Babaszoba

Kiemelt támogató

Vig Szabó Panna, a Kistesó naplója


2009. január 3-án hajnali 5 óra 30 perckor jeleztem anyának, hogy elindultam erre a világra. Szivárgott a magzatvizem, majd jöttek enyhe fájások, aztán pár perc és minden felgyorsult. Jó volt odabent anya pocakjában, bár a vége felé már szűknek bizonyult a kuckóm. Ha menni kell hát menni kell gondoltam és 9 óra 40 perckor már sírtam ahogy a torkomon kifért! Megérkeztem itt vagyok! Szüleim és Nóri, a 2 éves Nagytesóm már nagyon vártak, no meg a család többi tagja is! De a többit majd részletesebben a naplómban! Panna Származás: héber Jelentés: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, báj, kecsesség, szépség, nyájasság

Naplózáró

2011.08.08. 10:00
Igen, van élet az anyatejen túl! Azóta eltelt egy év és én köszönöm jól vagyok! Be kell vallanom, hogy nagyon aranyos gyerek vagyok, akit mindenki imád. Fantasztikus a szókincsem, mosolygok, kiegyensúlyozott vagyok és csak akkor viselkedek katasztrofálisan, ha megkarcolom magam vagy bármilyen apró sérülés ér! Másadik születésnapom alkalmából visszament anya dolgozni, mert muszály volt, DE találtak apával megoldást, azaz rátaláltak Mártikára, az én "Májtikámra" aki minden nap vigyázott rám amíg anya hazaért az iskolából. Rengeteg minden történt, történik velem, amit anyának nem volt ideje leírni és ez nagyon bántja! Ezért most annak reményében, hogy talán így gyorsabban és egyszerübben megy, átveszi a szót és mindkettőnkről (Nóriról és rólam) írni fog. Reméljük minél sűrűbben! ...azért lehet, hogy visszatérek majd!
Mert azt például el kell mesélnem, hogy ma amikor korán reggel megébredtem és bekérezkestem anyáék ágyába, ahol apa még aludt, anya meg úgy tett mintha, hogy engem is rávegyen a visszaalvásra, szóval én ott feküdtem és néztem anyát amint fél szemmel lesett engem és rázendítettem: "itt ül az idő a nyakamon, hmmm a lábam alól, akkor is megyek ha nem akarok" és mindezt el is mimikáztam anyának. Persze, hogy nem haragudott, amiért felébresztettem én pedig hálából visszaaludtam!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Szopipuccs

2010.08.03. 23:32
Mondom, már régóta hallom, hogy ideje abbahagyni a szopizást. Ezt főleg az anyáért aggódó családtagjaim hajtogatták, úgy mint a nagymamáim, Mónika. Néha anya is mondta, de láttam a szemében, hogy nem gondolja komolyan, bár gyakran fáj a lába, feje, háta. Tény: cseppet sem voltam belátó, volt, hogy egész éjjel szopizni akartam és egyre többször lógtam a cicin.
Aztán múlt vasárnap bekövetkezett a legrosszabb: apa és anya Vig mamáéknál hagyott bennünket Nórival és nekem este cicizés nélkül kellett elaludnom. Nem ment könnyen, sírtam is a dráma kedvéért. Reggel azonban anya már jelentkezett is duzzadó cicikkel, hogy könnyítsek a terhén. Éjjel én kétszer ébredtem fel és hánykolódtam, sírtam, de anyának sem volt könnyebb az éjszakája. Aztán megint eltűnt, mármint anya, azt mondta, hogy kimeszelik a lakást apával. Szerencsére este megint jött és én ismét szopizva aludhattam el. Éjjel azonban hiába ébredtem meg: sem anya sem cici! Reggel sem volt anya sehol. De délután és este megint kaptam szopit, miközben anya nagyarázta, hogy ennek lassan vége lesz: nem lesz több szopi, csak anya.
Ez így ment pénteken délutánig, akkor megjelent Mónika és hazavitt bennünket Nórival Kémerre. Anya mondta, hogy nyugi, másnap utánunk jön, de... Nem jött! Mint kiderült a Család lebeszélte erről, mondván ha eredményt akar, akkor jobb ha egy ideig nem találkozunk. Szabó mama lett a fő pártfogóm, de ott volt nekem Nóri, Mónika, Ákos, Móni néni, tata, Csaba bácsi és dédi, DE nem volt ott anya és a cicije. Nagyon sokat sírtam és nagyon nehezen aludtam el esténként, de mama ringatott és mindig sikerült! Most itt állok a 19-iki hófordulóm estéjén, azaz már alszom. Simán egy kis teát cumizva aludtam el Nóri mellett mamával. Hol van anya? Mikor jön már? Hol a cicije és a finom tejcsi? Van élet az anyatejen túl? ... talán!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Nyaralás

2010.08.03. 23:11
Július 5-re, hétfő hajnalra terveztük az indulást. A cél: Sződliget, majd Szolnok. Csakhogy szombat este 2üszer is rókáztam. Anya a bezabált uborkasalátának tulajdonította a dolgot. Vasárnap esküvőre kellett menjenek, mi Vig mamáékkal maradtunk. Aznap többször is ment a hasam, majd este Nóri is hányt. Anya vírusra gondolt és bejelentette, hogy nem utazunk! Apa és Nóri felváltva lógatták az orrukat, de anya képviselte a józan észt: két vírusos gyerekkel nem lehet utazni!
Reggel Nóri közölte, hogy neki kutya baja, nekem pedig beállt a székletem. Némi szülői eszmecsere után 10 órakor mégiscsak útnak indultunk. Az út nagy részét bojkottáltam. Sírtam, hisztiztem és csak az utolsó 20 kilométeren aludtam el. Sződligeten becsöppentünk a Szesztay család nyári hétköznapjába és igazán otthon éreztük magunkat Nórival az első pillanattól kezdve a 6 gyerek között.
Másnap életemben először vonatoztam, hiszen vonattal utaztunk be Budapestre. Nem rajongtam érte eleinte, de aztán megkedveltem és meg is neveztem: vonyat.
Ádám bácsinak köszönhetően megnéztük a Parlamentet és ott is ebédeltünk!
Szerdán állatkertbe vittek anyáék! Nagyon klassz volt! Szinte megsimogattam a zsiráfot!
Velünk volt ismét Anna és Ajnácska. Nóri nagyon jól feltalálta magát a lányokkal, főleg Annával. Györgyi néni is elkísért bennünket.
Csütörtökön autóval kirándultunk a Duna kanyarban, majd Párkányon keresztül Esztergomba mentünk,
ahol igazán jól esett hűsölni a Dunában. Megnéztük Visegrádot, majd komppal átkeltünk a Dunán. Ezen a napon csak Anna volt velünk.

Pénteken elbúcsúztunk a Szesztay családtól, majd Szolnokra utaztunk, hogy Barnabással és Szüleivel meg Pista tatájával töltsünk egy kis időt! Vasárnap hazaautóztunk és tele élményekkel érkeztünk Kémerre, majd Perecsenbe!
tovább(1 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

18 hónap = másfél éves lettem!

