- Kiemelt témák
- Az Év Szülészete
- Fórum & blog
- Adok-veszek
- Keresők
- Kalkulátorok
- Videók & galériák
- Vásárlás
- Blogverseny
Kiemelt támogató
h i r d e t é s
W. Ungváry Renáta: Próbarepülés
Szoptatás, gyerekek és ami belefér, hogy jól érezzem magam. Négy gyerekkel, Matyival, aki már 21, Kristóffal, aki 18, Fülivel, aki 13 és Ilonkával, aki 4 éves, no meg Imivel, akivel együtt bonyolítjuk ezt a nagy kalandot kezdettől fogva. Cseppet sem mellékes szál a szoptatási tanácsadás, a futás, és persze a munkám, ami nem más, mint a Kismama magazin szerkesztése. Hogy is kezdődött ez az egész??? Na, ezt már nem is olyan egyszerű felgombolyítani ennyi év távolából. De eléggé belekeveredtem.
Hogy fogok kettőt szoptatni?!
2011.09.20. 16:38
Kedves Renáta! Nagyon szeretem a bejegyzéseidet, sok bennem is felmerülő kérdésre kaptam már választ, vagy legalábbis megnyugtat valamennyire a tudat, hogy nem csak nekem akadnak problémáim...
Most több dolgot is szeretnék tőled kérdezni. A kisfiam másfél éves, és még nagyon sokat szopizik, nappal is, éjjel is... Együtt alszunk, így nem olyan fárasztó, nem kell mindig felkelnem, gyakorlatilag alig ébredek fel, amikor keresgél. Nappal meg aztán pont ráérek a dolgom felől, hiszen egyelőre itthon vagyunk, ezért vagyok, nem? a férjem is szerencsére megértő nagyon, ha épp nincs felporszívózva vagy elmosogatva, na és, majd meglesz, vagy megcsinálja ő, nem csinál belőle ügyet... Viszont alig eszik a törpém normális kaját, és kicsit bizonytalan vagyok, nem amiatt van-e, hogy jóllakik a szopival. De elég neki a tejcsi ekkora korban, úgy értem, nem lenne muszáj, hogy hús, gyümölcs, zöldség kerüljön a pocakba, normál mennyiségben (nem csak egy-két kanál vagy falatka, sőt husi talán még annyi se, emiatt aggódom leginkább)? Mert máskülönben biztos elég, amit eszik, mert elég jó erőben van, nem duci, csak olyan jó nagydarab fiúcska :D
A másik dolog, hogy elkezdtünk rajta gondolkodni a párommal, hogy jó lenne egy kistestvér. De miután ennyire szopizós a kicsikém, nem tudom, mi lesz, ha mondjuk hamar sikerül a baba, és ő csak kb. két és fél lesz, vagy még annyi sem, mikor megszületik a tesó. Kié lesz a cici? Nyilván a kicsié, de hogy tudom ezt lerendezni a naggyal? Biztos korán van még ezen aggódni, hiszen még terhes sem vagyok, de azért jó lenne idejekorán tudni, mi várható. Ahogy én ismerem, ha lehetne, még háromévesen is tuti szopizna, sőt...
Kedves Renáta, várom a válaszodat, amit előre is köszönök!
Minden jót kívánok, üdvözlettel: K.
Kedves K.!
Az evés miatt nem érdemes aggódni, különösen akkor nem, ha magad is látod, hogy jó erőben van a kisfiad. Általában feltűnik az anyáknak, ha valami nagyon nincs rendben a gyerekkel. Nem kell ducinak lennie a gyereknek ahhoz, hogy a szülők nyugodt szívvel hajthassák álomra a fejüket. Vannak meglepően vékonyka, ám makkegészséges gyerkőcök, akik nem nagy evőbajnokok, na és???? Ha eljössz egyszer a szopis csoportomra, ott láthatsz ilyet is, olyat is. Mind gyönyörű gyerek, imádom, ahogy láthatom őket felnőni! És jó látni, ahogy az anyák is egyre magabiztosabbak lesznek, és megértik, hogy végül is tök mindegy, hogy mikor jön meg egy gyerek kedve az evéshez, a lényeg csak annyi, hogy soha ne csináljunk cirkuszt az evésből, soha ne kényszerítsük az evésre, és soha ne rendezzünk sértődős jelenetet azért, mert nem ette meg a nagyon finom főztünket. Egy önérzetes szakács persze ezt bírja a legnehezebben elviselni, de azért meg kell próbálni.
Kistesó: hát ezzel kapcsolatban csak homályos dolgokkal tudlak biztatni. Egyénileg eltérő lehet, hogy a szoptató nőnek mikor áll vissza a termékenysége. Amíg gyakran szoptatsz, kisebb az esélye, de a fogamzásgátló hatás akkor is érvényesülhet, ha már csak egyszer-kétszer szoptatsz. Az inkább ritkaság, ha valakinek az első hat hónapban, kizárólagos, igény szerinti szoptatás mellett áll vissza a termékenysége, de még erre is akad példa. A menstruáció visszatérése még nem garancia arra, hogy peteérés is van, vagy ha van, nem olyan könnyű nyomon követni, hogy mikor is van peteérés. Ha tehát valami okból nem sürget nagyon az idő, akkor érdemes kivárni, míg összejön az újabb terhesség. Akkor majd el tudod dönteni, hogy vállalod-e a terhesség alatti szoptatást vagy sok neked. Mert ez a lényeg, hogy te magad akkor és ott hogyan ítéled meg a helyzetet. Ami neked belefér, és ami boldoggá tesz, az a gyerekeidnek is jó lesz. ismerek három gyereket boldogan szoptató anyát, miközben magamról soha nem tudtam elképzelni, hogy egynél több gyereket tudjak szoptatni. Pedig, ha úgy alakult volna az életem, talán mégis meggondoltam volna magam, vagy egészen másképp éreztem volna, mint ahogy előre gondoltam. A saját határaid és a saját érzéseid segítenek eligazodni ebben is.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(3 értékelés eddig)
Ne hagyd magad kidobni!
2011.09.19. 16:53módosítva: 2011.09.19. 17:27
Olyan rég volt! Kristóf fiam már 19 éves, réges-rég minden rendben van körülötte és vele (csak rendet rakni utál, de azt nagyon, és köhögni még mindig csúnyán tud, ha akar). Pedig nem így kezdődött, koraszülött volt, 32 hétre született. Utána másfél hónapig volt kórházban, túlélt egy súlyos fertőzést, egy hónaposan szoptattam meg először. A mai napig beleborzongok, ha eszembe jut, milyen érzés volt úgy létezni hetekig, hogy én otthon voltam, ő meg kórházban, inkubátorban. Hetekig hozzá sem nyúlhattam, ehhez képest megváltás volt, amikor engedélyezték a szoptatást, naponta háromszor. Egész nap a kórház folyosóján ültem, és vártam, hogy bemehessek hozzá húsz percre.
Sződy Juditnak is elpanaszoltam, ami velünk történt, mert évekig egy játszótérre jártunk a gyerekeinkkel. Máig felkavar, hogy nem lehettem akkor Kristóffal, mert anya és gyereke összetartoznak, szükségük van egymásra, és egyszerűen lehetetlen, hogy más ezt ne értse meg, ne vegye észre. Az a pici, kétkilós baba szemlátomást boldog volt, jól érezte magát, ha kézbe vettem: attól kezdve, hogy szoptathattam, jobban gyarapodott, pedig azelőtt is az én tejemet kapta. Szóval Judit egyik nap, Kristóf egy-két éves lehetett, azt mondta: képzeld, van egy hely, Debrecenben, ahol a koraszülöttek együtt lehetnek, kenguruzhatnak a mamájukkal: a babát a mama csupasz mellkasára teszik, és jól betakargatják őket. És az egész szülészeten csak rooming-in van, éjjel is, nappal is, császárosoknak is! Egyszerűen nem akartam elhinni! Hát ez zseniális! Komolyan megfordult a fejemben, hogy legközelebb Debrecenbe megyek szülni.
