babaszoba.hu


Vig Szabó Nóra naplója


2006 szeptember 18-án reggel apukám éppen indulni akart dolgozni, mikor anyukám mondta, hogy nem kellene, mert folyik a magzatvize (vagyis az én vizem). Hát így kezdődött az az izgalmas nap, amely az én születésnapom lett! Mindannyiunknak nehéz volt, azthiszem anyának a legnehezebb, bár ő azt mondja, hogy ez volt élete legszebb napja! Nóra Származás: arab-latin Jelentés: Isten az én világosságom, tiszteletreméltó

Naplózáró

2011.08.08. 09:52
Szuper dolog újraolvasni naplóm bejegyzéseit, mégha azok igencsak hiányosak is! Lassan egy éve nam volt ideje anyának lejegyezni a dolgaimat, a Panni naplójában még nagyobbak a hiányosságok, ezért anya, aki időközben visszament dolgozni úgy gondolta átveszi a szót és mindkettőnkről ír a saját blogjában, ugyanitt. Reméljük működni fog!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2010 szeptember, október

2011.01.30. 22:12módosítva: 2012.01.09. 17:22
hát ugye szeptember 18-án ott volt a 4-ik szülinapom! Hamarabb ünnepeltük egy héttel, mert anyának el kellett utaznia Szovátára egy továbbképzőre. Az egész család eljött, aztán a keresztszüleim is és nagyon sok szép ajándékot kaptam! Volt torta, tűzijáték, boldog születésnap felirat meg minden! Az "igazi" szülinapomon anya egy csodaszép Micimackós tolltartót "varázsolt "nekem telefonon keresztül Kémerre, ahol tartózkodtunk, míg ő elutazott, aztán hozott még nekem egy csodaszép kézzel faragott bababútort is Székelyföldről. Joli mama meg sütött két egyforma tortát Zolinak meg nekem!
Jártam oviba, apa mindennap elvitt, aztán anya meg Panni utánam jöttek. Néha ott is maradtam délutánra is, nagyon élveztem, bár soha sem tudtam elaludni amikor kellett volna. Szépen megebédeltem, aztán elmentem, az óvó nénivel a hálóterembe, levetkeztem, felvettem a pizsamámat, több ágyikót is kipróbáltam, de álom manó nem érkezett! És ez így ment minden alkalommal! Aztán október elején beteg lettem, nagyon csúnyán köhögtem. És úgy nézett ki, hogy nem javul a helyzet. Végül a gyerekorvos és a fül-orr gégész néni is azt mondta, hogy ki kell venni az orrmandulámat. A kedves doktor nénihez, ahogy elneveztem a fül-orr gégészt, nagyon sokat jártunk, ugyanis ő fedezte fel, hogy van egy kis gond a fülemmel, ami ugyan kezelhető, de nagyon fontos, mert rá mehetett volna a hallásom. Ekkor már november volt. Én gyakorlatilag alig jártam óvodába, mert készültünk a műtétre és nem volt szabad újabb betegséget, vírust összeszednem. Közben elég gyakran kiborítottam anyát, néha lehetetlenül viselkedtem: nem fogadtam szót, hallani sem akartam róla, hogy anya visszamenjen dolgozni, nem engedtem, hogy kávét igyon, hogy megkóstolja a bort vagy egyéb italt, veszekedtem vele, ha feketébe öltözött. Hát néha szörnyű voltam, az tény! Először november 22-re időzítették a műtétemet, de erről egy következő bejegyzésben emlékezem vissza!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Vége van a nyárnak...