2010.08.03. 23:06
Július 3-án töltöttem be a másfél évet, de akkor anya nem tudta lementeni a bejegyzésemet ide a babanaplóba, szerencsére a gépre igen. Reméljük most sikerül átmásolni:
Másfél eves hófordulóm szombatra esett, akárcsak megszületésem napja. Kémeren voltunk, mert Balla dédinek segítettünk disznót vágni. Azaz apa segített, mi meg hátráltuk inkább, de mindenki örült, hogy ott voltunk. Van csomó fogam, anya szerint legalább 16, de nem engedem, hogy megszámolja. És még mindig kapok szopit! ... bár az az érzésem, hogy anya (bármennyire is nehezére esik) lassan meg fogja tőlem vonni ezt a luxust, mert egyre inkább leamortizálom őt. A mai nap tiszteletére megtanultam ugrálni, legalábbis úgy teszek mintha elrugaszkodnék a földtől és nagyon élvezem, hogy mindenki nevet rajtam.
Imádom Nórit, akit újabban meg is nevezek, nemes egyszerűséggel Bjlebjeb -nek hívom.
Tudok köszönni, rengeteg szót használok, sőt románul is beszélek, ha hallom, hogy körülöttem így szólnak (nu, da, bine).
Minden reggel amint kinyitom a szemem, rámosolygok anyára, aztán leltárt készítek:
"Apa hol? Bjlebjeb hol? Mama hol? Tata hol? Móni hol? Áko hol? Moninéni hol? Dédi hol?" ... és ezt egy nap többször elismétlem, anya pedig türelmesen válaszol.
Mondatokat is használok:
"Apa csücsü hám-hám!" = Apa gyere ebédelni!
"Bjlebljeb tájtáji!" = Nóri, megyünk sétálni!
Imádom a gyümölcsöket és a meglepetéseket, ami az édességek széles skáláját takarja és nemes egyszerűséggel az összeset tojta-tojta -nak hívom.
A cumisüveg tyityi, a kakaó koko, a víz pedig sajátságos dallamon eldúdolt hmhm. És anya a tolmácsom, mert mindezt érti, csak azt nem tudja még megfejteni mit takar nálam a hálingtom kifejezés, de még nem árulom el neki, had kínlódjon!
Bljebljebbel imádjuk egymást egyre többször játszunk együtt, mindenben partner vagyok!
Tudunk együtt bújócskázni is, néha én számolok: ed-ed -ed! Gyakran megöleljük egymást, de azért nem hagyom ám magam, ha valami nem a kedvem szerint történik, akkor úgy nyafogok, hogy anyának az összes haja szála égnek áll! Imádok babázni és hintázni! Újabban pedig gyalogosan indulunk sétára, babakocsi nélkül.
Izgalmas napok állnak előttünk: utazni fogunk, de erről majd legközelebb!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

17 hónap

2010.06.03. 22:34
...ennyi van a hátam mögött! Az eltelt időszak a csúnya időjárásnak köszönhető szobafogságunk jegyében zajlott. Mivel Nóri még mindig csúnyán köhög, így egész nap mindketten boldogítjuk anyát. Persze imád velünk lenni, de (szerencsére felváltva) mindketten tudjuk feszíteni a húrt!
Nyomulnak a fogaim ezerrel, legalább 3 új fogacska toporzékol a számban, én pedig jól bevált fájdalomcsillapításomat használom: szopizok este, reggel, nappal de főleg éjjel! Egyre inkább közeledik az idő, amikor el fognak választani anya cicijétől... Van élet az anyatejen túl? ...talán!
A hétvégéket Kémeren töltöttük. Nagyon szeretek ott lenni, mert nagy rajongótáborom van ott, no meg rengeteg állat, amiket imádok.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Rohan az idő, Panni szépen nő!

2010.05.12. 22:14módosítva: 2010.05.12. 22:48
Egy éves és négy hónapos koromban szerettem volna végre ismét mesélni magamról, no meg pár hónap kihagyás után arról, hogy mi mindent tudok. Nem működött az Internet... Na majd most beszámolok!

A legfontosabb (mert legtöbb, főleg éjszakai galibát okozták) az, hogy van 11 fogam. Csak úgy hemzsegnek a fogak a számban! A fölső első négy és az alsó két metszőfogam után nyomulni kezdtek az ágfogaim. Nagyon megkínoztak, de szépen kijöttek sorba, szimetrikusan lent és fent, felül és alul. Aztán hamar megjelent a 11-ik fogacskám alul jobb felől és most szünetet tartok!
Imádok szopizni, újabban sportot űzök belőle és egyre jobban lefárasztom anyát... Éjszaka is többször riasztom, azt hiszem lassan kezd elege lenni a követelőzésimből!
BESZÉLEK! Szinte naponta ragad rám valami új, de azt élvezem a legjobban, hogy anya mindent ért amit mondok. Cserébe én is megértem, teljesítem az ő utasításait.
Tisztán mondom, hogy: anya, apa, mama, tata, néni, dédi, baba. Köszönök: táj-táj! Megnevezem a család tagjait: néni minden nagynénim, Mónikát, mivel közel áll hozzám, mamának hívom, Ákost Áko-nak, Zolit Ajinak, Nórit pedig ... sehogy, bár kimondtam már tisztán azt is, hogy Nóji.
A lovacska hopp-hopp, a kacsa happ-happ. Ha kutyát látok kiabálom, hogy ne, ne, ne Atu (tatáék kutyája Artúr, nemes egyszerűséggel a többi ezer kutyát is így hívom, egyébként nagyon szeretem őket!)
Tudom kérni, ha le akarok ülni: csü-csü. Megnevezem a cipőt: pipö. Reggel amikor felkelek szólítom anyát, majd megkérdezem: apahoo? (Hol van apa?) De a többi családtagról is gyakran leltárt készítek.
Tudok táncolni, tapsolni, énekelni, füttyögetni, profi módon hisztizni (na kérem, jó mesterem van!). EGYEDÜL akarok enni, nem akarok az etetőszékben ülni, egyedül iszom pohárból (tisztára mint Nóri az én koromban).
Már csak egyszer alszom napközben és iszonyatosan, világrekord szinten anyás lettem.
Igazi nagy patáliát csapok, ha Nórit ölbe veszi, puszilgatja az ÉN anyukám! Visszanyal a fagylalt? Naná!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

