- Kiemelt témák
- Az Év Szülészete
- Fórum & blog
- Adok-veszek
- Keresők
- Kalkulátorok
- Videók & galériák
- Vásárlás
- Blogverseny
Kiemelt támogató
h i r d e t é s
S. szerint a világ
A hajam borzas, a lábam szőrös. A kaja odaégett, a ruhák halomban, a baba bőg. Hogyan jutottam idáig? kérdem én, aki hajnaligtáncotropó, voltfesztiválozó, tankcsapda és/vagy rammsteinkoncertező, részegestörténetekmesélő amazonja voltam a nyugati országrész éjszakáinak. Ide vezet az első önálló lakás, első közösen vállalt háziállat, az első félretett koton...az első pozitív terhességi teszt, az első UH kép, az első oxitocin-infúzió???ide bizony...a mindennapjaink időnként katasztrofálisak. Akarsz egy jót nevetni? mert mesélek szívesen:) De nem is ez a lényeg. A hajam borzas, a lábam szőrös. A kaja odaégett, a ruha halomban. A baba pedig? Ő gyönyörű. Sosem láttam még nála szebbet!
Az okos
2012.05.22. 16:49módosítva: 2012.05.22. 17:38
Kérdés már csak az, hogy egyáltalán mi szükségem van erre az egészre. Mivel amúgy is üldözési fóbiám van, egyáltalán nem érzek rá késztetést, hogy bárkinek is megadjam a koordinátáimat vagy az édesanyám leánykori nevét, meggyőződésem ugyanis, hogy ha kell, a hivatalos szervek bármikor bemérhetik a tartózkodási helyemet ezeknek az ultraklassz készülékeknek a segítségével. Külön koordinátamegadás nélkül. És őszintén, engem nagyon a millió plusz ímélfiók, valamint az a furcsa, abszolút szürreális alkalmazás sem tud meghatni, ami a sittysutty megjeleníti a kijelzőn,hogy ha valaki fütyül mellettem egy dalt, annak ki a szerzője, és mikor, melyik albumon jelent meg.
De bevallom, van abban valami kényelmesen fényűző, hogy reggel az ébresztő kikapcsolása után, a szundi üzemmódban szépen felléptem a közösségire, és vásároltam potom pénzért a lányomnak egy rózsaszín szupermenes napozót úgy, hogy ki sem keltem az ágyból.
És hogy miért voltam kénytelen ezt az ár-érték arányban jelenleg a legjobb piacon lévő készüléket beszerezni? Hát csakis S. baba miatt!
Az előző telefonomat a születése után egy hónappal beszélte rám egy lelkes telemarketinges hölgy, ezzel vásároltam le az előfizetéssel összegyűlt pontokat, futárral hozták az ajtómig, elsőbabás anyukának ideális telefoncserés lehetőség. Eltelt két év, és a teló kukaérett lett, az érzékeny mechanikára, processzorokra meg mikroakármikre nincs jó hatással egy baba fejlődő intellektusa. Az hagyján, hogy a telefon élete első évét permanens nyáltengerben töltötte, de utána is a fiam egyik kedvence maradt, rögtön a távkapcsoló után: a kezelés eredményeként a lefele gombot nagyjából háromszor kell megnyomni, hogy egyszer működjön, nem ment el számokat, hiába írom be, csak felismerhetetlen szimbólumokat, időnként eltűnnek majd újra megjelennek rajta képek, zeneszámok, a memóriája nevetségesen kicsi lett, és legutóbb S. baba hirtelen felindulásában hozzácsapta a fém 'jack in the box' játékának, ami egy doboz, melyből egy majom ugrik elő.
A csapás után a kijelzőn egy csinos, csillag alakú alakzat jelent meg, de kiderült, hogy a törött kijelző pusztán esztétikailag teszi fel a koronát az elmúlt évek sérelmeire, a használatot nem befolyásolja.
Ennek ellenére úgy döntöttem, ideje érzékeny búcsút vennünk egymástól. Kapva kaptam az alkalmon, hogy eljött az újabb pontbeváltás ideje, és lecsaptam az új díjcsomaggal marhára áron alul, jóformán utánamdobott telefonra.
És bár a kezelésével még nem vagyok egészen tisztában,azért tetszik. Nagyon menő. A fiamat pedig lehetőség szerint távol tartom tőle...
VT: Tegnap hazafelé toltam imádott testvérkocsimban a gyerekeket, mikor a szemem sarkából észrevettem a mellettem lassító autót. Ez a környékünkön két dolgot jelenthet: vagy hisztérikus nőt, aki virágboltot keres, vagy kövér osztrák bácsit, aki autópályamatricát. Rezignáltan tekertem hát oldalra a fejem, mikor a kis autó fékezett mellettem, és kiszólt a hang. A hang egy derékig érő, rasztahajú fiatalemberhez tartozott, megkapóan csinos arccal és csokoládébarna szemekkel. Azt kérdezte: 'ELNÉZÉST, tudna segíteni?'
Miután megtaláltam az államat, és perszéztem a fiatalember tovább beszélt, amit én sajnos nem hallottam a hirtelen fejembe zubogó vértől. Reméltem hogy nem néz teljesen hülyének, mikor megkértem, mondja már el még egyszer, mit nem talál, és isteni szerencsémre még útba is tudtam igazítani. Rasztahajú, aki az egész kommunikációnk alatt egyszer sem mosolyodott el, komoly arccal megköszönte a tájékoztatást, majd átnyúlt az ülés fölött, és nem, nem rózsát nyújtott át, hanem feltekerte az ablakot.