2010.09.07. 21:41
... hűvös szelek járnak.
Elrohant, mármint a nyár! Volt, nincs! Milyen volt? Szép és élménydús! Júniusban, amikor már végre nem köhögtem és jobban voltam, a tanügyisek sztrájkba léptek, anya meg is jegyezte, hogy na akkor a kiscsoportos pályafutásom itt véget ér! Június első hétvégéjén Kémeren voltunk, szombaton disznóvágás volt, de én nem éreztem túl jól magam. Anya egész nap aggódott, hogy nem hozom a formámat. Aztán délutánra belázasodtam, de iszonyatosan, amit ugye nem szoktam. Anya pedig úgy döntött, hogy jobb, ha megnéz egy orvos, ezért Csaba bácsival együtt felvittek Zilahra az éppen ügyeletes kedvenc doktor nénimhez. Azt hiszem valami vírus volt a dologban, szokásomhoz híven elég hamar helyre is jöttem, de másik héten fül-orr-gégészhez mentünk, hogy alaposan megvizsgáljon. Nem volt gond az orrmandulámmal, viszont kiderült, hogy mindkét fülem károsodott egy ki nem kezelt középfülgyulladásnak köszönhetően. Most már végre világos lett anyáék számára, hogy nem saját hibámból engedtem el sokszor a szavaikat a fülem mellett.
Megkezdődött a kezelésem: gyógyszerek és lufinyuszi fújás. Anya szerkesztett egy babaorrtisztítóból meg egy lufiból egy szerkezetet, amit az egyik orrlyukamba dugva kellett minél nagyobbra fújjak, hogy kiduguljanak az orr-fül járataim és eltűnjön az ottmaradt trutyi a fülemből. Többször is visszamentünk felülvizsgálatra és végül megúsztam a műtétet! De még mindig látni akar a nagyon aranyos kedves doktor néni!
Július elején nyaralni mentünk! Sződligetre anya keresztlányáékhoz, Annáékhoz. Nagyon jól éreztem ott magam és kiválóan viselkedtem! Nagyon megszerettem Annát meg Ákost, de a többieket is kedveltem! Voltunk többször Budapesten, jártam a Parlamentben, a belvárosban, az Állatkertben,
a Citadellán, Szlovákiában,
Esztergomban.
Utaztam vonattal, földalattival, villamossal, autóbusszal, aztán még kompon is ültem, amikor VIsegrádról áthajóztunk Nagymarosra. Csuda jó volt! ... csak hamar eltelt! Itthon aztán visszacsöppentünk a hétköznapokba: felkelés, reggeli, játék, biciklizés, séta, ebéd, pihenés, játék, séta, fürdés, lefekvés. Egyre jobban tudok játszani Pannival, ki engem Bleblének hív egy ideje! Nagyon szeretjük egymást! Hétvégenként Kémerre utaztunk, ahol mindig nagyon jó lenni! Július végén aztán a családi összefogás arra ösztönözte anyát, hogy szoktassa le Pannit a szopiról, mert már elég nagy és anyának egyre többször fáj a lába meg feje. Vasárnaptól péntekig Somlyón voltunk, de anya minden nap eljött hozzánk, miközben otthon apával meszeltek. Aztán Mónika Kémerre vitt bennünket. Panninak nagyon nehéz volt anya nélkül, de anyának is nélkülünk, végül szerdán találkoztunk. Panni még harcolt egy keveset a szopiért, de már nem kaphatott és nagyon ügyesen tudomásul vette! Anya annál többet szenvedett, mert nem akart elapadni a tejcsi. Közben kész lett a lakásfelújítás és minket tiszta frissen meszelt lakás fogadott, no meg zsiráfok a szobánkban és delfinek a fürdőszobában. Kétszer strandon is jártunk: egyszer Szabó mamával és anyával no meg Pannival Bagoson, aztán az utolsó igazán meleg augusztusi napok egyikén a Broscariaban, ide apa is velünk jött és itt találkoztunk Vikivel, Bencével meg a szüleikkel. Aztán Váradra mentünk egy hétvégén, ahol anyáék lakodalomba mentek, bennünket pedig Vig mama és tata felvigyázott Erzsikééknél, mama nővérééknél, annak legnagyobb örömére! Augusztus 20-án vendégeink érkeztek: Lia, Barnabás, Pista és Laci Szolnokról. Nálunk töltötték a hétvégét és nagyon jól éreztük magunkat velük. Szeretem a vendégeket és nagyon ügyesen foglalkozom is már velük! Ismét visszazökkentünk a boldog hétköznapjainkba és egyre többször láttam anyát sóhajtani a tovaszálló nyár miatt, mert minden órával közelebb jön az a bizonyos nap, amikor vissza kell menjen dolgozni! Én oviba fogok járni, már középső csoportos leszek, de egyre többször hangoztatom anyának, hogy nem akarom, hogy iskolába menjen és dolgozzon, mert én akkor az összes gyereket megverem! Mi lesz Pannival? Hát ez az amiért néha gondfelhők úsznak anya arcán, de megoldjuk az tuti tuti!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Májusi napjaim!

