Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

VizsgálatokFőoldal

Gerinccsapolás

Egyéb megnevezés:

Lumbálpunkció

Célja:

A lumbálpunkció célja a gerinccsatornában lévő gerincvelői folyadékból (likvor) további vizsgálatokra mintát venni.

A leszívott folyadékot laboratóriumban elemzik, így meghatározható annak összetétele, cukor- és fehérjetartalma, és mikroszkóp alatt az esetleg benne található sejtek, baktériumok is vizsgálhatók. Amennyiben baktériumok vannak a folyadékban, azt tenyésztéssel is ki lehet mutatni. Miközben a tűt bevezetik, a folyadék ürülni kezd, ennek üteméből következtetni lehet annak nyomására is.

Számos idegrendszeri és belgyógyászati betegségre lehet következtetni a vizsgálat eredményéből, gyermekkorban elsősorban agyhártyagyulladás gyanúja esetén végzik el.

Leírás:

A beavatkozás közben a beteg félmeztelenül oldalt fekszik, térdeit a hasához húzva, miközben fejét előrehajtja a mellkasához. A vizsgálat közben mindvégig mozdulatlanul kell maradnia. Ez rendszerint pár perc. Deréktájon a bőrét fertőtlenítő oldattal többször lemossák, majd az ágyéki csigolyák (rendszerint a 3-as és 4-es) között tűt szúrnak be, és érzéstelenítő oldatot fecskendeznek be, hogy a beavatkozás ideje alatt ne érezzen fájdalmat. Ezt követően néhány milliliternyi mintát vesznek a gerincvelői folyadékból. A tűt ezután kihúzzák, a szúrás helyét fertőtlenítik, leragasztják.

Előkészítés:

Különösebb előkészületre nincs szükség. Ha a vizsgálatot végző orvos engedi, akkor jobb, ha a beteg nem éhgyomorral érkezik a vizsgálatra, és különösen jó, ha sok folyadékot (vizet) iszik a beavatkozás előtt.

Előfordulhat, hogy a szülő írásos beleegyező nyilatkozata szükséges a vizsgálat elvégzéséhez, esetleg friss laborvizsgálatot kérnek előtte (pl. vérzési idő, véralvadási idő, protrombinszint).

Figyelem!:

Ha a gyermeknek gyógyszerérzékenysége van, pl. a helyi érzéstelenítő szerekre, a szülő mindenképpen jelezze a kezelőorvosnak.

Ha a gyermek vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket szed, azt is jelezze a szülő az orvosnak, mert ezek növelik a vérzéses szövődmény kockázatát.

Jó, ha tudja:

A beavatkozás elmaradása akadályozhatja a diagnózishoz jutást, a beteg gyógyulását, a megfelelő további kezelés megválasztását.

A beavatkozást jobbára kórházban fekvő betegeknél végzik, de ha ambulánsan történik, utána a páciensnek legalább 6-8 órán át lapos párnán kell feküdnie, és nem kelhet fel.

A szülő részéről az a félelem, hogy a tűt a gerincvelőbe szúrják, és ettől megbénul a gyermek, alaptalan. Ebben a magasságban a gerincvelő ugyanis már gerincvelői idegekre bomlott, melyek szinte lebegnek a folyadékban, és kitérnek a tű hegye elől.

Előfordulhat, hogy súlyos gerincferdülés, csigolyameszesedés miatt a tűt nem tudják bevezetni a csigolyák között, ekkor megpróbálhatják kicsit feljebb, de lehet, hogy a vizsgálat sikertelenül zárul.

Ha fejfájás alakul ki, azt bőséges folyadékfogyasztással, tartós fekvéssel, esetleg infúzió adásával lehet csökkenteni.

Veszélye:

Leggyakoribb szövődmény a beavatkozás után fellépő fejfájás, ami akár napokig is tarthat.

Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a helyi érzéstelenítőszerre kialakuló túlérzékenység egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

A tű hegye eret találhat el, ilyenkor a gerincvelői folyadék véresen elszíneződik. A vérzés rendszerint magától megszűnik.

A szúrás nyomán befertőződhet a gerincvelői folyadék, ami agyhártyagyulladást okozhat.

Ha gyanítható, hogy nagy a gerincvelő folyadék nyomása, akkor a vizsgálatot nem végzik el, mert ha a folyadékból leszívnak, az agytörzs az öreglyukba ékelődhet, ami légzésleálláshoz, halálhoz vezethet.

Ha a vizsgálat közben a beteg hirtelen nagyobb mozdulatot tesz, a tű hegye megsértheti a gerincvelőt.

Fájdalom:

Az érzéstelenítő injekció beadása tűszúrással jár.

A testhelyzet esetleg kényelmetlen lehet.

Lelet:

Normális esetben a gerincvelői folyadék tiszta, átlátszó.

Összfehérje-tartalma kb. 15-45 mg/100 ml, cukortartalma mintegy 50-80 mg/100 ml, vörösvértesteket, baktériumokat nem tartalmaz, a fehérvérsejtek száma 0-5 közé esik.

Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyász  |  Lektor: Dr. Kökény Zoltán, Dr. Somogyi Mária

Ugrás a lap tetejére

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések