babaszoba.hu
 | | | | |
| ||||
|
A tartalom elérési útvonala (URL): http://www.babaszoba.hu/services/naplok/view/krisztaboro/Kriszta_es_Boroka/ | | ||
Kriszta és Boróka
Április 1-je, december 31-e... Úgy látszik, mi ilyen érdekes dátumokat tudunk kifogni!;):) Kriszta Viola 2006-ban született, most 15 hónapos eleven, értelmes kis szöszke kisasszony.:) Mütyürke pedig éppen ma 15 hetes pocakcsomag.:) Hogy valóban szilveszterkor születik-e meg, majd meglátjuk!;) Addig is, éljük az életet...amíg nyugodtan lehet...:) ................................... És megszületett... Nem szilveszterkor, hanem január 5-én, ugyancsak szombat hajnalban, mint nővérkéje. Boldogságot hozott amúgy is boldog szíveinkbe, hangot csempészett halknak eddig sem mondható lakásunkba. Mostantól már ketten diktálják nekünk az életet, mi meg csak írjuk, írjuk...
VÉGE
2009.03.23. 06:54módosítva: 2009.03.24. 08:40
Egyelőre nem zárom le, de hamarosan titkosítom. Köszönöm mindenkinek, aki eddig látogatott, olvasott, hozzászólt a bejegyzéseimhez, köszönöm az itt kialakult személyes és virtuális barátságokat, a sok jó szót, amit nehéz pillanatokban ezektől a barátoktól kaptam.
És köszönöm a Babaszobának, hogy megadta nekünk ezt a lehetőséget!
Ha valakit továbbra is érdekelnek "Napjaink", akkor "lapjai"-nkat megtalálják a: http://krisztaboro.blogspot.com/ címen.
Búcsúzóul egy friss fénykép kis angyalkáimról:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(466 értékelés eddig)
Nem csak a húszéveseké a világ…
2009.03.20. 14:30
Pedig mégiscsak az övék. Legalábbis ők azt hiszik. És akár bevalljuk, akár nem, mi tudjuk is, hogy az övék. Mert olyan szépek és fiatalok, olyan nyitottak és gondtalanok, olyan tettrevágyók, buzgók és világmegváltók sosem leszünk, mint húszévesen.
Elevenen él bennem a 20. születésnapom… szépen kicsíptem magam, szoknyában, ingben mentem az iskolába (tanítottam akkor), a csodálkozó szomszéd néni kérdésére pedig titokzatosan azt válaszoltam: annyi vagyok most, hogy sem több, sem kevesebb nem akarok lenni. És milyen igazam volt. Annál kevesebb semmi pénzért nem lennék még egyszer, de ugyanannyi nagyon szívesen. És most, rohamosan közeledve a +10-hez (bár szerencsére addig még van egy év), annál inkább érzem ezt. (Bővebben erről majd kb. 2 hét múlva…)
Most az a lényeg, hogy Húgocskám, a “kicsi” Ani, ma 20 éves lett. Alig hiszem el! Tisztán emlékszem születése napjára, Édesanyám reggel még szépen megfésülte a hajamat, bár jócskán lehettek fájdalmai, mert teljesen más volt, mint máskor, délben 1 óra körül pedig, a hegedűtanárom, akihez éppen megérkeztem, már újságolta is a hírt, hogy megszületett a hugicám. A fellegekben jártam és annak örültem, hogy kislány lett a testvérem és akkor biztos Annamáriának hívják, mert ezt a nevet én annyira szerettem!
Tisztán emlékszem, amikor 6 naposan hazahozták a kórházból és lefektették az ágyra. Csak bámultam és nem tudtam, mit kezdhetek majd ezzel a kis csomaggal. A következő pillanatban pedig már fel akartam venni. Másnap Édesanyám már megengedte, hogy segédkezzek a tisztába tevésnél, amikor néhány hetes volt pedig, már egyedül is tudtam pelust cserélni rajta. És akkor még nem volt Pampers! Most is előttem van Édesanyám elképedt ábrázata, amikor elújságoltam neki tettemet és mint egy trófeát, úgy mutattam fel az összehajtogatott kakis pelenkát: először nem hitte, de amikor jobban szemügyre vett és látta, hogy a pólómon kívül még az orrom hegyét is összekentem, nem volt mit tennie, hát elhitte és nevetett. Azt sem felejtem el soha, amikor a kis akaratos (jópár hónaposan) kicsavarta magát a kezemből, ráesett az ágyra, onnan pedig a földre gurult. Nagyobb volt az ijedsége, mint, hogy megütötte magát, de olyan éktelen üvöltésbe kezdett, mint még soha. A ravasz Édesanyám pedig azt mondta nekem, ha nem mondom meg rögtön, mi történt, megy és megkérdezi az embereket a tévéből, hiszen azok mindent láttak. Én butuska, persze, hogy elhittem!
….. És sorolhatnám az emlékeket, de azt hiszem, bármikor csak abbahagyni lehetne, befejezni sosem. És íme, a kicsi Ani felnőtt, éli a saját életét, nemsokára pedig már neki is saját családja lesz. Nem is akarom elhinni!
Isten éltessen, drága Testvérem!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hat könyv
2009.03.19. 07:47
Ma pedig ismét könyvcsomaggal kopogott be a postás. Ezúttal ismét kettőt kaptunk egyszerre, bár ugyanattól a feladótól, ugyanabban a borítékban. Bodoni Ágnes Ágota és Koppány nevű gyerekei nevében küldte a könyveket.
Tegnap, amikor ideértem az írásban, rögtön abba kellett hagynom, csak éppenhogy elküldtem. Azóta tisztázódott, hogy miért volt 2 könyv egy borítékban. Az egyiket, a Cirkusz!Cirkusz!Cirkusz! címűt kaptuk Ágotától és Koppánytól, a másik pedig, a Limpimpi mesél a barátságról, egy másik kisfiútól jött, csak mivel ismerték egymást, egyszerre küldték el a könyveket. Ezúton is nagyon köszönjük nekik. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mi ez?
2009.03.13. 16:45
Megkönnyebbültem, mert Krisztának is egyszer volt, elmúlt és többet nem jöttek elő. De boldogságom nem sokáig tartott, néhány hét után ismét előjöttek. Azóta pedig még vagy kétszer elmúltak és előjöttek. Főleg a hasán és a hátán deréktájban jelennek meg, de a külsőcombját és az alkarját is „megtámadják”. Hiába kenem bármivel. Próbáltam néhány napig megvonni tőle a tejtermékeket és a tojást, de nem láttam javulást. Tejterméket amúgy sem fogyasztott sokat, csak éppen, ami az ételben volt benne, tojást pedig csak kb. 11 hónaposan kapott először, a kiütések pedig jóval előtte jelentek meg. Sőt, akkoriban még semmiféle tejterméket nem kapott az anyatejen kívül! Ezért gondoltam azt, hogy esetleg a liszt lehet a ludas a dologban. Vagy ki tudja mi?
Sokszor lelkiismeretfurdallásom van, mert Boróval nem voltam annyira körültekintő, ami a hozzátáplálást illeti, mint Krisztával. Bár saját magamat is próbálom nyugtatni és meggyőzni, hoyg ez nincs éppen így, hiszen Boró 6 hónapig kizárólag anyatejen élt és a hozzátáplálást is abszolút fokozatosan csináltam. Kriszta 7 hónaposan kapott tejtermékeket először, Boró pedig megvolt már 9 is, azt hiszem, akkor is ezerévben egyszer kapott. Tojást mindkettőnek kb. 11 hónaposan adtam először, hogy mire a szülinapi tortát kellene enniük kiderüljön, hogy nem okoz-e gondot nekik. Amivel jobban siettem Borónál, az a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése volt. Kb. 7 hónaposan történt meg ez, bár talán valamivel később is. Ami miatt mérgelődöm és főleg emiatt van lelkiismeretfurdallásom, az az, hogy Boró sokkal hamarabb, olyan 10 hónaposan már legtöbbször azt ette, amit mi. Igaz, azóta nem sózok annyira, borsot csak abba teszek, amibe nagyon muszáj és esetleg ő nem is eszik belőle, az ételízesítőt 95%-ban elűztem a konyhából, nem főzök zsírosan. Mégsem hagy nyugodni, hogy Kriszta egyévesen még csak néhány ételt evett a mienkből, és még utána is 2-3 hónapig sokszor főztem neki külön. Persze, Borónak is megteszem még most is, de nem olyan arányban, mint Krisztánál akkor. Kriszta ennyi idősen nem kapott üzleti cuccokat, a sonkát, májkrémet majdnem másfél évesen ismerte meg (igaz, májkrémet még Boró sem evett, csak olyat, amit itthon készítettünk), a virslivel pedig még később találkozott. Sajtből is legtöbbször az anyósom által készítettet kapta. Ezzel szemben Boró már ismeri ezeket és – sajna – szívesen is eszi, főleg a virslit.
Hogy miért írtam le mindezeket? Mert nagy elhatározáshoz jutottam: ha étel okozza a kiütéseit, akkor kiderítem, mi az. Megvonok tőle mindennemű állati eredetű ételt, tojást és tejtermékeket is beleértve és minden sikértartalmú gabonát is. Persze, nem örökre, isten ments, csak 2-3 hétig. Azután pedig szépen rendre elkezdek adogatni neki ezt-azt, megfelelő időközönként, természetesen. És várom a reakcióját. Remélem, sikerrel járok. Persze, feltehető a kérdés, miért nem csináltatok egyből egy allergiatesztet és hamarabb fény derülhetne rá, de az az igazság, hoyg nem tudom, itt mennyire megbízható az ilyesmi, illetve, hoyg egyáltalán van-e. Mármint a doktornő szerint lehet csináltatni, de nem tudom, hogy ingyenes-e vagy sem, nem tudom, hogy ilyen kicsin érdemes-e vagy sem, nem tudom... sok mindent nem tudok. Ha nem lesz más hátra, hát elviszem, de fölöslegesen nem tenném ki ilyen-olyan „tortúráknak”.
Nagyon nehéz ez, amibe belevágtam, nem is tudom elképzelni, hogy egyesek hogyan tudják mindezt önszántukból csinálni. Hatalmas akaraterő kell hozzá, az biztos, úgyhogy minden tiszteletem az övék. Most a legégetőbb problémám, hogy egy gluténmentes kenyeret tudjak összehozni. A főtt ételekkel nincs baj, azokat zöldségekből elkészítem, de reggelire-vacsorára nehéz kiagyalnom ezt-azt. A tejbegrízet szereti nagyon és már sokszor csináltam is neki köles vagy kukoricakását, hol zöldséggel, hol gyümölccsel kombinálva, de kását sem adhatok neki minden nap! Tegnap összeállítottam egy kenyeret, de nem lett semmi sem belőle. Ma viszont sikerült egyet találnom, ami már el is készült, de kíváncsi vagyok, milyen a belseje, ehető-e. Az a gond vele, hogy tojásfehérje is jár bele, úgyhogy nem teljes az örömöm, nem tudom a tojást teljesen kiiktatni ezek szerint. Kihagyni nem mertem, mert akkor lehet hiába dolgoztam volna ismét és a hozzávalókat is elprédálom, mint tegnap. És sajnos, gluténmentes lisztkeverékeket nem tudok megengeni magunknak, egy félkiló belőlük kb. 6-7-x drágább, mint egy kiló búzaliszt.
Hát ez a helyzet, és cseppet sem könnyű. De remélem, ezen is túlleszünk. Minél hamarabb.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Panaszkodás
2009.03.13. 16:40
Amúgy kissé válságos helyzetbe jutottam naplóügyileg, nem nagyon van kedvem írni. Sajnos másokhoz írogatni sem. Szinte naponta beleolvasok a blogjaitokba, de nem vagyok képes hozzá is szólni. Aztán, amikor végleg elszégyellem magam, hogy nagyon hosszú ideje nem adtam életjel magamról valakinek a naplójában, rászánom mégis magam.
Valaki azért felróhatja nekem, hogy márciusban csak 3 bejegyzést írtam eddig, holott a receptes naplóban ennek majdnem négyszerese díszeleg, de bevallom őszintén, mostanában inkább van kedvem oda írni. Nem igényelnek túl nagy fejtörést, megvan a fotó, leírom a receptet, hozzáteszem az előzményeket és már meg is van a bejegyzés. Amit most szándékszom leírni, viszont, picit többet igényel. Boróka tudományait leírni pedig még több (idő és összpontosítás) kell.
A család általános hangulatát nagyban befolyásolja a gazdasági válság. Még csak beszélünk róla, azt mondhatom, bár már érezzük is, amikor a havi részletet kell törleszteni: 1,90-ről 2,80-ra ment fel a svájci frank. Akkor jön el igazán hozzánk, ha elsejétől István munkanélküli lesz. Nagyon bízom, bízunk benne, hogy nem következik be, de az „előkészületek” a cégnél nagyon lehangolóak: február 1-től kitettek vagy 8 embert, februárra már csak 10 élelmiszerjegyet kaptak függetlenül a ledolgozott munkanapoktól, hétfőtől nem kapják az ebédet és a két kisebb cégtől (amik szintén az igazgató cégei) elküldték az összes embert 2 kivételével. Elsejétől az Aagesnél is lesznek leépítések, csak abban tudunk reménykedni, hogy István nem lesz ezek között. Bár, ha marad is, ki tudja meddig?
Ó, inkább abba is hagyom ezt, rossz belegondolni is hogy mi lesz, ha nem lesz munkája! Már ezerszer átgondoltam, mi legyen, mit tehetnék, de nagy reményeket nincs amihez fűzni. Én 800-at kapok, így, gyermeknevelésin, a barátnőm pedig azzal biztatott, hogy a Népújságnál sem igazán kapnék többet, pedig akkor a napot át kellene lótnom-futnom. És az itthoni munka? És a lányok? Jaj, és mindez abban az esetben, ha egyáltalán hajlandóak lennének felvenni! Máshová? Igen, még van Vásárhelyen egy napilap, néhány rádióstúdió, 1-2(?) tévéstúdió, de a tévéhez alapból nem vonzódom, a kereskedelmi rádiók is alapból kizárva, úgyhogy maradhatna a közszolgálati rádió és a Hírlap. Igenám, de a rádióhoz nem olyan egyszerű bejutni, főleg főállásba, a hírlaphoz pedig ... nem tudom. Ez a legújabban létesült orgánum és nem ismerem. Majd lesz valahogy, de ha csak annyit kapnék dolgozva is, mint így, hogy itthon „ülök”, akkor biztos nem megyek dolgozni, amíg le nem jár a gyed-em. Akkor pedig vissza a céghez, ahonnan eljöttem. Márha ott is szükség lesz rám.
Nem erről akartam írni; nem ezért kapcsoltam be a gépet, de már leírtam.És hátha lesz időm leírni a másik témát is, amiért eredetileg ideültem...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A múlt hét...
2009.03.10. 08:11
Pénteken múlt egy hete, hogy lebetegedtem, valami homloküreggyulladás-féleség indult, kongott a fejem és fájt, és egyből sárgás váladék folyt az orromból. Antibiotikumra fogott a doktornő és csodák csodája, már másnap jobban voltam, minden egyes bevett gyógyszer után éreztem, hogy jobban és jobban vagyok. Vasárnap este viszont ismét visszaestem, így további 4 napig szedtem az AB-t, csepegtettem az orromba és trombitáltam kegyetlenül. A váladék még a torkomra is lehúzódott okozva ezzel némi köhögést, de szerencsére nem fajultak el a dolgok. Közben persze, ment tovább az élet, nem volt idő heverészni, csak úgy futtában kúrálgattam magam ezenkívül.
Anyuék végre elköltöztek, és múlt héten többször én főztem úgy, hogy ők is itt ettek, hiszen, van neki elég dolga a főzésen kívül is! Sajnos mást nem tudok segíteni, mert ő tudja, mit hová szeretne pakolni, és neki is kell tudnia mit hová tesz!
Csütörtökön kimenőm volt, a volt osztálytársakkal találkoztunk a 10 éves találkozó megbeszélése végett. Ezt nem úsztam meg anélkül, hogy fel ne hívjanak: Boró, aki du. 2-kor felkelt, este 7-kor már nem az apja elvárásai szerint viselkedett.:P Elaludni nem akart, ezért azt tanácsoltam, hogy etesse meg, így mire fél 8 előtt hazaértem, a lányok már vacsoráztak és jöhetett a vetkőztetés, fektetés.
Pénteken szintén kirúgtam a hámból, több, mint 3 és fél órát voltam távol, de ezúttal bevontuk Anyut is a gyerekfelügyeletbe, főleg, hogy a fektetésnél sem voltam otthon. Mire 10 után hazaérkeztem, a lányok aludtak, de István elmondása szerint Borókával nehéz volt, nagyon hiányzott neki a szopi. Be is pótolta valamikor az éjszaka közepén!
Hogy hol voltam? Hát angolcsoport-összejövetelen a tanáréknál. Stuart és Beth mindenkit meghívtak a csoportból és majdnem mindenki el is jött. Volt egy kis harapnivaló (én is vittem dió-sütit), innivaló, ezenkívül pedig beszélgettünk, végül pedig játszottunk. Nagyon jól és gyorsan telt az idő, rengeteget nevettünk, és mire észrevettük magunkat, már majdnem 10 óra volt.
Jól esett egy kicsit kikapcsolódni, már el is felejtettem milyen eljárni itthonról.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Továbbra is játék...
2009.03.04. 09:38
Timi szavai:
- béke: számomra az ideális, idilli, mondhatni édeni állapotot jelenti, de megelégszem azzal is, ha a családban nincs vitatkozás, egymásramordulás, hangfelemelés;
- házasság: ami szerintem fölösleges intézmény, de nélküle sem tudnék meglenni;
- kisebbség: na, ebben van részem életem kezdete óta; ezenkívül még azt jelenti, hogy a - falum neve a második a táblán és kisebb betűvel van írva;
- operett: akár élvezhető is; (nem tévesztettem össze az operával!)
- kisbaba: az ártatlanság, a szerelem jelképe nálam;
- válság: még csak beszélünk róla, tulajdonképpen; akkor érezzük meg valójában, ha Férjecskémnek ápr. 1-től nem lesz munkája;
- bank: hogy a fene vigye el, a svájci frankkal együtt;
- szerencse: mondhatom, végigkíséri az életemet; optimista vagyok, tudom, hoyg mindig szerencsés vagyok;
- babona: rengeteget ismerek, de nem hiszek benne.
Virág szavai:
- szoknya: státusszimbólum (:D);
- nadrág: kényelmes;
- barátság: ritka madár, de meg lehet találni;
- zászló: nekem csak piros-sárga-kéket jelent és sosem bírtam látni; nacionalizmus, románkodás, mellveregetés;
- sport: na ez az, ami most nagyon hiányzik az életemből, de jön a tavasz, és előkerül majd a bicikli!;
- rendőrség: jobb, ha nincs dolgod vele, még egyszerű papírintézés miatt sem;
- fegyver: pisztoly vagy puska, de valahoyg távolinak érzem;
- élet: mint egy étel, megszületik és aztán elmegy, a kettő közötti idő pedig nagyon rövid, mégha kellemes is;
- pokol: nem tudom, higgyem-e, hogy létezik?
- hit: - hiszek Istenben, aktív és jó kapcsolatot ápolok Vele;
- hiszem, hogy gyermekeimnek jobb élete lesz, muszáj hinnem ebben;
Palócprovence szavai:
- pók: a lányaim színeslábú húzogatós pókocskája; amúgy semmi bajom vele, csak ne gyártaná olyan szorgalmasan a hálóit;
- saláta: jöhet minden mennyiségben, bármiből;
- felhő: puhaság, könnyedség, fölülemelkedés, légiesség;
- jármű: az Opelünk, jaj, de rossz lenne nélküle!
- polc: már megbántam, hogy annyi nyitott polcom van: annyi port törülni...
- napsugár: szeretem, 25 fokig;
- zseb: ez a pénztárcám. Nem is volt, nem is kell „igazi” buksza nekem. Így nincs, amit ellopjanak.
- bögre: a rádiótól kapott, névre szóló karácsonyi ajándékom. Megcsorbult, de azóta is ebből iszom a kávémat.
- notesz: Akinek nincs esze, legyen notesze!
- sál: fölösleges, mint minden más kiegészítő (sapka, kesztyű, ernyő). Persze, hogy csak a magam nevében mondom ezt, de csak azért, mert minden ilyesmit elhagyok.
Köszönöm, lányok, a szavakat! Én nem jelölök ki senkit, mert olyan régi már a játék, hogy biztos mindenkinél járt! Ha valaki kedvet kap, viszont, ragadjon ... billentyűzetet és írjon! A szavaim: Erdély, hegyek, külföld, főzés, gyerekek, pihenés, gazdagság, segítség, mező, arckrém.
Jó játszást!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Azért vannak a jóbarátok..."
2009.03.04. 09:37
Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.
Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; Ré, akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat.
Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!! A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot. Nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blog által kötött ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még:
- Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással;
- Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban;
- és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.
Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :)
- Kata
- Szilvi
- Timi
- Virág
- Ágnes
- Anita
- Eszter
- Anicska
De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez!
Ölelek mindenkit!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Könyvkukacoknak - második és harmadik könyv
2009.02.27. 14:16
Mindkét családnak nagyon szépen köszönjük ismeretlenül is!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Copfik, csatok és ... más Kriszta-dolgok
2009.02.25. 10:53
Néha megengedte, hogy kössek copfot, de csak ideig-óráig tűrte meg, mindig lebontotta. Pedig muszáj felkötnöm most már a haját, mert nagyon nem szeretem ilyen loboncosan. Mármint, amikor festegetés vagy akár tévénézés közben állandóan a haját kell igazítania, kisimítania a szeméből. De még ha megtenné ő magának! A bretonját (azt hiszem, máshol fru-fru-nak hívják, de ez a szó nagyon furcsa nekem) rendszeresen vágom, de vannak oylan szálak, tincsek, amik valamivel hosszabbak, és amíg nem nőnek le teljesen, muszáj feltűzni valahogy, hogy ne a szemében legyenek állandóan.
Végül nagyon „durva” eszközökhoz folyamodtam: előszöris megfenyegettem, hogy lenyírom a haját. Ha nem engedi, hogy néha feltűzzem, akkor nincs szüksége hajra és inkább vágjuk le. – valahogy így mondtam neki, de nagyon hőbörgött az ötlettől. :D Ezután pedig az ölembe vettem szépen és a neten – néhány blogban és a fórumon – megmutattam neki néhány kislányt, akiknek copfjaik, csatjaik voltak. Dicsértem őket, hogy milyen szépek, meg stb. Végül kvázi mozdulatlanul és minden zokszó nélkül tűrte, hogy frizurát készítsek neki. Anyunak, Aninak, Istvánnak boldogan újságolta, hogy ő most milyen gyönyörű, mert Anyuci szép copfikat csinált neki:
Nem kapcsolódik egyáltalán ide, de mivel most történt, megemlítem. Nem tudom, mennyire lesz folytatása, de most ez van. ÉRDEKLŐDIK A BETŰK IRÁNT. Egyedül az A betűt ismerte eddig, mert azt megtanulta Lúdas Matyi nézése közben. Mostanában viszont, miközben A három kismalacos kifestőt festegette, többször elidőzött a lap címénél. Megmutatta mindig az A betűt és folyamatosan kérdezősködött a többi felől: így most már felismeri és megnevezi a „kör-kör betűt”, ami az o, ó; a „kígyóbetűt”, azaz az s-t,; a Kriszta-betűt, vagyis a k-t; A Cecília-betűt, mármint a c-t, a Ló-betűt, az l-et és a „pókláb-betűt”, az m-et. (Ezt ő maga nevezte el így, eszembe nem jutott volna, hogy a nagy nyomtatott M-et a pók lábához hasonlítsam, de valóban hasonlít rá.)
Erőltetni, természetesen, nem erőltetem, sőt, nem is vagyok biztos benne, hogy jó dolog, ha már tudja őket, de ha érdeklődik, nem fogom elutasítani a kérését.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elmaradások 3. - Tél
2009.02.22. 14:33
A tél így nézett ki: éjszaka, vagy néha nappal is, havazott kb. 5 centit mindig, aztán délre már majdnem elolvadt, de szerencsére csak az utakon, járdákon. Ahol nem volt nagy forgalom, az utakon is megmaradt. Estére ismét lehűlt a levegő, aztán éjszaka újra havazás, míg másnap délelőtt szintén gyönyörű hótakaró, délre pedig olvadt latyak. De ez nem szegte kedvünket.:D Harmadik anpon már rájöttem, hyog ki kell használni a reggeli hideget és oylankor kell szánkózni menni, ezért reggeli után már kintibe öltöztünk. 1-1,5 óra után kellemesen fáradtan és tiszta havasan érkeztünk haza, mert bizony olyan helyekre mentünk, ahol jócskán volt hó, a lányok meg ki is használták a lehetőségeket. A korábbi kimenés még nagyon jó volt valamire: arra, hogy ne hóttfáradtan érkezzünk haza és ne legyen hiszti vetkőzés közben. Így nyugodtan lehetett ebédelni és utána lefeküdni.
Mindig elfelejtem leírni.... Néhány hete Krisztát csellel fektetem le délben. Szinte sosem megy szívesen az ágyba, alvásról meg hallani sem akar. Pedig nagyon jól tudja, és mindig el is mondja, hogy aki nem alszik, fáradt és zsémbes lesz, sírni, nyafogni fog, stb. No, én ilyenkor mondom neki, hogy gyere az ágyba, nem kell aludni, csak pihenni egy kicsit. Azóta kikéri magának, ő nappal nem alszik, hanem pihen. És nem is szabad megkérdezni, hogy jól aludt-e, mert rendreutasít.:D Amikor kinn sötét van, megkérdezi: most alszunk vagy pihenünk? De már ő maga is tudja, hogy mikor mi következik. :)
A fényképek a templomkertben készültek. Szerdán, amikor jöttünk haza Anyuéktól még bementünk ide és meg is örökítettem a hancúrozást. Pénteken már a másik templom kertjében voltunk, ott több gyerek gyűlt össze, és a hó is sokkal nagyobb volt. Kész hóemberekként mentünk haza mindhárman, csak ez nincs megörökítve.
Jaj, és azt áthidalandó, hogy az utakon, de még a széleken sem volt hó, úgy mentünk, hogy Borót a babakocsiba tettem, a csomagtartójába beállítottam a szánkót, Kriszta pedig vagy jött mellettünk, vagy ő is felpattant a kocsi elejére. Muszáj volt így menni, mert egyszer megjártam, hogy majdnem két gyereket kellett cipelnem és egy szánkót húznom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elmaradások 2. - Édesapám születésnapja
2009.02.22. 14:32
Szép napunk volt.
Fotók: http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elmaradások 1. - Napjaink
2009.02.22. 07:04
„Tényleg, főleg az időhiány miatt írok ilyen ritkán! Azért néha a hangulatom sem olyan, hogy írjak. De az idő sokkal nagyobb úr... (Most is lenne mit dolgoznom, halomban állnak a ruhák, amikkel kinn voltunk, felmosni is kellene, meg még sorolhatnám, de ha nem ülök le most, amikor mindketten alszanak, akkor lőttek egy kis anyakikapcsolódásnak!)
Mert ahogy reggel kb. fél 9 körül felkelnek a lányok (sokszor én is velük egyszerre vagy pár perccel előttük ébredek a tökéletesen pihentető éjszakák miatt), rögtön öltöztetem őket és reggelizünk. Kooperációtól és a reggeli mivoltától függően ez olyan 45-60 perc. Utána, ugye, ha legjobb esetben a kisasszonyok mindennel elégedettek, közösen vagy külön-külön lefoglalják magukat és én hozzáláthatok összeszedni a lakást. Ágyvetésekkel, porszívózással, felmosással, portörléssel és a lányok hatékony segítségével lassan már itt is van dél. Szerencésebb esetben még csak kb. 11 fél 12 van ilyenkor és nekifoghatunk öltözni kintre. Amíg Krisztával megvívjuk a féligfelöltözés harcait, addig Boróka biztos, hogy már kirámolta a DVD-s fiókot, mert elfelejtettem becsukni a nappali ajtaját, vagy a mouse-ot csapta oda legalább háromszor, mert, bár eleinte betettem az ajtót, de amikor Krisztának még kihoztam valamit a szárítóról, mégsem csuktam vissza, vagy netán a konyhában kukázik őhajléktalansága, és még sorolhatnám. Mondjuk azt, hogy Kriszta készen van, már csak csizma, sapka sál és kabát kell rá, de ez az ajtóban történik majd meg, úgyhogy kezdhetek én is öltözni. Miközben magamra rángatok egy nadrágot és egy pulcsit jó esetben már látom lelki szemeim előtt, hogy mit adok Boróra és gyorsan előszedem a cuccokat. Ha kooperatív a kisasszony 10 perc alatt mehetünk is az ajtóhoz a sapka-kabát-kesztyű-sál-együttesért. Eddig Kriszta már biztos felvette a csizmáit, úgyhogy azzal legalább nem bajlódom, de amíg a többi rákerül, addig Boró már biztos, hogy fülig érő szájjal ... ordít és elvégezte helyettem a földfeltörlést.
Mindezek után megkönynebbülés, hogy elindulunk. Ettől kezdve minden rendben, lecsillapodnak a kedélyek, élvezzük a friss levegőt és az utóbbi napokban a kellemes hideget, havat. Minde szép és jó lenne, ha nem kellene hazajönni. Általában gond nélkül hazaterelem Krisztát is, ilyenkor a lépcsőház ajtajában kap észbe, hogy hazajöttünk. Becsalogatom, még mindig gond nélkül, de amint belépünk az ajtón kezdődik újból a hacacáré. Szerencsés esetben már mindketten eléggé éhesek és fáradtak, hogy nemsokára lepihenjenek, de ezt azért még meg kell előznie egy kis sírásnak, nyafogásnak. Azt sem tudom, kit vetkőztessek, kinek a csizmáját vegyem le hamarabb. Melegítem az ételt vagy gyorsan befejezem a már elkezdettet, illetve ha ezek nincsenek, virslit főzök vagy kenyeret kenek. Ilyenkor ebédelnek a mi ételünkből és alvás előtt megkapják az uzsonnát.
Míg Borót etetem, Kriszta vagy eszik egyedül vagy nem. Boró eszik, iszik, majd egy kis móka után ágyba megy. Mostanában legtöbbször szó nélkül tűri az ágybatevést. Ritkán sírdogál pár másodpercet, de aztán elhallgat és max 10-15 percen belül alszik. Ezalatt megetetem Krisztát és őt is lefektetem a nappaliban, hogy ne zavarjuk az éppen elalvó Borót. Néha mesét mondok neki, néha énekelek, néha csak mellébújok, ahogy szíve kívánja, de nem szoktam sokat maradni, mert munkához kell látnom. Ilyenkor a konyha még fut, ott teszek rendet, odateszem az ebédet, bepakolom a mosogatnivalót (ha van). Eközben Kriszta nem biztoos, hoyg el is alszik, de szinte mindig csendben van. Lehet, hogy még egy órát is ébren van, de aztán elalszik.
Eddigre már majdnem mindennel végzek és ilyenkor leülök egy második kávéra a géphez. Ha marad munkám, csak 10-15 percet, ha nincs, akkor amíg felkelnek a lányok. De tekintve, hoyg Kriszta sokszor fél 3 felé alszik el, Boró meg fél 4 körül már kel, ez sem olyan rengeteg idő.
Miután felkelnek, ismét ebéd, ezúttal már Istvánnal együtt, majd ki-ki megy dolgára. Ha jól pihentek, a lányok egész délután-este jól vannak, játszanak, mesét néznek, olvasnak, építőznek, festenek, rajzolnak, babáznak, és sorolhatnám. Néha megrohamozzák István és birkóznak egyet. Máskor vele játszanak. Én ilyenkor végzek oylan munkákat, amiket ha csak én vagyok velük nem tudok, vagy nem jut időm rá: beszedem, elrakom a beszáradt ruhákat, vacsorát főzök, miegymás. Vacsora után mosakodás vagy fürdés, Borónak szopi (bár ez van, hogy megelőzi a vacsorát, ha szükséges, azaz, ha esetleg túl zsémbes már a kisasszony, megszoptatom evés előtt) és lefekvés. Ha Kriszta felkelt 4-kor, de legkésőbb fél 5-kor, akkor jó esély van rá, hogy 10-kor ő is elalszik, ha nem, hát később. Boróka általában fél 9 után fekszik, vele előtte játszunk egy nagyot, persze, szinte mindig Kriszta is bekapcsolódik, ez általában egy olyan családi hancúr. Ha véletlenül ez kimarad vagy rövidebb, akkor Boróka elégedetlenül fekszik le és sírva alszik el, úgyhogy próbálom sosem kihagyni vagy lerövidíteni.
Az éjszakáink mostanában eléggé rosszak ismét, útban a 8. metszőfog még mindig, miközben szörnyen duzzadtak a rágófogak helyei is. Jobb felől fenn már napok alatt áttör, remélem. De az is meglehet, hogy nem. Éjszaka újból egyszer sem, egyszer, kétszer, de akár háromszor is szopizhat; hiába, képtelen vagyok csak sétálni vele a lakásban, mert attól félek, hogy elalszom állva és angyobb lehet a baj. Sírni abszolút nem hagyom most, mert tudom, hyog nem jókedvében teszi szegénykém. Szopival hamar megynugszik és már alszunk is tovább mindketten. Lehet, hogy csak félórát, de még így is jobb, mint semmit.
Szóval, így zajlanak napjaink, vagy ha nem így, akkor lehet, hogy teljesen más sorrendben, de ugyanezekkel a mozzanatokkal. Máskor meg, ha elmegyünk itthonról valahová, akkor teljesen másképp. Kiderül ez is hogyan! :)"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az első könyv - könyvkukacoknak
2009.02.17. 09:26
Kriszta éppen bontogatja a küldeményt...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás...
2009.02.10. 07:57
Múlt szombaton Boróka megkapta az oltását annak ellenére, hogy aznap reggel kissé folyt az orra. Végülis nem is folyt, csa kicsit nedves lett a töve, a doktornő megvizsgálta és úgy gondolta, hogy nyugodtan beadhatja neki. Végül nem úsztuk meg túl simán a dolgot, mert vasárnap reggelre belázasodott a drága, vasárnap estére is volt hőemelkedése, de utána már nem. Viszont az orra jobban folyt utána és néha köhécselt is, de ezek is elmúltak már. Szegénykém, annyira utálta az orrszívót mindvégig! Játszani szeret vele, mutatja, hogy mire való, de ha a porszívó végéhez van csatlakoztatva, akkor vége a világnak! Próbáltam minél ritkábban szívni, de amikor kellett, akkor kellett. Vasárnap meg felfedeztem az áttört rágófogat, úgyhogy a tünetek egy része biztos amiatt jelentkezett. Azóta is voltak nyűgös napjaink, rossz éjszakáink, nagyon valószínű, hogy további fogacskák kínozzák. A 8. metszőfog alul még nincs kibújva, úgyhogy az is lehet, de lehet egy következő rágófog is.
Az éjszakák “finomvegyesek” voltak az elmúlt héten. Volt részünk több, mint másfél orás egyhuzamban való ordításban, amikor az égvilágon semmi sem volt jó, volt részünk sima ébredésekben gyros visszaalvásokkal és volt részünk néhány átaludt éjszakában is. Van, hogy csak 6-7-kor sír először, de olyan is volt, hogy már éjfél előtt riasztott. Legtöbbször meg is szoptatom ilyenkor, de azért igyekszem, hogy mégse legyen túl gyakori, hogy most már ne zavarjam meg az igény szerint beállt tejmennyiséget. Azért meglehet, hogy egy éjszaka kétszer is mellre kerül!
Múlthét elején Kriszta is panaszkodott, hogy fáj a nuni. Mindig pisi után. Rögtön vizeletfertőzésre gondoltam, és küldőpapírt kértem a laborba. Egyúttal vérvételt is írt fel a doktornő, sőt, egyúttal már Borónak is adott papírt, de neki csak az ujjából kellett volna vért venni. Végül nem lett semmi belőle, mert ahová mentünk, nem tudták megcsinálni, egy másik helyen rengetegen voltak és akkor már egyedül voltam a két lánnyal, úgyhogy egyelőre elmaradt. Végülis nem is bánom, de azért jó lett volna, hogy legyen némi fogalmunk az általános állapotáról, úgysem volt még iylen kivizsgálása. De majd legközelebb.
Krisztának levették a vért, nagyszerűen viselkedett, bár a végére már elkezdte mozgatni a kezét és sírt is, de nem csodálkozom, hiszen egy felnőttnek sem kis dolog az ilyesmi. Végül sikerült elterelnem a figyelmét róla és rávenni, hogy meséljen Mamának a kutyájáról. :)
Közben István Boróval már elment a munkahelyére, később mi is odamentünk Krisztával, majd én a két lánynal gyalog, azaz busszal hazamentünk. No, azt hittem belegebedek a kalandba. Borót ölben cipelni, miközben Krisztát kézenfogva vezetni, terelgetni, nem volt semmi. Szerencsére Kriszta nagyon szépen viselkedett, eléggé szótfogadott, a buszon meg hamar helyet adtak át nekünk, így simán ment minden, de a karjaimat alig éreztem, mire hazaérkeztünk. Még vagy 3 órát utána is alig tudtam felemelni a karjaimat. Másnap meg akkora izomláz költözött beléjük, hogy azt hittem, leszakadnak.
Útközben István munkahelye felé bementünk Krisztával egy óvodába, ahová be szerettük volna iratni, előtte pedig meg szerettem volna nézni. No, de nem lehet, először a városiakat kell felvenniük és csak ha marad hely, akkor vehetnek fel máshonnan gyerekeket. Kicsit szomorú vagyok, mert az itteni óvodáról nem hallottam túl sok jót, (mármint inkább az óvónőkről), és ezek szerint kénytelen leszek mégis ide iratni, de az óvodaigazgató, aki elmondta nekem a dolgokat, annyira antipatikus volt, hogy lehet nem is baj, ha nem oda fog járni. Persze, nem ő tanítaná, de akkor is. Véleményem szerint inkább a katonaságnál lenne a helye, mint egy óvoda élén! Mindegy, majd eldől, hogyan lesz, mindenesetre, csak egy-két óvoda jöhet még szóba, mert jó lenne, ha nemcsak Istvánnak esne útjába, hogy vinni és hozni tudja majd a kisasszonyt, hanem a tömegközlekedés útjában is lenne, hogy én is nyugodtan vihessem, ha István nem lesz itthon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tiszta április!
2009.02.09. 11:41
Előszöris az angolok örökös témájáról, az időjárásról írnék. Nem véletlen a cím, főleg erre vonatkozik. Hiába volt az elmúlt héten február első hete, amikor minimum 5-10 centis hónak kellene lennie, és minimum 2-3 foknak mínuszban, errefelé április volt. A maga mindenével. Egyik nap esett, másik nap csak borús volt és fújt a szél, harmadikon sütött a nap, de hideg volt, aztán vagy két napig kész tavaszba jutottunk: 17-18 fok volt és gyönyörű napsütés. Szombaton is így volt, még a lányoknak is levetettük a nagykabátot, és egy óvatlan pillanatomban Apu sapka nélkül vitte ki Borókát, de az az igazság, hogy annyira meleg volt, hogy nem is lehetett baj belőle. Aztán tegnap egy furcsa borús napra virradtunk, fülledt volt a levegő, fújt valami meleg szél, estére pedig csorgott az eső. Ma is ilyen esős-borús a nap, bár estig még ki tudja hányszor változik? Szóval, az időjárás meghatározta a napjainkat, mert amikor szép idő volt, voltunk kinn, amikor meg nem, akkor nem. Szombaton délután Sárpatakon élveztük a napsütést. Meglehet, hogy ez volt az utolsó sárpataki kiruccanásunk, bár még kijuthatunk a megmaradt három hét alatt! Krisztának meg kell szoknia, Boróka viszont már úgy fogja megtanulni, hogy Mamáék itt laknak majd a közelben. Nem lesz többé Sárpatak, csak ha majd Sanyikáékat meglátogatjuk néha. Nem fog hiányozni, de tudja fene, valahogy mégis elérzékenyültem a gondolatra. Hiszen majdnem tizenhárom éve már fontos helyszíne az életemnek; egyik legszebb élményem, emlékem az életemből ide kötődik: itt ismertem meg Istvánt.
Anyunál nagy a felfordulás, pakolászik állandóan, szállítják a tárgyakat, megrakott dobozokat az új lakásba. Március 1-éig elköltöznek. Csütörtökön itt voltunk pakolászni, és örülök, hogy sikerült betartanom az ígéretemet, miszerint elrendezem én az összes könyvet a polcokon. Természetesen, a lányok segítsége nélkül ez nem ment volna :p, ezért ők is tevékenyen részt vettek a dologban!:) Aznap ott ebédeltünk; itthon főztem az ételt és odavittem, felavattuk az új asztalt. Boróka ott is aludt; abszolút normális időben aludt el (igaz, ölben) és kialudta a két és fél óráját, úgyhogy megnyugodtam, szereti a helyet. Jól is teszi, mert ezentúl gyakran megfordul majd Mamáéknál! :) Visszatérve még egy kicsit Sárpatakhoz... Olyan aranyos volt Boró, mindenfelé kószált a lakásban és fedezgette fel. Eddig nem volt alkalma, mert igyekeztünk, hogy mindig szem előtt legyen. Most viszont szabad volt vagy négy helyiségben is mászkálnia és ő ki is használta. Sőt, az udvart is bebarangolhatta, a lépcsőket is felfedezhette. Olyan édes volt, amint a kis totyogó lábaival a járdán egyensúlyozott vagy rácsodálkozott egy-egy bokorra, fára. Megszemléltük a bárányokat is, akiktől Kriszta így búcsúzott el: Sziasztok, bárányok (ezt a juhokra értette)! Menjetek oda be a szobátokba és adjatok a kisbárányoknak szopizni!
Boró először találkozott több lépcsőfokkal egyhelyen: eleinte fel akart csak egyszerűen lépni, aztán amikor rájött, hogy nem tudja olyan magasra emelni a lábát, szépen négykézlábra ereszkedett és mászott egy fokot. De a következőknél is állva próbált továbbmenni. Az utolsó kettőnél már rájött, hogy nincs is értelme próbálkozni, majd az 5 centis küszöböt is négykézláb mászta át.
Itthon befejeztük a rendezgetést, a lányok szobája így már csak a lányoké, kikerültek onnan az én ruháim, és így nyugodtan elférnek az ő cuccaik. Az új szekrényekbe átpakoltam az ebédlőkészleteimet, már az „új”, amit István Anyutól kapott örökségbe is a helyén van, csak a saját ruháim között kellene még rendezgetni és sajnos válogatni egy kicsit. Erre még nem került sor, de meglesz. Nem is hiszem el, hogy most már az összes „rongyunknak” van helye és nem egymás hegyén-hátán vannak a szekrényekben, ami meg nem fért pedig, a bazárszobában. Istvánnak is kiürült a szekrénye, hiszen vagy 4 rend öltönyének már amúgysem venné hasznát (kinőtte vagy már amúgyis régimódiak), sőt a mindennapi cuccaiból is van, ami csak kiadós fogyókúra után menne fel rá. De szerencsére nem kell neki fogyókúráznia, így legalább van egy kis formája. Igen, nekem is van, de nálam elkélne a fogyózás is!:p
Kriszta birtokba vette a „nővő ágy”-át, és nagyon szívesen alszik benne. A játékokat elnyelte a két hatalmas fiók és érdekes módon az egyik fiókot alig nyitogatjuk, abban a pillanatnyilag megunt játékok vannak. De aztán hű, milyen újak lesznek 1-2 hét múlva!
Most ismét (vagy továbbra is?) a könyvek vannak előtérben, Kriszta olvasgatja őket, festeget, Boró pedig forgatja a kis keménylapos könyvecskéit. Továbbra is a cica és a szamár hangját tudja utánozni, de nem mutat rájuk, hogy melyik másik. Ő mindenre rámutat és minden állatkának örvend.
Borónál valami beszédcsírák mutatkoznak. Azaz szócsírák. Ez már nem véletlen, mert ha valamit odaad valakinek, akkor következetesen valami „te/tye” kíséretében adja oda, ami Borónyelven nem más, mint a tessék! Istvánt is elkezdte valami „bu/pu”-félével illetni, ami Boróul, természetesen, az apu fordítása. Ha felül a piros lipinkára és hintázni kezd, rögtön „énekli” a hinta-palintát. Nos, persze, hogy nem szavakkal, de a jellegzetes hanghordozásából mi már tudjuk, mikor énekel és az intonáció, az összetévesztheteten. Nincs dallam, mégis fel lehet ismerni, hogy ez a hinta, palinta. Hihetetlen. Az elmúlt héten a Pont, pont vesszőcskét is fejlesztette. Mármint a mutogatását. Kb. háromszor-négyszer az arcára (általában a szája körül) bök, jelezvén, hogy ezek a pontok és a vesszőcskék, majd végigsimít a fején, hiszen készen van a fejecske. A hosszú nyaka kifejezést nem engedem át neki, mert imádnivaló, amikor csilingelve kacag, miközben én a nyakát birizgálom-csiklandozom, de a nagy a hasánál már elégedetten simogatja a pocakot. A dögönyözés-puszi a végén meg mindenképpen jár, legyen az török basa vagy kis Boróka, aki végül elkészül.:)
Jelekkel is kommunikál már. Megtanulta a kis tenyereit forgatni, amikor valami nincs. Valószínű, sokaknak ismerős ez a mozdulat. Boró gyakran használja, akár elmegy valaki, akár ledobja az ételt a földre, akár játszunk és eldugunk valamit. Ha elment valaki, sokszor úgy adja elő, hogy előszőr integet és/vagy puszit küld, majd csak utána mutatja, hogy nincs.
Krisztára, sajnos, panaszkodnom is kell, ugyanis annyira rosszul eszik, hogy nem is tudom, ha volt még ilyen időszakunk. Bár az igazat megvallva, nem csak rajta múlik, hogy eszik vagy sem. Kicsit bővebben...
Ugye, az ősszel agresszivitásra panaszkodtam, majd ismét használni kellett a cumisüvegét, illetve ahogy megkaparinthatta Boró cumiját, máris a szájába gyúrta. De amióta nincs cumisüvege, cumija egyikek sem, nem is hiányzik. De talált újabb módot a „tiltakozásra”: a nemevést. Nagyon bekeményítettem és két napig, ha nem ette meg adott időben az ételét, nem kapott semmit a következő étkezésig. Semmi más étel, semmi nasi. És mit tett? Hát nem evett. Sőt, még a vacsoránál is csak immel-ámmal evett. Aztán felfedeztem valamit: odatartottam a kanalat és szépen tátotta a száját. Ismét, és ismét. Amíg szépen elfogyott a tányérból az egész étel. Következő napon megint félórát könyörögtem, hogy egyék, kívántattam vele az ételt, megdicsértem, megszidtam, megfenyegettem (hogy nem fog mást enni), az eredmény mégis max 2-3 lecsúszott falat. Előző napi tapasztalatot igénybe véve, megetettem és láss csodát, ismét elfogyott az étel. Szóval, az én nagy lányom, aki könyörtelenül kikéri magának, hogy ő a NAGY KLISZTA, mégis kicsike, és tudat alatt a húgával azonosítja magát. Mert ez nem lehet más. Szóban sosem mondja, mégcsak célzást sem tesz rá, hogy megetessem, vagy jólesne neki, ha így tennék, de úgy látszik, a tudatalattija dolgozik és aszerint, ha Borókát megetetem, akkor vele is megtehetem ugyanazt! Ismét egy mérföldkő, egy próbatétel, amit meg kell oldanunk, amin túl kell jutnunk, méghozzá úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Szerencsére most már tudom, hogy minden ilyesmi csak időszakos, a hossza pedig attól függ, hogy milyen hamar ismerem fel, veszek tudomást róla, fogalmazom meg magamnak, illetve milyen hamar találom meg rá a megoldást.
Még folytatom ...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boró és a Nagykönyv
2009.02.02. 12:17
Aztán, ugyancsak szombaton volt a doktornő és vizsgálat után úgy döntött, hogy megkaphatja az egyéves oltását. Torok, tüdő, füle rendben, csupán az orra nedvedzett egy kicsit. Tegnap reggelre 38,8, délre hőemelkedés, este szintén. Mellette orrfolyás és orrfolyás és megint orrfolyás. Emellett pedig kevés (max. 1 óra) alvás, rosszkedv, nyafogás, sírás és hasonló ínyencségek. Tegnap délután éppen tisztábatenni készültem, és ahogy hanyattfektettem, éktelen ordításba kezdett. Ekkor pillanthattam be a szájába. Bal oldalon a szájpadlásán egy nagy fehér pont. Afta. Huhh, hogyhogy, mikor, hogyan? A doktornő nem látta? Vagy tegnap nem volt ott? Na, most mit tegyek? És mit tegyek rá? Beugrott: rózsaméz. Kézmosás, csepp az ujjamra, be a szájába: az „afta” jól megszúr. Hát nem a foga volt? A 7 metsző után az első kisörlőnek bújt ki két csücske. Szegénykém, hogy szenvedhetett tőle! Némi Chamomilla és fogzselé után kb. 10 perc alatt elaludt a kicsikém, egyedül a kiságyában. Elég sokat aludt, az utolsó 20-25 percet pedig már az ölemben. Éjszaka pedig hmm. 4-ig egy mukk sem volt, 4-től fél 7-ig viszont vagy a mellemen lógott vagy ordított. Vagy 20 percet töltött ezalatt csendben a kiságyában. No, de akkor úgy elaludt, hogy déli fél 12-kor!!! (igen, nem tévedésből írtam) kelt fel, szerencsére láztalanul, jókedvűen. Evett is, amit tegnapról nem mondhatok el (tegnap össz-vissz egy banánt, majd este, némi birsbefőttet volt hajlandó leengedni), úgyhogy, nagyon remélem, a nehezén túl vagyunk. Majd eldől.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez + az 4.
2009.01.30. 09:10módosítva: 2009.01.30. 09:18
1. Boróka olyan édes, miközben puszit ad vagy most már puszit is küld! Régóta adja a puszit: odahajol, a szájával pedig valami phhh-szerűt hallat. Újabban megtanult cuppantva is adni, de azt általában mégis inkább a pusziküldéskor csinálja. Pl. ha Istvánnak kell puszit küldenie, megteszi, de utána, mintha elszégyellné magát, lesüti a szemeit és elkezdi tördelni a kezeit. Hát olyan édes, hogy meg tudnám enni ilyenkor!
2. Kriszta napról-napra önállósodik. A-tól Z-ig fel tud öltözni egyedül, csupán némi rendezésre van szükség utána: a majót rendesen bedugni a nadrágjába, hogy ne legyen meztelen a dereka. Felveszi a csizmát is, bár a cipzárt nem tudja mindig felhúzni. A kabáttal is próbálkozik, de az egészen vastaggal nem bír zöldágra vergődni.
3. Boróka is szereti a könyveket. Mindenféle szempontból: olvasni, tépkedni, enni. Nagy szerencsék a keménylapú könyvek, bár már volt alkalom, hogy azokat is eltépte (no nem a lapokat, hanem a hajlatoknál). Azért mindinkább kezdi érdekelni a tartalmuk is. Az állatos a legkedvesebb, de az autósat is nézegeti. Ezzel viszont még az a baj, hogy neki minden brrrrrr, az állatokat viszont "érti". A cicát utánozza és a szamárt is. A többit mindegyiket valahogy máskép "nevezi" meg, de nem érthető szóval, sőt még bár szótaggal sem.
Apropó beszéd. Tegnap többször kimondta tisztán babba. Igaz, a maci is babba volt, de ennyi baj legyen. Az imént meg nem tudom, mintha azt akarta volna mondani, hogy tessék: te, tye. Egy kiflidarab volt a földön és kértem, hogy adja ide. Felnyújtotta és aközben mondta: te/tye (valami ilyesmi).
És még egy bámulatos esemény tegnapról: a konyhában mondtam neki, menjen és hozza ide a telefonomat. Tudtam, hogy a szobában van a földön. Eleinte csak álldogált, majd elindult, néhányszor visszanézett, mintha azt kérdezné, valóban azt szeretnéd, hogy idehozzam, és a követező percben megjelent a konyhában a telefonommal. Alig hittem el a történetet!
4. Kriszta, önállósodása ellenére is, sokszor játssza a "nem tudom"-játékot. Nem tudom felvenni, nem tudom megenni, nem tudom lerajzolni, nem tudom, nem tudom ...... Én tudom, hogy hol gyökerezik a dolog, természetesen, csak megjátssza magát, a kisbabát, aki mindenben segítségre szorul, de általában veszem a lapot és inkább jó mókát kerekítek belőle. Első perctől sejtettem, hogy ilyenkor inkább játékosan kell leszerelni, rávenni a dolgokra, mintsem rászólva, megszidva. Szegénykémnek ennyi maradt a kisbabaságból, úgymond. Mert cumisüvege egyiknek sincs már, amióta meg cumija sincs Borónak, számára sincs kísértés, tehát a megmaradt eszközeivel kell kieszközölnie a "kicsiséget". Persze, mindezt aközben, hogy kikéri magának: én nem vagyok kicsi Kliszta, én NAGY vagyok!!!
5. Boró megtanult még valamit: kinyitja a fürdőszoba ajtaját. Nagyon nem örülök neki, mert eddig csak butaságokat követett el a fürdőben, ha beszabadul. Már mosott kezet a vécében, próbálta nyalogatni a felmosót, borította a fejébe Krisztának a - szerencsére tiszta - bilijét, tekerte le és tépkedte miszlikbe a wc-papírt, de szerintem még sok minden következhet ezután.
6. Krisztáról is muszáj még megemlítenem valamit. Néhány hete elkezdett H-zni. Hogy ez mit jelent? Hát azt, hogy majdnem minden magánhangzóval kezdődő szó elejére egy H-t bigygeszt. Így lett apuka hapuka, Anna Hanna, az ajtó hajtó, ugyanakkor a hó ó lett, a hagyma pedig agyma. Ki érti ezt a leányzót? Csak azzal vigasztalom magam, hogy ez is lejár, mint minden másik hóbortja.
7. Lejárt a félév angolból. Szerdán megírtam az utolsó tesztet, amit a tanárok ki is javítottak. Nagy örömömre, ugyanis 95,5 lett az eredményem, az eddigi legjobb. Amúgy meg 87,66-os átlaggal zártam, amire, bár gyengébb, nagyon büszke vagyok. Folytatni akarom, mindenesetre!
Vonatozás az előszobában:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tele a...
2009.01.29. 17:16
Amúgy meg Kriszta beteg. Nem erősen, mert (még) nincs láza, jó a kedve, aránylag jól is evett, de jobban köhög, folyik az orra, és elég sokat tüsszent. Egyelőre még a természetes gyógyszereknél tartunk, ha kell, viszont, bevetünk mást is. Remélem, Boróka nem kapja el, és megkaphatja szombaton az oltását!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez + az 3.
2009.01.28. 12:17
A Salátabárból sok zöldségnevet megtanult játékosan (Saláta Soma, Paprika Pannika, Paradicsom Piri, Répa Robi, Brokk Olivér), de természetesen, kifejlesztettük saját repertoárunkat is, kezdve a Káposzta Krisztával és Borsóka Borókával. :) De van nekünk Kukorica Karcsink, Petrezselyem Petink, Hagyma Hannánk, Fokhagyma Ferink és még ki tudja kicsodáink vannak.
2. Boróka egyre kevesebbet szopizik. Már eddig is megtörtént, hogy volt nap, amikor nem szopott napközben, de múlthét óta egyáltalán nem kell neki. Estefelé van, amikor bújhatnékja van, a blúzomat tépdesi és akkor le kell ülnöm vele szopizni. Az eredmény? Sokszor max. két perc szopi és utána úgy lök el magától, mintha látni sem akarna. Éppen akkor, amikor már megindult a tej. Sokszor lefeküdtem teli mellekkel, azazhogy fejtem egy kicsit, hogy nehogy baj legyen. Az egyedüli szopi, ami megy és ki is használom, az a korahajnali-korareggeli, attól függően, hogy mikor ébred először a kisasszony. 5 előtt általában nem kap szopit, addig csak simi van, ha be kell mennem hozzá, de ha 5 után ébred, akkor máris veszem ki és szoptatom. Ilyenkor mindkét mellre ráteszem, bár a másodiknál már nem túl hatékony. Azért mindig nyávog egyet, ha elveszem tőle, de ahogy felveszem, hogy böfizzen, amíg átviszem a szobájába, megnyugszik, és általában nem sír akkor sem, ha leteszem. Pontosan így képzeltem az elválasztást-elválasztódást, lassan, az ő igényeit figyelembe véve, hogy időnként kimarad egy-egy szopi, és nem úgy, hogy ma van, holnap nincs. Kicsit szomorkás vagyok, hogy lassan véget ér, de ez csak amolyan nosztalgiázás, hiszen elmúlt már egyéves, mindent eszik (majdnem), jól eszik, egészséges, 6 hónapig kizárólag anyatejet kapott, mit akarhatnék többet? Jaj, és elmondhatom, hogy nekem is sikerült a szoptatás. Krisztával nem ment, de bepótoltuk Boróval. :) Büszke vagyok magunkra!
3. Krisztának már nem okoz gondot egyetlen kupak sem. Minden ki és be tud csavarni, nagyon kell vigyáznom, hogy mit hagyok elérhető távolságban-magasságban. Főleg, hogy a magassághoz hozzáadhatom a kisszéket, a konyhai széket, az ágyat, a konyhaszekrényt stb...
4. Boróka még nem beszél. Még egyetlen szót sem mond értelmesen, hacsak a mámát nem vesszük annak, ami anyát jelentene. Igenám, de sokszor engem „szólít” így, sokszor Krisztát, sokszor bárkit. Az állatok hangja közül csak néha a cicáét, illetve a szamárét:d utánozza. Ezenkívül van: bamba(m) (azt hiszem, baba), brrrrrr (az autóra ezt mondja, de máskor is), bumm, pamm, tyetye meg hasonlók. No nem mintha bűn lenne ez rézéről, de Krisztával ahhoz szoktam, hogy ilyenkor már nagyon sok szót mondott és a legtöbbet értelmesen, érthetően. No, de nem vagyunk egyformák, a lányaim sem azok, majd Boró is elkezd beszélni, amikor eljön az ideje, mégérik rá. Ettől függetlenül minden elfogultság nélkül (vagy mégis van benne némi?;)) azt mondhatom, hogy nagyon okos, értelmes. Mindent vagy szinte mindent mindent megért, amit mondok neki, mutogatja a mondókákat (Kerekecske dombocska, Lóg a lába lóga, Én is pisze, te is pisze), érti az utasításokat (vidd ki a kukába, hozd ide, kérem ide), érti a figyelmeztetéseket (vigyázz, forró!, jujj, a fejed!, fogózz meg!), énekel (fejhangon motyog olyankor), táncol (térdét hajlítgatja, a kezeit rázza, illetve a felsőtestét fordítgatja jobbra-balra), rajzol (a mágneses tábla a favorit: ceruzát a bal kézbe és mehet a firkálás), ismeri a legtöbb testrészét, tudja, hogy a cipőt, zoknit hová kell felhúzni, hová jár a nadrág és a blúz és végül, de nem utolsó sorban tud a billentyűzeten olyan kombinációkat csinálni, hoyg ha még egyszer megszületek, akkor sem tudnám őket produkálni.
Mint ahogyan most is, úgyhogy inkább befejezem.
Csatos csajok:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez + az 2.
2009.01.28. 12:12módosítva: 2009.01.28. 12:13
1. Boróka alvása alakulgat, vannak éjszakák, amikor felsír, de van, amikor csak reggel fele ébred először. Az esetek 98%-ában vissza is alszik egyedül, ritkán kell bemennem megsimogatni is. De most már tudom, hogy jó úton haladunk. Ha fel is ébred, érzem, hogy ez nem az az ébredés, ami eddig volt, most, ha felébred biztos hogy több baja is van annál, minthogy nem a mellemen érzi magát vagy nem ringatom. Már többször "elkövettem" azt is, hogy felvettem vagy megszoptattam, mert (fene tudja honnan), de tudtam, hogy csak ennyire van szüksége és alszik tovább. Így volt az éjjel is. Normális időben elaludt és nem sokkal éjfél előtt - én akkor készültem lefeküdni - felsírt. Hagytam egy picit, majd bementem. Ennyi általában mindig elég, még ha sírdogál is utána egy picit, de aztán mégis elalszik. Most nem így volt, eltelt 5 perc is és ő még mindig sírt, hovatovább kezdett "bemelegedni". Gondolkodás nélkül kivettem, pár percet szopizott és utána egy hang nélkül aludt reggel fél 7-ig. Szóval, már látom, hogy túlléptünk a könyv által megengedett kereteken, és bízom benne, hogy most már megtehetjük, egy-egy ilyen alkalom nem fogja hosszú távon befolyásolni az alvását. Most fogzik. Ezért lehet a többszöri felsírás, visítás, de ahogy lejár ez az időszak, remélem, ismét lesz pár nyugodt éjszakánk!
2. Krisztának is érdekes az alvása. No, ő éjszaka jól alszik, ritka esetektől eltekintve, amikor rosszat álmodik, végigalussza az éjszakát. Igaz, néha ott kísért az ágyamnál egy Anyucika, kell pisikálni! szöveg kíséretében, de ahogy végez, rögtön bújik is vissza az ágyába és alszik tovább. Nem ez az érdekes nála! Ott tartunk, hogy egy alvás délben már kicsit sok neki, egy sem viszont túl kevés. Belekerültünk egy ördögi körbe, és nem tudom, hogy a tyúk volt-e hamarabb vagy a tojás, azaz nem tudom, hogy mi volt az igazi kiindulópont: a későbbi ébredés, a kései délutáni elalvás vagy az esti sokszor nagyon késői lefekvés? Ez egy láncreakció, és bármelyikkel kezdődhetett. Tehát a legnagyobb gondom az, hogy sokszor nagyon későn alszik el este. Volt, hogy fél 12 felé egyszerre mentünk lefeküdni. Természetes, hogy reggel későig aludt és így meg nem tudtam max déli 2-ig lefektetni ismét. Tudom, mi lenne a teendő, csak néha nehéz kivitelezni. Legkésőbb reggel 8-kor kelnie kellene, MINDIG, és akkor lehet esély a változásra. Igenám, de van, hogy én sem kelek fel mindig 8-ig. Legalábbis, amíg Boró nem aludt, nem is volt ritka a dolog. Most már azért inkább jellemző, hogy előttük kelek fel. De pár napja Kriszta saját magától kezdett korábban kelni és csodák csodája, sokkal könnyebben megy minden. Most is ébren van már több, mint félórája, de az Apukája mellett pihen. Így most már biztos elalszik legkésőbb kettőig, és én meg avgyok olyan kegyetlen már egy ideje, hogy csak 4-ig hagyom aludni, (nagyon) maximum negyed 5-ig. Így este is lefekvés lehet 10 órára. Igen, ez is kissé későn van, de ez senkit sem zavar, sőt még jó is, mert Boró 9 után megy ágyba és van ideje nyugodtan elaludni, és amikor Krisztával bemegyünk, nem zavarja a mesélésünk, énekelgetésünk, beszélgetésünk.
Már próbáltam, hogy nem alszik délben, de ugyanaz az eredmény: egy szörnyen hisztis időszak kb. 6-7 körül, majd, mint aki jó nagyot aludt, utána szintén nagyon későig bírta. Úgyhogy marad a korábbi felkelés és a 4-kor ébresztés.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez + az
2009.01.24. 06:58
1. Haladunk a lakásátrendezéssel, megvan az emeletes ágy a lányoknak, de jövő héten újracsináljuk.:P Mármint átalakítjuk. Így nem jó, nagyon magas, nagyon instabil és túlságosan uralja a szobát. Kriszta azért nagyon élvezi, szívesen ment lefeküdni bele az este! Boróka sem marad el mögötte, szeret hancúrozni rajta.
2. Boróka megtanult ügyesen lemászni az ágyakról. Még sokszor rám akarja hozni a szívbajt azzal, hogy fejjel előre indul el (csupán szétnézés céljából), de már tökéletesen tudja, hogy lábakkal előre, a popsit fordítva kifele kell leszállni. Ha a biztonság kedvéért inkább szólok neki, hogy forduljon meg, rögtön teljesíti! A reflexei pedig kitűnően működnek. Példa rá a tegnap esti eset: lábbal előre, de nem háttal előre próbált leszállni, hanem csak oldalra fordulva. Én is István is ott voltunk, kaptunk is utána, de fölösleges volt, mert amikor rájött, hogy még túl messze van a padló, rögtön hasrafordult. Látni kellett volna azt a gyorsaságot! Csak összenéztünk Istvánnal és megértettük egymást egy pillantásból, mosolyból: nem kell féltenünk mi őt, tud boldogulni egyedül is, ha úgy hozza a sors.
3. Kriszta ugrálós korszakát éli. Ugrál az ágyon, ugrál a padlón, ugrál az utcán és a lépcsőn, még a széken ülve is ugrálna, ha tudna. Tudat alatt, biztos a Micimackó-mesék Tigrise is oktatója a témában, de különben is életkori sajátosság ez. (Már rég eldöntöttem, hogy egy trambulin lesz a szülinapi ajándéka – az ágyakat megkímélendő.)
4. Boróka a két és fél hét alatt, amióta elkezdett önállóan járni, rengeteget fejlődött, ügyesedett. Persze, még lépten-nyomon leesik, csak egy kis kizökkentés, véletlen elcsúszás, a távolság helytelen bemérése és máris huppan, de az a töretlen hit és akarat, amiről bizonyságot tesz, az még számomra is hihetetlen és csodálatos. Azt mondhatom, hogy még sosem sírt amiatt, hogy leesett. Igen, néha elkeseredett, ha már sokadszorra nem sikerült elindulni, de ki nem keseredne el?! Csak aztán újult erővel, még szélesebb vigyorral vágott neki. (Jé, talán tőlem is örökölt volna valamit?) Ritkán történt meg, hogy beverje valahová vaamijét. Annyira profin tudja kivédeni a huppanásokat, hogy csoda! Van, hogy látom, hogy már esik, rohannék elkapni, mert durva véget képzelek abból, hogy hogyan kezdődik, ő pedig lazán, egy kis elcsavarodással, lábemeléssel, kézkinyújtással teljesen más fordulatot ad a dolognak és csak simán lehuppan vagy térdreesik. Nem mondom, van néhány kék folt a lábacskáin, de inkább így, mert legalább megtanulja önállóan megoldani a problémáit, minthogy foltmentes legyen, de ne tudjon magára vigyázni!
5. Krisztának rengeteget fejlődött a finommozgása az utóbbi időben. Azt mondhatom, nincs olyan tevékenység, ami tíz percnél tovább lekötné (persze a mesenézéstől eltekintve, bár ... no, de erről inkább később), de a színezésnek mégiscsak sikerül hosszabb ideig helyben tartania őt. Lassan kezdi megérteni, hogy neki olyan színnel kell kifestenie az adott dolgokat, amilyennel a túlsó oldalon vannak kifestve, és erre teljesen magától jött rá. Nagyot néztem egyik nap, amikor színek szerint festegetett. Nem tud a vonalon belül maradni még, természetesen. Nem is várom el, de nagyon jól látszik általában, hogy melyik színnek hol a körvonala. Talán az előző bejegyzésnél feltöltött képeken nagyon is nyilvánvaló ez. Az önálló rajzolás viszont nem megy, rengeteget kell buzdítanom és dicsérnem őt ahhoz, hogy bátorságot érezzen belevágni valamibe. Azért érdemleges mű még nem született.
No, egyelőre ennyi lehettem. De majd folytatom...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2009.01.21. 10:19
- Apuka, gyele gyolsan vacsolázni, anyuka főzött finomat! (Pedig csak friss saláta volt, párolt gombával...)
- Mit főzött Anyuka? – kérdezi István.
- Leggelit.
2. Idetart elém egy tükröt: - Anyuka, emlékszel még erre a képre?
3. Ha valamit nem tud megcsinálni, megoldani: - Gyele, magyalázzad meg nekem! De persze, nem a magyarázatra van szüksége, hanem arra, hogy én csináljam meg helyette. Mindenesetre, angyon mókás, amikro pl. fel kell húznom neki a cipzárt vagy felkapcsoljam a villanyt, és azt kéri, hogy megmagyarázzam!
4. Kriszta köhög, valamit félrenyelt. Kérdezem tőle: - Félrenyeltél?
- Nem, csak cigányla ment! (azaz cigányútra, ami ugyanazt jelenti, hogy félrenyelt.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Barátság-oklevél
2009.01.16. 18:48módosítva: 2009.01.16. 18:49
"Igazából nem is jó szó rá a díj, - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés -inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: " Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte.
Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak, vagy a hatalom érdekli őket.
Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"
Nagyon sok naplót olvasok és nagyon sokan olvasnak minket is. Tulajdonképpen
mindenki a barátunk, nagyon nehéz 8 embert kiválasztani. Mégis továbbadnám: Katának, Timinek, Loihi Eszternek, Ferenczy Eszternek, Hajninak, Renáta baba anyukájának, Szilvinek és Ágnesnek. Megpróbálok hamarosan üzenni is mindenkinek!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Napirenden
2009.01.14. 11:19
Vasárnap Boróka zsémbesen ébredt és melegnek is éreztem, de nem volt láza. Egyáltalán. Mégis egész nap kedvetlen, bágyadt volt, és mindezt megtűzdelte két hatalmas, folyós és iszonyatosan büdös kakival. Hétfőn délelőtt is volt egy, de azóta szerencsére nem ment a hasa, hála a hétfői diétás étrendnek is, gondolom. Tény az, hogy vasárnap egész nap a szájában túrkált, ezért gyanítottam, hogy a foga lehet a bűnös. És ez okozta a bajt. Vasárnap éjjel Boróka szépen megébredt és én, anélkül, hogy órát néztem volna (meg voltam győződve róla, hoyg korareggel van) kivettem és megszoptattam. Igenám, de nem ment ilyen egyszerűen a dolog, továbbra is sírt, bekentem az ínyét fogzselével és az ölemben csítítgattam, míg végül elszenderedett és le tudtam tenni. Kis okos, tanulékony elméje viszont arra késztette, hogy az elmúlt két éjszaka is megébredjen és ne hagyja abba a sírást, amíg fel nem veszem. Kezdhettünk mindent elölről, de bevallom, ezúttal alulmaradtam. Fél 3-tól bírtam kb. 3 óra 10 percig, és végül megsajnáltam az engem cseppet sem sajnáló manómat, és mérgemben kivettem és megszoptattam. Nem volt azért teljes a kudarc, mert majdnem ébren tettem le, legalábbis még nyafogott egy kicsit, de már nem volt ereje tovább bömbölni. Ezúttal István sem állt mellettem. Tudom, hogy kellemetlen gyereksírást hallgatni éjszaka, másnap meg helytállni a munkahelyen (bár az én tevékenységem is felér 1-2 munkahellyel), de tudom, hogy csak így érhetek el ismét eredményt. Utólag arra gondolok, hogy éhes is lehetett, mert este csak banánt, egy kevés gesztenyepürét és pár szelet mandarint volt hajlandó megenni, és az éjszakai meg a reggel fél 7-es szopi után is sírva, ételt követelve (emmm, emmm, emmm...) kelt 8 előtt. Persze, hogy nem aludta ki magát, fél 10-től ismét alszik, de legalább még fog ma egy kicsit szundikálni délután is. Nem tudom, mi lesz így, de reélem, hamarosan visszaáll az átaludt éjszakákra!!!
Kriszta sem igazán könnyíti meg a dolgomat. Bár vele éjszaka nincs baj, ő inkább napközben tesz próbára engem, mindenféle szempontból. Nem panaszkodni akarok most, nincs is rosszkedvem, csak éppenséggel elmondom, hogy mi a helyzet.
Tombol nála a dackorszak, állandóan csak próbálgatja, feszegeti a határokat, állandóan szüksége van megerősítésre, hogy ki az úr a háznál?! Nem mondom, sokszor belefáradok ebbe a hatalmi harcba, ilyenkor muszáj Istvánnak átvenni tőlem a stafétát. Szerencsére partnerek vagyunk. Hogy hogyan nyilvánul meg? Hát nem akar aludni, nem akar enni, nem akar szót fogadni, és sorolhatnám. Az alvási csatát veszítem el legtöbbször, és tudom, hogy saját hibám miatt, de nem mindig tudok tenni ellene: ha én nem kelek idejében, akkor ő sem, és így nehezen vagy nem jön össze a délutáni alvás. Nagyjából ugyanaz a módszer válik be, mint Borónál, azzal a különbséggel, hogy sokszor átver azzal, hogy nagyon csendben van, miközben azt hiszem, alszik. Elalváskor fenyegetem meg legtöbbször a vesszővel is, de ritkán csapok rá. Már eléggé hatásos pusztán a fenyegetés is. Érdekes módon, 1—3 nap elalszik gond nélkül, normális időben, és akkor jön egy-egy kakukktojás-nap, amikor semmivel sem tudom rávenni. Mint tegnap. Este 7-kor volt két szörnyeteg-manóm, mert Boróka is 2 körül ébredt és már nem volt amikor egy másodikat is aludjon délután. Krisztánál az lett az eredménye, hogy ugrándozása-forgolódása közben elesett és beleverte a száját a térdembe, alig győztem csitítani és szájat ápolgatni, vért törölgetni. De legalább 8-kor szó nélkül elaludt. Boróka kitartóbb volt, majdnem 9 lett, mire elhallgatott, az éjszakát pedig már elmeséltem.
Az evéssel nincsenek éppen ekkora gondok. Már kitapasztaltam. Jó éhesnek kell lennie, hogy normálisan egyék. Ez viszont könnyen megoldható.
A részleteket pedig még sorolhatnám, de megtölteném vele a blogger tárhelyét, úgyhogy most itt leállok. Ízelítőnek ez is elég. Ha pedig egy idő múlva újraolvasom a naplót, nem akarom, hogy keserű szájízem maradjon utána!
Éppen ezért, a fotókkal ellensúlyozni szeretnék. Vasárnap készültek, Anyu szülinapja ünneplésekor:
http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2009.01.13. 09:35
- Hö... hölny... hölgyem, beszéljen a munkájával! (Nocsak, gondoltam, ama bizonyos alma és a fája esetéről van szó? ;):) )
2. Karácsonykor, Idecsen:
- Édesannya - mondja Édesanyámhoz fordulva (én így szólítom őt, ő is most így szólította meg :)) – az nem egy pizsama. Az egy gyáva pizsama! (Micimackó-hatás a „gyáva” szó.)
3. Díszítjük Borónak a tortáját, Kriszta is rátett néhány M&M cukorkát. Amúgy nagy lelkesedéssel válogatta szét őket színek szerint, anélkül, hogy tudta volna mik azok. Eszébe sem jutott megkóstolni, de végül mégis megkérdezte: - Anyuka, mik ezek?
- Gombok. – vágtam rá gondolkodás nélkül. Amikor befejeztük a díszítést és már vittem volna el a tortát, Kriszta ujjongva megszólal: Begomboltuk a tortát!!! (Csak délután, a tortázáskor jött rá, hogy ehetőek a „gombok”, Boróka megmutatta neki. De azért megkérdezte, hogy megeheti? :))
4. Hisztis kedvében volt, kiborította a földre az összes színesceruzát. Rászóltam, hogy szedje össze, majd inkább kedvesen megmutattam neki, hogyan kellene csinálnia:
- Gyere, szedd össze, én is segítek! – és felvettem egy ceruzát.
Mire Kriszta a legnagyobb komolysággal:
- Te szedd össze, nyugodtan, nyugodtan, összeszedheted!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újév első és második napja
2009.01.13. 09:34
Délután pedig megejtettük életünk első családi sétáját négyesben. Még most is csodálkozom rajta, hogy hogyan sikerült rávenni Istvánt a gyaloglásra, mert ahogyan őt ismerem, inkább nem is kóstol italt, csak az autó ne essen ki alóla! De most mégis. Elég hideg volt, hó sem volt, úgyhogy szánkó helyett babakocsiba ültettük az orruk hegyéig bebugyolált lányokat és így gyalogosan mentünk el Marikához és Zsolthoz, visszaadván így a karácsonyi vizitjüket. Kellemesen telt az a kétórácska, amit ott töltöttünk, beszélgettünk, krémest ettünk, borozgattunk, bár izgalmaktól sem volt mentes az ottlétünk. Épp, hogy odaérkeztünk és levetkőztünk, a lányaim kezdték felfedezni a lakást. Borókának mi is lehetett volna az első megcélzott dolog, ha nem a karácsonyfa?! Figyelmeztettük, hogy vigyázzon, nem szabad megfogni a díszeket, de abból kiindulva, hogy itthon és Melindáéknál sem bántotta a fát, nem voltam rögtön a sarkában. Rosszul tettem. Boró megfogta az első keze ügyébe eső gömböt és jóformán alig érte el, a karácsonyfa máris borult. Azt hittem infarktust kapok!!! Volt ordítás a javából, de szerencsére csak az ijedtség miatt, semmi baja nem esett a kicsi drágámnak. A gömbök közül sem tört el egy sem, mert nem olyan vékony üveggömbök voltak. Egyedül a fa szabadult meg „néhány” tűlevéltől, amit viszont a porszívó gyorsan és szorgalmasan eltűntetett. Ezek után Boró már inkább csak az ágyon vagy ölben volt, nem kockáztattunk egy újabb merényletet. De volt is aki dajkálgassa, mert ott volt Csilla, Zsoltinak a barátnője és Zsoltival közösen állandóan szórakoztatták a lányokat.
Egy aranyos intermezzo is lejátszódott. Csilla odament Boróhoz és elkezdett játszani vele. Nem emlékszem már mit, de mindenesetre a kezével amolyan csiklandozó mozdulatokat tett a mellkasa táján. Kriszta nagyon bátran és határozottan odament hozzá és ezt mondta: „Csilla, te hagyd békén az én kicsi fiacskámat!” (És érezhető volt, hogy nem a féltékenység, hanem a védelmező nővér hangja volt ez! Mostanában az a mániája Krisztának, hogy kicsi fiacskájának nevezi Borót!:))
Másodikán, mint minden évben a program: Beresztelke. Benit ünnepeljük, akinek január 1-én van a szülinapja. Idén már 13 éves lett a kölyök. Nő, mintha húznák és vénül, mint az ország útja! Mi hamarabb felmentünk, Anyuék csak tova este 6 felé érkeztek, a többi rokon pedig csak ezután. Vacsoráztunk finom székelykáposztát, amit Anyu készített, majd ettünk egy-egy szeletet Melinda diós-meggyes-mazsolás tortájából. Finom volt, csak nekem egy picit túl édes volt.
A hangulat jó volt. Akkor kezdődött a „buli”, amikor megérkeztek Józsiék is, így a gyerekeknek játszótársaik akadtak. Kriszta Ákost kezdte ostromolni, Dávid Erikával játszott majd Kriszta és Dávid hatalmas táncba kezdtek. Dávidka emelgette, csapkodta a lábait, Kriszta pedig forgott, forgott, fogta a ruháját és ropta a táncot. Mi pedig csak bámultuk őket és nevettünk.
Sajnos az idő hamar elrepült, 8 után már indultunk haza, hogy a lányok idejében lefekhessenek. És bár a hazaúton már szundikáltak egy kicsit, gond nélkül elaludtak utána is.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szilveszter 2008.
2009.01.10. 07:36
Szóval, így érkeztünk el szilveszter napjáig. Az előtte levő éjszaka eléggé horror volt a kétórás sírás miatt, álmomban sem hittem volna, hogy a következőt már végigalussza. Szorongtam is miatta, kissé nehezen mentem el otthonról, de szerencsére ok nélkül aggódtam.
Mert végülis elmentem szilveszterezni oda, ahol István zenélt. Nem mintha örültem volna neki és főleg egyetértettem volna vele (talán van, aki emlékszik, miért), de meghallgattam az érveit és elfogadtam őket. Végülis hosszútávon tényleg kifizetődő lehet ez az egyszeri ingyen zenélés, bár kíváncsi vagyok nagyon a „hatásokra”. Ezenkívül mondott István mást is, amiben szintén igaza volt bizonyos mértékig, de ezek most már mellékesek.
Úgyhogy szépen felöltöztem és elkészültem, mire Dalma is megérkezett Anyuval. (Csak majdnem éjjel 11-kor jöttek, mert Dalmának meg kellett várni az utolsó, 10 órai etetést, hogy majd az anyósa vigyázhasson Ádámkára, Anyut pedig nem hozhatta el Sanyika, mert ők túl korán mentek be.) Kriszta még nem aludt, de ez nem is volt baj, annak örültem, hogy Borókát én fektettem le, és minden a „könyv” szerint alakult.
Teljesen úgy indultam, hogy azért megyek, hogy Istvánnal lehessek éjfélkor, és nem azért, hogy egyek vagy jól érezzem magam, végül pedig mégis megtörtént mindkettő. Hiába, na, a zene mégiscsak jó volt, és túlságosan csábító ahhoz, hoyg kibírjam az asztalnál ülve. És ha figyelembe vesszük, hogy mikor volt szerencsém utoljára bulizni, talán nem is számít akkora szentségtörésnek a dolog! És mellesleg a társaság többi része is nagyon jól mulatott, ami szintén ösztönzőleg hatott. Így aztán, beszélgetve, eszegetve, pezsgőt kortyolgatva és táncolgatva úgy elrepült az idő, hogy máris hajnali 4 volt, és Dalmával hazamentünk. De előtte volt alkalmam Istvánnal is táncolni, úgyhogy, ki is használtuk.
Hazaérkezve, meglepetten láttam, hogy Boróka meg sem mozdult azóta, hogy elmentem, kb. félórára rá kezdett csak nyöszörögni egy kicsit, de visszaaludt és csak reggel fél 7 felé szopizott, Anyu és Kriszta pedig békésen aludtak a kanapén. Nem is ébresztettem őket, inkább én költöztem Krisztának az ágyába. Utólag kiderült, hogy Kriszta jóval éjfél után aludt el, alig tudta Anyu lefektetni, sőt, alig tudott lefeküdni mellé, mert Kriszta szerint neki nem ott kell aludnia, hanem Sárpatakon, és nem őt kell szeretnie, hanem Tatát!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ajándékok
2009.01.05. 23:49
Nem kapott Boró sok ajándékot. A pár napja múlt karácsony feltöltötte az amúgyis teli játékkészletet, most nem is akartunk nagy felhajtást. Vettünk neki egy csodapókot, egy szép színes kötéllel húzható, kerekes figurát. Józsiéktől pénteken kapott egy édes plüssbocit és Sanyiéktól egy szív alakú párnácskát és egy melegítő-szettet: nadrág, blúz, mellény. A nagyszülők és a testvéreink pénzt adtak. Persze, ez nem öröm a gyereknek, de most még úgysem fogja fel a dolgokat. A játékokból és a ruhákból sem fogott fel túl sokat, értékelni pedig legjobban a ruhák címkéjét és az ajándékzacskót értékelte!
Eredetileg úgy terveztük, hogy autósülést veszünk a pénzből, de a hirtelen megváltozott körülmények úgy hozzák, hogy matrac lesz mégis belőle. A lányoknak, persze. Jobban mondva matracok. De erről most nem írok, mert van enélkül is miről írnom, majd, ha teljesen aktuális lesz...
Ennyit az anyagiakról.
Más ajándékot is kapott Boróka, szám szerint kettőt. (Az egyikből talán én húzom a legnagyobb hasznot... ) És az a legnagyobb érdekessége a dolgoknak, hogy mindkettőt saját maga ajándékozta magának, nekünk. Nem is tudom, melyiket említsem meg hamarabb, mert mindkettő nagyon, de nagyon fontos, és mindkettő egyformán nagyszerű, mégis a végével kezdem.
ELKEZDETT JÁRNI!!! Ma estefelé nagyon jó kedve volt, semmi nyafogás, zsémbelés, csak jókedvű játék. Elmentek Simon Leviék, mi pedig még beszélgettünk, vacsoráztunk, gyönyörködtünk a lányokban. Eközben Boróka csak lépkedett, lépkedett és esett nagyokat. Egyszercsak megtett vagy 5-6 lépést. Majd ismét, majd többet. Közbe-közbe leesett. Felállt. Ismét lehuppant. Töretlen kedvvel és energiával felállt. Filmeztem, csalogattam, jött boldogan, fülig érő szájjal, mi meg csak néztük boldogan és gyönyörködve, puszilgattuk, ölelgettük, levegőbe dobáltuk. Krisztával később visszanéztük a videót és olyan jót derültünk. A kisasszoyn főleg azt élvezte, amikor Boró lehuppant.
Szóval, kicsi drágánk megajándékozta magát, minket a járás tudományával. Egy új korszak, egy új látószög, egy új „élet” nyílt meg számára. Remélem, éppolyan csodás lesz neki mint az eddigi rövidke időszak.
A másik dolog, nem más, mint a várva-várt alvás.
ÁTALUSSZA AZ ÉJSZAKÁKAT!!! Még ünnepek előtt ígérték, hoyg elküldenek nekem egy könyvet. Múlt hétfőn meg is kaptam. Az olvasottakat éjszaka már be is vetettem. 1 óra és 20 perc sírás. Másnap István követte a tervet délben, este pedig már sokkal kevesebb sírás volt. Éjszaka 2 órára nőtt a sírós időszak. Kezdtem is elbizonytalanodni. De végül folytattam: szerda délben minimális sírással, 10 perc alatt elaludt. Szilveszter éjszakáján Anyu volt velük, tartottam tőle, hogy ő nem lesz túl kitartó, hamarabb megesik a szíve a kis drágáján. De nem. Nem is kellett semmit sem tennie: ahogy hagytam este, úgy találtam hajnali 4-kor is, amikor hazajöttem. Fél 7 után kelt először. Azóta minden éjszakát átludt, reggel ébred, bár még teljesen változó időpontokban: tegnap fél 7 előtt, ma pl. 8 előtt 10 perccel. Persze, tegnap még visszaaludt, ma reggel pedig nem tudom, mit csinált a szopi után, mert visszatettem az ágyába és teljesen csendben volt tova 9-ig. Lehet, hogy szundikált, de lehet, hogy csak lefoglalta magát.
Annyira hihetetlen és különös érzés számomra, hogy nem kel fel reggelig! Annyira vágytam rá, azt hittem, nem jön el soha. Igaz, még túl nagyot nem aludtam, de nem vagyok elégedetlen. Nem miatta nem tudtam aludni, csak a körülmények miatt. De most már megvan rá mégis a reális esélyem. És már maga a tudat is pihentebbé tesz!
Nincs szó valami ördöngős módszerről, csak az ősrégi sírni hagyás modernizált változatát alkalmaztam. Nem hagytam folyamatosan ordítani, hanem meghatározott időközönként (első nap 3, 5, 7, második naptól 5, 7, 9 percenként) bementem hozzá, simogattam, csitítgattam, duruzsoltam, beszlte hozzá, nyugtattam, biztosítottam arról, hogy szeretem, majd kimentem ha elhallgatott közben, ha sírt továbbra is. Nem mondom, hogy könnyű volt, első éjszaka folyamatosan imádkoztam, hogy bírjam ki és ne menjek be hozzá időnap előtt, de tudtam, hogy végig kell csinálnom. 3-5 napot írt a könyvben, ritkán egy hetet és nagyon extrém esetben 2 hetet. Én ennyit adtam volna magunknak, ehelyett a 3. éjszakát már átaludta a lányom. Még most is nehezen hiszem el, de annyira örülök neki, hogy az elmondhatatlan. És ha belegondolok, hogy milyen hamar ment, csak éppen egy kicsit kellett megkeményítenem magam, szinte lelkiismeretfurdallásom van, hogy nem tettem meg hamarabb. Még orvoshoz akartam vinni! Amikor neki semmi baja nem volt, csak az általam bevezetett rossz szokások, technikák miatt egyszerűen lehetősége sem volt megtanulni önállóan elaludni, visszaaludni. Mert azzal, hogy megtanult egyedül elaludni, megtanulta az éjszakát is átaludni. A kettő közé egyenlőségjelet tehetünk. Nem gondoltam volna.
A könyvben nagyon szépen, tisztán le van írva minden, ha valakit esetleg érint a téma és érdekli is, akkor őszintém tudom ajánlani. Címe: Minden gyerek megtanul aludni.
Borókám megtanult. Amiért nagyon hálás vagyok neki.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szülinap - képekben:
2009.01.05. 23:02
Ízelítőül itt is egy:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A legfrissebb esemény ...
2009.01.05. 23:00
Aztán, ha már ott voltam, még beszélgettünk, hisz hétvége jött és ők amúgysem koránfekvőek, és fél 11 fele volt már, amikor hazamentem. Egész este éreztem szúrkálásokat itt-ott, de ilyesmit már többször éreztem, nem voltak furcsák. Kriszta aludt, Isván a gépnél volt. Egy idő múlva aztán ő is lefeküdt és akkor én ültem a géphez. Emlékszem, elég rosszul ment a net, de állandóan próbálkoztam, hátha mégis be tudnék lépni a fórumra, a naplóba. Közben jelentkezett néhány erősebb szúrás, de bármennyire is figyeltem az órát, nem voltak rendszeresek. Tulajdonképpen csak ezért maradtam fenn még mindig, hogy hátha rendszereződnek a fájások. Fél 1 után 12 perccel jelentkezett egy. Rá 11 percre még egy, majd 9 perc múlva ismét egy. Hoppá – gondoltam – de letelt újabb 10 perc és sehol egy görcs sem! A 3. fájás 15 perc múlva jött. Lezártam a gépet és úgy döntöttem, lefekszem, aztán lesz, ami lesz. Lefeküdtem, de nem tudtam aludni, forgolódtam, kerestem a legjobb pozíciót és lestem az órát. Állandóan fájásaim voltak, de még mindig nem teljesen szabályos időközönként. István is forgolódott, úgy tűnt, mintha magához tért volna, ezért kettő előtt szóltam neki, hogy talán itt az idő. Nem igazán hathatta meg a dolog, mert nyugodtan aludt tovább, míg én felkeltem, megfürödtem és előkészítettem magam a szülésre. Mert már biztos voltam benne, hoyg erre megy kia játék! A meleg víz nem enyhítette a fájdalmakat, sőt, inkább, egy meglehetősen egyhe, de annál kitartóbb, állandóbb menstruációs derékfájdalom kínozott mindvégig, amíg a kádban voltam.
Amikor végeztem, kelt István is, hamar kiugrott az álom a szeméből, pakolta Krisztának az előkészített ruháit, én pedig a kicsi drágámat ébresztettem, öltöztettem. Majd elbúcsúztam tőle, és már indultak is Sárpatakra. Csak annyit mondtam Istvánnak, hogy nagyon óvatosan vezessen, de SIESSEN! Nem emlékszem már, hogy épp hány percenként jelentkeztek a fájdamak, de már elég szaporák voltak. Félóra sem telt el és István már itthon volt, közben én utoljára átnéztem a csomagjaimat, a listámat és bepakoltam azt a néhány dolgot, amit csak utolsó pillanatban tehettem. Aztán elindultunk.
A lépcsőházban még szoros ölelkezésbe bocsátkoztam a korláttal az egyik 5 perces fájdalom alatt, a következő pedig már a kórház kapujában ért utol. A folyosón is volt egy rövidebb és enyhébb, 2 percre jelentkező összehúzódás, majd amíg megvizsgáltak és felvettek ugyaníg 5és 2 percenként váltakoztak. Aztán felvittek a szülészetre. Istvánt most nem engedték fel, a lifteknél búcsúztunk. Nem tudom pontosan, hány óra volt, amikor felértünk, olyan 4 körül lehetettde rögtön a hasamra kötötték a ctg-t. Szörnyű időszak volt, mert nem volt szabad mozdulni és az a mutató olyan lassan mozgott! Sőt, pluszban is kellett ülnöm, mert a mozgolódásom miatt ismételni kellett. Aztán negyed 6-kor ismét megvizsgáltak és a kezdeti 4 cm-hez képest 6-7 cm-re voltam már nyitva. Kérdezte a doktornő, hogy repesszen-e burkot. Beleegyeztem. Az események nagyon felgyorsultak ezután, a fájások csak jöttek, jöttek, úgy éreztem egybeolvadnak. De nem bántam és nem is bánom, hogy így alakultak a dolgok. Nem tudtam ágyban maradni többet, állva az ágyak korlátjába kapaszkodtam, szorítottam őket és kínlódtam. Éreztem párszor, hogy nyomnom kell, de ezek még nem az igazi tolófájások voltak. Megvizsgáltak, de még leszállítottak egyszer. Igaz, már ott maradtunk a szülőszobában, de hatásosabb volt, ha álltam. Aztán egyszercsak egy hatalmas nyomási kéynszert éreztem, alig bírtam visszatartani, hogy ne nyomjak. „Felpattantam” a szülőszékre, újabb vizsgálat és a szokásos kiáltás: Szülünk!!! Félelemmel és örömmel teli izgatottságot éreztem hirtelen, átvillant az agyamon, hogy mi lesz, ha valami baj lesz, de elhessegettem a gondolataimat. Amúgy se volt időm töprengeni. A semmiből csomóan előálltak: a doktornő, a csecsemős nővér és doktornő, ápolók, kötözték a lábamat, injekciót kaptam (vagy az később volt? - lényegtelen), jött a fájás és mondták, hogy nyomjak. Igyekeztem előírás szerint lélegezni, nyomni, mert tudtam, hogy sokat segítek magamon, ha nem pazarlom az erőmet, levegőmet. Nem kiabáltam, nem is éreztem ingert rá. Csak tettem, amit mondtak. Nagyon összpontosítottam, és a biztatásra nyomni kezdtem. Éles, égető fájdalmat éreztem, majd nemsokára ismét nyomtam. Emlékszem, nagyon szorítottam a vaságyat, nagyon belefeszültem a lábaimat tartó és rögzítő fáslikba, de mindent beleadtam abba a nyomásba. Most is rettenetes sajgást éreztem, de rögtön utána azt is, hogy csussz. Oldalt néztem, és láttam, hogy egy babát motozgatnak. Ne nevessen senki, de még a saját szemeimnek sem hittem, és megkérdeztem, hogy megvan, az az én babám? Valahogy olyan hamar kibújt, hogy nem hittem, hogy vége. Igenlő válaszukra úgy elérzékenyültem, hogy már a könnyeimmel küszködtem. Még megkérdeztem, hogy jól van-e és hogy valóban kislány-e, de nem tudom, pontosan mikor, és hogy épp ilyen sorrendben-e.
Aztán kértem a hasamra. (Ezen ne lepődjön meg senki, hogy kértem. Krisztát nem adták önszántukból, csak mert itt – még – nem szokás, nem igénylik, nem tudom, ezért elhatároztam, most sokkal rámenősebb leszek. És abszolút nem ellenkeztek.) Miután megméregették-törölgették, meg is kaptam. Le sem tudom írni, hogy az milyen érzés volt. Csak sírt és sírt, aztán odatették a hasamra, én szóltam hozzá, és még most is emlékszem arra a lassú fejmozdulatára, amint felnézett rám, kinyitotta a szemeit és egyből elhallgatott. És ez nem filmben, regényben történt, hanem a valóságban. És Velem. Mosolyogtak és hallgattak körülöttünk, én csak a könyneimet nyeltem, de olyan boldog voltam, mint amilyen csak egyszer voltam addig. Aztán odaadtam, hogy elvigyék, engem pedig összevarrt a doktornő. Amikor felállítottak, hogy visszamenjünk a vajúdóba, nagyon gyengének éreztem magam, émelyegtem és rögtön az villant az agyamba, hogy vénültem: amikor Krisztát szültem, sokkal jobban bírtam a strapát, pedig hosszabb volt, valamivel nehezebb, mégis szinte segítség nélkül tettem meg a pár lépést az ágyamig.
Ahogy beértem az ágyamhoz a kétórás megfigyelésre, hamar jöttek a ruhái után és pár perc múlva már hozták is be. Akkor vettem jobban szemügyre, ölelgettem, puszilgattam óvatosan és készítettem az első felvételeket róla. Próbáltunk szopizni, de fogalma sem volt, hogy mit kell tenni. Nem ment ez délután sem és másnap sem, de ez már más téma, az azóta eltelt évben sokszor volt szó róla.
Megszületett. A második kislányunk, a kis csodabogarunk, édes kis jólevő, hurkás kisasszonyunk, okos, huncut mókuskánk, akit annyira, de annyira szeretünk, hogy az elmondhatatlan. Isten tartsa meg egészségben minekünk, hogy sok-sok évtizeden át örülhessünk még egymásnak!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, KICSI DRÁGÁM!!!
Az első kép róla:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tudtam, hogy így lesz!
2009.01.05. 22:59
Mivel pedig nem akarom, hogy legylább egy hetet csússzak a legeslegfrissebb eseménnyel, most inkább azzal kezdeném.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 28-a
2009.01.02. 08:36
Kriszta, ha így halad, hamarosan kiveszi a munkát a kezemből. Nemcsak a karácsonyi mákos és diós patkókat kenegette tojással nagyon ügyesen (valóban, egyedül és nagyon jól, hozzáértéssel csinálta), persze, még ünnep előtt, hanem most már a porszívóval is jól bánik. No, nem mondom, csiszolgatni való van még ezen, de fő az akarat!
Kriszta porszívós bemutatója után Boróka is bemutatót tartott: megmutatta, hogyan kell fel- és lemászni a kisszékről.
Fotók: http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 27-e
2009.01.02. 08:35
István is bement a városba, 5.1-es hangfalakat (vagy hogy hívják) venni Beniéknek a számítógéphez. Úgy döntött, hogy fel is viszi beszerelni, minket pedig Sárpatakra visz, hogy Anyuék addig unokázhassanak egy kicsit. Meg is volt az öröm, amikor bejelentetlenül betoppantunk! A lányok még jóllaktak „laszkalevesszel” – bármennyit képesek megenni mindketten a cérnametéltes vagy bármilyen más tésztabetétes húslevesből – majd rögtön kivonultunk csodálkozni. Hogy min? Hát Apuék alig várták már, hyog kriszta meglátogassa őket, hogy megnézhesse, számbavehesse a legújabb családtagot: egy aranyos „fekete szemüveges” kisbárányt. Jellemző Apura, hogy nem tud munka nélkül meglenni. A disznók ideje lejárt, és sajnálta, hogy az ólak üresen maradjanak, no meg a nyáron begyűjtött széna tönkremenjen, ezért beszervezett néhány juhot az elfogyasztására. És az egyiknek már meg is született a báránykája, amit aztán a lányok tátott szájjal bámultak. Boróka is állandóan csak közéjük ment volna, annyira mozgolódott az ölemben.
De a legszebb pillanat az volt, amikor Tata mondja Krisztának, hogy a bárányka az övé. Erre Kriszta azt mondta: „Neeeem, a kicsi bálányka a Bolókáé, enyém a nagy bálány!” Azt hittem, menten elsírom magam a szeretetnek, osztozni akarásnak e megnyilvánulásán. De végülis természetes: Boró a kicsi, neki jár a kisbárány, Kriszta a nagy, neki csak a nagyok közül járhat egy!:)
Miután bementünk, ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy az angyal programja, címei nagyon össze lehettek keverve, mert ezúttal a Mamáék fája alá tett valami ajándékot, amit szintén Krisztához szeretett volna vinni: egy hatalmas főzőkészletet „inox” és „teflonbevonatú” fazakakkal, serpenyőkkel, csészékkel, tésztaszűrővel, késekkel, hámozóval, meg még fene tudja mivel.
Otthon aztán nagy főzési akcióba lendültek lányaim a szobájuk közepén:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 26-a
2009.01.02. 08:34
Mint ahogyan az is, amikor már tudjuk, hogy nem kell mennünk sehová... ;)
Pénteken nekünk voltak vendégeink. Délben Ani és Csaba jöttek el többek között Istvánt is köszönteni. Együtt ebédeltünk (húsleves, krumplipüré, báránysült és kétféle – szezámmagos és kókuszos – bécsi szelet) némi kalandos készülődés után. A kalandot Ani szolgáltatta, akinek kissé fonák napja lehetett, vagy csak egyszerűen a húslevessel volt baja, mert hol megszórta főtlen laskával (száraztészta), hol pedig a kész levest a földre loccsantotta. Akkor nem volt túl vicces, főleg a második eset, és főleg, hogy Sanyikáék is bejelentkeztek, nekünk meg eléggé sietni kellett, hogy tudjunk addig ebédelni, de most már csak nevetve gondolok rá.
Közben jutott idő játékra is, Kriszta és Boróka továbbra is nagy élvezettel fedezgették fel kapott játékaikat (sőt, még mindig nagy sláger a hintapalinta, de a babaszett is), amibe végül Ani is beszállt.:)
Ahogy Aniék menni készültek, megérkeztek Saniykáék is, akik „meglepetten” mesélték Krisztának (mert még csak ő értette), hogy egy angyalka járt náluk és otthagyott valamit, amit el kellett nekik hozniuk, mert az angyalka kihagyta, hogy az a Borókáé és Krisztáé. Boróka egy nagyon édes nyuszifüles sapka-nadrág-blúz szettet kapott, ezúttal rózsaszín-fehéret, aminek most örültem, mert amiket addig hozott az angyal, szinte semmi sem volt rózsaszín. Igaz, én vásároltam (illetve Ani velem konzultált színügyben :p:-$), és én meg igyekeztem nem berózsaszíneződni. Kriszta is kapott ajándékot, ezúttal egy csészés-tányéros-kiskanalas tea-szettel lepte meg az angyalka.
Nem maradtak sokat, estére ők is vendégeket vártak, de azért jót beszélgettünk, miközben Ádámka tárva nyitott ablaknál a konyhaasztalon szundikált a babahordozóban. Végig békésen aludt, csak a látogatás vége felé kezdte jelezni szüleinek, hogy akár indulhatnak is, hiszen kb. félóra múlva ennie kell!:)
A mi esténk ezután is jól telt, vacsorára – mert Istvánnak már kezdett elege lenni a sok húsból – egy nagyon finom gyümölcssalátát ütöttem össze friss ananászból, kiviből, narancsból és néhány szem fagyasztott eperből (fotó majd a másik naplóban;)). A lányok, természetesen mást is ettek, de a gyümölcsökkel alig tudtak betelni. Mind a négyen körbeültük az asztalt és úgy csemegéztünk, illetve nevettünk Borón, hogy milyen szorgalmasan tünteti el a gyümölcsdarabkákat (persze, kivi és eper nélkül).
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 25-e
2009.01.01. 14:23
Amikor Melindával karonfogva elindultunk a templomba, olyan hihetetlenül és megmagyarázhatatlanul kellemes érzés kerített hatalmába! Talán minden közrejátszott benne, de főleg az, hogy végre el tudtam menni templomba! A prédikáció pedig szintén hozzájárult ahhoz, hogy valóban érezzem: karácsony van. Teljesen feltöltődve, új erőket érezve magamban tértem haza.
Ezalatt az otthonmaradottak múlatták az időt, amivel tudták. Rendes reggelizés helyett mézeskalácsevéssel. Hazaérkezve pedig máris terítettünk az ebédhez. Hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, Melindánál csak böfföt (salade de boeuf, azaz franciasaláta) és húslevest ettünk, azzal a céllal, hogy Édesanyáméknál pedig másdik fogást fogunk eni. Az időcsúszással nem kis szomorúságot okoztunk Aninak, hiszen ők a teljes ebédre vártak minket, de Melindát sem akartuk megsérteni. Végül valóban nagyon kellemetlenül éreztem magam, már-mr lelkiismeretfurdallásom volt, mert mire Idecsre értünk, semmiféle éhséget nem éreztünk és nem engedtük Édesanyámnak, hogy újra terítsen. Ehelyett itthon vacsoráztuk meg a húst, amit végül bepakoltak nekünk.
No, de ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat ott is, capuccinót ittunk, végigkóstoltuk a sütiket és persze, megnéztük, hogy mit hozott az angyal a lányoknak. Erre már a vége felé került sor, mert Kriszta úgy elaludt az autóban, amikor elindultunk Melindáéktól, hoyg nem ébredt fel akkor sem, amikor megállt az autó, akkor sem, amikor kivettük és az ágyra fektettük; sőt, több, mint másfél órát aludt az ágyon, miközben mi, cseppet sem halkítva, beszélgettünk.
Kissé nehézkesen is indult az ajándékbontás, mert Kriszta nehezen oldódott fel, de a karácsonyfán lévő szalmafiguráknak sikerült végül felvidítaniuk és akkor már a csomagok is érdekelték. Édesanyáméktól pizsamát, harisnyát, zoknikat és majókat kapott, játék gyanánt pedig egy orvosi készlet került elő az ajándékpapírból. Boróka pedig ugyancsak pizsamát és bodykat kapott. Az Aniék angyalkája gyönyörű narancssárga kertésznadrággal lepte meg Borót, mellette pedig egy szintén nagyon szép és szintén narancssárga sapka-sál együttessel. Ugyanilyen sapka-sál járt Krisztának is, de az ő ajándéka egy sötétlila bársonynadrággal egészült ki, amihez egy – természetesen – lilás színben csillogó, de nagyon diszkrét szíj is járt.
De hogy ne csak ruhákat kapjanak és főleg, hogy nekünk is legyen egy kis „örömünk”, valami csörgő-zörgő játékot is kaptak, amivel iszonyatos zenebonát tudnak csapni. (De az a lényeg, hogy élvezik.) Mindenesetre, Ani megkapta az ígéretet, miszerint majd, ha gyereke lesz, főleg csak zörgőket, dobot meg ilyesmit fog kapni ajándékba! ;):p
Már jócskán sötét volt, amikor hazaindultunk, útközben pedig meghívtuk magunkhoz Zsoltot és Marikát. Miután megérkeztek, kellemesen telt az esténk, beszélgettünk iszogattunk, csipegettünk a süteményekből, illetve a lányokkal játszottunk. A kint eleredt havazás mindannyiunkat jókedvvel töltött el, visszaidéztük a régi szép időket, amikor szánkóztunk együtt, illetve amikor még itt laktak két lépésre tőlünk, és még papucs nélkül is átléphettünk egymáshoz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újév
2009.01.01. 12:59
Nem tudom, mit írjak, pedig annyi minden kavarog bennem. Ismét eltelt egy év. Minden újévben elismételjük ezt. És hadd ne tekintsük ilyenkor közhelynek. Maradjunk annál, hogy egyszerű ténymegállapítás. Mint a többi ilyenkor akarva-akaratlanul kimondott vagy csak elgondolt szó, mondat: milyen hamar eltelt!, észre sem vettük..., legyünk boldogabbak az új évben!, legyen minden jobb, szebb, vagy csak éppen ne legyen rosszabb, csúnyább, mint az elmúlt év... Megannyi mondat, jókívánság... Mindenki arra törekszik, hogy szépet, eredetit, különlegeset mondjon/írjon a másiknak, holott, egyszerűen úgysem tudunk mást írni, mint az a néhány szó, amit ilyenkor szokás. És mégis, minden új évkezdet különleges, és mindig újabb és újabb reményekkel vágunk neki.
Nem szeretem az óévet adóssággal zárni, az újat pedig azzal kezdeni. Mégis a naplómban hatalmas elmaradások tornyosulnak, és annak ellenére, hogy csak pár napról van szó, az események töménysége miatt mégis nagyon sok. De leírok mindent, részletesen, nem szeretnék összecsapni semmit.
Nem szoktam fogadalmakat tenni ilyenkor, főleg nem olyanokat, amiket úgysem tudnék betartani... Számvetést is csak úgy kutyafuttában csináltam mindig, néhány kósza gondolat erejéig, de most szeretnék egy komplexebb retrovíziót. Remélem, a napokban sikerül, jobbanmondva ma vagy holnap, mert szombaton már nagyban fogok készülődni, vasárnap pedig máris ünnepelünk (egy nappal korábban, igaz, de most így jön ki a lépés.) De addig még holnap is ünneplés lesz, Beninek üljük meg a mai szülinapját. Istenem, már ő is 13 éves!
Ugye, hogy telik az idő?;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Adjon Isten...
2009.01.01. 12:58
... egy szebb, jobb 2009-et mindenkinek! Bár igaz, azzal is megelégszünk, ha nem lesz rosszabb, mint az idei év volt...
BOLDOG ÚJESZTENDŐT!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 24-e II.
2008.12.28. 09:09
Végre aztán megjöttek Anyuék is, indulhatott az ajándékosztogatás. Kriszta, amint meglátta a karácsonyfát, hatalmas örömében azt sem tudta, hogy ugrándozzon, énekeljen vagy táncoljon!
Kész csatatérré változott a nappali, ruhák játék hátán, édességek ruhák hátán halmozódtak, megvolt az öröme mindenkinek. A két nagyfiú számítógépet kapott szülők, nagyszülők és keresztszülők (mi) közös ajándékaként, a lányok pedig rengeteg ruhafélét és édességet, illetve játékot. Kriszta piros gálaruhát, harisnyát és zoknit kapott Anyuéktól, illetve egy főzőkészletet, de azt csak ma kapta meg, Melindáéktól pedig kabátot és két vastag sapkát. Boróka csomagjában Anyuéktól szintén csini ruha volt és melléje egy színben passzoló blúz, a Melindáékéban pedig egy fűzérösszerakós-mackós-kutyafülefarkás:p játék, sapka-kesztyű-sál együttes, jó sok zokni és harisnyák. Mindezek mellett pedig Anyuéktól mindegyik unoka kapott édességcsomagot, plusz még hozzájött a nőszövetségtől kapott kis ajándék is. Jaj, és még a Kinder csokicukorkák, amiket a ruhák közé szórtunk, hogy legyen, amit gyűjtögetni!:)
Éppen, hogy végeztünk, máris készültünk fogadni a kántásokat: Beni és jópár osztálytársa a lelkészházaspár kíséretében kántálni jártak. Jött vagy húsz gyerek, énekeltek és versikét mondtak, majd némi sütemény és üdítő elfogyasztása, no meg egy kis beszélgetés után, továbbmentek.
Csak ezután tudtunk asztalhoz ülni, nem is kell mondanom, hogy mennyire éhes volt már mindenki. Szépen megterítettünk és jóízűen elfogyasztottuk az ételek nagyrészét. Ott volt az én hideg töltött kacsám és a majonézes-krumplis zöldségsalátám, Anyu töltött káposztát hozott, Melinda pedig a friss füstölt kolbászt és oldalast készítette el. Desszertre már nem nagyon maradt hely, csupán némi pomelo szorított helyet még egyesek hasában. Végül egy jó kávéval nyomtattuk el az egészet, ami ránk is fért, mert mire elaludtunk, ki is ment a hatása.
Miután Anyuék elmentek, én lefektettem Borókát, de már nagyon késő volt, majdnem éjfél. Úgy elaludt, mint akit kilőttek, mégis kb. egy óra múlva, természetesen, a nagyobbak hancúrjának is köszönhetően, felébredt. Kriszta volt a fővezér, őt sem lehetett lelőni. Majdnem hajnali fél 3 volt, mire mindenki ágyba került. (No, azt mondtuk, csak egyszer van karácsony egy évben!) Melindáékkal még kicsit összepakoltunk és beszélgettünk, majd mi is nyugovóra tértünk. Talán nem csoda, hogy Melindát kivéve, aki hatkor!!! kelt és rendet csinált a házban, mosogatott, meg minden, mindegyikünk 10 körül ébredt. Csak vagy 20 perccel előztem meg én is a lányokat-úrfikat!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 24-e I.
2008.12.27. 23:22
Nem hinném, hogy Krisztának maradt volna élő emléke tavaly karácsonyról, ezért sejtettem, hogy neki is hatalmas élmény lesz, amikor megpillantja a fát. Így is volt: kissé hitetlenkedve nézte, de azért csillogott a szeme és tátva maradt a szája. Boróka csak nézett komolyan, nem tudta, miféle szemfényvesztés zajlik most a szeme előtt, így inkább nem dőlt be már az első pillanatban. Azért szorgalmasan odaigyekezett és, ahogy kikerültek a fa alól az ajándékok, pillanatok alatt megkaparintott két gömböt és már koccantotta is össze őket. Utólag is meg-megkörnyékezte a fát, de igazából nem bántotta. (Azért mi előrelátóak voltunk és elbarikádoztuk előle, hogy minél kisebb legyen a kísértés!)
Az ajándékok, úgy érezzük, telitalálatok voltak. Kriszta megkapta az újszülöttszettet, aminek rettenetesen örült, azóta is sokszor beleteszi a babát a kocsijába és ölbeveszi, mintegy védelmezve Boróka elől. A következő pillanatban viszont már nyújtja is neki, hogy játszhasson. A legújabb játékuk, hogy Borónak megfogja az egyik kezét, Boróka a másikkal a babakocsiba kapaszkodik és sétálnak. És nagyokat huppannak. :) És még nagyobbakat nevetnek ezen. Le is fényképeztem őket!
Aztán meg állandóan teszi-veszi az azóta Katinak elnevezett babát: ringatja, szoptatja, cumisüvegből itatja!!! (ez lényeges, hogy itatja, mert amikor megkérdeztem tőle, hogy eteted üvegből?, rögtön rávágta, hogy nem, itom, azaz itatom, csk „elcsúszott” a szája), pelenkázza, babusgatja, kocsikáztatja, megvizsgálja, lázat mér, szóval játszik vele. A másik ajándék, amit úgymond Boró kapott, egy lipinkaszerűség, de direkt csináltuk úgy, hogy majd mindketten használhassák. Első perctől megszerették, sőt, talán a babaszettnél is nagyobb valamivel a sikere. Tegnap Boróka már megtanult felmászni rá és leszállni róla, amitől nekem, természetesen, égnek áll a hajam, hiszen attól tartok, hogy bármelyik pillanatban megcsúszhat és leesik. De ő hihetetlenül büszkén és „magabiztosan” imbolyog a szerkentyűre térdelve. (Azt hiszem, ennek szerves folyománya az, hogy ma megtanult Krisztának a kisszékére is felmászni, ami méginkább infarktusokozó számomra, mert ide-oda beakad a lába és erről igazit is eshet. Még nem adódott különösebb baleset, pedig egész este azzal játszott, csupán egyszer szállt le úgy, hogy egyből hasravágódott róla.:p) Azt élvezi legjobban, amikor Kriszta úgy meghimbálja, hogy a feneke felemelkedik az ülésről, és hiába mondom nekik, hogy ebből baj lesz, falra hányt borsó, természetesen.
Karácsonyunk szombatja ezután eléggé prózaian telt, ugyanis véglegesre takarítottuk a lakást (amiért hatalmas köszönet illeti Istvánt, mert egész nap, mindenben segített nekem, és meg is kaptam az „ígéretet”, miszerint az idén többé ne várjak tőle semmi segítséget.:p Ehhez képest ma már alighogy felkelt, máris porszívóval indult harcba...) kivasaltam a függönyöket, a karácsonyi terítőket, gyerekeket fürdettünk és altattunk, mi is fürödtünk, az ételeket tálaltam szépen tányérokra és díszítettem ki, és mindezek tetejébe még majdnem egy órát vártam az érkező friss kenyérre is az üzletben. Szűkösen, de elkészültem (volna) fél 6-ra, a terveket viszont Kriszta húzta át, aki túl későn aludt el; mire készülődni kellett volna még nem kelt fel, felébreszteni pedig nem akartam, így nem mentünk el a templomba. Pedig nagyon vártam már és nagyon szerettem volna ottlenni. Borókát István vitte volna magával Beresztelkére, én és Kriszta pedig Apuékkal mentünk volna, istentisztelet után. No, de végül nem így lett, mi már egyenesen Melindáékhoz mentünk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
„Ha elmúlik karácsony...”
2008.12.27. 23:20
... lecsendesedik minden, indul a mosógép és visszatérnek a hétköznapok.
... mosolyog a lelkem, de rögtön valami szomorúság is helyért fészkelődik, hiszen oly hihetetlen, hogy ennyi készülődés, várakozás, takarítás, vásárlás, sütés-főzés, éjszakázás után ilyen hamar lejár minden.
... még mindig látom a két csillogó szempárt, amint megpillantja a karácsonyfát...
... hiszem azt, hogy ezentúl jobbak, türelmesebbek, megértőbbek leszünk egymással, és ha lehet ilyet mondani, még jobban fogjuk szeretni egymást.
Szép, békés karácsonyban volt részünk. Részletesen írok is róla...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mint mindig
2008.12.23. 00:21
Tegnap megvásároltunk mindent, azaz szinte mindent, mert volt két dolog, amit a lányok jelenlétében nem vehettünk meg: a karácsonyfát és még egy ajándékot. De reggel ezt is elintézi István! Holnap este már fel akarjuk díszíteni a fát, hogy szerdán reggel már arra ébredjenek, hogy járt az angyal. Így van némi idő kiélvezni a játékokat, míg este aztán ismét ajándékdömping lesz.
Holnap főzök. Ma már bepácoltam a kacsát és a bárányt is, a többi húsféle és a padlizsán pedig olvad. Remélem, nem megy rá az egész napom, mert még vasalnom is kell.
Szóval, készülődünk, készülődünk, a lányok jól vannak, édesek, aranyosak (kivéve, amikor hisztiznek), együttműködőek, olyannyira, hogy ma este Kriszta kenegette tojással a mákos és diós patkókat, amiket sütöttem!:o Hogy Boró mennyire közreműködő, az majd kiderül az éjszaka!;)
Nem tudom, hogyan jutok el minden kedves naplóstársunkhoz, igyekszem, de azért itt is KÍVÁNOK MINDENKINEK ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BÉKÉS ÚJESZTENDŐT!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mégis jön a karácsony!
2008.12.19. 15:10
Továbbra is hallgattuk/hallgatjuk a Zeneovi téli-karácsonyi dalait, miközben mi is hangosan énekeljük.
A nagytakarításnak a végén járok. Még van tennivaló, nem mondom, de már látom a végét, valóban! És még van néhány nap! Elképzelésem szerint kedden végzek mindennel, így szerdán már csak a fadíszítés, a kajatálalás, készülődés, pihenés és természetesen, az angyalkavárás, ajándékbontás marad hátra. Egészen estig, amikor Anyuékkal és Melindáékkal közösen ünnepeljük a Szentestét. Úgy tűnik, hogy idén Melindáéknál leszünk, bár még nem biztos.
Tegnap megsütöttem a mézeskalácsot. Azaz megsütöttük, hiszen Kriszta sokat segített nekem. Legfőképpen hátramozdítani, de az akarat a fontos, na! Azért már elég ügyesen szaggatta ki a kis figurákat, csak több ereje kellett volna, hogy legyen, mert nem tudta egészen átvágni a tésztát. Ma pedig méltó társam volt a díszítésnél is. Gyönyörűen dolgozott a hevenyészett zacskó-habzsákkal, szépen ki is díszítette a pogácsákat, de ahogy végzett, rögtön lenyalta mindegyikről a habot, nehogy kárba vesszen bármennyi is. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Karácsony közeleg
2008.12.19. 15:07
Idén valahogy még nincs karácsonyi hangulatom. Pedig készültem/készülök. Készültem egy adventi naptárféleséggel, amit azonban nem fejeztem be. Mert nem volt kinek. Vagy 3 napig kínoztuk a dolgot, de Kriszta még túl kicsinek bizonyult hozzá. Nem értette, nem fogta fel még azt sem, hogy minden nap valami apróság, általában édesség bújik ki a zsákocskából. Jövőre talán...
Aztán a szokásos adventi koszorú (vagy csak dísz) nem készült el. Gyújtottunk gyertyát néha, de az csak nekem volt szép. Meg Borókának, aki megbabonázva szokta nézni a lángot és persze megfogni is szeretné. Ha minden igaz, holnap hozza Ani a megrendelt ikebana-díszt, remélem, sikerül annak egy kis ünnepi hangulatot csempésznie hozzánk is.
No, de azt mondtam, készülök ... tehát az adventi naptár alapjaként szolgáló anyaggal bevont kartonfenyőfát felragasztottam a kisfürdő ajtajára és ráaggattam a színespapírgirlandot, amit Krisztával közösen készítettünk. Ez jól néz ki ott a bejáratnál, csak eléggé kevés.
A Zeneovit gyakran hallgatjuk, sőt Kriszta is szinte állandóan énekel valamilyen dalocskát, ami eszébe jut. Közösen is énekelünk, de valahogy ...
Hó nincs, sár van. Ez sem a legkarácsonyibb hangulatteremtő.
Ablakdíszeket még nem csináltam. Nem is tudom, ha fogok-e egyáltalán. Időm nem hiszem, hogy lesz rá. És nem tudom, hogy a festékek nem száradtak-e ki. Újakat most úgysem tudnék venni.
Emellett sokszor harapós kedvemben vagyok, ilyen meg olyan okok miatt, amit viszont a fáradtság, kialvatlanság jócskán tetéz. Szégyellem, de olyan hamar elvesztem a türelmemet, sokszor ráripakodok még Boróra is. Aztán meg haragszom magamra, lelkiismeretfurdallásom van miatta és nem tudom, hogyan változtassak a dolgokon.
De mindegy, elég a negatívumokból, tulajdonképpen nem is ilyesmiről akartam írni, hanem a tegnapi esténkről. Annak is egy jó félórájáról csak.
Kriszta későn kelt fel, mégis nemsokára nyafogós lett, semmi sem volt jó neki. Igaz, tegnap nem voltunk kinn, gondoltam, szüksége van egy kis plusz mozgásra. Már késő volt, 9 is elmúlt, Borót megszoptattam és lefektettem. (Az már más lapra tartozik, hogy nem aludt el, elég sok idejébe telt Istvánnak, míg elaltatta.) Krisztát és magamat viszont felöltöztettem és elindultunk „villanyt” nézni. Sokan már bekapcsolták a karácsonyi villogókat, Kriszta szerette bámulni őket. De az igazi csodálkozása csak azután kezdődött, amikor meglátta a főtéri kivilágítást! Piros-fehér-kékben úszott a tér, a túlsó végében pedig fehér-kék-színesben a karácsonyfa villogott. Elmentünk oda, „beszédbe elegyedtünk” a fény-hóemberrel, megsimogattuk és kíváncsian nézegettük, hogy milyen villogó díszek vannak a fán: csillagokat, fenyőfákat, gyertyákat, harangokat meg már nem is tudom miket láttunk rajta. Nagyon tetszett Krisztának! És nekem is. Valami mintha megérintett akkor.
Hazafelé menet még tettünk egy vargabetűt a játszótér felé. Olyan jó volt ott lenni az üres terecskén, szinte sötét volt, csak egy távoli kis fény szűrődött oda egy oszlopról, és egy nagyot hintáztunk a lányommal. Igen, én is hintáztam, teljesen jólesett a lengedezés, Kriszta meg csak nevetett, nevetett. No, a hazaúton már nem annyira, hiába csak vagy 100 méterre lakunk onnan! De az ágtörés azért ismét felvillanyozta, ő is aktívan segített aranyesőágakat szakítani, amiket aztán beletettünk egy vázába.
Hazaérkezve, élénken mesélte Istvánnak, hogy miket láttunk, mit csináltunk. Ezzel helyre volt pofozva az este. Igaz, hogy nagyon késő volt már, de legalább a zsémbelő kislányom helyett egy vidám, csacsogó madárka ment az ágyba aludni.
Tegnapi hintapalintázás a forgós székben:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játszótér
2008.12.13. 07:21
Tegnap nagyot játszótereztünk. Nagyon jól, vastagon felöltözve, december fejében csúszdákat meg hintákat rohamoztunk meg. Csak annál az egyszerű oknál fogva, hogy VAN JÁTSZÓTERÜNK!!! Nem is egy, hanem vagy tíz lett a községben. Kisebbek, nagyobbak, ahogy a hely engedte.
A történet a választásokig nyúlik vissza, amikor a fiatal polgármesterjelölt két játszótér kivitelezését ígérte év végéig, ezek közül az egyiket a tőlünk pár méterre lévő hatalmas térre. Aztán a jelöltet megválasztották, az idő telt, múlt, a játszóterek viszont nem „épültek”. Nem akartam máris ócsárolni az elöljárót, mint mások, mert sejtettem, hogy komoly oka van annak, hogy még mindig nincsenek játszóterek. Aztán egy újságcikkből kiderült: gondok vannak a telkek körül és amíg nem tisztázódnak, nem lehet játszóteret bezendezni rajtuk. De ugyanabban a cikkben szó volt arról is, hogy mintegy részmegoldásként, a falu különböző pontjain több kisebb játszóteret telepítenek. Sajnos, annak csak most jött el az ideje, de megvannak, és ez a lényeg!!! A közelünkben van egy kisebb, picit távolabb, de még mindig nem messze, van egy nagyobb is. Ezt a kettőt látogattuk meg tegnap. Ugye, december van, hó nincs, ellenben van sár, úgyhogy el lehet képzelni, hogy még hogyan néznek ki, sőt, a nagyobbik annyira teli volt szeméttel is, hogy már-már rossz volt nézni, de ezeket most hadd tekintsem apróságoknak. Végre, amikor az idő is megengedi, van ahová menni! Van, ahol a gyerekek lefoglalják magukat, mi pedig, ha a manók megengedik, leülhetünk egy padra és úgy beszélgetünk. És nem a járdákon rójuk a (kilo)métereket állandóan attól rettegve, hogy egyszercsak leszalad a kicsi az úttestre.
Szóval, most nagyon örülök ennek a haladásnak és remélem, hogy lesz részünk ennél is többen. Én mindenesetre továbbra is bízom Szabiban és abban, hogy valóban váltást jelent a megválasztása. Mert tennivalók dögivel vannak, úgy tudom, hogy már tervek is születtek jócskán, úgyhogy a kivitelezésük következik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szalmaözvegy egy gyerekkel
2008.12.10. 09:51
Családom másik része „kirándul”. István kiszálláson Vajdahunyadon, csak ma későeste vagy holnap érkezik, Kriszta pedig, kihasználva a Mamatata Utazási Iroda last minute ajánlatát, egy utószezoni nyaralással lepte meg magát. :) Érdekes módon mindig beszélt velem telefonon, amikor kértem, és mindig mesélt arról, hyog miket csináltak aznap. Hétfőn voltak kinn és kutyát simogatott meg Tatával voltak a kántoliban, tegnap nem igazán tudom, ma viszont már reggel korán szalonnát tettek ki a kis cinkéknek. Mamától tudom, hogy olvassák a három kismalac meséjét meg karácsonyi verset tanult, nem kitűnően, de azért meglehetősen eszik, és nagyon jól alszik. Az elmúlt éjszaka volt egy kis ébredése amikoris hozzám kívánkozott, de hamar sikerült leszerelni és visszaaludt. Ha minden igaz, holnap megyünk utána.
Én pedig hétfőn megírtam a negyedik angoltesztet is, nagyon kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel. Remélem, ma kiderül és nem hagynak januárig idegeskedni miatta, ugyanis idén ma van az utolsó óránk.
Most pedig remélem, hogy Boró nemsokára elalszik, és tudom a dolgomat végezni. Reggel sírva ébredt és ez az ébredés az egész délelőttünkre rányomta a bélyegét. Most vagy 10 perce éppen hallgat, ezt a csendet használtam ki.
Tegnapi banánfalatka-evés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Disznóvágás
2008.12.08. 09:04
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Utolsó hónapforduló
2008.12.08. 09:02
Most nem szándékszom hosszasan írni, nem írok „tudományokról”, ügyességekről, hiszen nemrég tettem meg. Most csak annyit akarok leírni, hogy bármennyire is közhely, ez az „év” (hiszen a fennmaradó egy hónap már alig számít: az ünnepek még inkább lerövidítik) egyszerűen ELREPÜLT!!! Nehéz volt, tanulságos volt, tele kudarcokkal, sikerélményekkel, sírással, mérgelődéssel és boldog percekkel, tele volt csodákkal, szopis kalandokkal és éjszakai fenntlétekkel és ezenkívül sok-sok szeretettel, amit gyermekeinkek adtunk és viszontkaptunk tőlük.
Ilyennek kellett lennie és így volt jól.
Nőj nagyra, kicsi lányunk! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
December 5-e
2008.12.06. 18:40
Krisztánál és Borókánál igazi Mikulás járt. Igaz, eleinte még nem tudtuk, hogy elérkezik-e hozzánk is személyesen, úgyhogy biztos, ami biztos alapon kitisztogattuk a csizmácskákat és szépen sorba állítottuk őket, még mielőtt elmentünk volna disznót vágni.
Aztán a nap elég rosszul alakult, mert Kriszta kisasszony egy percnyit sem aludt délre, így du. 5 után, amikor hazaindultunk, már ki volt készülve a fáradtságtól. Csak épphogy belekerült az autósülésébe és már aludt is. Itthon is még aludt egy órácskát, de felébresztettük, attól tartva, hogy ha megérkezik a Mikulás, túl ijesztő lesz számára, ha éppen akkor ébred. Jól gondoltuk. Alig tudtuk felébreszteni és semmivel sem lehetett a kedvében járni. Pedig egy kósza Mikulás a csizmácskába is eldugott egy csomagot, engesztelésképpen! Aztán lassan, nagyon lassan, kb. másfélóra alatt sikerült jókedvre deríteni és főleg kooperatívvá (pl. öltözés) tenni. Ekkor már lelkesen vártuk a Mikulást.
Egyszercsak hatalmas kopogást hallottunk, Boróka az Apukája ölében volt, Kriszta pedig szaladt ki a nagyszobából megnézni ki jött. Egyidőben érkeztünk az előszobába, én éppen időben ahhoz, hogy az ordítani elkezdő Krisztát gyorsan ölbekapjam. Mi tagadás, meglepődtünk a reakcióján, főleg azok után, hogy tavaly milyen ügyesen, nagylányosan viselkedett, de tekintetbe véve, hogy milyen fáradt volt, mégsem voltunk annyira meglepettek. A Mikulás nem sokat teketóriázott, már bontotta is ki a zsákját, a „kötelező” kérdéseket pedig későbbre hagyta. Tisztes távolból néztük végig, amint a zsák zsinórjával bajlódik, de amint kikerült belőle egy nagy zacskó mandarin, felcsillant a szeme Krisztának. Igaz, csak 1 másodpercig tartott a csillanás, utána jobbnak látta visszabújni az ölembe, hiszen ok, hogy mandarin van ott, de mégiscsak a Mikulás hozta, és éppen ott van mellette, no, és ki tudja milyen szándékai vannak vele?! Amikor a banán került elő, már odaszaladt, de szintén visszajött hozzám, merthát mi van, ha mégis. Aztán a pomelók látványa mosolyra derítette, a Kinder-csomagra rá sem hederített (mondjuk ezen nem csodálkozom, hiszen nem tudta, hogy mi az), a kifestős füzeteket viszont már érdekesnek találta. Igazából a játéktelefon vette le a lábáról, a csőröspohár már csak hab volt a tortán!
Mindez idő alatt Boróka csendben bámult, figyelt, „jegyzetelt”, nyelte az információkat, és végül arra a következtetésre jutott, hogy hiába ez a fura maskara, ez a valaki nem bántja, sőt, még kap is tőle valamit, tehát megérdemel egy szakállsimogatást.:)
Közben a zsákos bácsi még kérdezősködött ezt-azt és néhány bátortalan válasz is érkezett. Sietős volt a dolga, mivel még jópár gyerekhez el kellett jutnia, ezért aztán indult is, de előtte még egy nagyon nehéz döntésre kényszerítette Krisztát. El kellett döntenie, hogy odaadja-e a cumisüvegét a Mikulásnak. (Féltünk ettől a lépéstől, nem is biztos, hogy jó volt, eléggé drasztikusnak tűnhet, de mindenesetre, félretettük, hogyha mégiscsak szükség lesz rá, kéznél legyen.) Kriszta pedig hallhatóan válaszolt, félelem nélkül és mosolyogva adta át az üvegeket. Mert persze, hogy a Borókáé is ment! Kaptak szép, új, egyforma csőröspoharakat, és eddig nem is mutatkozott cumisüveghiány.
Végül abba is beleegyezett a kis drágám, hogy énekeljen a Mikulásnak, pacsit adott neki és a szakállát is megsimogatta.:) Miután elment pedig, olyan boldogan fedezgették fel az ajándékokat, hogy csak na! A zenélő telefon azóta is sláger, a kifestősökbe ma már színezett, a csőröspohár pedig még aludni is vele ment ma. Boróka... hát idén ő még nem sokat fogott fel a dolgokból, de jövőtől arrafelé már biztos aktív résztvevője és alakítója lesz az eseményeknek!:)
Ma még járt egy Mikulás, aki viszont nem mutatta meg magát, csak belopta az ajándékokat a csizmácskába. Annyi baj legyen – gondolhatta Kriszta – jó, hogy ajándékot hagyott!:) Borókának egy cumisüveget hozott:p. Na nem igazit, csak egy díszt, jobban mondva „csomagolócumisüveget”, amiben egy szép body rejtőzött. A bodyn a „born is 2008” felirat állt. Mivel ő még nem jutott az édességkorba, csak enynit kapott, illetve gyümölcsöket. Kriszta pedig kapott némi Kinder-csokit, tejszeletet, gumicukorkát, emelett ismét két mondókás-mesés-játékos kifestőt és egy állatos puzzle-t.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
BORÓKA, avagy hogyan lett Boróka Boróka
2008.12.04. 14:20módosítva: 2008.12.04. 16:33
Borókával másképp volt. Nincs is mit tagadnom, én nagyon abban reménykedtem, hogy ezúttal másnemű neveken kell törnöm az agyam. Bár azt is bevallom, hogy állandóan el-elkalandoztam a lánynevek birodalmába is, mintha éreztem volna, hogy ismét kislányom lesz! Aztán jött a 19. heti UH, amikor az orvos azt mondta, hogy nem tudja ki rejtőzik odabent, de pillanatnyilag semmit sem lát a lába között. Gyorsan hozzátette, hogy attól még lehet ott valami, de most egyszerűen nem látja. Krisztával a 20. héten már 150%-ra állította az orvos, hogy kislány, tehát elkönyveltem magamban az újabb kisasszonyt.:) A következő időszak felemás volt, örültem annak, hogy kislány lesz, de mindenesetre, még reménykedtem egy kicsit. :-$ (Így utólag akkora butaságnak tartom, de akkor ez így volt.)
Az a hat hét, ami a következő UH-ig eltelt azonban, kitűnő volt arra, hogy lelkileg teljesen felkészüljek a 100%-os hírre, a kislányra.
Ettől kezdve nem hagytam békén Istvánt. Eddig volt mentsége, hyog még nem is tudjuk, ki rejtőzik a pocakomban, de ettől arra már nem volt. Próbált hárítgatni, de nem mindig sikerült. Egyszer aztán egy vacsora közben-után fogtam a naptárt és olvasni kezdtem a neveket. Decemberhez jutottunk, de még alig volt vagy két név, amit úgy, ahogy, de mindketten elfogadtunk volna. A Júlia volt az egyik (de van már a családban, ezért egyelőre kizártuk) és a másikra már nem emlékszem. Jaj, de, a Csilla volt a másik. És akkor decemberben befutott még a Gabriella. Nos, a Csillával, Gabriellával eljátszadoztam egy darabig, de valami mégsem volt rendjén. Éreztem, hogy ez nem ő.
Aztán jöttem a listáimmal, amiket István mindig egytől-egyig lefújt, azt kifogásolván, hogy de nem tudok valami "normális" neveket is találni? Alternatíva azért nem jött részéről! Az összes névre már nem is emlékszem, de köztük volt az Ágnes, az Eszter, a Boróka - igaz, mindig csak második névként gondoltam rá, a Dóra, a Lilla, a Boglárka, az Amina, de volt Fanni, Flóra, Klára, Virág, Szonja és még mit tudom én milyen nevek. Bájtam a naptárat, bújtam a netet, felfedeztem egy párosító programot, ahová be lehetett írni a családnevet és akkor tippeket adott hozzá, írtam egy fórumra, ahonnan tanácsokat kértem másoktól, de aztán inkább lemondtam a "segítségről", hiszen a néhány normális, vagy legalábbis részemről elfgadható név mellett millióegy katasztrofális ötlet is jött.
Istvánnak egy keresztneve van, nekem kettő. Krisztának "muszáj" volt másodikat találni, hogy a családnév-keresztnév sziszegő-süvítő-kattogó-pattogó-pergő hangzatát kissé meglágyítsa. Teljesen véletlenül a teljesen kimondott név ritmusa olyanra sikeredett, mint az enyémnek. Ezért most, másodjára is valahogy arra állt rá az agyam, hogy kétszótagú vezetéknév + egy kétszótagú és egy háromszótagú keresztnév. Ezért, bár régi kedvenc volt, és nagyon sokat ízlelgettem, a Borókára sosem gondoltam fő-névként. Ezt mindig csak sorzárónak képzeltem, ezért részemről tökéletes név lett volna pl. a S. Lilla Boróka. István egyikkel sem volt kibékülve, azt pedig nem akartam, hogy neki ne tetsszen!
Egyik este, de már javában közeledett a szülés várható időpontja, talán 3-4 hét ha elválasztott tőle, csend volt a lakásban, én pedig újra listát készítettem. Közben élénk "társalgást" folytattam mocorgó magzatommal és megegyeztünk, hogy én felsorolom a neveket, ő pedig, ha neki tetszőt hall, azzal adja tudtomra, hogy rúg egy nagyot. Őszintén? Nem hittem benne, ezért hatalmas volt a meglepetésem és a döbbenetem, amikor az amúgy teljesen elcsendesedő pocaklakóm egy hatalmasat rúgott a hasamba, amikor a Boróka nevet másodjára mondtam el. Addig sem és utána sem rúgott egyik névre sem. Rohantam Istvánhoz, és mondtam neki. Jobban mondva, kijelentettem, hogy a lányunkat Borókának fogják hívni. Próbálkozott még azzal, hogy na, majd akkor, ha még egyszer rúg egyet, és én is látom, de nem volt esélye. Mondtam neki, hogy nekem fontos, hogy már nevén tudjam nevezni a gyerekemet, és szükségem van arra, hyog a hátralevő időben a végleges nevén szólíthassam, ha hozzábeszélek. De azt hiszem, mégsem voltam teljesen zsarnok, hiszen a második név kiválasztásában teljesen szabad kezet kapott. Nem sokkal szülés előtt, egyszercsak hirtelen felindulásból fogta magát, odaült a naptár elé, és azzal a kijelentéssel, hogy: na, majd én találok egy rendes nevet, percek alatt "felfedezte" a Júliát. Semmi kifogásom nem lehetett ellene, tetszett is, meg minden, így hát a lányunk S. Boróka Júlia lett.
És hogy miért írtam le mindezt? És hogy miért éppen most? Hát, csak azért, mert ma, december 4-én, az Erdélyi Református Egyházmegye falinaptára szerint BORÓKA-névnap van. Isten éltessen sokáig kicsi lányunk!:) Nagyon szeretünk Téged!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2008.12.03. 13:08
1. Nézzük a TvPaprikát, a szakács pitét süt. Kriszta egyszercsak kérdez és válaszol:
- Mit sütött a bácsi? ... –Piteményt!
2. Krisztának Kicsi Krisztát kellett mutatnom, azaz a pocakos felvételeket, majd a születését és az első heteket tartalmazó filmet. Ketten nézzük. Mondom neki:
- Látod, az előbb még ott voltál a pocakomban, itt pedig már megszülettél!
Erre Kriszta örömködve:
- Igen, széttörtem a pocakodat és megszülettem!!! :)
3. Kriszta énekel: Boldogság, gyere haza... akkor hol vagy?
4. Idejön hozzám, de már az úton mondja: hmmm, de finom... bizony, bizony, Anyucikám, mondom néked... ezt neked hoztam... – és odatartja a számhoz a kiskanalat, amin egy cseppnyi birsbefőttlé jutott épségben hozzám.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Svájc 1.
2008.12.03. 08:52módosítva: 2008.12.03. 08:58
Hogy miért írok most róla? Mert november 30-án múlt 7 éve, hogy hazaérkeztem onnan. 7 éve!!! Ahányszor eltelik egy újabb év, mindig, újra és újra számolok, hogy lássam, valóban, jól számoltam-e? Jól. Már 7 éve, hogy hazajöttem. Azóta férjhezmentem, befejeztem az egyetemet, dolgoztam, két gyerekem született. Miért volt olyan nehéz, hosszú az a 4 hónap? Nem tudom. Akkor az volt.
Még most is emlékszem arra a július végi napra, amikor elindultam. Utolsó pillanatig, mintha nem is hittem volna, hogy valóban felülök arra a vonatra és elmegyek. De tudtam, hogy mennem kell. Azt sem hittem, hogy végig maradok, és hogy Istvánt nem fogom látni annyi ideig. És mégis maradtam, és annyi ideig nem láttam.
Úgy látom magamat azon a nyári estén a vonatban, mintha tegnap történt volna. Amikor a kezdeti szomorúság után rámtört a félelem, mert ráébredtem, hogy nekem nincs jegyem a vonatra. Szépen kisilabizáltam magamban: Magyarország területére van jegyem, helyjegyem, Ausztriában és Svájcban már csak helyjegyeket kell vennem, erre a vonatra pedig van helyjegyem, de NINCS másik jegyem. Méghozzá nem is kellett volna vennem, csak kitöltenem és lepecsételtetnem az úgynevezett permiszemet (engedély), hiszen Édesapám a vasútnál dolgozott és emiatt 24 ingyenes utam volt az ország területén évente. Csak egyszerűen elfelejtettem. Amikor jött a kalauz, olyan ideges voltam, hogy csak na. De jól leplezhettem, mert nem vette észre, hogy a most már tele fülkében plusz egy ember van. Hú, ezt megúsztam, gondoltam, de csak pár percig tartott az örömöm, mert akkor azon kezdtem agyalni, mi lesz, ha a kalauzt is előveszi majd egy magasabb rangú ellenőr? Morfondíroztam, hogy egy nagyobb állomáson szálljak le és pecsételtessek, de nem mertem. És végül nagyon jól tettem, mert sehol sem állt 5 percnél tovább a vonat. Lassan közeledtünk a határhoz és már tudtam, hogy semmi baj nem lehet. De az ördög még akkor sem hagyott nyugodni: az jutott eszembe, mi lesz, ha majd a határnál fel kell mutatnom a jegyemet. Mondanom sem kell, egy pillanatra sem tudtam lehunyni a szememet. Miközben a többiek jóízűen audtak vagy legalábbis behunyt szemmel pihentek körülöttem, engem az idegesség és félelem nem hagyott sem pihenni, sem élvezni az utazást.
Megérkeztünk a határhoz, hajnali 3 körül lehetett. Simábban nem is mehettek volna a dolgok: egy kedves hölgy bejött a fülkébe, kérte a TOVÁBBI utunkra érvényes engedélyt, az útleveleket, még feltett néhány rutinkérdést és már el is tűnt. Mint amikor a lufiból leengedik a levegőt, úgy szállt ki belőlem is a feszültség, az idegesség. Már semmi akadálya nem volt annak, hogy én is aludjak, meg is tettem. Amikor Budapesten megérkeztünk a pályaudvarra hajnali 6 előtt 5 perccel, akkor tértem magamhoz. Mivel már világosság volt, nem tudtam többet aludni, inkább bámultam a tovatűnő tájat. Fél 10 körül, kb 15 perccel azután, hogy a csatlakozásom elindult Zürich felé, befutottunk a vonat végállomásába, a bécsi Westbahnhof-ba.
Folytatás következik...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vágás vágás hátán
2008.12.02. 14:07
Szóval, a “vágás”-ok aktív időszakát éljük.:) De jó is ez, hiszen a mi családunkban az evés eléggé előkelő helyet foglal el, a főzéshez pedig, a finom, változatos ételek készítéséhez pedig elengedhetetlen a hús. Természetesen, nem került minden nap belőle az asztalra, de bevallom, amikor hússal kell főzni, sokkal könnyebb dolgom van. Ezért jó, ha a fagyasztó tele van hússal is, és bármikor van, amihez nyúlnom.
Tegnap, nemzeti ünnep lévén, Istvánnak is szabadnapja volt. Mivel Anyunak is jonnie kellett, hogy a bútorasztalossal egyeztessen és a házban még ezt-azt elvégezzen, úgy gondoltam, hogy job lesz, ha Kriszta itthonmarad az apjával és a mamájával, én pedig Boróval útrakelek. A hordozókendővel magamra kötöttem a kisasszonyt, csak éppen néhány cserepelust és –ruhát pakoltam és már készen is voltunk. István és Kriszta bevittek az állomásra, mi pedig pár perc múlva már a vonaton ültünk. Tíz perc sem telt bele, Boróka már aludt is, és végigaludta az utat a vonat kellemes ringatásában. Az öltöztetésre sem ébredt fel, csak miután már leszálltunk és a vonat elsípolta magát.
Volt örüm az érkezésünk miatt, mindenki Borókát ugrálta körül. Aztán főleg Szidi és Artúr vigyáztak rá, játszottak vele, mígnem elaludt és egy jót aludt. Akkor ébredt meg, amikor már lassan készülődni kellett.
A visszaúton nagyon zsúfolt volt a vonat, plusz még “gazdagodtam” csomagügyileg egy hátizsákkal, ami minimum 15 kiló volt, ha nem több, de szerencsére hamar kaptunk helyet és segítséget. Két lány ült velünk szemben, ők segítettek később a leszállásnál is, de az utazás alatt végig játszottak Boróval, a kisasszony pedig a legjobb formáját hozta a szórakoztatásukra. Mondogatott, mutogatott, “csúfolkodott”, nevetett, incselkedett, öröm volt nézni, hogy milyen jókedvű volt. Még a köhögések sem zavarták meg jókedvét.
Istvánék vártak az állomáson, hazaérkezve pedig nekifogtunk hármasban a kapott disznóhús feldarabolásához, fagyasztóba tételéhez. Kriszta nagyon ügyesen tépkedte le a zacskókat a tekercsből és adta ide nekem, de közösen is kiváló kukta-tevékenységet folytattak:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ami eszembe jut
2008.11.29. 15:16
A nyavalya ellenére a lányok a megszokott formájukat hozták: jókedvűek voltak, huncutak, csiripelősek és hisztisek.
Boróka folytatja a világ felfedezését, ami mostanában sajnos véget ér a lakás falainál, de akad bőven felfedeznivaló. Bátor, vakmerő, a félelemérzet legkisebb szikrája sem szorult belé. Még. Tegnap legurulni készült a fotelről, és bár fogtam, szándékosan hagytam, hogy lejjebb guruljon, csak azután kaptam el teljesen. No, akkor láttam, hogy megijedt. Hiába tanítom már egy ideje, hogy háttal-lábbal induljon le az ágyról, még nem fogta fel a dolgot. Jó móka felmászni a Kriszta ágyaként szolgáló fotel végébe, kapaszkodni, majd szívbajtrámhozósan elengedni és vetődni egyet. Vagy még jobb móka ugyanott elkapni a függöny sarkát és kukucsizni egyet, majd a függönybe kapaszkodva vetődni. (Szerencsére stabil a karnis, de nem tudom meddig, ha így haladunk.)
Persze, azért jó, ha mindig mindenhol ott vagyok, mert Boróbaba úgy tud igazán és önfeledten játszani, ha egyik szememet mindig magán tudja. Mert ha nem, akkor folyik a nyafogás, a sírdogálás. Mint ma délelőtt is, amikor azt a szentségtörést mertem elkövetni, hogy lefeküdtem Krisztának az ágyába és szundikáltam egy kicsit. Aludtam, biztos vagyok benne, sőt rengeteget álmodtam is, sok mindenre emlékszem tisztán, mint ahogyan arra is, hogy láttam magamat végignyúlva az ágyon, Boró a szoba közepén nyafog (igen, ez a valóságból kúszott be az álmomba), én pedig próbáltam minél inkább elbújni a takaró mögé, hogy a kisasszony ne fedezzen fel. De arra ébredtem, hogy ott van mellettem és paskolja a fenekemet. :d (Igaz, ekkora hátsófelet nehezen lehet csak úgy elbújtatni!:p)
Az elmúlt éjszakánk félelmetes volt: szabályosan, háromnegyed óránként-óránként valamelyik csajszi ébresztett. Kriszta kétszer pisilt, Boró kétszer szopott és ezenkívül még vagy kétszer megnyugodott szopi nélkül is. A fogzás is lehet, hogy kínozza, mert szegénykémnek már vagy két hete nagyon duzzadt a hatodik fogacskájának a helye és még mindig nem bújt ki!
Bár már volt alkalom, hogy kapott pár falat ételt, amiben tojás is volt, hivatalosan ma kapott először tojássárgáját. Bár szerette, nem fogyott el egy egész, mert nem sokkal előtte falatozott némi kekszet és már az álmossága is nagyobb volt ehetnékénél.
Szinte mindent elles, eltanul nővérkéjétől, úgyhogy valószínű, ő sokkal hamarabb fog csinálni bizonyos dolgokat, mint annak idején Kriszta. Csak egyszer kellett látnia, hogy Kriszta dörömböl a fürdőszoba ajtaján, amikor én bent voltam, azóta ő is szívesen beveti a módszert sürgetésem érdekében. Tegnap ugyancsak ajtós eset volt. Bementek a szobájukba, Kriszta becsukta az ajtót, hanyatt feküdt és a lábával döngette. Valamilyen formában Boró is benne lehetett vagy csak éppen élvezte a dolgot, nem tudom, de amikor sikerült benyomulnom utánuk, Krisztát jól megszidtam és az ágyba küldtem. Boró pedig egyszerűen megfogta a nadrágomat és lökdösött. Majd fogta az ajtót és be akarta csukni, mintegy jelezve, hogy hé, áljj félre, útban vagy. Láttam, hogy Kriszta nagyon figyel, így hát Borókát is jól megszidtam. :d Érdekes módon, azután sem ment vissza az ajtóhoz, miután félrevettem onnan és eljöttem. Folytatták a játszást valami mással.
Kriszta. Az evése mintha-mintha kezd alakulni. Lassan, de egyre több falatot megeszik, remélem, ez is a gyógyulás jele, illetve, hogy gyógyul a torka.
Igazi kis piaci kofa. Be nem áll a szája, énekel, beszél, mondókázik, és ami még eléggé új és egyelőre csak töredékeiben jelentkezik: szerepet játszik. És nemcsak a cselekvésre értem, emrt babázik már régóta, hanem a beszédében kezdi felfedezni azt, hogy két személyt is el tud játszani. Múltkor a piacnál Andreával, az Anikó néni hatéves unokájával játszottak üzletesdit, ahol már fogalmam sincs, hoyg mi volt az áru, de tudom, hogy fűszálak voltak a pénzek. Eleinte Kriszta nem tudta, mit tegyen, de hamar belejött. A kis drága, állandóan csak fizetett.:d Olyan hűségesen „szedte” a pénzt!
Nos, ezt a kis epizódot tartom a szerepjátszás gyökerének, mert azóta szokott néhány ilyen párbeszédes szófoszlányt összerakosgatni. Példákra, sajnos, már nem emlékszem, de amikor beindul majd rendesen a dolog, biztos abban sem lesz hiány.
Hihetetlen, hogy mennyire figyelmes, olyan dolgokat is megjegyez, amikről nem is gondoljuk, hogy észrevette, meghallotta. Nagyon kell vigyáznunk, hogy miket beszélünk előtte, nehoyg elszóljuk magunkat pl. a Mikulással kapcsolatban. Igaz, még annyi előnyünk van, hogy románul mondjuk, ha azt akarjuk, hoyg ne értse, de tudom, hyog ez is csak ideig-óráig fog menni. Már volt alkalom, amikor azt mondta: ne beszéljetek lománul! Vagy ránkszólt: Táccs tú, ami azt jelenti, hogy hallgass! (Köszönhetően Aninak ezt a szókapcsolatot már profi módon tudja, ismeri és használja.:p De visszaütött már, mert amikor Anit meglátja, úgy üdvözli „nagy mérgesen”, hogy táccs tú. Igaz, a mérge csak addig tart, amíg Ani valami cseles kérdéssel, esetleg keksszel, joghurttal, el nem tereli a figyelmét, és attól kezdve szent a béke.)
A szerepjátszás mellett az utánzás az, ami kezdi felütni a fejét mind viselkedésében, mind pedig a beszédében. Persze, meglep rendesen ezzel is, mint minden mással! Az este csináltam valamit és mondtam neki, hogy menjen most a másik szobába és hívja a hugicáját is. Rámnézett komolyan (már-már fontoskodó arckifejezéssel) és ezt mondta: Jó, anyucika, jó, most elmegyek... 10 pelc és jövök. Te maladj itt! Azt hittem, nem hallok jól. Mintha saját magamat hallottam volna!
Persze, rengeteg mindent megemlíthetnék még. Csak ülnöm kellene itt a gép előtt és biztos, hogy még sok minden eszembe jutna. Persze, nem tehetem, nem is akarom, hiszen akkor mit írnék máskor, de annyit azért még meg kell említenem, hogy van egy érdekes szokása. Tudom, hoyg általában minden kisgyerek szeret a konyhában lenni, az anyukája körül sertepertélni, amikor főz, sőt, segítkezni is szeret, de az az érzésem, hogy ez Krisztánál sokkal több. Tudja, hogy mi a fazék és mi a lábos, mi a habverő és a laskaszűrő (tésztaszűrő:)), meg a hámozó és a reszelő és nem tévesztené össze őket semmiért sem. És tudja, hogy mi jár a palacsintába, milyen sorrendben kell őket beletenni. És nem utolsó sorban felismeri is megnevezi a TvPaprika három szakácsát (+ még Gordon Ramsay-t is:d) is és bizony, végignézi a műsorokat, amikor sütnek valamit. Na persze, mindezeket nem tenné, nem tudná, ha én nem nézném, nem ide kapcsolnám a tévét, de őszintén, én nem bánom, ha majd jól fog bánni a fakanállal. Mintsem valami idétlen meséket nézne akkor már inkább ezeket. Apropó mesék, persze, azt is néz, de még mindig csak dvd-ről. Nem mertem még megmutatni neki, hogy van ilyen adó, mert attól félek, hogy túlságosan is lekötné. Akkor már inkább kuktáskodjon a konyhában.