2010.05.12. 22:51
Nagyon bírtam, ahogy ez a hónap beindult: gyönyörűen ragyogott a Napocska, mi pedig Szabó tatáékkal, Csaba bácsiékkal és Mónikával kirándulni mentünk. Majálisoztunk egy erdészház tisztásán más kémeri bácsikkal, nénikkel! Nagyon jó volt! Elmentünk az erdőbe turkálóba ( nemes egyszerűséggel így hívom a "kalandtúrát"), hogy rókát, farkast keressünk. Aztán összebarátkoztunk egy kislánnyal, bújócskáztunk, de a legjobb az volt amikor Róka Jóska bácsival fociztunk!
Nem, aztán a hazafelé vezető úton még szuperebb dolog történt: találtunk egy báránykát elhagyatva egy bokor tövében. Alig pár napos lehetett és elmaradt az anyukájától. Visszatolattunk és apa meg Csaba bácsi megfogták és hazavittük! Rögtön nekiadtam a Micimackós cumisüvegemet és megszopiztattuk belőle.
Eleinte nem akart enni, de most már magától odajön ha látja az ennivalót. Majálisnak neveztük el, másnap így kéredztem ki anyától:
- Anya kimehetek Áprilishoz?
Ebben a hónapban még nem voltam oviban, mert torokgyulladásom és légcsőhurutom volt. Sajnos az első adag gyógyszerre sem múlt el, ezért még mindig itthon kuksolok. Jó sokáig alszom, játszom Pannival, anyával, néha rosszalkodom. Lemegyünk a játszótérre, de bicikliznem sem szabad, nehogy megerőltessem magam! Sajnos Sasaék is hazautaztak Szlovákiába, pedig jókat játszottunk együtt velük.
Már kezdtem profi szinten kommunikálni velük a halandzsaromán nyelvemen.
Ma este lementünk virágot ültetni, majd játszani egy kicsit az udvarra.Aztán hazafelé menet nem akartam tovább menni, leragadtam Kriszti néniék ajtajánál. Közöltem anyával, hogy nem megyek tovább, oda fogok költözni Xénihez meg Dórihoz. Anya nem vitatkozott velem, közölte a tényeket : ő nem lesz többet az anyukám, apa nem lesz az apukám, Panni a kistestvérem, stb,. Mondtam, hogy jó. Majd becsomagoltam a pizsamámat és lementem. Xéni örömmel fogadott, még szekrényt is adott nekem, aztán játszottam, beszélgettem Sanyi bácsival, majd ültem és néztem, ahogy Xéni számítógépezik és ... első szóra hazamentem, amikor anya utánam jött! Otthon iszonyat nagy zokogásba törtem ki, mert nem találtam Pannit, azt hittem elvitte valaki, miközben én családot cseréltem. Végül megtaláltam a gyerekszobában és megfogadtam, hogy soha többé nem keresek magamnak másik családot! Mert mindenütt jó, de a legjobb otthon!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Nóri duma

2010.03.16. 21:50módosítva: 2010.03.16. 21:57
Vendégségben voltunk Kati néninél, hogy felköszöntsük a szülinapja alkalmából. Elég sokat ültünk, mert apa közben gyülésen volt, aztán ő is csatlakozott. Már 8 óra is elmúlt, mire anya többszöri unszolására öltözni kezdtem. Anya Pannit öltöztette, apa még a számítógépen mutatott valamit Katinak és Tamásnak, anya pakolt, öltözött, Panni mászkált közben.
Ekkor én rászóltam:
- Siess már, Panni! Elkésünk otthonról!
... szerintem Kati néniék még mindig nevetnek!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Eddig és ne tovább!

