Kedves Vendégem! Üdvözöllek életem első naplójának lapjain. Mivel én még nagyon kicsi lány vagyok, hiszen csak 2004 november 16.-án érkeztem, Anya segítségét kértem, hogy megoszthassam Veled mindennapi kalandjaimat. Örülök, ha meglátogatsz, és igyekszem mindig kitalálni valamit, amivel megnevettethetlek. (Anya szerint ez egyre könnyebben fog menni, ahogy növekszem.)
2007.11.05. 22:42
És egy tündéri puszi köszönetképpen. Imádom a ruhát, Zsófi!
2007.11.05. 22:41
A hétvége nagy meglepetése az volt, hogy hazajött pár napra Zsófi, Marcell keresztanyuja, és mindkettőnk nagynénije Amerikából. A hugának lesz most esküvője, de még csak a polgári, a nagy templomi esküvő tavasszal lesz, akkorra majd Anya bátyókája is hazajön. Zsófi érkezése tényleg meglepetés volt, még a saját szülei sem tudták előre, volt hát örmködés elég. És amit hozott nekem, hát, attól még a szavam is elakadt. Egy igazi virágtündér hercegnő ruhát kaptam, szárnyakkal, csápos hajpánttal, meg minden. Egész este abban pompáztam, és azóta is minden nap fel kell venni. De hát nincs is kislány, aki egy ilyen csodának ellen tudna állni.
2007.11.05. 22:32
Miután a nagy levertség elmúlt, maradt energiánk a zsiványkodásra is. Ahelyett, hogy szép nyugodtan feküdtünk, vagy üldögéltünk volna, jobbnál jobb játékokat találtunk ki. Itt például a nyári napszemüveg kollekciónkban parádézunk.
2007.11.05. 22:29
Nah, itt az ősz, itt van a betegség. Persze mikor máskor, mint a négynapos hétvége első éjszakáján. A lázam már délután felment, de akkor még úgy tűnt, simán csak egy gorombább nátha, éjszaka viszont annyira rosszul lettem, hogy ki kellett hívni az ügyeletet. Aranyos doktorbácsi érkezett, úgy fél tizenkettő tájban, megvizsgált, felírta a gyógyszert, megnyugtatott mindenkit, hogy hamar rendbejövök, én ordítottam, ahogy a torkomon kifért, aztán elment, és még aludtunk is egy keveset. Másnap egy kissé kókadt voltam, mondogattam is, hogy "Jaj de pocsékul vagyok", és egész délelőtt a kanapén feküdtem, és majdnem végig aludtam is. Aztán jobban lettem, bár még két napig volt 38 fok felett a lázam, a hangulatom viszont már nagyon jó volt, nem is tudtam nyugton maradni.
IPont végigérek a kanapén
2007.10.30. 14:20módosítva: 2007.10.30. 14:43
Az a helyzet, hogy nekünk jelenleg nincs CD játszónk, mert az előző, hm, hogy is mondjam, áldozatomul esett, azóta meg valahogy nem pótoltuk. Így aztán a zenei nevelésünk Anya éneklésére és a számítógépre korlátozódik. Én mindkettőt szeretem is, mostanában már én is szívesen énekelgetek pár megtanult dalocskát. Ezeket nagyon viccesen keverni is szoktam, már azt is megtanultam Apától, hogy ezt remixelésnek hívják. De egy szónak is száz a vége, operát eddig még nem hallottam. Tegnap viszont Anya talált egy jó kis felvételt a neten, én meg rögtön rákattantam. És teljesen elvarázsolt a dolog. Még persze nem nagyon értem, hogy mi is igazán az opera, mert én csak annyit láttam, hogy egy pingvinnek öltözött kövér bácsi énekel, de annyira nagyon szépen, hogy nem tudok betelni vele. Anya meg magyarázza, hogy az operában vannak szép ruhák meg díszletek is, és története is van a legtöbbnek, és hogy majd megyünk ha egy picit nagyobb leszek, de nekem mindez nem sokat jelent. Én egyelőre zenét hallgatok. Ilyen átéléssel:
Ma egyébként volt egy olyan húzásom, hogy Anya teljesen oda meg vissza volt tőlem. Marcus ugyanis éppen a legpakolósabb korszakában van, és mivel bölcsi előtt még van idő játszani itthon, hát ezt ma is kihasználta arra, hogy az összes műanyag dobozt tetőkkel együtt kirámolja a konyhaszekrényből. Elpakolni viszont már persze nem marad idő, úgyhogy a szanaszét szórt dobozok ott fogadtak minket, amikor hazaértünk Marcitlanul. Anya leült még egy lélekerősítő kávéra, én meg se szó se beszéd kirohantam a konyhába, és teljesen magamtól, az utolsó darabig visszapakoltam mindent! Hát, nem mondom, hogy amúgy nem szeretgetnek engem itthon, de ennyi puszit tényleg rég kaptam, mint most. 2007.10.15. 22:54
Ma pedig úszáson, bár ezt Anya csak hallomásból tudja, mert ugyebár ő már nem jön be velem, szóval ma úgy (is) úsztam, hogy nem volt rajtam az úszó-hátizsák, csak a deszkába kapaszkodtam. Mindaddig, amíg azt is el nem engedtem, mert akkor már nem úsztam, hanem süllyedtem, de ennek Jocó bácsi hamar véget vetett. De nem ijedtem meg (legalábbis mire Anyával találkoztam, már így szólt a történet), és továbbra is nagyon élvezem az egészet, és nagyon várom, hogy mikor mehetek újra.
2007.10.15. 22:37
A tornáról meg Anya jól meg is feledkezett. Pedig nagyon tetszik neki, hogy milyen fegyelmezett nagylány tudok lenni, ha úgy hozza a szükség. Szóval ezen a bulin volt közös tornázás is, nekem pedig nem kellett kétszer mondani, hogy álljak be a többiek közé. És olyan, de olyan ügyes voltam, hogy öröm volt nézni. De most tényleg, egy ilyen képről ki mondaná meg, hogy pont én vagyok az, aki még túl kicsi az oviba járáshoz?
2007.10.15. 22:33
Már nagyon várjuk az ovit, és most kaptam is egy kis kóstolót belőle. Múlt pénteken volt ugyanis egy úgynevezett Zöld Ág Buli az ovi udvarán tombolával, akadályversennyel, zsákbamacskával meg büfével. Persze a zsákbamacskához meg a tombolához a szülők vitték be a játékokat, ami remek alkalom volt nekünk, hogy reggel ellátogassunk az oviba. Nosza, engem rögtön be is hívtak a csoportszobába, én meg nem tiltakoztam. Jó fél órát maradtunk ott, ezalatt Anya kint várt, én meg bent éltem a világomat. Kétszer néztem ki Anyára, hogy megkérdezzem, meddig maradhatok még, és a végén csak annyit kérdeztem, nekem miért kell elmennem onnan. Na persze nem én lettem volna, ha nem történik egy kisebb baleset. Nem volt nálunk ugyanis váltócipő (miért is lett volna, nem gondoltuk, hogy így alakul a dolog), a zoknim meg csúszott a földön, egy asztal sarka pedig épp a kis pofim útjában volt. De jól megúsztam a dolgot, akkor csúnyán nézett ki ugyan, de délutánra már nyoma sem volt.
A buli egyébként remekjó volt, végigcsináltam az akadályversenyt, amiért kaptam egy gyönyörű színes ceruza- és filctoll készletet, zsákbamacskáztunk, és óriásit hancúroztam az ovisokkal. Az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy még több, mint egy hónapot kell várni arra, hogy tényleg ovis lehessek.
Itt épp az akadályverseny egyik állomásán igyekszem a gesztenyéket a kapuba söpörni. 2007.10.15. 22:25
Igazából semmi különös, csak Anya imádja ezt a képet. Ilyen gyöngykirakós játékot akkor láttam először, a vértesacsai családi találkozón, és hát szerintem rám van írva, mennyire élveztem vele játszani. Aztán persze Anya felhajtott egy ilyet, meg is vette csak azért, hogy ne nagyon tudjak vele játszani, mert hát Marcell ugye nem igazán kompatibilis vele. De azért a nagy étkezőasztalhoz le tudok vele ülni, és játszottam is vele azóta, de az igazi elmélyülés akkor és ott, Vértesacsán volt.
2007.10.04. 19:53
Az van, hogy sajna rászoktunk, hogy Apa minden este hoz valami meglepit. Ez persze nekem nem sajna, csak hát Anya (=zsarnok) szerint nem kellene annyi édességet ennem, meg különben is, tessék annak örülni, hogy Apa hazajött, nem pedig a csokinak/nyalókának stb. No meg szegény Apa is anyagi romlásba dől, hiszen most már Marcell se maradhat ki az ajándékozásból, így azért már kezd tényleg sok lenni egy kicsit a dolog. No, kompromisszumos megoldás, kedden és csütörtökön van meglepi, a többi napon nincs. Ma, csütörtök lévén, meglepis nap volt, Apa nagy boldogan megérkezett valamivel, ami nem édesség. Körömmatricát kaptam, és úgy tűnt, nagyon boldog vagyok vele. Rögtön fel is rakattam az egyik körmömre (mindez persze már pizsiben, fürdés után történt), majd az ágyamban fekve egyszercsak megszólaltam, azon a mindjárt-sírok-de-még-nem hangon, amint Anya rettentően imád.
- Anya vedd le!
- Miért, nem örülsz neki?
Fejrázás, sírásra görbülő száj.
- Jobban szerettél volna nyalókát?
- Nem válaszolok!
Na, Anya és Apa olyan fergeteges röhögésben tört ki, hogy innen már én sem tudtam tovább durcizni, és azért végül kiböktem, hogy reggel majd jó lesz, hogy van körömmatricám, Apa meg szegény, lelkifurdalástól gyötörve közölte, hogy kivételesen akkor holnap hoz nyalókát nekem. Na, kinek van itt érdekérvényesítő ereje?
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