BALeseteim!

2010.05.12. 21:34
Aki mer az nyer, aki meg bátor, az ... néha csúnyán megjárja! Szó, ami szó volt néhány balesetem az utóbbi időben! A kisebb horzsolásokról, zúzódásokról, búbokról nem is beszélek!
Szülinapom után egyre biztosabban jártam, de igazán egy éves és egy hónapos koromra lehet datálni az igazi önálló járásomat. Na onnantól kezdve egyre gyorsabban, egyre bátrabban, jó sok koppanást, sérülést begyűjtve! Szerencsére Nóri nem nyúzott már annyit, hiszen meg tudtam lépni előle (a másik jó módszer meg a nyafogás). Egyre több csintalanságot követünk el együtt! Február végén történt, hogy nem engedtük anyának, hogy a gyerekszobában összecsukja az ágyat, hanem azon hancúroztunk. Rossz vége lett: leestem fejjel és olyan módon találkoztam a szőnyeggel, hogy az egész orrom lehorzsolódott. Először nem is látszott, hogy mi történt, csak azt tudta anya, hogy megütöttem, de a déli alvás alatt teljesen sebessé vált az orrom.
Irtó ronda lett, de a sok kenegetésnek köszönhetően egy hét alatt begyógyult! Éppen leesett az utolsó sebdarabka is, amikor anyának segítettem az esti ágyazásnál és olyan sikeresen beestem az ágyneműtartóba, hogy az orrom alatt horzsoltam le a bőrt. Anya szerint igen nagy tehetség kellett a Hitler-bajusz típusú seb beszerzéséhez! Na ez már sokkal nehezebben gyógyult, sőt a Nóri féle Kisfőnök arcfestésem eltávolításakor ki is újult a seb.

Aztán Húsvét előtt egy héttel Kémeren anya és mama között vágtam egy fejest a rózsabokorba! Szerencsére tüske nem állt belém, de csúnyán lehorzsoltam a bal pofikámat. Persze nagyon sírtam, de egy kis szopi megvigasztalt. Maga a seb Húsvétra begyógyult,
de a helye még ma is látszik!
És ez még mindig nem elég! Április utolsó napján ismét Kémerre utaztunk, hogy együtt majálisozzunk mamáékkal. Mónika vigyázott rám, éppen a nyuszikat néztük, amikor egy pillanatra hátrafordult Nórihoz, én pedig bedugtam az ujjamat a ketrecbe! Az anyanyúl kapott az alkalmon és nyuszikhoz nem méltó módon beleharapott a jobb kezem középső ujjába. Nagyon fájt! Irtó nagy patáliát csaptam, Mónika is nagyon megijedt, mert csupa vér lett a kezem, Nóri is ordított mert sajnált engem! Szerencsére anya nem veszítette el a hidegvérét, megmosta a kezem, akkor derült ki, hogy a körmöm 1/3 részét leharapta a nyuszi, de szerencsére az ujjam tetejét nem! Én vigasztalhatatlan voltam, most még a szopi sem segített! Mónika, apa és Nóri hamar elmentek fertőtlenítőszerért az iskolába, majd anya az ordításomra mit sem adva fertőtlenítette az ujjamat, majd bekötözte. Ezután megvigasztalt. Hamarosan elaludtam és másnap mindenkinek mutattam az ujjamat, amelyiket megharapta a nyuszi. Szerencsére szépen gyógyul és bízunk benne, hogy a körmöm is visszanő! Hát ennyit a vészhelyzetekből! Remélem megtanulok jobban vigyázni magamra!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2010. január 29. - AZ egyéves oltásom