2010.03.03. 21:49
... mondta Csipike a mesében és én mélyen egyetértek vele! Elég volt a hallgatásból! Tudom, tudom anya elfoglalt, sőt nagyon elfoglalt velünk és az idő meg nagy úr! Pedig gyártom a jobbnál jobb poénokat meg sokszor a szörnyübbnél szörnyübb pillanatokat, amelyeket jó volna majd visszaolvasni! Anya be is akarja pótolni az elmaradt hónapokat, csak sosem volt ideje belevágni! Aztán majd veri a falba a fejét!
Na ma olyat tettem, hogy kizökkentettem a mélypontból! Lám-lám írni is kezdett!
Hogy az elején kezdjem balul indult az egész nap. Mert másfél hét légcsőhurut és itthonlét után nem akartam menni ma oviba. Pedig azt mondtam, hogy igen, aztán mégsem. Anya hazahívta apát, hogy kész vagyok és vihet, na ekkor én megmakacsoltam magam és csakazértsem! Volt szép szó, fenyítés, zsarolás, atyai szigor, stb. Végül 40 perc után odáig jutottunk, hogy anya vitt el, persze Pannival felvértezve. Nem akartam ottmaradni, sírtam, de anya hajthatatlan volt, azthiszem elege lett a reggeli műsorból és szépen ott hagyott! Na, az oviban persze jó volt! Szeretek én ott lenni, de azért van az ember lánya, hogy próbára tegye a szüleit.
Délben apa vitt haza. Otthon játszani kezdtem, anya elkészítette az ebédet, ettünk, aztán mondtam anyának, hogy amig mosogat, addig én rajzolok a számítógépasztalnál. Anyának egyetlen kikötése az volt, hogy ne firkáljam össze a papirjait. Ezt megigértem. Panna közben titty-totty, jött és ment a lakásban. Aztán én fogtam az asztalon heverő alkoholos fekete filcet és kalózszakálat festettem magamnak nagy-nagy szakértelemmel, Pannának pedig "kisfőnök" álarcot. Ekkor mentem anyához (aki háttal állt nekem a konyhában és mosogatott) és mondtam neki, hogy rajzoltam magamnak bajuszt. Rögtön rosszat sejtett és mint a vihar fordult meg, de szerintem erre ő sem volt felkészülve:

Láttam a kétségbeesést anyám arcán, ezért nehogy kiessen a rémületből közöltem, hogy Pannának is rajzoltam. Én vagyok a kalóz, ő pedig a kisfőnök:

Pihentagyu anyánk legelőször összeszedte magát, aztán vette a fényképezőgépet, majd hívta apát. Apa szegény nagyon megijedt, mert nem tudta eldönteni, hogy anya sír vagy nevet. Elrohant az üzletbe és vett egy üveg kékszeszt, majd hazarohant és bevallása szerint csak azért nem kapott infarktust amikor megpillantott bennünket, mert többé kevésbé felkészült a látványra.
Na kérem ezután még Szabó mamáék is megérkeztek, akik tatástul röhögőgörcsöt kaptak, de olyat ami közel áll a zokogáshoz, pedig ők már akkor láttak miután anyáék fél órát suvickoltak bennünket. ... nem nagy eredménnyel. Miután elfogyott a szesz meg egy egész csomag korongvatta, az ősök taktikát változtattak: jött az áztatás. Kádba forró víz, pára vedernyi tusfürdő, két kád mellett térdelő ős. BULI! Anya fél percenként mondta, hogy "te szent Ég!", ugyanis holnap ünnepségünk lesz az oviban és elképzelte milyen jól festenék a vadiúj hófehér blúzomban fekete-lila pofival.
4 órába telt végül mire anyáék szalonképes állapotba hoztak bennünket, végül valami Avonos (ez itt a reklám helye) arclemosó segítségével! És az nem semmi, hogy Panni is milyen jól bírta a BULIT!
Na szóval mostmár mi is elmondhatjuk Pannival, hogy egy délután erejéig "kócos kis ördögök voltunk!"
tovább(1 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Mit tud egy három éves?

2009.09.18. 22:17
Anya kivágta a babanapló ide szóló bejegyzését:
"34-36 hónaposan a gyermek már egyformán jól tud futni, ugrani, forogni, szökdelni. Ügyesen kerekezik triciklin (SŐT, PÓTKEREKÜN IS) , a hintán hajtja magát (MINT A SICC). Az öltözködéshez nincs szüksége segítségre, bár lehet, hogy lassan készül el.(DE NEM IS VESZEK ÁM FEL AKÁRMIT! SEGÍTENI PEDIG NEM KELL, ÜGYES VAGYOK!) A cipőjét még nem tudja befűzni, de a tépőzárral már elboldogul.
Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni. A képei már felismerhetőek, ügyesen színez, de például kört rajzolni még nem tud. (BÁR KICSIT SETE SUTA, DE AZÉRT KÖR A KÖRÖM!!!) Elkezd szerepjátékokat játszani - orvosost, boltost, papás-mamást, mozit -, és ha egyedül van, gyakran képzeletbeli játszótársakat talál ki magának.(NO AKKOR MESÉLEK DZSUVÁJRÓL, DZSEVIRŐL ÉS A TÖBBIEKRŐL!!!)
Most már tudja, hogy ő fiú vagy lány, (NANÁ, HOGY LÁNY VAGYOK, DE MÉG MILYEN!!!) és ezzel egy időben feltámad az érdeklődése a másik nem iránt. (NEM NAGY ÜGY: A FIÚK AZOK FIÚK ÉS PUCUSUK VAN, AMI ARRA JÓ, HOGY ÁLLVA PISILHETNEK.) A "doktor bácsis" játék ebben a korban nagyon gyakori; a gyermekek szívesen játszanak egymás testével. Vizsgálgatják, tapogatják egymást, meglesik egymást pisilés közben, egyszóval játékaik némiképp szexuális színezetet öltenek. ( EZ UTÓBBIT NEM ÉRTEM, DE BIZTOS IGY VAN, DOKTOR BÁCSIST MEG NEM SZOKTAM JÁTSZANI, BÁR ANYA SZERINT ÉS FOGORVOS LESZEK VAGY VALAMI HASONLÓ, AZÉRT VÉRNYOMÁST MÁR TUDOK MÉRNI A ZOLI BÁCSI MÉLRŐKÉJÉVEL.) Sosem szabad haragudni rájuk ezért, ez éppen olyan fejlődési korszak, mint a többi. Idővel ez az érdeklődés csökken.
Két-háromszáz szót mond, tudatosan használja a nyelvet, érdeklik az új szavak. "És"-sel kapcsolja a szavakat, mondatai egyre több szóból állnak. (NÉHA VÉGET SEM ÉRNEK A MONDATAIM, EGYÉBKÉNT RENGETEG SZÓT ISMEREK! TEGNAP ÉJJEL ALVÁS HELYETT MEG IS KÉRDEZTEM ANYÁTÓL, HOGY MIT JELENT AZ, HOGY BARÁTSÁG! NÉHÁNY SZÓ MÁR ROMÁNUL IS MEGY, DE MINDENKÉPPEN FELISMEREM HA ROMÁNUL BESZÉLNEK VALAHOL KÖRÜLÖTTEM) Verset mond ( A HÁROM NYULAKAT SZINTE VÉGIG EL TUDOM MONDANI!), mesélni tud képekről, és a mesékből visszaad részleteket is. Önzetlenebb a kapcsolata a többi gyermekkel, együttérző, adakozó. (NA EZT MOST AZ OVIBAN MAJD BEBIZONYÍTOM)"
... hát mindez megvan nálam mint Micimackónál a méz iránti szeretet!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Három éves lettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009.09.18. 21:50
Anya sohasem fogja megbocsájtani magának, hogy már egy fél eve nem írt rólam, pedig igencsak szolgáltatom a sztorikat!
De ma megtört a csend, hiszen nagy esemény van: 3 éves lettem!!!! Anya egész nap bazsalygott és ilyeneket sóhajtozott, hogy: "te, jó ég de hamar eltelt!" , "jé.még csak most született!''
Én pedig jó korán felkeltem, ébreszteni sem kellett és még ki sem nyitott szemekkel mondtam anyának, hogy ma van a szülinapom! Apa már elment dolgozni, Panni aludt még, anya pedig magához ölelt szorosan és megpuszilt Aztán megkaptam az ajándékaimat (annyira türelmetlen voltam, hogy apa megengedte, hogy ne várjuk haza az átadással): kaptam egy Micimackós enciklopédiát az állatokról, egy reggelizőszettet porcelánból tündérkével meg egy Babar dvd-t.
Nagyon szépen felöltöztem (tudok egyedül!!!), anya felöltöztette Pannit is, reggeliztünk, majd elindultunk óvodába (már egy hete ovis vagyok, de erről később mesélek!) Vittem a gyerekeknek meglepetést meg üdítőt, egy kicsit ott maradtam, aztán anyáék délben utánnam jöttek. Eleinte nem akartam még hazamenni, de miután legurultam az óvoda kertjében lévő dombról kicsit sírnom kellett, aztán haza mentünk. Megérkezett apa is, ő is megölelgetett, majd összepakoltunk és Kémerre autóztunk. Az autóban aludtam, kicsit bal lábbal ébredtem tatáék udvarán, de magamhoz tértem hamar és hagytam, hogy felköszöntsön Mama, Mónika, dédi, Tata. Aztán élveztem az ottlétet és tevékenykedtem, ahogy szoktam: nyulakat etettem, gereblyéztem, almát szedtem, játszadoztam. Anya készítette a vacsorát és még gyertyát is gyújtott a tiszteletemre. Szépen csendben telt el a nap, én örültem,anya nosztalgiázott halkan, DE vasárnap lesz fergeteges szülinapi BULIm, azaz kerti partim (ha el nem mossa az eső...), melyen mindenki itt lesz aki számít!
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Márciusi visszatekintés

2009.04.26. 22:54módosítva: 2009.04.26. 23:04
Március első napja vasárnapra esett, de inkább tünt szép napos téli napnak, mint tavaszinak. Engem mindenképpen jó kedvben talált: mamáéknál voltunk Kémeren, az egész hétvégét ott töltöttük végre ismét, Panni születése óta először. Legnagyobb örömömre találkozhattam, sőt együtt lehettem sokat Ákossal, aki szintén mamáéknál töltötte a hétvégét a szüleivel és akivel már három hete nem láttuk egymást. Ez annyira hosszú időnek tünt számunkra, hogy mindketten heves érzelmi kitörésekben: ölelgetésben, táncolásban, egymás dögönyözésében nyilvánultunk meg (normál esetben Ákosra nem igazán jellemző az ilyesmi). Jól felöltözve igyekesztünk az utolsó hófoltokat mindenütt összetaposni az udvaron.
Elkezdődött a visszaszámlálás Panni keresztelőjéig. Anya mondta, hogy a papbácsi, akit én nemes egyszerüséggel csak Frambácsinak nevezek, rá fogja önteni a Panni fejére a vizet a templomban és ez lesz a keresztelő. Mondtam is rögtön, hogy nem engedem, hogy a Frambácsi a Panni fejére öntse a vizet. Anya azt is mondta, hogy sok vendégünk lesz és étteremben fogunk ebédelni . Na ez az ötlet már tetszett, mert anya felsorolása szerint tudtam, hogy mindenki ott lesz aki számít nekem!
Pénteken apától gyönyörű rózsacsokrot kaptunk Nőnap alkalmából mi, a három nő: anya, Panni és én. Nagyon tetszett! Csak azt nem értem, miért nem engedték anyáék, hogy közelebbrői is megismerkedjem a rózsákkal! Azt viszont megengedték, hogy este mamáéknál aludjak Somlyón.
Szombaton (március 7.) nagyon sok volt otthon a tennivaló. Apa és én Kémerre utaztunk és elhoztuk Mónikát is, aki segített anyának Vig mamával együtt.
Vasárnap március 8-án reggel megérkeztek a Panni keresztszülei, reggeliztünk, majd Mónika felöltöztetett engem a pörgős szoknyámba, az új pulcsimba, a fehér csizmácskámba, a vadiméregdrága harisnyámba, a szépséges kabátomba és kalapomba. Anya pedig Pannit öltöztette gyönyörű fehérbe!
Aztán elmentünk a templomba és beültünk az első sorba Mónikával, ahol már ott ültek a mamáim, a kémeri dédik, Móni néni, Erzsike és Ági néni meg a gyerkek. Tatáék meg Ádám bácsi pedig a férfiaknál ültek. Biztos ami biztos Mónika felfegyverkezett cukorkákkal a leszerelésemre, ha netán bojkottálni akarnám a keresztelést. De nem! Figyeltem ahogy anya, Panni a keresztmamája ölében, apa és Panni keresztapája ott álltak az Úrasztal előtt és figyelték mit mond a Frambácsi, aztán igértek és fogadtak, mejd levették Panniról a sapkát és a Frambácsi ráöntötte a vizet és megáldotta Pannit, aki nem is sírt!
Ez volt a keresztelő és én énekeltem a templomban hangosan. Aztán még nem volt itt a vége, mert mentünk az étterembe, ahová jött a sok-sok vendég és én nagyon bepörögtem, annyira, hogy még a harisnyám is kilyukadt és egy percig sem tudtam nyugton ülni. Táncoltam Ákossal, rohangáltam a gyerekekkel, aztán apával és a tatáimmal is táncoltam. Annyira felpörögtem a nap folyamán, hogy anya este 11-kor is alig bírt elaltatni, pedig egész nap nem aludtam egy szemlehunyást sem!
Másnap sok vendégünk volt: a Panni keresztszülei meg Timike, apa kollegája és családja, no meg apu és mami (így hívom a keresztszüleimet). Kedden Vig mamáék voltak nálunk. Szerdára pedig anya is és én is betegek lettünk. Én két nap alatt kilábaltam belőle, de anya iszonyat rosszul volt úgy egy hétig. Panni szerencsére akkor még megúszta. Csütörtökön a zilahi keresztszüleim jöttek hozzánk és nagyon örültem Ábelnek meg Gergőnek! Nagyon szép dzsekit és sapkát kaptam keresztmamitól! Apa közben készült a gyerekekkel a Március 15-i ünnepségre, amit sajnos nem nézhettünk meg, mert anya még mindig nagyon beteg volt.
Az idő pedig sehogy sem akart már melegebbre fordulni, így legtöbbet bent kuksoltunk a lakásban: mesét néztem, rajzoltunk anyával, játszodtam és végeztem az én dol-go-mat (elkezdtem szótagolva mondani a számomra fontos dolgokat, ha netalán anya nem akarta elsőre megérteni mit akarok).Délután apa levitt néha sétálni. Aztán őt is ledöntötte az influenza,de száműzte magát a nappaliba és miközben férfiakhoz méltóan nagyon szenvedett, viszonylag hamar lábra állt. 22-én megünnepeltük Joli mama születésnapját!
Aztán szerdán vendégünk volt: Mónika elhozta hozzánk Móni nénit és Ákost, akik nálunk is aludtak, miközben Csaba bácsi és tatáék Bukarestbe utaztak. Nagyokat játszodtunk Ákossal, fürödtünk meg vitatkoztunk és sétáltunk is. Sajnos Ákos beteg volt és ezennel mindketten Pannival benyaltuk a vírust: köhögés és taknyolás, bár nem azonnal jelentkezett. Csütörtökön hazautaztam mamáékkal Kémerre. Anya maradt, mert másnap Pannit vitte oltásra, majd jöttek ők is Kémerre miközben apa egész hétvégére Székelyföldre utazott egy ifjúsági konferenciára. A hónap ripsz-ropsz eltelt, bár a vége igencsak taknyosra sikeredett, de szerencsére nem voltak szövédmények és hamar meggyógyultunk Pannival együtt!
tovább(6 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(430 értékelés eddig)

