- Kiemelt témák
- Az Év Szülészete
- Fórum & blog
- Adok-veszek
- Keresők
- Kalkulátorok
- Videók & galériák
- Vásárlás
- Blogverseny
Kiemelt támogató
h i r d e t é s
Stardust
Minden most kezdődik el
Még mindig a szülés
2012.05.22. 14:48
Egyrészt a szüléssel kapcsolatban még eszembe jutott pár dolog. Amikor kiderült, hogy visznek a műtőbe, akkor T-nek még sikerült elmondanom, hogy mondja majd meg a picinknek, hogy mennyire szeretem és beszéljen hozzá, ne legyen kuka. Egyik beszélgetésünkből kiderült, hogy mondta neki, hogy anya nagyon szereti. És azt is sikerült kiszednem belőle, hogy Marci, amikor sírt ott az első órájában az apukájánál, rögtön abbahagyta a pityergést, amint T. megfogta a kis kezét.
Még mindig nem sikerült túltennem magam azon, hogy nem voltam ott a fiam a születésénél. És ez bizonyára csúnyán fog hangzani, de állati idegen volt ezért az elején. Csak onnan tudtam meg biztosan, hogy az én fiam, mert, amikor felhozták az intenzívre és pityeregni kezdett, akkor a dalunkra elhallgatott. DE iszonyatos, hogy milyen hiányérzetem van. És biztos vagyok benne, hogy sokat számít a kötődés kialakulásánál az, hogy velem lehet-e az első pár percében, órájában vagy sem. Olyan iszonyatosan szar érzés, hogy soha nem fogom tudni megváltoztatni azt a pár percet.
Olvasgatok folyamatosan ezzel kapcsolatban. Valaki írta, hogy ő pszichológussal újra átélte a szülést és születést. Úgy, hogy a fia is jelen volt és ő maga is megélte a születését. Lehet nekem is valami ilyenben kellene gondolkoznom. Az biztos, hogy a következő gyerekünk előtt mindenképp elmegyek szakemberhez. Nagyon gondolkozom egy családállításon is.
Marcus amúgy szépen fejlődik. Már megtartja a fejét. Figyeli a tárgyakat, fókuszál. Az elmúlt pár napban elég nyűgös. Nem tudom, hogy a front hatása-e vagy más. Szépen gyarapodik is, már 3540 gramm volt tegnap. Ma született 4 hete. És ma láttam először könnycseppet a szemében.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)
Altatás, tesó
2012.05.18. 21:40
Ma elég sokat altattam én Ökobuksit kaja után. Tegnap óta - ha ól emlékszem - mellkasomra fektetem és úgy segítek neki az elalvásban. Ez annyira jól beválik, hogy én is jókat durmolok vele. Imádom simogatni a kis hátát, fenekét, hogy megnyugodjon. Imádom, ahogy odafúrja a buksiját a nyakam alá úgy, hogy már levegőt is alig kapok. És imádom, hogy türelmes tudok lenni és akár órákat is tudok rá szánni az időmből - miközben annyi dolgom lenne - csak azért, hogy Ő megnyugodjon. És élvezem. És közben csak gondolkozom azon, hogy mennyire szeretem és mennyire jó volt az, amikor még egyek voltunk.
Mai egyik ilyen pihink alatt rájöttem, hogy nagyon várom már a pillanatot, amikor elkezdődnek a fájások a következő gyerkőccel és megyünk szülni. Visszatekintve nagyon szép 9 hónap állt kettőnk (hármunk, mert apa is itt volt/van) mögött. Pont az esküvőnk előtt tudtam meg, hogy terhes vagyok. Velünk volt a nászúton, karácsonykor, a költözésnél. Hihetetlen az egész.
Nagyon szeretlek, Bogyókám!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)
Nagyszülőknél
2012.05.16. 17:02módosítva: 2012.05.16. 17:16
Én meg már nagyon vártam a pár órás pihenőimet és a született feleségeket a húgommal.
Mártonunk egészen jól viselte az új környezetet. Igaz, hogy olyan nyűgös volt a két nap alatt, hogy hétfőn sírva hívtam már a férjemet, hogy nem bírom tovább. Nem tudom, hogy a frontnak vagy a helynek köszönhettük, de minden egyes etetés után 1-2 órán keresztül altatni kellett, mert sírt, nyűgösködött, üvöltött. A szerencsém az volt, hogy anyu átvette tőlem a dajkálás szerepkörét.
Ahogy említettem, hétfőn szakadt el a cérna, amikor a 3/4 9-es etetés után nem tudott elaludni egészen 1/2 2-ig (közben persze még egy etetéssel). Annyira sajnáltam őt is és magamat is. Őt azért, mert nyilván azért sír, mert nem jó valami neki. Magamat azért, mert idegileg kikészültem és állati fáradt voltam. És mert hagytam, hogy az egész hülye szituáció elbizonytalanítson.
Ilyen pillanatokban úgy érzem, hogy saját magamat sem ismerem eléggé. Hát nem mindig azt vallottam, hogy azért születtem, hogy sok-sok gyereket szüljek és neveljek? Akkor hogy lehet az, hogy sír a fiam és nem tudom pikk-pakk megnyugtatni? Talán utál is engem? Lehet, hogy nem is szabad, hogy gyerekem legyen?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át ilyenkor az agyamon.
Szép lassan persze kezelem a különböző helyzeteket. Amióta újra itthon vagyunk, Marci is nyugisabb. És persze sokat számít, hogy itt az apja is és segít. Rengeteg türelme van hozzá. :)
Hétfőn este megnéztük húgommal a záró epizódját a szülfelnek. Nem akarok belemenni a részletekbe, de azért most szólok, ha valaki még nem látta és nem akarja tudni a végét, akkor ne olvassa tovább.
Egy momentumot emelnék ki, amikor Julie megszüli a gyermekét. Na, ott úgy elkezdtem zokogni, hogy magam is meglepődtem.
Sajnos még mindig nem dolgoztam fel a saját szülésemet. Lehet erről majd egy újabb bejegyzésben írok. Hátha segít az, ha minél többet beszélek, írok, gondolkozom róla. Azt hiszem, hogy a legjobban még mindig az bánt, hogy nem láttam a fiam születését. Biztos sokan lehülyéznek ezért, de állati szar érzés, hogy hiányérzetem van a fiam születésével kapcsolatban. Nagyon szeretem Bubátát és borzasztó, hogy számomra még mindig nem stimmel valami a születésével kapcsolatban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)
Apró sikerélmény - altatás
2012.05.10. 16:44
Ha mondhatom szerencsének, hogy pont etetés után jött, ami után Marci mostanában nem tud elaludni, akkor szerencsém volt. Ugyanis meg is akartam tőle kérdezni, hogy mit csináljak, hogy ne kelljen őt kivennem a kiságyból, de ne is érezze magát ezért a gyerkőc rosszul.
Nagyon jól tudott segíteni. Megmutatta, hogy milyen praktikákkal tudhatom elaltatni a kis lurkót. Akkor is sikerült és az utána következő altatásnál is. Igaz, hogy jó sokáig tartott, de nem kellett kivennem, ott voltam mellette és végül csak elaludt a drágám.
Nagyon örülök neki. Tudom, hogy még sok munka lesz benne, de egyszer csak összejön ez rövidebb idő alatt is. Sajnos sokszor a pocakja miatt riad fel újra és újra az altatás során. Lassan majd kinövi azt is. Bízom benne.
Kicsit tartok most az éjszakától, mert nagyon fáradt vagyok, T. sincs ma, 24 órázik. Húgom ugyan átjön, de feltételezem, hogy aludni fog az éjszaka. :)
Bár a legutóbbi éjszaka nem volt gondom az altatással, mert a gyerkőc magától elaludt a szopizások után, sosem lehet tudni, hogy mit hoz a következő éjjel.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az első sétánk és alvás mizériák
2012.05.09. 11:22
Végül döntöttem(ünk) és ezek alapján kialakítjuk a napirendet kis életünkben. Ez így nem mehet tovább. Ennek tudatában már tegnap úgy szerveztük meg a dolgokat. Este volt egy kis csúszás, de azért viszonylag jól teljesítettünk.
Hétfő óta a gyerkőc nem tud magától elaludni. Erre találok most ki újabb praktikákat. Először azt hittük, hogy a pocija a ludas (ezt még mindig nem vetettem el teljesen), de kezdem úgy érezni, hogy a fáradtság is benne van a pakliban. A lényeg, hogy mostanában mindig kellünk hozzá, hogy el tudjon aludni. Vagy az ágyunkba kell tenni magunk mellé, vagy fel kell venni és elaltatni. Persze nagyon élvezem, ha köztünk van, de nem tartom jó ötletnek, hogy csak így tudjon elaludni. Szeretném valahogy megtanítani, hogy magától is menjen a dolog.
Szépen gyarapodik. Kedden volt 3160 gramm.
Talán sikerült arra is rájönnöm, hogy a bal mellemből hogyan nyerje ki a mannát eredményesen. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)
11 napos
2012.05.06. 09:23
Azt olvastam, hogy 5 hónapos korban jutnak el odáig, hogy megfordulnak hasról hátra és vissza. Nem tudom, hogy ez jó jel vagy sem. Tudom, hogy arra is figyelnem kell majd, hogy minden fejlődési szakasz meglegyen nála. Azaz forduljon, csússzon-másszon, kússzon, üljön stb. nem jó, ha valamit átugrik vagy kimarad.
Kellene valami jó szakirodalmat szereznem ezzel kapcsolatban.
Ha tudtok valami jót ajánlani, örömmel veszem.
Jól vagyunk. Tegnap egy angyal volt Marcus. Az éjszakáról ez már nem mondható el.
Most elhatároztam, hogy mérem éjszaka is, mert muszáj látnom, hogy mennyit eszik. Csak nem vagyok biztos abban, hogy jó a mérleg...vagy elképzelhető, hogy ömlik a tej a mellemből, de éppen rosszul szopik és 1 óra alatt 10 gramm megy bele?
Reggel 20 perc alatt evett 90 grammot...
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Etetés
2012.05.03. 16:32
Megjegyzem, a védőnőmnek sem.
Én azt gondoltam, hogy a 3-4 óránkénti lenne az ideális, amire szépen beállnánk a gyerekkel...közösen. Éjszaka meg úgy etetném, ahogy ébred. Amúgy van, hogy olyankor 4 órát is simán alszik, sőt!
A gyerekorvos közölte, hogy 20 perc bőven elég a mellen. Én meg úgy érzem, hogy minimum 45 perc kell neki, hogy elégedett legyen. Marci belealszik még a szoptatásba, amit én normálisnak véltem.
Sokszor azért síros, amit meg hasfájásra tudok fogadni, ahogy tekereg és feszíti a kis testét. Lehet, hogy tévesek a megérzéseim. Kezdek kétségbeesni, hogy nem tudok rajta segíteni. Most elkezdtük alkalmazni az infacolt. Bízom benne, hogy ez segít neki.
Széklete is van rendesen. Emiatt sem gondolom, hogy nem enne eleget...akármit is mond néha a hülye a mérleg.
Jó lenne tudni, hogy mi neki a jó. :(
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)
Férjem
2012.04.29. 19:39
A lényeg, amit ki kell magamból írnom: imádom a férjem és a gyerkőcöt. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok értük. És ettől még jobban kell sírnom. Hülye dolog.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(3 értékelés eddig)
Szülés
2012.04.28. 18:01módosítva: 2012.04.28. 18:37
T. mondta, hogy irány a kórház, én még vaciláltam. Lehet csak jóslók. Végül hajnal 5-re már bent is voltunk, ahol az ügyeletes orvos megvizsgált. 1 ujjnyi, de zárt méhszáj inkább. Kérdeztem, hogy akkor menjünk még haza? Mondta, hogy nem, mára (kedd) meglesz a pici.
Irány a vajúdó. Ott aztán úgy éreztem, hogy a fájások sűrűsége csökkenni kezdett. Megérkezett a szülésznő is olyan 8 óra magasságában. Egy élmény volt, ahogy felnyúlt és várta a fájásomat. Nekem az összes fájásom a derekamat viselte meg a legjobban. Ilyen fájdalmat életemben nem éreztem még ott. Szegény férjem próbált segíteni, de néha már az fájt, hogy hozzá ért a derekamhoz.
Doktornő is megjött, de még mindig csak 2 ujjnyira voltam kitágulva dél felé is. Mivel a fájások nem sűrűsödtek, jött az infúzió, majd az oxitocin. Ez szintén egy élmény volt, mert emiatt nem tudtam úgy vajúdni, ahogy én szerettem volna és az oxitocin megtette a hatását. Jöttek a fájások. Viszont Marcus ezt nem bírta és 1 óra múlva abba kellett hagyni ennek az adagolását is. Ráadásul nem is tágultam szinte semmit.
Azt el is felejtettem, hogy ráadásul bal oldalamon kellett feküdnöm a CTG miatt, amitől hányingerem lett és minden egyes fájásnál kellett borogatni a homlokom, hogy ne hányjak.
