Kapcsolódó cikkek