2010.01.29. 21:02
Egy dumagép lettem! Be nem áll a szám. Persze babanyelven. Anya szerint olyan vagyok mint a Frédi és Béni meséből Benőke. Néha meg Charlie majomnak hív, mert amit látok rögtön leutánozom: a kézmosást, a popsitörlést, az evést, az ivást, persze inkább kevesebb, mint több sikerrel! Ma perceken keresztül próbáltam felvenni egyedül a pizsamámat... igaz, hogy a nadrágot gyűrtem a fejemre, de igyekeztem!
Telefonálok: ha bármelyik rokonnak meghallom a hangját a készülékbe visszadumálok, miközben nagyokat vigyorgok!
Mág mindig szopizok. Szerencsére lekerült a terítékről az elválasztásom témája. Azért imádok ám enni! De újabban inkább egyedül és NEM az etetőszékemben!
Anyáék szerint tisztára azt csinálom amit Nóri is az én koromban.
Körülbelül egy hete együtt alszom Nórival. Anyának elege lett az éjszakai röplabdamecsből! ... nemes egyszerűséggel csak így hívta az alvásunkat a sok helyváltoztatás miatt! Már egy hete a gyerekszobában alszom el szopizva Nóri mellett, akárcsak eddig is, de mostmár nem visz anya a kiságyamba, hanem otthagy! Bevált! Egymás szuszogását hallva, összebújva nyugodtabban alszunk! Persze anya minden moccanásomra, nyekkenésemre odarohan, kapok pici szopit és alszom is tovább. Első közös éjszakánkon amikor megébredtem még nyöszörögni sem volt időm, Nóri felpattant és futott anyához, hogy jöjjön, mert én felébredtem! ...aztán nem kérezkedett a szülői ágyba, hanem bújt vissza mellém.
Ma magkaptam az egy éves oltásomat, azaz oltásaimat, mert a karomba és a lábamba is kaptam. Fájt, de hősiesen viseltem! Csak picit sírtam. Anya szánkóval vitt, mert hullott a hó és tudta, hogy szeretek szánkózni.
Kaptam egy kúpot itthon, meg hidegvizes borogatást. Alig aludtam ma. Anya el kellett menjen vizsgázni. Apa is vele ment, mert nagyon csúszós volt az út és féltette anyát, így Vig mama vigyázott ránk. Semmi gond nem volt, csak éppen nem aludtunk.
Amint anyáék hazaérkeztek rögtön kunyiztam egy kis szopit és vídáman játszadoztam vacsoráig meg az esti fürdésig, aztán villámgyorsan elaludtam szopizva. Remélem hagynak éjszaka aludni a fogmanók és a szuri sem okoz meglepetést!
tovább(1 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Első születésnapom!