Sok év telt el azóta, és most örülök, hogy bemutathatjuk nektek Balla György professzort itt, a babaszobán is.: http://www.babaszoba.hu/articles/fullpage/A_kotodes_a_legfontosabb?aid=20110911194052
A számok, amelyeket annyira szeretünk, őt és a módszert igazolják: sehol sem marad életben Magyarországon annyi koraszülött baba, mint náluk, sehol sem ilyen jók a szoptatási arányok. Az viszont mindannyiszor mélyen felkavar, amikor azzal szembesülök, hogy ennyi. Kész. Nem tudom sorolni a többi koraszülött intenzív centrumot az országban, ahol együtt lehetsz a kisbabáddal, ahol szabad kenguruzni, sőt még biztatnak is erre.
Külföldön persze már ez számít normálisnak. Nálunk arról szólnak a hírek és az olvasói levelek, hogy a szülőt jobbára eltávolítani igyekeznek a kórházból beteg gyereke mellől, különösen, ha a pici koraszülött, vagy más, nagyon súlyos baja van. Kifogás akad bőven, és én megértem a kórházakat is: nem lehet nyitva a kapu mindenki előtt, mert még a nővérek ruháit is kilopják az öltözőből, nincs hely, nincs pénz, nem lehet gyógyítani, a szülők nem tudnak viselkedni, ha nem tetszik valami, felpofozzák az orvost is, nővért is, és így tovább. Biztosan így van, én erre nem tudok megoldást. Viszont amikor azt olvasom, hogy egy kisgyerek sírva rázza a rácsot, mert az anyukáját hazaküldik mellőle a kórházból, én is sírok, mert még így, messziről sem bírom ezt elviselni.
De egy fontos eredménnyel azért szolgált az a másfél hónap, amit Kristóf nélkül kellett töltenem. Megfogadtam, hogy soha többet nem hagyom magára, amíg szüksége van rám. Így aztán, amikor ugyanabba a kórházba egy hónappal később vissza kellett mennünk 24 órás megfigyelésre, kijelentettem: én innen csak vele együtt megyek haza, amikor azt mondják, hogy meggyógyult, vihetem. Bár azt mondták, semmiképp sem maradhatok, éjszaka az egyik nővér behozott nekem egy kempingágyat ágyneművel. Pedig akkor még nem volt új egészségügyi törvény. Később sem történt másként, noha Kristóffal jó néhányszor jártunk kórházban. A módszerem ugyanaz volt. Soha nem vitatkoztam, csak azt mondtam, maradok. Erről az egészről még nagyon sokat tudnék mesélni. A szívügyem.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(9 értékelés eddig)
Ősanya, a mi példaképünk
2011.09.19. 07:48módosítva: 2011.09.19. 08:06
Ez a fotó is egy ilyen elkeseredett pillanatban készült.
Szóval, leveleztünk a sírásról Eszterrel, és ő a napokban ezt írta nekem:
Kedves Renáta,
köszönöm sorait, a helyzet tényleg javult a 8.hétre, Bazsi továbbra is szépen növöget szerencsére, 6 és fél kilós. A sírás nem maradt el teljesen, vannak jobb napok. A rosszabbakon szopizás közben, után nagy sírás van. Egyik este kínomban elővettem a hajszárítót ( amivel eddig nem akartam zavarni...), bekapcsoltam, és csoda történt:kisfiam elhallgatott. Mikor újra jött a sírás, ismét hajszárító- és a babám úgy szopizott nagy nyugalomban a feje mellett zúgó hajszárítóval, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Két napja alkalmazom ezt a "módszert". de mivel ez sem fiziológiás ( az ősasszonynak gondolom nem volt hasonló nyuszija a kalapból), gondoltam, megkérdezem a véleményét- alkalmazható trükk ez, vagy olyat kapcsolunk a babaában ki/be így, ami nem célszerű? Érdekes, hogy amit én eddig hasfájásnak hittem, az múlik el a zúgásra...
Köszönettel,
Szomolai Eszter
Kedves Eszter!
Nagyon örülök, hogy jobb a helyzet! Ezek a sírós délutánok, esték fokozatosan maradnak abba, szinte észrevételnül csökkenhet a írás időtartama. És időnként sikerül valami nagyon hatásos babaelhallgattató módszert találni. Igaz ugyan, hogy a hajszárítót biztosan nem használták az ősanyáink sem ilyen, sem más célra, de ha használ, miért ne??? Van, akinél a porszívó bizonyul a legjobb babacsitítónak. Az ősanyáknak is biztosan megvoltak erre a maga módszereik, szerintem főként a folyamatos hordozás, nagyon gyakori szoptatás, de az nyilván az ősidőkben is előfordult, hogy egy kisbaba mindennek ellenére rossz passzban volt és csak sírdolgált. A kicsik néha úgy belelovallják magukat a rosszkedvbe, hogy az segít, ami közökkenti őket ebből. Az ősidőkben talán a sámán dobolása, talán a hirtelen változás a barlang sötétjéből a napfényre vagy fordítva, a hirtelen csend vagy hirtelen zaj, talán valami egyszerű, monoton kis ének.Igaz, előszeretettel hivatkozom arra, hogy ezt vagy azt a problémát hogyan oldották volna meg az ősanyák, de ezt nem azért teszem, mert úgy gondolom, hogy mi nem térhetünk el az ősi mintától, és nem is szeretném semmiképp sem eszményképként magunk elé állítani az ősanyát most a 21. században.
Egyszerűen arról van szó, hogy az ősi gyakorlat vagy eljárásmód felidézése segíthet eligazodni a túlságosan bonyolult vagy összetett helyzetekben, különösen olyankor, amikor többféle különböző tanácsot kapsz, és egyszerűen nem tudod eldönteni, melyik volna a legésszerűbb. A civilizált, fejlett világban rettentően bonyolult kérdés lett a babagondozás, a szoptatás, amit meg kell tanulni. Egyre kevésbé támaszkodhatunk a korábbi generációk tapasztalataira, és sokszor a cél is zavaros: mit is szeretnék tulajdonképpen elérni? Azt, hogy a baba jól fejlődjön és elégedett legyen, vagy inkább azt, hogy X gramm tejet szopizzon naponta? Vagy hogy átaludja az éjszakát? Vagy hogy ne tartson igényt ilyen mértékben az anyjára? Vagy teljen el minimum három óra a szoptatások között? Na, ilyenkor jönnek igazán jól az ősanyák. Ha a sok kapott tanácsot átfuttajuk az ősanyán, és megkérdezzük, ő vajon mit tudott volna mindebből megvalósítani, és hogyan próbálta volna megoldani a problémát, minden valószínűség szerint rábukkanunk a legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldásra, arra, ami a csecsemő életben maradását és elcsendesedését szolgálta. Hiszen ki kockáztatta volna meg, hogy a síró baba ráuszítsa a csapatra a kardfogú tigrist???
Szóval, csak ennyi. Ha dédelgetted eleget, szopott eleget, akkor jöhet a hajszárító. Ha ő ettől megnyugszik, miért ne?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)
Elapadt a tejem! Vissza lehet hozni?
2011.09.17. 06:30módosítva: 2011.09.17. 06:51
Igen nagy dilemmában vagyok, nem tudom, mit is tegyek.Van egy 6,5 hónapos kislányom. Már az elején is voltak problémáim a szoptatással, első gyermekem, így semmit nem tudtam a dologról, hogyan is kell, mit is kell. A kórházban rosszul helyezték fel, én se tudtam hogyan kell, de még ő sem volt gyakorlott.Már az elején nehézségekbe ütköztem, lévén hogy a mellem kisebesedett, kész rémálommá vált a szoptatás, nem volt időm pihenni, se energiám, se segítségem, így szinte elapadt a tejem egyik pillanatról a másikra,tápszeresek lettünk, de valahogy mindig jobban húzódtam a szoptatás felé. 3-4hónapos kora körül már jócskán kevés volt a tejem, és a lányom se akart a cumisüvegből való etetés miatt szopizni. Jelenleg 6,5 hónapos és már olyan 2-3 hónapja nem szoptattam, de még egy csöppnyi tejem mindig van. Az lenne a kérdésem hogy kitartással sikerülne-e visszahozni a tejem, vagy inkább hagyjam az egészet, valamint, hogy amennyiben van értelme akkor hogyan szoktassam vissza kislányomat a cicire. Nagyon bánt a dolog, hisz szeretném nyújtani neki ezt a lehetőséget számára, nem tudom mit tegyek, hisz ha eddig nem apadt el akkor csak van valami, vagy az a picurka nem számít, nem tudom.
Timi
Válaszom: KedvesTimi!
A kezdeti súlyos nehézségek ellenére mégsem ment el a kedve egészen a szoptatástól, és két-három hónap szünet után ismét próbálkozni szeretne. Ez volt a legfontosabb lépés a siker érdekében! Egyáltalán nem lehetetlen, hogy visszahozzuk a tejtermelést olyan szintre, amely bőségesen el tudja látni a babát, és mivel elmúlt hat hónapos , és már szilárd táplálékot is kap, talán a lelki nyomás, a teljesítménykényszer sem lesz akkora, mint amekkora egy pici baba esetében lenne, amikor még kizárólag anyatejen él. Az anyatej termelődését még olyan nőknél is meg lehet indítani és megfelelő szintre hozni, akik maguk nem szültek, hanem örökbefogadott kisbabát szeretnének szoptatni. Érdemes ezt a cikket elolvasni ezzel kapcsolatban: http://www.babaszoba.hu/articles/Hogyan_lett_gyerekem?aid=20110324154918
Ennek első megközelítésben egyszerű a magyarázata: a tejtermelés nem csupán hormonális tényezőktől függ, bár a szülés utáni tejbelövellés valóban hormonális hatásra következik be. A döntő és kulcsfontosságú inger a mellet érő stimuláció, vagyis a baba szopómozgása vagy a mellszívó hatása. Ennek kell megfelelő gyakoriságúnak és hatékonynak lennie ahhoz, hogy a tejtermelés beinduljon, a mennyiség nőjön és termelődés fenntartható legyen. Mit takar a megfelelő gyakoriság? Napi legalább hatszor fél óra fejést, lehetőleg egyenletesen elosztva a nap 24 órájában úgy, hogy 4-5 óránál hosszabb szünet ne legyen két fejés között. Az ideális gyakoriság nyolc alkalom volna. Ha a baba hajlandó szopni, és hatékonyan szívja a mellbimbót, akkor bármennyiszer, de legalább nyolc-tíz alkalommal érdemes mellre tenni. Egy speciális eszköz, az SNS vagy Szoptanít segítségével lehet megoldani azt, hogy szopás közben kapja meg az eleinte szükséges pótlást.
Ennek rengeteg előnye van a cumisüveghasználattal szemben:
- egyrészt kiküszöböli a cumisüveg használatával nagyon gyakran együttjáró, és rossz, nem hatékony szopástechnikához vezető cumizavart - az Ön kisbabájánál többek között ez okozhatta a melltől való fokozatos elszokást
- másrészt addig is a mellet, a tejtermelődést ösztönzi szopásával, amíg a pótlást kapja, hiszen a vékonyka kis szilikoncsövet a mellbimbóval együtt kaja be.
Az SNS ismét megajándékozza a babát és a mamát a mellen jól lakás élményével, így a baba kevésbé vagy egyáltalán nem fog tiltakozni a mellre tevés ellen.
Persze el kell jutni odáig, hogy a mellet egészen elutasító baba ismét hajandó legyen bekapni a bimbót. Ez sem lehetetlen! A Szoptatás című könyv szerzői, Marta Guóth-Gumbergere és Elisabeth Hormann mindketten több örökbefogadott gyereket szoptattak, Marta ráadásul nyolc-kilenc hónaposan kapta meg a fiúkat, és akkor látott neki a mellhez szoktatásnak. Ő a cumi és a bimbóvédő hasonlóságába épített, amikor az SNS szilikonszondáját átbújtatta a bimbóvédő kissé kitágított nyílásán, és így tette mellre a kisfiút.
A siker szempontjából nagyon fontos az, hogy a baba rögtön táplálékhoz jusson, amint mellre kerül, hiszen a cumisüvegnél ehhez volt szokva: már az első kortyoknál ömlik a szájába a tej. A szoptatásnál ez másképp működik, még akkor is, ha már jól bejáratódott a tejtermelés. A bimbó bekapása után várni kell néhány másodpercig vagy percig ahhoz, hogy a szopás/fejés hatására kiváltódjék a tejleadó reflex, és oxitocin hormon hatására meginduljon a tej. Ilyenkor szinte már csak nyelnie kell a babának. Egy jól szopó baba tudja ezt, és általában türelmesen vár a bőséges tejfolyásra. Cumizavaros babánál viszont megkönnyíto a helyzetet, ha eleinte a SNS segítségével rögtön elkezdjük adni neki a tejet, de akkor, amikor már nagyobb mennyiségű saját tej termelődik, át lehet térni az előfejés technikájára is. Ennek lényege, hogy mellszívóval megindítjuk a tejet (ehhez csak pár perc előfejés szükséges), majd amikor már könnyen jön, gyorsan mellre tesszük a babát.
Az Ön esetében még nem apadt el egészen a tej, tehát a visszahozás is könnyebben, rövidebb idő alatt megy végbe, mint ha egyáltalán nem szoptatott volna. Azt visznt nem tudom előre megmondani, mennyi időre lesz szükség a tejtermelés felépítéséhez. Egy hatékony, kétszívófejes mellszívó sokat segíthet ebben, érdemes bérelni egyet, lehet, hogy csak két-három hét rendszeres fejésre lesz szükség.
A szoptatás nem csak táplálékforrás a babának, hanem vigasztaló funkciója is van. Bár sokan azt tanácsolják az anyának, hogy csak addig hagyja mellen a gyereket, amíg tényleg szopik, és vegye el tőle, ha már csak cumizik, ez nagyon rossz tanácsnak bizonyul többek között éppen ilyen helyzetekben, mint az öné. Ezért érdemes ismét arra szoktatni a babát, ha felzaklatja valami, megnyugodhat így. Ezzel máris jelentősen növekszik a mellen töltött idő! Perzse Önnek is biztos amiatt tanácsolták a szopási idő rövidítését, mert sebes lett a melle. A sebesedés azonban legkevésbé a mellen töltött idő hosszával függ össze, ha egyáltalán összefügg vele, mert valójában a szoptatási tanácsadó a mindennapokban NEM ezt látja, hanem egyéb okok sokaságát. Ezért első lépésként azt javaslom, vegye fel egy szoptatási szaktanácsadóval a kapcsolatot, akivel személyre szólóan végigbeszélheti, mi történt önnel, mi okozhatta a sebeket, ez ugyanis többek közt a bimbó formájával, a csecsemő szájának anatómiai adottságaival is összefügghet a kedvezőtlen szopási technikán vagy rossz mellre helyezésen kívül. A szoptatás újbóli megkezdéséhez nagyon fontos, hogy minden részletet tekintve tisztán lásson, és világos legyen, miért is alakult úgy a szoptatás, ahogy.
Az is rengeteget számít, hogy mit gondol, mit érez az újbóli próbálkozás során. Természeti népeknél magától értetődőnek veszik, hogy a szoptatáshoz nem elengedhetetlenül szükséges az, hogy a nő saját gyerekét szoptassa. Hosszú Lándzsa szikszikau törzsfőnök írja le emlékirataiban egy pár esetét, akik gyermektelenek voltak. Egy napon, vadászat közben a téli erdőben a férfi csodás körülmények között halott indián nőre, és mellette, fára akasztott bölcsőben, gondosan bebugyolált, síró csecsemőt talált. Hazavitte, és feleségének a kisbaba közelségétől, ahogy Hosszú Lándzsa fogalmaz, az anyai érzés felébredésétől, megindult a teje, és még sokáig szoptatta a fiút, akiből híres harcos és törzsfőnök lett. Hasonló történeteket más etnográfiai leírásokban is olvashatunk, az egyik általam ismert esetben például 50 éves rokon nő kezdte szoptatni egy gyógynövénykoktél elfogyasztása után másnaptól az elárvult rokon kisbabát. Természeti körülmények közt élet és halál kérdése volt a szoptatás. Ha azt akarták, hogy a baba megmaradjon, a szoptatásnak sikerülnie kellett, ezért nem is kételkedett ebben senki egy pillanatra sem. A sikerhez nem csak az élettani folyamat kell, hanem a kételkedés nélküli, eltökéltség, a határozottság. Sajnos nálunk nem ilyen könnyű a nők dolga. Annyira sok az elbizonytalanító tényező, hogy ember legyen a talpán, aki nem inog meg, ha nehézségekbe ütközik. A tápszerek léte egyfelől áldás, mert jó színvonalú pótlékot jelentenek akkor, ha nincs anyatej, másfelől viszont súlyos felelősség terheli a tápszergyártókat azért a lelkiismeretlen marketingért, amellyel már legalább száz éve módszeresen aláaknázzák a nők önbizalmát, és mindenféle eszközzel azon igyekeznek, hogy tápszer adására bírjanak rá minél több nőt.