Magamban röhögve toltam tovább a gyerekeket. Te jó ég, 10 éve még ilyen fiúkat ettem reggelire...szóval ezt teszi az emberrel 15 plusz kiló, két gyerek és egy férj. Már a srácok sem tegeznek!:)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(135 értékelés eddig)
Óda a pisihez
2012.05.19. 19:50módosítva: 2012.05.19. 21:06
Ma történt, hogy unszolásomra, miszerint az elsőszülött friss levegőre vágyik, S. apu viszonylag gyorsan reagálva puca vágta S. babát, hogy rohanvást kivonuljanak az udvarra kertészkedés címszóval. Már akkor tudhattam volna, hogy vihar volt F. baba pelusában, amit S. apu konstatált, mielőtt vissza se tekintve elhagyta a tett helyszínét.
Míg a fiúk odakünn tevékenykedtek, leányom édes álomba merült (valószínűleg kiütötte a masszív kakiszag) majd pontosan abban az időpillanatban, mikor letettem volna a takarításban megfáradt hátsómat, sírdogálva felriadt.
A pelenkázón kicsomagolva tárult elém a szomorúság: a végtermék valahogy felmászott a lányom hátának közepére. Teljesen értetlenül álltam a dolog előtt, mert a pelenka jóformán üres volt, majd miután a nagyját letörölgettem, hasra fordítottam, és csodával határos módon sikerült áthúzni a fején úgy a megszégyenített bodyt, hogy a rajta geometrikus mintát alkotó cuccost nem kentem végig a lányom pihés haján.
Mikor aztán diadalittasan felemeltem a tiszta ruhát, hogy felöltöztessem a pelenkázón kiterített békaként mereven falat bámuló babát, egy lassan növekvő tócsára lettem figyelmes a pocakja alatt, amely mintegy megkoronázta az eseményt.
Pont múlt héten tartottam tájékoztatót (hol máshol,mint egy lánybúcsún) a fiú és lánybabák szabad pisilése közötti különbségről. Míg egy kisfiú szép ívben elslagol a sarokba, abszolút lineális irányt adva a takarításnak, addig a leányzó odacsurrantása a delikvens popsija alatt marad, beszivárog a hátán a ruhájába, illetve a gravitáció hatására szépen elterül a szivacs alatt, rosszabb esetben utat tör a fiókba vagy a komód ajtajára.
Amikor a kislányom megtiszteli a pelenkázót, teljesen ledermedek. Most is megkövülve néztem, amint a pisitócsa lassan elindult világhódító útjára, megbabonázva néztem a csöpögő cseppeket. Remek. (Legutóbbi ilyen esetünknél jobb híján átköltöztettem a kisdedet a mi ágyunkra, és amíg elszaladtam pelenkáért, az én kis angyalkám újabb hektókat engedett a takarómra)
Nedves témánál maradva: a pisin kívül F. baba másban is különbözik a bátyjától. Míg élete első pár hónapjában házunk táján az esti fürdetést mindig velős babaordítás kísérte, addigra most, lassan fél évesen a lányunk igazi vizipocok lett. A kádban hanyatt fekve tudálékos arccal dumál, perreg, egyidejűleg őrületes tempót diktál a meglepően hurkás combjaival. Nem zavarja, ha a nagy csapkodásban tiszta víz lesz az arca,hunyorít aztán repked tovább a kezeivel boldogan. S. baba kicsinek szinte unottan pancsolt, egy éves kora óta köti le jobban a fürdővíz, mióta felfedezte a gumikacsákat. Mióta ketten fürdenek együtt sokkal viccesebb: F. baba óriási hullámokat gyárt, amin S. baba lelkesen úsztatja a mini gumicsónakot...
VT: S. baba nagyon vidám kis gyerek. Ma oda-vissza ugrált a küszöbön, izgatottan karattyolt és mutogatott kifelé,ahol a fekete macsekunk üldögélt. Őt egyébként a fiam azóta terrorizálja, mióta helyzetváltoztató mozgásra képes, ennek ellenére a macska még nem adta fel, időnként kihívóan ellimbózik a fiam előtt.
Mi tűnődve néztük a szobába ki-be ugráló S. babát, majd a férjem megkérdezte:
'kukucsot játszol a cicával?'
A fiam ledermedt, majd egy megsemmisítő pillantással végigmérte az apját. Ha tudna beszélni, biztos azt mondta volna:'de apa, a macskák nem is tudnak kukucsolni...'
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(426 értékelés eddig)
Mummy's Day
2012.05.07. 14:26módosítva: 2012.05.08. 08:23
Egyetlen embert hibáztatok emiatt, ez pedig nem más, mint S. apu, hiszen ő csinált belőlem anyát, illetve az elmúlt két évben ő köszöntött fel a karonülő, majd tipegő fiunkkal Anyák Napja alkalmából, majd hogy mikor már sikeresen átvedlek méhkirálynővé, jól pofára essek, hiába várván legalább egy szálat. Mármint virágot.
Mert bár nem hajtok az Év Anyja címre, elég sok földi hívságról lemondtam, önként és dalolva, mióta életet adtam a gyerekeinknek, többek között a cigiről is, amit S. apu azóta is lelkesen füstöl. Nincs bagó, nincs buli,még fanta sincs, és két év bébiszitting és intenzív nevelőtanfolyam után még mindig nem vagyok jogosult legalább egy elismerő ölelésre, vagy urambocsá' egy szál virágra.
Különböző weboldalakon tett látogatásaim és informálódásaim során persze rá kellett jönnöm, hogy az arctalan, névnélküli világ együntetű véleménye szerint unatkozó, háláltan,marhánráérő és valószínűleg kövér nő az, aki ilyen aprósággal rágja a hites ura fülét, hiszen szegény ember valószínűleg a lelkét is kidolgozza a hasi űrtartalmával egyetemben azért,hogy kis családját a víz fölött tartsa. Meg különben is, nem a férfi dolga, hogy ilyeneket észben tartson, vagy megszervezzen. Végülis abszolút logikus következtetés, hogy az a férfi, aki kívülről tudja a focimeccseinek a helyét és idejét az egész szezonra, az képtelen megjegyezni néhány dátumot, amely a feleségéhez köthető, illetve képtelen vásárolni egy szál virágot az esemény napján.
És én igenis azt gondolom, hogy a következő generáció kinevelése egyedül rajtunk múlik, és a tradíciók továbbadásában az apukának is aktív részt kellene vállalnia. Ha S. apun múlna, nálunk nem lenne születésnap, karácsony vagy húsvét. Persze én is gondoltam rá, hogy nyakamba kapom a gyereket, és elvonulunk locsolkodni, kiskoromban úgyis halálosan irigykedtem az öcsémre a vendégeskedések meg a pluszlóvé miatt, míg én a pacsulikat mostam ki a hajamból, de asszem az mégsem lenne az igazi.
És bár a 30. szülinapomat sem ünnepeltük meg a kerek számhoz méltó nimbusszal (hozzátenném, a szüleim teljesen váratlanul beestek egy óriási feketeerdő-tortával és a hozzá tartozó digitális személymérleggel) azért kellemesen töltöttük a négynapost. Hosszas nyafogás és királydráma után sikerült rávennem S. aput, hogy vigyük el a gyerekeket egy vadasparkba. A délelőtt várakozáson felül sikeredett, S. baba boldogan szórta minden útjába kerülő állat elé a jutányos árú állateleséget, repkedő hajjal és szárnyaló karokkal rohangált az újabb és újabb adagokért. Rettenetesen izgatott lett a malacok láttán, amiből szám szerint négy fajtát is megetettünk, iszonyat sikere volt a dámszarvasoknak, a sztárok persze az úton útfélen susnyásban settenkedő minityúkok és a hozzájuk tartozó kakasok voltak. Mindenki kifejezetten jó érezte magát, a babát bezárólag,aki vitézül viselte a megpróbáltatásokat a babakocsiban.
VT: megkopasztottam S. babát. Kénytelen voltam, mert bár imádtam a repkedő fürtjeit, ettől függetlenül szerencsétlen állandóan beizzadt tőle. Vegyes lett a fogadtatás, apám elborult arccal nézte egy szem megnyírható unokáját, a férjem szerint 'elég fura', de a zöldségesboltos lányok szerint nagyon klassz lett, és kifejezetten dícsérték az ollóvezetési technikámat...
Ime, S. baba a vaddisznóknál:
F. baba a kocsiban:
Fiúk a dámszarvasnál:
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(351 értékelés eddig)
Volt már jobb is...
2012.04.25. 13:38
Bár csak három csomagunk volt, teljesen elfoglalták S. baba helyét a testvérkocsiban, de mivel rettenet időben voltunk, úgy képzeltem, S. baba majd szépen jön mellettem a kismotorján.
Már akkor gyanakodnom kellett volna,mikor kiléptünk a kapun,ugyanis még soha ilyen korán és gördülékenyen nem tudtunk útra kelni a két gyerekkel. Bár már 2 éve űzöm ezt az anyuka-ipart,még mindig nem lassultam be eléggé ahhoz, hogy S. baba fűszálnézegetős tempóját élvezni tudjam. De röpke 10 perc alatt el is értünk az otthonunktól úgy pár lépésnyire lévő hídhoz, ahol a fiam minden előzetes figyelmeztetés nélkül lepattant a járgányról, majd teljesen váratlanul két talppal beleugrott egy óriási, 20 cm mély tócsába. Akkor sem lepődtem volna meg jobban, ha egy hasast vagy seggest mutat be, annyira lefagytam, hogy csak néztem mereven a mélyvízben gázoló, kicsattanóan boldog gyerekemet.
Egy más időben, más helyen valószínűleg teli torokból elkezdtem volna üvölteni a csöpögő S.babával, most viszont egy olyan kábultság lett rajtam úrrá, hogy csak kézen fogtam, a mocit felcsaptam F. baba kupolájára, és szépen hazakormányoztam a díszes társaságot. Otthon leültettem S.babát, és átöltöztettem, az egész búvárakciójához meg csak annyit tudtam hozzáfűzni, hogy 'legszívesebben felpofoztalak volna,ugye tudod?' Ő pedig komolyan bólogatott.
Az apró, nagyjából 20 perces kitérő után én kissé megtépázva tereltem ki a gyerkőcöket ismét az utcára. S. baba nem sokszor csinál hülyeséget, nyilvánosan meg pláne nem, de olyankor mindig úgy érzem, hogy abszolút inkompetens vagyok ehhez az egész nevelés-dologhoz. Vajon a szuperdadusnak is elfekszik a sárban a gyereke?
Meglehetősen szárnyaszegetten folytattam tehát utunkat, de amikor sietünk, mindig van egy-két jótét szomszéd néni, aki viszont baromira ráér. A már említett tócsánál (S. baba ezúttal rá sem nézett, pedig már gumicsizmában volt) éppen ott ette a fene (már elnézést) a srégenszomszédnénit, aki lelkesen bekukkantott a babakocsiba, óóóóóóóóózott meg ááááááááááázott, aztán rákezdte. Hálistennek a régi jó 'na és szopik még?' kérdés elmaradt, helyette megtudtam, hogy az ő, nem egészen két éves unokája már beszél, ellentétben az én, két évet már elhagyó fiammal, majd hirtelen frontális támadásba lendült át: 'látom,minden nap sétáltok, aztán mégsem fogysz'
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Arra gondoltam, inkább ugrott volna még egyszer bele a fiam abba a rühedelem tócsába. Arra gondoltam, bár enné meg egy kóbor kánya azt a feketére rothadt szívedet, te banya, persze nem ilyen irodalmi stílusban. Mert hát igaza van: minden nap nyakamba kapom a falut a gyerekekkel, és jó ideje salátán meg csirkemellen élek, ennek ellenére még mindig nyögöm a terhesség alatt felszedett pluszkilók súlyát. Nyilván mivel nem vagyunk vakok, ez már másoknak is feltűnt, de én sem mondom neki, hogy mami, maga aztán napról napra fonnyadtabb.
A néni persze érezhette, hogy ziccer, mert hirtelen taktikát váltva a gyerekek nevét tudakolta, majd mikor belekezdett, hogy 'nahát, mostanság olyan furcsa...' inkább olajra léptünk.
Nem, nem akarom tudni, hogy úri huncutságnak és megjegyezhetetlen förmedvénynek tartja a gyerekeim nevét. Ami azt illeti, azt sem akarom tudni, hogy látja, nem fogyok. Nem akarok semmit sem. Csak hogy azt a hülye tócsát temesse már be az önkormányzat!
Mélyrepülésben szárnyaló lelkemnek az sem tett jót, hogy S. apu majd megszakadt a röhögéstől, mikor a tócsabajnok fiunk legújabb megmozdulását megtelefonáltam neki. Más esetben, más lelkiállapotban általában én is jókat kacarászok saját magamon, hiszek benne hogy az önirónia és a saját magunk kiparodizálása hatékony fegyver a mindennapok szürkesége ellen, de ez valahogy nem az a pillanat volt. Persze, én is marha mókásnak találnám, ha nem nekem kellene átszelnem a fél falut egy főúttal egyetemben azért, hogy egy böszme nagy dobozt és más csomagokat postára adjak két gyerekkel. Ha nem nekem kellene hazarohannom a tökig vizes gyereket átöltöztetni, ha nem nekem kellene szerencsétlenkednem a 30 kilós babakocsival, amit jelzem, S. apu meg sem akart venni, mert minek, meg mások is felnőttek már nélküle.
Fortyanásom után lelkileg kissé megtisztulva ballagtam tovább. Végülis még csak 11 óra, nem lehet az egész nap ilyen...
VT: Nem is. S. baba imádja a kishugát. F.baba hangosan kacag, valahányszor megpillantja a bátyót. Néznek egymásra olvadozva, én meg kicsit megbékélek a sorssal.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(281 értékelés eddig)
Szép kis nap
2012.04.12. 14:34módosítva: 2012.04.12. 16:06
Egyébként mióta kisebbünk beköltözött az életünkbe, rájöttem, hogy a mobilom egy, eddig méltánytalanul hanyagolt és csúnyán kiröhögött funkciója rendkívül hasznos találmány, ez pedig a mobil zseblámpa. Mikor először láttam, fuldokoltam a vihogástól, és terveztem, hogy hasonló funkciót fogok árulni mondjuk a nokiának, mégpedig a mobil makramét, vagy a mobil kereszthímzést. De mivel F. baba szereti, ha éjjeli bagolykodása nem teljes sötétségben zajlik, illetve rájött, hogy ilyenkor milyen vicces nézegetni a kezét, a mobil zseblámpa nélkülözhetetlenné nőtte ki magát.
A nagyszerű éjjel után undok, taknyos időre ébredtünk, ennek ellenére rettenthetetlenül nekivágtunk a sétának, egyrészt mert elfogyott a tej, másrészt mert akut hülyenőimagazin-függőségben szenvedek. A szemerkélő esőre való tekintettel úgy véltem, pont ideje kipróbálni a tesókocsihoz tartozó hiperszuper esővédőt, ami egy 10x10 cm-es táskába volt belegyömöszölve. Kicsit olyan volt, mintha egy kétszemélyes sátrat vertem volna fel a babakocsi fölé, de S. baba jókat kuncogott rajta. Ő egyébként egy snájdig télikabátba oltott esőkabátot viselt, amit a nagyim varrt, és egy szem fiam pontosan úgy nézett ki benne, mint a 'Tudom mit tettél tavaly nyáron' kampós gyilkosa. (legalább tudom, mit fog hordani jövő halloweenkor.)
Mikor hazaértünk a nagypapázásból és eredményes bevásárlásból, S. baba boldogan mászott ki a kocsiból, hogy tiszteletét tegye az udvar egyetlen, gigantikusra dagadt tócsájánál/ ban. Bár a nadrágja az a spéci felgombolható, kifejezetten gumicsizmákhoz tervezett darab, ez az óvintézkedés cseppet sem segített rajtunk, elsőszülöttem másodperceken belül vetekedett egy varacskos disznóval, cserébe remek képek készültek róla. Illetve választ kaptam a legutóbbi védőnői kérdésre is, miszerint tud-e a gyerek páros lábban ugrálni, hát tud, amennyiben az érkezési pont egy pocsolya.
Egyébként S. baba tócsafüggő, de rövid közelharc után be is tudtam cipelni a lakásba. Ahol penetráns pisiszag terjengett. Már éjjel is éreztem a fejemnél, amikor a plafont bámulva vártam, hogy F. baba végre abbahagyja a szöszmötölést és elaludjon, de túl fáradt voltam, hogy utánajárjak a szagnak. Tegnap délután a mi ágyunkon pelenkáztam át F. babát, és a piszkos pelus aztán rejtélyes módon eltűnt. Élek a gyanúperrel, hogy S. baba, aki egyébként sokat segít a háztartásba, pl segít kipakolni a mosogatógépet, leszedni a ruhát, kidobni a piszkos pelust, ezúttal kissé hanyag volt, és a szobai szemetesbe hajította a bűzbombát, ahelyett, hogy elzarándokolt volna vele a pelenkáskukához. Végülis igaza van, néha nehéz elmenni a szemetesig, csak ne maradna minden sz@r a nyakamban:)
VT: Tegnap megérkezett a pelenkakuponokon gyűlt ajándékunk, egy textilkönyv. Minden előzetes riogatás ellenére a rendeléstől számított nem egészen két hét alatt megtette az utat, és igen jónak találom, én is és az aprónép is. Nagy, csörög-zörög, felhő is van benne meg katicabogár. F. baba imádja tapogatni meg nyalogatni, kis túlzással csak az alváshoz meg a fürdéshez engedte el.
Végezetül képek az esős évszakról: csak tudnám, ez mitől olyan marha jó játék...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(308 értékelés eddig)
Lecter is megette!- Pudingagy
2012.04.11. 14:32módosítva: 2012.04.11. 15:34
Csendes- rendes állampolgárhoz méltón szép sorban időpontot kértem a háziorvoshoz, valamint a neten az okmányirodába, majd elkezdtem szervezni az akciót.
A háziorvosi látogatáshoz szükségem volt 1 db autóra, illetve 1 db segítőkész nagypapára, aki hősiesen bevállalta az idősebb, értsd két lábon járó, viszonylag önellátó unoka patronálását, míg én elintézem a szükségeseket.
Így reggel apámék vidáman tovafurikáztak, míg jómagam egy szem lányommal bevonultam a háziorvosi váróba. Sikeresen rászerkesztettem a hordozóra a kupolát és a lábzsákot, hogy még véletlenül se hajoljon be senki krahácsolva a gyerek arcába, persze valahogy túl vastagra sikeredett a ruhanemű rajta, amitől dél környékén már nagyon ideges volt.
Mivel fél tízre kaptunk időpontot, olyan 9.55 magasságában már be is hívtak minket, majd rögtön kiderült, hogy az akcióhoz kellene a jogsim és a személyim.
Ha lett volna nálam egy konyhakés, okvetlenül belédőlök, így viszont próbáltam úrinőhöz méltóan hallgatni az egyébként nagyon szolgálatkész dokinéni javaslatait, miszerint telefonáljak haza (általában egy 4 hónapos babával közlekedő nő otthonában mindig van valaki) vagy gyalog jöttem? akkor sétáljak haza érte (gondolom az autóshordozót közben pörgessem a fejem felett) vagy hogy jöjjek vissza délben, megvárnak. Ami nagyon kedves lett volna, de akkor már emelkedő vérnyomással kellett mondanom, hogy közben a nagyfiamat is meg kellene etetnem. Előjegyeztek 11.50re, aztán kiözönlöttem az ajtón. Sajnos már a kijáratban elkezdtem visszafojtott hangon szitkozódni, és a kifejezések nem csak egy kisgyerekes anyához, hanem egyáltalán egy emberhez nem voltak méltóak, majd pár perces ide-oda telefonálgatás után Szolgálatkész Nagypapa hazafuvarozott az irataimért, majd elszórakoztatta S. babát, amíg én újabb fél óra alatt bekönyököltem magunkat a rendelőbe, túlestem egy légzésgyakorlaton, hasnyomogatáson és nyomolvasáson, kicsengettem 6800 ft-ot, majd a táskámba hajtogattam az aranyárú A/4es lapot, és pánikszerűen elhagytam a várót. (ezúttal nem káromkodtam)
Így utólag visszagondolva teljesen logikus, hogy a jogsi kell ehhez a papírhoz, de mivel nem újíttatom meg minden hónapban, és kétszer beszéltem le az asszisztensnővel az időpontot, igazán felhívhatta volna rá a figyelmemet. Emiatt egész délelőtt agyvérzésközeli állapotban voltam, valamint szembesülnöm kellett apám 'inkább hallgatok' magatartásával, de tökéletesen olvastam a gondolataiban ('ki az a hülye, aki ilyenkor otthonhagyja a jogsit?')
Persze S. baba arcáról le se lehetett volna vakarni a vigyort: egész délelőtt a nagypapával bohóckodhatott!
VT: Hétvégén megtartottuk a szülinappal egybekötött húsvétolást. S. baba két éves lett, és bátran, a metsző szélben gyűjtögette össze a nyusziajándékait. Isten éltessen sokáig, gyönyörűm!
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(240 értékelés eddig)
Kriminális kétéves
2012.04.03. 15:43
A kontraszt annál nagyobb, hogy a húga abban a korban van, amikor a kisbaba még ott marad, ahova tesszük, viszont édesen mosolyog, és vidáman gügyörészik, ha ránézek. Hihetetlennek, sőt elképzelhetetlennek tűnik, hogy egyszer S. baba is ekkora mákszem volt, legfőképpen pedig az, hogy ha odaraktam valahova, ott maradt.
Most a fiamat csak erőszakkal tudom rávenni, hogy a babakocsiban foglaljon helyet, holott pár hete még önként mászott bele. A jóidővel viszont előkerült a garázsból az az undok, csörömpölős kismotor, és pechemre még arra is rájött, hogyan kell hajtani, azóta pedig a fiam kentaurrá vedlett át, még a boltban is ezzel korzózik.
És bár uszkve egy éve gyarapítja a két lábon járók táborát, a kulturált közlekedés mikéntjét még nem sikerült teljesen elsajátítania. Több alkalommal sodort mindannyiunkat életveszélyes helyzetbe, mikor az út közepén megállva csodálkozott rá mondjuk egy motorra, miközben éppen próbáltunk átkelni a 84es főúton, ami kettészelve a falut, elvág minket a bolttól-védőnénitől és postától. Vagy mikor hirtelen felindulásból elkezdett rohanni a már említett főűt felé. Úgyhogy a tavasz beköszönte óta éveket sikerült öregednem, ami nem tesz jót énemnek. Utóbb számba vettem, hogy az elmúlt évet terhességekkel, szülésekkel és szoptatásokkal töltöttem, ami nem volt éppen pozitív hatással a külsőmre, bár titkon azzal vigasztalom magam, hogy nyilván ragyogok a belső békétől és harmóniától, amit a gyereknevelés napi gyakorlata gerjeszt bennem.
A héten részt vettünk egy védőnői látogatáson, ahol mindkét gyerekemet megmázsálták és lemérték, illetve mérlegre kerültek az anyai kvalitásaim is. Kiderült például, hogy fogalmam sincs, tud-e a gyerek két lábon ugrálni, ellenben az elmúlt két év alatt elsajátítottam a két irányba történő kommunikációt, egyazon időben különböző témákról. Valamint minimum két pár szemem és két pár kezem van egy normál, gyermektelen nőhöz képest, és az ERŐ tekintetében simán kenterbe verem Yoda mestert. (pontosan be tudom határolni például azt az időpillanatot, amikor a gyerek valami rosszaságra készül, és egy csúnya nézéssel, illetve a puszta akaraterőmmel ráveszem, hogy el se kezdje)
Megállapítást nyert, hogy a gyerekeim a korukhoz mérten fejlődnek, semmi rendkívülien kimagasló képességgel nem rendelkeznek (ráadásul S. baba még két lábban ugrálni sem tud, ami valószínűleg kettétöri az ugrálóiskolai karrierjét) és semmiben sincsenek lemaradva.
Aztán a védőnő kedvesen rám nézett, miközben egyidejűleg öltöztettem a teli szájjal vigyorgó F. babát, és simogattam az izgatottan visítozó és gagyarászó S. baba fejét, és azt mondta: 'Annyira nyugodt vagy!'
Mivel azt gondoltam, a tökéletes sarjat akarja méltatni azzal, hogy sok ismerőshöz hasonlóan ódákat zeng a kedves, barátságos és higgadt S. babáról, egészen váratlanul ért a dolog. Elkerekedett szemmel kérdeztem: 'ÉÉÉÉÉN?' Hát rólam aztán tuti nem mintáznák meg a nyugalom szobrát...de Védőnéni tovább mondta, hogy olyan nyugodtan magyarázok S. babának, miközben a kicsivel is foglalkozom, hogy hű meg há.
Már rég a boltban rohantam S. baba után, aki épp a túrórudik felé száguldott, de még mindig nem tértem magamhoz. Te jó ég, lehet, hogy mégis jól csinálom???
VT: S. baba felfedezte a suszterbogarakat. Valahányszor meglát egyet, boldogan lepattan a mocijáról, és kacagva mutogatja őket. Istenem, de jó volt gyereknek lenni!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(282 értékelés eddig)
Sickness
2012.03.14. 09:54
Abszolút váratlanul ütötte fel a fejét, a legnagyobb csodaként most is azt tartom számon, hogy egyáltalán észrevettük, valami nem timmel a trónörökössel. Szombat délután gyanúsan melegnek találtam a homlokát, de miután a sarj a szokásos lelkesedéssel lóbálta a macskát a farkánál fogva, úgy gondoltam nincs nagy baj, s bevonultunk családilag a városba bababónuszozni meg ipari mennyiségű pelenkát venni. Intő jel volt, hogy S. baba, tőle szokatlan módon elszundikált a kocsiban, így otthon egy kontroll lázmérés során kiderült, hogy ha nem is magasan, de lázasan van a gyerek. Azonnal megállapítottuk, hogy a házi patikánk, megy egy doboz ragtapaszból, és egy megbontott doboz germicid kúpból áll, kevés lesz ahhoz, hogy elhárítsuk ezt a klasszikus, köhögéssel társított, hőemelkedésben bővelkedő istencsapást, így másnap S. apu nekiindult, hogy megtalálja az ügyeletes gyógyszertárat. Lányos zavarában lefelejtette a lázcsillapító kúpot, de diadalmenetben hozta haza végül a P. baby és az N. lázcsillapító szuszpenziókat a bágyadt gyermek, valamint egy doboz Neonácit, akarom mondani Neocitránt és Stieg Larsson Millenium trilógiájának második részét a bágyadt anyuka rézére, ugyanis rajtam is kezdtek kiütközni a tünetek.
Az azóta eltelt napokat szigorú házi őrizetben és permanens bacifelhőben töltjük. Óránként, razziaszerűen szellőztetek, légtisztító sprayt használok, orrot szívok, lázat mérek. A tegnapi napot és éjszakát S. apu nélkül töltöttük, aki munka ügyből kifolyólag, igazoltan hiányzott, és szerintem nem is képe felmérni, micsoda szerencsés fickó. Én már előző este sírni tudtam volna a kimerültségtől, főleg abban a tudatban, hogy a fárasztó nappal után általában egy halálosan kimerítő éjszaka következett, mivel S. baba orra tele, azzal a leszívhatatlan, átlátszó váladékkal, ami teljesen immúnis mind a porszívós, mind a kézi orrszívóra, ellenben akadálytalanul tör magának utat a gyerek szája felé a gravitáció segítségével.
A nap mérlege egy elfújt százas csomag zsepi, illetve több étkezés, melyek érintetlenül mentek a kukába, mivel sem nekem, sem S. babának nem volt nagy étvágya. Természetesen semmilyen szer szedése nem javallott szoptatás alatt, így az én állapotom már túlszárnyalta S. babáét, aki a körülményekhez képest már egézen jól van. Nekem az idült megfázásos tünetek mellett már nincs bőr az orromon a fújástól, ennek ellenére nem kapon nagyon levegőt, illetve a kezem rákvörös, mivel állandóan kezet mosok, hátha csökkentem ezáltal annak a veszélyét, hogy az eddig magát sziklaszilárdan tartó F. baba i elkapja a nyavalyánkat.
Sajnos S. baba rendre szabotálja ezen törekvésemet, többször sikerült már képen köhögnie a babát, illetve ha egyedül hagyom őket, tovább gyakorolja bátyói hivatását, puszikat ad, simogatja a buksiját, és az arcába hajolva magyaráz, ha a baba gügyögni kezd. Én próbálom elizzadni a köhögést meg az orrváladékot a pelenkacserék közben, több-kevesebb sikerrel.
A mai napra a helyzet annyiban változott, hogy S. baba köhög még ugyan, és az általa elfogyasztott élelmiszerek köre leszűkült a ropira, kakaós kekszre és őszilére, hőemelkedése nincs, és egészen jó szinben van.Velem ellentétben, én most lennék kész egy lemez kiadására az új, szuperszexi blues-hangommal, és valószínű hogy a diétám is új irányt vesz, mivel nem merek enni. Ha becsukom a számat, tuti megfulladok...
VT: Megszületett L. barátnőm kisfia. Az egész család nevében sok boldogságot, jó egészséget és sok örömöt kívánunk a kicsihez!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(307 értékelés eddig)
A nagyapai szív
2012.02.22. 13:47
Ezenkívül a szöveges példák: ha az egy gyerekre fordított, öltözködési idő 10 perc plusz-minusz 5 perces kakikatasztrófával, kabátkergetéssel és cipőtortúrával, minimum 10 perces babakocsikiállással és belekönyörgéssel, mégis mennyi időbe telhet, mire végre kilépünk a tetves ajtón?
Az általános iskolai tananyag nélkülözi a pszichológiát, így sajnos fogalmam sincs, miért élvezi annyira elsőszülöttem az indulást megelőző hajtóvadászatot. Már előre forgatom a lelki szemeimet, mi lesz itt akkor, ha F. baba is megtanul járni. Tekintve, hogy jóformán tegnap szültem, és már 3 hónapos, ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Addigis nagyon várom a nyarat, reménykedem benne, hogy a 40 fokban hordható minimálruházat némiképp csökkenti majd az indulási időnket.
S. baba aztán, rácáfolva az indulást övező bonyodalmakra, hihetetlen élvezetet talán a szabad levegőben. Mindig egy Petrarcha-szonett jut róla eszembe: 'Magamban, lassan, gondolkodva járom...' Igen, minden fűszál érdekes,minden szalmaszál izgi, minden busznak integetni kell, és minden traktort, teherautót és hasonló járműmonstrumot meg kell bámulnunk, mert ugye az apa autójának is ilyen hangja van...Mindeközben F. baba kellemes, kislányos hangján decibelekkel ordít. Utál babakocsizni, és öltözködni, csak sajnos mindkettő szükséges egy kellemes sétához.
Igazából, ha a fiamra hagyatkoznék, 5 napi hidegélelmet kellene elcsomagolnom egy délelőtti ejtőzéshez, máskülönben éhenhalnánk útközben, vagy az egyszerűség kedvéért én diktálom a tempót.
Ma különösen siettünk, minden megfeszített erőmmel együtt kemény 15 perccel tudtunk korábban nekiveselkedni az útnak, de szükséges volt, mert postára mentünk. Odaérvén a fiam szerelmes lett: két ismerős, vele egyívású kislány szaladgált a rámpán, a fiam pedig oldottan, semmi perc alatt becsatlakozott. Az egyik kiscsaj különösen imponált neki, amolyan zsivány, 'a szeme sem áll jól' típus, állandó mosollyal. Tulajdonképpen S. baba lányban. Zokon is vette, mikor az anyuka kézen fogta, hogy elinduljanak, és mindenki tiltakozására megpróbálta megakadályozni. Akkor már a kislány is elbújt előle a babakocsija mögé, szóval remélem, S. baba nem lesz az az ijesztő, levakarhatatlan típusú udvarló, aki több tucat üzenetet hagy választottja hangpostáján, mígnem begyűjt egy-két távolságtartási határozatot.
Miután sikerült felnyalábolnom és elhurcolnom a kis barátnője után zokogó fiamat, elrohantunk apámhoz kávézni és zöldségboltozni. Utóbbi helyen S. baba mindig beszerez egy fornettis pogácsát a zöldségeslányok jóvoltából, akik elolvadnak tőle. Ma kettőt is kapott, hazafelé szokta elnyammogni. Ma én, a spártai anya, könyörtelenül kivettem egyet a kezéből, azzal a kamuszöveggel, hogy így könnyebb megenni a másikat. (ford.: 'ha két pogácsát eszik, nem fog ebédelni!!!')
S. baba nem szereti,ha rendelkezni akarok a dolgaival, amúgy is a hisztisebb, MAJD ÉN!korszakát éljük, így azonnal bevörösödött a szemhéja, és legörbült a szája. Ezzel egyidőben apám elkezdte vígasztalni. Míg én azt mondtam
'kicsim, iderakjuk a pogácsát, majd otthon megkapod' ('remélem, mire hazaérünk, kimegy a fejedből')
addig apám már el is ragadta az eltulajdonított pogit, és növekvő idegességgel mantrázta
'semmi baj, nézd, majd én hozom, majd én hozom!' ('jaj, hagyd már abba a sírást, hát megszakad a szivem') majd hirtelen 'jó, akkor visszaadom'
És visszanyomta a meglepett, ám elégedett S. baba kezébe. Mindezt közel 30 másodperc alatt, úgy, hogy a jövő várományosa úgy istenigazából még bele se lendült a nyafogásba.
Úgyhogy én, a megtépázott tekintély, kénytelen voltam ismét elvenni a pogácsát, így történt, hogy a kabátzsebemben F. baba már nem is szükséges, ám a biztonság kedvéért azért magammal hurcolt cumija társaságot kapott.
S. baba ilyen esetekben úgy 1,5 percig bőg, mint a zálogos borjú, aztán leköti a figyelmét egy ugató kutya, kukorékoló kakas, vagy egy szállongó szösz. És a nagypapa szíve sem vérzett többé. A nyugati-parti boszorka meg úgyis én vagyok.
VT: S. baba kapott egy very dizájn ikea sátrat F. babától, mikor hazajöttünk a kórházból.A szolid, gyermeknagyságú kicsinység helyett egy fél szobát elfoglaló ombellátum lett felállítás után, de akkor már késő volt, mert S. baba is látta. Meg egyébként is szereti, időnként WC-nek használja, izgatottan kidobálja a behordott kincseket, majd beáll, repked a kezével, végezetül elégedetten, egy szagos felhőt húzva maga után, kivonul.
Újabban a sátor nem WC, hanem búvóhely. S. apu már bemehetett (igen, a sátor akkora, hogy simán elfér benne az 1,80 magas férjem és a fiam) és hétvégén anyám is. S.baba ilyenkor megfogja a célszemély kezét, gagyog valamit, majd húzza be a sátorba. Nem értettem, miért vigyorog mindenki olyan átszellemülten a sátorból. Aztán pár napja én is bemehettem. Ültünk odabent, vigyorogtunk egymásra, S. baba mutogatta a kiskacsás könyvét. Kicsit túlcsordult a szívem. Úristen, ez a sátor a legtutibb hely a világon! Persze csak ha S. baba is odabent van.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(335 értékelés eddig)
A pelenka nem tüzifa
2012.02.12. 09:46
A "csak nehogy leégjen a tűz" imák mellett a másik kívánság, hogy rohanás közben nehogy elvágódjak a cipőfűzőmben, mivel a bakancsba is csak hanyagul beugrottam. (elképesztő, mennyire leegyszerűsödnek a dolgok, ha az ember aggódik, hogy a gyerekei 5 perc alatt lebontják a lakást)
A mai alkalom experimentális jellegű volt, ugyanis a pelenkásvödröt is magammal cipeltem, hátha alapon. Vajon mennyi lehet egy hugyos pelenka fűtőértéke? Szerencsémre a kazán belseje vadul parázslott, én pedig, abszolút spanyolviasz-érzéssel elkezdtem bedobálni a pelusokat. Gyorsan kiderült, hogy bár a vödröt nagyon hamar telerakjuk, attól függetlenül a fenéktakarók pont elég időt töltenek odabent ahhoz, hogy már ne akarjak hozzájuk nyúlni. Másodszor: a pelenka sajnos nem tüzifa. Valószínűleg ember nincs a földön, aki végigvárná a nulla fok körüli sufnihőmérsékletben, amíg egy vödör pisis pelenka elég.
Így két pelenka eltüzelése után sóhajtva kiborítottam a szemetesbe a termést. Kicsit röhögtem magamon, amolyan sírva vigad a magyar-stílusban. Ez lennék én?Őrjöngve száguldok a kazánhoz, hogy piszkos pelenkákat égessek el, majd pánikban rádobálok egy öl fát, hogy emberi hőfokon tartsam a lakást, és időben visszaérjek,mielőtt a fiam rájön, hogy ki tudja nyitni a kulcsra zárt ajtót...De hát ez van. Pár évig még ez leszek én. Legalábbis télen biztosan...
VT: A hiradóban többször hangsúlyozták, hogy mennyire nem kedvez a szogriadónak a hideg, mivel sokan fával, vagy urambocsá' szénnel fűtenek. Bár környezettudatos felhasználónak vallom magam, pl ha van energiám, a műanyag flakonokat elvisszük S. babával a szelektívbe, sajnos nem keresek havi többszázezret ahhoz, hogy gázzal fűtsek a szogosodás miatt. De annyira vérzett a szívem szegény Szellő miatt, hogy gondoltam, egy próbát megér. Csak jövőre ne az legyen a szmogriadó oka, hogy sokan fával, szénnel, és piszkos pelussal fűtenek...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(379 értékelés eddig)
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2012 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva
h i r d e t é s