2010.01.07. 22:04
Január 3-án, vasárnap töltöttem be az első évemet! ...ahogy így visszagondolok nagyon gyorsan eltelt ez a 365 nap! S mi mindent tudok már! Egyre biztosabban lépkedek. Születésnapom tiszteletére megtettem az első önálló lépéseket a szék és az ágy között a nagyszobában, úgy, hogy senki sem csalogatott. Egyre többet gőgicsélek. Tisztán és tudatosan mondom, hogy: "anya". Mindenki mást (Nórit, apát, mamát, tatát) "ata" néven szólítok. Tudok köszönni, kérni : "adde". Énekelek. Hisztizek ha fáradt vagyok vagy nem kapok meg valamit, amit szeretnék. Nagyon tudok nyafogni, amikor Nóri "nyúz", ugyanis újabban azt hiszi, hogy cipelhet engem (neki is estünk szilveszter napján az ajtónak) vagy irányítani próbálja a menésemet, úgy hogy én nem is oda akarok menni, ahová ő. Ilyenkor nyafogok, anya rohan, Nóri érvel, anya néha kiabál, tiszta olaszos a hangulat!
Azért nagyon szeretjük egymást. Reggel ébredés után rengeteg puszit kapok Nóritól. Általában én ébredek fel hamarább, többnyire harmadik éjszakai állomáshellyemen, anyáék ágyában, aztán jön Nóri, odabújik mellém és nevetünk egymásra.
Szóval 1 éves lettem 3-án, de az ünneplést már másadikán elkezdtük.
Ekkor van apa születésnapja, így meghívták anyáék az egész családot: Szabó tatáékat, Vig tatáékat, Csaba bácsiékat, Mónikát, Zoli bácsiékat. Alig fértünk a nagyszobában. Rengeteg szép ajándékot kaptam. De nem igazán pihentem aznap, így inkább nyűgös voltam és nem szerettem az asztal mellett ülni. Ennek ellenére anya nem tudott elaltatni. A tortám sem igazán érdekelt, Nóri rendezett hírtelen műsort, mert nem akarta engedni, hogy anya felvágja.
Mentségére legyen mondva, hogy ő is fáradt volt. A nap fénypontja az volt, amikor Nóri és Ákos a gyerekszobában az összes 118 játékunkat kiborította egy nagy kupacba, aminek a közepéből engem alig tudtak kibányászni a felnőttek, majd Mónika, Móni néni és anya egy órán keresztül rakta helyre a dolgokat!
Végre késő délután sikerült elaludjak, így átaludtam a búcsúzkodást, amikor a vendégek távoztak. Másnap, a valódi születénapomon a somlyói keresztszüleim jöttek el ebédre Timikéval és Robikával. Robika, aki 4 hónapos baba, furcsa rekciókat vált ki belőlem: szeretném megérínteni meg nem is, vágyódom a közelébe meg sírok is amikor odahozzák mellém. Tulajdonképpen ezen a napon sem voltam formában... Nem tudtam kialudni magam. Kicsit taknyolok.Anya helyesen ráérzett, hogy a készülődő ötöske fogam keserítette meg a napjaimat. ... még mindig van ici-pici híjja, hogy kibújjon. És a többi is mocorog, készül! Ajajj!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Kiskarácsony, nagykarácsony

2010.01.06. 23:16
Életem első karácsonya! Nagyon tetszett! Már hétfőn, 21-én meglátogatott bennünket Staszek atya és hozott sok szép ajándékot!
Nem semmi: az angyal utólérte a Mikulást! Szerdán, 23-án anya bevitt bennünket Somlyóra mamáékhoz és amikor utánunk jöttek apával volt valami furcsa mosoly az arcukon. Aztán hazamentünk és amint megpillantottam a szoba közepén ragyogó hatalmas fát csak ennyit tudtam mondani: jujjj!
Én még életemben nem láttam ilyen szépet! Nórinak is torkán akadt a szó, pedig neki már ez a negyedik karácsonya.
Még ajándék is volt a fa alatt: én egy Micimackós beszélő, számoló játékot kaptam, Nóra pedig egy laptopot, apa karórát, anya pedig olajsütőt. Énekeltünk a fa alatt és örültünk, hogy együtt vagyunk és mindenki egészséges!

Másnap Kémerre mentünk. Csodálatos volt a Szenteste! Ott volt az egész család, az angyal ide is hozott egy nagyon szép fát és sok-sok ajándékot! Mi is adtunk mindenkinek naptárt, amely rólam és Nóriról szól meg képeket bekeretezve.
Másnap még mindig Kémeren voltunk, aztán Somlyóra utaztunk, ahol Vig taáékkal és Zoli bácsiékkel töltöttük a napot. Ide is csoidálatos fát és sok ajándékot hozott az angyal. Következő nap Újlakra utaztunk a dédikhez, majd Zilahra Zoli bácsiékhoz, végül a Nóri keresztszüleit látogattuk meg, de ekkor én már nagyon álmos voltam!
Még mindig nem ért véget az ünnep, mert hétfőn meg az én somlyai keresztszüleimhez mentünk vendégségbe, ahol nagyon jókat játszodtunk Timikével meg Nórival.
Gyakorlatilag véget sem ért a karácsony, tovább ünnepeltünk, hiszen jött a szilveszter, aztán az Újesztendő, apa szülinapja majd az én ELSŐ SZÜLINAPOM! ... de erről legközelebb.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

A blogról
Szerző:kicsiandiÜzenetoffline
kicsiandi

  • Összesített tetszési index:

  • Bejegyzések száma: 36 db
  • Létrehozva: 2009.01.14. 12:35
  • Módosítva: 2009.10.20. 23:45

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2012 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva