Babanaplók
Mátéság

Verebics Máté vagyok, 2005. június 17-én születtem az Ikrek jegyében. Ezt nem is hazudtolom meg, és anya szerint akár rólam is formálhatták volna e jegy szülötteinek jellemrajzát. Igazi örökmozgó, "sajtkukac-típusú" gyerkőc vagyok, akit minden érdekel és mindig kapható valami csibészségre. Ugye ismerős? Ja, és persze be nem áll a szám, mindenhez van hozzáfűzivalóm.:-) "Amikor születtem nem jeleztek nagyot Messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok." (Mécs László)
Beleléptem a 4. évembe....
A szülinapi összejövetelt a hármasikres uncsitesóimnál tartottuk, ahol jól elfért mindenki és pancsolni is tudtunk a skacokkal.
Ott voltak a Nagyiék is és Bözsikéék, és persze Edináék, ami természetes, hiszen ők voltak a házigazdák.
Gyönyörűséges tortát kaptam, rajta Thomasszal és Mici Mackóval.
Ez volt az én személyes kívánságom, hogy ők ketten legyenek rajta, és már napokkal korábban mindenkinek aki az utamba került ezzel dicsekedtem, hogy nekem ilyen tortám lesz!;-)
Nagy sikere volt! Elfújtam hama-hama a gyertyákat, ügyesen, aztán még ügyesebben másodperc töredéke alatt kirántottam őket a tortából, elkaptam Mici Mackó barátom nyakát és hammm...no meg thomas kéménye sem maradhatott sokáig a helyén. De a tortával való kapcsolatom ennyiben ki is merült.:-(
Igazából a nagy kert, a medence jobban izgatott, így hát otthagytam az ünneplő tömeget, falják fel ők a tortát.:-);-)
Nagyon régen nem jelentkeztünk....
Hétfőn a Jeli Arborétumban jártunk a családdal, Ági mamókámat is vittük. Na, az a hely a döfi nekem!:-) Volt ám lótás-futás, miegyéb. A képen épp a nagyon klassz kis botommal "szejelek". (Hogy mit? Ne kérezzétek! - anya megj.)
Már készülök egy kis összefoglaló megörökítésére, nagyon illő lenne már, hiszen lassan 3 éves leszek!;-)
33 hósan
Nos, nagyon sokat változtam azóta, és azt hiszem, ez leginkább a cumikám elhagyásának tudható be. Rengeteget beszélek, folyamatosan, szép kerek, egész mondatokban. A kiejtésem is rendben van, egyedül az "R" hanggal van némi nehézségem, ez még nálam mindig csak "J"-nek hangzik.:s
A cumimra 3 hete nincs már szükségem, és az igazat mevallva, csak az eltűnését követő néhány napban kerestem, azóta eszembe sem jut és ha valaki másnál látok, már az sem csigáz fel.:-D;-)
A szobatisztasággal még mindig hadilábon állok, bár Babi néni (a bölcsis daduskám) komoly erőfeszítéseket tesz, hogy sikerüljön a pelustól is megválnom.:-) Már pár napja a kisvécébe pisilek a bölcsiben. A "nagy dolgot" még szeretem kényelmesen, úgymond sutyiban a függöny mögött és persze a pelusba elintézni. Sajnos, még nem vagyok hajlandó előre jelezni ebbéli cselekedetemet, de nem adjuk fel a reményt....!;-)
Néhány szó evési szokásaimról. A kedvenc még mindig a bóbászos kenyérke, de szeretem a spagettit, a tejfölös csirkepaprikást "lukas" tésztával (szarvacska), de mindent ami tésztával készült. Tésztás vagyok!;-) +édesszájú is, mert a csokit is nagyon kedvelem. :-) Amikor jönnek értem a bölcsibe - Ági mamám, vagy Édesapa, vagy Ibike mama - mindig kell valami "megpepetés", azaz ilyen vagy olyan csokika, kindertojás, de a sajtos pogácsa is megteszi.;-)
Már elmondható, hogy evésileg nagyfiú lettem, teljesen egyedül és nagyon ügyesen eszek.:-)
Méret- és súlyadatokkal most nem tudok szolgálni, de szerintem nem sok változás történt az elmúlt hónapban e téren.