2 és fél év avagy 30 hónap margójára

2009.03.18. 23:57módosítva: 2009.03.19. 23:02
Van sok mesélnivalóm, amire vissza fogok térni, de most muszály egy bejegyzést szentelni ennek a mérföldkőnek is! Bár se torta, se boldog szülinapot nem volt, de azért a hátam mögött van két és fél év.
Mit tudok már? Dumálni, beszélni, halandzsázni, énekelni, táncolni, rohangálni, bukfencezni, veszekedni, szeretni, érvelni, következtetni, öltözni, vetkezni, ölelni, kiabálni, számítótőszözni, bujócskázni, játszani, telefonálni, kiborítani, enni, inni, sírni, nevetni, mosolyogni és még sorolhatnám.
És tudok, de nem akarok kisdolgot meg nagydolgot bilibe vagy vécébe végezni!
Azért néha elhúzom a mézes madzagot anyáék orra előtt, hogy örüljenek:


A babbaszoba hírlevél szerint ezt kell tudjam:
"A 28-30 hónapos gyermek tud már lábujjhegyen állni, fel- és leugrani a tárgyakról. (Ajaj, de még hogy! Csupa ugrálás az életem!) Fél lábon egyensúlyozni általában még nem sikerül neki, de próbálkozik. (Olyan piruettet tudok, amilyet anya sosem fog tudni!) Az egyszerű guruló kisautót vagy biciklit már ügyesen hajtja a lábával. (... már lassan egy éve megy ez nekem.)

Felveszi a ruháit, rajzol, és gyurmából figurákat próbál formálni. (Ez megvan nálam, de a gyurmázós bulira még csak készül velem anya.) Kockáiból igazi tornyokat épít. (Aztán lerombolni a legjobb!) Képes gyöngyöt fűzni, és ha nem túl szoros a gomblyuk, be tudja gombolni a gombokat.(Szeretek gyöngyöt fűzni, aztán szeretem szanaszét szórni és ismét összeszedni, bár ez utóbbit nem mindig! Ami pedig a gombokat illeti , éppen a napokban vált kedvenc elfoglaltságommá a ki és begombolás.)

Meg tudja nevezni a testrészeit. Elkezdi helyesen használni az "én" és a "te" személyes névmásokat.( Még a szemöldököt, szempillát is megnevezem és nagyon profin tudok névmásokat alkotni: tiem, engünket, stb)

Lassacskán kinő a hiszti-korszakból. (Hipp-hipp-hurrá! -anya) )Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni, és képes várni. Ha valamit megtiltanak neki, érdemes megmagyarázni, hogy miért. Igaz, ezt most még nem érti meg mindig teljesen, de hosszú távon megtérül a magyarázat: megszokja, hogy nem kap értelmetlen parancsokat.

Nappal általában már sikerül szobatisztának, székelési inger esetén pedig szinte sosem fordul elő baleset.(Szép időnk van! ... vagy lesz!))
tovább(4 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2017 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva