Kedves Vendégem! Üdvözöllek életem első naplójának lapjain. Mivel én még nagyon kicsi lány vagyok, hiszen csak 2004 november 16.-án érkeztem, Anya segítségét kértem, hogy megoszthassam Veled mindennapi kalandjaimat. Örülök, ha meglátogatsz, és igyekszem mindig kitalálni valamit, amivel megnevettethetlek. (Anya szerint ez egyre könnyebben fog menni, ahogy növekszem.)
2007.11.05. 22:42
És egy tündéri puszi köszönetképpen. Imádom a ruhát, Zsófi!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.11.05. 22:41
A hétvége nagy meglepetése az volt, hogy hazajött pár napra Zsófi, Marcell keresztanyuja, és mindkettőnk nagynénije Amerikából. A hugának lesz most esküvője, de még csak a polgári, a nagy templomi esküvő tavasszal lesz, akkorra majd Anya bátyókája is hazajön. Zsófi érkezése tényleg meglepetés volt, még a saját szülei sem tudták előre, volt hát örmködés elég. És amit hozott nekem, hát, attól még a szavam is elakadt. Egy igazi virágtündér hercegnő ruhát kaptam, szárnyakkal, csápos hajpánttal, meg minden. Egész este abban pompáztam, és azóta is minden nap fel kell venni. De hát nincs is kislány, aki egy ilyen csodának ellen tudna állni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.11.05. 22:32
Miután a nagy levertség elmúlt, maradt energiánk a zsiványkodásra is. Ahelyett, hogy szép nyugodtan feküdtünk, vagy üldögéltünk volna, jobbnál jobb játékokat találtunk ki. Itt például a nyári napszemüveg kollekciónkban parádézunk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.11.05. 22:29
Nah, itt az ősz, itt van a betegség. Persze mikor máskor, mint a négynapos hétvége első éjszakáján. A lázam már délután felment, de akkor még úgy tűnt, simán csak egy gorombább nátha, éjszaka viszont annyira rosszul lettem, hogy ki kellett hívni az ügyeletet. Aranyos doktorbácsi érkezett, úgy fél tizenkettő tájban, megvizsgált, felírta a gyógyszert, megnyugtatott mindenkit, hogy hamar rendbejövök, én ordítottam, ahogy a torkomon kifért, aztán elment, és még aludtunk is egy keveset. Másnap egy kissé kókadt voltam, mondogattam is, hogy "Jaj de pocsékul vagyok", és egész délelőtt a kanapén feküdtem, és majdnem végig aludtam is. Aztán jobban lettem, bár még két napig volt 38 fok felett a lázam, a hangulatom viszont már nagyon jó volt, nem is tudtam nyugton maradni.
IPont végigérek a kanapén
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.30. 14:20módosítva: 2007.10.30. 14:43
Az a helyzet, hogy nekünk jelenleg nincs CD játszónk, mert az előző, hm, hogy is mondjam, áldozatomul esett, azóta meg valahogy nem pótoltuk. Így aztán a zenei nevelésünk Anya éneklésére és a számítógépre korlátozódik. Én mindkettőt szeretem is, mostanában már én is szívesen énekelgetek pár megtanult dalocskát. Ezeket nagyon viccesen keverni is szoktam, már azt is megtanultam Apától, hogy ezt remixelésnek hívják. De egy szónak is száz a vége, operát eddig még nem hallottam. Tegnap viszont Anya talált egy jó kis felvételt a neten, én meg rögtön rákattantam. És teljesen elvarázsolt a dolog. Még persze nem nagyon értem, hogy mi is igazán az opera, mert én csak annyit láttam, hogy egy pingvinnek öltözött kövér bácsi énekel, de annyira nagyon szépen, hogy nem tudok betelni vele. Anya meg magyarázza, hogy az operában vannak szép ruhák meg díszletek is, és története is van a legtöbbnek, és hogy majd megyünk ha egy picit nagyobb leszek, de nekem mindez nem sokat jelent. Én egyelőre zenét hallgatok. Ilyen átéléssel:
Ma egyébként volt egy olyan húzásom, hogy Anya teljesen oda meg vissza volt tőlem. Marcus ugyanis éppen a legpakolósabb korszakában van, és mivel bölcsi előtt még van idő játszani itthon, hát ezt ma is kihasználta arra, hogy az összes műanyag dobozt tetőkkel együtt kirámolja a konyhaszekrényből. Elpakolni viszont már persze nem marad idő, úgyhogy a szanaszét szórt dobozok ott fogadtak minket, amikor hazaértünk Marcitlanul. Anya leült még egy lélekerősítő kávéra, én meg se szó se beszéd kirohantam a konyhába, és teljesen magamtól, az utolsó darabig visszapakoltam mindent! Hát, nem mondom, hogy amúgy nem szeretgetnek engem itthon, de ennyi puszit tényleg rég kaptam, mint most. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.15. 22:54
Ma pedig úszáson, bár ezt Anya csak hallomásból tudja, mert ugyebár ő már nem jön be velem, szóval ma úgy (is) úsztam, hogy nem volt rajtam az úszó-hátizsák, csak a deszkába kapaszkodtam. Mindaddig, amíg azt is el nem engedtem, mert akkor már nem úsztam, hanem süllyedtem, de ennek Jocó bácsi hamar véget vetett. De nem ijedtem meg (legalábbis mire Anyával találkoztam, már így szólt a történet), és továbbra is nagyon élvezem az egészet, és nagyon várom, hogy mikor mehetek újra.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.15. 22:37
A tornáról meg Anya jól meg is feledkezett. Pedig nagyon tetszik neki, hogy milyen fegyelmezett nagylány tudok lenni, ha úgy hozza a szükség. Szóval ezen a bulin volt közös tornázás is, nekem pedig nem kellett kétszer mondani, hogy álljak be a többiek közé. És olyan, de olyan ügyes voltam, hogy öröm volt nézni. De most tényleg, egy ilyen képről ki mondaná meg, hogy pont én vagyok az, aki még túl kicsi az oviba járáshoz?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.15. 22:33
Már nagyon várjuk az ovit, és most kaptam is egy kis kóstolót belőle. Múlt pénteken volt ugyanis egy úgynevezett Zöld Ág Buli az ovi udvarán tombolával, akadályversennyel, zsákbamacskával meg büfével. Persze a zsákbamacskához meg a tombolához a szülők vitték be a játékokat, ami remek alkalom volt nekünk, hogy reggel ellátogassunk az oviba. Nosza, engem rögtön be is hívtak a csoportszobába, én meg nem tiltakoztam. Jó fél órát maradtunk ott, ezalatt Anya kint várt, én meg bent éltem a világomat. Kétszer néztem ki Anyára, hogy megkérdezzem, meddig maradhatok még, és a végén csak annyit kérdeztem, nekem miért kell elmennem onnan. Na persze nem én lettem volna, ha nem történik egy kisebb baleset. Nem volt nálunk ugyanis váltócipő (miért is lett volna, nem gondoltuk, hogy így alakul a dolog), a zoknim meg csúszott a földön, egy asztal sarka pedig épp a kis pofim útjában volt. De jól megúsztam a dolgot, akkor csúnyán nézett ki ugyan, de délutánra már nyoma sem volt.
A buli egyébként remekjó volt, végigcsináltam az akadályversenyt, amiért kaptam egy gyönyörű színes ceruza- és filctoll készletet, zsákbamacskáztunk, és óriásit hancúroztam az ovisokkal. Az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy még több, mint egy hónapot kell várni arra, hogy tényleg ovis lehessek.
Itt épp az akadályverseny egyik állomásán igyekszem a gesztenyéket a kapuba söpörni. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.15. 22:25
Igazából semmi különös, csak Anya imádja ezt a képet. Ilyen gyöngykirakós játékot akkor láttam először, a vértesacsai családi találkozón, és hát szerintem rám van írva, mennyire élveztem vele játszani. Aztán persze Anya felhajtott egy ilyet, meg is vette csak azért, hogy ne nagyon tudjak vele játszani, mert hát Marcell ugye nem igazán kompatibilis vele. De azért a nagy étkezőasztalhoz le tudok vele ülni, és játszottam is vele azóta, de az igazi elmélyülés akkor és ott, Vértesacsán volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.04. 19:53
Az van, hogy sajna rászoktunk, hogy Apa minden este hoz valami meglepit. Ez persze nekem nem sajna, csak hát Anya (=zsarnok) szerint nem kellene annyi édességet ennem, meg különben is, tessék annak örülni, hogy Apa hazajött, nem pedig a csokinak/nyalókának stb. No meg szegény Apa is anyagi romlásba dől, hiszen most már Marcell se maradhat ki az ajándékozásból, így azért már kezd tényleg sok lenni egy kicsit a dolog. No, kompromisszumos megoldás, kedden és csütörtökön van meglepi, a többi napon nincs. Ma, csütörtök lévén, meglepis nap volt, Apa nagy boldogan megérkezett valamivel, ami nem édesség. Körömmatricát kaptam, és úgy tűnt, nagyon boldog vagyok vele. Rögtön fel is rakattam az egyik körmömre (mindez persze már pizsiben, fürdés után történt), majd az ágyamban fekve egyszercsak megszólaltam, azon a mindjárt-sírok-de-még-nem hangon, amint Anya rettentően imád.
- Anya vedd le!
- Miért, nem örülsz neki?
Fejrázás, sírásra görbülő száj.
- Jobban szerettél volna nyalókát?
- Nem válaszolok!
Na, Anya és Apa olyan fergeteges röhögésben tört ki, hogy innen már én sem tudtam tovább durcizni, és azért végül kiböktem, hogy reggel majd jó lesz, hogy van körömmatricám, Apa meg szegény, lelkifurdalástól gyötörve közölte, hogy kivételesen akkor holnap hoz nyalókát nekem. Na, kinek van itt érdekérvényesítő ereje?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.23. 12:49
Egyébként kedden megkaptam nagykorom első oltását, bárányhimlő ellen. Nem csináltam nagy botrányt, legjobban az zavart, amikor lefogott az asszisztens néni, kiabáltam is, hogy "ne szorítson", meg egy pár könnycsepp is elpottyant, de hamar elmúlt minden bánatom, főleg, amikor megkaptam a célprémiumot, egy egész csomag csillogó szájfényt. Jaj, hogy örültem, hogy nekem már ilyen nagylányos cuccom van, állandóan kenegettem a számat, és mi tagadás, remekül állt. Azóta is szinte mindenhova hordom magammal a kis dobozkát.
A doktor néni mondta, hogy belázasodhatok, de mivel eddig egyetlen oltás után se volt semmi bajom, és egész péntekig teljesen jól voltam, Anya úgy gondolta, ezt is ilyen egyszerűen megúsztuk. Igen ám, pénteken viszont fürdés után, már az ágyban, egyszercsak elkezdtem reszketni, mint a nyárfalevél, és szemmel láthatóan nem voltam igazán jól. Nem is csoda, öt perc alatt ment fel a lázam 39 fok köré. Persze telefon az ügyeletre, mert Anya nem volt biztos benne, hogy ennyi idővel az oltás után jön a reakció. De megnyugtatták, hogy tényleg az oltás a ludas, és mondta a doktor néni, hogy ne lepődjünk meg, ha 40 fok fölé megy a lázam, kétóránként viszont kapjak egész éjszaka lázcsillapítót, és 39 fok fölött hűtőfürdőt is, hogy a lázrohamot elkerüljük. Hát, vicces egy éjszakánk volt. Tizenegy körül kaptam a fürdőt, mert éppen jól felébredtem, és amikor Anya kérdezte, akarok-e pancsolni, akkor mondtam, hogy igen. Nagyon jólesett, és szerencsére hatásos is volt, 39,2-ről lement 38,2-re, és aztán már nem is értük el újra a 39 fokot. Csak a kétóránkénti ébresztő volt egy kicsit vicces, hajnali fél háromkor közöltem is, hogy én már eleget aludtam, és akkor most felkelnék. Nem is értem, miért, de Anya elég határozottan rámparancsolt, hogy mars vissza az ágyba.
Szerencsére nagyon hamar túlestünk a nehezén, mert már tegnap idélelőtt se ment 38 fok fölé a lázam, délutánra meg szinte teljesen láztalan voltam. Így legalább elmehettem Ákos unokatesóm, Marcell és Kati mama közös szülinapi ünnepségére, de erről egy másik bejegyzésben részletesebben beszámolok.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.23. 12:34
Mostanában imádom, ha Apa beleteker a nagyágy takarójába, mintha palacsinta lennék. Ezt igazán csak ő tudja jól csinálni, egyszer kértem meg Anyát, de hatalmas botrány lett belőle, mert valahogy másképp próbálta, mint ahogy megszoktam, az pedig tűrhetetlen.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:28
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:26
Hát ennyire szeretek egyedül úszni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:24
Ami pedig a legnagyobb szó, hogy immár háromszor is voltam úgy úszni, hogy Anya csak a medence széléről figyelt. Az első alkalommal még nagyon meg voltam szeppenve, de azért csináltam, becsületből, csakazértis. Annyira büszke voltam magamra, hogy amikor Jocó bácsi segíteni akart (ő vezeti az úszást), akkor rákiabáltam, hogy "Nem, egyedül úszok!". És egész végig bent maradtam a medencében, pedig nagyon sokan elunták, vagy elfáradtak addigra, és kiszálltak.
A második alkalommal, viszont mintha kicseréltek volna, játszottam, pancsoltam, vigyorogtam, dumáltam, próbálgattam, hogy mit tudok megcsinálni, egyszóval remekül éreztem magam a vízben. Anya büszke is volt rám nagyon, mondogatta, hogy öröm volt nézni.
És úgy tűnik, a lelkesedésem töretlen, a tegnapi úszást is rettentően élveztem, a legnagyobb gondot most az jelenti, hogy odafigyeljek Jocó bácsira, és megcsináljam, amit mond, mert jelenleg sokkal jobban leköt a pancsolás, mint a figyelés. De hát még nem is vagyok három éves, nem lehet elvárni tőlem az iskolás fegyelmet! Nem is várják, mondjuk, Jocó bácsi nagyon aranyos, egy nagy játék az egész, csak az vicces kicsit, amikor mondja, hogy most átúszunk a túloldalra, és mindenki már félúton jár, én meg még mindig a startvonalnál lubickolok. De az a legfontosabb, hogy jól érzem magam a vízben, az a lényeg, onnan már mennek a dolgok a maguk rendje szerint.
Partot érek. Mögöttem az ott Jocó bácsi. Vajon mit gondolhat? :) Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:09
Nem csak a dínókhoz, a Margit-szigetre is elmentünk Jumi mamával, ami fantasztikus volt, mert minden volt, ami számomra fontos a Margit-szigeten. Lovagoltam, bringó-hintóztunk, kaptam vattacukrot (málnásat, úgy néztem ki utána, mint aki felfalt valami védtelen állatkát), és még hajókáztunk is. Igazán jó nap volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:04
Kicsi gyerek, nagy dínók.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:02
Anyának tönkrement a számítógépe, és mostanáig tartott, amíg lett másik helyette (kapott egyet a bátyókájától Amerikából - mire jók a testvérek!), ezért aztán eléggé lemaradtunk a naplózással.
Már nem is emlékszem, mi minden történt velem ezalatt az idő alatt, de néhány érdekesebb dolgot azért megemlítek.
Végre eljutottunk például a dínó kiállításra a Westend tetején, Jumi mamával. Ez nekem nagyon régi vágyam volt, de valahogy mindig úgy alakult, hogy nem jutottunk el oda. Most viszont jól kiélveztem, óriásit hancúroztam a nagy dínók között, és még játszótársam is akadt, Olivér, aki nagyon aranyosan játszott velem, sőt, még Marcellt is pátyolgatta néha. Ráadásként még a dínó-sisakot is felvehettem, ami igazán feltette a koronát a kalandra.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.13. 13:27
Vasárnap elmentünk Kápolnásnyékre, a nyaralóba, ott volt Jumi mama, Dédi, meg Dani is, és remekül éreztük magunkat. Persze nem volt strandidő, de azért sétáltunk egyet a tóparton, és láttunk sok-sok hattyút, amiket meg is etettem. Annyira tetszett a dolog, hogy egy egész zacskó (számunkra beszerzett) babapiskótát odaadogattam nekik, amikor pedig Anya közölte, hogy az utolsó darabokat tegyük félre nekünk az útra, közöltem, hogy "Neeeem, veszünk másikat!" Aztán persze úgy lett, hogy maradt is pár szem piskóta, de nem is volt rá szükség, mert persze mindketten jól bealudtunk az autóban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 22:00
Anya kitalálta, hogy főzni fogunk időnként. Főleg nem is azért, hogy megtanuljak főzni, mert az még egy kicsit korai lenne, hanem inkább az együttes játék, szórakozás kedvéért. Persze rántott husival kezdtünk, mert elrontani nem nagyon lehet, viszont remekül tudunk pancsolni vele. Mondanom se kell, nagyon élveztem a dolgot, azóta is el tudom mondani, hogy először lisztbe, aztán tojásba, aztán morzsába kell tenni a husit.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 21:53
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.21. 22:20
Nos, mivel szobafogságra vagyunk kárhoztatva, amikor éppen nem pancsolunk, egyre jobb módjait találjuk ki az időtöltésnek. Például az arc-, kéz- és talpfestést. Ma éppen a talpfestést válaszoltam, és ezúttal Anya szokásos ellenérvei (most megyünk fürdeni, úgyis cipőt/zoknit veszünk) nem működtek, így megszületett a mű. Ilyenek lettek a talpacskáim, amikkel azután remekül összefestékeztem a padlót, mert persze nem vártam meg, hogy teljesen megszáradjon a festék. Ami viszont nem jött le azonnal, az egészen az esti fürdésig megmaradt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.21. 12:18
Nem mintha lenne bárki is, aki ezt ne vette volna észre. Tehát, mivel a strand egy kicsit körüéményes még nekünk, inkább a saját pancsolónkban hűsölünk, azt is szigorúan árnyékban és a déli órákon kívül. Amúgy nem nagyon visel meg minket a meleg, egy picit talán nyűgösebbek vagyunk az átlagnál, de nem tűrhetetlen mértékben, és szerencsére aludni is jól tudunk. Kivétel persze a mai nap, mert már hajnali háromnegyed ötkor kukorékoltam, amire persze Marcell felébredt, aztán meg minden hiába volt, ő már nem aludt el újra, pedig én azért még szundítottam volna egy kicsit. Anyáról nem is beszélve :) .
Ja, még egy vizes hír, csütörtökön az usziban mondták, hogy szeptembertől már Jocó bácsihoz járjak, amiben nem a bácsi a poén, hanem az, hogy ő már nem babaúszást, hanem ovisúszást tart, vagyis Anya nélkül leszek benn a vízben, sok másik gyerkőccel. Nagyon büszke vagyok magamra, de azért tartok is tőle, milyen lesz ez a nagy-nagy önállóság.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.09. 21:51
És labdázok.
Imádok lovagolni! Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.09. 21:45módosítva: 2007.07.09. 21:49
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.09. 21:44
Végre sikerült eljutni a lovardába, ahol ilyen picurokkal is foglalkoznak. Igazából múlt szerdán voltunk először, de akkor Anya csak a telefonjával tudott fényképezni, meg túl sűrű is volt az életünk, úgyhogy akkor nem készült dokumentálás. Pedig nagyot alakítottam ám! Anya először aggódott, hogy nem unom-e el fél óra alatt, mert eddig ugye csak pár percet ültem lóháton, és az egészen más. Ehhez képest a fél órából negyven perc lett, és még akkor is úgy kellet lerimánkodni a paciról. És tornáztam, nyújtóztam, még a cipőmet is megfogtam, bizony. Ma pedig már igazi nyeregben ültem, mert a múlt héten még olyan kapaszkodós hevedert kaptam. Mindenkit levettem a lábáról. Ja, mert úgy megy a dolog, hogy engem még sétáltatnak, valaki a lovardából fogja a lovacskát és száron vezeti (ma más volt, mint a múlt héten). Én meg úgy beszélgetek velük, hogy csak ámulnak-bámulnak. És magyarázok, és mutogatok, ma például arra kellett menni, ahol a kecskék meg a tyúkok voltak, hogy magasról is megnézhessem őket. Egy szó mint száz, én rettentően élvezem, Anya mája meg hízik, rettentő boldog és büszke rám.
Tornázok:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.09. 21:35
Tegnap volt a névnapom, és ebből az alkalomból összejött népes családunk egy kisebb része. Sok remek ajándékot kaptam, de a két fő kedvenc a gyurma és az ugrálós labda, aminek talán kengurulabda a hivatalos neve. Teljesen odáig vagyok tőle és érte, még a lakásban is azzal közlekedek, és legszívesebben mindenhova magammal vinném. A gyurmázás is nagyon tetszik, darabolom, nyújtom, gyúrom, amikor csak lehet. Csak az a nehéz benne, hogy Marcelltől valahogy távol kell tartani, mert előszeretettel pakolja a szájába, és erről csak ő gondolja, hogy jó ötlet.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 21:24
Volt ugrálóvár is, de annyi minden más izgalmas dolog volt, hogy onnan még az idő lejárta előtt kijöttem. Ami miatt viszont egy egész órát kellett sorbanállni, az a trambulin volt. Még jó, hogy ott volt Apa is, így felváltva álltunk sorban, és mentünk el más dolgokat is felfedezni. Közben jutottam be a pénzvadász fülkébe, ahol kaptam egy remek kis védőszemüveget, és amikor beindult a ventillátor, csak úgy repkedtek körülöttem a játékpénzek, én meg megpróbáltam elkapdosni őket. Sajna a műanyag falon keresztül nem lehett jól fényképezni, pedig még a sorban mögöttünk álló nagylányok is megjegyezték, hogy milyen édi vagyok ott bent. Nagyon-nagyon tetszett, talán ez volt az egyik kedvencem. És még három pénzt is megfogtam, Anya sajnálta is, hogy nem igaziak, mert kész kis vagyon volt a kezemben. Na, aztán az egy órás várakozás meghozta a gyümölcsét, és repültem, ugráltam, repültem és ugráltam. Jó volt, és nem bántam, hogy kivártuk, amíg sorra kerültem, de az az érzésem, ezt is egy kicsit jobban fogom élvezni, ha egy cseppet nagyobbacska leszek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 21:16
Na persze, pacizás nélkül nem élet az élet, de ezt szinte már mondanom se kell.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 21:12
A dodzsemre viszont Apával ültünk fel, és az nagyon jó volt. Hát igen, az az érzésem, ebből nem nő ki az ember.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 20:54
És persze muszáj volt beleülnöm abba a körhintába is, aminek a kis kabinjai fejjel előre is forogtak. Még az volt a szerencse, hogy akkor éppen egyedül ültem a masinán, és amikor kb. a menet felénél közöltem, hogy most már elég lesz, gond nélkül megállították, és kiszállhattam. Itt éppen érdeklődnek, hogy jól vagyok-e még. Akkor még lelkesen bólogattam, igen, jól vagyok.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 20:49
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 20:48
A Gyerek Sziget jóóóóóó! Szombaton délelőtt kivonult az egész család, és rettentő jól szórakoztunk. Nekem azért volt igazán nagy élmény, mert életemben először ülhettem fel a mindenféle körhintákra, és mit mondjak, nem sokat hagytam ki, még azokat sem, amikről senkinek eszébe sem jutott, hogy fel merek rá ülni. Ráadásul egyedül, mert Bí még túl kicsi, Anya és Apa pedig túl nagy hozzá. Tehát kénytelen voltam egyedül óriáskerekezni:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.12. 14:16
Viszont úgy tűnik, teljes gőzzel készülök az ovira. Ugyanis két napja totál kiborulok, ha Anya nélkül kell játszótérre menni. Pedig Erzsit is, Szandrát is imádom, voltam már náluk egész napra is, soha semmi bajom nem volt, az első perctől hiszti nélkül mentem, sőt általában a hazamenetel volt nehézkes. Nem úgy most. Zeng a ház tőlem, és nem nyugszom meg az utcán sem, ma vissza kellett fordulni, és csak a második elindulással jutottunk el a játszótérre. Annyira, de annyira tudok sírni, hogy tegnap a szomszéd néni meg is jegyezte, hogy ő életében még gyereket így zokogni nem látott. Na ja, én mindent teljes erőbedobással csinálok. És ma, amikor hazajöttem, persze fülig érő szájjal, Anya megkérdezte, miért nem akarok elmenni, mire közöltem, így, szó szerint: "Nem mondom el." És azt is mondtam, hogy haragszom Anyára, amiért el kell mennem. Aztán persze megbeszéltük, hogy néha Anyának is van dolga, és sokkal jobb nekem a játszótéren, mintha Anya folyton veszekedne velem, hogy ne menjek oda, tegyem le azt, ne nyúljak ehhez, stb., de egyelőre nem gondolom, hogy ennyivel megússzuk.
Anya persze azt mondja, talán nem is baj, ha előre kihisztizem magam, hátha ősszel már egy kicsit könnyebben elfogadom a helyzetet, de azért ez most nem könnyű senkinek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.12. 14:06
Tengnap beiratkoztunk az oviba, és kiderült, hogy a Méhecske csoportba fogok járni. Ennek nagyon örülünk, mert Máté haverom (akivel úgy pusziszkodunk egy régi bejegyezésen) is ebbe a csoportba jár majd, és lehet, hogy egy másik szomszéd kisfiú is. És amikor bent voltunk a nyílt napon, akkor is ez a csoport tetszett jobban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.09. 20:44
Ilyen jó kis faházikó volt az étterem udvarán, persze remek kötélmászókával és hintával kiegészítve.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.09. 20:42
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.09. 20:40
Ma családilag kivonultunk gyerekvasutazni. A pláne a dologban az volt, hogy a gőzmozdonyos vonattal akartunk menni, mert hát az mégiscsak más. Persze nem tudtunk időben elindulni, úgyhogy lekéstük a menetrend szerinti indulást, viszont nagy szerencsénkre a vonat is késett, így aztán mégiscsak gőzmozdonyoztunk. Nagyon tetszett a dolog, és végre megértettem, hogy miért "sihuhu"-zik a vonat. Visszafelé már sima vonattal mentünk, én viszont jól kidőltem, és aludtam egyet anya ölében. Aztán együtt ebédeltünk Apapával, és remek játszótér volt az étterem kertjében, rengeteg gyerekkel, úgyhogy mondhatom, minden volt, ami kellett egy jó kis naphoz.
Apa ölében:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.05. 20:50
Lassan elkopnak az én remek jó kis saját szavaim, Anya meg rohamos gyorsasággal felejti el őket, ezért megbeszéltük, hogy csinálunk egy kis összeírást. Lássuk, mire emlékszünk:
bajajag = babakocsi
tajajan = karácsony
Tuhi = Túró Rudi
szokkan = szoknya
zokkin = zokni
tütütü = elefánt
diszon = disznó
helipoj = helikopter
És lám, máris megakadtunk. Pedig biztos van még. Na de majd később.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.05. 20:39
Nyárra való tekintettel ilyen szép rövid hajam lett. Viszont akkora a sikere, hogy lehet, hogy hosszú távon rövidhajú leszek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.25. 15:52
Persze mindenben utánzom a nagyokat, a rosszcsontságban legfőkképp. Nekem ugyan mondhatja Anya, hogy a csúszdát fentről lefelé használjuk, én azért is lentről felfelé mászom rajta! Hiszen a nagyok is úgy csinálják! És ami a legjobb, hogy ma először egyedül feljutottam a tetejére ezzel a módszerrel. Pedig magas is, meredek is, meg kanyarodik is. De rajtam nem fog ki!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.19. 21:09
Tegnap délután elmentünk Jumi mamával a Vajda Hunyad Várba, mert játékkiállítás és mindenféle gyerekprogramok voltak ott. Remekül éreztük magunkat, volt ugrálóvár, arcfestés, csoki-szökőkút (fura, de ez nem tetszett, Anyának annál inkább), és rengeteg, rengeteg játék. Szinte mindent ki is lehetett próbálni, még én is autóversenyeztem egy kicsit. Igaz, az sokkal jobban tetszett, amikor megállt az autóm, mint amikor ment, de én így versenyzek.
Persze az arcfestésből nem maradtam ki, és így lettem én lepke. íme:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.14. 10:40
Imádom a virágokat. Annyira, hogy végül kaptam egy sajátot, aminek én, és csak én viselem a gondját. Annyira szeretem locsolgatni, hogy egyszerre két-három kanna vizet is ráöntök (na persze Anya azért nem tölti tele a kannát). Mindenesetre még nem lett baja a túl sok víztől (erről Anya titokban gondoskodik), és gyönyörűen virágzik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.14. 10:36
Szerencsére jó sok hasonló korú gyerkőc lakik a házban, úgyhogy szinte mindig van játszótárs az udvaron. És itt van Máté is. Anya szerint ez igazi szerelem, mert semmit sem ad oda nekem, és ha teheti, fellök, de búcsúzáskor ilyen hatalmas puszikat váltunk egymással.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.14. 10:32
És így etetem a babámat. De valami nem működik rendesen, mert általában nem ízlik neki. Majd veszek főzőleckéket Anyától.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.14. 10:30
Amióta Marcell is eszik rendes ennivalót, én rájöttem, hogy szeretek konyhatündérkedni. Szinte napi program, hogy főzök valamit, és gyakran meg is etetem az egyik babámat. Ennek Anyánál elég vegyes sikere van, főleg attól függően, hogy mekkora maszatot sikerül csinálnom a konyhában. Mindenesetre nagyon tetszik neki, ahogy sürgök-forgok.
így főzök:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.08. 10:13
Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap? Tegnap beiratkoztunk az oviba! Na jó, ez még csak jelentkezés volt, de mivel az a körzetes ovink, a vezető néni azt mondta, nem is muszáj érdeklődni, elég, ha júniusban megyünk az igazi beiratkozásra, úgyis felvesznek. Igaz, csak novembertől járhatok, az meg egy kicsit messzebb van, mint szeptember, de hát akkor is...
Egyébként nem is tudom, minek ez a nagy szigor, olyan jól érzem magam ott, hogy szívem szerint már most maradtam volna. Anya alig bírt távoltartani a csoportszobáktól, állandóan berohangáltam az öltözőbe, aztán meg összebarátkoztam egy Bence nevű kisfiúval, aki szintén beiratkozni jött. Egy pillanat alatt megtaláltuk a közös nevezőt, együtt rohangáltunk fel és alá a lépcsőn, Anyukáink meg csak kapkodták a fejüket, hogy hol vagyunk. Ha szerencsénk van, egy csoportba kerülünk. És ha még nagyobb szerencsénk van, akkor két házbeli barátommal, Mátéval és Ákossal is egy csoportba kerülünk. Mindenki a Méhecske csoportot pályázta meg, és igazán nagyszerű lenne, ha már az első nap lennének ismerőseim ott. Bár, mint az már látszik, nem nagyon esik nehezemre új barátságokat kötni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 21:52
Ma pedig teljesen magamtól eszembe jutott, hogy megetessem Marcellt. Anya felállt, hogy hozzon egy szalvétát, és mire megfordult, addigra ez a látvány fogadta.
Na persze nem pont ez, mert akkor még nem volt nála a fényképezőgép, de valami ilyesmi. És nagyon ügyes voltam, pont beletaláltam a Bí baba szájába, nem dugtam nagyon mélyre a kanalat, és ő is lelkesen fogadta, hogy tőlem kap enni. Napról napra jobban szeretem, és ezt számtalan módon ki is mutatom. Például nem hagyom, hogy Anya csak nekem vegyen valamit. Mint amikor az elalvásért kaptam ajándékot, addig nem nyugodtam, míg ő is nem kapott valamit. Múltkor meg hajgumit vettünk, mert rájöttem, hogy szeretem, ha van két remek copfocskám (csak még kép nem készült), és mindenáron akartam Marcellnek is venni. És ma megdögönyöztem, és nem is sírt, hanem nevetett, mert nagyon tetszett neki, és már kezdem tudni, hogy kell vele bánni, hogy az ne fájjon neki. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 21:43
Meg persze lovagaoltam is, így:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 21:40
Volt aztán egy óriási kirándulásom, illetve biciklitúrám. Egy vasárnap délelőtt végigbicikliztem a Margit-szigeten, sőt, odáig is, és onnan haza is biciklivel mentem. Ez nagyjából annyi, mintha oda-vissza végigmentem volna a szigeten. És persze játszótereztünk is közben, így:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 21:37
A legfontosabb, óriási előrelépés, hogy megtanultam egyedül elaludni. Eddig ugyanis az volt a rendszer, hogy Anya mesét olvasott, én meg szépen (és gyorsan) elaludtam közben. Ez remekül működött, tényleg nem volt cirkusz, tíz-tizenöt percnél ritkán tartott tovább. Na de aztán, ha éjszaka felébredtem, akkor gyakran másfél óráig ott kellett üldögélnie nálam Anyának, míg végre hajlandó voltam mélyen elaludni. Na, ennek most már vége van. Két nap alatt megtanultam, hogy ügyesen, egyedül elaludjak, és már az első alkalommal sem rendeztem elviselhetetlen méretű hisztit. Jó-jó, azért sírtam, de hát ez csak természetes. Anya meg is ígérte, hogy ha elalszom egyedül, kapok jutalmat. Lett is nekem remek elemes turmixgépem, és azóta is lelkesen főzök vele. Aztán Anya felelőtlenül azt is megígérte, hogy legközelebb akkor kapok ajándékot, ha sírás nélkül alszom el. gondolta, úgyis beletelik jópár napba. Hehe. Harmadnap mentünk új ajándékért, akkor egy remek kis talicskát kaptam. És azóta jis minden elalvásnál egyedül alszom el, és nagyon büszke vagyok rá, hogy én ilyen nagylány vagyok. Azóta sokkal jobban is alszom, és ha véletlenül felébredek éjszaka, elég, ha Anya ad egy puszit, máris durmolok tovább. Ezen a képen látszik a rózsaszín párduc is, amit alvó állatnak választottam. (Anya most azt tervezi, hogy beszerez pár tartalék párducot, hogy ha elveszne, ne dőljön össze a világ.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 21:28
Anya már megint elkanászodott, de nem nagyon panaszkodom, mert hirtelen át kell képeznie magát bioinformatikussá ahhoz, hogy újra kezdhessen majd dolgozni. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnia egy, de inkább két programnyelven programozni, ráadásul közben már van megoldandó feladata is. Szóval, bár viszonylag sokat ül a gép előtt, naplót írni nem nagyon jut ideje. Pedig zajlik ám az élet. Megpróbálom egy kicsit behozni a lemaradásunkat, de inkább több rövidebb bejegyzésben, mert akkor egyrészt több fénykép fér el, másrészt könnyebb olvasni is.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.31. 21:24
Tegnap még vadul dúlt a betegség, úgyhogy ki se mozdultunk otthonról (csak a doktor nénihez). De nagyon jól eltelt a nap, remekjókat játszottunk, és Anya legnagyobb örömére, már egymással is egyre többet. Itt éppen ebédet főztem Marcinak, nem is akármit, rögtön egy különlegességgel, sült teknőssel kínáltam. Később kiderült, nagyon szereti, jó alaposan meg is csócsálta.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.31. 21:19
Habár még nem gyógyultunk meg teljesen, ma már senki nem volt lázas, úgyhogy a szép időben délután lemerészkedtünk a kertbe. Ja, merthogy szerda óta betegeskedünk. Én kezdtem, köhögtem, lázas lettem, aztán péntekre csatlakozott hozzám Marcell is. A doki néni szerint volt egy kis zörgés is a tüdőmben, de mivel ma már alig köhögtem, és lázam se volt, talán nem lesz belőle tüdőgyuszi. Éppen ezért Anya kivételesen örült, hogy nem volt lenn másik gyerek, mert így lényegesen kevesebbet szaladgáltam, leginkább a homokozóban töltöttem az időt. Na de azért két-három ugrást engedélyeztem magamnak, és így elkészült ez a kép is, ami Anya legújabb kedvence.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.27. 22:02
Mivel ősszel hároméves leszek, és mehetek oviba, ma elmentünk Anyával megnézni az egyik ovijelöltet. Jött velünk két Máté is, az egyikük a mi házunkban lakik, és nagyon jó lenne, ha egy csoportba járhatnánk. Bementünk, megkerestük azt az ovónénit, akinek indul kiscsoportja idén, és akihez szeretnénk járni, és kimentünk vele az udvarra, mert éppen ott voltak a nagyok. Nekem az egész úgy tűnt, mint egy remek nagy játszótér, rögtön elrohantam egy labdázó nagyfiú után, és onnan kezdve Anya időnként nem is tudta, merre járok. Az ovónéni egyébként nagyon aranyos volt, és annyira jól éreztem magam, hogy el sem akartam jönni, még egy óra után sem. Szóval az első benyomás igencsak kedvező volt minden téren, Anyának is nagyon tetszett minden, amit látott és hallott, de persze még be is kell kerülni. Ja, merthogy ehhez az ovihoz csatlakozik egy bölcsi is. És mivel Marcell bölcsis lesz, ő ide fog járni (valószínűleg), mert ide tartozunk körzetileg. Oviba viszont nem. Hát persze. Szóval most drukkolunk, Anya holnap beszél az óvoda vezetőjével is, majd meglátjuk, mit mond ő. Mert persze bölcsibe be kell iratkozni április elején, oviba meg majd májusban. Akkor meg jól nézünk ki, ha májusban megkapjuk a hírt, hogy nem vettek fel, Anya meg hordhat kétfelé minket. Szóval érdekes lesz, de majd meglátjuk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.27. 21:52
Vasárnap elmentünk megnézni Argentína óriás dínóit, mármint a kiállítást. Nagyon tetszett a dolog, bár persze a dínócsontvázak érdekeltek a legekvésbé. Viszont a játszósarok, az nagyon bejött. Főleg a dínótojás alakú elbújós szék, meg a dínólábnyomos-szivacsos tombolda (lásd a fényképen). Az egyetlen bajom az volt, hogy vetítettek egy rövid filmecskét a dínókról, jó hangosan, amiben dübörögtek a lábukkal, meg ordítottak nagyot. Mostanában amúgy is szeretek megijedni a hangos zajoktól, úgyhogy ez eléggé kiborított. Olyan rosszakat álmodtam tőle, hogy életemben először Anya berakott maguk mellé az ágyba, hogy ő is tudjon pihenni valamit. Ugyanis nagyjából félóránként ébredtem zokogva, és nem akaratam hagyni, hogy kimenjen a szobánkból. Aztán éjszaka valamikor Marcell is odakerült hozzánk, úgyhogy végül négyen aludtunk egy ágyban. Még jó, hogy elég nagy volt, és senki sem pottyant a földre.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.24. 10:53
Ahogy növekszik, egyre jobb móka a Bí-baba. Nagyon szeretek például mögé ülni, amikor üldögél, és akkor mi vagyunk a vonat. Meg nagyon szeretem elmesélni neki, hogy mi minden történt velem. Ma meg kitaláltam az első igazi közös játékot. Én a számba vettem egy csörgőt, odatartottam hozzá, ő meg elvette. Ez annyira tetszett, hogy egész elszomorodtam, amikor már nem akart játszani. Ja és tegnap, amikor Anya megkérdezte, szeretnék-e új játék babakocsit, olyat, amibe fektetni lehet a babát, meg gumis a kereke, én mondtam, hogy igen, és rögtön utána hozzátettem, hogy a régit meg odaadom Marcellnek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.24. 10:41
Az úszás, az továbbra is nagy-nagy kedvencem. Mostanában ugyan eléggé zavart, hogy belemegy a szemembe a víz, de kaptam kölcsön egy úszószemüveget, és azzal már mindjárt más volt. És ezen felbátorodva, elkezdem igazán-igazán úszni. Karúszóval persze, de teljesen egyedül átúsztam hosszában a medencét, oda-vissza. És még utána is tempóztam egy csomót egyedül, de azért közbe-közbe megfogtam Anya kezét, mert hát mégiscsak mély az a víz nekem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.24. 10:26
Én már olyan nagy lány vagyok, hogy hű. Egyre többet és egyre szebben beszélek, most már alig maradt a saját alkotású szavaimból, viszont egyre gyakrabban nevettetem meg a családot a mondásaimmal. Újabban teljesen leköt a meseolvasás, persze csak a kedvenc könyveimből, de például tegnap is több, mint egy órán keresztül ültem Anyához bújva, és hallgattam a meséket egymás után. Ami viszont még jobb, hogy én magam is szoktam mesét olvasni hangosan, és nagyon ügyesen el is tudom mondani a történeteket. Az egyik nagy kedvencem a Csúnya kislány, ezen a képen is éppen ezt mesélem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.19. 10:06
Múlt pénteken voltam 27 hónapos, és ennek örömére elmentünk fodrászhoz. Én, érezve a 27 hónap súlyát, igazán felnőttesen viselkedtem. Hiszti nélkül felmásztam a magas székbe, és Anyával képeslapot nézegettünk, amíg a fodrász néni levágta a hajamat. Ilyenre:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.19. 10:03
Egy kis potyázás fürdés után Apával, és pótnagyapával, Ivánnal. Imádom őket!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.16. 09:58
Azt meg el is felejtettem feljegyezni, hogy most már csak és kizárólag éjszakára kell nekem pelus. Már az ebéd utáni alvás is megy nélküle, és baleset is csak egyszer volt, amikor kivételesen sokat (majdnem három órát) aludtam.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.16. 09:54
Nagyon kényes vagyok az énképemre. Valamelyik nap Anya képes volt nekem azt mondani, hogy ügyes vagyok. Mire én jogos felháborodással, fennhangon közöltem, hogy "Nem ügyes! Okos!" És ezzel akkora sikerem lett, hogy azóta is mindig kijavítom, ha valaki eltévesztené. Apát is jól megnevettettem ezzel tegnap, Anya meg kitalálta, hogy mostantól azt mondja nekem, hogy ügyesokos. Na, ez meg nekem tetszik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.16. 09:51
Mostanában azzal (is) szórakoztatom Anyáékat, hogy rendszeresen megkérdezem dolgokról, hogy mi van odaírva (Mi írva oda?), és akkor fel kell nekem olvasni. Ezen Anya eléggé meglepődött, mert azt hitte, ezt csak egy-két év múlva kellene elkezdenem. Azért attól nem tart, hogy jövőre már a Háború és Béke lesz a kis hátizsákomban uti olvasmánynak, de mindenesetre lelkesen olvasgatja a feliratokat.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.16. 09:44
Ha már szóba került a múzeum, szombaton Apa és Jumi mama elvittek múzeumba, egészen pontosan a Szépművészeti Múzeumba. Hát, ott csuda dolgokat láttam. Olyan szép képek voltak, azóta is emlegetem őket. Persze a legtöbbnek én adtam nevet. Volt például paci bácsi (kentaur), meg szakadt feje bácsi (Keresztelő Szent János), meg bibis bácsi (Krisztus), meg koponya (koponya). Még mielőtt valaki megijedne, rögtön hozzáteszem, hogy nem félek ám tőlük, és nem is álmodtam rosszat egyszer sem, csak Anyát hozom zavarba, amikor közlöm vele, hogy rajzoljon nekem szakadt feje bácsit. :)
Itt éppen azt a könyvemet nézegetem, amiben szintén ilyen szép dolgok vannak, például a Mona Lisa baba (bizony, tudom ám, hogy rólam kapta a nevét).
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.16. 09:38
Szombaton kaptam egy gyönyörű új cipőcskét. Ráadásul Anya nagy merészen megvette nélkülem, mert én éppen múzeumban voltam Apával és Jumi mamával. Viszont a cipő annyira szép volt, és éppen féláron volt, és az utolsó darab volt, és pont a méretem volt, úgyhogy Anya nem tudta nem megvenni. És láss csodát, a cipő szuper, kényelmes is, csinos is, és persze azóta is ezt hordom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:22módosítva: 2007.02.04. 21:24
Még mesemondás is volt, amit kezdetben így figyeltem:
De aztán a mögöttem ülő kislány macija érdekesebb kezdett lenni. Ő persze nem adta, de én nagyon akartam, így az lett a vége, hogy az egész mesélést fel kellett függeszteni, míg Anya békfenntartóként közbeavatkozott. Azaz felkapott, és kiemelt a konflliktusból, mert olyan sűrűn ültünk, hogy másképp nem jutottunk volna ki. Hát igen. Az nem lehet, hogy egy eseményen ne tudja meg mindenki, hogy Liza baba ott van! ;) Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:17
És táncziztam körben:
És nem is hiányoltam Anyát, amikor fényképezett, ahelyett, hogy a kezemet fogta volna. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:13
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:11
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:07
Ma bálban voltam. Maci bálban. Igazából egy babatáncház volt, csak mivel ugye a napokban bújt elő a medve a barlangjából, hát ennek tiszteletére Maci bált rendeztek. Jaj, nagyon tetszett a dolog. Tánciztam egyedül a macimmal:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.03. 21:26
Ma életemben először egyáltalán nem aludtam nap közben. Ez persze nem egészen szándékosan alakult így. A dolog úgy kezdődött, hogy elmentünk Apával Dédihez, meg Jumi Mamához, mert általában náluk töltjük a szombat délelőttöket. Onnan fél kettőre értünk haza, akkor ebéd, és aztán alvás. Legalábbis Anya így tervezte. De nem én! Már az ágyikómban voltam, amikor közöltem, hogy nekem most azonnal kakilni kell, mégpedig nem pelusba, hanem WC-n. Anya még örült is neki, mert már nagyon szeretné, ha lassan végleg elhagynánk a pelust. Fél óra üldögélés után közöltem, hogy már nem is kell, mehetünk aludni. Pelus fel, irány az ágy, lefekszem, közlöm, hogy kakilni kell, és láss csodát, a pelusba hamar sikerül is. Ám mire kész lettünk mindezzel, bőven elmúlt három óra, és Anya látta rajtam, hogy legalább még fél óráig nem tud rávenni, hogy elaludjak, akkor pedig vége az esti menetrendnek, úgyhogy nagy örömömre közölte, hogy ennyi volt az alvás. Ezután remekül végigjátszottam a délutánt, csak hat körül, vacsi közben jött rám a fáradtság. Ez főleg abból állt, hogy kritizáltam Anya konyhaművészetét. Fennhangon, néha sírással tarkítva. De igazam is volt, elvégre nem várhatja el tőlem, hogy kanál nélkül egyem a lekváros kenyeret?! Meg a sonkát, vagy a szalámit?! Ki hallott már olyat? És úgy kente rá a lekvárt a vajas kenyérre, hogy a kis kockákról lecsorgott. Nem gondolja, hogy úgy is megeszem? És még próbálta mutatni, hogy úgy kell, hogy a kanálra egyszerre tesszük a kenyérkockát meg a lekvárt. És hozzányúlt az ÉN kanalamhoz! Felháborító! Na, hát nagyjából így kell elképzelni a vacsorázást, utána viszont meglepően kellemesen, hisztimentesen alakult a fürdés. Még a kádat betöltő játékokat is elpakoltam, ami igen nagy szó. Kaptam is érte jutalom-puszit. Na persze, mindezek után nem sokat kellett altatgatni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.02. 21:27
Anya nagyon büszke rám. Igaz, néha még emlegetem a cumisüveget, de azóta egyetlen könnycseppet sem ejtek érte, gyönyörűen iszom pohárból, és sokkal jobban eszem, mint eddig. Naná, nincs állandóan tele a pocakom a kakaóval meg a teával.
Evés terén egyébként új szenvedélyem van, a gumicukor. Annyira sokat azért nem kapok, de ha van otthon, akkor nagyon szeretek nyammogni rajta. Például a nagy ágyban, Apa párnáján üldögélve, mint itt:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.31. 21:47
Na kérem. Az úgy van, hogy nekem nem volt cumim soha életemben. Nem elvi okokból, egyszerűen nem kellett, és senki nem erőltette. Ellenben a cumisüvegemmel különleges kapcsolatot ápoltam. Az hagyján, hogy szinte egész nap iszogattam belőle valamit, de elaludni egyáltalán nem voltam hajlandó anélkül, hogy az ágyamban meg ne ittam volna egy adag teát vagy tejet belőle. És az utóbbi időben előszeretettel szereltem szét, és játszottam a cumi részével. Ennek lett az eredménye az, hogy ma reggel úgy elgurítottam a nappali valamely rejtett zugába a cumit, hogy Anya és Apa egyesített erővel sem volt képes megtalálni. Anya persze kapva kapott az alkalmon, és ahelyett, hogy elrohant volna másik cumit venni, elkezdte mondani nekem, hogy akkor bizony cumisüveg nélkül kell elaludni. Ez még ment is, alig öt percig sírtam a déli alvásnál ("cumi, tea, cumi, tea" ismételgetésével egybekötve). Hanem az ébredés, az nagyon keserves volt. Máskor is előfordult, hogy rosszkedvűen, sírva ébredtem, de akkor kaptam egy cumisüveg kakaót, és mindjárt minden rendben volt. Ma meg ilyet mond nekem Anya, hogy csak pohárból tudok inni! Merthogy elveszett a cumi. Nahát, innentől kezdve másfél óráig sirattam keservesen, és csak az vígasztalt meg, hogy elmentünk csokitojást (Kinder-tojást) venni a boltba. Meg is beszéltük Anyával, hogy most jól megsirattuk a cumit, kapok vigasztalónak bármit, amit a boltban választok, és ezzel elfelejtjük a történetet. így lett aztán a cumisüvegből két csokitojás, egy nyalóka, és egy újság, amihez szappanbuborék-fújót adtak ajándékba. És, ami igazán meglepte Anyát, este tényleg nem volt egy pici hiszti se. Lefeküdtem, megkérdeztem: "Tea?" Anya mondta, hogy az nincs, mert elveszett a cumi és már meg is sirattuk, és ennyiben maradtunk, a fal felé fordultam, és tíz percen belül már aludtam is. Persze azért nem bízzuk teljesen el magunkat, meglátjuk, milyen lesz a reggel meg a holnap, de eddig sokkal jobban mentek a dolgok, mint Anya remélte.
Itt egy szép nevetős kép, abban a reményben, hogy a holnapi hangulatomat vetíti előre.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.29. 22:13
Azt hiszem, már említettem, hogy egyre jobban szeretek beszélni. Ehhez hozzátartozik, hogy autózás közben kommentálok szinte mindent, amit látok, mármint amiket én érdekesnek találok. Anya nem is hallgat azóta rádiót, én sokkal jobb műsort adok szerinte. Hát igen, igyekszik az ember. Ma is, négy óra körül, kinézek az autóból, és meglátok valami szépet. Rögtön közöltem is Anyával: "felhő labda". Ő meg bólogatott, hogy biztos egy gömböc felhőt láttam. Aztán nemsokára megint értesítettem róla, hogy felhő labdát láttam. Erre már gyanút fogott, és kezdte keresni azt a felhőt. Csakhogy tökéletesen tiszta volt az ég, és akkor leesett a tantusz. A szép, kerek, ezüst színű Holdat kereszteltem el. Persze már a fél család tud róla, Nanim meg is állapította, hogy ez már költészet. Hát, ha kötetem még nem is jelenik meg, itt legalább már fel van jegyezve az utókor számára.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 22:15
Újra járunk úszni. Ezt én nagyon értékelem, nem is tűnt fel, mennyire hiányzott, azalatt a nyolc hónap alatt, amíg nem mehettünk. Már az első alkalom olyan volt, mintha előző nap lettünk volna utoljára, és azóta csak egyre jobb lett. Úgy ugrálok be a partról, úgy tempózom a lábammal meg a kezemmel, hogy öröm nézni. Két dolgot nem szeretek csak, az egyik, hogy folyton víz megy a szemembe, a másik, meg a buborékfújás. Utóbbit azért nem csípem, mert valamiért úgy jött le nekem, hogy akkor kell nagy levegőt venni, amikor már a vízben van a szám. Na, a többit nem részletezem. Szóval egyelőre utálok buborékot fújni.
Viszont amikor haza kell menni, Anya mindig azzal vígasztal, hogy jövünk még, amiire én mindig nagy lelkesen rávágom, hogy "holnap". Azért aztán mégis egy egész hetet kell várnom, mire újra megyünk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 22:08
Arról is muszáj mesélnem, hogy egyre jobb a viszonyom Marcellel. Persze eddig sem volt nagy féltékenykedés, meg ilyesmi, de azért elcsattant egy-két nővéri pofon, meg megnéztem, hogy benyomható-e a szeme, meg néha megcsipkedtem a pofiját. Most már egyre kevesebb ilyesmi fordul elő, és egyre jobban élvezzük mindketten, amikor együtt hancúrozunk.
Vigyázz Bí, jövök!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 22:03
Amióta egyre jobban és többet beszélek (be nem áll a szám, a rossznyelvek szerint), vannak kedvenc történeteim, amit folyton meséltetek Anyával ("Anya mesél bocsánat csúszda", így hangzik ez tőlem). Ezek persze rólam szólnak, és általában valami jó dolgot csinálok bennük. A fő kedvencem a csúszdás történet. Az úgy volt, hogy még december elején vett Anya egy babatorna és zenebölcsi bérletet, amit egyszerűen nem volt időnk felhasználni, de januárban, bőszen elkezdtünk járni, hogy még a lejárata előtt elhasználjunk egy-két alkalmat. Hát ebből egy zenebölcsi lett, mert utána jött a betegség, de mindegy, ez most mellékes. Szóval zenebölcsi. Maga a foglalkozás is nagyon tetszett, azóta is énekelgetjük és mondókázgatjuk az ott tanultakat, de a nagy sztori a végén jött. A váró részben van ugyanis egy csúszda. hogy ne unatkozzunk, míg a foglalkozás kezdődik. Persza utána is remek jól lehet csúszkálni egy kicsit, és ez most is így volt. Egy darabig egyedül csúszdáztam, de aztán megjelent egy másik kislány is. Éppen akkor állt be mögém, amikor már a létra felénél jártam. És én, amint észrevettem, hogy ott van, hangos és harsány "Bocsánat!" felkiáltással leugrottam a létráról, és engedtem, hogy ő csússzon előbb. Az egy dolog, hogy Anya teljesen elolvadt, és össze-vissza puszilgatott, de mindenkinek elmesélte, akivel csak találkoztunk, úgyhogy én is megtanultam, hogy erre bizony büszkének kell lenni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 21:52
Mármint Marcell keresztelője. (Vagyis keresztő, ahogy én mondom.) Jó volt, jó volt, főleg, mert többek között emiatt jöttek haza Anya bátyjáék Amerikából. Persze nem emlékeztem rájuk, mert utoljára az én keresztelőmön láttuk egymást, és én akkor fél éves voltam, de nagyon jó társaságnak találtam őket. De vissza a keresztelőhöz. Volt egy cica a templomban! Míg arra vártunk, hogy mindenki megérkezzen, én a cicát kergettem, mindenáron meg akartam simogatni. Sőt, még a keresztelő alatt is elrángattam Anyát, vagy bárki más kézreeső felnőttet, cicát keresni. Hogy közben a pap bácsi mesélt, meg vizet locsolt az öcsém fejére? Na és? Volt egy cica a templomnban! Ja, meg egy zongora is, amit ki is próbáltunk Ákossal, hogy szórakoztassuk az unatkozó családot. Remek négykezest adtunk elő, bár állítólag elég avantgard volt a stílus. Ja, és a végén kellett volna egy csoportképet csinálni, illetve lett is, ott vagyok rajta, és teljes erőmből hisztizve zokogok. Miért? Azóta se derült ki, se előtte, se utána nem volt semmi bajom. Gondoltam, viszek egy kis színt abba a keresztelőbe, ha már Marcell arra sem vette a fáradságot, hogy bőgjö egy kicsit.
Kislány a zongoránál.... Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 21:43
Na akkor... - mondaná Nani, ha ő írná ezt a naplót. Vegyük szép sorra mindazt, ami kimaradt. Volt itt jó is, meg kevésbé jó is, de azért alapvetően jó kis hónapunk volt. A Karácsony zűrös volt, mint gondolom, mindenhol, ahol gyerekek vannak, ugyanakkor nagyon vidám is. Sajnos, Anyához még nem jutottak el a képek, úgyhogy azt nem tudjuk dokumentálni. Viszont azóta is sokminden történt, amiről viszont sok fénykép van. De most jöjjenek a kevésbé jó dolgok. Karácsony óta mindig beteg volt valaki a családban, és most már én sem maradok ki ezekből a mókákból. Kétszer is olyan beteg lettem, hogy doki nénihez kellett menni, de szerencsére azért egyik sem volt nagyon vészes. Karácsony után is lázas voltam egy napig, de akkor hamar elmúlt az egész, múlt héten viszont három napig volt lázam, elég magas, és a torkom is jó piros volt, úgyhogy életemben először antibiotikumot kaptam. Szirup volt persze, de a lázcsillapító jobban ízlett, mondtam is Anyának mindig, hogy még kérek. De valahogy nem akart adni sose. A láz amúgy nem igazán zavart, még a hűtófürdőt is élveztem, mert sajna arra is szükség volt, viszont esténként úgy köhögtem, hogy három este is viszontláttam a vacsit. Ennek szerencsére már vége, most csak az orrom folyik egy kicsit, de ezzel mindenki így van a családban. Ez az egész betegség azért volt az átlagosnál is nehezebb, mert Anya is éppen akkor volt beteg, és ő sem érezte valami fényesen magát. Azért elég ügyesek vagyunk, mert úgy tűnik, hogy én nem tőle kaptam el, saját beszerzésű betegségem volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.10. 13:28
Hát igen, az önreklám jó dolog. Anya csinált olyan bankkártyát, amin én és Marcell vagyunk rajta. Nem is értem, nem lát minket eleget? Na mindegy, és hát van ez a kártyaszépségverseny, és nem kell regisztrálni sem a szavazáshoz, szóval örülnénk, ha szavaznátok ránk, amikor épp nincs jobb dolgotok.
Itt vagyunk:
https://ebank.khb.hu/verseny/enkartyacompetition?fun=card&designid=5864331d-f06c-472f-8a69-612ebadec755&vissza=vissza Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.10. 13:10
Volt azért kellemetlenség is a héten. Hétfő reggelre lett valami a lábamon. Egészen pontosan valami, mert egyik orvos se tudta megmondani, hogy micsoda. Három izé, ami lehet pókcsípés, lehet valami más, de eléggé fájtak ahhoz, hogy délutánra már ne tudjak cipőt húzni. Mondanom se kell, az egész hétfő délutánt különböző doktoroknál töltöttük, míg végül a gyereksebészeten kötöttünk ki. Ott mondták, hogy a legvalószínűbb, hogy megcsípett valami, kaptam a lábimra fagyiszínű higanyos kenőcsöt, és mondták, hogy másnapra meglátjuk. Úgyhogy kedd reggel vissza. Kicsit jobb lett, úgyhogy visszarakták a kenőcsöt meg a kötést, másnap meglátjuk. Szerda reggel vissza. Még nem múltak el, de a doktor bácsi szerint már nem lehet baj, úgyhogy végre nem kellett kötözgetni, és cipőt is vehettem. Addig viszont csak a hajszál vékony kis balettpapucsomat tudtam felvenni, ami kifejezetten otthoni papucsként szolgált. Ebben meg télvíz idején nem lehet az utcán mászkálni, úgyhogy Anya a hét elejét intenzív fogyókúrával töltötte, mert mindenhova cipelnie kellett, persze Marcellel együtt. Nekem tetszett.
Itt egy kicsit látszik a szép kék papucskám, meg az is, milyen ügyesen rámolászom a pipetta hegyeket Anya munkahelyén. Kis barátom és segítőm Gergő, aki Anya egyik kedvenc kolléganőjének a fia és pont fél évvel idősebb nálam. Mögöttünk meg a hugocskája tanulmányozza, hogy mit csinálunk, aki pont fél évvel idősebb Marcellnél. Nem vicces?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.10. 13:01
No, akkor az arcfestésről. Mi más is lehettem volna, mint kisoroszlán? Hogy én, lepke, vagy tündérke legyek? Ééééén?
Raaaarrrrr! Bekaplak! Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.10. 12:59
Jaj, nagyon elment ez a hét, és mi nem igen hagytunk időt Anyának naplózni. Pedig lett volna miről írni. Először a jókat.
A Mikulás, hát persze. Két nap alatt négy Mikulással is találkoztam, meg persze ott volt az, aki éjszaka járt nálunk, és telerakta a csizmánkat finomságokkal. Nagyon tetszettek a piros, szakállas bácsik, csak hát féltem is tőlük. "Pici fél" - így fogalmaztam meg sommásan az érzéseimet. Anya karjából voltam hajlandó csak közel merészkedni hozzájuk, bár a negyediknek már a nevemet is megmondtam, és vele azért már egy kicsit barátságosabb voltam. Vele, ni:
Ő Apa munkahelyére látogatott el, és ott volt a legnagyobb buli, még arcfestés is volt. De ez megérdemel egy külön bejegyzést. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.01. 13:13
Bizony, nehéz eligazodni a felnőttek világában. Ma, nagy örömömben, hogy tudom, engem Pócs Lizának hívnak, megpróbáltam kitalálni Anya teljes nevét is. Fogtam a problémát, gondos logikai elemzésnek vetettem alá, majd előálltam az eredménnyel. Anyára mutattam, és közöltem: Pócs Anya. Kimondva azonban rájöttem, hogy talán mégsem jó ez így, ezért a végeredmény nagyjából így hangzott: Pócs Any... Anya?
Mondanom se kell, volt nagy derültség.
Egyébként annyira, de annyira szeretnék már oviba menni, hogy a babáimmal folyton ovisat játszunk. Már tudom, hogy ott ovónénik vannak, meg más gyerekek, és hogy játszanak, meg esznek, meg alszanak az oviban, és hogy Anya meg Apa nincs ott, hanem dolgoznak. És délután megy Apa vagy Anya a gyerkőcökért, Liza babáért is, és együtt mennek haza.
Ilyen nagy átéléssel tudom ezt játszani. Most éppen haza megy Liza baba az oviból.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.30. 22:05
Szeretem az édességet. Ez eddig nem volt egyértelmű, csokit is, cukrot is csak akkor ettem, ha éppen kedvem volt, különben kiköptem azt is. De nem most! A nyalóka az elsőszámú kedvenc, de jöhet télapó-csoki is, meg tik-tak, meg rágó, meg szaloncukor, szóval nagyjából minden, ami édes. Ezek után megismerkedtem a Fogmanóval is, akit én hangsúlyosan két szóval mondok (Fog! Manó!). De ez a fogmanó viszi a szép fehér fogacskákat, nem hozza, úgyhogy nem szabad túl sok nyalókát meg ilyesmit enni. Persze, attól, hogy ezt tudom, még teljes erőből tudok hisztizni a boltban, teli torokból, zokogva üvölteni, hogy "nyalóka, nyalóka, nyalóka", vagy hogy "csoki még, csoki még, csoki még". És nem csak ezért tudok hisztizni. Ma például kaptam egy uti-bilit, hogy ne legyünk gondban, ha olyan helyen kell pisilnem, ahol se bokor, se WC nincs. Na, otthon rögtön közöltem is, hogy az új bilibe akarok pisilni. Csak és kizárólag az új bilibe. Hiába mondta Anya, hogy az abba való betét nagyon (nagyon!) drága, és hogy azt csak a játszótérre visszük, én kötöttem az ebet a karóhoz. Pisilni kell, de a régibe nem és nem és neeeeeeem! Nem mintha olyan kényelmes lenne, mert persze egyszer kipróbálhattam, Anya is szerette volna a meleg lakásban kikísérletezni, hogy mégis, hogy kell összerakni egy ilyet. De nekem az új kell. Aztán csak megbékéltem, és ráültem arra a fránya régire is, ha már olyan szigurúak az ember szülei.
Egyébként azért általában nagyon jó a kedvem, nagyokat játszunk és nevetünk nap közben, ezek a kis közjátékok csak a változatosság végett kellenek. Például ennyire jól tudok játszani a nagy házamban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.27. 20:44
A legszebbet, a legfontosabbat persze elfelejtette feljegyezni Anya. Tegnap mondtam neki először, hogy szeretem. Nem kényeztettem el ezen a téren, szinte mindenki mást hamarabb kitüntettem ezzel, de úgy tűnik, azért nem sértődött meg. Azóta persze többször is elismételtem neki, nehogy valamiféle komplexusa alakuljon ki. Azért azt nem venném a lelkemre. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.26. 21:24
Immáron tudom a teljes nevemet is. Ezen kívül szinte egész nap pelustalan vagyok, csak alváshoz és igazán hosszú szabadtéri programokhoz húzok pelenkát (és az is csak azért, mer túl hideg van a szabadban pisiléshez). Emellett van két új hobbim is, az egyik a papírhajó hajtogatás-úsztatás-elsüllyesztés. Ennek a játéknak az egyik fő vonzereje, hogy Apával csináljuk, ami máris megemeli az esemény fényét. A másik, az a testfestés. Ezt tegnap találtam ki, mert sikerült becsempésznem egy ceruzát a fürdőszobába, és mialatt Marcell fürdött, kicsit kipingáltam magam. Azaz, a teljesség kedvéért, a dolog a csónaksüllyesztős programmal kezdődött, mert annyira vizes lett a pulcsim, hogy a meleg fürdőszobában Anya levette rólam, így szabadon maradt a pocakom, teret engedve a fantáziámnak. Ma már viszont készültünk a műsorra, így a fényképezőgép is beköltözött, és meg is örökítődött, amint éppen indián harci festést alkalmazok magamon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.22. 20:51
Szerencsére csak voltam, egy nap alatt vége volt az egésznek, de azért eléggé megviselt. Azzal kezdődött, hogy hétfőn hajnali kettőkor felkeltettem Anyát, aki megsimogatott, majd pattant fel, és indult a lázmérőért. 38,7, kanál Panadol a számba. Ami azzal a lendülettel jött is vissza, meg vele minden, amit aznap ettem. A következő adag lázcsillapító viszont bent maradt, bár az is csak 37,7 köré vitte le a lázamat. Aztán azért még hánytam hajnalban és reggel is. Később jött a doktor néni, megállapította, hogy semmi más bajom nincs, de mondta, még kijöhet rajtam valami egyéb tünet is. Kaptam lázcsillapító kúpot (brrrrr), de még így is végigaludtam majdnem az egész napot, persze valakinek az ölében. Ha csak lehetett, Anyánál tartózkodtam, de Apa, és jobb híjján Mama is megfelelt. Még este is lázas voltam, el is dőltem hétkor, aztán majdnem óránként keltem, ellenőrizni, hogy mindenki a helyén van-e. Reggel viszont már kutya bajom se volt, ennek megfelelően elég viccesen telt a nap, mivel energiám már száguldott, de kimennem még nem volt szabad. Azért elvoltam, csak Anya fáradt el estére eléggé. Mára szerencsére már visszazökkentünk a normális kerékvágásba, és nagyon jókedvű és élénk voltam egész nap.
Na, hát ilyen nem csinálhattam két egész napig. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.18. 20:42
Igaz, csütörtökön volt, de csak most jutottam el a dokumentálásig. A magam részéről igyekeztem emlékezetessé tenni a napot, olyan hisztis voltam, mint eddig talán még sose. Azért persze nem csak erről szólt a nap. Délelőtt Anya elvitt az Állatkertbe, mert olyan szép volt az idő. Na, azt nagyon élveztem, habár a legjobban azért a játszótér tetszett. Meg-meg néztem azért egy-két állatot is, leginkább a majmok és a fókák ragadtak magukkal. Szerencsénk volt, mert pont láttuk a fókaetetést is. Ja, és egy mókussal is közeli ismeretséget kötöttem, rettentően élveztem, ahogy egészen közel lehetett menni hozzá, és ott ugrált össze-vissza. Anya meg is jegyezte, hogy rokon lelkek vagyunk. :)
Még kaptam egy nagy zöld kukaclufit is, én választottam, és nagyon-nagyon örültem neki (másnapra teljesen leeresztett, de nem baj). Annyira elfáradtam, hogy azonnal elaludtam, ahogy beültünk a kocsiba. Persze fel is ébredtem, amikor Anya belerakott az ágyamba (kb. tíz perc alatt hazaértünk), és utána már szó sem lehetett alvásról. Mit? Én aludjak a szülinapomon? Ennek megfelelően viszont továbbra is maradt a hiszti, ami csak akkor múlt el, amikor Apával elmentünk sétálni egy nagyot. Még kaptam egy szülinapi csokrot is Juli Mamától, és estére egészen megjött a jókedvem, csak egy picit sírdogáltam a fürdésnél, de ennyi jár egy ilyen mozgalmas nap után.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.13. 21:35
Ennyire nagyon bele tudok feledkezni a babaházazásba. Itt éppen Mama szórakoztat, aki egyébként a szállítója ennek a csodának. Töszömömö, Mama. (Felnőttek kedvéért: Köszönöm, Mama).
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.13. 21:27
Nem is volt olyan egyszerű összerakni, de ennyi nőn nem lehet kifogni! Talán látszik, hogy mennyi szép apróság tartozik hozzá, amiket mind bele lehet rakni, meg szét is lehet szórni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.13. 21:24
Igaz, ez a kép ma készült, de a lényeg látszik rajta.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.13. 21:21
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.13. 21:19
Igaz, hogy csak csütörtökön lesz a szülinapom, mégis tegnap és tegnapelőtt ünnepeltük (akkora a család, hogy csak két részletben férnek el), mert a következő hétvége senkinek sem volt jó. Rengeteg szép ajándékot kaptam, de a legjobban a nagy háznak, a babaháznak és a gitáromnak örülök. A nagy háznak azért, mert jól bele lehet bújni, még Anya is elfér benne, sőt, egyszer már Marcell is meglátogatott (bár Anya eléggé sokat küzdött, mire bejutott Bí-babával a karjában). A babaháznak azért, mert remekül lehet vele játszani, Apa és Anya is lelkesen babáznak velem. A gitárnak meg azért, mert Apának is ilyen van, csak egy kicsit nagypbb. De nagyon tetszik az állatkertes Duplom is (a zsiráf pont befér a babaházban lévő szekrénybe, többször is kipróbáltam), a cumizós babám (fiú, persze, ne csak Anyának legyen kisbabája), meg a hangszerkészletnek is (csörgődob, xilofon, triangulum, cintányér). Ez utóbbival azért elég tapintatos vagyok, eddig még nem ébresztettem Marcellt úgy, hogy a fülébe cintányéroztam.
Amúgy Anya nagyon büszke volt rám, mert szombaton hat gyerkőccel kellett a játékaimon osztozni (három hónapostól kilenc évesig volt minden korosztály), és egyáltalán nem irigykedtem, csak egyszer kellett Anyának elmagyaráznia, hogy mindenki tudja, hogy a játékok az enyémek (ENYÉM! szoktam kiabálni, ha féltek valamit), senki nem visz el semmit, de megnézhetik és játszhatnak is velük. Ez volt az első alkalom, hogy gyerekek voltak nálunk, amióta elkezdtem félteni a dolgaimat, úgyhogy Anya izgult egy kicsit, hogy mekkora hiszti lesz, de megmutattam neki, hogy milyen okos és felnőtt két éves vagyok én! Na jó, még mindig csak "majdnem" két éves, de ami késik, nem múlik.
Ez itt a tortám, cicás, amilyet rendeltem, és nagyon ügyesen, elsőre elfújtam a gyertyáimat.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.04. 20:06
És én vagyok a rendező. Legalábbis az én véleményem szerint. Ez abban nyilvánul meg, hogy mindenhol, utcán, boltban, stb., utasítgatom az embereket. Legtöbet a "nem" és a "vissza" szavakat használom. Anya persze igyekszik megmagyarázni, hogy nem én döntöm el. bemegy-e egy néni az ajtón, vagy olvas-e újságot, vagy ilyesmik, de én nem hiszek neki, és próbálkozom tovább.
Egyébként tegnap óriásit játszottam, mert a rossz időre tekintettel Anya játszóházba vitt minket. Pontosabban az Állatkert Játszóházba, és hát, remekül éreztem magam. Van ott minden, ami szem-szájnak ingere, rengeteg játék, kisautók, motorok, ugráló állatok, lehet hálóval halászni, van ugrálóvár, csúszda, hinta, sőt, még homokozó is. Anya nagyon büszke volt rám, mert gyönyörűen elboldogultam egyedül, felfedeztem a terepet, kipróbáltam, ami megtetszett, és egyszer se rohantam hozzá bömbölve. Nem zavart, hogy leült kávézni (mert azt is lehet ott), nem zavart, ha Marcellre vigyázott, én elfoglaltam magam. Persze azért együtt is játszottunk, de nem kellett minden pillanatban mellettem lenni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.26. 10:52
...játék a kistesó. Már meg is foghatom, persze csak némi anyai felügyelet mellett, és ilyenkor nagyon büszke vagyok magamra. Egyébként rettentően féltem Marcellt az idegenektől, valahányszor megáll valaki, hogy gyönyörködjön benne, én minden erőmmel el akarom űzni onnan. És nem arról van szó, hogy inkább velem foglalkozzanak, egyszerűen csak őt hagyják békén. Hiszen ő az én kistesóm, senkinek semmi köze hozzá!
Ja, és úgy tűnik, ő is szeret engem, mert rám mosolygott először a családból. Aztán azért Apa és Anya is kapott mosolyokat, de az Első, az az enyém volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.26. 10:48
Igazából nem történik semmi különös, ha csak az nem, hogy megtanultam biciklizni. Most már egyedül tudom tekerni a pedált, felszállok és el is indulok szülői segítség nélkül. Az emelkedők persze még gondot jelentenek, a kormányzásról nem is beszélve (szörnyű, mennyi mindenre kéne figyelni egyszerre), de amíg ilyen szép idő van, minden nap gyakorlok egy kicsit, és nyárra már bicikli túrát is szervezhetünk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.19. 14:40
Igaz, már két napja, de túlestem életem első igazi hajvágásán. Egy nagyon vicces fodrászatba mentünk, kizárólag gyerkőcöket fogadnak, a berendezés olyan, mintha Anya gyerekkora óta nem cserélték volna le (ezt persze ő mondja, én nem tudom megítélni), viszont tüneményesek a fodrász nénik. Átmenetet képeznek az ovónő és a fodrász között. Elég, ha annyit említek, hogy röpke húsz percbe került, mire beleimádkoztak a hajvágó székbe. Addigra ült már ott nagy kék autó, bohóc baba, kiskutya, maci meg minden. Aztán végül megadtam magam, mert annyira nagyon fontosnak tartotta mindenki, hogy én oda beüljek. Ja, a dologhoz hozzá tartozik, hogy még egy sima fésülködésből is hiszti van itthon, úgyhogy Anya felkészült a legrosszabbra. Ehhez képest két-három "Ne-ne", nyávogással megúsztuk az egészet, és mindenki szerint gyönyörű lettem. Persze azért lányos maradt a frizkóm, csak egy kicsit könnyebben kezelhető, meg rendezettebb. Anya megpróbálta lefényképezni, de kivételesen nem nagyon hagytam magam, úgyhogy csak egy kicsit félresikerült képünk van.
Látszik, milyen?
Az egyéb kaland a fodrász után jött, mert persze még bevásároltunk, aztán otthon a garázsban Anya megengedte, hogy odaüljek a kormány mögé, amíg ő kipakol a kocsiból. Motor leáll, kézifék be, Lizus a vezetőülésbe, és nagy lelkesen nekiálltam tekergetni a kormányt, nyomkodni a gombokat, Anya meg teljes lelki nyugalommal pakolt a csomagtartóból. Aztán lecsukta a csomagtartó ajtaját, és ment volna, hogy kivegye Marcellt (aki szerencsére békésen aludt). Ám alig tett egy fél mozdulatot, amikor meghallotta azt a bizonyos kattanást. Ugyanis megtaláltam a központi zár gombját. Slusszkulcs, telefon, két gyerek bent, Anya kint, ajtók zárva. Persze van tartalék kulcs a lakásban, de Anya gondolni sem akart arra, hogy otthagyjon minket, akár csak három percre is. Tehát maradt az a megoldás, hogy rávegyen engem, nyomjam meg mégegyszer azt a bizonyos gombot. És csodák csodája, a harmadik elmondásra meg is értettem, és megtettem, amit kért. Persze éreztem én, hogy valami nem jó történt, mert rögtön ki is szálltam, és nem akaródzott tovább játszani (amire eddig nem volt példa). De legalább Anya is megtanulta, hogy kivegye a kulcsot, amikor én ülök a volánnál. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.16. 09:58
Anya már egy ideje mondogatja, hogy kíváncsi, mikor kezdek háziállatért könyörögni. Nos, azt még én sem tudom, de egy cicát a biztonság kedvéért kitaláltam magamnak. Ma reggell közöltem Anyával, hogy van egy cica a konyhában, mire ő azt felelte, hogy dfe nincs. Kis naívan valami látható dolgot keresett, Aztán, amikor csak kötöttem az ebet (cicát) a karóhoz, akkor kérte, hogy pusziljam meg azt a bizonyos állatkát, én meg adtam puszit az én cicámnak. Aki egy vérbeli cica, mert ezután rögtön beszaladt az asztal alá, oda kellett vinnem neki a nyamit meg az innivalót. Anya persze teljesen el volt ájulva, hogy ilyen fantáziám van,, de abban egyet értünk, hogy addig van jó világ, amíg elég nekem egy ilyen képzeletbeli cica.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.09. 21:47
Na és ilyen a végeredmény, így fogunk sétálgatni. Mármint egészen addig, amíg meglátok egy érdekes madártollat/kavicsot/csikket/falevelet/csokipapírt (nem kívánt törlendő), és le nem szállok, hogy közelebbről is megnézzem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.09. 21:43
Meg kell mondjam, nagyon nagy lánynak érzem magam, mióta kisöcsém van. Anya félt egy picit, mert mindenki azt mondta, hogy majd újra babás szokásokat veszek fel, ha bí-baba hazajön, de eddig erre semmiféle késztetést nem érzek. Még a bilizés is remekül megy, ma már én kértem, hogy pelus helyett bugyit adjon rám Anya. Persze ebben benne van az is, hogy elég kényelmetlen már nekem a pelenka, folyton dörzsöl, meg vág valahol. És általában időben szólok, hogy menni kell, és ki is bírom, amíg sikerül ráülni a bilire.
Aztán ott van a beszéd. Hát, arról se mondanám, hogy visszafejlődtem volna. Most már első hallásra elismétlek szinte mindent, Anya szerint már rég túl vagyunk a bűvös ötven szavas szókincsen (bár már össze se tudja számolni). És állandóan beszélek, és beszélek, és a magam módján beszámolok a nap eseményeiről.
Nem akarok folyton ölben lenni se, persze azért jó összebújni egy kicsit Anyával, amíg Marcell alszik, de két percnél tovább azért nem maradok egyhelyben (pedig Anya néha szeretné, hogy egy kicsit több nyugi legyen).
Az egyetlen új szokás, amit felvettem, hogy hajnalonta beköltözöm Anyáék ágyába. Anya nem mondja, de pontosan tudom, mennyire élvezik mindketten, amikor együtt szundikál az egész család. Egyszer még azt is megtettem a kedvükért, hogy negyed kilencig aludtam (ez a megengedthetetlen lazaság eddig mindössze egyszer történt meg velem, mióta megszülettem), de persze azóta hatkor szigorúan ébresztőt fújok. Nem is lehet lustálkodni, amikor annyi érdekesség van odakint! Minden figyelmem ellenére azonban Anya kezdett elkényelmesedni, mert tegnap, amikor kettőkor felkeltem, és teát rendeltem, megpróbált rávenni (bizony, ő próbált rávenni engem!), hogy menjek át velük aludni. De kiszúrtam én ám, hogy csak azért mondja, hogy ő alhasson kényelmesen, miközben én teázgatok, úgyhogy nem is engedtem a csábításnak, és hősiesen magamtól a saját ágyamba vonultam. Hiába, néha áldozatokat kell hoznunk szüleiink edzésben tartásáért. ;)
Amúgy az utóbbi napokban remek játékot fedeztem fel. Nagyon szórakoztató, hogy ha mindenre, amit kérdeznek, javasolnak, kérnek tőlem, egyszerűen közlöm, hogy "nem". (Például: Veszel bugyit? - Nem. - Jó, akkor pelust kérsz? - Nem. - De valamit fel kell venned! - Nem. Vagy: Gyere, vegyél zoknit. - Nem. - De megyünk a játszótérre. - Nem. - Nem akarsz menni? - De. - Akkor vegyél zoknit. - Nem. és így tovább, ameddig csak a türelem tart.) Igaz, Anyát ritkán sikerül kihoznom a sodrából, és igen gyakran az lesz, amit ő akar (veszek bugyit, húzok zoknit, stb.), de akkor is sokkal izgalmasabb így az élet.
Ja, most, hogy Marcell már lassan mehet levegőzni, összeraktuk Anyával az én remek, külön bejáratú testvérfellépőmet. Nem volt egyszerű, de az én segítségemmel végül sikerült, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.01. 10:17
...az már megy, de a többire még várni kell egy kicsit. Rettentő lelkesen mondogatom, hogy "én, én", amikor egyedül akarok valamit csinálni, és időnként, ha Anya közli, hogy azt inkább ő, akkor megjegyzem, hogy "te". Amúgy is egyre több dolgot mondok, kezdek próbálkozni a mondatokkal is, persze még az "Anya csücs" típusnál tartok. Azt viszont már tudom, hogy kettő éves leszek novemberben. Ez úgy lett, hogy Apával indultunk sétálni, és megkérdezte Anyát, hogy hány pelus van elcsomagolva. Erre Anya közölte, hogy kettő, amit én sürgősen megismételtem. Ezen felbuzdulva Anya rögtön megkérdezte tőlem, hogy hány éves leszek novemberben, én meg teljesen lelkesen rávágtam, hogy kettő, és ezt a mutatványt azóta többször elismételtem.
Egyébként továbbra is remekül érzem magam, kistesót is szeretem, eddig csak egy cumit szedtem el tőle, illetve elszedtem már többet is (igaz, egyiket sem a szájából), de egyet sikerült úgy megrágnom, hogy meg is kaptam játszani. És itt meg is ragadom az alkalmat, hogy csináljak egy kis reklámot neki. Anya neki is nyitott naplót, ami Bí-baba naplója címen olvasható, szeretettel várunk mindenkit oda is.
Itt éppen a rolleremen akrobatáskodom, ami mostanában az egyik kedvenc elfoglaltságom. Odarakom rá a kisszékeimet, és néha úgy ülök rajta, mintha Harley-Davidson lenne, néha meg így felállok és egyszerűen csak bohóckodom. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.29. 13:49
Eddig minden simán megy Marcellel, még ma is, pedig ma nem is tudott a néni jönni, úgyhogy egész délelőtt itthon voltam én is. Még a fürdetés is jól megy, nem is akartam beleszállni a kiskádba, csak azt néztem meg, hogy mennyire meleg a bí-baba vize. Éjszaka azért néha felébredek, ha nagyon hangosan panaszkodik, mert mondjuk pont muszáj tisztába tenni, de ez is csak egyszer történt meg eddig.
És persze egy pillanatra se hagyom abba az ügyesedést. Ma azzal leptem meg Anyát, hogy levettem a fogasról a kedvenc esőkabátomat, és egyedül belebújtam. Persze, látom én, hogy odakint szépen süt a nap, de attól én miért ne mászkálhatnék idebent esőkabátban? Ha lenne, mármint ha nem tettem volna tönkre már rég, akkor még az esernyőt is kinyitottam volna hozzá. Anya csak annak örült, hogy a gumicsizmát nem húztam a lábamra.
Ja, a legjobbat majdnem elfelejtettem. Tegnap délután Apával voltunk lenn a kertben, játszottam hatalmasat a többiekkel, és a szomszéd gyerkőcökkel, Rozival és Batyival együtt jöttünk fel. Anya pedig közkívánatra kivitte az előszobába Marcellt, hogy megnézhessék az új jövevényt. Én meg, a pillanatnyi figyelemkihagyást kihasználva egyenesen berontottam a nappaliba, és úgy ahogy voltam, koszos, homokos cipővel elkezdtem bemászni Marcell nappali kuckójába. De milyenek egy anya radarjai? Épp csak az egyik lábam ért célba, már benn is volt, és ellentmondást nem tűrően leparancsolt onnan. Persze a mókának megvolt az eredménye, lehetett mosni az egész bodítást. De megint én jártam jól, mert így én kapcsolhattam be a mosógépet, amit nagyon szeretek.
Ilyen egy született fotómodell, nem igaz? Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.29. 13:35
Igaz, hogy még csak üldögélni szeretek a bicajomon, de szerintem irtóra jól állunk egymásnak, nem?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.27. 22:10
Nahát, végre hazajött Anya és öcsike, azaz Bííí-baba a kórházból! Marcell nagyon pontos volt, a kiírás szerint, szeptember 23.-án érkezett, nem előbb és nem később. Alig múlt el éjfél, máris jelezte, hogy érkezni akar, aztán fél öt után öt perccel már meg is volt. Anya már a végén azon aggódott, hogy idejében beérnek-e a kórházba, de persze nem lett semmi gond.
Én nagyon jól viseltem magam az Anyátlan időszakban, nagyokat játszottam Apával, meg mindenki mással, aki éppen kéznél volt, és jól lefárasztottam az egész családot, viszont nem hisztiztem és nem nyűgösködtem. Még az is nagyon jól ment, amikor Anyáékat látogattuk, csak az első nap sírdogáltam, hogy ott kellett hagyni őket.
Ja, és nagyon aranyos öcsikém van ám, rögtön gondolt rám, kaptam tőle egy biciklit (bizizit, ahogy én nevezem), hozzávaló, méhecske-csíkos bukósisakkal. Délután le is vittem Apát a kertbe biciklizni, és jól eldicsekedtem a többieknek a szerzeményemmel. Mikor Anya kinézett, akkor Máté ült a biciklimen, és Jankán volt a bukósisakom, én meg vidáman homokoztam. :)
És a legjobb, hogy Anyáékat teljesen lenyűgözte, hogy mennyire jól fogadtam Bíííí-babát. Rögtön megsimogattam, megpuszilgattam, ügyesen megfogtam, amikor Anya engedte (lásd a képi bizonyítékot), és nem nyávogtam, amikor szopizott, nem szedtem el a dolgait, sőt, én akartam a saját játékaimat bepakolni hozzá. Ez egy darabig ment is, de Anya a habverőnél megvonta a határt, és közölte, hogy na arra aztán tényleg nincs szükség a baba mellett.
Még a fürdetést is csodásan meg tudtuk oldani, szépen segítettem Anyának, míg Marcell fürdött, ami alatt azt kell érteni, hogy nem pakoltam szét a fürdőszobában, nem akartam kimenni, nem hisztiztem, hogy én is be akarok szállni a kiskádba, egyszóval teljesen felnőttem a feladatomhoz. Sőt, már azon is túl vagyunk, hogy ő fölébredt, mialatt én aludtam, és még ez sem zavart. Persze az első éjszaka java még előttünk van, és minden tüneményességemmel együtt elég űzött napunk volt, de eddig minden sokkal jobban alakult, mint Anya remélte.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.22. 20:25
Ma hetven éves az én nagymamim. Nagyon sok boldog szülinapot kívánok innen is! És persze az egész család.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.14. 09:28
Új szavaim: kés, villa, tányér, víz, vaj, tej, bili és Picasso. Ez utóbbi úgy született, hogy Nagyimtól kaptam egy kisgyerekeknek szóló művészeti könyvet, amit imádok nézegetni, és az egyik kedvencem egy Picasso kép. És amikor tegnap odaértünk, akkor egyszercsak közöltem, hogy "Pikatto", amit azóta is lelkesen ismételgetek, ha meglátom a képet. A másik kedvencem a Mona Lisa, akit mint tudjuk, rólam neveztek el, úgyhogy nemes egyszerűséggel csak Lizának hívom őt is, a felnőttek nagy derültségére.
Más téren is rohamosan növekszem, a napokban bementünk Anyával a Westendbe előhívatni pár fényképet rólam, és olyan fegyelmezetten sétáltam kézenfogva, hogy Anya csak nézett. Nem rohangáltam össze-vissza, nem akartam mindent megfogdosni, csak akkor engedtem el magam, amikor a szokásos "játszóteremre" értünk. Ez egy étterem, ami úgy van kialakítva, hogy van egy rámpa (ezen kell felrohanni), aztán van két lépcsőfok (ezeken le kell ugrani), utána kis futás, és még egy lépcsőfok. Ezt a kört nagyjából tizenöt-húszszor megteszem, mielőtt hajlandó vagyok tovább indulni. Általában lufit is szoktam zsákmányolni, amit aztán büszkén mutogatok. Most már csak arra kéne rájönnöm, mit lehet ott enni, mert Anya mindig kijelenti, hogy csak játszunk, enni nem eszünk. Biztos ez is a felnőttek összeesküvése, hogy megfosszanak valami nagyon finomtól ;) .
Ezen kívül ma reggel, amikor még pelus volt rajtam(!), egyszercsak közöltem Anyával, hogy bili, és már indultam is a fürdőszobába a bilire. Ilyen még nem volt, hogy nem akartam volna a pelusba belepisilni, de hát ennek is eljött az ideje. Anya persze csak arra kíváncsi, mi lesz, ha megérkezik a kisöcsi (aki még mindig várat magára), de az biztos, hogy én nem azt fogom csinálni, amire számít.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.11. 11:56
Még nem is újságoltam, hogy tudom a saját nevemet. Az L betűvel azért nem boldogulok olyan könnyen, úgyhogy egyelőre inkább Iza, mint Liza, de nagyon lelkesen mondogatom. Persze főleg akkor, amikor én akarok csinálni valamit, úgyhogy ma el is kezdtem tanulni a "Liza egyedül" elnevezésű kulcsmondatot. Kicsit bátortalan még az "egyedül", de tudom, milyen fontos szó, tehát igyekszem hamar begyakorolni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.09. 22:48
Anya szerint teljesen olyan vagyok ezen a képen, mint egy sztár, aki éppen a lesifotósok ellen tiltakozik. Hagyják abba a fényképezést, kérem! Hadd legyen az embernek egy kis magánélete!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.09. 22:39
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.09. 22:37
Hát így ugrálok én a nagyon magas csúszda-mászóka-házikó tetejéről. Pedig csak egyszer láttam, hogy Ákos (aki a napokban tölti be a három évet) hogy csinálja. És persze annyira, de annyira sietek, hogy Anya csak győzi elkapni a kezem, mielőtt a mélybe vetem magam.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.09. 22:32
Nagyon sokminden történt velem ma, voltam egy festőművész bácsinál Apával, ahol persze legjobban a három kisgyerek kötött le, viszont (Apa beszámolója szerint) teljesen elbűvöltem mindenkit, aztán délután meg unokatesóméknál, ahol szintén három játszópatjásom akadt (két uncsitesó, meg egy szomszéd kislány), és egész nap rengeteget tanultam.
Például megtanultam mondani azt, hogy tej, autó, kék, alma és például. Ezen kívül megtanultam fejjel lefelé hason csúszdázni, nagyon-nagyon magasról leugrani (persze Anya kezét fogva), és egész ügyesen sikerült hajtani magam a hintán. Jól ki is fárasztottam magam (meg Anyáékat), úgyhogy most nem is részletezem tovább a dolgokat, inkább alszom egy nagyot. Azért még néhány kép dokumentálásnak.
Először a csúszdáról:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.05. 12:07
Anya elfelejtett megemlíteni néhány fontos apróságot. Az egyik, hogy végre Anyának szólítom, és nem Mamának. És Apa is Apa, nem pedig Ata, mint eddig. Pedig az Atát már kezdte megszokni a család. Emellett vannak saját kitalációjú szavaim, amiket nagyon következetesen használok. A lábam, mármint a lábfejem az a "tápti", annyira, hogy mindenki másnál is annak hívom, sőt, még a talp alakú homokozó formám is tápti.
Emellett már egyedül tudok homokozni, vagyis kiválasztok egy formát, megtöltöm, jól lelapogatom benne a homokot, kifordítom és le is veszem a formát. És időnként olyan szépeket "sütök", hogy még Anya sem tud olyat. És azt is tudom, hogy csak játékból szabad megenni az ilyen sütiket, igazából nem veszem a számba a homokot.
És legózni is egyre jobban tudok, már kezdem kombinálni a formákat építés közben. Ja, és tegnap megkértem Anyát, hogy csináljon nekem legó lovat, ő meg azt mondta, akkor hozzak neki zöld darabokat. Én meg fogtam, és tényleg csak zöld kockákat vittem oda neki, pedig össze volt keverve a zöld, a kék, a sárga, a piros meg a fekete. És nem is tévedtem egyszer sem!
Emellett itthon már gyakorlatilag állandóan bilibe pisilek, sőt, Apával már a közértben is voltam pelus nélkül. Tíz percnél azért nem tartott tovább a kirándulás, de nem történt baleset, és azt hiszem, ez nagy eredmény.
És szinte állandóan bohóckodok, főleg akkor, ha azt akarom, hogy jobban figyeljen rám a felnőtt népesség. Anyáék például nagyon jókat derülnek, amikor így nézek:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.05. 11:56
Hát nem tüneményesek?
A nagy koncentrálás egyébként Anya egyik zoknijának Liza lábára való felapplikálása miatt van. :) Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.04. 10:01módosítva: 2006.09.04. 10:03
Kukucs, Anya! Jól áll nekem Apa kabátja? Jön az ősz, készülni kell a hűvös napokra. Gondolod, hogy majd kölcsönkaphatom?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.03. 12:30
Meg ekkorákat. Anya szerint ezek a legjobban sikerült képek az utóbbi időben.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.03. 12:29
Imádom a nagyon sok habot, ha fürdök, és remek játéknak találom, amikor Anyáék fújkálják a habot, az meg mindenhova repül.
Ekkorákat szoktam kacagni közben:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.03. 12:26
A bicikizés még nem nagyon megy, de a rollerrel már egész jól boldogulok. Száguldásnak azért nem nevezném, amit művelek, de határozottan ráéreztem, hogy mit kell csinálni a haladás érdekében. Persze rögtön kaptam is egy remek masszív kis rollert (még Anyát is elbírja, sőt már "hármasban" is rolleroztunk, Anya hajtott, én tanultam, hogy mit is kell csinálni, Marcell meg potyautazott), ami remélhetőleg elég sokáig fog tartani.
Emellett megtanultam ugrálni, mármint páros lábbal a földön, sőt, tegnap egy ugróiskolába is bemerészkedtem. Na jó, elismerem, azért azt még tanulgatnom kell.
Hát, így rollerezek én:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.03. 12:21
Nagyjából egy hete eldöntöttem, hogy mégis csatlakozom a magyar nyelvet használók népes táborához. Persze a halandzsázást nem hagytam abba, de egyre több épkézláb szó kimondására bírnak rá drága szüleim. Anya tegnap megpróbálta összeszámolni, hol is tartunk, de már olyan sok szót mondok, hogy huszonegy-huszonkettőnél elvesztette a fonalat. A legviccesebb szavaim a "minnyá", vagyis mindjárt, amit meglepő módon tökéletesen használok. Például:
Anya: "Mosol fogat, Liza?"
Liza: "Minnyá." - és nem sokkal később tényleg kegyeskedtem megmosni a fogam (mert már azt is tudom egyedül).
Vagy:
Anya: "Liza, mondod, hogy pápá?"
Liza: "Minnyá." - és még számtalan hasonló példával tudnék szolgálni.
A másik remek hasznos szavam a "pitypang", amit fel is ismerek. Igaz, a legtöbb virágot pitypangnak nevezek, de legalább eltalálom akkor is, amikor tényleg pitypangot látok.
Tegnapelőtt megleptem Anyát azzal, hogy miközben hallgatta a reggeli hírteket, én rögtön reagáltam a bemondóra, és közöltem, hogy "vizitdíj", illetve valamit, ami nagyon úgy hangzott. De estére kiderült, hogy azt én inkább "bicikli"-nek szánom, ami, lássuk be, sokkal jobban illik a koromhoz és a körülményeimhez.
Ja, és tegnap óta mondom azt is, hogy "nem" (ezt a szót Apától tanultam, ezt külön meg kell jegyeznem), és ma reggel óta azt is, hogy "de" (ezt egyelőre az igen helyett használom).
Már a "Liza" kimondásával is próbálkozom, bár az még inkább úgy hangzik, hogy "ihah", de legalább jó úton járok.
Ennek a képnek semmi köze a beszédhez, de Anya szerint nagyon jellemző az átlagos mozgásformámra.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.03. 12:11
Hát, ennyit még egyszer sem hagytunk, ki, ráadásul Anya (mindenféle lelkifurdalásokkal terhelve) még a többiek naplóját sem olvasgatta. Nah, de a lényeg, hogy megint itt vagyunk.
Tesóka egyelőre még várat magára, bár Anya már nagyon reméli, hogy nem sokáig. Elvileg még három hét van hátra az egykelétemből, de már én is nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki az az úgynevezett "öcsike", akinek az érkezéséről annyit hallok. Igazán szeretnék már játszani vele (pedig Anyáék szerint egy darabig még nem igazán lehet majd - ezt nem nagyon értem), a múltkor is elkezdtem lökdösni Anya pocakját, és közben énekeltem, hogy "hinta-palinta". Anya nagyon nevetett, és azt mondta, biztos Marcell is nagyon szeret hintázni, de azért ilyeneket: még sokára lehet művelni vele. Egyébként az a remek fickó a hinta másik felén az egyik játszópajtim a házból, Ákos. Ő februárban volt két éves, és olyan lendületesen hintázott, hogy csak úgy győztem kapaszkodni, de talán látszik a fejemen, hogy nem nagyon zavart a dolog. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.07.31. 20:37
Mivel csaknem egy hónapja hever parlagon szegény naplóm (ejnye, Anya!), csak címszavakban tudok beszámolni róla, mi mindent tanultam, és mi minden történt velem azóta.
1. Bilizünk. A nagy melegben nem szeretem a pelust, és szóltam Anyának, hogy itt az ideje a továbblépésnek. Persze változó lelkesedéssel művelem a dolgot, de amikor úgy döntök, hogy bili-time van, akkor komolyan veszem, és mindig időben szólok, és még azt is kibírom, amíg a bugyitól megszabadulunk. És mindezt még gyerektársaságban is megteszem. Bezony.
2. Megtanultam ugrálni és bújócskázni. Mindezt a "nagyoktól", akikkel szinte minden nap együtt játszunk az udvaron.
3. Már a biciklizés is kezd menni. Mivel a nagyoknak már van igazi szuper biciklijük, és nagyon rendes módon megengedik, hogy én is ráüljek néha, mára rájöttem a pedálozás trükkjére. Persze kormányozni még nem igazán tudok közben, de hát nem kell telhetetlennek lenni.
4. Imádok autót vezetni. Persze csak akkor, amikor a garázsban állunk, de rettentően tetszik, hogy lehet tekerni a kormányt, kapcsolgatni a gombokat, és akkor egy csomó érdekes dolog történik. Nem is lehet úgy elmenni itthonról, hogy ne vezetném egy kicsit az autót amikor hazaérünk.
5. Még mindig nem akarok beszélni, illetve magyarul nem akarok beszélni. Van viszont saját nyelvem, azt nagyon lelkesen használom. De tényleg, Anya már egész szótárt kis állított össze a saját halandzsa-szavaimból. Mindig mondja, hogy nagyon várja már az igazi szövegelésemet, de a világ minden kincséért ki nem hagyta volna ezt a halandzsa-korszakot.
6. Egyre inkább tudatában vagyok a kisöcsinek, gyakran mondogatom, hogy megkapja a régi ágyamat, meg hogy Anya pocakjában lakik (ezt sokszor le is rajzoltatom magamnak), adok neki puszikat meg nyamnyamot a pocakon keresztül, egyszóval én is nagyon várom már a megérkezését.
Ez persze szintén jó régi kép, csak az újak azok Apa gépén vannak, és most éppen nincs itthon, hogy jól odaadja őket Anyának. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.07.02. 21:15
Mostanában nagyon sokat járunk le az udvarra, ahol jó kis házi-bölcsi jött össze. Lakik a házban ugyanis három másik gyerkőc, akik nagyjából két és fél évesek. Laknak még mások is, de ők mind nagyobbak, és nem vagyunk igazi játszótársak nekik. Szóval, Janka, Máté és Ákos, akikkel majdnem minden nap találkozom, és rengeteget tanulok tőlük. Például, hogy vannak dolgok, amik az enyémek, és azokhoz lehet ragaszkodni, és vannak, amik a másoké, és azokhoz is lehet ragaszkodni, de annak időnként nincs jó vége. Tegnapelőtt is jól megharapódott a vállam. Nem igazán adtam okot rá szerintem, igaz, hogy nem a saját labdám volt nálam, de csak álltam és fogtam, simán el lehetett volna venni tőlem. Mégis kaptam harapást, ami igazán fájt, ki is kelllett sírnom magam Anya vállán. Viszont legalább megtanultam, hogy ez nem jó dolog, és azóta, ha készülök jót harapdálni Anya karján, mindig emlékeztet rá, hogy az mennyire fáj. És hogy neki is olyan rossz, mint nekem volt. És eddig be is jött a dolog, mindig meggondoltam magam. Aztán (Anya szerint) azt is a nagyoktól tanultam meg, hogy igenis lehet saját akaratom, és nem kell mindig beletörődni a szülői zsarnokságba. Mert szörnyű elnyomás alatt élek ám! A múltkor is, amikor én akartam kinyitni a garázsból a házba vezető ajtót, már röpke tíz perc próbálkozás után kivették a kezemből a kulcsot! Hallotta is az egész ház, hogy mi a véleményem az ilyen eljárásról! Tegnap pedig megtanultam egyedül bemászni az autósülésbe, és erre még ma is bele akartak rakni! De nem addig van az! Bizony, nem hagytam, le kellett tenni a földre, és elölről kezdeni a bemászást. Meg aztán ha én úgy gondolom, hogy mondjuk a Westend parkolójában nekem mezítláb kell rohangálnom, akkor ott mezítlábas rohangálás lesz és punktum! Ki hallott már olyat, hogy egy tizenkilenc (majdnem húsz!) hónapos gyerek cipőt húzzon az ilyesmihez! Ja, és akkor van a legnagyobb balhé, ha Anya nem érti meg, amit akarok tőle. Vegyük például a következő tanulságos esetet. Homokozgatok békésen, adogatom Anyának a formákat megtöltésre, majd egyszercsak az egyikkel valami mást gondolok. Jóhiszeműen Anya kezébe nyomom a formát, erre mit csinál? Homokot rak bele! Ez annyira felháborító, hogy ilyenkor általában hozzá is vágom az egészet, és bömbölve elrohanok. Hiába, meg egy meg nem értett zseninek ilyen nehéz a sorsa. És hogy még nehezebb legyen az életem, ilyenkor Anya együttérzés helyett egyszerűen közli velem, hogy tanuljak meg beszélni, és akkor mennyivel könnyebben megértenénk egymást! Hah! Mintha nem lenne sokkal egyszerűbb neki megtanulni a gondolatolvasást!
De azért olyan igazi, földhöz-csapkodós, hideg-zuhanyos hisztit még nem produkálok, Anya nagy megkönnyebbülésére. És különben is, úgyis tudom, hogy a világ legaranyosabb és legokosabb gyerkőcének tart! Hiszen mi másért mondaná el napjában úgy két-háromszázszor?
Itt éppen a névnapomra kapott gyönyörű kis kalapban pompázom. Hát nem csinos? Persze igazából csak jövő szombaton lesz névnapom, de ma tartottunk egy nagy családi összevont ünneplést, és "hozzácsaptak" a csapathoz. Én nem bánom, mert nagyon bejön ez a kalapocska! Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.07.02. 20:49
Már nem is mentegetőzünk, nyár van, meleg van, én minden nap ötkor kelek és napközben egy órát vagyok hajlandó aludni, úgyhogy a naplóírás egy picikét háttérbe szorult. Pedig zajlik ám az élet.
A legfontosabb változás az életemben, hogy múlt vasárnap kaptam igazi gyerekágyat. Annyira kinőttem már a rácsos ágyamat, hogy folyton bevertem valamimet, ami igencsak megkeserítette az éjszakákat.
Fehér, kovácsoltvas-szerű IKEA ágyikót kaptam, gyönyörű szép, nem tudok kiesni belőle, de bármikor ki- és bemászhatok, egyszerűen imádom. Anya persze aggódott, hogy nem fogom-e hiányolni a régi ágyamat, de egy pillanatig sem volt gond az átállás. Pedig nem került ki a szobából, részben, mert egybe van építve a pelenkázóval, részben meg mert a kistesóé lesz. Anya persze nem nagyon hangsúlyozta még ezt, gondolta, hadd szokjam meg először úgy igazán a "nagy" ágyamat. Ma azért féig viccesen megkérdezte, szerintem hova kéne tenni a kistesót, ha előbújt. Én erre meg határozottan a régi rácsoságyra mutattam. Anya el se akarta hinni, de én nem hagytam annyiban a dologot. Hogy bebizonyítsam, valóban így gondolom, fogtam, és beleraktam az én babámat az ágyba. Hiszen az a babaágy, én meg már olyan nagylány vagyok, hogy nincs is ilyesmire szükségem.
Ezen a képen még az én ágyamban heverészik a baba, és az is jól látszik, milyen szép rumlit tudok csinálni. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.06.16. 22:21
Hát, hosszú szünet volt megint, külön köszi Zsuzsinak és Virágnak, hogy így hiányoltak minket (nagyon jól esett), de ismét visszatértünk, és igyekszünk bepótolni a lemaradásainkat.
Ami engem illet, én gőzerővel élvezem a meleget és a jó időt, ami azt illeti, olyan tempóban, hogy már csak a jobb könyökömön nincs bibi. Anya mondta is, hogy kezdek úgy kinézni, mint egy valódi gyerek, horzsolásokkal és kék foltokkal mindenfelé. Tegnap már inkább hosszú nadrágot adott rám, hogy legyen egy kis idejük gyógyulni a bibiknek, mielőtt újra lenyúzom róluk a bőrt.
Amúgy nagyon sok dolog történt velem az elmúlt héten, annyira, hogy csak a legfontosabbakat veszem sorra.
Megint kaptam szurit, most nagyon sokáig az utolsót. Remekül elvoltam, amíg meg nem láttam a doktor nénit, onnantól kezdve viszont torkom szakadtából bömböltem. De úgy, hogy szegény Anya csak kiabálva tudott értekezni vele. Pedig ő nagyon szeret engem, de ez a vonzalom egyelőre határozottan nem kölcsönös. Ja, a szuri alatt persze nem sírtam, hiszen mi nekem az a kis böködés. Na de az, hogy tapogatnak, meg benéznek a számba, meg meghallgatják a szívemet, hát kérem, az tűrhetetlen.
A következő nagy szám, hogy megtanultam egyedül bukfencezni. Igazi, szabályos, terpeszállásból indított fejen átfordulást tudok csinálni, úgy ám! Persze erre már régóta készülök, az A betűs mutatványom volt az előfutár, de most már tényleg megy, és mindenki nagyon el van ragadtatva tőle.
Ja, és egyre ügyesebben és egyre többet segítek Anyának a háztartásban. Napok óta én szedem le, és hordom a kosárba a megszáradt ruhát, ma pedig teljesen egyedül kipakoltam a mosógépet. Valamelyik nap még a mosási programot is beállítottam, Anya szerint egy kicsit kímélőbbre, mint kellett volna, de hát ért is ő ehhez! ;) A következő lépés már tényleg az lesz, hogy megfőzöm a vasárnapi ebédet.
De hogy ne csak dicsekedjek, fel kell jegyezni azt is, milyen rosszul alszom mostanában. Már egy hete azt játszom, hogy négyszer-ötször ébredek egy éjszaka, és akkor hosszú ideig (időnként másfél-két órán keresztül) nem engedem ki Anyát. Úgy teszek, mintha aludnék, és amikor megpróbál kiosonni, és kilép a szobámból, akkor rögtön kelek fel, és indítom a szirénát. És mindezek után továbbra is öt-fél hatkor kelek. Sőt, most már arra sem vagyok hajlandó, hogy egy fél órácskát még csendes pihenőzzek a szobámban Anyával, hanem üvöltözve és zokogva követelem, hogy azonnal eresszen ki onnan, mert nekem fontos feladataim vannak. És akármikor, akármilyen fáradtan feküdtem le, ugyanez van.
Ja, és bilizünk. Annyira gyakran szedtem elő a bilimet és ültem rá ruhástól, hogy Anya úgy gondolta, itt az ideje rendszeresíteni ezt a bili dolgot. Persze még nem produkáltam bele semmit, de most már elüldögélek rajta egy darabig, főleg akkor, ha egy könyvet is viszünk, és nézegetjük.
Hát, mostanra ennyi fért bele, és igyekezni fogok gyakrabban rávenni Anyát, hogy írjon naplót nekem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.06.05. 19:18
Anya persze mindig a fontos pillanatokban felejti otthon a fényképezőgépet. Ma Keresztanyu bécsi barátnőjét látogattuk meg, nem Bécsben, hanem Csepelen, mert most éppen itthon voltak. Ami az egészben a lényeg, hogy van nekik egy tizenöt hónapos lányuk, Lara Lelle, és az volt a cél, hogy megismerjük egymást. Na, ezt a nagy eseményt kellett volna megörökíteni, de persze a gép, az otthon maradt. Sebaj, Laraék fényképeztek, majd megkapjuk a képeket. Mert bizony volt mit fényképezni, nagyon jól elvoltunk egymással. Persze eltelt egy pár perc, mire feloldódtunk, de utána már nagy hancúrt csaptunk. Táncikoltunk, építőkockáztunk, olvastunk meg ölelgettük egymást, és féltékenység alig-alig fordult elő. Én még Lara apukáját is jól megtornáztattam, de aranyos volt, nem bánta, szóval nagyokat dobált, meg hintáztatott engem. Aztán szundítottam egy rövidet az autóban hazafelé, de amint megálltunk a ház előtt, már ébren is voltam, hiszen tudtam, hogy Kerianyuék hoztak ebédet, és az bizony jó muri. Jól be is lakmároztam gulyáslevesben főtt husiból meg zöldségből, és utána még lekváros palacsintát is nyammogtam. Aztán meg jött az átöltözés, mert úgy ragadtam, hogy megfogni is alig lehetett.
Este aztán, amíg Anya a rendrakással volt elfoglalva, én is működtem egy kicsit. Először is szereztem egy félig teli aszalt áfonyás zacskót. Ennek tartalmát egyenletesen szétszórtam a konyhában, habár néhány szemet azért a pocimba is termeltem. Amikor ezzel megvoltam, elkezdtem összeszedni, és visszatuszkolni a zacsiba. Miután úgy döntöttem, hogy már eleget tettem vissza, előszedtem a szemeteslapátot, meg a partvist, és megpróbáltam összetakarítani a maradékot. Igaz, hogy Anya nem szereti, amikor szemetelek a kajával, és igaz, hogy az egész áfonya ment a szemétbe, de amikor Anya látta, mennyire igyekszem eltüntetni a nyomokat, annyira meghatódott, hogy még haragudni is elfelejtett. Én meg persze rettentő büszke vagyok magamra. Zárszóként annyit azért megjegyeznék, hogy ennek az egésznek a végére valahogy előkerült a kamra kulcsa, és bezáródott az ajtaja. Pedig már kinéztem egy remek tésztás zacskót. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.29. 20:27
Ma nagyot alakítottam lefekvés előtt. Szokássá vált nálunk, hogy vacsi után, amikor indulunk fürdeni, elköszönünk a nappalitól és a játékaimtól, és mivel ma nagyon sokat játszottam az egyik babámmal, Anya megkérdezte, adok-e neki jóéjt-puszit. Én meg nosza, nagy lelkesen rohantam, és adtam neki, aztán, mivel benne voltam a lendületben, megpusziltam a motoromat is. Anya csak úgy dőlt a nevetéstől, pedig szerintem a motor is megérdemli, hogy jól aludjon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.28. 21:28módosítva: 2006.05.28. 21:32
Gondolom, mindenki észrevette, hogy egyáltalán nem volt jó idő. Sőt. Azért nem keseredtünk el, az én ügyes Nagyim kifigyelte, hogy a Néprajzi Múzeumban kiállítás van a műanyagokról, és rögvest el is mentünk, mert gondoltuk, hogy az érdekes lesz. Hát igen, szerencsére elég gyerekbarát volt a kiállítás, sokmindent meg lehetett tapogatni, és nagyon tetszett a sok színes izé, amiket láttam. Itt éppen Apával nézegetjük a Kinder tojás figura gyűjteményt. A háttérben meg látszik, mennyire sokszínű, izgalmas volt ez az egész.
Szóval túl vagyok életem első igazi múzeumlátogatásán, és mondhatom, igen jól éreztem magam. Azért remélem, lesz olyan idő a nyáron, hogy szabadtéri programokat is csinálhassunk. Mert ez a hét nem ilyennek ígérkezik. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.27. 12:06
A világ megismerésében újabb mérföldkőhöz érkeztem. Felfedezem a dimenziókat. Egyelőre ez abban nyilvánul meg, hogy a képeken szereplő lovacskákra (kutyusokra, kecskékre, stb.) fel akarok ülni, a gyümölcsöket meg akarom enni (szó szerint, a lapra hajolok, és megpróbálok beleharapni), a babakocsikba bele akarok szállni és a labdákat meg akarom fogni. És nagyon elszomorít, amikor mindez nem sikerül. És hiába mondja Anya, hogy az csak kép, és nézzem meg, nincs is másik oldala, meg pici, meg ilyenek, én csak próbálkozom tovább.
Egy másik új dolgot is tanulok, Anya ugyanis felfedezett két apró karcolást a praclimon, és ezen, meg a "bébi"-n felbátorodva elkezdte tanítani nekem a "bibi" szót. Nagyon hamar megértettem, hogy mi ez, úgyhogy ha megkérdezi, hogy hol a bibi, már mutatom a kezemen a karcolást és mondom is hozzá, hogy "bíbi". Néha még persze nagyon hasonlít a "bébi"-re, de azért határozottan jó úton járok.
Most szépen süt a napocska, és az egész család nagyon drukkol, hogy holnap is kitartson a jó idő, mert ez lenne az első igazi gyereknapom, és már ki is találtuk, hogy elmegyünk valami nagy banzájra, hacsak nem mossa el az eső az egészet. Úgyhogy előre is remek gyereknapot kívánok minden babatársamnak holnapra!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.25. 22:13
Az utóbbi napokban megint szert tettem néhány új tudományra. Először is, tegnap megismerkedtem az árnyékommal. Az úgy volt, hogy szépen sütött a nap (mondjuk pont tegnap ez kb. tíz percig tartott), én meg egyszercsak megálltam a szoba közepén, és elkezdtem az árnyékomat bűvölni. Megtapogattam, megpróbáltam kikerülni, meg figyeltem, ahogy mindig azt csinálja, amit én. Valahogy nem tudtam megelőzni, de biztos én voltam ügyetlen, úgyhogy ezt a témakört újabb vizsgálatnak kell alávetnem később, hátha addigra rájövök, mit rontottam el. A másik nagy teljesítményem az volt, hogy ma kinyitottam egy ajtót. Nem ám csak belöktem, hanem megfogtam a kilincset, kinyitottam és kimentem a szobából. Azóta Anya megszámolta, hogy hány ajtót tud kulccsal zárni a lakásban. Vajon miért?
Beszéd terén három új dolgot is mondok. Az egyik a "bébi", amit Anyáék beszélgetéséből csíptem el, és azóta is lelkesen ismételgetem, és valamiért mindenkit megnevettetek vele. A másik a "beeeemm", amit akkor mondok, ha eldobok valamit, és ma, kifejezettem labdázás céljára elkezdtem a "hűűűűű, potty" vagy "hóóóó, butty" kifejezéseket alkalmazni. A "hűűűű"-re célzok, és a "potty"-ra eldobom, aztán vagy találok, vagy nem, de nevetni jókat nevetünk rajta.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.22. 22:36
Nagyon nagyokat tudok röhincsélni, amikor jókedvű vagyok. Itt éppen Anyával bohóckodom a konyhában. Mostanában egyébként egész nap ez megy, vigyorgok, magyarázok, bohóckodok, és aztán este jön a balhé. Szinte minden nap óriási zokogást rendezek elalváskor, de nem azért, mert nem vagyok álmos, hanem mert valahogy nem tudok elaludni. És általában egy órán belül ébredek újra, és kezdem az egészet megint. Anya szerint megint a fogam, ezúttal az utolsó négy, ami nagyon jó lenne, mert akkor egy időre túl lennénk a fogbajokon. Már csak azért is gyanús a helyzet, mert amikor épp nem csinálok semmit az egyik kezemmel, akkor állandóan rágom, vagy a számban turkálok, ott hátul. Anya viszont még egy árva kis duzzanatot se tud kitapintani, hiába nyúlkál a számba kockáztatva, hogy esetleg leharapom az ujját. Szóval, ha nem változik a helyzet valamerre, akkor hamarosan meglátogatjuk a dokinénit, hogy már azért ő is mondjon valamit, ne csak Anya okoskodjon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.21. 12:30
Már írtam, hogy nagyon szeretek rajzolgatni, és hacsak lehet, nem papírra. Itt éppen a szobámban a "firkafal" alatti felfújható ágyat díszítem. Anya nagyon igyekezett, hogy ezen a területen éljem ki művészi hajlamaimat, de persze már jutott mű a pelenkázóm környékére, a fürdőszobában a csempére, a tükörre és a kádra is. Egyébként rendkívül büszke vagyok az alkotásaimra, valahányszor alkalom adódik rá, mindig megmutogatom őket, nehogy valakinek elkerüljék a figyelmét.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.19. 22:25
A bicajért cserébe, gondoltam én is tehetek valamit Kerianyuért, és segítettem megírni az olasz leckéjét. Én sokkal gyorsabban végeztem vele, mint ő, és egész biztos hibátlan is lett. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.18. 21:42
Az én Kerianyum egy csoda! Tegnapelőtt kiszúrta, hogy megveszek a triciklikért (amúgy a biciklikért meg a motorokért is, de azok valamiért igencsak tiltólistásak egyelőre), erre ma elvitt minket Anyával, és vett nekem egy saját, igazi kis triciklit. Éppen hogy elérem a pedálokat, és hajtani még nem is tudom, de már magamtól odaigazítom a lábaimat, és véletlenül se hagyom, hogy lecsússzanak, mialatt Anya, vagy az aktuális szolgálatos felnőtt tologat engem.
Hát nem szép?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.18. 21:35
Úgy döntöttem, hogy az én koromban már egyenesen ciki, ha az embert minden téren kiszolgálják, és ezt elég egyértelműen kifejezésre is juttattam. Persze jól nevelt Anyukám van nekem, hamar rájött, hogy egy csomó hisztit megúszhat, ha nem ő akarja megmosni a kezem, fogam, hajam, pocakom, stb., hanem a kezembe adja a szappant, fogkefét, sampont, és hagyja, hogy én csináljam. Igazából a legjobban azon lepődött meg, hogy még a fogamat is egész jól meg tudtam mosni. Vetkőzni is egész jól tudok egyedül, ennek persze Anya nem örül annyira, amikor negyvenedszer nyitom szét a patentolós nadrágom szárát, meg az utca közepén dobom le magamról a kiskabátot, ha éppen olyan kedvem van. De azért mindig mondja, hogy milyen ügyes vagyok, még akkor is, ha utána hozzáteszi, hogy nem mindig könnyítem meg az életét. :)
Ja, sikerült lekapnia, amint épp a babámat etetem a tejecskémmel. Azért a biztonság kedvéért rá is térdelek, nehogy elszaladjon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.16. 21:20
Ez már igen komoly idő! Ezt abból is tudom, hogy Anya egyre gyakrabban hív "nagylánynak". Egyre ügyesebb és okosabb is vagyok, azt hiszem, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom. Most már például nagyon ritkán verekszem, kezdem tényleg megtanulni, hogyan kell ismerkedni és barátkozni. Rendszeresen szerzek amúgy magamnak mindenfélem pasasokat, négytől kilencven évesig, és csak igen ritkán kapok visszautasítást. Bár nemrég a parkban két négy éves fiú nemes egyszerűséggel elrohant előlem. Most még futhatnak, de nemsokára utolérem ám őket! Amúgy az a pasifogó technikám, hogy odarobogok a kiszemelt áldozathoz, megölelem, odahajtom a fejecskémet hozzá, és amikor ezen módon levettem a lábáról, kézen fogom, és elviszem sétálni. A hogyan tovább még nincs egészen kidolgozva, erősen gyanítom, hogy ahhoz beszélni kéne megtanulni. Ezen akcióimat látva Apa és Anya időnként felsóhajt, hogy mi lesz velük, ha kamaszodni kezdek. Erre a sóhajra én bölcsen nem reagálok, csak csiszolgatom csendben a technikámat. :)
Más dolgokat is egyre jobban csinálok. Például megkedveltem a rajzolást, így aztán nincs biztonságban előlem se padló, se bútor, se fal. Igaz, Anyáék kikelöltek egy "firkafalat", azon naív hitben, hogy akkor a többi falfelület talán megússza. Erre igyekszem hamar rácáfolni, ma már például sikerült otthagynom a kézjelemet a pelenkázó környékén is. Ja persze, és az sem akadály, hogy jórészt le- és kimosható ceruzáim és zsírkrétáim vannak, ugyanis profi vagyok a golyóstoll-szerzésben és -bekapcsolásban. Nem is értem, Anya mit sopánkodik, szerintem direkt jól néz ki a kék tollrajz a fehér szék támlájám. És egyébként is, minek tartanak fehér széket, ha féltik? :)
Emellett gyakorlatilag egyedül eszem és iszom, az ezzel járó rumlival együtt, és már a villát is egész jól kezdem használni. Előszeretettel adok enni a játékaimnak, állatoknak és babáknak egyaránt, és Anyának ez valamiért nagyon tetszik. Hát, rajtam nem múlik, adok neki mulatnivalót szinte minden napra.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.10. 21:55
Anyáékkal ma elmentünk egy fura helyre, ahol Anya pocakjára tettek valami izét, és valamiért nagyon szerették volna, ha nyugton maradok és azt nézem, amit ők. Ehhez persze nekem nem volt sok kedvem, pedig folyton mondogatták, hogy "nézd, ott a kistesó, és nézd, öcsike lesz!" De én nem láttam mást, mint nagy szürke meg sárga pacnikat, és őszintén szólva, nem nagyon kötött le a dolog. Inkább kirángattam Apát, mert az ajtón túl volt egy remek kis játszótér, sok csúszdával. És már egyedül fel tudok kapaszkodni a kisebb csúszdákra, úgyhogy igazán nem értem, miért kéne ehelyett egyhelyben üldögélnem!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.07. 21:51
Nagyon boldog Anyák Napját kívánunk minden Babaszobás Anyukának! Remélem, mindenkinek nagyon-nagyon szépen telt ez a különleges nap!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.05.04. 20:42
Szegény Dédmaim tegnapelőtt elesett, és eltörte a lábát. Azóta kórházban van, már meg is műtötték, de még maradnia kell egy ideig. Jobbulást, kedves Dédike! Sok gyógypuszit küldök így virtuálisan is! Amúgy nagyon stramm az én Dédim, mert ma már kiment és a teraszon üldögélt!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.24. 20:58
Délután Keresztanyuval és Anyával együtt elmentünk a Margit-szigetre, mert olyan szép idő volt, meg különben is, meg kellett nézni a kisállatkertet. Óriásit rohangáltam, motoroztam, kutuysoztam, és megismerkedtem a pávákkal meg a szarvasokkal is. Pónik is voltak, de őket régi ismerősként üdvözöltem, Anya szerint nagyon látszott, hogy nemrég paciztam. Leginkább a pávák tetszettek, még sosem láttam képen se ilyen madarat. Ezen a képen éppen a kacsákat nézegetem, és bár a pofim nem látszik rajta, Anyának mégis az egyik kedvenc képe rólam. Vicces, nem?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.22. 20:29
Na, Marci, tudsz te ilyet?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.22. 20:27
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.22. 20:25
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.22. 20:22módosítva: 2006.04.22. 20:23
Anya legnagyobb örömére, kezdek igazán jókislány módjára viselkedni a többi gyerekkel. Már nagyon rég nem löktem fel senkit, sapkát is csak elvétve rabolok (leginkább a szép színes kendőket szeretem), és nagyon-nagyon ritkán csípek meg valakit. És ma új játékot találtam ki, a babasétáltatást. Kétszer is eljátszottam, egyszer egy kisfiúval, egyszer meg egy kislánnyal. Úgy kell csinálni, hogy kiválasztok egy nagyjából velem egykorú gyerkőcöt, megfogom a kezét, és elviszem sétálni. Szegény áldozataim nem nagyon értették, hogy egészen pontosan mi is történik, vagy hogy mit kellene tenniük, csak hagyták, hogy magammal cibáljam őket, míg meg nem untam, és el nem engedtem a kezüket.
Ehez a témához tartozik, habár már elég rég volt, hogy eljött Nagyihoz a pótlánya, és az ő fél éves kisfia, Marci. Mindenki nagy próbatételnek gondolta, hogy mit fogok szólni hozzá. Hát, akkorát hancúroztam vele, hogy öröm volt nézni! Eddig csak azért nem számoltunk be róla, mert Anya bénázott a képekkel, és csak ma kerültek fel a gépre, erről pedig képek nélkül nem érdemes beszélni. Marci egyébként tüneményes, mosolygós és barátságos, nagyon remélem, hogy sokszor találkozunk még.
Ismerkedünk: Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.21. 22:07
Délután elvittük Nagyikámat a MaxCitybe, mert nemsokára megy ki az én amerikai nagybácsimékhoz (Anyu bátyókájához, az én keresztapumhoz), és nekik szeretett volna venni valami szépet. Engem őszintén szólva ez eléggé hidegen hagyott, viszont nagyon élveztem, hogy annyi sok látnivaló volt ott, meg szép széles folyosók, és annyit, de annyit szaladgálhattam, amennyit csak akartam. Persze minden eladót levettem a lábáról, mert mindenkivel azonnal elkezdtem barátkozni. A legjobban viszont az tetszett, hogy az egyik kirakatban egy élő nyuszi volt. Biztos még Húsvétról maradt ott, de nagyon ügyesen megcsinálták a helyét, igazi gyeptéglákat raktak le neki, és nagyon jól nézett ki az egész. Amikor odamentünk, csak üldögélt, aztán észrevette, hogy van közönsége, és elkezdte produkálni magát. Nahát, én úgy megijedtem, amikor megmozdult, hogy még ugrottam is egyet. Aztán meg persze el se akartam válni tőle, annyira megtetszett.
Amúgy is kicsit ijedős napom volt, mert kora délután zivatar volt nálunk, és bizony mennydörgött meg villálmlott, és az a nagy robaj nem igazán tetszett.
Estére jól kifáradtam a nagy rohangálásban, de annyira jó kedvem volt, hogy nem aludtam el a kocsiban. Igaz, ha hagyják, egy sarokkal a házunk előtt már lecsukódott volna a szemem, de erre Anya azt mondta, hogy ne toljak már ki vele ennyire, úgyhogy végül megszántam, és hajlandó voltam vacsorázni, meg fürdeni is.
Itt egy kép, ahol kölcsönösen szemléljük egymást a nyuszival. Ja, ezt a gyönyörű szoknyácskát tegnap kaptam keresztanyutól. (Azért volt nálunk fényképezőgép, mert Anya szerint olyan csinos vagyok benne, hogy muszáj volt megörökíteni.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.21. 13:10
Anya ma reggel (megint) elment, és én Apával maradtam. De már egészen megszoktam, éppen csak integettem egy kicsit és már mentem is vissza játszani. Büszke is volt rám Anya, hogy már ilyen felnőtt módon viselem az ilyesmit. Szóval elment és bekukucskált tesókához. Örömmel jelentjük, hogy minden rendben, remekül növekszik, megmutatta szépen, hogy van neki két pici keze, meg lába, meg mindene, ami kell. Azt persze még titkolja, hogy öcsike, vagy hugica lesz, de végül is ráérünk még megtudni.
De térjünk vissza hozzám, végülis ez az én naplóm. Új szót tanultam, a "néni"-t, és nagyon lelkesen mondogatom is. Viccesek lehetünk az utcán, ahogy én a babakocsimból kiabálok, hogy "néni, néni, néni", Anya meg boldogan helyesel, vagy időnként közli, hogy nem, az történetesen egy bácsi volt. Bácsi? Az meg milyen bonyolult szó? Miért kellene nekem ilyeneket is megtanulni?
Nagyon szeretek ám Apával játszani!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.19. 21:11
Vagy találóbb lenne az ördögfióka kifejezés? Ezen még elgondolkozom. Imádom ugyanis a frászt hozni kedves felmenőimre, illetve bármilyen felnőtt egyénre, aki éppen velem van (lásd esernyő és szemkiszúrás). Praktikus okokból ez leginkább Anyára vonatkozik, aki egyre humorosabban veszi újabb és újabb húzásaimat. Egyszer, még télen, amikor a Szent István Parkban sétáltunk, és egy pillanatra nem figyelt, én rögvest fejest ugrottam egy nagyjából egy méter mély gödörbe, aminek az alja tele van ültetve kúszó bokrokkal. Azt hiszem, erről be is számoltam akkor. Nem felejtettük ám el az esetet, Anya meg is fogadta, nem enged még egyszer annak a szakadéknak a közelébe még egyszer. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. Ma, miután sikeresen megakadályozta, hogy a szökőkútba vessem magam, hirtelen arra gondoltam, mi lenne, ha megint kipróbálnám a halálugrást. Anya persze ott volt a sarkamban, csakhogy én gyorsabb vagyok nála, és mielőtt elkapott volna (bár éreztem, hogy a ruhámat sikerül majdnem megfognia), már vetődtem is fejjel előre a mélybe. Au. Babatársaim, ha ilyesmire adjátok a fejeteket, tegyétek a kezeteket az arcotok elé. Tapasztalatból mondom, ez fáj. Na persze nem nagyon, nem is sírdogáltam tovább egy-két percnél, viszont úgy néztem ki a földes arcocskámmal, mint egy vérbeli, szurkos kisördög. Meg is jegyezte egy arrajáró apuka, hogy született rosszaság vagyok, mire Anya, bőszen helyeselt. Akkor már jól volt, mert látta, hogy ép bőrrel megúsztam az egészet, egy hajszálvékony karmolás van a nózimon, meg egy helyen megkacolódott a kezem is, de ha minden kalandom így végződik, akkor nem lesz nagy bajom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.19. 20:57
Mivel a tesóka miatt Anya nem lovagolhat, gondoltam, majd én átveszem a stafétabotot. Erre az is okot adott, hogy a paciga, akin már ültem egyszer, új helyre került, és persze meg kellett nézni ott is. Anya nagyon kíváncsi volt, hogy mi lesz a véleményem a lovakról, mert elég rég nem láttam ilyen nagy állatot. Hát mit mondjak, meg kellett egy kicsit szoknom, először nem akartam megsimogatni, de persze azt sem hagytam, hogy másfél méternél messzebbre vigyenek tőle. Mert azért valahol mégis nagyon tetszett. Aztán, kis idő elteltével felbátorodtam, annyira, hogy nekiláttam turkálni a lóápoló cuccos dobozban, és egykettőre megtaláltam a gyerek-méretű lófésülő kefécskét. Nosza, rögtön neki is láttam tisztogatni a pacit, ahogy az uncsitesóimtól, Lillától és Rékától láttam. (Igazából csak másod-uncsitesók, de azt túl hosszú mindig leírni.) Aztán jött az a rész, amikor fel lehetett ülni a packa hátára. Először persze az uncsitesók lovagoltak, én meg néztem, és annyira, de annyira tetszett a dolog, hogy majd' kiugrottam Anya kezéből, és úgy lármáztam, hogy attól félt, énmiattam fog megijedni a lovacska. Végül, alig kibírható fél órás várakozás után eljött az én nagy pillanatom! Felkerültem a nyeregbe! Első pillanatban azért megszeppentem egy kicsit (nagyon messze volt a föld, mert ő bizony rendes nagyló, nem póni), de vicces módon, amint tett egy lépést, máris remekül éreztem magam. Élveztem, ahogy ringatott a járása, nézelődtem onnan a magasból, sőt, még a sörényét is hajlandó voltam megfogni. Erről sajna nincs kép, mert Anya engem tartott, az ő unokatesója (a ló gazdija) meg a lovat vezette, úgyhogy nem volt aki fotózzon. Azért a végén csak készült egy közös kép. Anya keresztlánya, Lilla áll a paci fejénél, Réka pedig éppen készül fincsi répát adni a lovacskának, mert olyan rendes volt velünk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.18. 20:14
Végül pedig mindenkit kirángattam az utcára, hogy játszanak velem, mert nagyon untam már az egyhelyben ücsörgést. Itt éppen Dani nagybátyót szórakoztatom. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.18. 20:11
Aztán játszottam az esernyőmmel (hát persze).
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.18. 20:09
Nagy locsolkodást nem rendeztünk, de azért Nagyapa és Dani nagybátyó eljöttek beillatosítani. Volt viszont nagy családi ebéd még vasárnap, ahol hatalmasat hancúroztam. Először is megismerkedtem a búgócsigával (és egy csokinyuszival).
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.18. 20:03
Most, hogy meglátta a képet (újra), Anyának persze eszébe jutott a legnagyobb szenzáció. Déditől kis székeket kaptam, és azok mindent felülmúlnak. Azóta is folyton hurcolom valamelyiket, ráülök vagy ráállok és onnan mászom tovább, szóval rendeltetésszerűen használom. Pillanatok alatt rájöttem, hogy egy kisszékre állva fel tudok mászni a nagy székre, onnan pedig az ebédlőasztalra, ami eddig nagyjából az egyetlen vízszintes felület volt a nappaliban, amit nem értem el. El is tűnt róla a sok felhalmozott holmi!
Anya megígérte, hogy nemsokára lesz kisasztalom is, csak amit kinézett, és már el is mentünk megvenni, az pont nem volt, hanem csak egy hónap múlva lesz. Sebaj, addig is ott van nekem a nagy asztal!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.18. 19:55módosítva: 2006.04.18. 19:56
Anyát mostanában nagyon lefárasztom, ráadásul dolgoznia is kell, úgyhogy megint lemaradt a naplómmal. Pedig zajlik ám az életem, lenne miről írni. Itt volt például a Húsvét, jött hozzánk nyuszi, és hozott dolgokat. Babakocsit babával, amit azóta is lelkesen tologatok. Búgócsigát, amit egy kicsit már meg tudok pörgetni, habár a búgást csak Anya tudja előcsalni belőle, meg persze Apa. Meg esernyőt, amit mindenre használok, kivéve arra, hogy eső esetén a fejem fölé tartsam. Igazából csak azért lett, mert amikor Nagyival elmentünk, hogy segítsünk válogatni a nyuszinak, akkor nemes egyszerűséggel megfogtam az ernyőt, és nem voltam hajlandó elengedni. Azóta is, ha megkaparintom, akkor sokáig nem is teszem le. Ami azért jó, mert remekül le lehet vele verni mindenfélét, és Anya is frászt kap, hogy mikor megy a szemembe valamelyik gombocskája (mert persze tüskéi nincsenek). Én viszont imádom.
Mi lehet ebben a nagy csomagban? Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.08. 21:41
Ilyen ügyesen tudok Anya lábán egyensúlyozni. És végre van közös képünk is, mert az bizony már régen készült. És persze látszik a rumli is, ami lassan kezd állandósulni a lakásban. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.08. 21:35
Kihasználtuk, hogy jól átmelegedett a lakás, úgyhogy Anya engedte, hogy szaladgáljak egy kicsit meztelenül. Olyan jól éreztem magam, hogy szinte nem is akartam felöltözni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.06. 19:51
De jó a kedvem. Ma sokat bohóckodtunk Anyával. Az egyik vicces dolog, amit kitaláltam, hogy megpróbálok egy lábra állni. Nagyon ügyesen csinálom, és rettentő vicces vagyok Anya szerint, de fénykép még sajnos nem készült róla, mert olyan sokáig azért nem tudok így maradni. A másik, hogy Anya úgy fordította a fényképezőgép nézőkéjét, hogy láttam magam benne, ami nagyon tetszett nekem, ebből lett is egy-két jó képecske.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.04. 20:48módosítva: 2006.04.04. 21:31
Vagyis alma, ha valakinek nem lenne egyértelmű. Nem is az a különleges benne, hogy mondom, mert mostanában egyre több szavam van, hanem az, hogy ma egy képről, Anya "Mi ez?" kérdésére hajlandó voltam megnevezni! Eddig ugyanis minden "mi ez?" kérdérsre csak annyit mondtam, hogy "ott". Mert ugye idáig az volt a feladat, hogy "hol a kutyus (cica, baba, néni, stb.)?" Hiába, az ember szülei egyre többet várnak.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.04.03. 20:25
Anya néha teljesen ledöbben, amikor bemutatom neki, milyen okos és tanulékony tudok lenni. Ma például elkezdtem a szemetet összeszedni, és a szemeteshez hordani. És nem is tévedek, a tévé távirányítóján kívül semmit nem tettem a vödörbe, ami nem oda való (és a távirányítóról is lehet vitatkozni). Ja, merthogy elkezdtem tévézni. Anya nem is érti, honnan jön ez, nagyon figyeltek rá, hogy ne menjen a tévé, amikor én fenn vagyok, de pár napja, ha megtatlálom a távirányítót, akkor rögtön be is kapcsolom a tévét és nézem is! Sőt, néha nyafogok, ha Anya kikapcsolja, úgyhogy most már a távirányítót is rejtegetni kell, nem csak a telefont. De a pakolásnál tartottam. A szeméten kívül a szennyes ruhámat is egyenesen bepakoltam a szennyestartóba, és amikor kibontottam egy csomag műanyag kanalat (valahogy eltünedeztek a jó kis műanyag kanálkáim, kellett egy új adag), akkor a tartójukat nem eldobtam, hanem visszaraktam az asztalra, ahonnan elvettem. Persze kaptam nagy puszikat minden egyes akciómért. Valahogy azt kellene elérni, hogy később is így örüljenek Anyáék minden egyes apróságnak, amit itthon csinálok. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.03.29. 20:42
Habár még nem beszélek, egyre inkább kezd oda-vissza jellegűvé válni a kommunikációs technikám. Vagyis megtanultam igent és nemet inteni az okos kis fejecskémmel (Anya fogalmazott így). Persze a válaszaim megbízhatósága kicsit még ingadozik, Anya szerint az "igen" általában hihetőbb, mint a "nem". Például ha Anya megkérdezi, kérek-e még almát, és én lelkesen rázom a fejemet, aztán a biztonság kedvéért mégis megkínál, akkor még jóízűen elfalatozok vagy egy fél almácskát. Viszont ha megkérdezi, álmos vagyok-e, és bólogatok, akkor az általában igaz. Múlt szombaton meg, amikor Apás délelőttöm volt, és Anya éppen pelust cserélt, mielőtt elmentünk volna a játszótérre, és megkérdezte, jó lesz-e Apával sétálni, akkor is széles mosollyal bólogattam. Aztán akkorát játszottam, hogy majdnem négy(!!!!!) órát aludtam délután. Még szerencse, hogy nem kellett mennünk sehova. Amúgy ezt a mutatványt azóta sem ismételtem, sőt, mintha egy heti alvást lerendeztem volna előre, mert azóta megint éppen hogy végigalszom az egy órámat.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.03.13. 23:02
Anya döbbenetére elkezdtem rosszalkodni. Azt az új szokást vettem fel, hogy ha találkozom egy nálam nagyobb gyerekkel (na jó, öt éven innen), akkor nekitámaszkodok két kézzel, és addig tolom, amíg el nem esik. Már ha Anya nem csap le rám előbb, "Liza, ilyet nem szabad csinálni!" felkiáltással. Aminek persze semmi foganatja nincs. Anya szerint rám férne, hogy valakitől visszakapjam, akkor talán rájönnék, hogy ez nem is olyan jó vicc, mielőtt még én válnék a játszótér rémévé.
Persze nem csak rosszaságra futja tőlem, mert a kisebb gyerekekkel viszont teljesen anyáskodó lettem az utóbbi időben. Mindent odahordok nekik, amire szerintem szükségük lehet, a játékoktól a kajáig, és a múltkor úszás után a szaunában elkezdtem megtörölgetni az egyik kislányt. Anya el is könyvelte, hogy minden téren készülök a tesó érkezésére. :)
Jaj, és utólag is köszönöm mindenkinek a nőnapi köszöntéseket! Sok puszi érte cserébe! Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.03.07. 21:11
Kicsit szabadságoltam Anyát a naplóírás alól, mert szegény Nagymamim a múlt csütörtökön eltörte a könyökét. Annyira, hogy meg is kellett műteni. Igaz, szombaton már haza is engedték, de azért nem könnyű az élet begipszelt karral, úgyhogy Anyával többet segítünk neki, mint máskor szoktunk. Még szerencse, hogy nem lakik messze, két perc alatt át tudunk szaladni hozzá, ha valamire sürgősen szüksége van. Gyógyulj meg hamar, Nagyikám!
Ráadásul Apának is el kellett utaznia hétfőn, és csak csütörtökön jön haza. Hiányzol, Apa! De csütörtök azért már nincs olyan messze.
Egyébként nagyon jó a kedvem, mostanában éppen szappanbuborékot fújni tanulok, már megvan a mozdulat, amivel bemártom a buborékfújót, meg fújni is tudok, csak valahogy a kettőt kellene összekombinálni. Bár ma sikerült olyan lelkesen hadonásznom vele, hogy két egész buborék kis is szállt, de én annyira el voltam foglalva a hadonászással, hogy észre se vettem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.27. 22:36
Akármennyire vacak az idő, gyorsan telnek a napok, mert Anya szerint minden nap egy kicsit felnőttebb vagyok. Nem mintha nem imádnék rosszalkodni, és néha rám is kiabál Anya (amikor például a huszadik rászólás ellenére is kipakolom az evőeszközöket a fiókból, amíg ő mosogat), de ennek is így kell lennie.
Szóval a dicsekvés. Beszélni még ugyan nem kezdtem el, de a passzív szókincsem az napról napra bővül. Például vannak már szavak, amiket a felnőttek beszélgetéséből is megértek, és rögtön reagálok is rá. Ha szóba kerül valakinek a feje (pl. fáj Apa feje), akkor rögtön mutatom a sajátomat, a kabát, cipő, csizma, sapka, kesztyű hallatán is rögtön mutatom, hogy hova való.
A "hozd ide", "vidd oda", "tedd bele", az remekül megy, szombat este például odahordtam Anyának a szétdobált könyveimet az utolsó szálig (még azt is, amit Apa éppen nézegetett. Bocsi, Apa, de a rendrakás, az rendrakás).
Van saját külön bejáratú feladatom is, amit fontosságom teljes tudatában szoktam megcsinálni. A mosogatógép kipakolásánál én adogatom Anyának az evőeszközt (de csak azért, hogy utána jól kipakoljam a fiókból az összeset, lásd fentebb) és teregetéskor (még mindig) boldogan adogatom a ruhát Anyának. Sőt, ma az utolsó darabbal (az én kis pizsimmel) nagymosást játszottam. Ezen azt kell érteni, hogy odavittem a mosógéphez, beraktam (ügyesen, nem lógott ki egy csücske sem), rácsuktam az ajtót, aztán kinyitottam, kivettem és beraktam a teregetős lavorba, odavittem Anyának, aztán kezdtem elölről az egészet. Eltartott egy darabig, amíg felkerült a szárítókötélre, de Anya szerint minden pillanata megérte.
Fürdésnél én magam mosom meg a pocakomat, sőt, már kezet is tudok mosni. Ja, ha meghallom a "mosás", "pancsi", vagy valami hasonló szót, rögtön mutatom, hogy hogy szoktam kezet mosni.
Félig-meddig tudok bukfencezni, vagyis ha Anya azt mondja, hogy "bukfenc", rögtön felveszem a kiindulási helyzetet (hasonlít az "A" betűmre), Anya pedig segít gurulni. Ezt rettentően szeretem.
Tanulok puszit dobni, és már elég jól megy.
És ma, életemben először igazi, cuppanós puszit adtam Anyának fürdés közben. Anya meg persze teljesen elolvadt. Jó lesz megjegyezni, hogy egy puszival sok-sok rosszalkodást jóvá lehet tenni. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.27. 20:47
A mozgalmas péntek másik fele azért volt izgi, mert Anya és Keresztanyu elvittek a Camponába a Tropicáriumba (vagy hogy írják). Már ailg várják mindketten, hogy az Állatkertbe mehessünk, de amíg ilyen cidri van, addig kénytelenek vagyunk fedél alatt maradni. Talán nem is volt rossz ez a kis "edzés" a nagy állatkert előtt, mert az igazat megvallva eléggé meg voltam illetődve az elején. Legalább fél órán keresztül nem engedtem el Anya kezét, és nagyon nagyra nyitott, kerek szemmel nézelődtem körbe. (Szerintetek nem felejtették otthon Anyáék a fényképezőgépet? De bizony.) Aztán feloldódtam annyira, hogy már önállóan is mertem rohangálni, Anyáék meg csak gyóztek utolérni. A legjobban persze a magyarázó szöveget duruzsoló fejhallgatók tetszettek, de hát azt hiszem, ez természetes. Azért nagyon megnéztem a krokodilokat, meg a teknősöket is. Na és a cápák, na, azok nagyon tetszettek. A végén annyira belejöttem az állatnézegetésbe, hogy csak azért hagytuk abba, mert már nagyon elfáradtam.
Itt egy kép a vizilovammal, csak hogy legyen valami állatos kép is ide.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.27. 20:36
Múlt péntek elég mozgalmasra sikerült, annyira, hogy megér két külön bejegyzést. Szóval, Anya elment ultrahangra, és bekukucskált a tesóhoz, hogy mindennel meg van-e elégedve. Tesóka üzeni, hogy minden szuper, van bőven helye fickándozni, vidáman integetett két kézzel, két lábban, és büszkén kihúzta mind a három egész nyolc tized centiméternyi testecskéjét. Anya nekem is megmutatta a fényképet, de nem nagyon tetszett, mert kicsi is, meg fekete-fehér is. Nem értem, miért nem lehet róla olyan szép képeket csinálni, mint amilyenek rólam készülnek. Na de sebaj, Anya azt mondta, hogy lehet, hogy pár hónap múlva még video is lesz róla. Az azért majd biztos jobban leköt engem is.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.21. 21:41
Mostanában nagyon szeretek így nézelődni. Olyan vicces így a világ. Anya úgy nevezi, hogy "A" betűt csinálok magamból, mert oldalról teljesen úgy nézek ki. Kicsit nehéz lefényképezni, mert ha meghallom a fényképezőgép hangját, akkor rögtön odarohanok, hogy megnézzem. De azért csak sikerült lekapni egy ilyen pillanatban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.19. 21:50
Anya már megint ellustult egy kicsit, úgyhogy megint felgyűlt a mondandóm. Vegyük akkor szép sorjában. Először is, elkezdtem tornára járni, ami rettentően tetszik, főleg a sok gyerek, meg a rohangálás. Amikor a földön ülve kéne dolgokat csinálni, az nem jön be, úgyhogy néhány perc birkózás után annyiban maradunk, hogy a többség fegyelmezetten üldögél és dolgozik, én meg közöttük rohangálok, egy kissé zavarban lévő Anyával a nyomomban. Ja, és az egy órás célzott mozgás után alszom vagy húsz percet, és ezzel le is van tudva az egész napi álomszükséglet. Viszont pénteken, mikor már jöttünk el, sikerült önállósítanom magam, és megmásztam egy félemeletnyi lépcsőt teljesen egyedül, úgy, hogy csak az egyik kezemmel támaszkodtam a falnak. Nagyon büszke voltam ám magamra a tetején!
A péntekhez tartozik még, hogy végül nem kaptam meg az esedékes oltást, mert ugye himlő ellen oltottak volna, csak hát a tesóka ott ücsörög Anya pocijában (de nem azért, mert megette, tudom én), és még túl fiatalka, úgyhogy szerzett nekem egy hónapnyi szuri-haladékot. Kezdem már látni a megtesósodás előnyeit. :)
Szombaton, a napsütést kihasználva hancúroztam egy hatalmasat a játszótéren Apával, lehetett is rögtön mosni a téli kezeslábasomat. És mivel apa telefonja remek fényképeket készít, lett is rólam egy pár jó kép (lásd lejjebb).
Ja, és szombat délután ismét kutyakalandom volt, találkoztunk két kutyussal a házunk előtt, egy fekete-fehér foltossal meg egy magyar vizslával, akik éppen egymással hancúroztak. Hát nekem ez annyira tetszett, hogy alig bírtam magammal, folyton körülöttük táncikoltam, még puszit is kaptam, megsimogattam őket, egyszóval alig lehetett levakarni róluk. Mondta is a foltos gazdija nagy szomorúan, hogy látja, most már nem ő szereti a legjobban a kutyáját. Annyira magával ragadott az élmény, hogy ma, amikor sétára indultunk, megálltam a kapuban, és vagy öt percig "vau-vau"-t kiabálva futkostam fel-alá. Reméltem, hogy megint jönnek a kutyusok, de nem volt szerencsém. Nem baj, biztos lesz még szerencsém hozzájuk. És ahogy nézem, hamar lesz nálunk is kutya. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.14. 20:34módosítva: 2006.02.14. 22:06
Nagyon szertem Anyát! Enni! Ha éppen nincs jobb dolgom, vagy nyügi vagyok, egy kis anyahusi mindig feldob. Apának úgy tetszik ez, hogy azt mondta, le is akarja fényképezni. Hát íme:
Nem finomkodom egyébként, van, hogy egy egész napig látszik a fogaim nyoma. De hát szép fogaim vannak, nem árt az. :)
Egyébként ma délután felolvasást tartottam Anyának, mert nem igazságos, hogy mindig csak ő olvas nekem. Előszedtem hát egy érdekesnek tűnő dobozt (Anyáék esküvői emlékei, a dísztáviratok meg ilyenek), kiszedtem, ami benne volt, és mindent szépen felolvastam Anyának. "Bababa-bababa-bababa." Ez volt minden levélre írva. Bizony. Anyának annyira tetszett ez a dolog, hogy tervezek egy következő hasonlót is, csak még ki kell találnom, hogy mit olvassak neki legközelebb. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.14. 20:25
Nagyon rég nem készült rólam kép a fürdőkádban, úgyhogy Anyáék ma úgy döntöttek, hogy jól lefotóznak aktilag. Engem nem zavart a dolog, csak azt nem értettem, hogy miért nem játszhatok a kádban azzal a csodálatos masinával.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.09. 22:49
Anyának sikerült lekapnia, amint éppen "halacskázom". Fényképen nem mutat olyan jól, olyan, mintha csak befognám a fülemet, de hozzá kell képzelni, hogy éppen cuppantok a számmal, és a hozzá mindjárt széttárom a tenyeremet is.
Amúgy a nap újdonsága, hogy vacsoránál már teljesen egyedül ittam a poharamból. Felemeltem, ittam, letettem, felemeltem, ittam, letettem, és csak a legvégén öntöttem egy kis vizet a nyakamba. Anya nagyon örült nekem, még meg is tapsolt. Én meg csak mosolyogtam magamban, már rég tudnám ezt, csak élveztem a teljes körű kiszolgálást. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.02.07. 21:55
És nem csak azért, mert Anya nincs éppen ereje teljében (rémes, még ki se látszik a földből ez a tesóka, de már bántja Anyát. Persze állítólag én is ilyen voltam, de hát az ki van zárva :) ), hanem azért is, mert múlt péntek óta nem volt szegénykének számítógépe, így aztán nem tudta írni a naplócskámat.
Fel se tudom sorolni, mennyi minden történt velem amióta utoljára bejegyzés készült, úgyhogy nem is próbálkozom, csak egy pár érdekesebb részletet ragadnék ki. Először is, szteptánc leckéket veszek, és Anyák nagy derültségére, be is szoktam mutatni a tudományomat. Aztán, megtanultam úgy csinálni mint a halacska, cuppogok és a kezemmel a kopoltyúit utánzom. Nem tökéletes persze a dolog, de Anya akkor is nagyon büszke rám. Ja, és már több mint egy hete átalszom az éjszakákat, este hét körültől reggel hétig, úgyhogy Anya is pihenhet egy kicsit. (A kis telhetetlen erre meg azt mondja, hogy jó-jó, de ő most legszívesebben egész nap aludna. Na azért azt már nem!) És szépen el tudom mutogatni a szemem, a szám meg az orrom, néha a fülem is, és ha szóba kerül a csizma, akkor a lábamra mutatok, ha pedig a sapka, akkor a fejemre. Nah, hirtelen ennyi jutott eszembe, és remélem, mostantól megint tudok rendszeresen jelentkezni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.21. 21:40
Először is szeretném megköszönni mindenkinek a biztatást tesó-ügyben. Anya szerint is nagyon szuper lesz, csak egy kicsit kell várni, amíg igazán lehet majd játszani vele, és onnantól kezdve sose fogok unatkozni. Én hiszek neki, de addig is igyekszem bemutatni, hogy tudok én rosszalkodni két gyerek helyett is. :)
A rosszalkodás mellett azért marad időm arra is, hogy édes kis apróságokkal lepjem meg Anyáékat. Ma például ellestem Anyától, hogy hogyan mossa a haját, és amikor az én hajamat mostuk, én is segítettem dörgölni a fejemet. Nagyon jó móka volt, még sírni is elfelejtettem, pedig a hajmosáshoz nálunk az hozzátartozik. (Könnymentes sampon? Hahaha.)
Ja, és arra is rájöttem, mire való az a sok remek kulcs, amiket annyira szeretek elszedni. Anya ugyanis észrevette, hogy megpróbálom a zárba illeszteni a kulcsot, és talán még menne is, ha egy kicsit magasabb lennék.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.18. 20:38
Anyáék szörnyű merényletre készülnek ellenem! Tegnapelőtt olyan hírt közöltek velem, hogy egész mostanáig nem tértem magamhoz, még a naplómat se tudtam vezetni!
Olyasmit mondtak, hogy kistesóm lesz! Nekem! Az Egyetlen Gyermeknek! Persze azt is mondták, hogy még nagyon korai és ezért még nem is annyira biztos és egy kicsit titok is, de ezt a sokkoló hírt meg kellett osztanom Veletek, Babatársaim. Remélem, ha már ilyen tettek velem, akkor gondoskodnak róla, hogy jófej legyen a jövevény. Addig is igyekszem kihasználni az időt, és minél többet együtt lenni Anyáékkal.
Ma például fogtam a kis hátizsákomat, amit nagymamámtól kaptam, beleraktam a kis könyvecskémet meg a teácskámat és elkísértem Anyát dolgozni. Ugyanis úgy alakult, hogy most időnként be kell mennie a munkahelyére, és ha épp nincs elérhető bébiszitter, akkor én is megyek vele, és segítek neki. Aztán, majd ha oviba megyek, az ovónénik nem fogják érteni, miért rajzolgatok folyton lombikokat meg pipettákat...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.15. 22:45
Ma voltunk úszást pótolni, de sajna megint nem lett kép, mert úgy alakult, hogy újra Anyával voltunk kettesben. Na és az azért még neki se megy, hogy engem is tartson, meg a fényképezőgépet is, ráadásul a megfelelő távolságban. Engem persze nem annyira zavart a fotóapparát hiánya rettentően élveztem a vizet. Mostanra már olyan ügyesen ugrálok a vízbe, hogy Anya egészen elképedt tőlem. Kiülök a medence szélére (kb. harminc centire a vízfelszíntől), Anya elmondja a mondókát (a "Zsipp-zsupp" kezdetűt), én szépen lengetem a karjaimat ritmusra, és amikor odaérünk, hogy "zsuupsz" (nem előbb, és nem kell utána még fél órát könyörögni nekem, bizony!), akkor szépen beleugrok a vízbe. És persze hatalmasakat viháncolok közben, mert ez jó játék! Ma még azt is megtanultam Lilitől, akivel a kezdetek óta együtt járunk, hogy hogy kell ugyanezt a vízben megtenni, egy úszó deszkáról. Amíg nem láttam, hogy Lili onnan is milyen szépen beugrik, addig csak üldögéltem a deszkán és gyönyörködtem a kilátásban, de aztán rákaptam az új móka ízére, és abba se akartam hagyni!
Ennek a nagy hancúrozásnak az örömére, aludtam vagy húsz percet, meg aztán egy órát. Anya nem is érti, hogy vagyok képes ilyen kevés alvásra ennyi mozgás mellett.
Ráadásul este ráhoztam szegényre a szívrohamot. Azzal kezdtem, hogy nem volt kedvem elaludni, pedig azért estére már tényleg elfáradtam. És miután végre elnyomott az álom, alig fél óra múlva keservesen zokogni kezdtem. Ilyenkor általában kapok egy kis (cukormentes) teát, és minden rendben van. De nem ma. Ellöktem a cumisüveget, és üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. Nem hagytam abba akkor sem, amikor Anya felvett és megpróbált szép szóval megvígasztalni. Semmi se volt jó, a cumisüvegtől csak még jobban zokogtam, Anya már kezdett komolyan megijedni. Aztán eszébe jutott, hogy talán nem finom a tea. És akkor kiderült a turpisság. Eldugult a cumi! Nem jött semmi abból az üvegből, nem csoda hát, hogy fel voltam háborodva! Még szerencse, hogy mindig van itthon egy tartalék cumicska, rögtön helyre is állt a világ rendje, öt perc múlva mélyen aludtam, és Anya legnagyobb örömére azóta nem is ébredtem fel.
Itt éppen a nagy játékos dobozomat viszem Anyának, hátha ő is akar magának választani valamit. Nem vagyok ám irígy én! :) Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.14. 21:32
Két kezemben egy-egy Túró Rudi, nincs is nekem semmi gondom, ejeha!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.12. 22:07
Anyának tegnap nem volt ideje beszámolni, de mindketten rettentően élveztük az úszást kedden. Az új csoportunk is nagyon szuper, és én úgy élveztem a vizet, mint talán még soha. Anya szerint egyértelműen látszott rajtam, hogy mennyire hiányzott. Sajnos fénykép nem készült, mert Anya egyedül volt velem, de vasárnap Apa és Keresztanya is jönnek, és akkor biztos lesz fényképezés.
Amúgy előbújt két örlőfogam is, úgyhogy most már hivatalosan is tíz fogam van, és még kettő igyekszik gőzerővel kifelé. Ennek megfelelően remekül kezdek rágni, müzlit reggelizem Anyával (pontosabban Anyáét, mert abból, amit külön nekem vett, nem nagyon akarok enni), és virslit meg rántottát meg ilyeneket vacsorázom, és már majdnem felnőtt kaját ebédelek. Most éppen az aszalt gyümikkel ismerkedem, az alma és a cseresznye meg a mazsola is nagyon ízlik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.09. 22:12
Ma kaptam igazi fogkefét, meg fogkrémet hozzá, és este ki is próbáltam. A fogkefe műfaja eddig is tetszett, leginkább Anya elektromos fogkeféjét akartam közelebbről megismerni, de a fogkrémes fogmosás eddig ismeretlen volt a számomra. Meg kell mondjam, tetszett a dolog, ami kész szerencse, mert így nem kellett fáradtságos munkával Anyára köpködnöm azt a sok fogkrémes habot.
Holnap egyébként izgalmas napom lesz, mert idén először megyünk úszni. Nem csak az a nagy szám ezzel kapcsolatban, hogy már több, mint egy hónapja nem voltam, hanem az is, hogy új csoportba és új tantó nénihez megyünk. Anya nem is volt túl lelkes a dologtól, mert nagyon megszerettük Rékát, akihez már majdnem egy éve jártunk, csak hát neki is van két gyerkőce, és úgy tűnik, egy kicsit sok lett a munkából. Persze mindenki nagyon aranyos ott, úgyhogy biztos nagyon klasz lesz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.07. 23:17
Anya ma fantasztikus felfedezést tett. Nemsokára akár copfos kislány is lehetek, mert amikor fejjel lefelé lóbál, így: , akkor már lobog a hajam. Mondtam is neki, hogy vegyen egy-két frizura-divat lapot, mert szeretném valami csinos formára vágatni. :) Egyébként imádok így himbálózni, nagyon izgalmas a világ fejjel lefelé. Az meg különösen tetszett, hogy a tükörben láttam is magam így. Szinte bántam, amikor vége volt a fényképezésnek. De bízom a szüleimben, mindig kitalálnak valamit a szórakoztatásomra. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.06. 21:13módosítva: 2006.01.06. 21:24
Ma délután elmentünk Anyáék barátaihoz. Nagyon kedvesek és aranyosak, de számomra a legfontosabb dolog az, hogy náluk még áll a karácsonyfa (ami gyönyörű, egyébként, és még engem is túlélt), tele finom-finom szaloncukorral, és hogy van egy hatalmas kutyájuk. Ennek megfelelően azzal töltöttem a délutánt, hogy egymás után tömtem magamba a szaloncukrokat (nyamm-nyamm), és közben barátkoztam a kutyussal. Aki tényleg hatalmas, magasabb nálam, és vagy ötven kiló. Ugyanakkor rettentő barátságos, még akkor sem orrolt meg rám, amikor kicsit meghúztam a fülét, vagy véletlenül ráléptem a lábára. Persze azért akkor voltam a legbátrabb, ha Anya fogta a kezemet közben, de hát nem is lehet csodálkozni rajta, én még nagyon kicsi kislány vagyok. Akkor azért egy kicsit megijedtem, amikor elestem, és hirtelen nagyon fölém tornyosult. De persze nem történt semmi, csak jólesett odabújni Anyához egy kicsit. Hazafelé aztán mélyen elaludtam a kocsiban, otthon meg jól felébredtem, és alig akartam újra elaludni. Amúgy is vacakok mostanában az éjszakáim, mert még mindig nem bújtak elő a fogaim, bár Anya ma testi épségét kockáztatva kitapogatta, hogy a négyből háromnak már kint vannak a csücskei, úgyhogy a hét végére talán túl leszek a nehezén.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.05. 16:22
Na meg a karácsonyfa? Már rég leszedték Anyáék (ebben még én is segítettem), de Anya most megtalálta ezt a képet, amin éppen hintaoroszlánozok, és a háttérben a fa is látszik.
Ja, és majdnem elfelejtettem a mai nap legnagyobb hírét. Bilibe pisiltem! Anya eredetileg nem akart még bilit venni, de most, hogy ilyen csúnya lett a popóm, mégis lett nekem bilim, hogy egy kicsit kevesebb időt kelljen a fülledt pelusban tölteni. Persze semmi erőszak nincs a dologban, (hah, nem is engedném!), csak amikor Anya a fürdőszobában van, szépen ráültet, én meg felkelek, ha eluntam. Na és ma reggel rögtön azzal kezdtem, hogy pisikéltem egyet! Volt nagy öröm! Én nem nagyon értettem, hogy mitől olyan nagy szám ez, de azért örültem, hogy Anya így örült. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.04. 22:48módosítva: 2006.01.04. 23:15
Igazából semmi különös nem történik mostanában velem, csak a mindennapok apró-cseprő gondjai vannak. Egyszerre négy örlőfogam is jön, nehezek az éjszakák és még a popsikám is megsínylette ezt az eseményt, amellett még náthás is vagyok, és újra bevertem a fejem ugyanott, ahol karácsony előtt. Ma meg is jegyezte egy néni a közértben, hogy kiüt a jóság a homlokomon. Rögtön fiúnak is nézett, nem gondolta, hogy egy kislány ilyen heves vérmérsékletű lehet. Egyre több új szórakozásom van, szeretek például a tükör előtt pózolni és mindenképpen meg akarom tanulni a cipőfűző befűzésének művészetét. Ja, és még valami. Emlékeztek még, amikor nagyjából fél éves koromban átköltöztem fürödni a nagy kádba, mert mindenáron ki akartam mászni a kicsiből? Na, eljött az a nap is, amikor a nagy kád sem tűnik akadálynak. Egészen kimászni nem sikerült ugyan, de az egyik lábamat simán kiraktam. Persze aztán kicsit elbizonytalanodtam, nem igazán volt ötletem a következő lépésre, de Anya szerint hamar kitalálom, hogyan tudok egészen önállóan ki- és bemászni.
Ez a kép csak azért van itt, mert Anya szerint nagyon jellegzetes, ahogy állok rajta. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.04. 22:36
Karácsonyra kaptam ezt a naaagy kacsát a nagyimtól, és eeeeeennyire nagyon szeretem én a nagy kacsámat!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.02. 11:05
Itt egy kép Apával is. Sajnos itt nem volt más, aki fényképezzen, úgyhogy csak ilyen "magányos" képek készültek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.01.01. 21:56
Kicsit késve ugyan, de még aktuális. Mindenkinek nagyon-nagyon boldog új évet kívánunk!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.25. 21:55
Ezt a gyönyörű rucit a nagymamimtól kaptam karácsonyra, akarom mondani, neki szállította le az Angyalka. És mivel ma a másik nagymamimhoz (és dédimhez) mentünk karácsonyozni, rögtön fel is vettem, hadd lássák, milyen szép vagyok! És hát ott van egy hatalmas tükör, akkora, hogy csak na, és én persze, imádom nézegetni magam benne. Egyébként az a gyönyörű karácsonyfa, ami két bejegyzéssel korábban látható, na az is ott van, Anyáék még nem mertek ekkora fát állítani. Nem is értem, miért?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.25. 21:51
Természettudományos megfigyelést tettem: a szaloncukor a karácsonyfán nő. Pontosabban, a karácsonyfán a sok ehetetlen, ám szép csillogó izé mellett nő még igen finom csokis csoda is, amit a felnőttek szaloncukornak hívnak. Engem a neve nem annyira érdekel, mint az íze, úgyhogy a napom nagy részét szüreteléssel töltöttem. Hiszen nem hagyhatjuk, hogy a fán száradjon a termés... Anya kérdezte is tőlem, hogy nem árt-e meg a sok édesség, de én csak nevettem rajta. Sok??? Édesség??? Árt??? Mit keresnek ezek a szavak egy mondatban?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.25. 10:12módosítva: 2005.12.25. 21:47
Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek! Minden babának, mamának, papának, tesónak, nagyinak, nagypapának, dédinek és mindenkinek, aki összegyűlik a fa körül! Remélem, megkaptatok mindent, amire vágytatok, de legfőképpen egy csodálatos napot a családdal! Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.21. 21:23
... és aztán ilyen vidáman kerülök elő.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.21. 21:21
Biztos nem én vagyok az egyetlen, de mostanában egyszerűen megőrülök a kukucs-játékért. Ha csak tehetem, elkezdek kukucsolni, és nagyon tetszik, hogy ez mindenki másnak is tetszik. Hol a törölközővel, hol egy könyvborítóval, hogy a sapkámmal kezdek játszani, ami épp a kezembe akad. Most éppen Anyáék ágytakaróját néztem ki erre a célra. Így elbújok...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.21. 21:17
...teregetni. De komolyan. Igaz, hogy azzal kezdem, hogy kiborítom a tiszta ruhát a padlóra, de aztán szép sorban odaadogatom Anyának az összeset. Amikor először csináltam, Anya még azt hitte, csak játszom egy kicsit, aztán elunom, de mostanra kezd rendszeressé válni ez a móka. Pár év múlva biztos nem leszek majd ilyen lelkes a házimunka terén, de egyelőre nagyon élvezem!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.21. 21:14
...mosni. Ilyen ügyesen bepakolom a mosógépbe mindazt, amit mosni kell. Macit, fogkefét, telefont, könyvet, ilyesmit. Aztán gondosan becsukom az ajtót. Anya szerint csak az a jó, hogy az indítógombot még nem tudom használni. Na de ami késik, nem múlik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.06. 22:40
És persze a fő attrakció, maga Mikulás bácsi! Annyian voltak, hogy énnekem csak a Krampusz jutott ajándékátadónak, de nem bántam nagyon, sokkal fontosabb volt, hogy minél hamarabb szétszedjem a virgácsot.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.06. 22:37
A kedvencem persze ez a nagy-nagy labda volt, amivel akkorákat bukfenceztem, hogy csak na! Még most sem értem, miért nem sikerült felmásznom rá! Meg is fogadtam, hogy kitalálom én ennek a használatát, csak legyen alkalmam próbálkozni vele!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.06. 22:33
Anya nagyon aggódott, hogy túl náthás leszek, és lemaradunk életem első igazi Mikulásáról, de szerencsére ma már sokkal jobban voltam, és az orrom se folyt, úgyhogy délután felpakoltunk, és irány Apa munkahelye. Először kicsit megszeppentem, mert nagyon sokan voltak és nagyon nagy zaj volt, vissza is akartam fordulni a bejáratból, de hamar elmúlt az ijedtségem, és nagy örömmel fedeztem fel a játszószobát. Rögtön ki kellett próbálnom persze ezt a tricikli-kutyát, miután lelkesen közöltem, hogy felismertem, ez egy vau-vau. Alig ért le a lábam róla, így hajtani nem tudtam magam, viszont remekül felborultam vele, miközben le akartam szállni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.12.06. 22:22
Minden reménykedés és jókívánság ellenére se sikerült megúsznom a náthát. Folyik az orrom, tüsszögök, szörcsögök és rekedt vagyok immár három napja. Rosszul is alszom, megint csak Anya karjában tudok elaludni, de hát ki vethetné a szememre, amikor levegőt is alig kapok?! Az orrszívást, orrcseppet persze utálom, jó nagyokat bőgök tőlük, ami persze tönkre is teszi a hatásukat mindjárt. Azért, ha éppen nem kell aludni, meg nem gyógykezelnek, akkor nagyon jó a kedvem.
Ma egyébként már egészen jól voltam, még Mikulásozni is elmehettem, de az már a következő bejegyzésekhez tartozik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.30. 16:28
Mióta önállóan is próbálok enni, nincs az a partedli, ami megvédené a ruhámat. Ezt el is panaszolta a babauszin Anya, és erre kapott egy remek ötletet, hogy egy felnőtt pólónál nincs jobb erre a célra. Nosza, ki is próbálta ma, és remekül bevált. Mikor Apa meglátott, rögtön el is nevezett szellemkének. Lehet, hogy nevet változtatok Casperre.
Ja, mert hogy Apa és Anya is teljesen náthás, úgyhogy Apa itthon van, és látott ebéd közben. Én egyelőre még nem vagyok beteg, remélem, ez így is marad.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.28. 22:09
Rohamléptekkel gyakorolom a járkálást, mondanom se kell, ez a kedvenc elfoglaltságom. Ma például teljesen egyedül mentem ki a lifthez, onnan pedig a kocsihoz, és délután össze-vissza rohangáltam a Kikában (hiába, kezdődik a karácsonyi bevásárlás). Anya csak akkor kapott kisebb-nagyobb mértékű szívrohamokat, amikor teljes sebességgel berobogtam az üveg- és porcelánholmik közé. De mindig ő volt a gyorsabb, és bár néha elég szoros volt a verseny, egyszer se sikerült lerántanom semmit. Pedig milyen csábító az a sok csillogó holmi!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.28. 22:04
Na és a tortaevés végeredménye és végállomása. Anya úgy döntött, egyszerűbb, ha egyből a kádba tesz be, és nem vacakol a törlőkendőkkel meg a nedves szivacsokkal. Nem értem, hát nem így kell a tortát enni?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.28. 22:02
Na és a tortám... Még kis lovacska is volt rajta!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.28. 22:00
És ami a csomagban volt: egy remek, csilingelő, mosolygós kistelefon. Anyáék reménykedtek, hogy talán ezzel fogok játszani az igazi helyett. Hát, mit mondjak, nem jött be. De azért ezt is nagyon szeretem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.28. 21:58
Anya annyira elfoglalt volt mostanság, hogy a szülinapom óta nem is tudott írni. Pedig lenne miről beszámolni. Szóval, az ünneplést remekül bírtam, nagyon tetszett, hogy annyira sokan voltak, és annyi minden történt körülöttem. És mire a nagyon sokadik csomagot is megkaptam, egészen profin ment a csomagolás széttépése is. Íme:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.17. 22:01
Tegnap Anya nem ért rá összegezni, hogy hol is tartok így egy évesen. Tehát.
Amim van:
79 cm hosszom
11,4 kg súlyom
47 cm körméretű fejem
8 db fogam
Amit tudok:
Egyedül járni, úgy tíz métert.
Időnként, néhány kanálkányit egyedül enni. (És nagyon-nagyon nagy maszatot csinálni.)
Beszélni, na jó, van öt szavas szókincsem. Szótáram: add ide, ide-oda (ilyenkor mutatom is), mama, vau-vau (jelentése: állat, bármilyen), és most már időnként próbálkozom az igennel is.
Félni a sötétben. (Ezt pár napja kezdtem el, úgyhogy most Anya égve hagyja éjszakára a kislámpámat.)
Fiókokat kihúzgálni, szekrényajtókat kinyitni, és pakolni, pakolni, pakolni.
Hát, nagyjából ennyi, amit elértem így az első életévem végére. Ma voltam a doki néninél, és ő is nagyon meg volt elégedve velem, úgyhogy azt hiszem, a jól végzett munka örömével fordulhatok a fal felé, és durmolhatok reggelig.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.16. 21:45
Ezt a remek vizilovat kaptam Anyáéktól! Egyből megszerettem, pakolgattam bele a kockákat, meg tologattam, kétszer megkerültem vele a nappalit, Anyáék nagyon örültek neki, hogy ilyen jó ajándékot sikerült venniük.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.16. 21:41
Ma vagyok egy éves! Bizony, iiiiilyen nagyra nőttem én már! Persze nem ma tartottuk a nagy ünneplést, az majd hétvégén lesz, de persze tortát meg ajándékot kaptam.
Íme a tortaevés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.09. 20:45
Ma nagyon megleptem Anyát. Délelőtt is ÉS délután is aludtam. Délelőtt nagyjából fél órát, és délután egy óránál kicsit többet durmoltam. Ilyet nagyon-nagyon rég nem csináltam. Sőt mostanában inkább a napi fél óra alvás volt a jellemző, hiába, túl sok érdekes dolog van a világon. Így aztán még nagyban ébren voltam, amikor Apa hazajött, és ennek rettentően örültünk mindketten. Anya abban reménykedik, hogy esetleg rájöttem, ez jó dolog, és talán hajlandó leszek kicsit többet aludni nap közben. Én még nem döntöttem, de nagyon csábít az esti extra apa-adag lehetősége.
Itt egy kép rólam, amint alszom, ez persze még nyáron készült, de Anya nem nagyon mer alvás közben fotózgatni, nehogy még felébresszen. Vicces, születésem óta hanyatt fektettek le, de úgy hét-nyolc hónapos koromban rájöttem, hogy én így, hason fekve, felhúzott térdekkel szeretek aludni, és valóban, nem is alszom el másképp azóta sem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.08. 23:12módosítva: 2005.11.08. 23:13
Rám senki se mondhatja, hogy tapintatlan gyerek vagyok. Észrevettem, hogy Anya teljesen hamis álmokat dédelget. A naív lélek abban reménykedett, hogy ő is elég engedékeny, meg én is elég tüneményes vagyok ahhoz, hogy komolyabb megpróbáltatások nélkül átjussunk majd a dackorszakon. Igazán nem hagyhattam, hogy két teljes éven keresztül tévhitben éljen, ezért tegnap bemutatót tartottam Anyának, milyen leszek, ha kitör rajtam a dackorszak. Közértben voltunk, és miután utálkozva eldobáltam a kekszet, kiflit, teásflaskát, Anya kivett a szekeremből, hogy amíg sorban állunk, addig lekössem magam a polcok lerámolásával. Én persze rögtön a babakocsimra aggatott játékokkal kezdtem játszani (amiket pillantásra se méltatok, amíg ott ülök). Ez mind rendben is volt, de a sor vette magának a bátorságot, és haladt. Anya szegény meg próbálkozott, hogy kézen fogjuk Lizuskát, előre megyünk két lépést, toljuk közben a babakocsit és még a kosarat se borítjuk ki, nem verjük le vele az árut, satöbbi, mindenki tudja, hogy van ez. Csakhogy nekem más terveim voltak. Éppen azt akartam kipróbálni, milyen íze van a nyuszinak, ha másképp veszem a számba, és nézetem szerint minden jogom megvolt rá, hogy ezt a tevékenységet zavartalanul folytassam. Úgyhogy a "kézen fogjuk Lizuskát" műveletsor azzal végződött, hogy hanyatt vágtam magam, és üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. Szerencsére, mármint Anya és a többi vásárló szerencséjére azért csak előrébb jutottunk, így újra nekiláthattam a játéknak, és ezzel helyre is állt a világbéke, csak néhány szánakozó pillantást kaptunk, meg egy "adjon neki valam kekszet, anyuka" felszólítást (de kedves hangnemben). Ez utóbbit Anya válaszra se méltatta, mert hát minek is kezdjen bele, hogy egész idáig azzal volt elfoglalva, hogy felszedegette a kekszet, amit én eldobáltam. A következő előrecsoszogásnál viszont már ő járt túl az én eszemen, egyszerűen megemelt egy kicsit, és együtt tolt a kocsival. Ezt nem is bántam annyira, hiszen a célomat elértem, kizökkentettem szegényt a rózsaszín álomvilágból és talán most már kicsit felkészültebben néz a jövő elé.
Erről a harci műveletről egyébként nem készült kép. Miért lehet ez?
Van azonban egy másik, ahol éppen az egyik új játékomat gyakorolom. Fogom ezeket a műanyag pohár-szerű dolgokat, amiket egymásba lehet rakni, meg tornyot is lehet belőlük építeni (én persze csak rombolni szoktam), és egymásba rakok egy párat, sőt néha építőkockát is rakok bele, és aztán addig rázom, amíg szét nem esik az egész. Remek csörgő, és még jobb, hogy saját készítésű.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.06. 19:04
Ezt a képet ma készítette rólam Apa, és Anya szerint annyira szép vagyok rajta, mintha igazi profi fotós csinálta volna.
Hát nem?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.06. 18:32
Végre van hiteles dokumentáció önálló lépteimről! Anyának sikerült lefényképeznie, amint lelkesen gyalogolok a szobában.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.11.04. 21:47
Az úgy van, hogy egyre gyakrabban kérem el Anyától a kanalat evéskor, és ha segít kivenni a tányérból a falatot, akkor gyarkan már a számba is kerül valamennyi belőle. Emellett imádok kézzel pancsolni a kajában, ami csak azért baj, mert időnként kész birkózómeccset vív velem Anya, nehogy megkaparintsam és a földhöz vágjam a teli tányért. Na, gondolta Anya, túljár az eszemen, és szerzett egy tapadókorongos tányért, hogy majd abba kirak egy kis adagot, hogy azzal maszatoljak, míg ő nyugodtan megetet engem. A mellékelt ábra az eredményt mutatja. Nagyjából egy percig tartott, amíg a tapadókorongot lefejtettem a tálcáról, és Anyának minden ügyességére szüksége volt, hogy kimentse belőle a tejpépet, mielőtt a fejemre próbáltam volna kalapnak. A Liza : Anya meccs állása tehát továbbra is nagyon sok : nulla. ;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.25. 23:11
Pár napja nagy-nagy bátorságot fedeztem fel magamban. Ha meglátok magam előtt egy nyílt terepet, akkor fogom magam, és nekiindulok két lábon teljesen egyedül. És el is jutok három-négy lépésnyire! Anya ilyenkor levegőt venni se mer, nehogy miatta zökkenjek ki a ritmusból, ezért van az, hogy még nem készült fénykép erről a mutatványomról.
Helyette itt van ez, ahol éppen teljes figyelmemet a Nagyi táskájának cippzárjára fordítom. Valahogy csak ki lehet nyitni...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.22. 21:16
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.22. 21:13módosítva: 2005.10.22. 21:15
Köszönöm a jókívánságokat, szerencsére ma már kutya bajom se volt. Azért délelőtt még aludtam egy nagyot, amit pedig mostanában nem szoktam, de egyébként minden visszatért a normális kerékvágásba.
A tiltott dolgok felfedezését is bőszen folytattam, itt például épp a telefonért indulok.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.21. 20:48
Hát, én se kerülhetem el a sorsomat. Kibújt a hatodik fogam, ami jó, csak annyira a fognövesztésre koncentráltam, hogy közben észre se vettem az alattomos vírust, ami belém költözött. Tehát, míg békésen szunyókáltam az éjszaka, a lázam szépen felment harminckilenc fokra. Anya fél kettőkor vette mindezt észre, mert azért szóltam neki, hogy valami nem stimmel velem. Gyorsan meg is kaptam a lázcsillapítómat, és fél négyre már le is ment egészen harmincnyolc ötre. Így reggel első utunk a doki nénihez vezetett, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi komoly baj. Anya mondta is, hogy annyira szeretem a doki néninket, hogy elintézem, hogy láthassam akkor is, ha csak a jövő hónapban lett volna esedékes a randevúnk. Amúgy elég jó kedvem volt, csak délután nyűgösködtem, valahogy nem volt semmi se elég jó. Estére le is ment a lázam, remélem, hogy holnap már csak egy kellemetlen emlék lesz ez a nap.
Egyébként új játékot találtam ki, amivel jól megdolgoztatom Anya fantáziáját. Azt csinálom, hogy letérdelek, vagy leülök, kinyújtom a kezem így: és közlöm anyával, hogy "ide", vagy "aide", és várok. Anya pedig szorgosan odaadja, amiről azt hiszi, hogy kértem. Én azonban arra rá se nézek, csak folytatom. Így aztán egy idő után körém gyűlik az összes elérhető játékom, de nekem nem kell egyik se. Inkább arréb megyek fél métert, és kezdem elölről az egészet. Két napba telt, mire Anya rájött, hogy csak gyakorlom az "ide" és az "add ide" szavakat, és nem egy konkrét dolgot akarok. Azóta sokkal lelkesebben pakolgatja elém a játékokat. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.21. 20:38
Pedig nem kellene, mert ilyen ügyesen le tudok mászni. Anya, ne aggódj, vigyázok én magamra!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.21. 20:37
Hát, nem durrant ki. Leeresztett. Látjátok? Ilyen kicsi kis izé maradt belőle. De azért ezzel is jó játszani. Amúgy ez a kis létra az egyik újkeletű kedvencem. Anya erre áll, ha tereget, mármint ha én engedem. Ugyanis amint meglátom, felkapaszkodom a tetejére, és ott játszadozok. Anya meg időnként frászt kap, hogy mikor zuhanok le onnan.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.19. 22:23
Anya ma felfújt nekem egy lufit, amit rettentő jó ötletnek tartottam. Egész délután azzal játszottam, sőt, még a kádba is magammal vittem. Nagyon tetszett, hogy lehet dobálni, meg harapdálni, meg olyan furcsa hangot ad, ha vizes kézzel markolászom. Ezen a képen éppen a lesből támadó ragadozó formációt gyakorolom. Anya csak attól tart, hogy egy ilyen vetődésnél kidurran szegény lufi, én meg majd jól megijedek a durranástól.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.19. 22:16
Már éppen elhitettem mindenkivel, hogy egy átlagos tizenegyhónapos baba vagyok, erre Anya mit csinál? Lefényképez, amint épp leveszem Shakespeare Othellóját a polcról egy kis csendes délutáni olvasgatáshoz. Hát nem felháborító? :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.18. 20:26módosítva: 2005.10.18. 20:26
Na, mire készül ez a huncut kislány? Senkit ne tévesszen meg ártatlan, barátságos tekintetem. Természetesen a fényképezőgépet akarom megszerezni. Talán el tudom altatni Anya gyanakvását, és akkor huss! már viszem is! De jaj, Anya átlátott a szitán, és gyorsan lefényképezett, és már el is rejtette a gépet. Na nem baj, legközelebb más taktikával próbálkozom!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.16. 18:39
Ami már majdnem egy év! Ennek örömére végignyűgösködtem a délutánt, rettentő anyás voltam, egy percre se hagyhatott magamra. De még így is elbűvöltem a pincérnőt az étteremben, ahol nagyiékkal ebédeltünk. Mondta is, hogy meglát engem, és rögtön lőttek a precíz kiszolgálásnak, mert mindent elfelejt. :)
Persze nagyit és dédit is elvarázsoltam, de hogy úgy ne mondjam, ezt természetesnek veszem. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.15. 20:27módosítva: 2005.10.15. 20:29
Ma úgy döntöttem, megmozgatom egy kicsit a szüleimet. Egész nap meglehetősen virgonc voltam, de úgy döntöttem, hogy szükségük van egy kis mozgásra a friss levegőn, hát kikéredzkedtem a babakocsiból és egy egész utcasaroknyit sétáltattam Apát meg Anyát kézen fogva (bár Apa kezét néha elengedtem, hadd menjen szegény, amerre ő szeretne). Sőt, mivel úgy láttam, még nem unták meg a dolgot, még a kertben is sétálgattunk egy kicsit. Ezt fel is jegyzem, mint eddigi életem leghosszabb saját lábon megtett sétáját. Ehhez képest viszont egy negaítv rekordot is sikerült felállítanom, mindössze kétszer negyed órát aludtam egész nap. Pedig Anya azt hitte, ez a sok sétálgatás kifárasztott, de hah, én bebizonyítottam az ellenkezőjét! Nagyon meg vagyok elégedve magammal, ha ilyen jól haladok, jövőre már maratoni futáson is indulok. Csak még azt kell kitalálnom, mivel veszem rá Anyáékat, hogy jöjjenek velem és végig fogják a kezemet?