Március 15.
Szuper szombatunk volt, sok érdekes látnivalóval és új élményekkel. Felemelő érzésekkel, új kalandokkal. És naná, hogy nekem is volt saját kokárdám, amit édesanyám direkte nekem varrt!:-)
Délelőtt felkerekedett kis családunk, és elmentünk megkoszorúzni Petőfi bácsi szobrát. Nagyon sokan voltak ott, többen beszéltek, aztán énekeltünk is, de nem több, mint 10 perc után nekem feltétlenül fel kellett derítenem a közelben lévő fajátszit.;-) Másztam, csúsztam, egyensúlyoztam, aranyhalakat kukkeroltam, botokat gyűjtöttem és dolbáltam a halastavacskába, mindeközben pedig jóanyám folyamatosan törölgette az orrom, ami egyre csak folyt és folyt.:-( Bár hozzáteszem, engem ez nem igazán zavart.;-)
Ha nem történt volna némi "baleset", nem kellett volna hazamenni kicserélni a pelust, hanem egyből mehettünk volna megnézni a lovas huszárok díszmenetét. Így sem maradtunk le róla, ugyanis majnem fél órás késéssel kezdődött el.
Nagyon nagy élmény volt számomra, nagyon tetszett, bár már kezdtem nyűglődi egy kicsit...elfáradtam.:s
Este újabb kultúrális élményben volt részem és valójában részesévé is váltam. A Városház téren felállított óriási színpadon sok-sok népviseletbe öltözött lány és fiú ropta a táncot. Engem teljesen lenyűgözött a látvány, a zene ritmusára pedig beindultam. Én nagyon szeretek táncolni, és ez a zene magával ragadott. Apának le kellett tennie a remek kilátást biztosító nyakából, és nekem táncolnom kellett!;-) Csakhamar találtam magamnak egy kb. 5 éves kisfiút, aki hozzám hasonlóan "nem bírt magával" és őt húztam-vontam, pörögtünk és forogtunk, ugráltunk, táncoltunk, majd mindez futkározásba csapott át és tartott közel fél óráig.:o;-)
Ugye mondanom sem kell, hogy nem volt gond az elalvással!;-)
Igazán szép és tartalmas szombattal ünnepelhettük március 15-ét!:-D
Volt cumi, nincs cumi...
Az egész véletlenszerűen történt, e hét hétfőjével kezdődően, mikoris Apa és Dani elmentek a szokásos hétfő esti focira, Anya és én pedig kettesben maradtunk. Hogy, hogynem, eccercsak eltűnt a cumikám, és akármennyire kerestük nem találtuk.:-( Így cumikám nélkül kellett álomba szenderülnöm, ami érthetően elég nehezen sikeredett. Éjjel is 2x felébredtem, "A cumikámat akarom!" feljajdulással riasztva fel szegény Anyámat legédesebb álmaiból. :s Szerencsére nem tartottak sokáig ezek a zaklatott pillanatok.
Másnap reggel a bölcsiben tárgyilagosan közöltem Babi nénivel, hogy "Elveszett a cumikám!". Asszem nem kell külön megmagyaráznom, miért is nem sikerül két napja a délutáni szunyám a bölcsiben. Igaz, cumikával se ment nagyon, de nélküle aztán egyáltalán nem.:-(
Szóval tegnap még párszor óhajtottam volna az én drága cumejkámat, ma azonban már valahogy nem. Pediiiiig! Meg is találtam délután a nagy hangfal mögé volt beeseve. Igaz, hogy nagy boldogan kiáltozva rohantam ki vele a szobából, hogy "Megtaláltam a cumimat!", de Dani szemfüles volt azonnal lenyúlta és ráfogta a....nem a nyuszira, hanem a denevérre.(???);-):-D ....és nem is kell már nekem:-) az esti lefekvésnél sem kértem már!:-D
Mindenki boldog, hogy ilyen könnyen sikerült lemondanom a cumizásról, hiszen már az őrületbe kergettem őket a hozzá kapcsolódó hóbortjaimmal, mint pl. a cumi szőnyegen való letörlése, huzigálása, majd bekapása; ide-oda eldugdosása, majd agyba-főbe való keresése felfokozott idegállapotban, hangos nyüszítésem kíséretében.;-)
Ímhol még egy cumis kép Anyával, mely pediglen készült vasárnap, Balatonfüreden, egy nappal az ominózus cumieltűnési eset előtt.