Végül azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a jó anya-gyerek kapcsolatnak nem feltétele a szoptatás! Azt semmiképp sem szabad hagynia, hogy az esetleg mégis sikertelennek bizonyuló próbálkozás megmérgezze a boldog együttlétet a picivel. Ha mégsem sikerül, ne haragudjék se magára, se a kisbabára, hanem próbálja elfogadni a helyeztet. A kötődést nagyon jól biztosítja az együtt töltött idő, a hordozás, a szeretetteljes odafordulás a kisbaba felé.
Szóval csak rajta, Timi, sok siket kívánok!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)
Nem szereti a baba az egyik mellet!
2011.08.24. 15:41
Kislányom 3 hónapos, eddig nem volt gond, de most úgy veszem észre, nem elég a tej mennyisége.
Pontosabban csak a jobb mellemből hajlandó cicizni a balt el sem fogadja, vagy ha igen, akkor egy perc után dühösen rúg-kapál és elengedi, ilyenkor átrakom a jobb mellemre és abból szopizik rendesen.
A bal mellemmel az elejétől gond volt, kisebesedett többször is.
Megpróbálom fejni szopizás után mind a kettő mellemet, hátha segít.
Attól félek, hogy a balból teljesen le fog állni a tejtermelés, egy cici meg nem lesz elég. Vagy lehet egy mellből is sokáig szoptatni?
Ez azért aggaszt, mert a kisfiamnál nem volt ilyen problémám, őt13 hónapos koráig szoptattam.
Tanácsot szeretnék kérni, mit tegyek, esetleg valamilyen homeopátiás (urtica urens ch5, alfa allfa d9) szerrel próbálkozzak, hogy ismét mind két mellemben legyen tej?
Szívesen fogadok bármilyen tanácsot, mert nagyon szeretnék legalább 1 éves koráig szoptatni.
A kislányom súlygyarapodásával egyelőre nincs gond, 3370grammal született és most 3 hónaposan 6450gramm.
A lefejt tejet eddig lefagyasztottam. Azt meddig lehet tárolni?
Mert olvastam azt is hogy 3 hónapig de azt is hogy 6 hónapig?
Bocsi a sok kérdésért!
Reni
Kedves Reni!
A melleink nem egyformák, és nem is maradnak változatlanok, ahogy múlnak az évek. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy az egyik mell kevesebb tejet termel, ezért a baba kevésbé szívesen szopik ebből. Megesik, hogy ennek az eredeti oka például az, hogy a jelenleg gyengébben termelő mell eredetileg túl sokat termelt, a baba pedig gyakran félrenyelt, köhögött az ömlő tejtől, ezért kezdett ebből kevésbé szívesen enni, aztán emiatt csappant meg itt a tejmennyiség.
Van, amikor egy mellgyulladás az egyre erősbödő elutasítás oka. A gyulladás ízváltozást, mennyiségcsökkenést eredményezhet, s ez némelyik babának elveszi a kedvét a szopástól.
Kiinduló pont lehet a baba születési sérülése is, ha mondjuk nem tudja jól forgatni a nyakát az egyik irányba, akkor inkább a másikat kezdi előnyben részesíteni. Ilyenkor tehát először is célszerű kipróbálni, hogy a kevésbé kedvelt mellből hajlandó-e becsapós pózban szopni. Ennek lényege, hogy ugyanolyan testhelyzetben rakod mellre, mint a kedvelt oldalon, csak síkban elhúzva (ha bölcsőtartásról van szó) vagy fekve az ellenkező irányba fordítod a lábacskáit 180 fokos fordulattal.
Szóval sokféle oka lehet annak, hogy miért alakul ki ez a szituáció.
Hogy van-e jelentősége?
Általában nincs. Érdemes cselezgetni: mindig a kevésbé kedvelttel kezded a szoptatást, esetleg fejéssel próbálod serkenteni a tejtermelést.
DE: megnyugtató, hogy egy mellből is tudsz elegendő tejet termelni a babának, csak a kialakuló méretkülönbség lehet esetleg zavaró. Kislányod remekül gyarapodik, az eredeti felvetésed, hogy esetleg nincs elég teled, teljesen kizárt. Szerintem nincs ok az aggodalomra. Lehet, hogy egyszerűen hamarabb végez azon az oldalon?
Nagyon ritkán előfordul, hogy az elutasított oldalon a mellben rosszindulatú daganat alakult ki, s ez okozza a baba tartózkodását. Ezért, ha semmi logikus magyarázat nincs, célszerű mellultrahangra menni, hogy megbizonyosodhasson az orvos arról, hogy nincs komoly probléma.
Sűrűn előfordul az is, hogy a mell teljesen egészséges, semmi magyarázat nincs az elutasításra. Ilyen is van. Vagy megtudjuk egyszer a nagy titkot, vagy mindörökre rejtve marad.
Fagyasztott tej: ha tisztán, steril tartályban eltéve fagyasztod le, és legalább mínusz 18 fokon tárolod, akár egy évig is eláll. De fél évig egészen biztosan. A lényeg, hogy minél frissebb állapotban kell lefagyasztani, hogy ne álljon sokat szobahőmérsékleten. Ilyenkor ugyanis a tejben levő aktív lipáz enzim ízváltozást eredményezhet.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)
Az elválasztás időzítése
2011.08.24. 15:19
Az egyik, amiben a tanácsod kérném, hogy a hajnali (5-6 körüli) szoptatást mivel váltsam ki? Írtad, hogy a kakaót nem tartod jó megoldásnak... Igazándiból nem tudom elképzelni, hogy a mostani jó és a többieket nem zavaró megoldásunk helyett mi lesz (mármint hogy bemegyek, 10 perc múlva pedig visszateszem az elégedetten szuszogó kiscsajt még 2 órára aludni).
A másik kérdésem, hogy van-e jó időpont az elválasztásra? Azt hallottam, hogy nem érdemes ősszel elválasztani, mert akkor beteg lesz. Ez mennyire igaz?
Virág
Kedves Virág!
Igazából mindegy, mikor választódik el a gyerek, de az tény, hogy kevésbé előnyös megoldás, ha olyan időszakban, évszakban történik ez, amikor járványok vannak. Télen influenza, nyáron bárányhimlő, év közben bármikor fosó-hányó, és így tovább. vagyis nem igazán évszakhoz kötött, bármikor lehet beteg. Az anyatej pedig bizonyos fokú védelmet jelent és gyorsabb gyógyulást.
A leveledből nem derül ki, miért kellene már most elválasztani a kislányodat. Ha valami konkrét ok miatt nem sürgős a dolog, akkor akár gyakrabban is szoptathatod, mint eddig, csak javára válik. Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy a szoptatás kétéves korig vagy azon túl folytatódjék. Hangsúlyozom, hogy egy kisgyerek előbb-utóbb akkor is elválasztja magát, ha az anyukája semmit sem tesz az elválasztás érdekében, csak hagyja, hogy spontán módon történjenek a dolgok. Ennek számtalan előnye van!
Ha mégis az elválasztás mellett döntesz, szerintem nem az a fő kérdés, hogy mit adsz enni/inni anyatej helyett, hanem az, hogy mit kezdesz a korai ébredéssel. Felkelhettek együtt, és tevékenykedhettek együtt: reggelikészítés, mosógép bepakolás, vásárlás, esetleg egy kis séta a friss hajnalban odakünn.
Inni pedig adhatsz bármit, ami nem cukrozott, nem adalékanyagokkal telezsúfolt étel/ital. Tejet, kakaót nem kötelező inni, a friss gyümölcs is nagyon jó alternatíva, lényegesen egészségesebb, mint a cukros kakaó. Készíthetsz gabonapelyhekből és nyers gyümölcsdarabkákból magas folyadéktartalmú müzlit, főzhetsz zabpehelykását és keverhetsz ebbe is jó sok gyümölcsöt. Készíthetsz kis barnakenyér falatkákat finom házi pástétomokkal megkenve, paradicsomkockákkal. Kísérőnek tökéletesen megfelel a csapvíz is.
Ha pedig úgy döntesz, hogy mégis tovább szoptatsz, ezt az egészet átteheted néhány órával későbbre, és szunyókálhattok még békésen tovább.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)
Igény szerint = össze-vissza?
2011.08.23. 15:02módosítva: 2011.08.23. 15:14
Kedves Renáta,
kérdésem részben az igény szerinti szoptatáshoz, részben az éjszakai alváshoz kapcsolódik. Bevallom, első gyermekemet nem igény szerinti szoptattam, hanem a Suttogó-módszer szerint előbb három-, majd négyórás napirend szerint. Ő erre vevő is volt, nagy súllyal született (4 kg), korán átaludta az éjszakákat, nyugodt, szépen fejlődő gyermek volt, a fogai úgy bújtak ki, h. észre sem vettük, stb. -- így nem is merült fel, hogy bármit is rosszul csinálunk.
Második lányunk már 5 hónapos, és semmi sem úgy működik, ahogy korábban
3450 grammal, 2 héttel korábban született, jelenleg már elhagyta a 6 kg-ot is. Ő is szépen fejlődik, de sokkal hevesebb, nyugtalanabb alkat. Talán ezért is, de hamar kiderült, h. nem tudunk semmiféle olyan napirend szerint haladni, amelyben előreláthatóak pl. az alvások v. etetések időpontjai. Volt pár hét, amikor úgy tűnt, mintha, de ez már a múlté. Nappal jó kedélyű, kommunikál, mosolyog, játszik, mászni próbál, rágcsál, stb. Kizárólag anyatejet kap (a cumit és cumisüveget nem ismeri), és általában nagyon móhon eszik, az a benyomásom, h. bármikor képes lenne szopni és szopni és szopni, és nehéz a *lecsatlakoztatás* (előfordul, h. sebesre szopogatja a mellbimbót). De hogy éhes-e, vagy csak szeret cicin lenni? (Egyébként láthatóan nem vékony alkat, jó húsban van, gömbölyded, de nem duci.)
A Suttogó-módszer első lányommal a napirend kialakításával könnyűvé tette a baba jelzéseinek megfejtését: alvás, evés, ébrenlét és játék, majd alvás, evés, stb. és így tovább. A szoptatás ebben nem vigasztaló, kényeztető és altató szerepet játszott, hanem valóban táplálkozás volt.
Én értem az ezzel némileg szemben álló igény szerinti szoptatás elvét is, és második lányommal szerintem valami ilyesmit művelünk, mert gyakran semmi mással nem lehet megnyugtatni, így nap közben 8-10-szer kerül cicire, sokszor ébredés után, de alvás előtt is szopik, nem beszélve az éjszakákról.
Nem tudom ezzel mennyire van összefüggésben, de 3 hónapos korára gyönyörűen beállt a 6-7 órás éjszakai alvása, hetekig vekkerszerűen csak egyszer kelt éjszaka. 4 hónapos kora óta azonban éjszakánként másfél-két óránként ébred, és mivel annyira erőteljesen és kitartóan sír, megszoptatom, de nem vagyok biztos benne, h. éhség az oka vagy csak nyugtalanság? (Esetleg a most tanult forgolódási készség miatt hirtelen a hátán találja magát, és mivel úgy nem tud visszaaludni, sírni kezd, ugyanis szinte születése óta a hasán szeret aludni.) Apjával nem nyugszik meg, pár napig próbáltuk, de a testvérét is *felsírta*, két órán át is képes volt ordítani apukája kezében. Értem én, hogy fogzás is lehet az ok, de ha állandóan eszik éjszaka, akkor gyakran épp egy bennmaradt büfi, vagy kis hányás miatt ébred újra -- és akkor én fáradt robotként megint csak cicire teszem.
Kezdek kimerülni, és összezavarodni. Nap közben nem tudok semmit sem végigcsinálni, vagy valahova kilépni, éjszaka nem tudom kialudni magam, és már eléggé tanácstalan vagyok: mi az amit lehet vagy kellene tennem?
Kérdéseim:
Mit jelent pontosan *az igény szerinti* szoptatás? Honnan tudom azt pontosan, h. éhes, vagy csak megnyugvásra vágyik? Lehet-e az igény szerinti szoptatás mellett valamiféle rendszert bevezetni a napba?
Mivel már szoptatással alszik el nap közben is, hogy tud így majd elaludni, ha már nem lesz napközbeni szoptatás?
Éjszakai másfél-két órás felkelés ennyi idősen lehet éhségtől? Jó az, h. ilyenkor megetetem? Nem éppen ettől ébred újra és újra, éjszakáról éjszakára? (egyébként nem ugyanabban az időben)
mb
Válaszom:
Szia mb!
Nagyon gyakori, mondhatnám úgy is, természetes, hogy a testvérek nagyon különböző karakterűek, következésképp a mindennapok, a nevelés és a szoptatás is más-más kihívások elé állítja a szülőket. Ráadásul a Suttogóhoz hasonló csodamódszerek követése a második gyerektől kezdve már egyáltalán nem könnyű, sőt, megkockáztatom, hogy valójában lehetetlen, hiszen minél több gyereke van az embernek, annál nagyobb rugalmasságra van szüksége a túlélés, vagy ha kevésbé drámaian fogalmazunk, akkor a gördülékenyen zajló mindennapi élet érdekében.
A napirend első megközelítésben segítségnek tűnik, hiszen mindennek megvan benne a helye és ideje. Hosszú távon azonban akadályozhatja a rögtönzést, a váratlan helyzetek megoldását, sőt, néha azt is, hogy jól érezzétek magatokat. Például: bocs, de nem tudunk elmenni a lakodalomba, mert akkor nem ott, nem akkor és nem úgy fog aludni a gyerek, ahogy megszokta. Vagy: a nyaralás most kihagyjuk, mert mi lesz, ha a kicsi nem a megszokott pózban és helyen és időpontban fog szopni? Hanem csak úgy össze-vissza????
De nézzük meg közelebbről, mit is takar ez az összevisszaság! Leginkább az össze-vissza szoptatás szokott felmerülni mint probléma, noha valójában nem probléma, hanem teljesen normális dolog. A szoptatás valójában nagyon komplex folyamat, és bár egyik leglényegesebb összetevője a baba táplálása, egyáltalán nem csupán erről szól, hanem még:
1. Maga a szopási folyamat, a mellen cumizás vagy más néven komfortszopás megnyugtatja a gyereket, elcsitítja (ahogy a német stillen szó is jelzi), elaltatja.
2. A szoptatás testközelséget, testmeleget biztosít. Segíti a baba még fejletlen hőszabályozását, biztonságérzetet ad (nem tesznek le, nem hagynak ott valahol, tudnak rólam).
3. A szoptatással együtt járó testkontaktus a baba valamennyi életműködését pozitívan befolyásolja. Stimulálja a légzést, javítja az oxigénfelvételt.
4. Immunológiai védelmet biztosít a baba környezetében felbukkanó fertőzések ellen. ha a baba beteg, az anyatej összetevői segítik a gyógyulás folyamatát, ösztönzik saját immunrendszerének működését.
Ha csak erről a négy dologról volna szó, már akkor is azt mondhatnánk, hogy ezeket nem érdemes napirend szerint adagolni, mondjuk minden negyedik órában. Mert mi van akkor, ha a baba lázas és szomjas, de étvágya nincs? Akkor mondjuk húsz percenként, félóránként, óránként szopik egy kicsit. Ésszerű volna a napirend fenntartása érdekében ragaszkodni a háromóránkénti etetéshez??? NEM! Vagy mi van akkor, ha kint nagy meleg van, és a baba ezért szomjas? A helyzet ugyanaz: gyakran, keveset fog szopni. Vagy mi van akkor, ha éppen nem akar szopni, pedig letelt a három óra, de most valami sokkal érdekesebb köti le a figyelmét? Az első szülinap körül különösen gyakori viselkedés, hogy nappal nemigen szopik a gyerek, de éjjel akár nyolcszor is. Akkor ér rá. Erre persze fel lehet hördülni, és azt kérdezni: miért az anya alkalmazkodjon a gyerekhez? A válaszom biztosan nem fog mindenkinek tetszeni, de azért, mert ez tűnik a legcélszerűbbnek. Így a baba továbbra is annyi tejhez jut, amennyire szüksége van, de egy olyan napszakban, amikor nem vonja el a figyelmét a világ ezer felfedezni valója.
A kérdéseidre visszatérve: hogy most épp éhes-e vagy csak szeret cicin lenni? Ki tudja! De olyan lényeges ez? Csak akkor az, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az anyamell csupán egy élő, kissé defektes cumisüveg (még csak nem is látszik, hány milliliter van benne!). Egyébként nyugodtan elengedhetjük magunkat, és örülhetünk, hogy ilyen csodálatos, ezerarcú képességünk van, a szoptatás. Mindenre jó, univerzális csodafegyver, ráadásul önműködő. Pont az a jó, hogy nem kell sokat agyalni rajta, úgy jó, ahogy van, csak hagyni kell a gyereket, hogy éljen vele. Vagyis: nem kell zavarban lenned, egyszerűen hagyd magad, bízd rá magad a gyereked jelzéseire úgy, mint amikor lebegsz a víztükör tetején, és fenntart. Feltéve persze, hogy nem kezdesz kapálózni ellene.
Ráadásul a gyerek saját rendszere, napirendje igenis létezik, csak sokszor nem vesszük észre, mert nem szabályosak az időközök. Vannak napszakok, amikor sokszor szopik, más napszakban meg különösen hosszan alszik. Aztán azt is figyelembe kell vennünk, hogy a gyerek igényei változnak, ahogy nő. Változhatnak a külső hőmérséklet vagy az aktuális benyomások, betegségek miatt is. De semmi vész: ha igény szerint szoptatsz, semmi sem érhet váratlanul! A mell tejtermelő képessége hihetetlen gyorsasággal alkalmazkodik a változó igényekhez is: hol csökken, hol meg nő a tejmennyiség. Neked pedig semmi mást nem kell tenned azért, hogy ez a tökéletesség egészen a tiéd lehessen, csak szoptatni, amikor a kicsi kéri.
Ami az elalvást illeti: a baba, majd később a szopós kisgyerek szívesen alszik el mellen, mert az jó. Miért ne alhatna el így? Amikor majd bölcsibe, oviba megy, vagy a későbbiekben más vigyáz rá, azzal és ott is simán el tud majd aludni, ha álmos. Mert közben az agya is sokat fejlődik, és megérti a helyzetek különbözőségeit!!!
Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy szabad vagy, mint a madár, persze a kisbabáddal együtt értendő ez a szabadság. Mehettek, ahova akartok együtt, hiszen bárhol megszoptathatod, éhes nem fog maradni, és vigasznak való is mindenhol jut. Ugyanígy az alvás sem probléma. mellre teszed, és elalszik bárhol. Ha még egy hordozókendőd is van, akkor ügyintézés, utazás, főzés, kirándulás, takarítás, kirakat nézegetés, internetezés, szóval szinte bármi belefér.
A gyakori éjszakai ébredésekkel kapcsolatban figyelmedbe ajánlom a babaszoba alvásról szóló írásait. Ezekben minden apróságra választ találsz! Kattints az időrend szerinti felsorolásra, és nézd meg a 2011-es válogatásunkat, különös tekintettel az együttalvás témájára: http://www.babaszoba.hu/articles/kategoriak/baba/alvas/4
Mindig azt szoktam mondani, hogy a szoptatás nem lehet összeegyeztethetetlen a mindennapi élettel. Mióta világ a világ, dolgoznak, háztartást vezetnek, több gyereket látnak el a szoptató nők. Ideális esetben persze segítséggel teszik mindezt, de ez már egy másik történet.
Tehát: felejtsd el nyugodtan a Suttogót, és tégy úgy, ahogy nektek jól esik, ahogy a legésszerűbbnek tűnik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(7 értékelés eddig)
Szopi helyett kakaó?
2011.08.15. 09:49módosítva: 2011.08.15. 10:14
A kislányom hároméves. Két hete kezdtem meg a leszoktatást a szoptatásról. De még ma este is kérte a szopit. Ezelőtt sok mindennel próbálkoztam, például megromlott a tejcsi a ciciben, de egyébként nem szeretek neki hazudni. Azért kezdtem bele a leszoktatásba, mert néha már nem volt jó érzés, túl sokszor kérte, főleg reggel. Általában hajnal 5-kor keltett föl harmadszorra, és fölkelésig még legalább háromszor, így jó esetben nyolcig aludt.
Én is küzdöttem szoptatási nehézséggel: amíg pici volt, sokat sírt, én meg stresszeltem, hogy végre szájába vegye a cicim, vagy addig toltam a szájába a cicit, amíg megtalálta, és elkezdte szopizni, ez mindig bevált, amikor magát megfeszítve sírt. Általában elég volt a tejem, nem kellett sose fejni.
Szóval két hete kezdtem nappal a leszoktatását, hogy éjszakára belerázódjon. Volt rúgás, ütés, hiszti. Próbáltam grapefruit olajjal bekenni a cicim, de vígan szopizta. Sírni hagyni nem akartam. Próbáltam, hogy este csak ölelés van, meg simogatás, de amíg nem kapott cicit, addig hozza sem lehetett érni. Ha fölvettem az ölembe, máris húzta föl a ruhámat, es mikor nem engedtem, magát megfeszítve üvöltött, visított. Csak pár korty szokott lenni a cicimben, ő szeretett rajta cumizni, ezt hagytam pici korában is, lehet, hogy ezért szokik le nehezen.
Nem tudom, mikor vehetem már le az ál-sebtapaszt a ciciről, mert félek, visszaszokik, ha látja, hogy meggyógyultam.
Már első nap le akarta szedni a tapaszt, nem tudta felfogni szerintem, hogy nekem is tud Kérdésfájni valami, mindenáron szopizni szeretett volna. Végül kakaóval, cumisüveggel aludt el hiszti nélkül, reggel 5-ig aludt, utána is visszaaludt kakaóval, mikor emlékeztettem rá, hogy be van ragasztva a cici.
Nem tudom, hány hétnek kell meg eltelnie, hogy túl legyünk ezen.
Violet
Válaszom:
Kedves Violet!
Nagyon fontosnak tartom azt a felismerést és egyúttal annak beismerését, hogy már terhedre van a szoptatás. Ez teljesen normális folyamat, nincs okod rá, hogy szégyenkezz miatta. A jelenlegi helyzetben néhány fontos dolgot előre szeretnék bocsátani.
Az első: nem jó megoldás becsapni a gyereket grapefruit cseppekkel, ragtapasszal és más hasonló trükkökkel. Az a baj az ilyen típusú megoldásokkal, hogy úgy tüntetik fel a dolgot, mintha neked semmi közöd sem volna hozzá: én szeretnélek ugyan szoptatni, de látod, nem megy, mert elfogyott a tej, sebes a cici, rossz ízű lett a cici stb. Az igazság pedig nem ez, hanem az, hogy eleged van az intenzív, gyakori szoptatásból. Az ilyen kicsi gyerekek és sokszor a nagyobbak is, pontosan érzékelik az elhangzó üzenet valótlanságát, és ezért is ragaszkodnak rémes jelenetek bevetésével a csak azért is szopáshoz.
A második: ilyen elmérgesedett helyzetben jobb a nulláról kezdeni az újabb próbálkozást. Körülbelül két-három hétig szoptasd meg mindig, ha kéri, illetve csak azokat a szoptatásokat hárítsd el, amelyeket egyébként is el szoktál, pl. evés közben, telefonálás közben, tömegközlekedésen stb. attól függően, hogy ez nálatok hogyan zajlott eddig is.
Amikor ez az időszak letelt, folytasd a következő lépésekkel:
1. Addig engedd a szopást alkalmanként, amíg neked nem terhes, például csak addig, amíg szív-nyel. A komfortszopást korlátozhatod, és a tényleges szopás befejezése után, amikor az elalvás következne mellen, helyette mesélj neki, bábozz, tereld el a figyelmét énekléssel vagy más olyasmivel, ami segíti a megnyugvást, elalvást. A lényeg: ragaszkodj ahhoz, hogy most vége, de ez ne büntetésként, szeretetmegvonásként jelentkezzen, maradj mellette.
2. További két-négy hét elteltével, amikor már megszokta ezt, jöhet a következő lépés, amikor is bizonyos jól körülhatárolható szopitípusokra nemet mondasz. Például: amikor unatkozik, nincs szopi. Amikor házon kívül vagytok, nincs szopi. A lényeg, hogy ő is értse a szabályt, (ami más is lehet, mint amiket itt felsoroltam), és hogy te ragaszkodj hozzá.
3. Újabb egy hónap elteltével bevezethetitek azt, hogy csak este elalváskor, csak reggel felkeléskor szopiztok.
A kisgyerek, ha nem is azonnal, de elfogadja a szülő döntéseit, ha azok határozott döntések, és ezt ő is érzi.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de semmiképp sem javaslom a kakaóztatást sem cumisüvegből, sem pohárból, sem a szoptatás helyettesítésére, sem egyébként. Cukros, gyakorlatilag értéktelen élelmiszer, amely a fogak romlásához vezet. Könnyen lehet, hogy akkor, amikor már csak egy, esti, az elalváshoz kapcsolódó szopás marad, ezt nem fogod már megterhelőnek érezni, és ki tudod várni, amíg a kislányod kinövi ezt az igényét. Ha magától jut el arra a szintre, hogy ne legyen szüksége az esti szoptatása, akkor nagy valószínűséggel a megnyugvás más, cumis formáit (kakaós cumisüveg) sem fogja igényelni, hanem megszereti az esti mesét, simogatást, összebújást.
Ha további kérdésed van, jelentkezz!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Meddig halogathatom a hozzátáplálás megkezdését?
2011.08.12. 06:27módosítva: 2011.08.12. 10:10
Kislányom (harmadik gyerek) egy hete töltötte be a hatodik hónapját. Nem kis fejtörést okoz nekem, mikor kezdjem el a hozzátáplálást, több ok miatt is.
Egyrészt három gyerek mellett már nagyon fontos az időtényező, ezért igen fontos szempont, hogy a szoptatás sokkal anyabarátabb, mint a kotyvasztgatás, majd a kiskanállal fél órákig való etetgetés, ami az elején igen csak jelképes, ám annál inkább időigényes dolog. Másrészt amúgy is nagyon szeretek szoptatni.Ezek szólnak a hozzátáplálás ellen.
Ugyanakkor vannak persze egyéb szempontok is. Egyrészt, ugye, meddig elég vajon csak a tej? Nem okozok-e hiánybetegséget a gyereknek, ha még 2-3 hónapig meg sem kínálom más táplálékkal? Ez a legfőbb ellenérvem, ami miatt úgy egy hónap múlva hozzákezdenék a gyümölcsök adásához.
Másrészt az eddigi tapasztalataim. A nagylányomnak hét hónaposan elkezdtem adni a gyümölcsöket. Mérsékelt lelkesedéssel fogadta, nagy melóval, de mindig meg lehetett győzni, hogy egyen. Ő másfél évesen magától mondott le a szopásról, miután egy éves korától egyre fontosabb szerepet töltött be nála a szilárd táplálék. Ennek ellenére végtelenül fárasztó volt nekem egy-egy étkezésnél fél órákat repültetni a katonákat, megetetni minden plüssállatot, mire elfogyott az étel. A mai napig is bepróbálkozik azzal, hogy "beszéljen a szendvics", mivel évekig úgy evett, hogy napi háromszor fél órát intenzíven szórakoztattam, minden egyes falat vagy fél percig beszélt, mielőtt hajlandó volt bekapni. A kisfiamnál már nem melóztam annyira, hét hónapos korától elkezdtem neki is bemutatni a gyümölcsöket, de ő egyáltalán semmi érdeklődést nem mutatott (még nem volt foga sem egyébként), gyakorlatilag nem tudtam rávenni, hogy egyen, így naponta nem is erőltettem. Tíz hónaposan még mindig ott tartottunk, hogy heti egyszer kötelességből megmutattam neki, hogy ilyet is lehetne enni, nem érdekelte, én meg ráhagytam. Oda jutottunk, hogy a végén csak akkor kezdett el enni, amikor 15 hónaposan maga tudott kanalazni (addig csak kézbe fogható dolgokat evett), nem fogadta el soha az én segítségem. Másfél évesen még napi 8-10-szer szopott, még akkor is csak jelképesen evett mást, két éves korára szép lassan én szoktattam le a szopiról, mert jött a legkisebb, és a végén már nem volt tejem, ő viszont emiatt folyton harapta a terhesség miatt extra érzékeny mellbimbómat. A kisfiamnál egyértelmű volt, hogy nem eszik eleget, annak ellenére, hogy biztosan nem volt már elég kb. másfél éves korától a tej: a mai napig két éves szinten van a testi fejlettsége, bár két hónap múlva már három éves lesz, még nincs 90 cm és alig több, mint 12 kiló. Amióta rendesen eszik, azóta egyébként nő is és hízik is, bár lassan. Nem tudom, hogy ha hamarabb jóval elszántabb lettem volna a hozzátáplálásban, akkor rákapott volna-e az ételekre, és nem lett volna-e ilyen növekedési gondunk.
Most tehát ott tartok, hogy egyszerűen félek az egész hozzátáplálás kérdéstől, nem akarok és tudok órákat ezzel naponta eltölteni, mint a kislányomnál, annyi időm per pillanat egyszerűen nincs, ugyanakkor nem akarom azt sem, hogy megint gond legyen az ételek elfogadásával, esetleg azért, mert én nem szántam elég időt a kérdésre, ahogy a kisfiamnál talán történt. Persze a mai napig nem tudom, hogy tényleg azért nem evett-e, mert én nem voltam jobban rajta a kérdésen, lehet, hogy bármennyire rajta lettem volna, nem evett volna jobban, hiszen amikor "bekeményítettem", akkor csak romlott a helyzet.
A kérdésem tehát: mikortól célszerű egészségügyi és egyéb szempontokból mindenképpen elkezdeni a hozzátáplálást, és meddig nem ártok vele, ha maradunk még csak a szopinál. Egy hónapot még mindenképpen várunk (a kislányomnak már van foga, de nem érdeklik az ételeink), de aztán nem tudom, szabad-e még ráhúzni, vagy mindenképpen el kell kezdeni a hozzátáplálást.
Montmartre
Válaszom:
Szia Montmartre!
Hozzátáplálás ügyben nincsenek kőbe vésett szabályok. Nem lehet megmondani, hogy adott korú és súlyú gyereknek pontosan mennyit és mit kellene ennie. Jelenleg az az elfogadott AJÁNLÁS, hogy hat hónapos korig adjunk kizárólag anyatejet a babának, és utána kezdjük meg fokozatosan a hozzátáplálást. A fejlett országokra jellemező őrület, hogy ezt a teljesen természetesen zajló folyamatot agyonbonyolítják és szabályozzák, valamint folyamatosan a leghajmeresztőbb ajánlásokkal bombázzák a családokat, a legutóbbit (glutén bevezetése) lásd itt: http://www.babaszoba.hu/articles/5_tipp_hogyan_kezdj_el_glutent_adni?aid=20110427134927
Mindig hasznos és előremutató feltenni azt a kérdést, hogy miként működhetett ez az emberiség kevésbé komplikáltan zajló korszakaiban, mi lehetett az úgynevezett természetes megoldás.
Nyilvánvaló, hogy a felnőttek és nagyobb gyerekek számára elfogyasztható ételekhez fogak szükségesek, valamint az a képesség, hogy a gyerek már tudjon önállóan ülni, képes legyen az ételt megfogni és a szájába rakni. Ezek a tényezők betöltött hat hónapos korban SOHA nem adottak még. Az anyatejen kívül másfajta ételek megemésztéséhez továbbá az emésztőrendszer bizonyos fejlettségi fokára is szükség van: emésztőenzimek, gyomorkapacitás, Ezek a tényezők az élet második félévében fokozatosan, egyénileg változó iramban alakulnak ki. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sokáig látjuk viszont emésztetlenül az ételt a baba pelenkájában!
.
Ugyanakkor az is tény, hogy a természeti népeknél, és nagyon sok olyan társadalomban, ahol az évekig tartó szoptatás az elterjedt gyakorlat és a bevett, normálisnak tekintett csecsemőtáplálási módszer, már nagyon korán, jóval hat hónapos kor előtt elkezdenek a szoptatás mellett mást is adni a gyereknek, mégpedig, senki ne döbbenjen meg, előrágott, és részben a nyál révén előemésztett ételt, mégpedig az anya szájából egyenest a baba szájába. Vagyis az ősidőkben valószínűleg ez a módszer helyettesítette a botmixert. Ennél az ősi hozzátáplálás típusnál adott volt a segítség az emésztésben, a táplálék megfelelő mértékű feldarabolásában, hozzászoktatta a gyereket a család ételeinek ízvilágához, egyénileg és igény szerint adagolták, és főként: nem a szoptatás helyettesítésére, hanem kiegészítésére adták. Ez ma is, és a fejlett országokban is fontos alapelv kellene hogy legyen egészen körülbelül a baba egyéves koráig, amikor is az anyatej kívánatos aránya a baba étrendjének körülbelül kétharmada.
Azt is világosan látni kell, hogy a hozzátáplálás sürgetése, erőltetése nem abból fakad, hogy bizonyítékok volnának az igény szerint szoptatott gyerekek alultápláltságára, hiánybetegségeire (ilyen bizonyítékok ugyanis nincsenek, alaptalan mendemondák annál inkább), hanem sokkal inkább a bébiételeket gyártó cégek által gyakorolt nyomásból. Minél előbb és minél többet kap egy gyerek bolti bébiételekből (főzelék, desszert, tejpép, babakeksz bébiital), annál nagyobb a bevétel, ez nagyon egyszerű képlet.
Lássuk ezek után, miből érdemes kiindulni, ha választ keresünk a kérdésedre:
1. Az otthon, a családnak készített egészséges (nem cukrozott, nem agyonsózott, adalékanyagmentes, friss) ételek megfelelőek az egészséges csecsemő számára, csak az ételkészítés során ki kell venni a baba adagját, mielőtt sózásra, erős fűszerezésre sor kerülne.
2. A babának joga van annyit enni, amennyit szeretne. Nincsenek előírt adagok.
3. Hat hónapos kor után célszerű megkínálni a gyereket zöldség, gyümölcs és cukrozatlan gabona pépekkel vagy a megfelelő darabos ételekkel (ami nem cukrozott keksz, nem babapiskóta és nem túrórudi), hanem gyümölcs, párolt, darabolt zöldség, kenyérvég, hús. Annyit ehet, amennyit óhajt, és az egészséges választékból azt, amit óhajt.
4. A szoptatások számát, gyakoriságát nem célszerű csökkenteni a hozzátáplálás első hónapjaiban, hacsak nem az a cél, hogy a csecsemőt elválasszuk egy bizonyos életkor eléréséig. A szoptatások gyakorisága, a szopott tejmennyiség magától is csökken attól kezdve, hogy a gyerek nagyobb mennyiséget kezd el enni. Hogy ez mikor következik be, egyénenként változó.
Vagyis nem célszerű szándékosan késleltetni a hozzátáplálást, hiszen lehetséges, hogy a gyerek igényelné. Ezt az igényét jól ki tudja fejezni, ha a családi étkezéseken részt vesz, és nyújtogatja a kezét a többiek ennivalói után. Ekkor kaphat kóstolót.
Óráikig kanalazni? Könyörögni? Játékokkal eladni neki az ételt? Ugyan, ez tökéletesen felesleges, és ahogy te magad is tapasztaltad, irracionális cselekvés.
Egy egészséges gyerek egészen biztosan fog annyit enni, amennyire szüksége van, és abból, amire szüksége van, feltéve, ha megkínálják vele, feltéve, ha kap ilyet.
Gyakori tapasztalat, hogy csak nyolc-tíz hónapos kor után kezd érdeklődni egy kisbaba az evés iránt. Vagy még később. Ez nem baj, nem nevelési hiba, hanem tény.
Az is tény, hogy az igény szerint szoptatott és etetett gyerekek néha vékonykák, és megdöbbentően keveset esznek. Na és? Ugyanakkor egészségesek, mint a makk, és tuti, hogy normális evési magatartás alakul ki náluk, és az elhízás, amely civilizációs népbetegség, őket nem fogja érinteni. Ennek csak örülhetünk!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(3 értékelés eddig)
Elalszik a mellemen. Baj?
2011.08.01. 10:25módosítva: 2011.08.01. 11:09
1. A kisfiam 4 hetes, a súlya nagyon szépen gyarapodik. Általában 2 óránként szopizik. ez nappal és éjszaka is így van, Ekkora babánál ez normális, hogy 2 óránként eszik?
2. Azt olvastam valahol, hogy kb. 20 perc a normális szopizási idő. Na nálunk ez nem így van. Rendszeresen bealszik a cicimen. Fel kell őt kelteni, hogy egyen, vagy hagyni kell?
3. Szoptatás után, ha bealudt, megpróbálom lerakni, hogy én is tudjak tenni-venni, de 10-20 perc után már fel is kell és sír. Ha cicire rakom, akkor megnyugszik, de ez így elég fárasztó. Nem igazán tudom, hogy mi a jó megoldás.
4. A ciciket szoptatás közben is váltogatni kell, vagy elég ha a követekező szopizásnál rakom a másikra? Segítséget előre is köszönöm!
Noémi
Válaszom:
Kedves Noémi!
Nem ártott volna tudni, hogy pontosan mit is értesz azon, hogy nagyon jól gyarapodik! Szoptatási tanácsadásnál szinte mindig fontos információ a születési súly, a legalacsonyabb mért súly, a heti (vagy eleinte napi) gyarapodás és a jelenlegi súly. Mindenesetre akkor megfelelő a gyarapodás, ha hetente legalább 14-15 dekát hízik a baba az első öt-hat hónap folyamán. Ha többet, az nem baj, sőt.
1. Tehát vegyük úgy, hogy olyan 4 hetes kisbabáról beszélünk, aki hetente 20 dekát hízik. Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy a szoptatási gyakorlat valószínűleg jó, hiszen a gyerek elegendő tejhez jut. Tehát, függetlenül attól, hogy a gyerek mekkora, normális a kétóránkénti szopás is, de az is, ha történetesen óránként, félóránként akarna szopni, meg az is, ha egyszer félóránként, aztán alszik egy nagyot, majd négy óra múlva újra szopik, aztán rá egy órával megint. A lényeg: nem elvárás, hogy egy nagy és duci baba ritkábban és többet szopjon. Az igény szerinti szoptatás lényege, hogy akkor teszem mellre a gyereket, amikor kéri, jelzi, hogy szopni szeretne. Ekkor a babánál a nyugtalankodás, fej forgatása, tátogás, szöszmörgés is jelezheti a szopási igényt, a sírás már egy késői éhségjel, amit nem érdemes megvárni.
2. Nagyjából két, két és fél hónapos korig jelklemző a csecsemőkre, hogy szeretnek nagyon sokáig mellen lenni. Akár egy óra hosszat is, de ennek az egy órának jelentős részét álomban, félálomban töltik el. Ez nem tilos, nem káros, hanem kellemes és hasznos is egyben. DE: újszülötteknél, különösen ha sárgák vagy betegek és gyengék, túlságosan hamar bekövetkezik a bealvás anélkül, hogy előtte jóllaktak volna. Ezt mindig jelzi is az elégtelen gyarapodás, súlyvesztés, súlystagnálás. Ezt semmiképp sem szabad hagyni, mert a következmény teljes legyengülés, kiszáradás lehet.Az újszülöttet mindaddig újra és újra fel kell ébreszteni, amíg MELLENKÉNT legalább 15-20 perc aktív szopási idő össze nem jön. Nem hagyjuk elaludni, ha lanyhul a szopás, máris le kell tenni magunk mellé hanyatt fektetve, majd ha felébredt, vissza a mellre és így tovább, amíg összejön 15-20 perc. Utána szabad hagyni aludni, feltéve, hogy már a másik mellel is végzett. Jól gyarapodó babánál viszont nincs szükség ilyen manőverekre, úgy ehet, ahogy neki jól esik.
3. Ebben az életkorban jellemző a babákra, hogy nem szeretik, ha lerakják őket! Ha jóllakott, de azt tűri rosszul, hogy letesszük, segíthet a hordozókendő, amelyben szépen elszunyókálgat, amíg anyukája teszi a dolgát. Ha nem lakott jól, akkor visszatesszük mellre, hogy tovább szophasson, esetleg a másikra, ha azzal még nem végzett volna.
4. Az, hogy egy vagy két mellből szoptassunk-e egy-egy alkalommal, attól függ, hogy melyik megoldás válik be. Függ az anya mellének adottságaitól, a gyerek temperamentumától, és így tovább. A lényeg, hogy a gyerek gyarapodása jó legyen. Teljesen mindegy, hogy ehhez egy vagy két mellet igényel, vagy esetleg egyetlen szoptatás alatt többszöri váltogatást. A számok nem olyan lényegesek a szoptatásban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2012 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva
h i r d e t é s