Némi felfedezést is beiktattam a sűrű programomba. Tudtátok, hogy a földes kavics milyen finom tud lenni? Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.15. 20:16
Nagyon szeretek itt üldögélni, mert mindent olyan jól látni innen. És ha ügyes vagyok, akkor még Apa szakállát is meg tudom húzkodni. ;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.14. 22:03
... mert egyedül megitta az összes teát, nekem egy cseppet se hagyott! Azért a biztonság kedvéért ellenőrzöm, hogy valóban üres-e a palack. Na várjatok csak, legyek egy kicsit nagyobb, akkor majd nem hagyom ám, hogy ilyesmi történjen a családban! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.12. 20:40
Hát nem olyan vagyok ezen a képen, mint aki épp olvasni tanul? Persze csalok, mert épp egy képeslap van a kezemben, de azért az illúzió megvan, nem?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.10.12. 20:36
Nahátakkor. Mennyi ideig tart Anyának, hogy felrakja a könyveket az új polcra, ha ő este (amikor én már alszom) végez öt polccal, én meg nappal lepakolok négyet? Hát, szerintem elég sokáig, még a naplómat is elhanyagolta miatta. Kénytelen leszek más elfoglaltságot találni, hogy legalább a naplóírásra maradjon ideje (meg ereje) szegénynek. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.29. 21:43módosítva: 2005.09.29. 21:44
Anyáék új könyvespolcot vettek a nappaliba, ami majdnem három hónap várakozás után végre megérkezett. Persze először dobozolt formában, amit én remekül tudtam játszótérnek használni. Letépkedtem például a cédulákat a dobozokról, amikre olyan lényegtelen apróságok voltak írva, hogy mi van bennük. Vakarták is a fejüket a bácsik, akiknek össze kellett rakniuk... De persze egy mosoly tőlem, és máris minden rendben volt. Ja, a képen látható helyemre önerőből jutottam ám fel!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.16. 20:07
Hát fiúnak látszom én? De most komolyan! Az utóbbi napokban ugyanis kivétel nélkül mindenki kisfiúnak nézett az utcán. Pedig mindig volt rajtam valami rózsaszín... Úgyhogy Anya besokallt, és vett nekem pár szoknyát, és mostantól szoknyát fogok hordani. Legalábbis addig, amíg nincs annyi hajam, amibe már csatot vagy masnit lehet rakni. :) Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.14. 21:10
Nagyon jó ám, ha megkaparintok valamit, amit általában féltve őriznek! Most például Anya táskájának a tartalmát vizsgálgatom. Még valahogy a cippzárt kéne kinyitni, ott biztos még izgalmasabb dolgok vannak...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.11. 20:40
Sikerült képet készíteni rólam a hintán. Hát, így hintázom én, ilyen széles mosollyal az arcomon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.10. 20:32
Ráadásul, környezettudatos gyermek lévén, biológiailag lebomló, káros anyagokat (remélhetőleg) nem tartalmazó dolgot választottam. Elszedtem Keresztanyától ezt a remek almacsutkát, és egész fürdés alatt ezzel bohóckodtam. Például azt is felfedeztem, hogy úszik a vÍzen, amit például a gumikacsámról nem igazán lehet elmondani.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.10. 20:29
Anya itt tartja a szépséges csomagoló papírjait. Nekem is tetszenek, jól lehet tépkedni őket.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.10. 20:27
Most például az köt le, hogy mi lehet ebben a fiókban.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.10. 20:23
Nem csak a hintát meg a pacikat szeretem ám, hanem ezt a mini libikóka-hinta dolgot is. Tényleg, van ennek vajon saját neve?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.08. 20:08módosítva: 2005.09.08. 20:09
...de már lovagolok. Rettentően tetszett ám nekem ez a nagy paci! Simogattam meg paskolgattam, és még akkor sem ijedtem meg, amikor lépett kettőt-hármat.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.06. 20:30
Jelentem, megtanultam tapsolni! Ülök a földön és tapsikolok, ha úgy tartja kedvem. Kicsit még tétován és halkacskán, de igazi tapsolás ez már. Fénykép erről még nincs, úgyhogy legyen itt egy másik, ahol éppen elterpeszkedem a "fészkemben" és élvezem a hintázást.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.05. 20:18módosítva: 2005.09.05. 20:20
Én szegényke, igazi balesetet szenvedtem ma! Reggel, mikozben szokásom szerint az újságokat "olvasgattam" a dohányzóasztal mellett állva, hirtelen kicsúszott alólam a lábam, és olyan szerencsétlenül vertem be az állam, hogy a két pici fogacskám csúnyán felsértette a felső ínyemet. Nagyon sírtam, meg nagyon vérzett is, de olyan kis hős vagyok, hogy mire Anya kiöblítette a számat, meg is nyugodtam, és hamarosan már nevetgéltem is. Még azt is megengedtem, hogy Anya belekukucskáljon a számba. Nos, negyed óra múlva a doktor néninél ültünk a váróban. Szerencsére nincs nagyobb baj, csak fertőtlenítővel kell időnként ecsetelgetni, amit nem nagyon élvezek. Remélem, ezzel le is tudtuk a "fogas" baleseteket, mert ez nem volt valami jó vicc.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.04. 20:38
Mert az nem lehet, hogy Dédi legyen a nap főszereplője, megtanultam hát gyorsan lépcsőt mászni. Itt a képen nem látszik, de egy hosszú-hosszú lépcsősort másztam meg teljesen egyedül. Aztán, mivel a frissen tanult dolgokat gyakorolni kell, megmásztam újra. És újra. Negyedszer már azért nem, mert Anya szerint túl fáradt voltam, és többször estem volna el, mint ami egészséges. És valamiért azt se hagyta, hogy lefelé is nekiinduljak a lépcsőknek. Lehet, hogy azt máshogy kellene megpróbálni?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.04. 20:34
Ma elmentünk Kápolnásnyékre Dédmamához, ahol mindig nagyon jól érzem magam. A nagyszerű kerten kívül még az is jó, hogy Dédi mindenféle szobrokat készít, amiket a kert különböző zugaiban állít fel, az én nagy gyönyörűségemre. Itt éppen a legújabb művet, a Sellőt vizsgálom Apa nyakából. Igazán szép, nem?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.09.02. 20:08
Főleg gyümölcsöt. Most már egyedül kísérletezem a gyümölcsevéssel. Anya először egész kicsi falatokat adogatott a számba, az is tetszett, de sokkal jobban szeretem, ha akkora gerezdeket kapok, amiket jól marokra lehet fogni, és akkor egyedül falatozgatok. Itt éppen nektarint fogyasztok nagy-nagy élvezettel.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.08.30. 22:17
Jó rég nem írtam már, kis kimenőt adtam szorgos íródeákomnak. Vagyis az történt, hogy Anya elkezdett fél állásban dolgozni. Szerencsére otthonról csinálja, csak hát ugye amikor én hajlandó vagyok aludni, akkor a munkához ül le, nem a naplómat írni. De a hétvégén olyasmit csináltam, amiről mindenképpen be kell számolnom. Az egyik unokatesóm szülinapját ünnepeltük, összegyűlt az egész család, és én rettentő jól szórakoztam a hat gyerkőc között. Ám amikor Anya leült, hogy egyen egy kicsit a tortából (amiből én nem kaptam, és ezt igen felháborítónak tartom), kapva kaptam az alkalmon, hogy bemutassam, én már kilenc és fél hónaposan is az extrém sportok híve vagyok. Ugyanis a házi csúszda ködbe vesző csúcsait kezdtem ostromolni, habár még járni sem tudok (csak kézen fogva). Igaz, csak úgy nagyjából a feléig jutottam, de nem és nem adtam fel, onnantól kezdve egész délután ezzel foglalkoztam. Csak az okozott némi kalamajkát, amikor egyes rokonaim, akik megrögzötten ragaszkodnak a tárgyak rendeltetésszerű használatának elavult hagyományához, le akartak csúszni a csúszdán. Anya ekkor rendületlenül közbeavatkozott, és ellentmondást nem tűrően leemelt nehezen megszerzett helyemről, és lerakott a földre. Hát lehet így komoly teljesítményt elérni?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.31. 20:32
Valamiért Anya nem szeretne lefényképezni engem hintázás közben. Valahányszor hintaközelbe kerülök, kiderül, hogy elfelejtett fényképezőgépet hozni magával. Tegnap példáu Ádónál, az egyik uszodai haveromnál voltunk bulizni (megjegyzem, remekül éreztem magam), és volt a kertjükben egy remek kis hinta. Nosza, rögtön bele is tetettem magam Apával, és olyan nagyon ügyes voltam, hogy egyedül is tudtam hajtani magam. Anya mondta is, hogy ha már alig több, mint nyolc hónaposan úgy hintázok, hogy megijesztem, akkor mi lesz itt három év múlva?! De aztán hozzá bújtam és megnyugtattam, hogy az extrém sportokkal még legalább öt évet várok. :)
Szóval, megint nem lett kép rólam, ahogy éppen örömtelin visongok hintázás közben. Helyette legyen itt egy, amin éppen annak örülök nagyon, hogy sikerült felállnom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.21. 22:03
Na, ezzel is megismerkedtem. Mivel a szappanhab nagyon lenyűgözött, Anyáék úgy döntöttek, vesznek nekem fürdőhabot, hátha azt is jó mókának találom. És igazuk is volt. Persze kicsit furcsállottam, hogy mi lesz vele, ha megkóstolom, de azért nagyon jókat játszottam. Persze fényképen is meg kellett örökíteni az eseményt. Igyekeztem is jó pózba vágni magam.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.17. 21:43
Anya, ezt most szabad megenni? Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.17. 21:38módosítva: 2005.07.17. 21:42
Úszás után rögtön mentünk tovább Kápolnásnyékre, Dédmama nyaralójába. Van neki szép nagy kertje, rengeteg sok zöld izével, amit mind-mind meg akartam kóstolni. Egész nap elvoltam a növények megismerésével, de érdekes módon Anya mindig kikapta a kezemből az éppen kiválasztott növényt, mielőtt a számba jutott volna. Ez a viselkedése nagyon meglepett, mert legtöbbször a dolgoknak legalább egy részét a számba vehetem. De nem adtam fel, újabb és újabb kísérletet tettem, de valószínűleg nem csináltam egészen jól, mert nem találtam meg azt a növényt, amit megrághattam volna. Ezen a képen épp a tujával ismerkedem. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.17. 21:30módosítva: 2005.07.17. 21:32
Ma nagyon mozgalmas napom volt. Azzal kezdődött, hogy már korán reggel elmentünk úszni. Mivel vasárnap van, Apa is jött, és persze hozta a fényképezőgépet. Hurrá, lettek "vizes" fényképek is. Amúgy nagyon ügyes voltam, azokkal a kis karúszókkal már egyedül is tudok pancsolni. Na jó, igazi úszásnak még nem nevezném a dolgot, de legalább nem süllyedek el, ha elengednek. Annyira meg vagyok elégedve magammal, hogy el is határoztam, jövő órán megtanulok pillangózni. :) Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.16. 20:24
Észrevette, mennyit kell dolgoznom minden nap, hogy az összes újságot összerághassam, mert szanaszét voltak a nappaliban. Volt, hogy a kanapén volt az egyik, a másikért meg az asztalra kellett felkapaszkodnom, sőt, néha még Anya íróasztalán is találtam egyet. Vett hát egy újságtartót, hogy egy mozdulattal leránthassam az összeset, és jól "megszemléljem" őket. Ez már csak azért is könnyen megy, mert egyre gyakorlottabb vagyok a felállásban. Nem csoda, egész nap mást se csinálok, csak minden lehetséges dologba belekapaszkodok, és húzom fel magam. Így aztán estére annyira elfáradok, hogy már a pancsolás se esik olyan jól, és hamar kikéredzkedem a kádból, hogy Apa jól bebugyolálhasson a fördőpedőmbe. Látjátok, milyen jól állunk egymásnak?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.12. 19:07módosítva: 2005.07.12. 19:11
Íme:
-----vb8,hnm,fghghhhhhv nm,Ł>09louipé.-,0é------- nb nnj,hjmm
bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbvg ik bmn doki-.lpl.0,nÍ>;>>>>>>
;000000000000000000000000´Ł>>
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$*b nnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn;0>,.......s ga00,m,l.0 mnbv
bhnf mm
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.11. 22:13
... a pelenkázásnál. Például elővenni a popsitörlő kendőt. Arra már rájöttem, hogy kell kinyitni a dobozt, azt pedig még régebben felfedeztem, hogy hogy kell előhúzni azokat az illatos kendőcskéket. Na de a visszacsukás, az már nehezebb dolog. Tegnap is, amikor már elővettem azt a négy-öt kendőcskét, amire szerintem szükség van, megpróbáltam becsukni a dobozt. Anyának olyan könnyen megy, de nekem valahogy sehogy se sikerült. Végül kénytelen voltam az összes kendőcskét kicibálni belőle, mire végre csukva maradt a doboztető. És akkor, mikor végeztem az egész bonyolult művelettel, Anya fogta, és visszatömködte őket. Ki érti a felnőtteket?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.07.05. 22:10módosítva: 2005.07.05. 22:11
Teljes gőzzel dolgozom a növekedésen. Már fel tudom húzni magam állásba, és egész sokáig sikerül is megállnom. Egész nap csak ezt gyakorolnám, még a játékaimmal is alig foglalkozom. Igaz, el is fáradok estére rendesen.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.28. 22:49
...bevásárolni. Tegnap például ügyesen választottam a polcról a közértben egy egész zacskó cérnametéltet. És hogy mindenképpen a miénk legyen, gyorsan megrágtam a zacskóját, mielőtt Anya kikaphatta volna a kezemből. Viszont nagyon komolyan veszem a segítést, úgyhogy egész hazáig hoztam a kezemben. Hát nem rendes tőlem?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.26. 21:22
Végleg vége Anyáék nyugalmának. Gurulni eddig is gurultam, a hason kúszás is megyegetett, de ma, ma ELINDULTAM. Mozgókép persze nem mellékelhető, de higyjétek el, itt éppen megyek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.26. 21:19
Már az önálló felállás művészetét is kezdem pedzegetni. A guggolás már sikerült. Na de innen hogyan tovább?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.26. 21:16
Állok! Igaz, még kapaszkodni kell, és Anya is ott áll mögöttem, de mint a mellékelt ábra mutatja, nagyon örülök ennek az új dolognak.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.24. 21:47
Látjátok? Akkora kacsám van, ami nagyobb, mint én. De azért elbírok vele.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.24. 21:43
Nagyon érdekes az a fehér izé a kiskádam alatt. Már majdnem fel is állok, annyira szeretném megnézni. Anya mondja is, hogy hamarosan abban a nagy fehér izében kellene fürdenem, mert ha ebben a kiskádban állok fel, az nem éppen a legbiztonságosabb dolog...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.20. 22:06
Anya ma letett a konyhában a földre, hogy a közelben legyek, míg elkészíti az ebédemet. (Fincsi friss zöldborsóból csinált pürét, fél órával korábban vette a piacon - és én utáltam...) Hasra fektetett persze, hogy gyakorolhassam a kúszást meg a térdelést. Egyszer csak megfordul, és mit lát? Hát ezt:
Gyorsan szaladt is a fényképezőgépért, nehogy elvesszen a pillanat. Még jó, hogy az ebcsim nem égett oda, míg fényképezgetett. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.19. 21:12
Ma meglátogattuk az egyik unokatesómat, aki kapott egy szuper játszókát a kertbe, a nagypapája csinálta neki saját kezűleg! Van benne hinta, meg csúszda, meg kötéllétra, meg minden. És én kipróbáltam a hintát, és képzeljétek el, úgy ment, mint a nagyoknak! Szépen kapaszkodtam, és nagyokat nevettem, míg Anya finoman hintáztatott. Sajnos fényképezőgéppel nem készült, úgyhogy kép az most nem lett. Na sebaj, majd legközelebb. Helyette itt van ez:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.15. 20:45
Anya próbálkozik. Levágta a növény leveleit úgy, hogy ne érjem el őket. De!!! Én találtam egyet, ami kimaradt a szórásból. Hah! Rögtön meg is kóstoltam. Anya pedig gyorsan lefényképezte a terhelő bizonyítékot, mielőtt kiszedte a kezemből (és a számból).
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.15. 20:43
Bizony, ilyen ügyesen tudok üldögélni. És mint látható, örülök is neki. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.11. 09:44
Hát ki másra, mint Apára?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.06.11. 09:22
Hát nem? Már ilyen nagyon szépen megy a térdelés. Sajnos, haladni még nem tudok, annak mindig hasra-, vagy orra esés a vége, de azért nem csüggedek, csak próbálkozom tovább.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.31. 21:56
Anya mostanában nagyon elfoglalt volt, és ellustulta kicsit a naplómat. Pedig zajlik ám az élet körülöttem...
Például tegnap kibújt az első fogam. Na nem olyan nagyon, a tükörben még nem látszik, de azért már határozottan fogacska. És megkóstóltam a krumplipürét is. Az nagyon finom dolog, de akkor a legjobb, ha én is foghatom a kanalat. Na persze azt még nem tudom, melyik része a pürémentes, úgyhogy az ebéd végére még a fejem búbjára is kentem egy kicsit a kajámból, de attól csak szórakoztatóbb az egész.
Ma meg megkaptam életem első virágát. Séta közben egy utcai virágárus fiútól kaptam egy gyönyörű vörös rózsát. Igaz, nagyon rövid a szára, alig nagyobb, mint a kezem, de akkor is az én rózsám. Anya meg is ígérte, hogy megszárítja és elteszi nekem. Jó lesz majd nagy koromban nézegetni néha.
A melegre való tekintettel vasárnap nagyon lengén öltöztem, és majdnem egész nap a szabadban voltam. Azt hiszem, szeretem a nyarat. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.18. 23:12
Mivel már ilyen nagy kislány vagyok, elkezdtem megismerkedni az anyatejecskén kívüli ízekkel is. Már több, mint két hete, hogy megkóstóltam a sárgarépalét, aztán jött az almalé, az őszibaracklé, és ma a meggylé. Nagyon ízlik minden, gyakran el se akarom hinni, hogy elfogyott, még az üres pohárba is két kézzel kapaszkodom. Hanem ma megvicceltem Anyát, mert a meggytől megpöttyösödtem. Legalábbis mindenki azt mondja, hogy a meggytől lehet, mert amúgy jól vagyok, csak a bal kezemen meg a lábamon sok apró piros pöttyöm lett estére. Remélem, holnapra elmúlik, mert ha nem, akkor azért meg kell mutatni a doki néninek, annak pedig azért annyira nagyon nem örülnék...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.16. 22:30
Ma vagyok fél éves, és ennek örömére a család összegyűlt és ebédelt egy jót. A különleges az egészben (rajtam kívül) az volt, hogy Anya főzött, amit nem nagyon csinált, mióta megérkeztem. Azt mondja, inkább velem foglalkozik, mint a konyhával. Vajon miért?? Ma mindenesetre rittyentett egy jó kis ebédet, el is jött mindenki, Nagymamák, Nagypapa, Dédmama, Nagybácsi, Pótnagymama, még Keresztanya is beugrott, igaz, én akkor éppen aludtam. Nagyon élveztem ugyanis, hogy én vagyok a középpont, produkáltam is magam rendesen (forogtam, üldögéltem, játszottam, kiabáltam, mindenkit végiglátogattam), úgyhogy ebéd után durmoltam egy jót a teraszon. Nagyon jó nap volt, csak az a kár, hogy a sütiből nem kaptam, akármennyire nyújtózkodtam is utána.
Itt éppen nagyon vidámak vagyunk Apával meg Anyával. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.15. 21:03
Hát igen, innen fentről egészen más a világ, mindent sokkal jobban látni. Csak egy kicsit mélyen van a padló...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.15. 20:59
És különösen élvezem, ha a hasán heverészhetek. Ennél már csak az a jobb, ha Anya fényképez közben...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.05. 21:26
Lehet, hogy a címhez azt is hozzá kellene tenni, hogy első fejezet, mert még biztosan lesz más is, amikor ezt fogom használni. Most éppen a babahordómmal ismerkedtem meg közelebbről. Belülről persze láttam már sokszor, de kívülről még nem tudtam megszemlélni. Nagyon tetszett, csak az zavart egy kicsit, hogy folyton hintázni kezdett, ha megpróbáltam belekapaszkodni.
A jól ismert babahordóm. Bele is nézek a biztonság kedvéért, hátha most is benne ülök. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.05.02. 21:38módosítva: 2005.05.02. 21:39
Tegnap nagyon izgalmas napom volt. Először is hatalmasat sétáltunk Apával, hogy Anya és a Nagyi és Keresztanya nyugodtan készülhessenek a délutáni vendégségre. Ugyanis keresztelőm volt, és összegyűlt a család apraja-nagyja, úgy negyven ember. De ők persze csak délután érkeztek. Amikor hazaértünk, Anya felöltöztetett egy nagyon szép fehér ruhácskába, még kis kalapot is kaptam, de azt elég hamar sikerült letornáznom magamról. Aztán elmentünk egy templomba, ahol már várt ránk a népes vendégsereg. Nagyon jól viselkedtem az egész szertartás alatt, bár néhányszor beleszóltam a prédikációba, főleg akkor, ha nagyon tetszett valami. Még a keresztelékor is csak egy picit sírtam, mert belement a víz a szemembe, azt pedig ugye senki nem szereti. Aztán elmentünk haza, és ott sokáig én voltam a központ, mindenki kézbe akart venni, meg puszilgatni, ami egy darabig tetszett is, de aztán elfáradtam, és akkor már inkább csak Anyához akartam bújni. Végül aludtam egy nagyot, és ma remek hangulatban ébredtem.
Itt éppen teljes erőből tiltakozom, mert még vizes vagyok, és még mindig nem vígasztalt meg senki. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.04.26. 21:51
Van nekem egy játszószőnyegem, azaz egy kiszuperált ágymelegítő betétem (azon heverészek a képen), ami jó meleg és hosszú. Anya arra szokott letenni, hogy nyugodtan foroghassak és próbálkozhassam a mozgással. Nos. Én ma úgy döntöttem, hogy az már kicsi nekem. Mivel tegnap sikerült hasra fordulnom (eddig csak oldalra meg hasról hátra ment), sürgősen k ihasználtam új tudományomat, hogy fáradtságos munkával végigguruljak az egész játszószőnyegen, és megismerkedjem Anya lábbal hajtós Singer varrógépével. Azaz csak a pedáljával. Már épp ki akartam próbálni, hogy rá tudok-e hengeredni, amikor Anya felkapott és visszarakott a szőnyegre. Azt mondta, nagyon bevertem volna a fejem, meg hogy a padló még túl hideg nekem, de ez akkor is kitolás az ember lányával. Nem baj, holnap majd a másik irányba indulok, arra a telefonzsinór van...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.04.23. 21:35
Már másodszor járok lovak között, habár most volt először, hogy ébren is voltam. Hogy azok a pacik milyen nagyok! De nem ijedtem meg tőlük, inkább nagyon tetszettek. Egyébként az egyik unokatesómat néztük meg, mert nemrég elkezdett lovastornázni, és hát persze látnunk kellett, hogy mennyire ügyes. Hát én csak úgy meresztgettem a szememet, hogy azok a gyerekek mi mindent csináltak. Én még nem ülhetek lóra, előbb a földön kellene megtanulnom ülni, de azon már rettentően dolgozom. Folyton megkérem Anyát, vagy bárkit, aki ráér, hogy húzzon föl és tartson meg ülésben, mert úgy sokkal jobban tudok játszani. Sajnos azért még nem tökéletes a dolog, de igyekszem, hogy hamar menjen egyedül is. Időközben meg igyekszem mindent megkóstólni, mert hát anélkül nem teljes az élet. Anya mindig mondja is, hogy nagy lendülettel nekiláttam a szükséges koszmennyiség elfogyasztásának.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.04.16. 10:21
Meg kell mondjam, teljesen lenyűgöznek a szép fényes dolgok. Imádom a csapokat, a zuhanyrózsát, na és a narancsfacsaró, az valami hihetetlenül érdekes dolog. Annál már csak a szép színes könyveket szeretem jobban, de azért minden nap ráveszem Anyát, hogy babrálhassak egy kicsit a narancsnyomóval is.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.04.11. 22:13módosítva: 2005.04.11. 22:18
Pedig rengeteg minden történt, már szinte el is felejtettem a javát. Lássuk a fontosabbakat: már majdnem van fogam, de eddig (el ne kiabáljam) nem is fájt igazán. Persze mindent meg kell rágnom, és azt is szeretem, amikor Anya megmasszírozza az ínyemet, de sírni még nem is sírtam miatta. Aztán már egyszer-kétszer sikerült hasra fordulnom a hátamról, de az nem izgat annyira, mint az ülés. Annyival több dolgot lehet ülve látni, és játszani is sokkal könnyebb úgy. Folyton próbálkozom, de még csak segítséggel tudok felülni, meg ülve maradni. És rém bosszantó, hogy nem hagynak sokáig üldögélni, de Anya mindig azt mondja, hogy még nem elég erős hozzá a hátam, és nem tenne jót.
Úszni is voltam azóta háromszor, és egyre jobban élvezem. Már búvárkodom is, és annyira hozzászoktam, hogy már akkor se sírom el magam, amikor feljövök a víz felszínére.
Ja, és készülök a keresztelőmre, már kaptam szép ruhácskát meg sapkát, de azért az még pár héttel odébb van. Leendő keresztapám, Anya testvére is nemsokára hazajön Amerikából, sajnos csak két hétig maradnak a feleségével, de nagyon izgalmas lesz, mert ők még csak fényképről láttak eddig. Remélem, megtetszem nekik annyira, hogy kedvet kapnak megajándékozni engem egy unokatesóval. Én mindenesetre addig is igyekszem megtanulni ülni meg talán mászni is egy kicsit, hogy elkápráztathassam őket.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.03.05. 21:52módosítva: 2005.03.05. 21:54
Tegnap voltam először babaúszáson, és meg kell mondjam, egészen elvarázsolódtam. Nagyon-nagyon élveztem a pancsolást Anyával és Apával. Persze nem csak mi voltunk ott, lehettünk úgy tizen babák, de egyelőre még nem egymással voltunk elfoglalva. Úsztam hason, meg háton, persze valaki mindig tartott, mert egyedül még elsüllyednék. És közben még énekeltek is nekünk. Annyira jól éreztem magam, hogy majdnem egy egész órát úszkáltam, sőt, szívem szerint még maradtam is volna, csak hát kezdett a másik csoport, úgyhogy menni kellett. Ja, de nem rögtön, mert előbb beültünk egy kicsit szaunázni, hogy átmelegedjek, mert azért egy óra a vízben bizony áthűti az embert. Egy szó mint száz, alig várom a jövő pénteket, amikor újra mehetek úszni. Addig meg marad a kád otthon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.02.24. 22:13
Újabban egyre tovább tart a fürdés, mert nemsokára megyünk babaúszni, és az a házi, hogy addigra meg kell szoknom, hogy hosszan legyek vízben. Meg a zuhannyal is meg kell ismerkednem. Én mindezt remek szórakozásnak tartom, hatalmasakat kacagok, és úgy tudok már pancsolni, hogy úszik az egész fürdőszoba, és Anya meg Apa is csurom vizesek lesznek, mire végzek. Még ma is ugyanígy élveztem a fürdést, pedig igencsak fájt a lábikóm. Ugyanis oltást kaptam. A doktor néninél még nagyon hősiesen viselkedtem, de estére bizony eltörött a mécses, és csak a finom langyos vizecskében sikerült lazítanom egy kicsit. Anya azt mondta, holnapra már sokkal jobb lesz, hát remélem igaza lesz, mert nagyon nem szeretném, ha ez a butaság zavarna a világ felfedezésében.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.02.15. 11:21
Hát, ez is megvolt. Beszereztem életem első nátháját. Tegnap óta tüsszögök, meg köhécselek néha. Már megismerkedtem az orrporszívóval, de nem ijedtem meg tőle, sőt, még tetszett is ez az új dolog. És utána sokkal jobban szelelt a nózim. És kaptam egy lepkét is, amolyan nátha-mulasztó lepkét, fából van a szárnya, és csörög, ha megrázom. Nagyon tetszik, rögtön meg is kóstoltam. Érdekes íze van, de azért egyelőre maradok a tejnél. Meg a C vitaminnál, legalábbis amíg meggyógyulok.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.02.07. 10:04
A hétvégén óriási felfedezéseket tettem. Rájöttem, hogy ha felhúzom a lábaimat, és lendülletet veszek, akkor oldalra tudok fordulni, és így egészen másként fest a világ. Azóta folyton ezt gyakorolom, ha lehetőségem adódik. Még pelenkázás közben is, habár ilyenkor Anya mindig nyafog, hogy mennyivel lassabban készülünk el így. De közben nevet, úgyhogy biztosan nem gondolja komolyan. A másik nagy felfedezésem, hogy hasról át tudok fordulni a hátamra. Ez is jó játék, de én igazából már inkább mászni szeretnék, csak annak még nem jöttem rá a technikájára. Ez rém bosszantó, úgyhogy általában sírás a vége ezeknek a kísérleteknek. De azért nem adom fel, ha minden nap próbálkozom, előbb utóbb majd csak sikerül.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.01.31. 13:54módosítva: 2005.01.31. 13:55
Tegnap regge Anyal felöltöztetett, akár egy sarkkutatót,így néztem ki:
Aztán Apával együtt autóba ültünk, és meg sem álltunk a lovardáig, ahol Anya unokatestvérének a lova van. Anya ugyanis lóbolond, ahogy ő szokta mondani, és sikeresen megbolondított másokat is a családban. Szépen sütött a nap, csillogott a hó, én meg ismerkedtem a lovakkal, már amikor nem szundikáltam éppen. És nem féltem egy kicsit se, pedig hozzám képest aztán igazán hatalmas egy ilyen paci. Apa is felült egy kicsit, szerintem nagyon ügyes volt. Alig várom már, hogy én is kipróbálhassam, persze ahhoz még nőnöm kell egy kicsit. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2005.01.21. 19:04módosítva: 2005.01.22. 08:38
Hát akkor kezdjük az elején. Mint már említettem, novemberben születtem, és igen, Skorpió vagyok. Anya mesélte, hogy Bentlakó koromban valahányszor szóba került, hogy mikorra várnak, mindenkinek az volt az első mondata, hogy "ahá, tehát Skorpió lesz a kicsi." 3100 g nehéz és 55 centi hosszú voltam, de persze mára már öt kiló vagyok, és a 62-es ruháimat is kezdem kinőni. Tegnap Anya vett is pár 68-asat, én meg persze vele tartottam. Hát, az a bolt tele volt szebbnél szebb ruhákkal, én meg kénytelen voltam hordozómban ücsörögni, ahelyett, hogy kedvemre válogathattam volna. Szóltam is, hogy ez így nem jó, mit ne mondjak, zengett a bolt. Na, de elkalandoztam. Magamról akartam mesélni. Nincs testvérem (még, jegyzi meg Anya), és jelenleg se kutya, se macska, szóval a család teljeskörű ura és parancsolója, akarom mondani úrnője és parancsolónője vagyok. Pesten lakom, közel az Állatkerthez, Anya ígérte is, hogy ha melegebb lesz, sokat járunk majd oda. Hát, egyelőre ennyit rólam, majd eztán belevágok a kalandjaim és felfedezéseim mesélésébe.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 