Majd jött a szülőszoba, ahol szintén köteles voltam bal oldalamra feküdni és jött a rosszullét. Borogatás viszont nem volt. Olyan fájás jött rám, ami nem akart elmúlni. Szenvedtem, mint a fene, és nem volt borogatás. Szóval annyira emlékszem, hogy kiabálok, hogy nem bírom, borogatás kell, mert hányok, illetve azt ismételgetem, hogy annyira fáj a derekam, hogy mindjárt bekakilok. Itt már titokban a császárért imádkoztam, mert éreztem, hogy valami nincs rendben.
A véget nem érő fájás megtette hatását kicsi fiamnál, elkezdett esni a pulzusa. Képzelhetitek, hogy mennyire kétségbe voltam esve. Mondtam T-nek, hogy azonnal szóljon az orvosnak. Ő meg - mint utóbb kiderült - azt hazudta, hogy nem esik, 150 még mindig. Persze tudtam, hogy nem lehet, mert hallottam a CTG-t.
Jöttek az orvosok. Nagy felfordulás. Hallottam, hogy a doktornőmnek a másik orvos mondja, hogy ne 70-et, hanem 60-at mondjon a dékánnak vagy vezetőnek. Totál bepánikoltam, csak azt hajtogattam, hogy a babámnak ne legyen baja.
Jött ezer orvos, nővér, anesztes stb. Egyik vetkőztetett, másik mindennel telinyomott, a következő beszéltetett. Vittek a műtőbe. Szegény férjemet sajnáltam nagyon . És persze full idegbeteg voltam, hogy a gyerekemnek semmi baja ne legyen. A műtőben csak úgy felkapta valaki a 95 kilómat, átdobott a műtőasztalra, lekötöztek, elaltattak. Arra emlékszem még, hogy az utolsó kérdéseim, egyik az volt, hogy doktornő ott van-e.
Az intenzíven ébredtem. Első kérdéseim voltak, hogy hol a férjem, mi van a gyerekemmel, él-e? Persze a nővérek szartak rám. Végül jött a látogatás.Jött a férjem a doktornővel és kiderült, hogy minden rendben. Marcusra teljesen rá volt tekeredve a köldökzsinór és emiatt nem tudtam tágulni, mert ő meg nem tudott lejjebb csúszni.
Pocsékul éreztem magam. Ott bőgtem, hogy engem császározni kellett és nem tudtam megszülni a fiamat. Teljesen hibásnak éreztem magam. Este még felhozták a fiamat. Hát csak sírtam a látványától. Gyönyörű kisfiam született.
Fájt mindenem, és főleg az, hogy nem voltam józan a fiam születésénél. Ez a mai napig még annyira fáj, hogy nyelem a könnyeimet. Ha lesz időm, ki is bőgöm végre magam.
Nem tudom, hogy írtam, de az Apgar-ja 8/10-es lett. Minden rendben vele. Nem lett oxigénhiányos és már szoptatni is tudom.
Amin egész este gondolkoztam, az a 2-3 kolléganőm, akik ijesztgettek a Klinika miatt. Olyan dühöt éreztem. Simán felrúgtam volna őket, meg lekaratéztam volna mindet.
Ha nincsenek ezek az orvosok, a kisfiam lehet nem is él, vagy nyomin születik. Nagyon tökéletes orvosgárda volt. És amikor vészhelyzet állt elő, profin dolgoztak. Nem győzőm hálálkodni nekik azért, hogy ott voltak és megmentették a kis csöppségemet.
Biztos sok mindent kihagytam még.
Most itthon vagyunk. Az első éjszakánk szörnyű volt. Alig aludtam a szülés óta. Viszont talán most sikerül egy kis rendszert vinni a napjainkba végre.
Ma már sikerült őt a saját kiságyában elaltatni.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt ránk és drukkolt, aki velünk volt ezalatt a 9 hónap alatt. Nem hiszitek el, de még így arc nélkül is rengeteg erőt adtatok a szülés alatt is.
UI: És mindezt próbálom a jó oldaláról nézni. Ugyan nem tudtam természetes úton megszülni Marcit, de nem volt sem gát repedésem, sem gátmetszésem. Nem lett nyomott búrája és részem lehetett a vajúdásban és a császározásban is. :) - All in one
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)
Szülés - All in one
2012.04.27. 14:44
Természetesnek indult, de császár lett a vége. Erről majd később. A lényeg, hogy ma már végre hazajöhettünk és mindketten makk egészségesek vagyunk. :)
És nincs ennél csodálatosabb dolog a világon...bár még mindig nehezen fogom fel.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(107 értékelés eddig)
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2012 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva
h i r d e t é s