Az 5-ös jegyében
A bölcsiben helyt állok már kb. 3 hónapja nem voltam "nagyon" beteg. Az orrfolyás persze jelen van, hol erősebben, hol kevésbé, de ezen kívül semmi komoly. Igaz, a múlt héten teljesen kidőltem valami vírustól, ami lehet, hogy influenza volt, de a dottornénim nem állította 100% biztonsággal. Viszont az bizti, hogy ennyire taknyos még soha nem voltam eddigi rövidke életem folyamán, mint most.:-( ...és ilyen zöld se volt még soha...:s
Most már meggyógyeszoltam, hétfőn kezdtem a bölit és zsiványkodok ezerrel, és élvezem a dackorszak minden pillanatát!;-)
Aludni még mindig nehezemre esik a bölcsiben:-(, soxor mire elaludnék, már keltenek is fel. Ez nagyon gáz!:-(:s Bezzeg otthon! A rekord, amit a múlt héten állítottam fel, 3 és fél óra!:-)
Kedvenc hóbortjaim egyike a "nagyok" cipőiben császkálás , és amint látható még mindig a cumikám a legjobb barátom, de a függöny mögött bújkálás a favorit!;-) A "nagy" dolog is ott sikerül a legjobban, de ennek is csak én örülök;-), anya meg kikészül, és biztosra veszi, hogy már közel az a pillanat, mikor a függöny leszakad....:s
Az előző bejegyzésben nagy bütykén írtam a "kiságymentesítés" óriási sikerélményéről. Nos, ez kb. egy hétig tartott, maj miután jóanyám több alkalommal az ideösszeomlás szélére sodródott az el nem alvásom, illetve az alvást megelőző tekergés, forgolódás, egy pillanatra nyugton nem maradás miatt, úgy döntöttünk, hogy a kiságyat már nem hívjuk vissza a padlásra történt száműzetésből, hanem az utazóágyamat fogjuk be. Én értékeltem talán leginkább az ötletet, majd kiugrottam a bőrömből, amikor anya felállította és belemászhattam.:-D
Más. Miért is "az 5-ös jegyében" a címe a bejegyzésemnek? Mert így, lassan 32 hósan (vasárnap leszek;-) ) 15 kg-t nyomok, 25-ös cípőket gyúrok és rakok tele homokkal a játszin, és 95 cm magas vok.:-D Sőt, ha a 32 számjegyeit öszeadom, az is 5.;-):-D De ezt már csak anya furmányolta ki.;-)
Ja, és el ne felejtsem megjegyezni, hogy Balu mesterem nem vall szégyent velem, hiszen a keménykedésben én is az elsők között vagyok. Drágaságos Dorka barátosnémet is megvédtem ám a bölcsiben, de úgy ám!;-):-) Egyébként azt mindenkinek látnia kellene, ahogy mi Dókával ropjuk a táncot!:-D
Február 21-én ismerkedős nap lesz az oviban, és bennünket is átvisznek a dadus nénik. Hát, mit nem mondjak, nagyon kiíváncsi vagyok....!;-)
Ami most kimaradt, az elfelejtődött, de ha újból eszünkbe jut...hát folyt. köv.:-D
01.11. péntek Mérföldkő
Édesanya és édesapa első felindulásból kipakolták a kiságyamat a szobámból, és megörököltem édesanya franyesz ágyikóját! Nekem nagyon tetszett az ötlet, a cumim (igen! még mindig..:s ) mögött szélesre húzott vigyorral rohantam neki és vetettem rá magam.;-)
Az esti elalvás annak ellenére, hogy amint az minden nap történt, azaz nem történt, vagyis hogy nem aludtam ma sem a bölcsiben délután, szóval ennek ellenére nehezemre esett elaludni. :-( Forgolódtam meg pörögtem és rakodtam ide-oda a plüsseimet, édesanya kezét markolásztam, meg a fejem alá kellett raknia, mert azt szeretem. De tudom, hogy ez csakis annak tudható be, hogy új még ez a dolog nekem, meg kell szoknom.:-)
Majd meglátjuk, hogy mit hoz a reggel.....!;-)
Jó éjt!
Karácsony!
Már oly régen nem írtam a naplómba, meg sehova se, hogy nem is csoda, ha elfeledkeztek rólam. :-( De ezen a szép ünnepen, Karácsonykor, szeretnék mégis sok örömet, békességes és szeretettel teljes együttléteket kívánni kedves Mindnyájatoknak!:-)
Bizonyára Nektek is nagy élmény volt megpillantani a fényességes karácsonyfát és nagy izgalommal bontogattátok az ajcsikat, csakúgy, mint én.:-)
Édesapa már vasárnap beállította nagy és finomságos illatú karifánkat. Amikor megláttam, ujjongva örömködtem, "Karácsony!" felkiáltással. Ugyanis számomra a Karácsony és a karácsonyfa egy és ugyanaz. Annyira izgatott lettem, hogy nagy hirtelen nem is tudtam ezzel az érzéssel mit kezdeni, és a plüss sárkányos hátizsákomat frankón belehajítottam a fa közepibe, így vezetvén le eme felindulásomat. Még jó, hogy nem volt még feldíszitve.
Másnap Édesanya megígérte, hogy mire felébredek, az angyalkák mindenféle szépséges és csillogó dolgot tesznek majd a fára, alá pedig az ajándékokat, amiket már nagyon várok. :-) De csak akkor, ha alszom egyet. (Ez mostanság nehezemre esik, ugyanis a bölcsiben teljesen más ritmusban alszanak a gyerekek, mint ahogy azt én két év alatt megszoktam, így kizökkentem a saját ritmusomból.:s A bölcsiben szinte semmit sem alszok.:-( )
Aludtam...és mire felébredtem, tényleg megtörtént a csoda! Csodálatos volt, csak ámultam és bámultam a fényeket....pár pillanatig, amíg észre nem vettem az ajándékokat a fa tövében! A "Mennyből az angyal" végét sem tudtam kivárni, "Ajándékok!" harci kiáltással megrohamoztam a dobozokat. (Bezzeg drága bátyóm, Dani, amikor ennyi idős volt mint én, karácsonykor teljesen meghatódott a fa látványától, még a könnye is kicsordult teljes áhitatában, és az ajándékokat szinte úgy kellett rátukmálniuk anyáéknak. Bezzeg én....!:s)
Nagy volt a boldogságom, hiszen kaptam mindenféle Thomaszos dolgot, aki még mindig a kedvenc gőzmozdonyom. Persze mondanom sem kell - mert ugye a másé mindig szebb és jobb és izgalmasabb - Dani ajándékáért mindent odaadtam volna. Gitárt kapott a bátyó, ami számomra lenyűgözően hatott, és a másodperc törtrésze alatt csaptam a húrok közé, a szó szoros értelmében.:s Ez a megmozdulásom persze senkinek sem nyerte el a tetszését, legfőképp Daninak nem, úgyhogy gyorsan el is vonult az új szerzeményével a szobájába.
A vacsora fincsi volt, én egy egész rántottszeletet befaltam, csak úgy, minden nélkül. Megjegyzem, sosem tartoztam a "jóevők" táborába, de mostanában nem vagyok hajlandó normálisan enni, kiköpködöm ami nem ízlik.:s
A csoki a barátom lett, csak falnám és falnám, ha hagynák.:-)
Na de most nem akarok nagybeszámolót tartani jelenlegi szokásaimról, hiszen Karácsony van, és ez a lényeg! Holnap a hármasiker unokatesóimhoz megyünk együtt ünnepelni, amit nagyon várok már!:-)
További boldogságos és békességes karácsonyi ünnepet kívánok Nektek és az egész családotoknak!:-D
Ezer pacsi és ölelés: Mátéság
Újabb helyzetjelentés...
Már megint nagyon régen nem jelentkeztünk, de ez télleg annak tudható be, hogy édesanya újra dógozóba jár, és miután hazajön, rengetegséges dóga van itthon is, és peeesze velem is, meg Danival is annyi időt akar eltölteni, amennyit csak lehet. Így hát elmarad a jegyzetelés, pedig igazán lett volna mit!
Időközben betöltöttem 28. hómat. Eme állapotomban 92 cm magas, 14 kg súlyú legényke vagyok, 24-25-ös pipőket koptatok.
Rengeteget szövegelek már, ha lány lennék, cserfesnek neveznének!;-)
Szinte egyik hétről a másikra indult be a beszélőkém és csak úgy szívom magamba a mondókákat és énekeket, melyekből a nagyon hosszúak sem jelentenek gondot. Néhány különlegesség a repertoáromból:
„A cigányok sátora, ladiladilom, sárgaliliom…”
„Debrecenbe kéne menni, kukakakast kéne venni…”:-D
„Én elmentem a vásárba fél pénzzel…”
Nagy kedvencem: „Tavaszi szél vizet áraszt…” mind a 4 versszakával!, valamint a „Most viszik, most viszik Danikáné lányát, bíbojba, bááásonyba…”;-)
Már a Télapót is nagyon várom, tudom a „Hull a pelyhest” és a „Télapó itt van…” című nótát.
Esti elalvásom záloga a „Csendes éj” meghallgatása, már ezt is majdnem teljesen elsajátítottam.J
A mickimackós film betétdalait már csak mellékesen említem, hiszen annyiszor láttam a filmet, hogy az lenne a csoda, ha nem tudnám belőle a dalokat.:s
Imádom a Zeneovi cd-t, és közös táncot a családdal.
Tudom a teljes nevemet és azt is, hogy pontosan hol lakunk.
A BÖLCSI…nos, három hétig kimaradt a „jóból”, hiszen 1 hétig beteg voltam (erről írtam is az előző bejegyzésemben), aztán egy hét „pihenőt” rendelt a dottornénim, hogy összeszedjem magam. A múlt héten, kedden pedig megkaptam a Prevenar nevű oltást, és mivel kell pár nap a védettség kialakulásához, még itthon lehettem egész héten. Arany életem volt, a nagymamáim vigyáztak rám felváltva, minek következtében rendesen elkutyálkodtam magam, azaz szófogadatlan lettem.:s Most pedig ünnep van, de holnap megkezdem megint a bölcsiszezont. Igaz, hogy az ősök – beleértve a nagyszülőket is – úgy határoztak, hogy egy darabig nem kell ott alukálnom, hanem ebéd után hazajöhetek a saját ágyikómba. Úgy gondolták ugyanis - mormotákat meghazudtoló alvókámat figyelembe véve - , hogy a fél 3-kor történő ébresztés a bölcsiben nem tett jót nekem, hiszen én legalább 4-ig szoktam itthon pacibőrt húzigálni.;-)
Egyébként az utóbbi egy hétben elromlani láccik az alvókám, nemigen akaródzik szundizni, és ha mégis sikerül, az csak fél 3 magasságában. De már ez a ritkább, inkább „tévét szejetnék nézni” és „kijövök kicsit” az ágyamból.:s
Holnap gondoljatok rám, valszeg nem fogom „szó” nélkül hagyni, hogy megint otthagynak a bölcsiben. Ezt akár készpénznek is lehet venni, ugyanis ha megkérdeznek, akarok-e megint menni, én kijelentem, „Nem, nem jó!” mert „Egy kisgyerejek bántott engem!”, „Megütötte a fejemet és síjtam is!”
Remélem, holnap nem ér semmiféle attrocitás….;-)
Betegeskedés - 2. forduló
Ígértem, hogy ha meggyógyeszolok, leírom mi is döntött le a lábamról a múltkor.:-(
Nos, meggyógyeszoltam....de ma reggelre megint belázasodtam, úgyhogy "kemény" 5 nap bölcsi után, megint itthon vagyok...:s így mesélem el első, a bölcsiből származó vírusfertőzésem történetét.:-(
Igazából már péntekre meglevesedett az orrom (1. hét), ami hétfőre "bekeményített". Keddre virradó éjjel majdnem 40 fokos lázzal küzdöttünk már, anya kénytelen volt hűtőfürdővel lehűteni a "kedélyemet", mert a vizes borogatás, karöltve az utálatos kúppal és a fini Nurofen sziruppal sem volt képes 38 fok alá lehúzni a lázamat.:-( Ráadásul elkezdtem "ugatni", bár anya szerint a köhögésem a velociraptor segélykérő kiáltására hasonlított leginkább, a Jurassic Park c. filmből.;-)
Reggelre aztán jött a java! Befulladtam, rohanás a rendelőbe, ahol kaptam egy kúpot, plussz meg is szúrtak!:-D;'( Ezt semmiképpen nem hagyhattam szó nélkül;-(, így a maradék, az átlagnál több oktávval magasabbá vált, repedtfazék-hangomon eladtam a rendelőt:s és kaptam cserébe lórugással is feléről antibiotikumot, mivel a hurut a fülemre is felhúzódott.:-(
Szerdán már egész jól voltam, ám csütörtökre "fortyogós" lett a köhögésem, és az egész nap lázadozással telt, és ez kitartott az éjjel és másnap is. Pénteken vért is vettek tőlem, ami egyértelművé tette a vírusfertőzést, így érthetővé vált, miért nem használt az antibiotikum. Még a fülészeten is megfordultam, de hála Istennek, nem talált "lázgerjesztő" gyulladást a dottornéni a fülemben.:-D
Jó kis névnap, mi? Megszurkálnak, meg a fülemben is matatnak!:o Na de jó is volt ám ebben a napban!;-) Anyuéktól megkaptam a 2. Thomas könyvet, Ági mamókámtól pedig egy olyan össze+vissza nyeklődős cicát, meg ezt a pikulát kaptam!;-):-D
"Pikulázok!";-)
Mivel a takonykór folyamatosnak mondható (még mindig...sajnos:-( ) csak szerdán (3. hét) mentem bölibe. Háááát:s......már nem volt olyan büszke az anya:-(....alig bírtak levakarni róla, Babi néni rám se ismert:s, annyira bömböltem;'(...és történt ez így a következő napokban is, bár enyhülő tendenciát követve.;-)
Pénteken már rendesen megettem az ebédemet, hamar elaludtam és úgy kellett felébreszteni, sőt ,az uzsimat is befaltam.:-):p
HÉTFŐ: fordulópont családunk életében! Édesnanám visszament dolgozni, így apa visz a bölcsibe és ő is hoz el....vagy majd a nagyiék.:-)
És elérkeztünk a mai naphoz, amikoris megint lázzal ébredtem, így Nurofent reggeliztem.:-( Vissza is aludtam, negyed 11-ig!:o.
Ági mamikám vigyázott rám délig, aztán Ibike mamim 3-ig, mert akkor váratlanul megjelent anya! A főnöke volt annyira rendibendi, hogy hazaküldte az ő beteg kisifához!:-D
Én annyira, de annyira megörültem neki!:-D Le se szakadtam róla percekig! :-D Egyből jobban lettem!;-)
A dottornénim is meglátogatott, és megállapította, hogy megint egy fránya vírus garázdálkodik bennem. Semmi más tünetet nem produkálok a lázon és az orrfolyáson kívül.:o
Sajnos drágaságos Dókabóka barátosném is betegeskedik.:o Ő már hétfőn se volt bölibe, fertőző kötőhártyagyulladástól és baloldali hörghuruttól szenved szegénykém!:o:-(
Ma vitte haza Ágicanyu Sümegre, a nagymamik gondoskodnak most róla pár napig. Szerintem a mi kis Tündérbogyónk ezt egy csöppet se bánja!;-):-D
S.O.S! KÜLDJETEK NEKÜNK GYÓGYPUSZIKAAAAAT!:o:o:o LÉCCI, LÉCCI, LÉCCI!;-)
Helyzetjelentés...
Attán meg, ígértem, hogy beszámolok a bölcsis kezdetekről nektek, sőt, még nyaralós albumot is beharangoztam.:-D
Az egyik album emitten látható jobbfelől, és a rogoznicai képekből mazsoláztam bele. A másik albumot - a Plitvicei tavaknál és Trogirban tett kirándulásunkról - itt találjátok: http://www.babaszoba.hu/services/albums?alid=29251, persze, csak ha érdekel benneteket. Bár szerintem érdemes belekukkantanotok, mert meseszép mindkét hely.:-D
Most pediglen jöjjön a nagy kaland!;-)
Múlt hét hétfőn léptem be először - úgy igaziból - a bölcsi ajtaján, és első utam az udvarra vezetett. Hát itt nagyon sok kisgyerkőc volt, meg kedves nénik is! Én nem estem pánikba, egyből belevetettem magam a játékba, felültem a kis favonatra, barátkoztam, csúszdáztam, homokoztam, mociztam (rengeteg moci van a bölibe!;-) ) aztán mindenáron be akartam jutni a "titkos" épületbe, de mindig megakadályozta valaki!:s
Igaz, hogy Dorkával és Ágicával együtt mentünk, de ott nem sokat foglalkoztunk egymással. Dorkának kellett jó fél óra, mire feloldódott és végre csatlakozott hozzám a csúszdán!;-)
Kedden már anyákok nélkül töltöttünk el egy órát a Mici Mackó csoportban. Számomra nem jelentett megrázkódtatást, de szegény Dókabóka nagyon nehezen viselte, sokat sírdogált. A harmadik nap is hasonlóan telt mindkettőnk számára, de már másfél óráig kellett nélkülöznünk jóanyáink jelenlétét. :-( Jómagam tudomásul vettem a szitut, olyannyira, hogy amikor megérkeztünk és levetköztem, nyomtam egy cuppanóst anya képére, és már lódultam is az ajtó felé nagy önállóan.;-):-D:-D
4. napon már ott is ebédeltünk, azaz ebédeltem, mert Dorka sajnos egy falatot sem volt hajlandó magához venni.:-( Én személy szerint ettem pár falatot, de Babi néni (ő az egyik gondozónénink:-) ) elmondása szerint szükségem lesz segítségre.:s
Pénteken megkaptam a "rendes kisgyerek" titulust Babi nénitől, és biztosra veszi, hogy "jó bölcsis" leszek. Nem sírtam eccer se, csak a 2. napon imitáltam némi, könnyek nélküli nyafogást, röpke fél percig, attán játszódtam tovább.;-) :-D
Édesanya nagyon büszke volt rám, gondolhatjátok!;-)
Az én jelem "házikó", Dorkáé pedig "labda".;-)
A nagy örömködés azonban nem folytatódhatott ezen a héten, ugyanis lebetegedtem, így kimaradt a böli.:-( Megvallom, nagy szívfájdalmam, olyannyira, hogy minden nap emlegettem anyának, hogy én bizony "bőcsis naffiú" vagyok, és "bőcsibe megyek".;-)
Talán jövő hét kedden már mehetek...:o
A betegségem története egy külön bejegyzés tárgyát képezi majd, ha már meggyógyeszoltam, leírom.;-)
Addig is nektek "Makk Marcis" napokat, toljátok befele a C-vitamint szakvánba!;-)
Vírusmentes távpuszi: Mátéság;-)
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2010 HáziPatika.com Kft. - Minden jog fenntartva