Múltkori hancúr az orgona tokjában:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nem úszta meg...
2008.11.28. 08:30módosítva: 2008.11.28. 08:33
Tegnap Sárpatakon nagyon furán viselkedett, bár gondolom, inkább az "idegen" helynek tulajdonítható. Korán keltettem őket, ezért 9 körül már álmos volt Boró, el is aludt, de csak olyan félórácskát szundított. Aztán délben, amikor már dőlt össze a fáradtságtól, ismét elaludt, de megint csak olyan 35-45 percre. Késődélután sikerült úgy elaludnia, hogy vagy jó két órát lehúzott. (Csak olyan zárójelensen jegyzem meg, hogy Kriszta majdnem 4 órát aludt tegnap délután. Meg is volt a látszatja, mert úgy ébredt, mintha kicserélték volna:))
No, és a hosszú alvása idején hallottam először, hogy köhög. Estére 38,5 fokos láza lett, de az éjszaka nem volt rosszabb a szokásosnál. Sőt... negyed 4-kor szopizott és aztán aludt 7 utánig. Ma reggel is forrócska volt, nem tudom mennyi volt, mert eléggé körülményes megmérni neki, de kapott lázcsillapítót, úgyhogy most már biztos lemegy. A kedve neki is jó, bár már bágyadtabb, mint ébredés után. És még nem köhögött, mióta felkelt. Remélem, hogy ha már ő is elkapott valamit, legalább valami enyhébb fajtáját a betegségnek. Bizakodó vagyok, mert Kriszta már szemmel láthatóan jobban van, a köhögése is csillapodott valamennyire és Boró sem néz ki betegnek.
Hátha nem volt fölösleges az egész ősszel tartó immunerősítés!
Hómustra:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boró-dolgok, avagy egy hóforduló margójára
2008.11.26. 23:35módosítva: 2008.11.28. 10:12
Mint írtam, kicsi majdnem egyévesem is - á, dehogy vagyok elfogult - az ügyesek kategóriájába tartozik. Nemsokára 11 hónapos lesz, de én nem írtam semmit róla, amikor a 10-et töltötte, úgyhogy ez a bejegyzést vegyük hónapfordulós bejegyzésnek, eltekintve a "kis" csúszástól.:p:)
Azt mondják, bár nem tudom, hogy ez valóban tudományosan megalapozott-e, hogy amikor egy gyerek értelmileg fejlődik, akkor lassabban halad a mozgásfejlődéssel, és fordítva, ha a mozgásra gyúr, akkor a többi területet hanyagolja. Nos, Borókám fittyet hány az ilyen bölcs tételekre és kerek-perec bebizonyítja, hogy a szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket.
Mert mit csinál?
Tegnapelőtt még csak rövid ideig ácsorgott bizonytalanul, ha elengedte kapaszkodóját, 10 esetből 9-ben pedig biztos, hogy a posijára huppant. Tegnap viszont már olyan magabiztosan és fölényes mosollyal az arcán álldogált, hogy öröm volt nézni. Ma pedig már diadalittasan mutatta be milyen ügyesen tud leereszkedni: csak szépen leguggol, elidőz, matat, játszik valamivel, majd szépen leül. Na jó, lehet, hogy mégiscsak huppan, de már nem mindegy, hogy 10 vagy 30 centis magasságból!
Tegnapelőtt még dőlt, mint a liszteszsák, ha magamhoz hívtam, csalogattam, tegnap pedig már nemegyszer tett felém egy tétova lépést. Pár órára rá, mint aki siet, mert lemarad valamiről, már duplázott, és a hazatérő Istvánnak két összefüggő lépést mutatott be. Este pedig még azt is bemutatta, mennyire kreatív és hogyan tud szaladni. Nem beszélek mellé, valóban ezt tette. Mindenkinek volt elfoglaltsága, Boróka is magában játszadozott. Egyszercsak csikorgást-csoszogást hallottam az előszobából: Kicsi Boló fogódzott Krisztának a székébe és maga előtt tolva azt "szaladgált" erre-arra. Ha falba, sarokba ütközött, ügyesen megfordult, addig húzogatta a széket, míg ismét szabad lett az út előtte. Szerencsére készítettem filmet is róla, mert a fotók nem tudják olyan élethűen visszaadni. A minőség sajnos, elég gyenge a fényviszonyok miatt, de azért lehet látni: http://www.videoplayer.hu/videos/play/273621
Ezenkívül rohamosan nyiladozik az értelme. Ha megkérdezem, hol az autó, elkezd berregni, ha pedig a kezébe kapja, akkor térdelve-berregve tologatja erre-arra. Krisztától tanulta, pedig nem mondhatom, hogy Kriszta egy nagy autózós típus!
Ha megkérdezem, hol a lámpa, akkor maradéktalanul a plafonra néz és a kis mutatóujjával egyenesen a csillár felé bök. Ha megkérdezem, hol az okos feje, elkezdi a tenyerével ütögetni a kobakját. (Igaz, van, hogy az első reakció még mindig a csillár felé nézés, amiből látszik, hogy egyelőre a kérdés, mint mechanizmus rögzült benne, de már azért legtöbbször segítség nélkül is a fejére mutat.)
Olvassuk A brémai muzsikusokat. Ő rámutat az állatra, én elmondom, mi az. És hozzáteszem azt is, hogy hogyan csinál. Kész kabaré, ahogy az i-á-t vagy a nyaúúú-t mondja; majdnem egyformán ejti, mégis annyira más a hanglejtés és a mimikája, hogy összetéveszthetetlen. Közben vigyorog nagyokat és azt hiszem, érzi, tudja, hogy ő ilyenkor nagyon ügyes, mi pedig elégedettek, büszkék vagyunk rá.
Vannak szavai: a mám-mám vagy mem-mem (mikor hogy: van, hogy így, duplázva, van, hogy csak simán, illetve úgy, hogy a magánhangzó az á és az e leírhatatlan keveréke), és ez természetesen, nem más, mint a mámá, azaz anya. Érdekes módon, ezt senki sem tanította neki, Kriszta is anyucikának, anyukának hív, Boró mégis a hagyományos kisbaba-megnevezéssel illet engem.
A másik szava a ba (ba-ba, bö, bö-bö), ami főleg babát jelent. Ugyanezt mondja, ha meglátja magát a tükörben, ha fényképet lát vagy egyáltalán valami rajzot. Ha kérem, hogy mondjon ezt vagy azt, általában mindig mond valamit, de még érthető, kivehető más szavai nincsenek.
Lassan mindent megért, amit mondunk neki. Ha tisztábatevéskor elkezdem mondani, hogy jaj, de büdi, rögtön vigyorog és rázza a kezét, mintha a szagot "hessegetné" el.
A tiltással is tisztában van. Ha rászólok, hogy nem szabad, bibi, nana, kákás (az összessel egymás után vagy csak egyenként), elkezdi rázni a kezeit, mintha fenyegetne (vagyis én is szoktam a mutatóujjammal fenyegetni), vagy éppenséggel valami leírhatatlan prrrrhhhh hangot ad, ami azt jelenti, hogy piszkos, azaz kákás. Ettől függetlenül állandóan próbálkozik, állandóan párbajra hív, teszteli a határokat, a reakcióimat. Olyan cselesen-édesen tud nézni, mintha azt mondaná: no, lássam, ehhez most mit szólsz? Persze, a ló másik oldalára is át tud esni, amikor megtiltok neki valamit és az ellenkezik a saját elképzeléseivel: úgy tud ordítani, olyan keserves képet tud vágni, hogy azt hinnéd, rászakadt a világfájdalom. Krisztával ellentétben, aki sosem volt az a földhözveremmagam típus (ő csak finoman le szokott ereszkedni, nehogy kárt tegyen magában:p és utána kezdi a sima fetrengést), Boróka lehajol és függetlenül attól, hogy éppen milyen "talajon" tartozkodik, verdesi a fejét a földbe.:o Igen, kicsit furcsa, kicsit ijesztő, de szerencsére hamar abba szokta hagyni.
Mindezek mellett a régi "tudományokat" is űzi: tapsol, integet az elmenőknek, lógatja a lábát a Lóg a lába lóga mondókára, rajzol a mágneses táblára és teljesen rendeltetésszerűen használja a xilofon ütőpálcáit. Nem kicsi volt a meglepetésem, amikor valamelyik napon arra lettem figyelmes, hogy nyammog, mármint olyan nyam-nyam-, hmmm-mmmm-szerű hangokat hallat. Odamegyek és nézem, hogy egyik kezében egy játék kávés csésze, a másikban egy kiskanál, a kiskanalat pedig a szájához viszi, miután "megmártotta" a csészében, és közben jelezte, hogy bizony, finomat eszik. :) Azon meg már meg sem lepődtem, hogy amikor Ani ma elővett egy csomag kekszet a táskájából és Boró kezébe adta, a kicsi drága ugyanúgy reagált: nyam-nyam.
Szóval, ügyesedik a mozgása, fejlődik az értelme és enni, na, azt nagyon szeret. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Anyák rémálma
2008.11.26. 10:17
Az éjszaka eléggé gyatra volt. Nem volt láza, de bedugult az orra, kifújta, de nem jött semmi, nem használt semmit. Hajnali egytől olyan 3-ig csak forgolódott, hánykolódott, és amíg le nem költöztem a földre, oda mellé, addig egyikünk sem tudott pihenni. Boró is szopizott ekkor, utána viszont aludtunk vagy két-három órát.
Amióta felkelt, talán csak annyi változott, hyog gyakrabban kell az orrát törülgetni. Szívtuk is, de nem jött semmi. Amúgy ugyanaz a kis ugrálós-csicsergős madárka, aminek én nagyon örülök. Kissé pirosak a szemei, a tüsszentések-köhögések is meg-megzavarják, de azért hál’istennek jókedve van. Beszéltem a doktornővel, aki helyesnek ítélte az eddigi kezelést és ha nincs rosszabbodás, akkor nem is kell mást adnom neki. Annyit mondott, hogyha esetleg még jobban fájna a torka (rosszabbul eszik, hányingere lesz, esetleg hányik) akkor mégiscsak AB-hoz kell folyamodnunk, no, de hátha nem kerül erre sor. Most még annyi a teendőm, hogy a gyógyszertárból köhögéscsillapítót is vegyek estére-éjszakára, hogy legalább éjjel ne zavarják a köhögési rohamok.
Boróka eddig nem mutat betegségjeleket, bár ma délelőtt nagyon nem lehetett a kedvében járni. Csak sírdogált, zsémbelődött és 10 előtt már ismét szopizni akart. Fél 11 után pedig már el is aludt. Egyelőre nem utal feltétlenül betegségre a dolog (legalábbis nagyon remélem), inkább a nyomasztó időnek tulajdonítom: tegnap óta megállás nélkül esik, illetve ma reggel már havazásba váltott az eső.
Ha tudok, a nap folyamán még írnom kellene Borókáról, hiszen a kisasszony napról-napra, óráról-órára ügyesedik, többet-és-többet tud, kár lenne, ha mindezek kimaradnának.
Tegnapi hancúr az orgona tokjában:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Dávid szülinapja, havazás, ajándék
2008.11.22. 15:59
A nap legnagyobb híre, hogy havazott. Nem volt semmi szép, romantikus benne, mert esőből váltott havazásba, tele volt minden pocsolyákkal, mégis örültem neki. De főleg azért örültem, mert láttam, hogy Kriszta is örül. „Hull a hó, van hó!!!” – ezt kiáltotta sokszor egymás után és muszáj volt minden ablakon kinéznie, hogy lássa, nemcsak a tömbház egyik felén havazik!? Alig van nyoma már, természetesen, mégis azt lehet mondani: megkezdődött a tél.
Voltunk a Metroban, mert volt valami jó akció, Anyunak vettünk edényeket, tányérkészleteket és késkészletet. Csak én mentem be, István a lányokkal megvárt az autóban, így kihasználtam az alkalmat és megnéztem magamnak azt az újszülött-játékszettet is, amit a reklámlapban láttam. Eléggé jó áron volt, meg is vettem, így Krisztának már megvan a karácsonyi ajándéka. Van benne egy baba, babakocsi, hordozó, pelenkázótáska, előke, cumisüveg, csőrös pohár, bébiétel meg még a jóisten tudja mi, remélem, hogy fog örülni neki a kisasszony!:) Még Borónak kellene kiötölni, hogy mit is vegyünk!
Jaj, és vettem még egy aranyos pohárkészletet is: Mikulás és karácsonyfa van rajta, amikor használni fogjuk, biztos jó ünnepi hangulatot teremtenek majd!
Hétfőn van Dávidkának a születésnapja, de Melinda tegnap megtartotta. Ott voltunk délután. Bementem a szobába megkukucskálni a tortát és meglepetten, sőt felháborodottan néztem, hogy mit keres mellette egy 9-es számot ábrázoló gyertya. Még szóba is hoztam Melindának, hogy miért véníti a fiát:p, pedig tényleg 9 éves lett a legény! A gyerekek nagyon jól érezték magukat, sokan voltak, Kriszta hazafelé az útobn is még sokáig emlegette, hogy mennyi gyerek jött Dávidkához. Pedig csak a család gyerkőcei voltak! Boróka is hozta a formáját, bemutatta mit tud: enni. Jóllakott a krumplisalátából, de nyomtatásként a sóskeksz is nagyon csúszott neki, majd a „menü” megkoronázásaként a pufulecet gyúrta magába. (Eddig még nem kapott pufit, nem is tudta, mit kezdjen vele, de amikor megkóstolta és el is fogyott az első, jó hangosan követelte a repetát!)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apróságok a napokból
2008.11.20. 17:54módosítva: 2008.11.20. 22:45
Tökéletesíti az egyedül álldogálást. Nem fél, elengedi magát és megáll másodpercekig. Vakmerő, mert sokszor csak úgy eldől. Néha azért bátortalan, nem tudja hogyan tovább. Édes, ahogyan "töpreng" azon, hogy most mit is tegyen. Ilyenkor néha rámnéz és nagy tágra nyílt szemeit látva, megsajnálom, mert tisztán látszik, hogy kérdez, tőlem várja a megoldást. A következő pillanatban már szélesen vigyorog. Imádom, hogy ilyen jókedélyű.
Tud guggolni. Már egyre többször, egyre több, hosszabb ideig. És úgy, hogy nem fogódzik semmiben. Ma is legalább egy percet eljátszadozott úgy, mielőtt leült volna.
A szombati minieső után ismét kiderült és azóta is egész héten gyönyörű idő volt. Természetesen, novemberi „koordinátákkal”. Boróka normális időben (fél 8 és fél 9 között) ébredt, és mire a fáradtság első jelei kezdtek mutatkozni, kinn az idő is már sétához illő lett. Úgyhogy, a napokban, alvás helyett sétálni mentünk, órát-másfelet kóricáltunk erre-arra, majd kb. 1 felé jöttünk haza, amikor aztán mindkét lányka egyszerre került ágyba. Az elalvás már nem éppen így volt. Míg Boró szinte mindig azonnal elaludt, Kriszta csak forgolódott, szófogadatlankodott, még olyan is adódott, hogy végül kimaradt az alvás.
Ma reggel viszont Boró is 7-kor kelt, így 1 után már ismét aludt és délután is tudott egy „ügyeset” szundikálni.
Ha megkérdezzük, hol a lámpa, akkor rögtön felnéz, általában a plafon közepére - azaz még nem a lámpát azonosítja, hanem magát a kérdést, a szituációt ismeri fel, rögzítette. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a hol az okos fejed? Kérdésre is az az első reakciója, hogy a plafon felé néz. De... tudja, hoyg valami nincs rendben, mert rögtön visszanéz rám és látszik rajta, hoyg gondban van, érzi, hoyg valami nem stimmel. :)
Olyan kis drága!
Kriszta
Egyre több mondókát, dalocskát, népdalt ismer, tanul. Sokszor keveri őket, de ha megtanulta, akkor hibátlanul visszamondja-énekli, többé nem téved.
Játszik a szavakkal; ízlelgeti őket, elferdíti a hangokat, nevet saját kitalációin. Tegnap este pitét sütöttek a tévében. Figyelmesen végignézte az adást, majd közölte: a bácsi sütött piteményt. :)
Önállósodó korszakába érkezett. Most már mindent maga szeretne csinálni, de erről viszont én szeretnék bővebben írni.
Ma a nagyszobában aludt el. Későn, de nagyon gyorsan ment a dolog. Bementem megnézni, hoyg valóban alszik és tényleg aludt. Gondoltam egyet és az egyi nagypárnát odatettem az ágy mellé, a földre. Mint kiderült, nagyon jó előérzetem volt. Egyszercsak hallom, hogy nyöszörög. bemegyek, hát Kriszta a földön a párnán fészkelődik, de betakarózva alszik tovább. Békén is hagytam. Ott ébredt meg kb. két órára rá. :)
Van valami vele kapcsolatban, ami aggaszt. Mert nem tudom, mi válthatta ki, mi lehet a háttérben. Nagyon kézenfekvő lenne a testvérféltékenységre fogni, és végülis a gyökerei biztos, hogy ebben fogantak meg, de azért a probléma, gondolom, árnyaltabb, összetettebb, és nagyon szeretnék a végére járni. Az történik ugyanis, hogy kb. egy hete este ismét cumisüvegben kéri a tejcsijét. Ez nem is lenne gond, mert nem akartam erőltetni az elvételét, és ha kérte, mindig meg is kapta, az viszont, hogy most már elveszi Borótól a játszócumit, zavar és aggaszt is. És nemcsak, hogy elveszi, hanem egyszerűen kéri is: jaj, de olyan kisebb lettem most, adjál nekem cumikát! Próbáltam megmagyarázni neki, hogy amikor ő volt kicsike, neki is volt cumija, senki sem vette el tőle, fényképeket, videókat néztünk az ő kiskorából, hoztam fel példaként olyan gyerekeket, akik nagyobbak nála és természetesen, már nem cumiznak, de egyelőre nincs sikerem. Igaz, a dolog eléggé újkeletű, 1-2 napja csinálja, de nagyon szeretném, ha idejében kiderítenénk az eredetét és kezelnénk a problémát.
István
Kedd óta ismét Giurgiun van, de remélhetőleg ma este már elindultak. Pitesti-en megszállnak és reggel, ha minden igaz, onnan folytatják az utat. Így van esély rá, hyog holnap eléggé idejében hazaérkezik és akkor mi is eljutunk Dávidkának a szülinapi ünneplésére.
Én
Már lassan másfél hete, hogy elég "szépen" köhögök. Eleinte csak reggelente fojtogatott egy kicsit, de aztán kitört rendesen. Most már sokat javultam, de még mindig szakadozik a váladék. Mvel más tünetem abszolút nem jelentkezett, nem is igazán törtem össze magam a kezelésével. Vagy kétszer, amikor eszembe jutott vettem be köptető babaszirupot, vagy kétszer a Stodalból is kortyoltam, ezenkívül pedig csak néhány Septogalt szopogattam el esténként. Most már mégiscsak elmúlik, na!
Angolból lejárt a harmadik tesztem is. Ettől nagyon féltem, mert eléggé hadilábon állok az éppen tanult igeidőkkel, de azért jól sikerült. 89 pontom lett a 100-ból.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Bevásárlás - fűszerezve
2008.11.20. 16:43
A Realba érve viszont azzal a szomorú valósággal kellett szembesülnünk, hogy a játszóházat fél 5-ig lefoglalták. Még másfél óra addig. Sebaj, gondoltuk, vásárolunk, majd Kriszta fog játszani egy kicsit. Negyed 5 felé érkeztünk a kasszákhoz, a lányok mindaddig mintagyerekként viselkedtek, Kriszta is szó nélkül játszogatott, eszegetett a „kisautójában”. A kasszánál bújt bele a kisördög: ki akart szállni. Engem is akkor szállt meg a nagyördög: elfelejtettem kávét venni, így, Krisztát kézen fogva, visszamentem kávéért. Hogy, hogy nem, egyszercsak a kisasszony keze kicsúszott az enyémből és mire kettőt fordultam, hogy hol van Kriszta, Kriszta sehol sem volt. Forgolódtam, nézelődtem, kiáltoztam is, de akkora volt a tömeg, hogy 2 méterre nem láttam tovább. Ledermedtem. Szól a telefonom: István volt, hogy menjek már, mert nálam a pénz és fizetni kell. Ránk várnak egy csomóan. Mondom neki, elvesztettem Krisztát. De már mentem a kasszák felé. Azt sem tudom, hogyan jutottam oda, reszketve odaadtam a pénzt és már indultam is vissza keresni. Vissza oda, ahol eltűnt. Rohangáltam a polcok között, nincs, nem láttam sehol. Be a ruhák közé, mert tudtam, hoyg nagyon szeret bújkálni a felaggatott ruhák alatt. Nincs sehol. Be a babarészlegre, mert ott jöttünk el és gondoltam, valami megragadta. Nem volt. Kérdeztem egy ottlévő eladót: nem látott egyedül gyereket. Mentem tovább is, de többynire azon a környéken kerestem, ahol elmaradt tőlem. Meg voltam győződve róla, hogy csak kóvályog erre-arra, amerre a tömeg sodorja, nem lehet messze. Az a dolgozó mondta, hogy szóljak az információnál, bemondják. Nem láttam értelmét. Mégha magyarul is mondanák, nem hinném, hogy reagálna a hangosbemondóra. Eddig sosem adta jelét, hogy észrevenné az ilyen bemondásokat. Visszamentem Istvánhoz, cseréltünk: ő végigment a teljes üzleten. Kijött, semmi eredmény. Kiküldtem őt bepakolni az autóba (végül nem ment) és én mégis el az információs pulthoz és elmondtam mi történt. Nyugtattak, hogy ki nem mehetett, biztos megtaláljuk. Valaki vagy idehozza, de szerencsésebb esetben a kollégája megtalálja a kamerákon. Elmondtam, hogy néz ki, hogyan van öltöztetve, a kolléga elment. Eltelt pár perc, már nem volt türelmem várni. Szóltam, hogy elmegyek tovább keresgélni, ha valami van, hívjanak a hangosbemondón. El sem léptem igazán és már hallottam is a nevemet. Rohantam vissza, és már messziről láttam, hogy Kriszta ott van a pasasnak az ölében. Boldogan, de sírva szaladtam, a felgyülemlett idegesség, feszültség akkor jött ki rajtam. Kriszta is nagyon örült nekem, de amikor meglátta, hogy sírok, azt kérdezte: mi a baj, anyucikám? Hát azt hittem, meghalok. Szegény egyszerűen nem fogta fel, mi történt! Nem volt megijedve sem attól, hogy egyedül volt annyi ideig, sem attól, hogy egy ismeretlen és ezenfelül számára idegen nyelven beszélő férfi vette ölbe. A hol voltál kérdésre leklesen magyarázni kezdett: ott volt a szamál és én felvettem az ölembe és megsimogattam........ Szóval a játékrészlegen volt. Én marha: hát hogy is kereshettem egy gyereket a játékrészlegen? De István végigjárta az üzletet, én meg nem hittem, hogy valamerre célirányosan is tarthat, ezért kerestem állandóan azon a környéken, ahol kicsúszott a kezemből.
Mondanom sem kell, a játszóház elúszott. Megszidni megszidtam úgymond, bár az inkább lelkérekötés volt, hogy többé ilyet nem csinál, nem engedi el a kezemet, megverni nem verhettem, mert nem is akartam és nem is lett volna célszerű, hiszen nem tudta volna, miért kapott ki, de a játszóházmegvonást mégiscsak úgy éreztük, megérdemelte. Azóta is mondogatja, hogy csak a jó kislányok mehetnek játszóházba, nem engedik el az anyukájuk kezét, és persze csakis azután mehetnek, hogy megették az összes ebédjüket. :d
Egy ilyen apropóban volt részem ma: eszi a levest és közben monologizál: a jó kislányok, miután megeszik a levest .... és a tejszeletet is :p;) ... mehetnek játszóházba. :d:d:d
(Arról, hogy én mit éreztem, mit éltem át azalatt a 20-25 perc alatt, amíg megtaláltuk, talán nem is kell semmit írnom. Még fantázia sem kell, hogy bárki elképzelje. Mindenesetre, SENKINEK SEM KÍVÁNOM!!!)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2008.11.19. 22:36módosítva: 2008.11.19. 22:37
Most így hirtelenjében lejegyezném a kb. 15 perccel ezelőtt lezajlott párbeszédemet, eszmecserémet Krisztával. A lányom mellé bújtam, mert nem nagyon akaródzott a saját ágyában aludnia, így viszont nem volt baj. Elmondtam neki a Forró vizet a kopaszra! című mesét, majd egyszerű kérdést tett fel a kisasszony: anyucika, mit eszik a kacsa? Nem tudom, honnan jött a kérdés, de feltette.
-Hát, magvakat, szemeket eszik, kincsem, kukoricát, búzát, gabonát.
-Ész tojászkát is.... tüköltojászkát...
-Jaj, nem, szívem, csak magvakat eszik. Tojáskát tojik. (És még legalább kétszer ezt elismételtük. Végül egyetértett.)
-A kacsa nem eszik tojászkát, tojik tojászkát. Ész a Móni is tojik tojászkát.
-Jaj, neeeem, szívem, a kutyák nem tojnak tojáskát! Csak a madarak tojnak tojást. A tyúkok, a kacsák, a libák...
-... ész a galambok...
-Igen, kicsem, a galambok is.
-... ész a kakasz is tojik tojászkát...
-Jaaaaj, neeeem, szívem, a kakas neeeem, a kakas fiútyúk, a fiúk nem tojnak tojáskát! A kakas a tyúknak a párja, ő fiú, ő nem tud tojni...
Kissé elgondolkodik a kisasszony: - A kakas a tyúknak a fiúja...
Jobbnak láttam témát váltani ezek után...;););) :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játék az élet 3.
2008.11.17. 09:18
Őszintén?
Bárki is találta ki ezt az utóbbi játékot, nagyon jól tette. Már írtam, hoyg nem szeretem a kör-dolgokat, de most már kezdek belejönni, ez valahogy más... Nyakunkon a karácsony, és ilyenkor, gondolom, sokan szívesen gondolnak a gyerekkori ünnepekre az akkori nagy havakra, szánkózásra... no, de csak szép sorjában... Szóval, köszönöm Eszternek és Virágnak, hogy kíváncsiak az én emlékeimre (elnézést, ha más is kíváncsi volt és én nem tudok róla, de majd pótolom), meg is próbálom leírni őket, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem tudok kisregényt írni. Csak mondjuk egy ... trilógiára valót!:d:d:d
Mint ahogyan a „Feheruaru mene hodu utu rea” számít az első magyar nyelvemléknek, úgy nekem is van ilyen őskori emlékbevillanásom. Fekszem egy kis rácsos kórházi ágyon, a jobb lábam pedig egy gézzsinórral az ágyhoz kötve. Édesanyámat csak nappal engedték mellettem maradni, éjszakára mindig muszáj volt hazamennie. Én sírtam: „édesannya, gyere Editkéhez, mert Editke sírókál”, és Édesanyám minden reggel jött, amilyen korán csak tudott. Mindez ’81-ben történt, valamikor decemberben, amikor egy éves 8 hónaposan kétoldali tüdőgyulladásom volt. Máig rejtély, hogy hogyan tudok emlékezni erre!?
A másik ilyen foszlány ugyancsak ahhoz az időszakhoz köthető: Édesanyám ölben tart, a kezemben a kis sárga kacsám, állunk a kórház ablakában és egy bácsival beszélgetünk. A kacsát kiejtettem, a bácsi pedig visszaadta. (Máig sem tudom, ki volt a bácsi, de nem is érdekes. Leigazoltam Édesanyámnál a dolgokat és neki is van emléke valami hasonló szituációról, úgyhogy nem én találtam ki.)
Most is magam előtt látom azt a kb. 3 éves kislányt, aki ősszel, a sáros, latyakos kerten át próbál a szomszéd kislányhoz menni, megszökvén ezáltal a mamája felügyelete alól. Ejhaj, volt mamának egy nagyon vékony, csípős kis vesszőcskéje, amit addig sem, azóta sem kellett használnia! ;):p A történet, mondjuk, hosszabb, mert mama ádáz kínokat élt át, amíg megtalált, szegény, még a kútban is keresett, de szerencsére a történet csak néhány vékony piros csíkkal ért véget.
Amíg kicsi voltam, rengeteget kirándultunk: emlékszem, nem mindenkinek volt autója akkoriban, nagyon is luxusnak számított, de nekünk volt, és ki is használtuk: csak megtöltöttük az üléseket, hol szomszédokkal, jóbarátokkal, hol valakikkel a rokonságból és meg sem álltunk Szovátáig, Borszékig, a Gyilkos-tóig. Sokat jártunk moziba, akkor még csak ott lehetett jó filmeket látni. Rengeteget piknikeztünk. Volt, amikor a hosszabb kirándulásokon is valamilyen sütögetés volt, de sokszor csak a Fürdőre mentünk ki 2-3 másik családdal együtt és miénk, gyerekeké volt a tér. Édesanyám sosem szerette az ilyen kiruccanásokat, most is inkább benn sütné meg a miccset, flekkent, de soha egy szava sem volt, keményen állta a sarat. Én viszont sosem értettem ezt az ódzkodását és mai napig sem értem.
’87-ben felmentünk Palotailvára egy hétvégére. Ott aludtunk a menedékházban, ahol tata dolgozott a fakitermelésnél. Tündi és Izu is velünk volt, nagyon jól éreztük magunkat. Sokat málnásztunk, és még sok, számomra feledhetetlen, élményben volt részem. Sosem feledem pl., hogy Izu lavagolt a Jancsi hátán, de egy idő után megijedt és elkezdett lecsúszni róla. Hiába kiáltották neki, hogy mit tegyen, ő csak ereszkedett le az egyik felén, mígnem le is huppant a ló hátáról. Baja szerencsére nem esett.
És a patak... Úgy elszűkült éppen a menedékház hátánál, hogy kész „mosógépet” képezett: csak amúgy örvénylett ott, habzott, mintha kilónyi mosószerek lettek volna benne.
Jaj, és mindjárt elfelejtem a medvés sztorit. Mindig szerettem felfedezősdit játszani, egyedül indulni valamerre. Itt is megtettem, a félelem legkisebb szikrája nélkül, hiszen az egész csapat ott állt a ház ajtójában. Nem eshetett bajom. Felmentem a házzal szemközti, fenyőbokrokkal szegélyezett úton és letekintettem a többiekre. Diadalomat holmi Donald-kiáltásokkal adtam tudtukra. Nem törődtem figyelmeztetéseikkel, hogy vigyázzak, nehogy megtámadjon vagy egy medve. Emlékszem, észrevettem, hogy Tata hiányzik a lépcsőről, de azt hittem, beent valamiért. És akkor egyszercsak elkezdett dörmögni a medve. Azt sem tudtam, hová legyek ijedtemben. Leguggoltam és a 7 éves agyamon az futott át, honnan is szerezhetnék tüzet. Elpityeredtem: Már jön is egy!!!! – és ebben a pillanatban Tata már elő is bújt a fenyők mögül. Akkor nem díjaztam túlságosan, de most olyan szívesen gondolok erre az esetre. Jó volt orvosságnak a beképzeltség ellen!;):p
És a telek... hatalmas hó hullott akkoriban és nálunk, falun, az út is havas maradt egész télen. Jól lehetett rajta korcsolyázni és a szánkóval is jól meg tudtak forgatni. A kubiknál mindig millióan szánkóztunk és versenyeztünk kinek a szánkója siklik jobban. (A lányaim pedig örökölték a szánkómat, amin csak éppen deszkákat kellett cserélni. Remélhetőleg idén alkalom is nyílik a kipróbálására, mert eddig nem igazán volt!) Csomó hülyeséget is csináltunk, veszélyes dolgokat, mert mostani fejjel (no meg súllyal, persze:p) eszem ágába nem jutna a strandon a befagyott sós vízen korcsolyázni vagy felmenni a Sósdombi tavakhoz. Dehát kicsi csikó nagytól tanul és a nagyok után minden hülyeségbe belementem én is!
Halottak napján már sokszor szállingózott a hó, a Mikulás pedig szinte mindig szánon jöhetett. A nehéz idők (kommunizmus) ellenére, a Mikulás mindig gazdag csomaggal érkezett, ma sem tudom hogyan sikerült Édesanyámnak annyi finomságot beszereznie akkoriban.
Gyergyó... Amióta az eszemet tudom, SzászTata mindig piacolni járt Gyergyóba. Minden vonatnál vártam, mert mindig hozott valami vásárfiát. Örültem a csokinak, pogácsának is, természetesen, de még jobban örültem a sok-sok egylejesnek, amit hazahozott, mert azok mindig az enyémek voltak. Persze, néhány háromlejest is mindig a markomba csúsztatott, de az volt az igazi, amikor, úgy, hogy senki se lássa, 1-2 ötlejes is a perselyembe vándorolt. Ez mindig a mi kis „titkunk” volt. 6 évesen vitt először magával és talán a második vagy harmadik alkalommal otthagyott egyedül az áruval, Ödi bácsi felügyelete alatt, amíg ő elment a borbélyhoz. Félórányit hiányozhatott, mégis jópár pénzecskét adtam át neki. Mindennek tudtam az árát és még véletlenül sem engedtem volna egy banit sem. Egy hölgy annyit vásároskodott velem egy fél karalábén, hogy végül nevetve fizette ki a teljes, 7 lejes árat, mondván, hogy ennyire kitartó „kofával” még sosem találkozott, hát megérdemlem, hogy megvegye a zöldséget! Ödi bácsi is nevetve mesélte az esetet Tatának. ... Pár év múlva már egyedül is mentem a piacra, de persze ez azt jelentette, hogy a faluból még legalább 15-20-an ottvoltak.
Mama és Tata... 7 éves voltam, amikor különköltöztünk, a harmadik házba Tatáéktól számítva. Azért állandóan náluk voltam utána is, nagyon szerettem náluk, velük lenni. Rengeteget énelektünk, Tata sokat mesélt nekem, bár Mama sem volt híján a történeteknek! Főleg a velük megesett dolgok kötöttek le; ma is emlékszem a vaddisznós, a kisborjús, no meg az elalvós sztorikra!
Még tizenévesen is sokszor náluk vacsoráztam, hónapokig ott aludtam, égettem éjszaka a drága villanyt:p, mert állandóan olvashatnékom támadt. Édesanyám meg is kérdezte egyszer, hogy mit tudok én ott csinálni, beszélni a két öreggel, és őszintén nem tudtam rendes választ adni.
Amikor Tata meghalt, egy kicsi belőlem is meghalt, már 11 éve.
A 6. szülinapom... Ez volt az első sokvendéges, fényképészes gyerekzsúrom. Az összes gyerek ott volt az utcából, sőt, még a sepsiszentgyörgyi „szerelmem”, Győző is. Édesanyám finomakat főzött, emeletes tortát készített és rengeteg ajándékot kaptam.
10 éves koromtól „megnehezítette” az életemet a mezei munka, amibe fokozatosan kezdtek bevonni, ma sem szeretek kapálni, bár ha jól meggondolom, egy nap egy nyáron azért kész felüdülés, mégis. A szénakészítést jobban szerettem, mert ott voltak pihenők, lehetett közben olvasni vagy éppen az erdőkben bóklászni, gombászni, a réteken virágot szedni. 12 évesen már tudtam fejni, amikor Édesanyámék hiányoztak pár napig, Tata felügyelete alatt szinte az összes munkát én végeztem el az állatok körül.
Iskolai kirándulások... mindig, mindenhova elengedtek. Az egynapos székelyföldi kiruccanásra és az egyhetes magyarországi, a kéthetes franciaországi kirándulásra is. Rengeteg helyen jártam, szinte bejártam így az egész országot, bár vannak helyek, ahová mai napig sem jutottam el. A rendszerváltás utáni tavaszon volt a magyarországi körút, ami feledhetetlen számomra, hiszen amit akkor, ott láttam, addig nem volt alkalmam látni. 16 évesen voltam Franciaországban, amikor a Tanítóképző zenekarában játszva sikerült „kijutni”. Jó társaság volt, kellemes élményekkel gazdagodtam, sok helyen jártam, sokat láttam és természetesen, ez is feledhetetlen, mint minden emlék. :) Mindig tiszteltem a szüleimben, hogy egyszerű ember létükre próbáltak a lehető legtöbbet megadni nekem, nekünk. Édesanyám állandóan mondogatta: nekem nem volt lehetőségem tanulni, de a gyerekemnek meg akarom adni. Meg is adta, amiért mindig is hálás vagyok, hiszen csak így lehettem az, aki vagyok. Eleinte bármennyire is utáltam, amikor tizenévesen felvettek az iskola zenekarába, utána pedig elkezdtem Sanyikáékkal zenélni, megszerettem és hálás voltam, hogy hegedülni taníttattak.
1996 nyara... az egyik legszebb, hacsak nem a legszebb nyaram. A sok munka ellenére rengeteget szórakoztam is, zenélgettünk a srácokkal, a barátnőimmal sokat jártunk fürödni és akkor voltam táborban Algyógyon. Ugyanakkor utolsó szinglis nyaram is volt, akkor júliusban ismertem meg Istvánt.
István... ’97-ben jöttünk össze egy februári napon, 13-án. Kissé féltünk a kapcsolattól, mert nem tudtuk meddig működhet úgy, hogy csak hetente-kéthetente láthatjuk egymást. De működött. És még működik!;) 5 és fél év után házasodtunk össze, ezalatt pedig volt egy négyhónapos távollétünk is, amikor Svájcban voltam. Hogy utáltam ott lenni, pedig így, visszatekintve minden szempontból hasznos távollét volt! Anyagilag is megérte, rengeteg szép helyen jártam, de sok olyan tulajdonságot fejlesztettem ki ott, ami később nagy hasznomra vált. Többek között és a leghasznosabb a hallgatást.
2002. július 13... Már jócskán nem voltam gyerek, igaz, de ez a nap akkor is a legeslegszebb emlékem lesz. Fiatalok voltunk, vakmerőek, bolondok és szépek, és mérhetetlenül boldogok. Talán csak április elseje és január ötödike vetekszik a július 13-ával! De azok mégis más lapra tartoznak.
Háááát, ennyi lenne. Mert itt abbahagyom. Ugyanis befejezni sosem tudnám. Mit mondhatnék? Szép gyerekkorom volt. Megvoltak a nehézségei, a bosszúságai, a félelmei, de arányosan egyensúlyozta a szeretet, amit kaptam mindenkitől a családban, a kellemes élmények, a gyermeki csínytevések, a kirándulások, a történetek, az olvasás, a képzeletbeli utazások, a versírás, a „szerelmek”, minden, aminek szerepe volt abban, hogy ilyen és az lettem, amilyen és aki éppen vagyok.
Nem biztos, hogy örülnek neki, de én nagyon kíváncsi lennék Szilvi, Ágnes, Kata, Ilgya, Hajni, Sziszianyu, Gabi (Szkokán) és Evelin emlékeire. Rajta, lányok, biztos van, miről mesélni! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez is megvolt!!!
2008.11.17. 05:30módosítva: 2008.11.17. 07:06
Amennyire érthetetlen volt számomra, hogy miért ébreszt, sír minden éjszaka, éppolyan rejtély, hogy most mitől sikerült az ilyen hosszas alvás. Igaz, nem érdekel, csak bár tartaná meg e drága jó szokását. Legalább olyankor, amikor semmi baja nincs!
Éljen az én drága kicsi gyönyörűségem!!! :) :) :)
...........................................................................................
Ééééééééssssssss...... fél 8 után 4 perccel kezdett hangicsálni!!! :)
(És még zárójelben, hogy hosszú idő óta először az előbb kezdett esni az eső. Az utóbbi hetekben végig sütött a nap, bár az elmúlt héten már meglehetős hideg is volt.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Művésznő
2008.11.14. 08:21
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ellentmondások
2008.11.13. 10:17
Hétfőn Anival és Krisztával a városban voltunk, csizmát venni Aninak. Nem volt sok időnk, nekem angolórára kellett menni, de azért jó volt sétálgatni egyik üzletből be, a másikból ki. Végül a lányok „elvittek” engem az iskolába. Kriszta bejött az osztályba, megállt a dobogón, körülnézett és ennyit mondott: ez az iskola. Nem tudom, szegény, mit képzelt az iskoláról, milyennek látta a maga fejében, de így sem sokat tudtam meg. Amikor kikísértem és lehajoltam megpuszilni, megölelte a nyakamat és azt mondta: Hát én téged nem hagylak! Én nem hagylak!!!
Azt hittem, elsírom magam. Aztán sikerült Aninak elcsalogatni, illetve a kis zsebpénz is amit kimondottan neki adtam is hatásos volt. Óra után tudtam meg, hogy csak pár perccel előtte érkeztek haza, még összejártak néhány cipősboltot, majd, mivel csizmát nem vettek, Kriszta gazdagodott egy kis Sír Kánnal, azaz egy plüsstigrissel. Kellőképpen fáradt volt már, este nem si volt gond az elalvással!
Kedden Marikáékhoz mentünk, István segített valamit Zsoltnak, a csajok játszottak, kekszet nasiztak, mi pedig beszélgettünk Marikával. Este, miután hazaérkeztünk, még segítettem Istvánnak valami kábelmérésben (van egy kis plusz jövedelmet jelentő munkája), a lányok pedig ott cirkáltak mellettünk-körülöttünk. Boró már kezdett szopiéhes lenni, ezért mind rajtam mászkált volna. Egyszer, amint én ott ültem, ő meg a lábamba kapaszkodott, kiegyenesítette magát és elengedett: jónéhány másodpercig egyedül, kapaszkodás nélkül álldogált!!! Majd a popsijára huppant. Azóta többször is bemutatta ezt a tudományát, sőt a kis vakmerő már lépni is megpróbált. Persze, hogy csak egy lábemelésre futotta és el is esett. De azért megpróbálta!:)
Ma reggel Tündi jött hozzánk, beszélgettünk egy kicsit. Elég rég nem láttuk már egymást! De jönnek majd az ünnepek és akkor szoktunk találkozni mindenkivel.
Apropó ünnepek. Még nincs hó, még nics semmi jele, de valahogy kezd karácsonyi hangulatom lenni. Marika adott Krisztának két kis füzetkét, amiben Mikulásos-karácsonyos versek, képek vannak, szoktuk olvasgatni. Azt hiszem, ezzel kezdődött. Aztán megnéztük Krisztával a tavaly Mikuláskor készült videófelvételt, ez is hozzátett egy kicsit, aztán elképzeltem, hogy nemsokára nekifogunk és készítünk néhány papírdíszt a karácsonyfára, majd Adventi koszorút, meg már vettem neki egy kifestős mesés füzetet a három kismalaccal és egy másik kifestőst, amit csak simán vízzel kell festegetni és kiadja a színes rajzokat. Én még nem láttam ilyent, remélem fog tetszeni neki. Tegnap nem volt sok időm, csak ezeket vettem meg, de majd még lesz bevásárlás és mindkét drágaság megkapja a mikulási ajándékát!
Hogy miért Ellentmondások a bejegyzés címe? Hát csak mert azt akarom mondani, hogy mindegy milyen idő van kinn, mindegy mennyire vagy fáradt, mindegy mennyi munkád van, mindig, mindenben és mindenkor meg lehet találni a szépet, a jót, a vidámat, lehet örülni az apróságoknak, sőt karácsonyi hangulatod lehet – akár ok nélkül is.
Reggeli kanál-ritmusütögetés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Lezser napok és nemalvás
2008.11.10. 09:13
Pénteken reggel, amikor kávét készültem csinálni, az ötlött eszembe, hogy lehet a kávé az oka annak, hogy a lányom még sosem aludta át az éjszakát. És nem is tudok szabadulni ettől a gondolattól még most sem. Csak akkor arra nincs magyarázatom, hogy hogyan tud mégis néha 5-6-7 órát aludni egyhuzamban, és ha felsír, mert mondjuk valami baja van, miért múlik el minden, ha felveszem. Mindegy, pénteken mégis elhatároztam, hogy nem iszom kávét. Át is lendültem hamar a reggeli kómásságon, semmi bajom nem volt délig. Még akkor sem a fáradtság vagy álmosság kezdett gyötörni, hanem egy enyhe fejfájás. Az enyhe fejfájásból viszont koradélutánra eléggé nagy fejfájás lett, amit a másfél órányi szundikálás sem enyhített, sőt, estére már olyan kínzó volt, hogy muszáj volt fájdalomcsillapítót bevennem. De az sem hatott, így amikor lefeküdtem még mindig azt sem tudtam, hová tegyem magam fájdalmamban. Végül, amikor éjjel keltem Boróhoz már nem fájt, de másnap reggel azért készítettem egy kávét, hogy elejét vegyem a borzalmaknak. Nem is ismétlődött a dolog. Végülis nem tudom, hogy a kávé hiánya, azaz az alacsony vérnyomás (mert nekem mindig is alacsony szokott lenni) okozta-e a fejfájást, de elképzelhető.
Szombaton lightosan indult a napunk, Istvánnal együtt takarítgattunk, majd felmentünk Anyuékhoz, mert végre költöztek. Még nem fognak itt lakni egy ideig, de már a bútorokat elhozták, úgyhogy ezután jöhet szép lassan a berendezkedés. A délután ismét pihenéssel, takarítgatással, filmnézéssel telt, úgyhogy nem volt megerőltető.
Vasárnap főzőcskéztem és a legszükségesebb kötelezőeken kívül ismét csak úgy „piánóban” telt a nap. Naplót is írtam, Dalmával messengereztem egy kicsit, majd miután a lányok felkeltek a déli alvásból, kihasználva a nap utolsó napsugarait, elmentünk a Víkendre, ahol a lányok jót játszhattak egyet. Már meglehetősen hűvös volt, nem is maradtunk csak egy órácskát, de Kriszta rengeteget szaladgált, egy csomó játékszert kipróbált, Boró pedig csúszdázott, hintázott és a faleveleket tanulmányozta. Nagyon az a gyanúm, hogy az idén már nem nagyon lehet ilyen kiruccanásban részünk, bár a mostani időjárással végülis semmi sem lehetetlen.
Csak úgy „mellékesen” meg kell említenem, hoyg tegnapra virradólag ismét elfeküdtem a mellemet és egy újabb csomó boldogít pillanatnyilag. És isten látja a lelkemet, de már annyira elegem van ezekből a csomókból, mellgyulladásokból, hogy szívesen passzolnám a dolgot. A múltkori komoly gyulladás óta igaz, hogy felére csökkent a szopik száma és tényleg, a tejmennyiség is gyorsan beállt, de nem tudom, mit tehetnék, hogy további szopik maradjanak ki (bőven elégedett lennék a reggeli és esti szopival :-$), viszont azt sem szeretném, hogy Borótól mindezeket hirtelen megvonjam. Szó sem lehet róla. Látszik, hogy igényli a szopit, és főleg még nem tudom mi legyen az alternatívája a mellen való elalvásnak, amire nappal nagy szüksége van. Szóval, azt hiszem, mégis maradok a mostani beosztásnál mindaddig, amíg esetleg ő maga nem alakítja úgy a dolgokat, hogy már ne kelljen neki. Csak ne én innám a levét ezekkel a mellcsomókkal, mert rájöttem, hogy úgy alakulnak ki, hogy ráfekszem, megnyomom őket! Viszont azokkal az éjszakai ébredésekkel tenni kellene már valamit. Azért mégsem megszokott dolog, hogy egy 10 hónapos baba még ne tudja átaludni az éjszakát, bár tudok én olyan eseteket is, hogy már sokkal nagyobbak és még mindig nem alusznak. Én a tőlem telhetőt megtettem, és úgy gondolom, hoyg talán nem ártana egy szakmbert is bevonni. Istvánnal még nem beszéltem meg, de azon áll az eszem, hogy vigyük el egy homeopata orvoshoz, hátha segít megtalálni a gyógymódot. Tartok tőle, hogy esetleg még túl fiatal, mármint Boróka, hogy az orvos bármiben is segíthessen, de egy próbát megérhet!
A múlt éjszakánk is „érdekesen” telt; fél 4 után ébredt először Boró (így én is szinte 6 órát aludtam :d ), 1 perccel azután, hogy én kinyitottam a szemem, megnéztem az órát és elcsodálkoztam. Kár volt, mert rögtön ébredt. De nem is gondolkodtam, a csomó miatt rögtön megszoptattam és már tettem is vissza az ágyába. Korai öröm. Fél 6-kor ismét sírás és megismétlődött a csütörtök éjszaka egy kicsit enyhébb formában. Tulajdonképpen annyiban volt enyhébb, hogy csak valamivel több, mint egy órát tartott és többet tartottam ölben, tehát nem sírt annyit mint múltkor. Háromnegyed hét körül aludt vissza és aludt jó fél 9-ig. Hát köszönöm, valamikor tényleg be kellett pótolni azt a kimaradt órát!
De én, én vajon mikor pótolhatom be azt a néhány órácskát, amit, másfél éve, ébren töltök az éjszakákból?
Két tündérke, amint a forgós székben "hintáznak":
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégek
2008.11.09. 07:02
István aznap épp Beresztelkére ment és Kriszta nem akart elmaradni tőle, tehát ő nem volt otthon. Boróka pedig nagyon jól kijött valamivel kisebb társával, Kingával. A 3 hónap korkülönbség ellenére a lányok nagyon hasonlóan fejlettek, annyi volt a különbség, hogy Kinga csak most kezdett el felállni. :) Hunor pedig jó nagytestvér módjára csak gyúrta, gyúrta Boró kezébe a pászkát! :) Egy fotó erejéig is nehezen lehetett őket együvéterelni, hogy mindannyian rámnézzenek pedig kész lehetetlenség volt! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vénasszonyok, pardon, idős hölgyek nyara
2008.11.08. 16:57
A fotók múlt vasárnap készültek a víkendtelepi játszótéren, és azt hiszem, semmiféle kommentár nem szükséges hozzá. Talán csak annyi mégis, hogy kicsik, nagyok egyaránt jól éreztük magunkat és kellemesen elfáradtunk. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Köszönöm, hogy vagytok nekem!
2008.11.06. 09:57
A napokban egy nagyon szomorú eset történt és amióta megtudtam a hírt, egyszerűen nem tudok nem gondolni rá, egyszerűen nem tudok napirendre térni fölötte: egy kisfiú, egy 7 hónapos alig múlt csecsemő meghalt. Szörnyű, felfoghatatlan és értelmetlen halál. Egy hónapja még egészséges volt, azaz nem tudtak a halálos kórról, ami benne volt, mára meg ... nincs már. Amikor 7 hónapos lett, rengeteg játékot vásárolt az Édesanyja, délelőtt boldogan újságolta, hogyan fedezgette fel a gyerek őket, este pedig a szörnyű valósággal kellett szembenéznie. El sem tudom képzelni, hogy a szülei mit érezhetnek és hogyan élhetik túl ezt a csapást anélkül, hogy belebolondulnának. Nincs mivel, nem lehet ilyenkor vigasztalni. Talán idővel enyhül a fájdalom, de biztos vagyok benne, hogy az anya, aki gyermekét temeti el, vele együtt fele önmagát is eltemeti.
Nem ismertem őket. Az értük imádkozóknak mintegy 95%-a, úgy gondolom, szintén nem ismerte őket, mégis mellettük álltunk szívvel-lélekkel, imáinkban állandóan a gyógyulását kértük, gondolataink csakis pozitívak voltak. De most gyászolunk. Azt mondhatom, gyászol egy egész világ.
Azt hiszem, mondanom sem kell, mekkora a félelem most bennem. Valahogy mindenki kerülné ennek a megfogalmazását, a kimondását, de talán minden Anyának a fejében megfordul: és ha az én gyerekem lett volna? És mindenki beleborzong, hessegeti az ilyen förtelmes gondolatokat, szántszándékkal valami másra próbálja terelni a figyelmét, de mégsem tud nyugodni. Legalábbis én így vagyok ezzel. Isten őrizz, hogy ilyesmi derüljön ki valakinek a gyerekéről, de tudhatjuk mi azt? Tudhatjuk-e mi lappang bennünk? Tudhatjuk-e mire lépünk ki a házból? Tudhatjuk-e mekkora életet szánt nekünk, mi a szándéka velünk Istennek? Mi célból születtünk és mi célból vett el egy ilyen nyiladozó kis életet? Nem tudjuk, véges az elménk, de – bocsánat a leírásáért – lehetünk mi a következők.
Visszatérvén a bejegyzés kezdetéhez...
Sokszor azon kapom magam, hogy felnőve látom lányaimat, magamat pedig öregen, de mindig ott van az az érzés, hogy nem adtam át nekik mindent, amit adhattam volna, nem tanítottam meg őket mindenre, amire taníthattam volna: nem jutott idő mindenre. Sokszor azon kapom magam, hogy lejárva látom az életemet, de ha visszatekintek, nem látok semmit, amit magam után hagytam volna, sem kézzel fogható, sem szellemi értékeket, sem egy sikeres páyafutást, sem egy példaértékű családot, egyszóval elpazaroltam a reám bízott tálentumokat. Sokszor azon kapom magam, hogy arra gondolok, nem létezek már. És kétségbeesetten látom, hogy a világ nem áll meg nélkülem, a gyerekeim, akiknek most én vagyok a mindenük, akik most nélkülem nem boldogulnának, ügyesen megállnak a saját lábaikon, végzik a dolgukat, családjaik vannak, és amellett hogy ez mérhetetlen boldogsággal tölt el, saját haszontalan mivoltomra is rávilágít.
Sokszor meg azon kapom magam, hogy azt sem tudom mit csináljak ahhoz, hogy minél többet megmutathassak a világból a gyerekeimnek, minél több mindenre megtaníthassam őket, minél többet adhassak át nekik, minél több mindent hagyhassak magam után, hogy nyoma legyen, hogy én is itt jártam ezen a földön, életemmel pedig olyan példát állíthassak eléjük, hogy amikor felnőnek és megállnak a saját lábaikon, amikor családjaik lesznek és nekik kell útmutatóknak lenniük, ne kelljen a sötétben keresgélniük, hanem a felhalmozott, elraktározott tudás- és ismeretanyagot könnyedén elővehessék a megfelelő pillanatban.
Akkor elmondhatom, hogy nem volt haszontalan, értelmetlen az életem. És köszönöm, hogy az életet éppen velük tanulhatom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2008.11.06. 08:15
2. Kriszta monologizál: - Hol van az a Klaszna? ... Hát Klasznán!!!
3. - Anyucika, hogy hívják a vajas kenyelet?
- ...???
- Malgalin! (mármint margarin)
4. Vége a filmnek, sorolják a munkatársakat: ... vágó... szinkronrendező... mire Kriszta rávágja: citlomlendező.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Krasznán
2008.11.05. 09:57
Utólagosan még megtudtam egyet mást a krasznai kiruccanásról. Méghozzá elsőkézből, Krisztától. Hétfőn reggeliztünk, Boróka pedig beletenyerelt a vajas kenyérbe, majd az abroszra csapott, összekenvén azt. Kriszta felfigyelt rá és kész trténetmesélésbe kezdett: Boló összepiszkolta az abloszt. Nem baj, mint Klasznán!
- Mi történt Krasznán?
- Azt mondta Nóla, nem baj, kimossuk!
- Ki piszkolta össze az abroszt?
- Hát, én.
- És mivel?
Levessel. :)
Majd megkérdeztem, ki volt a kisfiú akivel a temetőn játszott.
- Az lossz, tekelgő fiúcska volt, nem akalt megpuszilni engemet. Én nagy mókusz vagyok, azt mondta Nóla! :)
Végül "ellenőriztem" mindent, kikérdezvén Anyut és valóban, úgy történtek a dolgok, elhangzottak a kifejezések, amiket Kriszta megjegyzett. :)
Hamarosan le kell írnom az aranyköpéseket, mert ismét gyűlt néhány! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játék az élet 2.
2008.10.31. 18:50
Az a helyzet, hogy most pihenek. Nem tudom meddig alszik kisebbik dedem, de kihasználom minden percét és semmi mást nem teszek. Megengedhetem most magamnak (nem is vagyok nagyképű, igaz?), ugyanis a családom felét útra tettem. Úgy bizony. István és Kriszta felkerekedtek világot látni. Azaz csak rokonokat, na, de közben a világban járnak!:) Sárpatakon gazdagodtak egy mama-útitárssal, akinek hálás köszönetem a pihenésért (ő beszélte rá Istvánt, hogy mégiscsak vigyék Krisztát is) és mostanra, ha minden igaz, már eléggé közel lehetnek az úticélhoz: Krasznához. Holnap jönnek haza, biztos lesz mit mesélnem majd!
Kipécéztek...
És akkor jöjjön a gyónás, kritizálás...
Már megtette Ilgya ( http://davidreka.freeblog.hu ), Timi (http://www.babaszoba.hu/services/blog/kincseim ), Hajni (http://vecseyhajni.blogspot.com ), Virág (ja, most értem, miért volt nehéz Timinek belinkelni) és Ákomkrisz ( http://akomkanaplo.blogspot.com ), hát miért ne tehetném meg én is. Hozzá is látok gyorsan...
1. Amióta keveset alszom, szörnyűek a reggeleim. Nehezen ébredek és nagyon nehezen indulok be. Hovatovább rosszabbodik a helyzet. Mire a lányokat felöltöztetem, megetetem, ott van 10 óra, és én lehet, hogy még mindig alvós cuccban vagyok. Nem beszélve a lakás állapotáról. Nagyon zavar, mert mindig szerettem korán kelni, hogy nyugodtan kávézhassak, olvashassak, esetleg keresztrejtvényezhessek. Régi szép idők... majd visszajönnek egyszer!
2. Már el is árultam, hogy nagyon szeretek olvasni. Mostanában keveset szoktam, de amikor rámjön a bolondóra, akkor 2-3 könyvet szinte azonnal kiolvasok. Minden kis szünetet megragadok és elolvasok 1-2 oldalt. Még netezni sincs annyira kedvem olyankor. Fruskakoromban is „szörnyűségeket” műveltem olvasás terén. Ha vécére mentem (olyan jó udvarvégi fabudi) könyvet vittem magammal, ha kapálni mentünk és édesanyám hazalépett egy félórára, úgy belefeledkeztem az olvasásba, hogy hallgathattam aztán tovább az eszmefuttatást lustaságomról.
3. No, akkor essünk át ezen is... Hello, Edith vagyok és netfüggő. (Bár ki nem az manapság?) Szerencsére a jó értelemben vett függőség ez (legalábbis én ezzel áltatom magam), hiszen nemes célok érdekében teszem: naplót vezetek, barátaimmal tartom a kapcsolatot, illetve innen szerzem be az információkat. Mert mi sem egyszerűbb annál, hogy ha valami tünet jelentkezik a lányaimnál, „fellapozom” a netet és megnézem mi lehet, mielőtt még beszélnék a doktornővel? Mi sem egyszerűbb annál, hogy ha van egy karfiolom vagy egy zacskó lencsém, a neten keresek valami receptet hozzá? És folytathatnám a sort a végtelenségig. A napló pedig... István szerint fölösleges, hogy írom, de én tudom, hogy a lányokat érdekelni fogja milyen volt az életü(n)k, amikor ők kicsik voltak. Legalábbis nekem nagyon hiányzik egy ilyen kordokumentum a saját időmből.
4. Jé, már megint elárultam valamit az előbb. Szóval szeretek főzni. Sőt, nagyon szeretek. Persze, még jobban szerettem mindaddig, amíg nem vált mindennapos muszáj-robottá, de szerencsére olyan a beállítottságom, hogy mindig találok valamit, ami ismét ösztönöz, lelkesít. Mostanában legfőképpen az, hogy István is kevesebbet eszik itthon, úgyhogy próbálok általában valami különlegesebbel, finomabbal előhozakodni. No meg a diétám is fantáziagazdagításra serkent (pláne ma, gyümölcsnapon, dolgozik is rendesen az agyam), úgyhogy most ismét egy olyan főzős-kipróbálós-kísérletezős szakaszomban vagyok. Múlt hét óta tévénk (mármint tévéadóink) is van, onnan meg a TvPaprika a fő inspiráció-forrás. Ugyanide tartozik a sütés is, bár azt sokkal ritkábban művele, mivel a lányaim még nem, István pedig már nem édesszájú, úgyhogy nincs túl sok sikerélményem. A szülinapi tortákon viszont már most agyalok, sőt, azt hiszem, már el is döntöttem, hogy Borónak milyen formájút sütök!
5. Mindig is úgy képzeltem, hogy gazdagok leszünk és rengeteget fogunk utazni, új országokat, világokat, ételkülönlegességeket ismerünk meg. Bár elég sokhelyen megfordultam külföldön is, tehát nincs okom panaszra, azért hatalmas hiányérzetem van. No, de még semmi sincs veszve, még körbeutazhatom a világot! Csak egészséget adjon a Jóisten mindannyiunknak!
6. Eddig elég sok helyen és sokfélét dolgoztam, voltam tanítónő, óvónő, ingatlanügynök, magántanár, újságíró, rádiós riporter, legutóbb pedig irodai mindenes (no, kávét azért nem főztem), de még mindig keresem a helyem. Diplomám szerint zsurnaliszta vagyok, vissza is akarok térni a médiába, mert ezt nagyon szerettem csinálni, sőt, most már úgy érzem, hogy talán inkább az írás az, ami vonz (tévében sosem gondolkodtam amúgy), de azon is áll az eszem, hogy valami vállalkozást kellene összehozni. Már gondolkodtam cukrászlaboron, esküvői videózáson, esküvői teremdíszítésen, hogy csak néhányat említsek, viszont pénz nélkül nem igazán kivitelezhetőek. Már gondolkodtam azon is, hogy szoptatási tanácsadó legyek vagy lakberendező.
7. És végül. Azt mondtam, addig nem halok meg, amíg egyszer nem ejtőernyőztem. Lehet, hogy pont akkor fogok, de azt sem bánom, csak repülhessek egyszer így.
Huhh, ez kemény volt. És természetesen, most sem hazudtoltam meg önmagam: továbbra is szófosásban szenvedek. Dehát ez a szakmai ártalom.
Nem tudom, nekem most hány emberkét kell kipécézni, és hogy kiszúrhatom-e ugyanazokat is, akik az én titkaimat erőszakolták ki, de mivel legszívesebben mindenkit szóra bírnék, én inkább a bűvös hetes számot választom és nem viszontpécézek. Így legalább mindenkiről lehet majd lassacskán megtudni egyet-mást.
Szóval akkor... (most hívtak, hogy megérkeztek)
Kata - http://csombinik.blogspot.com/ ,
Eszter - http://www.babaszoba.hu/services/blog/albertferenczycsalad ,
Ágnes - http://hannaeszternoemi.blogspot.com/ ,
Sziszianyu - http://kristofmanocska.blogspot.com/ ,
Debi - http://www.babaszoba.hu/services/blog/lori ,
Szilvi - http://www.zeki-szitya.blogspot.com/ és
Evelin - http://lanyfiulany.freeblog.hu/ , most rajtatok a sor!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játék az élet
2008.10.31. 09:49módosítva: 2008.10.31. 10:04
Régi adósságomat törlesztem először, Julcsitól már nagyon régen kaptam egy üveggolyót.
Ha jól emlékszem, Eszter is gurított egyet, és ha esetleg más is, akkor nagyon köszönöm, és elnézést kérek, hogy nem említem meg, de nem tudok róla. Amint időm engedi és felveszem
a gyónó, illetve a kritikus-ruhámat, a kipécézős játékba is beszállok. :)
Üveggolyó
A - Anyucika, Apuka, Ani
Á - álom
B - Boróka, boldogság
C - cica
Cs - család
D - dal
E - Edith, eper
É - élet
F - folyó, főzés
G - galamb
Gy - gyufa, gyöngy
H - holnap, haj
I - István, ibolya
Í - írás
J - Júlia, jóság
K - Kriszta,
L - lakodalom
Ly - lyuk
M - mama, móka, Melinda
N - napló
Ny - nyuszi, nyár
O - orvos
Ó - óra
Ö - ölelés
Ő - Ő (az a bizonyos ;))
P - piros
R - rend
S - sár, seprű
Sz - szerető
T - társ
Ty - tyúk
U - unalom, utazás
Ú - út
Ü - üst, üresség
Ű - űrhajó
V - Viola, vonat
Z - zene
Zs - zsák, zsenge
Hopsz, most jut eszembe, hogy tovább is kell gurítani: hát akkor, remélem, hogy megtalálja Kincses Timiéket, a ZP-lányos Virágékat, LillaDorkás Esztert és Boglárkás Hajnit. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Eltaknyoltunk
2008.10.31. 09:40
Szóval, maradunk a homeós cukorkáknál (Oscillococcinum), a növényi immunerősítő szirupnál, C-vitaminnál, sok-sok gyümölcsnél (a szó szoros értelmében – ma gyümölcsnapom van :P) és reméljük, hogy nem lesz semmi komolyabb bajunk.
Na, mit is főztem ma??? ;);):d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez, az – megint
2008.10.28. 10:09
2. Borókával már többször előfordult, hogy egy-két másodpercre megéllt teljesen egyedül. Sőt egy alkalommal, valamit babrálva, mintegy 5 másodpercnyit tartotta magát egyenesen. Most már mind többet és többet araszolgat a bútorok mentén.
3. Kriszta megtanulta kifújni az orrát!!! Sajnos néhány napja folydogál az orra, ennek kapcsán sikerült megtanulni az orrfújást. Nagyon vártam már, mert legalább kevesebb balhé lesz, mint a porszívóval!
4. Boróka kapott tojást. Padlizsánfasírtot készítettem, amibe, természetesen tojás is került, és egyszerűen elfeletettem, hogy neki még nem lenne szabad adni. Max. a sárgáját. De későn kaptam észbe és már lehetetlenség volt elvenni előle. A képek bizonyítják ezt. :)
5. Krisztánál egy újabb őrület tombol: a gombolási őrület. Legyen az gomb, patent, ha felfedezi, máris leül és dolgozik. Ilyen nem nagyon volt, hogy valami őt hosszú percekig, félóráig lefoglalja, de ez bizony olyan dolog. Amit nem is bánok, csak éppen ne a szekrényből túrkáljon magának valami gombosat!;):p
6. Boróka mostanában állandóan mám-mázik. Egyértelműen engem nevez így, pedig mostanában nem szoktuk ezt használni. Krisztának is annak idején mámá voltam, de már annyira megszoktuk az anyucikát, hogy csak ezt használjuk.
7. Kriszta most már este is pohárból kapja a tejet. Általában szívesen megissza, bár volt úgy, hogy nem kellett, de akkor kiadós vacsora után volt. Reggel továbbra is kakaót iszik.
8. Boróka azóta sem szopizott éjszaka, hogy „elkiabáltam” a nagy eseményt. Eddig még minden éjjal felsírt, de víz és cumi, netán pár golyócska Chamomilla után visszaaludt. Az éjszaka ki voltam akadva, mit lerendezett: sírt, de aztán nagyon. A vizet jól fogadta, de amikor jóllakott vele, ellökte. A cuminak viszont nem örült. Idegesen ingatni kezdte a fejét jobbra-balra, de végül mégis szívni kezdte. Elcsendesedett, de amikor hallotta, hogy távolodom, újból rázendített. A cumija kiesett, ezért mentem vissza, a kisasszony pedig állt a kiságyban és lábait váltogatva TOPORZÉKOLT! :o Csak szépen megsimogattam, visszafektettem, a cumit visszaadtam és továbbra is simogattam. Kb. egy perc után otthagytam, és bár időnként elkezdett nagyon sírni, pár másodperc után magától elcsendesedett és végül elaludt. Szerencsre, azért mindez olyan 5-10 perc alatt zajlott le, vagy lehet, még annyi sem volt. Haladás a régi 40-50-60 percekhez képest!
9. És végül én: ismét elkezdtem diétázni. Nem akarom 90 napig tartani, karácsony előtt pár nappal abbahagyom. Illetve meglehet, hogy hamarabb is, ha már leadom a kilókat!;):p(... jó az álmodozás...:p)
10. Most pedig megyek csipkebogyólekvárt főzni, és ezennel befejeztem a befőzések-eltevések 98%-át. Azért csak ennyit, mert ahogy ismerem magam biztos még eszembe ut vagy találok valami érdekeset, amit feltétlenül még ki kell próbálnom. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ha vasárnap, akkor játszóház
2008.10.27. 13:17
Ebéd előtt megbeszélték, hogy ha hamar elalszik és alszik egy nagyot, utána megyünk játszóházba. Viszont csak akkor megyünk, ha nem fog hisztizni, amikor el kell jönni: ha anyuci és apuka azt mondja, hogy most veszzük a cipőt és készlődünk, akkor Kriszta szó nélkül engedelmeskedik.Annak rendje és módja szerint, nagy bólogatások közepette, Kriszta megígérte, hogy minden úgy lesz, ahogy mi elképzeltük. :D
Felkelés után (még nem indultunk rögtön, hanem megvártuk, hoyg lejárjona film, amit éppen elkaptam kb. felénél) felöltöztünk, elindultunk. A Realba érkezve Kriszta máris a mozgólépcsők, majd a játszóház felé vette az irányt. Beérve a játszóterembe pedig, már úgy cipőstől-ruhástól belevetette volna magát a sűrűjébe. :) Levetkőztettem, beadtuk, és máris a labdák között volt. Eszébe sem jutott, hoyg sírjon tánunk, hiányozzunk neki! :) Egy telefonszámot azért hagytunk a felügyelőknek...
Jól bevásároltunk (tele van most már a fagyasztó, hűtő), majd mentünk utána. Kíváncsi voltam, hol találjuk, meg voltunk győződve, hogy még mindig a labdák között, a csúszdánál lesz, pedig most már a nagycsúszdát vette birtokba. A szó szoros értelmében, mert egyedül élvezte annak magasságait! A többi gyerek mind másfelé játszott.
Még bemutatta párszor ügyességét, hogy milyen gyorsan tud átjutni a labdatengeren, felmászni a lépcsőkön és lecsúszni a csúszdán, majd tényleg SZÓ NÉLKÜL hagyta, hogy ráadjam a cipőket, kabátot. Vidáman üdvözölte az apját, Borókát és csendesen kivonultunk a játszóházból. Úgy látszik, a csajszi valóban akar még játszóházazni!!! :);):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Zeténél
2008.10.25. 19:55
Visszatérve a látogatásunkra, nagyon jól éreztük magunkat, de nem hinném, hogy Blanka ezután is annyire kalandvágyó lenne, hogy meghívjon, mert ajaj, milyen kupit hagytunk ott! :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Borókának...
2008.10.24. 10:34
Nem szeretném elkiabálni a dolgot, de akkora újdonság ez nálunk, hogy nem lehet nem megemlíteni: Boróka nem szopizott egész éjjel!!! Menetrend szerint, természetesen, felsírt olyan hajnali 4 körül, és amikor már eléggé egybefüggőnek és kellőképpen hangosnak találtam a bömbölését, átbandukoltam hozzá. Galád módon fogtam a cumisüveget és megitattam vízzel, majd cumit adtam neki. Mivel nem volt annyira oda érte, még pár szem Chamomillát is a szájába adtam, ami per pillanat feledtette vele azt, hogy miért is sírt, ébresztett. Megsimogattam és könyörtelenül visszavánszorogtam a szobánkba. Még volt némi nyivákolás, de aztán elaludt és elaludtam. Fél 8 előtt, még szinte teljes sötétben ébredtem és ki voltam akadva, hogy kicsi lányom még mindig nyugodtan alszik. Mondanom sem kell, nagyed 9-kor kelt, jókedvűen. Aha, szóval, nem is hal ő éhen egy evés nélküli éjszakán! Jó tudni ezt!;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Eseménytelen" napok
2008.10.22. 11:42
Ezenkívül, szerencsére, gyönyörű idő van. Igaz, nagyon nem használjuk ki, tudja fene, valahogy nem sikerül mindig sokat lenni kinn; ilyenkor érzem úgy, hogy a tömbházlakás csak kényszermegoldás az életre, gyereket nem is lehet nevelni udvaros, kertes ház nélkül. Arra meg nekem nincs időm, hogy 4-5 órát kinn "lógjak" a gyerekekkel, nem is
tudom, mások hogyan csinálják, hogy valamikor délelőtt kimennek és sötétedés előtt jönnek hazafelé. Nagyon várom már, hogy Anyuék leköltözzenek, akkor majd Krisztáék és többet lehetnek kinn a szabadban, friss levegőn. Persze, azért néha beiktatunk egy-egy lógós napot, de ezt egy héten talán egyszer, maximum kétszer, ha megengedhetjük magunknak.
Amióta panaszkodtam Kriszta agresszivitására, javult a helyzet. Pedig semmit sem tettem, tehát úgy látszik, hogy mindenben vannak ilyen és vannak olyan napok. Kriszta nagyon szeret énekelni, állandóan énekel és énekeltet, nagyon szereti a népdalokat, amiket én készségesen is énekelek-tanítok neki. Boróka gyakorolja a járást; ha feláll, lassan elkezd araszolni is a tárgy mellett, amiben megkapaszkodott. Olyan is történt már,
hogy egy másodpercre megállt egyedül, anélkül, hogy bármiben is fogózott volna.
Ezenkívül ismét foga jön (vagy lehet, már ki is bújt), ezúttal ismét fenn jönnek, mot a kettesek. Ebből (vagy ki tudja miből?) kifolyólag, tegnap korareggel nagyon rossz óránk volt, csak sírt, ordított, nyöszörgött, az égvilágon semmi sem nyugtatta meg. Aztán hosszú idő után mégiscsak elaludt.
Szóval, zajlik nálunk az eseménytelen életünk, és próbáljuk kihozni belőle a lehető legtöbbet, több-kevesebb sikerrel. :)
Kriszta "kávézott". Elvette a kávés csészémet, amihez különben sosem szokott hozzányúlni, és megcsúszott. Az eredmény a képen látható:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez, az 2.
2008.10.19. 21:32
16. Borókát mostanában többször altattam. Nagyon nem örülök neki, de ha nem alszik el szopi közben, akkor általában altatásig fajulnak a dolgok. Este ez nincs így, oylankor általában magától is elalszik, ha beteszem az ágyába, esetleg icipicit sírdogál, de az jót tesz a tüdejének-alapon, általában békén hagyom és belealszik. Napközben viszont nem ilyen egyszerű. Talán a világosság, talán a nappal zajai, Kriszta hangja, tevékenysége, egyáltalán az ingerdúsabb környezet, vagy mindezek együttvéve hibásak a sikertelenségért, de nem tudok tenni ellene. Ha csak ott vagyok mellette és simogatom, dúdolgatok, duruzsolok, nem elég, mindenestől kellek neki. Pluszban meg sétálnom, énekelnem kell. Kiprovokálja az éneklést: elkezd ő is dúdolgatni.:)
17. Kriszta kb. egy hete (de azt hiszem, picivel több is) a reggeli tejcsijét nem cumisüvegben kapja. Nem kéri, nem hiányzik neki. Szívese issza így is a tejet vagy a kakaót. Mert néhány napja azt is megkóstoltattam vele és ízlik neki. Nem esik transzba tőle, aminek azért nagyon örülök, de jó, ha elfogadja. Tegnap, este sem töltöttem üvegbe a tejét (itt maradunk szigorúan a tejnél, ha esetleg nem kellene, inkább nem kap semmit, egy nap egy adag kakaó bőven elég szerintem), és nem kérte az üveget később, az ágyban sem. Pedig adtam volna, ha látom, hogy nagyon hiányzik! Csak most már lassan nem bánnám, ha nem cumisüvegezne tovább, mert féltem a fogait. Jó lenne, ha este, fogmosás után már nem járna semmi enni-innivaló a szájában, és főleg nem tej.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez, az
2008.10.18. 17:12
2. Kriszta állandóan babázik; legyen az baba, maci, kerekes-spárgás teknősbéka, mindenkit csak dajkál, pólyáz, szopiztat.:)
3. Boró osztogatja a puszikat: odahajol az archoz és vagy csak egyszerűen odatapasztja vagy pú, bú hangzásféleséggel kifújja a levegőt. :)
4. Kriszta mostanában nagyon hangosan beszél, mondhatom kiabál. Van, hogy örömében, van hogy csak úgy. Ilyenkor csendesen kérjük, hogy ismételje meg a mondanivalóját, mert nem értettük, nem hallottuk. Mindaddig nemértemezünk, amíg halkan mondja. Általában meg is mondjuk, mit várunk tőle, hogy is szeretnénk, ha mondaná, de mostanában már tudja, hogy mit jelent. Van, hogy belevág hangosan a mondandójába és utána rögtön rájön, hoyg nem így kellene és kezdi halkan.
5. Boróka úgy csikorgatja azt a meglévő 4 apró fogacskáját, hogy 100 egeret is lepipál a cincogással.:)
6. Kriszta éneklésében felfedezhető a dallam!!! Nagyon vártam már ezt, azt hittem, hogy nincs is zenehallása, de szerencsére tévedtem.
7. Boróka mondja a NEM-et. Igaz, valami MEM, BEM-féleség hangzik, de nagyon is helyénvalóan alkalmazza. Még a fejét is rázza hozzá. És érti, ha eltiltom valamitől. Általában abbahagyja a „merényletet”, de sokszor tovább próbálkozik huncutul.
8. Kriszta öltözik, vetkőzik – deréktól lefelé. A cipőt még nem köti meg, de felhúzza, a nadrág, bugyi, zokni, harisnya nem okoz gondot. A pulcsit, pólót még bajosan veszi le-fel, csak akkor tudja megtenni, ha elég bő.
9. Boróka tegnapelőttől nem iagzán hajlandó megenni a pépes ételt, csak egy kis csellel. Valami darabosnak is kell lennie benne. :)
10. Kriszta eléggé agresszív lett mostanában. Mintegy kedvességből, szeretetből ölelgeti Borót, de ha a hugica nem közreműködő, akkor rögtön agresszív kismalac lesz belőle; emelgeti, rázza a vállait, az ölébe dönti és úgy szorongatja, sőt, még véletlenül is sikerül bántania: felemelte a szőnyeget a szobájukban, a kicsi odabújt, Kriszta meg ráengedte, majd pontosan oda lépett, ahol Borónak volt a keze és odacsípte a durva szőnyegalj és a padló közé. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy tettei nem előre kiterveltek, de nagyon szomorú vagyok a rosszindulat bármilyen megnyilvánulásakor. A legrosszabb pedig az, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan kezeljem. Megszidjam? Mérges legyek rá? Büntessem? Fogalmam sincs. Persze, mindig a felháborodás az első reakcióm, önkéntelenül is, de általában hamar észbekapok. Már annyiszor próbáltam a lelkére beszélni, látszólag mindig megérti, bűnbánó, de pár perc múlva, ha olyan helyzet adódik, megint csinál neki valamit.
Eddig abszolút nem vettem észre viselkedésbeli változást Krisztánál kishúga születése óta, azóta lett szobatiszta minden gond nélkül, nyár óta nem alszik a kiságyban, minden probléma nélkül átadta Borónak, mégis előjött volna a testvérféltékenység? Ennyi idő után? Ilyen is létezik? Nem érzem úgy, hogy el lenne hanyagolva, a lehető legtöbbet foglalkozom vele, sétálunk együtt, vásárolunk együtt, beszélgetünk, mondókázunk, énekelünk, táncolunk, rajzolunk, gyurmázunk, meg még ki tudja miket csinálunk, bevonom a napi teendőimbe, hogy ne legyen kizárva, hasznosnak érezze magát, játszunk hármasban is, Boróval, hoyg lásson példát tőlem, hyogan kellene vele játszania, sőt, sokszor csak úgy ölbeveszem és dédelgetem (ha engedi), szóval, úgy érzem, hogy a lehető legtöbbet teszem érte. Mégis. (Aki olvassa, adjon tanácsot, ha tud. Én olyan szomorú vagyok ezek miatt, rettegek attól, hogy nem lesznek jó testvérek!)
11. Boróka tegnaptól lépeget az ágy mellett. Csak pár lépést tesz, hármat-négyet, majd úgy gondolja, hogy mászva mégiscsak hamarabb a céljához jut és akkor leereszkedik, de ez már mégiscsak jelent valamit! Ezenkívül Krisztának a kisszékével vagy a konyhai hokedlivel már elég szép távokat sikerült megtennie, azaz ezeket maga előtt tolva haladt a konyhában, előszobában. Igaz, volt amikor térdelve tette mindezt, illetve én mindig a nyomában voltam ilyenkor, hiszen nagyon féltem őt, mert a támpontja bármikor felborulhat!
12. Kriszta nagyon igényli a mesélést. Még nem túlságosan bő a mesepaletta, a Piroska és a farkast szoktam gyakrabban mondani neki; múltkor megtaláltuk az egyik elszakított leporellokönyvét, amin A brémai muzsikusok meséje van leírva-rajzolva, nos azóta ez az egyik újabb kedvenc. Édesapám egyszer elmesélte neki A rászedett medve történetét, azóta meg tőlem is kéri néha. Sokszor már ő is próbálkozik a meséléssel, sőt, ha sokadszorra mesélve, már rövidíteni szeretném a meséket, rámszól, kijavít, pótolja a hiányzó részletet.
Ezenkívül Anna és Peti mindennapjai szinte mindennaposak nálunk is. Milliószor elhangzik egy nap: Mit íl itt anyucikám? És nem nyugszik, amíg el nem olvasom neki a kijelölt részt.
13. Boróka anyásabb, mint valaha. Gondolom, most van a szeparációs félelmek időszaka, mert alig hagy mozdulni. Néha azért belefeledkezik a játékba, nem mondom, de ha megkukucskálom, hogy mit csinál(nak) és észrevesz, nem biztos, hogy folytatja az addigi tevékenységét, inkább a nadrágomba kapaszkodva segít az én dolgomban.
14. Kriszta „ismeri” a pénzt. Már tudja egy ideje, hogy azzal lehet vásárolni, illetve, hogy csak úgy vehetünk el valamit az üzletből, ha pénzt adunk helyette. Mostanában szoktam adni neki egypár aprópénzt, hoyg összegyűjtse a perselynek nevezett kisdobozban. Biztos vagyok benne, hogy még fogalma sincs mit jelent összegyűjteni, de játszadozni szeret velük, állandóan rakosgatja őket nagyság vagy szín szerint.
Ha még gondolkodnék, biztos találnék olyasmikat, amiket leírhatnék a lányaimról, de Boróka már alszik vagy negyedórája (a bejegyzést reggel óta írogatom :P ) és ki kell használnom ezt az időt.
Családi szamárlétra:d:d:d:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szabad tevékenységek
2008.10.14. 15:52módosítva: 2008.10.14. 16:11
A tésztafűzés nagyon jó mókának bizonyult Kriszta számára, Boró pedig elindulhatott az egyedülevés rögös, de annál maszatosabb útján;):p:).
További részletek itt: http://www.videoplayer.hu/videos/play/250284
Nem is volt baj mindaddig, amíg le nem jártak a tevékenységek. Azaz Krisztát lefektettem, Borót meg megfürdettem. Akkor aztán mindketten bevették a dilibogyókat, amitől csak sírtak, sírtak, nem használt se szép szó, sem fenyegetés (no, mindezek Krisztának, persze), sem büntetés, sem jutalom kilátásba helyezése, sem séta megígérése. Végül mégiscsak a séta+Anna és Peti-mese olvasása győzött. Mármint ezt ígértem neki, miután felkel. Úgyhogy most már csipkedem
magam, bár a teregetéssel végezzek, mire megébrednek! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2008.10.14. 09:04módosítva: 2008.10.15. 07:51
- Tudtad, kincsem?
- Tudtam.
- És mit tudtál?
- Hogy anyucika nagyon szelet engem és vigyáz lám.
Pár másodperc után hozzátette:
- És tégedle én vigyázok! - majd megpuszilt. :)
2. Kriszta az előszobában hanyattfekve mókázik. A cipőim a lábán, én fényképezem:
- Anyucikaaaa, ne fényképezzed össze a hasamaaaat!!!!
3. Mama mondja Krisztának:
- Gyere ide édes kicsi bogaram!
Mire Kriszta:
- Neked nincs bogalad, csak Apukának van bogala, neked van gyönyölű unokád.
- (TI. István szokta kérdezni tőle: mije vagy te Apukának? A válasz pedig: kincse, bogala.:) )
Mama kommentárja:
- Hát apukádnak tényleg van egy-két bogala!:p
4. Még eszembe jutott egy...
Délután a konyhában teszek-veszek, hallom, hoyg Kriszta sírni kezd. Felriadt álmából és már jött is ki a szobából. Ki volt készülve szegény: leizzadt, sírt, taknyos volt (a sírástól) és furcsán, széttett lábakkal toporgott az ajtóban - pisilnie kellett. Hamar ráültettem a bilire és megkérdeztem, miért sír. Nem tudott eleinte válaszolni, azt mondta: de azért! Aztán kérdezetlenül ennyit mondott: azt hittem, meghaltál... egy picit. :(
Ketten sírtunk utána.:):-$:
És még annyi mindent összehord, hogy Edith legyen a talpán, aki meg tudná jegyezni, le tudná jegyezni!:) :) :) :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hajvágás..
2008.10.14. 08:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játszóházban
2008.10.13. 09:52
Kriszta is mesélgetett később: úgy, kölbe-kölbe csúszdáztam! (Ez a labdák közé vezető spirál-csúszda volt.) Majd: - A kislány megütötte ezt az alcomat. - És te mit tettél? - Én is megütöttem.:o:p:):-$ (Szóval, mondom, nem kell már félteni őt. A kijelentését nem kommentáltuk, csak pisolyogtunk a bajszunk alatt Istvánnal.:p)
A képek nem lettek valami jók. Alig használhatóak.
(UI. A szombati kontrollon az orvos mindent rendben talált, az AB abbahagyását javasolta, illetve estétől kezdhettem volna a szoptatást is. Szerencsére, ezúttal engem igazolt a döntésem, teljesen fölöslegesen szedtem volna a sok gyógyszert. Azért nem tudom, hogy még egyszer meg merném-e ugyanezt tenni!?:-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mellgyulladás vesegörccsel
2008.10.11. 07:38
Csütörtökön reggel, amikor már harmadik napja nem akart múlni csökkenni a csomó a mellemben, eléggé megijedtem. Még történt ilyesmi velem, de gyakori szopival, meleg borogatásokkal, meleg zuhanyokkal, finom, enyhe masszírozással, pici jegeléssel mindig sikerült 1 nap alatt rendbetenni. Most viszont csak nem akart elmúlni. Szerdán még Boróka is ellenem esküdt, nemhogy a gyulladt mellből, de még a másikból sem akart szopizni. Aztán kifogtam rajta, mert amikor nagyon álmos volt már, elfogadta és éjszaka is félálomban gond nélkül szopizott. Emellett azért muszáj volt fejnem is napközben, de csak keveset tudtam.
Másnap mintha mégis változott volna valami, eltűnt a végtagfájdalom, már nem voltam olyan elesett, mint az előző két napban. De a csomó még ott volt. A doktornő küldőpapírt írt a sebészetre, én felhívtam a Gallenust, ahol viszont azt tanácsolták, hogy mindenekelőtt egy UH-t érdemes csinálni. Igenám, de náluk már nem kaptam időpontot, úgyhogy délután, amikor István is hazajött, útra keltünk, hogy valahol majd csak találunk egy helyet, ahol programálás nélkül is elvégzik. (Ekkor már persze, a veseizé már nagyobb gondom volt, és főleg nagyobb fájdalmam.)
A Dora Medicalsnál már nem volt senki, a Santa Pro Sanitasnál pedig azt javasolta egy kedves hölgy, hogy ha ennyi ideje tart már a gyulladás, minél hamarabb a sebészetre kellene menni, ott majd eldöntik, mi a teendő, de több, mint valószínű, hogy fel kell nyitni. (Ezt én is tudtam, de reméltem, hoyg mégsem kerül sor rá.) El is indultunk a kórházi sürgősségre, de nagyon féltem. Annál is inkább, hogy egyedül mentem be, Istvánnak Boróval kellett maradnia az autóban.
Nem sokat, vagy tíz percet várakoztam és már hívtak is be. Egy fiatal orvos volt bent, aki a nevem leírásához a személyimet kérte, végül aztán betűzve diktáltam le neki. Megvizgálta a mellemet és nagy megkönnyebbülésemre azt mondta, hogy ezt nem kell felnyitni. Ellenben bikáknak való mennyiségű-adagú antibiotikumot írt fel (5 napig 4x2 darab), és azt az utasítást kaptam, hogy 2-3 napig ne szoptassak.:o Na hogy is van ez? 5 napig gyógyszer, de elég ha 2-3 napig marad ki a szopi? Akkor minek maradjon ki, gondoltam?! Este megkérdeztem a családorvost is, ő pedig azt mondta, hogy ekkora adagnál valóban nem érdemes kockáztatni. Nem voltam kibékülve a dologgal egyáltalán, megvártam, amíg Boró lefeküdt, és szopi után vettem be az első adagot. De éjjel mellre tettem. Tegnap reggel tápszert kapott, szerencsére, szívesen megissza, úgyhogy ha nem is lenne többé szopi, megélne a kis drágám, de délben már nem kínoztam sem őt, sem magamat. Amikor félórai kínlódás után kb. féldeci tejet fejtem le a két mellemből és mindkettő továbbra is kemény volt, illetve Borónak a tápszer és a játszócumi nem volt jó az elalváshoz, megszoptattam. És azóta is szoptatom. A csomó tegnap már eltűnt, és én nem is szedem már az AB-t. Tulajdonképpen csak akkor este és tegnap reggel vettem be, azóta nem. Lehet, hogy nagy butaságot követtem el, nem tudom. Én nem vonom kétségbe a sebész szakmai kompetenciáját, azt viszont igen, hogy egyáltalán ért is valamit a szoptatáshoz, babákhoz. Mert könnyű kijelenteni, hogy ennyi és ennyi ideig ne szoptassa a babát, fejjen, de nem neki kell megoldania a szituációt! Természetesen, magamnak sem akarok bajt, de a gyerekemnek is a legjobbat akarom, és bár már 9 hónapos Boró, nyugodtan el lehetne már választani, mégsem úgy képzeltem el a dolgot, hogy egyik óráról a másikra történik majd meg. Ha már annyit küzdöttünk érte az elején, akkor ne dobjuk el magunktól csak úgy ni, az első nem éppen együttérző utasításra!
Ma 9-re kell mennem kontrollra, megyek is készülődni. Gondoltam, elmegyek, mert ennyivel tartozom magamnak, lehet UH-t is csinál az orvos, ha indoloktnak találja, de inkább azért megyek, hogy nyugodt legyek, tényleg elmúlt és semmi maradványa a csomónak. Ha pedig mégis gond lenne továbbra is, akkor mese nincs, muszáj a gyógyszereket szednem.
Csütörtökön délelőtt felmentünk Anyuval a házhoz, függönyöket méricskéltünk, beszélgettünk, tervezgettünk, majd a lányokkal hazajöttem. Anikó néninél még vásároltunk ezt-azt, harisnyákat, zoknikat nekik, melltartókat nekem, sőt, Kriszta egy ügyes őszi cipőcskét is kapott, és akkor még semmi bajom nem volt. Amikor beléptünk a lakásba, akkor éreztem nyilallást először a jobb vesém táján. Azt hittem, felfáztam, de 10 perc után már tudtam, hogy nem felfázás, hanem vesegörcs. Úgy látszik, ez egész életemben elkísér, mert már harmadszorra áll elő. Nagyon ismerős tehát a fájdalma, a kellemetlen tünetei (hányinger, hányás, szúró vizelet, + most még hasmenés is társult), amik szerencsére csak estefelé törtek elő igazából. de akkor aztán úgy, hogy teljesen kikészültem tőlük, a fájdalomtól meg fetrengeni tudtam volna. Enyhülést hozott a meleg vízben való lazulás, illetve lefekvés után egy forró vizes palack. A gyógyszertárban cseppeket és homeós bogyót is kaptam rá, reméltem, hoyg hamarosan lesz hatásuk. Éjszaka még fájt a vesém, de tegnap reggelre már nem. Érzékeny volt, de nem szúrt. Még a hányinger is jelentkezett ébredés után, de később már az is eltűnt. Utána egész nap jól voltam. Nem tudom, hogy eltávozott már a kő vagy a húgyhólyagban van és még megszenvedem a "megszületését", de már annyira rossz nem lehet.
Mindenesetre, kétszer szültem eddig gyereket és kétszer "szültem" vesekövet. Határozottan állítom, hogy a két gyereket könnyebb volt világra hozni, mert amikor a fájások indultak, legalább szünetek is voltak közöttük, volt idő megpihenni. És hamarabb kint voltak mindenestől, mint amennyit tartott nekem egy-egy veseköves "vajúdás".
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Legfrissebb hírek
2008.10.07. 09:51
"Tűz ütött ki szombaton éjjel a vármezői halászcsárdában. 23 óra 18 perckor értesítették a tűzoltókat, akik rövid időn belül a helyszínre érkeztek.
A tűzoltóság segédőrmestere, L.C. azt nyilatkozta lapunknak, hogy az épület tetőterében csaptak fel a lángok, összesen majdnem 360 négyzetméternyi felületen. Az épületben negyvenfős vendégsereg és a kiszolgálószemélyzet tartózkodott az incidens idején. A segédőrmester elmondta, az étterem bútorzata és egyéb javak is szénné égtek. Megtudtuk, a tüzet valószínűleg rövidzárlat okozta, amely egy hűtőszekrénynél keletkezett. Személyi sérülés nem történt, mindenkinek sikerült időben kimenekülnie a csárdából – közölte L. C. Az épületben tetemes anyagi kár keletkezett, hiszen nem csak a konyha, az étterem, hanem az iroda, valamint a bár is ugyanott működött. Tegnap a helyszínen járva a leégett tetőzet volt a tragédia legszembetűnőbb jele, a falak a helyükön álltak. A csárdába nem engedtek be, azonban kívülről is jól láthatóak voltak az elszenesedett bútorok. A csárda illetékesei nem kívántak válaszolni kérdéseinkre."
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Betegség?
2008.10.07. 08:56
Az éjszaka, amikor Boró szopizni kelt, éreztem, hogy a jobb mellem nagyon fáj, nagyon kemény. pedig este, amikor lefeküdtem még semmi baja nem volt, sőt nem si maradt kiürítetlen. Aztán szopi után tettem rá hideg borogatást, de nem tudtam visszaaludni, mert éreztem, hogy fázok, nagyon ráz a hideg. Sokáig eltartott ez az állapot, valamikor 6-kor kértem meg Istvánt, hogy hozzon egy pokrócot nekem, amibe beleburkolóztam, majd rá a paplan, és akkor sikerlt felmelegednem és jól pihennem. (Dehát hogy is lehetett volna másképp, Tündinek éppen ma reggel jutott eszébe, hogy 7 előtt telefonáljon, hogy megkérdezze, mikor is van a nyitvatartása egy bizonyos üzletnek. Ejj, nem is voltam mérges egy cseppet sem!)
Végül visszaaludtam ismét és 8 után keltem, amikor a lányok is ébredtek, de olyan voltam és azóta is olyan vagyok, mint akit fejbevertek. A tagjaim nehezek, fáj a fejem, sajog a mellem és 37,7 a hőm, ami ugyan nem magas, de jelzés, hogy mégsincs minden rendben. A lányokat megetettem, felöltöztettem, most (még) csendben vannak és lefoglalják magukat a játékokkal, úgyhogy én megyek, beülök a kádba és jó meleg vízzel próbálom lazítani egy kicsit a csomót a mellben. Remélem, hamarosan elmúlik és nem lesz nagyobb bajom!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Do you speak english?
2008.10.06. 23:06
Régóta mondogattam, hogy majd ezen az őszön elkezdek angolt tanulni, de őszintén, még én sem igazán hittem, hogy lesz valami belőle. Amikor megpedzettem a dolgot István előtt, az volt az első kérdése: és a kicsikre ki fog vigyázni?:o Én meg csak lazán rávágtam, hogy az apjuk, hát ki más?:p:d (No, még anyu is besegített eddig már többször, de eddig így jött ki a lépés.)
Amikor ma két hete reggel 8-kor varratszedésre mentem a szájsebészetre, még nem tudtam, hogy pár óra múlva, illetve azon az estén mi fog történni. Miután megvolt a cérnakiszedés és elintéztem némi hivatalos papírleadást is Anyu helyett, már indultam volna haza, amikoris eszembe jutott, hogy menjek el a Calepinus irodájába érdeklődni a kurzus iránt. A neten láttam, hogy egy része elkezdődött szepember 15-én, a másik része meg okt. 15-én indul. Én csak ez utóbbi dátumra pályáztam, a beiratkozások pedig éppen aznap, szeptember 22-én kezdődtek. Végül pedig nagyon jó volt, hogy bementem még akkor, mert, mint kiderült, ami októberben kezdődik, az csak egyetemistáknak szól, egy direkt nekik való, a programjukat, vizsgaidőszakaikat figyelembe vévő expressz változata a kurzusnak. A másik pedig már elkezdődött, de akik még azon a héten jelentkeznek, nyugodtan bekapcsolódhatnak, nem sok mindenről maradtak le.
örültem, hyog így volt, bár amikor meghallottam az árát, akkor kissé lankadt a lelkesedésem, úgy emlékeztem, Istvánnak sokkal olcsóbb volt a dolog. Aztán hazafelé végig emiatt búslakodtam, hogy ekkora összeget mégsem tudunk rászánni, amikor pedig otthon Anyunak, aki a lányokra vigyázott, meséltem, beugrott, hogy hoppá, hiszen ez nem drágult, mert István havonta fizette azt a jóval kisebb összeget, de egy félévre akkor is kb. ennyi volt! Most már csak az volt a kérdés, hogy kifizethetem-e a teljes összeget 10% kedvezménnyel vagy két részletben fizetek kedvezmény nélkül? Végül a második variáció jött be.
Este hatkor már a Bolyaiban voltam tesztíráson, kedden megtudtam az eredményt, azaz, hogy a B1-es szintű csoportba kerültem (azóta kiderült, hogy a B1.3-as szint, ami tulajdonképpen harmadévnek felel meg), telefonon egyeztettem, hogy milyen napokon és hány órától szeretnék járni. Választásomban fontos szempont volt, hogy este 6-tól járhassak, illetve, hogy Koródi Éva legyen a tanárom. (István tanácsolta, hogy ha tehetem, az ő csoportját válasszam.) Másnap pedig, szerdán este 6-kor már ott ültem én is az iskolapadban és átváltoztam ismét diákká. Azóta is, hétfőn és szerdán minden alkalommal voltam, ma pedig megírtam az első tesztet is. Minde negyedik óra, lecke után tesztelés van. Nem volt nehéz, de biztos nem lett az 100%-os! Szerdán lesz eredmény.
Ami még fontos: nemcsak Éva tanítja a csoportunkat, ő csak szerdánként van, a hétfői napokon Stuarttal tanulunk, aki a feleségével együtt már második éve, hogy itt-tartózkodik és angolt tanít a Calepinusnál. Érdekes és hasznos ez számunkra, hiszen másképp beszél egy nyelvet a nyelvtanár és másképpen egy olyan valaki, akinek anyanyelve az adott nyelv. Bevallom, még nehezen értem meg őt, általában csak mire majdnem befejezte az utasítást értem meg, hogy mit is szeretne, mit vár el tőlünk, de gondolom, csak idő kérdése, és meg fogom szokni a stílusát. Különben jópofa ember, jó a humora, mindig kitalál valamit, amivel feldobja az órát. Sőt, a viccet is érti. Az egyik feladatban az volt a kérdés, hogy űzök-e valamilyen veszélyes sportot. A válaszom igen volt::o a házasságomat!;):):p:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gesztenyebábozás
2008.10.06. 19:19módosítva: 2008.10.06. 19:20
A lakásban azért még nem volt hideg, de ki, a szabadba, bizony, nem merészkedtünk! Inkább lefoglaltuk magunkat valahogy bent. Nem keltünk korán, sőt, István, kisebb-nagyobb megszakításokkal átaludta a napot. Kivételesen a lányok is majdnem egyszerre aludtak el, így nem sokáig kérettem magam és lefeküdtem én is. Szűk másfélóra múlva Boró ébresztett. Nem sokkal utána Kriszta is felkelt, és nekiláttunk gesztenyézni, makkozni. Amíg én "keményen" dolgoztam, ő összegyűjtötte az összes makk-kupakot, rakosgatta ide-oda a gesztenyéket, próbált fogpiszkálókat tűzdelni beléjük, de nem sikerült, végül már csak azért jött oda, hogy ellenőrizze, mi sül ki a munkámból. István is megerőltette magát és egy gesztenye-süni erejéig megmozgatta a fantáziáját. Kriszta mindegyik bábnak egyformán örült, bár úgy tűnt, hogy mindig az a kedvenc, amelyik éppen elkészült. A babakocsit tologatni kezdte, a "tolókar" pedig természetesen, hogy a markában landolt. A struccnak a színes farktolla pedig tényleg lenyűgözte. Amikor a bagolyt meglátta, rögtön huhogni kezdett, és a macit is gond nélkül felismerte. A makknéni, aki kézen fogva vezeti a makkbabáját is tetszett neki, bár az érdeklődését inkább a talapzat keltette fel, amibe ezeket a bábokat beleállítottam (gyurma).
Itt van a munkáinkból egy kis ízelítő:
http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
9 hónap
2008.10.05. 22:20
9 hónapos lett a lányom.
Ül, áll, mászik, 4 foga van, jól eszik, rendben a pocakja, ma is 5x cseréltem rajta pelust, és nevet, meg huncut és gyönyörűűűűűű! Nagyjából így foglalhatnám össze a dolgokat. Azért kibővítem egy kicsit az olvasottakkal... Csak azt ragadtam ki, ami Boróra egy az egyben érvényes...
"Egy kilenc hónapos gyermek már az érzelmek széles spektrumát képes kimutatni a boldogságtól a félelemig, dühig és szomorúságig, és ezeket az érzelmi megnyilatkozásokat szinte bármelyik pillanatban bevetheti. A gyermeknek szüksége van arra, hogy ráhangolódjunk az érzelmeire, és megértsük, mit akar kifejezni, máskülönben boldogtalan és csalódott lesz. Ekkoriban kezdenek feltünedezni a független egyéniség korai jelei is, bár gyermekünknek éppúgy szüksége van megnyugtató közelségünkre és arra a tudatra, hogy szükség esetén bármikor számíthat ránk (...)
Babánk most már hosszú ideig megül egymagában, és képes előrehajolni anélkül, hogy orra bukna. Sok időt tölt játékaival, s tudja azokat az egyik kezéből a másikba tenni. A kisebb tárgyakat képes a mutatóujja és a hüvelykujja közé fogni, és így felvenni a földről. Ugyanakkor nem képes letenni azokat a tárgyakat, amiket a kezébe vett. Most még mindent ledob, vagy nekipréseli a tárgyakat egy keményebb felületnek. Utánanéz annak a tárgynak, amit ledobott, még akkor is, ha ez a tárgy teljesen kiesik a látómezejéből. Kúszva-mászva közlekedik, megpróbálja álló helyzetbe tornázni magát úgy, hogy az útjába eső bútordarabokba belekapaszkodik. Ha álló testhelyzetben megtartjuk, valószínűleg a lépegetéssel is megpróbálkozik." (www.bébilap.hu)
"A tárgyakat egyre változatosabban használja, a nagyobb tárgyba beleteszi a kisebbet, a kicsiket összegyűjti egy nagyba, majd kiönti és kezdi elölről. Ugyanazt a cselekvéssort sokszor elismételgeti egymás után. A nyúlás és a fogás jól összerendezett, már nincs szükség hozzá különleges figyelemre." (www.hoxa.hu)
"Megfigyelhetjük, hogy gyermekünk jóval hangosabb lett. Üvöltve követeli ki figyelmünket, várja a válaszunkat, és ha nem érkezik meg, újból üvölteni kezd. Most már hosszas "beszélgetéseket" folytat velünk, és hangos, dallamos gügyögésbe kezd. Már nemcsak kommunikációs eszközként használja a gügyögést, hogy ezzel mutassa ki barátságát, vagy éppen felháborodását, de saját magát is szórakoztatja. Szívesen utánozza a felnőttek hangját, és nemcsak beszél, de csücsörít is az ajkával. Babánk ebben a korban már képes harapni az ételt, és alkalomadtán egymaga is eszik, ha a kezébe adunk valami rághatót. Ha etetjük, megpróbálja megragadni a kanalat." (www.bébilap.hu)
"Kanállal már tisztán etethető, próbálkozik az önálló evéssel, harap, rágni kezd. Öltöztetéskor már magától együttműködik. Fürdetés közben pancsol, pelenkázás közben egyre többet mozog, ficánkol, mindent ledobál, mászik, hogy utánanézzen. Kúszva-mászva ügyesen közlekedik, többnyire ülve játszik, kapaszkodva feláll, esetleg oldalra lépeget. Egyéves korára hüvelyk-és mutatóujja közé fogva emel fel apró játékokat. A tárgyak felületét mutatóujjával finoman tapogatja, vizsgálgatja. Ki-berakodik (vödör, kosár). Két kockát egymásra rak, kukucs játékot kezdeményez. A hallott szavakat vagy azok egy-egy szótagját utánozza. Sokat halandzsázik. Hol van? Kérdésre, az ismert személyekre, tárgyakra néz. A tiltást érti. Egyszerűbb utasításokat megért, esetleg teljesít." (www.partedli.hu)
"A gagyogásból egyre inkább kimaradnak azok a hangok, amelyek nem tartoznak az anyanyelvhez. A felnőttek beszédhangjait ismételgeti. Kezdenek megérteni bizonyos szavakat és kifejezéseket, ha azok gyakran és azonos helyzetben fordulnak elő. Visszainteget, ha integetnek neki, vagy azt mondja valaki, hogy „pá-pá”(nálunk: táj-táj). Szívesen játszik kukucskát.
Ebben a korban már tudja, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha nem láthatóak. Ezt abból tudhatjuk, hogy keresni kezdi az eltűnt tárgyakat." (www.hoxa.hu)
Nos, kb. ezeket találtam, mindezek Boróra, Borónál mind érvényesek. Azért nem fejezhetem be anélkül, hogy leírnám azokat az "egyéni tudásait", amiket eddig már összegyűjtött.
- Már jóideje tapsolgat, eleinte csinálta kérésre is, de mostanában már nem reagál a felhívásra. Csakis akkor tapsol, ha ő akarja. :)
- Egyik nap, amikor István elment itthonról, kikísértük az ajtóig. Mondjuk neki Krisztával: táj-táj, mire Boró az ölemben hevesen integetni kezdett az egyik kezével. Nagyot néztem/néztünk, mert ezt teljesen magától tanulta, úgy látszik, annyiszor látta már a mozdulatot, hogy
teljesen spontánul ráragadt.
- Kérésre puszit ad. Odahajol az archoz és a száját rátapasztja. Vagy esetleg a nyelvét is kidugja és akkor jól összenyálaz.
- Megtanult berregni a szájával. A mutatóujjával állandóan birizgálja az ajkait, közben meg brrrrr-t "mond" és akkor megszületik az az érdekes, jellegzetes hang (amit nem igazán lehet leírni).
- Ha paskolgatom a száját, akkor rögtön ki is tátja és valamilyen monoton hangot kezd kiadni, de az ütögetéstől "indiánkiáltás" lesz belőle.
- Nagyon szereti a leporello könyveket. Igaz, hogy többnyire csak maradványok, részletek vannak a Krisztától maradottakból, de egyelőre nem is veszek újakat. Mindenesetre, az egyik kedvenc az amelyiken a cica van. Ha kérdezem, hol
a cica?, látszik, hogy keresi a szemével, ha pedig megtalálja, akkor boldogan nevet hozzá.
Sokszor mondogatom neki, hogy cica, és az az érzésem, hogy most rögtön megszólal és ő is
kimondja a szót, de csak nevet és néz rám, majd csücsörít, mintha meg szeretne szólalni, aztán pedig ismét nevet. :)
Testsúllyal és -hosszal is hamarosan jövök!
http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játszótéren
2008.10.04. 18:22módosítva: 2008.10.04. 18:59
Aztán reggeliztünk mindannyian a tegnap kifőtt zakuszkából (ami még szerényen vár sorára, hogy üvegekbe kerüljön, de valahogy nincs lelkiállapotom most hozzá), majd István és Kriszta felment a házhoz még némi lyukakat fúrni a falba, plafonba. Összeszedtem a lakást, felöltöztettem Borót és magamat és mi is felsétáltunk Istvánék után. Már majdnem végeztek, mire felértünk, csak István még hazaugrott átöltözni és beautókáztunk a városba. A főtéren lángost vettünk, majd a Vár melletti játszótérre vonultunk, ahol elfogyasztottuk lángosainkat, majd a lányok egy kicsit hintáztak-csúszdáztak. Khmmm, khmm, szóval, nem is csak a lányok!:):p
A végefelé Borókával még bementem a Várba is szétnézni a MedievArt nevű rendezvényen (Középkori Művészet - szabad fordításban), és bár rengeteg, számomra érdekes dolgot, standot láttam (népi motívumos, gyönyörű kézi szőttesek, középkori ruhákba öltözött lovagok és csinos udvarhölgyek, fegyver és kürt-kiállítás, az elmaradhatatlan lacikonyhák, ahol ezúttal - legalábbis, ahol én jártam - nem miccset és kolbászt kínáltak, hanem nyárson sült borjút, "potom" 10 lejért százgrammonként), csak végigfutottam egy részén, mivel már nagyon lefekvési idő volt a lányoknak, illetve Istvánnak is nemsokára indulnia kellett a következő zenélésre, az erdőcsinádi szüreti bálba.
Istvánnak végül sikerült Krisztát elég csendesen eltávolítani a játszótérről, mire rájött a kisasszony, hogy vége, már az autóban ült. Az úton és elalvás előtt volt némi fáradtsághiszti, de aztán jót aludt egészen 6 óráig. Igaz, elég zsémbesen ébredt, de egy kis vízfestékezéssel, Mauglival sikerült felvidítani.
Már előre látom, hogy későn fekszenek majd, de az időmből kitelik!;):p
http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fáziskésés
2008.10.03. 23:14
Az előbb, fürdés közben azon morfondíroztam, hogy írjak-e ma a naplóba vagy sem. Már semmi porcikám nem kívánja a fennülést, annál is inkább, hogy Boró ki tudja mikor, meglehet, nemsokára máris ébreszt, de mégis úgy döntöttem, hogy írok. Kicsi Boró is megérdemli, hogy egy-egy vele kapcsolatos, történt dologról azon frissiben megemlékezzek! No, egy napot mégiscsak csúsztam;), hisz már elmúlt éjfél!p
Arról van szó, hogy kis drágám ma már, na jó, na, tegnap, NÉGYFOGÚ lett.:) Lassan, de biztosan gyűjti, azaz növeszti a kis gyöngyöket, most már jó úton halad a rágás tanulása felé. Bár még a rágókig van némi idő! :)
Ezenkívül pedig ma kapott először tejterméket. Vagy kétszer kevertem vajat már a főzelékébe, de az mégis határeset. Ma ordát evett puliszkával, úgy nyakalta, mintha napokig éheztettem volna eddig.:) Egyelőre nem gondolom, hogy túl gyakran fog kapni, hiszen eléggé gyakori tejtermék nála az anyatej, de ha néha eszik belőle és nem lesz semmi baja, majd bővítjük a palettát.
Ez a két dolog történt ma újdonságként, be is fejezem az írást, mégha ilyen sete-sutára is sikerült ez a bejegyzés.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Két és fél...
2008.10.01. 21:56módosítva: 2008.10.02. 10:36
Gondolkodtam is azon, hogy valamiféle lajstromot kellene készíteni mindarról, amit tud, dehát ilyesmi lehetetlen. A problémámat egy hírlevél oldotta meg. A babaszoba rendszeresen küld hírleveleket, de őszintén, nagyon ritkán olvasom is el őket. Most is hirtelen ötlet vezérelt, hoyg lássam, mit tartalmaz, és milyen jól tettem! Ennél jobban én sem szedhettem volna össze a lányom tudományait!
Szóval, a levél ezt tartalmazta (zárójelben talán hozzáfűzök néhány kommentárt még):
"A 28-30 hónapos gyermek tud már lábujjhegyen állni, fel- és leugrani a tárgyakról. Fél lábon egyensúlyozni általában még nem sikerül neki, de próbálkozik. Az egyszerű guruló kisautót vagy biciklit már ügyesen hajtja a lábával.
Felveszi a ruháit (a blúzokba nehezen bújik bele, de a többi már valóban nem okoz gondot), rajzol, és gyurmából figurákat próbál formálni. Kockáiból igazi tornyokat épít. Képes gyöngyöt fűzni (no, ezt még nem próbáltuk, de legalább kaptam egy kitűnő új ötletet), és ha nem túl szoros a gomblyuk, be tudja gombolni a gombokat (de emnynire élvezi és miylen büszke, ha sikerül!).
Meg tudja nevezni a testrészeit(már régóta; épp azt mondta ma nekem: dugd be a lábadat és a talpadat a papucsomba.:)). Elkezdi helyesen használni az "én" és a "te" személyes névmásokat.(Egy ideje már használja is. )
Lassacskán kinő a hiszti-korszakból(ez nagyon jó hír:p). Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni, és képes várni. Ha valamit megtiltanak neki, érdemes megmagyarázni, hogy miért. Igaz, ezt most még nem érti meg mindig teljesen, de hosszú távon megtérül a magyarázat: megszokja, hogy nem kap értelmetlen parancsokat.
Nappal általában már sikerül szobatisztának lenni, székelési inger esetén pedig szinte sosem fordul elő baleset. (Hát, már régóta nem is történt semmiféle baleset. Volt, hogy éjszaka pisilnie kellett és nem adtam vissza rá a pelust. Egy alkalommal pisilt így be. De én voltam a hibás!)"
És még a következőket is tartalmazta:
A legtöbb baba:
- segítséggel fogat mos
- kezet mos és megtörli
Kriszta mindkettőt megteszi.
A babák fele:
- függőleges vonalat húz
- mindig tisztán beszél
- egy lábon egyensúlyoz (még nem figyeltem, hogy próbálkozik-e vele)
- ugrál (mindig, bárhol és bármikor)
- lábujjhegyen jár
Néhány baba:
- fel tud venni egyedül egy pólót (ha elég bő)
- egy színt megnevez (szinte az összeset, ciklámennel, barnával, lilával egyetemben, csupán a zöldet éa a pirosat keveri néha)
- egy barátot megnevez
- folytatni tudja a játékot
- tervez
Mai aranymondása:
* Leült rajzolni. Mondom neki, rajzoljon madárkát!
- Hááát, és azt nem tudóóóók! Én öleg vagyok! :o:o:d:d:d
(Előzmény: Múltkoriban Anyut kérte, hogy tegyen neki mesét a tévébe. Anyu mondta, hogy nem tud tenni, mert ő öreg. Az ő kicsi agya pedig rögtön úgy kombinálta össze a dolgokat, hogy ha valaki nem tud valamit, annak csakis az öregség lehet az oka!:) :d:d:d)
Dorkánál olvastam néhány statisztikai adatot is, és gondoltam, nálunk sem árt megörökíteni. Ha már amúgyis tudom őket!;)
Szóval, Kriszta 97 cm, négy és fél centit nőve az utóbbi 3 hónapban és ezzel, természetesen, kinőve az összes eddigi nadrágját:d, továbbra is 13 kiló, nem egy dundi csajszi, és van 18 foga. A hátsó kettő alul még várat magára, úgy látszik! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pisztráng, friss levegő, hőlégballon, egyszóval: Vármező
2008.09.29. 10:20módosítva: 2008.09.29. 11:16
Tegnap, bár foga volt a levegőnek, de gyönyörűen sütött a nap, ennél szebbet-jobbat nem is kívánhattunk volna erre a napra. Nem indultunk korán, mire elkészültünk, dél volt, de jobb is volt így, mert legalább jobban felmelegedett a levegő. Kiérkezve, csalódottan vettük tudomásul, hogy sehol egy léggömb se, csupán vagy két ejtőernyőt láttunk, azt is a földön. Mivel a lányok aludtak, úgy döntöttünk, hogy egyenesen horgászni megyünk, majd később visszanézünk ide is.
Rengetegen voltak a tónál, sokan horgásztak, sokan csak bámészkodtak. Halat mindenesetre, kevesen fogtak. Istvánnak is nagyon nehezen indult a dolog, jó 10-15 perc után fogta az első példányt. Aztán eléggé beindult, mert még hat szép társával bővítette kosarának tartalmát. Időközben a lányok felkeltek, Marikáékkal-Zsoltékkal találkoztunk, beszélgettünk, végül pedig - mivel Krisztával már nehezen lehetett bírni, állandóan a tó szélén mászkált volna - elmentünk sétálni hármasban. Sokan bandukoltak egy bizonyos irányba, nem tudtam, milyen látnivaló lehet arra, de gondoltam, felfedezzük. Nagyon jól tettem, mert gyönyörű halastavas "vidékre" érkeztünk. Itt volt a pisztráng-nevelde (remélem, nem írok ezzel a kifejezéssel nagy hülyeséget, de fogalmam sincs, hogy hogy hívják ), egyik tóban csupán kis, 7-10 centis halacskák voltak, a másikban viszont jó félkaromnyi és még nagyobb példányok hemzsegtek. Nem tudom, hány tó volt, de elég sok. Gyönyörű volt a hely, szép pázsit volt a tavak között, gyümölcsfák, szomorúfűzek, jó magas fenyők (amelyek alatt tobozokat gyűjtöttünk a kiskosárba), némely tóban nádas is, szóval szép volt. Mire visszaérkeztünk a halászós tóhoz, Boró ismét elaludt, István pedig éppen holtszezonhoz ért.:p Nem is fogott többé egyet sem. Aztán Aniék is megjöttek, Krisztával ők is elmentek sétálni a tavakhoz, mi pedig Istvánnal beültünk az étterembe.
A zsúfoltság ellenére sikerült valahogy két helyet találnunk, majd addig-addig vártuk az ételt, hogy átülhettünk mindannyian egy négyszemélyes asztalhoz. Szerencsére, a végeredmény megérte a várakozást, de mindenesetre, meggondoljuk, hogy még egyszer itt eszünk-e vagy sem. A kiszolgálás szörnyűséges volt. Bár csupán 5 asztala volt a pincérnőnek, jó tíz perccel később hozta a menüt, ráérősen vette fel a rendelést is, nem beszélve arról, hogy már majd' éhen haltunk, mire (nem túlzok!!!) másfél óra múlva kihozta a rendelt ételt. Amikor meg rákérdeztem, hogy mi a helyzet, még neki állt fennebb, hogy hát nem látom, mennyien vannak?! (De láttam, tényleg rengetegen voltak, és persze, nem csak ez a terem volt, hanem másik kettő, plusz a hatalmas teraszok, csak éppenséggel mások, akik utánunk ültek le, már szinte jóllaktak.) Mindegy, végül jót ettünk, a kisasszonyok is csak amúgy falták a finom hal-falatokat, de pofátlan módon semmi borravalót nem hagytunk. Hogy "mondja" a mondás? Amilyen a mosdó... Nos, amilyen volt a kiszolgálás, olyan volt a fizetség is. Mármint bizony jól megfizettük mi azt a négy halacskát, annak az árával szinte négy kilót is horgászhatott volna még István!
Hazafelé menet, megálltunk végül a parádés téren is, ugyanis jópár hatalmas hőlégballon díszelgett már akkorra ott! Voltak a magasban, voltak a földön is. Megtudtuk, hogy repülni is lehet velük, de persze, fizetség ellenében. Nem volt drága, ahhoz viszont túl sok volt, hogy ne sajnáljam rá az összeget:-$, és amúgyis késő volt már, sötétedett, nekünk pedig még Sárpatakot is útba kellett ejteni. Úgyhogy, kihagytuk a repülést, de Ani és Csaba maradt éski is próbálták. Csak annyit mondott később Ani, hogy érdekes élmény volt, nem bánta meg, hogy felült rá. Jövőben talán mi is beiktatjuk, mert már hagyománnyá vált, idén már harmadik alkalommal szervezték meg a rendezvényt.
További képek, képszövegek a http://krisztaboro.blogspot.com/ -on.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Egy tartalmas nap - szept. 27-e
2008.09.29. 08:43
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ica néni
2008.09.27. 14:17
Természetesen, tudom, hoyg jobb eredményeket ér(het)tem volna el, ha a diétát megfelelő mennyiségű tornával is kiegészítettem volna, de sajnos a napok rövidsége és a két leányzóm együttalvásának hiánya miatt (illetve még sok más okot is találhatnék) a testedzés csupán néhány alkalomra korlátozódott. (Ez a "néhány" különben amolyan jóindulatúan félrevezető kifejezés, pontosabb lenne, ha azt mondanám, talán kétszer vagy háromszor:p:-$:-$.) Pedig Zita nagyon sok és sokféle gyakorlatot másolt fel nekem CD-kre! De nem ezen múlott.
No, de van azért még egy jó oldala annak, hogy fogyni akartam és tornagyakorlatokat szereztem be.:o Kriszta állandóan érdeklődve figyelte amint tornáztam és persze megfelelőképpen pisolygott is hozzá. Aztán elkezdett ő is mókázni és nagyon élvezte.:d:d:d
A napokban kissé visszavettem a mesenézéséből. Ha rajta múlna, naphosszat menne a Lúdas Matyi, a Vuk, Az oroszlánkirály, stb. Pedig egy idő után már nem is nézi, de ha kikapcsolom, balhé van. És mégis, sikerült, hogy tegnapig nem is nézett ezen a héten mesét. Olvastunk, mondókáztunk, hol közösen, hol egyedül nézegette a könyveket, kifestőzött, gyurmázott, játszott a játékaival. Kérte néha a mesét, de sikerült gyorsan elterelnem róla a figyelmét vagy valamilyen indokkal lebeszélni róla. Amikor viszont azzal állt elém, hogy "Tegyünk Ica nénit" (Bíró Ica), amellett, hogy tátva maradt a szám, még érvet sem találtam ellene. Igaz, nem is kellett, és jól is tettem: Kriszta ügyesen tornászott a bemutatott gyakorlatokra, jó kis fáradtságot szerezve magának és nem kis derültséget okozva nekem. Szerencsére idejében észbekaptam és előkaptam a masinát is. :):):) Boró még csak mereven bámulta, hogy mit művel az a valaki a képernyőn.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta!
2008.09.25. 14:40módosítva: 2008.09.26. 07:27
1. Berohan a konyhába, ijedt-vészjósló kifejezés az arcán:
- Anyucika, a(n)cika, Bolóka művészkedik!!! :o:d:d:d
(Egy mosdótálba összeszedett ilyen-olyan bazárok között túrkált a leányzó. Amúgy én szoktam kérdezni tőlük: no, mit művészkedsz itt? )
2. Hozzám jön, a markában szorít valamit...
- Anyucika, mi van a kezemben?
- Nem tudom, mi van ott?
- A kicsi vesszőnek a holmija. (Az erdőről hozott ágacska megszáradt és leszedte a kérgét. :))
3. Tanítom énekelni. Először hallja az éneket: Kihajtom a libám a rétre...
Ő is énekli: Kihajtom a libámat a létlála (azaz a létrára :)).
4. Felkaptam ma reggel a vállamra, mint egy zsákot és paskoltam a fenekét. Közben mondtam, jaj de nehéz vagy, mint egy zsák só! Mire ő:
- Jaj, anyucikám, te nem bírsz magaddal! :)
5. Anyucika, én megettem kicsi Bolókának a kenyelét! Bekaptam! Kámpec!:):p
(Borónak kibújt a bal felső egyes fogacskája IS! Azaz volt már neki kettő, így most van három, és nagyon útban a negyedik. :):):))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fogak, beszéd, puzzle, kifestő és társaik
2008.09.23. 14:49
Egy másik dolog, ami már egy ideje jelenségszinten beférkőzött hozzánk, az Kriszta beszédének a romlása.:o Illetve nem is hogy elromlott, hanem elcsúnyúlt, bár ez sem jó kifejezés. Valahogy olyan hányavetien, hadarva beszél, elnyelve a hangokat, szótagokat. De a példák talán jobb képet adnak. Azt mondja: Bóóóka, A(n)cika (valahogy olyan franciásan elnyelve az A végét), szeeet (szeret), Maaaacka (Malacka), stb. Annyira rosszul hangzik ez az egész, hogy a falra tudnék mászni tőle. Minden alkalommal kijavítom, mese nincs, mégis unos-untalan ugyanúgy mondja. Igaz, néha, amikor valamit nagyon szeretne és elhadarja nekem A(n)cika felszólítással, észhez tér, és elnyújtva, szótagolva, szépen kimondja: aaaa-nyúúúú-cííííí-kaaaa. Remélem, kinövi ezt is...
Kétéves szülinapjakor kapta meg élete első igazi puzzle-ját (jobbanmondva kettőt kapott), ami nagyon érdekes volt számára már első perctől. Élvezet volt tanúja lenni annak, ahogyan kezdte felfedezni. Először fogalma sem volt, mit kell azokkal a képes fadarabokkal kezdeni, de miután néhányszor együtt kiraktuk, már rájött, hoyg össze kell rakni. Eleinte csak illesztette volna őket össze, ahoyg érte, majd amikor megmutattam, hoyg melyik darabot hová tegye és a kép kezdett kialakulni, megvolt a nagy boldogság. Ettől kezdve már olyan gyorsan haladt át a különféle fázisokon, hogy egyszercsak azon kaptam, hogy emlékezetből kirakta mindkét puzzle-t. Ha elkallódott valamelyik darab, szorgosan kereste, és tudta, hogy éppen melyik hiányzik.
Amikor jöttünk haza a nyaralásból, Korondon szintén vettünk neki egy fapuzzle-t; akaratlanul is nehezítettük a dolgát. A dobozkában négy kirakós volt, a minta pedig csak kicsiben volt meg a doboz hátulján. Az ábrázolt állatokat sem látta addig, de nem is lehetett, hiszen dinók voltak a jószágok! No, ezzel a puzzle-lal nehezebb dolga van, amikor szétszedi az összeset és egy kupacban van minden darabka, akkor nehéz kiválogatni, hogy melyik képhez tartozik éppen. De már kapisgálja!;) Csak éppen elég hamar megunja. Félig kirak egyet és otthagyja. Ami, tekintve, hogy csak alig két és fél éves, talán nem is akkora nagy bűn.:p
A gyurma után elővettük a színes ceruzákat és a kifestős könyvet. Az eredmény: Össze-vissza firkák mindenfelé. DE! Ahol apró felületeket kellett befesteni, pl. szemeket, csillagokat, akkor olyan ügyesen ráált a keze! És bár nem sikerült a kereteken belül maradnia annak a fránya ceruzahegynek;):p, azért látszott, hogy mégis nagyon koncentrál, hogy sikeres legyen. Következtetés: igazából csak ezután következik az az időszak, amikor az enyire finom mozgásokat is elsajátítja, tökéletesíti. Csak minél több színes ceruza és kifestőskönyv kerüljön a keze ügyébe. Azt hiszem, a Mikulás és az Angyal már szétnézhet ezügyben! ;):p
Még mindig Krisztáról írok. Múlt héten egyik este itt volt Zita és azt kérdezi tőlem, hyog Kriszta ilyen simán elalszik, hogy lefektetem az ágyába, oszt csókolom? Nem fél?:o mert Barni egy időben mindentől félt, és csak úgy aludt el, hogy ott volt valaki végig mellette, amíg elaludt. Nagyot néztem, és tagadólag válaszoltam. Erre meg másnap este Krisztát lefektettem, egy idő után pedig éktelen sírásban tört ki.:o Mi a baj? Félek!!!:o Mitől, kincsem? Borókától!:o:o:o Vagy: attól a kockától. Máskor: póktól. Vagy még fene tudja, miket mondott. Nagyon meglepődtem és kissé meg is ijedtem ettől. Nem tudom, ez életkori sajátosság, ilyentájban vannak ilyen fóbiák? Vagy csak Kriszta ilyen? De ha Barninál is volt, akkor mégsem egyedi a dolog! Mindenesetre, eddig annyit tettem, hogy bementem olyankor hozzá, biztosítottam arról, hogy szeretjük/szeretem őt és vigyázok rá. Senki nem tudja bántani, és amúgyis, sem Boróka, sem a kocka sem a pók nem bántja. Aludjon nyugodtan, Anyucika itt van a másik szobában, és vigyáz rá. De most aludjon, hunyja be a szemét, és ne hívjon többet, mert nincs miért. Este van, mindenki álmos, anyucika is lefekszik.
eddig még mindig sikerült így megnyugtatni. Remélem, mielőbb nagyobb méreteket öltene a dolog, már el is feledkezik róla. Vagy még csak ezután kezdődik a haddelhadd?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Már megint mogyoró
2008.09.22. 23:12
Szombaton korántsem végeztem a ruhákkal, így a vasárnap, tudtam, ugyanazzal fog eltelni, hogy selejtezek, pakolok, mosok, terítek. Ammikor viszont István "meglebegtette" a szemem előtt egy kiruccanás lehetőségét, már el is felejtettem a ruhákat.:p:-$ Az idő nagyon borús, szomorkás, de még hideg is volt, úgyhogy megtorpantam, mi legyen a lányokkal. Végül döntöttünk: hát felöltöztetjük jól és kész. Megyünk. Zoli is benne volt, végül pedig Melinda benne volt abban, hogy Boróka otthonmarad vele. Őt azért mégiscsak féltettem, és most már a hegyekbe mentünk, nem holmi faluszéli erdőbe! Krisztát viszont nem szerettem volna megfosztani a szabad mozgás, futkározás lehetőségétől, a jó, hegyi levegőtől, a kellemes elfáradástól. Borókának pelust, ruhákat, ennivalót pakoltam (tejpépet és tápszert, gyümölcs volt helyben is), Krisztát is harisnyába, vastag nadrágba bújtattam (a vastag felsők csak a helyszínen kerültek rá, amikor már kiszálltunk a kocsiból), a lábára kis gumicsizma került, majd mi is összekapkodtuk magunkat és negyed 12-kor már útban voltunk Melindáék felé. Utolsó pillanatban dobtam be egy zacskóba a kenyeret és a hűtőből a tábla szalonnát meg néhány kést, mert arra gondoltam, mi lesz, ha mégsem csupán kétórányi lesz a mogyorózásunk?! És milyen jól gondoltam!;):p A férfiak mellett éhen lehetett volna halni, Zolinak útközben jutott eszébe, hogy tehettünk volna szalonnát az útra, és megsütöttük volna. Szerencsére, a kertből szedettem vele néhány paprikát, így saláta is volt a jó hagyományos falusi eledel mellé.:)
Déda-Bisztrára érkezve, fekanyarodtunk a Bisztra-patak völgyébe, ami egyeseknek akár ismerős is lehet Wass Albert néhány regényéből, majd elhagytuk a falut, végül pedig az aszfaltos utat is és már nem is volt ott rajtunk kívül csak a gyönyörű, ősz eleji természet. A levegő annyira friss, oxigéndús volt, hogy szinte érezni lehetett. A fák kezdtek köntöst cserélni, zöld lombjuk imitt-amott már "őszült", a patak csobogása pedig ki tudja milyen titkokat árult volna el nekünk, ha értettünk volna a hangján? A gumicsizmák is kedvüket lelték abban a kevés sárban, ami az erdei úton fogadta őket!
Szép volt minden és jóillatú, sőt, a Nap is kisütött és még mogyorót is találtunk.:) Nem túl sokat, annyiért nem is érte volna meg olyan messzire autókázni, de maga a kirándulás, a táj és az élmény mindent megért. Mert ha otthon maradtunk volna, akkor Kriszta nem ehetett volna kései-szedret, nem kiálthatott volna akkorát, ahogy a torkán kifért, nem hallotta volna a visszhangot, nem szedtünk volna mogyorót, nem sétáltunk, mászkáltunk volna egy nagyot, nem laktunk volna jól szalonnával és paprikával, illetve nem nevettünk volna akkorákat Dávidon, aki már az első félórában kiütötte magát a ringből beleesve a patakba, és főleg Zolin, aki az evés kecsegtető hírére;);p:d olyan buzgón ugrott át a patakon egyik szikláról a másikra, hogy pontosan a kettő közötti középtávolságot sikerült megcéloznia. Szerencséjére, talpra esett csak, mint a macska.:d:d:d
Kriszta és Dávid végül bekerültek az autóba aludni-száradni, de a kisasszony túlságosan az élmények hatása alatt lehett, mert csak fél 5 után, a hazafelé-úton aludt el. De akkor aztán nagyon. Végigaludta az autóutat majd a Melindáéknál töltött még majdnem másfél órát. Akkor tért magához, amikor István beleültette az autósülésébe.
Borókának, illetve Mleindának már nem volt ennyire jó a napja, kicsi lányomnak nagyon hiányozhatott a megszokott környezet a benne lévő őskövülettel (azaz velem:p) mert nagyon próbára tette Melinda emlékezőtehetségét, mármint, hogy milyen baja is lehet egy síró-nyávogó babának?! Kapott reszelt almát tejpéppel, kapott tiszta pelust, volt ringatás, összebújás, tápszer, de semmi sem enyhítette igazán kis drágámnak a bánatát. Végül mégiscsak sikerült megvigasztalni egy udvari sétával és némi barmfi megbámulásával. Elaludt. És addig aludt is, amíg a telefon fel nem riasztotta. Én hívtam Melindát, hogy lássuk, minden rendben?!:p:-$ Hát rendben volt, csak éppen a tervezett ebéd-vacsora nem készült el időben, úgy ahogyan ő szerette volna. Mindenesetre, ha tudtam volna, hogy ennyire bonyodalmas lesz az együttlétük, a hegyekben pedig annyira kellemes időjárásban lesz részünk, akkor inkább magunkkal vittem volna és a kendővel magamra kötöttem volna, de nem tudhattam előre.
Viszont jelenthetett valamit ez a kimaradásom a kisaszonynak, mert este 9 utántól hajnali fél 4-ig aludt, biztosítva nekem is egy icipicivel hosszabb alvást. Ha pedig nem ébredtem volna meg (sajnos a vacsorára evett párizsi akkora hányingert csinált, hogy fel kellett kelnem), akkor lett volna számomra igazi háváj. No, de az már kissé túlzás lett volna, hogy én is 9 utántól hajnali fél négyig egyhuzamban aludjak! :p:p:p:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Álom, álom, édes álom
2008.09.21. 08:27módosítva: 2008.09.21. 08:30
No, nem mintha eddig nem próbálkoztam volna sok mindennel, de úgy látszik, a nyertes ötletet mégsem vetettem még be. Voltak pillanatnyi és megelőző intézkedések is.
Amikor éjjel felsírt, volt, hogy vizet adtam, majd cumit, sőt, ha nem kellett neki simán, még rózsamézbe is bemártottam, hátha... (Szájpenész-gyanús volt akkor, úgyhogy még hasznos is volt a boraxozás.) Néha bejött, néha nem. Aztán fogzselézés következett, előtte, közben vagy utána - ezt a sorrendet már meg nem mondom pontosan, de az is lehet, hogy folyamatosan - simogattam, ölbevettem, sétálgattam vele, ringattam. Ha ez sem hozott megoldást, megint vizet kapott, majd nemsokára Chamomillát, és ha ez sem bizonyult eredményesnek, egy idő után megszoptattam. És ugye, 5 perc szopi után aludt, mint a bunda. :s Azt is írtam, hogy talán nem is kínlódok ezután háromnegyed órákat, 10 perc után inkább máris mellreteszem, és nyugodtan alszunk tovább. A következő ébredésig...
Azt is kipróbáltam, amióta normális mennyiségű szilárd ételt eszik, hogy vacsorára tejpépet kap, ami laktatóbb, mint az anyatej, hátha így tovább húzza. De nem úgy történt, viszont megbizonyosodtam arról, hogy biztos nem éhségről van szó ilyenkor, csak egyszerű létszámellenőrzés, anyahiány. Mégis, munkálkodott bennem a kisördög, erre még azt a magyarázatot is kitaláltam, hogy biztos túl korán volt a vacsora, már megemésztette és mintha ott sem lett volna. Nosza, másik alkalommal nem sokkal lefekvés előtt kapta, ennek viszont az lett az eredménye, hogy a szopi nem kellett, én pedig egy enyhén leeresztett meg egy kőkemény focilabdával fekhettem le. (Hosszú idő óta akkor fejtem ismét újra, mert muszáj volt.) A végleges eredmény? Ugyanúgy felsírt.
Egyszer egy fórumon végigkövettem egy vitát szoptató és csemetéiket tápszerezni kénytelen anyukák között. A tápszeresek megvádolták a szopis anyukákat, hogy mást sem tudnak, mint "csicset" tömni a gyermekük szájába függetlenül attól, hogy mi is lenne annak az igénye. Csak olvasótanú voltam, én nem szálltam be, de úgy gondoltam, ez mégiscsak alaptalan és felháborító vád, mert ha szoptat az illető, akkor természetes, hogy ha azzal megnyugszik a baba, akkor mellreteszi. Most viszont kezdem érteni, hogy miről beszéltek a tápszeresek. És valahol igazat adok nekik. Mert lehet, hogy az a gyerek csak elfeküdte a kezét, vagy a fogínyébe hasított fájdalom, netán rosszat álmodott, de a szopival mindenképpen megnyugszik. De ha nincs szopi, akkor az anyukáknak végig kell csinálni pl. a fent leírt sorozatot ahhoz, hogy talán még így is, ezek után is fel-felsírjon a gyereke, és se a manó, se az anyuka ne tudjon pihenni. Persze, neki is megvan a lehetősége, hogy megeteti tápszerrel, de mindanynian tudjuk, hogy az anyai mellnek nemcsak tápláló funkciója van, tehát a kettő nem ugyanolyan értékű. Én tudom. Krisztával végigcsináltam és bizony, akkor volt nehezebb dolgom. Mert valóban egyszerű fogni azt a gyereket és egykettőre megszoptatni, majd folytatni az éjszakát, ami mégha részletekben is történik, jobb az órákig tartó bömbölésnél, sétánál, ringatásnál.
Szóval, mondom, sok mindent kipróbáltam már. Nem mindent, persze, pl. még nem tettem meg azt, hogy 1 percnél tovább hagyom sírni (ez is csak azért, mert nem tudok hamarabb kikászálódni az ágyból), mert félek, hogy Krisztát is felébreszti és akkor lenne az igazi nemulass. Pedig - bármilyen nehéz is lenne - mindenképpen kipróbálom, hátha épp ez jelentené számunkra a megoldást. Még van egy tippem, hogy István menjen be hozzá éjszaka, és hátha pár nap alatt ez is célra vezetne, de azért kétségeim vannak felőle. Egyrészt mert István még nappal sem igazán tudja elcsendesíteni, ha sír (bár már volt rá példa), másrészt pedig ő nem is nagyon akar hallani róla. Harmadrészt pedig én is félek egy kicsit, éppen azért, hogy nehogy még a szokásosnál is nagyobb banzáj legyen. És az is egy probléma, hogy Istvánnak állandóan utaznia kell, sosem kiszámítható, hogy mikor lesz itthon, ha meg nem utazik, akkor is olyan a munkahelye, hogy "nem árt", ha minél pihentebb, mert egy apró kis figyemetlenség is végzetes lehet. És az utóbbi időben a sok esküvő miatt még hétvégén sem tudott úgy pihenni, mint máskor, rengeteget éjszakázott.
Mindent összevetve, nem tudom, mi legyen. Nem akarom, hogy az éjszakai szopi mindenáron kimaradjon, de azért már jólesne, ha én is kialudnám magamat. Bizisten nagyon kevéssel is beérném, csak azt egyhuzamban tölthessem le és ne x részletben. Talán túl nagy kívánság ez?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mire jó egy esős nap?
2008.09.20. 20:54módosítva: 2008.09.20. 22:15
István befejezte a pince és a garázs rendbetételét; még annyi van hátra, hogy felszabjam a megvett viaszosvásznat és rárajzszegezzem a polcokra, majd a nájlonzacskókba összegyűjtött befőttesüvegeket kirakosgassam. Valamikor a napokban erre is sort kerítek.
A rendetlenség ezután kezdődött... :)
Behoztam a balkonról a ruhás zsákokat, szatyrokat, hogy elővegyem a nagyobb és vastagabb ruhákat Borónak, illetve számbavegyem, mi az, ami Krisztának már megvan, mikbe nőtt bele és ezeken kívül mit kell még venni neki. Elég jól állunk azért! Mindezekkel hamar megvoltam, még csodálkoztam is, hogy ettől féltem én annyira?
De mielőtt visszapakoltam volna a maradék ruhákat, gondoltam, mégiscsak
összeszedem egy kicsit a balkont, így aztán sepertem, rázogattam, töröltem egy csomót, átnéztem azt a zsákot is, amibe a már nem kellő ruhákat tettem még nyár elején, elpakoltam az utazóágyat, a felfújhatós matracokat, szóval ügyködtem. Közben a mosógépet is beüzemeltem és megbeszéltem Istvánnal, hogy amint felkel Kriszta, elmegyünk és veszünk egy ruhaszárítót, mert az erkélyen ezentúl már nehezen fognak száradni a ruhák.
Boró közben elaludt, Kriszta pedig ki sem mozdult a konyhából. Hogy mi foglalta ennyire le? Hát a gyurmázás. Nagyon régen nem vettem elő neki a gyurmát, még nem volt felnőve eddig hozzá, de most már nagyon tetszett neki. kapott egy piros és egy zöld rudacskát, amit tépkedett, sodort, bögyörgetett; tojáskákat, kígyót és csigabigákat készített állandóan. Aztán valahol egy vonalzót talált és felfedezte, hogy azzal milyen jól lehet vágni a gyurmát. a pirosból és zöldből lilás barna lett már, de ő még mindig vágott és vágott és tépkedett és sodort és ismét vágott. Nem is tudom, ha lekötötte valaha valamilyen tevékenység ennyire, ilyen hosszú ideig!? Ha tőle függött volna, még vacsorázás közben is ugyanazt tette volna!:)
Miután felkelt Boró és megetettem, kettesben nekifogtunk kipakolni a kiságy fiókját, ahol már csak kinőtt vagy túlságosan lenge cuccok voltak. Istenem, milyen ügyesen rendezkedett a kisasszony! Feltalálta magát, rendezett, rázott, húzott, tépkedett, kóstolt és közben hatalmasakat vigyorgott nekem. Állandóan a fejével a fiókban volt, már lestem, hogy mikor fog orrabukni. Nem bukott. Aztán beletettem a fiókba. Itt is olyan ficánka volt, hogy alig tudtam róla nem homályos képet készíteni. Aztán még ruhákat, sapkát is próbáltunk.
Ahogy Kriszta felkelt, ő is beszállt a játékba. Nemsokára készülődtünk és elmentünk megvenni a szárítót, majd itthon folytattuk a pakolászást. Vacsora után nemsokára Boró már úgy tűnt "csihányra pisilt";):p, mert már kezdett semmi sem jó lenni neki, úgyhogy mosakodás, popsimosás és szopi után már csak az elalvás maradt, ami szerencsére be is következett némi forgolódás és egy-két zokszó után. Mialatt Borót intéztem, Kriszta fürdött egy nagyot, most már ő is frissen és illatosan várja a temesvári gyorsot, hogy azzal "Hunyadra" utazzon:):):p:p
Én pedig gyorsan be is fejezem, mert IStvánt kell ébresztenem. Ebben a drága jó majdnem mínuszos kánikulában neki Sárpatakra kell mennie szabadtéri zenélésre. Brrrr..... Hajnali 1-ig. :o:( Brrrrrrrrr...........
http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta
2008.09.18. 18:12módosítva: 2008.09.18. 19:40
2. Tegnapelőtt a kötényemet a nyakába akasztotta és a szárait fel is tekerte a nyaka köré. Élémállt és azt mondta: ni, anyucika, felkötöttem magamat!
3. Nézi az Oroszlánkirályt, közben jön dokumentálni róla: Szimba és Náná elmentek a lábával és a falkával! (Azaz a farkával. Még jó, hogy a lábuk és a farkuk is velük ment!):d:d:d
4. Valami gyanús nyivákolásra mentem be a szobájukba.
- Mi történt, Kriszta?
- Ez a kicsi tekelgő itt...:o:o:d:d:d (már ne tudom pontosan mit tett.)
5. És a legfrissebb:
- Anyucika, fütyeg a tej!!! (Azaz sípolni, alias fütyülni kezdett az edény, jelezvén, hogy felforrt a tej.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ani, avagy megkezdődött az iskola!
2008.09.17. 09:28
Szidinek véget ért egy szép korszak, most kezdte a 9. osztályt a régeni volt kettes liciben. Biztos nagy volt az izgalom, új társak, új tanárok, és főleg új város.:) Alpár, Beni és Dávid folytatják megkezdett ciklusaikat, a 7., 6. illetve 2. osztályban. Artúrka, a maga 4 évével, éli az óvodások gondtalan és felfedezésekkel teli életét.:) Krisztának majd jövőben (vagy, ha esetleg felveszik, akkor tavasszal) kezdődik az óvoda.
Családunk legnagyobb "gyerekének", Aninak is elkezdődött a suli, bár ő most a másik oldalról kezdett mindent, azaz a katedra mögött kezdi el a "tanulást". Mert új, szép és izgalmas, de nehéz, kihívásokkal és tanulással teli időszakot kezdett el, amikor már vége a gondtalan diákéletnek, most már ő maga felelős másokért, gyerekek tudásáért. A feladata azért nehezebb, mert ő maga is továbbtanul még, így a munkahelyen és az egyetemen is helyt kell majd állnia. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog boldogulni, de amilyen talpraesettnek, jég hátán is megélőnek ismerem, biztos ügyesen összeegyezteti majd a dolgokat. No, de kissé előreszaladtam, azért részletesebben ki akarom fejteni a dolgokat.:)
Aniról már régen szerettem volna írni, hiszen az utóbbi években többnyire részese volt mindennapjainknak, a vakációkat, a Kriszta születése utáni hónapokat és a hétvégéket kivéve, a középiskola ideje alatt itt lakott nálunk. Tulajdonképpen elég kevés volt az az idő, amit itt töltött, hiszen napközben iskolában volt és sokszor még hétközben is hazament, de akkor is, olyan volt, mint egy "családtag". Segített nekem, takarításban, főzésben, mindenben, amikor szükséges volt, nem beszélve arról, hogy Krisztát is el tudta látni vagy elvitte sétálni. Borót is már első perctől ügyesen rendezte, Anyu után tulajdonképpen ő az, akire nyugodt szívvel rá merem bízni a gyerekeket. (Édesanyámra is, persze, de mivel ő sokkal félősebb velük kapcsolatban, én is jobban aggódom, amikor vele maradnak. No, de azért voltak már együtt is több időt.:))
Amúgy, amikor együtt vagyunk, sokszor civakodunk, kicsit olyan kutya-macska-szerű :d a kapcsolatunk, de a látszat mögött egy nagyon erős testvéri szeretet köt össze minket. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, ugyanakkor mégis teljes mértékben különbözőek vagyunk. Egyformán nagy a szánk (:p:-$) és egyformán érzékenyek vagyunk. Én merész vagyok, ő pedig talán még merészebb.
A gyerekek "nyelvén" kitűnően ért. Sokszor megtörtént, hogy én semmivel sem tudtam rávenni Krisztát az evésre, majd már elveszítettem türelmemet és elpakoltam előle az ételt, Aninak viszont engedelmeskedett. Vagy megéhezett addigra a kisasszony (ami az idő rövidsége miatt kissé elképzelhetetlen lett volna), vagy mégis van Aniban valami plusz, amit kitűnően hasznosít az ilyen helyzetekben.
És befejezte a középiskolát, leérettségizett, most megvan a tanítói-óvónői diplomája.
(Mielőtt valaki felhördülne: itt eddig mindig középiskolai képzéssel lehetett valaki tanítónő vagy óvónő, anno ugyanígy voltam én is. Mondjuk nekem még 5 évig tartott a képzés. Néhány éve azonban főiskolát IS kell végezni ahhoz, hogy valaki teljeskörű tanító lehessen, viszont munkába lehet állni a tanítóképző elvégzése után is. Igaz, az Aniéké volt az utolsó ilyen évfolyam, többé nincs tanítói képzés a középiskolákban. Ami így, mostani fejjel nekem logikusnak is tűnik, bár tudom azt, hogy kemény kiképzésben volt részü(n)k, úgyhogy megállják a helyüket.)
Még akkor szerettem volna írni, amikor ballagott, majd elmaradt és az érettségi utánra terveztem ezt a bejegyzést. Aztán valahogy akkor sem volt alkalom rá, és elhalasztottam addigra, amikor kiderül, hoyg hol kapott munkahelyet. Mivel viszont az csak a múlt héten lett végleges, így az iskolakezdés idejére időzítettem végül.
Szóval, szépen, jókedvben lezajlott a ballagás és a bankett. Majd sikeresen túljutott az érettségin.:) Igaz, a román írásbelijével egyáltalán nem elégedett, nem ennyire számított, de végülis mindenki azt mondta neki, örüljön annak, hogy sikerült, mert most ez a lényeg. Amúgy 7,66 lett az érettségiátlaga, ami nem is olyan rossz, a végleges média pedig, amivel az egyetemre is jelentkezett (és be is jutott), ha jól emlékszem, 8,42. (Érettségi és a 4 év átlagának az átlaga. Mennyi átlag.:p)
A munkahelyeknél sajnos már nem igazán volt nagy választása. Az első posztját Vajolára kapta, egy eléggé eldugott kis faluba, ahol összevont osztályt taníthatott volna. Nem is lett volna baj, csak éppenséggel az összeköttetés volt nagyon rossz, minden nap 6 előtt kellett volna kelni és több, mint egy órával hamarabb érkezett volna. Aztán múlt héten sikerült végül Sáromberkén kapnia egy helyet, ami osztály szempontjából nem jobb a másiknál, de legalább a vonattal simán, megszakítás nélkül el tud oda jutni.
Az egyetem pedig október elsején kezdődik; a munkahelye miatt látogatás nélkülire iratkozott. Bejutott itt Vásárhelyen is a román-angol szakra, de végül mégis a kolozsvári Babas-Bolyai TE román-magyar szakát választotta. Negyediknek jutott be, most pedig izgalommal várja a kezdést.
Én pedig nagyon örülök neki, érte, büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes, és remélem, hogy sokra viszi még az életben! Mert még csak most kezdődik számára az ÉLET!!!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Prof. dr. Sütő Kriszta
2008.09.16. 19:13
:):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Erdei zsákmány
2008.09.15. 23:02módosítva: 2008.09.15. 23:03
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szeptember 14-e
2008.09.15. 10:04
Délelőtt itt volt Ani, beszélgettünk, megnéztük a szalagavatójának a felvételeit, jót nevettünk a tanárutánzásokon, amit a diákok mutattak be. Aztán felébredt István és mesét nézve, beszélgetve, falatozva, játszadozva, szőlőt csipegetve, birkózva lustálkodtunk egy kicsit. Majd mondtam, hogy menjünk valahová. Bár ezúttal ötletem nem volt, hogy hová. István oldotta meg a keleti kérdést a: menjünk mogyorót szedni!-ötletével. Aztán, amikor lelkesen helyeseltem és felvázoltam elképzelésemet a dologról (egyikünk viszi Borót, másikunk Krisztát, természetesen, mindkettőt magunkra kötve, meg így meg úgy) István visszakozni kezdett, hogy hát... így túl sokat kell gyalogolni.:p:p (Mintha autóval jött volna a világra!) No, de mintsem ne menjünk sehová, annyi engedményt tettem, hogy autóval kivonulunk a Cinege aljáig, onnan meg szépen felsétálunk (ami gyerekkel a hátadon-hasadon nem is éppen sima séta:p).
István mégis "csavart" egyet a dolgokon és már nem is a Cinegére mentünk, hanem gyerekkora régi mogyorólelő színhelyére, a beresztelki Dobronyba. Félórán belül már indultunk is. Kriszta végig aludt az autóban, így már nem is volt fáradt, mire Melindáékhoz érkeztünk. (Melindát jól megvicceltem, mert felhívott útközben és addig húztam a beszélgetést, míg a kapu elé érkeztünk és felszólítottam a kapunyitásra. Volt nevetés, mert nem tudta, hogy jövünk!:d:d:d)
Amíg főtt a kávé, én még feltankoltam a kertből némi zöldséggel, majd Beni és Dávid csatlakozásával kimentünk a Dobrony nevű erdőrészbe. (Zoli halászni volt, Melindának nem volt kedve jönni, inkább finom vacsorával várt minket haza.:)) Az elején eléggé keservesen ment a haladás az erdőben, jobbanmondva irtásban, nagy volt az aljnövényzet, rengeteg volt a száraz, korhadt ág, a babakocsit (mert nagy naivan azzal indultam befelé), bármennyire is jó terepjáró, végül lehagytuk és Borót ölben vittük Benivel felváltva. Kriszta, István és Dávid már eltűntek valamerre együtt. Aztán valahogy kievickéltünk az erdő szélére, ahol szép füves helyen haladhattunk, megtaláltuk a levált csapatot is és együtt mentünk tovább. Mogyoró híján galagonyát szedtem, a gyerekek makkot gyűjtöttek, Kriszta pedig csak futkározott és futkározott, mint a ketrecéből szabadult állat. Apropó állat. Egy kutyus csatlakozott hozzánk, ideig-óráig még játszótársa is volt így Krisztának.:)
Beljebb haladva a két erdő közötti kis völgyben, találtunk mogyorót is, de még vadbirs bokrot is találtunk.:o Persze, gyümölccsel rajta, aminek a megkóstolását ki nem lehetett volna hagyni!;):p Volt aztán pfujjogás és köpködés, hiába figyelmeztettem a lurkókat.:d:d:d
Jól éreztük magunkat, szedegettük a mogyorót, Kriszta tépkedte a fűszálakat, botot talált magának, bújkált a bokrok között, Dávid a fákról érdeklődött, hogy melyik miféle (tölgyek, bükkök és hársak voltak), Beni pedig leült a fűbe egy idő után és Boróra vigyázott. A kis mókus végig ébren volt, pedig délben ébredt, mielőtt elindultunk, ő is tanulmányozta a fűszálakat, leveleket.:) És főleg csendben volt.
Melinda éppen jókor telefonált, hogy lassan készülődjünk és induljunk, már nagyon hűvösödött, a fák közé már a nap sem sütött, úgyhogy amúgyis a visszatérést fontolgattuk. Útközben végighaladtunk Lacinak a facsemete-ültetvényén, Megbámultuk cölöpökre épített kis nyaralókunyhóját, egy kicsit beszélgettünk is vele, mert éppen otttartózkodott, aztán folytattuk utunkat az autó felé. Kriszta állandóan lemaradozott, hiába hívtam, hiába nem látott már engem, ő nyugodtan szedte a virágot Melindának.:d Közben én is ugyanazt tettem, összegyűjtöttem egy kis csokorravalót a nyárvégi mezei virágokból, sőt kökényt és csipkebogyót is gyűjtöttem egy-egy marékkal. Jó lesz teának télire! Beni elment az erdőben hagyott babakocsiért, bepakoltunk és már mentünk is haza. Melinda sült krumplival, kolbásszal várt, nem kellett senkit sem kérlelni, hogy egyék!;):p
Bár már sötét volt, mire elindultunk, még csak 8 óra volt, fél 9 után már haza is érkeztünk, 9-kor a lányok már aludtak (jobbanmondva folytatták az alvást) és félt 10-kor csodák csodájára én is ágyban voltam. Igaz, hiába reménykedtem egy hosszú, kiadós alvásban, Boróka érdemtelennek tartott rá. (11 után jó 25 percet nyafizott, fél 3-kor és fél 6-kor szopi volt, majd fél 8-kor Kriszta puszijára ébredtem.)
No, mindegy, kialszom magam, ha majd "kirepültek a családi fészekből".:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Orvosoknál 2.
2008.09.13. 10:26
Nekem szájsebésszel volt dolgom.
Még júliusban, amikor fogorvosnál jártam, kiderült, hogy az egyik bölcsességfogam nagyon szerencsétlenül nő (vízszintesen, hátulról előre:o és nem alulról felfelé) és valószínű az okozza a nagy fogfájásokat, ezért feltétlenül meg kell szabadulnom tőle. Azért azt a fogat, amire panaszkodtam, betömte a doktornő, de a lelkemre kötötte, hogy mihamarabb keressem fel a javasolt szájsebész urat és járjak a végére a dolognak. Igenám, de milyen az ember? Ha nincs baja, akkor elmegy kínoztatni magát? Csak amikor már nem bír meglenni a fájdalomtól, sokszor az utolsó utáni percben szánja rá magát a lépésre. Így jártam én is, bár szerencsére még nem jött el az utolsó perc.:) Múlt héten - a bölcsességfogam valószínű egy újabb növekedési fázisba lépett - ismét megfájult a fogam, ezúttal egy alsó, ami a bölcsességfog szomszédságában van, de olyan szintem fájt, hogy ha beszéd közben hozzáért a nyelvem töve, már jajdultam. Végig az az érzésem volt, mintha mozogna, ki szeretne bújni a helyéből, mintha szét akarna hullani.
Nem sokat teketóriáztam, az első adandó alkalommal - kedden reggel - megkerestem az orvost és megbeszéltük a részleteket. Tegnap reggel 8-ra hívatott a műtétre. Már kedden szimpatikus volt, minden kérdésemre válaszolt, sőt, kérdezetlenül is elmondta, hogy mire számíthatok majd a beavatkozás utáni napokban, szóval tegnap nyugodt voltam, amikor István bevitt. Jobbanmondva nem féltem a műtéttől, az, tudtam, nem fog fájni, de aggasztottak a továbbiak, amikor már kimegy az érzéstelenítő hatása a szervezetemből. (Amitől féltem, meg is kaptam, de legalább nem ért felkészületlenül.:p)
Kedden kissé gyanúsan néztem szét az eléggé lerobbant, na jó, mondjuk úgy: nem éppen 21. századba illő kórházi váró-folyosó láttán, de más választásom úgysem lett volna. Az orvos hozzáállása viszont kompenzálta a hiányosságokat. Tegnap reggel minimális várakozás után (én is csak 8 óra 10 perckor érkeztem oda :-$) bevették a papírjaimat és egy újabb kb. 10-15 perces ücsörgés után már hívtak is a műtőbe. Amikor beléptem, az orvos és vagy 3 nővér éppen zöld ruhájukba bújtak bele, de a doktor, mintegy kitalálva gondolatomat, megnyugtatott, hogy talán ijesztő, de nincs mitől félnem. Ettől kezdve gyorsan ment minden.
Fogalmam sincs, mennyit tarthatott a műtét, de 9 óra 6 perckor már Istvánt hívtam, kinn az utcán és elújságoltam, hogy lejárt.
Felfeküdtem az asztalra, egy fehér lepellel betakartak (a szemeimet is az erős fény miatt), amjd megkaptam az érzéstelenítőt. Pár perc után már semmit sem éreztem és el is kezdődött a beavatkozás. Egy kis kapirgálás, egy kis reszelésféle plusz egy feszítés és már mondta is az orvos, hogy kijött! Még egy-két percig tartott a bevarrás és már szállhattam is le az asztalról. :o
Minden úgy történt, ahogy én egy műtétet elképzelek. Legalábbis egy olyan műtétet, amilyen az enyém, hogy ébren voltam és nem volt olyan halálkomoly sem. Az orvos minden pillanatban beszélt hozzám, állandóan mondta, hogy éppen mit csinál, időnként megkérdezte, hogy fáj-e, szóval, éreztem, hogy partnerszámba vesz és nem idiótaként kezel. Sőt, amíg vártuk, hogy hasson az érzéstelenítő, megkérdezte, kivel maradtak a gyerekek, kiderült, hogy neki is van egy két és fél éves fiacskája, szóval jó volt a hangulat. Miután kijöttem, nemsokára az orvos is jött, kiadta a szájápolásra, fájdalomcsillapításra vonatkozó utasításait, megkaptam a receptet a gyógyszerekre, illetve egy cédulát, amivel jövő pénteken a varratkiszedésre kell mennem. 10 óra előtt otthon voltam. (Eredetileg szó volt 1-2 óra megfigyelésről, de lebeszéltem róla az orvost, minél hamarabb otthon szerettem volna lenni. Ha valami baj adódott volna, úgyis egykettőre visszamehettünk volna.)
Azóta "minden rendben". Csak egy kicsit fáj (per pillanat egyáltalán:)), csak egy kicsit jól fel vagyok dagadva, mintha Istvántól kaptam volna egyet;):p, csak egy kicsit nehezen tátom a számat, nehezen rágok, fáj a nyelés, az orrfújás, néha Kriszta megsimogatja a duzzadt felemet és puszit is ad:), néha Boró sem akar kimaradni és jól behúz egyet oda:p, szóval semmi baj, kibírom én ezt is...:)
Így hát, átestem életem harmadik műtétén, a manduláim és a vakbelem után egyik bölcsességfogam is ilyen szomorú sorsra jutott, hogy meg kellett válnia tőlem!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Orvosoknál
2008.09.12. 21:49
Itt nem kötelező szemészetre vinni a gyerekeket, de kértem a háziorvostól egy küldőpapírt, hogy elvigyem Krisztát egy vizsgálatra. Csak úgy, hogy megnyugodni, illetve idejében felfedezni valamit, ha van.
Kedden múlt egy hete volt időpontunk, voltunk is. De akkor a doktornő nem nyilatkozott, azt mondta, még lesz majd egy végleges vizsgálat és akkor tud bármit is mondani. Kedden kellett ismét mennünk, szombattól pedig minden nap pupillatágító cseppeket kellett csepegtetnem a szemébe. (Bevallom, vasárnap és hétfőn elmaradt, de nem is bántam, mert annyira sajnáltam szegénykémet, tudván, hogy úgy nem fog rendesen látni.) Kedden aztán rendesen kapta az adagját. Meg is volt az eredménye, mert ahogy kimentünk a napfényre nagyon elkezdett könynezni és zavarta a fény. Az autóban végig a nyakamhoz bújt, sőt, még a kezemmel is el kellett takarnom a szemét. És megvolt a végleges vizsgálat. Diagnosztikum: asztigmatikus hipermetrópia.:o
Tulajdonképpen szinte semmit nem értettem abból amit a doktornő mondott (bár szerintem egy románnak is legalább annyira magas lett volna mindez, mint a nyúlnak a telefon), eléggé elvont nyelven beszélt, valami olyasmit értettem, hogy a szemgolyó elülső része oválisabb a kelleténél, az előállható tüneteket viszont köznyelven is elmondta. (Mindezektől függetlenül nagyon szimpatikus volt a doktornő és látszott, hogy törődik velünk, Krisztával, mert nagyon alaposan megvizsgálta.) Azt is hozzátette, hogy nincs ok az aggodalomra, a probléma kinőhető, csak egyelőre szemüveget kell a drágámnak viselnie. Még elmondta, hogy most nem hinné, hogy a látásával baj lenne (ez kiderül majd a szemüveg kb. egyhónapnyi viselése után), viszont akkor kezdődhetnek a problémák, amikor óvodába-iskolába kell mennie, amikor figyelni, koncentrálni, olvasni kell majd. Könnyezhet a szeme, zavarhatja a fény, fájhat a feje, zavaros lehet majd a látása. A szemüveget fel is írta, ott helyben kiválasztottuk a megfelelő keretet és már meg is rendeltük.
Annyira gyorsan történt minden, hogy mire felocsúdtam, már az autó felé tartottunk Istvánnal és Krisztával. Kriszta örvendezett, hogy lesz szemüvege, és állandóan azt ismételgette, hogy a barna nem jó, csak a sárga, illetve örült a doktor nénitől kapott (amúgy én vettem és a doktornőnek adtam úgy, hogy Kriszta ne lássa) mézes szezámmagszeletnek. Én ekkor kezdtem Istvántól kérdezgetni, hogy ő mit értett az elhangzottakból és hogy ugyanazt értettük-e mindketten.
Bevallom, megfordult a fejemben, hogy vajon igaz-e amit a doktornő mondott, még azt is fontolgattam, hogy elvinném egy másik orvoshoz is. Végül viszont arra a következtetésre jutottam, hogy az orvosnőnek semmi érdeke, hogy ne mondjon igazat, a szakmai tudásában pedig mégsem kételkedek!
Aztán rákerestem a neten a diagnosztikumra és azt derítettem ki, hogy az asztigmatikus hipermetrópia egy összetett probléma, mert létezik külön asztigmatizmus és külön hipermetrópia is, Krisztánál pedig észlelhetőek, a doktornő szavaiból ítélve, mindkét optikai hibára jellemző tünetek. A szaruhártya alakja vagy a szemlencse szabálytalan görbülete okozza az asztigmiát, ez pedig fókuszálási problémákat vonhat maga után. A hipermetrópia is valami hasonló fókuszálási rendellenesség, ami által a fény nem a retina síkjában, hanem a retina mögött fókuszálódik, tehát a kép elmosódik.
Hogy Kriszta most pontosan milyen stádiumban van nem lehet még tudni, a mintegy egy hónap múlva esedékes kontrollon majd látásvizsgálat is lesz, amikor, remélem, konkrétabbakat is tudni fogunk. Jövő héten hétfőn vagy kedden meglesz a szemüveg is. Minden aggodalmamon túl most azon izgulok, hogy hogyan fogja majd viselni az okulárét, mennyire bírja majd el a szemén, mennyire fog vigyázni rá, stb., stb. Még olyan kicsinek tartom ehhez....:(
A magam históriája elmarad holnapra, ha lesz majd, aki megírja.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
8
2008.09.08. 22:42módosítva: 2008.09.08. 22:43
Pénteken töltötte Boróka a 8 hónapot. 8 kerek hónapja itt van velünk, és én úgy érzem - nem érdekel, hogy közhelyet írok - csak egy pillanat volt az egész. Egy röpke pillanat, ami már el is illant. És ugyanezt fogom érezni majd a 9., a 10. és a 11. hónapfordulóján, és ugyanezt az első és a 25. születésnapján is.
Sok mindent megélt már kicsi lányom, igazi nyolchónaposként most 8190g és 72 cm. Nem iparkodik túlságosan a dekákkal, csupán 110 g-ot hízott, de vannak tartalékai;), azért nem búsulom!:p Tud ülni, tud térdelni, tud állni, bárhol és bármikor lábraemelkedik. Persze, ha kapaszodni is tud valamiben.
Van két fogacskája, amik már jóideje ott díszelegnek a szájában, és kikukucskálnak a szájából, amikor mosolyog.:)
Jól eszik: minden gyümölcsöt szeret, amit eddig kapott. Most már a banánt is megkóstolta és ízlik neki. Túlzásba nem visszük azért, nehogy ismét szorulási gondok legyenek!
Most már rendszeresen kap csirkehusit, megkóstolta a csirkemájat, nagyon ízlik neki a kenyér és minden eddig kóstolt zöldség. Az ételeit magam készítem só, cukor és más fűszer nélkül. Egyedül a természetes fűszereket, hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet és más zöldfűszereket használok és azt mondja a lányom, hogy neki így megfelel.:) Azt figyeltem meg, hogy a gyümölcsöket inkább magukban szereti, sokkal kevesebbet eszik belőlük, ha tejpépport kavarok bele. A zöldséges ételek nem baj, ha édeskések (hisz a répa, a sütőtök, hagyma, ezek mind édesítenek), de ne legyenek mesterségesen cukrozva. Pedig a tejpép is csak nagyon enyhén édes, neki mégsem ízlik annyira. Úgy látszik, az anyja száját örökölte:p, inkább a "sós" dolgokat kedveli.:)
Említettem a szorulásos gondokat. Szerencsére elmúltak, hál'istennek, nincs szükség semmiféle mesterséges beavatkozásra. Olyannyira hozzászokott a kis gyomra az új ételekhez, hogy tegnapelőtt hatszor cseréltem rajta pelenkát, mert hatszor volt kakis. És teljesen normál állagú volt.
Amúgy múlthét óta "drasztikus" változtatásokat vezettem be a kisasszony napi- és étrendjébe.:o Kétszer kap szilárd ételt, de NINCS utána szopi. Egy-két napig kegyetlennek tartottam magamat emiatt, de mégis, úgy gondolom, most már elég nagy ahhoz, hogy lassan egy-egy szopi kimaradozzon és így valaki más is gondját viselhesse a pocakjának a távollétemben.
Ma újabb elsőt kapott: halat. Csak úgy simán, falatkánként, néha egy-egy falat kenyeret is közbeiktatva. Megevett két darabot, kétszer ivott vizet, majd, ha még adtam volna, elfogadta volna. És ez kizárólag felnőttétel volt, bár korántsem volt túl fűszeres.
Tud tapsolni, sőt, kérésre is csinálja. És úgy tapsol, hogy a tenyerei összecsattannak, nemcsak mímeli a dolgot! Ezenkívül nagyon tud mosolyogni mindenkinek, főleg, ha az anyja ölében van:p és nem is akarja onnan kimozdítani senki.:) Szörnyen anyás. Lehet, hogy most van a szeparációs félelem időszaka is, de Boróka amúgyis jobban kötődik hozzám, mint annak idején Kriszta. Szerintem a szopi nagyban befolyásolja ezt, és amíg tart, egy ideig még így is lesz.
Az alvókája felemás. Éjszaka még felsír általában egyszer (nagyon ritkán kétszer) és ilyenkor szopizik, de nem mondhatom, hogy rossz alvó. Mellreteszem, és 10 perc után mindketten alhatunk tovább, mintha mi sem történt volna. Általában olyan hajnali 2 és 3 között szokott ébreszteni, vagy ha netalántán ennél korábban, akkor nagy az esély arra, hogy 5-6 körül ismét ugraszt. Tegnap is evett pont 6-kor, de utána visszaaludt és 9 előtt pár perccel kelt fel. Ilyet is nagyon régen csinált, mert már hetek óta az van, hogy fél7-7-kor kelünk.:p (Jaj, azért tegnap sem aludtuk szét az agyunkat, mert Kriszta gondoskodott róla, hogy 7-kor ébresszen.) No, de amikor alszik, akkor alszik. Nem kell sétálgatni vele naphosszat vagy éjhosszat, megvan az a kis kizökkenése (mert tulajdonképpen nem tér magához, nincs ébren), amikor vagy a pocakja üres, valóban, vagy csak egyszerű létszámellenőrzést tart.:d
Már próbálkoztam azzal is, hogy ha kétszer ébred, akkor másodszor csak vizet és cumit adjak, párszor be is jött a dolog, de egyik hajnalban negyed 5-től 5-ig kínlódtunk mindennel, majd az lett a vége, hogy szopival 5 perc után visszaaludt.:p Talán nem kövez meg senki, ha azt mondom, hogy ezentúl inkább a szopit választom, ha 10 perc után sem eredményes valami más módszer.
No, ahhoz képest, hogy nem tudtam, mit is fogok írni a súlyán és hosszán kívül, elég terjedelmesre sikeredett a beszámolóm.:p:-$ És akkor a végére hagytam a habot a tortán: nyolchónapossága alkalmából drága kicsi lányunkat egy brutális tortúrának vetettük alá:o, legalábbis a reakciójából ítélve nagyon fájdalmas (vagy csak ijesztő) lehetett a procedúra. Íme:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vármezőn, vasárnap
2008.09.08. 10:13
De kitaláltuk, mivel kárpótolhatunk! Zoli lejött Istvánnak segíteni még szombaton, vasárnap reggel pedig Melinda is lejött a két gyerekkel és közösen mentünk ki Vármezőre. Még a Maros is szóba jött, de végül úgy döntöttek a fiúk, hogy mintsem egész nap korbácsolják a Maros vizét és ne fogjanak semmit, akkor inkább Vármezőn korbácsolják a kis tavakat, ahol, ha fognak, akkor mindenképpen pisztráng akad horogra. És igaz, hogy ezt meg kell fizetni, de azért szinte 100% a valószínűsége annak, hogy hallal térünk haza.
A fiúk, Kriszta felügyelete alatt bevásároltak, majd felszerelkeztünk további
piknikezéshez való cuccokkal és elindultunk. Vármezőre érkezve benéztünk a
tavakhoz, de aztán tovább is mentünk a patak völgyében.
A jó kis nagysziklás, megszokott helyünk foglalt volt, viszont senki nem volt ott, ahol tavaly május 1-kor sátoroztunk. Letelepedtünk és a fiúk már gyújtották is a tüzet a hússütéshez.
Közben szőlőt szemezgettünk, a patakot vettük birtokba, de csak Dávid bírta hosszútávon: olyan hideg volt, hogy szakította le a lábunkat, Kriszta sem kívánkozott pluszban bele, megelégedett a köves partjával. Borókát Beni hurcolászta mindenfelé, így ő is részese volt a patakparti kavicsdobálásnak. Közben a kisasszony aludt is egy órácskát, úgyhogy jó volt minden. Melindával beszélgettünk és örültünk, hogy nem nekünk kell ételt készíteni. Végül én mégis besegítettem a hússütésbe, de nem volt nagy ügy. Amikor megsültek a húsok,
leültünk falatozni, aminek belakás lett a vége. Nagyon finom volt a készen vett, előre bepácolt hús, és félelmeink ellenére a vastagabb szeletek is finomra átsültek. Evés után már nem sokat töltöttük az időt egyhelyben, egy-egy szelet dinnye, egy-egy pohár gyümölcslé vagy sör után lassan szedelőzködtünk és visszamentünk a halastavakhoz.
Nagy volt az izgalom, hogy sikerül-e mégis fogni, bennünk motoszkált a gondolat, hogy vajon nem mi leszünk az egyedüli szerencsétlenek, akik hal nélkül térnek haza? Alaptalan volt a félelem, mert 3,5 kg pisztrángot fogtunk, és Melindát meg a két kisasszonyt kivéve, mindenikünk fogott legalább egyet. Végül 12 különböző méretű hallal jöttünk haza, amit kétfelé osztottunk, pár darabot eltettem a fagyasztóba, két nagyot pedig ma ebédre sütök meg.
Szép napunk volt, úgy mindenestül, még gyönyörűbb időnk (egy adott pillanatban 39,5-öt mutatott az autó hőmérője), úgyhogy ennél többet nem is kívánhattunk egy egyszerű szeptemberi vasárnaptól.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szeptember 3-a, 4-e
2008.09.05. 17:44módosítva: 2008.09.05. 18:13
Fél 8-ra "rendeltem" ide Aput és Anyut, én Apuval a piacra mentem, Anyu pedig a lányokkal maradt addig. (Túl későnek bizonyult a fél 8:o, Boró már fél 7-kor fújta a riadót:p!) Sárpatakon, a reggeli után, máris nekifogtunk a vinetasütésnek. Marika néni is jött segíteni, és úgy csináltuk, ahogyan ő szokta: a padlizsánokat parazson sütöttük. Máglyát rakva a rőzséből és a zöldségből (egy réteg rőzse, egy réteg padlizsán, majd ismét tüzelőanyag és újra padlizsán; a legtetejét szintén ágakkal fedtük) elég gyorsan haladtunk a munkával. Koradélután már meglettünk mind a 35 kilónyival. Mindkét csajszi majdnem egyszerre aludt, jó sokat is aludtak, így tudtunk haladni.
Aztán amikor Anyuéknak be kellett jönni a házhoz, én a lányokat ebédeltettem, Marika néni pedig egy csirkét vágott, természetesen, nekünk.;):p Abból készült tegnap a csirkepaprikás, amivel Istvánt vártam!:)
Miután mindannyian ebédeltünk, még leszedtük a kertből a megmaradt érett paradicsomokat, este pedig, amíg Apura vártunk, hogy indulhassunk haza, egy vedernyi szilvát is leszedtem. Kriszta is segített, természetesen.:)
Kimondottan jó napjuk volt ez a lányoknak, már csak azért is, hogy szinte végig a friss levegőn voltak. Kriszta főleg a Tata után kóricált, együtt voltak vásárolni, a kántori kertjében, együtt etették a tyúkokat, disznókat. Boróka, eltekintve attól, hogy kétszer aludt egy-egy jót, nagyon jó kislány volt, alig lehetett hallani a száját. A babakocsiban ülve elbámulta, hogy mi hogyan dolgozunk, és fülig érő mosolyokkal jutalmazott, mikor valamelyikünk hozzászólt, vele foglalkozott.:) Amíg az ebédje készült (aznap kapott először májat), ő felfedezte Mamának a konyháját: a legérdekesebb a szilvapálinkás flakon volt.:o;):p Ügyesen mászkált, és érdekes módon semmi gondot nem okozott neki a szoba és a konyha közötti szintkülönbség, nagyon ügyesen átmászta a küszöböt kifele és befele menet is.
Tegnap azzal tel el a nap, hogy lecsöpögtettem és ledaráltam a sajtot (merthogy azt is vettünk a piacon), majd begyúrtam túrónak, megfőztem és átpasszíroztam a paradicsomot, amiből ma meglett a ketchup, majd kitakarítottam a lakást. Jaj, és a csirkepaprikást is elkészítettem!;) (A vineta ma reggel került a zacskókba, a ketchupot és a szilvabefőttet pedig a délelőtt folyamán fejeztem be.) A paradicsomfeldolgozásba Boróka is besegített!;) (a képeken majd látszik:))
Volt nagy öröm az este, amikor megérkezett István. Nekem is annyira hiányzott már! Ilyen hosszú ideig még sosem volt kiszálláson. Max. 3 nap volt a legtöbb, de most nem volt mit tenni, csak az út, oda és vissza beletelt két napba!
Amikor mondtam Krisztának, hogy jön haza Apuka, csak ennyit mondott: "Hoz nekem szütit. A lakodalomból!!!:p:p:d:d:d"
http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Napirenden...
2008.09.04. 10:10
Eddig valahogy nem nőtt a szívemhez, amikor naplózni készültem, mindig a babaszoba naplóihoz húztam, hisz itt kezdtem írni, itt vertem gyökeret. Most nagyon sokan költöznek innen. Lassan én is megteszem. Nem holmi divatból, hanem mert most már ideje. Régi naplóstársainkból alig maradtak itt néhányan, a többiek vagy nem írnak, vagy máshová mentek, és nagyon hiányoznak. Én személy szerint új ismeretségeket már nem keresek, hiszen így is alig jutok el mindenkihez, és azt is csak időnként. Azért a frissebb, illetve az itt maradó ismerősökért úgyis visszanézek ezután is!:)
Itt az új címünk: http://krisztaboro.blogspot.com/ , ezentúl itt is folyamatosan friss bejegyzések lesznek!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A nyár utolsó napja
2008.09.01. 12:08
Így volt ez tegnap is, amikor bementünk a városba a játszótérre. István későig aludt, mert hajnalban érkezett haza a farkaslaki esküvőről, úgyhogy csak tova du. 4-kor ebédelt. De utána már öltöztünk és mentünk is. Boróka déltől semmit sem aludt, gondoltam, a kiruccanást végigalussza, de nem így volt. Az autóban elaludt, de amint kiszálltunk és besétáltunk a Várudvarra, hogy megnézzük magunknak kik is "zajonganak" a színpadon, megébredt. Leültünk a szabadtéri színpad előtt lévő székekre és hallgattuk az amúgy eléggé színvonalas előadást. Bár azt hiszem, ez egyelőre inkább csak próba volt. Nem sokan tolongtak a nézőtéren. Azért akadtak, akik odasétáltak, megálltak pár percre, majd továbbmentek. Kriszta nem fért a bőrében, állandóan csak felfedezőtúrákra indult, még a színpad is érdekelte;):p, úgyhogy én elindultam vele a játszótérre, István és Boró pedig tovább melengették lelküket a zenével.
Útközben összefutottam Melániának a testvérével, akinek már 1 éves múlt a kislánya és ugyanolyan szöszi készemű szépség, mint az én lányaim, a játszótéren pedig két másik ismerős anyukával találkoztam. Mindkettővel szinte egyszerre szültünk, de egyiknek Krisztával egykorú a kislánya, a másiké pedig Boróval egyidős. Az egyiket kismamatornán ismertem meg (illetve valamikor jóval előbb, amikor rádiós koromban egy utcai vox-készítés közben valamivel kapcsolatban kikértem a véleményét:d), a másikat pedig a szülészeten. Mindkettővel váltottam néhány szót. Csak néhányat, mert Kriszta nagyon aktív volt és sorravette a játszótér felszerelését.:)
Ismét a csúszda bizonyult a kedvencnek. Újra onnan kezdtük, hogy bátran felmászik a kis létrákon, amikor meg a tetejébe ér, fél leülni és elengedni magát, bár ez csak amolyan kéretős félelem, tulajdonképpen már alig várja, hogy lecsússzon. A végére - mire mindhárom csúszdát kipróbálta - egészen bátor lett mindvégig, és saját magát ösztökélte lecsúszáskor: nem féééész Kliszta!
Amikor István is előkerült, Boróval hintáztunk egyet, ő pedig Krisztával vették ismét sorra a játékszereket, lassan, az autó felé haladva.
Fagyit is szerettünk volna enni, fel is mentünk Szentgyörgyön a Sólyom-teraszra, de valamiért a fagyis és a lángosos részleg épp zárva volt. István megivott egy üdítőt, majd jöttünk is haza. A lányokat jó idejében lefektettük, István is nyugovóra tért, én pedig még kivasaltam neki néhány nadrágot és pólót, amit ma magával vitt Giurgiura. 3-4 napig ismét csak csajos napjaink lesznek. :(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mi is legyen a cím?
2008.08.30. 18:55
Csak érzem, hogy írnom kell; valami megmagyarázhatatlan érzés, egy furcsa hangulat tartott fogva ma egész nap. Azt hiszem, az idő miatt van.
Múlt szombaton még olvadtunk a hőségben, kerültük a harmic feletti meleget ahogyan csak lehetett. Ma, ha kinézek az ablakon, mit látok? Hétágra süt a nap és eléggé erősen fúj a szél. Ez nem furcsa, ilyen eddig is volt ezen a nyáron. De ha kimegyek... Ha kimegyek, valahogy érzem, hogy ez már nem a nyár. Nem az a nyári szellő, ami jólesik az embernek, ami nem árthat a gyerekeknek. Ma már body került Borókára, a zoknira kiscipőt húztam és sapkát, igen, jól olvassátok, sapkát tettem a fejére, mert féltettem a fülét. És bizony, Kriszta is elbírta a vékony, de hosszúujjú blúzot, nekem sem volt melegem hosszú nadrágban. Ha nem a napon voltunk, már-már szabályosan fáztunk.
Amúgy szép napunk volt eddig.:) Hosszú idő óta először, ma csaptunk egy görbe napot.:p:-$ Csak úgy, csajosan.;) Nem volt semmi extra, de éppen ez volt most a jó, hogy csak úgy hagytuk telni a napot. Egy adag mosás, egy gyors ebédfőzés, a lakás gyors összerámolása képezte ma a kötelező teendőimet (a kész lecsót még üvegekbe kell tennem és ki kell dunsztolnom, de ez ráér este is, miután a lányokat lefektettem), és hihetetlenül jóleső érzés volt könyvvel a kezemben leülni kávézni amikor a lányok aludtak. Végül még bóbiskoltam is pár percet, de Boróka úgy gondolta, hogy ez már túl nagy luxus számomra,;) úgyhogy inkább felébredt.:p
Szintén hosszú idő óta először ma ismét elmentünk a templomkertbe. Már dél volt, akár fektethettem volna le Krisztát, de úgy gondoltam, kihasználjuk a napot, amíg süt a Nap. Jól tettük, mert jó kis kikapcsolódás volt mindhármunknak. És nem utolsó sorban jó kis altató-fárasztó kimozdulás.;) Esélyem sem lett volna, hogy egyidőben aludjanak a lányok, ha nem megyünk ki. Boró 12 előtt ébredt, úgyhogy váltott alvásnak néztem elébe. Kriszta alvásának csúsztatása pedig kapóra jött. Igaz, amíg megfőtt az ebédhez a makaróni, már eléggé nyafogott, de végül elég jól evett és utána nyomban, minden fölösleges mozdulat, szó, hercehurca nélkül elaludt. A templomkertben volt helye és alkalma kiszaladgálni magát. Csak eltűnt, majd a másik irányból hirtelen felbkkant a templom mögött. Futkározott a labda után, rugdosta, egymásnak is dobigáltuk, de úgy alapjában, nem volt szüksége most játszótársra. Érdekes módon, felemlegette, hogy itt van Dávidka és Edit néni (akikkel még nyár elején általában találkoztunk itt), de amikor mondtam, hogy most nincsenek, már nem is kereste többé őket. Borókát is leraktam a fűbe és a kicsi drága, mintha nyársat nyelt volna, olyan egyenes derékkal bámult körbe, mintha azt kérdezné tőlem, hogy Anyu, hát ez mi a szösz? Mi ez a szúrós akármi itt az ujjaim között? Meg is kóstolhatom?;) - És megkóstolta.:p Nagyon résen kellett lennem, ezért nem igazán ment az olvasás sem, de legalább tudtunk hármasban "birkózni", labdázni. Egy órácskát voltunk kinn, egy röpke, de jóleső, tartalmas órácskát, amikor leeresztettük egy kicsit a felgyülemlett fölösleges gőzt és átadhattuk magunkat a állandóan régi, de mindig új természetnek. A fák levelei még zöldek egytől egyig, de volt a levegőben valami, ami már jelezte: az ősz óhatatlanul itt van, a ma még zöld levelek nemsokára sárgák lesznek és lehullnak, mi pedig ismét csak arra gondolunk: még egy év eltelt....
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
És mond, és beszél, és ismét mond valamit...
2008.08.30. 11:24módosítva: 2008.09.01. 11:37
Természetesen, Krisztáról van szó, kiről másról?;)
Rég nem írtam a beszédéről, így sok minden ki is marad, de legalább ez a pár sor maradjon meg, ami majd felidézi ezen fejlődési szakaszának néhány jellemzőjét.
Dióhéjban azt mondhatnám, hogy most éljük a mi ez, mi az, mi azok, mik azok intenzív időszakát, amikor mindenre kíváncsi, minden érdekli. Természetesen, ez életkori sajátosság, nincs is benne semmi különös. De az már érdekesebb, úgy hiszem, hogy a kisbarátja szülei előtt azt mondja: viszi a helikopter a betegeket a kólházba. (Ez volt a reakció: :o. ) A 4 nappal kisebb fiúcska pedig a helikopter szó hallatán rázendít: emmmm, eeeeeemmmm, brrrrrrrrrrr. :):):)
Szüleink azt mondják, István is én is, korán elkezdtünk beszélni, tehát van kihez hasonlítania. Azt is tudom, hogy nem jelent ez még semmit. Nem lesz ettől még zseni (nem is akarom), nem azt jelenti, hogy sikeres lesz a tanulásban, az életben. Azért természetes, hogy ebben reménykedem! De mindenekelőtt emberré válásának szeretnék tanúja lenni, úgyis ez az egyedüli, ami lényeges.
Érdekes módon, Kriszta sosem beszélt babanyelven. Igaz, hogy első perctől az autót autónak és nem tütünek (vagy bármi másnak) tanítottuk, a kutya is kutya volt, nem ham-ham vagy vau-vau. Hogy hogyan "beszélnek" az állatok csak később tanultuk, amikor már ismerte őket és meg is tudta nevezni. Természetesen, neki is vannak olyan szavai, amiket foglamunk sincs, honnan vett, miért éppen úgy nevezett el valamit, illetve van olyan is, amit mai napig nem tudtunk megfejteni. Ilyen pl. a tejujajúja. :o:p Az előző kategóriára pedig a példa a kalu.:o Így nevez Kriszta minden olyasmit, amivel szájat lehet bekenni: rúzs vagy labello.
Amúgy szépen, választékosan beszél, és mondatai már szinte olyanok, mintha felnőtt ejtette volna ki. Önmagáról egyes szám első személyben beszél, csak nagyon ritkán említi magát Krisztaként. (Este, amikor megitta a tejcsijét, még azt mondja: megitta Klisztababa a tejcsipapát. És azt hívja oda közülünk az üres üvegért, aki éppen odaadta neki.) Ügyesen használja a ragokat, bár néha még összekeveri őket. Azt mondja: mentünk mamánál, a mamához helyett. Ugyanúgy keveri még néha a mutató névmásokat is: nincs tisztában, mikor kell használnia az ez, ezt, ebben, erre alakokat, de ha nem is illeszti a megfelelő szót a mondatába, meg lehet érteni, sőt, olyan aranyos dolgokat hoz így össze!:)
A mesenézés napirenden szokott lenni, nem hoszú ideig, de ha kedve tartja, akkor megnézhet egyet teljes egészében. Most már jócskán bővült a mesepaletta, pillanatnyilag Az oroszlánkirály és a Lúdas Matyi a kedvenc, de van amikor - mint ma is - a régi "slágert" kéri, a Dzsungel könyvét. Mivel nálunk a tévézés ennyiben merül ki, soha mást nem nézünk tévében, mint a meséket, illetve, mi, nagyok néha egy-egy filmet, úgy gondolom, hogy csakis hasznára van, mintsem kárára. Mert rengeteget tanul belőlük, szófordulatokat, összefüggő kis részleteket, mondatokat. Valamelyik nap elémáll és a szemembe nézve azt mondja: anyucikám, te vagy a kincses ballang. Felért egy vallomással és én kellőképpen meghatódva és elképedve bámultam rá. Igen, az Aladdin meséből vette, de ott bizony nem az anyucikáról volt szó! Máris metaforákban beszél a drágaságom.:p (Amikor este, elmeséltem Istvánnak, hogy a lányom kincses bányának nevezett, Kriszta méltatlankodva javított ki: ballang, anyucika, ballang.)
Rendületlenül szívja magába az énekeket, mondókákat. Hiba nélkül rengeteget el tud mondani. Énekelni még nem tud, dallamot nem lehet kivenni, de rá lehet jönni, hogy éneket vagy verset mond. Már agyonhallgattuk az Embel, embel, decembelt (egész nyáron hullt a hó nálunk:d:d:d) és a Köl, köl, ki játszik-ot, könyv nélkül fújja a hallottakat és sokszor a legváratlanabb időben, szituációkban szedi elő az elraktározott szövegeket a memóriájából. Ahogy gyereket lát, rögtön megfogja a kezét és húzza, forgatja: gyele, domboljunk! (Dombon törik a diót:p)
Érdeklődik a betűk iránt. Ha könyvet vesz a kezébe, állandóan kérdezgeti, hogy mit íl itt, de ha meglátja az A betűt, rögtön boldogan felkiált: ez A betűűűűű! Tegnap néhány fadarabkával játszott és egy A-t rakott ki. Boldogan mutogatta nekem.:)
Annát és Petit - bár mostanában ritkábban - de szívesen olvasgatja, nézi a képeket és máris hozzáfűzi a szövegeket.
Ismeri a színeket, általában hiba nélkül megnevezi őket (A pirosat és a zöldet néha keveri, de az az érzésem, hogy sokszor szátszándékkal mondja úgy, mert rögtön kijavítja magát.)
É akkor aztán van az, amikor egymagában csinál valamit, de mesél magának. Mond, mesél, beszél, dialogizál (képzeletbeli beszélgető partnerrel), mindenesetre, be nem áll a szája. Ilyenkor - meg máskor is - aztán csak amúgy röpködnek a köpések mindenfele. És persze, aranyból vannak!;):):)
Persze, hogy vannak dolgok, amik kimaradtak... Nem is én lennék, ha .....
Ilyen pl. az, hogy különbséget tesz a múlt és jelen idejű igék között. Ha megkérdezem: pisikáltál? és ő még nem végzett, azt feleli: pisikálok. Ha azt kérdezem: összeszedted? (értelemszerűen a játékokat :p), akkor a válasz tutti, hogy: összeszedem, összeszedem.:d:d:d
Most már nagyjából sikerült ránevelnem arra, hogy kérjen és ne utasítson: kérek szépen vizet versus töltsél vizet! Aranyos volt, amikor mondogatta csak úgy, magának: anyucika nem hallja töltsél vizet, anyucika csak kélek szépen hallja. :d:d:d (istenbizony, nincs kínai vér benne.:d:d:d). Sőt, oda jutottunk, hogy ha játék kellene neki egy másik gyerektől, akkor szépen elkéri. Ha pedig valamit odaadnak neki, akkor azt meg is köszöni. Nem tudom, nekem, nekünk ez természetes, de már volt alkalom, hogy idegenek a strandon megjegyezték, nahát, ilyen kicsin már ezt is tudja!:o
Ha tüsszent valamelyikünk, általában azt mondja: Nagyot nőj Anyucika/Apuka/kicsi Bolókám! Ritkábban: Egésségedle!:)
Szerintem ez a bejegyzés még nem ér itt véget, majd pótolom, ahogy jutnak eszebe dolgok....
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ej, haj...
2008.08.26. 13:36módosítva: 2008.08.26. 16:45
Szóval, már reggeltől arra gondoltam, hyog ma naplózni fogok, és mivel szörnyen eseménytelenek mostanában a napjaink, inkább adósságot törlesztek, és írok Krisztának a beszédéről. No, erre, per pillanat, nem kerül sor, ugyanis jött néhány esemény. Jobbanmondva miniesemény, de elég ahhoz, hogy felforgassák a napunkat.
Boróka reggel óta tiszta egy nyafogás, így sem jó, úgy sem jó, gondolom, foga jön, mert másra nem tudom fogni, ő nem ilyen szokott lenni. Lassan már azt sem tudtam, mit csináljak vele, szopizott még negyedóránként is, aztán aludt egy félórácskát. Nem bántam, hogy csak ennyi volt, mert ilyenkor nagyobb az esély arra, hogy délben egyszerre alusznak, de mivel nem volt elég neki, utána is ccccccsak sírt, sírt, ahoyg felvettem, játszottunk, semmi baj nem volt, ahogy le akartam volna tenni, már görbült a szája és törött a mécses.
Aztán Kriszta sem volt igazán toppon ma, szerencsére, ő csak dél körül kezdte a dolgot. Amikor elővettem a szárazpaszulyt, hogy megválogassuk és odategyük főni a levest, jobb kedvre derült és nagyon buzgón segített. Közben letettem Borót aludni, de csak etetés volt a 10 perc hallgatás. Ezalatt történt, hogy mikor Borótismét elcsendesítve bementem a konyhába, azt hittem a Nílust áradt (még a könyv hatása alatt vagyok, amit tegnap fejeztem be), az asztalon és a földön is jó nagy tócsa, Kriszta pedig könyökéig benne túrkál a tálban, amiben a válogatott paszulyt gyűjtöttem. Szakadt a cérna, majd' leharaptam a kisasszony fejét, és gyorsan ágyba tessékeltem. Persze, ordítani kezdett és könyörgött, hogy vegyem fel, de közben Boró is újra rázendített. Már égnek állt a hajam, azt sem tudtam, most melyiket csitítsam, vigasztaljam, végül Boróhoz indultam. Közben focizni támadt kedvem, de labda híján, úgy döntöttem, hogy az ajtó sarka is megteszi. Hát meg is tette. Azóta alig tudok lábraállni, a jobb lábamon a kisujjam akkora, mint egy sósuborka, és csak amiatt remélem, hogy nincs eltörve, hogy tudom mozgatni. Különben már teljesen belilult-pirosodott, kenegetem Diclofenac-kal és most már pihentetem.
Na, aztán valahogy mindkét kiasszony elaludt, István is hamarabb hazajött, szerencsére az ebéd is elkészült, sőt, most már a hagyma és a paprika is megtisztítva várja a feldolgozást. Ébredés óta még csend van, bár nagyon törékeny ez a harmónia, és nem biztos, hogy kitart estig.
Szóval, unatkoztam? No, ma nem.:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Minivakáció
2008.08.23. 21:19módosítva: 2008.08.23. 21:25
Megérkezve Idecsre, a délután is jól telt, a csajok abszolút rá sem hederítettek a környezetváltásra: Kriszta egyedül elaludt délben (majd este és másnap is) és Boró is hatalmasat aludt az idegen ágy ellenére. Kissé tartottam attól, hogy hogyan fog most lenni az alvással, hiszen Borónak nem vihettem magammal az utazóágyat, de ő velem aludt, Kriszta meg Anival, úgyhogy mindenki nyugodtan és kényelmesen elfért. Délután meglátogatott Enikő és Abigél, akik most éppen itthon vannak Rózsi néninél és egy kicsit beszélgettünk erről-arról. Jó volt találkozni, mert jópár éve nem láttuk már egymást. Estefelé segítettünk a piacra való készülődésben, egy csomó zöldhagymát tisztítottunk és osztottunk kötésekbe. A délután folyamán, amikor a lányok aludtak, én egy könyv olvasásába fogtam, amit azóta is bármikor szívesen kézbe veszek. Kb. felénél tartok most. (Asszony a fáraók trónján)
Másnap dögmeleggel kezdődött a nap, délben pedig Anival szénát forgatni mentünk. Emberölő volt a hőség, az igaz, de muszáj volt kimenni, mert a szénát csak ilyenkor lehet csinálni! Amikor hazaindultunk, hívott István, hogy lassan szedelőzködjünk, készüljünk hazamenni, mert ők is nemsokára indulnak. Végül, miközben ebédeltünk, újra hívott, hogy mégsem jönnek haza, mert másnap vissza kellene menni, és akkor inkább maradnak. Bevallom, bármennyire is szerettem volna, hogy jöjjön, kissé csalódott voltam, hogy megint csak egy napot maradhatunk. Mert az az igazság, hogy amikor odamegyek akkor pihenek. Nincsenek kötelező munkák (természetesen, azért segítek), amitől tudnak, megkímélnek, és bizony, időnként ez nagyon jólesik. Szóval örvendtem, hogy maradhatunk, és miután a lányok felkeltek, elmentünk a boltba, majd felmentünk a strandra. Kriszta ismét elemében volt, nagyon élvezte a vizet, és ha nem lett volna sós a víz, biztos, hogy hatalmasat pancsolt is volna, így muszáj volt megelégednie a lubickolással. Borót is megmártottam, de most nem nyerte el tetszését a víz, biztos túl hideg volt neki a megszokotthoz képest.
Harmadik napon korán ébresztettek a lányok, máris a boltba mentem velük, alufóliát kellett venni a készülő ebédhez. Édesanyáék piacon, Ani készítette elő a csirkecombokat, én pedig, segítő testvér módjára, egy csésze kávéval és a könyvemmel kiültem a lépcsőre kávézni-olvasni.:p:d A tíz percből lett vagy 20 is:-$, azalatt Kriszta az udvaron öntözgette a virágokat a kis öntözőjével, illetve állandóan odaszaladt a kapuhoz, amikor hallotta, hogy lovas szekér közeledik. Boróka még csendben elvolt a babakocsiban, rázogatta a zörgőjét, majd Dédimamájával szórakoztatták egymást.:)
Ebéd után kimentem Édesanyával a kertbe (aki időközben megérkezett) és leszedtük a paradicsomot, meg jó sok paprikát, Ani és Kriszta murkot (sárgarépát) és petrezselymet ástak a másik kertben, majd összepekoltam a ruháinkat meg a többi holminkat és Édesapámmal hazajöttünk. Ani ismét jött segítségül, bár őt a tegnapi versenyvizsgája is a városba szólította, úgyhogy mindenképpen jött volna aznap. Tegnap délután, mielőtt elment volna, még együtt megmostuk-vágtuk a paradicsomot, amit ma egy kicsit átfőztem, most pedig indulok átpasszírozni. (Története van annak, hogy miért csak most. Tudniillik sehol sem találom a paradicsompasszírozómnak a hajtókáját. Minden a helyén volt a dobozban, csak az nem. Amíg a lányok aludtak, azt kerestem, de sehol sincs. Biztos akkor kerül elő, amikor már nem kell. Orvoslásképpen kölcsönkaptam Marikától a sima húsdarálóra szerelhető paradicsomszorítót, viszont azt elhozni jó két órát jelentett, úgyhogy le is tettem arról, hogy haladok valamit, amíg a lányok ébren vannak. No, de most már alusznak, úgyhogy kezdődhet számomra az ... élet:d:d:d:d ) (Csak - másik - zárójelben jegyzem le az utókornak, hogy ugyanígy sorsára vár egy nagy veder paradicsom, egy nagy szatyor uborka és a vedernyi szilva, amit tegnap hoztunk Melindáéktól, de még a paprikából, amit Idecsről hoztam sem lett lecsó.:p No, legalább amíg rákerül a sor, mindegyik paprika szép piros lesz!;):p)
Idecsen alig pár fotó készült, tekintettel az aksi kímélésére, mert voltam olyan ügyes, hogy múltkor, amikor Farkaslakán voltunk, ottfelejtettem Meliéknél az egyik akkut a 3 közül, és persze töltővel együtt maradt ott. Mondanom sem kell, hogy a harmadik akkumlátor nem is volt feltöltve.... :p:-$
Még egy hozzáfűzés. A harmadik képen Kriszta mágnestáblára készült rajza van, amire - bevallása szerint - tulipánt rajzolt. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vonatozás
2008.08.19. 07:38módosítva: 2008.08.23. 21:26
Krisztának csak most reggel mondtam, hogy megyünk Idecsre, rögtön rávágta: megyünk sztlandla is. :d:d:d
Szóval akkor strandidéző a közelmúltból:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A vonat nem vár, elindult már...
2008.08.18. 16:06
Na szóval, arról van szó, hogy kicsi lányom, gyakorlatilag pár nap leforgása alatt tanult meg ülni, mászni, térdelni és felállni.:o Az ülést, július 25-én kezdte, még amikor Szelterszen voltunk, és szüksége volt arra az egy-két hétre, ami a mászásig eltelt, hoyg meg is tanuljon ülni. Keddi napon töltötte be a 7. hónapot, és előtte való nap már mászni kezdett. Még nagyon kezdetlegesen, még nagyon rozogán, egy-két mászó mozdulatot iktatva a kúszásba, de hónapfordulóján már egészen jól ment. Harmadik napon, amikor Meliéknél voltunk, már szinte csak mászott. Mindeközben pedig (hogy pontosan mikor volt, már nem emlékszem, de nem is lényeges annyira), fel is térdelt. István a gépnél ült, Boróka mellette játszott. Amikor megálltam az ajtóban, kissé elhűltem, mert Boró térdelt, egy kézzel kapaszkodva a forgós szék emelőáleengedő karjában.:o A következő napokban a kisasszony állandóan csak térdelni akart, de kiszúrta mindig a "legstabilabb" kapaszkodókat: a babahordozó, Tündének a játék-babakocsija, a konyhai székeink. Veszélyérzete azóta is egyenlő a nullával, hiszen honnan is lenne veszélyérzete, bárhol bármiben megkapaszkodik, hogy felemelkedhessen.
Szándékosan írtam, hogy emelkedni, és nem térdelni szeretne, mert ha jól emlékszem, múlt csütörtökön a kiságyában fülig érő vigyorral és ÁLLVA fogadott. Azóta sem ismételte meg, de nagyon próbálkozik. Az alacsonyabb tárgyaknak támaszkodva fel tud állni, de egyenesre nyomni magát sokkal nehezebb. Természetesen, szerintem van még ideje, de ha ő úgy gondolja, hogy mégiscsak itt az idő, akkor állok elébe: hadd mozogjon, tornásszon, másszon, járjon. Jót tesz az egészségnek!;):):p:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fejlemények
2008.08.17. 16:47módosítva: 2008.08.17. 16:49
Végülis nem tisztázott dolog, hogy mi a pontos diagnózis, mert tekintetbe véve, hogy egy hete kapott oltást és teljes gőzzel fogzik is, a tüneteket ezek is okozhatják.
Sőt, most bejött egy újabb feljemény is, történetesen az, hogy a háta és a hasa, de méginkább a nyaka és a válla tele van apró piros pöttyökkel. Először a melegnek tulajdonítottam, mert az is pusztított itt az utóbbi napokban, de utána kezdtem kombinálni, hogy tulajdonképpen három napig volt lázas, egy napja múlt el, úgyhogy meglehet, túlvagyunk a háromnapos láz néven ismert vírusos fertőzésen. Ha meg már túlvagyunk rajta, akkor minden rendben van/lesz. Remélem, legközelebb már arról írok, hogy kicsi angyalom teljesen jól van, és akkor nyugodtan számolhatok be az utóbbi időkben történt fejlődéséről, változásáról. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boróka
2008.08.14. 18:21
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Evés II.
2008.08.13. 10:25
Már régen rájöttem arra az alapigazságra, hogy: a gyerek eszik, ha éhes. Illetve, kiegészíteném azzal, hogy eszik, ha minden rendben van vele. Szóval, jól tudom ezeket, mégis, amikor huzamosabb ideig nem akar enni rendesen nagyobbik csemetém, akkor kétségbeesem. Amikor írni szerettem volna róla épp egy ilye periódus kellős közepén voltunk, amikor Krisztasemmit sem fogadott el szívesen. Nemhogy a főtt ételeket nem, de sokszor az olyan kedvenceket sem, mint a joghurt, a tükörtojás vagy a vajas kenyér. Megesett azért, hogy teljesen kiszámíthatatlanul valamiből éppen jóízűen jóllakott, de másodjára már biztos nem kellett neki abból sem. Nos, akkoriban a második alapigazság lehetett érvényben, mármint volt valami baja a drágámnak, nevezetesen, a leghátsó rágófogai kínozhatták (azért csak feltételes módban, mert kibújni azóta sem bújtak ki), mert sokszor sírvafakadt evés közben, amikor ráharapott az ínyére. Egy idő után mondogatta is, hogy "bújik a fogad".:)
Ebben az időszakban jöttünk rá, hogy mennyire szereti a müzlit, bármilyen formában: tejben, joghurtban, gyümölcspépben vagy csak úgy, magában rágcsálgatva. Nagyon örültem ennek, mert így szinte minden tápanyagot megkaphatott belőle. A reggeli és esti tejcsi szerencsére továbbra is kedvenc, látni kellene azt az örömöt, amikor meglátja, illetve megkapja a tejesüveget!:)
Tulajdonképpen nem volt miért aggódnom, csakhát amikor huzamosan, napokig, heetkig hiába főzök, nem eszik levest vagy más meleg ételt, persze, hogy a józan ész is szabadságra indul!:-$
Aztán volt pár napig Anyuéknál, amikor azt mondták, hyog enm volt baj vele, rendesen evett. Amikor hazajött aztán valóban, jobban evett, mint azelőtt, nem volt cirkusz minden étkezéskor. Majd ismét jött egy válogatósabb időszak, de azóta azt mondhatom, hogy kimondottan jól eszik. Igaz, hogy délelőtt általában csak gyümölcsöt kap (vagy müzli, joghurt, mindenesetre, valami könnyűt) és ha nem akar ebédelni lefekvés előtt, nem is erőltetem, mert akkor tudom, hogy farkaséhesen ébred. Vagy ha mégis alvás előtt eszik, akkor ébredéskor biztos nem éhes, ezért megvárom, hogy ő szóljon. És bizony, szól, ha éhes. Sokszor előfordul mostanában, hogy jön és kijelenti: eszünk valamit. Általában a kívánságát is hozzáteszi, hogy mit szeretne enni. Ha helyénvalónak találom, teljesítem is. :)
Nasit nem kap, csakis evés után, igyekszem, hogy az is egészséges legyen, amennyire lehet: pattogatott gabona (pufarin), pufulec, kukoricapehely, müzli, néha azért csokit is kap, vagy kekszet, nápolyszeletet. Most nyáron a fagyi is kedvenc. Mindezeket persze, nem egyszerre, egy napon kapja, hanem csak rendre.
Tegnap alvás után ebédelt, evett egy tányérka gulyást. Utána adtam egy fél szelet fehér házicsokit, majd mesenézés közben kapott két maréknyi színes pufarint. Időben ez eléggé elhúzódott, gondoltam, lefekvés előtt nem kell már semmi neki a tejen kívül, mégis megevett egy tükörtojást.:)
Múlt hét óta, amióta szólt Meli, még adok neki valamit: pár szem mazsolát. És láss csodát, valóban rendben tartja a székletét, általában naponta kétszer kakil most, pedig eddig sokszor napokig nem volt, majd kínlódott vele.:(
Szóval, nincs miért aggódnom. A lányom tudja, mikor mennyire van szüksége a szervezetének, és azt hiszem, jobb, ha rábízom magam, mintsem állandóan csak gyötrődnék illetve állandóan csak tömném ezzel vagy azzal.
Amit elfelejtettem leírni, hogy most, mióta szezonja van, irdatlan mennyiségű dinnyét képes megenni. Nagyon szereti a görögdinnyét, viszont egyenesen imádja a sárgát. Volt, hogy megkérdeztem, mit szeretne ebédelni és sárgadinnyét! - volt a válasz. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kicsi Boló, nagy Kliszta
2008.08.12. 18:58
A Borókát "jól" ejti első perctől, csak az r-rel van gond, így aztán Kriszta-nyelven ő a kicsi Boló. :)
Jóideje különbséget tesz a különböző méretű tárgyak között is, rangsorolja őket. Így van rengeteg "kicsi" babája és egy "nagy" babája. Ugyanígy az egérkéi is 3 kategóriába vannak sorolva: kicsi egélke, közepesz egélke és nagy egélke. :p:d A homokozós dobozait is nagyság szerint pakolgatja, de a sárga fürdős kacsák sem ússzák meg a "beskatulyázást". Így kezdődött. Szépen, lassan a tárgyakkal, majd mindinkább kiterjesztette mindenre. Most már különbséget tesz a kisbabák, a kislányok, kisfiúk és nagy fiúk között.
Valahogy észrevétlenül történt mindez. Egyszerűen, tudja. Hogy tanítottuk-e? Nem tudom. Hogyha valamit rosszul mondott, biztos kijavítottuk, mint bármivel kapcsolatban, de direkt, nem emlékszem, hogy "tanultuk" volna.
Most már kikéri magának, ő NEM kicsi Kliszta, hanem NAGY Kliszta. Ha megkérdezem, ki a kicsi, akkor rögtön rávágja: Bolóka. Sokszor csak úgy is nevezi: Kicsike. Ha felkelés után meghallja a hangját, rohan hozzá és ujjong: felkelt a Kicsike. :) Akkora szeretettel néznek ilyenkor egymásra! Sőt, a Boró tekintetében valami csodálat-szerűt is látni vélek, mintha felnézne a nővérkéjére. :)
"Nagy" Krisztám viszont gondban van valamivel. Ha Boló kicsi és Anyucika vagy Apucika nagy, nem tudja magát hova sorolni. Ha csak párról van szó (pl. ő és Boróka vagy István és ő maga), akkor nincs gond. De ha már három valamit kell összehasonlítani, már nem megy. Érdekes, számára ez nem olyan, mint a három egérkéje. :)
Mindezt nem azért írtam le, mert elvárnám a lányomtól, hogy ilyen árnyalatnyi különbségeket (legalábbis az ő szemével nézve) észrevegyen, tudjon, hanem csak mert a mindennapok hozzák magukkal az eseményeket, a szituációkat, és ha valamit kérdez tőlem, nem tehetem meg, hogy ne válaszoljak. Sőt, állandóan provokál az ilyesmivel, vannak dolgok, amit napjában milliószor elmondat velem vagy ő maga ismételgeti.
Ígyhát szárnyait nem szegem, hanem hagyom fejlődni, tanulni olyan ritmusban, ahogyan neki szüksége van rá. :)
Szép és okos lányom 2 évesen és 4 hónaposan. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Múlthét szerda
2008.08.12. 09:00
Múlt héten szerdán, vendégeskedtünk.:) Igaz, lehet, hogy a hátuk közepére kívánták az olyan vendéget, aki hajnalban érkezik és majdnem éjfélkor jön el:o:-$, de állítólag;) mégsem működtünk púpként, úgyhogy, mi ki is használtuk az alkalmat, a gyönyörű időt, a semmittevést és voltunk olyan pofátlanok, hogy nagyon, de nagyon jól éreztük magunkat.
Meliéknél voltunk, Farkaslakán.:) Istvánnak bejött az a szentegyházi munka az öntödében, és úgy döntöttük, hoyg kihasználjuk a fuvart és Meli-Tündézünk egyet, míg ő olvad az öntödében. Ezért indultunk olyan korán és jöttünk el olyan későn, mert ilyen hosszas volt neki a munkája.
Visszatérve magára a napra, a lányaim nagyon ügyesen ébredtek, miután pedig hajnali fél 6-kor elindultunk, mindketten visszaaludtak. Nem is ébredtek ismét, csak Meliék kapujában.:) A gyors lepakolás után a csajok már kezdték is birtokba venni Tünde játékbirodalmát, és Tünde is aktívan bekapcsolódott. :) Hintalovaztak, babáztak, majd reggeliztek, amikor pedig az udvar nagyjából felszáradt, kimentünk homokozni. A két "nagy" lány teljes egyetértésben játszott egymással, csak alig fordultak elő enyém-tiéd viták. rendszerint közbe sem kellett lépni, mert megoldották maguk között. Az idő szépen kiderült, meleg lett, bár néha fújt a szél, de azért lehetett pancsolni. Meli vizet engedett a medencébe, majd öntött bele egy kis meleg vizet is, és a lányok pancsoltak egy jót. Ebéd előtt még elmentünk a boltba, a csjok békáztak (azaz lesték volna őket az árokban, ha lettek volna:p) majd hazafelé kutyáztak. Ugyanis egy aranyos kutyuska utánunkszegődött és eljött a boltig, majd onnan vissza, egészen hazáig. Most már úgy is néz ki, hogy gyökeret vert Meliéknél.:)
Mindkét lányom ügyesen elaludt délben, Krisztát a szokásosan fektettem, mint itthon, és abszolút nem zavarta az idegen ágy, környezet. Boró csak később aludt el, kinn, mert ő délelőtt is nagyot aludt. Boró délelőttje is mozgalmasan telt, ügyesen gyakorolta új technikáját a mászást. Illetve bevetette a másik új technikáit is, a feltérdelést és féligmeddig-felállást. A baj csak az volt, hogy mindig valami instabil tárgyba kapaszkodott - rendszerint a babahordozóba -, de szerencsére nem hagytuk, hogy valami baj történjen.
Alvás után ismét pancsi volt, hintázással, homokozással megspékelve néha, majd a kutyussal való játszással. A játszás annyit jelentett, hoyg főleg Kriszta félt a kutyától aztán pedig megbátorodva, először egy fűszállal, majd a kislapáttal próbált bátorodni, meg-meglegyintve a kutyulit.
A nagy kisasszonyom úgy evett aznap, mint akit éheztetnek. De Tünde is! Másnap állítólag már ő is csak nyammogott, nem úgy ment az evés, mint amikor társsal történt. Estére Kriszta megevett egy tálka gyümölcslevest és még másfél túrós gombócot is. Csak néztem, hogy még hová fér valami belé.
Este elmentünk a szomszédba tejért, a csajok megbámulták a bocikákat az istállóban, majd lefekvésre került sor. A szokásos módon, mint itthon, úgy fektettem le őket, amikor megérkezett István, fél 11 előtt pedig csak bepakoltuk őket az autósülésekbe és az autóba. Nem is ébredtek meg, sem az úton hazafelé. Itthon Boró szopizott egyet, de Kriszta reggelig aludt egyhuzamban.
A csendes pillanatokban, amikor a lányok aludtak vagy összhangban eljátszadoztak, mi Melivel rengeteget beszélgettünk, csak jöttek a témák, jöttek, egyikből a másikba ugrottunk, belekezdtünk valamibe, majd elkanyarodtunk, aztán ismét vissza, szóval, kidumáltuk magunkat eléggé, bár leszögeztük, hogy nekünk 3 nap is kevés lenne, ha egyfolytában is beszélgetnénk. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Augusztus 10-e
2008.08.12. 08:03
Igaz, izgalommal kezdődött a nap, mert az éjszaka elkészített torták, amiknek meg kellett volna keményedniük a hűtőben, reggelre úgy lötyögtek, hogy csak merítőkanállal lehetett tálalni:o:-$, de asztán helyrehoztuk a problémát. Hamarjában készítettem egy másikat, amibe a recept szerinti konzerv-ananászt tettem bele és nem a friss gyümölcsöt. Most már legalább tudom, hogy többé nem szabad "rendes" ananásszal készíteni.:p:p:p
Jól mondják, hogy csak a saját bőrén tanul igazán az ember!;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
És vannak különlegesek is
2008.08.09. 16:30
Mert talán nem kellett volna pont ma... talán még ráért volna... talán nem is kellett volna egyáltalán.... talán...
Mert nem illik a szülinapján senkit sem pellengérre állítani! Főleg nem egy olyan valakit, mint István, aki különben gondos, szerető férj és apa, aki kiveszi a maga részét a munkákból (beleértve a házimunkát is néha), illetve a gyereknevelésből. Csakhát aznap éppen borult a bili vagy betelt a pohár, vagy bárhogy is neveznénk, de kissé elegem lett a dologból.
Csakhát ez is olyan, mint a repülőszerencsétlenségek.:o Ha lezuhan egy gép, azt már az egész világon tudják, az összes csatornán arról tudósítanak, mindenki arról beszél... miközben senki sem említi meg a többszáz járatot, ami naponta sikeresen, baj nélkül célba ér.
Kár is minden további szó, mert nem is az a lényeg. Az a lényeg, hogy Istvánom ma Krisztusi korba lépett. Kezd "vénülni" az én 25 éves fejű örökös kamaszom.:)
Nem tudom ő hogyan értékelné a letelt éveket. Én úgy gondolom, hogy nemcsak, hogy nem voltak hiábavalóak, hanem sikeres, gazdag évek voltak. Nem a pénzre gondolok, bár arra sem kell panaszkodnia, hanem arra, hogy becsületes, szerető családba született, ahol tisztességgel és a legtöbbet adva neki(k) nevelgették; iskolát, egyetemet jó eredményekkel végzett és fejezett be, mérnökként pedig nagyon jó, elismert szakember. Van itthon egy felesége, aki nagyon szereti őt és két gyönyörű szöszi angyalkája, akik mindig repesnek az örömtől, amikor meglátják.
Hogy mit tartogat az élet számára ezután, nem tudom, senki sem tudja, csak a Jóisten, de ha csak ennyit is rendelt számára, ami már most megvan, már akkor is elégedett lehet.
Isten éltessen sokáig, Tatuskám!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vannak rossz napok is
2008.08.09. 07:24módosítva: 2008.08.09. 07:29
Egész délelőtt főztem, olvadtam a nagy melegben a konyhában, mert a tárva nyitott ablak sem ért semmit a hőség ellen. Leves főtt, húst sütöttem, rizset főztem, közben a vacsorához való vineta (padlizsán) is sült a sütőben, hát azt hittem, megkukulok. Persze, közben a két csajszinak is a kedvében kellett járni, illetve a két fiút is szemmel tartani, hogy nehogy összevesszenek a számítógép előtt. Amúgy is később lett meg az ebéd, de amikor láttam, hogy lassan tudok elkészülni mindennel, Benit is bevontam: megtisztította és megvágta a zöldségeket a salátához. Mindezek mellett, még normális nap volt a délelőtt, az ebéd jó hangulatban telt, utána kávéztunk, beszélgettünk, majd István és Zoli "beszaladt" a városba élprofilokat venni a csempézéshez. Egy kiló barack vásárlásával is megbíztam őket.
Én folytattam konyhai munkáimat, romeltakarítás, mosogatógépbepakolás, vinetatisztítás, illetve azt mondtam, ha már ilyen főzős napom volt, odateszem a másnapi ebédet is, hogy ne kelljen ismét elölről kezdenem majd mindent. Ez mind szép és jó volt, a dologba csak Boróka szólt bele. Ébredése után már szokatlanul rosszkedvű volt, csakis az ölemben - igen, csakis az ÉN ölemben - volt hajlandó meglenni, de végül odajutottunk, hogy még nálam is magából kikelve ordított. Eleinte még át-átadtam Beninek, hoyg haladhassak a munkámmal, de amikor úgy sírt, nem is tehettem, nem is akartam. Persze, mindent megpróbáltam: szopi, víz, étel, Chamomilla, fogzselé, játékok, semmi sem használt. Aztán kitaláltam, hogy levisszük hintázni. No, ott elvolt Benivel vagy negyedórát, és még vagy 10-15 percet utána a babakocsiban sétálva, és kész. Már este fél 9 volt és Istvánék még sehol.
Amikor felhívtam őt valamikor fél 6-6-kor, nagyon mérges volt, mert nem találtak profilokat, legalábbis bárhová mentek, nem volt külső és belső profil is ugyanabban a színben, modellben. Szavaiból úgy vettem ki, hogy már elege van az egészből és hazafelé tartanak. Erre meg még néhány óra múlva sincsenek otthon. Amikor fél 9-kor ismét felhívtam, a háttérből a Selgros-i hangosbemondót hallottam. Úgy felment a pumpám, azt hittem menten felrobbanok. Már nem is tudom, hamarjában mit hadartam neki, de tudom, hogy azzal fejeztem be, hogy a fene egye meg azt a sört. Mert tudtam, hogy ott a sört vette meg, mivel előző nap becseréltük a ládát. Ha barackot is hozott volna, talán jobban tolerálom a dolgot, de állítólag az egész városban nem találtak normális barackot, és így inkább nem vettek.:-@
Amikor beállítottak, Boró még mindig rossz passzban volt, bár már akkor készítettem elő a lefekvéshez. Természetesen, Kriszta mosdatása, rendezése, lefektetése 100%-ban Istvánra hárult és nem is volt egy szava se ellene. Amikor Boró elaludt, és csend lett a házban, akkor tört ki belőlem az elkeseredés, de egy kiadós sírás és István vigasztalása után lassan megnyugodtam. Vacsoráztunk és egyetértésben feküdtünk le, de azért elhatároztam, hogy ezután én is csinálok magamnak olyan programot, ahová nem viszem magam után az egész pereputtyot. Volt ilyen, míg csak Kriszta volt egyedül, lesz ilyen ezután is.
De hogy mikor kezd(het)em el hatályba is léptetni, azt még nem tudom.:p:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ha augusztus, akkor "vásár"
2008.08.08. 17:20
Aztán egy időben nem szervezték már. Vagy nem jött hinta, ami akkor, gyerekfejjel, akkora szomorúságot okozott, hogy sírni tudtam. Aztán már árusok is kevesebben jöttek, sőt a vonat is kevesebb látogatót szállított.
Néhány éve viszont ismét van vásár, bár most egyáltalán nem csigázza fel a fantáziámat. Más szemszögből látom a dolgokat és csak az egymást agyontaposó lábakat, a nagy tömeget látom magam előtt, ha rágondolok. Ennek ellenére az esemény jó alkalom arra, hogy a család "másik" része is összejöjjön egy kis találkozóra, együttevésre, beszélgetésre. A vásár már másodrendű, bár tavaly azért idejében kimentünk és meghallgattunk/néztünk néhány fellépő néptánccsoportot, énekest, de idén alig a végén, amikor az árusok már kezdték összeszedni portékáikat, akkor etettük útba, hazafelé jövet. Mert azért elmentünk otthonról, csak nem a vásárba, hanem a strandra. Tavaly már voltunk Krisztával itt a sósvizű strandon, és most is nagyon élvezte. Valahogy mintha az anyjára ütne a kisasszony (bár lehet, hogy az apja is ilyen volt annakidején;):p), mert hiába kérdeztem, hogy fázik-e, reszkető ajkakkal állandóan azt hajtogatta, hogy nem.:):):) Persze, tudtam, hogy valóban nem fázik, hisz a 25-26 fokos víz nagyon kellemes volt, bizony én is nagyon élveztem! Kriszta annyira bátran ment bele a vízbe, hoyg még én is meglepődtem. A legcsekélyebb félelemérzet nélkül, mintha mindig is vízben élt volna. És mennyire vigyázott, hogy ne pancsoljon túlságosan a kezével-lábával, mert nagyon sós a víz és ha a szemébe megy, nem lesz kellemes! Vittünk úszógumit és az újonnan vásárolt karúszókat. Karúszóim sosem voltak, nem tudtam, mennyire jók, mennyire biztonságosak, de szerencsére jö döntés volt megvételük. Kriszta ügyesen mozgott velük, ha nem lett volna sós a víz, akkor 2-3 méteres körzetben is elengedtem volna magam mellől. De az úszógumi sem maradt szárazon, azt főleg Artúrka használta, aki már alapból visszahúzódóbb típus, a vízzel is ezért sokkal nehezebben barátkozott. Hiába volt az úszógumi, csak szorította, szorította a kezemet, nyakamat, és bár nagyon élvezte ő is, végig éreztem rajta a feszültséget. Önszántából jött be mindig a vízbe, de önszántából is kérezett ki. :)
Nem tudtam, hogyan fogom majd Krisztát kiszedni onnan, és már nem is emlékszem, hogyan alakult. De aztán a két gyerek homokozott egyet, közben volt egy fagyizás is, majd Kriszta nemalvás miatti hisztije kezdett túlzott méreteket ölteni és inkább hazaindultunk. Igaz, ekkor már csak Ani volt ott velem és a két lányom, a többiek, rendre mind hazaszállingóztak. Még megáltunk egy napszemüveget venni Krisztának, ez volt Anitól a vásárfia;) és aztán mi is mentünk.
Boróka irtó aranyos, csandes bogár volt azon a napon, alig lehetett hallani a száját. Elaludt még otthon, mielőtt elindultunk a strandra és végigaludta a fürdőzést és a homokozást. Amikor felébredt, leültünk magyarói Irénkéék pokrócára és egy fürdőlepedőbe burkolózva szopizott. A lábacskáit megmártottam a vízben. Sajnos akkorra a nap már elbújt, különben ő is fürdött volna, ha élvezte volna. A hazautat (ez még csak az ottani hazaút, édesanyámékhoz:)) a babakocsiban ülve, nézelődve, dumálgatva tette meg.
Mire megérkeztünk, a pasik is megjöttek, ugyanis István, Csaba, Zoli és Beni halászni mentek a Marosra. Halat ugyan nem fogtak (legalábbis nem számottevő mennyiséget és méretűeket, ezért vissza is engedték őket), de legalább fürödtek egy jót. A sült kolbászos-micces vacsora után mi már haza is indultunk, útbaejtettük Beresztelkét, hogy Istvánék elhozzák a következő heti munkálatokhoz szükséges gépeket és Zolinak a ruháit, majd kb. este tízre otthon voltunk. A csajokat lefektettük (Kriszta fürdött is, Borónál kihagytuk), majd mi még beszélgettünk, pakolásztunk egy kicsit.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kreatív Blogger
2008.08.07. 19:57módosítva: 2008.08.07. 22:14
És mivel így már nem lehet elmenni a "dolog" mellett anélkül, hogy megírnám én is a magam listáját, hát beszállok.:)
Az is hozzátartozik a történethez, hogy azért már elgondolkodtam, hogy én kit tartanék érdemesnek erre a díjra és magamban már jellemezgettem is őket (mondjuk, ez még akkor volt, amikor először olvastam róla Timiék naplójában), de nem akartam nagy feneket keríteni neki (bár az időm sem engedte volna eddig), mert az 5 darab "kedvencet" túl kevésnek tartottam, és úgy gondoltam, hogy igazságtalanságot követnék el egyesekkel szemben.
De akkor most mégis nekiállok és leírom úgy, ahogyan "kell".:)
Szóval, azt hallottam, na jó, olvastam, hogy:
1. A díj logójának meg kell jelennie az oldalon a menüsorban.
Itt van:
2. Az adományozót ki kell linkelni (ha sikerül).
És miért ne sikerülne?;):p
Itt vannak... Kristóf Manócska: http://www.babaszoba.hu/services/blog/siszianyu
és Dorka a családban: http://www.babaszoba.hu/services/blog/doricia
3. További 5 blog-barátot kell kreatívnak nevezni és kilinkelni.
Még egyszer - a lista részemről korántsem teljes, a sorrend pedig abszolút nem jelent rangsorolást, de valahogy mindenképpen le kell írni azt az ötöt!!!
Négy a lány, azaz Szilvi és az ő gyönyörűséges csajai - http://www.babaszoba.hu/services/blog/zitaemmaklaraimola
Szilvi, számomra a családod, de főleg Te, egy mintakép, a türelem, a soha el nem fogyó energia, a mindig-találjunk-ki-valami-újat mintaképe. A lányokról csakis szuperlativuszokban írhatnék, legyen szó bármiről. A naplótokat állandóan olvasom, de sajnos, most már ritkábban írok. Viszon továbbra is nagyon szeretlek Benneteket!!!:)
Csombinik: Benedek és Zsófia - http://www.babaszoba.hu/services/blog/csombini
Kata, amikor soraidat olvasom, sokszor azt képzelem, hogy én írtam. Vagy megelőzöl valami olyan témával, ami nálunk is éppen aktuális és szeretnék írni róla. Sokszor előfordult, hogy azon "bosszankodtam" Téged olvasva, miért nem nekem jutott eszembe a dolog, hiszen a mi családunkban is létezik, de talán fel sem figyeltem rá. Mindenesetre, nagyon tetszik a stílusod, a fogalmazási módod, és mindig nagyon szívesen olvaslak. Annak ellenére, hogy a hozzászólásaimból ez nem nagyon derül ki az utóbbi időben.:-$:p
Dorka a családban-és a család néha nem mindennapi napjai!!! - http://www.babaszoba.hu/services/blog/doricia
Hát hogyan is lennének mindennapiak a mindennapok egy olyan gyönyörű, okos és ügyes és ... stb. csodalány mellett?:) Tita, lenyűgözöl! Annyira szépen, szívhezszólóan írsz, máskor meg őszintén, szívbőlfakadóan, megint máskor pedig megragadva a dolgok lényegét, az utolsó atomig lebontva, kivesézve a témát! Csodállak és szeretlek. Örülök, hogy Rádtaláltam. :)
Hanna és az ikrek követendő lábnyomai - http://www.babaszoba.hu/services/blog/hanna
Ágnes, bár nem tudod, hogy olvaslak, mert a ritkánál is ritkábban írok, de már babaszobáskodásom elején Rádtaláltam. És megkedveltelek.:) Szilvihez hasonlóan, csodállak az energiádért, a türelmedért és főleg, hogy olyan következetesen, példaértékűen nevelgeted tündéri okos lányaidat. Bár a naplódból nyilvánvaló, hogy jó anyagi körülmények között éltek, nagyon tisztelem Benned azt, hogy sosem elsőrangű dolog, ha valamit vesztek a lányoknak vagy olyan élményt biztosítotok számukra, ami másnak talán lehetetlen. És ahogyan a férjedről írsz... csakis olyan feleség írhat így, aki teljes szívéből szereti a párját. A naplódat, családodat legegyszerűbben így jellemezném: hol szeretet, ott minden. :)
Zoé, Máté, Napsugár - avagy, túl egyszerű volt az Életünk - http://www.babaszoba.hu/services/blog/zoemate
Tulajdonképpen egyidős lányaink hoztak össze bennünket, egy szülinapi torta kapcsán;):), de egy remek embert ismertem meg benned, Evelin! Tetszenek az írásaid, tetszik a humorod, "tetszenek" a gyerekeid, akiket szintén csak legekkel jellemezhetnék. Azért most nem teszem, mert úgyis tudod te, hogy milyen szépek, ügyesek, stb. :) És nem utolsó sorban tetszik a szalagos fánkod is!;):)
Sajnálom, ha elköltözöl innen, de remélem, megírod majd, hogy mi az új címed!:)
4. A kiválasztottaknak pedig üzenetet hagyni.
Üzentem.:):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Itthon, már egy hete
2008.08.02. 17:09
Jött Anyu és falicsempét vásárolni mentünk. Üzletbe be, ki, majd a másikba, majd a harmadikba, aztán vissza, majd ismét vissza, útközben még beugrani más helyekre is, hátha... Huhh, mindezt harmincfokos melegben, 3 gyerekkel. Mert ahol volt szép csempe, ott nem volt nekünk elegendő a bordűrből, máshol volt szép bordűr, de nem volt tetsző csempe, no, de aztán mégiscsak sikerült úgy szorozni-köbözni, hogy jó legyen szemnek is, zsebnek is.:p Amikor kivittük Anyut, Apu alig hitte, hogy csak ezt csináltuk aznap. Vele nem lehetett volna, az biztos.:p:d
Kedden lejött Melinda is segíteni Anyunak fenn a háznál: a gázcsöveket festette. Anyu adott egypár hozzávalót, hogy másnapra ebédet készítsek, azzal úgy elúszott a délelőtt, hogy mire du. 3-kor eljöttek ebédelni csak épphogy kész lettem, de a lakás többi része még eléggé szaladóban volt:-$. Restelltem is a dolgot, az igaz, de egyszerűen egy percet nem álltam, mégis alig végeztem.
Melinda másnapra is maradt, befejezte a csövek festését, majd délben valamikor Istvánnal hazament. István akkor elhozta Anyu kamrájából a polcot, amit csütörtökön és pénteken Benivel együtt lefestett. Közben a pince szellőzőnyílását is kitisztította, csövet tett oda, hogy többé ne tömítődjön, a kazánunk ellenőrzését is elintézte, illetve állandóan fel-felment a házhoz, Anyut vinni-hozni, a munkásoknak keze ügyében lenni, ha valamire szükségük van, mert ezen a héten jöttek a kőművesek is vakolni, úgyhogy a szabadsága alatti pihenésből többé semmi sem lett. Legalábbis az elmúlt héten nem, de a következő hét sem ígérkezik nyugisabbnak, az biztos. Eközben én itthon a szokásosat végeztem. Azt hittem, sosem érkezek a mosás-hajtogatás végére, a lakásban sosem lesz normális rend. Amikor a konyhám már kinézett valahogy, biztos neki kellett fogni ismét főzni, amikor meg a lakásban sikerült rendet vágni, már biztos este volt és az újbóli ágyvetéssel ismét felfordult minden.:p De a lányokat sem lehetett hanyagolni, játékra, sétára volt szükségük, és bár Dávidka ideig-óráig tudta őket szórakoztatni, az mégsem volt elég. Tegnap este meg jól kitaláltam a dolgokat:p:). Krisztát Dávid hintáztatta lenn, a garázs mellett, Borót pedig Beni sétáltatta a babakocsival. Az volt a szándékom, hoyg azalatt az órácska alatt, amíg elidőznek kinn, megsütöm a vacsorához a palacsintát. A masszát viszont még össze sem kevertem, Dávid már hívott, hogy Kriszta többé nem akar hintázni, majd kb. 10 perc múlva Beni is Boró nyűgösségére hivatkozott. Megsült 5 palacsinta, amiből kettőt Kriszta vacsorázott meg, 3-at pedig Dávid vágott be kutyafuttában, mert éppen akkor érkeztek Anyuék, és vitték őt haza magukkal. A lányokkal már nem lehetett bírni. Én Borót fektettem le, a közben hazaérkező István pedig Krisztát vette kezelésbe. Végül megsültek a palacsinták, jól is laktunk mindannyian. István még sosem evett palacsintát ilyen jóízűen. Bármivel is töltöttem, neki 1-2 csúszott le kénytelen-kelletlen, most vagy ötöt is megevett. Hogy mivel töltöttem? Hát fagyival!;););)
A tegnap nagyon későn ért véget számomra és a ma nagyon korán kezdődött, mert Istvánnak reggelit adtam fél 7-kor, amikor elindult zenélni. Már reggel jó meleg volt, ezért olyan mehetnékem támadt.:-$ Már kezdett elegem lenni a strapából és hajrából, mára lassítást parancsoltam. Gondoltam, meglepem a gyerekeket és kiruccanunk az állatkertbe.:) Pont jókor jött Sanyi az itthon maradt mikrofon után, mert így kivitt ő minket, nem kellett oda is taxizni. Kellemes hűvösség fogadott az erdő szélén és az állatkertben is szinte végig árnyékban sétálhattunk. Kriszta már szinte ismerősként mozgott a ketrecek között, mindinkább lenyűgözték az állatok. Például eddig főleg a nagymacskák érdekelték, most viszont a tengerimalacok és a majmok iránt mutatta a legnagyobb érdeklődést. - Nézzük meg a csúnya fenekű majmokat - hajtogatta. :d A kígyókat eddig sosem értékelte, most izgatottan nézegette mindegyiket és mondogatta, hogy ez Ká, ez sárga Ká, stb. A halacskák továbbra is a kedvencek közé számítanak, vagy 3x-4x is körbejárta az akváriumokat. Amikor már mentünk volna kifelé, ő ismét észrevette a túloldalon lévő halakat és nagy csatakiáltással indult újból és újból a felfedezésükre. Végül csak Beni ölében tudta elhagyni a terráriumot.:):p
Boróka? Korához méltóan viselkedett. Bemenetkor még vígan ücsörgött a babakocsiban, majd egy kiadós szopi után jót aludt a friss levegőn.:p Éppen a halacskáknál ébredt fel, ezért azokat megmutattam neki. Kíváncsian szemlélte őket, simogatta is az üvegfalakat, de ha kikerültek látóköréből, már el is felejtette őket. Végülis tudom, hogy majd olyan másfél éves kora körül kezd érdekes lenni számára az állatkert, addig talán inkább csak nekünk az. Mármint már nekünk sem, ha ilyen gyakran járunk:p, de sétának legalábbis mindenképpen jó. Most is alig érzem a lábaimat.
Ma nem vittem fotomasinát magunkkal, pedig nem ártott volna. De mindig minden nem juthat eszembe nekem sem, ugye?;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Utolsó nap - szombat
2008.08.02. 15:51
Mégis, aznap reggel, már nem fértem a bőrömben, alig győztem kivárni, hogy a lányok és a többiek felkeljenek, hogy szoptathassak, etethessek, öltöztethessek, majd pakolhassunk és indulhassunk. Fura dolog. A reggel a szokásosan indult, de utána rögtön felfordult minden, a csomagok a szoba közepébe kerültek mi meg térültünk-fordultunk, tettem ki a teraszra Istvánnak a kész pakkokat. Ez a kb. másfélóra kitűnő alkalom volt Krisztának, hogy barátságot kössön a bácsikkal is, akiktől előző nap jócskán félt, most viszont még a "mumus" Gyula bácsival is szinte puszipajtás lett. Béla bácsi segítségével nagyokat ugrott a magasba, ugyanakkor szakszerűen ugráltatták Zsuzska nénit és Marika nénit is. :d
Amikor pakolni kezdtünk, jobbanmondva már előtte, amikor reggeliztünk, Borókát Zsuzska néni elkunyerálta és a többiekkel közösen pesztrálgatták, babusgatták. A kisasszony nagyon jól elvolt, élvezte a sok hucupálást, fenékriszálást, magasbalendítést. Hálás is volt, mert hatalmas mosolyokkal, nevetésekkel jutalmazta az akciókat, a "szórakoztató személyzet":p pedig nem győzött csodálkozni és csodálni, hogy milyen jókedvű, derűs csajszi a lányom. Mire indultunk volna, jócskán elfáradt, így a szopi, majd a szinte egyórás döcögős út csakis ráadás volt a jó alváshoz.:d
Az idő - örömünkre :o:p:-$ - elromlott, mire Udvarhelyre érkeztünk, már szemerkélt, majd Korondon jól esett is. Aztán egészen hazáig ugyanilyen esőből ki, esőbe be-utunk volt. Két minimegállót azért tartottunk. Udvarhelyen muszáj volt útbaejteni a már jól ismert Frieske Pan-t, ahol feltankoltunk finomabbnál finomabb sütikkel, és megcsodáltuk a cukor- és marcipánszobrász mesterműveit. Aztán Korondon is megálltunk egy kicsit, Anyunak káposztagyalut kerestem és vásároltam, Krisztának pedig egy puzzle-szettet vettem ajándékba.
Útközben úgy döntöttünk, hogy otthon csak annyira állunk meg, míg István megírja dvd-re a kiándulási fotókat, hogy odaadhassuk Sanyikáéknak is, és elfogadjuk a főttkukorica-evésre való meghívást Anyuéktól. Kimentünk Sárpatakra, Sanyikáéktól mézet vettünk, addig a nagyszülők unokázhattak egy kicsit, majd Dávidkával bővülve estére érkeztünk haza. A kipakolás után már csak annyi idő volt, hogy vacsorázzunk és lefektessük a bandát.
Ezek a tájképek is a kiránduláson készültek, illetve néhány már a hazaúton a Vargyas völgyében, a természetvédelmi zónában, az utolsó kettő pedig az udvarhelyi cukrászdában.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ötödik nap - péntek
2008.08.02. 07:35
Múltheti péntekünk az "öreges" napunk volt.:) Azaz az "öregeket", Zsuzskának a szüleit, és még két másik középkorú párt vártunk, akik váltottak minket a nyaralóban. Marika nénit egyből felismertem, mármint tudtam, hogy ő Kingának az édesanyja, mert nagyon hasonlítanak termetre is, de a hangjuk is szinte egyforma, Zsuzska néni személyében pedig egy nagyon fiatalos, jókedélyű asszonyt ismertem meg, akit Kriszta is elsőként a szívébe zárt. No, de kicsit előreszaladtam, azért addig még történtek dolgok!
A délelőtt hamar elrepült, bár megint szomorúak voltunk az idő miatt. Nem esett, csak egy finom permetféle szállt az arcunkba és szerencsére ez is elég hamar eltűnt. Kiderült az idő és nyomban jobb kedvünk lett. A férfiak Szentegyházára mentek az öntödébe:o, ugyanis Istvánt hívta az egyik ügyfél, hogy valami probléma van. Amikor megtudta, hogy ott vagyunk tőlük pár km-re hajlandó volt utána jönni, csak, hogy megnézze a bibit és majd döntsenek a továbbiakról.
Ezalatt mi a gulyást főztük koprodukcióban, mert mindegyikünk csinált valamit: Én a szalonnát daraboltam, a hagymát pucoltam, aprítottam, Zsuzska a kolbászt karikázta, a hagymát dinsztelte, Dalma pedig a krumplit hámozta-darabolta. És hogy ne csak a mi érdemünk legyen minden, a tűz megfőzte!:p Jó nagy adag készült, hogy nekünk és az újonnan érkezőknek is elegendő legyen, mert az a szokás járja a háznál, hogy aki éppen ottvan, étellel várja az újakat.:) Nagyon jó szokás szerintem, így az érkezők érzik, hogy szívesen várják őket, és még finomat is esznek!:);)
Amikor a lányok elaludtak - persze, csak a két nagy, Boróka aznap éppen kontrába aludt:d -, egyikünknek ott kellett lenni, hogy ha Zsófitól, aki az emeleten aludt, mocorgást hallunk, rögtön ott lehessünk. Én maradtam elöl és hogy ne teljen fölöslegesen az idő, no meg Boró is partner volt;), takarítgattam. Sepertem, szőnyeget ráztam, felmostam a teraszt. Eközben Borót a Marika néniék bejáratához tettem le egy pokrócra, néhány játékszerrel együtt. Állandóan szem előtt volt, nem lehetett baja. Nem is lett, viszont történt valami más.:o Amint egyszer rápillantok, két nagy kerek szemmel és egy fülig érő szájjal, diadalittas tekintettel nézek szembe. Hanem a lényeg azon volt, hogy a kisasszony ÜLT!!!!! Egyedül, egyenes derékkal, mindenféle támaszték nélkül. Boróka 6 hónaposan és 20 naposan, július 25-én felült. Ez most jutott eszembe, hogy tavaly, ezen a napon éreztem először a mocorgását a pocakomban. Legalábbis akkor éreztem őt először úgy, hogy biztos voltam benne, hogy ő az.:d
Érdekes, akkor eszembe sem jutott lefotózni, valahogy annyira meglepődtem, hogy ez ki is ment a fejemből. Itthon is csak pár nap múlva készítettem róla az első képet.:-$
A nap hátralevő része már gyorsan telt, volt eső is, napsütés is, hideg is, meleg is, volt játék a "nénikkel-bácsikkal", volt dinnyeevészet, volt világgámenés Krisztával a dombig, ahol törtük a diót:p és szédültünk:o:d (addig forogtunk erre-arra, míg elszédültünk), sarat kerülgettünk és madárkákat lestünk meg és volt este séta+pocsolyázás.:) Olyan aranyos volt Kriszta a kiscsizmáiban, mindig mondta, hogy éppen melyiket szeretné felvenni (moszt a kékeszet - most a kékeset, azaz a kéket), majd az útra érve, saját magát irányítgatta: az nagy pocsolya, oda nem szabad menni, a kicsi pocsolyába mehetek, ugrándozhatok... ne menj a sárba, piszkosz lesz a csizmád... a vízben lemossuk... :) Ugrándozott is a kisasszony, kitombolhatta magát, ott meg volt engedve neki. Addig mentünk, míg egyszercsak azt mondta, hoyg vegyem ölbe. No, akkor rögtön megfordítottam a babakocsit, amiben Boró békésen szundikált, Kriszta felpattant az elejére és már "száguldottunk" is vissza. Aznap este mindannyian elég idejében lefeküdtünk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Negyedik nap - csütörtök
2008.07.30. 19:16
Már délelőtt felderült az égbolt, jó meleg is lett.:) A lányok rövidre vetkőzve játszottak az udvaron. És most nem véletlenül írtam azt, hoyg játszottak, mert bizony, a negyedik napon, eljött annak is az ideje, hogy együtt játsszanak.:) Nem sokáig, de haladásként nagyon jó volt. A babák hozták össze őket, Zsófinak a Kati babája és Krisztának a Nagy babája, aki arra az időre felvette a Nagy Kati baba nevet. :) Csakis a békesség kedvéért. :) A nyári konyha ablakából nézegettük és csodálkoztunk, főzés közben, hogy milyen jól kijönnek a lányok egymással. Boróka is olyan maratonit aludt akkor délben, hogy csak na. Mondjuk megkeserítette az életét/életemet a pocifájása, de sikerült annak is a végére járni másnap. De legalább én is részt tudtam venni rendesen a konyhai munkálatokban!
Aznap sort kerítettünk a csirkecombok megsütésére, finom, mézes-mustáros pácban érleltük őket;) és ezúttal a két Sanyi volt a tűzfelelős. Ajaj, öröm volt látni, ahogy a lányok csak amúgy tűntették a húst a csontokról! És öröm volt nézni, ahogyan Boróka életében először csirkecsontot rágcsált, hatalmas élvezettel.:)
Kimentünk a szemközti oldalra is. Boróka heves méltatlankodással fogadta a szénaboglyán-landolást, ellenben nem volt semmi kifogása keresztapja ellen. Szívesen üldögélt az ölében, míg én Krisztának és Zsófinak szedtem a málnát, István pedig fotóművészkedett.:) (Azért megsúgom, született néhány remekmű, valóban.:))
Azt elfelejtettem írni, hogy múlt hétfőtől Boróka a kétfogúak családjába tartozik. Meg is látszott ez a viselkedésén, mert csütörtökig csak ritkán volt baj vele. Csütörtökön viszont már sok minden nem volt jó neki. Gondoltam, egy harmadik fog. De sehol semmi nyoma. Végül rájöttem, hogy a pocija fáj, görcsei vannak, amit nemcsak a sok durranás adott tudtomra, hanem főleg az, hogy néhány napja nem volt normális széklete, csupán egy-két kis bogyó. Csütörtökön kamillateát főztem neki, ami nagyon ínyére volt, jó édesen, mert az is székletlazító, egy nagyon kínlódós pillanatban pedig próbáltam egy kicsit a lázmérővel is ingerelni. De nem volt szerencsénk. Végül másnap sikerült kicsalogatni a "tömítődugót":p, amit aztán követett egy normális állagú széklet és azóta hál'istennek nincs is gond. Igaz, azóta a kamillatea napirenden van, illetve a barack is. Csak remélem, hogy nem szokik hozzá a kis gyomra a teához s utána ismét ne reagáljon rá!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Harmadik nap - szerda
2008.07.30. 18:18
Reggel még javában esett az eső, hideg is volt, aztán egyszercsak szépen kiderült és olyan meleg kerekedett, hogy csak lihegtünk. Sanyinak aludni támadt kedve, István és Sanyikának viszont mehetnéke. El is mentek "határt" járni, málnát szedni. Én is mentem volna, de akkor tudatosult bennem, hogy sem kengurut, sem a kendőt nem tettem be, sőt, egyáltalán nem is gondoltam, hogy ezekre szükség lehet, ígyhát maradtam otthon a segg...edelmemen.:p Kriszta ügyesen, időben elaludt, Zsófi úgyszintén, már csak Borókának kellett volna utánoznia őket. De Boró már délelőttől olyan nyűgös volt, ha letettem, máris ordított, és félő volt, hogy felveri a másik két leányzót is! A szopi sem használt, csak elbágyadt tőle, de nem aludt el. Végül aztán addig sétáltam vele, míg elaludt, jó másfélórával a nagyok után. Azalatt megittam egy jól megérdemelt kávét, leszedtem a szemközti oldalon talált málnásban a málnát, lapokat olvastam, egyszóval "őriztem" a házat. :d Aztán csak meguntam a házőrzőséget és bementem, ledőltem az ágyra a lányom mellé. 5 perc azt hiszem, nem telt el és már hallottam is, hoyg Istvánék megérkeztek. De nem jöttek be, csak kint tettek-vettek. Jó félóra múlva ébredt az első lány (hogy éppen ki, már nem tudom, de nem is fontos:p), addigra én is szundítottam egy kicsit. Amikor kimentünk, István és Sanyika azzal foglalatoskodtak, hogy fürdővizet készítettek a csajoknak a medencébe. Melegítettek néhány fazék vizet, így nagyon jó, kellemes hőmérsékletű vízben fürdőzhettek. Persze, a kezdeti ujjongás után itt is volt nyafogás, mert Kriszta túlságosan is lubickolt:p, de alapjában véve nem volt baj. Az viszont külön jót tett a lelkemnek:p, hogy amikor Borót is ugyanúgy szemből spriccelte le Kriszta, meg sem mukkant, hanem nagyokat visongott és örvendett a víznek. :)
Több órán át nem esett az eső, sütött a nap, de a lányok nem pancsoltak azért oylan sokáig. Estefelé ismét lanyhult az idő, már nem lehetett fürödni. Aznap este grillezni szándékoztunk, meg is sült a miccs és a túróval töltött gomba, de a fóliába csomagolt és a szén közé gurított krumplinak még kellett volna egy picit sülnie, hogy teljesen jó legyen.... még a zuhé előtt. Olyan hirtelen jött az eső és akkora erővel, hogy teljesen kialudt a tűz tőle. Azért már meg lehetett enni és nem is maradt belőle hírmondónak sem!;):p
Ugyancsak ezen a napon került sor a hintázásra is, mert délelőtt a fiúk vettek olyan kampós szegeket, amit belefúrtak a gerendába és a hintát fel lehetett akasztani. Nézeteltérések sorozata következett, mindegyik lány alig győzte kivárni a sorát. Aztán az időjárás döntött végérvényesen, mert olyan viharosra váltott, hogy muszáj volt berohanni a házba.
Lefekvéskor is annyira esett még, hogy már megfordult a fejünkben, hogy talán nem ártana hazajönni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Második nap - kedd
2008.07.30. 15:05módosítva: 2008.07.30. 15:13
Aztán valamikor délután elállt az eső, oszladozott a felhőzet, de nem sok sikerrel. Újabb és újabb esőrajok jöttek. Aznap "rendes" ételt főztünk, levessel, másodikkal, nem lehetett tüzet gyújtani a szabadban. Nevezetes is ilyen szempontból ez a nap:p, mert István, annak ellenére, hogy nem szereti a zöldpaszulyt, két tányérral is megevett a levesből, és a sonkás-gombás makaróniból is, ha jól emlékszem, repetát kért.:d Szóban csak annyit mondott, hogy nem dicséri agyon az ételeket, nehogy majd itthon is ilyesmit tegyek elébe!:p
Amúgy a nap eseménytelenül telt, többnyire bent ültünk és próbáltuk lefoglalni magunkat és a lányokat. Délben viszont az a szerencse ért, hogy a három lány max. félóra eltéréssel egyszerre aludt el és jó három órát le is húztak. Azalatt a nagyok is többnyire aludtak, én jóideig még Dalmával beszélgettem, majd amikor ő is fázni kezdett és bement, egyedül olvasgattam a lapokat. Pihenhettem volna én is, de nem volt ágy, ahová lefekhessek:p, mindenki úgy helyezkedett, hogy nekem nem maradt hely.:p
Délután-estefelé, az esőszünetekben, a lányok szaladgáltak, vizeztek, tapicskoltak a vizenyős füvön, no meg persze, volt nyafogás is jócskán. Az volt a helyzet ugyanis, hogy Kriszta nagyon szeretett volna Zsófival játszani, de Zsófi még nem érett meg az együttjátszásra, valahogy mindig ellenkezett, ebből az lett, hogy Kriszta annál inkább töltötte az olajat a tűzre, és így az eredmény: nyafogás. A kirándulás vége felé már kezdett is elegem lenni abból, hogy Zsófi nyávog egyet és 4-5 helyről harsog azonnal a Krisztaaa!!! felkiáltás. Természetesen, még akkor is, amikor Kriszta, lehet, méterekkel tovább volt és nem is Zsófival foglalkozott. De ezen az egy kellemetlenségen kívül - ami valóban rajtunk, a szereplőkön múlott - tényleg nem igazán találhatok negatívumot a kirándulásunkban.
Aznap Borókát is vízhatlan kezeslábasba öltöztettem, bár ő nem volt az esőben, de a hideg ellen bizony, elkélt. A sárgadinnyét is aznap kóstolta meg, összekevertem neki tejpéppel és csak amúgy ette a friss levegőn. Különben most már az égvilágon mindent megeszik, legalábbis, amivel eddig kínáltam, minden ízlett neki. A kezdeti fintorok ellenére is, most már csak amúgy tátog a finom almának is!:)
A képeken a benti játszást és a maszatos Borókát örökítettük meg, illetve "lefényképeztük a Napot", azaz az esti napfényben, párákban úszó tájat:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Első nap - hétfő
2008.07.27. 21:19módosítva: 2008.07.27. 22:27
Következő megállónk Udvarhelyen volt, ahol a piacon zöldségeket és gyümölcsöket vettünk, a Kauflandban pedig megvásároltuk a többi szükséges dolgot. A végén egy parkolói hintázásra, szopira is jutott idő. Ekkorra már olyan meleg volt, hogy az autókba beülve azt hittük, nyomban felfő az agyunk. De már nem voltunk messze az úticéltól. Mondjuk ez nagyon relatív volt, mert km-ekben számolva valóban nem voltunk messze, de az utolsó 6 kilómétert majdnem 1 óra alatt tettük meg, annyira "jó" úton kellett végighaladni. És bár tudtuk előre, hogy így lesz, mégis elég meghökkentő volt "élőben". Amikor az állandó figyelem ellenére is az autó alját kétszer odaütöttük, István kijelentette, hoyg innen akkor emgyünk ki még egyszer, amikor hazaindulunk. És bár rosszulesett, hogy így le kell mondanunk a strandolásról és a Szent Anna-tóhoz való kirándulásról, de beláttam, hogy igaza van, és nem kockáztathatunk.
Dél körül érkeztünk meg a nyaralóhoz eléggé fáradtan, kimerülve a nagy hőségtől (37 fokot mutatott ekkortájt az autó hőmérője:o), porosan és meglehetősen éhesen. De a jókedv töretlen volt, hisz mindenki nagyon vágyott már a pihenésre, kikapcsolódásra, vagy csupán egy kis levegőváltozásra (jómagam volt az illető, hiszen pihenésre nem igazán számíthattam:p). A nyaraló már kívülről szimpatikus volt, az udvar, a kert pedig egyszerűen szép volt. A belső is otthonosan, egyszerűen volt berendezve. Gyors egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy mi lenn maradunk, a két Sanyi-család:p pedig az emeletre költözik aludni.
Elég hamar ment a kipakolás és Zsuzskának az irányításával (mivel az édesanyjáéké a nyaraló, már többször volt ott, és tudta, minek hol a helye) minden gyorsan a helyére került. Gyors evést ejtettünk meg, a fiúk már fújták is fel a csajoknak a medencéket, előkerültek a pancsolós-homokozós játékok, én pedig a sátorházikót állítottam föl. Aztán levonultunk mindannyian a telek végében csordogáló patakhoz és élveztük a friss, hűs levegőt, a csajok kacagását.
Elémenve az udvarra, a pasik megtöltötték a medencét vízzel, de nem engedhettük még pancsolni a lányokat, mert jéghideg volt a kútvíz, amit beleengedtek. Inkább Anna és Petit olvastak, labdáztak, Boróka pedig a kismedencében játszadozott, ami nagyon jó karámnak bizonyult számára, mert így nem tudott elmászni sehová.:) Amikor Boró egy kicsit elszundított, Krisztával kettesben visszamentünk a patakhoz, nézegettük a fákat, a fűszálakat, a köveket, hallgattuk a madarakat. Visszatérve a házhoz, még elmentünk egy kis "utcai" sétára ötösben Zsuzskával, Zsófival és Boróval. Egy mókás eset is történt: már visszafordultunk, Kriszta viszont elmaradt jóval mögöttünk, az út közepén guggolt és valamit csinált. Egyszercsak látom, hogy egy kanyarból előbukkan egy autó, és kiáltom Krisztának, hogy álljon félre az útból. A kisasszonynak esze ágában sem volt, ezért elkezdtem felészaladni. Nem volt túl közel a kocsi, de azért jól kellett szaladnom, hogy odaérjek időben. Mikor odaérkezek, Kriszta, kezében egy darab ágacskával, amivel kaparászott a földön, feláll és nagy ártatlan szemekkel, izgatottan azt mondja: Anyucika, odakakilt a lovacska! :d:d:d
Este az elalvás egyszerű volt, senkinek sem kellett ringatás. Másnap reggel jókedvűen ébredtek a lányaim annak ellenére, hogy egy rettenetes dörgés volt az ébresztő kakukkdal.
*************************************************************
Nem ide tartozik, de "most" történt.:)
Ma este negyed hétkor megszületett Eszternek a kislánya, Lilla, alias Manóka.:):):) Kicsi Lilla, Isten hozott e nagyvilágban, remélem, hogy gyönyörű életed lesz szerető családod körében. :) Már alig várom a fotót rólad!:)
Kíváncsi vagyok Dorka reakciójára is, amikor meglát téged!;):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirándulás 2008
2008.07.27. 17:29módosítva: 2008.07.27. 18:09
Éppen ezért örültünk annyira az adódott alkalomnak, hogy Sanyiékkal és Kaliékkal közösen felmenjünk Szelterszre. Éppen jókor időzítettünk, mert most volt Sanyinak és Istvánnak a kéthétvégés szünete, illetve nemcsak István, hanem Dalma és Sanyika (Kali) is éppen most szabadságolt. Zsuzskának és nekem egyelőre mindegy volt az időpont, gyereknevelésin lévén itthon.
Aztán kiderült, hogy mégsem időzítettünk jól, de ezt nem volt honnan tudjuk előre.
Sokat gondolkodtam, hogyan is írjak az elmúlt hétről úgy, hogy leírjam a valóságot is, de az is kiderüljön belőle, hogy nagyon jól telt, jól éreztük magunkat, és nem ártana, ha megismételhetnénk bármikor.
Ezért úgy gondoltam, hogy leírom külön-külön minden napját, mert így adhatom vissza leghűebben a dolgokat, és nem utolsó sorban így csatolhatok a legtöbb képet is.;) (Tudniillik Istvánnal egyetemben fotóbolondok vagyunk, és ha nem éppen én, akkor biztos, hogy ő, de valamelyikünk állandóan kattingatott.:d:p:-$)
Mert ha egy-két mondatban le szeretném írni az egészet, akkor annyit írhatnék, hogy végig esett az eső, állandóan Zsófi nyafogását hallgattuk, akivel Kriszta egyszerűen nem tudott mit kezdeni játszásügyileg, illetve Borót is elég sokat kellett ölben cipelgetni, mert sehogy sem volt jó neki.
No, ugye megmondtam, hogy így nem egy kellemes nyaralásra lehet következtetni? De mindezeket leszámítva, bizony kellemes volt, mégha inkább esőzésnek is nevezhetnénk, mint nyaralásnak.;):) Volt ellenben jókedv, viccelődés, mókázás, ami talán annak köszönhető, hogy eléggé jól ismerjük egymást és már eléggé összeszoktunk az évek folyamán; vagy talán annak a képességnek, ami jellemzője a székelyeknek (bár egyikünk sem az), hogy tréfát csihol még akkor is, amikor legszívesebben sírna bánatában vagy ... mérgében.:p:p:p
Mert kinek jutna eszébe olyasmit mondani, hogy ej, fiúk, gyertek fényképezzük le a napot, hogy tudjuk megmutatni, hogy még ilyet is láttunk!, ha nem Istvánnak, vagy ki mondana ilyesmit, ha nem Sanyika, hogy: Felragasztom a sörösüveg címkéjét a fejszére hátha apósom szíevsebben vágja majd a fát vele! :d:d:d
Szóval, ha jóidőben szűkölködtünk is (mert azért volt abban is részünk, mégha keveset is), azért megtaláltuk a "boldogulás" módját, és élményteli volt a kiruccanásunk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apu 65 éves lett
2008.07.27. 16:43
Disznóvágáskor már előre gondolkodtunk;) és a szülinapi ebédhez már előkészítettem a fekkennekvalót, sőt, be is pácoltam. Meg is volt az eredménye, mert egy istenien finom, szaftos sült husi lett belőle! A csirkecomb, amit Anyu készített, az is omlott szét a szánkban, annyira puha volt. De nekem mégis a tarhonya lett a fénypont, az a tarhonya, amit Anyu otthon készített, és aminek vizet sem vihet a tarhonyának nevezett, készen kapható akármi. Krisztát sem kellett instállni, csak amúgy nyakalta husival együtt. :)
"Sajnos", ismét úgy ellaktunk, hogy félreállt a hasunk. A korhelyleves, a sültek, a torta, de a dinnye is mind hozzájárult ehhez. A fagyinak meg már természetes, hogy nem is jutott hely.
No, de végülis nem a kajáról szólt minden:p, bár a szülinapozáshoz az ételek is szervesen hozzákapcsolódnak; ilyenkor az a lényeg, hogy találkozunk. Hogy összejön a család, beszélgetünk, nevetünk, a gyerekek játszanak és főleg, a nagyszülők gyönyörködnek az unokákban: a két nagy fiúban és a két kicsi lányban. :)
A képeken...
Anyu és Apu, majd a teljes család, aztán a Boróka-torta:d, utána a tortaevő Kriszta, végül pedig két pillanatkép: Kriszta Beninek a cipőjében feszít, Boró pedig felfedezőtúrára indult a szobában. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szabadság
2008.07.18. 08:32módosítva: 2008.07.18. 08:33
Igaz, ma még dolgozik István, de mint mondta, ma már csak lazsálni fog :-$, kifizeti a számlákat még tesz-vesz ezt azt, amúgy tessék-lássék, és várja, hogy eljöjjön a délután 4 óra. :):p
És aztán teljes hérom hétig szabad lesz. Sőt, az első két hétvégén zenélése sincsen, úgyhogy: "mienk a világ!":d:d:d
Terveink szerint hétfőn útrakelünk Szelterszre, Zsuzska szüleinek a hétvégi házába Zsuzskáékkal és Dalmáékkal. És persze, a lányainkkal. Mert bizony az én kettőmen kívül Zsuzskáéknak is Zsófijuk van! Majd jövőre, ha az Isten megsegíti őket, már Dalmáék fiacskája is ott fog csintalankodni a lányok között.:d
Tegnap összeültünk megbeszélni mit kell vinni, mit kell venni, és úgy egyáltalán találkoztunk egy kicsit, beszélgettünk. Ha évközben nem gyakran sikerül ez, bár nyáron, így a szabadságok idején történjen meg!
A lányok, némi egymáskerülgetés után kvázi együttjátszottak egy ideig, bár Zsófi inkább Boró körül sürgölődött, Kriszta meg Zsófinak a játékait fedezgette-próbálgatta. Megsimogattuk az őzikét, ettünk lépesmézet, almát, ettünk "kakast" (popcorn), ittunk ribizliszörpöt, majd jó későn még kimentünk Anyuékhoz. Ott még palacsintaevés volt, mert mielőtt indultunk, Kriszta beszélt a mamájával és megkérte, hogy süssön neki palacsintát. Mamája meg - hiába volt ezernyi dolga, hiába uborkaeltevéssel foglalatoskodott - palacsintával várta drágalátos unokáját. :):):)
Az utolsó képen , már este, bent az asztalnál, Kriszta rajzolgatott. Észre sem vettük és betöltött két oldalt szinte szabályos - kisebb-nagyobb - spirálokkal. :o Csak ámultunk, mert ilyet még nem kreált. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Lelkiismeretfurdallás
2008.07.17. 11:10
Jót derültem a bejegyzéseken, a fotókon meg főleg, és mutogattam Krisztának, hogy látod-e, ez te voltál, amikor akkora voltál, mint Boróka. A két lányom nagyon egyformán fejlődik, annak idején, ennyi idősen, Kriszta is ugyanitt tartott fejlődésben, mozgásban. Ilyenkor "kutyázott", ilyenkor próbálkozott az üléssel, ilyenkor "állt tótágast a világ", sőt a cserepes virágot is a 6. és 7. hónapja között borította fel, mint Boróka!;):p
De azért el is szomorodtam.:(
Hogy miért? Hát mert akkor szinte napi rendszerességgel írtam, esetleg napjában több apróbb bejegyzést is, részletesen tudtam dokumentálni mindennapjainkat. Akkor leírtam, mit csinált, mit evett egy-egy nap, most? Most örülök, hoyg egy héten egyzser-kétszer, jól témakörösítve összeszedem az eseményeket, és úgy írom le. Ennyivel, sajnos, "szegényebb" lesz a Boró mindennapjait is bemutató napló.
Azért azzal vigasztalom magam, hoyg talán nem is fontos, hoyg majd visszaolvassuk az aznapi menüt, fontosabb az, hogy egyáltalán legyen valami írva. Mert az összes bejegyzés együttvéve úgyis "kiadja" az életünket. És örülök annak, hogy egyáltalán írok. Mert biztos vagyok benne, hogy egyszer eljön annak is az ideje, hogy nem írhatom többé...
Kriszta...
... és Boró :):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Migráció
2008.07.15. 11:23
Míg Kriszta Anyuéknál volt, próbaképpen Borókát a rendes kiságyban altattam éjszaka. Próbakő volt, valóban, két okból is. Napközben, néha betettem oda eddig is őt, de ahogy a farácsokba ütközött, éktelen sírásba kezdett. Hát persze, az utazóágyban ilyen problémák nem álltak fenn. :) Most is be-beveri magát a rácsokba, bár igaz, elég keveset van odabenn. A második ok, ami inkább engem érintett, az az, hogy így már nem alszunk egy szobában a kicsivel. De első két éjszaka nem volt gond, és az azóta eltelt néhány éjjelen is minden a megszokott mederben zajlott.
Eddig rendben volnánk, Boróka átkerült Krisztának a kiságyába, de hogyan tovább Krisztával?
Az utóbbi időben már sokszor a nagyszobai fotelen aludt délben, és nagyon ügyesen, legtöbbször egyedül aludt el. Múltkor Melindáéknál is egyedül hagytam és el is aludt. Amikor meg Mamáéknál hagytuk múlt héten, mellébújtam, de ő azt mondta menjek el, mert tud ő aludni nélkülem is. :d (Még jó, hogy nem kell segítség az alváshoz!;):p)
Nos, ilyen előzmények után jogosan gondolhattam, hogy nem lesz gond az átállással. Így is lett. Mivel egyelőre sem pénzünk, de főleg helyünk nem volt új egyszemélyes ágy vásárlására, és amúgyis majd később szeretnénk nekik igazi lányos szobát berendezni (nem babaszobát!!!), a kihúzhatós egyszemélyes fotel nagyon jó ötletnek bizonyult. Kicsit átrendeztük a dolgokat, a kiságyat átfordítottuk, a fotelt meg a falhoz toltuk és máris meglett az új kinézetű szoba, jó nagy "bejátszhatósági" térrel a közepén. Azóta Boróka is sokat tartozkodik ott, szeret a földön lenni, főleg, amikor megkaparinthatja nővérkéje egy-egy játékát.:) Múltkor olyan kupit csináltak ketten, hogy amikor bementem, hirtelen nem láttam Borót, utána fedeztem fel az asztalka alatt, amint hanyattfekve éppen tanulmányozott valamit a szájával. :):):)
Időszakos vándorlásunk:d nem merült ki ennyiben, most már mi is visszaköltöztünk a nagy kanapéra, ahol sokkal jobban lehet aludni, mint a régin, a másik szobában.
Nemsokára pedig (jövő héten:)) kimondottan vándornépekké alakulunk át, mert itthagyjuk kedves otthonunkat, hogy egy kicsit kiránduljunk, levegőt változtassunk, netán pihenjünk is;), de ha mást nem is, legalább egy kicsit kizökkenjünk a mindennapokból.
A csajok alusznak az új helyükön:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
... nászút, Vármező, pisztráng...
2008.07.14. 09:21módosítva: 2008.07.14. 09:25
Mielőtt hazaindultunk volna, az éjszakát Vármező határában töltöttük azzal a szándékkal, hogy másnap elmegyünk a halászcsárdába pisztrángot enni.:) A szándékkal nem is volt semmi baj, csak a nyitvatartási idő cselezett ki velünk.:p Túl korán, valamikor hajnalban ébredtünk és indultunk is a csárdához:-$. Igenám, de ott nem nyitottak csak tova délelőtt 10 körül. Mi meg letelepedtünk várni. És vártunk, vártunk, aztán megint vártunk egy ideig mégis nagyon lassan telt az idő. Persze, közben állandóan beszélgettünk, terveket szőttünk, próbáltuk elképzelni most már közös életünket, és a nagy várakozás közepette, amikor még mindig több, mint 1 óra volt a nyitásig, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, és még aznap hozzálátunk a lakás rendbetételéhez, hogy minél hamarabb beköltözhessünk és kialakítsuk a saját kis vackunkat. Gondolatot tett követett, útközben valahol vettünk halat és hazaérkezve, anyuékkal közösen megettük. Tudtuk, hogy nem olyan volt az, mint a vármezői pisztráng, de akkor, ott, ez tűnt a leghelyesebb megoldásnak.:)
Nem is gondoltam volna akkor, hogy 6, azaz HAT év fog még eltelni, mire pisztrángot eszünk Vármezőn... :o:)
Tegnap vendégeink voltak, Szabó Zoli látogatott meg Szatmárról a kedvesével és egy barátjával. Nem maradtak sokáig, délelőtt jöttek, ebéd után pedig rögtön kocsiba ültek és Enyed felé vették az irányt, de jó volt találkozni ismét velük és derülni egyet közösen, a régi szép idők emlékére. Ebéd után mindhárom gyerekem;):p elaludt, így volt egy órányi csnedespihenőm nekem is. Azon gondolkodtam, hogy mire is használjam: alvásra vagy netezésre?:o:p Aludtam volna én szívesen, nem is kellett volna ringatás:p, de attól tartottam, hogy ha kialszom magam:p, akkor este nem fogok tudni aludni.:d:d:d Ígyhát, miután összeszedtem a konyhát, a gép elé ültem, ami végül jó döntésnek bizonyult, mert kb. 20 perc után már meg is érkeztek Aniék.
Bevallom, volt nekem egy olyan "hátsó szándékom", hogy Aniék vigyáznak majd a két manóra, míg mi elmegyünk valahová - talán vacsorázni, talán csak sétálni, fagyizni - de sajnos már nem lehetett semmi sem belőle, mert István, nem tudván róla, ivott Zolival egy pohárka italt. No, de aztán mégis arra gondoltam, hogy menjünk valahová mindannyian, mert Csaba vezethet és legalább kihasználjuk a gyönyörű időt és esetleg a lányok játszóterezhetnek egyet. Aztán István pizzázást ajánlott, de mivel a pizza tegnap nem illett bele a diétánkba:p, lefújtuk. El kellett döntenünk, hová menjünk.:) Annyi haladékot kaptunk, míg tankoltunk. Semmi jó nem jutott eszünkbe, István jött a mentőötlettel: na, ha nem mondjátok, akkor irány Vármező! És Vármezőre mentünk. Nem úgy indultunk, a lányoknak nem tettem semmi vastagabb felsőt, de szerencsére végig olyan meleg volt, még sötétedés után is, hogy nem is volt rá szükség.
Vármezőn, a zsúfoltság ellenére is, szerencsére találtunk helyeket, rendelés után pedig - míg én Borót szoptattam az autóban és Ani az asztalnál maradt:p- a fiúk Krisztával elmentek körülnézni a halastavaknál. Rengetegen horgásztak még, gyönyörűszép pisztrángokat fogtak ki. A szabályzat elolvasása után pedig úgy döntöttek, hogy no, ide lesz még kiruccanás, mert itt biztos a "zsákmány", méghozzá nem is akármilyen.:) A horgászásért nem kell fizetni, csupán az összes kifogott halat meg kell venned. Tilos is visszadobni őket a tóba.
Aztán már nem kellett sok, kihozták a rendelést, neki is láttunk mindannyian a sült pisztránfilének. Jól megfokhagymáztuk és gyorsan el is tűntettük. Még repetát is kértünk, annyira finom volt.:):-$
Jól megvacsorázva aztán hazafelé indultunk és nem sokkal 10 után már meg is érkeztünk. A lányokat gyorsan lefektettük, hogy ne térjenek magukhoz kábultságukból, Aniék pedig úgy döntöttek, hogy nem maradnak, így ők is elmentek. Gyors tusolás, nadrágvasalás után pedig én is ágybadőltem, örvendve, hogy végre nem órákkal, hanem csak jó negyedórával a lányok elalvása után fekszem le.
6 évvel ezelőtt, a házasságunk napján, amikor annyira boldogok voltunk, nem gondoltuk, hogy van más boldogság is, az akkorinál nagyobb boldogság. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elsőként...
2008.07.12. 14:19
Szóval, már régen elterveztük Anival, hogy ha lejár az érettségije, nagytakarítunk egyet. Aztán jóadag egyeztetésre volt szükség, hogy a kapálás, a szőnyegmosás, Kriszta mamázása, azaz minden jól összejöjjön.
Idecsre múlt héten mentünk, aztán hétfőre pedig beterveztük a szőnyegmosást Sárpatakon. Míg ketten Anival súroltunk, sikáltunk, szappanoztunk, öblítettünk, addig Anyu babázott, Kriszta általában a Tata árnyékává változott, István pedig - no nem újságot olvasott, hanem - az autót mosta meg kívül-belül. :)
Akkor este Kriszta ott is maradt Sárpatakon, másnap pedig mi hozzáláttunk a takarításhoz, Boróka aktív asszisztálásával. :d Persze, kedden csak a szobákra került sor, szerdán pedig - mivel főzni is kellett és Boró sem volt közreműködő - csak a konyhában tüsténkedtünk, a lakás többi részében meg még mindig van mit csinálni. Ha valaki mondaná nekem, hogy nem végez majdnem egy hét alatt, lehet nem hinném. De most már hiszem. :p
Csütörtökön már reggel kimentünk (ismét) Sárpatakra, mert szüreteltünk.:o Csak egy disznót, no. :) :p Koraeste érkeztünk haza, hoztuk a beszáradt, tiszta szőnyegeket is, de a nap azért már eltelt. Mielőtt megérkeztek volna Tündiék Édesapámmal, még annyi időm volt, hogy a gyerekek szobájában feltörültem, és leterítettem a szőnyeget, hogy ők birtokba vehessék - most már közös (erről bővebben később) - életterüket. :)
Tegnap? Hát alig álltam meg, mostam, teregettem, mosogattam, port töröltem, porszívóztam, felmostam, húst sütöttem, tésztát főztem, Krisztáztam, Boróztam, szoptattam, és ennyi mindennek csupán annyi eredménye volt, hogy a nappali már készen van. Illetve volt, mert mára már ismét felbolydult. És a függöny sem került még a helyére.
Ma? Reggel elmentünk bevásárolni a gyümölcsnapomhoz, a holnapi vendéglátáshoz és még Melindának is kellett ez-az, utána meg már csak annyi időm volt, hogy kivasaltam István ruháit a zenéléshez, és ő máris indult. Azóta ismét teregettem, újabb adag ruhát pakoltam be mosni, kakis pelust cseréltem, szoptattam, és a pillanatnyi "szélcsendben" (Kriszta alszik, Boró meg még játszik) leültem kávézni. De hogy közben se lustálkodjak, egy kicsit naplózok is.;):p
És íme, egyet máris róttam a tartozásaimból!!!:);):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hogy mi mindent le kellene írni!!!
2008.07.11. 16:33módosítva: 2008.07.12. 12:44
- Evés II. - természetesen, Krisztáról
- Ismét a beszédről, sokadszor
- Elmúlt napjaink: mamázás, disznóvágás stb.
- Jól megaszonta!
- Kicsi Boló, nagy Kliszta
- + még ki tudja mik jutnának eszembe!? :p
De hiába, egyelőre még mindig tart a versenyfutás az idővel. Vajon, ki a győztes?;);):p:p:-$:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hozzátáplálás
2008.07.06. 16:28
Megreszeltem egy jó fél almát és adni kezdtem a levét. Csak pár kanállal akartam, de több lett végül. Nagyon ízlett (akkor) neki. Sőt, nemcsak a levét adtam, hanem már a püréből is tettem a szájába. Ette. Csak amúgy tátogott. Nem lökte ki, nem öklendezett, mondom, ízlett neki. :)
Tegnap Melindáéknál ugyanúgy, történt minden, de pár kanálka után kezdte elhúzni a száját és látszott rajta, hogy nem kell, öklendezett is, és nem a mennyiségtől. :o
Ma megint almáztunk, de ugyanúgy jártam, mint tegnap, sőt, most sokkal hamarabb, 2-3 kanál után kezdte nemtetszését kifejezni. Abbahagytuk, félretettem, ismét szopizott (mert kb. félórával előtte szopott utoljára - kb 1 percet azt is) majd aludt egy keveset. Amikor felkelt, elkészült az ebédünk és Boróka is kapott krumplit. Ismét az ujjammal csipegettem neki, de csak két falatkát adtam így. Vettema kanalat, szétnyomtam vele a jó puha krumplit és azzal adtam. Kíváncsi voltam, hogy a kanállal van-e baja vagy az almával? És végül úgy néz ki, hogy az alma az, ami nem kedves neki. Amit abból is gondolok, hoyg a krumpli után rögtön még adtam egy kiskanálhegynyi almát is és annak már nagyon elfintorodott. Hogy túl savanyú lenne vagy egyszerűen nem ízlik, nem tudom, de ha nem, hát nem. Sehol sem írja, hogy muszáj szeretnie az almát!:)
********************************************************
Miközben ezt a bejegyzést írtam, megébredt Boró, azóta már szopizott is, de még volt valami. Széklete.:-$ Péntek óta most volt először és kíváncsi voltam, hogy mennyire befolyásolja az alma. Krisztának első perctől szorulást okozott mind a mai napig, Borónak most csak keményebb lett a széklete. Úgy látszik, hogy az anyatej egyelőre megfelelően ellensúlyozza az alma hasfogó hatását. Bár meglehet, hogy Borónak amúgy sem okozna semmit. Ez majd kiderül ezután. Feltéve, ha majd hajlandó is lesz jó szívvel megenni. :):p
Pénteken, az első almaevés közben:
Az utolsó képen pedig azt kaptam el (eléggé szerencsétlenül), hogy mit művel mostanában: már nem elégszik meg azzal, hogy feltérdel és elé-hátra himbálózik, a kicsi drága már Maugli-pózba húzza magát, azaz kezeivel a földön lábujjhegyre emelkedik. Nem tudom pontosan, melyik napon kezdte ezt csinálni, de azóta már szinte állandóan ezzel próbálkozik és elég hosszú ideig - néhány másodpercig is - sikerül neki megtartania az egyensúlyát. Attól félek viszont, hoyg egyzsercsak pofára esik, és az nem lesz a legkellemesebb tapasztalat számára.:(:p
És még valami, az egyensúly apropóján. Tegnap láttam és ma ismét, hogy négykézlábas pozícióból egyszercsak felemeli az egyik lábát és az ellentétes kezét. :o Egy másodpercig tartott a dolog mindössze, meg is lepődött saját magán, csak nézett nagy csodálkozva, hogy mi történik vele, de nem esett, nem dőlt el, „visszaérkezett” eredeti pozíciójába.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Idecsen, a kertben
2008.07.06. 15:25módosítva: 2008.07.06. 15:29
Hogy Kriszta mekkora segítség volt, az a képeken nagyon jól látszik. :d:d:d
Az előző napi, már elszáradt gyomokat pakolgatta erre-arra:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Napok, napok...
2008.07.06. 14:14módosítva: 2008.07.06. 14:16
István továbbra is rengeteget dolgozik hétközben (bár azért mégis szerencse, hogy nem estig, hanem csak du. 4-ig van munkában általában), hétvégén pedig szinte mindig zenél. Ha nem szombaton, akkor vasárnap vagy fordítva, de az sem ritka, hogy szombaton és vasárnap is van programja. (De nem baj, lejár a jövő hétvége, és akkor két kerek hétvégén szabad lesz, és ha minden igaz, akkor jön szabadságra is, tehát kirándulni is fogunk. :) Már alig várom!!!:))
Anyuéknál kész van a konyha-nappali, azaz kifestették, parkettázták, csempézték, így múlt héten már a bútorok egy részét is megrendeltük. Elég sokat kóricáltunk múlt héten, hol mosogatógépet venni, hol egyeztetni Levi-asztalossal bútorügyben, hol mdf-frontokat megrendelni, bútorlapokat kiválasztani, szóval, nem unatkoztunk!:)
Sőt, gazdagodtunk egy fogacskával is;), de szegényebbek lettünk egy kicsit egészségileg.:(
Boróka már hét elejétől nyűgösebb volt a megszokottnál, eredménye viszont, csak szerdára lett. KIBÚJT AZ ELSŐ FOGACSKÁJA!!!:):):) Még nagyon picike volt, nagyon enyhén éreztem, de ott volt, az ínye már nem volt annyira sima!:) Azóta is különösen nyűgös, ő, aki szerette a kiságyat, illetve nem igényelte, hogy sokat tartsuk ölben, most szinte csak úgy hajlandó meglenni, ha kenegetem a duzzadt ínyét, pedig sírni kezd, rángatja a fejét, úgyhogy tudom, hogy valóban fáj neki.:( Hőemelkedése is lett ebből kifolyólag, illetve szortyog is pár napja, de remélem, hogy ennyivel megúsztuk és nem kerül sor antibiotikumra, mert a doktornő szerint a torka is kissé piros és a nyirokcsomók duzzadtak, de egyelőre szerinte is inkább a foga miatt van.
Kriszta viszont jól lebetegedett.
Hőemelkedéssel és semmi más tünettel kezdte, majd jó 39-es lázat is produkált. De még mindig nem volt más tünete. Aztán csütörtökön köhögni kezdett, de azért ritkán. Akkor még az orra sem folyt, egyelőre nem vittem orvoshoz.
Csütörtökön este István felvitt minket Idecsre. Az volt az eredeti cél, hogy segítek egy kicsit kapálni-gyomlálni a hajnali-reggeli és délutáni-esti hűvösebb órákban. Sajnos csak pénteken reggel tudtunk viszont dolgozni, mert estére már esett az eső, és tegnap reggel is eléggé borús idő volt.
Csütörtökön este Krisztának 40,3!!!-ra ment fel a láza. A lázcsillapító azonban szerencsére hamar levitte és pénteken délelőtt már lenn voltunk a doktornőnél, aki mindkét lányt megvizsgálta. Krisztának a torka nagyon csúnya, és azóta az orra is nagyon váladékozik, bár inkább belülről, mert azért nem folyik. Kapott Zinat-ot, ami a legelső gyógyszer, amit nem akar bevenni. Igaz, nem csodálkozom, hisz borzalmas íze van. Ma reggel viszont sikerült ügyesen beadni neki, egy kis csellel, igaz, de nem átverve őt!
Sajnos, azért pénteken még elég rosszul volt, estére ismét 40 fölé ment a láza, de úgy látszik, a keserű antibiotikum mégis nagyon gyorsan hat, mert tegnap reggel óta láza és hőemelkedése sincs. A kedve is elfogadható, az étvágya viszont kívánni valót hagy maga után. (Bár az amúgyis ilyen már egy ideje.:( )
Friss statisztikai adataink is vannak.
Boróka félévesen 68 cm-es és 7800 g-os (azért én is megmérem, mert eddig mindig itthon mértem) fejkörfogata 43 cm, melkasa pedig 44 centi, Kriszta pedig a maga 2 év és 3 hónapjával magasságban veri a fiúkat is: 94!! cm-es:d:d:d. Súlyban nem sokat nőtt, most 13 kg, ami nagyon is jó, de csak kb 1,5 kg gyarapodást jelent 1 éves kora óta. Felszerelkeztünk küldőpapírokkal is. Borókának a csípővizsgálat már nagyon esedékes, Krisztát pedig szemészetre kell elvinnünk egy rutinvizsgálatra, illetve felkeresünk egy labort is, hogy lássuk, hányadán áll a vérképe.
A hetünk nem ért véget pénteken, de most abbahagyom egy kicsit, később folytatom.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Evés I.
2008.07.02. 09:14módosítva: 2008.07.02. 09:16
A nagylány;), mármint a kisebbik:p, hamarosan féléves lesz, amikoris elkezdjük a hozzátáplálást. De addig a szopiról is kellene írnom néhány szót.:)
Tudvalevő, hogy ismét nagyon megszenvedtük az evést az első hetekben, két és fél hónapos volt "kicsi Boló", amikor elkezdtük a kizárólagos szopit.
Azóta időszakosan még fájtak a bimbók, volt alkalom, hogy újra véresre szívta, bár igaz, hogy seb már nem lett rájuk, volt becsomósodva, begyulladva az egyik, és mindez akkor történt, amikor már több hónapja jól ment a dolog, gyakran (másfél-kétóránként) szopizott és már a tej mennyisége sem volt olyan sok, mint amikor áttértem a fejésről a szopira. De szerencsére elmúlt, túléltük.
Közben már kacsingattam a másféle ételek felé, de már eleve elhatároztam, hogy ha menni fog a szopi, elég lesz a tejcsi, szépen fejlődik, nő, akkor 6 hónapig csak szoptatni szeretném. És lám, ment. Nehezen. Most már nem arról akarok írni, hogy mennyire fájdalmas volt, meg minden, hanem egy másik vetületéről a dolognak, arról, hogy KIZÁRÓLAG én vagyok az, aki megetetheti a kicsit. Ugye Krisztát már szinte első perctől István is etette, vagy akár a mamák vagy bárki, hiszen az üveget akárki odatarthatta neki. Ebből kifolyólag nem is voltunk annyira egymáshoz kötve. Boróval viszont a szoptatás egymásrautaltságot is jelentett. Bevallom, az elején eléggé rosszul viseltem ezt, hogy soha senkinek nem "passzolhattam le", maximum valaki ölben tartotta, ha nekem befejezni való teendőm akadt, illetve előkészültem a szopihoz. Amikor ismét elkezdett szopizni, attól is féltem, hogy akkor már megint kiszámíthatatlan lesz a programunk, kezdődnek a másfélórás evések, semmit nem tudok elvégezni mellette tisztességesen. És bár az utóbbi időben eléggé kiszámíthatatlanok a szopiidők, valóban, mégiscsak olyan jól alakultak a dolgok.
Az igaz szopi kezdetekor a kicsi drága, kialakított magának egy evési rendet, svájci óra pontosságával háromóránként kért enni. Ha nyűgös volt a köztes időben, mellretettem (a szopitanácsadó tanácsára minden nyikkra mellre kellett kerülnie:)) és a kisasszony úgy kapott a mell után, mint aki az éhhalál küszöbén van. Ahogy azonban megindult a tejleadó reflex, kiköpte és sírt. Cumit kapott és minden tökéletes volt.:) Mindez ilyen csodálatosan, kiszámíthatóan ment vagy másfél hónapig, amikor aztán ismét egy fejlődési ugrás következett be és gyakraban kérte a szopit. Igaz, ebbe, azt hiszem, az is beleszólt, hogy már szinte hangtompított szobában kellett volna történnie a szoptatásnak, mert a legkisebb zaj, hang is elvonta a figyelmét, úgyhogy 2-3 perces szopik sem voltak ritkák. Így meg természetesen, hogy gyakrabban kellett etetnem. De ez a programborulás sem jelentette feltétlenül a programunk borulását. Valahogy még jobb volt ez a kiszámíthatatlanság, rugalmasság. Ha mentünk valahová, megszoptattam előtte, és mehettünk nyugodtan. És ez most is így van. Bár igaz, megtörténik az is, hogy épp a játszótéren vagy a nagyáruházban kell szopiznia, de istenem, engem nem zavar. (Természetesen, azért egy forgalommentes zónát próbálok keresni, vagy ha nem sikerül, akkor az autóban ejtem meg. :))
Összegzésképpen, amennyire nehezen indult minden, olyan jó lett a vége. Amennyire kikészültem tőle és visszataszítónak éreztem eleinte a szoptatást, annyira megszerettem és most már semmivel el nem cserélném. Amikor látom azt a síró arcot, amint kisimul, azt a szájcsücsörítést és a két kezet, amelyet kinyújt, hogy elkapja, megölelje a mellet, hát érzem, hogy ennél szebb, meghatóbb látvány, érzés kevés van a világon. És éppen az a legszebb a dolgoban, hogy ezt nem tudja nekik bárki megadni, hanem csak az Édesanya.
**************************************************************
Sokszor hallottam, és tudok konkrét eseteket is, hogy azok a babák, akik félévig kizárólag szopiznak, nehezebben fogadják el az új ízeket, vagy talán már maga a kanál sem arat sikert náluk. Kíváncsi voltam, hogy Boró mégis mit szól ehhez a dologhoz és múlt héttől kezdve kóstoltattam ezt-azt vele. :)
"Hivatalosan" csak szombaton kezdődik a hozzátápi és a kóstoltatás tényleg csak kóstoltatás volt, de az eddigiekből ítélve joggal hihetem, hogy nem lesz gondunk. Múlt héten csak amúgy szívta a szájához tartott cseresznye levét, tegnap meg "megevett" egy egész kiskanál:p meggyturmixot.:) Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy tátotta a száját és szívesen vette volna, ha még adok neki.:) No, majd ezután.:):):)
A legérdekesebb és legmeglepőbb dolog viszont szombaton történt. Mivel István nem volt itthon, magamnak pedig - húsnapom lévén - miccset sütöttem ebédre, Krisztának külön pároltam némi zöldséget. Csak úgy, natúr, mert ő azokat nagyon szereti. Legalábbis azt hittem, mert eddig mindig eltűntette, ha "bevetettem". Most viszont ott árválkodtak a finom zöldségek, sem a krumplit, sem a répát, sem a borsót nem volt hajlandó megenni. Időnként próbálkoztam újra és újra. Az egyik szopi után, amikor Borót még ölben tartottam a böfi miatt, ismét magamhoz vettem a zöldséges tányért és kínáltam Krisztát. Nem keleltt. De aztán gondoltam egyet és csippentettem egy kicsit a két ujjam közé és betettem Borónak a szájába.:o A kisasszony még bár el sem fintorodott, hanem majszolni kezdte. A második csipetet ugyanúgy, a harmadiknál meg már elkapta a kezemet mindkét kezével és úgy próbálta a szájába gyömöszölni.:o:d:d:d Amikor Kriszta látta ezt, hamar elvett egy darab krumplit és enni kezdte.:o:d:d:d Mire a kb. tizedik csipetet adtam Borónak, aki végig nagy élvezettel szopogatta a szájába tett falatkákat, a krumpliból már csak morzsák voltak a tányérban.:):):)
Én meglepődtem, mindenesetre, de nagyon. Azért ritka az a csecsemő, aki első kóstolásra ennyire szeresse a zöldségeket!
Azért annyira naiv nem vagyok, hogy azt higgyem, mindig mindent így fog szeretni (bár Kriszta valóban, az égvilágon mindent megevett, ő csak mostanában fintorog), de ez a kis momentum nagyon jó volt arra, hogy rájöjjek: a kislányom most már megérett a hozzátáplálásra, amit késedelem nélkül el is kezdünk, szombaton.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta
2008.06.28. 21:29
1. A legfrissebb pár perccel ezelőtt született:
Még délután kiborította a szobájában a kiskosárból a ruhacsíptetőket. Lefekvés előtt együtt szedegettük össze és mondogattuk a színeket. Feltartottam egyet. Mondja: ez kék. Eltalálta. Felemelem a másikat: ez zöld - mondja. De máris sanda szemekkel néz rám és huncutul hozzáteszi: Ne beszélj butaszágokat!:d:d:d Hát persze, hogy piros volt. :):):)
2. Hétfőn, amikor megérkezett Anyu nagyon esett az eső. Kriszta nézi, nézi a mamáját, hogyan rázza le magáról a vizet, majd megszólal: - Mama, megázódtál!:d:d:d
3. Egyszer odajön hozzám és azt mondja: - Anyucikám, domboljunk! :o:o:o (Azaz énekeljük és játsszuk a Dombon törik a diót...:):):))
Aki mindig kapható egy kis huncutságra;););):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Próba
2008.06.28. 09:52módosítva: 2008.06.28. 16:23
........................................................................................
Olyannyira "utolértem" most magam :p (csak a legszükségesebbeket végeztem el:-$), hogy elindítottam egy új blogot is. :o Biztos, hogy nem fogom túl rendszeresen írni... vagy talán majd oda írok a kettő közül, ahová éppen kedvem lesz. Mit tudom én? Vagy lehet, hogy ez most csak egy szalmaláng és hamar elalszik... Nem csodálkoznék. De kellett valami új, valami, ami most ismét feldob, amiben kedvemet lelem. A lányokon kívül, persze, mert ők mindig újat hoznak, mindig feldobnak (így vagy úgy:p), és MINDIG kedvemet, örömömet lelem bennük. :)
Ha van kedvetek, majd nézzetek ide is be: http://krisztaboro.blogspot.com/
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Beresztelkén
2008.06.24. 11:54módosítva: 2008.06.28. 11:02
Hétfőn is vizeztek a gyerekek, akinek nem jutott vízipisztoly, annak jutott lyukas kupakú flakon:d:d:d és mehetett a móka. Miután megunták egymás locsolgatását, elkezdték az utat locsolni, ahol különféle figurákat (bohócfejet, kardot) "rajzoltak" a porba.
Szerdán pedig vizet engedtünk a kinti kádba és estefelé mindhárom gyerek egy nagyot lubickolt benne. :) Addig Boróka az udvaron volt a kiterített pokrócon és igyekezett az összes fűszaláat közelebbről is megvizsgálni.
Még volt egy érdekes és főleg hasznos élményben részünk/részem. Hétfőn Zolival elmentünk cseresznyét szedni. Sajnos, már elég késő volt, mert már elmúlt 8 óra, de biciklivel mentünk és azért sikerült is szednünk 1-2 kiló cseresznyét. Szerdán István is hamarabb végzett és bár ugyanolyan későn mentünk, de autóval és hárman mégis többet sikerült szednünk. Már a biciklizés is nagy élmény (no meg jó sport) volt számomra, de a fáramászás is kellemes gyerekkori emlékeket idézett fel. :) Az meg, hogy teleehettem magam cseresznyével és még a fagyasztóba is jócskán jutott, már csak hab volt a tortán. :)
Cseresznyekirályt is választottunk!;););):d:d:d
Jó lenne időnként egy-egy ilyen jó nap! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap a városban
2008.06.24. 11:52módosítva: 2008.06.28. 11:27
Mivel Csabának nem volt kedve vele menni és István múlt vasárnap (és ma is :() zenélt, úgy döntöttünk, hogy együtt - azaz Krisztával és Borókával együtt - megyünk el megnézni az időpontot. Busszal, majd taxival mentünk odáig és a kétperces "kötelező program" után gyalog indultunk vissza a város felé. A gyalog azt jelentette, hogy Borókát toltuk a babakocsival, Kriszta pedig hol Anival kézenfogva jött, hol pedig felpattant a babakocsi elejére, ahol ő rendszeresen szokott "utazni".:):):)
Lementünk a Várhoz, Kriszta egyből kiszúrta a nagy körhintát, amire fel is ültem vele. Élvezte ahogyan emelkedett és erszkedett a hinta, megijedni csak valamikor félúton ijedt meg, bár nem tudom, hogy mitől. valami juuuuj-szerűt mondott, de ennyi is volt, tovább már csak sikongatott. Amikor leszálltunk, nagy komolyan és bólogatva mondta: kicsit hintázok még. :)
Aztán körkocsikázott is egyet és innen már húztuk a csíkot, hiszen a félhavi fizetést is ott lehetne hagyni, ha valaki éppen úgy akarja.:-@ Érdekes módon a hisztirohamot okos érveléssel sikerült megelőzni. Nem tudom, mit érthetett meg Kriszta abból, hogy csak pénzért lehet oda felülni és Anyucikának nincs több pénze:o:p, de tény, hogy elhallgatott és már megcélozta a játszóteret.
No, itt ismét kezdődött a jóvilág.:) Csúszdát, hintát, lipinkát, köteleket, létrákat, mindent kipróbált, sőt, a hintát Boróka is kipróbálta Aninak az ölében. :) Aztán rengeteg ismerőssel találkoztunk. Először a volt osztálytársammal, Rékával futottunk össze, akinek a Krisztinája 1 hónappal kisebb Borónál, majd Kámival és az ikrekkel, akik szintén játszótereztek. A nő, akivel együtt voltak nagyon ismerősnek tűnt és utólag kiderült, hogy vele szültem Borókát, azaz ő volt a szülésznő, aki kisebbik lányomat a világra segítette. :o:d Boró szopizott egy jót az alvása után, majd nézelődött. Volt iskolatérsam is ott volt a férjével és kislányával, mejd Zitáék is befutottak Barnival. :) Csak kapkodtam a fejem, hogy hű, mennyi ismerős. Jót beszélgettünk ott mindanyian, míga gyerekek hancúroztak még egy ideig, Aninak és Barni mamájának a felügyelete alatt.:)
A babakocsinkat szerencsére Zitáék hazahozták autóval, mi pedig egy jó séta és kb. 20 perc megállóbanvárás után busszal mentünk haza. Már éppen ideje volt hazaérkezni, hiszen majdnem tízóra volt! És nem délelőtt!;);):):):p:p
Gépet sajnos nem vittünk magunkkal, pedig lett volna mit megörökíteni! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Süssünk palacsintát!, avagy Anna és Peti után szabadon
2008.06.21. 08:18módosítva: 2008.06.28. 16:00
Hiába ültem le vele és folyamatosan olvastam, Kriszta minden egyes lapfordításnál felkiáltott: Anyucika, mit íl itt ottan?;):p:d:d Én pedig szorgalmasan mondtam.:p Elérkeztünk egy újabb fejezethez. Kriszta nézi a rajzokat és szépen lassan kikövetkeztetjük, hoyg Anáék palacsintát sütnek.:) Ekkor támadt az ötletem: Kriszta, gyere, süssünk palacsintát!:)
Nem kellett kétszer mondani neki. Élmény volt, az elejétől a végéig: a tojások eltörésétől kezdve, ami igen kalandosra sikerült:d:d:d, a lekvár- és csokinyalakodásig:p.
Mikor végeztünk, csodálkozva vettem tudomásul, hogy Boróka nem ébredt fel és nem szakította félbe tevékenységünket, de még jobban csodálkoztam, amikor benyitottam hozzá és fülig érő szájjal "üdvözölt" a kis drága: ébren volt már (ki tudja mióta?:p:-$) és csendben elfoglalta magát. Őt is megörökítettem... :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Anna és Peti
2008.06.21. 08:14módosítva: 2008.06.29. 13:44
Amikor Kriszta először belenézett, úgy tűnt, nem igazán bűvölik el a képek.:( De aztán ismét belenézett, majd újra. És ahogy kezdtek "ismerőssé" válni a rajzok, úgy lelkesült jobban és jobban. Kiszúrta a kis szövegeket és állandóan kérdezgette: - Anyucika, mit íl itt ottan? :d Sokáig magyaráztam neki, hogy ez a kérdés így nem jó, aztán megértette és most már helyesen teszi fel.
Ami igazán közel hozta a könyvekhez, szerintem a párhuzam, ami a könyvbeli család és saját családunk között húzódik. Hiszen Peti szinte akkor született, amikor Boróka. Mármint az évszakot, hónapot tekintve, mert évben azért némileg megelőzte!;):p És valószínű, Krisztának is vannak még halvány emlékei abból a korból, amikor nekem nagy pocakom volt.:)
Először arra gondoltam, hogy most csak az egyiket adom oda neki, a Kistestvér érkezik-et, az Irány az óvoda címűt meghagyjuk későbbre, amikor aktuális lesz. Igenám, de annak is az elején vannak olyan fejezetek, amelyek nálunk most aktuálisak, mint pl. amikor Anya szoptatja Petikét, Anna pedig kiszorítva érzi magát. Vagy éppen aznap olvastunk a doktorbácsi látogatásáról, amikor a doktornénink oltani jött Borót. Úgyhogy Kriszta most már mindkét könyvet boldogan lapozgatja, mikor olyan a kedve, megkér, hogy olvassam, amikor meg más a kedve;) akkor saját maga meséli, azaz "olvassa" a történeteket azok alapján, amiket a képeken lát.
Állandó barátai most Anna és Peti, sokszor csak velük hajlandó enni, játszani vagy aludni.
Gondolataimat a könyvek kapcsán nem tudnám jobban megfogalmazni, mint Dr. Vekerdy Tamás pszichológus: "Irigylem Annát és Petit, hiszen mindig ilyen könyvecskéből szerettem volna olvasni kisgyerekeimnek. Mert a nagy mesék korszakát - mondhatnám egyéves kortól - az efféle meséknek kell megelőzniük. A kisgyerekek mindennapjairól kellene mesélnünk, igen, lehetőleg olyan kedvesen, ahogy Bartos Erika szívhez szóló - mert szívből fakadó - rajzai és szövegei."
Talán csak annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy örülök, hogy az én gyerekeim ezeken a meséken kezdhetnek el felnőni.:)
Reggeli olvasás az ágyban:
A könyvek olyan érdekesek, hogy Bróka is "foggal-körömmel" kapaszkodik utánuk.:d:d:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Produkció
2008.06.20. 08:37
Szóval ügyesen feltérdel és már himbálózni is kezdett elé-hátra. :):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fociláz 2.
2008.06.20. 08:34
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fociláz
2008.06.20. 08:32
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mostanában...
2008.06.18. 09:52módosítva: 2008.06.18. 09:53
Éljük mindennapjainkat a maguk kis örömeivel, bosszankodásaival. Kalandszámba megy egy nagyáruházi bevásárlás, egy városi séta is kész élmény, Istvánnak a fociedzése pedig szintén jó kiruccanás.
Emellett még van a napi főzés, takarítás, játék, szopi, peluscsere, alvás, séták, az esti focimeccsek és telik az idő, mintha egy nap alatt egy hét telne el. Állandó látogatói vagyunk az Anyuék készülő, jelenleg belülről állandóan csinosodó házának, a kertnek, ahol Kriszta tombolhat egy kicsit, méghozzá friss levegőn, Boróka pedig szintén levegőzhet. És nagyot alhat.:)
A hétvégék is a szokásosak. Illetve inkább szokatlanok ezek, mert eddig ritkán volt, hogy Istvánnak szinte minden hétvégéje fogalt legyen a zenélések által. Pótoljuk őket, amikor tudjuk! :)
Szóval, minden megszokott, ugyanaz reggel, ugyanaz délben, ugyanaz este, minden nap. De úgy érzem, ez így van jól. Hogy majd jobban értékeljük a ....... jobbat. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ani ballagása
2008.06.13. 13:54
A nagy esemény lejárt, és a kezdeti bosszúságok (forgalmi dugó, édesapámék autója többször is elromlott, a család fele nem érkezett meg az iskolai ünnepségre:( ) ellenére végül egy nagyon szép napunk lett.:)
Egyelőre csak képekben "mesélem" el.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnapi kiruccanás
2008.06.08. 19:59módosítva: 2008.06.09. 17:11
A községnek több látnivalója is lenne (a különböző felekezetű templomok például), de mi most kimondottan a dendrológiai parkban szerettünk volna sétálni, elbújni az emberek elől és elmenekülni a kőtömbök, aszfaltok fullasztásából. Tegnap délelőtt, egy kései reggeli után keltünk útra, és nagyon jól döntöttünk ezzel, mert mire aludnia kellett Krisztának, itthon is voltunk. Illetve valamivel később érkeztünk, de az autóban ő már elkezdte az alvást, úgyhogy itthon már csak folytatnia kellett.:p
A parkot már az 1730-as években kialakították, amikor a Rákóczi-hegy aljában a kastélyt is építették. A hegyen lévő várat 1708-ban földig rombolták és feltehetően annak a köveit is felhasználták a várkastély építéséhez. A vár helyén ma egy kápolna áll. A kastély körül rendezett, szép angolkertet létesítettek, ahol nagyon sok ritka fa, cserje is megfelelő életkörülményekre talált. Olyan sajátos mikroklíma alakult itt ki, hogy a melegebb éghajlathoz szokott szelídgesztenyefa is megél. (Hogy terem is, azt nem tudom.) De van itt többféle magnólia, van óriástuja, sőt még gingko bilobát is lehet látni.
1893 óta erdészeti iskola működik a kastély épületében, így a park most tanulmányi célt is szolgál, de nagyon jó hely azoknak is, akik egy kis kikapcsolódásra, friss levegőre, magányra vágynak. Vasárnap lévén, az iskola épülete zárva volt, ezért a vadászati múzeumot nem tudtuk megnézni, de hátha sikerül majd máskor a gyerekeknek is megmutatni. Jópár évvel ezelőtt én már jártam itt és akkor az állatokat is láttam. Mindenesetre, nagyon szépen kialakították, színvonalas munkát végeztek, amibe a diákok is besegítettek.
Mi délben érkeztünk meg és a reggeli szürkeség (nem volt borús az idő, csak nem sütött a nap) már nyom nélkül eltűnt, hétágra sütött a nap. Dögmeleg volt. Beérve a parkba viszont kellemes hűvösség fogadott. Krisztára már eleve a hosszúujjú pulcsit adtam rá, mert sejtettem, hogy így lesz, Borókát meg betakartam. Annak is örültem, hogy hoztam magamnak csukott cipőt a papucs helyett, mert itt-ott azért még voltak sáros helyek. István újságot készült olvasni, vagyis inkább Sudokuzni szeretett volna, míg mi barangolunk a parkban, de aztán nem volt "ideje" rá::p:d
Nem csináltunk semmi különöset, csak sétáltunk és gyönyörködtünk. Az elején még olvasgattuk a növények neveit, latin elnevezését is, de hamarosan érdekesebbnek ígérkezett a bújócska az ösvényeken.:) Kriszta jókedvűen és teljesen felszabadultan szaladgált. Ahogy áthaladtunk az épület teljes szélességét elfoglaló bolthajtásos "kapu" alatt és beléptünk a parkba, megszűnt létezni a külvilág. A falu moraja már nem ért el ide, csupán egy-egy harsányabb megnyilvánulása, autódudálás vagy motorkerékpár zaja. Egy más világba érkeztünk. A belépés után még egy darabig látszott a gondoskodó, ápoló, gondozó kezek nyoma, a füvet kaszálták, a fák törzse körül fehérre meszelt köveket raktak ki, padok voltak imitt-amott, de ahogy beljebb haladtunk, mindinkább "vadult" a táj: az aljnövényzet elburjánzott, eltűntek a táblácskák a növények neveivel, nem voltak többé kis faházikók, padok. Azon sem lepődtem volna meg, ha egyszercsak elém lépett volna egy vadászó főűr íjjal a kezében, vagy éppen egy bölény keresztezte volna utunkat. Teljesen a táj hatása alá kerültem. Csak sétáltunk és beszívtuk a friss, bodzaillatú levegőt. Sétáltunk és hallgattuk a madarak csicsergését. Krisztának is külön felhívtam mindenre a figyelmét. Mutogattam neki a fákat (virágnak nevezte őket:o:p), leveleket, tobozokat (első dolga volt ezeket megkóstolni:d) terméseket (apró gesztenyesüniket:)). Találtunk madártollat is, amire hűségesen vigyázott mindaddig, amíg egy csigabigát nem talált. Felvette, tanulmányozta, nézegette, énekelte neki a "hivatalos" csigadalt:d:p, kezet, azaz szarvat fogott vele:o. Boróka is ébren volt egy ideig, aztán egy jóízű szopi után elszundított. Igaz, nem sokáig, úgy látszik, nem akart lemaradni semmiről ő sem.:) Sőt, nagy lezserül hasrafordult a babakocsiban és hátrafelé kezdett kikukucskálni.:)
Aztán megindultunk az egyik szép, rendezett allén, de ahogy felértünk, az út véget ért. Csak egy egyszemélyes ösvény vitt tovább, a babakocsi nem fért el. István elindult az ösvényen, én viszont leereszkedtem a csajokkal, hogy a másik "úton" próbáljunk szerencsét. A Rákóczi-hegy tetejére szerettem volna feljutni, ahol egy kis kápolna áll a régi vár helyében. De István már nagyon előrehaladt, míg mi megtettük a kerülőt és Krisztán is a fáradtság első jelei kezdtek mutatkozni. Felültettem őt is a babakocsi elejére, mint ahogyan itthon is szoktuk, és úgy toltam őket az ösvényen kifelé. Nem mondom, elég nehéz volt, de azzal a hátsó szándékkal;):p nyomultam előre, hogy legalább olvadnak rólam a dekák (na, ne legyek nagyravágyó és ne álmodozzak kilókról, ugye?;):p). Egyszercsak hívott István, hogy nem tudja, merre vagyunk, de inkább ne is menjünk tovább, mert babakocsival nem lehet kimenni. Ő már kiérkezett, de - állítása szerint - még egyedül sem könnyű megmászni az utat. Igaz, hogy nehézkes volt a terep, kiálló gyökerek is nehezítették az előrejutást, de "kicsitraktor" babakocsink könnyen vette az akadályokat. Hogy mégsem mentünk egészen ki, az azért volt, mert Kriszta már valóban elfáradt, még úgy is, hogy jobbára a babakocsin ült. Amikor egy aránylag egyenes szakaszhoz érkeztünk, "letáboroztunk". Leterítettem a kisplédet és elővettem az elemózsiát. Jóízűen falatoztunk és ittuk a vizünket, amikor István visszaérkezett. Meglepődött, amikor meglátott, nem gondolta, hogy eddig kijutunk, innen már nem lett volna sok a tetőig. De már mindegy volt. Gondolkodtam azon, hogy egyedül "kiszaladjak", de már nem tettem. Inkább hozzáláttam bodzavirágot szedni, amíg István is falatozott egy kicsit. A lányokkal helyet cseréltettünk, Boró jött az ölembe, Kriszta a babakocsiba és - sajnos nagyon hamar - már benn is voltunk az aljban. Alighogy elindultunk, Kriszta és Boró is elaludtak, Sőt, Kriszta itthon is "ráhúzott" még vagy három órát. No nem azért, de Istvánnak is jól fogott a délutáni szieszta.:d:d:d ;);):p:p
Ajaj, de jól esett volna nekem is egy kicsi plusz alvás!;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta
2008.06.08. 19:30
Hogy mitől van mindez? Nem tudom. "Csak" orrfolyással párosult a láz, ezért a doktornő még nem látta, de telefonon beszéltem vele. A kedve jó, kivéve a hisztiket, az étvágya pedig fokozatosan romlott, ma viszont már visszatérőben, mintha. De nem is erőltettem az evést, inkább itattam állandóan. Volt is eredménye. :)
Csak lázcsillapítót kap, illetve orrcseppet, no meg orrszívót annál többet. Holnap még eldől, hogy kell-e valami más gyógyszert is adnom neki a besűrűsödött és besárgult orrváladék miatt. A doktornő eldönti.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boróka
2008.06.04. 09:21módosítva: 2008.06.06. 09:12
Semmi gond nem lett a szuri után sem. Nem volt se láz, se hőemelkedés, bár hallottam olyat is, hogy az a jó, ha belázasodik, mert akkor a szervezete valóban reagál az oltóanyagra. Nos, nem tudom, azért én örülök, hogy nem keleltt szétaggódnom magamat emiatt. :p:-$ A beadáskor is majdnem hős volt kicsi lányom, mert mielőtt megszúrták volna még szélesen vigyorgott a doktornőre, és ahogy kihúzta a tűt, máris szélesen vigyorgott, csak a közte eltelt 5 másodperc alatt ordított fülsiketítően. :)
Vannak friss, 5 hónapos adataim is. Úgy néz ki, hogy kisasszonyom nem lép nővére nyomdokaiba, mert jelenleg csupán 67 cm-es a Kriszta ekkori 70 centijével szemben. De talán valamilyen nehézsúlyú versenyen szeretne indulni, ezért iparkodik: 7340 g volt tegnap. :) No, tekintve azt, hogy egy hónap alatt most már csak 380 g-ot hízott, nem is olyan sok. Kriszta ekkor 7220 g volt. Pedig induláskor Borónak 750 g "előnye" is volt:p, ami nem elhanyagolandó. Azért mindenesetre, bocsánatot kértem a doktornőtől, hogy éheztetem a lányomat! :d:d:d Szerinte teljesen normális súlyú, abszolút korának megfelelően nő, fejlődik. Fejkörfogata 42 cm, ami szintén tökéletes. Mozgása intenzív, értelme pedig úgyszinén.;)
Forog hátról hasra, hasról hátra, jobb felére, balra, mindegy neki. Helyet változtat a maga módján forgással, kúszásfélével, elfordulással. A saját tengelye körül elfordul 360 fokban. Szoktam leteríeni egy plédet a nagy szobában, ráteszema közepére, ő pedig bámészkodik, felfedezi a lakásnak ezta részét is. Vajon honnan "szedem össze" pár perc után? Hát az biztos, hogy valamelyik széléről, sőt, egyszer már nagyon a cserepes virág felé kacsingatott!;):p:o
Nagyon szeret játszani mindennel, ami tulajdonképpen nem játék. Az üres popsitörlős zacskó az egyik favorit: színes, puha és főleg zörög. Korához képest elég sokáig képes elgyömöszölgetni. A csörgőivel is eljátszik, de azokat könnyeben kiejti a kezéből és akkor már nem nagyon keresi. Illetve még. Még nem jött rá, hogy a nem látható dolgok nem tűnnek el.
De rájött valami másra. Arra, hogy neki van keze és van lába. Persze, mindkettő többes számban, na. :p Szinte egyidőben fedezte fel őket, és ügyesen eljátszadozik velük. Az előbb pl., szopi közben, szépen elfordult és szemügyre vette a kezét: párszor csukogatta-nyitogatta az ujjait, mosolygott nekik, mintha örülne, hogy engedelmeskednek "akaratának", majd nyugodtan visszafordult és folytatta a szopit. Persze, ilyen és ehhez hasonló esetek gyakran előfordulnak, mert amikor már jobbára jóllakott, bármi elvonhatja a figyelmét. Sokszor 5 perc, vagy még ennél is kevesebb idő alatt végez az evéssel.
A lábait is általában elkapja a kezével sé próbálja bekapni. :) Még nem sikerül, csak ha segítek neki. :) De megfogja őket és elkezd himbálózni jobbra-balra, és nagyon élvezi a hinázást. :)
Nagyon tud nevetni. :) Nevet és mosolyog, vigyorog és hahotázik. Olyan jókedvű kisbaba! Illetve már mindjárt nem kisbaba!:( Olyan gyorsan telik az idő, hogy mindjárt megint nincsen bébim.:( De nevetésről volt szó... Mindenkire rámosolyog, mégha idegen is, de szépen szól hozzá. Általában le is vesz ezzel mindenkit a lábáról. :) Szerencsére nem esik nehezére a derű, jókedv. Persze, el is tud nagyon keseredni.:p Csak ne kapja addmeguramdemostmindjárt módra a cicit, mert van akkor haddelhadd!:p És nagyon hálás tud lenni, ha megmentem egy kicsit fekvő, hasaló pozíciójából és ölből nézelődhet.:)
Véghezvisz valami kúszásfélét, de mégicsak a "repülőzés" a jellemző mostanában. Már a mászásnak is jelentkeznek az első jelei, próbálja a térdeit maga alá húzni, de még biztos eltelik egy kis idő, amíg ténylegesen feltértel, illetve elkezd mászni. Ha megfogjuk a kezeit akkor gond nélkül ülő pozícióba húzza magát és diadalittasan mosolyog.:)
Még írhatnék, áradozhatnék róla eleget, de muszáj máskorra is hagynom!;):p
Mindenesetre, élvezet vele lenni, részese lenni fejlődésének, látni, ahogy napról-napra többet tud, többet fedez fel a "világból". Köszönöm a Jóistennek, hogy megáldott vele.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Múlt és jövő
2008.06.02. 10:43módosítva: 2008.06.02. 11:04
Ugye, milyen csodaszépek ezek a képek?:o
Nos, hát évek óta, amióta itt lakunk, ez a csodálatos kilátás tárul a szemem elé, ha kinézek a konyhaablakon.:( A garázsok-szegélyezte, piaccal és egy-két üzlettel szomszédos tér parlagon hever. Gyomnövények díszelegnek itt-ott, autóroncsok törzshelye, autók nyomai szántják fel főleg esőzésekkor, és egy ideje, amióta epítkezés zajlik a szemközti tömbháznál, építkezési törmelékkel van teli. :( Sokszor beszéltük szomszédokkal, hogy milyen szép parkot, játszóteret lehetne itt kialakítani, nemegyszer még aláírásgyűjtés is volt ennek érdekében. Bennfentesektől hallottuk aztán, hogy a játszótér kialakítását a helyi tanács megszavazta, a pénzt kiutalták rá, és ... ennyi. A polgármesternek fájt a háta közepe, hogy kivitelezze.:-@
Nagy nap volt a tegnapi. Önkormányzati választások voltak országszerte. Nálunk, Szentgyörgyön 16!!! évig volt hatalmon az eddigi pogármester. De már csak VOLT. A tegnapi megmérettetésen szerencsére az jött ki győztesnek, aki véleményünk, de a lakosság nagyrésze, azaz mintegy 54%-a szerint is a legjobban megérdemelte. Fiatal polgármesterjelöltünk nagyon tisztességes kampányt folytatott, igyekezett csupán saját erényeivel, eddigi tanácsosi eredményeivel bemutatkozni és hatni a választókra, ellentétben az egyik "független" ellenjelölttel, aki az összes piszkos eszközt megragadva, vetélytásrai befeketítésével, adatok ellopásával a polgármesteri hivatalból, ital és étel osztogatásával (amit különben törvény tilt és büntet) a választópolgárok között és sok más hasonló tettel próbált érvényesülni. De úgy látszik, hogy most már az emberek tudják, hogy melyek az üres, hangzatos szövegek és nem dőltek be neki. Az illető mindent ígért, mindent garantált, és az ilyen dolgokból már lassan elegünk van. Szabi viszont elmondta: ez van, de ez lehet belőle. Nem garantált, nem ígérgetett. Valahogy az volt az üzenete: én ez vagyok, más nem lehetek, a többi önökön múlik. És őt választotta meg a község elsöprő többséggel a többi jelölttel szemben. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a többségi nemzetiség lakosai közül is sokan adtak hitelt Szabolcs szavainak, azaz rá szavaztak. Most már reméljük, lesznek érdemi és látható változások a község életében, arculatában.
Bocsánat, az előbb nem jól fogalmaztam. Mégis ígért valamit Szabi: mégpedig azt, méghozzá nyomatékosan, hogy két játszótér fog felépülni a községben. Még az IDÉN.
Nem tudom, de valahogy biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gyereknap
2008.06.01. 14:47módosítva: 2008.06.01. 14:48
Kriszta azonban már elemében volt. Tavaly, a városban volt egy ugrálóvár, de természetesen csak nagyoknak való volt, így Kriszta nem próbálhatta ki. Jó, még nem tudta, mi az, tehát nem is fájt, hogy elmaradt.
Most viszont, Sófalvi Szabinak köszönhetően nagyon szép, szervezett, ügyesen mesekeretbe foglalt, színvonalas rendezvényen vehettek részt a gyerekek. Igaz, az események nagyrésze most is a nagyobbacska lurkóknak szólt, de azért nem feledkeztek meg a manókról sem, az egészen piciktől kezdve (na jó, legalább ülniük kellett tudni, hogy hintázhassanak) , a két-hároméves korúakig. Csak hármasban mentünk ki, (és félúton jutott eszembe, hogy a fotómasina nem jött velünk:p) és ahogy megérkeztünk, Kriszta máris megcélozta a kis hintalovat. Felült a dömperre is, de az nem volt érdekes számára. Ekkor látta meg a kis ugrálóvárat. De ez tényleg "kis" volt a valamivel nagyobba kívánkozott. Kívánsága teljesült, és jó volt látni, ahogyan ugrált jókedvűen sok más gyermek társaságában. Lerítt arcukról a boldogság, az elégedettség.:)
Aztán pónilovat simogattunk.
Bohócot láttunk meg, de rossz húzás volt részemről a felé való közeledés, mert Kriszta olyan éktelen ordításban tört ki, hogy még én is meglepődtem.:o A kutyának öltözött ember és a "nagy bácsi" - gólyalábas mutatványos - is csak tisztes távolból volt érdekes, ahogy közeledtek véletlenül (mert szándékosan már nem mertük keresztezni útjukat:p), Kriszta már sírva bújt a vállamhoz, hiába mondtam, hogy nincs mitől félnie és hiába hajtogatta saját maga is, hogy nem bántják.:)
No, de aztán megkerült a szuperelfoglaltság. Azokon a pici ugrálóvárakon kívül még három nagyot is felhúztak, különböző korosztályoknak megfelelően. A kicsiknek való maradt utoljára, de megérte a kis várakozást. Ide szerencsére nem engedtek be nagyokat, illetve, ha mégis sikerült egy-egynek beszöknie, rögtön kitették, így a kis másfél-háromévesek is nyugodtan kiugrálhatták csúszdázhatták magukat. Mondjuk a köteleken kevesen tudtak felmászni a csúszda tetejére, de felmásztak magán a csúszdán, és úgy is jó volt. :) Adódtak összeakadások, de senkinek nem lett baja. Miután Krisztának levetettem a zokniját és így már nem csúszott a talpa, nagyon gyorsan megtanult felmászni és majomügyességgel űzte a sportot.:) Ekkor hívtam fel Istvánt, hoyg jöjjön már és fényképezzen egy kicsit, mert kár lenne, ha ezt nem örökítenénk meg. Addig maradt az ugrálóvárban, amíg jólesett neki. Önként szállt ki, amit tényleg nem hittem volna.
Amíg mi itt töltöttük az időt, a nagyobbak versenyeken vehettek részt és természetesen, nyereményeket is kaptak. Volt táncverseny, gyorsasági verszeny, zsákbanugrálás, aszfaltrajzos verseny, szóval, ki-ki találhatott kedvére való dolgot. a "nagy bácsi" zsonglőrözött és más mutatványokkal szórakoztatta a jelenlévők egy részét, mások gitárral kísért gyerekdalokat hallgathattak-tanulhattak, és még ki tudja mik voltak, amikről nem is tudok.
Estefelé pedig, amikor kisasszonyom már kellőképpen elfáradt, no meg a tumultus sem volt már akkora, szép virágrajzot kapott Kriszta a bal karjára.:) Mintegy tetőzésként, ugyanakkor pedig levezetésként is, István elvitte "egy körre" az autóval Krisztát és Barnit. Zitával és Borókával pedig szépen hazaballagtunk, és szóban meg gondolatban is nagyon drukkoltunk Szabinak - mára.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hálódivat
2008.05.31. 12:49
:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sorozat
2008.05.31. 12:46
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Alvótársak
2008.05.31. 12:41
Főleg a játékszerek társaságában. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Frizura
2008.05.31. 12:39
Ilyen grimaszokat viszont csak Kriszta tud vágni.:d:d:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kicsi kalap, nagy kalap, egy kalap, két kalap ...
2008.05.31. 12:28
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez és az
2008.05.31. 12:23
Pl. múltkor ilyen "egyenruhában" feszítettek a csajok a babatornán. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégek 3/B
2008.05.30. 10:40módosítva: 2008.05.30. 12:56
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégek 3/A
2008.05.30. 10:32módosítva: 2008.05.30. 10:41
A Jóisten mindig úgy rendezi a dolgokat, hogy a legjobb legyen. :) Meliéknek elromlott az autója tegnapelőtt, István (a Meli férje) megjárta aznap Vásárhelyt az alkatrész miatt, csak így már a csajokat nem tudták hozni. Nagyon szomorúak voltunk Melivel, de megtérült busásan az egész szomorúságunk.:)
Az autót megjavították, tegnap pedig mégiscsak meglátogattak, de úgy, hogy mindhárman itt maradhattak, nem kellett mással vásárolni menni, azaz, KIZÁRÓLAG HOZZÁNK JÖTTEK!!!!:):):)
Délre szerencsésen megérkeztek (igaz, Meli?;):p), Krisztával pedig lementünk eléjük, mert már nagyon várta Tündebabát.:) A kisasszonyok hamar megtalálták a közös nevezőt, az üdvözlő puszik után kézenfogva jöttek fel a lépcsőn. Benn, a játékok fölött aztán adódtak jócskán tulajdonjogi viták;), de alapjában véve békés úton megoldódott mindegyik. Végig kitartott a jókedv kicsik és nagyok között egyaránt, csak a legvégén szakadt a cérna holmi vonat-xilofon meg babakocsi miatt, de az igazi ok már inkább a fáradtság volt, főleg Krisztánál. Lassan a semmi-sem-jó stádiumba esett, és hiába volt már késő a déli alváshoz, muszáj volt aludnia. Este fél 8-kor ébredt aztán és, természetesen, később aludt el éjszakára, de jobb volt így, mintsem átordította volna a délutánt.
No, de előreszaladtam, még nem mondtam el mindent a látogatásról.:) A fénypontot az ebéd jelentette, amikoris a leves megevése után a csajok egymás mellé kerültek az "igazgatói" székbe.:d:d:d Külön tányérokat, villát, kanalat kaptak és kezdődött az ... evés. :) Tünde etette Krisztát, Tünde etette Tündét, Kriszta etette Krisztát, Kriszta etette Tündét, szóval, már azt sem lehetett tudni, hogy ki kinek a szájába dugja a falatot, de az volt a lényeg, hogy a lányok jól és főleg komolyan ettek, mi pedig olyat szórakoztunk rajtuk, mint még soha. :)
Tündeapu-István szavaival élve, ennél nagyobb dicséret nem is kell egy háziasszony főztjének. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégek 2.
2008.05.29. 10:15módosítva: 2008.05.29. 10:20
Jól éreztük magunkat.:)
A mai nappal kapcsolatban meg még nem akarom "elszólni" magam.;););)
De addig is ISTEN ÉLTESSE ÉDESANYÁMAT ÉS ANYÓSOMAT, családunk két Magdolnáját, "kicsiben" pedig még engem is:p, mert "véletlenül" ez is a neveim közé tartozik.:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégek
2008.05.28. 08:46módosítva: 2008.05.28. 12:01
Valamikor a délelőtt folyamán Meli és Tünde jön hozzánk. :) Már nagyon várom, várjuk őket. Régen volt már tavaly szeptember...:p
***************************************************
12.13: Késnek.:( Elromlott az autó. :-@:-@:-@:-@ Azért remélem, sikerül megjavítani, hogy mégis eljöhessenek. Már készültem testileg-lelkileg, még hasilag;) is majdnem kész vagyok mindennel. Elkelne egypár drukk.:)
***************************************************
13.00: Úgy néz ki, nem jönnek már. :( Az autó még mindig nem indul, de még a baját sem sikerült felfedezni. :( Talán a napokban, mégis...:) Vagy bármikor, csak jöjjenek!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Torna, masszázs, úszás
2008.05.27. 11:41
Mindent, illetve szinte mindent rendben talált, de azért mutatott még néhány tornagyakorlatot, amivel játszadozni lehet, ha Boró is élvezi. Boró meg naggggyon élvezi. :) A jobb lábfejét találta kissé merevebbnek a másiknál, ezért finoman masszíroznom kell a talpának a belső élét és magát a lábfejet. Ezt is játékként fogja fel, szerencsére, dehát nem is lehetne másképp, hiszen nem kellemetlen számára!:)
És végre sikerült az úszásról is beszélni vele. Már hallottam egy ideje, hogy a babamedence már nemcsak beteg (mozgássérült) gyerekek számára elérhető, de most meg is bizonyosodtam felőle. Igaz, a foglalkozásokat már nem Enci tartja, de nem számít. Elkérte a lányok adatait és a telefonszámomat, hogy ő beiratja őket és onnan szólnak majd, amikor csoport alakul és mehetünk. Én már nagyon várom. :):-$ Kíváncsi vagyok, melyik lányom hoygan fog reagálni rá. Boróka nagyon élvezi a vizezést, azóta is fürödtünk nagykádban. Kriszta is szereti, de ő most van abban a korban (már egy jóideje:p), hogy nem szeret hajat mosni, illetve nehogy víz érje a szemét-száját. Aztán meglátjuk. Remélem, az oktatónak vannak a tarsolyában bizonyos trükkök, amivel meg tudja tanítani és szerettetni a merülést is.:)
Most már csak minél hamarabb telefonáljanak... ;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ma
2008.05.26. 19:35módosítva: 2008.05.27. 11:42
**********************************************
Már tegnap...
Délután kimentünk a templomkertbe, ahol Kriszta Dávidkával, az Edit fiával játszott. Meglepő módon most nem volt durva Dávidka, eddig ahányszor találkoztunk, állandóan csak lökdösődött. Most nagyon jól talált a szó Krisztával, bár Krisztának még új volt a terep és inkább azt fedezgette fel, mintsem játszott. De azért élvezte a labdázást, földöngurulást, a szénába ugrálást. :)
Miután eljöttünk, még maradtunk lenn a garázs mellett és felszereltem a hintát. Kriszta nagyon örült a hintázásnak, és jóízűen fogyasztotta el benne az uzsonnára pakolt vajas-pástétomos kenyeret. :) Mielőtt felmentünk volna, jól megdöntöttem a hintát és Boróka is lengett egy kicsit. Nagyon élvezte a leányzó, éktelen sírásba kezdett, amikor a hinta meg merészelt állni.:d:p De ahogy újra lendítettem egyet, már ismét fülig ért a szája. Apukájuk meg is örökítette az eseményt. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége Mamáéknál
2008.05.26. 13:14
Pénteken este kivitt minket és ő jött is haza előkészülni másnapra, mert már reggel indult. Az autóba is félig bepakolt pénteken, alig fért el a zenés cucc mellett az a félháznyi dolog, amit magunkkal vittem.:p:-$ Nem volt túl szép idő, István lebeszélni is próbált a kiruccanásról, de arra gondoltam, hogy legalább nem leszek egyedül egész hétvégén és mégha esik is az eső, legalább Kriszta nem lesz a négy fal közé zárva.
Akkor este is "segített" Tatának az udvaron és Mamának is segítséget nyújtott a kispulyka-, csirke-, kisrucaetetésben. :p Ezenkívül lefekvés előtt már csak a vacsorára jutott idő. Kriszta velem aludt, Boróka pedig a magunkkal hozott utazóágyban, úgyhogy az idegen hely ellenére is féligmeddig otthon volt és probléma nélkül aludta át az éjszakát. Igen, átaludta, mert ilyen még nem volt, hogy csak hajnali fél 6-kor kérje a szopit!:o Igaz, hogy este 11 körül aludt el, de akkor is figyelemre méltó teljesítmény ez tőle. :) Végül normális időben keltek mindketten, mint itthon. :)
Szombaton Anyu nőszövetségi konferenciára ment Sáromberkére, így Tatával maradtunk otthon. Ebéd már volt, csak salátát kellett készíteni és a házat összeszedni egy kicsit. Ebéd után Kriszta rögtön elaludt Tata társaságában és jó két órát szunyókált. :) Az már más kérdés, hyog Boró meg éppen akkorra időzítette ébredését, így az elképzelt csendes sziesztámból nem sok valósult meg. :p Mire Kriszta felkelt, nagyon szép idő lett, felszáradt a délelőtti eső nyoma és mi szépen kiültünk a nyaralóba. Krisztának nem tetszett sem a pad, sem a padra terített szőnyeg, ő lábtörlőt hozott magának, azt pedig a fűbe tette és azon olvasott. :p No nem kell megijedni, nagyjából csak a kép erejéig tartott olvasási buzgalma:p:d, utána minden mást csinált, csak éppen egyhelyben nem ült. :d:d:s
Miután Mama megérkezett, még kávéztunk egyet, Boróka szopizott, majd kimentünk a kertbe. Ezúttal dolgozni is egy kicsit. Hagyma- és zellerpalántákat ültettünk, illetve kapáltunk is egy kicsit. Kriszta ott téblábolt körülöttünk, zöld egrest szedett-evett, friss kaprot rágott, és segített ültetni.:p Aztán átpártolt Tatához, őt kísérte erre-arra az udvaron, kertben, majd az udvar mögötti utcában egy ideig játszott néhány kislánnyal. Nagyon elfáradt, így a vége felé már kezdett zsémbi lenni, semmi sem volt jó neki, állandóan csak jött hozzám és rámszólt: - Azt mondtam, tedd le! (Mármint a kapát:p) Gyele Klisztával! :d:d:d
Boró hatalmasat aludt a friss levegőn, meg is éhezett kellőképpen. Ahogy megébredt, félpercnyi mosolygás után mosolyszünet következett és mese nem volt, vigyázzba kellett állni neki.:d:d:d
Ne feledjem... Aznap Kriszta kétszer olyat tett, hogy csak ámultunk. Annyira foglaltak voltunk Mamával, hogy csak azt hallottuk, hogy: Anyucika, kell piszikálni... Igenám, de Kriszta már lenyomta a nadrágját, bugyiját és guggolva éppen elvégezte a pisikálást.:o:o:o Nem, sem a nadrágja, sem a bugyija nem lett pisis. Még mielőtt én megtettem volna, már meg is dicsérte magát.:d:d:d Este, vacsoráztunk, Kriszta már végzett és szokásos köreit rótta a konyhán, szobán, teraszon keresztül. Még délután valamikor kikerült a bili a lépcső aljába, de fölöslegesen. Amikor ettünk, nekem feltűnt, hogy Kriszta igencsak csendben van. Kimentem, hát kicsi lányom éppen feláltt a biliről, abban pedig ott virított valami barnaság.:o Büszkén újságolta ismét, hogy kokiltam, kokiltam. :):):)
Mivel éjfél körül már Istvánnak is érkeznie kellett, ezen az estén Kriszta Mamával aludt. Vacsora és fürdés után nem sokkal, szó nélkül elaludt, nem is volt rám szükség. Miután Apu és Boróka is nyugovóra tért, mi Anyuval még fennmaradtunk, beszélgettünk és vártuk Istvánt. Éjfél már elmúlt mire megérkezett. Egyszercsak Kriszta felsírt és engem hívott. Bementünk mindhárman, de csendben voltunk. Odabújtam mellé és simogattam. Visszaaludt, de egyszer még mocorgott egyet, felém fordult és becsukott szemmel közölte: jött Apuka, jött, és aludt tovább.:o
Tegnap, annak ellenére, hogy normális időben kelt, Kriszta már reggel 10 óra után nagyon nyűgös kezdett lenni. Anyu és Apu templomba készülődött, István és Boróka aludt, én pedig bevittem Krisztát és gndoltam, lefektetem, hiába sír, nyafog nekem állandóan. Együtt bújtunk le, de az ágyban mintha már nem volt annyira álmos.:p Vizet kért. Hoztam neki. Felvettem, majd letettem. Ismét kért vizet, megitta a maradékot is. Lefektettem az ágyba és betakartam. Mondtam neki, hoyg most kimegyek, de amikor visszajövök, ha nem alszik, baj lesz.:p Kimentem, és még pár percig hallottam, hogy dumálgat, de nemsokára csend lett. A nagy kétéves lányom fél 12-kor úgy elaludt, mint akit fejbevertek. Háromnegyed 3-kor ébredt és már nyoma sem volt a délelőtti morcosságának. Nagyot ebédelt, utána pedig játszott. Du. 5 felé indultunk haza. Fürdés, vacsora és valamennyi játék után - bár a sorrend azt hiszem, teljesen fordított volt:p - mindenki korán lefeküdt. Ilyen nem tudom, mikor volt utoljára, hogy én is 10 előtt 10 perccel már ágyban legyek.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Anyucika, "pisziltam"!
2008.05.20. 18:14
Pedig már vagy 2-3 hete, hogy aktuális. Mármint az, hogy - most már azt hiszem, le is írhatom - KRISZTA NAPPALRA SZOBATISZTA!!!:)
Kezdem az elejével.
Már írtam, hogy sokszor nyakig pisis volt ébredéskor és szerintem a pelenka minőségének a romlása miatt történt. Mérgelődtem is eleget, annál is inkább, hogy megvolt még egy majdnem száz darabos bigpack. Nem volt kinek eladnom, így aztán ezt használtuk, 3-4-5 pelust használva el naponta.:-@:-@:-@
Egy reggel, miután lecseréltem Krisztáról a pelust és a teljes öltözékét:-@, megkérdeztem, hogy mit szeretne felvenni: pelust vagy bugyikát? Persze, hogy bugyikát szeretett volna!:) Aznap sokat figyeltem őt, folyton a sarkában voltam és állandóan kérdezgettem, hogy kell-e pisikálni? Mikor nem, mikor igen volt a válasz, de teljesen irrelevánsan. Bevallom, amikor úgy gondoltam, hogy már éppen elég idő eltelt az előző pisi óta, ráültettem a vécére. Általában pisilt, de nem mindig.
Baleset azonban csak a második napon történt. Alváshoz délben is pelust kapott, amiben eleinte mindig volt pisi, egy idő után viszont kezdett száraz maradni. Kétszer történt meg már - tegnap és ma -, hogy délben is pelus nélkül fektettem le. Eddig mindkétszer sikerült a vécébe produkálni ébredés után.
De még mielőtt ide jutottunk, egy másik stádiumot is átéltünk.:) A kezdeti napok után felemás események következtek. Volt, hogy én ültettem vécére, máskor megkérdeztem, hogy van-e pisika, és ha igennel válaszolt, akkor ültettem vécére, illetve kezdett mind gyakrabban magától szólni, ha vécéznie kellett. Amikor ez már többször megtörtént, a kinti sétáink alkalmával sem kapott pelust. Amikor felmentünk Anyuékhoz a házhoz, akkor volt az első ilyen eset. El is feledkeztem, hogy nincs rajta pelus, már vagy két órája ott voltunk, amikor eszembe jutott és csodálkoztam, hogy még nem pisilte össze magát.:p:-$ Akkor produkált először úgy, hogy leguggoltattam.:)
Azóta már sosem kap pelenkát, ha kimegyünk, és eddig még nem is történt baj. Mondjuk, ez azért attól is függ, hogy hová megyünk, mert azért vasárnap, amikor az állatkerbe mentünk, mégis kapott, mert mit csináltam volna, ha a város közepén, az autóban éri az inger, de nagylány módjára szépen, száraz pelussal érkezett haza. Pénteken viszont, amikor Sárpatakra mentünk, már nem volt rajta.
Nem mondom, néha történt baleset, ha igen belemerült a játékba és túl későn kapott észbe. De ez minimális ahhoz képest, hogy mire számítottam én, illetve mi lett volna, ha időnap előtt próbálkozunk vele.
Mint írtam, most ott tartunk, hogy a nappali alvás is pelenka nélkül történik. De időközben már „kezd felnőni” a másik nagy fordulóponthoz is, az éjszakai pelusnélküliséghez.:) Múlt hétvégén, amikor Melindáéknál voltunk történt először, hoyg reggel abszolút száraz pelussal ébredt és kérte is a bilit. (Ott csak bili volt.) Szinte megtöltötte. Másnap reggel pedig ugyanúgy kelt fel. Nem akartam hinni a szememnek és véletlennek tartottam. Ami be is bizonyult aztán, mert itthon, hétfőn reggel megint pisis volt mindene. Bár a biliben levő mennyiségből kiindulva, nem is csodálkozom, hogy kifolyik és teljesen átázik. A következő és a következő reggeleken is a pelusba eresztett.
Viszont történt olyan, hogy hajnali 1, fél 2-kor ugrasztott, hogy neki pisikálni kell. Hajaj, azt hittem, felfordulok, olyan álmos voltam, de ő annyira tisztán, érthetően kérte, hogy nem lehetett nem engedelmeskedni. És legnagyobb megdöbbenésemre, valóban pisilt. Akkor voltam nagyon elámulva, amikor egyszer ugyancsak felébresztett (bár ez nem most, hanem még az elején volt), mert neki kakilnia kell.:o És akkor is, szépen belecsinált a vécébe.
Tegnap és ma ismét száraz volt reggel, illetve kb. Fél 7-kor magához tért, mondta, hogy pisilnie kell, elvégezte a dolgát és aludt tovább.
Természetesen, az egész eseménysor nem működhetne, gondolom, ha nem lenne benne játék, provokáció.;) Mert szinte rituálé, de mindenesetre, jól meghatározott forgatókönyv szerint zajlik egy-egy eksön:
Kriszta: - Anyucikaaaaa, kell piszikálniiii!!!! Mjad gyorsan hozzáteszi: Taltsad, taltsad!
Én: - Igen, tartsad, siessünk, tartsad!
Ráültetem...
Kriszta - hamiskásan mosolyogva: - Ha te, hogy csolog a pisika? Csull, csull! :)
Erre én: Jujj, tényleg pisikáltál! Ügyes vagy, nagyon ügyes vagy!
Azóta, ha már végez, maga mondja: téllen piszikáltál. Vagy: Anyucika, pisziltam.
Amikor húzom vissza a bugyit, nadrágot... nem várja meg, hogy én figyelmeztessem, már előre mondja: - Mikol szólj, ha kell piszikálni! Persze, ezt hibásan jegyezte meg, összekeverte a két mondatot attól függően, hogy én ha-val vagy mikor-ral mondtam.
Pár napja már egyetlen baleset sem történt, sőt, most már az esetek 95%-ában Kriszta szól, amikor vécéznie kell. A nagydolgot külön nem említettem, mert az is ugyanígy történik, és mivel nálunk eléggé ritka „vendég”, hát inkább a folyékony társára ;):p vonatkoztatva írtam le a történteket.
Mindent összevetve, boldog vagyok, hogy már olyan ügyes nagylányom van, hogy a szobatisztaságot tanuljuk. Állítólag engem már 8 hónapos koromtól biliztettek és attól kezdve kakis pelust már nem kellett utánam mosni. Ügyes voltam, ugye? De sajnos, én az ilyenfajta szoktatást nem tartom helyénvalónak, mert az nem más, mint SZOKTATÁS. Nemhogy egy 8 hónapos, de még egy 18 hónapos baba sem igazán érett fizikailag a szobatisztaságra. Mert biztos, hogy meg lehet tanítani, illetve az alvás utáni pisiket ki lehet fogni, de az még nem szobatisztaság. És úgy gondolom, hogy nem is elég fizikailag felnőni a feladathoz, hanem az értelmi érettségre is szükség van hozzá.
Úgy látszik, hogy kb. 2 éves korára történik ez meg. És Kriszta már lassan elérkezett ide.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvégénk
2008.05.19. 14:25
Pénteken...
... telefonált István, hogy ha szeretném, hoyg kimenjünk Sárpatakra, akkor fél 5-re legyek készen.:) Nemsokára hazajött, evett, átöltözött és visszament egy hétvégi focira:p (húúú, de szívesen mentem volna vele, de méginkább helyette;):p) én pedig előkészítettem a cuccokat, amitket vittünk magunkkal, megetettem Krisztát majd Borót és mindannyiunkat felöltöztettem.
Nagyon szép idő volt, Anyuék nagyon megörültek nekünk, annál is inkább, hogy meglepetésként érkeztek az unokák. :) A lelkészkolléga-vendégek nemsokára elmentek, utána már csakis velünk foglalkoztak. István elment Sanyikával felszerelni a hangszereket a kultúrba a másnapi lagzihoz, mi pedig kiültünk a "nyaralóba".:) (A gyümölcsfák közötti kis füves rész, amit még Dávidka nevezett el nyaralónak.:):p) Anyu hozatott oda egy vaspadot, arra terítettünk egy plédet és beszélgettünk, olvasgattunk, Kriszta játszadozott, szaladgált, Kuszit etetett, virágokat taposott:-$, és...pisikált.:) Boróka? Nem, nem aludt, mint ahogyan gondolnánk, hanem végig jókedvű volt, mondikált, kurjongatott, örült, rugdosott és nagyokat vigyorgott. Közben szopizott is egyet, úgyhogy tele hassal mehetett is a jókedv!;):):d
Istvánék elég későn végeztek, így ott is vacsoráztunk, majd éppen lefekvéshez érkeztünk haza. :)
Szombaton...
... reggel jött Orbán Zoli a kameráért, de István meggondolta magát és nem a kamerát adta oda, hanem inkább ő ment vele és a fotómasinával készített jobb minőségű felvételeket. (Remélem, meglesz az eredménye;) és Zoli lesz az új polgármester!:)) Mire megjöttek, a délelőtt már szinte eltelt, éppcsak egy falatozásra volt ideje Istvánnak és máris készülődnie kellett az esküvőre. Azért amíg a ruháit vasaltam, jót hancúrozott Krisztával. (Szegénykémnek annyira hiányzik az apja, és sajnos, ezen a nyáron hétvégén is elég keveset lesz velünk a sok zenélés miatt, de mit csináljunk? Valamit valamiért!)
Miután István elment, Kriszta aludt, ettünk, estefelé pedig elmentünk sétálni; találkoztunk még néhány sétáló anyukával-babával, nem is siettünk haza. Este aztán fürdés után mindenki elég hamar elaludt. (Úgy terveztem, hogy amit nem sikerült addig elvégeznem, megcsinálom miután a lányok lefekszenek:)... aztán jobbnak láttam lefeküdni, de azzal a szándékkal tértem nyugovóra, hogy a hajnali szopi után már nem fekszem vissza:o:p ... majd pedig másnap reggel, valamikor 8 körül feltápászkodtam és kikászálódtam én is az ágyból:p:-$:-$:-$.)
Vasárnap...
... már reggeliben dögmeleg volt, délre 30 fok volt árnyékban. István hívott reggel, hogy Anyuéknál alszik és ebéd után jön haza. Azt terveztük, hogy délután kimegyünk az állatkertbe. Nem tudtam, mi legyen, mert Krisztát nem tudtam idejekorán lefektetni, de azt sem várhattuk meg, hogy valamikor 5 után felkeljen, mert akkor már nem lett volna érdemes sehová sem menni. Így kimaradt a kisasszonynak a déli alvása. Nem volt baj vele, szerintem - ismerve őt - alvás után is ugyanennyire pörgött volna a friss erdei levegőn.:) Annyit szaladgálhatott, amenyni jólesett neki; biciklit is vittünk, hát arra is fel-fel pattant.:) Nagy érdeklődéssel figyelte az állatokat. Főleg a nagymacskák ragadták meg (Szííííl Kááán, Bagila meg az oloszlán), de érdekesek voltak számára a háziállatok is, akikhez közel is mert menni, sőt a kecskéket etette is. Ismerős fiúcskákkal, kisbabával is találkoztunk, azt hiszem, aki csak tehette, mind megrohamozta a Somostetőt és benne az állatkertet: rengeteg gyerek, fiatal, pocakos kismama sétálgatott.:) Kriszta mindenkivel barátkozott (volna), az volt nagy, amikor meglátott egy kb. vele egykorú, de alacsonyabb kisfiút, megállt, puszit nyomott az arcára és továbbszáguldott a medveketrec felé.:o:d:d:d Aki a közelben volt mind jót derült a jeleneten.:d (Azért remélem, kb. 15 év múlva nem lesz ennyire csókos kedvében;):p:-$) Szóval, Kriszta jól kitombolhatta magát, volt hely, ahol szaladgálhatott és nem kellett állandóan rászólni, hogy vigyázz, mert jön az autó! Rá kellett szólni más dolgok miatt (vigyázz, ne menj oda egészen a ketrechez!!!), de legalább szabadon élvezhette a teret. Még jóó, hogy Ani és Csaba is csatlakozott hozzánk, és így ők is rohangálhattak utána;):p:d:d:d Mondjuk még túlságosan is "élvezte":p, mert milyen is lett volna a nap, ha nem vágódik jól el: véletlenül lelépett a sétányról és jól belefejelt az avarba. Még szerencsére, hogy az avarba és nem az aszfaltba, mert így megúszta egy kis földdel-száraz levéllel a szájában, de egyetlen horzsolás sem lett rajta.
Nem, nem feledkeztem el Borókáról:) bár róla még korántsem írhatok annyit, mint Krisztáról. De...
Már a kisebbik kisasszony is megszűnt egyszerű, tehetetlen kismanónak lenni.:) Igaz, aludt is egy jót a friss levegőn, de ölben is volt és kíváncsian figyelte a környezetet. Az állatok még nem kötötték le, bár a sok-sok csicsergő papagájra mégiscsak felfigyelt és majd' kiugrott volna az ölemből! Az ismerősökre (nekünk ismerőseink, ő még sosem látta őket) kivétel nélkül rámosolygott és a mondókájába is belekezdett.:d:d:d
Mi pedig jót sétáltunk-sportoltunk, és ugyancsak kiszellőztettük az agyunkat-tüdőnket, hogy helyet adhassunk bennük a következő hét "áporodott levegőjének". Este 7 után érkeztünk haza. Kriszta már az autóban elaludt és szundikált is kb. 8-ig. István, Ani és Csaba pedig elmentek a Neoton-koncertre ahonnan jókedvűen tértek haza. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tehetségek
2008.05.16. 14:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boró forgolódik
2008.05.15. 08:34
Hogy miért most írok mégis bővebben a forgolódásáról, az a magyarázata, hogy tegnapelőttől valóban forgolódik. Nemcsak átfordul a hasára, hanem onnan vissza is sikerül, illetve eddig elfelejtettem leírni, hogy míg mostanig csak a jobb felén fordult át, most már a bal felén is ugyanolyan jól megy a dolog.:) Következmény: már sehol sincs biztonságban, az eddig biztonságos ágyon is csak úgy hagyhatom, ha körbebarikádozom párnákkal. Ezeken még nem tud áthágni, bár meglehet, hogy a fejével teljesen ellentétes irányban találom, mint ahogyan hagytam.
Gyorsan telik az idő és lassan oda jutunk, hogy Borókának is a legmagasabb polcon:o, a földön kell játszósarkot, kuckót kialakítanunk.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvégén, Beresztelkén
2008.05.14. 11:10
Pénteken úgy döntöttünk, hogy még aznap kimegyünk Beresztelkére és ha jó az idő, akkor szombaton meg sem állunk a Luc partjáig.:) Aztán szombaton mégsem volt annyira egyértelmű a jóidő, úgyhogy mi, a gyerekekkel inkább otthon maradtunk és legalább főztünk, meg a lakást is rendbetettük. István és Zoli délután csak kimentek halászni, de bár ne tették volna: egyetlen halacskát sikerült fogniuk, mellette pedig csontog fagytak.:o Igen, estlre annyira lehűlt a levegő, hogy mindenkinek jólesett a csempekályhából áradó meleg.
A lurkók azért egész nap kinn voltak, mászták a homokdombot, labdáztak, csirkéket bámultak-fogdostak, rollereztek, kakas elől szaladtak (akinek végül mégiscsak sikerült ráugrania Krisztának a hátára:o:d) meg még ezernyi dolgot csináltak, de az tény, hogy a házban keveset ültek. A nap sütött, bár amikor elbújt, rögtön hűvös volt, de ez őket nem zavarta.:)
A rácson sült husiból és miccsből is jóízűen ettek, gondolom, a sok szaladgálás eredményeképpen.:) Aztán a délutáni alvással sem volt gond Krisztánál, bár egy kicsit kitolódott és éppen ezért este is szinte éjfél volt, amikor nyogovóra tért. De sebaj, pótolta másnap reggel.;):p De az volt az érdekesség az alvásnál, hoyg egyedül aludt el a felfújhatós ágyon. Hiába vettem ölbe, csak játszani akart, aztán amikor ráparancsoltam és betakartam, úgy maradt és el is aludt. Borókának is olyan napja volt, amilyen általában egyszer adódik 3-4 hét alatt: kétszer audt hatalmasat, egyszer délelőtt vagy 3 órát, aztán meg délután is kb,. ugyanannyit.:o Végül már lestem, hogy mikor kel, hogy ürítse ki a melleimet. Azalatt megfőtt a húsleves és megsült még vagy 4 adag muffin is, Melindával pedig még jókat beszélgettünk is:)
Este nagyot pancsoltak a lányok, és jó későn fekdtek le. Gondolom, a két nagy alvás volt az oka annak, hogy Boró is csak kb. 3/4 11 felé aludt el. Bár nála ilyen otthon is szokott történni. Másnap reggel elég jó későig aludt mindenki:-$, csak Boróka és én kukorékoltunk időnap előtt.:p Aztán feléledt a ház, sinte mindenki letelepedett a felfújhatós matracra és folyt a hancúrozás. Úgy döntöttünk, hogy mi, a csajok és a két fiú ma sem megy ki a zöldbe, így hát ismét csak Zoli és István ment el, ezúttal rögtön a reggeli után. Aznap szerencsésebbek voltak, hat halat fogtak és hideg sem volt, de már meleg ruhát is vittek azért magukkal.
Melinda templomba ment, amíg megérkezett én összeszedtem a reggeli romjait, rendet raktam a nagyszobában és elrendeztem a gyerekeket. Kriszta, Beni és Dávid szembontjából ez a nap is ugyanolyan volt, mint az előző, nem unták meg a sok szaladgálást. A Boró napja is hasonlított az előzőhöz azzal a különbséggel, hogy vasárnap már nem aludt olyan nagyokat. :)
Már este 8 volt, mire hazaindultunk, 9 előtt itthon voltunk és fürdés, vacsora (+szopi) után mindenki idejében lefeküdt.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta...
2008.05.13. 09:40módosítva: 2008.05.13. 09:52
1. Kriszta ül a vécén, közben mondikál: "... hogy csulog a pisika, ... hogy csulog a pápa..." :o:o:o (Hogy ezt honnan szedte, fogalmam sincs. Különben a következő szövegeléséről sincs fogalmam, hogy honnan szedhette.)
2 Elmélyülten "olvasta" Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét.:p:p:p. Ez állt benne: "...tizenhálom, tizennyolc, tizenhét ... tizenanyucika, tizenapuka, tizencsaba, tizenanika...":o:o:o:d:d:d
A jósnő:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta...
2008.05.09. 10:20
Az este Ani melegítette a tejet Krisztának a konyhában. Kriszta hallotta a mikró csipogását, mire ő: megmelegítették tejcsipapát! :d:d:d
Ugyancsak az este Boróval játszottam az ágyon. A hasamra fektettem és "beszélgettünk". Kriszta mellémfeküdt és kérte, hyog tegyem az ő hasára is Borókát. Rátettem, mire ő is mókázni kezdett neki. Boró szája, természetesen, rögtön fülig ért, és kicsordult a nyála. Erre Kriszta azt mondja: - Folyik a leved, kicsi Bolókám! :d:d:d
Ma nézegette az esküvői fényképes albumunkat. Megnevezett mindenkit akit megismert. Ahol Sanyika volt a képen, észrevehette, hogy nem Dalma van mellette, hanem az előző barátnője.
Eygy idő után, pedig azt mondta: Nem Dalma, hajszálas néni. :d:d:d (A csajnak hosszú haja volt. :):):))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fürdés Boróval
2008.05.09. 09:59módosítva: 2008.05.09. 10:05
Amikor beleengedtem a lábacskáit, már majdnem kiugrott a kezemből, annyira érdekelte a víz. Látszott, hogy azt figyeli és nyúlkált a kezével, hogy beleérjen. Aztán lassan beleengedtem teljesen, mármint úgy, hogy a feje azért kinn legyen. :p:p:p Kipróbáltunk egy-két pozíciót, mire megtaláltuk a legjobbat neki. Úgy volt a legmegfelelőbb, ha hanyatt fektettem és én a hónaljánál fogtam őt. Így a feje nem ment a víz alá, de a szája sem ért bele. Azért hason is úsztattam.
Hát, az nem kifejezés, hogy mennyire élvezte. Mintha mindig is a nagykádban élt volna eddig! :d Járt keze-lába, lubickolt, csapkodott! Még szopizni is próbáltunk közben (eszembe jutott, hogy múltkor javasolta ezt a szopistanácsadó, hátha jobban bejön a megszokott helyzetekhez képest), de nem igazán volt ínyére a kiscsajnak. Közben is rugdosott, állandóan a vizet akarta bámulni. Hívtam is Istvánt, hogy készítsen fényképet. Igaz, csak hason sikerült, mert később fedeztem fel, hogy jobb, ha hanyatt fektetem, akkor meg már István nem volt hajlandó jönni. :p
Végül kiengedtem a víz egy részét, és őt ráfektettem a szivacsra, így sikerült meg is mosnom őt. Igaz, nagyon kellett vigyáznom, mert állandóan hasra szeretett volna fordulni, de vigyáztam. :)
Mindent összevetve, lehet, hogy lassan Borónál is kiiktatjuk a kiskádat. Kriszta is 4 hónapos kora óta füdik a nagykádban, és látom, Boró s "megérett" már a váltásra. :)
Most azon gondolkodom, hogy el kellene vinnem úszásra, persze, Krisztát is, csak kérdés az, hogy most már bárki mehet-e, mert a medencét egy alapítvány működteti és eleinte csak valamilyen fogyatékossággal élő gyerekek vehették igénybe. Sajnos, itt nálunk más lehetőség nincs, ahová ilyen pici babákat is lehessen vinni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
... és végre ma!
2008.05.08. 21:44
Egész délelőtt hétágra sütött a nap, ezért joggal gondolhattam, hogy - terveink szerint - ma is kimegyünk az erdőre. Úgy volt, hogy Aninak 11-kor lejár a matek próbaérettségije és jön is haza. 12 felé akár indulhattunk is. Aztán 12-kor hívott Ani, hoyg még a suliban van, csak később érkezik. Mire hazaérkezett és elindultunk, már fél 2 is elmúlt. No, de útközben kiderült, hoyg ma nem is lesz angolórája, úgyhogy már nem volt gond, hyog később indultunk.
De mire kiérkeztünk a tegnapi helyünkre szomorúan tapasztaltuk, hogy a nap már csak halványan süt és szörnyű szél kezdett fújni. Sokat tanakodtunk, mi legyen. Végül úgy döntöttünk, hogy letelepszünk és megesszük legalább az otthonról hozott miccset, ha már idáig csak koplaltunk.:p Ezúttal az erdőben pakoltunk le, mert ott mégsem fújt annyira a szél. Borókát jól betakartuk, míg mi ettünk és még szunyókált egy kicsit. Krisztát nem zavarta, hoyg nincs dögmeleg, ő így is elemében volt. Egyedül is el-elment az erdő belseje felé, ami természetes, hisz nincs ahonnan félelemérzete legyen az erdővel kapcsolatban! Közben megrágott egy-egy falat miccset kenyérrel és salátával, amikor meg lenyelte, visszajött. Anival fogócskáztak, hancúroztak. Már felpakoltunk és hazafelé indultunk, amikor a kisasszony nem hallgatott az intő szóra és hipp-hopp belelépett egy sáros keréknyomba. Szerencsére, a cipője nem ázott át, csak bepiszkolódott, és a nadrágnak sem számított egy kis plusz sár!;):p
Visszafelé Kriszta ismét gyalogolt, Borókát pedig úgy bebugyoláltam a hordozókendőbe, hogy csak a sapkájának egy kis része látszott ki belőle. Sőt a tréningfelsőm cipzárját is felhúztam, hogy még az is védje a széltől. Olyan mélyen elaludt, hogy nem is ébredt meg rögtön, amikor itthon letettem. Kriszta is már csak bólogatott végül Aninak a nyakában (eredeti terv szerint kinn a friss levegőn kellett volna aludnia), mert mégsem bírta hazáig a saját lábán. Itthon pedig gyors fürdés után máris elaludt. Miután őt lefektettük, én fürödtem Boróval, de az már más bejegyzéshez tartozik!;):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A hét eddigi napjai
2008.05.08. 19:46
Tegnapra már olyan gyönyörű lett az idő és olyan meleg is volt, hogy egyszerűen azt éreztem, ha nem mozdulunk ki, rögtön megbolondulok. Szerencsére Ani idejében hazajött és nem kellett sok rábeszélés, hyog kimenjünk az erdőre. Tulajdonképpen csak az erdőszélen voltunk, de azért az erdőbe is be-bebóklásztunk.:)
Nem sok cókmokot vittünk, elég volt a két csajszi. Azért Krisztának egy kis utóebédet mégis tettünk és vizet meg gyümölcsöt is vittünk magunkkal. Borót kenguruban vitte Ani, és hogy ne fáradjon el túlságosan, Krisztát a hodozókendővel kötöttem magamra. Visszafelé Boró került a kendőbe és Kriszta a saját lábán ballagott. Kiérve, jobb híján a kendőt terítettük le (bevallom, el is felejtettem a nagy igyekezetben, hogy egy pokrócot is vigyünk:-$) és Boró került rá addig, amíg Krisztának előszedtem az ételt, magunknak pedig a gyümölcsöt. Persze, hogy azért Kriszta is kunyerált egy kicsit az eperből, de eddig még nem mutatkozott semmi rajta. Remélem, mostantól már eheti ő is nyugodtan. Boró szopizott egyet és most már még azért sem aludt. Majd csak a hazaúton.
Kriszta lovacskákat bámult, futkározott az erdőben, leült egy farönkre, amin a hangyákat tanulmányozta, almát, epret evett, olyan szürke pihéket fújdogált, hempergett a földön, illetve "repült" Aninak a kezében.
Nem maradtunk sokáig, mert már 5 felé indultunk el; jól kifáradva, de nagyon jóleső érzéssel tértünk haza, ahol a lányoknak szerencsére nem sok altatás kellett (ismét) és a fürdés és vacsora után mindenki lefeküdt. Ilyen is régen volt, hogy negyed 11-kor ágyba bújjak én is!
Boróról is készültek képek, de azt a kamerával filmeztem, úgyhogy csak később tudom őket kivágni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A hét eddigi napjai
2008.05.08. 18:48
Míg István Apuval felhozták a fűtőtesteket és a csöveket, mi a kertben beszélgettünk, tanakodtunk, hol legyen a pici veteményes, a gyümölcsös és hová kerüljön a kerti asztal a székekkel...:)
Amíg Boróka - hát mit is tett? - természetesen, aludt, addig Kriszta felkutatta az összes bokrot, vakondtúrást, földcsomót, ágat és drótot, illetve a szomszéd kislánnyal, Brigittával játszott, ölelkezett végül pedig lökdösődött.:p:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az hét eddigi napjai
2008.05.08. 10:16módosítva: 2008.05.08. 18:27
Tény, hogy elhatároztam: hétfőn ha törik, ha szakad, kimegyünk. Úgy történt, hogy Anyuék jöttek a házhoz, és már reggel fél 10 felé fogtuk magunkat és mi is mentünk. Krisztát "munkásruhába" öltöztettem, mint később kiderült, nagyon is indokoltan.:) Borókát overállba bújtattam, mert lógott az eső lába és hűvös is volt. A kisebbik már az odaúton elaludt és csak akkor ébredt meg, amikor a garázsban kivettem a babakocsiból. Kriszta viszont mozgott helyette is. Mintha gilisztákat reggelizett volna.:d:p Nem volt kimondottan rossz, szófogadatlan, inkább érdeklődő és kíváncsi, hogy felfedezze az új terepet. Míg a munkások is ott voltak (a bejárati ajtót is akkor szerelték fel), kinn játszott, miután ők elmentek és mi Anyuval bevonultunk méricskélni a lakásba, akkor ő is bejött. Ami por, cement meg mindenféle epítkezési anyag ott volt, ő mindent kipróbált, mindenbe beletúrkált, még le is ült pihenni.:p El is fáradt rendesen. nem kellett délben ringatni!:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boróka is nagyot nőtt már!
2008.05.06. 10:28
Közhely, természetesen, de még csak "ma született"!:) Mégis, mindjárt mászkálni fog, mindjárt mást is fog enni az anyatejen kívül, mindjárt maga harcolja ki a saját "igazát"!
Már most nagyon eleven kis gombóc, mert gombócka bizony! 6960 g volt vasárnap és 65,5 cm. Nem kövér, de olyan hurkás kis combikái vannak! Cubákjai, ahogy Kriszta mondaná!:d Azt hittem, hogy tömöttsége a mozgás rovására fog menni, de esze ágában sincs. Már néhány hete véletlenszerűen sikerült átbillenni a hasára vagy a hasáról a hátára, de most már hivatásszerűen űzi a hasrafordulást. Most már nem hagyhatom egyedül még szinte a nagyágyon sem, csupán, ha jól elbarikádozom. Elfordul: lehet, hogy teljesen ellentétes irányban találom, mint ahogyan hagytam. És lehet, hogy fél-egy méterrel tovább, mint eredetileg volt. Hasáról a hátára csak akkor fordul át, ha adottak a körülmények: kezeivel jól megtámaszkodik, kinyújtja őket és esetleg fáradtan elengedi magát. Így dől a hátára. Tehát, ez még mindig véletlenszerű.
A forgolódás nagyon jól megy. Épp az imént ámultam el, amikor láttam, hogy még álmában is átfordult a másik oldalára. :o Ilyet azért még nem tett!;)
Nagyon érdeklődő. Ha mutatok neki valamit, rögtön meg szeretné fogni. Kiül az arcára az a jellegzetesen babás kifejezés, amikor örül meg csodálkozik egyszerre és minél hamarabb meg szeretné kaparintani. Ha hasrafordul és meglát valami játékot, akkor igyekszik megfogni, elérni. Olyan kúszásszerű mozdulatokat tesz ilyenkor a lábaival, de még nem sikerül igazából kinyomni magát, hogy haladjon. A sok evickélés miatt azonban mégis sikerül helyet változtatnia.:)
Ha a kezébe adok valamit, akkor legelőször megfigyeli. A szemével és nem a szájával veszi leghamarabb birtokba. Nem is biztos, hogy megkóstolja, úgyhogy eddig a rágókák sem váltak be nála.
Ha Kriszta kerül a látókörébe, már puszta megjelenését is örömmozdulatokkal jutalmazza, hát, ha még meg is szólal, illetve direkt hozzá szól, megöleli, játszik vele. Mostanában Kriszta sokszor kéri, hogy tarthassa. Odatartom neki, hogy megölelhesse, hát olyankor "repül" a kicsi drága. Látszik, hogy már most csodálja nővérkéjét. (Aztán majd meglátjuk, 2 év múlva is ezt írom?;):p)
Kriszat is látszik, hogy szereti Borókát, bár már kezdenek jelentkezni "érdekességek".:p Puszta szeretetből megpaskolja a lábát, esetleg a hasát. Ha böfiztetem a kicsit, mondja, hogy tegyük le Bolókát. A tetőpont az volt, amikor a maradék vizét a pohárból (kb. 20 ml lehetett) szépen ráöntötte Borónak a fejére.:o Edződik a kisebbik, na, ez van!:p
Nagyon szereti azt is Boróka, ha énekelek. Bármit tesz, rögtön felém fordul, ha meghallja a hangomat. És persze, nevet nagyokat közben. Még az is megtörtént, hogy ő is rázendített, azaz mondikálni kezdett valamit ... a saját nyelvén.:)
Az evésben nincs változás. Illetve van, de még mindig csak szopizik. Ha az Isten is megsegít és lesz elég tejem, akkor még két hónapig ilyen "egyoldalú" lesz a kisasszony étkezése.:) A változás abban mutatkozik meg, hogy bármi, de bármi elvonja a figyelmét az evéstől. Sokszor, amikor Kriszta körülöttünk lebzsel, nem is tudom megszoptatni. Mert ő általában mondikál, csinál valamit, ami zajjal jár, netán hangoskodik is. Boróka meg rögtön oda fordul és vigyorog neki fülig érő szájjal. A pohár is nagyon érdekes, amit a másik mellemhez tartok, hogy abba folyjon a fölösleges tejcsi, de a gyűrűim is szenzációszámba mennek.:d Szóval jó lenne, ha vaksötétben, hangszigetelt szobában szopizhatna, bár biztos, hogy ő még úgy is, akkor is találna valami érdekeset.:d
Van egy bánatom is most: tegnap este el kezdett fájni a bal mellem. Reggelre begyulladt. Igaz, azóta már jobb a helyzet és remélem, nem is lesz ennél nagyobb baj, de nem hiányzott. És főleg nagyon csodálkozom, mert nem tudom, hogyan alakulhatott ki: szopi nem maradt ki, általában jól kiszívta, rendszeresen szopizik belőle, főleg, hogy abban van a több tej, szóval, nem tudom. Remélem, láz nem lesz, már egyszer átéltem ezt, Krisztával.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta...
2008.05.06. 07:37módosítva: 2008.05.06. 09:49
- Csak a paradicsom szára, kincsem!:)
Elgondolkodva ... - A paladicsom szálnya. :d:d:d
2. Látta, amikor szopi után visszatettem a melltartóbetétet és leengedtem a blúzomat. Kommentár: - Tegyük el anyucika mellét!:):):):d:d:d:d:d
3. Tegnap Anyuéknak a házánál pisiltettem az udvaron. Mikor végzett, azt mondta: - Belepisikáltál a földre!:d:d:d
Immár nagy segítség a kisasszony a konyhában. Elpakolta a tiszta evőeszközöket:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Események...
2008.05.04. 16:34módosítva: 2008.05.04. 16:35
"Csütökölö megyünk Dávidkához, Benihez" :):):)
Tavaly sátoroztunk 3 napig május 1-je alkalmából, de idén nem mentünk sehová. Több okból is. Istvánnak munkanap volt a csütörtök, bár igaz, hogy már délben 12-kor itthon volt. Aztán pénteken is dolgozott. Tegnap már itthon volt, de nem olyan volt az idő. Egész délelőtt csak esett. Megállt, majd mire kiderült volna, ismét csorgott az eső. Mire délutánra kisütött a nap és meg is maradt, már túl késő volt akár egy állatkerti sétához is. És valahogy a hangulat sem volt most olyan. No, mindegy, azért csütörtök délután-este mégis volt programunk. Melindának a születésnapja május 1-je és őt mentünk köszönteni.
Anyuékat is útbaejtettük, velük együtt mentünk, és idejében felérkeztünk Beresztelkére. Tudtunk beszélgetni, falatoztunk, tortáztunk, a lurkók pedig játszottak és futkároztak és futkároztak. Jaj, és még futkároztak is. :d Alig lehetett Krisztát leállítani. Még az autóban hazafelé is mind Benit és Dávidot siratta.:) Amíg el nem aludt, persze.;):p Borónak vittünk babakocsit és egy kiadós szopi után aludt egyet a friss levegőn. Vele aztán nem szokott baj lenni. :)
Mire a Zoli testvérei is jöttek volna, sajnos, mi már hazaindultunk, de így is majdnem 10 volt mire hazaérkeztünk, úgyhogy még éppen időben a lefekvéshez.:) Kriszta sírt egy nagyot, mivel felébredt és amíg átöltöztettük, pelust cseréltünk illetve megkapta a tejcsijét egy nagyot bőgött, fittyet hányva minden igyekezetünkre, bohóckodásunkra, hogy felvidítsuk. :):p
Bezzeg, amikor Ákost ("Jákoszkát" ) ölelgette-puszilgatta;):p:-$ akkor nem volt sírhatnéka!!!!;););):p:p:p
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT MINDENKINEK!!!! :):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Események...
2008.05.02. 16:42
Mivel Karcsi bácsi a virágágyásoknak csak egy részét kapálta fel és a füvet is csak egy darabig kaszálta le, a hátramardt rész csúnya és elburjánzott volt. Persze, ez a tömbháznak azon a felén volt, ahová a mi (és még 4 másik család) ablakaink is néznek, de nem látott hozzás senki, hogy megcsinálja. Én már régen akartam, de egyedül nem mertem belevágni, mert azért jó, hogy nem nagy terület, de egy embernek, akinek mellesleg két kisgyerekkel mellette kellene dolgozni, mégsem olyan kis feladat. A másik probléma pedig, amiért halogattam az az, hoyg nincs szerszámom hozzá.
Történt kedden, hogy összefutottam Zitával és végül odakanyarodott a beszélgetés, hyog milyen csúnya előttünka kert. Mivel ezen a héten nem kellett dolgoznia menni, megegyeztünk, hyog másnap rendbetesszük. Ő kapát és kaszát is tud hozni a szüleitől, nagyszüleitől.
Szerdán délelőtt, amikor már felszáradt a víz a fűről, nekiálltunk a munkának. Kriszta és Barni "munkásruhát" kapott és ők is játszhattak a kertben, illetve bicikliztek, kavicsoztak. Boróka a babakocsiban békésen aludt.:) Zita kigyomlálta-kapálta a gyomok nagyját, utána jöttem én az ásóval és felástam a földet. Kissé érdekesen zajlott ez az egész, mert minden ötpercben valamelyikünk indult megnézni mit csinálnak a lurkók, vagy felszaladtam leszűrni a vizet a megfőtt krumpliról, pénzt hoztam az újságrendeléshez vagy éppen vízért szaladtam fel a szomjas gyerekeknek. :) De jól éreztük magunkat. Egyszer levittem egy kettévágott almát, amit Kriszta és Barni seperc alatt bevágott. Amikor az újságpénzért mentem föl, főtt krumplit is tettem egy tálba és sót melléje. Meghámoztunk a kicsiknek, ők meg leültek falatozni és úgy ették a "csóré" főtt pityókát;), mintha a világ legeslegfinomabb csemegéje lenne. :d:d:d Barni odajött hozzám és tele szájjal mondta: olyan finom ez nekünk! Még kérünk!:):):) Ketten felfaltak 6 közepes krumplit, meglevén így az ebédjük egyúttal:). Jóllaktak utána vízzel és ekkor már du. 2 felé járt, amikor eljött az alvás ideje. Abbahagytuk a munkát és mindannyian felmentünk.
Időközben eleredt az eső és szomorú voltam, mert ki tudja mikor érünk így a végére, de délután már ismét sütött a nap. Este 7 felé újra hozzáláttunk és sötétedésig szinte fel is ástam az egész ágyást. Zita virágtöveket hozott a mamájától és a mamája segítségével el is ültették. Ma már szépen megfogantak, legalábbis mindegyik egyenesen áll, jól tett az éjszakai és mai eső neki. kriszta és Barni ezalatt folytatták délelőtti játékaikat, Boróka pedig ismét aludt, de ezúttal a kiságyában, István őrizetében. :)
Tegnapra már csak a fű lekaszálása maradt, mert a kaszát csak tegnapra tudták elhozni. Igaz, ezzel kellett volna kezdeni, mert eléggé letapostuk a füvet és nehezebb volt levágni, de azért sikerült. Mellesleg még az izmaimat-hájamat:p is jól megmozgattam, így ez a munka testemnek-lelkemnek jót tett. Úgy éreztem, most már valóban eljött a várva-várt tavasz. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Események...
2008.05.02. 12:28
Kedden István próbálni ment Sanyikához, így mi is mentünk Anyuékhoz. Délben még szép idő volt, gondaoltam, legalább a csajok levegőznek egy kicsit.:) Mire kiértünk már nem sütött a nap, sőt, eléggé esőre állt, de végül mégsem eredt el. Tata kivitte Krisztát a kertbe, hoztak füvet a malacoknak, majd felmentünk a kántori lakhoz is. Kriszta nagyon élvezte a tágas teret, a füvet, a fákat, állandóan csak szaladgált, ugrándozott, nevetett, huncutkodott, egyszóval, kihasználta a falaknélküliséget. Borókát hol én, hol Apu vitte, és bár sokat nem értett még a környező világból, azért figyelgetett. Sőt, úgy látszott, hogy élvezte is, amikor Kriszta hátára tettük, vagy amikor a kosár fűre helyeztük. :)
Én is jól éreztem magam, de főleg annak örültem, hoyg volt egy ilyen kiruccanós délutánunk és valóban nem a négy fal között kell ülnünk. Mert séta ide vagy oda, azért a mi falunk nem az az igazi falu, nem olyan még a levegője, de a hangulata sem. Azért még mindig jobb, természetesen, mint benn a városban...
Ilyen jó volt a hangulat:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Események...
2008.05.02. 11:17
István nem dolgozott ezen a napon, mert ekkor adták ki a tegnapi szabad május 1-ét, de nekünk nem is lehetett volna jobb másként. A keresztelőre nekünk csak a süteményeket és az innivalót kellett megvásárolni, és ezt erre a napra terveztük. Illetve csak az italokat, mert a sütit már rég megrendeltük. Aztán arra gondolván, hogy ne zsúfoljuk nagyon be a pénteki napot, mégis elmentünk csütörtök este vásárolni. Igenám, de elfelejtettünk nekem cipőt venni. És még popsitörlő is kellett.:-$ Így aztán még jó, hoyg már megvolt a bevásárlás, emrt pénteken délelőtt cipőt hajkurásztunk. Ajaj, amíg színben, méretben, eleganciában és kényelemben is megfelelőt találtunk!;):p:-$ Nem vagyok én olyan könnyű eset!:p
A délután gyorsan eltelt, mert olyanban volt ismét részünk, amiben eddig még nem: házhoz jött a mani- és pedikűrös.:d Aninak és nekem is rendbetette kezemet-lábamat (Ani szombaton esküvőre is ment), és ezzel el is ment a délután. Már fél 8 volt, mire végzett Reni, és épp annyi időm volt még utána, hogy összekaptam a konyhát, mielőtt megjött volna István a vendégekkel. Sanyit és Nórát vártuk, István nagybátyját a feleségével.
A vacsora már elkészült időközben, úgyhogy, mire megjöttek és megtörténtek a pusziosztogatások, már ülhettünk is asztalhoz. Nagyon örültünk nekik, mert eléggé ritkán szoktunk találkozni, sajnos, általában csak egy-egy ilyen családi ünnepség alkalmával. Hiába, 400 km: az 400 km. Krisztának egész délután zúgtam, hogy nemsokára jön Sanyi és Nóra. Emlékezett rájuk még ősztől, mert még mindig tudja, hogy mit tanult Nórától, illetve, hogy Boxinak hívják a kutyájukat.:d, és Nórával egyből barátságos volt, puszit adott neki. De ahogy Sanyit meglátta, fogalmam sincs, mi ütött bele, mert szabályosan ordítani kezdett. Az én Krisztám, aki soha nem félt az idegenektől, mindenkit mosollyal szokott üdvözölni, Sanyitól megijedt. Hogy impozáns alakja vagy a szakálla, vagy a kettő együtt volt a ludas, nem tudjuk, de az tény, hogy nagyon megijedt. Hiába mosolygott neki Sanyi és mondogatta, hogy szereti őt, Kriszta csak hajtogatta sírva: nem bánt Szanyi bácsi, nem bánt.:o
Aztán később már feloldódott egy kicsit, majd amikor megfoghatta Sanyinak a szakállát, teljesen fel is bátorodott. Bár ez már azt hiszem, csak másnap volt. Aztán már együtt rakosgatták ki a puzzle-t is. Végülis nem derült ki, hogy mi okozta a félelmet, és azt hiszem, ez örök titok is marad. :)
Szombaton még együtt reggeliztünk és ebédeltünk, közben István és Sanyi elhozták a megrendelt sütiket-tortákat, majd az italokkal együtt kivitték őket az étteremhez. Mire délután megfürdettük mindkét leányzót és elkészültünk, már este volt. Anyu és Apu már tűkön ülve várt minket és a rég nem látott testvért, sógornőt. :) A finom vacsora után mi el is köszöntünk, igyekeztünk, mert a lányok álmosak voltak és még várt a vasalás. Másnap már a keresztelő volt, de arról már írtam.. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta...
2008.05.01. 09:30módosítva: 2008.05.02. 10:32
1. Előzmények: Kriszta nagyon félt Sanyitól, István nagbátyjától. Amikor meglátta, sírni kezdett, pedig ő még sose tett ilyet. Végül sírva hajtogatta magának, hogy nem bánt Szanyi bácsi, nem bánt.:'(
Tegnap: lefektettük már este, de ő mondogatott még: Apuka szelet téged, anyucika isz szelet téged, Bolóka isz szelet téged, Szanyi bácsi nem bánt téged, és az aranyköpés: Sze Nóla (Nóra) isz nem bánt téged. :d:d:d:d
2. Tegnap este melegítem a mikróban Krisztának a tejet. Kriszta megáll a mikró előtt, pár másodpercig bámulja, majd kijelenti: táncol tejcsi papa.:d:d:d
3. A múlt napok egyikén épp vécéztem. Kriszta odajött és hallotta a csurrogást.:-$ Felragyogott az arca. Odajött, megölelt és azt mondta: ügyesz vagy anyucika, ügyesz vagy.:d:d:d
Egészen friss duma - a babához:
"... hallottad? ... Nem éltesz magyalul?" :d:d:d (Ajaj, miket hallok még vissza én a szavaimból?!:o:p:-$)
A keresztelő napján:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A nagy nap
2008.04.28. 14:48módosítva: 2008.05.01. 09:07
Az esemény ugyanolyan különleges, meghitt, családias volt, mint anno a Krisztáé. Most is Apura hárult a megtisztelő feladat, hogy keresztvizet öntsön legkisebbik unokája fejére, háromra szaporodván így az általa megkeresztelt unokák száma.:)
És teljesült azon vágya is, hogy következő unokáját is ő keresztelte. (Hogy lesz-e még unokája, nem valószínű, de ki tudja, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek, és ha mégis lenne, akkor nagyon remélem, hogy azt az unokát is megkereszteli.:))
A keresztszülőket ismét úgy válogattuk ki, hogy legyenek a családból is és barátaink is. Így lettek Melindáék Borókának is keresztszülei, mellettük pedig Ani és Csaba, illetve Sanyika és Dalma. Krisztát Melinda tartotta a keresztvíz alá, ezért úgy szerettem volna, ha Borókát az én testvérem tarthatja, nagy örömöt és büszkeséget;) szerezve ezzel Aninak.
A vasárnap délelőtt eléggé zűrös volt Boróka számára, nem igazán tudott aludni, féltem is, hogy a templomban baj lesz vele. De az úton arrafelé elaludt és amikor bevonultunk sem ébredt meg. Amíg tartott a rövid ünnepi beszéd ő csak aludt és aludt. De ugyanígy, egyetlen hang nélkül aludt akkor is, amikor a keresztvíz a fejét érte, általános derültséget, de a gyülekezet csodálkozását is kiváltva.:) Csak akkor kezdett feleszmélni, amikor már kimentünk a templomból, és nagy lett körülötte a hangzavar.
Még hazamentünk Anyuékhoz, volt egy kis eszem-iszom, majd az étterembe mentünk. Ott töltöttük a délutánt és az estét mindannyian, voltak finom ételek, italok, és mindenki mindenkivel egy jót beszélgetett. Zene is volt, de nem táncoltunk, ahhoz túl kevesen voltunk, hogy táncra is perdüljünk. A nagyobb gyerekek sokat voltak kinn is, hintáztak, hintaszékeztek, "meglovagolták" a kisgyerek nagyságú sakkfigurákat, sétáltak a strand körül, futkároztak, szökőkutat bámultak. Természetesen, Kriszta és a nagyok közé akart tartozni szinte minden alkalommal. Délben sikerült egy félórácskát aludnia, azonkívül pedig valakinek állandóan a sarkában kellett lennie.
Boróka ezalatt a világ legjobb babája volt: aludt a hordozójában, szopizott a szomszéd teremben, mosolygott mindenkire és természetesen, élvezte a sok kényeztetést, becézgetést. :)
Összegezve, ismét egy gyönyörű, emlékezetes napban volt részünk, és örvendünk, hogy kisebbik lányunk is most már keresztyén. És reméljük - az imádság szavaival élve - hogy "...kibontakozó életével legyen öröme szülőinek, gyönyörűsége keresztszülőinek, gazdagodéása anyaszentegyházunknak. Gyarapodjék testben és lélekben Isten és emberek előtti kedvességben. Ámen."
Jubileumi alkalom: már 800 bejegyzésünk van.:):):) Ha több időm lenne, még több lenne.;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ma - 2008.04.22.
2008.04.22. 20:22módosítva: 2008.04.22. 21:56
Nem voltak meghittek ezek az első pillanatok, mert ahogy bementem a szobába Kriszta keserves arccal mondta, hogy kakilni kell. Tettem a vécére, de már csak a vége ment bele. Sőt, ismét tiszta pisi volt. (Már nagyon mérges vagyok ezekre a pelusokra. Egy idő óta állandóan kifolyik belőlük a pisi. Váltani fogok, pedig már szinte egy éve ezt használjuk, és eddig nem volt baj. Amióta valami zöldes sáv van a belsejükben, állandóan túlcsordulnak, pedig nincsenek is igazán tele.)
Hamar levetkőztettem és megengedtem a vizet a kádban. Azonban, mire bele is tettem, már Boró is jelezte, hogy ébren van. :) Míg Kriszta játszadozott a vízben Borót is levetkőztettem és "nagyot gondolva":p őt is beletettem a nagykádba. Mondanom sem kell, hogy feltalálta magát a leányzó, akkorákat csobbantott a lábával, hogy még meg is lepődtem. Azt hittem, Kriszta volt. Hasra is fektettem, úgy meg állandóan Krisztának a játékait szerette volna megkaparintani, majd' kiugrott a kezemből. :) Csak pár percig tartott a fürdés, ezalatt meg azon törtem az agyam, hoyg jó, jó, eddig megvolnánk, de hogyan tovább? Krisztát nem hagyhatom egyedül a kádban, míg Borót öltöztetem, de Borót sem hagyhatom vizesen! Aztán mégis megoldottam. Borót törülközőbe, majd a jó vastag plédjébe burkoltam és így az ágyra fektettem. Krisztát is gyorsan lemostam és ő is manókává változott, azaz törülközőbe bugyoláltam.:) Majd felváltva, hol egyiket, hol a másikat törölgettem, öltöztettem, fület tisztítottam, körmöt vágtam.
Hamar végeztem.:p Csak 11 óra volt, mire Boró szopizni kezdett. De olyan jkedvűek voltunk mindannyian!:) Utána Krisztával még sokat bohóckodtunk, hancúroztunk, Boró pedig nem sokra rá ismét elaludt. A Kriszta déli alvásával viszont ismét gondok voltak, már szinte du. 4 óra volt, mire elaludt és 6-kor kelt. De mostanában legalább jól eszik. Megette a krumplipaprikás adagját is és a muffin is jól lecsúszott.:):):) Estefelé pedig mindketten a Boró ágyába kerültek és a felaggatott zörgőkkel játszottak. Természetesen, Kriszta jobban élvezte, mint Boró!;);):d:d:d
Eszembe jutott egy aranyos mai mondása Krisztának. Éppen lefektettem, betakartam, amikor dörgött egy nagyot. Mondom neki: Jujj, hallod, dörög! Mire ő: Jujj, jön a tölök!:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét hasonlítas
2008.04.22. 20:21
... és Boró
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elképzelt Borógondolatok
2008.04.22. 18:47
"Én ezt szépen leszerelem innen, úgysem látja meg senki;):):p ...
... jujj, mégis lebuktam.:p:p:-$:-$:-$"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Bolond április, avagy kinek vannak vasidegei
2008.04.22. 13:13
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Kriszta olyasmit tett tegnap, amit még soha. Legalábbis nem így. Úgy adódott, hogy még reggeliben kimentünk. Eredeti célunk a zöldséges volt, de aztán leragadtunk a piacnál Maia babával és Ella nénivel. Kriszta rögtön birtokba vette Maia elefántját és a lány tűrte is egy darabig szó nélkül. Inkább Borókával volt elfoglalva. Aztán a béke kedvéért felszaladtam és lehoztam Kriszta biciklijét, hogy mindenkinek legyen egy „járműje”. Maia felpattant rá és le sem akart szállni. Már nem kellett az elefánt. Nem is volt baj, míg meg nem érkezettegy másik kislány, akinek ugyancsak biciklije volt, de az a fajta, amit a felnőtt tolhat egy kar segítségével. Ezenkívül csomó mütyürke, zenélő gomb is volt rajta, és Krisztának csak ennyi kellett. A kislány, akié volt, egy darabig hagyta Krisztát bicajozni vele, majd visszakövetelte, de természetesen, az elefánt is neki kellett volna. Ekkor szakadt a cérna Krisztánál és belebújt a kisördög. Állandóan vissza-visszaszaladt a biciklihez, próbálta tolni, majd nyomogatni a gombokat, sőt, a kislány tiltakozása miatt még lökdösni is elkezdte őt. No, itt szakadt nálam a cérna, ráparancsoltam, hogy hagyja abba, de az eredmény csak sírás lett. Ella nénivel közösen leédesgettük valahogy Maiát a mi biciklinkről és ráültettem Krisztát, de nem volt hajlandó tekerni. Megjött részemről az ítélet: hazafelé!!! Kriszta viszont még azért sem mozdult. Megfogtam a kezét, hogy úgy vigyem, de leült. Csak annyit tudok, hogy már nagyon mérges voltam, és restelltem magam a többiek előtt. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy nem tudtam, mit tegyek, mivel vegyem rá, hogy velem tartson. Szégyen, de tény, hogy nem tudtam, hogyan reagáljak. Ilyesmire még nem volt példa, hogy az út közepén földre vesse magát és mint az öszvér, makacskodjon. (Arról nem is beszélve, hogy az egyik kezemmel a kocsit toltam, a másikban pedig a biciklit vittem.) Aztán szép szóval próbáltam menésre bírni, majd játékra csábítva: - Vigyázz, megfoglak!
Ez bevált egy ideig, de ahogyan a lépcsőház felé kellett kanyarodni, ismét rázendített és másfelé vette volna az irányt. A biciklit letettem és kézenfogva mentünk a garázsig, ahol letettem a babakocsit. Aztán be a lépcsőházba, de Kriszta még mindig ordított. Borókát gyorsan felvittem és a biciklit is, majd vissza Krisztához. Igaz, vittem magammal a kis vesszőt, úgyhogy amikor meglátta, már magától indult felfele.
Felérve, bevittem a fürdőbe és jól lespricceltem hideg vízzel. Pár pillanatig hatott ez, de aztán tovább sírt. Már égnek állt a hajam, mert bármit próbáltam, nem hallgatott el. Még az újonnan vásárolt szépség-szettnek sem volt akkora csábereje, hogy abbahagyja. Aztán megkínáltam vízzel, ölbevettem és mégiscsak elcsendesedett. Ezután már csendben játszott tovább, én pedig valamennyire megkönnyebbülve, de továbbra is góccal a gyomromban azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne megelőzni az ilyen eseteket, vagy ha mégis bekövetkeznek, hogyan reagáljam le, hogyan kezeljem úgy, hogy elmenjen a kedve a további hasonló kitörésektől.
.....................................................................................................
A kétnapi napsütésnek meglett a böjtje. Már hajnali 4 után, amikor Boróka szopizott, villámlott. Majd kb. Fél 6-kor elkezdett dörögni is úgy, hogy ijedten ugrottunk fel Istvánnal. Közel két órát tartott az égiháború, dörgés villámot és villám dörgést ért, akkorákat csattant az ég, hogy csoda, hogy a két gyerek nem ébredt fel rá. A „kellemes” alvásunkhoz pedig az is hozzájárult, hogy ezalatt az idő alatt, minden egyes durranásra beindult egy autónak a riasztója. Azt hittem, már sosem ér véget. Boróka szopija vetett mégis véget neki, amikor fél 8 felé enni kért. István elment munkába, Ani iskolába, mi pedig még aludtunk egy jót. Azóta is bent gubbasztunk a lakásban, mert állandóan elszakadnak az égi csatornák gátjai. Még jég is hullott.
Most már remélem, hogy holnap, bolond április törvénye szerint, ismét szép idő lesz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Igazi vasárnap!:)
2008.04.20. 22:25
Aztán kis hármasban- majd nemsokára négyesbenlusti után ki-ki dolgára indult: István Krisztát, én pedig Borót öltöztettem-pelenkáztam át. Későre járt, mire megreggeliztünk. István egész délelőtt a gépnél dolgozott, majd áttelepült az orgonájához. Fél 3-kor Kriszta is elaludt és majdnem fél 5-ig alukált. Épp jókor ébredt, mert akkor fejeztük be a szopit Boróval, és szerettem volna, ha kimegyünk egy kicsit sétálni, hadd használjuk ki azt a kicsi napsütést ami még hátramaradt a napból, és amit olyan szűkmarkúan osztogatnak mostanában az égiek!:p Nos, el is jött szite 6 óra, mire mindhárman elkészültünk. Istvánt nem lehetett kibombázni az orgona mellől, úgyhogy csak mi, a csajok indultunk útnak. Végül arra gondoltam, hogy elmegyünk Marikáékig. Kicsit féltem - mint kiderült, jogosan - a hazafeléúttól, mert azért Krisztának még túl hosszú anyit gyalogolni, de megoldottam a keleti kérdést: felültettem a babakocsi elejére és így hazáig toltam.
No, de az odaút nem volt ennyire gyors és rövid!;):p Kriszta ráérősen cammogott, megfigyelt mindent és mindenkit, aki útjába esett.:d:d:d Egy magas fiún úgy rajtafelejtette a szemét, hogy szegény végül már feszengeni kezdett.:d:d:d (Ajaj, mi lesz még itt később!;)) Aztán a fagyijával foglalkozott, de alig haladt vele. Az evéssel is, nemcsak a járásban. Minden érdekes volt számára, a kapuk, az elsuhanó autók, a kavicsok, de szemügyre kellett venni a hangyákat és a gilisztát is, aki végül megelégelte a dolgot és elbújt a kuckójában (ezt Kriszta állította:d). Persze a "ruhás néni";) és a "kalapos bácsi";) is kuriózumszába ment Krisztánál, úgyhogy utánuk is meg kellett fordulni és hosszasan méregetni őket!:d:d:d
Még az is egy "érdekes" momentuma volt az odaútnak, amikor Anyu hívott, én pedig egyik kezemmel a kocsit toltam, a másikkal a fagyimat fogtam, a harmadikkal a telefont tartottam, a negyedikkel pedig Krisztát terelgettem, nehogy lelépjen az úttestre. De még jó, hogy volt ennyi kezem!;);):p:p
Aztán amikor végre megérkeztünk Marikáékhoz, ismét egy csomó érdekesség adódott, a lépcsők, a szalagfüggöny meg miegymás, de nagyon boldog volt a csajszi azért is, hogy találkozott Zsoltival, Noémivel és Csillával. Boróka ezalatt alukált a babakocsiban, amikor megérkeztünk pedig felébredt. Félidőben szopizott is egyet, majd a hazaúton ismét szépen szundikált hazáig. :)
Hazafelé sem volt teljesen eseménytelen az út, Kriszta szájtátva figyelte a fölöttünk elvonuló motoros-ejtőernyő(s)t, amire azt mondta, hogy helikopter.:d:d:d
Itthon aztán gyorsan vacsoráztunk mindannyian, a csajok meg már alusznak is egy ideje. No, nekem sem kell már sok. Az amúgy is pihent testemnek:p csak ez a jó kis séta hiányzott.:) De örülök, hogy egy ilyen szép, kellemes napban volt részünk. :)
A részletek, fotókkal dokumentálva:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Már nincs visszaút!
2008.04.20. 14:43
Ennyi volt. Mondta, vegyük ki, de pfujjogásomra, píííházásomra ő is utánozni kezdett. Aztán el is mondtam neki, hyoga vécé koszos, piszkos, abba megy a pisi, kaki, onnan nem lehet kivenni a cumit és kész, nics többé.
Mert arra gondoltam, ha már így történt, megpróbálom és nem adom többé vissza neki. Hátha menne. És úgy néz ki, sikerült. :) Azóta egyszer kérte, illetve egyszer valami macskákkal társalgott képzeletben, akiket megkért szépen, hogy hozzák vissza a cumikát, de láthatóan nem hiányzik neki. Pedig már kedd óta (vagy hétfő volt?:-$) nincs.
Van következménye, igaz, mert délben nagyon nehezen alszik el vagy már nem is alszik, de este probléma nélkül és nagyon gyorsan el szokott aludni.
Nem tudom, hogy a nemalvás a cumi miatt van-e, de nem hiszem feltétlenül, mert múlt héten is kimaradt egyszer a nappali alvás, pedig akkor még volt cumi is... Arra gondolok, hogy amúgyis kezd neki sok lenni az alvás:p, és ez az átmeneti időszak éppen egybeesett a cumielvétellel.
Nem vagyok túl büszke magunkra, hogy így elvettük tőle, én úgy képzeltem, hogy megvárom, míg saját maga mond le róla, de ha így történt, már így lett. Visszaút nincs. Első napokban nagyon sajnáltam és én inkább hajlottam arra, hogy visszaadom neki, de István kategórikusabb volt és végül úgy döntöttünk, hogy nincs többé. Érdekes módon a Boró cumikái nem birizgálják a fantáziáját.:) Biztos azért, mert nem olyanok, mint az övéi, kerek végűek, hanem mert ezek fogszabályzósak.
Úgyhogy, kicsi-nagy lányunk van már, akinek nincs cumija. :):):)
Azért nosztalgiának itt egy cumizós kép:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Borókáról...
2008.04.19. 13:30módosítva: 2008.04.19. 13:32
Míg gyerektelen az ember, vannak elvei. Utána viszont vannak gyerekei. :d Ez a mondás, biztos többeteknek ismerős, és nagyon igaz is. De végülis most nem ezt szeretném alátámasztani érvekkel, példákkal, hanem csak azért írtam le, mert szent meggyőződésem volt, hogy Kriszta csak azért volt olyan jó kisbaba, mint amilyen volt, hogy merjünk továbblépni és vállaljunk még babát.:) De biztos voltam benne, hogy no, majd a második gyerek megmutatja nekünk, hogy mi az órákig tartó üvöltés, az átvirrasztott éjszakák, a fáradtság, a ringatás, a nagyágyban alvás és még mi mindent, amire Kriszta nem teremtett precedenst.
Erre meg kaptunk a Jóistentől egy olyan babát, aki igaz, hogy az első hetekben megszenvedtetett a szopival, igaz, hogy ízelítőt adott abból, hogy mi az éjszakai virrasztás és a véget nem érő fel-le sétálás, aki kezdte megerősíteni az előbb említett meggyőződésemet, hogy a második gyerek biztos felborít minden olyan teóriát, amit az elsővel kapcsolatban eléggé nagyképűek voltunk megállapítani, kijelenteni, de egyik napról a másikra mégis meggondolta magát és elkezdett délután is aludni, éjszaka is csak 1-2 ébredést, jobbanmondva evést iktat be, illetve egyik pillanatról a másikra visszafogadta a mellet és most már egy hónapja plusz egy napja KIZÁRÓLAG szopizik. :)
Most már azt mondhatom, hogy amolyan eszikésalszik-baba. Persze, ez nem épp így van, hiszen most már elég sok időt eltölt ébren is, és ezalatt a foglalkozást is nagyon igényli, de annyira vidám, jókedélyű, mosolygós apróság, hogy ha sír vagy nyekereg, akkor biztos lehetek benne, hogy valami baja van.
Nem szoktam rögtön az első nyekergésre felkapni, de sírni sem hagyom éppen azért, mert tudom, hogy nem ok nélkül teszi: éhes, álmos vagy csak unatkozik. Ha meglát, vagy ha szólok is hozzá, fülig érő szájjal mosolyog, vagy már hangot is ad örömének:). Kézzel-lábbal, egész testével kifejezi érzelmeit, mind örömét, mindpedig a bánatát, fájdalmát.
A hasfájása igazából elmúlt, bár még akadnak görcsösebb pillanatok. Igaz, azt vettem észre, hogy inkább olyankor, amikor már kaki is hamarosan lesz, mert továbbra sem "hajlandó" minden nap kakilni, hanem csak 3-4 naponta. Persze, a széklete azért teljesen normális, mint az anyatejes babáké, ezért nem is avatkozok közbe, mert fölöslegesnek találom.
Értelme továbbra is nyiladozik, most már kezdi felfedezni saját testét is. Töbször észrevettem már, hogy meglepődik, amikor látja elsuhanni szemei előtt a kezecskéit, de még nem képes maga előtt tartani és figyelgetni őket. Ám biztos, hamarosan ez az idő is eljön.:) Mozgásban is rengeteget ügyesedett: továbbra is gyakorolja az oldalra fordulást, oldalán fekve pedig homorít. Néha-néha sikerül átbillenni a hasára is, de ezek még csak véletlenül sikerülnek szerintem. Talán tegnapelőtt sikerült a hasáról a hátára fordulni, bár ez is inkább véletlen volt, mint tudatos. De mindezek jelzésértékűek számomra, mert azt hittem, hogy mivel dundibb, mint Kriszta volt ennyi idősen, később fog tudni mozgolódni-forgolódni. Úgy látszik viszont, hogy az a pár deka, amennyivel Boró most pluszban van az akkori Krisztához képest, nem jelent semmit és ugyanúgy halad, mint nővérkéje. :)
A hangját is fedezgeti fel, sokszor egész koncerteket képes előadni. Akkor is nagyon aktív, ha beszélünk, énekelünk hozzá. Általában ő is hangicsálással viszonozza beszédünket, nagyokat vigyorogva és hatalmasakat bólogatva közben. Mert szoktam hasra fektetni a hasamra és így beszélgetünk.
Tornászni is szoktunk, nagyon szereti, sőt a kéztornát hangos nevetéssel jutalmazza. A nyakcsikire is ugyaníg reagál, ezért eléggé gyakori játékok ezek minálunk.
A fürdés továbbra is a kedvencek közé tartozik, most kezdi felfedeznia vizet: már akkorákat rugdos a lábával, hogy képes szanaszét fröcskölni a vizet a kiskádból. Kriszta 4 hónaposan "költözött" át a nagykádba, valószínű, hoyg Boró is hamarosan oda kerül. :) A meztelenkedést is élvezi.:) Nincs az az éhség, fáradtság, ami ne szűnne meg, ha lekerül róla a pelus.:d A konyhában szoktam jól befűteni és akkor hagyom egy picit meztelenül forgolódni, illetve ilyenkor masszírozom vagy tornászunk is. :)
A kezeivel már ügyesen tud fogni. Ha valamilyen játékot mutatok fel neki, egyből elkomolyodik és egy olyan érdekes kifejezés ül az arcára! Ezt nem tudom leírni, mert olyan érdekes keveredés: mintha csodálkozna a látott tárgyon, de örül is neki, illetve koncentrál, hogy megkaphassa, megfoghassa, biztos, hogy ezt mindenki ismeri! Ha odatartom annyira, hogy eléri, akkor meg is fogja és természetesen, a szájához viszi. Adtam neki rágókát, de ezt még nem fedezte fel annyira, hoyg valóban rágja. Pedig a fogzás már beindult: ömlik a nyála és mindent rág. Ha pedig masszírozom az ínyét, csak amúgy tátog, mint egy éhes kismadár és örül, hálás, hogy enyhítek a kellemetlenségén.:)
Most viszont az éhes kismadár valóban táplálékért tátog a kiságyában, bár még nem adott hangot neki. Most ébredt fel.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Éjszakai események
2008.04.19. 11:11módosítva: 2008.04.19. 11:16
- Anyucikaaaaa!!!!! Anyucikának a vállála (vállára)! Anyucikának a vállálaaaa! (+ még min. 10-szer)
Felveszem, megölelem, simogatom, leteszem, pár pillanatig úgy tűnik, hogy máris alszik, de mégiscsak hanyatt fordul és folytatja: - Folyik az ollod - és szipog hozzá. (Persze, hisz sírt egy kicsit, így megindultak a "csatornák:)" ) Választ sem várva mondja tovább: Menjünk a konnyába. Valamit eszünk. :o:o:o :):):)
Nem mentünk a konyhába. Megkapta a reggelire előkészített tejcsit és aludt tovább kilenc utánig. :d:d:d
Remélem, hogy ma még tudok (nem is egy) bejegyzést írni.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Villámbejegyzések 5.
2008.04.17. 10:50
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Villámbejegyzések 4.
2008.04.17. 10:42
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Villámbejegyzések 3.
2008.04.17. 10:40
Ez a virág volt Borókának az első ajándéka, amit tőlünk kapott. Még karácsonykor hozta neki az angyal!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Villámbejegyzések 2.
2008.04.17. 10:37módosítva: 2008.04.17. 10:41
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Villámbejegyzések 1.
2008.04.17. 10:35
Pl. nem is tudja senki, hogy hogyan is kell enni a napraforgómagot. Kriszta bezzeg tudja! ;););):d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta 4.
2008.04.16. 15:14módosítva: 2008.04.16. 15:48
Szóval folytatom.
Jellegzetessége a beszédének, hogy ismétel mindent, valahogy így: Jött Csaba, jött; íl Anyucika, íl, papílla, celuzával.
Nagyon érdeklik a könyvek, a betűk. Van Aninak egy mondókás könyve, amit egyelőre itt "pihentet" nálunk. Nos, Kriszta szinte minden nap felüti és olvas belőle. Lapoz, és megkérdezi: itt mit íl? És már mondja is, hogy mi van azon az oldalon.:o:) No, nem azért mert valóban tud olvasni, hanem mert az illusztrációt összeköti a mondókával és a képről felismeri, hogy épp melyik mondókának az oldala. És így szépen sorjában szavalja: Kés, villa, olló, nem Kisztának való. Vagy: Éjes volt a lóka, Bement a tcúkólba. Megadta álát, eltölték a lábát. Vagy: Hopp, Juliska, hopp, Mariska, stb. Vagy: Jöf, jöf, jöf, olla sálba döf, sonka lábán Kucu néni fülödni döcög. És még nagyokat nevet is mellé. :)
De nemcsak a mondókás könyvben érdeklik a szövegek, hanem ha bárhol írást lát, megkérdezi: itt mit íl? Akkor lepődtem meg, amikor mentünk múltkor a konfirmálásra és az autóból az útszéli reklámpanókat figyelte és mondta: Bácsi. Itt mit íl, Anyuci? (Egy férfit látott, de az íráson is megakadt a szeme.:))
Emlékezik és mesél. Bármi történik velünk, vele, bármit lát, hall, egy-egy idő után feleleveníti. Érdekes epizód, amikor a dzsungel könyvéből ugrott be neki egy részlet: - Te vad az, Magli, te vad az? És már hozzá is tette: Bagoly volt.:):):)
Szülinapkor, amikor István bemázolt a tejszínhabbal, eléggé megijedt szegény, este lefekvéskor pedig eszébe jutott és mondta: adta Apucika toltát Anyucikának. :d:d:d
Jaj, szinte elfelejtettem.... Tudja mindenkinek a teljes nevét.:o Elmondja az övét, a Boróét, a mienket, a nagyszülőkét, az Aniét, de még a Melindáék összes nevét is felsorolja. Akkor nevettünk nagyot, amikor Szütő Kisztababa Violaként mutatkozott be:d, illetve Borót Szütő Kicsibolóka Júliaként említette.:d:d:d
Talán ennyi, ami eszembe jutott a beszédről...
No, mégsem ennyi, hiszen a jellegzetes Kriszta-szavakat, -kifejezéseket nem hagyhatom ki!:) Mondjuk, ő rendes szavakat, mondatokat mondana, de mégiscsak "krisztául" sikerül őket kiejtenie. Hozzáteszem, azért néha már kijavítja magát. A videón is hallható volt, amint mondja: dotto... majd gyorsan javítva: doktobácsikám.:)
Pl. Homaész? - Hova mész? :d; Mondtama vigyázz! - Mondtam, hogy vigyázz!; Naade finom! - Jaj, de finom!:d stb.
Kész fenomén, ahogyan a Csip, csip csókát mondja:d:d:d: http://www.videoplayer.hu/videos/play/157202
Amit még elmondhatok Krisztáról, az az, hogy ügyesen tud már egyedül is enni. Még a levest is szépen kanalazza, amikor kedve si van enni.:p Mostanában rapszódikus az evése: néha semmit sem akar elfogadni, máskor meg csak lessük, hogy még mindig fér belé? Ó, de ezen igazán nem idegeskedek már!
A szülinapjára kapott biciklit teljesen rendeltetésszerűen használja. Amikor hazaérkeztünk vele és letettük az előszobában, rápattant és már rá is tette a lábait a pedálokra. Először hátrafelé gurult:p, de azóta már ügyesen hajtja előre is. Kommentálja is a dolgokat: ne hátla, Kisztababa, most előleeee!:)
Az utóbbi két napban, illetve ma már a harmadik, történt valami, amiről majd írok, de egyelőre még teszt alatt vannak a dolgok;), illetve már érlelődik bennem egy másik bejegyzés is ugyancsak Krisztával kapcsolatban, mert egy nagyon érdekes korszakba, a NEM-korszakba lépett, és ez az egész megér egy misét...:p De addig Boróról is szeretnék még írni, hisz ő is napról-napra ügyesebb, fejlődik, napról-napra jobban kitárul előtte a világ. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta 3.
2008.04.14. 09:55
Krisztának a beszédéről regényt lehetne írni, most megelégszem viszont csupán egy fejezettel, ami azonban nem hinném, hogy rövid lenne!;)
Nem nagyképűség, azt hiszem, ha kijelentem, hogy BESZÉL. Nem szavakat használ, amit mutogatással egészít ki, hogy teljesen érthető legyen, hanem mondatokat mond. Sokszor már valóban teljes mondatokat alannyal, állítmánnyal és esetleg kiegészíti jelzővel, tárggyal, határozóval is. Tegnap például, nem tudom, honnan szedte, de állandóan mondogatta: egy család vagyunk. :o
Természetesen, azért a kétévesek szintjén nyilvánul meg beszéde több szempontból is.
1. Nem minden hangot ejt tisztán. Az s-eket még nagyon sziszegve mondja úgy, hogy nyelve hegye az alsó fogsoron van, az r-t hol j-nek (jepülünk, Jeni), hol pedig l-nek ejti (tolta, Bolóka), de még gondot okoznak a kétjegyű mássalhangzók is, mint a ty, amit leginkább c-nek hallok (kutya=kuca), vagy a gy, amit legtöbbször dz-nek mond (hodz vadz). Végülis ezek sem pontosak, de másképp nem tudom leírni, visszaadni hangzásukat.
2. Próbál több szót összerakni és lesz is belőle egy mondat, de lehet, hogy nem helyesen, azaz a magyar nyelv szabályainak megfelelően formázza: nem tesz oda egy ragot, az igét más személyben, számban használja, nem érzékeli az egy vagy több közötti különbséget és akkor ilyen mondatok születnek: Te anyucika vagyok. Vagy: Apukák elmentek dolgozni. :):p VAgy: Ti isz medünk, ti isz medünk! :d:d:d
A következőek már nem feltétlenül a beszédéről szólnak, de mindenképpen azzal kapcsolatosak, mert visszaadják azt, hogy az értelme, megfigyelőképessége stb. hogyan nyilvánul meg a beszédében, illetve úgy is mondhatnám, hogy a beszéde mindezeknek szerves következménye.
Mert sokszor elég, ha egyszer elmondok neki valamit és már tudja is, mert elismételgeti, vagy később, egy hasonló szituációban veszi elő. Tegnap pl. ültem a gépnél, ő be szeretett volna jönni a szobába, de nem fért el a szék és a kiságy között. Nyögdécselni, erőlködni kezdett, hogy tolja el a széket, mire mondtam neki, hogy ilyenkor azt kell mondani: Anyucika, kérlek engedj be a szobába. Rögtön elismételte a mondatot hibátlanul, majd el is felejtettük az esetet. Délután, amikor István ült a gépnél és ő ki szeretett volna menni a szobából, egyszercsak hallom: Apucika, kéllek engedj be szobába!!!:d:d:d
Itt Kriszta éppen énekli a Mókuska, mókuskát: http://www.videoplayer.hu/videos/play/156471
Itt pedig éppen mesét néz nagy lezserül:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Remélem, ennyi volt!
2008.04.10. 22:22
Már megszokhattam, hogy általában Krisztával egyszerre robbanok le. Mikor ugyanaz a kór üt ki rajtunk, mikor más-más. Most az utóbbi kategória érvényes.
Tegnap reggelre nagyon begyulladt Krisztának a bal szeme. Most nem ijedtem meg, mint tavaly ősszel, főleg, hogy sejtettem is, hogy bekövetkezik, mert Beninek mindkét szeme gyulladt volt hétvégén. A doktornő cseppet javasolt, amiből tettem is, azonkívül pedig csak le-lemostam a csúnya váladékot. Ma már lelohadt a szemtájék, bár még lilás-piros, de nagyon keveset váladékozott. Igaz, estére a jobból is váladékot töröltem ki, de ez nincs (még) begyulladva. Szerencsére, nem igazán befolyásolta Krisztát mindez, napközben teljesen normálisan viselkedett, csak éjszaka aludt nyugtalanul. A mai éjjel remélem, jobb lesz.
A magam mai éjjele is remélem, hogy jobb lesz. Az történt, ugyanis, hogy az este kihúzták a már elég régecske fájogató bölcsességfogamat. Miután kiment az érzéstelenítő hatása, fájt a helye, de bírható volt. Éjjel negyed 12-kor bújtam ágyba és abban a pillanatban kirázott a hideg. Hiába bújt István egészen a hátamhoz, csak fáztam, fáztam. Hosszú nadrágos-blúzos pizsamát vettem, mégiscsak fáztam. István egy vastag pokrócot is hozott, abba is belebújtam (persze, fölötte a paplan is), mégiscsak vacogtam. Közben lázat mértem, de nem volt. Már negyed 1 volt, amikor ismét lázat mértem. 38,2-t mutatott. Hívtam Anit, hozott lázcsillapítót, és pár perc alatt aztán elaludtam. Kriszta ébresztett nemsokára, kitámolyogtam hozzá, majd Borót szoptattam, és akkor már jól éreztem magam. A hajnali szopi idején sem volt semmi. Mire viszont reggel megébredtem, ismét lázas voltam. És ma egész nap 38 körül volt. Még 38,7-re is felkúszott. És mindennek tetejébe szörnyen fájt továbbra is a fogam helye és a fejem. Estére aztán elmúlt a láz, a fogam sem fáj már annyira, a fejfájásom pedig megszűnt.
Szóval, remélem, tényleg csak ennyi volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Dögrovás
2008.04.10. 09:42
Cumikás csajok:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ajándékok
2008.04.08. 22:31
Mindegyik játék sikert aratott, de a bicikli mégiscsak kedvenccé vált.:):):) Már az este alig bírtuk ágyba dugni, állandóan csak bicajozott volna.:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gondolatok
2008.04.07. 09:59
Mit mutathatok fel? Túl sokat azért nem.;):p Végeztem egy tanítóképző szaklíceumot, tanítottam iskolában-óvodában, elvégeztem az újságíró-egyetemet, közben férjhez mentem, dolgoztam rádiónál, majd egy cégnél az irodán, végül pedig szültem két gyereket. Nem is olyan sok ez, szinte semmi. Nekem mégis minden. Főleg a vége.:)
Millió iskolát végezhetnék, a világ legjobb és legjobban fizető állásai lehetnének az enyémek, lehetne hatalmas házam, nyaralóm, több autóm, bejárhatnám a világot, és mégsem kaphatnék annyi boldogságot, mint amennyit a családomtól, a gyerekeimtől kapok. Elég Istvánnak egy pillantása, egy simogatása, egy szava és máris megnyugszom, ha félek, tudom, hogy mellette biztonságban vagyunk. Ha pedig a lányaimra nézek, mindent elfelejtek: a rossz világot, a (néha) kifizetetlen számlákat, a hónapok óta (és még ki tudja, meddig) tartó fáradtságot. Ha rájuk nézek, mosolyog a szívem. Mert ha rám néznek, mosolyognak vagy nevetnek; ha éppen sírnak, rámnéznek és tőlem várják, hogy megpusziljam azt a valahová bevert kobakot, hogy megetessem, felöltöztessem őket, hogy játsszak velük, hogy megöleljem őket.:)
Mit kapok cserébe? Nem várok semmit, de az a nyakam köré fonódó kéz és az az édesen mondott "szeletlek Anyucikám", vagy a mosolyogva kiejtett "egeeeee, ááááá" már teljes fizetség. Illetve mégis szeretnék valamit tőlük viszonzásul: hogy majd ugyanakkora szeretettel, figyelemmel, törődéssel forduljanak ők is saját gyerekeikhez, ahogyan tőlünk látják, tanulják:) Ennél nagyobb köszönetet nem is kaphatnék.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
SZÜLIBULI
2008.04.05. 23:50módosítva: 2008.04.07. 10:00
Lassan hagyománnyá kezd válni kis családunkban, hogy a Kriszta szülinapját együtt ünnepeljük az enyémmel (vagy inkább az enyémet az övével?;):)), hiszen 4 nap különbségért nincs amiért kétszer készülődni. A családot természetesen szívesen fogadnánk többször is, főleg, hogy igazából csak a szülinapokkor tudunk így "összvissz" találkozni. Most nem is tudtunk mindannyian egyszerre összeülni, Édesanyámék csak ma jöttek el felköszönteni. :)
A készülődés, mint általában mindig, jóval hamarabb elkezdődött. Szerencsére, volt annyi eszem:p:-$, hogy a saját tortámat megrendeltem, és csak a Krisztáét bíztam szerény képességeimre:p. A "menüt" is úgy állítottam össze, hogy csak éppen meg kelljen főzni a virslit:d, amikor enni kell. (A szokásos svédasztalra pillanatnyilag sem fizikai, sem lelki energiám nem volt, de még a szendvicskészítést is túl nagy feladatnak tartottam:-$, így aztán a virslit választottam a legegyszerűbb megoldásként.)
Csütörtökön megvásároltam a torta hozzávalóit, pénteken pedig már hajnalban felkeltem, hogy elkezdjem a sütést, mégis déli 1 óra volt, mire kisült mindegyik piskóta. De örülök, hogy meglett legalább. :) Utána már a lakás rendbetételével fogalkoztam Anival együtt, és mire Melindáék meglrkeztek, már szinte készen is voltunk. Miután megjöttek Melindáék, elmentünk mindannyian bevásárolni, ezúttal a virslit, az italokat meg még sok más egyebet is vettünk.
Szombaton hajnali 6-kor már a közeli boltban voltam:o, mert a citrom mégis kimaradt a bevásárlólistáró.:p:-$, és mire a többiek felkeltek, a tortához való krém már készen volt. Aztán elkezdtem egész délelőttös tevékenységemet, a Micimackó-torta készítését. Nagyon babrás munka volt, de nagy élvezettel és szeretettel végeztem, bármikor szívesen újracsinálnám Krisztáért.:) (Igaz, az utólagos tapasztalatokat is beleszámítanám most a dologba!;):p) Végül megszületett egy érdekes Mackótorta, csak éppen a "Micit" nem lehetett ráfogni, a legnagyobb jóindulattal sem. :p Kriszta viszont így is értékelte, úgyhogy ennyi nekem elég is. :)
Délután fél 5 fele jöttek Anyuék, Ani és Csaba már hamarabb megérkeztek. Egy kis terefere, öltöztetés, készülődés után megejtettük a "tortázást". Krisztát szépen a fotelre ültettük és bevittem a tortáját. Amikor meglátta rajta a tűzijátékot, szeme-szája tátva maradt és csodálattal a tekintenében meredt a fényoszlopra.:) A gyertya is tetszett neki, mégha a többszöri próbálkozásra sikerült csak elfújnia.:d A kommentárja hozzá: Tedük még egyszer.:d:d:d Magát a tortát csak ezután vette szemügyre, rögtön mondta, hogy mackó, és máris kezdett belenyúlkálni. :) A felszólításra, miszerint harapja meg a mackó lábát:d, rögtön engedelmeskedett, és élvezettel falta a tejszínhabot.:)
Ezután nekem is muszáj volt "felavatnom" a tortámat.:) De Istvánnak nem volt elég, hogy a szánk maszatos lett, fogta a tejszínhabot és mindkettőnket bemázolt vele. :) Én majd eldőltem a nevetéstől, Kriszta viszont annyira meglepődött rajta és az általános nevetés, illetve a magam elnyúlása miatt valószínű, azt hitte, hogy sírok, mert ő is éktelen ordításba kezdett.:o Igaz, utána hamar megvigasztalódott, csak este, amikor lefekvés előtt a vállamra vettem, mondta: apucika adta anyucikának toltát!:d:d:d
Az ajándékoknak csak egy részét kapta meg, Aniéktól a rózsaszín felszerelést, amiben máris pompázoott;) és az egyik fapuzzlet, tőlünk a másikat és a tintás pecsételőt, Mamáéktól pedig a nyaklánc-karkötő párost, illetve a táskának összecipzározható széldzsekit. :) A többi ajándékot ezután vesszük meg neki az ajándékpénzekből.:)
Az este ezután már jó hangulatban telt, fényképeződtük, ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, és utána megismételtük mindezeket, esetleg sorrendet cserélve.;) Miután Anyuék és Aniék elmentek, István, Zoli és a gyermekek filmet néztek, Melindával pedig a friss fotókat nézegettük, illetve egy érdekes felfedezés után (amit majd megmutatok:)) a régebbi, papírképeket is elővettük:)
Mire lefeküdtünk, (ismét) hajnali fél 2 volt.:) Ma Édesanyámék jöttek el lányukat és unokájukat köszönteni, és - kicsiben - megismételtük a tegnapi délutánt.:)
Én már várom a következő ilyen "bulit", mert ilyenkor mindig feltöltődöm és boldog vagyok, hogy szép és összetartó családunk van.:)
A szülinapi képek a mellékelt albumban tekinthetők meg.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Intermezzo
2008.04.03. 10:28
Boró már ezt műveli az utóbbi napokban:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
KÉTÉVES LETT KRISZTA!!!!!
2008.04.01. 09:15
Aaaapucika, Aaaanyucika és Bólóóóka.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Drága Dorka!:)
2008.03.31. 07:40
Mára pedig fincsi tortát;), sok szép ajándékot!:)
Boldog 2. születésnapot!!!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta 2.
2008.03.29. 13:05
Azért megpróbálok (mint mindig:p) összefoglalni néhány mostani jellemzőt róla.
Előszöris: ÖNÁLLÓSODIK. Mindenféle szempontból. Enni már a levest is tudja egyedül, de szerencsére még elfogadja a segítséget is néha, ami nekem könnyebb, mert gyorsabban haladunk. :p
Már partner az öltözésben-vetkőzésben is. A sapkáját szépen kibontja, leveszi a fejéről, a csizmákat úgyszintén, a kabát cipzárja sem jelent már gondot, általában. Mármint a vetkőzésnél. Az öltözés nehezebben megy, de az imént szépen felhúzta a csizmácskáit, a fejébe nyomta a sapkáját és már a dzsekinél tartott, mire én mentem volna öltöztetni.:) A múlt héten vásárolt kis szandál-papucsait pedig egyes-egyedül le- és felveszi, és az már igazán nem lényeges, hogy néha éppen "kacsául".:d:d:d
A vetkőzéshez hozzátartozik még a zsákimákiból:), azaz a hálózsákból való kibújás és a pizsama, zokni levetése, amit egy időben profi módon művelt, de úgy látszik, sikerült a lelkére beszélni:p a vesszőcske felmutatásával.:d Egy ideje pedig lenyomja a nadrágot-harisnyát, ha vécéznie kell, persze, ha nem feledkezik túlságosan is bele a játékba.:)
Apropó vécézés: még nem szobatiszta, sőt, eléggé távol is állunk tőle. Ha kaki van, általában szól, de a pisi? No, az még csurranhat nyugodtan, hisz ott a pelus, gondolhatja ő!:p Persze, ha éppen ráültetem a vécére (mert itthon már csak gyerekülőkés vécézés van), akkor megtörténhet, hogy belepisil, de nem feltétlenül jellemző. Amúgy meg úgy gondolom, hogy most épp eléggé fenekestül fordult fel szegénykémnek a kis világa a testvérke érkezésével, ne terheljem még másvalamivel is. Ezenkívül pedig most még nekem sincs erőm, energiám arra, hogy két szopi közben Krisztát lessem, belepisilt-e a bugyikába, és ha igen, akkor a lakásnak éppen melyik sarkába csurrantott!:p:-$ Reménykedem azonban, hogy az idei nyár meghozza a kívánt "gyümölcsöt".:)
Önállósodása azonban nemcsak ennyiben nyilvánul meg. Egyedül le- és felmegy a lépcsőkön, le- és felmászik a székre, ki- és becsukja az ajtókat. Persze, ezek a dolgok még kétélűek, mert elcsúszhat, leeshet, olyankor is nyitogat talán, ha nem kellene, de muszáj úgyis megtanulnia.
Önállósodásának jele az első dackorszak is. Az, hogy szóban, tettben ellenszegül felkéréseknek, utasításoknak, parancsoknak. Javában feszegeti a határokat és próbára teszi türelmünket, határozottságunkat, következetességünket. A fegyelmezésnek többféle módozatát kipróbáljuk, a szép szótól a vesszőzésig, attól függően, hogy éppenséggel mit követ el. A fentebb említett vetkőzésről annyit, hogy sokszor, reggel, csupán bodyban találtam rá és keze-lába jéghideg volt, állandóan féltem, hogy megfázik. Semmi más módszer nem vált be, csak az, hogy bizony a kis csupasz lábát meglegyintettem a vesszővel. Nem fájt neki, de ahhoz eléggé kellemetlen volt, hogy egy idő után felhagyjon szórakozásával. Most már legrosszabb esetben a hálózsákjából bújik ki, de érdekes lenne meglátni hogyan próbál visszabújni, ha felmutatom neki a vesszőt!:d Szóval, elértem azt, amit szerettem volna, vagyis, hogy tudja: ne tegye meg, mert tettének következménye van.
Ha sétálni megyünk, olyankor is "bontogatja szárnyait". El-elszalad mellőlem, lelép a járdáról, közelít a pocsolyához (stb.), szerintem mindannyiszor próbára tesz, hogy megbizonyosodjék arról, hogy még mindig ugyanazok a szabályok érvényesek-e, mint azelőtt?
Természetesen, tudom, hogy mindezek életkori sajátosságok, és a gyereknek át kell esnie minden fokozatán a dackorszaknak, mégis úgy gondolom, hogy ez az egyik legmegpróbálóbb időszak a gyermekkorból. (Persze, majd jön a kamaszkor, ami talán még keményebb, de szerencsére van addig még jópár évünk:)) És hiába, a vastürelem, a határozottság, nagyon nehéz következetesnek maradni minden szituációban és úgy fegyelmezni a gyereket, hogy ő a rászólás, a szidás és a büntetés mögött is érezze az iránta tanúsított szeretetet.
Úgy gondolom, hogy Krisztával még sikerül tartani az egyensúlyt, próbálkozásai ellenére is kordában tudjuk tartani. Mert bele sem mernék gondolni, hogy mi lenne, ha már most nem lehetne "beszélni a fejével".:p:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta 1.
2008.03.28. 16:06
A reggelünk ugyanígy kezdődött, de sajna, túl későn hallottam meg a konyhából, hogy felébredt, ezért a kaki egy része a pelusba ment. :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ki mit lát a képeken?
2008.03.27. 10:57
Érdekességképpen viszont, hason, oldalból és úgy, hoyg nem látszik az arcuk, nagyonis hasonlítanak!;););):p:p:p
Az első képen Kriszta, a másodikon Boróka mutatványozik. :) Még jó, hogy Kriszta kopaszabb is volt!:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boróka 3.
2008.03.27. 08:18
Mint például az, hogy Boróka milyen ügyesen tartja a fejét, ha hasal, és nemcsak, hogy tartja, de már megtámaszkodik a kezecskéivel is néha. Persze, el-elfárad, leejti még a fejét, de olyan édesen tud bámulni közben!:)
A másik, de ez egészen újkeletű dolog, hogy mosolyog a tükörképének. Csak kétszer-háromszor próbáltuk eddig, de tetszik neki a képmása. Most már gyakrabban nézegetjük akkor magunkat! :)
És a harmadik dolog, amit csinál, és talán már nem is véletlenszerűen, az az, hogy ha oldalra fordítom, addig-addig próbálkozik, míg hasrabillen. Sőt, miután megfordult, még a kezecskéjét is kihúzza maga alól és elkezd kalimpálni velük. Persze, magától még nem tud oldalra fordulni, de még van is ideje.
Csak szépen, lassan mindennel. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boróka 2.
2008.03.26. 10:42
Előszöris megnőtt a kisasszony, szép fodros "májasokat" növesztett, ami nem csoda a több, mint 6 kilójával.:) Szombaton, 11 hetesen volt 6085 g. (Igaz, hogy csupán 35 g-mal volt több, mint egy héttel előtte, de nagy a gyanúm, hogy az előző mérés volt pontatlan különböző okok miatt.:p) Hosszúságáról nincs friss adat, amikor legutóbb mértük, 61 cm volt.
No, de ezek csak a fizikai változások, sokkal többet fejlődött ezalatt az idő alatt értelmileg.
Teljesen "szabályszerűen" fejlődik, legalábbis, ahogyan visszaemlékszem arra az időre, amikor Kriszta volt ekkora, az az érzésem, hogy ugyanaz a ritmusuk. :)
Nagyon kedveli a társaságot. Teljesen felragyog, kivirul, ha foglalkozunk vele, beszélünk hozzá, énekelünk neki. Rögtön eszeveszett mondikálásba kezd ő is, csak mondja, mondja a magáét, hol barokkos körmondatokban (;):p) hol pedig a rokokóra jellemző csilingelő-gurgulázó hangokkal, sikolyokkal. :) Közben egész testével örül, jár a keze-lába, és MOSOLYOG. Mosolygós ő is, mint nővérkéje, aminek nagyon örülök. :) 1-2 héttel ezelőtt még csak próbált mondikálni, látszott, ahogy erőlködik, hogy hangot adjon ki, mégsem jutott tovább a szándéknál. Esetleg egy nyápic nyikorgás lett belőle, mégis pár nap alatt úgy beindult a "beszélőkéje", hogy öröm hallgatni. Meg aztán őt is nőből faragták, nem is állhat be a szája!;) No meg az anyja sem hallgatagságáról híres!;):p:-$
Nyelvén kívül a keze is meglódult. Szombaton múlt egy hete, hogy előszedtem azt a játszóállványt, amit még Kriszta kapott ajándékba és amit rejtélyes körülmények között kb. 4 és fél hónaposan eltört.:o:p Megragasztottuk és Borónak a hordozója fölé állítottam. Valamilyen munkám volt, mert Borót otthagytam a konyhában, és egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy zörögnek a felaggatott csörgők. :o Csodálkoztam is, hogyan érhetett Kriszta olyan magasra, hogy meglóbálja azokat, de szemem-szám tátva maradt, amikor megláttam, hogy Boróka a tettes.:) Olyan ügyesen kalimpált a kezeivel, hogy minden mozdulatára megcsördültek a zörgők.:) Talán pár nap tel el ezután, amikor azt vettem észre, hogy már nemcsak véletlenül érinti meg a játékokat, hanem iszonyatosan koncentrálva azzal próbálkozik, hogy megfogja őket. És innen már nem volt megállás. Valóban látszott, hogy akaratlagosan cselekszik, mindegyik figurát megfigyeli külön-külön, sőt az oldalrészen levő "almákat" is megtalálta és elkezdte babrálni.:)
Persze, Kriszta számára is érdekes lett az "új" játék és ő is sokat csörgözött, mígnem az lett a vége a dolognak, hogy ismét eltörött az állvány. De az anyai leleményesség határtalan:p, így más szórakozást kellett kitalálnom Borókának. Mivel nem váltak be eredeti elképzeléseink arról, hogy melyik csemete melyik ágyban fog aludni (Kriszta az utazóágyban, Boró pedig a Kriszta ágyikójában), a zenélő-forgót sem tudtuk rendeltetésszerűen felszerelni. Csak árválkodott a ventillátoron csüngve, amíg ki nem vittem a konyhába és néhány gumival meg egy darab spárgával a konyhaszekrényre nem aggattam. Attól kezdve ismét volt elfoglaltsága Borónak, mosolyogva, sikongatva hallgatta és figyelte a zenélő és forgó macikákat.
Éppen vacsoráztunk egyszer, amikor István azt mondja: Ni! Boró elkapta az egyik macit, és "kezelésbe vette" a szerkenytűt. Ez a jelenet van a videón is. :)
Azóta is egyik kedvenc foglalatossága, amikor éppen semmi fontosabb dolga nem akad.;):p:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boróka 1.
2008.03.25. 19:09módosítva: 2008.03.26. 10:00
http://www.videoplayer.hu/videos/play/148808
Most már nagyon ideje, hogy leírjam, miket "tanult" kisebbik lányom, és meg is teszem, amint egy kicsit összeszedem magam. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét
2008.03.25. 18:35
Lejött Ani és Csaba, velük töltöttük a délutánt, este pedig tojásháborút rendeztünk: kinek keményebb a tojása? :d:d:d
Na, vajon kié volt a keményebb?;);):p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Konfirmálás - mulatság
2008.03.25. 09:51módosítva: 2008.03.25. 13:12
Sokan kérdezték, hogy addig mi lesz a két kisasszonnyal, de én nevetve feleltem, hogy mindkettőt visszük: Kriszta már elég nagy, hogy a többi ottlévő gyerekkel futározzon, játsszon, Borónak meg ott vagyok én, mármint a tejcsiforrás;), úgyhogy neki más nem is kell. :) Így is lett.
Sikerült idejében elindulni otthonról, és szerencsére Kriszta is aludt félórácskát az úton, úgyhogy elég későig bírta magát minden baj nélkül. Akadtak játszótársak, bár Artúr és Zsuzsa már nagyobbak voltak, de akadtak nagyobbacska lányok is, akik szívesen viselték gondját, a sarkában voltak, amikor elkívánkozott mellőlünk. :)
Boró meg sem hessintette, hogy idegen helyen van, hogy sokan vannak körülötte és csodájára járnak, de még a hangzavart sem hallotta.:) Evett, aludt, nézelődött. Persze, hogy tetszett neki a dolog, mert rengeteget volt ölben Magdi mamának köszönhetően;), mindenki foglalkozott vele, neki meg nem volt más dolga, mint mosolyogni a kedves arcoknak, hangoknak. :)
Mondanom sem kell, hogy Kriszta legszívesebben kint töltötte az idejét, amit szerencsére megtehetett a gyönyörű időnek köszönhetően, szépen sütött a nap, aminek nemcsak fénye, hanem már melege is volt. Focizott, "hegyet" mászott, egy óvatlan pillanatban még a földre is leült (az apja meg inkáb fotózta, mintsem felkapja:p), ezenkívül pedig mindenféle érdekes dolgokat fedezett fel. (a képek bemutatják majd:p) Ha meg bent volt, akkor biztos, hogy a lépcsők vonzották leginkább, bár azért táncba is lehetett vinni!:)
Ezenkívül adott volt minden ahhoz, hogy jól érezzük magunkat: finom és (túlságosan is) bőséges ételek, jó italok, zene, móka, és nem utolsó sorban a rég nem látott rokonok (távolabbiak is), akikkel sikerült néhány szót váltani közbe-közbe. :) Természetesen sok volt a fiatal is, akik közül egyesekről csak sejtettem, hogy kicsodák, annyira megváltoztak-megnőttek, másokra meg rá sem ismertem, hiszen még valamikor óvodáskorban láttam őket, ma meg már csajoznak-pasiznak;):).
A nap fénypontja az volt, amikor régi szokás szerint a fiatal legények magasba emelték Szidit és "Éljen!" felkiáltással háromszor (a fényképezés kedvéért és sikerességéért legalább 6x:p) fel is dobták, általános derültséget keltve, amihez, természetesen, Szidi sikolyai is jócskán hozzájárultak. :)
Bár nem úgy terveztük, mégis már este 8 is elmúlt, mire elindultunk, sőt, utána még Melindáékat is útba ejtettük: István "megöntözte" úgymond Melindát, hogy másnap ne kelljen ismét akkora utat tennie. Tíz után érkeztünk haza, és egy gyors Kriszta- és Borórendezés után mindannyian holtfáradtan estünk az ágyba.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
ÁLDOTT HÚSVÉTOT MINDENKINEK!!!
2008.03.22. 14:52módosítva: 2008.03.22. 21:23
(Vegyétek úgy, hogy mindenki naplójába beírtuk jókívánságainkat!!! :):))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Menyasszony-móka
2008.03.20. 08:55
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kaland
2008.03.19. 13:20
-Nézd, mit láttam! Nekem is keeeelllll! - mondja.
Egész vasárnap a netet bújta, infókat gyűjtött a G-70-es Rolandról (profi orgona), de csak sajgott a lelke, amikor az árára gondolt: 2600 Euró, újan. Amit este látott viszont beindította a fantáziáját: 1500-ért, használtan. Hiába mondogattam neki, hogy semmi esélyünk sincs egyhamar megvenni, ő hétfőn mégiscsak addig csűrte-csavarta a dolgokat:p, míg megszerezte a szükséges összeget. (Még jó, hogy van akitől kölcsönkérni szorult helyzetben;), köszönjük és hálásak is vagyunk mindkét "adományozónak".)
Gondolatot tett követett, másnapra már meg is beszélte az eladóval a vásárt. Igenám, de 300 km-re kellett utánamenni, és én, bevallom, szkeptikus is voltam ezzel kapcsolatban. Valahogy még furcsállom a neten, telefonon való megbeszélést, ami után csak úgy elindul az ember a "nagyvilágba". Pedig tudom, hogy ennek van jövője.
Mondtam, én is megyek, de ha én megyek, Borókának is menni kell! Így is lett. Krisztát Mamáék szívesen fogadták, bár eleinte szóbajött, hogy mindkettőt vigyük. De jó, hogy nem tettük, mert Krisztának túl sok lett volna az út, "bezárva" az ülésébe és a hazafelé úton hatalmas dugóba kerültünk némi útjavítás miatt. De Boróka kitűnően bírta. Nála jobb gyereket elképzelni sem lehetett volna. Háromóránként szopizott, meg-megálltunk, de volt, hogy menet közben is szopott. Nagyon ügyes volt végig.
Igaz, nem lettünk volna mi, ha nem történik valami érdekesség is;):p. Késődélután szopizott Boróka, éppen álltunk a hosszú libasorban a javítások miatt, amikor elkezdett morogni, rángatni a mellbimbót, mocorogni, rugdosni. (Összerándult a gyomrom, mert ugyanígy kezdődött múltkor is, amikor aztán hányás lett a szopi vége.) Egyszercsak kivörösödött a kisasszony, nagyot nyögött és hatalmas robajjal "kitört" belőle a kitörnivaló.:d:d:d Istvánnal összenéztünk, és nevettünk. Pár másodperc múlva megismétlődött a dolog, majd újra. :p Tudtam, hogy ez lesz a "kakis napja", ezért felkészültem a dologra. Bepakoltuk a pelenkázóalátétet, tettem csereruhát, aminek nagy hasznát vettük, és popsitörlővel is jól felszerelkeztem. Jól befűtöttünk a kocsiba és kissé derékkitörősen, kissé nyaklehajtva, és főleg nagyon leizzadva, sikerült a kisasszonyra tiszta pelust-ruházatot varázsolni.:d:d:d
Az út azért szép volt, csak itthon esett kicsit az eső, de aztán végig szép idő volt, az utak jók voltak, és eltekintve a javítás miatti dugótól, semmi bosszantó nem történt. De ez sem volt baj, az a lényeg, hogy szerencsésen megjártuk. A Zsil völgye még így, télutón is gyönyörű volt, és bár az út hosszúsága, illetve a kegyetlenül fújó szél miatt nem álltunk meg gyönyörködni a tájban, azért így is örülök, hogy életemben először eljutottam erre a vidékre.
Bezzeg Boróka már két és fél hónaposan "megláthatta"!:p:p:p:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kaland előtt mégiscsak szopi
2008.03.19. 10:20
Szóval, ismerős mindenkinek, hogy a filmekben mindig utolsó pillanatban történik valami, ami végül megváltoztatja a dolgok menetét, és amire mi, nézők, azt mondjuk, hát persze, hiszen másképpen nem is történhetett volna! Pedig a valós életben is adódnak ilyen dolgok, mindegy, hogy a a szerencse, a véletlen vagy a Gondviselés szól bele a dolgokba. Hogy nálunk ki vagy mi az illető, nem tudom, de tény, hogy Nóri személyében jelölte ki az "intrikust";).
Már beharangoztam a szopis bejegyzést, amikor egy mailt kaptam, és teljesen összezavarodtam elolvasása után. Mert eredetileg azt szerettem volna leírni, hogy kész, vége a szopinak, Boróka nem hajlandó megkínlódni a mindennapi tejcsiért, sőt, annyira zokon veszi a szoptatást, hogy hányni kezd utána.:( Több napi kizárólagos fejés és cumisüvegből való etetés után, amikor már a lelkem is elfogadta ezt a tényt, akkor robbant be a mail a ládámba és ismét felkavart mindent. A mail körülményeiről és tartalmáról csak annyit, hogy egy szopis tanácsadó levelét tartalmazta, aki megpróbál nekünk segíteni az újraszopiban. Sírtam is:-$, mert nem tudtam, mit tegyek: folytassuk a fejést-cumisüvegezést és így megmarad a kialakulóban levő rendszerfélénk, vagy vágjunk ismét bele a szopiba kockáztatva azt, hogy ismét nem jut időm semmire, több órába telik az etetés, stb.
De annál jobban akarok szoptatni - mert egyszerűen könnyebb mellretenni a babát, mintsem görnyedni két pohár fölött és kézzel fejni (mert csak így tudok), illetve olcsóbb is, mint tápszerezni - hogy ne próbáltam volna meg újra. És csodák csodája, Boró elfogadta a mellet. Csak pár percet szopott, de nem kért túl hamar enni utána. Este Marikáékhoz mentünk és ott is szopizott. Elalvás előtt megkínáltam üvegből és csak 60 ml-t evett meg. Éjjel csak szoptattam és másnap is csupán egyszer került sor a cumisüvegre, teljesen fölöslegesen, mert csak 10 ml-t szívott ki belőle. Alig hittem a szememnek. És bevallom, nem hittem magamban és Borókában sem.:-$ Mert féltem, hogy nem evett eleget, pedig teljesen normálisan folyatódott a programunk, nem kért gyakrabban enni, de mégis izgultam. Végül azzal nyugtattam meg magam, hogy biztos sokat ügyesedett Boró és most már sokkal hamarabb kiszívja a neki elegendő adagot. És ebben meg is erősített Dóra, a tanácsadó, egy következő levelében.
Szóval, szopizunk.:) Azt tesszük, ami nagyon is természetes, de nem hittem volna, hogy még lesz részem benne. Hogy sikerül-e hosszasan folytatni, nem tudom. Csak azt tudom, hogy akarom, hogy Boró is úgy látszik, visszafogadta, és addig csináljuk, ameddig tudjuk. Ha meg nem megy, hát még mindig ott a fejős-cumisüveges lehetőség. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szopi és társai - utoljára
2008.03.15. 15:26módosítva: 2008.03.17. 07:19
............................................................................................................
Mégsem írok semmit most a szopiról, mert valami közbejött és vannak/lesznek újabb fejlemények is. Majd máskor...
Addig pedig szolgáltatják a témákat a lányok. Mint pl. Kriszta beszéde és Boró rohamos fejlődése, de mindenről csak szépen lassan tudok írni, ahogy az időm és gondolataim engedik. Mert ez utóbbiak bizony úgy szanaszét hevernek, mint Kriszta játékai, amikor kiborítja a zsákját.:p:p:-$:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Cikipuszi
2008.03.14. 17:36
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Alvás
2008.03.14. 13:42
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szép idő
2008.03.12. 17:05
Reggel még hatalmas tócsák voltak mindenfelé, délutánra pedig már csak a nagyobak "éltek" még.
Ilyen is régen volt, illetve, mióta Boróka is velünk van, még sosem volt, hogy egy nap kétszer menjünk ki sétálni, de nem lehetett kihagyni. Délelőtt is mentünk, délután is. Mindkétszer rengeteg kisbabával találkoztunk. Délelőtt, egy időben, míg csak ketten voltunk kinn (mármint mi és még egy anyuka a kisfiával) labdáztak is a manók meg "dombon törték a diót", amikor már a többiek is megjelentek, elkezdődött a versengés és az ordítás egymás játékai miatt.
Kriszta hozta eddigi formáját, szinte minden gyerekhez odament, megölelte és próbálta megpuszilni, több kevesebb sikerrel. Nem szeretem ezt a szokását Krisztának, de fogalmam sincs, hogyan lehetne leszoktatni róla. Hiába, annyira ki tudja mutatni a szeretetét, hogy ez alól az idegen gyerekek sem kivételek. Általában megpróbálom elterelni a figyelmét valamivel, vagy ha már nincs más lehetőség, megkérdezem az anyukát, hogy megpuszilhatja-e, de honnan tudjam, hogy a csemete éppen nem beteg és mi ragad ránk tőle.
Szóval tegnap sétálós napunk volt, és ma is kihasználtuk a szép időt. Most már nem süt a nap, de készülünk még kimenni, mert muszáj 1-2 számlát kifizetni, amit csak ilyenkor lehet. És István messze. Ani szalagavatón. Úgyhogy, a triumvirátus egyedül boldogul.:)
Tegnapi séta:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nők napja
2008.03.11. 18:25módosítva: 2008.03.11. 22:53
Az az igazság, hogy én is azon nők közé tartozom, akiket férje nagyon ritkán lep meg egy szál vagy egy csokor virággal pl. május 23-án vagy október 9-én, amikor (számunkra) jelentéktelen napok vannak, de ilyen ő. Más meglepiket szokott tartogatni, de ő nem a virágos lovag. "Fiatalkorunkban" is általában úgy kaptam virágot, hogy együtt voltunk, én kiválasztottam, ő megvette nekem és én vittem magammal.:p
Március 8-án nem is szoktam semmit sem várni, éppen ezért meglepődtem, de bevallom, jólesett, amikor István pénteken a megunhatatlan klasszikussal, egy gyönyörű vörös rózsával állt elém. Nőnap ide vagy oda, szeretem-e vagy sem, nagyon örültem most ennek a kis figyelmességnek.:)
A másik legszebb ajándékot pedig Krisztától kaptam. Igaz, Apu is gyönyörű cserepes virággal ajándékozott meg, Anyu meg még egy kis plusz ajándékkal is felturbózta;), Csabától pedig egy nagyon szép orchideát kaptam, de a legszebb, mondom, mégis Krisztától jött.:) Benne volt Aninak is a keze a dologban - akár szó szerint is érteni - de mégis megkaptam a lányomtól első, sajátkezűleg készített kis ajándékomat: egy üdvözlőkártyát, amire (majdnem) egyes egyedül ragasztotta fel a "virágokat".
Az az érdekes, hogy az ilyesmit eddig olyan "nyálasságoknak":-$ tartottam, de úgy látszik, hogy amikor saját bőrömön tapasztalom a dolgokat, már minden átértékelődik. Így már ennél szebb, meghatóbb nem is létezik a világon.:)
A képeken éppen a két Mamának készülnek a képeslapok, aztán látszik a végeredmény is. A narancssárgát, azt én kaptam, az utolsó két képen pedig éppen átadja Kriszta nekem: "sok szeletettel...nolcla" (azaz március nyolcra):d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kikapcsolódás
2008.03.07. 14:53módosítva: 2008.03.07. 15:03
Szóval visszatérve a címhez, az történt, hogy hétfőn kiruccantunk egyet Istvánnal. Csak mi, gyerekek nélkül.:) Egy nagyon színvonalas műsort néztünk-hallgattunk meg Orosz Zoltán harmonikaművész és zenekara előadásában. Nagyon jó volt hallgatni az ismerős dalokat, illetve gyönyörködni a művész játékában akkor is, amikor ismeretlen dallamokat játszott. Tényleg kikapcsoló és feltöltő volt.:)
És annál inkább jólesett, mivel reggel még nem tudtam, hogy megyünk-e vagy sem, hogy vannak-e még jegyek, illetve mi lesz a gyerekekkel? Eredetileg Krisztát vittük volna magunkkal, Boró pedig Anival maradt volna itthon (kettejüket nem hagytuk volna egyedül vele, hiszen emberpróbáló feladat az még nappal is, nemhogy este), de Istvánnak jobb ötlete támadt. Behívta Anyut, Anival ketten pedig több, mint jól állták a sarat. Igaz, hogy amikor indultunk Boróka éppen nyakig szaros volt (szándékosan vagyok ennyire ... prózai:p), de Anyu megfürdette, az üvegben pedig hagytam tejcsit és már semmi gond sem volt. Mindkét manó aludt, amikor hazaérkeztünk, és bár Boróka éppen akkor ébredt meg, amikor én már lefeküdtem volna, gyors evés után ismét alukált.
Szóval megvolt az első kiruccanásunk kettesben mióta kétgyerekesek vagyunk, és hosszú idő után először sétáltunk ismét a városban kézenfogva, illetve pár percig nyugodtan nézelődtünk egy-egy könyves- és játékboltban. Vajon ki(k)re gondoltunk ilyenkor?;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gyógyulunk
2008.03.06. 09:19
Kriszta még köhög egyet-egyet, de a Stodal egyelőre tökéletes. Boróka még szortyog, néha szívom az orrát, de van, amikor nem is jön semmi.
Nekem még mindig folyik az orrom, de csepegtetek bele, így nem dugul el és tudom rendesen fújni is.
Ani volt viszont rosszabbul, tegnap haza is ment, hogy megvizsgálja a doktornő és kúrálja ki magát.
István bírja magát, még semmi jele annak, hogy betegség készülődne nála. Pedig valami járvány van, mert a szomszédban is sokan betegek. Sőt, Mama kórházban tüdőgyulladással, Alpár is tüdőgyulladásos, de őt hazaengedték, Tündi otthon injekciózza. De Tündi és Jóska is lázasok voltak tegnap, Artúr meg köhécselt párszor. Még Szidi és Tata tartja magát, remélhetőleg nem is lesz velük semmi baj.
Ennyi betegség bőven elég egész évre, nemhogy így összejöjjön egyidőre.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Betegek vagyunk
2008.03.04. 09:24módosítva: 2008.03.04. 09:24
Remélem, amilyen gyorsan csak jött, úgy el is múlik.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A képek lemaradtak...
2008.03.03. 12:48
És persze sok minden kimaradt még, mint pl. az, hogy Kriszta hagymapecsételt:), illetve, hoyg meglátogatott Blanka és Zete, akivel akkora hancúrpartit rendeztek, hogy az csuda!:) Talán látszik is, hogy jó a kedvük!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Már folytatom is...
2008.03.03. 11:14módosítva: 2008.03.03. 12:51
Folytatva az előző gondolatmenetet... Hát persze, hogy vagy alszik vagy ébren van, hogyan is lehetne másképp?:p De már nagyjából ismerem, tudom, hogy mikor mi következik, kb. mennyit alszik, ha elalszik, illetve mennyi csendes pihenőre számíthatok, ha ébren van. Persze, meglepetést is szerez néha, mint ma reggel is, amikor felkelt negyed 8-kor és egy "félszájú" evés után (nem volt ehes, hisz fél 6-kor evett) két órát fennvolt és csendben nézelődött vagy "beszélgettünk" kettesben-hármasban. Igaz, fordított előjelű meglepetések is akadnak, dehát ilyen az élet:p (No, nem is közhely ez.:-$)
Családunk kisebbik tagja is nagyon iparkodik. Hogy miben? Hát mindenben: evésben, ebből kifolyólag nővésben, ugyanakkor pedig, a tél utáni éledező természettel, az ő értelme is nyiladozik.
Szombaton múlt 8 hetes, ennek örömére 5500 g-mot mutatott a mérleg, mintegy 1,8 kg-t hízva amióta hazajöttünk a kórházból. Hogy hosszban mekkora, nem tudom, mert nem mértük, de tény, hogy egypár rugit már kinőtt. Csak néhány 56-os kezeslábasa jó még, a bodyk között is a 62-esek a gyakoribbak, de már van 62/68-as is használatban.
A szopival úgy állunk, hogy a bal mellből szopizik, a jobbat fejem és üvegből kapja a lefejt tejcsit. Csakis anyatejet még eddig. Amióta ez a rendszer van minden jobb: a napirendünk azóta alakulgat, több idő jut házimunkára és főleg Krisztára, illetve én is stresszmentesebb vagyok. Már csak azon agyalok mostanában, hogy vajon eszik-e eleget:-$, mert üvegből csak olyan 100-150 ml fogy naponta, a többit szopival veszi magához, és még a fagyasztóba is kerül 2-3,5 dl.:o De ha nem lakna jól, akkor gondolom, nem hallgatna, nem aludna nagyokat, illetve biztos nem gyarapodna úgy, ahogyan. És olyan hurkácskái sem lennének, mint amilyenek vannak!;):p
Nagyon szereti a fürdést, elterül a kiskádjában, mint egy elégedett béka, ökölbeszorított kezeit maga elé tartja, mint aki bokszolni készül és mosolyog. Az öltöztetés már kevésbé jó móka, de az olajozással-masszázzsal igyekszem azt is kellemesebbé tenni számára.
Felismeri a hangokat. Odafordul a hangforrás felé és persze ... mosolyog.:) Felismer bennünket. Tágrameredt szemekkel figyel, majd ... mosolyog.:) Ha beszélünk hozzá, fülig érő szájjal, néhány gőgicsélő hanggal jutalmazza, miközben keze-lába is hozzájárul öröme kifejezéséhez:) Figyeli a színes játékokat, percekig képes bámulni a zenélőjét.:)
Üröm az örömben, hogy még mindig hasfájós, de szerencsére inkább időszakosan jelentkeznek a fájdalmai. Van, amikor magából kikelve ordít, de inkább a csendes kínlódás jellemző rá. Mintha magába folytaná a fájdalmát. Vannak olyan napok is, amikor nincs pocifájás, és ez azért meglátszik rajta. Olyankor sokkal tovább elvan magában a hordozójábban, inkább leköti valami a figyelmét.
Az alvása is sokat alakult. Most úgy alszik, mint egy normális csecsemő, az utóbbi napokban (kopp-kopp a fejemre = élő fába:p) nem volt hajnali 2-3-kor fekvés, legkésőbb éjfélkor már elaludt. Az éjszakák úgy néznek ki, hoyg elalvás után alszik egy jót, általában 3,5-4 órát, esetleg picivel többet is, és az elalvás időpontjától függően még szopizik egyszer vagy kétszer. Mivel nem tér teljesen magához, hamarabb visszaalszik így másfél-két óra múlva megint eszik, de inkább így, mintsem magához térjen és 1-2 órát kelljen sétálgatni vele, mint régebb. Nem is kapcsolok villanyt csak a fürdőben, az elég ahhoz, hogy jó félhomály legyen, és én is szundizok még közben.
Napközben is van egy hosszabb, általában minimum 3 órás alvása, bár hogy ezt mikor időzíti, még nincs teljesen kialakulva. Van amikor a reggeli után, de van úgy, hogy délelőtt csak szundít egy kicsit, és csak délben jön az alvás. Ezenkívül most már délután is alszik 1-2 órát, mikor mennyit, de így pont jó, mert egy kis ébrenlét, fürdés, játék után, kb. 9-től már kezdődhet az éjszakára való lefektetés. Általában ilyenkor etetem meg üvegből, hogy biztos legyen, hogy jóllakik. Aztán van, hogy nem alszik bele, mint pl. az este is, de egy kis cicizés vagy újabban játszócumizás után már alszik.
Mindent egybevetve és következtetéseket levonva, való igaz, hoyg a kezdeti nehézségek szép lassan elmúlnak és ezzel egyidőben kialakul egy valamiféle házirend. A hormonok munkája is veszít intenzitásából:-$, így az események feldolgozása és értékelése is egyszerűbb egy idő után.
És végkövetkeztetésként elmondhatom: annak ellenére, hogy vannak idegfeszítő, tűrőképességet jól próbára tevő esetek, NEM IS OLYAN NEHÉZ KÉTGYEREKES ANYUKÁNAK LENNI!!! :)
Pláne, amikor ránézel gyönyörű, mosolygós egyikedre, nem is gondolkodhatsz másként:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pótlás
2008.03.03. 09:01módosítva: 2008.03.03. 12:55
Kriszta hazajött a mamáéktól, kicsit nyafogósabban, kicsit hisztisebben, mint ahogyan elment, de mostanra már kezd hasonlítani régebbi önmagára.:p Rengeteg élménnyel tért haza, a maga módján állandóan előadja őket. :) Természetesen még most is az állatok viszik a pálmát, azóta is minden nap felsorolja, mik vannak az udvaron: disznókák, pulykák, lucák (rucák), és ott a Móni meg a Kuszi, akiket csak akkor szabad megsimogatni, ha mama is ott van. De aztán még van mamánál "bolvíz" (buborékos ásványvízre érti) is, és ott van a "szelusz balátom" is. Hát ez az idézőjeles kifejezés nagyon egyedi neve a ... káposztalének, :o:):):d:d és onnan származik, hogy amikor tatával üvegpohárból iszogatták, mindig koccintottak és mondták: szervusz, barátom!:d:d:d
Új szavakat is tanult, imádságot, illetve versikéket.
Azonkívül, hogy nekünk nagyon hiányzott, mi is hiányozhattunk neki, mert egy alkalommal, amikor beleszólt a telefonba, hogy Szia, Anucika!, olyan éktelen sírásba kezdett, hogy zengett bele a készülék. Még hallottam aztán, amint mondja: Jön anucika, jön, medünk haza. :) :-$ De pár perc múlva már megnyugodott és el is felejtette, hogy hazaindult volna.
Amíg csak egygyerekes voltam, mondhatni felüdülés volt egy-egy nap számomra. Nyugodtan végezhettem a dolgom vagy pihenhettem, amíg Boró aludt. Sőt, még filmnézésre is jutott időm, amire az utóbbi időben nem igazán.:p
Miután Kriszta hazajött, ismét össze kellett rázódnunk, megint meg kellett találni a dolgok összeegyeztetésének módját, de most már könnyebben ment. :) Szerencsére, hogy Kriszta már le tudja foglalni magát egy-egy időre, illetve a mesék is lekötik valamennyi ideig, úgyhogy amikor szoptatok, ő általában mesézik.:-$
Amúgy most már elmondhatom, és remélem, nem kiabálom el, hogy alakulgat a napirendünk. Boróka már nem eszik negyed-félóránként, most már ügyesen kibírja a 2-3 órát, közben vagy alszik vagy ébren van...
folytatom, csak éppen felszólítást kaptam arra, hogy szüsszön anucika tojászkát! :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rengeteg az elmaradás
2008.03.02. 21:57
Aztán amikor sok időm lesz dokumentálom a kimaradt időszakot is. Ezek az apróságok legalább emlékeztetők. :)
Egy kép a videóból:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az utóbbi napokról...
2008.02.29. 20:55
Azért egy testvéres képet még teszek...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta 3
2008.02.26. 11:43módosítva: 2008.02.28. 12:05
"Én Istenem, Jó Istenem/ Becsukódik már a szemem,/ De a tied nyitva, Atyám,/ Amíg alszom, vigyázz reám./ Vigyá... súgom én, Kriszta folytatja: Vigyázz, Kiszta, vigyázz!":d:d:d:d:d
2. Tüsszentek. Kriszta erre: - Nadot nőj! :):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Máris hiányzik
2008.02.18. 20:31módosítva: 2008.02.18. 20:38
Anyuék már régóta szeretnék elvinni, hát még Apu;)! De eddig ők is foglaltak voltak, én is azt szerettem volna, ha már megtanulunk valamennyire boldogulni hármasban, amikor nincs senki más itthon velünk. Most jött el az alkalom, amikor mindenkinek jó.
Elméletileg vasárnapig "vendégeskedik" mamáéknál, de szerdán azért tesz egy villámlátogatást idehaza, amíg Anyu elmegy egy ultrahangra.
Nagyon készülődött menni, állandóan emlegette a disznókat, a Mónit, a Kuszit, a pulykákat, rucákat, hogy ő ezeket mind megnézi, megsimogatja (már amelyiket lehet:p):):):).
Amikor eljöttünk, Tatának volt az ölében, annyira "foglalt" volt, hogy csak amolyan félkézzel integetett nekünk.:p Vagy nem tudta, vagy nem gondolta, hogy eljövünk, vagy talán nem is érdekelte, de mindenesetre, nem volt gond. Még nem beszéltem Anyuval, de remélem, hogy azóta sincs semmi gond.
Csak annyi vigasztal az egész dologban, hogy "egy gyerekesként" valamivel többet tudnék pihenni ebben a pár napban. Ha nem is éjszaka, de napközben talán még szundíthatok 1-2 órácskát, ami minden szerénységet félretéve:p:-$, bizony rámfér.
És remélem, hogy nem fogok túlságosan unatkozni sem, amíg hazajön Kriszta.:p:p:p:d:d:d:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
6 hét
2008.02.15. 11:13
És mi/mik a legfontosabb dolog/dolgok az első hat hétben egy babánál? Hát az evés és az alvás. Ha nincs gond az elsővel, nem lenne baj a másodikkal sem, gondolom. Most nem akarok ismét eről litániázni, de annyit muszáj leírnom, hogy megint meginogtunk a szopival. Tegnap este, illetve éjfél után, amikor du. 3/4 4-től kezdve óránként-félóránként, majd 8 után szinte szünet nélkül egyik mellről a másikra tettem, mégis minden egyes "szopi" után megébredt és falta az ökleit, ismét cumisüveghez folyamodtunk. Reméltem, hogy csak 10-20 ml fogy el, de nem, a kitöltött 100 ml-ből kb 10-et hagyott meg. Szóval jó éhes volt a drága. El is aludt utána rögtön, és csak 3 óra múlva kelt, amikor 2 mellre volt szüksége az elalváshoz. Azért csak elalváshoz, mert nem hiszem, hogy jóllakott, hiszen 2 óra múlva ismét ébresztett. Igaz, ez azt hiszem, inkább a lustaság, jobban mondva a fáradtság miatt történt, de akkor is. De mindegy, amíg lehet, még szopizunk, amikor nem, vagy nem elég, elővesszük a lefagyasztott tejcsit, ha meg az is elfogy, hát, marad a tápszer. De addig remélem, még sok van. A bimbóm (a jobb mellemen) sebesebb, mint valaha, tegnapelőtt még nagyobb lett a seb, úgyhogy, most már biztos vagyok benne, hoyg azt a mellet nem kapja be helyesen, ezért nem tud gyógyulni, sőt romlik is a dolog.
És hogy az alvásról is írjak, azzal általában nincs baj. Legalábbis éjszaka. Igaz, volt, hogy koradélutántól hajnali 1-2-3-ig csak 5-10 perceket szundított, de miután elaludt, már lehúzott 3-4-4,5 órát is. Délelőtt ismét nincs gond, hisz - gondolom - akkor piheni ki a hajnalig való fennmaradást.
A hat hetünk viszont nemcsak ennyiből állt, mégha a napok nagyrészét ki is tölti a szopi, alvás.
Boróka szépen gyarapodott súlyban, 5 hetesen 4785 g volt. A hosszát nem tudom, mert nem tudtam pontosan megmérni, de az tény, hogy már két kezeslábast is kinőtt:o, és többnyire a 62-es ruhákat hordjuk.
A haja sokat nőtt, a halántékát már teljesen befedi, a kezdeti pihék helyében már hajszálak vannak. A szempillái is megnőttek és a szemöldöke is kezd körvonalazódni. A köldökcsonk helye szépen begyógyult, pedig kissé ideges voltam, hogy későn, a 3. héten hullott le neki. A fürdést nagyon élvezi, de az utána következő tortúrát, a törülgetést-olajozást-öltözést már kevésbé.:p
Már figyeli a környezetét. Felismeri az arcunkat, reagál a hangunkra, rögtön mosolyogni kezd, ha szólunk hozzá.:) A felaggatott játékokat, zörgőket hosszasan figyeli, a zenélő-forgó bizgentyűt is jóideig fixírozza. Ha kezdetben egyáltalán nem volt el magában, most már félórát, de megtörtént, hogy kerek órát is elvolt a babahordozóban, kiságyban egyetlen hang nélkül. Igaz, ha ébren van, inkább magammal viszem a konyhába a hordozóban, mert így tudunk "beszélgetni", énekelni.:)
Kaptunk kölcsön egy hordozókendőt, amikor sétálunk azzal megyünk most ki, mert babakocsink még nincs. Illetve van, de el van törve, és arra gondoltunk, hogy tavaszig István megjavítja, de éppen ma hívott Melinda, hogy valakinek van egy majdnem vadiúj eladó kocsija, úgyhogy holnap azt is megnézzük. Örültem nagyon a hordozókendőnek, mert azt hittem, hogy a lakásban is magamra kötöm, amikor nyűgös, és így mégiscsak jobban tudok ezt-azt elvégezni, de drágaságomnak nem tetszik benne. Aztán, hogy csak nem tetszik, egyszerűen, vagy esetleg kényelmetlen neki, mert én nem kötöttem meg jól, nem tudom, de tény, hogy erre a célra nekünk nem igazán vált be.
Krisztával továbbra is nagy a barátság;) legalábbis, amikor Krisztának simogathatnékja-dédelgethetnékje támad és odafekszik az ágyra Boró mell, akkor a kicsi tágra nyílt szemekkel, esetleg mosolyogva is bámulja nővérkéjét, aki nagy szeretetében azt sem tudja, mit csináljon, tehát kiált egy jókorát, hogy: "nadon szeleted Bolókáááááát!":d:d:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kaka-óóó
2008.02.14. 12:06módosítva: 2008.02.14. 12:08
Kb. így ejti ki Kriszta ezt a szót. Előtag, szünet, majd utótag.;):p
Tegnapelőtt ivott először olyan tejet, amibe valami mást is kevertem, eddig mindig csak simán itta. De nem kakaót tettem bele, hanem Inka-kávét, ami gabona- és cikóriakivonatú, úgyhogy természetesebb még a kakaónál is. Különben magamnak vettem, hogy "kávézhassak" én is. Nincs koffeintartalma, nem ébredek fel tőle - pedig milyen jól jönne:p -, de legalább iszogatok valamit napközben, megvan a kávézás fílingje.:)
Visszatérve Krisztára: most már átesett a csokikeresztségen is, ugyanis olyan keksz-sütivel kínáltuk a vendégeket, aminek egyik oldala csoki volt, és hát, természetesen, Kriszta is hozzáférhetett. No nem evett egy vagonnal, és ezután sem fogja agyba-főbe kapni, de most már a végtelenségig úgysem húzhattuk volna a dolgot!:p
Szerencsére, az evőkéje javulóban, most is vannak "nem kell-pillanatai", de most már többször eszik főtt ételt, mint eddig, és többet is fogyaszt belőlük.
Kezd hisztis lenni. Talán az első dackorszak kezdete jött el? Ha valami nem tetszik neki elkezd kiabálni vagy ahogy mi mondjuk, vadmalackodni:p, és olyankor nehezen lehet beszélni a fejével. Ismét virágföld-mániás lett, már néhány napja minden nap felborít egy-egy cserepet, sőt tegnap homokozott a drága a nappaliban.:o Ezért újra beköltözött hozzánk egy nyúlánk, vékonyka vessző, aki - szerencsére - első lightos akciója után már kiérdemelte a kellő tiszteletet Kriszta részéről.:p:p:p Elég csak meglátnia vagy emlegetni, máris szófogadó angyal lesz belőle.
Eddig titkon nagyon örültem, hogy nincs baj vele, nem visz véghez hajmeresztő mutatványokat, még sosem kellett asztalról, szekrényről leszednem, de tudtam, hogy ami késik nem múlik. Most sem asztalt vagy szekrényt célzott meg, hanem széket. De hogyan? Így ni:
Szóval, azt hiszitek, unatkozunk???? ;););):p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Napjaink
2008.02.13. 09:01
A séta nem megy nálunk. Nehezen tudom összehozni, hogy kimehessünk. Délelőtt még nagyon hűvös van a sétához, mire felmelegszik annyira az idő, hogy kimenjünk, már dél van, amikor Krisztának le kell feküdnie. Borókánál nem baj, mert ő alszik kinn, de álmos, nyűgös Krisztával nekivágni az útnak, gyalog, eléggé körülményes. Ha meg lefektetem és alvás után szeretnénk menni, az vagy összejön vagy nem: ha későn ébred Kriszta, lehet, hogy már ismét elmúlt a szépidő, vagy talán már sötétedik. Múltkor 5-kor kelt, de akkor már kimentünk, mégha csak 20 percre is. De remélem, ahogyan melegszik az idő, és kimehetünk délelőtt, már ezt is megoldom valahogy.
Most még van egy kis problémánk. Borókának 5 napja nem volt széklete. Azt olvastam, hoyg anyatejes babáknál ez is teljesen normális dolog, de látom, hogy szenved miatta, mert nagyon fáj a pocija, és nem tudom, hogy jól tenném-e, ha beleavatkoznék a dologba. A doktornő azt javasolta, hogy próbáljam meg a lázmérővel segíteni egy kicsit, de nem tudom. Azért csak az lesz a vége, azt hiszem, ha ma sem lesz semmi eredmény!
Most már nagyon mocorog Boró, megyek előkészülni a szopihoz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Videók
2008.02.12. 08:35
Itt: http://www.videoplayer.hu/videos/play/131494 meg lehet tekinteni. :)
És ráadásnak egy kis jókedvcsináló: http://www.videoplayer.hu/videos/play/131400 Kriszta táncol és természetesen, énekel.:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét a szopiról, emlékekkel együtt
2008.02.09. 13:52
Azért lett volna aktuális tegnap, mert tegnap Boróka éppen annyi idős volt, mint Kriszta, amikor véglegesen abbahagytuk a szopizást. 4 hetes és 6 napos. Akkor ennyi adatott meg nekünk, ennyit bírtam én, ennyit volt hajlandó Kriszta mellből szívni. Hogy talán még ment volna egy ideig úgy, hogy fejek? Talán. Megpróbálhattam volna, de már késő bánat. Akkor, abban a helyzetben, amikor mind fizikailag, mind lelkileg-idegileg csakis fájdalmat jelentett a szoptatás - és nemcsak nekem, mert ugyanígy szenvedett Kriszta is, hiszen sosem lakott jól rendesen, folyton csak sírt, nyekergett - a szopi abbahagyása tűnt a legjobb megoldásnak. Istvánnal és a doktornővel együtt hoztuk meg a döntést. Jól döntöttünk? Nem tudom. De az tény, hogy Kriszta egészséges, ezenfelül pedig az értelme is fejlett, nem hinném, hogy kisegítő iskolába kerülne amiatt, hogy csak 5 hetet szopizott. Inkább úgy fogom fel a dolgot, hogy hál'istennek, szopizhatott 5 hetet. Ez is ajándék volt.
Most valamennyire ismételte magát a történelem. Most is hatalmas erőfeszítésünkbe került a beindulás, de szerencsére Boróka győztesen került ki belőle: ő megtanult ügyesen szopizni, nem lustult el. Én ugyanúgy szenvedek, és bár nem akarok mártírkodni, azt mondom: még csinálom egy ideig. Még várok, hátha elmúlik a seb és nem fog fájni, hátha eljön az az idő, amikor szívesen fekszem le az ágyba vagy kuporodok a székre szoptatni és nem irtózattal, félelemmel gondolok a következő etetésre. Hátha eljön az az idő is, amikor csakis annyi tejcsi termelődik amennyire Borónak szüksége van, és nem feszülnek majd úgy a melleim, nem ráz a hideg, amikor köhögök, tüsszentek, nem szisszenek fel, ha véletlenül Kriszta hozzámér, vagyis remélem, hogy egyszer visszanyerem az uralmat a testem fölött, és ehhez nem kell feltétlenül véget érnie a szopinak.
Még érzek erőt magamban, hogy folytassam. Most még érzek. De hogy meddig - ilyen körülmények között - nem tudom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ezt le kell írnom,
2008.02.07. 10:02
Este 11 óra, a "nagyok" alusznak, Boróka szopizik. Illetve már csak cumizik.
Hirtelen Kriszta felnyöszörög, és - én úgy gondoltam - még álmában beszélni kezdett: "Anucika, hama, hama vécébe!":o:o:o Mondom, gondoltam, álmodik. Aztán sírdogálni kezdett. Felkeltem és bementem hozzá, akkor láttam, ébren van. Megismételte a mondatot, és hozzátette azt is, hogy "fáj fenikója Kisztának", miközben a popsija felé nyúlt.:( Ki a hálózsákból, pizsamából és ráültettem a vécére. Abban a pillanatban kakilni kezdett.:o Nagyon meglepődtem. Azért nem semmi, hogy még álmából is megébredjen és szóljon, hogy vécéznie kell! Pedig napközben nem híres ezirányú buzgóságáról!:p Ha kaki van, általában mondja és vécébe végzi, de a pisi szinte mindig belemegy a pelusba, mégha szól is előtte (közben vagy utána:p).
De ez még egy lépés - mégha aprócska is - a szobatisztaság felé.:):):)
Így szokott trónolni:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Harc
2008.02.06. 13:57
Sosem volt probléma vele, mindent megevett mindig, most viszont már jóideje egy elég nehéz periódust élünk ebből a szempontból. Reggel és este biztos "pont" a negyedliter tej, amit megiszik, de volt olyan alkalom - szerencsére csak 2x -, amikor kerek-perec kijelentette, hogy nem kell! A tejen kívül pedig már semmi sem biztos. A szárazétel még úgy, ahogy csúszik, de a levest, másodikat nehezen és ritkán eszi meg. Vagy nem az egészet. Vannak maratoni kicsapongásai, amikor csak bámulunk (de nagyon örülünk), hogy mennyit megeszik valamiből (mint tegnapelőtt a tejfölös krumplipüré, amiből kétszer kellett neki tennem), de ez nagyon ritka.
Vannak Jolly Joker-ételek amiket olyankor szoktam bevetni, amikor már teljesen kétségbe vagyok esve, hogy nem evett, ilyen pl. a tojás, a joghurt, a vajaskenyér. Általában mindig megeszi őket, de ezeken sem élhet állandóan! A gyümölcsök is csúsznak, de azok sem elegendőek a jóllakáshoz! Kedvétől függően nyerő lehet a sonka, a sajt, illetve nagy kedvenc a szalonna, amit tényleg képes bármikor megenni, csak sajnos kenyér nélkül gyúrná magába, így eléggé ritkán kap. A leveseket nagy szó, ha megeszi, azt is csak egyedül hajlandó enni, úgyhogy ha elfogy fele - aminek amúgy nagyon örülök - egy részét úgyis a földről kell feltörülnöm. A főzelékféléknek szintén ez a sorsuk.
Olyan is van, hogy jóízűen elkezd enni valamit, 2-3 falat után viszont ellöki a kezemet vagy leteszi a kanalat és többet nem hajlandó enni. Erőltetni nem szoktam (már), mert úgyis fölösleges. Volt alkalom, hogy valahogy sikerült a szájába gyömöszölni az ételt, de képes volt utána tátott szájjal ordítani, mígnem kiköphette. Olyan is történt már, hogy 6 félét vacsorázott, addig-addig kínálgattam mindennel, de nemegyszer megesett már az is, hogy ha nem kért valamiből mást sem kapott, míg maga nem kérte.
Szóval jó kis furfangos kisasszonykám van, nagyon kitartó tud lenni. A legrosszabb viszont az, hogy nem tudom az igazi okát ennek a nemevésnek. Mert jó, útban vannak a hátsó rágófogai, de miért van mégis, hogy egyszer eszik, egyszer meg már az őrületbe tud kergetni a makacsságával? Nos, ha kibújtak a fogai, majd megtudom, hogy amiatt volt-e mindez?!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szopi-mizéria
2008.02.02. 10:38
Sok minden történt ezalatt az idő alatt, most viszont egyhónapos múltunknak csupán egyik aspektusára térnék ki, a szoptatásra. Mert az megér egy misét - ahogy mondani szokás.
Terhesség alatt nem foglalkoztam a szoptatás kérdésével, azt mondtam, ha menni fog, jó, ha nem, hát úgy is jó. Titkon viszont tudtam, jobban mondva nagyon bíztam abban, hogy Boróka ügyes, életrevaló lesz, aki egyből bekapja a mellet, máris szívja, és semmi problémánk nem lesz. Nem így lett.:(
Első próbálkozáskor fogalma sem volt, mit tegyen, mintha ő nem járt volna magzatiskolába, ahol "megtanulja" a szopóreflexet. Aztán elvitték még egy kis időre, és másodszori találkozásra sem ügyesedett sokat, bár akkor már "keresgélt". Az első két nap így telt a kórházban, a magam erejéből próbálkoztam, és még mindig optimista voltam. Vasárnap estére már kicsit megijedtem, hogy mi lesz így velünk, de akkor éjszaka beindult a tej és már megint derűsebben láttama jövőt. Közben Boróval továbbra is kínlódtunk, főleg azzal, hogy elkapja a mellet. Aztán hétfőn szerencsére egy szuper csecsemős nővért kaptunk ügyeletbe, aki tényleg a lelkét is kitette értünk, órákat ott töltött velünk és segíteni próbált és most is hálás vagyok neki, hogy ilyen rendes volt, mert ha nem, azt hiszem, mi ma nem tudnánk szopizni. És azt is muszáj hozzátennem, hogy mindezt kötelességből csinálta, mert amikor meg szerettem volna hálálni (ugye, hogy mi rontjuk el őket?:p) nem fogadta el a pénzt, sőt azt mondta, hogy elmegy, ha még próbálkozom.:-$ El is szégyelltem magam kellőképpen.:-$
Végül úgy jöttünk haza a kórházból, hogy a bal mellemet ügyesen szopizta a kisasszony, a jobból viszont addig csak vagy kétszer sikerült ennie. De azt fejtem. A gond csak az volt, hogy félóra-óra vagy akár több is eltelt, amíg sikerült bekapni a bimbót. Így minden etetés nálunk 2-3 órába telt, amiből a tulajdonképpeni szopizás 20-30 perc volt. Itthon aztán próbálkoztunk továbbra is, mikor optimistán, mikor teljesen kétségbeesve már, és amikor egyik éjszaka nem sikerült bekapnia a mellemet 3 órán keresztül és úgy elaludt, betelt a pohár: reggel cumisüvegből kapta a lefejt tejet. Ezt nem szerettem volna, hogy ne ártsunk tovább a szopinak, de nem éheztethettem! És elhatároztam, hogy akkor ezután cumisüvegezünk. De nem tudtam beletörődni mégsem. Egy-két etetés után ismét mellre tettem, bár ekkor már közbejött a kisebesedett mellbimbó is, ami szörnyen fájdalmas volt. Úgyhogy a problémák kezdtek tornyosulni. Mert természetesen, miután üvegből kapta a tejcsit, már nem tátotta utána elég nagyra a száját; biztos ez is közrejátszott a további bimbósebesítésben. És bár sokszor elhatároztam, hoyg ez volt az utolsó szoptatás, egyszerűen nem tudtam megtenni. Állandóan ott bújkált bennem a remény, hogy a következő szopi már nem lesz olyan fájdalmas, próbáljuk meg. Aztán azt is csináltam, hogy napközben csak szopiztunk, éjszaka pedig pihentettem a melleket és üvegből kapott. Közben homeós gyógyszereket ajánlottak és elkezdtem őket szedni. Pár nap alatt már hatalmas javulást észleltem és folytattuk a szopit, bár időnként kapott üvegből is.
Most viszont csak szopizunk. Kedden este kapott utoljára cumisüvegből tejcsit.:) Azóta is megvannak a gondjaink, természetesen, hisz délutánonként általában csak szopizna, keveset alszik (csütörtökön du. 3-tól hajnali fél 1 utánig max. 10 percet aludt egyhuzamban:o), ha nem szopizik csak ölben lenne, pedig bizony más dolgom is akadna, mégha nem is házimunka, hanem az, hogy Krisztával legyek. De a házimunkára is elkélne az idő, mert mióta egyedül vagyok itthon a manókkal, bizony nem úgy tudom végezni a dolgomat, ahogyan szeretném, illetve illene.:-$ Nos, ez csak egy kis zárójel volt, vissza a szopihoz.
A tegnapelőtti cicidélután után jött a másik hidegzuhany tegnap hajnalban: nem akart szopizni. Bekapta a mellet, szívta pár másodpercet, utána már csak cumizott. Pedig teljesen éber volt. Nem volt éhes?:o Nehezen hiszem, hisz 5 órát aludt egyfolytában a maratoni ébrenlét után! Nem volt tej?:p Naná, hogy volt, hiszen már majdhogynem kipukkadtam, mire méltóztatott felkelni! Végül rájöttem, hogy a görcsök bántják, de olyan fura görcsök, mint általában a babáknál: megszűnnek, ha ölbeveszik őket.:d Persze, ölbevettem, de egy idő után mégsem volt jó ott sem. Aztán az ágyon hasrafektettem, simogattam a hátát és úgy elaludt, hogy 4 óra múlva kelt fel ismét. Aztán tegnap a délután is normálisabban alakult, volt cicizés jócskán, persze, de volt egy órácska alvás is, éjfél előtt elaludt, majd háromnegyed 3-kor ébredt és a szopi-böfi-visszaalvás is csupán egy órát vett igénybe, ami nagy haladás az eddigi 2-2,5 órákhoz képest.
Tehát, úgy néz ki, alakulnak a dolgok, mint púpos gyermek a prés alatt (:p:-$) és most, a 4. hét végére eljutottunk oda, hogy mindkét mellből ügyesen szopizik Boróka, remélhetőleg helyesen van mellre téve (legalábbis az eddig olvasottakból és látott képekből ítélve, jól van) elkerülvén ezzel a további bimbóroncsolást, most már csak annyi kellene, hogy a meglévő sebek gyógyuljanak be teljesen és szűnjön meg a fájdalom, hogy számomra is kellemes élmény, ne egy visszataszító kínszenvedés legyen a szoptatás. És nem utolsó sorban várom a bűvös 6 hét elteltét, amikorra állítólag a babák egy része kialakít már magának valamiféle programot, remélve, hogy a mi "kicsi Bolónk" is ezek közé a babák közé tartozik.
De azért ne kívánjak túl sokat, ugye?;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta...2
2008.01.30. 12:13
1. Vetettem le a papucsát, majd a harisnyát is és játékosan megpusziltam a talpát mondván: phűűű, büdi lábi!:p:d Mire Kriszta elkapta a másik lábát, az orrához vitte és nagyot szippantott: hmmm, illata van! :):):):):)
2. A fűtőtestek ontották a meleget, Kriszta véletlenül hozzáért és közölte, hogy forró. Majd rámnézett és hozzátette: "Fújd meg follót" - és fújni kezdte a fűtőtestet. :d:d:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hogyan telnek napjaink, avagy tortadömping
2008.01.28. 14:27módosítva: 2008.01.29. 10:59
...............................
Nos, azóta már többször "tényleg elaludt" a kisasszony, Kriszta is már ebédelt, vacsorázott, reggelizett...
Szóval a napjaink nagyon telnek, ha hirtelen akarom jellemezni őket. De akár fokozni is lehetne. Lényeg az, hogy most van reggel, máris este van. Le sem hunyom igazából a szemem és máris virrad. Sőt, még csak most volt hétfő, és mindjárt péntek van. Aztán meg ismét hétfő....
És így lassan(?) eltelt már három hét az új "időszámítás" óta.
Napirendről még szó sincs, ahogy esik, úgy suppan alapon történik minden. Borókának még nincsenek kiforrott ébredési-elalvási időpontjai, ami nagyon rányomja bélyegét egy-egy napunkra. Mióta főleg csak szopizunk, és persze, ez igény szerint történik, méginkább felborult a nappali program, mert nagyon kiszámíthatatlan mikor ébred. Félórát szundikál vagy jó három órát alszik? Nem lehet tudni, természetesen, ezért nehezen tudok belevágni bármilyen tevékenységbe is. Általában akadnak 10-15 percek bepakolni a mosó- és mosogatógépet, de a teregetésre már nehezebben jut idő. Vasalásról nem is beszélve, örülök, ha sikerül Borókának a textilpelusait vasalgatni. Vagy ha Krisztával kezdek el játszani, ritkán tudjuk befejezni az elkezdett akármit (építőkockázás, mondokaolvasás stb.), mert Valaki közbeszól. Ha már hazajött István és ha Ani is itt van, akkor valamivel könnyebb, mert az éppen békétlenkedőt (mert bizony Kriszta is tud balhézni néha) vagy rájuk bízom, vagy én veszem kezelésbe, de mégis jobb arány, amikor 3-ra jut kettő, mint 1-re kettő.:p
Krisztát Ani általában kiviszi sétálni, de már kétszer Boróka is volt kinn. Egyszer egyes-egyedül indultam el a két manóval, bár persze, nem mentünk messze és nem is maradtunk sokat, tegnap pedig Anival együtt mentünk ki. Borókát vittem én, Krisztát meg ő húzta a szánkóval. (Mert tegnap éjjel hullt egy picike hó, amiből délutánra is maradt és így végre felavathattuk a felújított szánkómat. Kriszta tegnap ült először szánkón, és mondanom sem kell, hogy nagyon élvezte.:))
Ma már nem süt olyan szépen a nap, úgyhogy Boróka legfennebb az ablakban levegőzik.
Aztán meg az elmúlt héten látogatódömping is volt. Volt, aki bejelentkezett, volt, aki nem, de azért sikerült mindenkit kellőképpen fogadni, hála István előrelátásának, mert egy alkalommal felvásárolt egy csomó szárazsütit, üdítőt, éppen ezekre az esetekre. Persze, mindenkit szeretettel fogadtunk és örültünk, hogy meglátogattak. Voltak Melindáék, majd múlt vasárnap Tündiék, csütörtökön Bandiék, szombaton Józsiék és Anyuék. Egyetlen "hátránya" volt csak mindegyik látogatásnak: mindenki hozott tortát, aminek bizony ritkán tudtam ellenállni, és természetesen nem tett jót amúgyis szép gömbölyű formáimnak.:p:-$
Összegezve (mert amúgy nagyon össze-vissza írtam itt mindent), még nem állunk sehogy a napirendünket illetően, de a dolgok alakulnak. Vagy ha nem is, ráfogjuk:p Előbb-utóbb úgyis az lesz a vége, hogy ezt is meg tudom csinálni, azt is muszáj lesz elvégezni, hisz az, hogy most már kétgyerekes anyuka vagyok, nem ment fel a többi kötelességem alól. Még egy ideig temészetes a többiek fokozottabb segítsége, de utána úgyis nekem kell helytállnom.
Képek mindennapjainkból:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mosolyszünet
2008.01.28. 11:41
... és szünet, mert megébredt Boróka. :p Folytatás máskor... :s
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Milyen Boróka?
2008.01.26. 21:06módosítva: 2008.01.26. 21:33
Számomra, számunkra mindig is ilyen lesz, mint ahogyan Krisztát is annak látjuk, és amilyennek általában a szülők a gyermekeiket látják.:)
Többen mondták már, hogy Boróka hozzám hasonlít inkább, mások szerint tiszta Kriszta, de van olyan vélemény is, hogy Édesanyám kicsi mása.:) Születése után, alvás közben, valóban, én is olyannak láttam, mint Krisztát, most is így látom, de amint kinyitja a szemét, rögtön más emberke lesz belőle. Nemcsak Anyu, hanem én is Édesanyámat látom benne. :) Végülis bárkihez is hasonlít, úgyis az a lényeg, hogy egészséges legyen. Ha mellesleg szép is lesz, az már az ő szerencséje. (És az apja bánata?;):p)
Szőke. Szép sötétszőke, a Kriszta haja még most sem annyira sötét, mint az övé. Míg a homlokán-halántékán alig van némi finom pihe, a feje búbján és a tarkóján jó hosszú a haj. Nagyon puha, selymes, annyira szeretem puszilgatni, "belefúrni" az arcomat, hogy érezzem a jó babaillatát.:)
Feje olyan, mint egy kis labda, az arca meg kerek, szinte pufók; szemei nagyok, (még) sötétkékek és már nagyon tud figyelni. Sokszor egyenesen a szemembe néz, és az az érzésem olyankor, hogy mustrálgat, elgondolkozik: szóval ez az a valaki, akit Édesanyául kaptam, akit Édesanyámnak választottam. (Mindig válaszolok neki gondolatban, hogy remélem, sosem fogja megbánni, hogy éppen a mi családunkba született.) Ha elmozdítom a fejem, látom a szemén, hogy követi. Látni nem tudom, mennyit lát tisztán, de az a lányeg, hogy lát. Kis pisze orra olyan hideg tud lenni néha, pedig biztos vagyok benne, hogy olyankor sem fázik. Annyira komolyan tud bámulni és annyira koncentrálva, hogy még az orrcimpái is kitágulnak, kikerekednek, csak egy idő után állnak vissza az eredeti "résre":). Fülei aprócskák, szabályosak és még annyira puhák! Mintha még porc sem lenne bennük.:) A szája? Nem is tudom hirtelen, mihez hasonlítani. Szép, formás, hamvas, mint egy érett barack, és olyan aranyosan tud csücsöríteni vele! Jaj, persze, ki is tudja tátani, sőt, jó éles hangokkal is megörvendeztet!;):p
Kezecskéi is tökéletesek. Már szépen kiteltek a kézfejei, kisimult a bőre, a születés utáni fehéres-lilás színük is a múlté. Ujjai hosszúak, vékonyak (zongorázni fog?;)), körmei hosszúkásak, szabályosak. Olyan kecses mozdulatokat tesz már velük néha! És hatalmas erő rejlik bennük: ha összeszorítja a markát, bizony alig tudom őket szétnyitni, hogy pl. megtörüljem.
Törzse is olyan, mint amilyennek lennie kell. Sima a bőre, a hátán meg már jó kis redők képződnek, ha éppen úgy fordul. Pocakja hatalmas, legalábbis belülről;):p, úgyhogy nem csoda, hogy már "redőzik" a háta. Lábai, combjai szépen kiteltek, bár ő nem volt sovány születése után sem! (Bezzeg Krisztának olyan pálcikák voltak a lábai helyén, hogy azt hittem, sosem lesznek azokból lábak!:-$) Lábfejeinél már nem annyira száraz a bőr, bár egy-egy kis "pikkely" képződik még rá. Pici kis lábujjait állandóan "meresztgeti" a világ felé, és nem tudom, hogy csiklandós lesz-e, de amikor kenegetve masszírozom a talpát, igyekszik összehúzni a lábait, a lábujjait meg mintha rá akarná fonni az ujjaimra. :)
Nos, ennyi lenne a külső jellemzés (a pocakbelsőtől eltekintve;)), majd, egy következő bejegyzésben írni fogok a szokásairól is, mert igenis vannak szokásai, de addig legalább még kifejleszt néhányat: :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jól megaszonta...1
2008.01.24. 12:39módosítva: 2008.01.30. 12:07
2. Boróka az ágyon sír. Kriszta odarohan, melléfekszik és ijedten-komolyan ezt kérdezi: "Vajon, mi a baja? Ne síj Bolóka!":):):)
3. Kriszta olvassa a képes mondókás könyvet. Nagyon mutogatja az egyik lapot, miközben mondogatja: kukolicabijá, kukolicabijáááá:o Nézzük, mi az, amit mutat, hát a ... katicabogár.:d:d:d
4. Ha Kriszta azt szeretné, hogy valamit mondjunk (pl. verset vagy mondókát), így szólít fel rá: "Énekeljed!":):):)
5. Kriszta: Hűűű, eetőted hajszálítót!
István - sírósan: Jujj, na most mi lesz?
Kriszta - majdnem sírva: Ne síjjá, Iszvánkám! :s:s:s
Szalonnaevés után:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mélyvízben
2008.01.23. 11:10módosítva: 2008.01.23. 11:17
A sors megkímélt a nyakig érőnél is mélyebb víznél, csak mára engedte meg, hogy azt is kipróbáljam.:):p
Tegnapelőtt Boróka már aludt, amikor Kriszta felkelt, így nyugodtan tudtam mindkettejükkel foglalkozni. Mire felkelt Boró, jött Anyu és ittvolt egy ideig, még az ebédkészítésben is segítkezett.:)
Tegnap majdnem egyszerre keltek, de ismét jól sikerültek a dolgok, később pedig Édesanyámék érkeztek. Ők is maradtak pár órát, így még tusolni is volt időm, és ismét lett ebéd.
Ma reggel viszont tipikusan "tökéletesen" indult a nap. Krisztához akartam felkelni, de ahogy felemelkedtem, a tejem ömleni kezdett. Rohantam fejni (Kriszta még csendben volt, el lett volna még egy ideig), és amikor javában fejtem, Boróka kezdett ordítani.:p Muszáj volt folytatnom a fejést, hisz kár lett volna a tejcsiért, de egy-két szünetben kiszaladtam és cumit dugdostam Boró szájába. Persze, hogy nem ízlett neki, tovább békétlenkedett. Abbahagytam a fejést, siettem tejcsit melegíteni mindkettejüknek. Már Borókával az ölemben intéztem a dolgokat, Kriszta, szerencsére, türelmesen várt, csak a pizsmájából bújt majdnem ki.;) Miután mindketten tejcsiztek, Borókát tisztába tettem Kriszta aktív részvételével, majd míg a kisebbik csendben volt néhány percig, Krisztát vágtam nappali öltözetbe. Sőt, még pisilt is a vécébe.:) Aztán Boró szundított egy kicsit, azalatt rendes reggelit is ettünk Krisztával és röpke 1 óra és 10 perc alatt fellélegeztem. De nagyon boldog vagyok, és főleg büszke magamra :-$, hogy helytálltam.:)
Kriszta most éppen Vukot nézi, Boróka elaludt a szopi után én meg, gondoltam, ebben a pár nyugis percben írok a kiképzésem kezdetéről. Nos, biztos lesznek nem ennyire jól sikerült indítások is, de most már valamivel derűsebben látom a jövőt.:-$:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Túlélősziget (?)
2008.01.20. 07:03
Holnaptól István visszamegy dolgozni. Előre féltem ettől a naptól, de mindig olyan messze volt még, s így nem is foglalkoztam vele. De most itt van.
Eddig Krisztát főleg István rendezte, bár amikor nem foglalt le Boróka valamivel, akkor én etettem, öltöztettem, vécéztettem stb. Vagy játszottunk együtt.De volt úgy, hogy épp ebéd közben kellett az asztalnál hagynom!
Volt úgy, hogy hárman voltunk jelen a szopinál, Kriszta is lefeküdt Boróka mellé, én pedig mindkettejüket átöleltem. Ebben viszont annyi bibi volt, hogy Kriszta nem sokáig maradt egyhelyben, általában sürgős dolgai szoktak akadni. Olyan is volt, hogy hármasban maradtunk itthon rövid időre, és miközben Boróka szopikált, Krisztával hintáztunk.:o Igen, hintáztunk. A forgószékben.:d A lábaimmal forgattam őt, miközben lelkesen énekeltük a Hinta, palintát. Vagy megtanultuk közben az Ecc, pecc, kimehetsz-t. Vagy mást énekeltünk, mondókáztunk. Ez jó ötlet volt, és Kriszta is sokkal tovább bírta egyhelyben.
Hogy mi lesz holnaptól? Bele sem merek gondolni. Egyedül maradok kb. délután 4-ig a két gyerekkel, és minden szituációt nekem kell megoldani. Bevallom, félek. Biztos, aki már rutinos többgyerekes, az legyint egyet és azt mondja, ej, meg lehet oldani, de most így az elején kissé vegyesek az érzelmeim.:-$ Egy-két hónap múlva talán nevetek a mostani magamon, aggályaimon, de most...
Mert mi lesz, ha Kriszta éppen akkor kel fel reggel és kéri a tejcsit, amikor Borókának hosszas küzdelem után sikerül elkapni a mellemet? Vagy ha már szopizunk, hogyan felügyelem Krisztát, hogy ne tegyen, ne menjen semmi tiltott dologhoz? Hiába csuknám be az ajtót, neki az már nem akadály. És hogyha mindketten sírnak, hogyan magyarázzam meg nekik, hogy a másikkal is törődnöm kell. Jaj, és akkor ezenkívül ott van a takarítás, rendcsinálás, főzés, mosás-teregetés stb. Persze, egyelőre ezeket még csak részben kell megtennem, mert István takarít délutánonként, illetve édesanyám, anyósom vagy Ani főz majd egy ideig, de az apró-cseprő dolgok úgy össze tudnak gyűlni, hogy biztos mindig lesz valami tennivalóm.
Anyuék nagyon rendesek voltak és felajánlották, hogy még elviszik Krisztát néhány napra, de egyelőre nem szeretném ismét elvinni, hiszen meg kell tanulnunk együtt boldogulni! Természetesen, "kiadjuk" majd még időnként, hogy mi is pihenhessünk egy kicsit, de most még nem szeretném. Attól tartok, minél később kezdjük a beszoktatást, annál tovább tart és nehezebb lesz idomulni mindannyiunknak.
Majd meglátjuk, majd meglátjuk.:)
Mindenesetre, ha kb. egy hétig nem találok írni, azt jelenti, nem éltem túl már a kiképzést sem.:p:-$ És hol van még ezután az Élet?!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez, az
2008.01.18. 09:33
A szüléstörténetet, azaz az ÍRÁST (Timi;)) nem szeretném összecsapni, ezért majd később írom meg. Inkább a pillanatnyi dolgokról jelentek egy picit.
Boróka továbbra is tündéri baba, a száját nem igazán lehet hallani fölöslegesen.:) Éjszaka általában egyszer eszik, de már volt olyan is, hoyg 11-től aludt hajnali 5-ig. :) A szopival még nem jöttünk teljesen egyenesbe, kapja még a lefejt tejet üvegből is, de azért szopizik is. Tegnaptól szedek egy homeós bogyót, ami állítólag nagyon gyorsan rendbehozhatja a mellsebeket és valóban, mintha már egy fokkal jobb minden, mintha már a fájdalom se annyira elviselhetetlen. Nagyon bízom benne, hoyg teljesen rendbejön ez a szopiügy, és majd alig fogom tudni "levakarni" a ciciről a kis drágát. :d:d:d
Kriszta? Ő ugyanolyan aranyos, okos, értelmes, mint eddig. És megmondom őszintén, pontosan úgy viselkedik az új szituációban, ahogyan elképzeltem, illetve reméltem. Persze, továbbra is nagyon (sőt, talán még jobban) igényli a puszit, a simogatást, ölelést, de ahogy van egy szabad másodpercem, illetve kezem, máris megadom ezeket neki. És nem utolsó sorban István, Ani, meg a többiek rengeteget "kényeztetik". :)
Állandóan Borókával szeretne lenni. Odamegy, és bámulja a kiságyban, és állandóan mondogatja: mindá felkel.:) Vagy "vede fel anuci Bolókát!" Kedvenc kifejezése a "kicsi Boló".:)
Amikor szopizik a kicsi, odajön, és vég nélkül puszikálja a kezét, vagy odahajol és a homlokára nyom egy finomka pusszancsot. Hozza a tiszta és viszi a kukába a használt pelust, állandóan asszisztál a tisztábatevéseknél. A babáját már szoptatja és böfizteti, törölgeti kezét-lábát. Igaz, néha fejjel lefele sikerül őt tartani, de majd megtanulja. Már pelenkáztuk is együtt a babáját.:)
Nagyjából ennyi történik velünk, a napok csak telnek, telnek, alig tudom őket számontartani. Eléggé egyformák, "unalmasak", de bizisten nem unatkozom. Mindemellett pedig annyira boldog vagyok, mint amennyire csak az lehet, akit két (egy vagy akár több is:)) szép egészséges gyerekkel ádott meg az Isten. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig csak kép...
2008.01.12. 21:24módosítva: 2008.01.12. 21:25
A napok még eléggé káoszosak, az éjszakák valamivel jobbak. Tegnap estétől igazi kétgyerekes család vagyunk: Krisztát hazahoztuk Anyuéktól.
A szopival hadilábon állunk, Boróka sokat kínlódik a mellbimbó elkapásával, és már jól ki is sebesítette mindkettőt. Hosszabb a történet, de már kapott cumisüvegből lefejt anyatejet.:( Azért még nem adom fel.
Röviden ennyi a dolgok pillanatnyi állása.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ő Mütyürke:
2008.01.10. 13:07
Született 2008. január 5-én reggel 6:20-kor, 3850 g-mal és 57 cm-rel. Hajasbabának éppen nem mondható, de jócskán van haja, és sötétszőke.
További beszámoló ... ezután... valamikor... :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét írok
2008.01.04. 13:15
Ugye, már régóta fújja mindenkinek a nevét, tudja a mamák, taták és a bővebb rokonság, szomszédok, barátok nevét is. Igenám, de most a kedvencek a mi neveink lettek.:) Magáról Kiszta Violaként beszél, megáll a tükör előtt, illegeti magát és mondogatja kedvtelve: Kiszta Viola. Még bele szoktam szólni, hogy szokja: Sütő Kriszta Viola. Ő tovább ragozta viszont a dolgokat: Szütő anuka. Én: :o. És folytatta: Szütő apuka Isván. Belementem a játékba, és mondogattuk Sütő Edith, Sütő István. Igenám, de lassan Ani is kezdett Sütővé válni:p, így aztán leálltunk.:):p
A "játékot" azóta is elővesszük, de Kriszta egyszerűsített rajta.
Most, nagyon sokszor, ha Istvánt szeretné szólítani, így is szólítja: Isván. Ha beszél róla: Isván. Ha megkérdezed, ki az, a válasz: Isván. Sőt, milyen panaszosan, szívhezszólóan tudja mondani, ha szeretne valamit tőle! És "Isván" természetesen olvadozik tőle. :)
Múltkor fürdettem és hanyattfektettem, hogy lemossam a haját is. Neki nem tetszett, mint ahogyan sohasem tetszik, és próbált felkelni, elfordulni. Hívtam Istvánt, hogy segítsen, hát, amikor meglátta őt, nyújtotta felé sírva a két karját és mondta: Isvánhoz, Isvánhoz. Mi olyan jót nevettünk rajta:):):), ő meg csak pislogott, majd még keservesebben sírt, hogy kinevettük.:)
..................
Egy mai aranyköpés:
Megöleltem Krisztát és ölbevettem, miközben pityeregtem.:-$ Mondtam neki, mennyire szeretem és hogy milyen boldog vagyok, hogy ő van nekem, ép és egészséges. Megölelt ő is, majd közölte, hogy "síl anuka". Nagyot nézett és koncentrálva kezdte tanulmányozni az arcomon végiggördülő könnycseppet. Beszélgettünk még, elmondtam neki (ismét), hogy nemsokára itt lesz velünk a kistestvér, és elmegyek a kórházba, ő meg apukával és mamáékkal lesz, persze, ekkor is sírdogáltam, mire ő azt mondta: "ne síl anuka!" Ráhajolt a pocakomra, átölelt ... és én még jobban sírtam.:):-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Egészségi állapotunk
2008.01.04. 08:39módosítva: 2008.01.04. 10:06
Az utóbbi napokban nem igen tértem ki rá, de az egészségi állapotunk, sajnos, eléggé lassan javul. Főleg az enyém. Napok óta nincs változás: csak fújom az orromat, csepegtetek is bele, ha kell, durván fáj a torkom és köhögök továbbra is. Igaz, hogy gyógyszert már semmilyet sem szedek, így természetes, hogy lassúbb a gyógyulási folyamat, de már nem bánnám ha a kínzó torokfájás megszűnne. A köhögés nem zavar, az jót tesz, mert így legalább elég gyors tempóban ürül a váladék.
Krisztánál furcsán zajlott ez az egész betegség. Míg nálam "lineárisan" történt minden - a 2. és 3. nap volt a legrosszabb, utána már javulgattam - nála ugrásszerűen voltak javulások és visszaesések. Mire múlt pénteken a doktornő kijött, Krisztának láza lett és a már bevastagodott váladék az orrában ismét vizesre váltott. Az antibiotikum hatására - gondolom - ismét gyorsan gyógyulgatott, de amint elfogyott, tegnapelőtt estére ismét mutatkoztak a hűlés jelei: tüsszentett, könnyezett a szeme, és az orrára ismét csapot kellett volna szerelni a fékentartáshoz. Akkor éjjel nem is aludt nyugodtan, minden 10 percben ébredezett, mígnem csepegtettem neki is az orrába. Attól kezdve reggelig egy pisszenés sem volt, bár én minden másfél-két órában jártam be hozzá ellenőrizni, hogy hogyan lélegzik. Tegnap este már eleve úgy kezdtük, hogy szívás, csepegtetés, ismét szívás és egész éjjel nem volt gond. Ma reggel már alig jött valami az orrából, úgyhogy most már nagyon remélem, hogy a nyavalya igazi vége felé közeledünk, és nem lesz újabb vizesedés, tüsszentés, könnyezés.
Sőt, már én várom, hogy, ha nem is sok időre, de már kimehessünk egy kicsit sétálni. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hagyakozás
2008.01.03. 09:53
Ilyen fáradságos szabadság után, bizony, megérdemelte volna, hogy ma ne menjen dolgozni, hanem inkább engem vigyen kórházba. Kérdezte is a reggel félig viccesen: na, biztos, hogy semmi sehol?
Sajnos, semmi sehol. Lányaink igazi nők már születésükkor, hiszen Kriszta is jól megváratta magát! Aztán csak találjanak olyan pasit is, aki képes órákig várni, amíg ők két perc alatt elkészülnek!!!:o:):p;)
Akaratlanul is vonom a párhuzamot a két "eset" között. Volt hasonlóság a két várandósság utolsó hónapjában, mert a jóslófájások elég hamar jelentkeztek. Annyi különbséggel, hogy, míg Kriszta másnaponta "indított" útnak, Mütyürke csak 3-4-5 naponta jósolgatott. Tehát joggal hihettem mindkét alkalommal, hogy nem érjük meg egyben a terminust. Aztán nem úgy lett, mégsem.
Krisztát úgy vártuk, mint a szentlelket, minden apró kis jelre felfigyeltem, és nagyon reménykedtem, hogy igen, erre vártunk. Állandó készenlétben voltam, még hosszasab főzésbe sem mertem belevágni, nehogy abbamaradjon. Hívogattam az orvost, hogy mi lesz már, mikor kell mennem? Bosszantott a nyugodtsága, hisz én tűkön ültem, és velem együtt István is. És így szépen lejárt a határidő, és teltek a napok, teltek, eseménytelenül. Már elmúltam 41 hetes is, épp aznap voltunk kórházban, és még semmi jelét nem látták a szülésnek. Másnap viszont mégis beindult. De akkor már ki hitte, hogy valóban a szülés kezdődött el? Mert én nem! Jó rendszeresek voltak már a fájások, amikor azt mondtam, hát mégiscsak menjünk, legfeljebb hazaküldenek, ha mégsem az!:p De nem küldtek haza.:)
Mütyürkét is nagyon várjuk.:) Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ugyanolyan magas most is az adrenalinszint, mint anno Krisztával. De azért nagyon izgatott vagyok, és már annyira várom a nagy találkozást!!! Most viszont már tudom, mi vár rám, és bár ez önmagában nem kiábrándító, most mégis más szemmel látom a dolgokat. Az a rózsaszínű valami már elillant a szemem elől, és ahelyett, hogy az elkövetkező idők felhőtlen boldogságáról ábrándoznék, most főleg azon gondolkodom, hogyan vészeljük át az 5 kórházi napot (Kriszta nélkül, természetesen), menni fog-e a szoptatás, hol is lenne a legjobb helye a kiságynak (még nem döntöttünk a végleges helyéről), hogyan oldjam meg majd a látogatók kérdését: ebben a vírussal fertőzött időszakban igazán ők hiányoznak majd a legkevésbbé, illetve egy betegség a kicsinek. Persze, megbántani sem szeretnék senkit. Szóval, éppenséggel akad, amin törjem a fejem, ha pedig nem ezeken, akkor adódik másvalami, ami elgondolkodtat.
Amúgy nyugodt vagyok. Most már tudom, hogy úgyis napok kérdése, és kibújik a kis drágám!:) Fizikailag nem érzek semmi különöset, semmi olyasmit, ami a szülés beindulására utalna. Tegnap viszont elkapott egy hagyakozási láz. Csak úgy, magától. Többet főztem, hogy fagyaszthassak le az ételekből, összehajtogattam az összes kimosott ruhát, amit kelett, kivasaltam (ritkán állok ennyire napirenden a vasalással:p:-$) és minden nap igyekszem valami olyasmit megcsinálni, ami rendben maradjon arra az esetre, ha elmennék. Persze, tudom, hogy Istvánra is nyugodtan bízhatnék akármit, de ha már megcsináltam, (még) nyugodtab vagyok.
És akkor várunk tovább, és várunk, aztán egyszercsak hátha elkezdődik AZ a valami, amit annyira várunk.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Utóbbi napokban, ...
2008.01.02. 10:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újév reggelén
2008.01.01. 10:27módosítva: 2008.01.01. 22:22
Milyen kevés kell, hogy új év legyen a régiből! Csupán egy éjszaka. Ez is csak egy éjszaka a sok közül. És eltelik, bárhogyan is használnánk ki. Emlékszem, bárhol és bárhogyan is töltöttük, hatalmas készülődés előzte meg, kajakészítés, ruhakiválasztás, persze, jókedv, tánc, talán hajnalba nyúló kártyázás, társasozás, eszem-iszom, a végén pedig fáradtság és romhalmok.:p
Ez a 11. szilveszter, amióta Istvánt ismerem, és igazán sokféleképpen töltöttük már: voltunk náluk, nálunk, néhány évben Melindáéknál, de töltöttük Kolozsváron is kettesben, itthon Sanyiékkal, illetve néhány alkalommal bulizva. Az utóbbi két évben így volt, annak ellenére, hogy egyszer pocakos;), egyszer meg picibabás voltam. :) Igaz, ezek a bulik nem épp olyanok, ahogyan más azt elképzelné, mert félig-meddig munkabulik, de azért mindenkinek jó. Aki úgy dönt, hogy egy étteremre bízza az év utolsó estéjének-éjszakájának megszervezését, az abban bízik, hogy egy jót szórakozik. És a szórakoztatást is el kell végeznie valakinek. Mint ahogyan a vendégek kiszolgálását is! Szóval néhányszor úgy adódott eddig, hogy István és Sanyi zenéltek ilyenkor. De persze, mi is (mármint a feleségek) Dalmával ott voltunk, és míg ők dolgoztak, mi ettünk-ittunk-táncoltunk;):):p.
Tavaly különösen jól éreztük magunkat, de amikor Kriszta volt a pocakomban, akkor sem hagytuk alább.;):p
Idén? Szomorúnak éppen nem mondhatom, bár az előzményeket tekintve, valamennyire mégis az volt ez a szilveszter. Mindenesetre egyedülálló volt csendességében, "eseménytelenségében" és abban, hogy külön-külön töltöttük.:( Igen, ezt is megértük, hogy telefonon "borultunk egymás nyakába" és kívántunk boldog új évet egymásnak Istvánnal. De sajnos, nem volt más választás. Ő nem mondhatta le a zenélést, hiszen nemcsak róla volt szó, de amikor elvállalták, mindannyian tudatában voltunk annak, hogy akár külön is lehetünk. Persze, más okra gondoltunk;) akkor, de nem úgy lett. Az utóbbi napok betegsége után pedig egyetlen porcikám sem kívánta, hogy kimozduljon otthonról, hogy hangos zene és állandó embermoraj közepette üljön végig egy éjszakát az étteremben. Pedig mehettem volna. És természetesen azt elképzelhetetlennek tartottam, hogy a nem teljesen gyógyult Krisztát az éppen lábadozó anyóshoz vagy édesanyámhoz passzoljuk le, miközben én is csak félig gyógyultan bámulnám az embereket, szívnám a fojtogató cigarettafüstöt és minden köhögésnél szaladnék a mosdóba.
Nem. Ilyet nem lehetett volna. Most jobb volt nekünk így, ahogyan volt. István 8 előtt elment, mi Krisztával még játszottunk: tornyot építettünk, mondókákat olvastunk, tánciltunk, majd összeszedtük a szobáját, és előkészítettem őt a lefekvéshez. Ahogy elaludt, én egy maratoni fürdést rendeztem (ki hallott még ilyet, hogy nem volt kedvem a kádban lazulni?!:o), majd bebújtam az ágyba filmet nézni. Két filmet néztem meg, és persze, "közbeiktattam" az éjfélt is, amikor itt a környéken éppencsak néhány petárda csattant és egypár tűzijáték fénye színesítette meg az égboltot. Kriszta aludt, és meg sem ébredt a zajokra, sőt, még arra sem, hogy ölbe vettem, és boldogan-pityeregve boldog új évet kívántam neki.:) Mütyürke sem igazán reagált a jókívánságomra:p, pedig, neki szokása éjszaka is virgonckodni, mégha nincs is szilveszter!;):)
István sajnos csak később tudott hívni, amikor már lejárt egy kicsit az éjfél utáni őrület és a hálózat szabadabb lett. Aztán mire lejárt a film, amit néztem, már jócskán benne voltunk az éjszakában, és jobbnak láttam nyugovóra térni, mert tudtam: Krisztának ez is egy éjszaka volt a sok közül, ami egyeseknek olyan sokat jelent, és általában mindenki nagyon készül rá. Majd ő is ezt fogja valamikor tenni. :)
(Amióta írom ezt a bejegyzést már szépen a dél is eljött.:p)
Teszek majd képet is, de az új gépről én még nem tudok gépre másolni.
..................
Megérkezett a mentőangyal, így már kép is van. Ma reggel készült, "rombolás" közben.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boldog 2008-at!!!
2007.12.31. 11:12módosítva: 2007.12.31. 16:55
BUÉK!
Most még csatolom e kedves sorokat is:
"Kamrátokba finomat, házatokba békét,
Szívetekbe a szeretet áldott csendességét!
A tervhez szerencsét, a munkához kedvet,
Minden földi jót és BOLDOG ÚJ ÉVET!
Kérem a Jóistent, küldjön áldást Rátok,
Az új év minden napján vigyázzon Reátok!""
Kriszta, Mütyürke, Edith és István
Vidám Szilvesztert Mindenkinek!!! :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Semmi jó
2007.12.30. 20:17
Kriszta továbbra is taknyos, de nagyon, reggel még volt hőemelkedése, bár nem tudom pontosan mekkora volt a hője, mert nem tudtam megmérni. Az ő kedve viszont jó, most estlre jól evett is. Bár ennyi. Az elmúlt éjszakát meg pisszenés nélkül átaludta.
Még EGY NAP a kiírásig. De Mütyürke még nem jön. Mert nem szabad jönnie. Tudja, hoyg meg kell gyógyulnom, megerősödnöm, hoyg "tisztességesen" hozhassam világra és utána gondját viseljem. Nagyon bízom ebben. Sőt, holnap este-éjjel István sem lesz itthon. Idén a nagy lányommal szilveszterezünk. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Diagnózis
2007.12.28. 17:05
Én edddig rosszabbul éreztem magam, mégis én vagyok jobb állapotban. A tüdőm tiszta, a torkom piroska, de nem vészes, a lerakódott váladék a legfőbb ludas: attól az égető érzés a mellkasban, attól az irritáló köhögés. Egyelőre - tekintettel az állapotomra - maradok az eddigi gyógymódnál, de felírt antibiotikumot nekem is arra az esetre, ha netán ismételten felszökne a lázam. No meg, hoyg az ünnepeken ne kelljen ebben az esetben az éppen ügyeletes gyógyszertárat vadászni.
Szóval, nem jó hírek. De remélem, hamar kilábalunk mindketten a bajunkból!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az érem másik oldala
2007.12.28. 11:40
A nagy család nagyrésze beteg. Szegény Artúrka már az ünnepek előtt is injekciót kapott, Dávidka is már kéthetes antibiotikumos kezelésen esett át, mégsem jött helyre. Szentestén Zoli fújta leginkább az orrát, majd szerdán Kriszta kezdett taknyosodni. Nekem a torkom kezdett fájni már kedden, de azóta Édesanyám és Anyu is dögrováson van.:( Csakis valami járvány lehet, amit kézen-közön elkaptunk egymástól-másoktól.
Tegnap úgy folyt az orra Krisztának, mint a víz, nem győztem szívni, 5 perc nem telt el és máris újból "csillogtak a lámpásai". Más tünete szerencsére nem volt. Úgy reggeliben még köhintett egyet-egyet, de ez nem nagymértékű.
Talán én rosszabbul vagyok. A kedd-szerdai torokfájásom tegnapra elmúlt, de csak azért, hogy rosszabb legyen: lehúzódott a gégémre, néha már annyira viszket a "nyakam" (végülis kívülről az a nyakam), hogy legszívesebben letépném a helyéről. Tegnap reggel óta pedig egyet "ugatok". Mára ez is rosszabbodott, de szerencsére már kezd felszakadozni a váladék. Azonban úgy érzem, hoyg ég az egész mellkasom, néha légszomj kap el, a legegyszerűbb erőkifejtés esetén is pillanatok alatt kimelegszem, nem beszélve arról, hoyg mindehhez jön a nehézkes mozgásom, néha haskeményedés, szerdán éjjel állandó jóslófájások, szóval szépen le vagyok amortizálva így év végén.:p
Az este 37,2 volt a hőm, tanácstalan voltam, de tudom, hogy ilyenkor rossz dolog a láz, tehát nem szabad felkúsznia, ezért aztán köztes megoldást választottam: nem vettem paracetamolt, hanem inkább bevettem egy kiskanálnyit a Kriszta Nurofenjéből. Szerencsére segített és azóta sincs semmi.
Kriszta nagyon rosszul aludt éjszaka, többször szívtuk is az orrát. Akkorra már bevastagodott a váladék, és nagyon zavarta a lélegzésben. Fél 5 felé megébredtem és hallottam, hogy Kriszta is nyögdécsel. Melegnek éreztem, de csak 37,4 volt a hője. Azért kapott egy kis Nurofent ő is. Akkor ismét porszívóztam és gondoltam, megkönnyítem a lélegzést is számára: csepegtetek az orrába. Kellemetlen volt neki, ordított is szegény, de csak jót akartam. Mégis az utolsó másodpercben elkapta a fejét, és sikerült olyan "szerencsésen" véghezvinni ezt, hogy pillanatok alatt folyni kezdett a vér az orrából.:( De valóban szerencsére, mára már semmi nyoma, és az orrát is ritkábban kell szívni, bár még folyik.
Most már jobb a kedvünk mindkettőnknek, homeós gyógyszerezünk, mézezünk, gyümölcsözünk, illetve most is gyógyteát (hagyma-csipkebogyó-babérlevél-szamártövis) kortyolgatunk. És várom a déli 1 órát, hogy ismét hívjam a doktornőt, lássuk, hány órakor tud kijönni megvizsgálni bennünket, mert nem biztos, hogy a természetes kúra elegendő most.
Képnek maradjanak még mindig a karácsonyiak:):):):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hármasban-négyesben:)
2007.12.27. 00:00
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Karácsony 3.
2007.12.26. 23:46
Minden ajándék, játék közül a kicsiszék lett a kedvenc. :) Azóta is állandóan teszi-veszi, ráül, ülteti rá a babát, macikákat, tologatja, húzogatja, sőt, reggel a kisasztal mellé húzta és úgy "reggelizett" az új készletéből.;):p
Azért az új baba is bejött neki, most már szinte csak őt sétáltatja a kocsival, és nagyokat nevet amikor lehunyja és kinyitja a szemét, ha lefekteti, illetve felállítja azt!;):)
A nadrág-pulcsi nagyon jól áll rajta, a két képen, ahol magához teszi őket, mindkétszer azt mondja: Jó neked!:) A sapka és a sál is nagyon tetszik. Főleg nekem. :)
Tegnap Édesanyám eljött velünk, mivel István éjszaka zenélt, és ne maradjak egyedül. Ha netalántán...;) De, mint látjátok, kár volt izgulni. :):):) No, majd ezután!;):):p
Ma lejött Édesapa és Aniék Istvánt köszönteni, majd amikor ők elmentek, Cipriék érkeztek nemsokára, elhozták az István által hőn áhított FZ30-as fényképezőgépet! :) Már alig várom, hogy én is tanulmányozhassam egy kicsit a működését! Mindenesetre ezután nem olyan minőségű fotóink lesznek, mint eddig!;):p Legalábbis remélem!:)
Nos, azt hiszem, le kellene írnom még az itthoni 24-i eseményeket, hogy hogyan zajlott a fa megtekintése, ajándékok felfedezése...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Karácsony 2.
2007.12.26. 23:27módosítva: 2007.12.27. 15:52
Amióta Istvánt ismerem, szinte mindig náluk töltöttük a Szentestét. Talán egyszer voltunk nálunk és egyszer Melindáéknál. Valahogy már hagyománnyá alakult ez így, és mindenkinek jó. :) Örülünk, hogy van, akinél összegyűlni és van, aki várjon minket "haza".:)
Főzni általában Anyu főz, de úgy is volt, hogy ki-ki készített valamit az ünnepi asztalra. Sosem hiányoznak a hagyományos fogások, a tejfölös töltött káposzta, a füstölt kolbász, esetleg oldalas, a disznósült és a karácsonyi sütik. Tavalyelőtt az én hozzájárulásom egy újfajta töltött káposzta volt, amely mindenkinek ízlett, de persze, az Anyu "hagyományosa" is mindig dicséretet érdemel. Tavaly én vittem a köretet, valami gombás-szalonnás sült krumplit, ami szintén sikert aratott. Idén nem mertem vállalni nagy dolgot, Istvánnal közösen úgy döntöttünk, hoyg a hozzájárulásunk egy hatalmas adag gyümölcssaláta lesz, ami meg is lett, és nagyon jól fogadta mindenki!;):)
Miután megérkeztek Melindáék, nemsokára elkezdtük az ajándékozást. A fénypont Dávidkának a beszélő-villogó puskája volt, ami eleinte "naaaagy bánatot" okozott neki azzal, hoyg nem akart előkerülni egyik széppapírú csomagból sem. :p;) Aztán mégis megkönyörült az angyal;), amikor látta az éppen eltörni készülő mécsest:p, így aztán megvolt az öröm az est hátralevő részében.:):):)
A vacsora is jó hangulatban telt, sokat beszélgettünk, majdnem éjfél volt már, amikor készülődni kezdtünk. Hazaérkezve, még folytattuk kicsit az ünneplést Melindáékkal, de nemsokára mindenki kidőlt. :)
Az est mottójának is nevezhető mondással szeretném ezt a beszámolót zárni: "Fiaim, addig örüljetek, amíg köztetek vagyok, mindegy, hogy itt vagy Szentgyörgyön." - mondta Apu. És milyen igaza van: addig örüljön mindenki, amíg családjával, szeretteivel lehet, együtt örülhet az ünnepnek és minden egyes megadatott napnak, és legyen hálás érte. Mert senki sem tudja, mennyi van még hátra...
És akkor a képek... újra...;):):):)
Nagy sláger volt ismét a fenyőfa, az első kép éppen azt mutatja, hogyan repült feléje. :d
Az ajándékok közül "leragadt" a gitárnál, a többi nem igazán érdekelte. Volt, amit csak másnap, itthon bontottunk ki, mint pl. a fa építőkockákat. Igaz, hogy ekkor már tetszett neki.:):):) A főzőcskekészlet sem érdekelte, amikor megmutattam. Ténylegesen azt is csak másnap bontotta ki, de akkor már érdekesebb volt, főleg, hogy Dávid megmutatta, hogyan is töltsön kávét az Apukájának!;):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Egy kis intermezzo
2007.12.26. 19:45módosítva: 2007.12.26. 23:22
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Karácsony 1.
2007.12.25. 22:34módosítva: 2007.12.26. 23:57
A kevés hátramaradt munka ellenére is eléggé strapásra sikeredett a 24-e. Mindenestre, igyekeztünk, hogy mire felkel Kriszta a délutáni alvásból a fa már várja. Majdnem úgy is lett;):p, csak kicsit csúsztunk, de sikerült addig fenntartani őt.:)
Amikor meglátta a fát, rhant feléje és kiáltotta: fenőfaaaaaa! Majd "nekiment" egyenesen a gömböknek.:p:d Figyelmeztetésemre viszont csak simogatta őket. Igenám, de szinte mindegyiket meg kellett simogatni, egyenként kellett örülni mindegyiknek. Amíg nem mondtuk, hogy gömbök, tojásnak titulálta őket:d:d:d. Dehát igaza volt!;):)
Aztán hajlandó volt az ajándékok közé is bekukkantani.:)
Megkapta az anyuéktól való kiscsizmát (hogy este, már a lábán lehessen;):-$), a Józsi keresztszüleitől való csinos kisruhát-kabátkát, illetve tőlünk a Micimackót. :) A csizmákat üdvözölte: Szelusz, csizma!, a ruhára búúúúz-t mondott, de hozzátette: Jó neked!:d, Micimackót pedig hatalmas Micimac-kóóó felkiáltással vette birtokba. Igaz, utána már jobban érdekelte az ajándékzacskó, mert azon az egész Micimackó-társaság rajta volt!:):):)
Hogy megmaradjon emlékbe, külön-külön készült velem és Istvánnal fotója, de ma este kihasználtuk Cipri jelenlétét és végre sikerült családi képet is összehozni.
Este aztán kimentünk Sárpatakra Anyuékhoz és finom vacsora mellett, jó hangulatban, örvendezve töltöttük a hátralevő időt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kissé megkésve, ...
2007.12.25. 16:15módosítva: 2007.12.25. 16:17
Hideg az udvar, hideg a hó,
Ellepi a tájat a hótakaró.
Meleg a bejgli, s meleg a szív,
Karácsony estén lágy zene hív.
Díszes fenyő, színes fények,
Ajándékok, jó testvérek,
És szerető, boldog család
Legyen, ami vár majd Reád!
Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánunk!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Itthon vagyunk
2007.12.23. 21:00módosítva: 2007.12.23. 21:09
Félre a viccel!:)
Ma alig tudtam mozogni. Olyan voltam, mint egy tojós tyúk, egy elhízott kacsa, egy lusta bálna, - na, találok még valamit?:p - csak totyogtam elé és hátra. Pedig nem is lustálkodtam!
Nekem már meg sem kottyan a fél 2-ig nemalvás, a 6 óra 10 perckor való kelés, két süti sütése, meg ilyenek! Ó, fél fogamra sem elég!:p
Apropó fog. A napokban vettem észre, hogy Krisztának kibújt a 17. fogacskája, a jobb oldali felső leghátsó. Még meg is lepődtem és dicsértem, hogy megvan a fog, és mégis milyen jól aludt az utóbbi hetekben. No, ennyi kellett neki, az éjszaka bepótolt mindent. Kezdte úgy 11 felé és fél 3-ig abba sem hagyta. Eleinte csak 10-15 percenként kellett bemennem hozzá, állandóan találgatva mi lehet a baj (szomjúság, cumihiány), aztán rájöttem, hoyg nem ez a gond: szortyog és nem kap levegőt az orrán emiatt, a száján meg a cumi miatt. Porszívózás, üvöltés, hisz nyúzták:p, pici Nurofen (a Chamomillás tubust sehol sem találom:s). 10 perc múlva ordítás. Csepegtetés az orrba. Ágyazás Kriszta szobájába a földre. Újabb porszívózás. Oscillococcinum, Stodal - mert persze köhögni is elkezdett. Félóra múlva Imunogrip. A tárház kimerítve.:p Ringatás, anucika vállára fektetés, a földi "ágyra" heveredés. Ettől kezdve pedig monologizálás. Mármint Kriszta monológja. Aztán átmentünk párbeszédbe, majd a másik szobába.:p
Fél 2-kor éreztem, hogy ez már kicsit sok nekem, felébresztettem Istvánt, aki átvette a stafétát, én pedig két ajtót is becsuktam magunk között, sőt párnát is nyomtam a fejemre.
Nem sokáig tartott, ők is visszajöttek, de nem kellett közbelépnem. A félhomályban csak annyit láttam, hogy István ölben tartja-ringatja Krisztát, halkan mormol neki, és többre már nem emlékszem. Egyszer csendre ébredtem. Fél 3 volt, Kriszta az ágyában aludt, kimentem a vécére, majd visszabújtam a földön készített vackomba. Valamikor 4 után megnéztem még az órát, majd 6 óra 10 perckor felkeltem. Kávéztam és nekifogtam a sütiknek. Szerencsére jól tudtam haladni és Kriszta is együttműködő volt: reményeimmel egy hullámhosszon csak negyed 10 után ébredt, mire a piskóta és a két lap már ki is volt hűlve. Ezután délig befejeztem a krémkészítést is, majd az idő kezdett szépen kicsúszni a lábam alól. Amikor Kriszta elaludt, én is lefeküdtem és pihentem egy jót. Utána már nehezen akaródzott belevágni valamibe - István meg szolidáris társ volt benne;):p - de estére végül csak összeszedődtek a játékok, illetve az "ágy" a földről, néhány beszáradt ruha is a szekrénybe került, sőt, szalmakrumplis-rántottsajtos vacsora is került az asztalra. Vajon honnan?;)
Most pedig megyek és elteszem magam holnapra, mert még sok tennivaló vár ránk, és nehogy az éjszaka csupán folytatása legyen az előzőnek.
Aha, és még annyi, hogy időnként szörnyen szúrkált a hasam alja, egyenesen ülni nem tudtam, csak "elfolyva", ilyeneket még nem éreztem. De azért semmi sehol. Sőt, remélem, nem is lesz még minimum 24 óráig!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mézeskalács
2007.12.20. 21:56módosítva: 2007.12.21. 21:08
Persze, indulnánk, de akkor is, kicsit túl jól sikerült, azt hiszem, ez a nyugtatás. :)
Mindegy, olyan távolinak érzem még Mütyürke jövetelét, hogy állandóan belevágok valami hoszadalmas dologba, mint pl. tegnap a mézeskalácssütésbe. Igaz, kicsit olyan tölteléktevékenység volt, mert nálunk eddig nem is volt szokás a mézeskalácssütés, de annyit olvastam róla, hogy nekem is megjött hozzá a kedvem.:) Most úgy gondolom, hogy még vagy kétféle sütit is sütök, bár István biztos nem nézi majd jó szemmel. Persze, amennyire szereti ő a süteményeket, érthető is, hogy fölösleges idő- és pénzpocsékolásnak tekinti. Dehát valaminek kell lennie az ünnepi asztalon, mégha nem is ő fogyasztja el! Jaj, úgy volt, hogy rendelünk, tavaly is így volt, és valóban gazdaságosabb úgy, főleg, hogy tudunk egy olyan labort, ahol nagyon finom, eléggé házias ízű sütiket sütnek.
No, de úgy nincs meg a hangulat....:):):)
Tegnap délelőtt, miután gyorsan összekaptam a lakást és magunkat, hozzáláttunk kukta-társammal:):p a sütéshez. Igaz, Kriszta-kukta nem vett részt első perctől a dologban, ő csak akkor fedezte fel, hoyg én mit művelek, amikor már a tésztát összegyúrtam és következett a számár is érdekes foglalkozás: dúmázás (gyurmázás), majd a szütö kalácot (sütök kalácsot - a mondóka szerint) - amikor nyújtotta saját kis tésztadarabját és utána a legérdekesebb művelet a formák kiszúrása.:) Minden formát felhasznált, nyomkodta a tésztát vele, bár teljesen átszúrni szinte sosem sikerült neki. A képek végi szívecske az az ő munkája, bár egy icipicit én is segítettem neki.;) Már megbeszéltük Istvánnal is, hogy eltesszük neki emlékbe (éppen ezért a dátum rajta :)), illetve, amikor meglesz a fényképezőgépünk (igazi fotómasina, ami normális minőségű és színű képeket csinál, nem mint ez a kamera:p) jó nagy fotót készít róla. :)
Meglepődtem, hogy Kriszta nem unta a munkát. Mindvégig, amíg sültek a pogácsák ott térdelt a széken, és ő is dolgozott. Meg persze, beszélgettünk, énekelgettünk. Leginkább az Ella, Bella, Juci, Kalolíííííínát fújtuk.:p:):):) Kriszta szerint csak az talált a tevékenységünkhöz.;):)
Kriszta végül elaludt, miután befejeztük a sütkérezést, én pedig azalatt kipingáltam a pogácsákat. Nem mondom, hogy kis feladat volt, bele is fájdult a derekam:-$, de álltam a sarat mindvégig. Az volt a legérdekesebb, amikor arra kellett vigyáznom, hogy a hasammal ne seperjem le és ne kenjem össze a már kidíszített darabokat!:d:d:d Végül mindennek szerencsésen a végére értem, és mára már puhultak is a dobozokban. :) Remélem, a végeredmény megérte a fáradságot! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szövegelések
2007.12.19. 10:08
Végülis egyáltalán nem törekszem a teljességre, csupán azt szeretném, ha Krisztának néhány jópofa szava, kifejezése fennmaradna az elkövetkezendőkre is, nem merülnének el az újabbnál újabb kifejezések tömkelegében.
Nagyon furcsa és érdekes dolog visszahallani saját szavaimat az ő szájából:-$, ugyanis a kis antennáival felfog és rögzít mindent, hogy aztán a legváratlanabb helyzetekben, pillanatokban lepjen meg bennünket vele.:):p
Megszidtam, hogy miért írt ceruzával az asztalra. "Biztonságba" helyezte magát, tisztes távolban az asztalkától, rámnézett, felszegte az állát és ezt mondta: megééteted? Másodpercnyi szünet után pedig: ajállom.:o:d (Megértetted? Ajánlom!:p)
Ha a kezébe adok valamit, mindig megköszöni, de rögtön hozzáteszi azt is, hogy: szíveszen.:):):)
Múltkor ismét mondott valami, amiért általában dicséretet kap (már nem emlékszem pontosan, mit) a végén meg hozzátette: edemmeg a kici szívedet! :d:p
Ha valami rosszat tesz, legyen az bármi, elárulja magát, mert mindig hallom: micsiáltá? Vagy bővebben: micsiáltá Kiszta baba? Olyankor tudom, hogy utána kell nézni.;):p
Múlkor eltűnt a karácsonyi gyerekdalos cd, amit azóta sem találtunk meg. Persze, István tette el valahová. Kriszta állandóan kérte: anuka tesz hihihahát. Mondtam neki, nincs hihihaha, mondd meg apukának, hyog keresse meg. Ezt letárgyaltuk valamikor délben, még alvás előtt, több szó nem esett róla. Amint István délután belépett, Kriszta kiszaladt a szobából, az apja elé állt és kijelentette: Kelesz meg, Apuka hihihahát!:o:d:d Akkorát nevettünk, de ámultunk is, mert senki sem juttatta eszébe, hogy mit mondjon!
Nos, ez csak néhány volt azokból az esetekből, amik éppen eszembe jutottak, de folytathatnám talán estig.
Amit még "újított" az utóbbi időben, az az, hogy a Krisztát már Kisztának mondja, a Violát pedig kiejti teljesen tisztán. Az István is Iszván már, az eddigi Ihhá helyett.:)
Ha még eszembejut valami, majd leírom. :)
Máris írom: István ölelgette-puszilgatta őt, és mondta: Apukának a kincse-bogara! Mire Kriszta "helyretette" az apját: Kince Aninak, bogala apukának!:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hóangyalka
2007.12.18. 11:00
Először ezt a kis mozzanatot írom le, majd, ha Kriszta is úgy gondolja, belevágok a "szövegelésébe".:d
Vasárnap reggelre még hullott hó a már meglévő vékony rétegre, és amikor mutattam Krisztának az ablakból a havas "tájat", állandóan csak hajtogatta: menjünk ki hóba, menjünk ki hóba.:) István még aludt, gondoltam, mire felkel, mi már vissza is jövünk: hamar felöltöztettem Krisztát, jó vastagon, hogy nehogy megfázzon, és lementünk. A garázsunk előtt gyönyörű, pihepuha érintetlen hótakaró volt, és gondoltam, gyönyörű angyalkát lehetne odavarázsolni. Krisztát hanyattfektettem, és pillanatok alatt meglett az anygalka. Elővettem gyorsan a kamerát is, hogy a kisasszony nehogy elmozduljon, mire filmezem, de szegénynek esze ágában sem volt.:o:d:d:p Nem tudott felkelni. Csak szorította össze a szemeit, mert csiklandozták a halványan szállingózó hópihék, és kacagott, és kacagott. :)
Felállítottam, és akkor kezdte szemügyre venni a havat. Hát ez mi ez itt? - kifejezéssel nézegette egy ideig (lásd első kép), majd megállt, mintha azt kérdezné: jó, ez a hó, de én most mit csináljak vele? (lásd második kép), majd belemarkolt és úgy mustrálgatta a kesztyűjén. (harmadik kép) :):):):)
Nem akart moccanni a helyéről, ezért megvicceltem, mintha elmennék. Jött utánam, de megbotlott és beleesett a hóba. Nem esett kétségbe, továbbindult négykézláb, és nagyon élvezte, amint túrhatja a "habokat". Alig tudtam aztán kétlábra állítani. Elvittük a szemetet és vettünk friss kenyeret is. Amikor visszaértünk az ablakaink elé, István is kikukucskált és nézte, hoyg Kriszta mennyire élvezi a havat, hogy vetődik hasra benne. :d
Sokat már nem maradtunk kinn, mert vastag cuccok ide vagy oda, de féltem, nehogy átázzon és felfázzon, ami igaz, hogy sosem, de most hiányzik a legkevésbbé.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...és talán leszünk is egy ideig!
2007.12.17. 23:08
Hogy miért? Hátmert ma doktorbácsi-látogatást tartottam, ahol "érdekes" dolgok derültek ki.
Mindenekelőtt egy kerek hetet fiatalodtunk, azaz éppen betöltöttük a 38. hetünket. OK, ez még rendben, úgyis volt egy kis eltérés a hetek száma és a kiírási időpont között, pedig a kiírási időpont szerintünk helyes!;):p A többi érdekesség már szerves következménye az előbbinek, azaz még semmi szülésre utaló jel nem mutatkozik!:o Igaz, az orvos szerint is ez az állapot akár egyik percről a másikra is megváltozhat, DE pillanatnyilag: a méhszáj még teljesen zárt, a placenta, a köldökzsinór, a magzatvíz külön-külön tökéletesen ellátják feladatukat, a magzatvíz bőséges, elég jó nagy folyadékkal teli üregek vannak itt-ott, a méhlepény nem kezdett meszesedni, a baba még nem ereszkedett le, a feje nincs a szülőcsatornában, úgyhogy a dolgok állása szerint akár a 2008-at is megérhetjük egyben. Főleg, hogy Kriszta is 41 hét 3 napra született!
Sírjak vagy nevessek? Mindkettő, persze, de pillanatnyilag inkább azt mondhatom, hogy megnyugodtam. Igen, továbbra is úgy érzem, jó lenne négyesben tölteni a Karácsonyt, de megnyugtat az a gondolat, hogy az ünnepek akár le is járhatnak szépen, békésen, a megszokott rendben, és eszem ágában sincs sürgetni valamiféleképpen a dolgokat. Eddig sem szándékoztam, de mostanáig türelmetlen voltam, és testem minden apró kis rezdülésére figyeltem és reménykedtem, hogy hátha, hátha... Mintha már átéltem volna ezt egyszer!;):p
Még azt is mondta az orvos, hogy valamit biztosra állíthat. Azt, hogy Mütyürke NEM LESZ KICSI BABA. Az UH 3630 g-ra becsülte, az orvos is a 3,5 kg körüliséget tartja reálisnak. Hozzátette még azt is, hogy ahogy rendszereződnek majd valamennyire a fájások (ha egyáltalán ez lesz a forgatókönyv!), ajánlatos lesz bemenni a kórházba, nehogy majd az úton bújjon ki a kisasszony!:p Pedig milyen szépen elképzeltem, hogy a vajúdás nagyrészét otthon "zavarom" le, és csak az utolsó előtti pillanatra megyünk be.
De biza', honnan is tudnám majd, hogy amit én utolsó előttinek gondolok, az nem az utolsó pillanat lesz-e? :o:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még itt vagyunk!
2007.12.16. 11:33
Aztán azt mondtam lefekszem, és lesz ami lesz. De a kisördög csak ott bújkált bennem. Vizet engedtem a kádba és belebújtam: ha jóslófájás elmúlik, ha nem, marad vagy erősödik. Nálam a középső vált be: enyhült picit, de maradt. Amikor meg kiszálltam ismét folytatódott az előző órák forgatókönyve. Azonban nagyon fáradt voltam már és lefeküdtem, hogy erőt gyűjthessek az akció esetére! Már 3 is elmúlt ekkor. Elaludtam, aztán többször megébredtem egy-egy fájdalmasabb mozdulatra, görcsre, de az éjszaka további része és az azóta eltelt idő is eseménytelen volt.:( Azóta hébe-hóba egy-egy nyilallás, görcsöcske még volt, de semmi komolyabb nem történt.
Ha nem jönnének az ünnepek, nem érdekelne semmi. Nem mintha most bármit is változtathatnék a dolgokon, de annyira szeretném, ha már négyesben lennénk karácsonykor! Ha nem lehetséges, akkor csak annyit kérnék Istentől, hogy a Szentestét még hagyja meg nekünk nyugalomban. Tavaly Kriszta még túl kicsi volt ahhoz, hogy felfogja az ünnepet, a karácsonyfából is csupán az első, kezébe akadó, zörgő papírú szaloncukor érdekelte:d, most viszont biztos vagyok benne, hogy a fények, a díszek, az ajándékok mind el fogják bűvölni. És nagyon szeretném, ha szemtanúja lehetnék a pillanatnak, amikor meglátja a fát, amikor bontogatja az ajándékait, hogy lássam, hogyan örül, hogyan csillognak a szemei....:)
Ha pedig ez lejárt, részemről bármikor jöhet a szülés, persze, ha addig nem fog már bekövetkezni. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Búcsúzás
2007.12.14. 10:04
Sőt, még szülni sem indulok, bár az éjszaka volt egy periódus, amikor már azt hittem, megyünk.;) Aztán nem lett semmi sem belőle.:(
Arra gondoltam, hogy nektek üzenek, és csak ilyen ünnepi-évvégi búcsúzkodást tartok, kedves babanaplós barátaink, mert ki tudja, hogyan alakulnak a dolgok, kinek tudok külön hozzászólást írni a naplójába és kinek nem, és nem szeretnék szó nélkül eltűnni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem jelentkezem továbbra is, amikor tehetem, de a biztonság kedvéért inkább most KÍVÁNOK MINDENKINEK ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS EGY MINDENBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!!!!!!
Adja Isten, hogy az egészség, a családi összhang és a pénz ne fogyjon el sem az ünnepek alatt, sem az elkövetkező évben!!!!:) A angyalka (vagy a Jézuska) minden kicsinek-nagynak sok-sok ajándékot hozzon!!!:):):) Mindenki nagyon vigyázzon magára és a családjára!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újabb haladás a beszédben
2007.12.12. 14:51módosítva: 2007.12.13. 08:23
Régről ismert és használt szavakat teljesen tisztán ejt, és legnagyobb érdeme, hogy saját magától kezdte őket használni, tehát anélkül, hogy sulykoltuk volna bele. Ilyenek pl. a lámpa, az autó, a labda, Tünde, disznó, stb. A Mikikakkó helyett is tegnaptól Micimakkót mond, Malakka helyett meg Malackát.:)
A legújabb érdekesség viszont mindemellett az, hogy szótagolva kezd beszélni. Nagyon furcsának tűnhet ez, de az indítékát megértve, nagyon is normális. Pl. azt, hogy disznó nem tudja kimondani, csak ha szépen, tagoltan ejti, azaz disz-nó. Vagy ott van. Ez eddig otta volt. Gyönyörűen kiejti azt is, hogy: vad-disz-nó, med-ve.
Ez a szótagolás csak az utóbbi 2-3 napban kezdődött, de ezek szerint, ezután mind több és több szót fog kimondani helyesen, még azokat is, amikben mássalhangzótorlódás van. Ami egy 1 éves 8 hónapos gyereknél, ejha!, nem kis teljesítmény!
Persze, lehet elfogultsággal is vádolni, sőt jogosan;), de ami tény, az tény. Nem én (mi, a család) vagyok az egyedüli, aki sokszor ámuldozik azon, hogy mit tud, idegenek is meglepődnek, amikor kérdéseikre értelmes, és főleg frappáns válaszokat ad.
Majd szentelek egy másik bejegyzést a "szövegeinek" is! ;):p
Kisasszony és Malacka:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
38 hét
2007.12.12. 08:10
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Utómikulás
2007.12.11. 11:47
Most jöttem rá, hogy a hétvége kimaradt a beszámolókból: Szabó Zoli látogatott meg.
Nagyon vártuk már, utoljára több, mint 3 éve találkoztunk vele, az Isti esküvőjén, az eltelt időben pedig (sajnos:() elég sok minden történt ahhoz, hogy a háromnegyed éjszakát meséléssel töltsük.
Kriszta is egyből szívébe zárta a még sosem látott jóbarátot:), hát még a Malackát, amit ajándékba kapott!;):):p Azóta az is alvótársa lett, legalábbis elalvásnál muszáj mellette legyen! Már úgy néz ki olyankor az ágya, mint a játékosbolt plüssös polca, jól meg kell keresnem, hogy Egérke, Macika és Malacka között hol van Kriszta!:p:p:d:d
Vasárnap is beszélgetéssel telt az idő (a kajálásokon kívül;), majd az Amerikában készített fotókat mutatta meg nekünk Zoli, és elragadtatva néztük-hallgattuk a Las Vegas-i szökőkút játékát-zenéjét.
Sajnos, mivel a hétvége egy régi hét végét, és egy újnak a kezdetét jelenti, du. 5 felé már búcsúzkodtunk. Azért reméljük, nemsokára (nyárnál előbb úgysem!:p) összejön az a találkozó, amit tervezgetnek már egy ideje: az összes volt szobatárs (egyetemi kollégiumi szobatársak) családostúl-gyerekestül találkozik és elmegyünk együtt kirándulni. :)
Az utómikulás rám is gondolt:o;):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mozgolódik
2007.12.10. 13:46
Legutóbbi uh-kor az orvos megállapította, hogy a jobboldalról átpártolt baloldalra a popsival-hátával, és a jobboldali bordáimat rugdosgatja. Ez azóta is így volt, de ma ismét visszafordult eredeti pozíciójába. Tegnap még jobb oldalon csiklandoztam a talpát;), ma meg már a balon próbál kiutat találni magának - lábbal.:)
Nem tudom, mikor lendült át, nem éreztem semmi furcsát. Csak most, ebben a pillanatban is annyira virgonc, hogy mindenemet szétfeszíti a szélrózsa minden irányában.
Tegnap volt 4-5 fájásom, eléggé gyengék, de eléggé rendszeresen jelentkeztek, 10-12 perc különbséggel, viszont megszűntek. Éjszaka fájt a derekam, de ez nem "olyan" fájás volt. Reggel fele pedig azt hittem leszakadnak a lábaim, olyan fájdalom állt beléjük.:o Csak forgolódtam, tettem ide, tettem oda őket, párnát tettem alájuk, hogy magasabban legyenek, semmi sem használt. Miután felkeltem viszont, szerencsére elmúlt.:o
Tudom, ezek már mind Jelek lehetnek, de próbálom nem beleélni magam, mégha nem titkolt titkos vágyam:p az, hogy már az elkövetkező hétvégén - jövő héten babázhassak.:) Folynak a tárgyalások Mütyürkével!;):)
Múlt héten, ketten:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ha december, ...
2007.12.10. 11:31
Ez már így van mifelénk (és nemcsak itt) ősidők óta, mégha változtak is egyes szokások ezzel kapcsolatban. Mégha az Unió tiltja is. Legalábbis a hagyományos formáját. De az életet nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra még akkor sem, ha a törvények előírják.
Végülis ez lényegtelen most, nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy örülök annak, hogy a gyerekeim is megérhették és átélhetik ezeket a pillanatokat, amik olyan jelentősek és érdekesek voltak az én gyerekkoromban is.:) Már napokkal előtte készültem, "jó kislány" kezdtem lenni;), segítettem mamának a a lakás előkészítésében: levettük a függönyöket, falvédőket, ahol szőnyeg volt, az is eltűnt a földről. A fokhagymapucolás kész rituálé volt:): akkoriban nem létezett a mostani fajta, nagycikkű fokhagyma, így az otthoni, kertben termett (bár természetesen sokkal egészségesebb) aprógerezdű fokhagymával kellett bíbelődni, aminek a tisztítása nem ment olyan gyorsan. Összegyűlt a család, illetve akik másnap részt vettek a disznóvágáson és beszélgetve-nevetgélve-énekelve ment a munka. Későestig szokott tartani, és számomra ezek igazán felejthetetlen emlékek, élmények.
A mostani disznóvágások sokat veszítettek egykori hangulatukból, rendeltetésükből, sokaknak most már csak egy szükséges nyűg a nyakon, egy sáros, büdös zsírszagú, fárasztó nap, amin túl kell esni, valahogy túl kell élni. A gyerekek viszont most is ugyanúgy örülnek neki és várják, hogy felvisítson a malac, hogy majd kimehessenek és megfogják fülét-farkát, illetve majd megkóstolják!;)
Kriszta még sokat nem értett az idei disznóvágásból sem, ami pénteken zajlott anyóséknál de Beni és Dávid jókedve őt is megfertőzte, az udvaron "kifektetett" disznó pedig elbűvölte. Egyáltalán nem félt tőle, nyugodtan megfogta és rázogatta a fülét és a farkát. :)
Majd, mit számított neki/nekik sár;), a szép napsütésben jókorát labdáztak. Kriszta jókorát esett is:d, de csak annyi lett a baj belőle, hogy sáros lett a keze. Beni pedig lazán hozzáment, és a "nem baj, Kriszta" szöveg kíséretében beletörölte a kezét a dzsekijébe és ment tovább a játék. :):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mikulásjárás-szavakban-röviden
2007.12.08. 09:56módosítva: 2007.12.08. 10:12
Sürögtem-forogtam a konyhában, hogy a rokonokat illőképpen fogadjuk, majd amikor megérkeztek, megtelt hanggal, jókedvvel a lakás. Édesanyám és Édesapám nem győzött gyönyörködni Krisztában és csodálkozni tudományain.:) Artúrka - szokásához híven - kissé nehezen oldódott fel, de aztán ő is belejött a játszásba és nagyon jól szót értettek Krisztával. :)
Aztán egyszercsak csengettek, hosszasan, kitartóan. Kriszta "nyitott" ajtót és meglepetten vette tudomásul a Mikulás érkezését. Mondta is, hogy Mikulás.:o Majd betessékelte és a szobában szólt, hogy "üjjj le";) Kíváncsi volt rá, de volt alkalom, amikor az asztalon lévő süti jobban érdekelte. Megmondta szépen, hogy hívják, "énekelt" neki egy éneksort: "jön a Mikulás" (többre semmiképpen sem volt hajlandó:p), és kitartóan táncikálgatott előtte. Az ajándékos zsákba is belekukucskált és örvendezve fogadta a zacskókat, amiket felényújtott a Mikulás. Mielőtt elment, puszit adott neki és bátran belecsapott a tenyerébe, még azt is mondta "szevasz".:) Artúrka sokkal tartózkodóbban, de ő is megpuszilta az ajándékhozót, egy halk versikét is mondott neki.
Este aztán, miután a vendégek elmentek, átadtuk Krisztának a Mikulási ajándékok játék-részét is, mivel ő most még inkább ilyesmit kapott, mint édességeket. A szüleimtől kapta a gyönyörű pihepuha kismacit, amit azóta is nagyon szeret, Anitól és Csabától kapta az állatos leporello-könyvszettet, tőlünk pedig a mágneses rajztáblát és az építőkorongokat, amikkel egyelőre nem épít, de kategóriánként szétrakja őket, és mondja: "kö"-kör, "nézet"-négyzet, "télala"-téglalap és "hemöszö"-háromszög.:)
Csütörtökön este Anyósoméknál is várta ajándék: egy éneklős-cumisüveges baba, narancs és csokoládé. Na, nem mintha ez utóbbiból kapott volna, de a nagyok is volt aminek örüljenek, legalább!;) Különben tegnap megkóstoltattam vele a fehércsokit és mondanom sem kell, hogy ízlett neki.:p
Szóval így telt nálunk az első igazi Mikulásozás, de mondtuk Aninak - mert ő volt a beöltözött - hogy jövőre, nem hiszem, hogy kockáztatunk, mert biztosan felismerné a hangját.:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rendelések
2007.12.06. 08:25
Buzgalmamban rögtön elkészítettem egy macis koszorút, ami azóta is a konyhaablakot díszíti.:) Megjött Ani, és amint meglátta, rögtön beindult a fantáziája: - Tudod, mit? - mondta - holnap elviszem a kész matricákat és a sablonokat az iskolába, biztos fog kelleni az osztálytársaimnak!:o
Először kinevettem, majd jobban belegondolva, én is lelkesedni kezdtem. Hisz végülis nem túl drágák ezek a festékek, de ha már 5-6 színt (amire minimum szükség van) + a kontúrnak valót mind meg kell venni, bizony szép kis összeget otthagy az ember a boltban!
Másnap, bevallom, már nagyon vártam, hogy jöjjön Ani :-$, kíváncsi voltam az eredményre.
Az eredmény pedig: az összes készet, amit bevitt, eladta, és még rengeteg rendelést hozott.:):):) Végülis rengeteg volt tekintve azt, hogy nem foglalkozhattam csak azzal, más teendőim is voltak! Egy hétig készítgettem őket, majdnem, és utána is jöttek még rendelések, amiknek hétfőig kell eleget tennem.
Úgyhogy, lelkesülve, kedvtelve dolgoztam, és némi (apró)pénzt is sikerült szereznem. :)
Legtöbbször Krisztával "együtt" dolgoztam.:p Én az asztal egyik, ő a másik végében, a festékek középen (eredetileg:p). Míg aztán Krisztához került az összes, nálam csak éppen az aktuális szín volt.:d Kriszta nagyon jól szórakozott velük, és ez kitűnő alkalom volt arra, hogy "gyakoroljuk" a színeket. Szoktuk néha kérdezgetni tőle, valamire rámutatva, hogy milyen színű, így a kérdés rögzült benne. Amíg a dobozokkal játszott, állandóan a "színű ez?" kérdéssel bombázott engem, én meg hűségesen válaszoltam neki. Korántsem ismeri fel az összeset, de a nevüket mindnek ismeri. A fehér pedig az, amit mindig hiba nélkül megnevez. Sőt oda jutottunk, hogy pl. rámutatott a kamraajtóra (amellett ült) és megkérdezte, hogy "színű ez?", de nem várva válaszra, máris mondta: fehéé.
Sőt, a "dobokák" (dobozkák) arra is jók voltak, hogy babázzon velük:o, volt, hogy ringatni kezdte őket és énekelte a Tente babát:), de még kalácsot sütni is tökéletes kellékek voltak:
"Töm, töm mákot,/ Szütö kalátszot, / Ica motolla, / Adom Vilola. :):):)
(A sorok közbeeső szavai nála kiesnek - egyelőre. :d:d:d)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Lutta vadok"
2007.12.05. 12:17módosítva: 2007.12.05. 12:19
Ma délelőtt még volt egy nagy munkám: leolvasztottam és kimostam a nagy fagyasztószekrényt, egyúttal pedig rendet is raktam benne, fiókot szabadítottam fel, hogy beleférjen a borjúhusi, amit ma hoznak le Tündiék. Majd mindjárt hozzálátok az ebédnek, mert 5-en jönnek. Végül egybekötjük a mikulásozással. :):)
Szóval, e bejegyzés apropója a címben leírt kifejezés. Néhány napja Kriszta többször is szorgalmatosan kijelentette: "lutta vadok", azaz, gondolom, mindenkinek tiszta: lusta vagyok.:o;):p
Amikor először hallottam, még azt hittem, nem jól értem, aztán rájöttem, hogy csakis ezt jelentheti. Amikor látta a kisasszony, hogy nagyon élvezzük a mondását, még többször ismételgette.:d Én csak azon törtem a fejem, honnan szedhette, de nem jöttem rá. Végül elkönyveltem, hogy biztosan valakinél hallotta ezt, sőt, leginkább Anira gyanakodtam;), hogy kétoldali tüdőlábszárkotyogásos tanulási undorában mondhatta.:p
Ma, mosom-törlöm a fagyasztót, miközben Kriszta Tom és Jerry (azaz Tomi Dzelli:d) történetein derül. Egymást váltogatják az apró történetek, állandóan hallom Kriszta "kommentárjait" a történtekhez: ismételt egy-egy szót, kifejezést. És egyszercsak az is megüti a fülemet, hogy lutta vadok, lutta vadok! Néhány másodperc sem telt el és máris mondta a macska: ééén, lusta vagyok?:d
És megvolt a ludas, "aki" a lányomat ilyen "csúnya beszédre" tanította. ;););):):):):p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ami eszembejut...
2007.12.05. 07:52
Március 21-e óta (ami történetesen a tavasz első napja, bár most ez nem lényeges) hiehetetlen, de kereken HARMINCHÉT hét telt el. MOst már az is tiszta, hová akarok kilyukadni ezzel!:p
Tehát igen, tegnappal lezárult a 37. terhességi hetünk, ma már a 38.-at tapossuk.:) Elérkezett az az idő, amikor hivatalos álláspont szerint sem számít koraszülöttnek egy baba, ha már megszületik. Szóval, szerencsésen elérkeztünk ide, noha e hosszú idő alatt bizony voltak aggodalomra okot adó események, tényezők. De hál'istennek mindenen túljutottunk.:)
Most már jöhet a picurkám, aki lehet már nem is annyira picurka, de ha rágondolok azokra a ruhácskákra, amiket tegnap is vasaltam, és Kriszta méreteihez hasonlítom, bizony olyan parányiak, hogy pillanatnyilag nem tudom elképzelni, hogy esetleg majd akár nagyok is lehetnek valakinek!:d
Most már fellélegezhetek, akkor sincs baj, ha jön. A lakás tiszta (bár rendet még kell rakni, dehát az amúgyis mindennapos:p), a csomagom 95%-ban kész, a kiságy, igaz, még nincs felszerelve, sőt még matracot is kell venni bele, de István azt mondta, nekem azon ne fájjon a fejem. Nos, ha nem, hát nem.:p Végülis, amikor Krisztát hoztuk haza, akkor is sunyiban mesterkedett anyósommal;) és nagymeglepetésben volt részem a kiságy és a saját ágyam "berendezését" illetően!:) De az a lényeg, hogy most már megnyugodtam, törődhetek az apróságokkal is, mint pl. téli-karácsonyi hangulat teremtése a lakásban, mert sajnos, advent ellenére, pillanatnyilag minimális ez a hangulat. Az a néhány üvegmatrica az ablakon meg egy szál égő gyertya édeskevés hozzá.:-$
Most kellene írnom arról, amit egy előző bejegyzésben említettem, némi rendelésekről, de már nem teszem ebben a bejegyzésben. Már nem talál ide. És mintha Kriszta is mocorogna.:) VAlóban, már mondikál is. :):):)
Még egy nagyon beleélős, olvasós kép:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét egyveleg
2007.12.04. 07:35módosítva: 2007.12.04. 16:01
Kissé unalmasak a napjaink, mert bevallom, nem vagyok képes arra, hogy hatalmas sétákat tegyünk. Általában elvisszük a szemetet, betérünk a boltba, majd még félórácskát megállunk más babákkal-anyukákkal beszélgetni és irány haza.:-$ Kriszta mozgásigényének ez valószínű túl kevés, de nekem még ez is sok, főleg, ha tizenöt-húszszor meg kell futamodnom Kriszta után, hogy ne menjen le az úttestre (szerencsére nincs forgalom, de a szabály az szabály, még itt is: az úton "dószan szaladun", illetve szedjük a lábunkat.:d), ne másszon a pocsolyába (amikor nincs befagyva) stb., illetve, látván a többi kisebb babát ölben, ő is "anucika ölébe" szeretne jönni. Szóval ilyenkor izgalmakban sincs hiány.;)
A lakásban már mindent bevetettem unaloműzésre, az együttjátszástól az együttdolgozásig, próbálom Krisztát is bevonni a mindennapi munkába apróságokkal: elviszi a kukába a pelusát vagy bármit, amit kell, a koszos ruhát a szennyesek közé dobja, hozza és tartja a lapátot, ha seperni lát a konyhában, segít a játékai összeszedésében, ha látja, hogy én is azt csinálom. Természetesen, e műveletnek a "negatívja";) is az ő dolga, de abba már én nem szállok bele!;):p:d
A mondókázás, éneklés is mindennapos, sőt rengeteget hallgatjuk a már említett gyerekdalos CD-t. Kriszta csak kijelenti "Hi-hi-ha" és már indulnia is kell a zenének különben balhézni kezd. Van, amikor csak én éneklem neki, de őt az is olyan jókedvvel tölti el, hogy így is rögtön táncra perdül.:)
Ezenkívül nagyon várjuk a Mikulást. Mondogattam neki, hányat kell aludni, amíg jön. Persze, nem hiszem, hogy ezt felfogta volna, de mindenesetre, "számolgatja" az ujjait, amikor szóba jön a dolog. Várja, hogy kapja az "ajádékot", amiben lesz "játék, dümöc és vígác".:d:d:d
Ezt a Mikulásnapot én is nagyon várom, kíváncsi vagyok, mit szól majd Kriszta a piros-fehérbe öltözött, nagyszakállú-nagybajszú "bácsihoz", aki most történetesen Ani lesz.:p
Remélem, ez a nap emlékezetes marad mindannyiunk számára.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Események
2007.12.01. 20:53módosítva: 2007.12.02. 13:42
Ugyancsak tegnap kaptam néhány rosz hírt is. István mesélte, hogy a baj csőstül tört Orbán Zoliékra. Először az autós eset, most meg nagyon beteg az édesanyja, Erikáékhoz, a tesójáékhoz betörtek a lakásba, és számomra a legszomorúbb pedig az, hogy kiderült, a magzat nem fejlődött rendesen, ezért tegnap megszakították Lenke terhességét. Konkrétabbat nem tudok, de talán jobb is.
Este Édesanyám telefonált, és bár eleinte bizonygatta, hogy csak úgy hívott, nincs semmi baj, aztán mégis elmondta, hogy Édesapámat megmarta a ló. Végül azt is kibökte, hogy hát Édesapám éppen a kórházban van, mert össze is kellett varrni az ujját, és még pár órát további megfigyelés alatt van. Azért szerencsére már haza is engedték, és a vastag kötözés ellenére is tudja használni a kezét, ma már vezetett is.
Ezenkívül ugyancsak tegnap Kriszta is a frászt hozta rám. Ismét nagyon nehezen aludt el délben (mit délben? - délután!), fél 4 előtt 5 perccel sikerült ölben elaltatnom, és félóra után visítva sírt. Bementünk Istvánnal, de nem volt ébren, csak sírt és engem hívott. Nagyon furán viselkedett: rögtön a vállamra bújt és erősen szorította a nyakamat, miközben megremegett párszor. Kéznél volt a Chamomilla, adtam is 5 golyócskát, mert a fogára gyanakodtam. Megnyugodott, visszafektettük. 15 perc múlva megismételte, majd pár perc nyugalom után, ismét.
Ekkor már villanyt is kellett kapcsolni, és megijedtem,a mikor megláttam, miylen piros a jobb szeme. De mitől? - jött a kérdés. Voltunk kinn, de jól felöltöztettem, nem fázhatott meg! Bújkált benne valami és az, hogy kimentünk a havazásban (sűrűn, de nagyon apró pelyhekben hullt) csak kiváltotta a dolgokat? Bement valami a szemébe? Megannyi kérdés kavargott bennem. És az volt a legrosszabb, hogy miután felkelt, mindhárman ágyban voltunk, Kriszta elfoglalta magát, de időnként, hirtelen visítani kezdett, a szemét összeszorította, és csak hunyorgott, látszott rajta a félelem, nem merte kinyitni a szemét. Rögtön "nyomni" kezdtem bele (igaz, hoyg állandóan azt teszem, de most kissé "töményebben" a C-vitamint, Oscillococcinumot és Echinaceát, majd citromot nyalogatott, némi cukorba mártogatva. Ekkor jutott eszembe a Claritine szirup, amit múltkor a csípéskor kaptunk, tulajdonképpen allergia elleni. Adtam belőle majdnem egy kiskanállal és érdekes módon kb. egy óráig nem könnyezett a szeme, elmúlt a pirossága és főleg nem visított fájdalmasakat. Rendes időben elaludt és tökéletes éjszakánk volt: egyszer sem sírt. Reggel is jókedvűen ébredt, és bár látszott a szemén a tegnapi események nyoma, nem pirosodott be és nem könnyezett. Estére már a nyoma sem látszott.
Még szerencsére, mert már reggeliben csomó mindent olvastam a kötőhártyagyulladásról, és bizony sikerült jól megrémülnöm. Azért nem minden tünet egyezett, és remélem, nem is lesz semmiféle folytatás.
Ma már reggel nyakunkba vettük a várost, csizmát vettünk nekem a piacon, Istvánnak egy pulóvert, Kriszta pedig Mikulási ajándékkal gazdagodott. Nem tudom mi a neve a játéknak, de valami plasztik, lapos mértani alakzatok, amikben itt-ott bevágások vannak, és így össze lehet illeszteni őket, különféle építményeket fabrikálva belőlük. Az én időmben is volt ilyesmi az óvodában, tudom, mindig szerettem vele játszani, ezért nagyon örültem, hogy Kriszta is kap ilyet, főleg, hogy eddig még véletlenül sem láttam sehol. A piacról egyenesen a Selgrosba mentünk, ahol jól feltankoltuk a fagyasztószekrényt: csirkemellet, -combot, -májat, -zúzát, -hátat és grillcsirkét vásároltunk (elég nagy adagban, a többiféle hússal felváltva kihúzzuk ennyivel a telet), de vettünk sonkát, sajtot is, no meg persze, gyümölcsöket. Most Kriszta alszik, István zenélni van, én meg nemsokára megyek folytatni a munkámat, hoyg eleget tegyek a rendeléseknek. Hogy miről van szó? Az majd egy másik bejegyzés témája.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Zene
2007.11.30. 10:03módosítva: 2007.11.30. 10:08
Aztán az is a kezdethez tartozik, hogy egy ötéves kislányt, aki eleinte boldog lelkesedéssel egyezett bele a dologba, hegedűtanárhoz kezdtek járatni. De amikor a játszópajtásai nap mint nap csúfolták emiatt, már elment a kedve az egésztől. Kitartó volt azért, hét évig járt cincogni, amikor aztán már nem fért a fizikai időbe a sok hegedűóra az iskolai órák mellett, és nehezen lehetett egyeztetni az ingázással is.
A kisfiú és a kislány között viszont volt egy hatalmas különbség: míg az elsőnek a sok nemszeretemség ellenére is tehetsége volt a zongorázáshoz, a kislány megtanult hegedülni. És többé-kevésbé el is akadt azon a szinten ahol abbahagyta. Ettől függetlenül a hallása nagyon jó, és énekelni is tud.
Aztán egyszer úgy adta a sors, hogy ez a fiú és a lány ugyanabba a zenekarba csöppenjen. Akkor pedig elkezdődött egy idill, ami egy máig (és még sokáig) tartó kapcsolatba torkollt.:)
Most már át is térek első személyes mesélésre, mert természetesen, Istvánról és rólam volt szó. Így adódott, hogy akarva-akaratlanul a zene végigkísérte eddigi életünket, és őszintén, el nem tudnám képzelni, hogy egyszer is véget érne a zene-, muzsikaszó, az ének a lakásunkban.
Ilyen előzmények után és körülmények közé csöppent Kriszta a családba. Amíg a pocakomban volt, rengeteget énekeltem neki, a fiúk a próbákat mindig nálunk tartották/tartják, tehát már magzat korából magába szívhatta a zeneszót és annak szeretetét.
A lehetőség adva volt, és ő, úgy látszik, élt is vele.:) A születése pillanatát is jól időzítette;): csárdásszóra készülődött kibújni - míg én a fürdőben kínlódtam az első fájdalmas összehúzódásokkal, Istvánék, nem is tudván mi történik velem, jóízűen ropták a nótákat.
Azóta a kisasszony több fokozaton áthaladt, most pedig, ha zenét hall, rögtön táncolni kezd. Nemcsak ugrándozik, bár nagyjából még mindig ez jelenti a táncot számára, de pördül-fordul, kígyózva ingatja felsőtestét;), és nem utolsó sorban úgy mozgatja ujjacskáit, mintha pattyogtatna:d:) Az már csak hab a tortán, hogy egyetlen "bemutató" is elég volt ahhoz, hogy most csípőre tegye a kezeit, és "edet-ketőt" társaságában jobbra-balra lépegessen.:) Sőt, nem elégszik meg a szólótánccal, valakinek mindig be kell neveznie mellé.:)
Tegnapelőtt Anyuéknál voltunk, Anyu pedig egy gyerekdalos CD-t adott nekünk. Tegnap meghallgattuk, és öröm volt látni, ahogy Kriszta örül a sok gyerekhangnak.:) Sok téli-mikulási-karácsonyi-újévi dalocska van rajta, én sem ismerem mindegyiket, úgyhogy egyelőre ott tartunk, hogy néhányat hallgatunk, és próbáljuk énekelni. Krisztának azonban már van preferenciája. Kijelenti, hogy "Hideg mócosz mevve", és akkor csakis azt a dalt lehet lejátszani. És táncol, táncol, amikor pedig a refrénre kerül a sor, ő is próbálja mondani (persze, csak a sorok elejét - egyelőre):
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi, jaj de jó!!! ("naa, de jó")
Bár állóak a képek, azt hiszem, mégis látszik rajtuk a forgás "heve", de ha nem is, az öröm az arcán nyilvánvaló.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kísérleti alany
2007.11.29. 13:01
Aninak tanítása volt ma, épp az Á betűt és hangot kellett tanítania az elsősöknek. Az órája menetébe belefoglalt egy olyan feladatot, amely szerint a gyerekek rajz után megnevezik a virágokat, természetesen, mindegyikben volt Á betű. A rajzokat maga készítette és mivel nem a legfejlettebb rajztechikájáról híres, aggódott, hogy a gyerekek vajon felismerik-e őket. Főleg az egyik rajzzal volt elégedetlen...;)
Mit gondolt, mit nem, odatartotta a lapokat egyenként Kriszta elé és megkérdezte, hoyg mi van rajta. Kriszta mosolyogva, kapásból mondta: vijág; a másodikra pedig rögtön rávágta: TULIPÁN.:d:d:d
És Ani megnyugodott:d, hogy ha Kriszta felismerte, akkor biztos a nagyobb gyerekeknek sem okoz majd gondot a tulipán, mert ez volt az, amelyik nem sikerült a legjobban.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Különbség
2007.11.29. 12:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jóslók
2007.11.28. 07:38módosítva: 2007.11.28. 22:08
Ezt a hétváltást viszont "megünnepeltük" három jóslófájással. Éjfél múlt 26 perccel, amikor az elsőt éreztem, a második 36 perckor, a harmadik pedig 47 perckor jött. Aztán elmúltak és én elaludtam. Többször magamhoz tértem éjszaka forgolódás közben, de mivel csak a szokásosakat éreztem, nem is keltem fel csak reggel fele a vécére.
Most egy kicsit megijedtem és elszégyelltem magam, mert nem állunk készen még a babafogadásra. Bár még nem szabadna egy ideig kibújnia! Csak az zavar és nem fér a fejembe, hogy hogyan is leszünk készen, ha én pihenek, amikor éppen tenni-venni kellene.
Azt viszont nagyon remélem, hoyg ezek a jóslófájások nem lesznek rendszeresek ezentúl, és nem fogja a kisebbik lányom is szinte 1 hónapig "jósolgatni" a jövetelét!
Ma készült a fotó:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
További tegnap
2007.11.27. 10:04módosítva: 2007.11.27. 12:41
Reggel viszont fél 7 fele arra ocsúdtam, hogy Kriszta sír álmában. Ilyenkor megmozdítom, megváltoztatom a pozícióját, hátha sikerül elűzni a rossz álmot. Sikerült most is, de felébredt. Azért csendben volt, nem sírt, csak mondogatott, játszott magában. Fél 8-kor aztán István felkelt és együtt biliztek. MIre készen volt, vittem én is a tejcsit.
A kérdés csak az, hogyan alakul majd a mai napunk?!
Korai kelés, korai déli fekvést jelenthet és korai délutáni ébredést is, ami koraesti nyűgösséget szokott eredményezni. Ki tudja, hátha sikerül kihúznunk mégis normális alvásideig, és akkor nem lesz baj! Még korán van, még nincs baj (ma amúgyis jobb kedve volt/van a csajszinak), de még két órát ki kell töltenünk azért!
Igyekszem lefoglalni, még ha a gyurmázás utólag hajhúzogatással is jár!;):p
..............................................
Fél 2-kor, pont időben, se túl korán, se későn, elaludt Kriszta. Most már remélem, nem lesz gond a nap hátralevő részében sem.:)
Az imént, már le is tettem aludni, amikor megláttam, hyog gyönyörűen havazik. Gyorsan felöltöztünk és lementünk egy kicsit. Azt az örömöt és csillogást a szemében látni kellett volna, amint a havazást figyelte!:):):) Még minihóembert is készítettünk, ami Kriszta szerint HÓBÁCSI volt!:o:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Próbálkozom
2007.11.27. 10:00
Vasárnapi beállítások
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez, az
2007.11.26. 12:21
Perze, nálunk is "zajlik" az élet, hol vidámabban, hol búsabban, hol gondtalanul, hol fájdalmasabban, de zajlik, és telnek az órák és a napok meg a hetek...
Ami az utóbbi napjainkat kitöltötte, az többnyire a babaruhák kiválogatása, kimosása volt, majd szekrények rendezése és átrendezése (belülről:p), vasalás meg ilyesmi. Szombaton ablakot is pucoltam, így ezt már letudtam. Most a takarításnak kellene fogni, de ahhoz el kell "kapnom" Istvánt és Anit, lehetőleg úgy, hogy mindketten egyidőben érjenek rá, hogy valóban haladjunk.
Tegnapelőtt Dávidnak volt a szülinapja, de mivel István szombaton zenélt, csak tegnap mentünk hozzájuk. Volt öröm, amikor meglátta a rajzfelszerelést, de főleg a töltőtollat, amit nemsokára az iskolában is beüzemelhet!:)
Jókedvűen töltöttünk el vagy 2 órát náluk, beszélgetve és evéssel, majd evéssel és beszélgetéssel;):p (az evés része főleg rám vonatkozik :p:-$), aztán sötétedéskor hazaindultunk. Ani és Csaba várt az iskola előtt, mert az én személyim otthon maradt, ők pedig kihozták, hogy elmehessünk szavazni, ne kelljen többször fordulni.
Aztán elindultunk a Baumax-ba, de már az úton eszébe jutott Aninak, hogy vasárnap korábban zár. Még szerencse, hogy nem mentünk el a város másik végébe! Megfordultunk és a Selgrosba vettük az irányt; szerencsére itt is lehetett csemperagasztót venni, egyúttal pedig megejtettük a mai bevásárlást is, mert Krisztának már az utolsó pelusai voltak "raktáron", illetve a mosóport-öblítőszert is jól megcsappantottam a sok mosással a hétvégén.
Ma szinte semmit nem csináltam; az ágyakat bevetettem, a cuccokat összekapkodtam, a salátaleves fő, ezenkívül Krisztával építettünk tornyot, olvastunk, rajzoltunk, amíg pedig ő gyurmázott, én gyorsan megcsináltam két üvegmatricának a fekete kontűrjét.:) Azért kellett gyorsan, mert Kriszta egy idő után megunta a gyurma bögyörgetését, és hol a szájára (nem bele!), hol pedig a hajába nyomkodta. Ha elvettem tőle, pedig a harmadik világháború kezdett kitörni.
Különben Krisztával az a helyzet, hogy most állandóan ilyen harci készültségben kell lennem, mivel nehezen találom kedvét. Megun pl. egy játékot és jön utánam. Anucikához, ölébe, mondja, ha pedig ölbeveszem és leülünk, már rögtön le akar szállni. Ha leülök vele játszani, fél perc múlva ő már eltűnik. Ha etetem, nem kell, ha elveszem előle, sír a kaja után, ha énekelünk, nem érdekli, ha abbahagyjuk, ismét rázendít. Szóval Edith legyen a talpán, aki kiállja a(z) (ideg)próbát. Sejtem, hogy a két alsó leghátsó rágófog a ludas a dologban, de tényleg csak sejtelem, mivel csellel sem igazán sikerül bekukucskálni a szájába.
Amúgy, amikor jó a kedve, irtó aranyos Bogárka, rengeteget tud nevetni, sokat beszél, igazi nőként, állandóan öltözik, ha egy ruhadarabot talál, nézi magát a tükörben, gyönyörködik magában...
Apropó, tegnap kaptam életem egyik legszebb bókját:o:d: Kriszta meglátta rajtam a szoknyát (mostanában természetesen, csak andrágokban látott) kicsit elcsodálkozott, majd megfogta a szoknyát és azt mondta: csini anuci.:d:d:d Persze, magán is végigtekintett és magáról is azt mondta: csini Kitta.:):):)
Csini is volt:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Távirati stílusban
2007.11.24. 13:10
Áttértünk egy újabb meseciklusra, ezúttal éppen Tom és Jerry valamelyik albumát vettük elő, mert a dzsungel könyvét már nagyon untuk. Kriszta is szerintem már csak megszokásból kérte.:p
Nos, az a lényeg, hogy valamelyik minijelenetben hallhatta Kriszta a szót: "Hazajöttem!" Ma reggel hallottam ezt mondani többször is. Belementem a játékba kíváncsian várva a végkifejletet.;):)
Inkább párbeszédben írom le:
- Hazajöttem!
- Hol voltál?
- Vátálóni. (Vásárolni.:o)
- És, mit vettél?
A legelső reakció a fülig érő száj, majd rávágja:
- Mikulást!!! (:o:p)
(A történethez hozzátartozik, hogy tegnap vettünk néhány adventi koszorú-kelléket, illetve néhány mini-Mikulást és -fenyőfát, amit fel lehet ide-oda ragasztgatni.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:o:o:o:):):)
2007.11.23. 11:56
Igan, nagyon fáj, már az éjjel is fájt, és reggel látta, amint István bekente krémmel. Akkor mondtuk, hogy fáj Anyunak a dereka, sőt miután István végzett, ő is segített simogatni.:)
Máris hatalmasat enyhült a fájdalom. :):):d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Baleset
2007.11.21. 08:08
Jókedvűen ugrándozott az ágyon meg rajtam, és egyszer akkorát vetődött, hogy pontosan az ágy fatámlájába verte az arcát. Úgy megijedtem! Pár másodpercig nem kapott levegőt a sírástól, bele volt vörösödve. Aztán hamar hideg vízzel mostam meg, akkorra már eleredt az orra vére is. Aztán elállt és ketten Istvánnal, de Ani is körülöttünk toporgott, sikerült megvigasztalni. Nehezen nyugodott véglegesen meg, bár baj szerencsére nem történt. Balut kérte és meg is engedtük neki, hogy végignézze. Mi meg feküdtünk mellette és örvendtünk, hogy sikerül beleélnie magát a mesébe, mintha semmi sem történt volna. Reggel egy icipici horzsolást (kb. félcentis) fedeztem fel az orra alatt, ennyi a nyoma a kalandnak.
De természetesen most is bánt az, hogy ismét úgy történt valami, hogy OTT VOLTAM MELLETTE. Az eszem tudja, hogy általában ilyenkor történnek a kivédhetetlen dolgok, de felfogni talán és főleg nyugodtan elviselni, megemészteni ezt nem fogom tudni soha.:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fiatalodunk
2007.11.20. 11:28
Múltkor rá is kérdeztem erre az orvosnál és ő szépen elmagyarázta nekem, hogy mivel nem tudható pontosan a fogantatás pillanata (pedig én tudom;):p) ezek a számolások csak hozzávetőlegesek. Ez eddig tiszta is. De még hozzátette azt is, amivel sikerült jó kis homályt teremteni a szürkeállományomban, hogy hát az a helyzet, hogy 25-én is, 31-én is, de ha elhúzódik, még januárban is 40 hetes leszek. :o Ez már végképp nem tiszta. De nem baj, úgyis akkor bújik majd ki, amikor eljön az ideje.
Tegnap is voltunk az orvosnál, és továbbra is jó híreket mondott.:) Szerintem még ő is csodálkozik azon - bár sosem mondta - hogy a kezdeti nehézségek (ciszta), a további tünetek és a nem éppen állandó pihenésről szóló eddigi idő ellenére Mütyürke olyan biztonságban volt/van odabent, mint amilyenben talán sosem lesz további életében. :)
Tegnapi mérések szerint a BPD-je 89,6 mm, miszerint 34 hetes 4 napos, a combcsontja pedig 67 mm, mely szerint viszont "csak" 34 hetes 1 napos. A súlyát 2413 g-ra becsülte, bennehagyva egy +-250 g-os hibalehetőséget, de azt is elmondta, hogy ő inkább a pluszot gondolja valószínűnek, tehát a kiscsaj - mert továbbra is LÁNY - jó 2,5 kg körül mozog.:) A köldökzsinór tökéletesen ellátja feladatát, a magzatvíz normális mennyiségű, a placenta meg 2-es, abszolút nem kezdett még meszesedni. Dec. 17-én szeretne újra látni a rendelőben - hacsak nem találkozunk addig a kórházban;):p - hogy az ünnepeknek is nyugodt szívvel "menjünk neki", ha Mütyürke úgy dönt, hogy kivárja azokat. :) (Őszintén, reméltem, már nem kell újra visszamennem, ha másért nem, hát a 120 lej miatt, amennyibe a rendelés kerül:-$, de egye fene, ezt még kibírjuk.:p)
Ahogy hazaérkeztem tegnap, elővettem Krisztának a kiskönyvét is, és bár nem volt vizsgálatom vele a 34-35 hét tájékán, megállapítottam, hoyg a súlysacc szerint a hugica "elhagyta" nővérkéjét. Kriszta 37 hetesen majdnem 2600 g volt, és a 41 hét 3. napig még kb. félkilót szedett magára. Mütyürke ezek szerint valamivel nagyobbacska lesz, attól függően, hogy még mennyi időt tölt benn.
És egyetértek az orvossal abban, hogy a koraszülés még akkor sem jó (ezt most hülyén fogalmaztam) ha csak pár nappal is korábban következik be. Tegnap mondta: amit az anyaméhben kap a baba, a világ semmilyen tápszere nem pótolja idekint. És milyen igaza van!
Képeket többet is kaptunk, de sajnos mindegyik csak részletekben mutatja Mütyürkét, sőt a kis huncut mindig csak a tarkóját mutogatta nekünk, úgyhogy ismét nem volt érdemes 4D-re kapcsolni a gépet.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Cím nélkül
2007.11.18. 07:35
Az éjszakák továbbra is jók annak ellenére, hogy Krisztának bújnak a hátsó, alsó rágófogai. Még nem törtek át, de már nagyon fehér az ínye. Éjszaka ritkán szokott felsírni. A nappalok is jók, különösebb gond nincs a kisasszonnyal. Az evése mikor milyen, de már megtanultam, hogy nem erőltetem, annyit eszik, amennyi neki jólesik. Etetni nem sikerül csak úgy, ha ő is kap a kezébe egy kanalat vagy villát, oszt háromfelől kapja a szájába a falatokat: egyik az én kanalam, a másik az övé, a harmadik pedig a ... keze.:d Persze, mit számít, ha leves van a tányérban? A répát, krumplit kézzel is ki lehet szedni belőle!:o;):p
Nyáron kedvence volt az uborka, mind nyersen, mind pedig savanyún. Most a "tápoka" (káposzta) avanzsált, és annyit változott az helyzet az uborkához képest, hogy ha elfogy a káposzta a tányérjáról, megeszi az ottlévő ételt is. És az elmúlt 1-2 hétben újabb kedvenc állt elő: az ecetes torma.:o:o:o Anyu készítette, répát is reszelt bele, nagyon finom, megértem, hogy ízlik neki.:) Enyhén csíp is, de őt nem zavarja, mondogatja, hogy "csip" és egy újabb falattal lenyomtatja.:) Persze, kiszorítom a levét és szétszedem neki, úgyhogy, szinte szálanként csemegézi.:)
A beszéde továbbra is napról-napra változik, fejlődik, szókincse bővül, mi meg csak ámuldozunk.
Tegnap 3x is okot adott a mosolygásra, nevetésre.:)
A Selgrosban voltunk, ő pedig a bevásárlókocsiban üldögélt. Igan, elég bágyadtnak nézett ki, csak szépen ült benne, nem ugrott állandóan fel, nem pakolászott. Többszor megkérdeztem, mit csinál, mi a baj? Egyszer látom, hogy a kezeit összetette, az ujjait meg féligmeddig összefonta. Kérdezem: mit csinál. A válasz: Igámonó.:o:d:d:d (Imádkozott a kis drága.:))
Este, pakolgattam a szekrényeinket és ráadtam egy blúzot, lássuk jó-e még neki? Amikor rajta volt, kitárta a karjait, végignézett magán, majd széles mosollyal azt mondta: CSINI!:):):)
A legpoénosabb eset délelőtt történt, amikor még mindhárman az ágyban voltunk. Egy idő után Krisztának kicsivé vált a tér az ágyban;), hát leszállt és elvonult a szobájába. Pár pillanat múlva visszajött: hóna alatt egérke, a szájában cumi. Felmászott az ágyra vigyorogva. Amint karnyújtásnyira ért, kikaptam a cumit a szájából, mondván, hogy az nem kell neki.:p Talán egyet pislogni sem volt időm, mire ő rögtön a másik, kezében levő cumit nyomta a szájába. Persze, széles vigyorral, diadalittasan magasodott fölénk.:) Akkorát nevettünk Istvánnal még este is az eseten! Hihetetlen, hogy mire képesek ezek a manók!
Belelendültem a mulatságos sztorikba.:) Pénteken este feküdtem az ágyon, Kriszta meg hol a lábaimat, hol a hátamat "gyúrta". Ani a földön ült és megsimogatta a hasamat, mert Mütyürke mozgolódni kezdett. Kriszta meglátta Ani "merényletét", és gyorsan ő is "simog"-ni kezdett, az Ani kezét pedig állandóan ellökdöste.:o:)
Hát, kb. ennyi történt velünk, bár biztos jutnának eszembe még dolgok! De máskorra is kell még hagyni.:)
Azért még leírok néhány szót, kifejezést, amit Kriszta mostanában tanult és nem ejt pontosan, de olyan érdekesen hangzanak:
jemmó = nem jó
meke = nem kell (bár a nem-et szépen is ki tudja mondani)
nababa = nagy baba
nagéke = nagy egérke:p (a társa viszont: kicsi egéke)
fí, fí fófa, vakkalúla = ez nem más, mint: csip, csip, csóka, vak varjúcska:o:), pedig külön-külön tisztán is kiejti a szavakat (a vakvarjúcskát azért kevésbé tisztán)
És végre, a cumijának nem azt mondja, hogy MÜSZI, hanem CUMI.:)
Helyesbített is a korábbi kiejtésén:
naa = nalanc (narancs)
baa = balakk (barack)
kokáká = fokefe (fogkefe) stb.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ördögi kör
2007.11.14. 23:56módosítva: 2007.11.14. 23:57
Hogy miért nem pihentem? Pedig Krisztára, tényleg, egy szavam sem lehet, éjszakánként nagyon jól alszik már egy ideje és napközben is 2-3 órát lehúz! De most sűrűsödtek kissé a teendőim, így kénytelen vagyok az alvásidejét is kihasználni. Ezenkívül tegnapelőtt délután vásárolni voltunk a városban Anival és Krisztával, ma meg Istvánnal és Krisztával vágtunk neki egy újabb bevásárlókörútnak. Hétfőn csak Krisztának vásároltam a Mamáéktól és Melindáéktól kapott pénzre karácsonyi ajándékokat (egy részüket) ma meg folytattuk ugyanezt, illetve Dávidkának vettünk szülinapi ajándékot és Mütyürkének meg magamnak vásároltunk néhány hiányzó dolgot, főleg a kórházi napokhoz. Gyógyszertárba már nem jutottunk el, de holnap ott is megveszem a szükségeseket, így pedig már összeállíthatom a teljes pakkot. :)
Kriszta kapott két kiscsizmát, pulóvert, bodykat, harisnyát, kesztyűt, illetve játékokat, amik egyelőre nem hívták fel magukra a figyelmét, bár vele együtt vásároltuk! Jaj, és a "Mikulás" is felkészült a megajándékozására: egy mágneses rajztáblát vett neki. Ezenkívül talán csak valami gyümölcsöt kap, mert az édességek skálája nálunk kimerül a keksznél, nápolyinál és a Túró Rudinál, csoki nélkül. Különben éppen tegnap mesélgettem neki a Mikulásról, amiből ő annyit jegyzett meg, hogy van szakálla, bajusza és szemüge, azaz szemüvege!:p Az angyalkáról is meséltem, aki karácsonykor fogja megajándékozni, de az még túl elvont lehetett neki. Mindegy, majd még "gyakoroljuk".
Amúgy napjaink eléggé kiásott mederben zajlanak, talán a havazás hozott némi újat, de ma már nem is havazott, nem is maradt a tegnap-tegnapelőtti lepelből. Akkora hó még nem volt, hogy érdemes lett volna lemenni, de azért Kriszta szívesen markolászta és kedvtelve tapicskált benne, amikor találtunk egy-egy megmaradt foltocskát!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
34 hetesek vagyunk
2007.11.13. 19:47módosítva: 2007.11.14. 09:12
Mütyürkével majd jövő héten találkozunk, addig, remélem, a körülményekhez képest minden rendben lesz.:)
Fotó holnap, mert a kamera szombaton a kocsiban felejtődött, és csak most este került fel. Akkor meg nem lehetett vételezni vele a hőmérsékletkülönbség miatt.
.....................................
Itt a mai, frissen készült kép.:)
Habár most, ahogy elnézem egymás mellett a két fotót, mégiscsak szemmel is látható a különbség.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megkerült
2007.11.11. 20:58módosítva: 2007.11.11. 21:02
Bár "megkerülése" felért egy megszületéssel, sőt a vajúdás is kellőképpen hosszú volt, mert hetekig (amik már több, mint 2 hónapja tartanak) elhúzódott.
Szóval, jelentem, megvan a NÉV. :):):) (Legalábbis, remélem, hogy nagyon végleges, mert már elszomorító volt ez a huzavona, miközben én nem tudtam nevén nevezni a kis Mütyürkémet!)
De azért mégsem leszek tisztességes:p;), mert úgy döntöttem, mégis megtartjuk magunknak a titkot, míg Mütyürke megszületni méltóztatik. (Hű, micsoda alliteráció!:):p - ezt most, újraolvasáskor fedeztem fel:).) Ha már ilyen nehéz volt a döntés, hát akkor élvezzük csak magunk a diadalt - még egy kicsit. Hogy lesz-e két neve Mütyürkének, nem tudom (én általában a dupla név híve vagyok, de most nem bocsátkozok magyarázatokba), de ha nem is lesz, úgy érzem, hogy őt ez az egy is teljességgel képviseli.:) Sőt, úgy néz ki, hogy neki is kedvére való, mert egy egyezséget kötöttünk ma, miszerint, ha tetszik a név, rúg egy nagyot. Amint pedig másodszorra ismételtem és kérdeztem a "véleményét", úgy megbökött belülről, hogy leghirtelenjében megijedtem:p:-$, aztán ocsúdtam fel, hogy ez csak a "válasz" volt.
Tehát a hozzászólások aláírásainál maradunk továbbra is Kriszta és Mütyürke fedőnév alatt;), míg másodszülöttem teljes önmagát fel nem fedi előttünk.:):):)
Mivel az elmúlt héten nem emlékeztem meg a 33. hét betöltéséről, most egy Mütyürke-pocakot mutatok, ami 32 hetesen készült. Igaz, mindjárt jön a 34 hetes pocó, de elfér itt mindahány!;):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Aranyköpés
2007.11.09. 21:23módosítva: 2007.11.09. 21:32
Igen, Kriszta egy aranyköpésfélét produkált ma. Lehet, hogy másnak és főleg így, olvasva, nem nagy szám, de nekem per pillanat és persze, látván a mimikáját, olyan nevethetnékem támadt, hogy csak na!:):d:d:d:d
Megébredt a napközbeni alvásából, majd amikor bementem, biliztettem. Amint ott ücsörgött, próbáltam rávenni a gyorsabb "együttműködésre" és halkan ecsetelni kezdtem: Gyere hamar, eszünk finom borsót!:)
Mire Kriszta, szörnyen komoly képet vágva és ugyanolyan halkan: Husi papááááát!:d:d:d:d:d
Reggel pizsamában modelkedett a csajszi, miközben be nem állt a szája. Aki kíváncsi, itt megnézheti: http://www.videoplayer.hu/videos/play/108952
Ízelítőnek egy kép róla:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Finom a cittom"
2007.11.08. 09:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nivea-reklám
2007.11.07. 10:08
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fegyelmezz, megéri!
2007.11.06. 09:26módosítva: 2007.11.06. 12:52
Amikor pocakos voltam Krisztával, már felajánlották, hogy elolvassam, de akkor ezt a témát még olyan távolinak éreztem, hogy inkább későbbre halasztottam. Mármint mostanra, ugyanis elérkezett már az az idő, amikor fegyelmezni kell.
Úgy látom, hogy túl nagy gondok nincsenek Krisztával, de vannak neki is hisztis napjai, pillanatai vagy csak egyszerűen feszegeti a határokat, hogy meggyőződjék meddig mehet el. Mint a minap a virágokkal, amikor állandóan bebújt a fotel mögé ügyesen kikerülve a kaktuszt, de én sem voltam rest, állandóan kiszedtem onnan...
Földhözveremmagam-mutatványai nincsenek (eddig), ő inkább úgy teszi ezt, hogy szépen lassan leül-lefekszik a földre:d és azután zendít rá.:o Vigyáz a testi épségére.:d (Talán éppen azért tudja ezt megtenni, mert megfontoltan cselekszik és nem az első impulzus hatására?)
Végülis most a könyvet szerettem volna ismertetni, jobban mondva összefoglalni hamarjában a tartalmát, üzenetét.
Az író, egy amerikai pszichológus dr. James Dobson, keresztyén alapokra helyezte írását, de ez egyáltalán nem volt zavaró. (Különben eléggé kétkedve ütöm fel a vallásos alapon írott könyveket, de eddig már többször csalódtam kellemesen.) Maga is két gyerek apja, akik azóta már családos felnőttek.
A szerző szerint az egész fegyelmezés elsődleges alapja a szeretet. Enélkül nem lehet jól fegyelmezni csemetéinket. Ezután pedig az egyik legfontosabb feltétel a tisztelet. Hogy a gyermek tisztelje szüleit, "elismerje", hogy engedelmességgel tartozik nekik. Természetesen, a kölcsönös tisztelet a szükséges, mert a szülőnek is tisztelnie kell gyermekét.
Az író szerint nagyon fontos, hogy a dac első jeleinek megmutatkozásakor a szülő határozott legyen, hogy a gyerek megtanulja a határokat, korlátokat. Szerinte (példával támasztotta alá - különben nagyon sok a konkrét példa a könyvben) egy 3 éves gyerekkel szemben elveszített lefektetési "csata" egy egész életre szóló háború elvesztését is jelentheti.
További fejezetekben ecsetelte azokat az irányzatokat is, amelyek azt vallják, hogy a szülőnek nem szabad irányítania gyermeke életét, nem szólhat bele döntéseibe, sőt olyan iskolákról is beszámolt, ahol teljes zűrzavar uralkodott a rend és fegyelem hiánya miatt, ahol nem volt tanmenet, tanórák, ki-ki azt tett amit akart, és természetesen, arról is írt, hogy ezek miért nem vezettek eredményre, hanem inkább egy elkorcsult nemzedék felnevelkedéséhez vezettek.
Dobson szerint a gyerekek nagyobb biztonságban érzik magukat akkor, ha tudják hol vannak a határok mind a családban, mind az iskolában és ha határozott irányításban van részük. Ebben igazat is adok neki, mert nemegyszer tapasztaltam én is ezt amikor tanítónő voltam. Illetve, ha visszagondolok a saját elemista éveimre, akkor az én tanító nénim is nagyszerűen kézben tartotta az osztályt, holott mi voltunk az első gyerekek akiket iskolája elvégzése után tanított.
A szerző nem utasítja el a testi fenyítést sem a fegyelmezés során. Nem azt mondja, hogy agyon kell verni a gyereket, de azt igen, hogy vannak olyan esetek, amikor minimális fájdalommal (pl. egy vékony vesszővel megsuhintani) maximális sikert lehet elérni. Bizony én is emlékszem arra, hogy édesanyám hányszor meglegyintett, ha megérdemeltem (csakis akkor), illetve hányszor "kapaszkodott" bele a hajamba. Nem utáltam meg emiatt őt, bár pillanatnyilag biztosan haragudtam rá, de így utólag és felnőttfejjel nem ítélem el.
Tudja fene, valahogy nem szeretem ezt a suhintásosdit, és gondolom manapság mindenki verés nélkül képzeli el a gyermeknevelést, mert én is így vagyok vele, de ez az író vagy nagyon jól bánik a szavakkal vagy tényleg a tapasztalata is igazolja őt, de mindenesetre nagyon ésszerű és meggyőző érveket tudott felsorakoztatni.
Most már bevallom, a "virágos esetnél" bevetettem ezt a vékony vesszőt. 5x-6x ismételte meg Kriszta a fotel mögé bújást, miközben letört egy levelet egyik virágról, a másikat meg felborította cserepestül, én pedig mindannyiszor a lábacskájára húztam egyet. Persze, hogy nem fájt neki, de érezte annyira, hogy megszeppenjen tőle. És láss csodát. Amikor véletlenül a labdája gurult oda a virágokhoz, mondtam, hogy hozza oda, mire ő felkuporodott az ágy legtulsó szélére és azt mondta: "anucika veszi vesszőt". Ez vasárnap történt, de azóta sem ment a virágokhoz.:o
Nos, a könyv lényege nagyjából ennyi. Volt szó még azokról a gyerekekről, akik nem haladnak jól az iskolában és hogy ennek milyen okai lehetnek, a fiatalok kábítószerfogyasztásáról, az erkölcsi nevelésről, illetve rengeteg konkrét példa és konkrét kérdésekre adott válaszok.
Ha valakinek kezébe kerül a könyv, ajánlom, olvassa el, szerintem csak tanul belőle. Én sem tartom szentírásnak a tartalmát, de ötleteket lopni belőle, amikor másvalami nem működik, szerintem nagyon jó.:) Még van egy könyvem tőle, Az akaratos gyermek a címe, gondolom, hasonló a témája, mint ennek. Annak is nekifogok, csak sajnos most nem tudok úgy haladni az olvasással, mint régebb. Egy 2-3 napos könyv olvasása most talán 2-3 hetet is igénybe vesz, de talán megéri mégis. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vannak napok...
2007.11.05. 13:00módosítva: 2007.11.06. 08:31
Egy ilyen időszak volt az utóbbi napokban is, tetézve azzal, hoyg egy eléggé unalmas, hangulat nélküli hétvége volt. Szombaton délután István próbált Sanyival, mi meg Dalmával beszélgettünk és káposztáztunk (savanyúság télire), tegnap pedig István egyedül tűnt el a szobája mélyén, csak evéskor és este bújva elő onnan. Mi Krisztával próbáltuk feldobni az amúgy teljesen esős napot, de őszintén, fantáziám, kreativitásom is mintha kezdene cserben hagyni mostanában. Maradtunk a mondókázásnál-éneklésnél, formabedobásnál, építőkockázásnál, szóval teljesen szokásos napi tevékenységeknél. Én közben olvasgattam (még mindig Dobsonnak a fegyelmezésről szóló könyvét bújom), egy icipicit kötöttem, amíg Kriszta aludt, úgyhogy eléggé egyhangúan telt a nap.
Azt hiszem, a fogai bántják Krisztát, hátravan még a 4 hátsó rágó, mert ismét rapszódikusan eszik és alszik. Míg a tízórai és uzsonna-vacsora általában jóízűen lecsúszik, az ebéd nem akar fogyni a tányérból. Szörnyen kevés levesfélét, meleg ételt eszik. De annyira visszautasítja néha, hogy beleborzong a látványába, ilyenkor meg nem is merem erőltetni, nehogy rosszabb legyen!
Szombat éjjel nagyon jól aludt, egyetlen ébredés nélkül negyed 9-ig (óraátállítás óta ilyen késői kelés még nem volt), ennek következtében én is 5 óránál többet tudtam aludni egyfolytában. De más okok miatt nem tudok én már aludni többet.
Az éjszaka viszont már nem is tudom pontosan hányszor, de minimum 5x, biztos, ugrasztott. Adtam neki Chamomillát, az eléggé megnyugtatta egy időre, aztán reggeliben ismét jól aludt, bár fél 8 előtt már ébren volt.
Az a jó történt velem ma reggel, hogy István, még indulás előtt elrendezte Krisztát: levetkőztette, biliztette, tiszta pelust, ruhákat adott rá és a tejcsijét is odaadta. Olyan jó volt erre ébredni! :) Ilyenkor a reggelikészítés is jobban megy nekem!:):-$
Ugyancsak a hétvégéhez kötődik, hogy Kriszta megtanult kimondani szinte jól olyan szavakat, amiket eddig teljesen másképp mondott:
minó - finom
lolá - oloszán (oroszlán)
hátimáni - elefát
diggi - tiggis
púúú - palacimom (paradicsom)
kökömö - köszönö(m) - van, amikor az m-et is kiejti a végén
kdkdkd - ködöke
Viloja - Vilola
Nem tudom bemásolni a gépbe az utóbbi napok felvételeit, mert állandóan hibát ad a program. Majd, ha hazajön István, megnézetem vele, hogy mi a baj, akkor teszek képet is. Már csak régiek vannak.
...........
Megvannak a képek:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
November 1-je
2007.11.01. 09:35
Igaz, nem feltétlenül szomorúságról akartam ma írni, hiszen Krisztának hónapfordulója van, ma lett 1 éves és 7 hónapos. (A hónapszámokat észbentartani nekem furcsa, ezért nem is úgy írom. Persze, ki lehet számítani, de ha azt mondom, 19 hónapos, nem biztos, hogy mindenkinek egyből beugrik a kora.)
Tavaly október 31-én este állt fel először önerőből kétlábra, november 2-án reggel pedig mint aki karót nyelt, olyan egyenes háttal, derékkal ült meg egyedül. :)
Mostanában, amióta megtanult járni, mozgásban nem annyira látványos a fejlődése, de az értelmi fejlődése annál szembetűnőbb.
Már kiskorában sejtettem, ami mára beigazolódott;), hogy nem egy magányos, befele forduló ember lesz, hanem igazi nagydumás.:) Éppen dolgozgattam a tavaly nyári videófelvételeken (jó idejében dolgozom fel őket, ugye?;):p:-$) és már akkor be nem állt a szája a kisasszonynak.:d:d:d
Ugyanígy van ez most is.:) Csak mond, és mond, és énekel, és...
Azt mondhatom, hogy társalogni lehet vele, persze, az ő szintjén.:) Legtöbbször reális válaszokat ad, ha kérdezzük, pl. hogy éhes-e, álmos-e, stb. Az akaratát szóban is kinyilvánítja: "nézit Balut", ha a mesét szeretné nézni, "építőkokkát, épít tonnót", ha építeni szeretne, "enni", ha éhes, ha pedig szomjas, azt többféleképpen mondja: iszik, tötök (töltök), töttek (töltsek), és hozza a poharat.:)
A mindennapi beszédből van néhány rögzült mondata. Este, lefekvéskor mondjuk neki: aludj jól! Mire ő: szépeket!, azaz álmodj szépeket!:) (Ezt is mi mondtuk eddig.) Reggel megkérdezem: hogy aludtál? Ő mondja: ámmodtá (mit álmodtál?:d)
Szokta hajtogatni: tesszék, jól. Ami a következő két párbeszédnek az összevont "vázlata":o:):- Anucikaaaaa! -Tessék! és - Hogy vagy? - Jól! :):):)
Állandóan bővül a szókincse, hol spontánul, hol pedig úgy, hoyg valamire megtanítjuk. Múltkor, amikor Anyuéknál volt, én pedig a kórházban, megtanult imádkozni:o: összeteszi a kezeit és mondja: Ámen. :d:d:d Ebből kifolyólag azt tanultuk meg, hogy hova megy Pista tata. A válasz: tevvóva - templomba. Hogy mit csinál ott? Hát pikitál (prédikál), égelel (énekel) és imádkozik, de ezt nem mondja, csak mutatja. :)
Teljesen spontánul alakult ki az, hogy amikor a neve felől érdeklődünk, Szütő Viloját mond. A Krisztát "kifelejti". Bár ha kér valamit, azt mondja: Kittának!
Engem továbbra is Anucikának, hol Anuszikának hív, de Istvánt sokszor nevén szólítja vagy a nagyszülőkről is a keresztnevükön nyilatkozik.
Nemrég mentek el Édesapámáék és Pityu bácsi és megmutattuk nekik is a kötött pulcsit. Amikor adtam rá, mondom, gyere, mutassuk meg mamának, tatának, ő meg hozzátette: Pitunak! :)
Jaj, és ne felejtsem el a mesét, A dzsungel könyvét (még mindig ez az egyedüli, amit mutatunk neki:-$). MOst már oda jutott, hogy egy-egy szót, rövidke jelenetet elmond magától is, sőt, bemondja akkor, amikor következne. Múltkor arre lettem figyelmes, hogy mondta: pídát (prédát) és már mászott is négykézláb, mint a fiúk a mesében. Vagy azt, amikor Maugli megöleli Balut és kérdezi: Menjek?... Gyere te is!, Kriszta így mondta: menne...te isz.:)
Mindez csak töredéke annak, amit mondogat, persze, és az a helyzet, hogy jegyzetelni képtelenség. Talán egész nap a kezemben kellene lennie a füzetnek, mert akkor mindent érdemes lenne feljegyezni, azt is, hogy egy szót már többféleképpen is tud használni, pl. piszikááni, ha bilizni kell, piszikáátá, ha már benne van a biliben. :)
Szóval, így állunk mi, illetve így beszél Kriszta 1 évesen és 7 hónaposan. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tejcsi
2007.10.31. 08:12
Nevettünk Istvánnal, mert azt mondtuk, hogy na, ez a leányka vagy annyira megszereti a tejet, hogy állandóan csak azt inna majd, vagy úgy megutálja egész életére, hogy ne is "lássa" többé.
És mi lett az eredmény?:o
Hát szerencsére az első.:):):) Kriszta annyira szereti a tejet, hogy képes bármikor meginni. Igaz, este, ha nem sokkal előtte vacsorázott, akkor nem issza meg mind, de pl. tízóraikor, ha már meg is ette az ételét és tejet töltök egy pohárba, még jócskán belakmározik belőle. Kekszet, nápolyit, piskótát, lekváros kenyeret, bármit is falatozik még, leöblögeti egy-egy korty tejcsivel. Ha tele a pohár, akkor én tartom, ő megfogja mindkét kezével és úgy iszik. Már az álla alá sem kell tartanom a kezemet.:) Ha egyedül inna, lehet, hogy nyakonöntené magát:p, de így nem. Szokott egyedül is iszogatni, de olyankor csak 1-2 kortynyit öntök a pohárba. :)
Sok pro és kontra érvet olvastam a tejjel kapcsolatban (nem az egyéves kor előttre gondolok, hanem úgy általában, gyermek- és felnőttkorra), egyesek nagyon hasznosnak, jónak, sőt nélkülözhetetlennek tartják az egészséges fejlődés szempontjából, mások meg kimondottan károsnak, sőt utálatosnak, kerülendőnek.:o Én úgy gondolom, hogy míg egészséges ember fogyasztja és mellette minden mást is eszik kiegyensúlyozott mennyiségben, addig nem lehet baj. Ha meg szereti is, akkor miért megfosztani tőle?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pulcsi
2007.10.30. 22:16
Ez pedig ugyanaz a pulóver, csak hátulról. Na, nem mintha kellene a magyarázat a képhez...;):):p:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
32 hét
2007.10.30. 21:18módosítva: 2007.10.30. 22:09
A napokban két születésről is értesültem. Pénteken este Emesétől jött az üzenet, hogy megszületett Zselyke baba, egészségesen, és majdnem 4 kilóval:), ma pedig Anitától jött az üzenet, hogy Dóra baba is ki méltóztatott bújni tegnap.:d
További jó egészséget, gyarapodást kívánok itt is a babóknak, sok-sok erőt és kitartást az anyukáiknak és sok örömöt, boldogságot a családjaiknak! :):):)
Hétvégén tudtam meg azt is, hogy Melánia, akivel majdnem egyszerre szültük lányainkat, ismét babát vár, illetve ma mondta István, hogy Zoli és Lenke is újra örülhet a gyermekáldásnak!:):):) Szóval, csupa "babás dolgok" történnek a közel- és távolban.;)
Az óraátállítás kissé megviselte Krisztát, bár igazából csak me este mutatkozott inkább meg. Jóval nyűgösebb volt a megszokottnál.:'( Mégis, éppen lefekvés előtt, amikor leültem a fotelre és őt a lábaimra ültettem, felemelte a pólómat, szemügyre vette az anyajegyemet (adadit - így mondja:) ), közölte, hogy kdkdkd :o - ez a köldököm:d, majd a két kezét a hasamra téve azt is kijelentette, hogy teszó.:):):) Csomó puszit nyomott rá, rátette a fülét a hasamra és simogatta, majd próbált átölelni a karocskáival. :):):) Ilyesmik minden rosszat elfeledtetnek velem, az biztos! Amikor meg ketten fognak ölelgetni-puszilgatni, azt hiszem, még boldogabb leszek, ha egyáltalán léteznek a boldogságnak fokozatai. :)
Kriszta és a "teszója":
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége
2007.10.29. 22:09
Hétvégén sem volt ez másként, szombaton délután csak épp Sárpatakra mentünk, István kivitte Anyunak a régi számítógépünket. Igen bizony, most egy vadiúj, legújabb akármikkel (én nagyon értek hozzájuk;):p:-$) felszerelt gépünk van, amiből én csak annyit látok, hogy fekete minden, mármint kívülről;), LCD-képernyője van, és kb. ennyi.:-$ Netünk sem volt hétvégén, mert a szolgáltatónak aktiválni keleltt ennek a gépnek az azonosítóját, azt meg csak ma lehetett.:(
Én továbbra is feles üzemmódban vagyok, ha csinálok valamit félóráig, legalább ugyanannyi időmbe telik a kipihenése.:p Aktívan pihenek, kihasználom a rámtört lázt. Na, csak a kötési lázról van szó, mert ha elmúlik, lehet, hogy csak évek múlva fogok ismét "szenvedni" benne!;):p:d:s Ezúttal egy pulcsit kötöttem Krisztának, ami már készen is van, csak néhány simítást kell végeznem a gallérjánál. Annyira szép lett, olyan jól áll rajta! Büszke vagyok magamra!:)
Kriszta pénteken este is megismételte a kétórás elalvást, végül elringattam és úgy aludt el. De már fél 11 volt:o, úgyhogy nem volt mire várni!
Szombaton délben kb. 2 perc alatt tért nyugovóra, ugyanígy este is, tegnap reggel viszont, már 7-kor kukorékolt! :) Este időben elaludt, gond nélkül, éjszaka viszont majdnem 3 órás kálváriánk volt, amikor max. félóránként, de többnyire 5-10 percenként kezdett torkaszakadtából üvölteni: anucikaaaaa, anucika ölébeee!!! Magunk mellé is fektettem, ott viszont annyira magához tért, hogy paskolgatni kezdte Istvánt: keffe, Apuka! :):):p
Visszatettem az ágyába és gyorsan vackot készítettem magamnak mellette a földön (a fotelt körülményesebb lett volna kihúzni), hogy szükség esetén együtt alszunk, és ő végre megbékélhet, hogy az ölemben lehet. De bezzeg: minden baja elmúlt akkorra, és reggelig egy szó sem volt többé.:p Közben valamikor még Chamomillát is kapott, aztán vizet, de nem tudtam rájönni, mi lehetett a baja. Csak remélni tudom, hogy - legalább ma éjszaka - nem ismétli meg az előadást!:)
Ez a harmadik sapka:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége
2007.10.29. 12:28
Addig itt a másik sapkás kép, amit ugyancsak nemrég kötöttem Krisztának. Ja, és még lesz egy sapkás kép!;):):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Alvás
2007.10.26. 14:38
A cumikidobálás lett aztán a hobbija, de nem ment velem sokáig. Egyszer kidobta és elmondtam neki, hogy jó, visszaadom, de ha megismétli, nem kapja meg. Így is lett. Persze, csak egy ideig.
Aztán ölbe vettem és az ő szavaival élve: vállála, azaz a vállamra. Kb. egy perc után visszatettem, mert ez be szokott jönni, de most semmi eredmény. Végül felmérgelődtem és emelt hangon parancsoltam rá, hogy aludjék. Annyira élvezte a szokatlan hangnemet, hogy ismét duruzsolósra fogtam. :p Aztán újra felment a hergem.:-$ És hoztam egy kis vékony vesszőt. A lábacskájára suhintottam vagy kétszer, ami nem fájhatott neki, de láttam, hogy megszeppent. És megszeppenve mondta miután ki is jöttem, hogy: Anucika veszi vesszőt..-$
Letettem ismét, simogattam, énekelgettem. Amikor kijöttem, ő kezdett énekelni, így sem ment. Végül átmentünk a másik szobába és az ágyra fektettem, én pedig mellédőltem. Még mondogatott, még csapkodta az ágy támláját, de hamarosan mégis elaludt. Végre!!! Már épp ideje volt. A konyhai óra du. 3-at mutatott.:o Áttettem a kiságyába, remélem, kialussza magát!
Azóta meggyúrtam a pizzának a tésztáját, most várom, hogy megkeljen.
És azon gondolkodom, mi is legyen Kriszta és a kiságy sorsa, ugyanis, amikor egyszer bementem hozzá, az egyik lába térdtől lefele a kiságy fölött lógott ő meg azt hajtogatta: kiszááá, kiszááá. Félek, hogy egyszer sikerül is neki, csak éppen nem úgy, ahogy én szeretném.:(
Az egyik sapka, amit az elmúlt napokban kötöttem neki:):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. október 25.
2007.10.25. 12:02módosítva: 2007.10.25. 14:31
Továbbra sem tudok egetrengető dolgokról tartani beszámolót, a napok jönnek-mennek, az órák telnek, mi meg tartjuk a lépést velük.
Tegnap szörnyen csúnya idő volt, egész nap esett, de a szó szoros értelmében: egész nap. Csak esett, esett, lassan, de mindenbe belehatóan, a tócsák csak gyülekeztek, gyülekeztek, nőttek. Nem is voltunk kinn.:( Ma nem esik, de mégis olyan lehangoló hangulatú nap.
Ma Kriszta is érzékenyebb, az imént párbajoztunk egyet holmi félreértés miatt. A papucs csak addig van a lábán, amíg észre nem veszi, utána rögtön lehúzza. Ezért van harisnya is rajta, különben a zokni is repülne... Eljátszottuk párszor a le-felpapucsot, amikor ismét levette. De éppen akkor jutott eszébe ceruzát kérni. Megígértem, megkapja a kért tezuzát, ha felhúzza a papucsot. Persze, én adtam végül rá, de elkezdett nyafogni. Majd hisztizni. Pedig már előzőleg látta a ceruzát és papírt! De nem, neki sírhatnékja és toporzékolhatnékja volt. Így láttam én. Különben pedig csak álmos volt szegény.:-$ Kicsit "írt", majd letette az írófelszerelést és a cumiját kutatta. Amióta betettem az ágyába, csendben van, talán már alszik is.
Ma nyúlsültet készítek.:) Már bepácoltam, mindjárt megyek és oda is teszem. Kriszta még nem evett nyúlhúst, én és István pedig hosszú évek óta nem ettünk. Édesapámnak kiskoromban rengeteg nyula volt, rendszeres is volt a húsa az asztalunkon, aztán egyszer a tyúkokkal együtt ellopták a nyuszikat is, csak néhány maradt, és eljándékozta őket. Most ismét nyulacskázik, aminek nagyon örülünk.;) Ma reggel ők hozták a husit.
Egy pár kesztyűt és egy aranyos kis mamusz-papucsot is hoztak Krisztának, amit viszont nem tudok most ráadni a lábára, mert nagyon csúszik benne a parkettán. Ki kell találnom valamit, mert, úgy tűnt, ez inkább tetszik Krisztának, mint a másik papucsa. :)
Tegnapi szemle a "könyvállatkert" fölött:
Ma édesanyámnak azt mondta: "Vidájj magadda!":o:), miután én is ezzel eresztettem útnak őt.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ugyanaz reggel, ugyanaz délben....
2007.10.24. 13:43
Na, nem éppen így van, de ha a pihenéshez viszonyítok mindent, akkor mégis. :) Mert tényleg, pihenek. Muszáj. Különben is szól a testem, a belső órám, vagy csak egyszerűen Mütyürke:), amikor le kell állnom. Ez a naplóírás sem épp kellemes most, mert két adag ruha teregetése után történik, de máskor nem lenne alkalmam, és úgyis csak néhány perc.:) Aztán megyek vissza az ágyba, amíg Kriszta alszik. Sapkát kötök neki. Igaz, ez már a harmadik az utóbbi két hétben:p, de belejöttem:p és élvezem is csinálni. Aludni nem akarok, mert akkor éjszaka kukorékolnék, erre pedig nincs szükségem. Jaj, a változatosság kedvéért olvasok is, éppen egy fegyelmezésről szóló könyvet, de van amikor ahhoz meg túl fáradt vagyok szellemileg.:(
A ma délelőtt jól telt. Kriszta mostanában nagyon jó kislány lett, mintha érezné/értené, hoyg szükségem is van erre. No nem azt jelenti, hogy nem csintalankodik, hogy nem eleven, de nem igazán hisztizik, jól eszik, jól alszik, és ez nekem tökéletesen elegendő most. Reggel kertet, inkább karámokat készítettünk a könyvekből az állatoknak, mindegyiknek külön-külön.:) Kriszta csak csodálkozott egy ideig, és gyönyörködött bennük, aztán pedig egy hirtelen ihlettől vezérelve, az összeset felborítgatta rendre:d:d:d:p:p:p
Majd szólt Marika, hogy megtörténhet 3 napig nem lesz víz:o:o:o és nekiálltam vizet gyűjteni edényekbe, kádba, mindenhová. Jaj, előzőleg még pancsiztunk egyet délben, nem vártuk meg az estét!;):) És ezért is mostam két adagot:p.
Munka után, édes pihenés gyanánt felfeküdtünk az ágyra, én kötöttem, Kriszta meg Balut nézte. Amikor lejárt a mese, szépen, szó nélkül "Hunyadra ment":).
A habtapi-óra kedves játék amióta megvan, Kriszta próbálgatja a helyükre illeszteni a számokat, bár ez nem mindig sikerül. Nagyjából tudja, hogy melyik szám, hova jár, de csak segítséggel tudja beilleszteni pl. az 5-öst, 3-ast, 6-ost, 9-est. Ami egy darabból van és nem túl cikkcakkos, az egyedül si sikerül.:)
A kép akkor készült, amikor először kapta kézhez a "kö"-t:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Távol egymástól
2007.10.23. 13:27
A múlt hétfői orvoslátogatáskor csak jót mondott a doki, mégis, keddtől, de főleg szerdától nagyon rosszul voltam. Bélgörcsök, hasmenés, majd nagyon gyakori haskeményedés, ami fájdalommal is járt, majd csütörtök éjjel olyan derékfájás és vécére menési inger, mint amilyennek következtében Krisztát megszülni indultam.:( Nagyon megijedtem, felhívtam az orvost, aki jobbnak látta, ha elmegyek a sürgősségre vizsgálatra. Ez már pénteken délután volt.
Elmentünk, és benn is tartottak a kórházban. Bár számítottam rá, és tudtam, hogy a saját érdekünkben van, mégis rosszulesett, hisz távollétet jelentett a családtól.:( De persze, nem mertem nem engedelmeskedni, mert féltem.
A benntartás oka, igaz, inkább megfigyelés volt a vizsgálatokon kívül, mert szerencsére a méhszáj továbbra is zárt volt.:)A legjobb jó a rosszban.:):):)
Aztán, ahogy már szinte csak feküdtem, nemcsak a fájdalom, de még a normál keményedések is megritkultak olyannyira, hoyg szombat délelőttől tegnapig 1x-2x ha keményedtem összesen. Mivel más semmi baj nem volt, és a vizelet- meg vér- és keneteredmények is jók voltak, tegnap hazajöhettem.:) Azóta már természetesen, keményedtem, de nem fáj semmim, és a lehető legtöbbet pihenek. A minimális szükségeset elvégzem, azonkívül pedig fekszem. Krisztával játszunk, illetve játszik körülöttem vagy a szobájában.
De muszáj betartanom az előírásokat, mert maximálisan akarok vigyázni Mütyürkémre is, nem szeretném, ha időnap előtt találkoznánk egymással. És vigyázni is fogok rá:)!
Hihetetlenül hosszú volt az a két kerek és egy fél nap + a 3 Kriszta és István nélkül töltött éjszaka! Amikor beszálltam a liftbe pénteken este, Kriszta és IStván meg kívül maradt, nem is tudtam megállni könnyek nélkül. Elbúcsúztam tőlük, de Kriszta nem fogta fel, mi történik, és nem vette észre, hogy elléptem mellőllük, csak utolsó pillanatban nézett rám és kezdett integetni, mielőtt becsukódtak volna az ajtók. A szívem szakadt szét. István még aznap este kivitte Sárpatalra Anyuékhoz és ott volt tegnap délutánig, amíg utána mentünk. Sokat beszéltünk telefonon, mindig megkérdezte: hóó-aaa, azaz hogy vagy, tegnap meg még azt is mondta, hogy "válla", azaz várlak. Ezenkívül mesélt - csak szavakban, persze - mindennapjairól és a mamánál lévő állatokról, számolt nekem a telefonban, és én annak ellenére, hogy boldog voltam, hogy hallom a hangját, szomorú is voltam. Mondtam Istvánnak, vasárnap se hozza látogatóba, mert egy ismételt búcsúzás még jobban megviselne engem, de talán őt is. Ott jól érezte magát, bár tudta, hogy Anucika "kóbába" van, mert fáj a "hasája":d és a "dokkobácsi" ad neki "kukokát":s (gyógyszert) de körülöttwe forgott minden, körülugrálták, ezért kár lett volna kizökkenteni ebből a hangulatból.
Tegnap, amikor értementünk, éppen megébredt a déli alvásából: akkora öröme volt, hogy mindkettőnket meglátott, hogy le sem tudom írni. Mindvégig, amíg ott voltunk, nevetett, ugrándozott, fesztiválozott;), és nagyon örült a gumiállatkáknak, amit vittünk neki. (Nem tudom, jó dolog volt-e, hogy ajándékot kapjon, de csak egyszerűen odaadtuk neki, anélkül, hogy megindokoljuk, milyen alkalomból kapta. Valahogy úgy éreztem, hogy valamivel meg kell ajándékoznunk őt.:-$ )
Hát, kb. ennyi történt minálunk az utóbbi napokban.
Ma pedig éppen 31 hetesek vagyunk.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sütifaló (2)
2007.10.18. 14:19
Amikor első szülinapján Kriszta megkapta Aniéktól a sütifalót, tudtam, hogy még el kell telnie egy kis időnek, amíg rendeltetésszerűen játszik majd vele. Azt azonban nem hittem volna, hogy ez a „kis idő” valóban ilyen rövid lesz.:) Néhány hónap alatt megtanulta a formákat beilleszteni a saját helyükre, sőt, nem is akárhogyan.
Eleinte úgy szórakozott vele, hogy kivettük az egyik „falat”, ő meg ki-berakosgatta a formákat, illetve szétszedte a „ketrecet”:). Aztán együtt próbálkoztunk: kezébe adtam egy egyszerű formát, pl. a kör alapút és megfogván a kezét beletaláltattuk a helyére. Persze, mindig megdicsértem, hogy milyen ügyes! (Ez látszik is, hiszen saját magát is dicséri, illetve tapsolja a videón!;):) )
Aztán rákapott a dolog nyitjára, igaz, csak annyira, hogy tudta: a formákat bele kell tenni a dobozba. Eljött az a szakasz is, amikor fogta a darabokat, én megmutattam hová tegye és hatalmas sikerélmény közepette belepottyantotta a sütifalóba. Nemsokára egy-egy egyszerűbb formát egyedül is beletaláltatott, de ezeket akkor még véletleneknek könyveltem el.
Akkor esett le az állam, amikor el kezdte a dobozt forgatni, majd a kezében tartott formát a helyére illesztette.:o És tudtam, hogy ez már tudatos volt. Óriási teljesítmény szerintem a korához képest, hiszen nem kicsi dolga van: egy térbeli alakzatot sík felületbe kell helyeznie, tehát nagyon jól kell látnia a dolgok összefüggéseit. Most már az sem okoz gondot, ha a lyuk nem olyan irányban van, mint ahogyan ő a figurát a kezében tartja: csűri-csavarja, elfordítja ezt vagy azt, általában mindaddig, amíg bele nem találtatja. Sőt, bár a videófelvételen ez nincs megörökítve, olyat is csinál, hogy keresi valamelyiknek a helyét, de meglát egy másik lyukat a dobozon és elhajítva az eredeti figurát, egy másikat illeszt a helyére. Mintha azt mondaná: ehh, ha már itt van ez, akkor csináljam meg, a másikat ráérek megkeresni!:)
Érdekes, hogy több olyan forma van, ami csillag formájú, vagy éppen egy kis fantáziával nézhető annak, csak az egyiknek éppen hegyes vagy kerekített a „sugara”, a másiknak éppen egyenes vagy görbe az oldala, de szinte sosem téveszti össze őket. Bevallom, míg meg nem szokta a szemem, én bizony próbáltam rossz helyre dugosgatni őket.:p:-$
Ilyen előzmények után pedig már nem is csoda, ha saját magát megtapsolja a kisangyal, vagy a „bávó”, „üdesz” vagy „üdebaba” kifejezések kísérik egy-egy sikeres akcióját! :)
Szülinapján, amikor a sütifalót kapta:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sütifaló
2007.10.17. 21:55módosítva: 2007.10.18. 09:10
Igaz, most csak távirati stílust engedhetek meg magamnak, mert bizony megvan az okom rá.:( Hátha holnap jobban leszek és akkor a teljes szöveget is pótolni tudom.:)
Amúgy most egy linket szeretnék csatolni egy videófelvételhez, de nem tudom, mikor töltődik fel már végre! És lassan már nem bírok itt ülni!:(
http://www.videoplayer.hu/videos/play/102736
Sajnos csak most tudtam csatolni a linket, mert mire tegnap feltöltötte a videót, már nem ment a babaszoba, most meg a gép vacakol valamiért. Állandóan lefagy, újraindul, lehet, megint valami vírus, pedig nem kellene, hogy az legyen! Na, majd meglátjuk!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még tegnapnál...
2007.10.17. 09:30módosítva: 2007.10.17. 09:34
Ágyban voltam még, de hallottam, hogy Kriszta diskurál magában.;) Azt is hallottam egyszer, hogy nyögdécsel. Ki az ágyból, be hozzá, amikor már mondta is, hoyg hama, bilibe.:) Amíg levakartam viszont a ruhákat, pelust róla, egy kis kaki már benne volt.:p Sebaj, folytatta a bilin, jól megpakolta:-$. Aztán felállt, megtörültem, és már ment is. Mostam a bilit, amikor Kriszta végigszalad a folyosón a "Pipitáááá!" csatakiáltással. Hagytam csapot-papot, lássam, hová pisilt. Erre meg egy jó kupac vastagabb "izé" várt a szoba közepén.:o:d:s
Kriszta elszaladt, én utána, de már nem tudtam megakadályozni, hogy a párnára ne vesse magát. Mondanom sem kell, hogy nézett az ki, de nemcsak a párna, hanem Krisztának a lába, a csüngő bodyja is ugyanolyan sorsra jutott. :)
Vissza a bilire, oda még ment egy kicsi, de jól össze is lett kenve, közben feltöröltem a szobában a cuccot.:-$ Papírt, popsitörlőt, majd Vanisht és kefét igénybevéve sikerült helyrehozni a dolgot! Aztán Krisztát be direkt a kádba és egy jó kis tusolós pancsi következett.:)
Törülközőbe bugyolálva őt, bebújtunk mindketten az ágyba, mert bizony, míg Kriszta élvezte az egészet, én teljesen kifulladtam a nagy lótás-futásban.:p:-$
(Úgyhogy ilyesmit is könyvelhetünk már a repertoárunkba!;);):d:d)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007.okt.16. (2)
2007.10.16. 21:37
Kriszta továbbra is köhécsel egyet-egyet, de remélem, hogy azért mégiscsak az utolsókat rúgja ez a nyavalya. Rajtam végül nem ütött ki semmi, de továbbra is szedem az immunerősítőt, sőt, István is betársult, így családilag immunerősödünk. :)
Tegnap voltam az orvosnál. Krisztát is muszáj volt vinnünk, ezért István nem jöhetett be. De az a lényeg, hogy csakis jókat mondott az orvos. :)
Nevenincs Mütyürke pillanatnyilag szépen befordult, amit amúgy is tudtam, hisz érzik a bordáim!;) Ezenkívül az ultrahang szerint is már elmúltunk 29 hetesek, ha egy átlagot számítunk az adatokból. A combcsonthosszból ítélve (57,5 mm) ma vagyunk pontosan 30 hetesek. A koponyaátmérő 75,9 mm volt, a saccolt súlya pedig 1465 g. Az orvos szerint tökéletesen megfelelnek az adatok a korának. A múltkori véreredmények jók voltak, bár kissé a vérszegénység határán állok, de azt mondta az orvos, hogy egyelőre elég továbbra is a magzatvédő vitamin.
Ami nem a legjobb az az, hogy szigorú pihenésre fogott, mármint nem állandó, de napi legalább 2-3 óra fekvésre, ami muszáj lesz ahhoz, hogy ne történjen baj (méhnyakrövidülés, mészájmegnyílás) időnap előtt. A terminusig még kb. két és fél hónap van, annak nagyrészét jó lenne kettő az egyben kivárni. :)
Nahát, ez is meglenne. Jó szárazra sikerült bejegyzés, de ez van, nem lehetünk mindig a helyzet magaslatán.
Pedig reggel még jól, sőt viccesen-kalandosan indult a napunk (erről majd holnap), és még fotózásra is adtam a fejemet:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007.okt.16.
2007.10.16. 14:41
De mindig olyankor kell valami negatívum is történjen, amikor legkedvesebb az embernek a világ.:-@
Nincs nagy baj, de amikor a társad megbánt a szavaival, az elég fájdalmas tud lenni, és a mostani állapotomban emiatt mindent borúsabban látni.:(
Elnézést a "szép" bejegyzésért.:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
További folytatás :)
2007.10.15. 08:20
Hogy ezeknek köszönhető-e, nem tudom, de az tény, hogy délután jócskán megritkultak az orrtörlések és a tüsszentések. Köhögni még köhögött, de már az sem volt annyira vészes. Éjszaka aztán volt két "köhögőrohama", amit egy kis Stodallal sikerült csillapítani olyannyira, hogy hajnali 1-től reggel fél 8-ig gond és ébredés nélkül aludt.:)
A tegnapi nap még jobb volt, az orra már egyáltalán nem folyt, olyankor kellett csak megtörülnöm, ha tüsszentett. De ez is ritka volt. Napközben nem is köhögött, de éjszaka (ugyancsak 1 körül) muszáj volt Stodalt adnom, hogy csillapodjon a köhögése. Ismét nem volt baj utána.:) 7 felé ébren volt, de a tejcsi után még visszaaludt. Most is alszik.:)
Az a helyzet, hogy tegnap én is állandóan szipogtam és fújtam az orrom. De abszolút nem mondhatom magam betegnek.:o Érzem, hogy valami bújkál bennem (István szerint konkrétan is bújkál Valaki:), sőt, néha a kisördög is belémbújik;):p), de azt is, hogy valami meggátolja abban, hogy "kitörjön". Remélem, hogy az influenzamegelőző kúra teszi a dolgát.:) És Krisztánál is!
Nagyon hideg lett; szombat éjjel, amikor István az esküvőről tartott hazafelé, 1,5 fok volt nulla fölött. bent is lehet érezni, mert míg eddig csak reggel és fürdéskor kapcsoltam be a fűtést, most már szükség van arra, hogy napközben is beindítsam 1x-2x, és éjszakára is úgy állítani be a hőmérőt, hogy beinduljon magától, ha túlságosan lehűl a levegő. Tegnap nem is voltunk kinn, mert a szél is nagyon fújt, és arra gondoltam, nehogy rosszat tegyek a gyógyuló kincsemnek vele, és még jobban visszaforduljon a betegsége.
Ma viszont kimegyünk, ugyanis délután "hivatalosak" vagyunk egy találkára: Mütyürkével!;):)
Sütievés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás...
2007.10.13. 11:26
Viszont nagy változás van a kinti időjárásban.:( Tegnapelőtt még a parki padon "sütkéreztem" du. 5 után, tegnap csak néha láttuk a napot, az este és az éjszaka első felében szörnyen esett az eső, most meg olyan hideg van kinn, és annyira fúj a szél, hogy még jó, hogy mellénykét is adtam Krisztára a dzseki alá, amíg elmentünk a gyógyszertárba. Állítólag még további lehűlést is mondtak.:( István meg esküvőt van zenélni. Szerencsére őt is rábeszéltem arra, hogy vigyen pulóvert magával, mert az autóban és a teremben nem fázhat meg, de amíg az utcai ceremóniák lesznek bizony kevés lesz a rövidujjú ing és a vékony dzseki!
Az előbb voltunk Marikánál (még kávéztunk egy kicsit együtt), és mivel lepett meg Kriszta? De annyira, hogy valóban tátva maradt a szám.:o Marikával számolták a virágokat az abroszon: Marika mondta - egy, Kriszta - kettő, Marika - három, a lányom meg - néd. S így folytatták tízig. A nyolcat nem mondta, hanem a hét után máris a tíííí következett.:) Szoktunk néha számolgatni, főleg a lépcsőket, de ilyen még nem volt. Mindig meglep valamivel ez a kis csodabogár!:):):)
Az este a babakocsijával, mielőtt még ráesett volna és eltörte:):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt napok
2007.10.13. 08:54módosítva: 2007.10.13. 09:07
Hiába fektettem le Krisztát idejében (délben), már majdnem fél 4 volt és ő még nem aludt. Pedig akkor már indulnunk kellett volna vele együtt, ha nem ment meg Ani azzal, hogy kijött hozzánk. Így megmentődött a teljes délutánom.;):-$
Kriszta otthon maradt Anival és aludt nyugodtan, mi meg elmentünk Mamával és Tündivel a szemészetre, ahol sajnos semmi jót, biztatót nem mondtak Mama szeméről.:( Már több, mint éve, hogycukorbeteg és olyan jó orvosa van:-@, hogy eddig még sosem küldte szemészetre. Sajnos, már csak menteni lehet, ami még menthető egyáltalán, helyrehozni nem.:(
Miután velük végeztünk, ők hazaindultak a régeni maxi-taxival, én pedig sétáltam egy órácskát a városban. Jobban mondva ültem a parkban egy padon és olvastam, mert gyönyörű idő volt és vártam, hoyg eljöjjön a kismamatorna ideje. Aztán lassan elindultam, és pont időre odaérkeztem. Jó volt a torna és utána a relaxáció is.:) Az nekem mindig olyan megnyugtató, felemelő, főleg, hogy Mütyürkével is lehetett beszélgetni közben, és ő a megfelelő pillanatban kapcsolatba is lépett velem.:)
Tegnap csak lustálkodunk délelőtt, majd sétáltunk, közben egy játékbabakocsit vettem Krisztának (amit este már sikeresen el is tört:p), majd amikor elaludt, csak akkor láttam hozzá a teendőimnek. István is hamarabb megjött, mert már előző nap elment Zolival kiszállásra, így ez a munkanap már nem volt teljes tartamú.;) Míg ebédelt én az Édesanyától kapott káposztafejeket tisztítottammostam meg, majd amikor Kriszta is felklelt kiszaladtunk Sárpatakra. Én ott legyalultam a káposztát (amit ma még üvegekbe kell tennem, de előtte paprikát is kell pucolnom:(:p), István pedig kívül-belül megmosta az autót.
Kriszta? Hát ő legnagyobb, legügyesebb és főleg leghatékonyabb:p segítsége volt Tatának, hiszen a már letört kukoricacsövekkel töltötte a kosarakat, amiket Tata a padlásra vitt.:d:d:d
Tegnap reggel furcsának, eléggé rekedtnek találtam Kriszta hangját, de ahogy mind jobban magához tért és be nem állt a szája, már nem észleltem semmit. Ma reggel viszont sírva ébredt és hatalmas köhögés közepette. Azóta is tüsszentget, köhög (közben mintha váladék szakadozna) és nem erősen, de folyik az orra. Nem tudom, mi lehet, mégicsak valami elkapott vírus, baci, mert megfázni most nem fázhatott meg. Egyelőre Stodalt és C-vitamint kap, ha viszont nem javul vagy netán rosszabbodik a helyzet, akkor mindenképpen orvoshoz megyünk.:( Remélem, mégsem lesz erre szükség.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ügyeskedtünk avagy "Kat et Kati"
2007.10.12. 09:40módosítva: 2007.10.12. 11:28
Még elsétáltunk onnan a főút túlsó oldalára, ahol valami intézmény működik (fogalmam sincs mi az, több minden van ott, valami kutatóállomás is:-$), és mindenesetre gyönyörű park övezi, de gesztenyét még magnak valót sem találtunk.:( Még ilyet!:o:p Legalább szedtünk színes leveleket!:) Kriszta nagyon élvezte az avarban mászkálást.:)
Estefelé leültünk ügyeskedni. Van egy francia kiskönyvem, Kat et Kati a címe, amiben egy édes kis történet van leírva röviden, a főszereplők és a szereplők pedig gesztenye- és makkfigurák, toboz- és ágacskaállatok, innen szerettem volna lopni néhány ötletet. Tényleg nagyon klassz kivitelezésben vannak benne és -bevallom - eszembe nem jutott volna, hogy egy hosszúkás tobozból és két makk-kupakból bagolyt lehetne fabrikálni.:o De megycsináltuk!;):)
Persze, én lyukasztottam, fűztem, tűztem, ragasztottam, Kriszta pedig tette-vette a makkot, pakolgatta egyik kezéből a másikba,
A tetőpont akkor volt, amikor a kész kígyóval és bagollyal a kezében bevonultunk Istvánhoz, Kriszta pedig nagyokat hú-húúúú-zva és sziszegve "megijesztette" az apukáját!:p Persze, István kellőképpen meg is ijedt;) minden egyes alkalommal, amit Kriszta olyan jóízű, ropogós kacagással jutalmazott, hogy csengett bele a szoba.:):):)
Már alig várom, hogy kicsivel nagyobb legyen, amikor ő is aktívan részt vehet az ilyen tevékenységekben és ő is összetákol egy-egy egyszerűbb figurát!:)
A végtermékeket sajnos nem tudom megmutatni, mert Krisztának akkor már fontosabb volt a sütievés, mint az, hogy felmutassa két kezében a művünket. :d:d:p.p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Hama, hama, bilibe!"
2007.10.11. 08:02módosítva: 2007.10.11. 08:07
De... természetesen nem ilyen egyszerű a dolog, azért igényel némi magyarázatot!;):p Általában az történik, amit írtam az első mondatban, de sokszor, mire lekerül a nadrág, kinyitom a bodyt és leveszem a pelust, már érzem, hogy friss a pisi benne. Azért mindig ráültetem, hogy ne érezze: fölöslegesen szólt, mert akkor talán nem szólna.
Én azt gondolom, hogy ő általában akkor szól, amikor már beleeresztette az ereszteni valót a pelenkába; másféléves fejével még nem jutott el oda, hogy kontrollálni is tudja lenti izmait. De az jó, ha mégis felfigyel arra, hogy vele történik valami. :)
Az a lényeg, hogy szeret a bilire ülni. Sosem engedtem, hogy játsszék rajta (bár van eset, amikor valamelyik játékja épp a kezében van, és úgy ültetem rá), sosem etettem, hogy lekössem a figyelmét, hisz annak ismét semmi értelme, és mindig felvettem róla, ha 1-2 perc után nem volt eredmény. Vagy talán még hamarabb. Amiben próbáltam következetes lenni az az, hogy ébredés után, általában délben, rögtön bilire ültettem. Tudom, ez kicsit szoktatás, de mivel már olyan kis értelmes, mint amilyen, gondoltam, ez nem fog ártani neki. És volt, hogy sikerült bele, volt, hogy nem. Mindig megdicsértem, de azért nem zengedeztem ódákat neki még akkor sem, ha éppen lett valami a bilibe.
Reggel nem szoktam rögtön ráültetni, inkább hagyom, hogy ő is a maga ritmusában vagy közösen ébredezzünk, ne szedjem ki rögtön a kis meleg zsákjából, pizsamájából. Így persze, belemegy a pisi a pelusba, de nem baj. Ráültetem, amikor átöltöztetem. Így történt tegnap is, amikor aztán nem pisi, hanem kaki ment a bilibe.:) Ilyen történt eddig is hébe-hóba, de olyan nap, mint a tegnapi, ebből a szempontból még nem volt: 2x nagydolog, 4x kisdolog: BILIBE. És nem az a legérdekesebb, hogy a reggeli és a délutáni felkelése után belekakilt, illetve, hogy a déli és esti elalvása előtt pisikált, hanem az, hogy ezenkívül kétszer ugrasztott a címbeli felszólítással, mindkét alkalommal megvárta a levetkőztetést, és csak azután engedte el.:o:o:o :):):)
Mégiscsak megindult benne egy folyamat, ami, remélem, visszafordíthatatlan.:)
És bár tudom, hogy a szobatisztaságtól elég messze állunk még, azért talán már reménykedhetek abban, hogy majd csak egy gyereket kell pelenkáznom!;):-$:)
Tegnap készítettem először bilizős képet is kicsi "dágámról":
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Itt az ősz
2007.10.10. 08:35
Pedig már most, reggel gyönyörűen süt a nap, de ha kimegyek, bizony érzem a levegő fogát! Sőt, még délben is. Pedig ha ránézek a diófákra, még mindig teljesen zöld a koronája, de érdekes módon a takarítónőnek minden nap van sepernivaló lehullott száraz levele.:) A fákon már alig van dió. Még pottyan egy-egy, de a nagyját már lepottyantották a gyerekek, akik még zöld burkos idejében kezdték lerázni a fáról, sok "örömöt" szerezve ezzel néhány lakónak;).
Már ködben is volt részünk, ami elég későre, majdnem délre szakadozott csak fel. Volt eső is, de - szerencsére - nem sok.:) A mezőkről már sok mindent betakarítottak, talán a kukorica az, ami még leszedésre vár.
Szóval, az ősz hangulata teljesen átitat mindent.:)
Tudja fene, én mindig - most is - szeretem az őszt. Szerettem, kicsin, amikor vadgesztenyét szedtem a kézimunkaórákhoz, szerettem, amikor már a sok vékony ruha után egy jó vastag pulcsiba burkolózhattam, és szeretem most, amikor mindenféle illat terjeng a levegőben, a bőséget jelképezve. Valahogy nem érzem elmúlásnak, inkább úgy képzelem, mint az estét, amikor csak egyszerűen nyugovóra tér a természet is, kipihenve "aznapi" - tavaszi-nyári - fáradalmait. Erőt gyűjt a következő évre, hogy még jobban, szebben, energiával telibben vághasson bele a munkába. Ilyenkor szeretek sétálni az erdőben vagy parkban, ahol bokáig túrkálhatom az avart, vagy csak ülni az ablakban és nézni az esőt, ahogy mind nagyobb és nagyobb pocsolyákat szül, nézni a semmitől sem visszarettenő gyerekeket, akik még esőben is találnak maguknak elfoglaltságot: a sárdagasztást.:)
Mostanában ismét nagyokat sétálunk Krisztával, visszatértünk a déli órákban való kimozduláshoz. Esténként akkor sétálunk, ha a játszóházból jövünk, de olyankorra már mindketten meglehetősen fáradtak vagyunk, így a nappaliak az igazi séták. Megfigyeljük a madarakat (akik még itt maradtak, mert a gyülekezőktől már néhány hete búcsút vettünk), a fákat, a leveleket, az utunkba kerülő cicákat-kutyákat, sőt, még a gilisztákat is, ha szerencsénk van hozzá, szóval, mindig sok a látnivaló, megfigyelnivaló.:) Gesztenyét még nem szedtünk azon egyszerű okból kifolyólag, hogy még nem találtam itt gesztenyefát.:( Még utolsó esélyként megpróbálom a templomkertet, hátha mégis akad ott legalább egy.
Fennkölt hangulatú írásomnak:p ezennel egy prózai esemény vet véget: felkelt Kriszta.:):):) Bár ez mindig ünnep számomra, mert olyan jó látni kis mosolygós arcát, megkérdezni, hogy aludt, mit álmodott, és magamhoz ölelni, miközben ő már kijelenti, hogy dágája, azaz ő Anyucikának a drágája.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A 29. hetet...
2007.10.09. 21:09módosítva: 2007.10.09. 21:12
Egy hét múlva már azt mondom, hogy már csak negyede (vagy már annyi sem) van hátra.:)
Különlegességek nem történtek Mütyürke körül vagy vele, habár, ha jól meggondolom, az, hogy elkezdett csuklani, mégiscsak az. Talán vasárnap éreztem valami olyasmit, ami csuklás lehetett, de akkor még nem voltam biztos benne. Tegnap viszont, amikor a kis ütemes rángásokat éreztem, amik mozdulatnak túl picik voltak, de lehetetlen volt nem érezni őket, akkor "kapcsoltam", hogy ez bizony a csuklás. Sőt, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint annak idején Krisztával, amikor ő csuklott: nem szerettem:(:-$. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi a kellemetlen benne, de valahogy mindig alig várom, hogy lejárjon.:-$ Talán mert nem szeretek magam sem csuklani, és ezzel már tudat alatt társítom? Meglehet.
Örülök, viszont, hogy megértük ezt a pillanatot, mert Mütyürke nem véletlenül csuklik már: a légzést gyakorolja. De mivel vizet nyel, csuklás lesz belőle.:) Úgyhogy, készül a kis drágám a kinti életre!:) Készüljön csak, már nagyon várjuk.:) Bár van még ideje, és "ülje is le" azt, amennyi még van!:);):)
Ha jól emlékszem, olvastam egyszer, hogy kimutatták: a 28. héttől a magzat álmodik. Remélem, a mi manócskánk is gyönyörű álmokat lát már, és remélem, minden olyan lesz, amilyennek álmodja.:)
Gondoltam, még írok pár sort a nehézségekről is, de ehhez a befejezéshez már nem illenek. :p:-$
A pocak 27 hetes+1 napos, sajnos frissebb nincs:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap
2007.10.08. 13:53módosítva: 2007.10.08. 13:54
Szerencsére, az orrfolyás-könnyezés csak annyi volt, amennyi szombaton mutatkozott belőle. :) Se tegnap, se ma nem volt semmi, így remélem, hogy már nem is lesz. Mégiscsak arra a szélre fogom a dolgokat...
Tegnapra nem terveztünk semmi különöset, az idő is elég pocsék volt. Dél körül jött Ani Csabával, majd hármasban elmentünk vagy 3 bevásárlóközpontba. Addig István és Kriszta együtt volt itthon, kb. egyszerre és egyidőben sikerült Hunyadra indulniuk.;) Este Sanyi és Dalma volt itt pár percre, aztán meg ki-ki saját elfoglaltságot talált: István és Kriszta lefeküdt, én pedig hozzáláttam a filmecskék felmásolásához a gépre.:)
De...
Délelőtt nagy dolog történt.:o Olyannyira nagy, hogy ilyen még nem volt Kriszta életében, és nem valószínű, hogy még lesz. Legalábbis addig, amíg maga nem dönt róla...;):o:p
Mert nem bánok semmit, dehogyis, azonban én a kislányokat szép hoszú hajjal, copfokkal, csatokkal, masnikkal stb. képzelem el, és nem nyírógéppel lenyírt hajjal!:o Mert Krisztát tegnap lenyírtuk nyírógéppel. Így lett most egy gyönyörű szöszke "kisfiúnk":
Ügyesen ült István ölében, amíg én - bevallom - kissé vegyes érzelmekkel :-$ követtem el a merényletet drága kis fürtjei ellen. Hogy mégis miért vágtuk le? Mert már tavaly akartam, csak akkor fedeztem fel, hogy kunkorodik, és már sajnáltam... Mert egyesek azt mondják, hogy erősödik a haja... Mert az úgysem elképzelhető, hoyg sosem lesz levágva, és inkább most, mint 3-4 évesen...(De talán majd akkor is le lesz...) Mert most úgyis jön a sapkaszezon, és mindegy, hogy mi van a fejfedő alatt... Mert tavaszra, nyárra ismét cofit lehet kötni belőle. :)
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy továbbra is kunkori lesz-e? Ha mégsem, akkor is mindegy, mert előbb-utóbb bekövetkezett volna a levágás. Valaki azt mondta: ha "gyárilag" göndör, akkor úgyis göndör lesz, ha meg nem, hát nem.
Szóval, nem fogom fel tragikusan a dolgokat, mert nem egy örökre elveszített valami. Bár minden úgy nőne, mint a haj.;):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Október 6-a, szombat
2007.10.07. 21:46módosítva: 2007.10.07. 21:52
Aztán ki-ki elfoglaltságot keresett magának: Kriszta a megunhatatlan építőket rohamozta meg, én pedig az Ani szakdolgozatába próbáltam besegíteni.:-$ Meglepődtem, amikor majdnem délben csengettek: épp Ani volt:o Nem mondta, hogy ma is jönne, de jött, hogy haladjon a dolgozattal.;) Nemsokára itt a leadási határidő.:p Így közösen folytattuk aztán a munkát, Krisztára pedig felváltva figyeltünk. :)
Du. 3 körül megjött István, és mi már készen álltunk az indulásra, hisz a focimeccset nem hagyhatta ki!;):p Kár is lett volna, az biztos, mert ritkán vehet részt az ember 10-0-ás mérkőzésen.:o:o:o Hát igen, a végén már mindenki, még az ellenfél kapusa is csak nevetett.:d:p:s
Itt a pályán meséltem büszkén Lenkének, hogy megúsztuk az első hideghullámot a legkisebb probléma nélkül, nem volt orrfolyás, köhögés, semmi, és folytatjuk az Osccillococcinum-kúrát influenzamegelőzésre már több, mint 3 hete. Kocsibaülve viszont láttam, hogy csillog Krisztának az orra töve, a bal szeme pedig irtózatosan könnyezik.:( És pillanatok alatt már nemcsak csillogott az orra, hanem többször is meg kelett törülnöm. (Gondolom, a szél volt a hibás, ami eléggé állhatatosan fújt, mégha nem si erősen, pedig sapka és dzseki volt végig rajta.:o) A Realban (muszáj volt bemenni, bevásárolni, mert nagyon kifogytak a tartalékok) sem lett jobb a helyzet, sőt, már társult a fáradtsággal is, így nagyon csodálkozom azon, hogy nagyobb nyűgösség nélkül kibírta a kisasszony a bevásárlást!
A hazaúton elaludt, még hagytam utána is aludni egy kicsit, amíg elkészült a vacsorája, majd evett és felélénkült. Az orrocskája továbbra is folyt, de a kedve jó volt. A kései alvás miatt később is feküdt ismét le, addig már a sültkrumplinkból is evett, retket gyúrt magába, sőt, még szőlővel is lenyomtatta az egészet. A C-vitamin csak ráadás volt.;) Tejet már nem is adtam neki, féltem, hogy túl sok mindent összeevett így, rögtön elalvás előtt.
Szerencsére hamar elaludt, éjszaka fél 3-kor kérte egyszer a cumiját, majd a legkisebb pisszenés nélkül aludt majdnem reggel fél 9-ig.
Az már mellékes, hogy én többször kimentem a vécére, és melegem volt, ezért az alvás sem volt valami pihentető.:p Alig vártam, hogy már reggel legyen.:p:-$
A pénteki séta az esőben:):):):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még...
2007.10.07. 21:26
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még...
2007.10.07. 21:24
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csütörtök-péntek
2007.10.05. 21:11
Na, lényeg, ami lényeg, már tegnap délután 5 felé elment itthonról, és valamikor holnap vetődik haza. Volt szó arról, hogy mi is menjünk Melindáékhoz, de most inkább kihagytam a háromnapos távollétet az otthontól, mert túl sok kedvem Melinda mániáihoz sem volt:-$:p, de főleg ahhoz nem, hogy Krisztát cipelgessem-ringassam elalvás előtt, mert ha nem az ágyikójában alhat, mindig ez a sorsom. Már nem hiányzik a cipekedés, pocaknyomás.:(
Itthon lightosan telt a két napunk. Tegnap megvágtam a káposztát, amit édesanyám küldött és a paprikát, amit savanyúságnak szántam télire. Igaz, csak ma fejeztem be, mert végül kétféle lett belőle (káposztás paprika és hagymás paprika), meg aztán a tatár sem hajtott, így ráértem a dolgommal. :):p Két rövidke sétát is tettünk, igaz csak üzletbe, de legalább levegőztünk egy kicsit. Az éjszaka jól telt, kriszta egyszer kérte a cumit, azonkívül egész éjjel aludt, mint a bunda, és reggel is csak negyed 9-kor ébredt. Na jó, én vagy 3x amúgy is keltem, hisz szólított a muszáj;):p, de reggel úgyis kipihenten ébredtem.:)
Este, lefekvés előtt pedig nagyon kellemes és maradandó élményben volt részem.:o:) Mütyürke úgy beindult, hogy le is tudtam filmezni a mocorgását.:) Nagyon jól kinyomkodta már itt-ott a hasamat, szabad szemmel-lencsével is jól lehetett látni! :):):)Sőt, elég hosszú ideig is tette. Úgy éreztem, mintha keresztben feküdne, mert a hasam két oldalát nyomkodta általában egyszerre, bár lehet, hogy nem jól éreztem. Gondolom, még elég sok helye lehet ott benn, mert még sosem éreztem több napon egymás után ugyanabban a pozícióban. Azért, remélem, amire kell, beáll úgy, hogy majd minden simán mehessen!:)
Ma, mint már írtam, savanyúságoztam, Kriszta szakszerű asszisztálása közepette.:o;) Én ízesítettem a dolgokat, Kriszta pedig kóstolgatta, és örvendezve-nevetve mondogatta, hogy nyám-nyám. Még úgy is szokta, hogy mino, azaz finom a tápoka. :)
Délután, valamit tettem-vettem a kamrában, és megláttam a zsírt.:p Nosza, megjött a kedvem egy kis zsíroskenyérhez, hagymával.:-$ Ezeréve nem ettem ilyesmit! Krisztát is invitáltam (Anit is, aki közben kijött hozzánk, de túl "póriasnak";) találta az eledelt a maga idpmaihoz:p), jött is szívesen. Ő úgy ette, hoyg először felfalta az összes hagymadarabkát, amit elejébe tettem, aztán meg vette a kenyérfalatokat is...:d:d:d Csak csodálkoztam, hogy hogyan bírja úgy enni, remélem, éjszaka nem fog fájni tőle a pocija!
Aztán ma még hintázni is készültünk le, de addig-addig készültünk, hogy mire elindultunk esni kezdett az eső.:p Így a be nem tervezett B-terv lépett életbe;), azaz cipő helyett gumicsizma került a kisasszony lábára, anorák helyett meg vízhatlan dzseki, a felszerelést pedig még megtoldottuk Aninak az ernyőjével és indulhatott a pocsolyászás.:):):) Az ernyőt, igaz, inkább magamnak vittem, de az "ada baba enő"-nek nem lehetett ellenállni:) még akkor sem, ha az ernyő nagyobb volt, mint Kriszta.:):p
Erről kép is készült, de aztán, majd, valamikor, ide is felkerül...
(Közben mondogattam neki, hogy pocsolyába csak akkor szabad lépnünk, amikor csizma van a lábunkon, pelenkázáskor, lefekvés előtt, elméletben még tudta ezt a kisasszony, de kíváncsi vagyok, mennyire alkalmazza majd a gyakorlatban, amikor már szép idő lesz, de egy-egy nagyobb pocsolya még nem lesz teljesen kiszáradva.:p)
Szóval, így telt a mai napunk, még megspékeltük 2x kakival (ez mostanában nagy szó nálunk, ezért említésre méltó:-$), 2x bilibe pisikálással, egy kis Anival játszással, Ani dolgozatának írásával, Istvánnal beszélgetéssel (telefonon), és itt vagyunk a végén. Kriszta megitta a kitöltött tejet mind és szó nélkül már 9 előtt elaludt. Most meg már nekem is nyugovóra kellene térni.:)
Múltkori tortaevés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ütő Titta Viloja
2007.10.05. 08:20módosítva: 2007.10.05. 11:41
A Sütőt általában mi mondjuk ki, ő pedig hozzáteszi a két keresztnevet, de miután ez így szépen lejár, már halljuk is, hogy mondja Ütő, Ütő.:) A Kriszta, az mindig is Titta volt, és a Violát is Vilojaként kezdte, de ha szépen szótagolva mondatjuk vele, akkor helyesen is ki tudja mondani, de az egybemondáskor ismét Viloja lesz. :):):)
Valaki mondta, hogy a gyereke nagyon korán kezdett beszélni, emiatt pedig nem ejtette tisztán, helyesen a szavakat, és amiket így tanult meg, azokat következetesen ugyanúgy mondja, már több, mint egy év után is. Ettől én is tartottam, de szerencsére kicsi Krisztám máris rácáfolt és megnyugtatott, hogy ahogyan megérik rá, máris helyesebben, vagy egészen tisztán ejti a szavakat. Így lett a ládó-ból lába és lápa, a pápü-ből paput és a löllőből szőlő. Persze, a megszokás nagy úr:p, és hiába tudja mondani szépen, hogy cipő, (talán kényelemből?) néha még mindig picü-t mond.
Vannak új szavai. Tegnap itt volt Édesapám, és ő mindig buzdítja Krisztát, hogy húzza meg a bajszát.;):) Kriszta teszi is híven;), majd apjának így "adta le": Nanni Tata, huza, BASZUZA. (Jancsi Tata, húzza, bajusza) István kérdőn nézett rám, mert ebből csak a Nanni Tatát értette, de akkorát nevetett, amikor lefordítottam neki!:d:d:d
ENDEGGE: azt jelenti engedd el! (Ennek az a története, hogy fürdés közben elvette az egyik sampont. Mondtam neki, hogy engedje el, megtette az pedig nagyot csobbant.:) Azóta mindennel előszeretettel játssza a vízben:).)
TESZISZÉÉÉ: Bár tegnapelőtt voltunk a játszóházban, ma ébredés után még mindig emlegette: ladda, ugibugi, Addi baba, és ahogy ezt kimondta, eszébe jutott, hogy Andi kiáltott segítségért; máris elkiáltotta magát: tesziszééééé!:):):)
Ugyancsak a játszóházban énekeltük az Erdő szélén házikó című gyerekdalt, amit ő lelkesen mutogat (ahogy tud:p), de a végén, amikor a nyuszi bekopog az ajtón, az neki olyan érdekes, hogy mindig nevetve utánozza: KOPO, KOPO. És mellé kopogtat.:)
És ebben a pillanatban mondta ki: PILOTA. Hiszen tudjátok, Én nem vagyok repülős pilóta...;):)
Sajnos, továbbra is maradok a meglévő képeknél, jöjjön még mindig egy olyan, amit Meli készített, amikor itt jártak:
Ááá, a reggel kifelejtettem egy nagyon értékes szót, ami legalább ugyanakkora fontossággal bír Kriszta számára, mint az UBUKA: és ez nem más, mint a TÁPOKA:). Na, ki sem lehet, találni, hoyg mi az, ugye?;) Hát persze, hogy a káposzta, amit ha a kisasszony meglát az asztalon (mármint lereszelt, esetleg üvegben eltett, savanyított formáját:p), ugyanúgy reagál rá, mint az uborkára: vége az evésnek, attól kezdve már csak a savanyúság kell neki. :p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tegnap...
2007.10.04. 11:27
Kissé fáradtabb volt a leányzó, mert fél 7-es kelése miatt korábban elaludt délben, és bár jót aludt, ebben az esetben késeinek bizonyult a fél 6-tól 7-ig való időpont. De mondjuk ez inkább csak a hazaútkor mutatkozott meg, amikor a megállóig sem volt hajlandó elgyalogolni az utat, állandóan elém állt: ölöbe, ölöbe.
Az ottlét hasonlóan zajlott a hétfőihez azzal a különbséggel, hogy Kriszta most már jobban bekapcsolódott a közös tevékenységekbe. Ezúttal nem ő volt a legkisebb, bár a 11 hónapos Balázs még teljesen egyedül játszott, illetve az apukájával!:)
Most már Kriszta előre kiáltotta, hogy ugibugi, amikor körbeálltunk, és ha kellett, ha nem, ugrott-forgott, de utánozta a repülőt, katonáskodott, amikor ez volt soron, vagy éppen lengette a karjait, ha fújta a szél a fákat vagy sikataka-húúúúú-zott, ha jött a vonat!:):):)
Amit a hétfői nappal kapcsolatban elfelejtettem megemlíteni, az az, hogy közös uzsonnázás is van, általában mindenki visz magával valami rágcsálnivalót az óvodában pedig (cukor nélküli) teát főznek a gyerekeknek. Mindezeket kipakoljuk az asztalra és mindenki kiszolgálja magát.
Nos, tegnap, miután megérkeztünk, egy-két kör után Kriszta szépen odasomfordált az (akkor még üres;)) asztalhoz, két kezével belekapaszkodott és úgy nézte, nézte.:p Kérdésemre, hogy mit keres ott azt válaszolta, hogy: teát.:o :d:d:d Már várta az uzsonnát, és tudta, hogy az is lesz!:) Amikor valóban eljött az ideje, szépen leült egy székbe és ropogtatta mikor a kekszet, ropit, mikor meg az almát. És a teát - persze, a segítségemmel - de szépen, pohárból itta.:)
A labdás medence ezúttal, ha mondhatom, még nagyobb sikert aratott, most már szándékosan vetődött bele (mert ugrani még nem tudott), és fúrta be magát a labdák közé. Amikor a nagyobbak, elmerülve a labdák között viccesen segítségért kiáltottak, Kriszta is lelkesen utánozta őket: tesziszé!!!, tesziszéééé!!!:d:d:d
Különben néhány napja szépen ejti az sz hangot, a szőlő is szőlő már és nem löllő, mint eddig. :)
Hazafelé, már írtam, nagyon elfáradt, István kijött elénk a megállóba, hogy hazavigye, mert ha nekem kellett volna, ottmaradok valahol az úton, az biztos.:p
(Ez a buszozás szándékos részemről, nem kell sokat gyalogolni, de mégis az a kis séta mindkettőnknek jót tesz, ezért nem akartam, hogy István vigyen-hozzon.)
Az eredménye is meglett a napnak-sétának, vacsora (jóízűen megevett tojás kenyérrel, majd 2 szelet narancs), pelus- és ruhacsere után Kriszta úgy elaludt, mint akit fejbevertek. :) Fél 12-kor kért vizet, majd a tejcipapáját (este egy kortyot sem ivott) de utána reggelig egy szó sem volt. Akkor is, a tej után még jó két órát aludt, fél 9-ig. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kedden...
2007.10.04. 10:23
Igaz, 9 is elmúlt, mire megérkezett, addig volt idő a szokásos nyugis Krisztás napindításra, amikor ketten leülünk a fotelbe és Kriszta "mesél".:) Aztán bilizünk, majd peluscsere és öltözködés után elkezdi szokásos tevékenységét, az építést. Vagy talán a formabedobást.:)
Anyu érkezése után tízóraiztunk, majd sétálni indultunk fel a házhoz. Kíváncsian vártam, hogy mit látok majd, mert a múltkor vásárolt csempe már felkerült a falra, de fugázás nélkül Anyunak nem igazán tetszett és eléggé el volt keseredve. Hiába biztattam, hogy jó lesz, nem hitt nekem.:p Pedig jó lett. És most már ő is elégedett a választásával. Mondta is, hogy nagy kő esett le a szívéről:). Miközben mi nézelődtünk és méricskéltünk, újabb terveket szőttünk, Kriszta körbe-körbe futkározta az üres szobákat, hol egy rossz seprűt, hol valami gipszkarton maradékot, hol egy huzaldarabot húzogatva-hozva maga után. Persze, seprű ide vagy oda, azért a ruháival is fel kellett néhányszor törölnie a földet;), de ehh, kimosta a gép!:p:)
Aznap ismét jól evett Kriszta ebédre nagyon ízlett neki a "lakkavele", azaz a laskaleves.:) Délután is jól evett a gulyásból, sőt, utána még néhány falat zakuszkáskenyeret, joghurtot és almát is evett Anival. :) Csak néztünk, hogy meddig bírja még. :p De úgy örültem, hogy végre nem kell könyörögni neki az evéshez!:)
Ezenkívül más nem nagyon történt. Valahogy elsiklottam afölött, hogy a 28 hetet is betöltöttük már, képet sem csináltam, pedig páros heteken szoktam, de majd legközelebb. Nem is írok semmit részletesen, mert a múlt heti bejegyzést csak fokozni tudnám, még rosszabbakat írhatnék az állapotomról, legalábbis néhány testrészem jelenlegi helyzetéről. :(:-$
Az azért még hozzátartozik, hogy éppen a sok összegyűlt dolog miatt pontosan aznap kissé bepánikoltam, hogy mi van, ha hamarabb elindul a babó, még semmi sincs készen a fogadására (hiszen még 3 hónap van hátra), de ha mégis, mégis... akkor mi lesz?! Nos, azóta megnyugodtam kissé, hisz nem állunk annyira vészesen, sok mindenünk (szinte mindenünk) már megvan vagy megmaradt, így bármikor is érkezne, végülis nem érne túl nagy meglepetésként.
persze, remélem, a doki megnyugtat majd 15-én és eloszlatja a félelmeimet egy elég hosszú méhnyak és zárt méhszáj tapasztalásával. :)
Keddre meglettek az eredményeim is (illetve, volt, ami már pénteken megvolt, de István csak kedden vette ki): a vizelet negatív, hál'istennek, a véreredmények meg pontosan nem tudom, azt majd az orvos mondja meg. A legtöbb érték a normális intervallumban van, de vannak magasabbak illetve alacsonyabbak is, ezek viszont nem tudom, hogy csak a terhesség miatt vagy az elváltozások tényleg jelentenek is valami fontosat. A cukrom, mindenesetre jó, 70-es, azaz a minimális határ éppen, mert 70 és 115 között lenne normális. :)
Gyurmázás közben ...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Október 1-je
2007.10.03. 15:37módosítva: 2007.10.07. 21:22
Azért október elseje: VOLT.:) Akkor lett kicsi Krisztánk másfél éves nagylány;):). Már megérte élete második őszét, ami a két tavasz, két nyár és egy tél után olyan gyorsan eljött, hogy észre sem vettük, csak egyszerűen itt volt.:p Hogy mit jelent nála ez a másfél év, most nem részletezem, hiszen minden második-harmadik írásom úgyis arról szól, hogy már mi mindent csinál, mond, tud stb. Akik olvasnak, tudják ezt.:) Ezúton meg is szeretném köszönni mindenkinek, aki megemlékezett a napról és felköszöntötte ezalkalomból.:)
Kissé rendhagyó módon "ünnepeltük" ezt a napot, tulajdonképpen nem is volt ünneplés, csak a véletlen műve, hogy éppen erre a napra esett:): elmentünk Krisztával játszóházba.:)
Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne, ha már ovi előtt szokná egy kicsit a közösséget, de nem tudtam, hogy ez a játszóház még működik-e, illetve, hogy nem vagyunk-e túl kicsik még hozzá. Végül megnyugtattak, hogy éppen a kicsiknek "találták ki" és a mai kicsik a holnap nagyjai. ;):) És bár - legalábbis hétfőn - Kriszta volt a legkisebb a gyerekek közt, büszke voltam rá, hogy milyen ügyesen alkalmazkodott már első alkalommal is. :)
Természetesen, óriási volt a különbség közte és a kétévesek között, a két és fél évesekről nem is beszélve! Kriszta azonban, ahogy meglátta a játékokat rájuk vetette magát, és érdekes módon - bár ilyen is adódótt - de nem mindig az kellett neki, amivel/amin más is játszott.
A teljes időt négy foglalkozástípusra osztotta az óvónő, az első, amíg mindenki megérkezett, a szabadon választott tevékenység volt, amikor lehetett labdázni, ugrándozni, hintázni, hintamotorozni (fogalmam sincs, hogy ez mi volt:-$) kugligolyózni, bordás falra mászni stb. Utána átvonultunk egy másik terembe, ahol a földre terített meseszőnyegeken különféle dolgokkal építőzni lehetett, illetve előkerültek más játékok is. (Ezek olyasmik voltak, hogy pl. az egyik úgy nézett ki, mint egy kis táska, fogantyúval, de volt rajta millióegy gomb, forgatható akármi, pörgethető mittudoménmi, szóval, valahoyg így tudnám leírni, de tény, hoyg Krisztát nagyon lefoglalták.)
A harmadik tevékenység a mondókázás-éneklés volt. Nos, talán itt mutatkozott meg leginkább a többiek korbeli fölénye. Vagy talán csak az, hogy már többször voltak, ismerték a menetet és a mondókákat? Ez is meglehet, de szerintem minden együttesen. Sok mondókát, dalocskát én is ismertem, volt, amit "tanultunk" is Krisztával, így olyankor ő is bekapcsolódott.:) Amior Dombon törtük a diót, annyira élvezte a "csüccs-öt", hangosan nevetett, és állandóan, újra meg újra kérte "ádiót":).
A negyedik foglalkozás a labdaszobában zajlott, ahol sejtelmes fények (változó színű fényszálak, tükörgömb, boborékoló színes víz és nem utolsó sorban élénk színű falak és berendezés) közepette a manók egy hatalmas labdaágyba ugrálhattak illetve csúszdázhattak vagy aki relaxálni;) kívánt, az (azokban a pihepuha, belőle felülni nem tudós) fotelekben tehette.:)
Na, amikor innen ki kellett jönni, akkor törött el néhány pillanatra a mécses;) Krisztánál, de szerencsére a lépcső gondolata, no meg a 3 és fél hetes tesó-kisbaba jelenléte hamar feledtette vele a szobát.:)
Szerintem nagyon tartalmas majdnem két órát töltöttünk ott, ahol a gyerekek valóban azért vannak ott, hogy kitombolhassák magukat és teljesen más tevékenységekben vegyenek részt, mint otthon. És talán az sem utolsóként említendő, hogy a közösségbe való illeszkedés szabályait mindenféle kényszer, tudatos tanulás nélkül sajátítják el.:)
Ha bírom még magam, ma is megyünk. :):-$ Képeket is csináltam, de pillanatnyilag a gépremásoló program is szabadságon van, úgyhogy ezt majd még pótolnom kell! :):p:)
...................
Okt. 7-e van ma, és most sikerült csak a képfeltöltés a gépre. Ez is nagy nehezen, mert a Pinnacle 10-es változata sokkal komplexebb és nem megy minden rajta. Na, de majd rendbeteszi István. :) Az a lényeg, hogy most már itt van a kép a játszóházból. Illetve az egyik kép, bár nehezen választottam közülük.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ördög
2007.10.03. 09:58
Na, mindegy, nem szaporítom tovább a szót, de muszáj volt egy kicsit "kidühöngenem" magamat!
Igyekszem pótolni az elmúlt napokat. Történt egy s más!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap
2007.10.01. 08:20módosítva: 2007.10.01. 10:31
Még reggel odatettem főni a kuktába a tyúkot, amit Anyu adott szombaton, aztán István kérésére meggyúrtam az estére tervezett pizzatésztát is. Csak épp elkészült a pizza, mire indultunk volna a mérkőzésre. Ettünk, készülődtünk és mentünk is. Kinézve az ablakon nem volt túl sok kedvem hozzá, de nem esett az eső, és hideg sem volt, csak olyan párás-ködös szürkeség, ezért gondoltam, hoyg mégiscsak levegőn leszünk legalább, nem bent a házban.
Mire lejárt a meccs, már többször ki-kisütött a nap is, de azért túl nagy ereje nem volt. Kriszta élvezte az ottlétet, nagyon figyelte (és persze, kommentálta :d:p) mi történik a pályán, rengeteg góóóóó-t megelőlegezett a két csapatnak;):), amiből szerencsére;) csak az egyiknek sikerült megvalósítani 5-öt.:)
Vásárhelyre érve ajánlottam fel Istvánnak, hogy menjünk ki az állatkertbe, hisz ki tudja, lesz-e még alkalmunk jóidőt kifogni, és most már Kriszta is biztos teljes gőzzel élvezné a látogatást!:) Így is volt. A napocska Feléből utánunk jött, így a kabátokat szerencsére a karomon hordtam végig, a sapka is csak akkor volt Kriszta fején, amikor az erdős, kissé hűvös részeken sétáltunk.:)
Megcsodálta a "mammot" - majmokat és a "lolát"- oroszlánokat, de volt öröm, amikor a "tikó-lót" - csikó-ló:) láttuk közelről és szinte mindegyiket megetettük poppival (popcorn). (Itt, sajnos, még nem találták ki azt, hogy az állatok etetéséhez külön eledelt áruljanak, pedig az úgy lenne normális, így ki-ki azzal eteti - mert ilyenek az emberek - amit éppen magával vitt, vagy vett az úton.) Az egyik póni kint sétált a járdán, és nagy öröm volt a gyerekeknek közvetlen közelről simogatni. A "szönéne":o - sörénye (mert már ezt is tudja, hogy az nem haj, hanem sörény;)) az nagyon izgató volt Kriszta számára, állandóan csak fogta és simogatta, persze, István ölének biztonságából. Volt állat, ami nem csigázta fel a fantáziáját, mint pl. a nagymacskák közül a kisebb termetűek (leopárd, párduc, puma), de a róka, hiszen az Vuk volt;), a nyuszik, a baromfiudvarban a libák, majd a két lábon ágaskodó medvék (érteleszerűen: Balu), a tigris - Kí Káá vagy Kíkoka (Csíkoska:)), a kecskék és a teknősbékák kitűntető figyelemben részesültek. Az óriáskígyókat fel sem ismerte, azt mondta először rájuk, hogy béka, majd halakka, csak amikor megneveztem neki, akkor hajtogatta, hogy gigó, gigó. Az élő szamár (mert ilyet eddig csak könyvben látott) sem volt érdekes, de valami hatalmas tehénféle aklánál, ami legalább 3x akkora volt a normálisnál és az alakja is furcsább volt, már több időt töltöttünk miközben Kriszta tenén-ezett hosszan.
A visszaúton ismét meglestük az oroszlánokat és a kinti majmokat. A benti "macskák", mielőtt odaérkeztünk volna, éppen eleresztették egy kicsit a hangjukat, így Kriszta azt is meghallhatta, utána, még itthon is, tátotta a száját és "utánozta" a bömbölést.:):):)
Képeket most nem készítettünk, mivel nem gondoltuk, hogy ide is eljutunk, de a tavasziakból remélem, sikerül találni.:)
Hát, nem nagy a választék:(. Azért ez a medvés összeállítás mégiscsak megvan!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Ada baba tejci papa"
2007.09.30. 19:21
A nemalvásnak megvolt az eredménye, elaludt 6 után az autóban, amikor hazaindultunk Sárpatakról. Negyed 8 felé, gondoltam, felébresztem, mert ha nem, mikor lesz itt éjszakai alvás? Háááát, nem ment. Peluscsere és pizsmafelvevés után hamar megette a délelőtti lekváros joghurt-maradékot (örvendtem ennek, mint vak ló a fél szemének:-$), tejet nem akart inni, de nyomban vissza is aludt.:)
István is lefeküdt, én viszont nem voltam még álmos este fél 8-kor. Leültem és a naplónkat olvasgattam az első bejegyzésektől kezdve. Nem mindent, csak úgy átfutottam a nagyját.:) Egyszercsak, minden bevezetés (sírás, nyöszörgés) nélkül, tiszta hangon, megszólalt Kriszta: "- Tejci papa, ada baba tejci papa!" Úgy meglepődtem, hogy azt sem tudtam, hogyan rohanjak minél hamarabb a konyhába tejet melegíteni neki. Úgy látszik, mégiscsak megéhezett! Ekkor már 11 felé járt az idő. Evés közben (csak kb. 1 dl-t ivott meg) kissé magához tért, mert állandóan egy szót ismételgetett: "vállála, vállála":o. Gondoltam, valamilyen újabb Kriszta-szó, aminek hiába keresem értelmét. De mondom, állandóan csak ismételte és végül mutogatott is felfele, azaz felém.:o És ekkor esett le: amikor azt szeretném, hogy elcsendesedjen, és megtörténjen az átmenet a pörgés és az alvás között, felveszem, fejét a vállamra hajtja, és így maradunk 1-2 percig. Szoktam is mondani neki: gyere, bújj ide Anyuci "vállára". Innen maradt meg neki a szó, és nagyon furcsa, hogy ő éppen alvás közben, éjfél előtt kezdte először mondani ezt!:):p Néhány másodpercig a vállamra vettem és utána csendben, gond nélkül elaludt.:)
A korai elalvás ellenére, az éjszaka nagyon jó volt. Keltem hozzá még egyszer valamikor, és fél 5-kor ismét vittem egy kis tejet, de utána szó nélkül aludt 8-ig. Akkor is olyan derűsen, jókedvűen ébredt, hogy jónéhány percig én sem mentem még be hozzá. :)
(Azt hittem, le tudom írni a mai napunkat is, de annyira fáj a derekam és keményedik a hasam, hogy most jobbnak látom eltenni magam holnapra, mégha ilyen korán is van. Jó éjt mindenkinek! :) )
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
István
2007.09.28. 20:54módosítva: 2007.09.28. 21:01
Egy kis történeti áttekintés sem árt...
Amikor megismerkedtünk, futólagosan érintettük a "gyerek-témát", leszögeztük, hogy MAJD mindketten akarunk gyereket. De nem tudhattuk, hogy valóban egymáséi leszünk! Amikor összeházasodtunk, a gyerek-téma még mindig a MAJD-kategóriába tartozott, hisz fiatalok is voltunk, én meg csak akkor végeztem a 2. évet az egyetemen, hátravolt még kettő. Persze, "titokban" már nagyon vágytam egy babára, de józan ésszel tudtam, hogy még nem vállalhatjuk fel. Aztán lejárt a két év, és méginkább éreztem, hogy most már kell valami "más" is az életünkbe, de István általában úgy beszélt róla, mint egy szükséges, de még mindig nagyon távoli dologról. Őszintén: megijedtem. Talán nem is akar gyereket?:o
Én feltétlenül állást akartam keresni, hogy majd gyermeknevelési szabadságot és alatta pénzt is kaphassak, ehhez pedig amúgyis minimum 10 hónapos társadalombiztosítási hozzájárulás szükséges, tehát nem akartam húzni az időt. Így kerültem a Mobilishez, elfogadván az irodai munkakört annak ellenére, hogy az addig tanultakhoz ennek semmi köze sem volt.
És aztán lassan István is kezdett felengedni, sokszor ő kezdeményezte a gyerekvállalásról a beszélgetést. (Köztudott, hogy ő mindig mindennel ki szereti várni a vásárt a napjáig!:p) Később kaptam egy másik állásajánlatot, sokkal kecsegtetőbbet, de mi már el is kezdtük akkor a babaprojektet, és úgy döntöttünk, hogy inkább maradok és babázunk, aztán jó állást majd kaphatok még... És egy pillanatig sem bántam meg ezt a döntést.:)
A pocakosság idején ismét furcsán viselkedett a drága férjem. Az első 4 hónapban nem igazán törődött a gondolattal, talán azért is, mert ő semmi jelét nem észlelte, csak a rosszulléteimet. Aztán ahogy megmozdult, mindinkább közelebb került a babóhoz, mire pedig megszületett már kész szerelmes volt a lányába és talán nehezebben győzte kivárni a szülést, mint én.:)
És akkor meglett a kis Krisztánk.:)
Itt még furcsák a kórházi viszonyok, a hozzátartozók, még az apuka sem jöhet be a szülészetre, nem vehet részt a szülésnél - max lefizetéssel:-@, stb. úgyhogy az István tulajdonképpeni kapcsolata Krisztával akkor kezdődött el, amikor hazamentünk a kórházból. Először kissé félve, nagyon koncentrálva, de pillanatok alatt mégis magabiztosan vette ölbe a kis csomagot és gyönyörködött benne. Viszont nem merte rendezgetni. Ő nem cserélt neki pelust, segédkezett, de nem fürdette, nem öltöztette. Amikor már áttértünk a tápszerre, akkor simán elkészítette azt és etetgette, hasra fektetve sokszor elaltatta. Éjszaka én keltem hozzá, de hétvégén, amikor nem dolgozott és nem is zenélt, ő kelt fel megetetni őt.
Több hét, talán hónap is eltelt, mire először pelust cserélt rajta, azt hiszem, kb. egyéves volt Kriszta, amikor együtt fürödve meg is fürösztötte. Sokszor a szemére is vetettem ezeket a dolgokat:-$, főleg olyankor, amikor már nagyon fáradt voltam egy-egy sokatkelős időszak után.
De olyan jó érzéke volt/van az ilyen dolgok menedzseléséhez, hogy amikor én úgy éreztem betelt a pohár, az utolsó csepp előtt mégis meglepett valamely tettével:p, és a haragom rögtön örömbe váltott, és éreztem: igen, valahogy így képzelem, és ő ezt tudja is.
Semmit sem vethetek a szemére. Amikor itthon van, tényleg sok időt tölt Krisztával, játszanak együtt, zenélnek, szerelnek együtt és öröm rájuk nézni, hoyg milyen jól kijönnek egymással. Ért a gyerekek nyelvén. Amikor kirándulni voltunk Zoliékkal, István sokkal jobban tudott Andreával is játszani, mint Zoli, ő egyszerűen nem tudta, mit kezdhet a picivel. És ekkor döbbentem rá arra is, hogy István - csak pl. Zolihoz viszonyítva - sokkal, de sokkal inkább kiveszi a részét a gyereknevelésből, a Kriszta körüli teendőkből, mint más férfiak.
Mert most már öltözteti, eteti, mosdatja, fürdeti, ha kell, vigasztalja, amikor szükség van rá, és bizony, néha elfog az irigység, amikor látom, hogy nélkülem is milyen jól boldogulnak. De ez csak pillanatnyi "elsárgulás";):p, hiszen tudom, hogy nemsokára nagy hasznát veszem ennek, sőt, nagyon is igénybe fogok venni minden lehető segítséget részéről.
És azt is tudom, hogy jól választottam, amikor őt választottam:), mert bár lassabban "érik meg" egy-egy feladatra, mindig számíthatok a segítségére, amikor szükség van rá, legyen az gyereknevelés, háztartás, bármi. És ott van mellettem lelki támaszként is, mert bizony nélküle sok nehéz időszak még nehezebb lett volna, vagy talán nem is tudtam volna túljutni rajtuk.
Mindent egybevetve, érzem, hogy "...ezt a férfiút, kinek én most (...) kezén vagyok: SZERETEM."
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Lejártuk a lábunkat!:p
2007.09.28. 19:05módosítva: 2007.09.29. 07:32
Kriszta is érezte, hogy mennünk kell, ő is felébredt magától.
Nem kellemes helyre indultunk, ugyanis a labor volt a célpont, ahol tőlem vért vettek és vizeletet adtam le. De szerencsére 5 perc alatt végeztem, ahogy bementem, már hívtak is be, sőt, még fizetnem se kellett! (Ma már ez a meglepő nálunk, nem a fordítottja!:p)
Aztán Krisztával maxi-taxival készültünk haza, de gondoltam, benézünk egypár üzletbe, hátha találok magamnak valami őszi cipőt. No, így mentünk el a két Luxorba (nem hosszú séta, de jó sok lépcső le is, fel is), onnan a Ianaba, ahol Kriszta is gazdagodott és kis pulcsival, majd a megálló felé tartottunk. Útközben futottunk össze Jánossal, a Mela férjével, felhívtam Melát, akivel már több hónapja nem találkoztunk, és megegyeztünk, hogy meglátogatjuk őket. Egy szédült csiga tempójával vetekedve felmentünk a Bolyain, ahol Kriszta már fáradtnak mutakozott, s bár vittem ölben egy darabon, mégiscsak átgyalogoltunk a Hosszú utcáig. Még megálltunk egy kis ajándékot venni (leporello könyvecske sokféle élethű virággal) - persze, Kriszta is kapott egyet, majd egy jó órácskát Melániáéknál töltöttünk. Anitát közben elvitte a tatája, de Kriszta jól elvolt az először látott játékokkal, így mi szinte zavartalanul tudtunk kicsit beszélgetni. Érdekes volt látni, ahogy az egy napon, két és fél óra különbséggel született lánykák mennyire különbözőek mindenféle szempontból. De Anita is ügyesen mondikál már!:) Kriszta tisztán ejti az Anitát, Melániát pedig Lámiának szólította!:o:d
Aztán - szerencsénkre - felhívtam Istvánt, hogy nem végez-e hamarabb véletlenül, ésbár ő nem tudott eljönni a munkából, az egyik kollégája, aki éppen útban volt Szentgyörgy felé, felvett minket és szinte hazáig szállított. Ez nagyon jól jött, mert már az én lábaimat is elkopottnak éreztem, hát még aztán Kriszta! Alighogy hazaértünk, evett egy kis gyümölcsös joghurtot, tiszta pelust kapott, letettem az ágyba, és egyhuzamban húzta a csendest majdnem fél 5-ig. Több, mint 3 és fél órát aludt. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Zajlik az élet!
2007.09.26. 17:54módosítva: 2007.09.26. 19:36
1. Szóval, amíg el nem felejtem, új szavak:
-kökömö - köszönöm;
-ia vagy néha szia - ez érthető;
-peesze - persze, amit előszeretettel használ, és megennivaló, amilyen kis okosnak tűnik, amikor mondja;
-mikikakkó - ez lenne a Micimackó:-$
-máátáá - mártás (amit tegnap olyan jóízűen evett, mint ahogy már régóta nem)
-dokko néni - doktor néni
-kalá - kanál
2. Mije vagy te ... ?
- mamának: lilla - csillagja;
- Aninak: kike - kincse
- Apunak: boa-a v. boga-a - bogara
- Anyucikának: dágá - drágája :)
3. Majdnem egészében elmondott mondóka:
- Tapi, tapi mámána (Tapsi, tapsi mámának,)
Pio ... Tittána! (Piros csizma Krisztának!)
4. Legújabban - néhány napja - így szólít minket:
- Apuka-Ihhá, apuka-István :)
- Anucika-Edit (néha mégis Adit:p)
5. Ez a legújabb lépcső: sok szónál kimondja az utolsó hangot is, mint pl. az Edit-ben a t-t, de mondja a következőket is: doboT-doboz, igeeeN, papuT-papucs, ugaT, stb. :-$
6. Mai felszólítás kétszer is: - Anucikaaaa, bilibe, hama, hama! :o:):):)
Eredmény: először semmi sehová:p, másodszor a kaki már a pelusben volt. :o De azért úgy megdicsértem a kicsi ügyes lányomat!!!!:)
7. És utoljára, de nem utolsó sorban, mondhatom, hogy elkezdődött minálunk egy újabb korszak, a zezuza-korszak. (ceruza) Tegnap egy grafitceruzával "rajzolgatott", miközben felfedezte, hogy az nemcsak a papírra ír:p, hanem történetesen az ajtófélfára is. :o:p Ma pedig nagy naivan zsírkrétát és papírt adtam a kezébe ahhoz, hogy néhány perc után mehessek terepszemlére: a fal, a parketta, a traktorja és a játékdobozok, de még az építőkockák tárolójaként használt műanyag tál alja is Kriszta keze nyomát viselte: piros zsírkrétával pingálta a szignót!;):p
Mivel mindezekhez kapcsolódó képem nincs, most egy Ani által készített tegnapi frizura álljon itt:):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A 27 hetet is betöltöttem
2007.09.26. 08:53módosítva: 2007.09.27. 07:37
Igaz, elmúlnak a rossz érzések a kismanó első adandó mozdulatára, amikor már rá figyelsz, amikor lesed, hogy mikor nyomja ki itt-ott ismét valamijét, amikor beszélni kezdesz hozzá vagy énekelsz neki, vagy ha a mindennapi élet elvonja a figyelmedet róluk. És ez így van jól. Így természetes.
Így van ez most nálam is, már kezdenek előjönni a nemszeretem-dolgok, jóval korábban, mint anno Krisztával, de az, hogy most már itt van Kriszta, sokat segít abban, hogy ne figyeljek fel minden kis apróságra.
Sokat segít a feltöltődésben a kismamatorna is, ahol nem feltétlenül az a lényeg, hogy megmozgatod magad (de persze, az is), hanem inkább az, hogy együtt vagy 10-20-30 ugyanolyan állapotú kismamával, ismerősökkel találkozol, és megoszthatod velük gond-bajaidat, örömödet.:)
Csak ne lenne olyan nehéz "összehozni" egy-egy ilyen kiruccanást: István itthon legyen, hogy vigyázhasson Krisztára, magamban pedig elegendő energiát érezzek hozzá. Ja, és nem utolsó sorban, ne felejtsem el az időpontot!:-$:-$:p:p
Kép is lesz, de kissé később. És meglepi lesz!;):)
............................................................................................
Szóval, itt a meglepi:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gyurmaparti
2007.09.25. 10:20módosítva: 2007.09.25. 11:51
Addig itt a nagyon figyelős-koncentrálós-beleélős fotó az először gyurmázó kicsi bogárról! :)
Vannak dolgok, események, amik nem bírnak halasztást, mert ha később írnék róluk, már nem lenne ugyanolyan érdekes. Ilyen volt a Meliék látogatása.:) De eközben az utóbbi napokban is állandóan történt velünk valami, de sokszor el is felejtem megemlíteni, vagy már nem is tudom beleszőni a gondolatmenetbe, írásba.
A gyurmázás is pénteken történt, miután csütörtök este az éppen megnyílt Auchanban vettem két adagot is egyszerre. :) istván le akart beszélni róla, és a dobozon is csak 3 éven felülieknek ajánlják, valóban, de már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud vele művelni a kisasszony! István attól félt, hogy meg találja enni és bajt okoz, de szerencsére, kinőni látszik a "nagyobbik lányom" - hű, de furcsa leírni:o - abból a korszakból, hogy első dolga a szájjal való felderítés lenne.::) Persze, próbálta megkóstolni, hisz olyan szép piros volt az a pötty az ujján, de jóval később, amikor már unni kezdte a foglalkozást.
Nem rendelkezek én valami iszonyatos kézügyességgel, csak éppen, hogy meg tudtam csinálni mindent az iskolában is, amikor kézimunkaóránk volt, de azért el tudok készíteni ezt-azt, még gyurmából is.:p Most éppen egy fát találtam ki, aminek én sodortam a törzsét és az ágait, Kriszta pedig hatalmas hozzáértéssel - mintegy megérzésből - csipkedni kezdte a zöld plasztillint fűnek és leveleknek. Miután megmutattam, mit csináljon a darabkákkal, ügyesen nyomkodta őket hozzá az ágakhoz, illetve a fa törzse alá. (Az már mellékes, hogy egy idő után a "fűcsomók" nem egymás mellé, hanem egymásra kerültek;):p, a szándék a fontos, főleg egy ilyenkorú kisgyereknél.:)) Majd az "almákat" is ő tépkedte-tapasztotta, a képen azt hiszem, éppen ezzel foglalatoskodik.:)
Aztán kis gömböket sodortam a kékből és szőlőfürtöt gyártottunk. Kriszta rögtön ujjongott: löllő, löllő, de ugyanilyen rögtön szét is verte a művemet!:p:d:s fel kellett fedeznie: szétszedte a bogyókat, szétnyomogatta, ismét összeillesztette, és ellentmondást nem tűrően kijelentette: tojá. Igaz, hogy kék tojást még nem láttam, de ha Kriszta mondta, hogy az az, akkor biztos úgy is volt! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Visszakaptuk!
2007.09.24. 12:54
Mi januárban voltunk náluk, ugyancsak "rajtaütésszerűen" indítva a dolgot, és most nagyon örültünk, hogy visszakaptuk a látogatást. :) Az én Istvánom halászni volt Zsoltékkal, az ő Istvánja meg a szüleivel a Praktikerben sétált-vásárolgatott, míg mi beszélgettünk, nevetgéltünk, és gyönyörködtünk a lányokban.:)
A csajok... hmm ... bár közös tevékenységekben is lefoglalták egymást, azért talán inkább a párhuzamos játék volt a domináns. Hiába, még abban a korszakban vannak, amikor mindig az a legérdekesebb, ami éppen a másiknál van, és addmeguramdemostmindjárt-alapon az egyik is azzal akar játszani. :) Azért volt játékrámolás-felderítés, könyvolvasás, formabetaláltatás, labdalovaglás
Míg a lányok jól elvoltak, mi is beszélgettünk és Meli fotókat mutatott a készülő lakásukról, ahová nemsokára beköltöznek. Szóval, jól, tartalmasan telt az időnk, csak sajnos ugyanaz történt, mint általában, amikor jól telik valami: hamar lejárt.:( Észrevétlenül közeledett az este, Istvánék (a Melié) is nemsokára megérkeztek és indulniuk kellett, mert Udvarhely nem éppen egy karnyújtásnyira van Vásárhelytől!
Később kaptam aztán az sms-t, hogy szerencsésen megérkeztek, én pedig azzal a boldog tudattal, jóleső érzéssel maradtam meg, hogy egy nagyon kellemes fél délutánt töltöttünk együtt. :) Meli, Tünde, István, szeretettel várunk máskor is!!!!!!:)
A többi kép a mellékelt albumban.... :) -->
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ilyen is régen volt!
2007.09.23. 07:38
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Huncut szőke tündér
2007.09.22. 15:36
:):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szőke tündér
2007.09.22. 15:35módosítva: 2007.09.22. 15:35
:):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ebéd
2007.09.22. 10:44
Az történt ugyanis, hogy az ebédre elkészített vadasmártásból (csak simán, mert tudtam, hogy nem eszik jól) Kriszta nem volt hajlandó enni. Alvás előtt próbálkoztam, egyetlen falat sem kellett. Próbáltam felkelés után, akkor sem kellett. Nem lehet, hogy ez a leányka ne legyen éhes - morfondíroztam - hisz tízóraira falatozott utoljára! Délután van!:o Kriszta ült az asztalnál, a tányér ott volt az asztalon, én meg, azt hiszem, épp a kenyeret akartam elővenni, amikor belenyúlt az ujjával a mártásba és lenyalta az ujját. Újra megpróbálta, és ízlett neki. (Mondjuk, tudtam, hogy nem az ízével van baja.) Hamar kenyércsíkot nyomtam a kezébe és mutattam, hogyan mártogasson vele.:)
Nagyon élvezte, evett is, végül kimártogatta mind a mártást, de még véletlenül sem volt szabad hozzányúlnom vagy egy falatot odaadnom neki. Nem. Csakis egyedül akart enni. Azóta már rám is parancsol: ededü!:o:(
Szóval, ott tartunk, hogy Kriszta egyedül akar enni. Hangsúlyozom: AKAR. Mert nem mindig tud. A mártogatás jól ment, de a kanalazás még nem ennyire simaügy. A másnapi káposztástésztához a kis villáját avattuk fel, amivel sikerült néhány falatot megetetni vele, de alapjában véve csak játszott. Senkitől: sem tőlem, sem Istvántól, sem Anyutól (aki aznap itt volt) nem akarta elfogadni az ételt. Tegnap pedig csak vagy 5 kanálka leves csúszott le ebédre. Délelőtt a tojást jóízűen ette kenyérrel, majd joghurttal nyomtatta le, de az ebédelés mindig katasztrófális!:( Vacsorára sem igazán csúszott a fasírt és a süti sem, de azért mégiscsak csipegetett és a tejcsijének is megitta jó felét.
A kenyér, néha a keksz, és szerencsére a gyümölcsök (narancs, barack és tegnap mangó) általában elkélnek nála, de ez azért mégsem elég! Ami be is bizonyosodott, mert a lázas napokban (2 kerek napig) nem volt kaki, plusz, hogy még hozzájött a nem rendes evés is, hát tegnap szegénykém jól megszenvedte az ürítést. Kétszer kínlódott, de úgy, hogy - mondhatom - ordított közben, teljesen leizzadt, és utána még legalább félórát kinyúlva volt az ölemben. Már "átverni" is próbáltam, hogy a csőrösbe víz helyett levest csempésztem, de rájött a turpisságra és néhány korty után abbahagyta az ivást. Ezenkívül mustot is kapott, most már remélem, hogy ekkora problémánk, mint tegnap többé nem lesz.
Jobbanmondva azt remélem, hoyg visszatér a kis drágámnak a régi étvágya és akár "ededü" akár segítséggel, de rendesen megeszi a főtt ételt is.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Pörög a nyelve, ...
2007.09.20. 10:30módosítva: 2007.09.20. 13:28
Az utóbbi két-három hétben nagyon sok új szót tanult, illetve a régiek kiejtését tökéletesítette. Lássuk csak...
Ezelőtt:
ládo - most már lába vagy lábikó
ládo - lápa (lámpa)
mette - messze
ege - egé, egéke (egér)
picű - cipő
hácci - vijá (virág)
kokáká, vöke - vokeke (fogkefe)
Az új könyvecskék új szavakat hoztak a szókincsébe. Így tanulta meg és következetesen mutatja, mondja, használja az alábbiakat:
-az állatos könyvből: kaka (kakas, kacsa), pipika (tyúk), kike (csirke), mazá (szamár- felcserélt szótagrenddel:p), kekke (kecske, fecske), tuta (ruca), béka, liba, balam (galamb), bagoly, madáá, majom, vakka (farkas), medde (medve), ololá (oroszlán);
-a járműves könyvből: dipp (dzsip), busz, minibusz, tatto (traktor-de ezt már régen tudja), dalu (daru), kammo (kamion), teleató (teherautó);
- ezenkívül: lgokepe - nem, nem pidzsin nyelven van:p, hanem ez nála a: helikopter:):):); atta (asztal), abba (ablak), kik (szék), át (ágy), ádikó (ágyikó), ázikó (házikó); és persze, nem maradnak el továbbra sem a mesealakok: Magi (Maugli), Zátti (Sánti), Balu, aki medde, Bagiga, aki pászú (párduc), Kí Káá, aki diggi (tigris) vagy Ká, aki gigó (kígyó), illetve Háti, aki máni (azaz fáni, elefáni:):p) Néhány szövegrészlet is megragadta már, pl. lele Magi, azaz gyere, Maugli.:) És még hívogatja is az ujjával.:)
A mindennapi beszédből is sok mindent receptál és nem felejti el. Pl. ma reggel azt mondta Istvánnak: keke, Apuka - kelj fel, apuka! - pedig néhány napja már nem "ébresztette"! Tegnap a kiságyból a cumira mutatott és közölte: müszi leete - cumi leesett. Majd, amikor ő maga vágódott el: buta baba, leete.
Az éjszaka ezt a "monológot" adta elő: - Anucika... anucikaaaa... teee... ige.... bitto... :o Érthető?;) Nekem igen: Anyuka, kérek tejet. Igen, biztos kérek!:) És éjjel 2-kor megivott egy fél üveggel. (Este meg sem kóstolta:(.)
Tudja, hogy vannak kettős szervei, testrészei. Ha megpuszilom egyik kezét, nyújtja a másikat is és mondja: mászi. Vagy mutatja egyik lábát, fülét, de rögtön utána a mászi-t is.
"Elmesél" megtörtént eseteket. Amikor szombaton hintáztunk, lent maradt Anival, én feljöttem, Ani pedig a kulcsot feldobta nekem. Azaz fel akarta dobni, de az a bejárat fölötti esőelhárítóra esett. :o Bekopogtam a szomszédasszonyhoz, aki a seprűvel szépen leseperte nekünk.:-$ Kriszta ezt 3 szóból ma is előadja: Táttinéni, epű, kö. :) (Persze, tudni kell a cselekményt a megértéshez!) De ugyanígy elmeséli a mesei jelenetet, amikor Sánti beleesik a vízbe: Zátti, buta, locsi-pucsi.:)
Ugyancsak a beszédéhez kötődik, hogy ha mutatok neki valamilyen tárgyat, arról elmondja, hogy kié: apukáé, anucikáé vagy Tittáé.
Amikor épít (épí vagy épisszé), akkor általában tono (torony) a végeredmény. És valóban, most már elég sok kis kockát összeilleszt.
Alig akad olyan forma, amit a sütifalóba ne tudna beletaláltatni.
És ami az egyik legnagyobb haladás: felismeri magát a tükörben, képeken, filmjelenetekben. Valahol olvastam, hogy ha ragasztasz valamit a gyerek homlokára és tükör elé állítod, megállapítható, hogy kialakult-e az énképe vagy sem. Ha a tükröt akarja megfogni, akkor nem, de ha a saját homlokát babrálja, akkor igen. Nos, én nem ragasztottam semmit, hanem a maszatos arcával megmutattam önmagának. Nevetve kezdte törölgetni magát.:) És nem babaként említi önmagát, hanem Tittaként. :)
Ja, kimond néhány számot. Nem tudja, hogy ez tulajdonképpen micsoda, de arra lettem figyelmes, hogy ha mondtam egy, kettő, ő mindig folytatta áó.:o Azt hittem véletlen, de nem. Azóta is mondja az áó-t, illetve a hét és hat-ot. Igen, szigorúan ebben a sorrendben:p. Ezenkívül az "egy" az, amit használ is, mert ez a válasza arra, hogy hány éves. És mutatja is a hüvelykujjával.:)
Na, ez az írás sem lett valami rendszerezett, sőt hiányos is, de most már végképp rá kell szánnom magam arra, hogy ahogy valami újat, érdekeset mond vagy tesz, rögtön lejegyezzem, mert így, "gyermekkorom emlékeire" hagyatkozva mindig is lesznek hiányosságok. :-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Retrovision
2007.09.19. 10:41
Arra gondoltam ezért, épp ideje lenne hogy a szombat-vasárnapról szóljak néhány szót. :) Nem volt ki tudja, milyen különös, de mégis maradjon meg.
A szombat pl. azért emlékezetes, mert véééégre, majdnem félév után felavattuk Krisztának a hintáját.:) Na nem István szerelte fel a lakásban (mert még mindig nem talált jó megoldást rá;):p), hanem Ani kitartásának hála, lementünk és a szőnyegporoló állványra erősítettük. Így még a szép napsütést is kihasználtuk. :) Kriszta pedig odáig volt érte, ami érthető is:
Aztán este nagyot akartam:-$ és kihúztam az alvós fotelt Krisztának a szobájában, lássam, mit szól a kisasszony hozzá. Hát azt szólta;), hogy szép csendben megitta benne a tejét, majd felócsúdott, és játszhatnékja támadt.:p Hiába feküdtem mellé, nem akart aludni. A kiságyba visszatettem, de ott már nem akart megmaradni. Gondoltam, elringatom, de állandóan csak sírt, hátravetette magát és folyton azt kiabálta, hogy ada baba, a fotelre mutatva.:o:p Jó egy órát kínlódtunk az elalvással, végül mégiscsak én győztem, a másik szobában a karjaimban altattam el és a kiságyba tettem le aludni.:p:) Még ráérünk a nagyágyba szoktatással, most már úgyis van még egy kiságy a picinek!:)
Vasárnap korán keltünk, Anival gyorsan oda is tettük az ebédet, hoyg Mamának is vihessen belőle a kórházba, majd tejszínhabot vertünk és kidíszítettük a tortát, amit a keresztelőbe vittek. Később Istvánnal takarítgattunk, jó lightos napot ütöttünk nyélbe. Délután szintén lementünk hintázni Krisztával, estefelé pedig átjött Marika és Zsolt, ettünk tortát, iszogattak sört, szóval megünnepeltük az Edith-napot.:)
Csak az a baj, hogy a már ismert módon ért véget a nap: Kriszta elalvás után belázasodott.:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
26. heti fotó
2007.09.18. 20:25
Mütyürkéről pillanatnyilag sokat nem írhatok, gondolom éli a meg nem született babák gondtalan életét. :) Mozgásai erőteljesek, érezhetőek, sőt láthatóak (mások számára is), most már eljött az az időszak, amikor nem lehet "elfeledkezni" róla. Nem lehet csak simán leguggolni vagy előrehajolni a széken, mert bizony "közbeszól" nemtetszését kifejezve!;):)
Kriszta nagyon szereti a pocakomat. Sokszor, ha egymás mellett fekszünk, felemeli a blúzomat és felszólítás nélkül megpuszilja vagy megsimogatja. A mi van a pociban kérdésre "tetó" a válasz. A mit csinálsz te a pocival kérdésre pedig "puszi" a felelet.:)
Nagyon remélem, hogy nem lesz gond akkor sem, amikor megszületik a pici, bár a magunk csatáit úgyis meg kell majd vívnunk.
Istvánnal beszélgettünk a nevekről. Mármint annyiból állt a "beszélgetés", hogy megnézte az általam kiírt, nekem tetsző neveket, és azt mondta: egyik sem.:o Talán a Magdolnát el tudná képzelni, de én azt csak 2. névnek szántam, így is elég 3 Magdolna a közvetlen családban! Pedig szerintem az Eszter, Ágnes, Hanna, Ráhel, Zselyke, Boglárka, Abigél, Amina, Boróka szép nevek, mégha nem is tetszik mindegyik közülük!
Szóval ugyanott vagyunk, mint eddig, mert ötlete azért egy sincs!:p
Remélem, decemberig sikerül mégis valami nevet találnunk a lányunknak!;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás - szept. 18.
2007.09.18. 08:53módosítva: 2007.09.18. 20:11
Aztán ismerős babákkal-mamákkal találkoztunk, és addig maradtunk kinn, amíg már fel kellett venni a dzsekit! Hosszú ideje először találkoztunk és beszélgettünk Blankával és Zetével is.
Itthon aztán vacsora után rögtön ágyba dugtam a kisasszonyt, szerencsére egyetlen mukk nélkül el is aludt. :) De arra gondoltam, hogy ma és holnap éjjel kihasználom, hogy István nincs itthon, és magam mellett altatom Krisztát, hogy ne kellen sétafikálnom, mégha csak egyszer is ébreszt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz így az éjszaka!
.....
Most már mindinkább a fogára gyanakszom, mert az előbb felébredt alvásából és nagyon visítva sírt. A cumijára tettem egy kis fogzselét, mert a szájába nem tudtam benyúlni és rögtön lecsillapodott, vissza is aludt. Remélem, hamar lejár ez is, ha már elkezdődött. Már csak a leghátsó 4 rágó hiányzik, de azt hittem, ezek csak később jönnek ki!:o Hát Krisztánál ezek szerint nem.
...
Az este elalvás (és evés) után kb. 40 perccel, gondoltam, beadom a Chamomillát. Igenám, de a kisasszony felébredt a macerára és még több kukokát szeretett volna. :) Nos, aztán amíg ismét elaludt megjártam jópárszor a hadak útját, akarom mondani a két szoba közötti távolságot.:p Olyan keservesen (és édesen:p) tudott hívni - anucika:), hogy nem bírtam megállni, hogy ne menjek be. Persze,a sírásnak is elejét akartam venni.
Szó, ami szó, a láza éjszaka lement, reggel pedig 38,5 volt.:( Akkor kapott Nurofent, azóta jól van, játszik, ereje teljében virágzik:) reggel fél 7 óta!:p Én? Az már nem számít. :p:-$ Próbálom nem elfelejteni, hogy 26 hetesek vagyunk ma, és fotózó nap is van!;) István pedig 3 napig kiszálláson... :(
Ha változik Kriszta állapota, akkor ugyanebbe a bejegyzésbe fogom írni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás - szept. 17.
2007.09.17. 08:13módosítva: 2007.09.18. 08:39
A délutáni alvásból sírva ébredt, de olyan visítósan, hogy meg is ijedtem. Vagy tíz percig zsémbelt, az se volt jó, ha az apukájánál volt, de nálam se akart meglenni. Bekentem az ínyét Calgellel, úgy ahogy tudtam, de semmi nyomát nem éreztem még fognak. Pedig továbbra is erre gyanakszom leginkább. Ha holnap nem lesz változás, akkor mindenképpen orvosnál kötünk ki. Csak ne kellene Istvánnak 3 napra elutaznia. De ez van.:( Remélem, az éjszaka és a holnapi nap mégis enyhülést hoz mindenre! :)
.....
Reggel óta állandóan ingadozott a hője, fürdés után lement pár vonalkát, hogy majd újra "lecsapjon".:( Délelőtt egy tubus Oscillococcinumot kapott, azaz kukokát :) (cukorka), majd C-vitamint. 1 kiskanál Nurofent csak most 1 óra után adtam, amikor már 38,5 fokos lázat mértem. De tartja magát! Kissé bágyadtabb, zsémbesebb, de nagyon jól evett az utóbbi napokhoz képest, és továbbra sincs semmi más árulkodó jel valamilyen konkrét betegségről. Gyanakszom a torkára és a fogára, mert többször igényelte már a cumit és nyálzik is erősen.:(
......
:-$ Most, 10 perccel az imént leírtak után, talán elhamarkodottnak érzem kijelentéseimet...:-$ Ilyet mondott a lányom: Ámmo baba. Ada baba ádikó. :( (Álmos baba. És ágyikó kellett neki.:( ) Azaz önszántából kérezett az ágyba, és a hője 37,8. :(
.....
Az éjszaka szerencsére bonyodalommentesen telt el, Kriszta kétszer ébresztett, de nem volt vészes, azonnyomban visszaaludt. És láztalan volt egész éjjel. Reggel ismét korán kelt, már 7 előtt kinyíltak a csipái;), amikor aztán tejcsit kapott. Általában még vissza szokott aludni, de most úgy látszik, kezdődik (ismét) egy koránkelős időszak. Azért még jó, hogy nem hajnali 5-6-ra teszi az ébredést!:p:)
Akkor kissé melegnek éreztem, de megmérve a lázát, mégsem volt, 37 alatt maradt a higanyszál. Azóta már "olvasta" az állatkás könyvét, amit újonnan kapott Anitól, már volt "épísszé", azaz építsél:d:s, és most elmélyülten nézi a Dzsungel könyvét. :) "Ada baba Balu"! - és nem volt apelláta, Balu kellett neki. :)
Még mielőtt nézni kezdte, azért megmértem ismét a hőjét, mert olyan elesettnek láttam, és sajnos, nem szépet láttam: 37,7 volt, de egyelőre nem kapott semmit. Még hagyom "munkálkodni" a lázat. Ha magasabbra ugrik, akkor már én is ugrom.:)
Remélem, azért nem lesz semi baj, mert továbbra sincs orrfolyás, köhögés, semmi, ami bármilyen betegségre utalhatna. Amit jó jelnek tekintek. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A nap vége
2007.09.16. 20:35
A két utolsó napunkról majd beszámolok, bár most ez a legkisebb gondom. :(:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. szeptember 14.
2007.09.15. 14:53módosítva: 2007.09.15. 15:20
Már kezdődött azzal, hogy reggeltől sütött a nap. Ilyen régen volt már! Idejében odatettem mosni a gépet Krisztának a frissen kapott ruháival, amiket szombaton hoztunk el Melindáéktól. Rengeteg jó kis farmernadrág, vagy 4-5 téli dzseki, harisnyák, blúzok, pulcsik, kardigánok kerültek elő a zsákból és dobozból, mind most vagy ezután lesznek jók Krisztára. Aztán a nadrágokat és a dzsekiket levittük és kint teregettem ki a drótra. Kriszta ügyesen adogatta hol a ruhadarabokat, hol a csíptetőket, hol pedig egy-egy kavicsot nyomott a kezembe.:):d:p Még csicsibabáztunk egy kicsit egy szomszédokhoz látogatóba jött kisbabával, majd felmentünk.
Ha már őszi-téli ruháknál tartottam, még egyszer átnéztem az ugyancsak kapott cipőszsákot is. Előkerült egy őszi kiscipő és egy házi mamuszféle is.:) És egyúttal az építőkockákból is kiválogattam az egyféléket, mert legalább vagy 3 fajtájú-méretű volt egyhelyen.
Kiborítottam őket a szobája közepére, és ő nagy nyögések és ülle, ülle :) biztatások közepette letelepedett építeni. Ipí, ahogyan ő mondja. Lefoglalták a kockák: én építettem, ő persze ugyanazt tette fordított előjellel, szétszedte, amit én összeillesztettem.:):p De egy idő után már neki is sikerült két-három darabot egybedugnia!:d
Azóta is előszeretettel ipí, ma délben elaludni is alig akart, sőt, semmi esély nem volt rá, míg a kockák a látókörében voltak.:)
De még tegnapnál tartottam. Felkelt a kisasszony, és bár kedvenc borsófőzelékét készítettem el, egy falatot sem volt hajlandó enni. (Jaj, erről nem is írtam, hogy a rossz alvása mellé az evése is elromlott, pedig bezzeg, vele sosem volt baj...) Egy órára rá is csak vagy 3x tátott szájat neki. És bár megfogadtam, hoyg csak akkor és azt ehet, amit éppen főztem és amikor ott az ideje, 3 órával a felkelése után megsajnáltam és "megetettem" puffasztott rizzsel és szőlővel:-$. Ezután indultunk sétálni.
Akkorát sétáltunk, hogy csak na, állandóan lestem, mikor fog már az ölembe kérezni, de Krisztának esze ágában sem volt. Pontosan nem tudom, mekkora volt az út, de 1-1,5 km biztos megvolt. Véletlenül sikerült így, de nem bántam, mert gondoltam, így most jól kifárad és meg is éhezik!:) Hát, mindkettő megtörtént, és alig győzte kivárni amíg elkészült-kihűlt a tejbegríz, amibe barack- és narancsdarabkákat kevertem, de még felét sem ette meg. Igaz, elég nagy volt az adag, úgyhogy éppen nem is panaszkodhattam rá. A tejecske után el is aludt rögtön, 8-kor már húzta a csendest, de 3/4 10-kor már kezdte a felsírást. Ezt viszont már nem részletezem, hisz ez nem panasznapló!:p
Egy érdekes momentum volt séta közben: egy 4 éves forma kisfiú és az anyukája haladt el mellettünk, amikor a gyerek éppen noszogatta az édesanyját: "Siess, anyuuuu! Látod, hogy a kicsibaba hogy szedi a lábát?":d:d:d:d:d A kicsibaba persze, Kriszta volt. :):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Menni ladda!
2007.09.15. 07:01módosítva: 2007.09.15. 10:23
Tegnapelőtt gondoltam egyet, elpakoltam az összes másféle játékot, és előszedtem a szoba közepéra Krisztának az összes labdáját.:o:) Volt ott kicsi és nagy, kemény és puha, csilingelős, zörgős, nagyot ugrós, ugrálós és felfújhatós, minden, ami szem-szájnak ingere.:) Kriszta rögtön feltalálta magát közöttük és hol egyiket, hol a másikat dobálgatta, rúgta, gurította, ráült-lepottyant, ráhasalt, és persze nagyokat nevetett.
Talán vagy kétszer mondtam: jujj, Kriszta, mennyi labda! És már ő is felszabadultan kiabálta: Menni ladda!!!!!! :):):):)
A többi kép megtekinthető a mellékelt albumban. Katt a fotókra!!! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vajon mi ez?
2007.09.14. 10:28
Tegnap éjjel fél kettőkor Kriszta először felsírt, majd hajnali 5-ig, hol óránként, hol félóránként riasztott olyan éktelen sírással, keserves anucikázással, hogy állapotomról elfeledkezve pattantam ki az ágyból. Megsimogattam, halkan duruzsoltam, ha kiesett a cumija, visszaadtam, ha vízért esedezett (mert mindig úgy kéri a vizet, mintha rögtön a szomjhalál határán lenne:d) vizet kapott, felvettem, ismét simogattam, puszilgattam, fél 3-kor még tejet is adtam neki, mert előző este nem vacsorázott, a tejét sem itta meg mind, és gondoltam, éhes. Ezzel hallgatott egy órát. 5-kor aztán úgy döntött, hogy az a félóra-óra túl nagy időköz, hogy bealvajárjak hozzá, így már negyedórás-tízperces hívogatásra váltott. Ez is ment egy ideig, de aztán meguntam és inkább magunk közé vettem. Kb 15 percig ott is elvolt nagy forgolódások közepette, aztán, amikor láttam, hogy kezd magához térni, apukáját és engem tiszta hangon szólongatni, ismét a kiságyába tettem. Vittem a hajnali tejét, azt megitta, és addig tartottam utána az ölemben, amíg úgy gondoltam, elég mélyen alszik. Aludt is szinte 9-ig.:p Tegnap délután pedig bepótolta az éjszakát majdnem 4 órás alvással, ami alatt szerencsére én is szundítottam egyet.:)
Az elmúlt éjszaka ugyanúgy kezdődött: fél kettőkor sírás-rívás. Egyszerűbb formában ismétlődött az előző éjszakai rituálé (cumi, simogatás, duruzsolás), majd arra gondolva, hogy talán a rácsok zavarják, azokba ütközik és ezért sír olyan keservesen, ágyat vetettem neki a másik szobában a nagyágyon és oda fektettem. Egyszer oda is rohantam, mert attól féltem, nehogy legurult volna, azért sír, de nem. Melléfeküdtem, visszacsendesedett (ez már negyed 5-kor volt)és megszakítás nélkül aludt fél 7-ig, amikor tejet vittem neki és visszaraktam az ágyikójába, hoyg majd ne ébredjen meg, amikor István készülődik. Végül 8 utánig aludt.
Nos, az én dilemmám az, hogy vajon mi ez?:o:o:o Az, hogy a rácsokba ütközik, nagyon is valószínű, sőt nemcsak valószínű, mert sokszor hallom, amint nekivágja valamijét, de olyankor nem mindig ébred meg.
Az is meglehet, hogy a hátsó rágófogai - mert már csak azok hiányoznak - kínozzák, de bármennyire is leskelődök a szájába, még duzzanatot, fehéredést, pirosodást ott nem látok. Biztos az íny alatt "dolgozhatnak", de így is megviselik szegénykémet.
Vagy harmadik esetként még az is eszembe jutott, hogy krónikus anyahiánya kezd kialakulni, mintha érezné azt, hogy nemsokára már osztoznia kell rajtam.:( Lehet, hogy ez butaság, de én hiszek abban, hogy a gyerekek fejlettebb hatodik érzékkel rendelkeznek és olyan dolgokat is megéreznek-sejtenek, amiről a felnőtteknek fogalmuk sincs.
A negyedik esetet, a megszokást én kizártam, mert Krisztát nem nevezhetem rossz alvónak még akkor sem, ha voltak húzós időszakaink, főleg fogzáskor, voltak egészen rossz éjszakák, amikor valamilyen betegsége volt, illetve voltak olyan éjjelek is, amikor magyarázat nélkül maradtam a nemalvás okára nézve.:o
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Én vagyok a kiskacsa
2007.09.13. 11:00
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Én vagyok a kiskacsa
2007.09.13. 10:56
:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Én vagyok a kiskacsa
2007.09.13. 10:54
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Máána, hajó
2007.09.12. 10:20módosítva: 2007.09.12. 12:44
Átvittem István mellé és én is bebújtam. Kukucsiztunk a paplannal nevetések közepette.:) Amikor én felkelte, ők még lustiztak kicsit. Ekkor fogta meg Kriszta a párnát és közölte, hogy pááá. Kijavítottam: pár-na. Mire ő: páá-a. És se szó, se beszéd, hozzátette: mááá-na, azaz málna.:o
Már kezdett neki nem tetszeni a paplan alatt, így aztán tolta le magáról, és ekkor észrevette Istvánon az izompólót. Erre kijelentette nagy bólógatások közepette, hogy metató.:d Mi mondtuk: majó (mert mi így hívjuk). Rögtön mondta ő is: má-jó, de hozzátette: hajóóóó. Úgyhogy kicsi lányom másfél eszendejének betöltése előtt rímfaragóvá lépett elő. Ha ez elkezdődött biztos lesznek cifrábbak is ezentúl!:)
Tegnap jött meg Ani és Csaba Magyarországról, Kriszta kapott tőlük egy szép pizsamát, ami 3 évesnek való, de neki alig valamivel nagyobb csak. Ezenkívül pedig még kapott egy édes kis keménylapos könyvet egy kiskacsával, aki több állattal találkozik: így tanulta meg már a hattú (hattyú), a biga (csigabiga), a leppe (lepke) és a zitatökő (szitakötő) szavakat. Igaz, hogy a zita- előtag után sokszor a nénit illeszti, ugyanis így hívják a lenti szomszédasszonyt.:d.d:d
Mostanában többször használja a Titta ü le kifejezést, ha le szeretne ülni, és azt is megmondja, hogy hová szeretne ülni: vüde, azaz földre. Tegnap pedig, állandóan az ádikóba kérezett, ugyanis összeszereltük azt az utazóágyat, amit Aniék már a kistesónak vettek.:) Ki is próbáltuk, hogy abban esetleg jobban alszik-e Kriszta, ha nem ütődik farácsokba, de így is kétszer felsírt vizet kérvén. Úgyhogy marad egyelőre a saját kiságyában, és amikor elérkezettnek tartom az időt, akkor szépen átszoktatjuk nagyágyba vagy a kihúzható fotelbe. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
25 hetesen
2007.09.11. 09:44módosítva: 2007.09.11. 09:49
Bár bonyodalmasan indult a nap (Anyu megkért, menjek be a városba, mert akkora a csempeválaszték, hogy egyedül nem tud dönteni:d, és bementem annak ellenére, hogy a zakuszka már nagyon várt rám:p), végül nagyon jól kijött minden. Az orvoshoz menést úgy időzítettem, hogy nem mentem oda negyed 4-re, mint kellett volna, hanem felhívtam a rendelőt, hogy tudjam meg mekkora az időeltolódás. Nem volt túl nagy, szerencsére épp időben érkezett haza István ahhoz, hogy épp akkor érkezzünk be, amikor már én következtem volna. Anyu végül nálunk maradt Krisztával, így mi mindketten gyönyörködhettünk a kis magzatunkban:)
Az orvos nagyon aprólékosan megnézett-elmondott-megmutatott mindent. A legutóbbi ottjártam óta kicserélték a gépet egy hiper-szuperre (a rendelés ára is szinte duplája lett, de nem számít) így már hallottuk is a pici szívhangját :), olyan volt, mintha lovacskák trappoltak volna. Ha pedig olyan pozícióban lett volna a kis Mütyür, akkor átkapcsolt volna 4D-re, hogy úgy is megörökítse.
Még más dolgokat is megbeszéltünk, pl., hogy szerinte érdemes-e epidurális érzéstelenítést kérni, hogy bent lehet-e szülésnél, sőt, azt is kifejtette, hogy a 4D bár hasznos dolog, egyelőre mégis inkább csak kuriózum, mert a babáról csak felületi képet ad, tehát ha ő a belső szerveinek épségét szeretné megnézni, akkor a 4D-vel semmire se menne. Szóval, István is el volt ájulva, mert azt mondja, most ő is mindent tisztán látott, a másik dokinál (Krisztával) sosem tudta, hogy éppen mit néz, csak fehér és fekete foltok voltak. Most láttuk tisztán az arcocskáját a szemgödrökkel, orrocskával, az ujjakat, amint a szájánál voltak, szóval, tényleg nagyon profi volt.
És még láttunk valamit......;););););)
.............................................................................................
Mütyürke nem volt szégyenlős, és megmutatta, hogy mit rejteget a lábikói között. ;););):):):) Szóval, ha Isten is úgy akarja, december végén két kislány boldog szülei leszünk már!!!!!! A doki szerint legalábbis 99,9%-ban Mütyürke is nőnemű egyede fajtájának!:d:d:d Megvan az öröm a családban, és bár voltak fiús preferenciák (pl. Ani), azért mindenki maradéktalanul örvend. :) István sem volt túlságosan fiúpárti, így egyáltalán nem "sínylette" meg az újabb lány hírét. Úgyis, ez már csak hab volt a tortán, hiszen az összes lényeg abban volt, amit az orvos a nem elárulása előtt mondott: hogy a baba ép, egészséges, "szemmel láthatóan" pedig jólét övezi odabent mindenféle szepmontból. :) Adja Isten így legyen!:)
Aztán István indulhat puskát vásárolni, hogy majd ennyi nőre vigyázni tudjon!;););):p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvégénk
2007.09.11. 09:13módosítva: 2007.09.11. 22:54
Nos, a felfordulást ketten okoztuk, mivel ketchupot és zakuszkát készítettünk télire. De az idő nem tartott velünk, így az eredetileg udvaron tervezett tevékenységekkel (zöldségmosás, -tisztítás) is be kellett vonulnunk a házba. És aztán itt kezdődött, hogy jaj, ő mennyit dolgozik, takarít, mégsem látszik, meg hogy mennyire utálja a zakuszkafőzést, minden nagyedényét előszedi és stb, meg stb. Kérem szépen az ő ötlete volt. Nagyon undok voltam és este otthagytam a rumli kellős közepén és hazajöttünk. A ketchup közös adag volt, a zakuszkából csak az ő adagja lett meg, én az enyémet tegnap és ma csináltam meg. Szóval, egész szombaton hullára dolgoztam magam, de nekem szinte semmim sem lett. Azzal az erővel itthon is megcsinálhattam volna mindent, egyedül. Dehát tanulság volt a jövőre nézve. :p
Ezenkívül voltak jobb és derűsebb pillanatok is, szerencsére, ilyen volt Dávidkának a csokiskenyér-evése, illetve Krisztának az udvaron mászkálása. Bő két rend ruhát cseréltem rajta, de mindegy volt, hogy cserélem-e vagy sem.:p De olyan édes volt a kis gumicsizmájában és a vastagabb dzsekiben! Hajkurászta a tyúkokat és a rucákat, tapicskolt a pocsolyákban, szedte a szőlőt egyenesen a tőről, és hancúroztak Dávidkával. Nem volt meleg kinn, sőt az eső is néha szemerkélt, de örvendtem, hogy kinn lehet ilyen időben is, mert bizony itthon kihagyjuk az ilyen izgalmakat. :p:-$ Nem kellett ringatni egyikünket sem, és csodák csodájára az éjszaka is kitűnő volt. 6 órát egyhuzamban hónapok óta nem aludtam, reggel pihenten ébredtem. Kriszta pedig fél 10-ig aludt, rajta is kiütöttek az előző nap fáradalmai.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Autómánia
2007.09.09. 16:37módosítva: 2007.09.09. 16:51
Tavaly Zitáék indították a sort, és bizony irigykedve néztem a majd' 20 éves Renault-jukat, amint büszkén piroslik a parkolóban. (Azóta, gondolom, elátkozták még a feltalálóját is bizonyos okok miatt!;):p) Nem telt el egy hónap, és nekünk is pirosló járgány pottyant;) az ölünkbe, akarom mondani a garázsunkba, kitoloncolván onnan a cserére nagyon is jogosult kis Trabantunkat. :) Aztán szélcsend....
Aztán egyszercsak Szövérfi fehér autóban feszített a piros Daciája helyett, a mellettünk lévő szomszédék pedig klassz VW-t vettek, ugyancsak Dacia helyett. János is lecserélte a BIB-jét. Egy másik alkalommal két kis furcsa jármű állt a tömbház melletti parkolóban: az egyikről kisütöttük, hogy Opel Agila (a Szászéké), a másikat, a kéket viszont nem tudtuk beazonosítani. Nem is tudtuk, hogy valójában idetart-e vagy csak látogatóban van? Aztán ismét láttam, és éppen Zitát kérdeztem meg, hogy vajon miféle autó. A válasza: képzeld, éppen tudom, hogy Daihatsu, mert történetesen a mienk.:o:p Na, most aztán ismét kezdett kiütni rajtam a "kék" irigység.:p:p:p
Kb. 3 hete, hogy Zsolték is bejelentették nagy pisolygások közepette, hogy khm, khm, inkább autót vesznek most, és kicsit csúsznak a költözéssel. Jól is néz ki a kis szürke Polojuk!:)
Ilyen előzmények után már alig csodálkoztam, amikor István azzal a hírrel jött haza, hogy eladó a Zoli kocsija, nagyobbra szeretné cserélni. Az a Zoli, akitől tavaly a Kadettet vettük.:):p Meghánytuk-vetettük a dolgot, az eredmény pedig: autót nem tudunk venni, hacsak hitelt nem veszünk fel vagy meg nem nyerjük a hatos lottót.:p Ez utóbbi kihúzva, tehát maradt a másik lehetőség, amit azért gondoltam lehetetlennek, mert eddig István elzárkózott minden olyan indítványom elől, hogy banki hitelt vegyünk fel, és eddig szó sem volt ekkora összegről. Aztán telt az idő, és mégis döntöttünk: kölcsönt veszünk fel, és mindenképpen kicseréljük az autót. Több ok is mellette szólt, de elég ha csak azt említem, hogy a Kadett, kitűnő állapota ellenére is már 19 éves - éppen eladósorba kerülendő;):p -, a családunk pedig bővül és két gyerekülést pakolni a 3 ajtós járműbe eléggé hálátlan feladat lenne.
Végül megkaptuk a hitelt - amelyik napon leadta István a papírokat, már ki is adták a pénzt:o - és megtörtént az üzlet Zolival: pénteken délután István már a (nekünk) új sötétzöld, kombi Opel Astrával jött haza (hurrá, hurrá:d:d:d), Zoli pedig:p, egyelőre a régi Kadettjét koptatja, míg belecsücsülhet a Zafirájába.:):p
Tegnap már bemutattuk az autót Anyuéknak és Melindáéknak, persze, mindenkinek tátva maradt a szája. No nem azért mert jaj, de milyen hiper-szuper a tütü, de senki sem számított erre. Édesanyáék, Aniék még hátravannak, de szerintem az ő reakciójuk sem fog nagyban eltérni a többiekétől!;):p
Ami pedig az autó hiper-szuperségét illeti, nekünk jónéhány évig tökéletes lesz: 1998-as, 1.6-os, benzines, cseppet sem lestrapált, full extrás Opel, ami a családnak is kitűnő szolgálatot tesz, de még a zenekarnak is jól jön a hatalmas csomagtér miatt. :)
Ő a mi "tetvesünk"... (a rendszáma TTW):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hegy alatt abrakolás
2007.09.09. 08:30
Nos, Zoliék azzal bosszantják Dávidkát, hogy fel kell fogadnia maga mellé Csiskit (vagy Csicskit? - egy ember a faluból), táskaszállítónak, vagy a Beni hátizsákjába kell majd beugrania!:d:d:d
Dávidka mindezt, persze, vehemensen cáfolja, és nagyon büszke arra, hogy végre iskolás lesz. Meg arra, hogy ő lesz az osztályban a legokosabb:p és legrosszabb tanuló.:o:o:p:p;);)
Ahhoz, hogy a táskáját majd valóban elbírja, már most elkezdett edzeni, az edzés első fázisa pedig egy "hegy alatti abrakolásnak" is beillő csokisszendvics megevése volt:d:d:d:d:d:d:d:
Leírom a hétvégénket is nemsokára, de addig még reggelit kell készítenem, aztán reggelizni, beindítani a napot, összeszedni a lakást....:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fellélegezhetünk
2007.09.07. 08:12módosítva: 2007.09.07. 12:43
Tegnap viszont én voltam az, akire rájárt a rúd.:( Azzal kezdődött, hoyg úgy dél felé, szörnyen álmosnak éreztem magam. (Persze, hisz a kávémat Kriszta végigöntötte a szobán:p - legalábbis akkor, per pillanat ezzel magyaráztam.) Mivel nem működött hirtelen jött ötletem, hogy Krisztával együtt a nagyágyon aludjunk el, Kriszta a megszokott helyére került, én pedig próbáltam elaludni. Ment is volna, már a "szakadék" széléről hozott vissza a cumi leesésének hangja, majd Kriszta esedezése. Felkeltem, odaadtam neki, ő 5 perc múlva már aludt is, én viszont már nem tudtam visszaaludni. De már ezelőtt éreztem a jobb lábamban egy tompa fájdalmat, ami teljesen átsugárzott a derekamba. Végül sehogyan sem kaptam a helyem, felállva sem volt jó, járkálva még úgy sem, mert úgy éreztem, mintha a forgóim cserben hagynának. És mindeközben egyszercsak rohannom is kellett, mert a hasam is megelégelte a csendes tempót, úgy döntött, marsra vált.:( Egész délután nem voltam jól, próbáltam feküdni, amikor lehetett, de este mégis rá kellett szánnom magam a vedernyi barack (legalább) megtisztítására. Most aztán megyek, és folytatom az eltevését.
Szerencsére, mintha a magam szempontjából is fellélegezhetek, bár igaz, tegnap ilyenkor sem volt még semmi bajom. Azért hátha a mai nap jobb lesz! :)
A két beteg:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szúnyogcsípés vagy mi?
2007.09.06. 13:03módosítva: 2007.09.06. 13:06
Egyelőre az Apist használjuk folyamatosan, a Claritine-ből csak egyszer kell naponta adnom, de már most látszik a javulás. Legalábbis tegnap délutánhoz képest sokkal, de sokkal szebb a szeme. :)
Még azon gondolkodtam, hogy tegyek-e képet fel róla, mert tegnap délelőtt lefényképeztem, hogy ha szükséges, orvosnak is megmutathassam, és most úgy döntöttem, hogy mégiscsak feltöltöm. Tegnap délelőtt még nem volt olyan csúnya, bár a kép nem is adja vissza rendesen. Azért annak örülök, hogy a kedve egyáltalán nem romlott el, itt is kukucskálni próbál, hogy lássa a gép mögött az arcomat:):
Azóta utánaolvasgattam, hogy az Apis megelőzésre is jó, illetve van még egy másik szer is, amit sikerrel lehet használni. Nem tudom, hogy most érdemes-e adni neki, vagy csak majd, a következő szúnyog-rovarszezon előtt?
Mert jó, hogy szúnyog a legvalószínűbb, hogy megcsípte, de lehetett talán egy pók is vagy valami (kisebb) méhecske. Vagy még a fene tudja, hogy mi. :-@
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szúnyogcsípés
2007.09.05. 22:30módosítva: 2007.09.06. 12:52
Mindegy, szerencsére a legutolsó patikában épp Baricz Zolinak a menyasszonyával hozott össze a véletlen, aki felismert, és megígérte, hogy összetelefonálja holnap a gyógyszertárakat, hátha valahol akad raktáron, régebbről.
Még vettem egy homeós gyógyszert is, amit a többi mellé adok, hátha együttesen sokkal jobban hatnak. MIndenesetre, most is nagyon csúnya a csípés helye és a szem teljes környéke, délutánra már a felső szemhéjon is pír kezdett terjedni.
Múltkor, amikor a keze fejét csípte meg egy szúnyog, akkor is nagyon felduzzadt a keze, de akkor egy nap alatt le is lohadt, majd el is múlt teljesen. Furcsa ez az allergiás reakció a szúnyogcsípésre, már tavaly, pici korában is nagyon bepirosodott a csípés környéke, de így még sosem duzzadt fel. Csak tudnám, mivel lehetne kivédeni, megelőzni ezt! De a háziorvos szerint nem igazán van előzetes ellenszere. Talán csak az általános immunerősítés, de őszintén, azt inkább csak egy megfázás, nátha esetén tartom hatásosnak.
Jó éjt mindenkinek!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szeptember 5-e
2007.09.05. 11:26módosítva: 2007.09.05. 11:29
Minden úgy indult, mint szokott. Felkeltem, Kriszta még nem mozdult, de amint térültem-fordultam kettőt és egy kávét készítettem, már hallottam a hangját. Bementem, ült a kiságyban, egyik lába kinn a hálózsákból;) - mert már visszatértünk a pizsama-hálózsák együttesre - ő meg kukucskált ki a rácsok közül. Vidáman köszöntöttem, de amint közel mentem, hogy kivegyem, földbe gyökerezett a lábam: a jobb szeme alatt hatalmas, pirosas-lilás duzzanat, a szeme pedig résnyire nyitva.:o Azt sem tudtam mit tegyek. Főleg, hogy mitől van. Pillanatok alatt lepergett előttem az összes lehetőség: huzatot kapott, megcsípte valami vagy beverte a kiságy rácsába. Mivel ez az utóbbi nem valószínű, mert ha úgy beveri, hogy ennyire megdagadjon-bepirosodjon, akkor azt még a szomszédok is hallották volna, de legalábbis István, biztos. Az éjszaka viszont csak normális nyöszörgésekkel, sírdogálással telt el, nem volt semmi kirívó. A huzat, az lehetséges, bár mindig igyekszem, hogy ilyen ne legyen a lakásban. De majd ha bepirosodik a szeme, illetve váladékozni kezd, csak akkor válik nyilvánvalóvá a huzat. (Nem én vagyok ilyen okos, a doktornő mondta, és ebben az esetben neki is látnia kell, hogy cseppet tudjon felírni rá.) Így maradt a csípés, ami most már szinte 100%-osan valószínű, mert a visszahúzódott pirosság és duzzanat szélén egy szúráspont-félét fedeztem fel. Csak tudnám, hogy mi csípte így meg, mert mostanában az ablak sincs nyitva estefelé, és vadászatot is tartok, mielőtt lefektetem.
Mindenesetre, egyelőre kálciumfolyadékot kap, és forralt-lehűtött vízzel borogatom a szemét. Maga a művelet lehetetlennek bizonyult, mígnem azt találtam ki, hogy kukucsizunk: elfedem-végigtörlöm a duzzanatot a vizes ruhával, miközben mosolygok, kukucs-báuuu-t mondok, Kriszta pedig nevet annak ellenére, hogy nem tetszik neki a hideg ruha. De már ő is odateszi magának, azzal a feltétellel, hogy a következő játszmában az én szemem az, amelyiket elfedjük.:)
Most alszik a drága, remélem, hamarosan eltűnik az a csúnya izé a szeméről, és nekem is elmúlik a sírhatnékom, ami reggel óta nem hagy békén.:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
24 hét
2007.09.04. 11:57
Haladunk, haladunk, egyre közeledve a cél felé. Bár még messzinek tűnik a december vége, tudom, hogy hamarosan itt van, csak azt veszem észre, hogy már csak heteket, napokat kell addig számlálni. Nem mintha nem várnám, várnánk, sőt, nagyon is!:)
Az utóbbi időben Mütyürke rengeteget mozog. Nagyokat rugdos-bök az oldalamba, sőt, egyszer már a gyomrom tájékán a köldök fölött is éreztem a mocorgását. A legnagyobb újdonság pedig az, hogy végre István is megérezte rugdosását. :)
A neten olvasottak szerint, ebben a korban már kb. 30 cm-es, mintegy 5-600 g-os a magzat, kíváncsi vagyok, hogy a mi kis pocaklakónk mekkora! Hétfőn fény derül erre. És hátha még másra is!;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Félspárga
2007.09.04. 08:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rajzolás
2007.09.03. 16:36
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Krasznán
2007.09.03. 09:14módosítva: 2007.09.03. 10:13
4 és fél órát tartott az út a beiktatott szünetekkel, jó idő volt, sőt, túlságosan is meleg, és mindenki aránylag jól bírta. Az utolsó 25 km-en igaz, hogy helyet kellett cserélnem Anyuval és hátraköltöztem Kriszta mellé, mert nyűglődött picit, de rögtön el is múlt a rosszkedve mellettem.
Megérkezvén, a délutánt beszélgetéssel töltöttük. Akadt is téma bőven, hisz a távolság miatt nagyon ritkán találkozunk. Ez az év kivételes volt, hogy 5 hónap különbséggel kétszer is meglátogattuk Sanyiékat (április 1-én konfirmált Adámka).
Kriszta rögtön "beleszeretett" Boxiba, alias Bokki, a család nagyon szelíd boxerébe, bár megsimogatni nem akarta sehogysem. Azért állandóan figyelte, leste merre van, hívogatta, próbálta legyűrni félelmét, de mindig meghátrált az utolsó lépéseknél.
Másnap délelőtt elmentünk a temetőbe István nagyszüleinek a sírjához. Én nem ismertem már őket, de István sem kötődött valami nagyon hozzájuk, valószínű, azért mert elég ritkán találkoztak ők is.
Temető után Anyu máris készülődött, 12-re ment az osztályfőnöki órára. Elmondása szerint kb. 3 órát tartott ez, ahol elmesélte, hogy neki 3 és fél unokája van, és mindenki csodálkozott :d:d:d, majd meglátogatták a temetőben a már elhunyt osztálytársakat. Du. 6-tól tartották a "bulit" egy helyi étteremben, ahol nagyon jól érezte magát, és örült annak, hoyg találkozott olyan emberekkel, akiet az érettségi óta, már 40 éve nem látott. Éjfél utánig odavolt.:)
MIndeközben mi Nórával ebédet főztünk, beszélgettünk, Krisztával játszottunk, nekünk is kellemesen telt az idő. Estefelé megjött Nóra testvére is a családjával, beszámoltak és képeket mutattak görögországi útjukról, majd a Szlovákiában tett kirándulásról is. Jó hangulatban telt az este. :) Kriszta is fennvolt hajnali fél 1-ig (:o), amíg István el nem indult Anyu után. Aznap kétszer aludt, és este 7 után ébredt meg, azért bírta és hagytam is fennülni ilyen sokáig.
Hajnali 1 előtt 5 perccel indultunk el, fél 5-kor már Sárpatakon is voltunk. Kriszta teljesen átaludta ezt az időt, majd miután hazaérkeztünk, egy gyors peluscsere és egy adag tejcsi után még aludt kb. 10 óráig. Déli 12 után ismét leverte a fáradtság, aludt is, több, mint 3 órát.
Délután aztán bementünk a központba, ahol a Vásárhelyi Hírlap indítórendezvénye keretében volt zene, légvár gyerekeknek, arcfestés, lufiosztogatás, este 8-tól pedig Republic-koncert. A koncertre sajnos, már nem mentünk vissza, megvárni meg túl hosszú lett volna, és mi amúgyis fáradtak voltunk. Kriszta futkosott egy kicsit, kapott lufit, és ugrándozott (jobban mondva ült és pattant ahogy a többiek szökdöstek, illetve én nyomogattam mellette a helyet) a légvár legkülső részén. Nem is igazán tudta, mit kell tennie, de nem is engedtem volna be a többi gyerek közé, hisz nagyobbak is voltak. Így viszont élvezte. Amikor nagyobbat pattant, akkor hangosan nevetett. Arcfestést nem is akartam, de nem is lehetett volna hozzáférni, annyian voltak!
Este mindhárman korán lefeküdtünk. Ma reggel esett az eső, most is borús az idő. Azért napközben általában fel szokott derülni, és eddig jó meleg is volt. Hátha ma sem lesz másképp. Bár ahogy elnézem, hoyg ismét esik, vajmi kevés reményem van már a szép időre. :(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. augusztus 30-31.
2007.08.31. 07:51
Emiatt aztán mégis úgy gondoltam, hogy nyakunkba vesszük a várost, és elmegyünk néhány ruhadarabot venni Krisztának, mert egy nagyon jó akcióról szereztem tudomást. Mivel István nem volt itthon (még most sincs, csak vagy 2 órs múlva érkezik) busszal mentünk, amit Kriszta nagyon élvezett. Megérte elmenni, mert vadonatiúj, nagyon jó minőségű ruhákat vettem, szinte aprópénzért darabonként. (3 nadrág, 3 body, 2 blúz, 1 pizsama potom 40 lejért - mintegy 5200 ft.) Így lett felöltöztetve a csajom őszre új ruhákkal, és a meglévőkkel kitűnően ki is húzzuk az őszt. 2 cipőt is kapott, de ezt használtan vettem. Igaz, nem úgy néznek ki, mintha bárki lábán is lettek volna, és 2 pár bőrcipő 16 lejért: ismét semmiség.
Úgyhogy tegnap nagyon örültem, hogy ilyen jó vásárt csináltam.
Este még az egyik szekrényét is kipakoltam krisztának, ahonnan eltettem a már kinőtt holmikat.
Most pedigmegyek Krisztát füröszteni (szándékosan hagytam el az este, hogy most friss legyen:)) aztán magamat, aztán meg pakolok. 11-kor indulunk Krasznára Anyuval, őt visszük a 40. érettségi találkozójára. Sajnos, elég húzós lesz ez az egész, mert holnap kb. éjfélkor indulunk vissza, hogy Anyu vasárnap délelőtt már a templomban is ottlehessen, mert tele lesz rendezvényekkel a nap (kicsi konfirmáció, kortárstalálkozó).
Mindenkinek nagyon kellemes, jóidős hétvégét kívánunk.
Csak szépen, mosolygósan:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hódítás
2007.08.30. 17:17módosítva: 2007.08.30. 17:19
Az asztalramászást inkább nem filmezném le, talán érthető, miért!:)
És ez a 600. bejegyzésünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta mozog
2007.08.30. 07:54módosítva: 2007.08.30. 17:15
Akárhány cikket, tanulmányt olvastam a babák fejlődéséről, rá kellett jönnöm, hogy Kriszta mozgás szempontjából is gyorsan fejlődött. 3 és fél hónaposan már átfordult a hasára, bár aztán elég sok idő eltelt, mire viszza is fordult a hátára. Kb. 6 és fél hónaposan mászott, 7 hónaposan, 2 nap különbséggel felállt egyedül és egyenes háttal ült egyedül. Ezeket fejlesztette a továbbiakban, 10 hónaposan állt egyedül, és 5 nappal szülinapja előtt elkezdett egyedül járni. Még rozogák voltak a lépések, de járt. Végülis szerintem teljesen átlagosnak mondható a fentiek alapján, bár voltak dolgok, amiket túl hamar, másokat meg valamivel később csinált. De nem az a lényeg, hogy mikor tett valamit, hanem az, hogy tette.
Egyéves kora óta, természetesen, a járást és annak fokozatait fejleszti. Ahogy István mondaná, "beálltak a diók" a járásban. Most már magabiztosan lépked, amiben - gondolom - nagy szerepe volt annak, hogy rengeteget voltunk a szabadban, mezőn, egyenetlen talajon. Pillanatnyilag már szalad is, bár ez a szaladás még nagyon érdekes, oylanszerű, mintha egyhelyben topogna, térdeit a mellkasához emelve. De azért halad!;) Méghozzá nem is lassan!:p
Amiben igazán fejlődést mutat, az a finommozgások kifinomulása. (Na, jól megaszontam!:p:-$) Minden gond nélkül felszedi a legapróbb szöszt is a szőnyegről, a kanalat magabiztosan, bár sokszor kupájával lefelé:p viszi a szájához, a ceruzát majdnem tökéletesen tartja, ügyesen lapozza a könyveket ... ha akarja;), az orgona billentyűit pedig, mondhatni, szakértelemmel nyomkodja. A gitárból is ügyesen csalogat ki hangokat, a telefon, a távirányító gombjai sem okoznak gondot;) - tatájának ez a rémálma, mert úgy elállítja a tévét, hogy ő nem tudja visszaállítani.:p:p:s:s
Ügyessége miatt már ősz hajszálak is biztosmegjelentek a fejemen, csak nem látszanak;):p. A hét elején ugyanis a kis drágaságom azt találta felfedezni, hoyg a nappaliban levő kerekes kisasztalt nemcsak tologatni lehet, hanem az ágyról villámgyorsan rá is lehet pattanni.
Mauglit utánozva talpon-tenyeren is lehet járni.
A fekvőtámaszt is felfedezte, méghozzá nem is akármilyen változatát:
Sőt, a mászásnak is vannak fokozatai, jobbanmondva a felmászásnak: az ágy, egy szék nem jelent számára akadályt, most már lassan a kiságy sem - kívülről.
A lépcsőzésben is tovább ügyesedett, kézenfogva le is, fel is megmássza őket a lakásunkig. Ahol csak egy lépcsőfok van, ott egyedül is, minden kapaszkodás nélkül elboldogul még akkor is, ha nem túl alacsony.
Biztos gyűjthetnék még példákat, de egyelőre megelégszem ennyivel. MAjd egy következő alkalomra is kell hagyni valamit!:):):);)
Lehet, hogy félreérthető voltam, de Kriszta NEM esett az ágyról, hanem szépen odafarolt, feltette az egyik lábát és saját erejéből emelte fel utána a másikat is. Ezért állt égnek nekem a hajam. :p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megint egy nappal...
2007.08.29. 12:06
Most Kriszta alszik, de én nem főzök, nem vásárolok, nem szemetelek.:) István nemrég hazaugrott, bekapott néhány falatot, pár ruhát pakolt és már el is robogott: kiszállásra küldték. Hirtelen jött ez az elutazás, mert reggel még mit sem tudott róla, sőt, ha minden igaz, csak holnapután jön haza.:(
Így kihasználom az alkalmat és írok Mütyürkémről is, aki már mindenképpen része életünknek akkor is, ha nem látjuk, ha nem halljuk a hangját, nem érezzük illatát. Mit is írhatnék? Mocorog. Sokat mocorog, boxolgat, és olyankor mindig "beszédbe elegyedünk".:) Keresi velem a kapcsolatot, ebben pontosan olyan, mint annak idején Kriszta: ahogy simogatom a pocakot nem elcsendesül, olyankor élénkül inkább fel. Egy "bánatom" azért mégiscsak van. István még mindig nem érzi a mozgolódását. Akár 10 percet is leskelődhet, simogathat, olyankor nem moccan, pedig előtte pár másodperccel még vígan rugdosott. Talán tartózkodóbb lesz? Nehezebben, lassabban teremt kapcsolatot? Majd meglátjuk.:)
Kriszta - nem tudom, hogy érez-e valamit vagy csak éppen megtanulta, hogy a pociban "tetó" van - de elég gyakran jön, megsimogatja és puszit ad rá. Talán ez túl kevés ahhoz, hogy majd szeresse a tesóját, valójában fel sem fogja még a dolgokat, de nagyon reménykedem abban, hogy igazán jó testvérek lesznek, és a mindennapos veszekedések, netán verekedések ellenére is szeretni fogják egymást.:) Persze, tudom, ez nagyban rajtunk, szülőkön (is) múlik.
Tegnap voltam először kismamatornán Mütyürkével. Aliz úgy fogadott, mint aki oda tartozik, mintha nem is telt volna el másfél év, amióta utoljára pocakosan látott. Jó volt ismét annyi kismama között lenni, bár, ha őszinte akarok lenni még magammal is, a tapasztalat, az, hogy már megéltem az anyaság egy bizonyos periódusát, sokkal másabb színben tűntet fel dolgokat, mint amikor az első gyerekemet vártam. És olyan büszke voltam arra, hogy én ezt már egyszer átéltem... :)
Pocakos kép híján mégiscsak pocakos képet mutatok. Kriszta és Dávid a saját pocakjaikat mutogatják, vizsgálgatják:):):).
(Folytatom majd a Kriszta fejlődéséről szóló beszámolót is.:))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás...
2007.08.28. 08:45módosítva: 2007.08.28. 08:56
Pl. elfelejtettem leírni azt, hogy ismeri és különbséget tesz a hideg, meleg és forró fogalmak között: ide, mele, vovvó (a v jó zöngés). Igaz, néha még melléfog, mert szombaton este is a kádban levő meleg víznek azt mondta: ide (a patakban az volt), vagy a langyos tejcsije sokszor vovvó. :d:d:d
Néhány szót ragoz.:o:o:o Igen, ahogyan hallja tőlünk, de volt úgy, hogy ő egy másik szóhoz is hozzáillesztette az illető ragot. Ha megkérdezem, mivel megy Apuka dolgozni, az a válasz: attóa, azaz autóval. Hová mész? - Dádió, azaz Dávidhoz. A Lenkéhez, pl. ezt úgy illesztette: Lákkeó. (Nem tudhatja, hogy az e, majd é-re válik a szó végén, a ragnak pedig az e-s változata kerül hozzá.) A birtokjelet is szorgalmasan használja. Ha tiltott dolognál jár és rászólok, nagy komolyan rámnéz és azt mondja: Apukáé. De tudja azt is, hogy mi az apukáé, mi az anutcié, mi a babáé vagy Tittáé, Dodóé, esetleg mamáé, tatáé.
Több olyan szó is eszembe jutott még tegnap, amiket elfelejtettem leírni, de azóta már ismét elfelejtettem őket:-$. Hiába, nincs időm külön is jegyzetelni. De mondjuk, ez nem is annyira lényeges, hiszen minden nap újakat tanul vagy a régieket másképp, tisztábban ejti. Pl. a kávé, ami sokáig káké volt, mostanra már kájé. Ezt nagyon ismeri, mert minden nap megnézi a csészémben. :p Vagy pl. felismeri a pénzt: pep(+a végén egy elnyelt n hang), legyen az érme vagy papírpénz. Kimondja a papí-t, legyen az füzetlap vagy akár WC-papír.
Nagyon sok mondókát felismer, bár ezeket mondani még nem tudja. Továbbra is mutogatja őket, még akkor sem téved, ha esetleg több nap, hét után juttatom eszébe. Annál inkább szeret viszont énekelni. A Tette, baba, tette, a Mókuka, mókuka, a Hitta, paitta, ezek a slágerek mostanában. Nincs egy-egy kiforrott változatuk, mert állandóan elvesz belőlük vagy hozzátesz a szövegekhez aszerint, hogy mikor mit tanul meg.
"Tette, baba, tette, / ...ette, / ...épee/ ... lillago a ege "
"Mókuka, mókuka/... ládó/... ajajaj..."
"Hitta, paitta,/ Kétéká pálika/ idé ... belője..."
Persze, azt lehetne mondani, hogy hát ez mi? Csak az ismeri fel, aki tudja az énekeket, és főleg ezt a változatot, amit mi is szoktunk énekelni. Így van. De ha azt nézzük, hogy egy alig 17 hónapos gyerektől származik, már rögtön óriási teljesítmény.
Mindezen "értelmes" beszéd mellett azonban megvan a maga halandzsnyelve is. :) Sokszor, ha utazunk, annyira elvan hátul az ülésében, hogy tudomást sem vesz rólunk, csak mond, meg énekel, csivitel, be nem áll a szája. Csak megbököm Istvánt, ő a visszapillantóba, majd rám néz, és boldogan mosolygunk: ő a mi kis csodánk. :)
Ezennel pedig befejezem a Kriszta beszédéről szóló áradatomat, mer azt hiszem, sosem érnék a végére, ha minden egyes példát le akarnék írni. Próbáltam általánosítani és kiragadni azokat a dolgokat, sémákat, amik általánosan jellemzőek. Remélem, nem untattam senkit, ha pedig mégis, sajnálom: nem kellett volna elolvasni. Engem az vezérelt ugyanis, hogy amikor akár csak 2-3 hónap múlva visszaolvasom, legyen egy általános képem a kicsi drágánk jelenlegi "tudományairól". :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Telik az idő
2007.08.27. 19:04módosítva: 2007.08.27. 19:05
Végülis ezt ráérek megtudni majd akkor, amikor ténylegesen két manóm lesz, most nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy Kriszta nemsokára másfél éves lesz. Előtte, igaz, be kell töltenie az 1 évet és 5 hónapot;), de ebben az időtorlódásban mi is az az egy hónap? Valójában rengeteget számít, de én most érzem úgy, hogy egy "összefoglalót" kellene írnom arról, amit tud (és nem tud). Annyi minden összegyűlt, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Talán felosztom részekre, és most csak a beszédéről (és az ehhez kapcsolódó dolgokról) írok, mert ebben halad a leglátványosabban.
Korához képest szerintem nagyon, sőt túl sokat tud, de isten ments, hogy gátlólag avatkoznék bele, hisz úgysem tudnék. Ez valami olyasmi lehet, mint amikor egy nagy szikla gördülni kezd a hegyoldalon, és egyszerűen képtelenség, értelmetlenség bárhogyan is feltartóztatni.
Elöljáróban még annyi, hogy a gördülékenység kedvéért nem fogom állandóan idézőjelezni a szavait, abból, hogy hogyan írom le (fonetikusan) azt hiszem, érthető lesz, hogy ő mondja így.
Nézzük csak. Anya és Apa. Minket nem így szólít. Kezdte Mámának és Tátának. Egy jó ideje viszont István Apu vagy Apuka. Én általában Anutci vagyok, de akad néha Anuka is a szókincsben. Végleges és állandó megszólítás még nincs, mert mindezeket variálja a Mámáci, Tátáci, Mámákó, Tátákó szavakkal.
A Mama és Tata is állandó kifejezések. Ezenkívül ismeri minden családtagnak a nevét: Ihhá (István), Ádi (Edith), Titta (saját maga), mamák: Magika (mindkettő Magdi), taták: Pitta (Pista) és Nanni vagy Nanti (Jancsi), aztán jön Ani, Bada (Csaba), Lolli (Zoli), Da (Melinda), Dádi (Dávid), Meni (Beni), Idi (Szidi), Appá v. Appi (Alpár-Alpi) és Attú (Artúr). Kimondta a Jókka (Jóska) és a Düde (Tünde) neveket is, de velük eléggé ritkán találkozik, így nem állandó tagjai szókincsének. Akiknek még tudta a nevét azok a szomszédék: Dodó (Zsolt), Mame (Maresz), Totti (Zsolti) és Mimi v. Momi (Noémi) és Zoliék, Koronkáról: Lolli, Lákke (Lenke) és Addibaba (Andi baba).
Felismeri Dédimamát, illetve a másik helyen Dédimamát és -tatát is, és ezt ki is mondja, bár neveket még nem tud. De a dédi kutyáját, a Bobbit, még hetekkel később is emlegeti.
Sok állatot megnevez: kuka-kutya, akit feltétlenül Móninak hívnak :p, cisza-cica, pipi, kaka(s) - az s azért zárójelben, mert nagyon pöszén ejti, tuta-ruca, puka-pulyka, didoka-disznóka, ló, báááá-bárány, didó-gidó, kígyó, buti-boci; aztán memme-medve, aki nem más, mint Balu v. Baluka, aki mellesleg ámmo-álmos, aztán vakka-farkas, lgóka-róka - Vuk, lolá-oroszlán, ohhahú-orrszarvú, böle-bölény, máni, azaz Fáni, elefánt, sőt neve is van, úgy hívják, hogy Háti-Máni. Bagia v. Bagika sem hiányozhat, bár neki csakis a nevét mondja. Mindezeknek utánozza a hangjait is.
A madarak sem hiányoznak: a balam(+egy lenyelt g)-galamb, a góga-gólya, a kekke, aki nem más mint a fecske, meg a sas.
Megnevez néhány ruhadarabot: lula-ruha, nagá-nadrág, búúú-blúz, badi-body, budi-bugyi, metatóóó-melltartó, peppe-Pampers. Különbséget tesz cipő (picü v. pü), szandál (dada, dadá) illetve papucs (pápüt) között és mindegyik nagy népszerűségnek örvend nála, legyen az övé vagy bárkié.:) A gyümölcsök közül ismeri, felismeri és megnevezi az almát-amma, a barackot-baaaa, dinnyét-dida v. dide, a szilvát-villa, a szőlőt-lölő, diót, banánt-maná, a papaját. Ez utóbbin nem kell meglepődni: ma reggel hozta az Avon-katalógust és mutatja a papaját, mondván: dida. Kijavítottam papajára és azóta mondja. Az imént is teszteltem, pedig reggel óta nem látta a katalógust. Jaj, és mindjárt elfelejtem a körtét, amit nagyon aranyosan mond: töke.:-$:p Néhány zöldséget is ismer, az uborka volt az első, és ubu-nak hívta, de azóta már ubuka. A púúúú a paradicsom, az amma-hagyma, a papika meg nem szorul tolmácsolásra.
Továbbá rengeteg szót mond még. Egyszer hall valamit és már egyből leutánozza. (Nagyon kell vigyáznunk már, mit mondunk, mert még visszahalljuk;):p) Most úgy írom őket, ahogyan eszembe jutnak, és természetesen a teljesség legkisebb igénye nélkül: palata-lapát, tatto-traktor, zita-szita, begeje-gereblye; epü-seprű, de ugyanígy mondja azt is, hogy elrepült. Epülü-repülő, kokáká-fogkefe, ajó-hajó, (hűha, nem hittem volna, hogy ilyen nehéz összeszedni mindet:-$) bili, bege-veder, vüggü-függöny, tál, táé-tányér, villa, kaná, ke-keksz, keke-kenyér, puki-krumpli, táitó v. tálitó - távirányító, halló-telefon, alakka-halacska, puci-puszi, tetó-tesó, poci, gege-keze, ládó-lába, aja-haja, vüle-füle, attó-autó, motoka-motor, kö-könyv, kő, kulcs, stb, stb, stb.
Használ igéket: azt mondja, pipitá, ha pisikált, legyen az pelusba vagy bilibe. Mondja: tötö ví, azaz töltök vizet - ezt szoktam én mondani és átvette. Kérdezem alszol? A válasz ámmo. Ha mondom neki, megy és hívja Istvánt enni: ánni. Az egyik kedvenc szava a NEM. Sok kérdésre ez a válasz, még akkor is, ha nem talál. :p A nem mellé érdekesen mozgatja a száját is, azt nem lehet leírni. Kérdésekre válaszol, pl. megmondja, hogy hívják és hány éves. Ezt mutatja is. Egyszerű kéréseket teljesít: ma pl. elvette a telefonomat és aztán nem láttam. Kértem, hozza ide, és hozta. Egy-egy rövid ideig nézi a mesét (most pl. a Dzsungel könyve van soron) (Vuk után ez a második mese, amit néz), majd eszébe jutok és indul keresni: anutci, anutci, olyan keservesen keres, hív! Szólok, itt vagyok, vagy itt van anyuci, ő jön, nyugtázza, és mosolyogva mondja: itta, itta (itt van). A hol kérdésre általában az otta a válasz, azaz ott van.
Kifejezetten éles a memóriája: még nem tud időben eligazodni, kifejezni amúgy sem tudná magát, de ha tudná, már biztosan felemlegetné a múlt néhány eseményét. A legjobb példa erre, hogy anélkül, hogy bárki mondana valamit, neki eszébe jut Laci/Lackó - Lati/Lakkó, akivel még nyár elején, egyetlen délután voltunk a Marosparton. :o Vagy, mint már említettem, meglátja mamámat és máris mondja, hogy Bobbi (a kutya).
Sajnos, kurtán s furcsán fejezem most be ezt, mert régóta is írom, de kicsi lányom állandóan idehozzá a saját billentyűzetét, ami nincs jó helyen, csakis az enyém helyében.:p;) Közben pedig állandóan azt mondja: ada baba.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még néhány kép...
2007.08.27. 14:11
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még néhány kép...
2007.08.27. 14:09
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még néhány kép..
2007.08.27. 14:07
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tegnap - vasárnap
2007.08.27. 08:34
Mire felkelt a társaság, már leereszkedett az a bizonyos pumpám;), és már nevettünk rajta, de ha nem maradt volna az üvegében kb. másfél dl-nyi tej estéről, akkor nem lett volna mit innia Krisztának!
Aztán átlustálkodtuk szinte az egész napot. Kriszta kétszer is aludt, aminek köszönhetően este fél 11 után fektettem le, ami nagyon régen nem történt már meg. De most nem volt más választás. Délben túl keveset aludt, azzal nem bírta estig. De végülis jó volt, az éjszakát is átaludta. Ma reggel viszont már fél 8-kor kukorékolt. Na nem mintha ez olyan korán lenne, de máskor korábban feküdve is később kelt!:)
Még mindig "luti-panti" (locsi-pancsi):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Útáló, útáló
2007.08.26. 08:00
Édesanyámnak felajánlottam, hogy tegyünk el savanyúságot, ha már ott vagyok, erre ő leszidott, hogy vakációzz már egy kicsit te is! Ezért aztán felkerekedtünk Anival, Csabával, Szidivel, Apárral és Artúrral és kiruccantunk a strandra. Kitűnő gyógyhatású, sós vizű a strand, bár én csak annyira mentem most bele, hogy Krisztát tartsam. A kiscsaj nagyon élvezte a pancsilást (27 fokos volt a víz, pedig nem is termálfürdő), teljesen elemében volt, mintha születése óta is mindig vízben úszkálna. Ahogy kimentünk a medencéből, csak mondogatta: útáló, útáló (azaz úszkálunk v. úszkálok :))
Pénteken és tegnap a patakparton voltunk, ott is úszkált a kisasszony, bár a strandhoz képest jéghideg volt a víz.:p Én sem álltam meg, én is megmártóztam, hisz olyan meleg volt, hogy majd gutát kaptunk. Szerencsére volt állandó árnyék, de tegnapra mégis kikészültem. Én már amúgyis indítványozni akartam, hogy jöjjünk haza, amikor beborult és esni készült. Kriszta annyira jó gyerek volt a két nap alatt, hogy szinte nem is kellett futkározni utána. És ez komoly. Volt ott homok, abban tőle szokatlanul hosszú ideig eljátszadozott, a víz felé csak tegnap kezdett indulni egyedül is, amikor ott a homokja mellett fürdött Dávidka. És... szinte végig pelus nélkül volt nappal. Kb. ugyanannyiszor ment bele a nadrágjába a pisi (mert egy vékony nadrágot ráadtam a homokban ücsörgéshez), mint ahányszor szépen leguggolt és pisikált. Persze, ezt nem egyedül tette. De azt figyeltem meg, hogy állandóan tépdeste a nadrágot, ha vizes volt rajta. Gondolom, kezdte zavarni.:)
Aztán hazajöttünk, vacsorázás, fürdés (= ordítás - hajmosáskor), tejivás és kis nyüszi után alvás. Éjjel csak egyszer "szólt" a drágám, majd hajnalban nyöszörgött, de én ennek ellenére óránként ébredtem. Szörnyű meleg volt. :(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
22 hetes
2007.08.22. 21:12módosítva: 2007.08.22. 21:14
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Aug.20-22.
2007.08.22. 21:03módosítva: 2007.08.22. 21:05
Tegnap reggel köhécselt néhányat, így az előbbiek mellé Stodalt is kapott még. De az orra aztán állandóan folyt.:( Hiába szívtam, nem jött semmi, de törölni 2-3 percenként is kellett. Az étvágya nem volt a szokásos, de a betegsége és a nagy meleg ellenére mégis egészen jól evett; elégedett voltam vele.
Este rendes időben lefeküdt, de amikor mi is aludni készültünk volna, úgy döntött, hoyg nem engedi. Legalábbis engem. Kb. félórát űztük a hogyan ugrasszuk 2-3 percenként Anyut című játékot, amikor megelégeltem a sok mámázást, és úgy döntöttem, a harmadik szobába költözünk mi ketten, a nagy ágyba. Vedelte a vizet és rengeteget forgolódott ezután még vagy félórát, de aztán szép lassan elcsendesedett és eléggé nyugodtan: elaludt. Valamikor hajnal felé még forgolódott egy adagot, de akkor elég volt a simogatás is, hogy megnyugodjon. Még mielőtt megébredt volna, István áttette a kiságyába, akkor megkapta a tejecskéjét is és aludt még vagy másfél órát. Így én is pihentem még, bár eléggé kábán ébredtem, mégis. Szerencsére a tejet is csak negyed 10-kor hozta az asszony, így már mindketten fent voltunk. Bezzeg, máskor van, hogy 8 előtt jön már. :p
Lényeg, ami lényeg, ma már - mondhatom - nyoma sem volt a betegségnek, talán kétszer, ha megtöröltem az orrocskáját, de akkor is csak kicsit volt nedves. A kedve továbbra is töretlenül jó volt, bár mostanában estére annyira elfárad, hogy a fürdés utáni törülközés-öltöztetés általában sírással párosul. Így volt ez ma is, de azért szó nélkül elaludt. Remélem, hogy éjjel is jól alszik majd, nem kell ismét költöznünk!:)
Ilyen kis csibész volt ma, amikor filmeztem:
Még annyit, hogy holnap Idecsre készülünk Édesanyáéknoz, ott leszünk, ha minden igaz, péntekig. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Budi, metatóóó
2007.08.22. 11:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Budi, metatóóó
2007.08.22. 11:19
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Budi, metatóóó
2007.08.22. 11:17
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nőből készült
2007.08.22. 09:51
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hét... és aztán vége!!!
2007.08.21. 16:09módosítva: 2007.08.22. 08:40
A vasárnap is hasonló volt, épp ebédet főztünk, miközben jókat dumáltunk Melindával. Ebéd után ők el is mentek, István vitte őket haza, és felpakolták őt jópár kiló hatalmas paradicsommal.:o
Így aztán nem csoda, hogy a hétfő és a kedd paradicsomfőzéssel telt. Kriszta állandóan ott lábatlankodott mellettem, ő is szeretett volna púúú-t tisztítani, mosni, de persze, még nem neki való feladatok ezek. Amikor passzíroztam a levet akkor is rengeteget segített, ellökte a kezemet a daráló hajtókájáról és ő lóbálta erre-arra.:d:d:d De olyan boldog volt, hogy részt vehetett benne!:)
Ketchupot is főztem, így végre Kriszta is ehet, mert a vásároltat nem szívesen adom neki. Eddig megkóstolta párszor, de mindig minimális mennyiséget adtam neki.
Csütörtökön Anival kóboroltunk a városban, hogy ruhát vegyünk neki a szombati esküvőre. Ismét elment a nap, szörnyű fáradtan érkeztünk haza mindhárman, Kriszta annál is inkább, mert reggel óta du. 5!!! előtt aludt el először. :o Pedig már szörnyen fáradt, álmos volt, mégsem tudott a babakocsiban elaludni. Végül még jó is volt, mert már hazafelé tartva, a kocsinak kitörött az egyik kereke, úgyhogy Kriszta ölbe költözött. :)
Pénteken, kihasználva, hogy Ani még itt volt, kirámoltuk a kamrát, lecseréltük a papírt a polcokon, számbavettem a maradék savanyúságokat, befőtteket, lekvárokat, töröltem, felmostam, hasznosnak vélt, ezért eltett dobozokat dobtam ki, stb. és estére sikerült úgy kikészíteni magamat, hogy alig éreztem a derekamat-hátamat.:-$
Mire István hazajött, megvoltunk mindennel, sőt még arra is képes lettem volna, hogy felpakoljak, ha Melindáék is hajlandóak kirándulni egyet sátorral. De végül, mivel nekik más elfoglaltságuk akadt hétvégére, mi is otthon maradtunk, a pihenés eltökélt szándékával.:p
Szombaton, aztán mégis égett a hátsófelünk. István az autót akarta szétbontani (némi javítgatás céljából), én meg kitaláltam, hogy padlizsánt veszünk és kimegyünk Sárpatakra lesütni azt. Így Anyunak is kénytelen-kelletlen munkát adtam:p, de legalább megvan a padlizsánmennyiségünk télire.:d Dögmeleg volt, nem is volt túl kellemes a tűz mellett lenni, de Kriszta gondoskodott arról, hoyg jókedvűen tudjunk dolgozni. :o:) Pelus nélkül furikázott az udvaron, hajtotta a pipiket, tutákat, pupákat, leste Mónit (a kutyát), szaladgált, tapicskolt a vízben, és héha megkörnyékezte a grillrácsot is, amin a padlizsánok sültek. Mindeközben, le-leguggolt és hol egy kis pisit, hol egy kis kakit nyomott, rácsodálkozván, hogy mi is történik vele odalent. Jó sok popsitörlő elfogyott:d, és nagyon ébernek kellett lennem, hogy nehogy e végtermékekben is tapicskolni kezdjen!;):):p:-$
Későre fejeztük be a sütést, sötét volt már, István sem végzett a tervezett dolgával, ezért vasárnapra ia ottmaradtunk. Ez a nap megszokottan telt, elintéztük a lecsurgatott vinetát, majd, míg Anyuék a templomban voltak, én az ebédet próbáltam elkészíteni. Egyetlen percet sem álltam a másfél óra alatt, mégsem végeztem még mindennel, mire megjöttek. Más különös nem történt, hacsak azt nem számítjuk bele, hogy Kriszta reggel korán magára öntötte a kávémat, majd a padlót akarván felmosni, kiöntött egy pohár vizet, és mindennek tetejébe, még a viharocska előtt eltörte a mamájának egyik virágvázáját a teraszon. :):p:-$ Kissé besegített a viharnak.... :d:d:p:p;);)
Nos, akkor úgy néz ki, hogy napirenden lennék a beszámolókkal, bár amit leírtam, az eléggé kivonatos érzékeltetése a történteknek. Készültek közben képek is, sőt jópofa dolgokat is művelt Kriszta, de ezeket majd külön bejegyzésekben, illetve ahogy eszembe jut valami fontos-érdekes, úgy írom le. :)
Mütyürkével nagyon jól vagyunk, mozgolódik, rugdosódik, miközben ma betöltöttük a 22. hetet. Feltartóztathatatlanul közeledik az a december vége!!!!;););)
Pillanatnyilag, azt sem tudom, milyen találó képet csatoljak, úgyhogy egyelőre kép nélkül indítom útnak a bejegyzést!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Augusztus 9-10.
2007.08.21. 15:14
A nagy napot másnap, pénteken tartottuk, amikor aztán (szinte) mindenki el tudott jönni a családból. Mivel az este megfelelőbb volt, így hát mindenki estére jött. Legelőször Anyu, Apu és Kriszta érkezett meg. Krisztát gyorsan ünneplőbe öltöztettem és máris ott volt Édesanyám, Ani és Csaba. Édesapám ezúttal nem volt jelen, mivel éjszaka indultak a piacra, és otthon készítette az árut. 10 perc sem telt bele és Melinda, Zoli és Dávid is megjött. Már itt is volt mindenki, így hozzáláttunk a vacsorához. Hideg előételeket készítettem, szokás szerint, klasszikus ízűeket (aprófasírt, mini-bécsiszeletek, padlizsánkrémmel töltött paradicsom) a "konzervatívaknak", de egy nemrégiben hallott ötletet is kipróbáltam, a sajttal, hússal töltött gombát, panírozva és a joghurtos padlizsánt is.
Vacsora után a tortákra került sor, ezúttal a gyümölcsös zselatintortát készítettem el, azaz készítettük előző napon, Anyuval.
Az est fénypontja az volt, amikor Kriszta felfedezte az asztal egyik felébe letett, "árván hagyott" tortát:o, és rögtön feltalálva magát;), elkezdte csemegézni:d:d:d. Végül rajta derült az egész társaság, ő pedig hatalmas nyám-nyámozás közepette ünnepelte főszereplői pozícióját! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az utolsó hét: aug. 5 - aug. 10.
2007.08.20. 21:36módosítva: 2007.08.20. 21:41
Vasárnap Édesanyáméknál voltunk, mert volt az Idecsi Vásár, ami nem más, mint egy kis búcsú, amit évente, augusztus első vasárnapján szokás megtartani. Vannak ott népi táncbemutatók, szokott lenni körhinta, no meg ezernyi árus sok játékkal, csecsebecsével, szóval jó kis pénzköltő hely!:):p Kriszta kapott egy tologatós lepkét, ami menet közben csapkod a szárnyaival (másképp nem tudom, mia neve:-$, ha van is egyáltalán) és kapott egy olyan szőrös kis villogó labdát. Persze, mindkettő addig tartott, míg hazaérkeztünk. A labda kipukkadt, a lepkét pedig óriási szakértelemmel szét tudja szedni: a tolókart, a szárnyakat, mindent. Ezermester a leányom...:p
Mondjuk, mi nem is annyira a vásár miatt szoktunk menni, mint inkább azért, hogy így együtt lehet egy kicsit a nagyobb család. Tündiék is ott voltak, ebédeltünk- vacsoráztunk egy jót, és persze, beszélgettünk. A gyerekek is jól érezték magukat, bár Artúr, jó szokásához híven;):p, jó későre "engedett fel", amikor már szinte indultunk haza. Addig viszont tétlenül nézte, amint Kriszta azon igyekszik, hogy megpuszilja őt :):):):):
Aztán jött a hétfő, és Istvánék elkezdék a munkát. Több napig tartott, közben még egy halászatot is beiktattak Zsolttal, egy esősebb napon, én meg otthon a napi teendőket csináltam, Krisztát szórakoztattam, illetve fordítva;), és tervezgettem a pénteki szülinapi készülődést.
A csütörtöki napot ellófráltuk.:p:-$ Anyu jött, és végigjártunk vagy 4 szakáruházat, ahol burkolócsempét nézegettünk a fürdőszobájukba. Az ötödik áruház már mindenes volt, ahol bevásároltunk a szülinapra, pizzát és fánkot ettünk, majd du. 4 órára valahogy hazakeveredtünk. Anyu még szerencsére segített nekem elkészíteni a tortákat, mert azok egy éjszakát a hűtőben kellett "süljenek";):). És még segített egy nagyot: azt találta ki, hogy Krisztát elviszi másnapig, hogy én nyugodtan végezhessem a dolgomat és időben készen lehessek. Tényleg, ha Kriszta is otthon lett volna, nem tudom, pénteken hogyan érkeztem volna a dolgok végére.
...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hazaérkezés
2007.08.20. 07:56
Amikor engem meglátott, egy pillanatra meglepődött és lemerevedett, de a következő másodpercben már repült felém. Mámá, mámá, kiáltotta, és ölelgetett, puszilgatott. Istvánnak is nagyon örült, bár tartózkodóbb volt, mint velem, és visszakérezett aztán hozzám.
A kölcsönös köszöntések után mind leültünk a nappaliba és meséltünk. Kriszta is ottmaradt, éppen semmi sürgős dolga nem akadt;), és bár itta a vizet a cumijából, táncolni kezdett. :) Látszott rajta a viszontlátás leplezetlen öröme, egyszerűen nem tudott betelni a tudattal, a látvánnyal, hoyg ottvagyunk: rohant egyikünkhoz, másikunkhoz, táncolt, fordult-perdült, közben állandóan ujjongott: jújjújjúúúú, és szaporán emelgette kicsi lábait.
Azt hiszem, ezt a képet, hangot, élményt mindig megőrizzük magunkban, annál is inkább, hogy nem hittem volna, hogy egy ekkora gyerek ilyen intenzitással kimutatja az érzelmeit. :) Főleg az örömöt, mert sírással bizony már születése óta kommunikál!;):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Július 31 - augusztus 4.
2007.08.20. 07:36
Arról volt szó, hogy ezúttal Kriszta Mamával és Tatával marad és mi is pihenünk néhány napot. Mama is állandóan csak hívogatott, hogy mikor indulunk már, hisz türelmetlen volt, hogy az unokája csakis velük legyen.;):d
Végül aztán úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, csütörtökön reggel indulunk. Meg is tettük. Intenzív puszilkodás, integetések, majd pityergés közepette (Fejezd be, mert rögtön visszatérek, és magunkkal visszük - szólt a dorgálás:p) elindultunk, és nemsokára a Napocska is útitársul szegődött. :)
Már aznap lementünk a Marospartra, de az esőzés kissé megdnövelte a vízszintet, és eléggé hideggé tette, hogy én már ne merjek benne fürödni. Krisztának az elmúlt heti, szénából készült fekhelye vízben úszkált, és én akkor is nosztalgiáztam egy sort.
Másnap reggel kiderült, hogy Sanyikának sikerült elcserélni egy éjszakai turnust a munkahelyén, és így hamarabb megkezdhette a szabadságát: pénteken koradélután Zsuzskáék is megérkeztek. Ettől kezdve olyan jó hangulatban, állandóan nevetgélve, viccelődve telt az idő, hogy észre sem vettük mennyire rohan. Ők sem hozták Zsófit, így mindenki kikapcsolódott egy kicsit a hétköznapokból. De az volt a lényeg, hogy újra együtt volt a nagy csapat:
Szombaton délelőtt még gyógynövényeket szedtünk, nemsokára pedig szedelőzködtünk, mert nagyon borult az idő.:( Igaz, hogy úgyis csak estig maradtunk volna, mert másnap szinte mindenkinek programja volt máshol. Az úton aztán el is kapott az eső és, mint 2 nappal előtte a Napocska, kitartó társként mellénk szegődött.:(:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Július 30.
2007.08.19. 21:29
A piacon Kriszta nagyon jól érezte magát, nézelődött, és állandóan bújócskázni akart a felaggatott ruhák között. Néhányszor szaladni is kellett utána, annyira nem egyezett az ő útvonala a mienkkel! ;):p:d:d Ezenkívül minden nőt lenénézett, a férfiakat meg bácsizta, integetett, ha kérték, ha nem, sőt, ha valaki nagyon szimpatikus volt, még puszit is küldött ... kéretlenül.;):p
Dél körül érkeztünk haza, mindenki pihent egy kicsit, majd újból készülődni kezdtünk, ezúttal rendelésre a nőgyógyász-orvoshoz.:) Nagy reményekkel indultam útnak, szentül meg voltam győződve, hogy megtudjuk, ki bújkál a pocakomban, azaz, hogy kislányt vagy kisfiút rejtegetek?!;) De Mütyürke még nem árulta el kilétét, jobbanmondva a doktorbácsi nem árulta el, hogy ki van ott. Persze, ha 100%-os lett volna, amit lát, már elmondja, de nem akar félrevezetni senkit, azt mondta. Ellenben annyi jó hírrel szolgált, hogy alig győztem örülni magamban. (Azért csak magamban, mert Kriszta nem akart együttműködni, hogy ő is bejőhessen Istvánnal, ezért kint vártak.:p:() Előszöris a csiszta teljesen eltűnt, sok tilalom alól felmentettek, bár természetesen továbbra is kímélnem kell(ene) magamat, vigyázni a cipeléssel...
Másodsorban pedig Mütyürke édes kis virgoncnak mutatkozott, aki korának teljesen megfelelően fejlődik, zárt a gerince, a koponyája, szóval, mondom, csakis jókkal biztatott az orvos. Hosszát nem mondta, de fejkörfogata 44 mm volt, combcsonthossza pedig 29 mm. Kicsi szívecskéje éppen 148-at dobbant percenként. :) Szóval annyira boldog voltam, hogy minden rendben van, hogy el is felejtettem "búsulni" amiatt, hogy nem tudtuk meg a nemét, sőt, szinte úgy mentem el, hogy nem is fizettem. :p:-$
Ez a kép rá egy hétre, azaz kereken 20 hetesen készült, amikor tulajdonképpen elkezdődött a visszaszámlálás...:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirándulás Nyágrán, július 23-29.
2007.08.17. 08:35módosítva: 2007.08.17. 09:19
Az út nem volt hosszú, megállással együtt kb. 11 felé érkeztünk meg, elkértük a kulcsot és máriselkezdtünk berendezkedni. A kicsiket megetettük, majd a nagyokat is;), később pedig a szoba-konyhát kezdtük "berendezni": kipakoltunk, felszereltük a gázpalackot, átmostuk az összes ottani edényt, de persze, mindezt nagyon lightos tempóban, nehogy már az első napon kifáradjunk!;) A fiúk, azaz inkább István, hamarosan nekifogott pecabotot összeszerelni, és már indultak is a folyóra. Ekkor csak feltérképezés zajlott, de este már egy kis eredménnyel is hazatért, mint ahogyan aztán szerdáig minden alkalommal történt. Utána? Mintha kifogyott volna a hal a Marosból, 1-2 napig semmit sem fogott, de hétvégén mégiscsak sikerült valamennyit kifogni, így már egy-két adag szardínia télen is készülhet majd!;):)
Jól telt. Jól éreztük magunkat, jó időt fogtunk ki. Kedden éjszaka volt egy hatalmas vihar, de a másnap reggel ugyanúgy indult, mint normálisan: sütött a nap, hamar felszáradt a fű, de azért a kis gumicsizmákat elég sokszor használtuk, jó, hogy nem maradtak itthon.:):p
Úgy sikerült, hogy Istvánnak egyik főnöke (tképpen csak egy társtulajdonos a cégnél, de közvetlen kapcsolatuk munkaügyileg nincs), Tika bácsi és a felesége Ica néni éppen velünk egy napon érkezett ki a közelben lévő házikójukhoz, így őket is meglátogattuk. Kedden délelőtt kávézni voltunk ott, ami egy hatalmas, minden finomsággal ellátott villásreggelibe torkollt. "Ici", ahogy Kriszta elnevezte, el volt ragadtatva a két babától, azt sem tudta, melyikben gyönyörködjék inkább, állandóan csak azt fájlalta, hogy az ő fiáék még nem mernek babázni. :)
Szerdán aztán, hogy visszaadjuk kedvességüket, mi is meghívtuk Tika bácsiékat estebédre: zsiványpecsenyét és halat sütöttünk. István volt ekkor nagyon büszke!;) Főleg amikor mindenki dicsérte a halacskákat. Mert persze, nemcsak kifogta őket, hanem ő is sütötte.:) Az evés általános jókedvben, beszélgetésben zajlott, és persze a jóféle sörnek sem volt híja.;):-$ A két kislány élvezte a sok ember figyelmét, Andrea kézről-kézre vándorolt, míg Kriszta most is jót hancúrozott, bohóckodott mindenki derültségére. :) "Megtanulta" énekelni a Hinta, palintát (Inta, painta, mákáki páika - Hinta, palinta, két krajcáros pálinka:d:d:d:o:d:d:d), és mindenki kérésére szívesen ismételgette.
A csütörtökre már nem is emlékszem pontosan, de kb. ugyanúgy zajlott, mint az előző napok, azzal a különbséggel, hogy már a másnapi hazaindulást kezdtük sajnálni.:( Végül mi nem utaztunk, csak Zoliék, mert ők szombaton esküvőre mentek. Mivel a házikó gazdái úgy döntöttek, hogy mégsem jönnek fel hétvégére, hát felhívtuk Zsoltékat, hogy sátorozás helyett méltóztassanak Nyágrára fáradni. :) Jöttek is szívesen, így mi aztán velük még vasárnapig ottmaradtunk.
Szombaton, ebéd után mi is lemetünk a fiúkkal a Marosra, ekkor sikerült végre felavatnunk Krisztának az úszógumiját. :) Eddig azért nem, mert eléggé meredek helyeken kellett volna leereszkednünk-kimásznunk, és a manókkal nem mertünk, de most volt segítség, és lemerészkedtünk. Krisztát alig lehetett távolt tartani a víztől, egész nap benne ült volna. Élvezte az úszógumit, bár eleinte nem bízott benne. Mikor felfedezte, hogy így egyedül is pancsikolhat, hát bezzeg, nagyot hancúrozott. :) Aludt is egy órácskát a parton: puha szénából készítettem fekhelyet, arra terítettem plédet, törülközőt. Felkelés után, mivel pelus nélkül volt, ügyesen pisikált a kőre, nagyon büszke volt saját magára. Különben egész héten, amikor csak lehetett, pelus nélkül hagytam szaladgálni, igaz, hogy kellett cserélgessem a nadrágokat elég sűrűn!;):p
Vasárnap már az indulás jegyében telt a nap, készülődtünk, pakolásztunk, takarítottunk, végül délben el is indultunk. Útba ejtettük az idecsi és a sárpataki nagyszülőket is, akik kikrisztázták legalább egy kicsit magukat. Sárpatakon valamivel többet időztünk, a jó hűvös házban megvártuk a hőgutta legalább icikepicike enyhülését, István meg pihent egy kicsit. Otthon aztán a legszükségesebbeket kipakoltuk, de a többire csak másnap került sor. A mosásra is, meg még másra is... :)
(Majd, amikor sok időm lesz, az előbbi bejegyzéseket is átírom "magyarra":).)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirandulas Nyagran, julius 23-29.
2007.08.15. 21:32
Ha ujra minden megy, mint a karikacsapas, potolom ezt a beszamolot is. :)
Addig egy kis "multidezo" foto:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirandulas Nyagran, julius 23-29.
2007.08.15. 21:23
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirandulas Nyagran, julius 23-29.
2007.08.15. 21:12módosítva: 2007.08.15. 21:26
(Dorka, kikerem magamnak, egy szal virag is van a kezemben. :p:p:p De tarsnak elfogadtalak volna!;););))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirandulas Nyagran, julius 23-29.
2007.08.15. 21:09
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirandulas Nyagran, julius 23-29
2007.08.15. 21:05
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Július 22-e
2007.08.09. 07:00
Július 21-én este, Anyóséktól hazaérve épp csak gyors tussolásra jutott időnk, máris rohantunk - kerek 1 óra késéssel - Zoliékhoz Koronkára, hogy megbeszéljük és megvásároljuk a kiránduláshoz valókat. Meg is ejtettünk mindent, de mire hazaérkeztünk, már fél 11 is elmúlt, mondanom sem kell, hogy Kriszta az utolsó száz méteren elaludt a kocsiban. Még szerencse, hogy aznap (is) kétszer aludt!
De nekünk még nem ért véget a nap, ugyanis nekifogtunk ... pakolni.:p Igen, már megint pakolni és még nem is az igazi kirándulás következett.;)
Vasárnap hajnali 4-kor, na jó, végül csak fél 5 lett, csak egyszerűen felkerekedtünk és a Marika-Zsolt párossal egyetemben kiruccantunk a Marospartra, oda, ahol egy héttel előtte Zsolt azt a sok halat fogta. Mire megérkeztünk már meg is virradt, és tanúi lehettünk egy gyönyörű napfelkeltének is. :) Kriszta végigaludta az utat - jó egyórás út volt - majd a tápszerét itta meg:
A horgászást nem részletezem, mert "keserű" emlékek fűznek hozzá, ugyanis István, aki ügyesen megfogta, sőt, kezében is tartotta eddigi horgászásainak legnagyobb halát, ugyanolyan szépen vissza is szalasztotta. Azóta is sokat bánkódunk miatta, dehát, az nem nekünk volt szánva.:p
Krisztát viszont nehezen lehetett a parton tartani, állandóan csak indult neki a víznek. Amikor már levegő és víz is jól felmelegedett, persze, hoyg belementünk, jól meg is mártóztunk, a kisasszony alig akart kijönni még a 20 perces lubickolás után is. Nagyon élvezte, pedig csak úgy, ölemben tartva voltunk benn. De nem félt, sőt búvárkodni is próbált, de szerencsére felfedeztem szándékát és időben megelőztem a sírás-rívást.
Hazaérve, nagy közös dinnyeevészet zajlott Zsoltéknál, majd lepihentünk. A nagy meleg, a koránkelés mindenkit kinyiffantott. Aztán este, miután Krisztát lefektettük, elkezdtünk ismét ... hát mit?... hát pakolni.:p:p:p De ez már egy másik történet, máskor...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Július 21-e
2007.07.31. 15:01módosítva: 2007.07.31. 15:03
Kriszta így pancsikolt a két vedernyi vízben. Dávid és Beni hűségesen asszisztált::):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Disznóvágás napja
2007.07.31. 14:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még itthon
2007.07.31. 14:46
Jó lenne, ha mindent részletesen leírhatnék, ami az elmúlt majdnem két hétben történt, de arra most nincs se erőm, se kedvem. Azért nem hagyok ki, remélem, egyetlen fontos momentumot, mozzanatot sem. :)
Július 20-án eltettem az uborkát, amit Zolitól kaptam. Amíg Kriszta aludt, Dávidka kitűnő segítőtársnak bizonyult: a nagyobb uborkákat meghagytam és hagymaszeletekkel, répakarikákkal szintén eltettem savanyúságnak. Dávidka hámozta meg az uborkát és a répa felét. :)
Délután pakolni kezdtem - az utóbbi hetekben szinte csak pakolásból állt az életünk :d:d:d - mert pénteken reggel korán már robogtunk is Sárpatak felé, ahol anyósék aznapra disznóvágást terveztek. Mire megérkeztünk, a didó - Kriszta szavaival élve;):) - már szépen megpörkölve várt minket, és már nemsokára, meg is kóstolhattuk finom bőrét, fülét::):-$ Még Kriszta is kapott két falat jó puha bőrt.:)
Ebéd után kávéztunk az asszonyokkal, amikor aztán ezeket a fotókat készítettem:):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újra itthon
2007.07.29. 19:05
Jó volt, klassz volt, gyönyörű volt:), rövid volt.:p Talán holnap jut némi időm a részletekre is, de egyáltalán nem biztos..-$ Mindenesetre, amikor majd visszatérünk a hétköznapokba, ami remélhetőleg csak kb. 1 hét múlva történik meg, mindent dokumentálni fogok, mert kár lenne egy ilyen időszakot kihagyni a naplóból, és nem megörökíteni további napjaink számára! :)
Köszönöm mindenkinek , aki hiányolt, bocsánat a szó nélküli "lelépésért", de múlt hétvégén nagyon sűrűn jöttek az események, és már mindenre, csak naplóírásra nem volt alkalmam.
Elöljáróban, most annyit - hogy ha talán mégsem tudnék jönni - hogy holnap doktorbácsihoz teszünk látogatást (ahol reméljük, kis Mütyür nem lesz szégyenlős;)) holnapután pedig ismét kirándulunk néhány napig. :) Dejó, dejó!!!!
Puszilunk mindenkit.
Itt egy múltheti kép a Mütyürkés pocakról!:) (A kiránduláson készültek ki tudja, mikor kerülnek gépre.:p:-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétfő, kedd, ...
2007.07.18. 12:33
Estefelé elmentünk ajándékot vásárolni, mármint az ajándék egy részét, mert fele már megvan. Apu, születésnapjára - saját kívánságára - egy-egy fehér inget fog kapni tőlünk és Melindáéktól és közösen vettünk egy új fürdőköpenyt. Anyu névnapjára kap ugyancsak egy fürdőköpenyt. :)
Tegnap ismét főzéssel telt el a nap egy része, aztán pedig rászántam magam az uborkaeltevésre, amit még vasárnap hoztunk Zoli saját termesztéséből. Jó sok lett, pedig nem is szándékoztam idén uborkázni, mert a tavalyi eltevés még szinte mind ottvan. De meglett ez is.
Ma mosok, és nemsokára dagasztok egy adag pizzatésztát, ebédre.:) Már alig várom, hogy meglegyen!;):p:-$
A napok valamelyikén Kriszta nagyon segítőkész akart lenni, és elhatározta, hogy a szekrényéből kiválogatja az összes kinőtt ruháját (amit már nagyon ideje lenne elpakolni) és segít nekem eltenni őket a kistesónak. :p De közben olvashatnékja is támadt, így végül eldöntötte: a kellemest a hasznossal kell összekötni:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szombat-vasárnap
2007.07.18. 10:28
HAzaérve egy újabb pakolásba-öltözésbe kezdtünk, és házastól-paplanostól Beresztelke felé vettük az irányt: Zoliékkal a Lucpartra készültünk. És ki is mentünk. Sátrat húztunk, degeszre ettük magunkat dinnyével, barackkal, persze, Krisztával az élen, aki egy szál pelusban vágtatott a fűben és nagyon jól érezte magát.:) Mire megette a gyümölcsrészét, már nem lehetett tudni, meddig tart a ragacs a testén, és hol kezdőik Kriszta. :d:p Aztán gyors macskamosdás, letörölgetés után már fel is öltöztettem, mert kezdett hűvösödni. Még evett sajtos kenyeret, ivott egy üveg tejet, és mint akit fejbevertek, úgy elaludt. Reggelig annyit mondott egyszer, hogy vííííííí, akkor megitattam, és aludt tovább. Valamikor hajnalban megivott ismét egy üveg, ezúttal hideg tejet, és 3/4 8-ig aludt. Nappal aztán már csak 2x egy-egy órácskát aludt, de éjjel ismét nem volt gond. :)
A férfiak horgásztak, szombaton este sikerült is elég szép példányokat fogniuk, vasárnap viszont már szinte semmit. A vasárnap a fürdésé volt, amikor Kriszta is, a nagyokhoz hasonlóan a patakban fürdött. Igaz nem sokat, mert azért meglehetősen hideg volt a víz, de élvezte. Sőt, nagyon élvezte. Igaz, csak másodperceket tartottam a vízben, amig lubickolt kettőt-hármat, de majdnem sírt, amikor már mentünk kifelé. Úgy gondolom, szoknia kell a hidegebb vizet is, de azért nem szeretném, ha felfázna!
Este idejében hazaértünk, még Zsoltékkal is összeültünk, hisz muszáj volt elmesélniük halászkalandjukat!:o Hirtelen döntve, elhatározták, hogy felmennek Idecs felé a Marosra. Végülis valahol Vécsnél kötöttek ki, de az tény, hogy olyan fogása, mint aznap, rég nem volt Zsoltnak: több, mint 30 darabbal jöttek haza, mind szép példányok, nem is akármilyenek. Marika sosem szokott halat pucolni, de most kénytelen volt, hogy idejében befejezzék. Csak azt sajnáltuk, hogy ezúttal mi nem voltunk velük, de majd még megyünk! ;):)
Sőt, a kirándulásunkon sem készült kép, mert hát nem vittünk kamerát! :(:p:-$
Itt egy régebbi, hangulathoz illő;):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:(
2007.07.17. 09:47
Most aztán folyamatosan, kicsinként, bepótolom a kimaradt majdnem egy hetet. :)
Puszilunk mindenkit! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
5, azaz ÖT
2007.07.13. 09:49
2 évvel ezelőtt két kis piros csík jelent meg egy terhességi teszten, amiből azóta már emberke lett, és itt van velünk, már boldoggá teszi napjainkat! :)
Két nappal ezelőtt, hajnalban, pedig valami fészkelődést-mocorgást éreztem a pocakomban, ami nem lehetett más, mint Mütyürke! :)
Boldog vagyok, hogy Feleség és Anya lehetek!!!!!!!! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csinibaba
2007.07.12. 14:24módosítva: 2007.07.13. 09:36
Akkor viszont gondoltam egyet, és mindkét gyereket küldeni szándékoztam. Mert arra gondoltam, hogy így jót nagytakaríthatnék másnap estig. Megvártuk, amíg István hazajött, és ő vitte ki őket Sárpatakra. Aznap Anival kiporoltuk a szőnyegeket és segített nekem letörülni azokat a helyeket, ahová felmászni kellett volna, majd ő el is ment. Másnap pedig én folytattam tovább, egyedül. Estére majdnem meglettem, de ami hátramaradt, már nem volt sok. Kedden elmentünk Kriszta után. Amikor meglátott, hagyott csapot.papot, és rohant hozzám: mámá, mámá, kiáltotta. István később lépett be, és örömmel fogadta Kriszta őt is, de nem akart hozzá menni. Csak később. Alig engedett el engem pár pillanatra.
Ott vacsoráztunk finom túrós puliszkát, aztán meg hazamentünk. Már késő volt, és Kriszta elaludt az autóban. Fürdés így kimaradt, mert sajnáltuk felébreszteni. És féltünk is, hogy majd mikor lesz újra elalvás. :-$
Szerdán reggel Édesanyámékhoz mentünk, és miután megjártuk Régent is, hazavittük Tündiéket. Mama és Tata nagyon örvendett, mert megleptók őket, és Kriszta nagyon jót játszott Artúrral. :) Sajnos, elég ritkán találkozunk, bár mostanában mégis gyakrabban összejött!:)
Tegnap reggel, amíg desanyám és Édesapám a piacrament, addig én Anival takarításba fogtunk, de félbehagytuk, amikor megjöttek szüleink. Úgy volt, hogy délután István jön utánunk, de Édesapámnak útja lett Vásárhelyre, így mi is hazajöttünk. Ebéd után, még mielőtt István jött, Krisztával elaludtunk, és fél 7-kor ébredtünk arra, hogy Apuci is mellettünk szundikál! :) :p :-$
Anyósom megtanította Krisztát, hogy a Mi vagy te Mamának kérdésre azt válaszolja, hogy Csillagja, amit Kriszta úgy mond, hogy Lilla.:) Édesanyám pedig elaltatáskor énekelte neki a Tente, baba, tente című dalt, és Kriszta azóta állandóan mondja: Mama, tette. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Július 7-8-a
2007.07.10. 08:38
A két gyerkőc sokat játszott, együtt, és külön is, sétálgattak, futkároztak a köves parton, majd ugrándoztak-hempergőztek a felfújt matracon, amíg Kriszta aludt, Dávid egy hatalmas öntözőrendszert épített két tavacskával a homokba, amikor Kriszta felkelt, igyekezett ezt romba dönteni;), bár csak imitt amott tudta áttörni a gátakat!;):p:d:d Aztán Kriszta számbavételt tartott a horgászeredmény fölött:
Nem maradtunk későig, otthon rendre lefürödtünk, filmet néztünk, majd Marikáéknál söröztünk (:o) mármint a férfiak, majd ismét filmet néztünk (ugyanazt, csak két részletben), majd nyugovóra tértünk.
István és Zsolt hajnali 4-kor kelt vasárnap, és bár idejében kimentek, a szél sem fújt, István mégsem fogott egyetlen halat sem. Mi, többiek otthon maradtunk, délben István is hazajött, ebéd után pedig versenyeztünk: ki mit tud-ot játszottunk, azaz, ki-ki azt csinált, amihez éppen kedve volt. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jóga
2007.07.08. 10:09
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tragikomédia
2007.07.06. 10:03
Illetve már megvolt mindkettő:-$, piciny drágaságomnak köszönhetően. :p Ugyanis már oly tökélyre fejlesztette sepregetési tudományát, hogy sikerült megörökíteni is. Csak abban van a bibi, hoyg mit sepert. Nyitva maradt a konyhaajtó, ilyenkor Murphy bácsiból kifolyólag:-@ természetesen a tápszeres doboz is az asztalon maradt, amit kicsi lányom nagy izgalommal kibontott, a benne levő tasak tartalmát pedig szépen szétszórta a földön. Gyanús volt a tompa hangokkal tarkított csend, és amikor benéztem, hogy mit csinál, majd infarktust kaptam: a konyha padlója fehér, csak a rózsaszínbe öltöztetett lánykám, a rózsszín szemétlapát és a piros seprű virít.
Hirtelen elkaptam az éppen ottlévő kamerát, és néhány másodpercig sikerült levenni, hogyan dolgozik a lányom. Mindenesetre, beleéléssel. :p:p:p
Igaz, már könnyezve hívtam fel Istvánt, de amikor nevetett én sem álltam meg. Csak azt a jó fél tasak tápszert sajnálom egy icipicit:-$, ami néhány napig elég lett volna még.
No sebaj, több is veszett Mohácsnál!;):p:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta elámít minket
2007.07.05. 07:38módosítva: 2007.07.05. 07:39
Ez az egyedüli, amit rágcsálhat napközben, és nem is helyhez kötötten. Bejött a konyhába és amikor beleharapott a maradék kekszbe vagy három apró darabka lehullott belőle a földre. Ügyesen széttaposta őket:p, és amikor rászóltam, hogy ezt nem szabad, fogta magát, és a hűtő mögül elővette a seprűt és a lapátot. :o:o:o Először nem esett le, mit akar vele, sőt, be is akadt a nyele, mert úgy akarta hozni, mint a székely a létrát az erdőben;):p, azaz keresztül, de amikor végre odaért, és láttuk hogy "seperni" kezd, csak néztük őt, és néztünk egymásra Istvánnal, hogy ezt bizony honnan tudja!:o:o:o
(Természetesen, én sepertem fel, de ő megpróbálta tartani a lapátot.:d)
Apja elintézte annyival;), látszik, hogy az ő lánya: nemcsak szép, de ügyes és főleg okos is! :p:p:p
Majd meg is örökítjük;):d:d:d Most még esszük a dinnyét:p:p:p:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...
2007.07.04. 13:16
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tegnaptól...
2007.07.04. 13:12módosítva: 2007.07.04. 13:14
Tegnap már volt egy jó, közös dinnyeevészet...:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hogy úszik a halacska?
2007.07.04. 07:45
(Persze, "élőben" rázza, mozgatja is a kezét, próbálva utánozni a halacska hullámzását! :) :) :) )
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hány éves vagy, Kriszta?
2007.07.03. 12:58
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta tudománya
2007.07.02. 11:21módosítva: 2007.07.02. 11:35
Azt mondtam, össze kell szednem a gondolataimat ahhoz, hogy írhassak, de most úgy ültem le, hogy fogalmam sincs, mit írok. De, kialakul, biztos...;)
Mivel is kezdjem... Talán a motorikus tevékenységeivel. :) Ugyanis seperc alatt megállapítható még egy idegen számára is, hogy lányom, valószínű minden étkezésnél kukacot eszik:o:p, mert, amikor ébren van, nem képes egyhelyben maradni. Ő mindig megy, szalad, táncol, forgolódik, sőt, most már, ha biztos talajt= puhát tud maga alatt, akkorákat vetődik, hogy lesem, nem törte-e ki a nyakát?:o:p
Mozgásával párhuzamosan roppant gyorsan fejlődik az értelme, amitől, természetesen, elválaszthatatlan a beszélőkéje is. De csak szép sorjában...:)
Bármit megért. Egyszerű parancsokat tökéletesen végrehajt. Persze, néha egy-egy kis műszaki;) hiba is becsúszik, amikor pl. a saját cipője helyett az apja papucsát hozza oda, de gyorsan tudja korrigálni. :d:d:d Megmutatja testrészeit, némelyiket (poci, láda=lába) mondja is. Továbbra is felismeri és eljátssza a tanult mondókákat. :)
Egyik legfontosabb előrelépésnek tekintem, hogy már ki tudja fejezni kívánságait. Szól, ha éhes: papa vagy teee (tej), ha álmos: bübü, ha a székre akar ülni: csücsü, ha sétálni akar: táj-táj, ha kakilt: kaka. Persze, ez utóbbit szigorúan a tett elkövetése után teszi, de azt is elmondja, hogy lili, amivel bebizonyítja, hogy az elmélet már jól megy neki, csak a gyakorlati alkalmazásnál van egy kis bibi. ;):p Dehát ej, ráérünk arra még. :)
A beszéde is napról-napra fejlődik, sőt, van úgy, hogy egy napon több mindent is kimond. Most már nem tudok egy listát írni azokkal a szavakkal, amiket mond, bár persze, megvannak az ő általában használt kifejezései. De mindent utánoz. Nincs olyan kétszótagos szó, amit - úgy ahogyan tud - de ne mondana ki. Istvánt már következetesen apunak (néha ápu) szólítja, én továbbra is mámá vagyok, bár az anyut is tudja mondani. Megtanulta a nevemet, kérdésre kimondja: Edi. Igaz, az E-nek van egy Á-s beütése, de így annál édesebb:) Mama, Tata, Ani, Lolli, Dádi, Attú, Tidi, ezeket is rendszeresen mondja. Sőt összekapcsol szavakat, mint titi baba (kicsi baba), halló baba vagy pl. édi mámá. A szomszédék nevét, kivéve a Marikáét, mind mondja: Do-Zsolt, Totti-Zsolti, Méimi-Noémi, sőt, a Zsolti barátnőjét is felismeri és megnevezi: Lilla-Csilla. Megmutatja, hogy csinál a galamb. Ezt Zsolttól tanulta, ő tudja utánozni, és Kriszta is úgy hu-hu-gat, hogy a két kezét a szája elé teszi.:) Megnevezi Mónit, a Mamáék kutyáját, és hatalmasra tátja a száját, mert Móninak is akkora a szája. :) Megmutatja a hüvelykujjával, hogy hány éves. Szemlélteti, hogy Tata hogyan horkol: hrrr-krrr-kkkkk. Utánozza a mentőt. Felismeri a motorbicikli hangját (sosem téveszti össze autóéval), közli, hogy monó, Totti, azaz Zsolti megy a motorral. :o Ha tiltott dolognál jár, szorgalmasan mondja, hogy bibi, sőt, még meg is paskolja egyik kezével a másikat. :-$ (Igen, néha én is megpaskolom a kezét, hisz rengeteg tiltott dologhoz hozzányúlna!)
És így szépen, a végtelenségig folytathatnám a sorozatot, mert állandóan eszembe jutna még valami. De most inkább abbahagyom. :-$:p
Még szólnom kell az utóbbi időben (amióta a fogacskája úgy megkínozta és olyan magas láza volt) kialakult szörnyű anyásságáról. Mi eddig ezt nem tapasztaltuk, így kissé nehezen is tudom kezelni, de remélem, azért jó úton járunk. Most már nálunk is napirenden van az ordítás, ha véletlenül "eltűnök" a semmiben, azaz a fürdőben, a konyhában vagy ki tudja milyen más egzotikus helyeken. :p Ha megébred, engem hív, bár első útja az ágyunkhoz vezet, miután kivettem és aput keresi. Istvánnak sokszor jókora erőfeszítésébe kerül, amíg elvonja a figyelmét, hogy én nyugodtan végezhessem valamelyik konyhabeli dolgomat, esetleg ruhateregetést, vásárlást.
És még valami. Ez ma tudatosult bennem. Egy zacskóból akart kivenni egy cipőt, de nem tudta. Rögtön sírósra fordította a hangot, és mondta, hogy buta. Ha valami - bármilyen - negatívum éri, ezt a szót használja. Tudtam, hogy van valami, és akkor láttam, hogy mi okozza a bajt. Nem vettem ki neki a cipőt, hanem bátorítottam, hogy maga csinálja. Nekiveselkedett, akkor sem sikerült. Már-már feladta volna, amikor úgy raktam le a zacskót, hogy csak ki kelljen emelnie a cipőt belőle. Azt az örömöt és elégtételt látni kellett volna. :) Még meg is tapsolta magát, bábót (brávót) hangoztatva. De furcsa volt szembesülnöm magammal. Állítólag Kosokra jellemző (nem vagyok híve az asztrológiának, de a jellemzéseket elolvasom), hogy hamar feladják a küzdelmet, ha nem koronázza megfelelő eredmény, siker erőfeszítéseiket. Nohát, valahogy arra kellene tanítanom, rávezetnem a lányomat, amire Karak is tanítja Vuk-ot, hogy "Nem baj, ami nem sikerül először, sikerülni fog másodszor.":) Remélem, így is lesz. :)
Látjátok, ekkora szája van a Móninak:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az utóbbi napok
2007.07.01. 17:20
Pénteken délután Koronkára mentünk Zoliékhoz, ahol István és Zoli sikeresen kicserélte az Opel jobb első kerekénél a csapágyat. Addig én, Lenkével, Krisztával és Andreával bent szórakoztam. Beszélgettünk sokat, elmondtuk tapasztalatainkat, félelmeinket, bánatainkat, dicsérgettük gyerekeinket, és a délután, sajnos, hamar lejárt. Mire hazaérkeztünk Kriszta el is aludt, így már csak pizsamát és egy adag tápszert kapott és máris lefektettük.
Másnap hajnali 4-kor szerettünk volna kelni:o, hogy idejében kimenjünk a Marospartra halászni. Kicsit féltem, hogyan fogja Kriszta viselni a korai ébredést, de azt mondtam, meg kell próbálnunk. Aztán 5-kor riadt István, hogy hé, ez az óra nem csörgött, de akkor már mindketten kiugrottunk, és teljes gőzzel öltözni, pakolni, készülődni kezdtünk. Végül alaptalannak bizonyult a félelmem, mert az otthon elkészített tápszert Kriszta szépen bevágta olyan 6 óra felé, és majdnem 8 óráig aludt nyugodtan a kocsiban. Így én is horgászhattam nyugodtan, de a gyönyörű napfelkelte után mégiscsak elbújt a nap és bizony az összes magunkkal vitt ruhában is fáztam. Pedig nem egy szál blúzban mentem! Ráültem a felfújt matracra, és a plédet magamra terítettem. Így készítettem el a két jó forró kávét is és míg Kriszta megébredt, így olvasgattam Agatha Christie életrajzát. Aztán beültem a kocsibe, ahol Krisztáról és rólam is lassal kerültek le a ruhák. Kincsem végül egy szál pelusban is izzadt, pedig az ablakokat letekertem, de mégis, ha kimentem, eléggé fújt a szél és nem volt túl meleg sem. Úgyhogy maradtunk a kocsiban. Belaktunk popival (popcorn), nevet adtunk a plüsskutyának - Nánó - ez volt az első "szó", amit Kriszta kimondott, amikor a névadásba kezdtünk:), epüt (helikoptert) bámultunk, láláztunk, tánciztunk, vizet ittunk, sőt, még sajtos kenyeret, paradicsomot is falatoztunk, közbe-közbe pedig még elolvastam néhány oldalt a könyvből, Kriszta meg kiabált a parton lévő Istvánnak. Délben aztán, amikor már rég nem volt eredményes Istvánnál a vízkorbácsolás és Kriszta is a fáradtság jeleit mutatta, hazamentünk. Szalmakrumplit készítettem gyorsan és megsütöttem a friss halakat. Délután már csak piánóban csináltunk mindent, ugyanúgy, mint ma, sőt, még aludtam is egyet. Kriszta is ma már másodjára alszik, ő is érzi, úgy látszik, hogy ez ilyen nap. :)
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm mindazoknak, akik köszöntötték Krisztát itt vagy a saját naplójukban 15. hófordulója alkalmából! :) Tudom, hogy a lányom ma 1 éves és 3 hónapos, de most, hogy már elmúlt egyéves, a hónapok mintha már veszítettek jelentőségükből. Lassan másfél éves a lányom, most már ez a következő mérföldkő, úgy érzem. Rengeteg mindent tud, és még annál is több mindent meg kell, hogy tanuljon. Sőt, sokszor úgy érzem, hogy túl gyorsan halad, bár a tempót nem én, hanem saját maga diktálja!
Hamarosan írnom kell úrjra a képességeiről, fejlődéséről, de ahhoz össze kell szednem a gondolataimat. :)
Azért most mégiscsak egy nosztalgiaképet mutatok. Tavaly július elsején, így játszottak Istvánnal:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
És akkor még egy kör...
2007.06.28. 09:16módosítva: 2007.06.28. 09:19
Tegnap gyorsan megjártuk Kolozsvárt, pedig annyi minden belefért! :)
Fél 10-kor már fenn voltunk, gyorsan buszra szálltam és mentem a központ felé. (István a munkája miatt jött, így nem furikázhatott velem a városban.) Meglepő módon mindenhol gyorsan végeztem, csak egyik helyen kellett vagy 20 percet várni, míg az illetékes nőszemély jött és méltóztatott egy pecsétet tenni a papíromra (könyvtárakban, bentlakásnál, egyetemi pénztárnál kellett pecséteket gyűjtenem, hogy sehol sincs elmaradásom, könyvem kölcsönözve, stb.).
Mikor mindezekkel megvoltam, mentem is a diplomáért, amit csakis déli 12-ig lehet kivenni minden nap. Tipikus, de szerencsére sikerült időben odaérnem, és végre LEDIPLOMÁZTAM. :p:-$ Igaz, hogy ez már 3 éve megtörtént:-$, de mivel csak majdnem egy évre rá állították ki az okmányt, majd nem volt utam arrafelé, és végső soron sehol sem volt szükségem rá, no meg később nagy hassal már nem is vállalkoztam egy hosszú útra, így váltam tegnap boldog diplomatulajdonossá. Bevallom, büszke is voltam arra, amiket benne írt. :):-$
Elmúlván ez az eufória, eszembe jutott, hogy akkor most már az érettségi oklevelet is ki kellene venni az egyetemről, és ezzel minden el lesz intézve. Ki is kaptam, de természetesen, miután lefizettem egy szép summát azért, hogy eddig hajlandóak voltak "archiválni" a dokumentumot. Szegényeknek hogy fájhatott az, hogy az a papír ott porosodott egy dossziéban!:p De nem rontotta el a kedvemet ez sem.
Hamar végeztem, ezért felhívtam Esztert, lássam, otthon vannak-e? Szerencsém volt, nemsokára találkoztunk és röpke kétórácskát sikerült dumálgatnunk. Dorka nagyon aranyos volt mos is, édesen fészkelődött, hogy az ölembe üljön, míg töröküléseztem. Aztán ebéd után egy zokszó nélkül szépen elaludt, és olyan édesdeden aludt még akkor is, amikor elbúcsúztam tőlük. Eszter, örülök, hogy találkozhattunk ismét, és megint elnézést kérek, hogy csak úgy, előzetes értesítés nélkül csöppentem be hozzátok. :):-$
Ismét azt mondom, most rajtatok a sor!;):):):)
Egy nosztalgiakép:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. jún. 26.
2007.06.28. 08:55módosítva: 2007.06.28. 08:58
Kedden már nem is tudom, mit csináltunk, az viszont megmaradt, hogy savanykás zöldséglevest főztem, amit István és Kriszta nagyon megdicsért. Az egyik szavakkal (is), a másik pedig azzal, hogy két tányérral vágott be belőle. :d:d:d Igaz, nem egymás után, volt egy kis szünet is közöttük, de Istvánnal csak lestük, hogy most ezt is mind megeszi? :o Az elsőt én etettem vele, a másodikat István. Hogy mennyi brümmözés és támadááááá-s volt amíg eltűnt a tányér tartalma, csakis látni és hallani kellett volna. :d:d:d Kriszta nagyon élvezte mindenesetre ezt a stílusú evést. Hiába, na, a férfiaknak sokszor más a technikájuk!;)
Este, foci után mondja István, hogy másnap Kolozsvárra megy, nem megyek-e én is vele, hogy végre kivegyem a diplomámat? Ötletet tett követett, nosza, etetés, fürösztés, pakolás, és máris Sárpatak felé tartottunk, ahol éjszakára "letétbe" helyeztük Krisztát ;):p, Mamáéknál. A kisasszony észre sem akarta venni, hogy eljövünk, annyira odavolt Dádiért, aki épp most kezdte Mama-Tatánál nyári "szolgálatát":o:) (Tavalyi szolgálataiért;) jópár kacsa, pulyka, csirke, sőt még egy disznó is hazavándorolt, ha nem is minden az udvarra, de legalábbis a fagyasztóba. :) :o ;))
Innen mi Melindáékhoz "szaladtunk" fel, ahonnan István egy munkatársának kellett elhozzon valamit, és jó korán - majdnem éjfélkor:p - sikerült nekünk is hazaérkezni és nyugalomra térni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Turbóra kapcsolva 3.
2007.06.28. 08:30
István hívott nem sokkal érkezése előtt, hoyg volna-e kedvem (ismét) a Marosra menni. Ezúttal nem a szomszédékkal, hanem Laciékkal, a munkatársával. Még nem volt 100%-os a dolog, mert melinek a beleegyezése is kellett, de nemsokára jött a telefon, hogy oké, akkor rándulás!;):)
Csak ide Szentgyörgyre mentünk, de egy olyan helyre, ahol eddig még nem voltunk. (Mi csak 5 éve lakunk itt, és még nem volt időnk minden helyet megismerni.)
Kiérkezve, hamar lepakoltunk, a pasasok vizet hoztak a medencé(k)be, majd vonultak is a botjaikkal, mi pedig a gyerekekkel ottmaradtunk. eleinte Lacika még szívesen megengedte krisztának, hoyg együtt pancsizzanak a saját medencéjében, még akkor sem volt gond, amikor a halacskáit vagy az autóit vette szem-, illetve kézügyre;), sőt, a horgászbotjának az elvétele sem érdekelte, de ahogy Kriszta egy csepp vizet talált ráfröcskölni, e kutya-macska-barátságnak rögtön vége szakadt. felfújtuk a Kriszta medencéjét is, és akkor a két gyerek külön játszott. Majd Lacika (3 éves) a folyó szélén merte a vizet, dobálta a köveket, szóval nagyfiúskodott, míg Kriszta csak bámulta őt, meglepően csendesen. Aztán ölbevéve őt, bementünk Istvánhoz és kifelé jövet, a szélében bele mertem állítani a vízbe. Csak ennyi kellett neki. Alig akart kijönni, igazi elterelő hadműveletre volt szükség részemről, hogy ne is akarjon többé visszamenni. Aztán egy repülő, azaz EPÜ is a segítségemre sietett és akkor a VÍÍÍ-nek megszűnt minden varázsa.
Később Kriszta még megpróbálkozott udvarolni Lacikának, néhány pillanatig még Lacika is gyöngéden nézett rá és visszasimogatta, de mint aki elszégyellte magát és észbekapott, rögtön szabadulni kezdett, mire elővettem a kamerát. Már csak alig kaptam el valamit. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Turbóra kapcsolva 2.
2007.06.28. 08:04módosítva: 2007.06.28. 08:14
Hétfőn délelőtt a Virágszál-Bogi naplóját olvasva elhatároztam, hogy ebédre spagettit készítek Krisztának. :o:) Annak rendje és módja szerint: szósszal. :) Lendülettel láttam hozzá az elkészítéshez, annál is inkább, mert majdnem 1 óra volt, és Kriszta már fél 10-től húzta a csendest.:o Aztán mégis hamarabb elkészült az étel, mintsem Kriszta felkelt volna. Ilyen is ritkán szokott lenni, hogy ennyit aludjék. :) Aztán felkelt, peluscsere volt, majd csak pelusben hagyva, beültettem az etetőszékébe. Már elszokott tőle, mert legújabban velünk eszik az asztalnál, rendes széken ülve, és most sem volt hajlandó ott enni.
Áttettem az asztalhoz, de először hallani sem akart spagettiről. Csak tolta el a tányért maga elöl:9 Aztán valahogy mégiscsak megkóstolta és csodák csodája, szinte az egészet bevágta. :):):)
Érdemes volt próbálkozni. Igaz, segítenem is kellett a jóllakásban, különben a végek nem mindig találtak a szájába, de jól elfoglalta magát evés közben. :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Turbóra kapcsolva
2007.06.28. 07:51
Vasárnap reggel még 8 előtt felkerekedtünk és felkerestük ismét a már második otthonunkká vált ... Marospartot. István most apait-anyait belead a horgászásba, mikor milyen eredménnyel, persze. :) De az az igazság, hogy sokkal jobban érezzük itt magunkat, mint pl. a zsúfolt strandon, ahol ordít a zene és mindenki túl akarja azt és egymást harsogni, és persze, még egy-egy kis eredménye is van a horgászás révén.:) Pancsizni meg itt is lehet. Legalábbis Krisztának. Igaz, vasárnap erre nem került sor, mert a dögmeleg ellenére, egész nap ott bújkált a fűszálak, a bokrok között és a hullámok fölött egy elég csúnya szelecske, ami miatt nem mertük medencéztetni.
De nem aggódott a kisasszony, talált ő magának elfoglaltságot: játszott a homokozójátékaival, köveket pakolt egyik helyről a másikra, és mindenek felett mászkált a fűben. :) Annyira szereti a füvet, hogy még a járdán sem hajlandó menni, ha fű övezi.:d:d:d
Egy másik érdekes elfoglaltsága ezen a napon a halacskabámulás volt. A kisvedrébe két kis halat tettünk, és bár a vedret bátran tette-vette, a halakat nem volt hajlandó megfogni. Csak hajtogatta: haa, haa. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szombati pocsolyaparti
2007.06.26. 10:08
Délutánra ismét jött egy nagy, csapós eső, amit Krisztával együtt az ablakból végigbámultunk. Állandóan mondogatta: ehő, ehő, és nyújtotta a kis kezét, hoyg fogja kia cseppeket. Egy darabig a nyitott ablakban álltunk, de nemsokára be kellett csukni. :(
Aztán eszembe jutott a kis gumicsizmája, amit még Dávidkától örökölt, és miután elállt az eső kimentünk pocsolyabulizni. :) Szerencsére a nap is kisütött, meleg is volt, Kriszta pedig csudajó mókát fedezett fel. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Idecsen
2007.06.25. 09:14módosítva: 2007.06.25. 09:24
Most visszaugrok egy hetet az időben, hoyg leírjam a múlt hét kezdetét. Mivel hétfőn kellett orvoshoz mennem és Istvánnak hirtelen 3 napra kellett elutaznia, nem volt kire bíznom Krisztát. Végül megoldódott, lejött Ani, és ő volt vele pár órát, amikor hazajöttem, pedig, felkerekedtünk és elmentünk Édesanyámékhoz. :) Kriszta nagyon élvezte a buszozást, vonatozást, de főleg Tata bajusza nyűgözte le, amikor meghúzgálhatta!:d:d:d A szüleim nagyon örvendtek nekünk, annál is inkább, mert most volt az első alkalom, hogy Krisztával együtt ottmaradtunk éjszakára. :)
De az éjszaka még soká volt, mindamellett, hogy este 9 előtt érkeztünk meg. Egy rövid-gyors vásárlás után felkerekedtünk, és elruccantunk Fickóra Mamáékhoz (az én mamámékhoz), azaz Dédiékhez. ott is nagy volt az öröm, főleg, hogy ilyen meglepetésszerűen csaptunk le rájuk;) Krisztát Édesapám vitt körbe a gazdaságon, bocit, lovat és még ki tudja mit mutatott neki, miközben Szidivel és Anival elmentünk cseresznyét szedni. Nagyon izgalmasnak bizonyult az esti cseresznyészés, inkább csak tapogatózva találtuk meg a szemeket. :o:d:d:d A visszaúton az epresben is megálltunk, ami még izgibb volt, mert akkorra már vaksötét lett. Sajnáltam, hoyg nem érkeztünk korábban, hoyg Kriszta hosszasabban élvezhesse a határok nélküliséget, ugyanis ott, ahol Mamáék laknak, ameddig a szem ellát, mindenhol a saját földjeik vannak, szép füves kaszálók, gyümölcsösök, friss hegyi levegő: igazi paradicsom gyerekek számára. (Sőt, valószínű, hogy az asztmás Mama sem lenne már, ha nem ilyen környezetben élne.)
A két gyerek, Kriszta és Artúr nagyon jól belejöttek az együttjátszásba még akkor is, ha Kriszta egyszer feldöntötte a 3 éves unokatestvérét:o, Artúr meg nem mindig bírta az iramot Krisztával. :d:d:d
Már majdnem éjfél volt, mire hazaérkeztünk, senkinek sem kellett ringatás. Bár másnap reggel 7 után Kriszta már fújta a riadót. :) Délben viszont hatalmasat, több, mint 3 órát aludt, és "szégyenszemre", én is lehúztam mellette vagy kettőt a jó hűvös lakásban. :)
Délután a másik Mamámnál fosztottam ki az eprest és a málnást;):-$, míg Kriszta cicászott, háccit (virágot és füvet) szedett és pipit etetett.
Az eredeti terv az volt, hoyg csak szerdán megyünk haza, de félve attól, hogy másnap délben Kriszta és a két csomagom mellé a nagy hőség is társul szegődik, inkább kedden este vonatoztunk haza.
Kriszta azóta is állandóan Mama-Tatázik, a ló, a húúúú (vonat) állandó szavai szókincsének. :)
Málnaszedés, virágszedés, pipietetés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jobban
2007.06.23. 12:50módosítva: 2007.06.23. 12:52
Most már remélem azt is, hogy napirendre térhetünk más dolgok fölött is, és nemsokára sikerül bepótolnom a hételeji Mamához-Tatához-Dédiékhez tett kiruccanásunkat is, és főleg, hogy leírom, hogyan és miben fejlődött Kriszta az utóbbi időben. :) Igencsak régen írtam már erről. :(:-$
Úgy gondolom, hogy a nap folyamán tudok ezekre időt szakítani, de addig is lehet gyönyörködni zongoraművész Krisztában:
Ha ez mégsem elég, akkor ebben a kis videóban igazán megmutatkozik a kisasszony zenei szakértelme.;););):p:p:p:p:p
http://www.videoplayer.hu/videos/play/68364
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jobban?
2007.06.22. 09:09
A doktornő azt mondta, hogy egyelőre ne tegyek mást, mint csillapítsam a lázát, de ha estére is magas lesz, akkor ma mindenképpen antibiotikumos kúrát kell elkezdeni, mert ezek szerint valami van a szervezetében mégis, ami kiváltja a lázreakciót. Estére viszont - szerencsére - csak hőemelkedése volt, éjjel nem volt egyáltalán és reggel is csak 37,6-ig ment fel a higanyszál. Kezdek reménykedni, hoyg valóban csak a foga volt, mert az már ügyesen áttörte az ínyt, és akkor hátha ennyi volt a "betegségből".
Ma reggel jókedvű volt, bár enni nem akart, csak egy fél kekszet és egy fél almát majszolt el. Mostanra viszont már megint zsémbi, sehogy sem jó neki. Megyek is vigasztalgatni, hátha még alszik egy kicsit. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Már megint
2007.06.21. 14:04módosítva: 2007.06.21. 14:07
Tegnap, minden bevezető nélkül, és szinte egyik pillanatról a másikra, Kriszta belázasodott. Először azt hittem, csak melege van a gutaütő hőség miatt, de mégis megmértem a lázát. Már akkor 38 volt. Estére pont 39 lett. Aztán lement, de éjjel 39,3-ra is felment. Reszketett, mint a nyárfalevél, amikor ölbevettem, és csak sírt, sírt; aztán magához tért és fél 4 utánig fenn voltunk, majdnem 2 órát. Reggel 36 alatt volt, nem volt gond, eléggé jól is érezte magát, evett, minden, délre mégiscsak felment 39,4-re. Most elaludt a kincsem, lázcsillapító kúpot kapott, hogy hamarabb hasson, és látszólag nyugodtan pihen.
A doktornővel még nem tudtam beszélni, épp valami gyűlésben van, majd hív, ha végzett. Nem tudom, kijön ő vagy bevisszük az ügyeletre, vagy mit tegyünk, mert már minden jár a fejemben. Semmi más tünete nincs, a lázon kívül.
Igaz, hogy úton a második szemfoga, ami általában minden gyereket jól megvisel, de kissé kétlem, hogy egy fog éppen ekkora lázat csináljon!
Még az jutott eszembe, hogy esetleg valamilyen kiütéses betegséget előz meg ez a magas láz, de nem tudok arról, hogy mostanában érintkeztünk vola himlős beteggel. Most már mindegy, még mindig reménykedem, hogy "csak" a foga a hibás, és semmi más nem üti fel a fejét.
De bár hívna már a doktornő!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
EZ AZ A NAP...
2007.06.20. 09:09
Már régóta várom és – bevallom – nehezen bírtam ki, hogy ne mondjam el eddig mindenkinek.:-$:-$:-$ A család és néhány ismerős eddig is tudta, de valahogy mégsem vertem nagydobra az eseményt.
A naplóba sem írtam meg, mert vártam. Vártam, aztán megint vártam. Hogy mire? Nem tudom egészen pontosan megmondani. Talán féltem, hogy túl hamar elkiabálom, bár egyáltalán nem babonából, mert én ilyesmiben nem hiszek.
Jaj, hogy nem is írtam, miről van szó?;) Hát, a bevezetőből biztos mégis sejteni:):):): igen, GYEREKÜNK LESZ!!! Ha Isten is úgy akarja és mindkettőnknek egészséget ad, az újév új babát hoz a családunkba. Az is meglehet, hogy sietősebb dolga akad, és akkor már a karácsonyi angyal elhozza!:) Akárhogyan is, de már nagyon várjuk.
Mindazonáltal, most úgy érzem, hogy rohan az idő. Míg Krisztával azt hittem, sosem jár le főleg az első trimeszter, most ott vagyok, hogy tessék, észre sem vettem, mikor múlt el. Igaz, ezt a várandósságot bizonyos szempontból jobban bírtam, mint az elsőt, nem volt hányinger, hányás, a kis evés előtti émelygést ki lehetett bírni. Ellenben az álmosság állandóan vert le a lábaimról. Ezt viszont nem tapasztaltam előzőleg. Most pedig ott volt a kis örökmozgóm, aki bizony nem maga igazodott az én alvásigényemhez, hanem nekem kellett őhozzá, ami természetes is!;) A naplóírás sem hiába akadozott, sokszor mire ráérhettem volna, már olyan fáradt voltam, hogy nem láttam ki a fejemből.
Tegnapelőtt voltam másodszor orvosnál. Amikor először voltam, megállapította a magzat létét, hogy ott van, él, virul, de megállapította azt is, hogy a bal petefészekben egy majdnem 4 cm-es ciszta éktelenkedik.:( Megnyugtatott, hogy általában az ilyen ciszták felszívódnak és nem okoznak gondot, de azt is elrendelte, hogy nagyon kell vigyáznom magamra: ne cipeljek, ne emelgessek, ne szaladjak, ne utazzak hosszút, ne fürödjek, ne napozzak és még sok mást. Szóval, elég drasztikus nyarat fogtam ki, de mindez nem számít. Majd bepótolom.:) Próbálom betartani az utasításait, de aki várandós maradt olyankor, amikor a „nagy” gyereke alig múlt egyéves, az tudja, hogy ez majdnem lehetetlen. Nem emelgetem Krisztát, ha kell, ha nem, de vannak esetek, amikor muszáj.
Aztán tegnapelőtt megállapította, hoyg a magzat továbbra is nagyon jól van, szépen nő és fejlődik, jelenleg majdnem 7 cm-es, „hatalmas” baba, mert bár hétfőn az utolsó menstruációtól számított 12. hét 6. napon jártam, az UH mégis min. 13 hét 2 naposnak mondta, a BDP szerint pedig 13 hét 6 napos volt. A ciszta is elkezdett visszafejlődni, most 36 mm volt az átmérője.
Szóval jó híreket kaptam, lassan, de haladunk, és szerencsére már lejárt a kritikus első trimeszter. A múltkori hűlésemkor nagyon féltem, mert nem szerettem volna, ha antibiotikum-szedésre kerülne a sor. Azzal már biztos teljesen gyógyult lennék, így, bár nem érzem magamat betegnek, az orrom mégis folyik még és a jobb fülem továbbra is vacakol. Tegnap megvizsgált a háziorvos, de megnyugtatott, hogy valóban a kezelés hiánya miatt húzódik ez el annyira, és ne aggódjak, mert el fog múlni.
Hogy Krisztának elmondtuk-e a kistesót? Igen.:) Úgy gondolom, hogy amúgy sem fogja fel, most, hogy ez mit jelent, és ezért nem okoz majd gondot a születés kivárása, de ha megkérdezem tőle, hogy mi van Anyu pocijában rögtön rávágja, hogy baba, és máris igyekszik megpuszilni. :o:) Ha nem is tudja, gondolom, érzi mégis a jelenlétét, és talán az sem véletlen, hogy ha a mellemet látja meg, azt mondja rá, hogy papa, azaz ennivaló. :o Tényleg csodálkozom ezen, mert tudtommal azt nem ismerheti, hisz 5 hetes volt, amikor abbamaradt a szopi!:( Dehát a gyerekek olyasmikra képesek sokszor – rájöttem már – amiket mi nem mindig tudunk ésszel felfogni. :)
És akkor ő Mütyürke, teljes – mondjuk – 13 hetes valójában:):):):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvégén a Maroson- beszámoló
2007.06.19. 21:35
Talán most nem is részletezem napokra lebontva az eseményeket, annyit azért megemlítek, hogy István hamar hazajött pénteken a munkából, gyorsan bevásároltunk, aránylag gyorsan bepakoltunk, és 4 után már Sárpatak köves útján döcögtünk a célpont felé. Este későig fenn voltunk, Zsolti és Noémi nagy tüzet csinált és állandóan táplálták. Még Kriszta is a tüzet nézve és általa megbabonázva aludt el. Kitűnően aludt a sátorban, mert végül nem vittük el anyósékhoz, ahogy eredetileg terveztük, de nagyon is jó volt így.
Másnap hajnali 5 körül történt a nagy hal fogása, és egészen véletlenül - anatómiai okok;) engem is a szabadba kényszerítettek akkortájt - megláttam, amikor húzták ki a partra. No, így szaladtam aztán a kamerával és a már szárazon lévő gyönyörű példányt lefilmeztem. :) Visszatérve a sátrakhoz, a Zsolt családját is felébresztettük, mindenki hitetlenül, de aztán annál nagyobb jókedvvel kelt. :) Nem sok idő telt el, már javában kávéztunk, amikor a saját sátrunkban is csiripelni kezdett egy kismadár;): 6 óra 10 perckor Kriszta is csatlakozott hozzánk. :):o:) Aznap még 3x aludt egy-egy félórát-órát, este mégis elég sokáig bírta. (Akkor este még betelt kissé a pohár nálam, mert megelégeltem az egésznapos futkosást Kriszta után, és persze, "irigyeltem" a férfiak jódolgát, hogy ők valóban tudtak pihenni.:p:()
Vasárnap reggel a máűr említett eső tartott - jobbanmondva altatott - a sátrainkban, majd dél körül szedelőzködni is kezdtünk. Voltunk anyóséknál, majd mindannyian, Melindáékkal együtt hazajöttünk, és a gulyást már itthon készítettük el vacsorára.
Mindenképpen emlékezetes hétvége volt!:)
Mivel a marosi képek lényegét már megmutattam, most inkább egy tegnap készült nagylabdásat teszek fel :):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvégén a Maroson- összeállítás
2007.06.18. 12:41módosítva: 2007.06.18. 12:44
(A szöveget is nemsokára pótolom, de már az is teljesítmény tőlem, hogy hétfőn idejutok. :):-$ )
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tegnap este
2007.06.15. 07:34módosítva: 2007.06.15. 07:35
Addig Kriszta itthonmaradt Anival, és ahogy kitettük a lábunkat az ajtón, rögtön tüsténkedésbe kezdtek: palacsintát sütöttek. :):):)
Kriszta volt a főkukta;););):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. június 15-17.
2007.06.15. 07:31
Szóval, máris megyek, de azért még megmutatom, hogyan pancsizott a kisasszony a tegnapelőtt felavatott kismedncéjében. Jobb híján a szobája közepén avattuk fel, de tegnap az erkélyre költöztünk, és nagy sikere volt az akciónak. :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fagyievés
2007.06.14. 13:55
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Huncut sárbapancsizós
2007.06.13. 13:32
:):):):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sárbapancsi
2007.06.13. 13:28
:):):):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sárbapancsi
2007.06.13. 13:27
:):):):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sárbapancsi
2007.06.13. 13:24
:):):):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét szerda
2007.06.13. 12:48
Úgy látszik, túl hamar elszóltam magam a betegséggel kapcsolatban, mert még egyikünk sincs teljesen felépülve. Krisztának igaz, már csak néha kell kiszívni az orrát, nem is viseli meg túlságosan ez a kis kellemetlenség. Én viszont még mindig össze-vissza vagyok. Hétfőn azt hittem, kezdek elölről mindent. Ma voltam kontrollon a fülorrgégészeten, mert a jobb fülem nem akaródzik javulni. A doktornő szerint továbbra is egy váladékos otitis, de nem gennyes, így meg kell várni a végét, amíg elmúlik. Még hallásvizsgálat is volt ma, de az sem mutatott rossz eredményt. Így várunk. Aztán hátha megszáll a szentlélek és meg is gyógyulok. :p
Amúgy a hétvége jól telt. :) A pénteki bazinagy fülfájásomat szerencsére, mintha elvágták volna, így már nyugodtabban és jókedvűbben indulhattam a lagziba. Végül kipróbáltam a fülgyertyát, folytattam a melegsózást, még fokhagymát is dugdostam a fülembe, de hogy végülis minek köszönhettem a javulást nem tudom. De nem is lényeges. Még pénteken felmentünk Melindáékhoz, reggel aztán onnan indult István Bandihoz, a vőlegényhez. Nekem nem volt amiért olyan korán menni, csak akkor csatlakoztam hozzájuk, amikor kijöttek a templomból és már indultunk az étterembe. Jó volt a mulatság, jól éreztem magam még akkor is, ha többnyire egyedül voltam, mivel István dolgozott. Ili és Józsi mellett viszont nem lehetett unatkozni:), sőt IStván is lopott egy kis időt magának, és amíg Sanyika egyedül zenélt, mi táncikáltunk egy kicsit. :)
Elég késő érkeztünk Melindáékhoz vissza, addigra már mindenki aludt, de a felnőttek felkeltek és hajnali fél 2-kor mentünk végül aludni.
Amíg mi mulatoztunk, Kriszta Melindáékkal volt és semmi gond nem volt vele. Az esti lefekvéskor állítólag mámázott egy kicsit, de már nagyon fáradt volt, ezért mégis hamar elaludt. Még délután felhívott Melinda, hogy elmondja: 3 óra 10 perckor kelt fel Kriszta az alvásból, amit kb. de. 11-kor kezdett el.:o Majd bevágott egy hatalmas krumpliból készült pürét, egy banánt és 5 db. kekszet.:o Szerencsére megjtt az étvágya. Du. gyümölcsjoghurtot uzsonnázott, mjad este lekváros kenyeret, de olyannyira belakott, hogy az esti tápszerből csak 5 kortyot ivott. :d
Vasárnap már 9 után felkerekedtünk és kiruccantunk a Luc partjára, most ismét egy másik helyre. De ez volt a legszebb, az eddigiekhez képest. Csirkeszárnyat sütöttünk, mindenki jól belakott belőle, a két fiú szinte egész nap fürdőzött, Kriszta viszont beérte egy kis tálba-pancsival, mivel a medencéje itthon maradt. :-$ Azért feltalálta magát, és még iszapos pakolást is tett magára:o:d;):d:s, amit nemsokára megmutatok, de most még az esküvői felvételeket másolom a gépbe. Ezenkívül halásztunk ezerrel, és minden büszkeség nélkül kijelentem, hogy én fogtam a legnagyobbik halat, ezzel bosszantva aztán egész nap a két nagy ho-ho-horgászt!:p:p:p;);) Mondtam, jöhetnének órákra hozzám. :d
Ha minden igaz, és ha az idő is kedvez, hétvégén Sógorék jönnek hozzánk, és Zsoltékkal együtt kimegyünk a Marospartra még pénteken este, hogy vasárnapig ott sátorozzunk, horgásszunk, pihenjünk, fürödjünk. :) Reméljük, hoyg összejön, és jól érezzünk majd magunkat! :)
Addig is egy fotó a menyasszony-vőlegényről és a hatalmas tortáról:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Betegség vége
2007.06.08. 08:57
Nem írok most túl sokat, csak hogy szar éjszakám volt. Igen, egyes számban, mert most kivételesen nem Kriszta miatt volt így.:o Aki valaha is aludt csavarókra csavart hajjal éjjel, az tudja, miről is beszélek. :p Hiába, tényleg úgy van, hogy a szépségért meg kell szenvedni!:p
Na, nemsokára jön Ani, és leszedi ezt a fejdíszemet, amire Kriszta nevetésben tört ki, amikor meglátta, valami olyasmi: Anyu, neked elment a jobbik eszed?-kifejezéssel az arcán. Örültem, hogy tetszett neki. Aztán meg egy kis középkori (k)örömkínzásra vagyok hivatalos - persze, pénzemért -, de remélem, hogy megéri majd!;)
Utána meg Aninak kell valami nagyot produkálnia a hajamból, de akkorát, hogy az holnap is ugyanaz legyen, mint ma, úgyhogy televagyok izgalommal.
Amint pedig jön IStván, márisbe kell ülnünk a kocsiba és mennünk Melindáékhoz. Holnap a lagzi, holnapután pedig, ha szép idő lesz, Maros- vagy Lucpart - ismét.
Mindenkinek nagyon szép, kellemes, betegségmentes hétvégét kívánunk! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Somostetőn
2007.06.07. 22:40
(Ma egész nap nem ment rendesen a net, órákon át próbáltam feltenni ezt a kis nyamvadt bejegyzést is :-@, mégsem sikerült.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az utóbbi napok
2007.06.06. 17:30
Aztán Istvánról is szerettem volna írni, így az egyéves jubileum kapcsán, mert mostanában arra döbbentem rá, hogy a naplót olvasva, bárki mellékszereplőnek gondolhatja.
De aztán nem így alakultak a dolgok. Vasárnap egy szép, nyugis napunk volt, István pihente az előző napi zenélést, én meg pihentem a hetet. Az ebéd is csak gyors volt, nem öltöttem órákat a konyhában, mint általában vasárnaponként, hogy valami különklegessel lepjem meg a családot. Kriszta? A szokásost művelte: játszott, evett, ivott, aludt, stb...
Miután felkeltek a drágáim, már koradélután is elmúlt, ebédeltünk, és kimozdulni szándékoztunk egy kicsit a gyönyörű időben. Ki is mentünk a Somostetőre, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a Gyereknapot főleg a nagyobb gyerekeknek illetve a felnőtteknek szánták. Kriszta túl kicsi volt még az ugrálóvárhoz is, nemhogy a repülős körhintához. Így maradtunk a sima játszótéri hintánál és a lipinkánál. Közben összefutottunk Leviékkel, aki csinálta a szobabútorunkat, majd együtt tettünk egy sétát az erdei sétányon. Aztán pattogatott kukoricát ettünk, vettünk Krisztának egy nagy, ugrálós labdát, még találkoztunk ismerősökkel (Csizmadia Laciék és Zsuzsiék, a volt osztálytársam) majd szépen hazahajtottunk. Néztünk egy filmet, majd mindenki lefeküdt.
Hétfőn vizsgálatokat terveztünk majd ruhavásárlást a szombati lagzira. Hívtuk anyósomat vigyázni Krisztára, de végül mindenki ment a városba. A laborban hamar végeztünk, és már mentünk is az üzletekbe. Összejártuk a félvilágot, shogy sem találtam olyan ruhát magamnak, ami jó is legyen, tetsszen is vagy netalán a színkombinációval is elégedett legyek. Már azon voltam, hogy majd egy másik alkalommal visszajövök egyedül, hogy bejárjam a világ másik felét is ruháért, de végül egy kis butikban, amikor már nem is reméltük, sikerült találni. Hazamentünk - István is jött, mert éppen el tudott egy kicsit lopni a munkidejéből;):p - ebédeltünk és Anyu is hazament.
Aztán egyszercsak derült égből villámcsapás: tüsszentettem néhányat, majd máris fújtam az orrom és ezt egész délután-este űztem. A legjobb a dologban az volt, hogy utánam kb. egy órára Kriszta is elkezdte ugyanezt a "sportot", de szerencsére egy lightosabb formáját. Tegnap alig keltem fel az ágyból: folyt az orrom, miközben félóránként kelett csepegtetnem bele, hogy levegőt is kapjak, fájt a torkom, a fülem, déltől kezdett felmenni a lázam is (estére 38,3 volt) robbant szét a fejem és állandóan húzott lefelé. Kriszta nem volt ennyire rosszul, mondhatni jókedvű volt, míg el nem álmosodott, olyankor viszont már nagyon nyamvadt lett. Az orra viszont nagyon folyt, szinte percenként kellett törülni, de ha szívtuk nem sok jött belőle. Nem beszélve arról, hogy ordított, ahogy bekapcsoltuk a porszívót. Pedig nem fél tőle, azóta sem, csak épp ne szívjuk az orrát.
tegnap nagyon rosszul voltam. Nem tudom, azt hiszem, évek óta nem voltam ilyen állapotban. Valahogy úgy sikerült, hogy Aninak tegnap nem kellett iskolába mennie, mert gyakorlati napja volt, és az már elmaradt az évvég miatt, így egész nap ő tartotta a frontot: Krisztát intézte mindenestül, főzött, takarított. Szegény Kriszta egész nap csak mámázott, nem értette, miért nem lehet velem hosszabb ideig.
Ma voltunk fülorrgégészeten, de nem találtak semmit, úgyhogy csak egy egyszerű hűlésem van. Szerencsére. De azóta már mérföldekre vagyok a tegnapi állapotomtól, ma már ebédet is készítettem, fenn is voltam többször, de azért mégis pihentem. Kriszta is jobban van, neki továbbra is csak az orrfolyás az egyedüli tünete, bár nála is van javulás, mert már nem folyik állndóan.
Reméljük, hogy most már nincs messze a gyógyulás, annál is inkább, mert szombaton nem szeretnék lemaradni a táncospartner Bandinak;) az esküvőjéről. :d:d:d
Buborékvadászat:):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
EGYÉVES KRISZTA......
2007.06.03. 12:07
Tavaly ilyentájt már felfedeztem a babaszobát, bele-belenéztem egy-egy naplóba, és szabályosan irigykedtem azokra, akik ilyen ügyesen vezették gyerekeik naplóját, távol lévőkkel ismertették fejlődésüket.:) Különösen megfogott az, hogy általában úgy írtak, mintha a gyerek mesélne mindent, és érdekes mondatokkal, szóösszetételekkel mosolyt tudtak csalni az olvasó arcára.:)
És akkor ismét spanyolviaszfelfedezővé váltam:-$, hisz csak később esett le, hogy én is írhatok naplót.:p És akkor belevágtam. Tartottam attól, hogy egy idő után megunom, abbahagyom, de azt is tudtam, hogy így, mivel nyilvános, és "számonkérik hollétünket", ha hiányzunk;):p, talán több akaraterőm lesz folytatni. És lám, eltelt egy év, ezalatt a 365 nap alatt több, mint 500 bejegyzést írtam, volt szó jóról, rosszról egyránt, voltak kimaradások, nem is próbáltam a teljesség igényével írni, mert az már jó ideje képtelenség is, de ami a legfontosabb dolgok közé tartozik, az az, hogy rengeteg új embert megismertünk, rengeteg kisbarátra leltünk, akik a távolság ellenére is részesei életünknek, és persze, mi is értesülünk mindennapjaikról. Így alakultak ki barátságok köztünk, "nagyok" között is, van, akivel személyesen, van, akivel csak levélben, de az igazi barát lénye a sorokon keresztül is sugárzik. :)
Mindent összevetve, nagyon örülök, hogy anno belevágtam, hisz visszaolvasva olyan eseményeket elevenítek fel, olyan dolgok jutnak eszembe, hogy ha a napló nem lenne, már biztos az örök feledés kukájában lennének.:):p:-$ És persze, az sem utolsó, hogy rájövök, néha milyen bolondos kedvemben voltam, olyanokat és úgy írtam, hogy most csak állok és gondolkodom, jesszusom, ezt honnan tudtam előszedni.:d:d:d
Remélem, még hosszú ideig vezetem a naplót, és egy napon Kriszta is örülni fog annak, hogy elolvashatja, mit is művelt pirinyó korában, mit evett, mivel szórakozott, merre járt, és hogyan kezdődött az az akadályokkal, nehézségekkel de annál nagyobb sikerekkel és örömökkel teletűzdelt út, amit EMBERRÉ válásnak hívnak. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mindennapjaink elengedhetetlen kellékei
2007.06.02. 16:04
Nos, ilyen nálunk pl. a "kaku".:o:p:s Hát, kérem szépen, ez egy nagyon fontos szereppel bíró dolog nálunk, mivel rengeteg kincset rejt. Már a kezdetektől, mármint, amióta Kriszta helyet változtat és felfedezi a lakást a "kaku" iránt mindig nagy érdeklődést mutatott. Egy időben a vasaló volt a testőre ennek a "kaku"-nak.:d:d:d Volt úgy, hogy az éppen beledobott káposztaleveleket majszolta belőle, amíg én kettőt fordultam. :p Most már nem ennyire "ennivaló" számára a kaku, most rájött a kisasszony, hogy kitűnő kosár-szolgálatot tesz különböző "labdáknak": bármiféle kákának, pisis-kakis pelusnak, de almának, keksznek vagy bárminek úgyszintén. Gondolom, sikerült rájönni, hogy ez nem más, mint a kuka:d Kriszta tolmácsolásában. :):):) Az a lényeg, hogy ahogy lejár a peluscsere, ő már rohan, fogja az elhasználtat és már viszi is nagyban ölelgetve a kukába. :) Néha mellécéloz, néha csak simán beleteszi, de mindig megdicséri utána magát, hogy: bábóóóó (brávó).:d:d:d
Aztán ott van a "gagi".:o:s:p Odajutottam, hogy a konyhában már nem tudok meglenni gagi nélkül, mert ahogy elfordulok, Kriszta már rámolja is a szekrényeket!:d Így szépen, befőttes üvegeket lekötni való gumit, azaz "gagi"-t kötök a fogantyúkra és így Kriszta - MÉG - nem tudja az ajtókat kinyitni. Persze, tudom, vannak más, modernebb szerkentyűk is ilyen célra, de amire ezzel elbánik, gondolom, a másikokon is sikerülne kifogni neki, amilyen életrevaló!;):p
Aztán van még a go vagy gago, ami nem más, mint a gomb, és legyen az bárki ruháján-táskáján, Krisztának muszáj megvizsgálni. :):p:-$
A papu vagy néha paputsz is egy olyan kellék, amit állandóan csak tenne-venne a leányzó, ha nem zárnám el őket a szekrénybe. Az az érdekes, hogy nagyon is meg tudja különböztetni a cipőt a papucstól, vagy fordítva, mert míg a papucsot, szinte érthetően, tisztán mondja, a cipő továbbra is csak egyszerű pő vagy pű neki.
A bili is avanzsált egy kicsit, mert bár továbbra is általában lilinek nevezi, azért néha lili-bilinek is becézi.;):p De ennyiben kimerül az iránta való szeretete, ugyanis a kezdeti pajtásságuk ellenére, nem hajlandó semmiféle dolgot végezni bele.:( Ügyesen szól, ha kakil, azt is tudja, hogy lilibe kakil a baba, de végrehajtani sehogysem hajlandó. (Ha nem, hát nem, amúgy sem akartam erőltetni, majd megérik egyszer erre is a kisasszony!:))
A gyügyü is egy olyasmi, amit minden nap, vagy amikor ölbeveszem, vagy amikor a kezem a látóterébe kerül, muszáj megvizsgálnia. És szomorúan nézi a saját kezeit, hogy azon nincs: gyűrű. :p:d
A buta, buda, olyan szavak, amiket sokáig nem értettem, hogy miért mond, és miért éppen akkor, amikor mondja. Eleinte még butu volt, ezért nem jöttem rá, hogy valójában butát akar mondani. Nos, érdekes, hogy ha elesett, ezt mondta. Ha megütötte magát, ezt mondta, ha nekiment valaminek, a három szó közül valamelyiket mondta. Sokáig gondolkodtam, és próbáltam megfejteni a jelentését, jobbanmondva nem is ezt, hanem a miértjét. Aztán egyszercsak kitaláltam. Ráragadt a lábára a sütifalójának egyik oldala, amit viszont hamar le is rúgott. De rögtön mondta is már, hogy buta. Továbbment, de állandóan vissza-visszanézett a játékra és mérgesen hajtogatta: buda, buta. Majd visszament hozzá, lehajolt és elkezdte ütögetni, hogy buta, buta. És ekkor fedeztem fel a spanyolviaszt!:p Amikor elesett és ha valamiben megütötte magát, hamar megdádáltuk azt a "buta" akármit, és ezt a mozdulatsort rögzítette a drága a hozzátartozó szöveggel. :):):) Azóta is előszeretettel szajkózza, bármi baja legyen is.
Kissé nem tartozik ehhez a témához, de ez is mostani mindennapjainkhoz tartozik. Ami nem más, mint a hiszti. :p Azt hiszem, nincs gyerek, aki ne hisztizne ebben a korban, Krisztánál sem vészes, de azért minden nap sikerült egy-két ilyen előadást tartania. Tegnap kapott egy buborékfújót, amit aztán itthon nem győztünk fújni nek, annyira élvezte. persze, egy idő után mindhárman meguntuk, Kriszta viszont még szívesen pakkoztatta volna a bubikat - ő bibinek mondta ezt. Akkor viszont szépen hasravágta magát a földön és szabályosan bömbölni kezdett, amit én nem vettem számba, István viszont elkezdett nevetni rajta. :o Rámszólt, hogy nevessek én is, és elkezdtünk kacagni, jó hangosan. Bejött Ani és ő is. Erre Kriszta felkapta a fejét, és csak nézett, hogy most mi van?:o Aztán meg olyan sírásból kacagás lett, mert látván "jókedvünket" ő is nevetett és rögtön el is felejtette a buborékokat. Kíváncsi vagyok, hogy ez a módszer következő alkalommal is beválik-e?;)
Ez is más téma, de nem tehetem meg, hogy ne írjak róla. :)
Drága Anita barátnőmnek, Kristóf anyukájának, nagyon-nagyon boldog névnapot kívánunk, sok egészséget, boldogságot az életben. :):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
... + hétvége
2007.05.30. 14:21
Nem húzom-nyúzom a dolgot, próbálok rövid lenni, bár általában miután hozzáfogok, a hasmenésnél már csak a szófosásom tud nagyobb méreteket ölteni.:p:-$:s
A hétvégénk jól telt. Szerencsére jóidőt fogtunk ki annak ellenére, hogy pénteken este esett, és vasárnap is hazazavart a patakpartról a vihar.:( De napközben gyönyörű volt az idő, lehetett (volna) jót napozni, de senki sem volt egyhelyben ülős-fekvős kedvében!:);) Kriszta nagyon jól érezte magát: élvezte a kötöttségek hiányát, az udvart, a kutyát, Dádit, a sok-sok füvet, a pelus nélküliséget, a fűben mászkálást, ami helyenként magasabb volt, mint ő
Mindent összevetve klassz hétvége volt, sikerült halat is fogni, a fiúk valóban fürödtek a patakban olyan meleg volt a vize, és nekünk, nagyoknak is jót tett a kikapcsolódás. Nem mondok pihenést, mert mire vasárnap este hazaérkeztünk, már szörnyen fáradtak voltunk, és semmi sem hiányzott már a fürdőn és az ágyon kívül. :):p:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Magdolna napja
2007.05.29. 08:28
Aztán anyósom következzék (bár ő a júliusi Magda-napot tartja), akinek szintén sok egészséget, Isten áldását kérem életére.
Mindkettejüket tartsa meg nekünk a Fennvaló, hogy még sokáig örülhessünk egymásnak, és Krisztának sokáig legyenek Mamái.
Végül pedig - nem tudom, ez mennyire illik - de még én is egy Magdolna lennék a családban, annak ellenére, hogy ezt a nevet eléggé ritkán használom. Volt egy ünnepnapos időszak egyszer;) - (én értem ezt;):p) - de már lejárt.:(:p
Ezenkívül Isten éltessen minden ismerős és nem ismert Magdolna-anyukát, -mamát és minden hozzátartozót!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Következő hétvége
2007.05.25. 09:27módosítva: 2007.05.25. 09:28
Hiába lesz Pünkösd a hétvégén, István horgászást tervez a következő napokra.:o Igaz, egy ideje és még egy időre ez lesz az egyetlen szabad hétvégéje, úgyhogy ki szeretné használni.:) Ezért ma munka után felkerekedünk és átköltözünk :p családostul Melindáékhoz, ahonnan majd kijárunk a Luc partjára horgászni, piknikezünk, pihenünk. Már én is várom, és nagyon remélem, hoyg most már végre szép idő lesz, mert az utóbbi napokat, a nagy meleg ellenére sem lehetett szépeknek nevezni. Estére mindig esett, sőt, nem is akárhogyan, tegnapelőtt pedig akkora szélvihar volt, hogy a szomszéd faluban fát döntött ki gyökerestül. Nálunk csak ágat tört le, de az is elég volt, hogy az áramvezetékeket elszakítsa.
Kellemes hétvégét, Áldott Pünkösdöt mindenkinek!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Haladunk
2007.05.23. 15:42
A harmadik dolog, és ami valamivel rosszabb is, hogy a drágaság megtanult ajtókat nyitogatni. A fürdőajtó már simán megy neki, és ahányszor csak teheti, ki is nyitja. Igaz, rögtön húzza is a csíkot a tett színhelyéről, d ha esetleg nem szidom meg, rögtön húz is vissza. :d.d.d A szomorúbb és veszélyesebb az, hogy tegnapelőtt, amikor azt mondtam neki, hogy megyünk tájba, rögtön a bejárathoz ment, és mivel István nem zárta kulcsra, azt az ajtót is kinyitotta. Szerencsére észrevettem, mert már volt úgy, hogy együtt indultunk, mégis amúgy kellett elkapnom a lépcső tetején, mert már indult volna. Mindenestül. :s
Szóval, jönnek a kornak a szép dolgai, amiért ilyenkor (is) annyira aranyos minden baba, de megvannak a hátulütők, amiket azt hiszem csak túl kell élni valahogy addig, amíg megértik, hogy mit szabad és mit nem. De addig gondolom, még jó sok víz lefolyik a Dunán, Maroson.... :p:p:p
Eugénia-evés
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még egy kép...
2007.05.21. 14:43
(Jujj, mekkora jégeső volt itt az előbb! Csak amúgy potyogtak a mogyorónyi golyócskák az úton meg az ablakpárkányon!:o)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Most már nem is tudom...
2007.05.19. 19:52
Olyan hatalmas-nagy dolgok nem igazán történtek, de számunkra kedves, említésre méltó események mégiscsak voltak.:)
Az idő mostanában eléggé elromlott, tegnapelőtt nem is voltunk sétálni, mert azt hiszem, 5 percre nem állt el az eső, így hát el kellett foglalnunk magunkat a lakásban, valahogy. Tegnap sem volt séta, ugyanilyen okok miatt, de estefelé felkerekedtünk tápszert és tejpépet venni hármasban. Mindezek mellett viszont egy mosogatógépet is magunkkal hoztunk;), hadd legyen még egy gép a házban a többi mellett! :p Az István kikötése viszont, hogy most már egész évben fel ne tátsam a számat, hogy még ez is kell, az is kell. :p:p:d:d:s:s
Kriszta huncutkodik a javából;). Annyira tudatosan "alkalmazza" már, hogy az kész csuda!:p Pl. ma reggel még ágyban voltunk, de persze, Kriszta 5 percnél nem bírja tovább mellettünk-közöttünk, ezért hát a földön keresett elfoglaltságot. Én nem láttam, hoygan kezdődött, csak IStvánt hallottam nagyon nevetni. Gondolom, Kriszta elvágódott, aminek az eredménye a nevetés lett mindkettejük részéről. Ezt megismételték párszo, és engem is kíváncsivá tettek. Felkönyököltem, ekkor viszont Kriszta állt és elkezdett enge szólítani: Mámá, mámá. Én már néztem, de addig, amíg 5x el nem mondta, nem volt biztos benne, hogy valóban nézem. Amikor meggyőződött róla, fogta magát és hasra vágódott. Tényleg mókás volt a kis huncut, és még jópárszor elismételte.:)
Egyik kedvence mostanában a víz. Ha meglátja a vizes cumisüveget, rögtön szomjan akar halni, annyira kiabálja, hogy vííí, vííí. És vííííí-szi magával az üveget mindenfelé, hol kortyolgat belőle, hol meg játszik vele. Felfedezte, hogy csepeg, ha felfordítja, és az nagyon jó móka, ha néhány cseppet enged az asztalra-földre, a kezével pedig szépen elsikamikálja. :d:p:p
Mostanában mindenben játékszert lát, az Ani henger alakú papírragasztója sem menekült meg előle, ez a luli, mármint a guri-guri. De nagyon szépen, következetesen, mást is, ami gurul, lulinak nevez. :)
Nagyon fejlődik a beszélőkéje, én, őszintén, már nem igazán tudom tartani a lépést vele. Nem is tudok már mindenről történetet mondani, de az a lényeg, hogy Ani-t most már nagyon szépen, tisztán, Aninak ejti az eddigi Nánni helyett, mondja, hogy apu és anu, bár a tátá és mámá még mindig kedveltebb, a szomszéd Zsoltit Ottinak nevezi, mostanában kezdte a lulit is mondani, a bili: lili, és amikor kakil, mindig mondja, hogy lili, de vagy megijed vagy nem tudom mi, de már nem megy a kaki a bilibe.:( Aztán mondja, hogy boti=boci, ami úgy csinál, hogy műűűűű:d, a kaka=kakas, az pedig úgy csinál, hogy kuki vagy esetleg kukikú. A kutya továbbra is vava, állhatok a fejem tetejére is, még a régebbi tyutyu-t (kutyus) sem mondja már. Ha énekelek neki, akkor ő is lálázik, ha meg zenét hall, mindegy, hogy milyet, máris táncolni kezd: felemeli a kezeit, rázza őket, illetve térdből rugózik. :)
Az egyik kedvence most az Előre a kezeket.... című együgyű kis gyerekjáték-dal, és imádja hátratenni a kezét, no meg az ugibugit!:) Tapsolni sem egyet tapsol a végén, hanem addig csinálja, amíg újra nem kezdem.
Evés közben, ha elhalad egy autó az ablakunk alatt, már mondja is, hogy attó, és tütü, sokszor már emelkedik is, hogy megnézze. Mindent megért, azt is tudja, ami káká, azaz koszos, vagy nem neki való, és mondja is, hogy káká, de azért a szájába teszi, legyen az kavics, papírfecni, bármi.
Ha múltkor ő volt a Hamupipő-Kriszta, tegnap az apjából csinált Hamupipőkét, jobbanmondva Ólompipőkét:o:d István nagyon be van indulva, hogy mire lejár a horgásztilalom, a készletét, halászcuccait rendbetegye, felújítsa, így tegnap is csomó "hozzávalóval" érkezett haza, közöttük egy doboz súly szerint rendszerezett ólomgolyóval. Kriszta természetesen rögtön fantáziát látott benne, így hurcolászni, rázogatni kezdte. Mindaddig mígnem egyszercsak az összes szanaszét hevert a földön. :d:d:d:d Én csak nevettem, István meg csak ámult, hoyg még erre is képes volt. :d:d:d Amíg ismét összeszedte az egészet, és természetesen, rendszerezte, mondanom se kell, több, mint félórájába belekerült.:d
Most a kisasszony már alszik, nemrég jöttünk haza egy kisebbrendű sétából. István zenélni van reggelig, hogy majd aztán holnap délben máshol folytassa a mulattatást. :( Én pedig itt ülök most a gép előtt, de máris befejezem és megyek kicsit magammal törődni: fürdés és alvás.:p
Jó éjt mindenkinek! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét elmaradás
2007.05.18. 11:13
Azért igyekszem valamikor a nap folyamán bepótolni a kimaradt napokat, a téma ugyanis az utcán hever. Mármint miket beszélek? A Téma, azaz Kriszta a kiságyban hever. :d:d:d
Egyik kedves barátnőmnek a kisfia, Joci éppen ma tölti az 1 évet. Boldog születésnapot, Joci, Isten éltessen sokáig! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Coffolina
2007.05.16. 21:38módosítva: 2007.05.16. 21:45
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szabadulóművész
2007.05.15. 18:10
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétköznapok
2007.05.15. 11:56
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap második része
2007.05.14. 11:26
Aztán megérkeztünk, a terített asztal várt, gondolom, ők már jó éhesek voltak, mert Ani nem engedte, hogy a gyönyörű svédasztalt érkezésünk előtt megbontsák!;):p Volt ott fasírt, töltött tojás, kolbászkák, szalámi, friss zöldségek, olajbogyó, fincsi töltött sonkatekercs, majd tejszínhbos torta és krémestészta. (Ennek a sütinek ez a neve, de a tésztákhoz semmi köze.) Még jó, hogy már egyikünk sem fogyózik, különben bűnbe estünk volna!;):p:-$
Evés után kimentünk, mert gyönyörű idő volt, és hol Tata, hol Mama vitte Krisztát sétálni. Volt boldogság, hogy ismét látták!
Aztán a kertet is meglátogattuk, ahonnan édesanyám jól felpakolt salátával, újhagymával, spenóttal. Rengeteg spenótot hoztam haza, pedig Melindának és anyósomnak is adtam belőle. Még nagyon vár ez a munka rám, azaz, hogy megtisztítsam, megmossam, lepároljam és lefagyasszam. Legalább így lesz télire jócskán.
Miután eljöttünk Édesapáméktól kiszaladtunk Melindáékhoz is, majd 5 percre beugrottunk az István szüleihez is, de már nagyon igyekeztünk haza, mert majdnem este 9 volt. Kriszta meg már éhes és álmos is volt, hiába lakott jól be fasírttal és kenyérrel mamáéknál. Ilyen éjszakánk is régen volt, hogy a csajszi - mondhatni - egyszer se ébresszen. Valamikor 6 előtt keltem fel én, és akkor mocorgott egyet, de megkapta a cumiját és aludt tovább 9-ig. :o
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. május 13.
2007.05.13. 12:32
Most alszik ő is, István is. István 3/4 8-kor jött haza a lakodalomból, így sokat tesz még félóra alvás is pluszban. Különben nemsokára kelnek, mert készülődünk Édesanyámékhoz szülinapot ünnepelni.:) A múltkorról elmaradt napot üljük meg, és nem utolsó sorban a tegnapi 28 éves házassági évfordulójukat is! Igaz, Tündinek is tegnap volt a szülinapja, de mivel Artúrka köhög, úgy ők sem jönnek és mi sem megyünk most hozzájuk.:( Talán a június 4-i Artúr-szülinapon mégis együtt ünnepelhetünk. :)
Na, megyek először "nagyot" ébreszteni, majd ha mi készen leszünk meg jöhet a "kicsi" is!:)
Kellemes vasárnapot mindenkinek! :)
Tálbamanó eladóóóóóóóóó!!!! Tálbamanó eladóóóóóóóóó!!!! :d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hácci, titta, cici és a többiek
2007.05.12. 15:36
"Titta, titta", ezt zengedezte tegnap, amikor a játszótéren hintázott. :) Amikor ma az ott készült felvételeket látta, akkor is tittázott, illetve ha valamiképpen lógatni tudja magát, neki már az is titta. :d
Ma, éppen nemrég, ebéd után meglátta a szomszédasszonyt az ablakból és közölte, hogy néni. Ekkor mondtam neki, hogy igen, Zita, mire ő: Dzita. Szaladtunk is elújságolni:-$, de Zita előtt már nem akarta mondani. Aztán, ebéd utáni mondókázásunk közepette, szó esett a cicáról, amikoris hamar leszállt rólam, odament a házikójára festett cicához, és boldogan mondta, hogy cici, cici, má! (és máris odahajolt puszilgatni őt. :))
Tegnap István másolgatott néhány rajzfilmet Dávidkáéknak, és láttam, hogy a Vuk is közöttük van. Betettem a lejátszóba, és Kriszta csak amúgy nézte. Persze, nem sokáig, csak addig kötöttele, amíg tartott a pár szem nápolyi, de ma ismét nézegette vagy 5-10 percen át. Nápolyi nélkül.:):p
természetesen, nem akarom, hoyg majd nótorius tévéző legyen a lányomból - igaz, tőlünk nem is tanulja el, mert nálunk nincs igazából tévézés, csak DVD-filmeket nézünk tévében - de azt sem akarom, hogy lemaradjon olyan jó gyerekmesékről, mint a Vuk, a Lúdas Matyi vagy a többi klasszikus (Hófehérke, Hamupipőke stb. )
Nahát, most kb. ennyi, bár állandóan jár a szája, és minduntalan vannak próbálkozásai, ilyen volt ma a telefonba mondott Áttü, aki nem más lett volna, mint Artúr, de azért még nem tekintem kimondott szónak. Majd, ha többször használja.
Jaj, valamelyik nap ez a "párbeszéd" zajlott le közöttünk:o:
Kriszta: - Tata.
Én: -Hol van Tata?
K.: - Tááá, táááá.
Én: - És mi van Tatánál?
K.: -Lóóóó.
Tegnap délután játszótéren voltunk, ahol Kriszta hódolhatott kicsit a szabad, friss levegőnek: hintázott, homokozott, sétált, kurjongatott! :) Az előző fotók ott készültek. :) A kiruccanás vége felé fagyiztunk egyet. Kriszta is kapott egy üres tölcsért, és nagyon boldogan-büszkén rágcsálgatta. Aztán a hazaúton, még a kocsiban, simán elaludt a tölcsércsonkkal a kezében. :d:d:d Muszáj volt lefotózni!:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Víkendi parkban
2007.05.12. 15:28
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Víkendi játszótéren
2007.05.12. 15:26
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csak gyorsan...
2007.05.09. 11:20módosítva: 2007.05.09. 11:23
Kriszta kitűnően aludt az éjjel. Valamikor 1 körül felsírt, ivott egy kis vizet, megkapta a cumiját és aludt is tovább megszakítás nélkül 6 utánig. Akkor megitta a tápszerét és majdnem 8-ig aludt még. Úgy ébresztett, hogy egyszer utánozta a medvét: mmmmmm, aztán meg kétszer hangosan Mámá-t kiáltott. De még nem mentem be hozzá, és még vagy 10-15 percig jól elvolt magában. Aztán átvittem magamhoz, meglátta a telefonomat, elvette és állandóan nyomta a fülemhez, hogy Tátá, Tátá. Fel kellett hívnunk Istvánt. És amikor felvette, azt mondta neki: háhhó. Azt hittem véletlen, de utána is többször mondta. Sőt, azóta az autót is mondja, hol így, tisztán, autó, hol csak aaaató. És mutatja, hogy kinn van az autó. Sőt, kommunikálni próbál: Aaaató. Tááááá (táj- azaz, elment, de táj-t mond a pá-pának is, vagy ha sétálni akar menni. ). Majd hozzáfűzi, hogy Tátá. Tehát, Apu elment autóval. Persze, a sorrend nem fontos, csak az számít, hogy próbálkozik. :)
Anyósom szerint István 2 évesen folyékonyan, cseppet sem sejpítve, mondatokban beszélt. Lehet, őrá hasonlít. Bár édesanyám szerint én is hamar beszéltem, de én emlékszem magamra, hogy az R és az L hangokat nem tudtam ejteni, mindkettőt J-nek mondtam. Így lett Rózsi néniből Józsi néni!:d.d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tyeeeee
2007.05.08. 21:44módosítva: 2007.05.09. 09:18
Eddig a cumisüvegre állandóan csak a vizet mondogatta, de az este, tápszerevés közben kimondta a tyeeee-t is. Végülis gondolkodtam, hogy hogyan írjam le, mert lehetetlen pontosan visszaadni azt a kiejtési módot, de a tyeeee takarja legjobban mégis. Mert a T sem egészen tiszta, nem pattog, hanem lágyan ejti, és az E sem az általunk ejtett hang, hanem valami az E és az É között. De olyan édesen mondja!:) És ma este már következetesen megkülönböztette a vizet a tejtől, és bármelyiket is emeltem fel neki, mármint az üvegeket, nem hibázott. :)
Ma reggel a teával is próbálkoztam és vagy kétszer elhangzott a teta, de mivel nincs, amihez kösse, mert teát nagyon ritkán kap, gondolom, nem tudja olyan hamar megjegyezni. De ez azért már csakis a saját buzgóságom, ráér majd mindent megtanulni!:-$:-$:-$
Már nem is igazán emlékszem, mi történt tegnap, úgy egybefolynak a napok!:p István délután telefonált, hogy mégiscsak hazajön, de ma már újrament, és most valóban csak holnap érkezik. Sétáltunk Krisztával éppen, amikor hívott, aztán meg igyekeztünk haza, férfinak való vacsorát készíteni. :) Hamar borjúpörköltet indítottam útnak, ami éppen kész lett, mire István megjött. Már csak a puliszkát kellett megfőzni.
Kriszta már aludt akkor, de amíg én lefeküdtem, legalább 5x felsírt. Nem tudtam, mi lehet a baja, végül kapott Chamomillát, így aztán jól aludt hajnali 3/4 4-ig, akkor is csak cumi után kezdett sírdogálni.
Ma reggel fél 7 előtt ette a tápszerét, és utána még szinte fél 9-ig alukált.
1 óra után megérkezett édesapám és Tündi, mert valami cuccokat vittek haza Irénke néniéktől. Aztán hazafelé menet ismét bejöttek, addigra már Kriszta is felkelt, és Tündi keresztanya is kijátszhatta magát egy kicsit vele. :) Valamikor február elején látta utoljára (vagy az január volt? nem tudom :-$), amikor mi voltunk fenn náluk. Azóta rengeteget nőtt, fejlődött, változott a kisasszony! :)
Édes volt, mert amíg itt voltak, Kriszta szüntelenül csak azt hajtogatta, hogy: Tata. Ha nem látta, kereste, ha véletlenül valaki kettejük közé állt, akkor félrelökte azt.:o:p Édesapám meg persze, olvadozott!:)
Aztán Artúrnak cipőt akartunk venni Anikó néni üzletőből, de nem volt már nyitva, viszont Kriszta annyit hallotta a cipő szót, hogy elkezdett valami ilyesmit dadogni: puti vagy pu. Erre csak utólag jöttem rá, amikor hazajöttünk most este a sétából, és az egyik cipőjét odahozva nekem, ugyanazt mondta, hogy pu.
Most alszik a kicsi drága, remélem, nem lesz nagyon ébredős éjszakája, és én is tudok pihenni. Jó éjt mindenkinek! :)
Jól megfújom azt a sípot, hogy mindenki hallja!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Új album
2007.05.08. 09:19módosítva: 2007.05.08. 09:57
(Azért album, mert ide nem szerettem volna minden képet betenni, de azt sem akartam, hogy bármelyik is kimaradjon...:) Ha megnézitek, megtudjátok, miért!;):p)
Azért egy kis magyarázatot hozzá kell fűznöm: Kriszta egy falatot se evett a combiból. Az az érdekes, hogy ha apróra vágom, és belekeverem az ételébe, gond nélkül megeszi. Apró darabokban már csak ímmel-ámmal gyűr le néhány falatot, így egészben próbálkozva pedig, csak játszott vele. :p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szováta - Mogyorósi-tó
2007.05.07. 08:24
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. május 5-7.
2007.05.07. 07:26módosítva: 2007.05.07. 07:48
Szombaton reggel mégis nagy szürkeségre ébredtem. :o:( Kinéztem, hát tele volt tócsákkal az út, és továbbra is nagyon lógott az eső lába. Pedig reméltem, hogy szép idő lesz. Aztán a délelőtt gyorsan eltelt, és a reggeli borús idő is szétfoszlott. Cserébe fülledtség lett, de így is jobb volt, mintha esett volna!
Így már szóba jöhetett az eredeti terv, miszerint kiruccanunk Szovátára. Koronka is ott játszott aznap, így a meccs sem maradhatott ki, természetesen.;) De így legalább összekötöttük a kellemest egy jó kis kiruccanással. Megnéztük a Medve-tavat fentről, lentről, oldalról, közvetlen közelről, ahogyan csak lehetett, szépen körbesétáltuk, a végén pedig Kriszta is lépcsőzött egyet, amit természetesen nagyon élvezett és a végtelenségig folytatott volna. Majd pizzáztunk, és Kriszta is velünk evett, mert az otthonról hozott sütőtökös-husis rizset nem volt hajlandó megenni. A baracklével sem tudott betelni, egy adott pillanatban el kellett pakolnom az asztalról mind a poharat, mind az üveget, mert ha nem, állandóan csak a bvíííí-t kérte. Aztán a mellettünk lévő asztalhoz telepedett egy apuka a Krisztával nagyjából egykorú kisfiával és volt ott babázás meg táj-tájozás míg el nem mentünk. :d:d:d
A focimérkőzés alatt Kriszta legtöbbet csak futkosott, szedte azokat a szürkepelyhű fújhatós "virágokat", majd egy később érkező, három és fél éves kislánnyal volt nagy egyetértésben. Annak a kéthónapos kistesóját is megkörnyékezte vagy kétszer a babakocsiban, de mivel az nem játszott vele, hát nem volt annyira érdekes. :p Aztán a saját kocsijában is elüldögélt egy kicsit, mert már kezdett kipurcanni.
A hazautat végigaludta, otthon meg vacsora és tápszer után nem sokkal már ismét aludt.
Most kivételesen készültek felvételek, bár mire a pályára értünk, ismét megkergült a gép. Azóta viszont István ismét megjavította. Mindjárt bemásolom őket a gépbe és teszek is fel fotókat.
A tegnapi nap, csendesen-nyugisan telt, épp főztem egy kicsit, Kriszta délben aludt egy nagyot, így nagyon jól alakult a napja. Estefelé sétáltunk egy félórácskát, mert szegény már nagyon kikívánkozott, de a rettenetesen fújó szél miatt én nem akartam kimenni vele. Aztán mégis kimerészkedtünk, és nagyon furcsa volt, hoyg süvített a szél, de a levegő mégis olyan langyos volt, mint nyáron.:o
Miután Kriszta elaludt, mi még Zsolttal és Marikával jót dumcsiztunk 10 utánig, ma reggel pedig István elutazott egy kiszállásra, és nem lehet még pontosan tudni, mikor jön haza. Lehet, hogy holnap, de lehet, hogy csak holnapután.:( Mindegy, valahogy csak eltelik ez az idő, Kriszta mindenesetre, nem hagy unatkozni!;):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szeresd édesanyádat
2007.05.06. 07:18módosítva: 2007.05.06. 08:57
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig...
2007.05.05. 08:52módosítva: 2007.05.05. 09:15
Szóval, amiért Kriszta nem kirándult velünk, azért még részesei voltunk Mamával és Tatával eltöltött másfél napjának!:) Igaz, ahol mi voltunk, nem volt jel, de hétfőn délután bementünk a faluba, és onnan már tudtunk hívni. :)
Kriszta akkor éppen Tatával volt sétálni, de mire anyuval befejeztük a beszélgetést,ő is megérkezett és egy hatalmas Tátá-t kiáltott a telefonba. :):):) Persze, így is szokta nevezni a telefont: tátá, hisz legtöbbször Istvánnal "beszél" telefonon!:p
Aztán a Mama mesélte, hogy jól evett, jól aludt is délután, illetve elég sokat voltak kinn, hol a kertben, hol az udvaron, hol pedig az utcán sétálni, hisz muszáj volt büszkélkedni vele!:p:p:p:-$:-$:-$
Kedden, amikor du. 4 óra után megérkeztünk (mert egyenesen odamentünk) Kriszta éppen sziesztázott. Először csak gyönyörködtünk benne, de nem sokáig álltam meg, hogy meg ne pusziljam!:-$ Aztán fel is ébresztettük, hogy majd ne indulás előtt legyen olyan kába! Bevágott egy szelet narancslekváros kenyeret uzsira, összepakoltuk a cuccait és már mentünk is a saját kis fészkünk felé. :):):)
Vacsorakor meglátta a vizesflakont és kinyújtózva feléje az etetőszékéből ezt kezdte hajtogatni: bvííí, bvíííí, víííí. Azóta is ha flakont, üveget, cumisüveget, vagy egyáltalán a csapból folyó vizet látja, rögtön mondja, hogy víííí.:) Szóval, már nem hal szomjan a kisasszony!;):)
Akkor este átjöttek Zsolték hozzánk, és miközben ott dumálgattunk, Kriszta felsírt álmából. Itattam, ringattam, simogattam, semmi sem használt: ordított. Chamomillát kapott, Nurofent adtam, a fülébe csepegtettettem - mintha a füléhez kapott volna - semmi eredmény. Mindezt kb. félóra leforgása alatt. Nem tudván mit tegyek vele, fogtam és kivittem magunkhoz. Hát, a csajszinak rögtön elmúlt minden fájdalma, mosolygott, játszott Marikával, még Zsolttal is kacérkodott. :)
Állandóan mutatott Zsoltra, amikoris a szomszéd egyszercsak utánozván a kiskutyát, a szájával a Kriszta ujja után "kapott". Kriszta meglepődve és nagyon komolyan ránézve, mintha csak szidná, ennyit mondott: búúúúúúúú.:d:d:d Hát, mi akkora nevetésben törtünk ki, hogy Kriszta csak nézett, mi történt!:d.d:d
Aztán Marika megtanította, hogy rázza az ujját és azt mondja, hogy nana! Ezt azóta is előszeretettel eljátssza, miközben nagyon édes kis huncut!;);)
Gondolom, akkor is huncutnak tartom majd, amikor nekem fog egyet nanázni az ujját rázva!:p:p:p
Drága villamosmérnök párocskám méltóztatott megnézni és seperc alatt megjavítani a kamerát. Igaz, most sem tudom, mi volt a baja, de nem is lényeges. Az a lényeg, hogy Istvánnál, ha a dolgok először nem "érnek jól meg":p, akkor nem lehet megjavítani őket. Nemsokára felteszem a múltkori képeket, amik a templomkertben készültek Kriszta és Zete hancúrozásáról! :) És akkor most már jöhetnek új képek is!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Édesanyám születésnapja
2007.05.04. 09:12módosítva: 2007.05.05. 08:02
Nagyon szeretünk, és azt szeretnénk, ha még hosszú-hosszú évekig örülhetnénk egymásnak! :)
Edith, István és Kriszta
(A kép, nem tudom, miért, nem akar megjelenni. :()
Most már látszik. És azt elfelejtettem írni, hogy kik vannak a képen. Balról jobbra: Édesanyám, István, Kriszta, én, Édesapám és Csaba. Ani a fotós. :p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még három, de már 500.
2007.05.03. 20:52
Szóval kezdem a végével: ez az 500. bejegyzés. Ami felmosórongyszerű állapotom miatt igencsak nyúlfarknyi lesz, de legalább megvan. Ahhoz a felmosóizéhez csak azért hasonlítok, mert az előbb, se szó se beszéd, akkora hasmenés és hányás (bocs':-$) tört rám, hogy még én is megijedtem. Nem tudom, mi lehet, de remélem, nem nyaltam be semmi vírust.:(:(:(
Az eleje pedig arra a tényre vonatkozik, hogy még három nap van hátra abból a 21-ből, amennyi idő alatt állítólag kiüthet valakin a bárányhimlő. Eddig, kicsi édesemet elkerülte, és én már elkönyveltem magamban, hoyg jó erős kis szervezete van, ha nem kapja el, de ma mondta anyósom, hogy Dávidkán ma megjelentek a pöttyök. Hát, ha Beni a kiütés előtti két-három napban, és utána is fertőzött, akkor várható, hogy szombat-vasárnapra Kriszta is pöttyös lesz. :(:(:( Egyáltalán nem örülök. Pedig nagyon reméltem már, hogy megússzuk.
Tatával kiscsikósimogatás közben. Persze, a kisasszony csak távolról simogat, a szemével:d:d:d:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hoooooosszúúúú hétvége
2007.05.03. 18:08
Vasárnap este sötétben megérkeztünk a kirándulóhelyre, de a mi megszokott helyünk foglalt volt. :(:(:( Tanácstalanok voltunk, mit tegyünk, sötét volt már javából, aznap jócskán esett az eső is. Mi eldöntöttük, hogy ezt az éjszakát a kocsiban töltjük, Ani és Csaba viszont eltökélte, hogy felhúzzák a sátrat. Aztán továbbmentünk, és azon az alapon, hogy vak tyúk is talál szemet, sikerült egy nagyon klassz sátorozóhelyet találni. Persze, ez csak másnap, napfénynél derült ki. Mondhatni elég jól aludtunk az autóban, fázni cseppet sem fáztunk, csak a lábaim gémberedtek el reggelre. De ez már mellékes volt. :p Úgyis ezután következett a Nagy Pihenésünk.:o:p
Hétfőn hétágra sütő napra ébredtünk. Egész nap fönn is volt az égen, de volt amikor felhők mögé bújt, olyankor meg gyorsan magunkra kellett ezt-azt kapni. A hétfő a pihenés jegyében telt, legnagyobb gondunk az volt, hogy mit együnk a következő étkezéskor. Sütöttünk miccset (csevapcsicsa-szerűség, kis bőr nélküli kolbászkák, és isteniek, ilyet csak itt nálunk lehet kapni, mert a csevap is azért másabb egy kicsit), ettünk otthonról vitt kajákat, römiztünk, tüzeztünk (ültünk a tűz körül) és főleg nevettünk nagyokat.
Kedden nagyon szürke volt a nap, vagy kétszer, ha kidugta az orrát, hogy lássuk, de azért nem volt hideg, és főleg: nem esett. Reggel éppen faltunk valamit, aztán máris odatettük főni a bográcsgulyást, amiből jól belaktunk. Még haza is hoztunk belőle, és Kriszta is evett egy keveset. Nem volt túl fűszeres.
Hamar összepakoltunk, déli negyed egykor már el is indultunk, de nem haza, hanem tovább, fölfelé az úton. 1-én már rengetegen kijöttek oda, és túl nagy lett a tumultus azon a részen, ezért igyekeztünk elfelé onnan. Kb. 1 km-re fennebb leparkoltunk, és átmentünk a patakon - "hegyet mászni". Hát, megtettünk vagy 4-5 km-t az tény, és hogy milyen helyeken jártunk, az szóban el nem mondható. Gyönyörű lankás oldalon kaptattunk felfelé ahhoz, hogy elérjük a látni vélt tisztást. Amikor meg oda felértünk, hát elállt a lélegzetünk, mert a túlsó oldalon nem tisztás volt, hanem szakadék, majdnem egyenes pala- és sziklafal, fönn pedig, végig az ormon ösvény húzodótt. Még István és Csaba sem mert tejesen azon menni végig, annyira szédületes volt a magasság. A lenti, szakadékban levő fákhoz képest kétszer olyan magasan voltunk, persze, a tetejüktől számítva. Én csak néha mentem ki a szélére kukucskálni, azt is hason, illetve négykézláb tettem. Aztán egy hatalmas félkört leírva, végigmentünk ezen a gerincen és a túlsó felén, egy patakocska völgyében szépen visszaereszkedtünk az aljba, és még véletlenül is a túloldalon hagyott kocsikkal egyirányban bukkantunk fel. Olyan jó volt! Kár lett volna kihagyni!
Csak azt bánom, hogy egész kirándulás alatt egy felvétel sem készült. A húgomék meg nem hoztak gépet, bízva a mi kameránkban.
Így a mi csodás hosszú hétvégénk fényképtelennek sikerült.
Azért itt egy tavalyi kép a "régi" sátorozóhelyünkről:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hooooooosszúúúú hétvége
2007.05.03. 17:12módosítva: 2007.05.03. 17:47
Reggel már lázas készülődésbe fogtunk, Kriszta előző este elmaradt fürcsijét akkor pótoltuk, majd jött a ruhapakolás - kétfelé, meg az edények, meg még egy csomó minden, ami így leírva nem is tűnik soknak, de az 1 órai ebédmeghívásunkon szégyenszemre csak majdnem kettőkor tettük tiszteletünket. :-$:-$:-$
Anyósoméknál voltunk, aki finom ebéddel várt minket: sóskaleves volt, párolt rizs és kacsasült. No, és természetesen, egy nagy tányér süti, amiből egy szeletet Kriszta is megevett. Én kettőt.:-$
Anyuékkal együtt aztán felkerekedtünk és elmentünk Melindáékhoz megünnepelni a szülinapját. Hányadikat is? Lássuk csak, egy, kettő, három, ... jujj, én olyan sokáig nem is tudok számolni. Mindenesetre két számjegyből áll, 3-assal kezdődik és 4-essel végződik. Ebből az alkalomból kapta a mikrót is anyuéktól és tőlünk.
De szomorú lettem én ott. Már az úton is kaptunk egy jó zuhét a nyakunkba, amikor Melindáéknál voltunk viszont annyira beborult és úgy megnyíltak az ég csatornái, hogy azt hittem, sosem áll már el. :( A hazaúton azért már kaptunk némi napsütést is, de lassan már este kezdett lenni. Bementünk anyuékhoz, és annak ellenére, hogy Kriszta aludt, nem tudtuk megállni, hogy ne pusziljuk őt össze-vissza, hogy elegendő legyen a következő majdnem két napra neki is, nekünk is. :):):)
Fájó szívvel búcsúztunk, de miután elindultunk, már sietősre fogtuk a dolgot, mert Ani és Csaba tűkön ülve várta a megváltó indulási telefonhívást.
De erről már csak később, mert ha nem, nem lesz tejfölöskrumpli, amire István megérkezik!:p:-$
Nem baj, eszik a maradék lángosból!:p:p.p:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hoooooooosszúúúú hétvége
2007.05.03. 16:45módosítva: 2007.05.03. 16:46
Talán mégiscsak a szombattal kellene indítani, hisz az volt a hétvége (és István miniszbadságának) első napja! ;):) Reggel sokat nem teketóriáztunk, gyors reggeli és házösszekapás után indultunk mikrót venni Melindának. Sikeres volt az akciónk, megtaláltuk a mindenféle szempontból nekünk megfelelőt. Eközben, két bevásárlóközpont közötti úton Kriszta hatalmasat aludt: félórát.:o:p Ezzel meg el is intézte az aznapi déli alvását. Gondoltam, miután otthon ebédelünk, aludni fog (sőt reméltem, mert én is azt szerettem volna:-$) de nem, neki annál fontosabb teendői akadtak.
Aztán 5-re kimentünk a focimérkőzésre, ahol találkoztunk Lenkével és Emővel, és persze a gyerekekkel, Andreával és Márkkal. Márk 10 nappal "idősebb" Krisztánál, a kétlábon járásnak kb. ugyanazon a fokán vannak mindketten;), és élvezet volt nézni, amint fogócskáztak, ölelkeztek, dőltek nagyokat hol egymásra, hol ketten négyfelé, és főleg krisztának a csilingelő nevetése volt megkapó. Sokan csak bámulták, hogy hogyan tud olyan jóízűen nevetni. :d:d:d
Meccs után, bár hatalmas szürke felhő borította az eget, azért reménykedve az eső el nem jövetelében, még elszaladtunk miccset venni a másnapi kiránduláshoz. Szerencsére kaptunk is, mert ilyenkor, május elseje körül, pillanatok alatt szétkapkodják a kitett tálcákat. Az utolsó előttit vettük meg. :p
Aztán eső nem lett, aminek én személy szerint nagyon örültem, mert nem szerettem volna, ha áthúzódnak hétvégi terveink.
Este Marikával és Zsolttal ültünk össze, ezúttal náluk. kriszta olyan fáradt volt - ami érthető is - hogy a tápszerét már álmában itta meg, és ha jól emlékszem, egyszer ha megébredt azon az éjszakán.
Sajnos továbbra is be kell érnem a régi képekkel, a kamerát egyelőre nem csinálták meg.:(:-@
Ezért maradok még a lángossütésnél:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hoooooosszúúúú hétvége
2007.05.03. 12:51
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. április 27.
2007.04.28. 07:23módosítva: 2007.04.28. 07:25
Amilyen jól elképzeltem az áttérést az egyszeri alvásra, Kriszta éppolyan jól megvalósította tegnap a ... kétszeri alvást. :p
Összességében véve jól sikerült a nap, bár korántsem a terveim szerint. Kb. 3/4 12-kor aludt el - eddig tudtuk húzni-nyúzni az időt, még délelőtti sétát is be kelett iktatnunk hozzá -, és negyed 2-kor már megébredt. Aztán egészen estig csak kint voltunk, sétáltunk és olyan 3/4 5-től fél 6-ig még szunyókált egyet a a csajszi a babakocsiban. Így fél 9-kor program szerint le lehetett fektetni.
István Vármezőre ment flekkenezni a céggel, így mi nem sokat ücsörögtünka lakásban, főzni is csak Krisztának főztem ebédet, úgyhogy a nap nagyrészét elmászkáltuk. :p Kimentünk Marikáékhoz a házhoz szemrevételezni a lerakott burkolatot és a kiművészkedett falat;) aztán szépen hazafelé sétáltunk. Zöldségsalátához alapanyagokat vettünk, de mivel Kriszta aludt, nem mentünk fel. Aztán ismét összefutottunk Blankával és Zetével és együtt sétáltunk, mígnem hívott István, hogy merre vagyunk, mert ő már éppen hazafelé vánszorogtatja focizásban megtört testét. Első kérdésem, ahogy találkoztunk, az volt, hogy képes vagy még 9-től is elmenni focizni? Csak nézett nagy szemekkel és töredelmesen bevallotta, hogy kissé túlbecsülte az energiáját, amikor még az esti focizást is kilátásba helyezte! :-$:p
Kamera továbbra is nuku, talán ma visszavisszük, hogy megnézzék, mi lehet a baja. :(
Kriszta éppen lángost gyúr. :o:o:o:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Április 26-a
2007.04.27. 11:58
Köszönöm mindenkinek az ötleteket, tanácsokat.
Ma délután is eljátszottuk ugyanezt a hercehurcát (5-től fél 7-ig próbált elaludni), mígnem megelégeltem a dolgot, és azt mondtam, semmi alvás, majd alszol éjjel. A sétából be kellett jönnünk 5 előtt, mert szörnyen nyűgi volt – álmos volt. Ez egyértelműen látszott, pirosak voltak a szemei, dörzsölte őket, kellett a cumi, semmi sem volt jó, ásított és még sírt is. Gyors uzsonna után le is fektettem, csendben volt egy ideig, de nem aludt el. Már arra is gondoltam, hogy elringatom, de úgy is egy idő után felriadt. Végül az lett, amit meséltem. Nem hagytam elaludni, játszottunk, így meg kihúztuk 8-ig az időt, amikor aztán a tápszer után (már közben) beájult.
Én úgy gondolom, jobban mondva, nagyon remélem, hogy ez az az átmeneti időszak, ami egyes babáknál szokott lenni, amikor 2 alvás már sok naponta, de 1, legalábbis rosszul időzítve, még túl kevés. Mindenesetre, azt én is tudom, hogy jó lenne kihúzni az időt ebéd utánig az alvással, de azt nem tudom, hogyan fogom én fél 10 –10-től ébren tartani pl. 1 óráig. Mert az egy dolog, hoyg nem alszik el, csak forgólódik, hol kiejti a cumit, hol sírdogál, de az szemmel látható, hogy álmos.
Mindegy. Elhatároztam, hogy holnaptól EGY NORMÁLIS ALVÁS lesz napközben. Kíváncsi vagyok, hogyan bírja/bírom majd. Ha alszik 2-3 órát, ami nála nem ritkaság, akkor már nyert ügyünk van mindkettőnknek. Bizakodó vagyok.
Enni ma jól evett, a krémlevesből és a husis-sütőtökös rizsből is jó adagot megevett. Este pedig néhány falat rántottát evett kenyérrel a tápszer előtt. Tegnap este pl. nem volt külön vacsora lefekvés előtt, hanem csak késői uzsonna volt és a tápszer. De tegnap tértünk át Milumil3-as tápszerre, ami úgy látszik, jóval laktatóbb az ezelőttinél, és természetesen – ma összehasonlítottam – jóval nagyobb mennyiségű ásványokat, vitaminokat, miegymást tartalmaz. Bár nekem nem igazán ízlik, de Kriszta nem berzenkedett ellene, úgyhogy maradunk ennél. :)
Ilyen elmélyülten, egyedi pozícióban alkot a kisasszony:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Április 25-e
2007.04.26. 09:27
Estefelé elmentünk egy gyors bevásárlásra, mire hazaértünk Kriszta olyan álmos volt, hogy a tápszerét már 80%-ban álmában itta meg. :) Most nem volt gond az elalvással.
Különben erről szeretnék most írni egy kicsit, mármint két alapvető dologról, az alvásról és az evésről.
Ugye, nálunk ez a két dolog, leszámítva a kezdeti nehézségeket, szinte sosem okozott gondot. Persze fogmanóügyködéskor, betegségkor voltak rossz éjszakáink, illetve ugyancsak betegségkor az étvágy sem volt az igazi, de mondom, ezek extrém esetek voltak. Most viszont, amióta két és fél héttel ezelőtt beköszöntött a torokgyulladás, majd múlt hétvégén a fülgyulladás is társult hozzá, fenekestül felborult minden. Az én mindenevő lánykám válogatni kezdett, bár a betegség teljében, amikor nehezére lehetett a nyelés, ez érthető is volt. Ezért igyekeztem neki inkább pépes ételeket adni, joghurtot, reszelt gyümölcsöt, a főzelékeket pedig teljesen leturmixoltam. Mégsem ment minden. A joghurt még lecsúszott valahogy, bár abból sem evett meg egy egészet, mint szokott. Mára már szerencsére ez nem gond. Viszont egy adott pillanatban, ahogy meglátta a kezemben a tálkáját és a kiskanalat, már ordítani kezdett, valószínű az evés máris a fájdalomra emlékeztette. Azóta is, sokszor, és főleg, ha még nem farkaséhes, amikor nyújtom a szája felé a kanalat, csak összeszorítja az ajkait, húzódik hátrafelé és néz mereven maga elé. :o Ilyenkor a szó szoros értelmében beletuszkolom az első falatot, hogy bár megízlelje, mert utána mindig eszik rendesen, de nem akarja megkóstolni. Remélem, hoyg most már jó úton haladunk, és ismét visszatérünk a régi kerékvágásba.
Az alvással is új medret kezd kialakítani a kisasszony. Az éjszakák összességükben véve elég jók, ha nincs semmi baj, egyszer-kétszer, ha kelek hozzá, de van, hogy egyszer sem. Nappal viszont eléggé kacifántos minden. Most ismét korán kel, 7-8-kor legkésőbb már hallom a száját. Ma negyed 8-tól fenn van. Ennek az az eredménye, hogy az ébredéstől függően fél 10 - 10-kor már hull össze, olyan fáradt. Leteszem az ágyikójába aludni, és ahogy kijövök a szobából sírni kezd. Visszamegyek, megsimizem, megnyugszik, de ahogy kijönnék, ismét rázendít. Sokadszorra játsszuk ezt el, mire elmarad magában is, de még hosszú ideig szöszöl, amíg elalszik. Sokszor csak fél 12 - 12-kor sikerül elaludnia. Persze, ölbe vehetném, és akkor pillanatok alatt elaludna, de mivel már ügyesen leszokott erről, nem szeretném, ha visszaszokna. Pedig ölbe is szoktam venni, hogy megnyugodjék, de 1-2 perc után leteszem, hogy mégis magától aludjon el. Ennek a kitolódott alvásnak az az eredménye pedig, hogy már kezd mind többször és többször csak egyet aludni naponta. Ami nem is lenne baj, de azért 2-3 órától a délután még nagyon hosszú este 8-ig! Igaz, van, hogy fél7- 7-kor elalszik, olyankor 8-kor én ébresztem, átöltöztetem, megetetem és alszik tovább.
Valahogy nem vagyok kibékülve ezzel a programmal, de nem tudom, mit és hogyan tehetnék, hogy kissé jobban be lehessen osztani a napot. Ha van ötletetek, szívesen veszem. :)
Puszi mindenkinek. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Április 24-e
2007.04.25. 08:57módosítva: 2007.04.25. 09:23
Kriszta már 7 előtt kukorékolt, fél 10-kor meg már álmos volt. De nem is lenne ő egyéves, majdnem 1 hónapos nagylány, ha nem viaskodna testével-lelkével az elalvás ellen. Ami az utóbbi időben akár nappal, akár este, megszokott program. Így már déli fél 12 is elmúlt, amikor végre elaludt. Mivel nem kellett főznöm (Anival ettünk, amit kaptunk:p:-$), 12 után szépen lefeküdtem én is és pihentem, amíg Kriszta fel nem kelt. Aztán ebédelt, majd indultunk sétálni.
Séta közben nagyon sok babás anyukával találkoztunk, a nagyobb gyerkők, mint Kriszta is, ott totyogtak a babakocsik körül és számbavették a kisebbek kocsira felaggatott játékait.:)
Aztán összefutottunk Blankával, és ki-ki elpanaszolta, hogy az utóbbi időben mennyit betegeskedett. Aztán Anit - aki velünk sétált - hazaszalaztottam vizet, kamerát, labdát, Krisztának meg sötét nadrágot hozni, és felmentünk a templomkertbe. Tökéletes terep a babáknak. Kriszta és Zete labdázott: gurították, "rúgták", vitték a kezükben, nagyokat huppantak, hol labdára, hol fűre, hol egymásra, és közben hatalmasakat nevettek. :d:d:d Annyira édesek voltak! Kriszta eléggé biztonságosan járt már az egyenetlen terepen, de Zete is ügyeskedett! Ha egyedül állt fel, akkor több lépést is megtett utána, míg, ha az anyukája kezét fogta, és az elengedte, rögtön lehuppant. Aztán estek hasra is, szedték a gyermekláncfű-virágokat, illetve azt a szürke pihés-fújókás "virágot", aminek fogalmam sincs, mi a neve.:o:-$
Több, mint egy órát ott voltunk, készültek is jócskán felvételek, de megint nem tudom megmutatni. Valami történt a géppel és egyszerűen nem lehet csinálni vele semmit. Sem visszajátszani, nemhogy bemásolni, sem vételezni. Most biztos nem kerülöm el a fejleharapást István részéről.:(:p:-$
Addig is, szerencsére maradtak erdős képek!
Azt meg el is felejtettem írni, hogy hazatérés közben megálltunk egy homokozónál, ahol sok gyerek volt, és próbából Krisztát is odaengedtem. Háááát.... rázogatta a lapátokat, gereblyéket, d efogalma sem volt, mit kell csinálni. Hát honnan is, 'sze a hasamban nem tanulhatta a homokozást! :p Aztán beledugtam a kezét a homokba, illetve mutatam neki, hoygan szórom az ujjaim köz ki az apró szemcséket. hamar leutánozott, azaz a mutatóujját dugta bele, amit azonnyomban le isnyalt, majd ismét a homokba dugta.:d:d:d Úgyhogy, megvolt a homokkeresztség is. Aztán ő is szórogatta, ruhájára, nyakába, ahová érte, és amikor azt találtam mondani, hogy elég, most megyünk haza, tündéri kislányom akora patáliát csapott, hoyg már messze jártunk, de ő még mindig sírt a homokozó után. :p:(:-$:'(:'(:'(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
György napja
2007.04.24. 07:37
Gyuri Tata, adjon a Jóisten erőt, egészséget, hogy még sokáig örülhessünk együtt minden boldog percnek, és még sok György-napot ünnepelhessünk! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. április 23.
2007.04.23. 22:07
Főleg, hogy a doktornő Krisztát gyógyultnak nyilvánította. :):):) Azért azt mondta, hogy a maradék Amoxicillint még adjam oda (ma este és holnap reggelre jut még). Mondjuk én is így gondoltam. Talán múltkor is így kellett volna tenni, és nem újult volna kia gyulladása; de akkor nem ennél a doktornőnél voltunk. És lehet, hyog nem is kiújult gyulladásról van szó... Na, mindegy, jó, hoyg lejárt, remélem, egyhamar nem lesz ilyen fülbajunk.
Hazajöttünk a rendelőből, ebédeltünk, és megcéloztuk a szabad levegőt, mert olyan gyönyörű idő volt, hogy csak na! És még a szél sem fújt!!!!! Ami nagy szó, mert idén még olyan nap asszem nem volt, amikor ne fújt volna! Jót sétáltunk, majd az jutott eszembe, hogy jó lenne medvehagymát szedni, ezért Krisztával és Anival felkerekedtünk és kiruccantunk egyet az erdőre. Nem időztünk sokat, de olyan jólesett látni a már félig felébredt természetet! Meg a madárhangokat hallani! Kriszta is látszott, hogy élvezi a füves terepet!;);)) A visszaúton a kisasszony teljesen kidőlt, amikor lefektettem, akkor sem ébredt meg. Aludt is 8 előttig, amikor muszáj volt felébresztenem vacsorázni, de egy kis játék, vacsora és mosakodás után már ismét húzta a csendest! ;):p:)
Erdőszéli lepkevadászat:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap
2007.04.22. 17:40
Marikáék a szokásos kürtöskalácssütő szeánszot tartották a háznál, amire, úgy gondoltam, mi is benevezünk. Mármint Kriszta és én, mert István már 12 előtt zenélni ment egy keresztelőbe. :p MArikáék kimentek, mi pedig babakocsival szépen elsétáltunk egészen addig: 1 km-nél azt hiszem, több az út. Ott aztán jóllaktunk kaláccsal, Kriszta pedig élvezte a 6 nagy általi kényeztetést: hol Noémivel sétált, hol Zsoltival labdázott, hol meg Zsolttal szemlélték a "tyutyu-t", azaz a kutyust. :d Ha az említettek elfáradtak, akkor Marika, én vagy Csilla vette át a stafétát, úgyhogy a csajszi nem unatkozott. :):):)
Ha az a fránya szél nem fújna most is, nyáriasnak lehetne mondani az időt, mert rövidujjú pólóban sem fáztam, ha egy-egy rövid időre elállt, de még a vastag pulcsi is kevésnek bizonyult, ha fújt. Krisztát jól felöltöztettem, a fülére fokozottan vigyáztam - bár eddig is mindig a fülét jól lefedő sapka volt rajta.
Marikáéknak már nincs sok hátra, és lassan költözhetnek. Azért mi reméljük, hogy néhány hónapot még kihúznak "tőszomszédainkként", és minél később költöznek el.A fűtés-, vízszerelés már megvan, a belső ajtókat már megrendelték, Zsolt holnap fog neki burkolni-festeni, elméletileg hamar menne minden, de gyakorlatilag, hátha van még idő. Az egyetlen szomszédaink, akikkel családostul, nagyon jó viszonyban vagyunk; mások is vannak, de ennyire mégsem talál a szó senkivel. (Talán nekem még, Zitával.) Kriszta is imádja őket, nagyon szeret hozzájuk menni, Zsolti és Noémi is szívesen játszik vele. Ma, annyit mondogattuk, hogy Zsolti, hogy Kriszta is egyszercsak kimondott valami Csotti-félét, de még egyszer nem akarta megismételni. Mindenesetre, Zsolti felkapta a fejét, amikor meghallotta, tehát nem csak az én fülem káprázott! :p:):) Ami viszont érdekes volt, hogy tanítgattuk a Noémi kiejtésére. Persze, mit vártunk: 1 évestől 3 szótagú szót? :p Aztán próbáltuk Nonó-nak hívni, erre azt mondta Nana.:) És amikor nem is tanítottuk, csak valamiért megszólítottam Noémit, Kriszta szépen elnevezte Memi-nek. - Így - nevetett Noémi - lettem már Memi is. Voltam Mimi, Nini, Nonó, de Memi még nem.:d:d:d
Nemrég érkeztünk haza, alighogy elindultunk, Kriszta rögtön elaludt. Felnyitotta a szemét, amikor kivettem a babakocsiból és betettem a kiságyba, de nem ébredt meg. Remélem, azért nem alszik sokáig, hisz mindjárt este van.
Sajnos az úton jutott eszembe, hogy a kamerát otthon hagytam, ezért múlt héten Édesanyáéknál készült képet teszek ide:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta és a zsemle esete
2007.04.21. 09:06
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta és a zsemle esete
2007.04.21. 09:03
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta és a zsemle esete
2007.04.21. 09:01
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csak gyorsan...
2007.04.21. 08:59
Miután felkelt, átvittem magunkhoz, tápit készítettem neki, amit az István felügyelete alatt egyedül ivott meg:), én meg egy jót "lubickoltam" a kádban. Hiába aludtam elég sokat, most talán nyomottabb voltam, mint tegnap reggel. Így van, a jóból is megárt a sok.
Őszintén, nem hittem volna, hogy ezt az éjjelt ilyen jól megússzuk, mert a tegnapi nap valami förtelmes volt szegénykémnek, és ebből kifolyólag nekünk is. Délután egyet nyávogott, a szó szoros értelmében - de nem csodálkozom, mert biztos fájt neki nagyon a füle. Most már az AB, a homeós cuccok meg a fülcsepp is biztos hat, ennek tulajdonítom a számára pihentető éjszakát.
Most nagyon jó a kedve, a megszokott mindennapi tevékenységeit űzi. És nekünk akkora öröm így látni őt! :):):)
Kriszta és a zsemle esete:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. április 20-a
2007.04.20. 12:56módosítva: 2007.04.20. 13:59
Hát ez történt velünk az elmúlt éjszakán, attól kezdve, hogy hajnali 3-kor Kriszta eszeveszetten sírni kezdett. Addig is felsírt kétszer, de hamar megnyugodott, ahogy a cumiját megkapta. Akkor viszont kezdtem ismét a cumival, de mire visszaértem az ágyunkba, újból sírt. Kapott vizet is, úgy sem volt jó. Fogzselével is bekentem az ínyét, ez sem használt. Simizgettem, majd ölbevettem, elszenderedett, de 5-10 percnél tovább nem aludt. Hirtelen világosság gyúlt az agyamban: éhes a kisasszony. Nosza, odaadtam az estéről megmaradt tápszerét (furcsa is volt, hogy nem itta meg mind) és most már azt hittem, hogy nyugodtan alszunk tovább. Kriszta viszont nem így gondolhatta, mert pár perc múlva ismét sírni kezdett. Még István is meghallotta, és meg is ébredt a sírására, különben neki ágyúval lőhetnének.
Akkor, tehetetlenségemben, magunk közé vettem, de ott sem volt el többet, mint 10 percet. Már fogalmam se volt, mit csináljak, hol fájhat neki, mi lehet a baj, hogy ennyire sír. Ismét készítettem egy adag tápszert, azt is majdnem mind megette: tehát még mindig éhes volt. És már 4 óra is volt. Ekkor békében volt vagy 20 percig, amikor ismét sírni kezdett. Átmentünk a szobájába, megágyaztam magamnak-magunknak a kihúzható fotelben (mindezt sötétben, Krisztával a karomon szedtem elő a plédeket), de ennek sem volt sikere. Próbált aludni, de sehogy sem találta a helyét. Közben cumit is cseréltünk, mert azt hittem, talán az is baj lehet, mert keményebb, mint a másik, bár a formája ugyanaz, de végül még cumika sem kellett neki. Lassan 5 óra lett, és mi még ugyanott tartottunk, ahol kezdtük: Kriszta csak sírt, és sírt, és ordított. Közben bejött Ani, átvette néhány percre, megnyugodott egy kicsit, majd újból kezdte. Ekkor már kezdtem kétségbeesni, hogy mi lehet, még a sírás is utolért, de akkor sem volt mit tennem. Hát felkapcsoltam a villanyt, jó enyhére hagytam a fényt, csak épp, hogy lássunk, és Kriszta szépen elkezdett játszani. Először a másik cumijával, majd a Nurofen adagoló-fecskendőjével - jaj, persze, valamikor Nurofent is adtam neki, gondoltam, hátha megnyugszik tőle egy picit - utána pedig szépen lecsúszott az ágyról, felszedett néhány játékot és elvonult a házikójába. Onnan még kukucsizni is volt kedve - nekem is, nagyon - de azért beszálltam a játékba.
Aztán ezt is hamar megunta, fél 6 felé már csak nyöszörgött, nem is játszott. Akkor ölbevettem, énekelgettem neki és szép óvatosan végignyúltunk a fotelen. Hirtelen álomba zuhant, és így aludtunk majdnem fél 7-ig, mármint Kriszta aludt, én meg szundítottam, mert tízpercenként riadoztam, hogy nehogy leessen. Fél 7 felé pedig egyszercsak felpattant, a szemei már tágra nyitva voltak és fénysebességgel készült lemászni az ágyból. Bárcsak nekem is annyi energiám lett volna/lenne!
Átvittem a mi ágyunkba, de nem akart ott ülni. Sírt. Ani már készülődni kezdett a suliba, úgyhogy kb. félórát vele volt. Hallottam, hogy még nevet is. Aztán István vette át, engem hagytak pihenni. Igenám, de egyszercsak azt hallom, hogy Kriszta édesen-ropogósan, csilingelően nevet az apjával együtt. Megismétlődött, és újra. Felkeltem, s hát látom, hogy mindkettőnél egy-egy kispárna, mindketten ölelik a párnát, Kriszta megy elöl, István meg utána. Kriszta elesik, István kuncogva nevet, Kriszta pedig rázendít a már említett csilingelős nevetésre. És így vonulnak előre-hátra az előszobán.:d:d:d
De ahogy a játék abbamaradt, Kriszta ismét sírósra fogta a dolgot, úgyhogy eldöntöttem, irány ismét a fülorrgégészet, mert biztos, valami olyasmiről lehet szó, amit mi nem láthatunk, neki viszont fáj. Ott megállapították, hogy ismét torokgyulladása van, jobboldali fülgyulladással megspékelve, újra antibiotikumot kapott, és hétfőn megyünk vissza, kontrollra.
Mintha nem lett volna elég múltkor a torokizéből és antibigyóból. Most felszerelkeztem homeós szerekkel is, amiket amúgyis adni kezdtem volna a bárányhimlőt megelőzendő. Most már csak az hiányzik, hogy pár nap múlva a bárányhimlő is beköszöntsön, mert akkor én bizisten világgá megyek! :(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Múlt heti képek
2007.04.19. 14:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Múlt heti képek
2007.04.19. 14:45
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Múlt heti képek
2007.04.19. 14:25
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. április 18-19.
2007.04.19. 08:56módosítva: 2007.04.19. 13:16
Tegnap borús volt az idő egész nap, a szél is fújt, ezért nem mentünk sétálni. A délutáni alvás után Krisztát uzsonnáztattam, amikor kinézett az ablakon és gyerekeket látott labdázni. Rögtön közölte, hogy baba, evett, majd próbáltuk elfoglalni magunkat. De ekkor oylan sírásba-nyüszítésbe kezdett, hogy csak lestem, mi lehet a baja. Csak hajtogatta baba, baba. Adtam a cumit, mert ezt hívta így, de nem kellett, szedte ki a szájából és tovább sírta, hogy baba. Mígnem egyszercsak rájöttem nagy okosan, hogy a kinti babákra gondol, és ki akar menni. :o:o:o
Hát ismét rácsodálkoztam a lányomra, aki valóban, minden napra tartogat újdonságot számunkra, sőt nem is egyet. :o:p
Marika volt nálunk koradélután, amikoris behívtam falatozni a frissen sült lángosból. Kriszta egyszercsak erőlködni kezdett, és mondta is, hogy kakka. Láttam, hogy "dolog" következik, így gondoltuk, tegyük bilire! Marika vetkőztette, szegény Kriszta csak nézett, hogy minek jön sztriptízszám a konyha közepén :p, én meg hoztam a bilit. Egy kis bogyó már kijött, és miután ráültettük, még csinált bele egy adagot. :o És közben is mondogatta, hogy kakka és huncutul kuncogott!:):):)
Szerintem kissé korai ez a bilizés, és én nem is akartam nyár előtt próbálkozni vele, de ha ő igényli, én inkább alkalmazkodom hozzá. Nem fogom erőltetni, nem fogom majd szántszándékkal kifogni a pisiket, de ha a kakit jelzi, nem fogom figyelmen kívül hagyni, mert akkor még azt gondolná, hogy nem is fontos. Amúgyis olyan komplex folyamatok játszódnak le bennük, amiket mi nem is sejtünk, no meg nem is értünk, ki tudja, egy ilyesmit hogyan "értelmezne"? Inkább én alkalmazkodok hozzá. :)
Minden napra tartogat néhány új szót is. Miután tegnap István elment angolra, Kriszta a NÉNI szóval lepett meg, tisztán, érthetően ejtve. Ma reggel pedig Anit hívta következetesen Náni-nak, pedig eddig Nnná volt csak. Szóval, fejlődik a lányom, rendesen, amire természetesen, mi nagyon büszkék vagyunk. :d:d:d
Ma reggel a kisasszony már kiborított egy bögre vizet Ani jóvoltából:p, aminek a fotel, a padló meg a szőnyeg látta kárát. Már levelezgetett a billentyűzete segítségével ;), megszerelte a kábeleket, rótt néhány kört a kanapén, miután sikeresen felmászott rá egyedül;), és "alkotott".:o:o:o Zsírkrétát és papírt adtam a kezébe, hogy lássam, mit művel vele. Megmutattam, mit kell tennie, és láss csodát, nagyon ügyesen firkálgatott. :):):) Igaz, sikerült azt is művelnie, hogy a harmadszorra használt piros krétát eddig megtalálhatatlanul eltűntette, de remélem, hogy előkerül mégis, mert Ani leharapja a fejemet, ha mégsem. :p:-$:-$
Majd ezt is megmutatom, de addig is egy múlt heti kép a mama-tata-látogatások idejéről:):):):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Már megint szerda
2007.04.18. 09:07
Tegnapelőtt inkább bent voltunk, mert a napsütés ellenére folytatódott a vasárnap szélfújás. Estefelé aztán voltunk bevásárolni így kinnt is voltunk, bár nem sétáltunk mégsem hatalmasat.
Érdekes és egyben elgondolkodtató mozzanata a hétfőnek, hogy Kriszta kakilt. Amikor pedig bementem a szobájába és meglátott elkezdte rázni a kezét és mellette nagyokat phűűű, phűűű-zött. Utána meg hátrakapott a pelusához, mármint, szólt, hogy kaki van a pelusban. Én meg csak álltam, és nem akartam hinni a szememnek. Vajon ez már a tudatosság előszele lenne? Mindenesetre, résen leszek, és figyelem az ilyen "elszólásokat".;) Majd nyáron aztán elkezdjük a bilireszoktatást is. :):):)
Tegnap kissé jobb volt az idő, szerencsére tudtunk egy nagyot sétálni, épp amikor nem volt erőteljes a szél. Kriszta csak fél 11-kor kelt fel véglegesen, mert 8 után, amikor már ébren volt, még visszaaludt. Kelés után tízóraizott, és nemsokára indultunk is. A késői kelésnek az lett az eredménye, hogy séta után a kisasszony kidőlt és egy kiadósat aludt, de csak egyszer, így a további következmény meg az lett, hogy este 8-kor már nem bírt magával.
Megvolt a vacsora, majd a tápszerét is megette és letettem aludni. De már második este történt az, hogy ahogy kijöttem a szobából, sírni kezdett. Nagyon szívszaggatóan, így többször is be kellett mennem, sőt fel is vettem néhányszor, míg megnyugodott. De aztán mégis, annyit duruzsoltam neki, simogattam, hogy elaludt. Az éjszaka többször ébredt visítva, úgyhogy gondolom, ismét valami fogacska kínozza. Sőt, tegnap és tegnapelőtt is volt híg széklete, amit nem tudtam megmagyarázni. Úgyhogy, nagy szünet nem volt a fognövesztésben és máris jön a következő?:o
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap (folytatás), azaz Dádi
2007.04.16. 09:53módosítva: 2007.04.17. 08:09
Tegnap, amikor írtam a bejegyzést, gyönyörű volt az idő, eszünk ágában sem állt, hogy benn kuksoljunk a vackunkban. De aztán, amikor 9 felé Zsoltéknál kopogtam, hogy lássuk, hogy állnak a készülődéssel, nagy későre, álmos szemekkel nyitottak ajtót: nagyon későn feküdtek le, és már nem mennek sehová, inkább itthon pihennek. :(:p Nos, tervet változtattunk, felhívtuk Melindát, hoyg készülődjön, mert indulunk hozzájuk, és megyünk a Luc partjára. (Zsoltékkal is ide készültünk.) 10-kor nem léptünk ki a házból, csak kb. 11 felé, de még bevásároltunk is, úgyhogy, mire véglegesen elindultunk, kereken delet mutatott az óra.
Ekkor már borult az és, hol napsütésben, hol szürkeségben jártunk, mire meg felértünk Melindáékhoz, szabályosan hideg volt. Az autóban Krisztával rövidujjúra vetkőztünk, de Melindáék dideregtek vastag dzsekiben is. :o:o:o:(:(:(
Ejha, ez nem jól kezdődik!:(
Aztán valahogy Melinda is bepakolt, miután legalább háromszor átnézte az összeírt listát (híres is arról, hogy soha semmit nem felejt el, nem hagy el, ellentétben velem, aki a mobilomat... na, mindegy...:p)
Mire kiértünk a patak partjára szemerkélni kezdett az eső. A szél már nagyon erősen fújt, gondolkodtunk is, hogy maradjunk-e vagy sem. Persze, a férfipéldányok:p rögtön kipattantak, és a pecabotokat kezdék össze- és felszerelni, a létaszámhátrányban lévő nőstények pedig a kocsiban vacogtak a kinti hidegnek. :-$ Na, de nem olyan fából faragtak engem! Ráadtam Krisztára a minden eshetőségre hozott összes ruhát (szabadidőfelső, kismellény, dzseki), magamra húztam a hosszúujjú blúzt és az anorákomat, és már kint is voltunk. közben az eső elállt, talán még a nap is erőlködött kibújni, és Kriszta rögtön kezelésbe is vette a gyermekláncfű-paplannal borított rétet: mászott, felállt, lépet kettőt-hármat az egyenetlen talajon, elborult, majd ismét fel, huppanás, de mindezt szörnyen kitartóan művelte.:d:d:d Aztán megelégeltem a szélfújást, és attól tartva, nehogy viszafordítsa a betegségét, inkább levetkőztettem és bementünk a kocsiba. Aztán hol én, hol Beni vagy Dávid, néha Melinda szórakoztatta őt benn, de akár egyedül is sikerült elfoglaltságot találnia: kibontotta a zsemlészacskót és az összes zsemlét megrágcsálta, megtalált egy írószert, a rágógumis dobozt, ami nagyon jó csörgőnek bizonyult, stb.
Aztán meglett az ebéd is, a társaság annyira gyömöszölte magába a guszta miccseket, hogy ember legyen a talpán, aki amellett épp gyümölcsnapot tud tartani. Tartottam én, ameddig tartottam:p, de aztán egy, majd még egy miccs :-$ lecsúszott:-$.De aztán estig leböjtöltem-sportoltam.:p
Ebéd után ki-ki saját elfoglaltságot talált, Dávid kagylókat gyűjtött, istván és Zoli a botokat lesték, Beni meg körülöttük ólálkodott. Én kávéztam, Melida szunyált, Kriszta pedig továbbra is kitartóan gyúrt!;):):p Szerencsére a napocska megsajnált bennünket, és összes erejét összeszedve, felpakolta magát az égboltra. akkora ereje nem volt, hogy a szelet is végképp elzavarja, de volt amikor mégis sikerült neki.:):):)
Aztán ki-ki beleunt az éppen űzött tevékyenységébe, Melinda sétálni indult, Kriszta az ölében elaludt, a többiek pedig fergeteges labdázásba kezdtünk: a tökéletlenség, bohúckodás minden fokozatát végigcsináltuk, szaladtunk, estünk, mellérúgtunk nagyokat, így a hangos nevetés szinte másodpercrenden volt. :d:d:d
Még volt aztán össznépi gyümölcsevés, fél-össznépi kávézás, homokemberépítés, halfogás, majdnem labdaúsztatás, meg még fene tudja mi. Ja, persze, Krisztát fölvettem az ölembe, és kérdezi István, mi van a kezében. Hát ág volt. De azt mondja, jó, jó, de a másikban? Hát egy hosszú darab szalonna volt, amit nagyon szakszerűen rágcsált! :d:d:d
Aztán lassan felkerekedtünk és hazaindultunk. A hazaút érdekessége az volt, hogy Kriszta, hallván a sok Dávid felszólítást, elkezdett Dádizni, a mi örömünkre, és Dávid bánatára, mert sehogy sem fért a fejébe, hogy Kriszta csak így tudja kiejteni a nevét. De azért dédelgette jócskán, otthon is! :)
Kb. este fél 9-re érkeztünk haza, amikor Ani és Csaba valami istenien illatozó csirkecombokkal várt, aminek én, büszkén kijelentem - ellenálltam. Ma viszont már alig várom a delet. ;):p
A nap, persze, nem lett volna teljes, ha este fel nem hív Melinda, hogy Beninek az egész testét apró piros pöttyök fedik, így, ha kiderül, hogy bárányhimlőről van szó, 2-3 hét múlva, Kriszta is biztos kiüt.:(:-@:-@:-@
És mint azt Murphy bácsi intézni szokta, kamerát ilyenkor hogy is vihettünk volna magunkkal?!:p Sőt, tartalékképek is csak húsvétiak vannak már, aminek kissé lejárt az ideje. :-$
Azért mégiscsak került valami;), azaz a múltkori peluspakolászás közben elcsípett kisasszony!;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szombat egész nap...
2007.04.15. 07:25
Végre én is napirendre jutok, ha képekkel nem is, de bár a szöveggel, események leírásával.:):-$ Igaz, "áldozatot":p:p:p hozok emiatt, mert mialatt kiscsaládom az igazak álmát alussza, én itt kuksolok a gép előtt.:p:p:p De hát valamit valamiért, nem?;):)
Szóval, tegnap is jóidő volt, bár a szél meglehetősen fújt. :(
Délelőtt nem is mentünk sehová, különben is István próbát iktatott be, ami 2 felé ért véget. Azután viszont felkerekedtünk és elmentünk megnézni a Zoliék focimeccsét. Az első félidőt Kriszta átaludta, a másodikra már felébredt és ő volt az egyik leglelkesebb szurkolója a ... labdának. :d:d:d;););) Állandóan kiabálta, hogy "lllaa" vagy "ladla", még egy-egy "bá-pu"-t (bácsi) is közbeiktatott, természetesen általános derültséget keltve a közelben tartózkodók között.:):):) A mérkőzés elég gyenge volt, legalábbis Koronkát még ilyen gyengén játszani nem láttam, sőt, soha egy meccsét sem láttam, amikor kikapott volna. No, de ez is eljött. :( Az eredményt le sem írom. :p
Meccs után úbaejtettük a Realt, ahol feltankoltunk pelussal a következő hónapra, tápszerrel a következő két hétre és gyümölccsel a mai gyümölcsnapomra!.-$:p
Az a terv, hogy ma kimegyünk Zsolttal és Marikával a Luc partjára, ahol a férfiak horgásznak majd, mi meg pihenünk.:) Már amennyire Kriszta mellett pihenésnek lehet nevezni a futkározást! :p:p:p Az idő szépnek mutatkozik, a széllel nem tudom még, hogy állunk. Reméljük, szép napunk lesz, és ismét energiától duzzadóan térünk majd haza este. Mármint az energiát a következő hétnek szánjuk, mert ma este biztos mindenki a kinyiffanás határán fog állni!:):):):p
Most megyek is, hogy kezdjek pakolászni, hogy tartani tudjuk az eredeti tervet: 10-kor kilépünk a házból.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Péntek: Szász mamáéknál
2007.04.15. 07:09
Bemutatta a legfrissebb tudományát is, az édesanyáméknál tanult "ló" szót, állandóan azt hajtogatta, majd, "úúúúúú", mármint, hogy így csinál a vonat.:):):) Ezeket azóta sem felejtette el. Egy lapnak a címlapja egy szamarat ábrázolt és rábökvén rögtön közölte, hogy LÓ. Pedig ő maga találta a lapot, én nem is tudtam, hogy van ilyesmink. :-$
Nagyon kellemesen, jókedvben, de azért fársztóan is telt a napunk, mert krumplit vetettünk. Kivittük Krisztát is a mezőre, ahol virágokat tépázott és földet majszolt, megvizsgálta az összes fellelhető hangyát, tanulmányozta az ilyen-olyan fűszálakat, és közben le nem vette a szemét a lóról. :):):) Aztán anyukám mégiscsak hazavitte, mert a szél elég erősre váltott. 3x aludt aznap a kiscsaj, 1x félórát, 1x 2 órát, majd 1x 5-10 percet, míg az állomásról autóval hazaérkeztünk. 8 után meg már tök fáradt volt. Betett neki az utóbbi napok friss levegője, de főleg a pénteki. Igaz, még nekem is! :-$
Aztán volt még cicasimogatás, pipisimi és csikósimi is, de érdekes módon, a csikótól eléggé félt. Eddig sosem mutatott félelmet állat iránt. Múltkor még a cserebogarat is megfogta.:o
Úgyhogy jól telt a napunk, gyönyörű volt az idő annak ellenére, hogy fújt a szél! A nap leégette a nyakamat, Aninak meg a derekát. Én pedig különösen jól éreztem magam - otthon. Mert bár megszoktam és szeretem is itt, ahol lakunk, azért az igazi otthont nekem a szülőfalum jelenti, az ismert dombokkal, hegyekkel, tájakkal, amik most tavaszi pompában díszelegtek. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szerda-csütörtök: Sütő mamáéknál
2007.04.14. 07:34módosítva: 2007.04.14. 09:46
Történt ugyanis, hogy István szerdán reggel elutazott és csak csütörtök estére volt kilátásban a hazaérkezése. Ezért szerdán délután hirtelen ötlettöl vezérelve felkerekedtünk Krisztával egy buszra és kimentünk anyósomékhoz. Örvendtek is a mamáék, jól megleptük őket! Minden szép és jó volt, Kriszta mászkált a fűben, virágokat szedett, koszorút fontam neki, de történt egy "mókás" dolog is. Elfelejtettünk cumit vinni. A faluban összejártam az összes üzletet és sehol egy cumi nem volt. A gyógyszertárban csak 0-6 hónapos babáknak való volt. Végül kaptam 2 cumit Zsuzskától, akinek 4 hós a Zsófija, de a formája nem volt teljesen ugyanolyan, mint a Krisztáénak. Az esti elalvásnál nem volt gond, mert pillanatok alatt álomba zuhant, olyan álmos volt már, de éjfél előtt megébredt és olyan - több, mint félórát tartó ordításba, szabályos jajveszékelésbe kezdett, hogy apósom szerint, ha akkor épp tolvaj akart volna behatolni, megijedt volna! Aztán anyósommal felváltva valahogy álomba ringattuk-énekeltük, és aludt 3-ig.:p Akkor ismét "babba-tititi-akció" (legújabban babba a cumi) következett, de ez nem volt annyira hosszas. Végül elfogadta azt a cumit, de az első ébredéskor szabályosan összeszorította a fogait, hogy ne tudjam betenni. Aztán kicseleztük, mert a hegyét belemártottam egy iciripiciri mézbe, és valahogy sikerült visszaaludnia. Szóval, nem volt izgalommentes a nagyszülőlátogatásunk!;):p:-$
Aztán csütörtökön is kertészkedett a csajszi, hol tatával, hol mamával, szedett nekem virágot;):), amit át is adott, majd hirtelen vissza is kapta a kezemből.:d:d:d Egy kisebb baleset is történt. Becsuktuk a konyha és előszoba közötti ajtót, de Kriszta egyszercsak beleakaszkodott a kilincsbe, az ajtó kinyílt és ő teljes egészében elterült.:'(:'(:'( A gond az volt, hogy a két helyiség közöztt van egy kb. 7-8 cm-es szintkülönbség és kicsit beverte a száját meg az orrát. Nem nagyon - gondolom - mert a felső ajkán egy gombostűfejnyi pici piros pötty mutatja csak. Aztán Tata hazahozott minket, és a délben megejtett félórás alvás miatt du. 4-kor már igencsak fáradt volt a kisasszony. El is aludt nyomban, és aludt, és aludt, és aludt, mígnem este 8 előtt 10 perccel :o:o:o bementem és felébresztettem. Még volt egy kis játszi hármasban - mert közben István is hazaérkezett - aztán fél 10-kor az álmosság-fáradtság összetéveszthetetlen jeleit produkálta ismét:p, így 3/4 10-kor már aludt is. Egyetlen pici megszakítással egészen reggelig. Amikor aztán újabb izgalmak vártak ránk. :):):)
(Sajnos, a mamánál készült képek még nincsenek a gépben.)
Addig itt egy vajas kiflit majszolós kép :d:d:d:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A Birodalom bevétele
2007.04.13. 21:56módosítva: 2007.04.13. 22:20
(Csupán a félreértések elkerülése végett:p:p:p: nekem már van hercegem kristóf személyében;):-$, de Ricsi szeretett volna meglátogatni, ezért én szeretettel fogadtam!;);):p:):):))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A Birodalom bevétele
2007.04.13. 21:53módosítva: 2007.04.13. 21:54
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A Birodalom bevétele
2007.04.13. 21:50
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A Birodalom bevétele
2007.04.13. 21:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A Birodalom bevétele
2007.04.13. 21:45
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A Birodalom bevétele
2007.04.13. 21:43
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ajándékok
2007.04.13. 21:32
Kezdem azzal, hogy kedden nagyon esőre állt az idő. :p:d Borús volt az ég, egész nap "sötét" volt, és Kriszta is tartogatott aznapra még némi nyűgit, köhögést, orrfolyást. Amúgy egy abszolút átlagos nap volt, István is már ment dolgozni, mi meg itthon és bent kuksoltunk.
Estefelé aztán mégis elkezdtünk történelmet írni, mert kiruccantunk ajándékokat vásárolni a szülinapra kapott pénzből. Én porszívót kaptam, mert a régi már nem működött tökéletesen, nagyon megérett a cserére, Kriszta pedig még nem tudtuk, hogy mit kap. Én egy biciklin vagy kismotoron gondolkodtam, de István aztán lebeszélt, hogy még túl korai lenne, majd ha még ügyesedik, kap egyet a nyáron. A hintának nagyon eljött már az ideje, ebben mindketten egyetértettünk, így vettünk is egyet, de sajnos, azóta még nem tudtuk felszerelni, de már nemsokára felavatjuk. ;) Amire nem is gondoltunk, de megláttuk és megtetszett, az ez:
A maradék pénzre még mindig kell vásárolnunk valamit, de abból már azt hiszem, egy tavaszi dzseki lesz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét hétfője
2007.04.11. 10:05módosítva: 2007.04.11. 10:07
A hétfő délelőtt méltó folytatása volt az előző délutánnak-estének.:p
Melindáék elég hamar elmentek, István vitte őket haza útba ejtve anyósomat, majd édesanyámékat és Dalmát is. Elég későn, du. 3 felé érkezett haza, amikor Kriszta már szerencsére elcsendesedett és vagy másfél órája aludt. Azalatt sikerült nekem is rendet rakni, várhattama locsolókat. Sokan nem voltak, és azok is inkább estefelé jöttek. (A délután nagyrészét azzal töltöttük Istvánnal, hogy a neten böngésztünk valamit, amiről alig kaptunk infókat.) Legvégül Zsolt jött át, én meg mentem, és áthívtam Marikát is, hisz így legalább dumáltunk egy jót! :) És Kriszta is már jól érezte magát, jót tett neki a hosszú alvás.
Bár lány a lányom:d, azért elcsente Zsolttól a parfümöt és ő is "locsolkodott".:):):):p:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét - szülinap
2007.04.10. 13:16
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét - szülinap
2007.04.10. 13:13
Aztán édesanyámék elmentek és lent épp találkoztak anyósékkal. Nemsokára István is megérkezett Melindáékkal (ő ment utánuk). Így este is volt egy kajálás, a tortaevést viszont már csak a nagyok gyakorolták. Mindenkinek ízlett mindkét torta.
Sógornőmék ottmaradtak nálunk, csak tegnap reggel mentek haza, így a gyerkőcöknek még volt alkalmuk egyet lufizni-játszani. :)
Hát ennyi. Én jól éreztem magam, (de a többiek is) és nagyon boldog voltam, bár olyan fáradt voltam már estére, hogy csak néztem ki a fejemből. Hiába, na volt munka mindennel, de olyan jóleső érzés, hogy én csináltam mindent!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét - szülinap
2007.04.10. 13:09módosítva: 2007.04.10. 13:10
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét - szülinap
2007.04.10. 13:07
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Húsvét - szülinap
2007.04.10. 13:02módosítva: 2007.04.10. 13:08
"Együtt" fújtuk el a gyertyát:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. április 7-e
2007.04.07. 20:47módosítva: 2007.04.07. 20:54
Mivel épp az ő tortáját szeretném kidíszíteni;), most már hagyom is a naplózást, Nagyon Boldog Húsvétot kívánva minden babaszobás barátunknak és családjának! :):):):):) (A kimaradásaimat, sajnos, csak Húsvét után tudom pótolni, azt hiszem. Nézzétek el nekem most ezt! :-$)
Millió puszika mindenkinek! :)
:):):):):):):):):)
:):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. április 2-6.
2007.04.06. 08:05
A hétfő és a kedd eltelt, mostam az utazás után, végeztem a napi dolgaimat, Kriszta pedig próbált segíteni. Legtöbbször hátramozdítani. :d:d:d Kedden délután izgalmakban is volt részünk, mert elmentünk Melindáékhoz, hogy elhozzuk a tojásokat, amiket anyutól kaptunk, és a létrákat, amiket Zoli készített. Kriszta nem volt velünk, mert otthagytuk Mamáéknál, hoyg babázhassanak egy kicsit. Mindig az a baj, hogy olyan ritkán megyünk.:p Előzőleg Sanyikáékhoz is beugrottunk egy villámlátogatásra, de ezalatt sikerült a mobilomat otthagyni (ismét) úgyhogy még egyszer bementünk aznap este hozzájuk.
De visszatérve a Melindáékhoz való útra, jobbanmondva a hazafelé útra, csodás élményben volt részünk: ránk tolatott egy kamion. :o:( Szerencsére nem történt semmi baj, csak megkarcolta a sárvédőt, de azt az érzést, hoyg látod, hogy egy monstrum szabályosan mászik rád, azt nem kívánom senkinek. Persze István is akart tolatni, de már voltak mögöttünk, és dudálni is kezdett, de az a félperc izgalom bőven elég volt nekem.
Szerdán délelőtt anyuval mentünk a piacra, hármasban, ahol ő kosztümöt vett magának Húsvétra, Krisztának pedig vásárolt egy csomó cuccot. Majd vasárnap lesz a bemutató;)! Kriszta egész úton csendes volt, talán még túl csendes is (így utólag) csak amikor babát látott, akkor próbált kiszökni a bőréből:d:d:d. A sok felaggatott ruhát élvezte, sokszor hallottam, hogy bbbá-zik, azaz kukucsit játszik saját magával.:):):) Gyors ebéd után Anival szőnyeget poroltunk, mire IStván jött végeztünk is, délután pedig bevásárolni mentünk a szülinapra és Húsvétra. Már este volt, amikor hazaértünk, Krisztát máris kellett lefektetni, de amikor öltöztettük át pizsamába szegény elkezdett reszketni, mint a nyárfalevél, még a kezei is belilultak. Ekkor kaptam magyarázatot a délelőtti csendességére. Lázat mértem, de nem volt csak 37,6 a hője. Viszont rázta a hideg: hol fázott, hol izzadt. Azonban az éjszaka jól telt, ő nem ébredt, de én itattam teával többször is.
Aztán tegnap reggel már 38 volt a láza, estére pedig 38,5. Ma reggel is 38,3. eddig csak C-vitamint és lázcsillapítót kapott, de ma már lesz egy kis antibiotikum is, mert a torka piros, és be van gyulladva, meg tele van váladékkal.
Az imént ébredt és már hangosan tátá-zik, a láza szerencsére lement, és remélem, hogy estére sem fog már felugrani. A kedve pillanatnyilag nagyon jó.
A fotó még mindig a hétvgén készült:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sok-sok nap...., avagy hogyan kell egy-egy mobiltelefont valahol mindig elhagyni:o
2007.04.05. 09:41
Nagy nap volt számunkra az idei (és tavalyi, és az összes ezutáni) bolondok napja, csak az volt a bánatom, hogy most épp virágvasárnapra esett, és el kellett halasztanunk az aznapi születésnapi összejövetelt. De nem baj, mert Ádámka csak egyszer konfirmál, mi meg bármikor megünnepelhetjük a nagy napot, így aztán Húsvét-vasárnapra esett a választás. :)
De visszatérve még a múlt hétvégére, szombat éjjel nagyon későn feküdtünk, főleg mi, a nők. Már hajnali fél 2 is elmúlt, amikor végeztünk a terítéssel, és előkészítettünk mindent másnapra. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy fél 5 után felkeljek, megörökíteni a lányomat. :) Utána még aludtunk vagy 3 órát, és mindenki frissen, pihenten ébredt. Kitettük az előételeket, szépen kidíszítettük a tányérokat. Aztán szinte mindenki elment a templomba. Mi otthon maradtunk Melindával és Nórának az édesanyjával az utolsó simításokat elvégezni, de főleg azért, mert a templomot nem fűtik, és hogy nagyon hosszas volt a ceremónia. Kriszta biztos nem bírta volna ki. Munkánk kevés volt, így jutott időnk sétálgatni, beszélgetni, sőt Krisztának alvásra és főleg kertészkedésre is:): az udvaron lévő százszorszépeket tépdeste és szerette volna felfalni. :p
Amikor éppen nem mászott, akkor Boxi kutyával próbált veszekedni - állandóan vavavázott neki - de Boxi kitűnő veszekedőpartnernek bizonyult, ugyanis mélyeket hallgatott és aludt. :d:d:s:p
Aztán megjöttek a templomból, jött az eszem-iszom, beszélgetés, mindenki Krisztával akart játszani, de főleg Nórika. Volt fényképeszkedés, viccelődés, minden. Nagyon jól éreztük magunkat. Este fél 7-kor indultunk hazafelé, és hála a vasárnap esti még gyérebb forgalomnak, na meg a jó autónak, és persze a sofőrnek :p (István vezetett), 3 óra alatt sikerült megérkezni Melindáékhoz. Onnan azonban hamar elindultunk, és még hamarabb érkeztünk volna haza, ha ezúttal én nem hagyom el a mobilomat náluk. :p:p:p:-$:-$:-$ Azért nem értünk messze, amikor felhívtak, így rögtön visszafordultunk.
Kriszta kb. 2 órát aludt az úton, így a félórás hazaúton már ébren volt, de vacsi és tápszer után rögtön elaludt. Mintha nem is történt volna ez a kiruccanás. Aminek nagyon örülök. Jobb is így, mintha a teljes éjszakáját, netán hetét felborítaná egy kirándulás!:) nekünk sem kellett semmiféle ringatás az alváshoz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sok-sok nap...., avagy hogyan kell egy-egy mobiltelefont valahol mindig elhagyni:o
2007.04.05. 00:25módosítva: 2007.04.05. 07:12
2007. március 31. - szombat
A napunk az utazás jegyében telt. Már reggel korán virágot vettem, pakoltam, fürösztöttem Krisztát, magamat, aztán István fürdött, aztán tovább pakoltam, és így ment ez szinte 11 óráig, amikor aztán elindultunk anyósomékhoz. Muszáj volthamarabb mennünk, mert Istvánnak a nadrágját be kellett szegni az alján, mivel úgy árulják, anélkül, hogy felhajtság, így itthon lehet beállítani a megfelelő hosszúságot. Én általában megcsinálom, de olyan híres varrónő hírében állok:p:p:p, hogy ha valami komplikáció adódik, én már próbálom passzolni a feladatot. Na, anyósom aztán megcsinálta félóra alatt. Ezalatt IStvánnak még arra is volt ideje, hoyg hazaszaladjon, az otthon felejtett mobilja után. :p:p:p
Aztán felmentünk Melindáékhoz, szegény Dávid épp akkor ordította ki magát az injekció bekapása után, ugyanis tüdő- és mandulagyulladásos volt. Azóta már szerencsére szinte meggyógyult.
A tervezetthez képest félórával később indultunk el, bár Melinda részéről ez hatalmas teljesítmény. Késésügyben neki a 2 óra szokott a minimum lenni. :s (Bezzeg, nekem mindig el kell időben készülni, mert ha nem, az "uram" leharapja a fejemet :p:d)
De fél 4-kor elindultunk, és élveztük a szép napsütést, a szombat délutáni gyér forgalmat, és azt, hogy utazunk. Sanyiékhoz sajnos olyan ritkán megyünk, vagy csak egyáltalán találkozunk! szinte csak olyankor, ha valami ilyesmi esemény van a családban, mint ez a konfirmálás. Szeptemberben voltak itt utoljára, a Kriszta keresztelőjén.:(
Summa summarum, az úton 2 pihenőt tettünk, nem siettünk, és picivel több, mint 4 óra alatt szerencsésen megérkeztünk Szilágykrasznára. Nagy volt az öröm, főleg Kriszta láttán, itt is mindenkit elbűvölt. :):):) A kisasszonynak sikerült a majdnem 400 km-es úton az utolsó 16 km-en elaludnia. De még pihent aztán a kocsiban, így nem volt annyira álmos-nyűgös. Este lefeküdt normális időben, reggeleig vagy kétszer kérte csak a cumiját, és az idegen hely, ágy meg a velünk együttalvás ellenére is nagyon jól aludt, kipihenten ébredt. :):):) A 4 óra 35-perces fotó itt készült.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
1 éves a lányunk!!!
2007.04.02. 08:56módosítva: 2007.04.02. 08:58
Volt benne minden: öröm, kétségbeesés, megnyugvás, félelem, sírás, aggodalom, és bár sorolhatnám a további dolgokat, mégis azt kell mondanom, hogy öröm, és boldogság és szeretet az, ami a legtöbb volt ebben az évben. Mindegyikből rengeteget adtunk és kaptunk, adtam és kaptam.
Láttuk a lányunkat fejlődni, láttuk azt, amint abból a kis, magatehetetlen emberfiókából értelmes, társasági lény fejlődik. Természetesen ez a fejlődés végtelen. És hiszem azt, hogy ezeket a sorokat minden évben, a születése napján leírhatnám, azzal a különbséggel, hogy mindig más szám lenne az első sorban.
Édes kincsünk, kicsi Krisztánk, a jóisten áldja és óvja minden lépésedet, amit pedig ránk ruházott, a nevelésedet, igyekszünk a legeslegjobb módon végezni mindenféle szempontból.
Remélem, hogy jó szüleid tudunk lenni egész életedben, és sosem fogod megbánni, hogy közénk csöppentél, hogy minket választottál!:):):)
Nagyon szeretünk Téged! Apu és Anyu
Ilyen voltál 1 évesen, hajnali 4 óra 35 perckor:
(Az utóbbi napokról is beszámolok majd, és arról is, hogy ez a bejegyzés miért nem tegnap került a naplóba.)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Időközben……
2007.04.02. 06:52
Puszi mindenkinek!
Andrea24-1
...................
- Tényleg, vajon Editék hazajöhettek-e ma?
Remélem minden rendben volt és kiengedték õket!
Kati 30+2
...................
- Hello, Lányok!
ITTHON VAGYUNK, MOST SZOPIZTUNK. CSAK BEKUKKANTOTTAM, AZTÁN A KÖVETKEZŐ NAPOKBAN MAJD BENÉZEK ÉS BESZÁMOLOK A DOLGOKRÓL. JÓL VAGYUNK, KRISZTA EGÉSZSÉGES, ÉN IS SZÉPEN GYÓGYULOK.
PUSZIKA MINDENKINEK
EDITH ÉS KRISZTA (6 NAPOS)
……………..
- Jó reggelt, mindenkinek!
Köszönöm nektek a gratulációkat, amit Betty, mindenki nevében, eljuttatott hozzám. És még külön köszönet Bettynek és Andinak az érdeklődő sms-ekért. Ne haragudjatok, hogy nem válaszoltam mindegyikre!:-$
Most még nem tudok beszámolni hosszasan a szülésről, mert nagyon kényelmetlen az ülés, de ahogy jobban leszek, ígérem, hogy leírom. Különben, ahogy írtam, elég gyors és könnyű (no, nem leányálom!:p) volt a szülésem, de mindenképpen az egyik legszebb élmény és emlék lesz az életemben. Szerencsére minden rendben zajlott, Kriszta is makkegészséges, kis szőke csajszi, aki (szerintem) teljesen az apukájára hasonlít. Most már tud szopizni, tejcsim is úgy néz ki, hogy van elég, csak kicsit ideges, amikor nagyon éhes, a szopizás elején, és persze, neki meg kell dolgozni azért, hogy jóllakjon! Különben jó, nyugodt baba, nincsenek (még, de nem akarom elkiabálni) hasgörcsei, eszik alszik és kakil.
Mindenkinek kellemes napot, Bettynek szép szülést kívánva búcsúzom. Megyek pihenni, mert rámfér. Puszi mindenkinek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
És akkor a várva-várt nap! ÁPRILIS 1-JE!!!!!!!
2007.04.01. 09:55módosítva: 2007.04.02. 06:36
MA HAJNALI 4.35-KOR MEGSZÜLETETT KRISZTA VIOLA, 3100g, 53cm. ÉS ERŐSEN NAGYSZÁJÚ!!! PUSZI EDIT
Betty 38+3
kibújnia ebbe a hasogató fényű, zajos, furcsa világba!;):p
............
- Lányok! Mit szóltok??? Editnek végre sikerült. Ahogy hallottam a telefonom már bőgtem is mert tudtam ez csak a Kriszta baba lehet. Milyen sokáig vártunk erre a kis maszatra! És nem is lett kicsi, mint ahogy előre mondták. Látjátok ez a saccolás nem ér semmit, meg kell várni míg a manók kibújnak, az a biztos. Ojjjjjjjé,mostmár mi következünk!!!!
Szép hétvégét mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Betty 38+3
...............
- Edit, nagy gratula Krisztához végre kibújt hurrá! Remélem könnyű szülése volt, kíváncsian várom a beszámolót. Ilyenre jó kelni:)
Puszi Ági 27+4
................
Jó reggelt! Nem térek magamhoz, olyan fura, hogy Edit már nem ír. Na de az a lényeg, hogy boldogan ringatja a babáját. A VÁRVA VÁRT BABÁJÁT!!! Április 1-i baba!!! Ő nem csak megviccelte az Editet vagy kétszer,hogy jön én nem jött, hanem még elsejére rakta a szülinapját! Vicces gyerek lesz. Nem lehet majd
melette unatkozni biztos :) (Látjátok, innen a napló címe is. :) És milyen igaza volt Bettynek! Unalom? Azt mi nem ismerjük! :):p)
Betty 38+1
...............
- GRATULÁLOK EDITNEK EZERREL! Végre, hogy kibújt a kisManó, már úgy sajnáltam szegényt, és mit mondjak, könnybe lábadt a szemem!
PUSZI
Rita
...............
- EDITH!!! Nagyon nagyon boldog vagyok, hogy megszületett a kislányod! Kívánok én is jó egészséget és egy további boldog életet nektek mostmár így hármasban!!!
Puszi: Enikő
13+6
...............
- LEVÉL
EDITTŐL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok Lányok. Minden ok, a szopizással még próbálkozunk, az előbb hányt egy kicsit, de remélem nincs gond! 1-kor hozzák vissza. Nehéz volt, de megérte! Puszi Edit !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Betty38+1
...............
- EDITH: MÉG EGYSZER GRATULÁLOK NEKTEK! LEGYETEK NAGYON BOLDOGOK!
Úgy örülök az Editnek! Végre vele van Kriszta! Már annyira várta!
Andi
................
- Nagyon nagy Gratula Editnek!!!!!!!! Sok puszi nekik!!!! Sudi
................
- Ha hiszitek ha nem, gondoltam magamban, hogy benézek hátha kibújt már az a kis Krisztababa!!! Hát most már látom, hogy igen.
Szeretnék ezúton is GRATULÁLNI EDITNEK ÉS CSALÁDJÁNAK!!! SOK BOLDOGSÁGOT ÉS KITARTÁST ÉS NAGYON SOK ÖRÖMÖT A KRISZTABABÁHOZ!!!!
Emőke
...............
- Sziasztok!
Én is gratulálok Editnek, megérte a várakozást, minden tiszteletem az övé, hogy egy hetet rá tudott húzni, én nem bírtam volna.
Leiaa
................
- Örülök, hogy az Edith végre a karjaiban tarthatja Krisztát. Ez aztán hirtelen jött! Nappal ahogy írt még nem volt semmi. Eszter is mondta hogy biztos így lesz.
Igaza volt!!!
Enikő
................
EDIT: NAGYON NAGY GRATULA KRISZTA BABÁHOZ, SOK BOLDOGSÁGOT ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK NEKTEK!!!! VÁRJUK A KÉPEKET A BABUCIDRÓL.!!!
Kati
...................
- EDIT: NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT, JÓ EGÉSZSÉGET ÉS SOK ÖRÖMET KÍVÁNOK NEKTEK! Gondolom nagyon boldog vagy!
Sok puszi Nektek!
Etterke"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nosztalgia, kissé...másképp4
2007.03.31. 09:28
Eseménytelen éjszaka után írok nektek. Elég jól aludtam, csak a derekam fájt egy kicsit. Tegnap, miután hazajöttünk, elég nyomottnak éreztem magam, felbolygatott a vizsgálat. Meg fájt is, mert szerencsére a terhességem alatt engem nem sokat vizsgálgattak, így most nagyon kellemetlen volt. Ezért csodálkozom is, hogy nincs még következménye. Csupán az a mensiszerű derékfájás. De azt már megszoktam. Most meg megint várok, és várok, de hétfőn reggel hívom is a dokit, s remélem, hogy legkésőbb hétfőn-kedden már itt is lesz a kismókus a karjaimban.:-)
……………
- Most nem mondták, hogy hány kiló, és nem is kérdeztem rá. Tulajdonképpen már nem érdekel, hisz úgyis az a lényeg, hogy meglegyen a 2 és fél kg, mert ha annál kevesebb, nem engednek ki a kórházból, míg fel nem hízik annyira. 2,5 pedig megvolt már egy hónappal ezelőtt, úgyhogy most már csak több lehet. És most az számít, hogy összességében véve legyen egészséges, aztán lesz ideje megnőni, mint az apjának, idekint. (Már többször írtam, de te valószínű akkor nem voltál még itt, István 2900 g-mal és 49 cm-rel született, most szinte 1,90 magas és 85 kiló). Különben a fejátmérője 9,2 cm a combcsontja pedig 7,34 cm. Mondta is a múltkor a doki, hogy a baba nem túl nagy, de szép hosszú lábai lesznek. Betty, én csak 1,65 vagyok, így azt kell hinnem,hogy a babucimnak te is adtál a magasságodból:):p:p;);)! Ha szinte 7,5 cm a combjának a csontja, maga a combja biztos megvan 10 centi. Na, de majd megválik.
……………..
- Itt most borús az idő, de már vagy kétszer a nap is kisütött. Biztos most egyezkedik a felhőkkel, hogy melyik mennyit legyen az égen! Hátha szép idő lesz, akkor fogok majd egy kicsit sétálni. Ebédem van, mert a húgom főzött tegnap, amikor elmentünk. Arra gondolt, hogy ha én bent maradok, a páromnak legyen mit enni ma, mert hétvégén ő (a húgom) nem lesz itt. Aranyos, nem? Estére pedig megvan a tegnapi ebéd, egy nagyon fincsi halétel, amit mi szardíniának hívunk. Majd leírom a főzöcskébe. Úgyhogy ma csak itt ni, teszek-veszek ezt-azt, s pihenek.
Szép napot kívánok mindenkinek!
……………….
- Sziasztok!
Kati meghozta a vásárlási kedvemet, így séta gyanánt is elmentem a városba és benéztem a babaüzletbe. Most értem haza, nem vagyok nagyon fáradt. Puszi mindenkinek, A többet nem jelentkezőknek: Kellemes hétvégét! A többiekkel meg még elcsevegünk……
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Drága Dóra!
2007.03.30. 22:07módosítva: 2007.03.30. 22:08
"Amíg benned éltem,
Bölcsőm volt a tested,
Befelé figyelve
Kívánságom lested.
Hívogató élmény
Érzem, hogy közeleg,
Segítsetek, kérlek,
Hadd menjek közelebb.
Mikor megszülettem,
Bár szemedet láttam,
Bevallom most már,
Kicsit visszavágytam.
S egy halk szavú asszony
Meghallván a vágyam,
Apa mellkasára
Odafektet lágyan.
Ám te megnyugtatón
Karjaidba vettél,
Felkínálva emlőd,
Csendben megetettél.
Hogy míg átöleli
Kicsiny hasonmását,
Boldogan hallgassam
Szíve dalolását.
Lassan tisztult a kép,
Erősítve bennem
Keserédes érzést:
Íme, megszülettem.
Meleg tenyerével
Simogatja bőröm,
Ha elszenderednék,
Most ő lenne őröm.
Születtem embernek,
Eredendőn jónak,
Erre a világra
Földi halandónak.
Megpihen a test, és
Ünnepel a lélek,
Gondolatban anya
Festett ilyen képet.
Megjöttem, itt vagyok,
Éppen körülnézek.
S egy ismerős szempárt
Felismerni vélek.
Olyan jó így együtt
Feküdni az ágyban,
Mama pocakjában
Ilyen álmot láttam."
És kicsi Dorka, íme, így szeretlek én téged! :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nosztalgia, kissé...másképp3
2007.03.30. 07:26módosítva: 2007.03.30. 07:31
- Jó reggelt, részemről is, mindenkinek!:)
Hááát, csodák csodája, én még mindig itt vagyok, és ma leírom a bűvös 41-est. Pedig az este volt (ismét) két erős fájásom. Igaz, hogy egy óra eltérés volt köztük, de percre pontosan jelentkeztek. Viszont a harmadikat megint hiába vártam. Az éjszakám többé-kevésbé nyugisan telt, leszámítva azt, hogy kettőkor felkeltem a vécére, és olyan savam volt (valószínű az elég későn evett édes kajától), hogy mindent kipakoltam. Aztán elég jól aludtam tovább, bár azt hiszem a pocim is fájt egyszer-egyszer, mert elég gyakran megébredtem. De megnéztem az órát és húztam tovább a csendest.
...............
- Andrea, nekem már sokszor volt két ilyen fájásom. A bűvös kettőn túl nem jutok el. Ezt nem értem. Az idő lejárt, a baba - gondolom egy hónap alatt hízott legalább egy fél kilót - elég fejlett, mégsem jön ki. Na, mindegy, vasárnap vagy hétfőn úgyis kibújtatják! Vagy talán meg akar viccelni és április 1-jei baba lesz? (Ezt már akkormegjósoltam!!!!!!:p:p:p:p) Nincs kizárva!
...............
Andrea írta: - Az sincs kizárva! Na de nem baj, azt mondja az én nagyanyám, aki április 1-én születik, az a legokosab ember. Mert amúgyis minden okos ember ha megnezed, általában áprilisban született.:d
Ismét én: - Jujj, köszi a bókot! Tudod, mekkorát nőtt a májam? 'Sze én is áprilisi vagyok!!! ;):p:p:p:p
................
- Tegnap annyi fényképküldés volt, hogy én is megkívántam. Készítettem ma képeket magamról, és postáztam mindenkinek. Ha valaki nem kapja meg, annak még egyszer elküldöm, illetve addig, amíg megkapja. Senkit sem felejtettem ki, tehát csakis a technika ördöge miatt jöhet szóba az, hogy valaki nem kapja meg.
.................
- Most megyek főzni, mert mindjárt jön a párom. Hamarabb hazajön és bemegyünk a kórházba, mert az éjszaka nagyon sok váladékom ment el, és félek, hogy nehogy magzatvíz lett volna. Inkább megnézetem magam, minthogy valami baj legyen. Ha bent maradok, majd írok üzenetet Bettynek és Andreának. Tájékoztatlak a fejleményekről. Ha meg nem, hááááát, délután...ugyanitt.
Puszi mindenkinek, legyetek jók!
Betty: Ha úgy adódik, hogy menned kell, sok erőt és kitartást a baba világrahozatalához! (Nekem azonban van egy olyan érzésem, hogy ma még tárgyalunk itt együtt. Bár ne úgy lenne!)
.................
Betty írta: Mire megjövök, te meg elmész.Úgy örülök, hogy bementek, mert már én vagyok helyetted ideges, én szerintem már rég bementem volna. Remélem bent is maradsz, na de csak szülni. Minden jót így utólag! Szorítunk neked.
.................
- Lányok, Sziasztok!
Szóval, tudjátok, ha látjátok, hogy írok!:( Hát itthon vagyok.:( És egyelőre Kriszta nélkül. Köszi, hogy drukkoltatok, de nem volt haszna. Kriszta úgy döntött, hogy még nem jön ki.:-( Egyszerűen még nem állok szülésre. Egyelőre. De megtörténhet, hogy este már lesznek fájásaim, vagy vérzésem a vizsgálat miatt. És akkor nyomban indulni kell. Különben azt mondták, ha addig nem lesz semmi, hétfőn menjek újra, de akkor én már a dokimat fogom felhívni, és vele egyeztetek.
A babával minden rendben, jó a szívhangja, a méhszájam egy icipicit van megnyílva, de az még nem jelent semmit. Szóval ha a baba jól mozog, akkor nincs miért aggódni és üljek itthon türelmesen.
Ennyi.
De most azért sokkal nyugodtabb vagyok. És láttam is a picikét uh-n. Egy fiatal doktornő volt ott, s megkértem fordítsa úgy a gépet, hogy én is lássam, és magyarázott. Láttam a szemeit, orrocskáját, és a kicsi kezét a szája előtt, a szája meg mozgott: lehet, hogy szopta az ujját. A kicsi szíve is olyan gyorsan vert!:) Nagyon aranyos volt! Már alig várom, hogy a karjaimban tarthassam!:):):)
.................
Betty írta: Szia.Hát ez nem igaz,hogy te megint itt vagy! De azt a lényeg,hogy megnyugtattak és hogy láttad a kis picurkát. Lehet tényleg, hogy a vizsgálat beindítja, hisz Eszternek is vizsgálat után kezdett fájása lenni. Na majd csak beindul!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nosztalgia, kissé...másképp 2.
2007.03.29. 11:50módosítva: 2007.03.29. 11:56
"- Jó reggelt, mindenkinek!
Az éjszakám eseménytelenül telt el, illetve az volt az esemény, hogy 2 előttől 7 előttig nem voltam vécén, de ne tudjátok meg, hogy milyen hasfájással ébredtem! Csodálkozom, mert eddig szinte óránként megébredtem. A lábam nem fájt annyira, csak a fájdalom most már a térdem fölé helyezkedett.
Képzeljétek, álmomban egy beteg kislányt láttam, akinek folyt az orra vére (akkora volt, hogy már járt és beszélt), elállítottuk, de ahogy felállt, elájult és én újraélesztettem. De akkor már sokkal kisebb volt. Nem tudom, valami nagy társaság kellős közepén voltunk, mind idegenek, a kicsit sem tudom, kié volt, és sehol nem volt egy orvos az emberek között. Aztán valaki mondta, hogy a faluban, van egy orvos. Elvittem oda és a felesége ellátta a kicsit, helyrejött, de már egészen bébi volt, még megcsodáltam, hogy milyen ügyes kicsi rugi van rajta.
Én elég gyakran szoktam álmodni hülyeségeket (ma éjjel még erdőben is "jártam", szánkóztam, sütit készítettünk, nagyapámat is láttam élve, jó nagy disznósonkák is lógtak előttem - hogy tud egy agy ennyi mindent összehordani, nem értem!:-$), de általában nem marad meg minden ilyen elevenen, mint most. Lehet, hogy ez a sok esemény nem hagyta, hogy felkeljek pisilni:):p!
.................
- Igen, itt vagyok, sajnos:(:p, a kis huncutkám nagyon jól érzi magát odabent. A határidőm az március 23-26 között volt, és a doki 7-10 napot hagyja túlhordani. Tehát április 2-án kell felhívnom, ha addig nem születik meg. A babuci azóta is nagyon aktív, nem igazán mondhatom, hogy sokat lassult. Délelőtt lustább valamivel, de délután általában jó sokat ficánkol.
................
- Betty, a tegnap valami újholdat emlegettél. Én úgy tudom, hogy a telihold van ilyen befolyással az anyukákra, illetve a szülésre. Bár nálam, úgy látszik, semmi sem használ. Pizzát ettem - oregánoval, semmi. (A párom azóta is mondogatja, persze viccből, hogy megetted a drága pizzát fölöslegesen:d:d:d!) Málnalevélteát iszom, sehol semmi. Jó nagyokat sétáltam, az sem segített. Na, mondd meg, mit lehet tenni mást, mint kivárni, amíg neki kibújni akaródzik. Pedig, úgy, ahogy írtad, már őrület ez a várakozás. És még semmit sem mondanék, ha tünetmentes lennék utolsó percig, mint Eszter! De tegnap is, az este is volt két fájásom, elég erősek, 10 perc eltéréssel. De ennyi, a harmadik egyik alkalommal sem akart bekövetkezni!
Ami pedig a nyákdugót illeti, tényleg, nem tudom, hogy az volt-e. Olyan volt, mint ahogy írtad, de elég kevéske. S mivel nem voltak vérnyomok benne, nem ringatom magam semmiféle ábrándba egyelőre. De kezd megerősödni a gyanúm, hogy csak a doki "felszólítására"- tulajdonképpen az infúzió hatására fogom majd a kicsikémet a karjaimban tartani. Bár ne úgy lenne, de most már minden lehetséges!
S most, hogy így késlekedik, mindenki, akivel találkozom, azt mondja, hogy, na, ez akkor biztos, fiú lesz, pedig mi biztosak vagyunk benne, hogy Kriszta lesz. Csak itt a babona azt tartja, hogy a fiúk húznak rá pár napot. Bár sógornőm is vagy 10 nappal később született!
...........
- Kati28": Te most kuncogtál, amikor azt írtad, hogy mindenki megelőzött?:) :p:p:p:p
Sajnos így van, de biz'isten, nem én tehetek róla. Ha rajtam múlott volna, vagy múlna... már rég nem lennék itt.
.................
Lányok, vajon hol van Betty? Elég furcsa, hogy még nem jelentkezett, pedig ő is elég korai szokott lenni! Csak nem előzött meg ő is! Akkor eldobom a diplomámat! (Ez mifelénk csak egy olyan kifejezés, amikor valamit nem tudsz megcsinálni).
.................
- Épp az előbb hívott a kolléganőm a munkahelyről, hogy aztán jól üzentem, amikor meglett a baba. Mondom neki még nincsen baba. Szegény, ő is ki volt akadva.:o:o:o
...............
- Annyit emlegettétek a rizsfelfújtat, hogy elmentem én is vajat venni. De ne tudjátok meg, hogy milyen idő van itt. Már megint esik, és olyan viharosan fúj a szél, hogy alig tudtam hazajönni. A lépcsőház ajtajának jól neki kellett feszülnöm, hogy ki tudjam nyitni.
...............
- Elkészítettem a rizsfelfújtat és nagyon-nagyon finomra sikerült. De annyi lett belőle, hogy hárman ettünk itthon, egy jókora adagot adtam kóstolóba a szomszédba, és még egy csuda nagy adag megmaradt a tepsiben. Fogok én még abból falatozni ma! Hi-hi-hi. :d:-$"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szaltó a mába :)
2007.03.29. 11:25
Tegnap áthúzódtak a szándékaink, ugyanis a gyönyörű, napsütéses idő ellenére sem tölthettük kinn a délelőttöt, mivel óriási erővel fújt a szél, és még most is fúj. Sőt, most jó hideg is van, mégha hétágra is süt a nap.:( Koradélután elmentünk Anival a Realba vásárolni, Artúrkának pelenkát, Krisztának tápszert vettünk, és feltankoltunk a magunk gyümölcsnapjára is. ;):p:) Este jó nagy adag gyümölcssalátát készítettünk. Kriszta is csak amúgy falatozta kétujjal a pomelo- és ananászdarabkákat. :)
Délután Kriszta megkapta az egyéves oltását. Annyira sírt, szegény, hogy alig kapott levegőt, de amikor mondta a doktornő, hogy megyünk tájba, már elcsendesedett, néhányat még szipogott, de már minden rendben volt. Reggelre volt egy kis hőemelkedése, egyelőre még nem adtam neki semmit rá. Most alszik, és remélem, jó kedvvel is fog felkelni! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nosztalgia, kissé...másképp
2007.03.28. 07:17módosítva: 2007.03.28. 07:20
Nem napló. - Fórum.
Nem regény. - Történelem.
Hogy miért éppen ezt választottam? Mert ezek az írások visszaadják a szülés/születés előtti utolsó napokat a maguk valójában: a fájdalmakkal, a reményekkel, a csupa várakozással, a félelmekkel, az izgulással, a hétköznapokkal és az álmokkal együtt. Mert ilyen volt akkor az életem: Istvánon és a családon kívül, sokfelé a nagyvilágban (Madrid, New York, Magyarország több városa, Moszkva, Bécs) izgultak értünk és velünk egyszerre, hol biztatóan, hol lélegzetvisszafojtva várták a manóm világrajövetelét.:) Be is vallom, hogy tegnap, míg a szövegeket válogattam, nem egyszer lábadt könnybe a szemem, nem egyszer fakadtam sírva.
2006. március 28.
"Szép jó reggelt mindenkinek!
-Látom, tényleg beindultak a babák, nemhiába kívántam tegnap reggel babás hetet! Most már mi is következünk nemsokára!:) Jól kivárja ez a leányzó az idejét, tipikus csaj lesz, akire mindig várni kell, mert sosem tud elkészülni időben. Így nem fog hasonlítani se rám, se az apjára, inkább sógornőmre és édesanyámra;):p.
Nagyon rosszul aludtam az éjjel, úgy fájtak a lábaim térdtől lefele, hogy azt hittem belebolondulok. Még most is nagyon fájnak. Amikor felkeltünk, szerencsére István megmasszírozta őket, és valamit enyhült a fájdalom, de édeskeveset. Ma épp egy kicsi gyors kaját készítek, azonkívül pedig ülök az ágyban (és a gép előtt) és pihenek.
.............
-Én már nem is tudom, mit higgyek. A baba mozog, még igen jól is, vasárnapig elméletileg minden rendben kellene, hogy legyen. (A dokihoz hasonlóan a családorvos is azt mondta, hogy addig üljek nyugodtan.) És mégis. Kezdek ideges lenni. Állandóan arra gondolok, hogy nincs-e valami baj vajon a babával és azért nem akar jönni? Pedig nem én lennék az első, akinek több, mint 40 hét után jönne világra a babája!
.............
-Én most elmegyek aludni. Nem tudom, ma olyan aluszékony vagyok. Megfürödtem, s már a kádban éreztem, hogy menten elalszom.
.............
-Elég sokat aludtam, aztán meg olyan voltam, mint egy fejbekólintott tyúk. 7 óra felé felkeltem és elsétáltam az üzletig, majd vacsorát készítettem, hogy bár most este egyék István egy normálisat, és most fejeztem be a mosogatást. Jót tett ez az esti kis mozgás, csak remélem nem fog fájni ma éjjel is úgy a lábam. Egy filmet szeretnénk nézni, ezért most megyek, hogy az elejétől lássam. Jó éjszakát kívánok mindenkinek!:):):):)"
Mindezt 40 hét + 5 naposan írtam.:o:o:o
A kép nem ezen a napon készült, most néhány különböző korú pocakos képet fogok feltenni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
5 nappal a nagy nap előtt...
2007.03.27. 20:43
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
5 nappal a nagy nap előtt...
2007.03.27. 20:41
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
5 nappal a nagy nap előtt...
2007.03.27. 20:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
5 nappal a nagy nap előtt...
2007.03.27. 20:33módosítva: 2007.03.27. 20:37
Tegnapra nyúlik vissza a történet, amikor többször azon kaptam kicsi drágámat, hogy elengedi magát és megpróbál kétlábon elindulni. De látszott rajta, hogy annyira fél!:d A kisördög azonban nem hagyta nyugodni, minduntalan belevágott, huppant, felállt, négykézlábra vágódott, és töretlenül próbálkozott. Eredmény: 2-3 önálló ingatag lépés.
Ma folytatódott a kísérletezés. Ugyancsak észrevettem, hogy ha valami kellett neki, akkor nem vágódott rögtön a földre, hogy odamásszon, hanem először megpróbált odamenni. A menete ugyanaz volt, csak az eredmény módosult: 1-2 méter önálló járás. :):):)
A legjobb az egészben, hogy nagyon élvezi!:) Érzi, hogy ez egy különleges valami lehet számunkra, hisz nem örvendenénk annyira neki, ha nem úgy lenne, és mintha igyekezne kedvünkben járni. Közben meg huncutkodik, ahogy csak tud.
Szóval, van nálunk egy mondás, ami most a lányomra is vonatkozik: SZEMBEMENT AZ ÉVVEL!!!!! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap
2007.03.26. 21:32
Ebéd után kivonultunk az udvarra, mint a legyek a napra, mert szerencsére, beváltak itthoni reményeim: gyönyörűen sütött a nap és MELEG volt szabályosan. Kriszta élvezte a falusi udvar kincseit: csirkét (pipikát) simogatott, még a nyakát is megszorongatta:-$, majd a csőrét feszítgette:o, és a pipi bírta! Aztán nyuszit és cicát is simogatott. Majd a déditől kapot labdával futballozott. Igen, igen, én fogtam a kezeit, ő meg toporgott helyben:d, és időnként sikerült a labdát is elrúgnia. Annyira élvezte, hogy hangosan nevetett állandóan.
Aztán a kapuban találkoztunk néhány szomszéddal, akik gyönyörködtek Krisztában, és főleg a hófehér-szőke hajában. Furcsa volt nekik - állítólag - azt látni, hogy annak a "nemrég" még copfosan szaladgáló kislánynak - mármint nekem - gyerekem van. Pedig nem mondhatom, hogy elsiettem a gyerekvállalást! :):p
Hosszas búcsú után szegény Kriszta szabályosan beájult az autósülésében, és még akkor sem ébredt meg, amikor megállt az autó. Kiszaladtunk közben Melindáékhoz is, megbeszélni a jövő hétvégi utazást, meg aztán elfogyott a kávém is, újat kellett vennem, meg a nemrég vásárolt ágynemű-garnitúrát is el kellett hoznunk. Hazaérve a kicsi és a nagy gyerekem is rögtön ágyba esett (persze, a szokásos rituálé után) én pedig folytattam a munkát a Krisztáról készült videókkal. A film sajnos még mindig nincs meg, valami gond van, mert nem tudja megírni videó-formátumban.
Régi képek azonban még akadnak!:):-$
Jó éjt mindenkinek! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Március 24-25
2007.03.25. 11:36módosítva: 2007.03.25. 11:39
István zenélni ment délutántól, utána ketten maradtunk Krisztával.
Most még/már alszik a társaság - na, én nem:p - de ahogy Kriszta felkel, készülődünk Édesanyáékhoz menni, ugyanis ma ünnepeljük családilag Aninak a szülinapját. :) Az idő is kezd helyrerázódni, reméljük! Most már annyira elég az esőből, szélből, hogy legalább 3 hónapig nem kérünk többet belőle!:p:-$
Kriszta nagyon szereti a párnákat. Ahogy meglát egyet ágyon, földön, mindegy hol, a fenekét felemeli, a fejét pedig a párnára hajtja.:):):) Aztán meg gurul, gurul, és nevet jó hangosan:):):)!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Réka születésnapja
2007.03.24. 09:27módosítva: 2007.03.24. 09:49
Drága Réka, nagyon boldog első születésnapot kívánok, Anyának és Apának pedig kitartó, boldog szülővé válást!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
22, 23
2007.03.23. 22:11módosítva: 2007.03.23. 22:13
Aztán felhívott, hogy mégsem tud jönni:(, mert az iskolaigazgató csak ma tudja fogadni az interjúra, és akkor ma hátha mégis meglátogat! És meglátogatott.:)
Na, de maradjunk még a tegnapnál.
Délelőtt szépen sütött a nap, úgy nézett ki, nyoma sincs a tegnapelőtti esőnek, rossz időnek. Ki kellett volna mennünk akkor. De Kriszta álmos volt, és 12-kor elaludt. Így lőttek a sétának azóta is. Mire felkelt, már ismét esett, bár ez még nem volt olyan vészes, de a szél is fújni kezdett, méghozzá olyan erővel, hogy a felnőtt is legalább kétszer meggondolta, hogy kilépjen-e vagy sem a házból.
Így aztán maradtunk az ablaknál. Kriszta állandóan odakéredzkedik, mert onnan látja a világot: elsősorban a kutyákat. Ezeket a csudabogarakat mindig meg kell nézni, illetve, mielőtt beleültetem az etetőszékbe, minden kutyának el kell tűnni a láthatárról, sőt, némasági fogadalmat kell tenniük, különben drágaságom nem hajlandó nyugton maradni és szájat tátani.;) Aztán ha nincs kutya, szemrevételezzük az autókat, amiket Kriszta következetesen "bá-pu"-nak nevez.:o Hogy ez honnan jön? Legközelebb megkérdezem tőle.:p:d A kocsikat megunván, lekukkoljuk az összes közel-távol elhaladó személyt is. Tegnap, amikor épp két férfi haladt el az ablak előtt, mondogattam Krisztának: Látod? Nincs kutya! Csak két bácsi! Erre ő utánozott: BÁPTI. Ki voltam akadva. Ismét mondtam, hogy bácsi, ő ismét: bápti. Mese nincs, ezt a szót utánozta. :):):)
Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen okos, értelmes lányom van, sőt, értelmessége nem is merül ki ennyiben. (Természetesen, más hasonló korú gyerek is okos és értelmes, de tudjátok, mindenkinek a sajátja a legesleg....:):-$)
"Rengeteg"(?) mondókát felismer. Nem mondhatom, hogy tudja őket, hiszen nem mondja, de lereagálja őket. Már régóta lógatja a lábát a Lóg a lába lógára, de azóta másokat is tanult. A Csip, csip, csókát is régebb "tanultuk", de egy ideig kimaradt, most viszont ahogy mondani kezdem, rögtön egymásra teszi a kezét és fel-le mozgatja, majd, mire elmondom az első sort, már hadonászni is kezd, és sssssssss hangot hallat. Amikor meg én mondom, hogy Hess, nagyot nevet, hangosan.:d:d:d
"Én is pisze, te is pisze,/ Gyere, pisze, vesszünk össze!" - ezt is mondogatjuk, amikor meg össze kell az orrokat érinteni, rázni kezdi a fejét jobbra-balra, persze, ezt is nevetve.:d
Ma reggel még lustálkodtunk egy kicsit a nagyágyban, amikor láttam, hogy Kriszta rámered az ablakra, és őszintén csodálkozva Ha, te!-zik.:o Felnéztem én is, hát a fenyő teteje ide-oda himbálózott a szélben. A mondóka eszembe sem jutott, de rákérdeztem: Mi történik, kincsem? Fújja a szél a fákat? Erre ő felemelte mindkét kezét és himbálózni kezdett. Ismét nagyot néztem, mert erre a mondókára még nem reagált önállóan, mindig én tartottam a kezeit és úgy himbálóztunk együtt.
Még egy érdekesség történt ma. Nyitva volt az ablak a konyhában és egy autó haladt el alatta. Kriszta ismét a szokásos Ha, te!-vel figyelmeztetett, ezúttal valóban hangra, a kocsi zajára. :) Ismét rákérdeztem, hogy mit hall? Erre komolyan közölte velem, hogy TÁTÁ. Azaz, Apu. És se szó, se beszéd, kiment a konyhaajtóba és várakozóan, mint amikor valóban érkezik István, nézett a bejárat felé.:o Talán csalódott volt végül, amikor István mégsem lépett be az ajtón, nem tudom, de amikor tényleg megérkezett, akkor ismét kijelentette, hogy tátá.:):):) (Talán kell-e valami még az apjának az olvadozáshoz?;):p)
Fényképek mostanában is készülnek, csak az a baj, hogy a számítógépre már nem tudok semmit sem felmásolni, míg a videófelvételekből nem csinálom meg a filmet. Nos, a nyersanyagot már összevágtam, de azért férfiasan bevallom, hogy továbbra már nem boldogulok egyedül:-$, Istvánt pedig ez ilyesmihez "el kell kapni", nincs hozzá bármikor hangulata.
Szóval, szerencsére, múltkoriban elég sok fotó készült, így még mindig van a tarsolyomban olyan, amit nem tettem fel.:p:):-$
Anival éppen kukucsit játszanak a paplanhuzat segítségével!:);)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét szülinap
2007.03.21. 07:00módosítva: 2007.03.21. 07:33
Isten éltessen, Mama!:):):)
Ezennel pedig Benedek nevű barátainknak is szeretnénk nagyon boldog névnapot kívánni! Benőke (Maci), Bem-Bem baba és Ricsitesó Benedek, Isten éltessen titeket! És mindenki mást, aki Benedek, de esetleg kiment a fejünkből! :):-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ani, Boldog szülinapot!
2007.03.20. 14:56
Dehogy felejtettem el, hiszen már tegnap sütkéreztünk, hogy ma tortát vigyen a suliba, reggel meg sósrudat sütöttünk, szendvicset készítettünk. de most "kapcsoltam", hogy a naplóban is fel kellene jegyeznünk e jeles napot. Hisz csak egyszer az életben ilyen szemtelenül fiatal az ember! :):p Ja, és persze majd akkor, amikor egyéves, illetve 27 lesz valaki. ;):p:-$
Nem igazán találtam frissebb képet, amin Anival van Kriszta, ez már jó másfél hónapos, és persze, ketten háromfelé is néznek rajta::d.d:d
Isten éltessen, Anikám! Adjon a Jóisten sok egészséget, szerencsét az életben!:)
Szeretünk: Edith, István és Kriszta
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 13:07módosítva: 2007.03.20. 13:14
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 13:05
Szóval, itt éppen telefonál: keze a füléhez, vagy éppen a tarkójához - mit számit?;) - és nagyokat áááááá-zik szirénázó hangon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 12:19
:):):):):):):):):):):):):):)
:):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 12:16módosítva: 2007.03.20. 12:17
:):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 12:14
(Sorozat következik, amikoris Krisztát azzal szórakoztattam, hogy ő állt a kiságyban, én pedig nagyokat dobbantottam, mint tánc közben, ő meg nagyon kacagott. Mire azonban én leálltam, nem sikerült azt az önfeledt nevetést elkapni. Csak néhányszor.:p;):) )
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 12:05
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 12:02
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 07:01
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek
2007.03.20. 06:46
Itt pl. fürdőmanóskodott vagy fürdőmanökenkedett?;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szombat-vasárnap
2007.03.18. 22:14módosítva: 2007.03.19. 11:40
István amúgy is próbált Sanyikával, de gondoltuk, délután azért kiruccanunk valamerre. Nos, nem úgy lett, de azért jól telt a délután is. Legalább volt időnk filmet nézni. Kriszta 3-tól 6-ig aludt, pedig későn kelt, kb. 10 óra körül. Este fél 9-kor mégis olyan fáradt volt már, mintha semmit sem aludt volna egész nap.
Ismét kapott enni egy számára eddig ismeretlen valamit, amin nagyon gondolkodtam, hogy adjam-e vagy sem: fasírtot. Kriszta eddig még nem evett nemhogy sült húst, de még disznóhúst sem. Aztán arra gondoltam, most már hamarosan úgyis meg kell szoknia a mi kajáinkat, úgyhogy összetörtem egy fasírtot és elkevertem paradicsompürével és főtt rizzsel. Ízlett neki, ügyesen rágta is, de fele mégis megmaradt. A mai tízórai barackos joghurt, meg a déli répa-krumpli-csirkemell-főzelék is ugyanarra a sorsra jutott. Jaj, a barackos joghurt után kapott néhány falat rántottát kenyérrel, ami nagyon "csúszott" neki;):) Délben a főzelék mellé pedig kapott savanyú uborkát, aminek csak amúgy csámcsogott. :) Este a narancsos tejpépet megette és tápszert is ivott utána, de nem tudom, miért nem eszi néhány napja rendesen a darabos kaját. Vajon felbolydult az eddigi rendszere a bevezetett (az eddigieknél valamivel természetesen, sósabb, fűszeresebb) felnőttes ételek miatt? Vagy éppen ezért, mivel karakteresebb az ízük, nem bír belőlük sokat enni? De a répás főzelék az olyan volt, mint az eddigi ételei, csak darabosabb valamivel! Azt külön főztem neki, mert most végülis csak kóstoltatom a mi ételeinket!:o
Ma délután meglátogattak Janiék. Júliát és Bálintkát is hozták (Bálint épp 10 hónapos múlt), amikor Kriszta meglátta a babát, máris hangosan nevetgélt, és már ment is volna "megédilni";), ami Krisztánál akár fejrekoppintást is jelent! :p Bálint azonban nem igazán értékelte Kriszta rámenősségét, ő csak nézett és nem értette, hogy most mi van. Aztán megértettük, hogy mi a helyzet: Bálint ül, és eközben játszik, rázza a csörgő-zörgőket, de ennyiben ki is merül a kelléktára. El nem moccan semerre, nem mászik, áll, ha tartják. És kész. Ó, mikor volt az, hogy Krisztát letettem valahová és ugyanott találtam meg? :o Olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt. Mindenesetre, amióta 3 és fél hónaposan megtanult hasrafordulni, ő már nem marad egyhelyben! :) Így aztán Kriszta sem sokat teketóriázott, Júliával (5 éves) játszott - a szó szoros értelmében: fogóztak, persze, Kriszta négykézláb közlekedett, bújócskáztak, és nagyon nagy volt közöttük az egyetértés.
Azért néhány pillanarta sikerült mindhármukat "egyképre" terelni;););):
A kép majd ezután lesz...
.............................................
A kép megvan: valahogy rajta vannak hárman, de hogy a masinába is nézzenek? Áááá, minek is akarunk ilyesmit elvárni!;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szerda-csütörtök-péntek
2007.03.18. 22:01
Az éjszakáink eléggé normálisak, most a nappalok szoktak valamennyire zűrösek lenni bizonyos szempontból: Kriszta növesztett egy 11. fogat is, ha a bal oldali alsó rágó egérfognyi csücskét annak lehet nevezni! :p:) A pénteki nap emiatt jó hisztisre sikeredett, amikor semmi sem volt jó, még az étel sem, sőt, még akkor sem, ha egyedül ehette:o :
Az evőkéje azóta sem jött helyre, eszik néhány falatot, majd csak kínnal (részemről) hajlandó megenni az étel többi részét, de általában meghagyja legalább felét. Ez most nagyon új dolog nálunk, mert ilyen nem szokott lenni.
Péntek este új étellel bővült a Kriszta étlapja, ugyanis azon az estén adtam neki először néhány szál sült krumplit, amit élvezettel elszopogatott a drágám. :) Sült halat is kapott mellé, egész jól bevacsorázott belőle. Aztán jött a gyümölcssaláta is, amit magunknak készítettünk, de persze, Krisztát is beleszámoltuk a létszámba!;) Így lefekvés előtt már csak tápszert ivott, nem kellett tejpépet készíteni neki.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.18. 21:48
Hiába próbálok mindent megcsinálni, még sokszor a házimunkával is elmaradok, nemhogy a naplóírással. Ha főzök, kimarad a porszívózás, vagy ha többet sétálunk, lőttek esetleg a mosogatásnak! :-@ Most is szerda óta nem voltam képes arra, hogy leírjam a Kolozsváron töltött napunkat és az utána következőket. Lehet, már nem is emlékszem mindenre. A kedd azért még eleven bennem... :)
Reggel 7-kor indultunk itthonról, és szerencsére, sietség és minden más zavaró körülmény nélkül érkeztünk a Kincses Városba reggel 9 körül. István kitett minket az Egyetemi Könyvtárnál, majd Zolival elmentek dolgukra. Én a könyvtárnál akartam kezdeni a napot. Na nem művelődéssel, hanem ügyintézéssel, ugyanis még nem vettem ki a diplomámat, de ahhoz végig kell járni a bürokráciát (nincs kikölcsönzött könyvem, nincs kollégiumi elmaradásom, stb.). Ott azonban seperc alatt kiderült, hogy aznap nem intézek semmit, ugyanis hamarabb a titkárságról kellett volna egy papírt kérnem, dehát én rossz irányból láttam hozzá a dolognak. :p:-$ Mondjuk, egyedül intézhettem volna, de babával, babakocsival és csomaggal nem voltak éppen kedvezőek a feltételek.
De mondjuk erre számítottam, így nem is tört le túlságosan a dolog.
Azonban, nem lennék én Edith, ha amit eltervezek, az éppúgy sikerülne is. Eszterrel már hétfőn megbeszéltük, hogy meglátogatjuk őket, a pontos részleteket viszont csak helyben lehetett megbeszélni, amikor már tudom, hogy mikor végzek. Igenám, de már 20 perccel az otthonról való indulás után kiderült, hogy otthon maradt a mobilom. Találtunk megoldást: István ideadta az övét, mert Zolinál úgyis volt szolgálati telefon. A gond nem ez volt viszont. Otthon maradt az a papír is, amire Eszternek a mobilszámát írtam fel előtte való nap. :p:o Nos, találjam meg őt telefonszám nélkül. Gondoltam, megnézem a Messengert, de amikor végre sikerült egy internet kávézót találni, tudomásul kellett vennem, hogy a Yahoo nem tárolja az előző beszélgetéseket. :( Írtam gyorsan egy privát üzenetet a naplóból, de nem sok eredménnyel. Aztán jött a mentő ötlet: Püspökség, Eszter szüleinek a telefonszáma, beszélgetés és így megtudtam a számot. Kinyomoztam. :p:-$
Aztán mégiscsak útbaejtettem az egyetemet, és elkértem azt a papírt, amivel majd egy következő alkalommal pecsétszerző körútra indulok, és már meg sem lepődtem azon, hogy kilátásba helyezték: horribilis összeget kell fizetnem majd archiválási díjként a diplomám tárolása miatt! :- @
Felhívtam Esztert és máris nekivágtam az elég hosszú útnak. Kriszta szerencsére elaludt (reggel le sem hunyta a szemét egész utazás alatt), így valamennyire mégis pihent volt, mire megérkeztünk Dorkáékhoz. A megállóban találkoztunk, és egyből egymásra ismertünk, természetesen. :) Felmentünk a lakásba, ahol a két lány rögtön “egymásra talált”, vagy talán Kriszta inkább a Dorka játékaira, Dóra meg rám?:o;)
Az ebéd már gyorsan zajlott (véletlenül mindkét lány brokkolis krumplit evett :d), mert Istvánék végeztek, és már jöttek is utánunk.
Elbúcsúztunk Esztertől és Dorkától, Kriszta egy nagyon szép meséskönyvet kapott ajándékba, és már indultunk is hazafelé. Még megálltunk kávézni egyet, majd 14 órakor indultunk útnak, amikor Kriszta lehunyta a szemét, és fel sem nyitotta, míg a céghez nem értünk. 16 óra után már a lakásban voltunk, és utána mindenki pihent aznap.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 12:43
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 12:41
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 12:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 12:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 12:25
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 12:23
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 09:02
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 09:01
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 08:40módosítva: 2007.03.14. 08:59
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégségben
2007.03.14. 08:38
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ím, bejöttünk, nagy örömmel...
2007.03.14. 08:33
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig az elmúlt hétvége
2007.03.13. 21:13
A mai napról meg holnap feltétlenül beszámolok, mert nem hagyható ki. És sok-sok kép is lesz!;):):);)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Dirmeg, dörmög a mord medve...
2007.03.13. 21:08
A mi medvéink viszont elég jókedvükben voltak, mert kis műsort adtak elő nekünk, miközben elvonultunk a ketrecük előtt. A kép nem érzékelteti ezt már nagyon, de Kriszta eléggé dörmögve nézte őket!:o:):d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fény az alagút végén
2007.03.12. 11:03módosítva: 2007.03.12. 11:32
Gondolkodtam, milyen sütit, édességet vacsorázzak (diéta szerint) és hát vásárolni elmenni senkinek sem volt kedve, ezért a csokis kenyér mellett döntöttünk. István emellé egy csésze tejet is kért, így hát az ő menüje is teljes volt.
Mit egyen Kriszta?
Hát, hogy ő is olyasmit egyék, mint mi, neki szilvalekvárt kentem egy szeletke kenyérre. Tátotta a száját, harapott belőle, megrágta, lenyelte és ismét tátogott. És ismét. És megint, és újra. Halleluja!:):-$ de nagyon kíváncsi volt, hogy mi van az István csészéjében, neki is kellett volna, így gondolván egyet, a nemrég készített és csak néhány kortyra méltatott tápszerét átöntöttem az üvegből a csőrös pohárba. Azt a büszkeséget, elégedettséget, hogy ő is úgy eszik, mint mi, azt látni kellett volna!:) Kár, hogy fotó nem készült róla.
Az éjszaka nagyon pocsék volt. Korán elaludt, és gondoltam, én is kihasználom ezt a jó sok éjfél előtti pihentető alvást. Rosszul gondoltam. 9 és 10 között többször "szólított" magához, kedves lányom, majd 11-ig is felkeltett párszor. Akkor megetettem egy kis tápszerrel, mert lefekvés előtt már nem volt hajlandó enni. Jól tettem, hogy enni adtam neki, mert hagyott aludni kerek egy órát és 45 percet. Aztán vizet, cumit kapott, és aludt ismét 4-ig. Akkor ismét megetettem, mert semmi másra, simogatásra, ringatásra nem akart mélyebben elaludni. Amikor bevittem a tejcsijét, úgy harapott rá, mint aki napok óta nem evett, ami ezesetben helyénvaló is volt. Ezzel aztán sikerült nagyon jól elaltatni, olyannyira, hogy én is csak 9 előtt keltem fel. :-$ Amikor bementem hozzá ma reggel, az első szava, ahogy meglátott, az volt, hogy: pápá. És ez nem az integetés pá-pá, hanem kaját jelent nálunk. :)
Narancsot akartam turmixolni és almát reszelni, de kicsi lányom nem hagyott rá időt. Az addmeguramdemostmindjárt törvényére hivatkozva neki azonpercben kellett a pápá, így sajtos kenyeret tettem a terüljasztalkámra. És akkor Kriszta evett, és evett, és evett... majd felénél tartott, amikor eszembe jutott a lefagyasztott babazakuszka, így azt is olvasztottam és kentem a sajtos kenyerére. Olyan jóízűen evett, hogy öröm volt nézni. :) Miután jóllakott, még elrágcsált egy darabka kenyérhéjat is, majd pedig felcsipegetett néhány falat sült almát is, amit a saját reggelimből adományoztam neki. :)
Szóval, nincs baj a lányommal. Ő csak akkor nem eszik, ha oka van rá. :s
Jönnek a képek is, de épp most töltöm őket fel a számítógépre. :)
Megvannak!
Kriszta itt az őzikét? (gímszarvas, állítólag) simogatja:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
3 napos láz
2007.03.11. 15:33módosítva: 2007.03.12. 11:28
Nem tudom, hogy örüljek, vagy sem. Tegnap délelőtt lement Krisztának a láza és nem jött többé vissza. Hurrá!!! :):):) Ma délelőtt volt egy olyan 37,6-nyi hőemelkedése, de ennyi. Viszont már reggel óta kezd pöttyösödni. Úgyhogy, diagnózis: háromnapos láz. A doktornőnél nem voltunk, nem is hívtam ki végül, mivel lement a láza. Beszéltem vele telefonon, és azt mondta ő is, hogy biztos, valamilyen vírusos fertőzés, ami lázban "kijött" belőle, de annyira erős nem volt, hogy a szervezetét teljesen legyengítse, úgyhogy örülök, hogy a lányomnak ilyen erős az immunrendszere. :)
Tegnap délelőtt, amikor felkelt, mintha kicserélték volna: jókedve volt, mozgékony volt, be nem állt a szája, örültem is nagyon, hogy olyan igazi Krisztává változott.:) Az idő gyönyörű volt, ezért gondoltuk, kihasználjuk, és kimentünk egy kicsit a szabadba, az állatkertbe. Vegyes fogadtatásban részesítette Kriszta az állatokat, volt ami nagyon tetszett neki, pl. a lovacskák
A kedve ma is jó volt, bár volt hisztis időszaka is. A bajom most csak az, hogy valamit nem értek: a baromfiudvar nem tetszett neki,de a madarakkal mégis azonosul, ugyanis semmivel sem eszik többet, mint egy madár. Nagy próbálkozások árán sikerült vagy 5 részletben megetetni vele egy fél joghurtot kevés kenyérbéllel. A krumplit meg sem kóstolta, a pizza tésztájából evett egy picit, de ahogy a töltelék ért a szájához, már kezdett mindent kiköpdösni. Tápszert ivott egy keveset, de az sem lehetett elég a jóllakáshoz. Mindegy. Neki most valószínű, ennyire van szüksége, és bízom abban, hogy ahogy kezd felépülni, az étvágya is megjön majd. :)
Ma is nagyon szép az idő, de a pöttyök miatt ma nem mentünk sehová. Legalábbis mi, a lányok, nem, mert István elment a focimeccsre. Mehettünk volna mi is, sőt nagyon is mentem volna:-$, de ott valószínű találkoztunk volna más kisbabákkal, és nem tudom, hogy ezek a pöttyök mennyire fertőznek. Nem szeretnénk senkit sem megbetegíteni.
Kriszta most alszik, én meg majdnem. Persze, Krisztának köszönhetően. Hajnali 5 után búcsújárást kezdeményezett, én meg "benne voltam". :roll: :P 5-10 percenként tettem meg a szobája és az ágyunk közötti utat kb. fél 7-ig, amikoris átadtam a stafétát Istvánnak. Azért az azutáni pihenés, Kriszta kurjongatásai közepette, már nem ugyanaz volt, mint ami hajnalban, a sötétben történt volna. :( :p
Kép is lesz, csak egyszer még be kell másolnom az állatkerti felvételeket a gépbe. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Láz, láz, láz
2007.03.10. 08:17
Az este 39,3 volt a láza, kúpot kapott és hűtőfürdőztünk, az éjszaka többször keltem hozzá, és itattam, hogy nehogy kiszáradjon. Volt lázmentes időszak is, de nagyon rövid ideig. Reggel 6 előtt pedig ismét 39-en felüli volt. Panadolt adtam, mert a kúp elfogyott, és csuklójára-bokájára, homlokára hideg borogatást tettem. Le is vitte a hőjét, de nem tudom meddig. 10 előtt különben sem adhatnék már neki lázcsillapítót. Most alszik, elég nyugodtan, de nagyon éberen. Hajnalban evett egy kis tápszert is, reggel pedig megevett egy fél adag joghurtot is reszelt almával. örülök, hogy bár ennyit sikerült ennie, mert ha nem, nagyon legyengülne.
Köszönjük mindenkinek a gyógypuszikákat, és kívánunk nektek nagyon szép, jóidős, betegségmentes, csupajátszós hétvégét!:)
Edith és Kriszta
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Alvás
2007.03.09. 10:19
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Láz, de mitől?
2007.03.09. 09:33
A délelőtt is normálisan telt, a vége felé viszont azt vettem észre, hogy Kriszta olyan nyamvadt, nagyon fáradt, pedig még nincs alvásidő és nagyon pirosak a szemei. Megnéztem a homlokát-halántékát: meleg. A lázmérő is 37,6-ot mutatott. nem adtam neki semmit, gondoltam, estig elmúlik. 12 után elaludt, háromnegyed 1-kor viszont már felkelt, mert jött apu és anyu nőnapot köszönteni. Anyuval még megtárgyalatlan a régi "afférunk", de majd teszek én róla, hogy megbeszéljük!
Miután elmentek, Krisztának sikerült ismét elaludnia, aludt is vagy 2 órát, de estig már nem volt hajlandó. Este is majdnem 38 volt a láza, ezért kapott Nurofent, éjjel nem is volt gond. Vagy kétszer kellett a cumi, de azért nyugodtan aludt. Láza sem volt. Én azért többször bemenetem megnézni.
Ma reggel 8 után kelt, de annyira piros és forró volt! Megmértem a lázát: 38,8. MOst már mégiscsak felhívom a doktornőt, lássuk, mit mond, kijön, hogy megnézze vagy mitől lehet ez. A felső rágóknak a belső fele jó piros, és egy-egy fehér pontocska is díszeleg a helyükön (a külső csücskeik már régebb áttörtek) de nem hinném, hogy a fogacska épp ekkora lázzal járna!:o Nem folyik az orra, nem szortyog, nem köhög, másra én nem tudok rájönni. Talán lehet a torka, a füle, mindenképpen dokira tartozik ennek a megállapítása!
A kedve ébredés után nagyon jó volt, a szokásos, most viszont már elcsendesedett egy kicsit. Játszik a kiságyában. Az étvágy tegnaphoz képest rosszabb valamivel, alig néhány falat sajtos kenyeret és néhány kanálka gyümölcsös joghurtot volt hajlandó elfogadni. :(
Remélem, azért nem lesz nagyobb baj, és meg tudjuk állapítani, hogy most is mi okozza a lázát!
Azért lázűzőnek itt egy vidámkodós képecske:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hetedike
2007.03.08. 07:52
Ááá, nem találkoztunk vele, nem is nagyon szeretnénk;):), nálunk viszont más miatt van jelentősége.
Tegnap délután, miközben szomszéd Marika és Noémi Krisztagyönyörködőbe jöttek, kicsi drágám megajándékozott valamivel: HÉT NAGYON "ROZOGA", DE mindenképpen Ö N Á L L Ó LÉPÉSSEL. Igaz, a hívogató nyuszit szerette volna magának, meg-megállt, sokszor csak néhány cm-t lépett, de a lábát felemelte a padlóról, és az a lényeg, hogy lépett. Hogy mert menni. :):):)
Fotó még nem készült róla, de majd begyakorolja;););), és akkor aztán ez sem marad el!;)
Ellenben tegnap is sikerült olyan pózban elaludni, amilyenben eddig még nem láttam. Azt most nem tudom megmutatni, mert a gép még a szobájában van, de nemsokára bemásolom, és akkor pótolom. :) Addig viszont itt a tegnapelőtti alvási pozíciója:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig hatodika
2007.03.08. 07:38
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Március 6-a
2007.03.07. 08:05
Az lett az eredménye, hogy délben idejében elaludt, délután pedig pihenten indulhattunk... ;)
Aninak a szalagavatóján voltunk. Azaz nem őket avatták szalaggá, hanem az ő osztályuk volt a szervező, Ani pedig bemondóskodott. A műsornak az elején az volt az érdekesség, hogy minden egyes felszólalót Kriszta megcsodált és megilletett egy "ha, te!" kifejezéssel. A "környéken", természetesen, derültséget keltve. Ajtó közelében ültünk, de nem akartam, hogy esetleg sírás közepette kelljen elhagynunk a termet, ezért szépen kimentünk, és megálltunk a nyitott ajtóban, kívülről. Kriszta nagyon élvezte a tömeget, mindig talált valami érdekes látnivalót, minduntalan felkapta valami számára szokatlanra a fejét, ha, te!-zett, amikor a teremben tapsoltak é is lelkesen ütögette össze a kezecskéit! Aki látta, persze, hogy ezen derült!:):):):-$ Tapsizás közé integetést is vegyített, meg cumicuppogtatást, de összességében véve abszolút csendben volt, akár a helyünkön is maradhattunk volna. Az utolsó negyedórában be is mentünk, és nem volt semmi gond.
Ahogy lejárt a program, egy kis eszemiszom következett az előtérben, ahol Kriszta számára akkor kezdődött az igazi műsor. :o:o:o Vége sem volt még rendesen az előadásnak, de a volt osztályfőnököm már "letámadott" minket. Nagyon örültem a viszontlátásnak, pocakos korom óta nem találkoztunk, annak meg már jóéve lejárt az ideje!:p A többi tanárom is jött üdvözölni és megcsodálni a "szőke bombázót":o:-$ - ahogy Krisztát nevezték el. Aztán az oszim elkérte, hogy menjen büszkélkedni vele!:o:-$ Addig én beszélgettem a volt tanáraimmal, szinte mindegyik elkérdezte töviről-hegyire, hogy hogy vagyunk, hol lakunk, hol dolgoztam, mit szándékozok tenni az elkövetkezendőkben.:) Persze voltak tartózkodóbbak is, de akivel annak idején is "jóban voltam" az most is közvetlenebb volt. :)
Ezalatt Kriszta élvezte a figyelem középpontjában levést (!) integetett mindenkinek szorgalmatosan, tapsikolt, meg sem hessintette, hogy nem vagyok a közelében. Azért a fél szemem mindig rajta volt.
Történt egy jópofa dolog is, ami után én jól leégtem. :-$:-$:-$, de legalább általános derültség keletkezett!:p:p:p Már készülődtünk hazafelé, nekifogtam öltöztetni Krisztát, amikor láttam, hogy nagyon nyálas az álla. Aninak az ölében volt. Hirtelen nem találtam a zsebkendőjét, és gyorsan elkaptam az asztalról egy szalvétát és megtörültem a száját ... Aninak. :d:d:d:d Csak ennyi kellett a sok tizenévesnek a nevetéshez. Nekem pedig a leégéshez!:p:-$
Kriszta és a volt oszim:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Péntek és szombat és vasárnap...
2007.03.05. 09:49módosítva: 2007.03.06. 11:59
Addig egy hétvégi táncis-gavalléros kép a csajszimról és Dávidról:
....................................................................................................
Azt, igaz nem írtam, hogy egy éjszaka is el fog telni, míg megírom, dehát most is az elkövetkezendő órák telnek éppen!:p:-$
És meghazudtolom a címet is, mert úgy van csak értelme, ha a tegnappal kezdem, tehát úgy, hogy: hétfő, péntek, satöbbi...
Merthogy azért kell a hétfővel kezdeni, mert kicsi lányom tegnap olyat produkált, mint még soha: délelőtt 11 óra 5 perckor kelt fel. :o:o:o:o:o
Egy időben nagyon szépen kialakult, hogy 9 és 10 között ébred, azóta ez megváltozott: hol 7-kor, hol fél 9-kor, hol 10-kor kel fel. Ami nem baj, csak a kiszámíthatatlanság miatt. Tegnap én is későn keltem (le sem írom, hány óra volt:-$) és döbbenten tapasztaltam, hogy a Kriszta szobájából még csend szivárog ki.:p Összedobtam az ágyakat, kávét töltöttem, és gondoltam, nem zajongok, leültem a géphez. Bemásoltam a videófelvételeket a gépbe, képeket vágtam ki belőlük (ezzel ment el az idő végül úgy, hogy nem tudtam leírni a hétvégét), és Kriszta még mindig aludt. Aztán eszembe jutott, hogy Ani nem zárta kulcsra az ajtót, amikor elment, én bolond, meg azon agyaltam, hogy vajon nem vitte el valaki Krisztát, míg én is aludtam?:-$ Nem hagyott nyugodni a gondolat, benéztem: Kriszta békésen aludt. Aztán negyedóra múlva ismét munkálkodott a kisördög: mozog? :-$ Ismét benyitottam, épp megmozdította a kezecskéjét, megnyugodtam. Aztán: vajon lázas? Jaj, remélem, nem beteg. De nem lett. Hamarosan megkaptam rá a választ. Épp jókor, mert már azon voltam, hogy bemegyek és felébresztem, de kicsi lányom fülig érő vigyorral, égnek mutató ujjal és csííííí, síííííí (vagy valami ilyesmi) hangokkal üdvözölt. Lehet, hogy az általam ismételt szia akar lenni.:o
Szóval így kezdődött a tegnapi napunk, és nem is folytatódott rosszul, du. 3-tól ismét aludt 5-ig, amikor viszont olyan keserves sírással ébredt, hogy szaladtam be hozzá. De Istvánra is szükség volt, mert úgy beszorult a lába a rácsok közé, hogy én nem tudtam kiszabadítani. Valószínű, emiatt sírt olyan keservesen, ijedten.
A hétvége:
Összességében jól telt. Tulajdonképpen sokat ne tudok írni róla, mert Melindáéknál voltunk szombat délutántól vasárnap estig, és ott általában jól szokott telni.:) Igaz, az éjszaka nem volt ennyire szuper, mert Kriszta megébredt, amikor mi mentünk lefeküdni és másfél órát altattam, amíg végre elaludt. Aztán meg azért nem aludtam rendesen, mert állandóan pillantottam rá, nehogy leesen az ágyból. Mármint nehogy megébredjen, elmásszon, és úgy essen le, mert itt nem volt kiságy! Épp mondtam, hogy én eddig már idegroncs lennék, ha Kriszta velünk kellene, hogy aludjon. Hál'istennek nem érzi jól magát a nagyágyakban, ezért is ment nehezen neki is az alvás. Bezzeg itthon, a sajátjában aztán bepótolta!;):p
Amit még leírnék az az, hoyg pénteken és szombaton is azt ette ebédre, amit mi. természetesen, az alapanyagok teljesen megfelelőek voltak, az elkészítést pedig adaptáltam az ő ízvilágához, de haladunk! :) Pénteken krumplit sütöttem tepsiben fokhagymával és paradicsommal, mellettepedig zöldségleves volt, szombaton pedig spenótos lepényt sütöttem. Pizzatésztát gyúrtam, majd hagymát és spenótot pároltam, amit paradicsompürével kevertem el, majd rá a pizzatésztára és megsütöttem. Krisztának levágtam az alsó, pirított részét, és úgy, falatonként, az ő kisvillájával adtam, anélkül, hogy összetörtem volna. :) Szombaton este pedig palacsintát evett, szintén a mienkből azzal a különbséggel, hogy nem csokikrémmel, hanem lekvárral ette. És nagyon ízlik neki!;):)
Ismét tegnap: Lehet, írtam már, hogy múlthét egyik napján megtette az első önálló lépését! tegnap ismét tett néhány önálló lépést, de nem egymás után, hanem egyet-egyet többször. :) Én nem erőltetem a járást, és ő sem igazán töri össze magát vele:p, mert könnyebben eljut bárhová, ha odamászik, de ha így halad, akkor még meg tud tanulni, mire eljön a szülinapja!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pűűűűű, de büdi!
2007.03.01. 15:13módosítva: 2007.03.01. 16:08
Az már olyan régen volt, hogy hiába töröm az agyamat, semmire sem emlékszem, mi történt aznap. :-$ Pedig valami megemlítenivaló biztos mindig lenne, de ez az eredménye annak, hogy nem tudok minden nap írni. :(
Pedig mégiscsak eredményes volt ez a fejtörés: aznap este, mivel szénhidrát-napom volt, csokikrémes palacsintát ettünk, és Kriszta is megevett szinte egy egészet, persze nem csokival, hanem házi baracklekvárral. Harapta, mint mi, és tátogott amikor lenyelte a falatot, mint egy éhes madárka. Olyan aranyos volt! Lefekvés előtt már nem is kapott tejpépet, csak tápszert, és így is kibírta az éjszakát.:)
Kedd
Ez a nap korán kezdődött, fél 6-ra húztam fel az órát, hogy jó korán megetessem, mert reggel indultunk a laborba vér- és garatváladék-vizsgálatra, ezért meg éhgyomorral kellett menni, de éhesen sem akartam vinni. Fél 8 előtt már elindultunk: először a doktornőtől vettük el a küldőpapírt, és azután mentünka laboratóriumba. Vagy ketten voltak előttünk. Én annyira izgultam, hogy sírhatnékom volt. Annyira sajnáltam, hogy megszúrják a kicsi drágámat, de tudtam, hogy jobb, ha a végére járunk a dolognak. Úgy volt, hogy István megy be vele, de olyan gyorsan történt minden, hogy azon kaptam magam, hogy lefogom a kis karját és már keresik is a vénát. Aztán az ujját is megszúrták.:( Kakimintát is vittünk vizsgálatra, mert nem tudtuk, mitől lehetnek az ujjbegynyi piros száraz foltok a lábán.
Ezek után garatváladékot mentünk vizsgáltatni, leoltatni vagy a fene tudja, hogy mit csináltani vele, mindenesetre Krisztának ki kellett volna tátnia a száját. :o Igenám, de Kriszta nem akarta kitátani. Áááá-zgattunk neki - szegény csak nézett, hogy most mi van, kacagtatni próbáltam, finoman befogtuk az orrát, semmi sem használt. Végül lefogtam és az állát kissé összeszorítva sikerült annyira kitátatni a száját, hogy néhányszor bele tudtak nyúlni, és meglett a kenetvétel. Végül már sírt szegény, de nem a fájdalomtól, tudom, csak nem tetszett neki a procedúra!:(:p
Még mielőtt hazaérkeztünk, Kriszta elaludt, és a vetkőztetésre sem ébredt meg. 9 óra múlt ekkor és 11-ig aludt. Ezalatt mi gyorsan takarítottunk, én meg egy jó nagy adag gulyást főztem, mert úgy volt, hogy Tündi is jön Szidivel, hogy vásárolni menjünk, aztán meg Sanyikáék és Tünde is jön próbára, s gondoltam, mindenkit jóllakatok.:) Aztán Tündiék mégsem jöttek, és a zenész "gyerekek" is csak vacsorára ettek belőle. Nagy kísértés volt ez számomra, mert isteni volt az illata, én viszont a gyümölcseimen "tengődtem". :p
Nemsokára folytatom, de Kriszta ismét okot ad arra, hogy ez legyen a bejegyzés címe!;):d:d:d:p:p:p
Szerda
Mindenki tudja, hogy február 28-a volt tegnap, és bár egyszerű napnak ígérkezett, azért elég különlegessé vált.:) Magammal kezdem, mert irtó büszke vagyok: megtartottam a diétában előírt első víznapot. Persze, nemcsak vizet ittam, hanem kávét, teát, ásványvizet, üdítőt, paradicsomlevet és egy csészényi üres levest is, de akkor is sikerült gyümölcsnap után víznapot tartani, és főleg kibírni. :) A kilók ügyesen mennek lefelé, és én nagyon örülök ennek. Már beleférek az egyik kedvenc régi nadrágomba is!;):-$
A napot mégsem én tettem különlegessé, hanem Kriszta. Kettőt is produkált: előszöris tett EGY önálló lépést, majd nem huppant le, csak egyszerűen megfogódzott a kiságyába:), másodszor meg elkezdett nagyon érthetően mondani egy szót. Hogy mit? Hát szerintem egyetlen gyermek sem kezdte a beszédet ezzel a szóval:o, de Kriszta mégis: BÜDI.:o:o:o:s:s:s Annyit mondogattam tisztábatevéskor, hogy pűűű, de büdi, amíg ő is kezdett legyezni az orra előtt és hajtogatta: büdé, budi, büde, büdé. Mikor hogy sikerült. (Mára mindez "kikristályosodott" és maradt a "budé" a szókincsben! :d.d:d) De az, hogy hogyan ejti, a hangsúly, az leírhatatlan. :)
Ugyancsak tegnap esett meg az is, hogy a konyhában voltunk mindketten, és amíg én a dolgomat végeztem, ő játszott. Hát addig "játszott", míg a fagyasztószekrény alján letörte egyik felén a plasztik maszkot és elkezdett parittyázni vele.:s rászóltam és félrevettem, mégis odament. Ha nem engedtem da, sírt. Aztán rájött, hoyg ez a rászólósdni-elpakolósdi nagyon jó móka és hangosan nevetve mászott a fagyasztó felé. Komoly na-na-zásomra pedig menet közben huncutul nézett rám, és amikor látta, hogy közelítek is felé, simán elment a fagyasztó mellett és megállt az ajtónál. Ilyet nem láttam még. Alig hittem a szememnek, hogy már így tud "cselezni" a lányom. Mi lesz később?:o;):p
Ma
Későn keltünk mindketten, Kriszta mégis előttem ébredt. Lehet, hogy a tegnapi víznap gyengített le, mert délelőtt nagyon fáradt voltam és szédelegtem. A reggeli kávé sem segített.
Nem történt (még) semmi különös. István meghozta az eredményeket és már beszéltem is a doktornővel. A széklet és a garatkenet szerencsére negatív, a vérkép pedig jó. Nem vérszegény, hál'istennek, a hemoglobinja 13,3, ami a doktornő szerint nagyon is jó. (Pedig ha tudná, hogy a vascseppeket hol adom, hol nem, amikor eszembe jut.:-$) Mégis nyugtalanít, hogy a fehérvérsejtek száma kicsit magas. 12 ezren felül van, tehát valami gyulladás mégiscsak van a szervezetében, de a doktornő szerint ez az előző köhögéses torokgyulladásának is betudható. A piros pöttyök eredetére nem derült fény, de lagalább tudom, hoyg nem giliszta okozza. Most kenegetem valamilyen kenőccsel és reméljük, hogy elmúlik. És azt is remélem, hogy a doktornőt nem kell túl korán látnunk ismét. :-$ Bár egy hónap múlva úgyis oltás lesz, tehát reményem mégsem válik be...
És még mindig ma
Természetesen, március elseje van, az idő hol tavaszias, hol őszies, de az én kicsi lányom akkor is betöltötte a 11 hónapot. Köszönöm azoknak, akik már köszöntötték, és akik talán még köszönteni is fogják, nem azért írok róla csak most, mert elfelejtettem. Valahogy mintha szándékosan nem akartam írni. Valahogy nem tudom elfogadni, hogy már ennyi idő eltelt a születése óta, hogy még egy hónap, és hipp-hopp egyéves lesz a lányom. Pedig ha akarom, ha nem, ez úgyis így van. De olyan hihetetlen. :-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Bolond lyukból bolond szél fúj :o;)...
2007.02.26. 11:35módosítva: 2007.02.26. 11:40
Nem tudom, ki hogy van vele, de mi már többször tettünk úgy, hogy amikor a lehető legrosszabbul áll a szénánk, akkor rúgunk ki a hámból. Számláink még fizetetlenek, de nekünk nagyon égett a talpunk és mehetnékünk volt tegnap. István volt a hibás.:p Örültem, hogy szombatról maradt hús, Istvánnak az elég, még főzök hamar valami zöldséget, gondoltam, mert nekem keményítőnapom volt, Krisztának van készen lefagyasztott kajája, és hamar lejár a vasárnap. Amúgy lustizást, egy kis sétát, netán - ha az idő is engedi - egy játszótéri kiruccanást terveztünk. Egyszercsak István azt kérdezi, milyen napom van, mit ehetek? Menjünk pizzát enni. Mondom, persze, holnap. De nem, mert ő komolyan mondja. Kérdem: miből? Morgás volt a válasz.:) Jó, felöltöztünk, Krisztát a biztonság kedvéért megetettem husis-brokkolis rizzsel, és elindultunk. Először benzint vettünk, és mikor ez is megvolt, kérdi István, na, hová menjünk? Nekem mindegy volt, rábíztam a döntést. Azt mondja, menjünk Szovátára.:o Kiakadtam, de benne voltam!;) Mentünk is nagy jókedvűen, bár sajnálkoztam egy sort, hogy bezzeg, a kamerát nem hoztuk. Azért már nem fordultunk vissza.
Kb. félúton lehettünk, amikor eszébe jutott Istvánnak, hogy hű, pénztárca nincs nála: se pénz, se hajtási, se egyéb iratok. Puff. Haza! De nem visszafelé, hanem már előre, egy másik útvonalon. Azt mondja, semmi baj, elvisz a Lovasfogadóba, úgysem jártam még ott. (Azért nálam volt valami pénz.) De aztán eszébe jutott, hogy milyen rossz, köves-poros út vezet arra, és én nem voltam hajlandó felajánlani, hogy megmosom utána a kocsit, így nem mentünk be. :p De nem is igazán bántam. :-$
Visszaérve Vásárhelyre, elmentünk a Sólyom-vendéglőbe a Víkendre. Itt voltunk szilveszterkor is, gondoltuk nosztalgiázzunk egy kicsit. István sült krumplit rendelt süllővel, és maradtam a mexikói salátás rizsnél, amit Krisztával is megosztottam. Úgy ette Kriszta, mintha egész életében éhezett volna, rágta az egész kukorica- és borsószemeket! Nagyon élvezte! Nagy bá-bá-kat kurjongatott a terem másik végében levő babának, és sikerült ezzel minden jelenlévőnek mosolyt csalni az arcára.:)
Már majdnem indultunk, amikor István meglátta kint Melát és Jánost, amint sétálnak. (Melániával majdnem egyszerre, kétórás különbséggel szültünk, majd a kórházba is ugyanazon a napon kerültünk vissza ugyanazzal a gonddal, és szobatársak is lettünk.) Persze, hogy Anita is velük volt, be is jöttek és még egy órácskát beszélgettünk meg gyönyörködtünk az egyidős lányainkban. :) Olyan szépek voltak: a szőke és a barna, a fehér- és a barnabőrű, egyik már egyedül járt, másik meg hahotázva nevetett, egyik etette az anyukáját sültkrumplival, a másik meg dobolt az asztalon. Olyan jó volt! :) És ismét elszégyelltük magunkat, hogy olyan ritkán találkozunk, pedig itt lakunk közel egymáshoz, mégis mindig csak a véletlenre hagyatkozunk. És hogy még jobb legyen, ilyenkor egyiknél sincs semmiféle felvevőgép.:(
Még jó, hogy vannak "régi" képek: :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megyünk tovább :)
2007.02.25. 07:50
Szerintem mindenki így reagált volna, nem érzem kiváltságosnak magam a gyors beavatkozás miatt, hisz a szükség olyan dolgokat is kihoz belőlünk, amikre nem hisszük képesnek magunkat.
Nem úgy néz/ett ki, hogy valami gondot okozott volna a baleset, Kriszta továbbra is ugyanolyan, mint előtte: huncut, életvidám, minden lében kanál lányka!;):)
A pénteki nap végül mégiscsak jól végződött, bár nem volt semmi különleges: sétáltunk egy félórácskát, majd muszáj volt bejönni, mert nagyon hideg volt és a szél is csontig hatolt. Aztán István is hamar hazajött, alig fél 1-kor már itthon is volt.
Tegnap érdekes napom volt. Nekem volt az érdekes, mert "leléptem" otthonról majdnem 3 órácskára. Jól esett a kiruccanás. :) Először is "szépbe" tettem magamat;):-$ és nagy izgalommal indultam a városba VALÓSÁGGÁ VÁLTANI AZ ELSŐ VIRTUÁLIS KAPCSOLATOMAT. Két héttel ezelőtt még nem is tudtam, hogy Zsuzsa létezik, most meg már személyes ismerősök is vagyunk! :) Na, erre jó a 90 napos diéta. :o :p Zsuzsa ugyanis "sorstársam".:d:d:d
Kriszta Istvánnal maradt itthon, és olyan jó baba volt, hogy 2 órát végigaludt a 3-ból; amikor hazaérkeztem már ebédelt is, úgyhogy pihenten, jókedvűen, valami fogócska-kukucska játék keverékével fogadott. Az előszoba közepére "rohant", amikor meglátott visszamászott a szobájába, majd ismét vissza, és vissza, mintha nem hitte volna, hogy valóban ott vagyok. pedig nem hiszem, hoyg nagyon érzékelte volna a hiányomat, hisz volt elfoglaltsága: István épp zenepróbára készült, így a szobája teljes harci készültségben várta Sanyiékat, amiből kriszta is kivette a részét. :d:d:d A szoba közepén megtámasztott elektromos gitárt úgy járta körül és vette szemügyre, mint ahogy a fekete bennszülöttek szokták a furcsa fehér idegeneket!:o:d Nézte jobbról, elmászott, nézte balról, majd kérdőn ránk, és kíváncsi természete most is győzött: elkapta a húrokat. Meglepődött, mert nem szólt, holott a klasszikus gitár eddig már csengett volna. :)
Aztán megjöttek Sanyiék, Kriszta meg egy aranyos kis macis nadrágot kapott ajándékba tőlük. Dalma mesélte, hogy nem tudták, mekkora méretet vegyenek, és annak ellenére, hogy az eladónő mind kisebbet akart megvetetni velük, ők a nagyobbikat vették. És szerencsére. :d:-$
A délután kellemesen telt, míg a férfiak muzsikáltak, az asszonyok, beleértve Krisztát is :p, a konyhában tevékenykedtek. Olyannyira, hogy délután Kriszta már nem is aludt, és az esti elalvása is kitolódott egy félórával, de szerencsére aztán az éjszaka jól telt. Talán egyszer keltem hozzá, nem tudom pontosan:-$, mert mi is későn feküdtünk le: a vacsora jó későn lett, de szerencsére finomra sikerült. Sanyi még mókázott is egyet, azt mondta Dalmának, látod, legalább hétfőn eldicsekedheted, hogy a hétvégén étterembe vittelek vacsorázni! :d:d:d
Van más kép is, de az érdekesség kedvéért most épp ezt örökítem meg.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
....
2007.02.23. 10:48
Amilyen jól indult a nap, éppoly rosszul folytatódik.
A tízóraiját készítettem Krisztának, ő az etetőszékben, és gondoltam, falatozzon, amíg elkészül. Szépen elszopogatott egy cikk narancsot, néhány szem kukoricapelyhet, és egy darab banánt is adtam aztán a kezébe. Ott voltam mellette, nem gondoltam, hogy baj is történhet! Eszegette a banánt, és egyszercsak akkora darabka maradt, hogy bedugta egyből a szájába. Rögtön odamentem, és nem úgy nézett ki, hogy gond lenne belőle. Még nevetett is. És egyszercsak kidülledtek a szemei. Hamar kikaptam a székből - fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült, mert be volt kötve és nem oldottam el -, ütögetni kezdtem tarkóját, de nem jött ki. Sírni kezdett, de nem jött hang a torkán, csak ijedt, kékes (vagy csak én láttam annak?) volt az arca. A tenyeremre fektettem a mellkasával és szabályosan ütni kezdtem. Így aztán egy-kettőre 4!!! darabban kijött a banán. Hát én akkor úgy ellágyultam, minden erő kiment belőlem. Még most is reszketek, pedig már jó idő eltelt azóta.
A föld alá tudnék süllyedni szégyenemben. Mert én vagyok a hibás. El kellett volna vennem azt a darabot tőle, amikor már olyan kicsi lett.
Annyira szégyellem magam és annyira félek. Mi lett volna, ha... Meg sem tudok bocsátani magamnak soha.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az intrikus
2007.02.23. 09:56módosítva: 2007.02.23. 09:58
Mert igen, ő már manőverezik, kész cselszövő lett. Mintha A három testőrt vagy a Csongor és Tündét olvasnám, Kriszta csak fűzi, fűzi a szálakat, már ő sem tudja, hogy ki kicsoda, ki mit csinál és kivel gabalyodott össze. :o:o:o:s:s:s
Dehát azért vagyok én, hogy a szálakat kibogozzam, nem?;););)
(Jó félórámba telt mindenesetre, amíg végleg sikerült őket kibogozni!:d:d:d)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Huncut a szekrényajtónál!;)
2007.02.22. 10:52módosítva: 2007.02.22. 11:14
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fogacska, eső, telefon...
2007.02.22. 10:44
Az este már pont elalvásidőben érkeztünk haza a bevásárlásból, Kriszta el is aludt a kocsiban, ezért csak tápszert készítettem neki. De szerencsére így is bírta a hasa az éjszakát! :)
Reggelre nagyon szomorú lett az idő, elég jól esett az eső. Most is olyan búvalbélelt. Szerencsére bent a házban jó a hangulat, Kriszta gondoskodik róla!;) Hosszú idő óta ismét felfújtam neki a Noémitől kapott sípolós nyulat, most nagyon élvezi.:)
Tegnap István hozott a cégtől egy használaton kívüli billentyűzetet Krisztának, nagyon tetszett neki. Szerencsére ez stabilabb, mint amit mi használunk. Történt ugyanis tegnap, hogy odaadtam ezt Krisztának, ő rátenyerelt az egyik sarkára, az pedig felbillenve, jól szájon verte, de annyira, hogy vérezni kezdett. Szegény, nagyon sandán bámulta aztán a billentyűzetet, de úgy látszik, rövid a memóriája:p, mert ma már ismét játszani akart vele. És az az érdekes, hogy most már az övé nem jó. Illetve jó, de annak is itt kell lennie az asztalon!;):p:p:p
István ma ismét elutazott, remélhetőleg este jön, de az is meglehet, hogy csak holnap.:( Hab a tortán pedig az, hogy a telefonjait itthon hagyta. :-@ :-@ :-@ :-@ Szerencsére, azért beszélni tudunk, ha nagyon muszáj, mert felhív a kollégája mobiljáról vagy én hívom őt azon, de akkor is annyira bosszantó volt, amikor reggel felfedeztem az itthonmaradt telefonját, hogy csak na!:(
Elfelejtettem írni, hogy egyik nap a konyhában "tevékenykedtünk" Krisztával, ki-ki a saját dolgával volt elfoglalva, amikor tányérkoccanásra lettem figyelmes. A drága leányom a hátamnál, tőlem egy méterre észrevétlenül (legalábbis részemről :-$) kinyitotta a konyhaszekrény egyik ajtaját és máris ott matatott a tányérok között. :d:d:d:d Még véletlenül is ezt a szekrényt nyitotta ki, nem azt, amiben a nem törékeny dolgok vannak, de hát Murphy bácsi általában mindenkinek jóbarátja! ;):p A kamera szerencsére kéznél volt, így még idejében lekaphattam a műsort
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Bohóckodás-folytatás
2007.02.21. 13:09
(A fokhagymás répa elkészült, ésannyira kívánom már, hogy alig győzöm várni a krumpli sülését! :-$:-$:-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Három nap, egy kalap (alatt)
2007.02.21. 11:23módosítva: 2007.02.21. 11:29
A napjaink megszokottan telnek, az éjszakáink pedig lényegesen javultak a közelmúlthoz képest.:) Ma éjjel jól aludt Kriszta, fél 12-kor felkeltem egyszer hozzá, de legközelebb már csak fél 7-kor ébresztett, akkor is a hasa miatt!;) Tegnap éjjel többször ébredt visítva, a foggél viszont segített a bajon: reggelre pedig kint volt a 9. fogacska csücske, a jobb alsó kettes. :)
Az idő tegnap sem, ma sem valami szép, de legalább nem esik az eső. A baj az, hogy a nap sem süt. Olyan se íze se bűze napok. Reggel és este fagy van, napközben meg abszolút tavaszillat terjeng. A fű már kezd kibújni a földből, kezd zöldülni. A kertekben a hóvirág már nyílik, de a nárcisz, a tulipán is igyekszik már felfele törni. Csak nehogy vesztükre...:(
A diétával lassan, de biztosan haladok. Az eredmények jók, de azért dicsekedni sem akarok, és elkiabálni sem a dolgot. :-$ Én elégedett vagyok. De nagyon!;):p Ma zöldségnapom van, úgy tervezem, hogy az egész cslád ugyanazt fogja ebédelni, azzal a különbséggel, hogy nem ugyanabban az időben: fóliában, héjában sült krumplit fokhagymás párolt répával. Nagyon fenem rá a fogam!;) Ma még csak teát és kávét ittam, mert almát nem kívánok, és narancs nem kell. Más nincs most itthon, délutánra tervezünk bevásárlást.
Kriszta alszik, de nem sikerült egyedül elaludnia. Ismét elaltattam. :(:-$ De azért haladunk, van olyan nap, amikor mindkét elalvása egyedül megy! És este szinte mindig. Nemrég panaszkodtam, hogy a mámá-t nem akarja mondani, csak a tátá-t. Nos, már mámá-zik is rengeteget, sőt, nemcsak hogy ismétli vég nélkül a szótagokat, hanem csak így egyszerűen: mámá. Vagy esetleg mámám. Ilyenkor elolvadok. Olyan szívhezszólóan mondja!:) Ma is többször betettem a kiságyba alvás céljából, de a "mámám"-jával sikerült mindannyiszor kivetetnie magát.:-$ Tudom, hogy kis zsaroló válhat így belőle, de tényleg olyan édes. Mintha azt mondaná: anyukám, te csak az enyém vagy. Nem adlak senkinek!:)
Hát igen, most jobb is, ha abbahagyom... :-$:'(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A hétvége, amivel elmaradtam...
2007.02.20. 14:07módosítva: 2007.02.20. 15:35
Minden jól indult, István délelőtt aludt, mert pihente az éjszakai, reggelig tartó bál fáradalmait, én meg amúgy vasárnapiasan - azaz jó lentóban - végeztem a dolgomat. Kriszta is későn ébredt, éjszaka jól aludt, kell-e még valami a boldogsághoz?:p:p:p:p:p:p
Anyósom úgy döntött, hogy kell. Az az anyósom, akit Anyunak szólítok, és nemcsak udvariasságból, az az anyósom, akire mindig számíthattam/számíthattunk, ha anyagi gondjaink voltak, ha Krisztára kellett vigyázni, ha..., az az anyósom, akivel eddig mondhatom soha még szóváltásom, nemhogy veszekedésem lett volna, úgy gondolta, hogy gondolatlanul megbánthat. Nem részletezem, hogy mit mondott és mi előzte meg a kijelentését (én úgysem fogom tudni ezt elfelejteni), de az tény, hogy én semmi rosszat, csúnyát nem mondtam neki, amivel kiérdemeltem volna a haragját (vagy mit tudom én mit érzett ő akkor) és olyasmit mondjon, amit mondott. Soha nem feleseltem neki vagy nem válaszoltam durván, most viszont nagyon szépen megköszöntem a mondatát és lezártam a telefont. Azóta nem beszéltünk: nem is hívott, és amikor vasárnap este István bement hozzájuk, hogy odaadja az autórészletre a pénzt és kapja a nyugtát, akkor én nem mentem be. Kriszta is aludt, nem szívesen ébresztettem volna fel az egésznapos nemalvása után, de én amúgy sem mentem volna be addig, amíg bocsánatot nem kér személyesen. Nem tudom, hogy ő most hogy van a dologgal. István mindenesetre "beolvasott" akkor este egy kicsit neki, és remélem volt értelme.
Annyira szomorú vagyok emiatt, sosem hittem volna, hogy valaha is megváltozhat közöttünk a jó viszony, a tisztelet, a szeretet. Most sem hiszem. Tulajdonképpen már meg is bocsátottam, de annyi tiszteletet, gondolom, én is érdemlek tőle, hogy elnézést kérjen.
Ezek után kissé szomorúan vágtunk neki a szülinapozásoknak, de hamarosan sikerült feloldódni. Édesanyáméknál terített asztallal vártak (persze, én már otthon megetetm a paradicsomos-gombás lepényemet), és csakis ránk vártak az ebédhez. Csak a család voltunk: Édesapa, az ünnepelt - bár kissé kitolódott az ünneplés napja, Édesanya, Ani, Csaba és Tündi meg Jóska mindhárom gyerekkel. És persze, mi.
Megint sláger volt, hogy édesanyám nem ismer mértéket az ételekben: mindenkinek úgy megpakolja a tányérját, hogy az alig bír mozdulni ebéd után. :d:p és miylen nehezen akarta elfogadni, hogy köszönöm, én már ebédeltem, most már csakis az esti tortára tartogatom a hasam! :p:p:p
Hatalmas tortát sütött Édesanyám és Ani, jó tejszínhabosan volt lerakva és tele gyümölcsökkel! Hmmmm, még most is összefut a nyál a számban.:d:-$
Kriszta is ebédelt a nagyokkal együtt. evett a finom savanykás tárkonyos zöldséglevesből, majd megette az otthonról vitt sütőtökös-rizses csirkemell egy részét is. :) Az egyedüli gond csak az volt vele, hogy reggel óta semmit sem aludt. Az a félórácska, ameddig a kocsiút tartott, az semmiség volt.
Édesanyáméktól Melindáékhoz mentünk, ahol Zolinak a szülinapját ünnepeltük: egy nappal hamarabb. Itt már hiába is kínáltak bármivel, egyedül a tortát fogadtuk el mindketten. Már amúgyis este volt, és vacsorázhattam a tortáimat. Sokat nem maradtunk, igyekeztünk haza. Pont jókor érkeztünk Kriszta vacsorájához és lefektetéséhez. A fürdést sikerült megejteni még délben, indulás előtt, amikor a "babadolgokkal" túlcsordult pelust illetve alsóneműt próbáltam levetni róla olyan sikerrel, hogy a feje búbja is kakis lett! :d:d:d:-$:-$:-$
A képeken sorrendben balról jobbra az Apukám tortája, majd Artúr, Kriszta és Alpár látható, a harmadikról Alpár már "leesett", a negyediken pedig a Zoli tortája díszeleg. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Zsuzsanna
2007.02.19. 10:14
(A hétvégéről is lesz beszámoló)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
lemaradtunk.............
2007.02.17. 15:00módosítva: 2007.02.17. 21:35
Az az igazság, hogy már nem is emlékszem annyira. :(:-$
Az utóbbi 3 éjszaka elég jó volt. Kettőt teljesen átaludt, a legutóbbin pedig egyszer riasztott csajszikám. Kapott vizet és cumit és már aludt is tovább.
A diétával haladok, a tegnapelőtti gyümölcsnapot számomra is meglepő módon kitűnően viseltem. Igaz, ebédre fokhagymás-citromos avokádót ettem, ami ellensúlyozta a sok édes-savanyú gyümölcsöt, de az a lényeg, hogy jól bírtam. Most úyy érzem: lesz bennem annyi kitartás, hogy végigcsináljam. Persze, ahhoz a mérlegnek és a centisnek is "kellő viszonyulást" ;););) kell mutatniuk, de eddig biztatóak az eredmények. Amúgy nem akarok túl sokat fogyni, és irreális célokat sem tűzök magam elé:p:p:p
István ismét zenélni van, úgyhogy megint "egyedül" töltöm az estét. :( Végre-valahára elkészült a doboza, amibe az erősítőt, keverőt meg a többi fogalmamsincsmit teszi, mostmár remélhetőleg hamar sikerül rendet teremteni ebben a szobában is. Már nagyon ideje, mindenesetre. Tegnap benézett ide anyósom, volt mit látnia, dehát mit tegyek? Én biztos nem fogok neki elpakolni az ő cuccait, hogy majd kereshesse őket tíz napig! Mert név szerint aztán kérhetné őket, mert én totál párhuzamos vagyok az ilyemiben. :( :p
Kriszta fél 9-kor már elaludt, annyira nyűgös volt már 8 felé, hogy a tejpépjét is alig tudtam odaadni neki. Ma csak egyszer aludt. Sikerült úgy felborítani a napját, hogy reggel 9-től csak du. 3-kor aludt el. Ebéd után, amikor aludnia kellett volna, felöltöztettem és kimentünk sétálni, mert olyan gyönyörű idő volt, hogy kár lett volna kihagyni. Mintha legalábbis március vége lett volna, és nem február közepe! :o
Most már egyre többet áll egyedül, van úgy, hoyg leteszem a földre és egyszerűen megáll a lábain. Olyat is csinál, hogy leguggol, majd anélkül, hogy kapaszkodna valamiben, újra kiegyenesedik.
A kanapéra nem tud felmászni, mert magas, de ha kihúzom az alsó részét, akkor egy kétlépcsős ágy lesz belőle, és úgy már nagyon ügyesen felmászik midkét szintre. És ami a legfontosabb: le is tud szállni. Méghozzá egyedül. Letolat. :o:o:o Nem kellett tanítanom, egyszerűen, amikor a széléhez ért, megtorpant, nem indult fejjel előre. És csak tette az egyik lábát, majd a másikat is és lenn volt. Olyan büszke vagyok rá! :)
Istvánnak következetesen azt mondja: tá-tá-tá-tá-tá, de sokszor az á-nak van egy olyan e-s beütése (másképp nem tudom leírni). Ma mondom neki, mondd: a-pa, erre ő: a-pa-pa-pa-pa. De többször nem akarta mondani. :) Tegnap, miután Anyuék elmentek, mind azt hajtogatta: ma-ma-ma-ma-ma. Nem tudom, hogy tudatos-e. Nekem mindenesetre még nem akarja mondani, hogy má-má. Nemhogy a-nya.
Ügyesedik az evés területén is. A csőröspohárból ügyesen iszik, ritkán csorog le a szája szélén valami, de rendes pohárból is intenzíven tanítom. A cumisüveg maradt a tápszernek és éjszakára a víznek. Egyedül is megtartja a csőrösét, illetve a poharat, de nem bízhatom teljesen rá, mert ahogy végez, rögtön rázni kezdi, és mind szétfröccsenti. A szelepet kivettem belőle, mert úgy nem tudta szívni. :(
Kis katonákat is szoktam készíteni neki sajtból és kenyérből.
Hát, most ennyi jutott eszembe. Jó lenne, ha nem maradnának ki a napok, de nem mindig tudok leülni megírni akkor frissiben a dolgokat.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Inni vagy enne?
2007.02.15. 08:51
Kicsi lányom az este nehezen aludt el. Esténként általában nincs baj, félhomályban megissza a tápszert és eközött meg a lefekvés között csak egy büfizésnyi szünet van. Leteszem, megkapja a cumiját (ez még elmaradhatatlan) lehet, hoyg még dumál egy kicsit magában, de aztán mindig elalszik. Nos, az este csak sírdogált, többször bementem hozzá, megsimogattam, megpusziltam, mégsem ment az elalvás. Felvettem, úgy bújtam hozzá egy kicsit, letettem, így sem ment. Aztán felvettem, hoyg elaltassam. Akkor meg felfedezte a számat és addig babrált ott, mígnem mókának vette az egészet és inkább játszhatnékja támadt, mint alhatnéka. aztán mégiscsak letettem, odaadtam a kutyusát és egyik babáját, szépen kijöttem, és egyszercsak csend volt. Elaludt. De milyen pozícióban! Ajaj, nem mertem lefényképezni. Különben leírhatatlan. Szépen elhelyeztem, majd arra gondoltam, hoyg lefekszem, mert ismét egy nagyon ébredős-felkelős éjszakának nézünk elébe. Persze az én elalvásomból fél 1 lett, de a Kriszta következő ébredéséből is 3/4 8!:o:o:o
Szóval, 7 órát aludtam egyfolytában, ilyen valóban rég nem volt, de biztos annak tudható be a nagy, zúgó fejem, hogy félig vizes hajjal feküdtem le az este!;):p:d
A vacsora is különszám volt, mert mire hazaérkeztünk a bevásárlásból Kriszta anyira megéhezett, hogy seperc alatt tüntetett el 3 darabka kenyérhéjat, míg én a tejpépet és a tápszert készítettem. (Sőt, az üzletben kiválasztott magának a kosárból egy leveskockás dobozt, amit jó étvággyal elkezdett fogyasztani. :o:d:d:d:s) Evés közben meg folyton csak hajtogatta: inni, inni, volt, amikor úgy sikerült enne, enne. Na most légy okos, Domokos! Tudtam, hoyg nem mondhatja tudatosan, hogy inni kér, de adtam vizet. Elfogadta, természetesen. de amikor két gyors falat között 'enne' kért, akkor már tanácstalan voltam.:d Arra lettem figyelmes, hogy egyetlen pontot fixál: a cumit. Odatartottam elébe, és hablatyolni kezdte, hoyg enne, inni, már én sem, de szerintem ő sem tudta, hogy mit is mond. Szóval megfejtettük a rejtélyt: Anyuci, én most cumit kérek, nem ételt, és hagyj már végre aludni. persze, nem az etetőszékben! :d:d:d
Tegnapi (vagy tegnapelőtti?) zakuszkás kenyér-evés:
Már az is megfordult az agyamban, hogy valami telepátia folytán a saját bőrömbe bújt a kicsikém, és az én gondolataimat hajtogatja: enne, enne, enne, enne, enne.... Mert már az este állandóan azon járt az eszem, hogy hogyan is fogom kibírni én a mai gyümölcsnapomat! :o:o:o:p:p:p
(Február 12-én kezdtem el a 90 napos diétát, amit nem tudom, meddig fogok bírni, de feltett szándékom, hogy végigcsinálom. Csak járjon le hamar!:p:-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csinibaba 2.
2007.02.14. 11:16módosítva: 2007.02.14. 12:45
"Anyu azt merészelte, hogy éhesen állított oda modellkedni.:p Látjátok? Ezt a gonosz, szívtelent! Nem is voltam én hajlandó rá! Teli pocakkal aztán a vigyor is ment!;) Úgyhogy a két kép nem ebben a sorrendben készült!:-$"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csinibaba 1.
2007.02.14. 10:17
Látod, még cipőt is húztam a tiszteletedre!;):p:p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boldog névnapot!
2007.02.14. 08:07módosítva: 2007.02.14. 08:50
BaluBálintnak ;), Asztalos Bálintnak :) és minden más kedves Bálintkának nagyon boldog névnapot kívánunk!
"Isten éltessen Titeket sokáig,
Pénzbe léptessen bokáig!" :):):):p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
13, 10, 10 és 12
2007.02.13. 21:50
Szóval, ma 13-a van. És 10 évvel ezelőtt is február 13-a volt ezen a napon (hű, micsoda felfedezés!:p), amikor Istvánnal "összejöttem". Több, mint félévvel azelőtt megismerkedtünk, de nem úgy adódott, hogy járjunk is. Aztán ez a babonás kinézetű, szerelmesek napját megelőző nap nekünk a szerencse, a boldogság, a szeretet napjává vált.:)
Még most sem fér a fejembe... 10 év...
Nemrég írtam egy "verset", ami úgy kezdődött: Már 10 hónapja vagy igazán enyém... És most már 10 éve. Nagyon boldogok voltunk akkor. Csak sétáltunk a városban, hamburgert ettünk, és egy ABBA-kazettát kaptam ajándékba. Rongyolódásig hallgattam. :-$ Akkor csak álmodoztunk, ábrándoztunk és nem tudtuk, mit hoz a jövő: talán egy 2 hetes kapcsolatot?
Hát nem 2 hét lett belőle. 10 év.
Igaz, ez a nap márcsak jelkép a kapcsolatunkban, az esküvőnk óta a július 13. (de ez is 13) az igazi ünnep, de olyan jó megemlékezni erről is. Hisz innen indultunk! Ha nem lett volna, most nem lenne az 5 és fél ével későbbi évforduló sem!
Nagyon boldogok voltunk akkor, de úgy látszik, nem tudtuk, mi az igazi boldogság. :o Most, 10 év után, amikor már a 10 hónapos és 12 napos Krisztánk itt van velünk, most érezzük csak teljesnek a kapcsolatunkat.
Köszönöm a Jóistennek, hoyg megadta nekünk ezt a 10 évet, amiben volt öröm és boldogság, de volt néha bánat és sírás is, de tudom, hoyg minden azért volt, hogy állandóan edződjön és ezáltal erősödjön a köztünk lévő kötelék.
Bízom benne, jobbanmondva tudom, hogy ez még sokáig jó erős is fog maradni. :)
István, szeretlek!:):-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Isten éltessen, Jancsi Tata!
2007.02.13. 10:28
Nagyon szeretünk!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megyünk tovább
2007.02.12. 21:43módosítva: 2007.02.12. 21:45
A nap egy jó átlagos volt, szinte semmi különössel. Estefelé elmentünk vásárolgatni, Zolinak vettünk egy kőműves-asztalos kalapácsot ajándékba, mert a múltkor olyan szívfájdalommal nézte az árát! :):p És most úgyis jön a szülinapja!:)
Itt volt Ani, és a holnapi tanításához állatmaszkokat próbáltunk fabrikálni. A disznót és a bocit valahogy sikerült megszülettetni, de kacsát és libát sehogy sem tudtunk maszkra vetni. :p Hogy minden szép és jó legyen pedig, itt felejtette a dal ritmuskártyáit. Mintha a történelem ismételné önmagát: jópár évvel ezelőtt én is otthonfelejtettem a ritmuskártyákat a tanításom előtt, csak nekem édesanyám kellett hogy elhozza 40 km-ről egy hajnali vonattal... Szóval szórakozottságban (is) "nagy" testvér vagyok Anival!;)
Még mindig mókázós kép:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gyógyulgatunk, betegedünk...
2007.02.11. 19:19módosítva: 2007.02.11. 20:12
És gondolom ennek köszönhető, hogy kicsi Krisztám már egészen jól gyógyulgat.:) Nagyon hálásak vagyunk értük, és nagyon-nagyon köszönjük őket!:) Az orra még megtelik, napközben többször kiszívtam a felgyülemlett váladékot, de az orra már nem folyik non-stop. És köhögni sem köhög már annyit, bár valami fucsa zörgés-hörgést hallok. Egyelőre folytatjuk a megkezdett kezelést és 2-3 napon belül remélem,hogy teljesen meg fog gyógyulni.:)
Az elmúlt éjszaka olyan volt, mintha fénymásológépen húztuk volna le az eggyel azelőttit. :( Normális időben elaludt, és kb. 2 után kezdtem járni a landarist a két szoba között. Voltam olyan naiv és vakmerő, hogy az este mosogatás és teregetés után megnéztem még egy filmet is, aminek majdnem hajnali 2-kor lett vége, így pont elérhetővé lettem a lányom számára, aki ezután kezdte 20-40 percenkénti felkeléseit. Nem tudom, mi lehet a gond, most teljesen másként sír fel, mint amikor a fogacskája kínozta, az orrjáratai tiszták voltak, a köhögés nem bántotta, mert estére csillapítót kap, és mégis, állandóan ugrasztott. Így ment ez 4 óra 10 percig, amikor magam mellé vettem és megkínáltam vízzel. Úgy ivott, mint a gödény. Pedig itattam azelőtt is egyszer-egyszer. Akkor esett le, hogy lehet éhes. Tápszert készítettem neki, visszamentünk a szobájába, bevágta a tejet és akkor aztán elaludt. Ez furcsa, mert este normálisan evett, ugyanannyit, mint máskor, dehát mi sem vagyunk egyformák, és van, amikor éjjel is megéhezünk!
Úgyhogy, mire el tudtam rendesen aludni már fél 5 volt, 7-kor meg hívott István, hogy hazafelé tart, és jó lenne, ha most mennénk el bevásárolni. Alig tudtam, milyen világon vagyok, nemhoyg felkeljek, sőt még Krisztát is ébresszem! Az a lényeg, hoyg István bevásárolt egyedül. :):p Azt tudom, hogy megérkezett, és hogy nagyon hideg volt a keze és a lába, amikor lefeküdt, de hogy hány óra volt, nem. Amikor háromnegyed 9-kor Kriszta sírására keltem fel, akkor is alig szédelegtem. Aztán magamhoz tértem szép lassan, és csudafrissnek érzem még most is magam. :p Kriszta most ébredt meg a "délutáni" alvásából, remélem lesz alvás az éjjel. De muszáj volt aludnia egy kicsit, emrt már nagyon nyűgös volt.
Délután IStván arra panaszkodott, hoyg nem érzi jól magát. A cigire fogta, amit éjszaka elszívott, pedig ő nem szokott cigarettázni. Viszont estére már nagyon hányingere lett, úgyhogy nem hinném, hogy a szivarnak lenne köze ehhez. Mindenesetre ma szinte csak gyümölcsöt evett, este meg narancslevet vacsorázott. A húslevest magamnak főztem meg. Köretet már nem is készítettem a hús mellé.:s
Kriszta viszont szerette az ebédjét, krumplit, répát, hagymát, fokhagymát és csirkemellett főztem meg, amit aztán vajjal kevertem el. Két adag lett, így az egyiket le fagyasztottam "szűkösebb" időkre!:);)
Ma a déli alváskor egyedül aludt el, délután viszont már nem sikerült. Mostanában mind többször sikerül egyedül si elaludnia, amit sikerként könyvelek el az esti elalvások mellett. Esténként eddig is tudott egyedül aludni, nagyon ritkán volt szüksége ringatásra, esetleg egy-egy nagyon élménydús, fárasztó nap után.
Nos, ha az éjszakai alvások is rendbejönnének, akkor egyetlen panaszszavam sem lehetne a kicsi drágára. Már nem mintha így lenne!;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még beteg...
2007.02.10. 18:34módosítva: 2007.02.10. 18:45
István az este későn jött meg, és annak ellenére, hoyg feltett szándéka volt rég nem látott gyöngyszemét ölbevenni, mégicsak sikerült rábeszélnem, hogy most hagyja pihenni. Úgyis olyan labilisan aludt! Különben, amikor több napig távol van, mindig felveszi, amikor érkezik. Ez engem nem zavar, és nem si szeretném ezektől a pillanatoktól megfosztani, még magamat sem, hisz oylan meghittek, amikor a kis ernyedt testet magához szorítja! :)
Rengetegszer ébredt éjjel - ki számolta? - de amikor már tízpercenként kellett megtennem a két szoba közötti, sötétben is minden zeg-zugában ismerős útvonalat, akkor már kezdtem kibukni. Fogtam Krisztát és magunk mellé vettem a nagyágyba. De többszöri felsírással itt is csak fél 3-tól 5-ig bírta. Ekkor megettettem és szépen visszavittem az ágyikójába. Érdekes, egyszer mintha még bementem odaadni a cumiját (de nem esküszök meg rá :-$), de ettől függetlenül kb. 8-ig aludt. Nem tudom pontosan, mert István köszöntötte akkor. Én olyan fél 9 körül adtam be a szirupjait.
Ma sem sokat aludt, továbbra is tart az "irtózom az alvástól, sajnálom rá az időt" - szindróma, az evőkéje viszont helyreállt. Délben durumtésztás céklát kapott, alig volt elég, amit készítettem! Sőt, még játékokkal sem kellett lefoglalnom közben! :):o
Az este átjött Marika és mutattam a játszótéri videókat, és arra lettem figyelmes, hogy amikor mondogattuk, hogy hinta-palinta, Kriszta is ugyanezt mondta:o: illllllla-illlllla, illllllla-illlllla. Gondoltam, véletlen, de ma elkezdtem ismét mondani neki, amire ugyanígy reagált. Igaz, hogy csak a magánhangzók megegyezőek, de a hngsúly, ahogyan ejti megegyezik az enyémmel. Mindenesetre kiakadtam. A kutyát is van, amikor kimondja: kuka.:d:d:d Amit szintén ma hallottam először tőle, az a ha!-ha!-nak a bővítése: ha-te! - ha-te! Bármilyen zajra, hangra, ami abban a pillanatban kirívó, ezt mondja.
Továbbra sem babás leányka (ha ilyen marad, akkor tényleg be tudom tartani, hogy ne vegyek neki Barbie-t, ki nem állhatom ezeket a babákat), jobban érdekli az apjának a fúrógépe pl., aminek utánozza a hangját, de ezt nem tudom leírni, hogyan.
Most ismét ketten vagyunk, István zenélni ment egy bálba, csak hajnalban fog megjönni. Még hátra van a mosogatás és a ruhateregetés, de reggelig megcsinálom!:-$:p Most inkább még játszom egyet Krisztával.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...hazaértünk.
2007.02.08. 21:47módosítva: 2007.02.09. 12:07
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hintáztunk...
2007.02.08. 21:35módosítva: 2007.02.08. 22:10
Krisztát szokás szerint öltöztettem, mert az ilyen februári tavaszok nagyon csalósak tudnak lenni! Volt rajta két pulcsi (a body fölött), melles-hátas vastag nadrág, mellény és a vékonyabbik dzsekije. Alul meg a szokásos harisnya-vékony nadrág-vastag nadrág trió.:) Sapkát sem mertem vékonyat adni, és bár ez alatt beizzadt, mégiscsak jobb volt. Hazaérve, megszárítottam a haját, a teste viszont nem izzadt be, úgyhogy pont jó volt a szerelés. :p
Hintáztunk, csúszdáztunk és lipinkáztunk; hogy, hogy nem pedig még egy iciripiciri kiskutyát is találtunk, amiben Kriszta kigyönyörködte magát. :) Nagyon sok gyerek volt, Kriszta állandóan csak hajtogatta, hogy báaaa-báaaaa, azaz baba.:) De mindegyik nagyobb volt, mint ő, és nem tehettem le, hogy együtt hancúrozzanak, márcsak azért sem, mert nem tud járni.:p
Otthon aztán nemsokára elaludt, de egy jó félóra után ordítva riadt fel, amikor Istiéknél elkezdtek fúrni és kopácsolni. Még én is megijedtem, rohantam be hozzá. Elhallgattak, megnyugodott, letettem, és mire kimentem, újrakezdték. :-@ Átmentünk a nagyszobába, ott is addig nyugodt volt, míg az ölemben tartottam, de ahogy le akartam tenni, máris nézett, hogy merre van, mit keres ő itt? Aztán már nem tudván, mit tegyek, lementem és megkértem Istit, hogy, ha lehet, adjanak nekünk még egy órácskát a pihenésre, és ha azalatt valami más munkát is lehet csinálni, azt végezzék. Tudtam, hogy megértik, hisz tudják ők is, milyen amikor gyerek van, és pláne, ha nem alszik. Úgy 7 óra felé valóban, már elkezdtek kopácsolgatni, de Kriszta nem ébredt meg. 8 óra 10 perckor én vájkáltam ki az ágyból, mert már rohamosan közeledett az esti lefekvési idő, és hát ő még mindig a délutánit aludta.:o:p
Az a jó viszont, hogy ilyenkor sincs gond éjszaka, sőt azt figyeltem meg, hogy még jobban alszik, ha előtte kipihente magát.
Ani megkívánta a hígpalacsintát, be is kavart egy jókora adagot, hogy Édesanyáéknak is visz belőle, de nem sikerült mindet megsütni, mire kellett indulnia. Én megettem kettőt, a többit meg elvitte. A maradék tésztát átadtam Noéminek, hogy süsse meg otthon. Tudtam, hoyg ő imádja a palacsintát!:) Úgy megörvendett, mintha legalábbi tejszínhabos tortát adtam volna neki!;)
Az érdekessége a palacsintázásnak pedig az, hoyg Kriszta is evett belőle. Csak úgy natúr, töltelék nélkül, de ízlet neki. Direkt mondtam Aninak, hogy csak tojássárgájával és szódavízzel készítse nem pedig egész tojással és tejjel.
Kriszta már alszik is, én pedig nemsokára megyek, hogy valami húst vegyek elő a fagyasztóból holnapra, mert István csak akkor érkezik. És sietek lefeküdni, mert jól kifáradtam én is!
"Hinta-palinta/ Fél krajcárra pálinka;)
Igyék Kriszta belőle/ Váljon egészségére!":)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kristófomnak....
2007.02.07. 23:48módosítva: 2007.02.08. 08:39
Vegyek vonatot és síneket,
kék építő köveket?
Nem, már tudom mit veszek,
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.
Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
búzaföldet, szélzúgást,
betegségre gyógyulást.
És ha meglesz egy napon,
bedobom az ablakon.
:-$:-$:-$:-$:-$:-$:):):):):)
(Úgy vegyed, hogy ezt ma hajnalban, 1 óra 50 perckor írtam, de bocsásd meg Anyukámnak, hogy nem bír addig fennmaradni. Jobban mondva, megbocsát ő neked, hogy olyan: estének túl későn, reggelnek túl korán születtél!:p:p:p:p;);););)
A félreértés elkerülése végett pedig, nem, a verset nem mi írtuk... találtuk...;):o:-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig ma...
2007.02.07. 23:39módosítva: 2007.02.07. 23:41
Kriszta még mindig aludt, pedig már több, mint két órája tette, amikor Édesapám megérkezett. Csak beugrott, mert épp erre járt egy ismerősével. Gondoltam egyet és mentük velük, Édesanyámhoz. :)
Arra is gondoltam, hoyg két legyet ütök egy csapásra, és bemegyünk a doktornőhöz a rendelőbe, hogy ne kelljen délután kijönnie hozzánk. Szerencsénk volt, még ottkaptuk.
Diagnózis: kemény torokgyulladás, amit Streptococcus okoz. Ennek meg az a legnagyszerűbb sajátossága, hogy kiütéseket is tud fabrikálni, tehát a pöttyök nem himlőt jelentettek. Szerencsére vagy sem? Nem tudom, meglátjuk. A tüdeje tiszta, a váladék a torkában gyülemlik, és azt köhögi fel. Az imént is "ugatott" egyet!:( Antibiotikumos kezelést kapott, holnap reggel veszem meg a gyógyszereket.
Édesapám hazament, de visszajött utánunk a rendelőig, Édesanyámnak nem mondta el, hogy minket is hozott magával. Volt ott meglepetés! Nem győzött örömködni szegény, hogy mi is ottvagyunk!
Vonattal jöttünk haza, Ani is elkísért minket, s mivel Csaba most itt dolgozik Szentgyörgyön, már nem is mentek haza.
Holnap, ha olyan szép, tavaszias lesz az idő (már az eddigiekhez képest :p), mint ma volt, arra gondoltam, hogy egy órácskára, hogy nehogy megártson mégis a hideg, elmegyünk ismét Krisztával arra a játszótérre. Remélem, sikerül.
Most már ideje volna lefeküdni, de még egy icipici dolgom van ... ;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Február 7-e
2007.02.07. 09:03módosítva: 2007.02.07. 09:34
Még hétvégén láttam a Kriszta karján néhány apró piros pöttyöt, tegnapra vagy 25 is lett helyükbe, és mintha a tetejük hólyagos lenne!:o A testén nem volt csak vagy 3 darab, különböző helyeken, de a bal karja tele van. Az este beszéltem a doktornővel, és két lehetőséget vázolt: egy a betegség utáni kiütés (valami urticaria-t mondott), meg olyasmi jött le belőle, hogy a szervezet védekezése, mintegy a felgyülemlett méreganyagok "kilökése", vagy a varicela, a hólyagos himlő. Figyelnem kell, ha újabbak jelennek meg, akkor délután ki is jön megvizsgálni. Nos, reggelre egy lett pluszban a homlokán. Elég halvány, csak kis piros folt, de még nem tudom, mi lesz.
Ugyanakkor arra ébredtem reggel, hogy a sírás közé eléggé váladékszakadozásos köhögéseket vegyített. Ez is most mitől? Csak agyalok, hogy vajon a múlt heti orrfolyásból a váladék lerakódott volna valahol, mert végülis a nátha nem ütött ki rajta! De lehet, hogy hülyeség ez az egész.:-$
És már csak hab a tortán, hogy István ismét nincs itthon. Legjobb esetben holnap estére megjön, de én inkább a rosszabbik változatra gondolok (péntek), hogy holnap majd még jobban örülhessek, ha hazajön. :) Utálom ezeket a kiszállásait, főleg így télen, de nincs mit tenni. A szervízes munkája ezzel jár. És némi plusz pénzt is jelent, persze. A múltkori kiszállásának bezzeg örvendtem, amikor meglátogattuk Meliéket!;):p
Mostanában, amióta megvan Kriszta sokkal jobban bírom a távolléteit, mert most nincs időm unatkozni, lefoglalja nemcsak a testemet, hanem az agyamat is. Régebb sem volt gond, amíg dolgoztam, de amikor hazajöttem és üres volt a lakás... Na, nem ragozom tovább.
Kriszta ismét a kakasokkal egyszerre kelt, fél 7-kor megéhezett, és már nem is aludt vissza. Úgy látszik, csak beetetés volt ez a másfél-kéthónapnyi fél9-fél10-es kelés! De annál hasznosabb - nekem!;):p:) Így egy teljesen más programot fog kelleni kialakítanunk, de valahogy megoldjuk. Tegnap a tízórai joghurt után ebédre nem volt hajlandó megenni a sütőtökös-krumplis csirkemellet, amit különben nagyon szeret (mint mindent), csak néhány kanállal gyűrt le. Gondoltam, megéhezik majd és megeszi. De két órára rá sem kellett. És sajtos meg vajas kenyér sem. Végül reszelt almát evett, amibe búzacsírát kevertem, de azt sem ette meg mind. Szerencsére 4-kor István elaltatta és olyan jól sikerült neki, hogy több, mint 2 és fél órát aludt!:) Vacsorára most nagyon megéhezett, meg is ette mind a tejpépet, amit mandarinlével kevertem. És az éjszaka is elég jó volt, csak 2x keltem hozzá. Igaz, fél 4-kor kiakadtam, amikor ülve fogadott és mintha nem is lett volna álmos, de fél 7-ig visszaaludt még. Gondoltam, hamarosan alukál még egyet, de István is éppen akkor kezdett készülődni, így nem lett semmi az alvásból. És nem is lett volna szívem ahhoz, hogy ne engedjem meg nekik a "búcsúzkodást", ami abból állt, hogy Krisztát a függönyön lévő macikhoz kellett szállítani, majd kérdezetlenül mutogatott a lámpára. Persze, rendületlenül nevetett hozzá::):):)
Na, máris jobb kedvem lett. Elég csak Istvánra és a lányomra gondolni. :-$:)
"Kop, kop, kop,/ Vajon mi kopog?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. február 6-a
2007.02.06. 10:44
Szerencsére úgy néz ki, helyrejött, ma reggel merészeltem ismét joghurtot adni neki. Szívesen ette, meg is evett egy egészet. Most az első nem akarom-jelnél már megállok, nehogy még azt is kipakolja, amit jóízűen megevett!:)
Az este itt volt Tündi Artúrkával. Vagy két hete tüdőgyulladásos lett a kicsi és Ampicillin injekcióval kezelték. De valamit nagyon rosszul csinálhattak, mert kiújult a betegsége, és lejöttek Vásárhelyre az ismert orvosnőhöz. Ezért itt aludtak nálunk, mert ma reggel vissza kellett menniük. Még iylen állapotban nem láttam gyereket. Nem volt elnyúlva, beszélgetett is, de látszott, hoyg olyan beteg: a szemei nagyon pirosak voltak, könnyeztek, szegénynek branülje volt a kezében. pedig csütörtökön, amikor náluk voltunk, nyoma sem volt rajta betegségnek, jókedvűen játszadoztak Krisztával. itt nem is találkoztak, mert Kriszat már aludt, amikor jöttek és még aludt, amikor mentek, de amúgy sem engedtem volna "össze" őket.
Krisztának mostanában a legújabb szokása az, hogy küzd az alvás ellen. :o Ébredés után másfél-két órával már jelentkeznek a fáradtság, álmosság jelei, de semmiféleképpen nem akar elaludni. Dörzsöli a szemét, nyöszörög, ilyenkor a cumihiánya is krónikus lesz, hiába teszem az ágyába, hiáby fekszem mellé, hiába ringatom, semmi sem jó. Ugrik fel, mint egy gumibaba. Aztán valamikor 3-3és fél óra múlva valahogy elalszik. És nem is alussza ki a megszokott másfél óráját délben. A betegség felborította a szépen kialakult programunkat, most sokkal hamarabb is ébred. Tegnap du. 5-kor kelt és 6-kor már álmos volt, de 9-kor aludt el. :o Pedig én is István is próbáltunk mindent. remélem, hamarosan visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba!
Amúgy továbbra is ügyesedik. Most, ahogy meglátja magát a tükörben, vagy más gyereket lát meg akár élőben, akár képen, nagy örömmel tör ki és mondja, hogy báááá, bá-bá-bá-bá, vagy esetleg ajjjjj báááá!:)
Rámutat arra, amit kérdezünk tőle, de szabályosan mutatóujjal. Aztán van, amikor összetéveszti a tárgyakat, de akkor is olyan édes! :) itt pl. azt kérdeztem, hogy hol a lámpa (a legújabb szó a tarsolyban) és azért nézett fel és mutatta.
Most alszik, megyek is hogy folytassam a házimunkát és főzzek valami ebédet!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Boldog névnapot!
2007.02.06. 07:36
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Meggyógyultunk?
2007.02.05. 16:47
Kriszta már tegnaptól jól van, bár a gyomra elég instabil. Egy furcsa ízre (répa, rizs :p) öklendezni kezdett és máris hányt egy kicsit. Na, de ezt nem tekintettem betegségnek, és azóta nem is ismétlődött, pedig tegnap délelőtt volt. Én? Tegnap délben még nagyon rosszul éreztem magam, szédelegtem, mint a részeg tyúk, gyenge voltam, remegtem, majd aludtam egyet, és ébredés után, amikor már elkezdtem ezt-azt tenni-venni a lakásban, mintha kicseréltek volna. Azóta jól vagyok.
Ami kissé aggaszt, hogy Kriszta az előbb kelt fel az 1 óra és 15 perces alvásából (elég rövid) és nem tdom eldönteni, hogy ez-e az oka annak, hogy lehajtotta az imént a fejét az ölembe? Vagy még mindig lappang benne valami? Nagyon remélem, hogy nem.
Nem tudom, mi volt, az orvossal csak telefonon beszéltünk, mivel Kriszta nem hányt csak pénteken éjszaka, úgy gondoltam, hogy nem szükséges kijönnie. (Különben ő mindig kijön, mert nem itt rendel a faluban, hanem az édesanyámék falujában, de itt lakik a közeli városban, ezért tartottuk meg családorvosként.) A hasa nem ment (nekem sem), csak szombaton volt egy hatalmas, eléggé lágy és istentelenül büüüüdös produkció, de azóta is napjában egyszer van széklete, ami inkább kemény, de továbbra is kibírhatatlan szagú.
Ha egyszerű gyomorrontás volt, azt is furcsállom. Mindhárman ugyanazt ettük, csak Krisztának épp másként volt elkészítve. A húst neki pároltam, a zöldségeket meg már akkor kivettem a levesből, amikor még nem volt beízesítve. És mindent ugyanúgy készítettem, mint eddig. A gyanús akkor most már a borjúhús lehetne, mert azt ette életében először, de eddig semmi, sem a hal, sem a pulyka , sem a máj nem okozott neki gondot. A hús pedig friss volt, hisz azelőtt való nap vágtuk nagy hidegben, és éjjel is megfelelő húmérsékleten lett tárolva. És otthon nevelt, egészséges boci volt, nem akármilyen. Szóval, ezért nem hiszem, hogy az lett volna a ludas.
És István is evett mindenből, neki mégsem lett semmi baja. Lehet, hoyg erősebb volt a szervezete.
Szóval ennyi. remélem, meggyógyultunk, és nem kiáltottam ki túl hamar a gyógyulást!:):-$
Hogy tökéletesen érezzem ma magam, elromlott a filteres kávéfőzőm is, amit Istvántól kaptam a 4. házassági évfordulónkra. így a jó öreg kotyogóval főztem ma a feketémet. Szerencsére, még van garanciája a filteresnek. A következő úgyis egy espressó lesz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Betegek vagyunk
2007.02.03. 11:19
Sok puszit (sterilizáltat) és egészséget mindenkinek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Már nem halunk éhen!
2007.02.02. 22:42módosítva: 2007.02.02. 22:50
A cselekmény már előző éjfél körül elkezdődött, amikor Anyunak eszébe jutott, hogy elfelejtette megérdeklődni, hánykor van a vonat. Szerencsére feltalálták a netet, azon meg megtalálta a menetrendet. Huhhhhh.:)
Amint ő lefeküdt azonban, én úgy gondoltam, hogy illene már fel-felkelni, nehogy reggel elaludjunk!:p Óránként-félóránként ébresztettem-szöktettem Anyut, de istenbizony megvolt az oka: az a 8. fogacska, az a rágó, még mindig kínoz.:(:'(
Hát, a vonatról nem maradtunk le, de sikerült Anyunak zombiként elindulni. Én? Pihenten és életvidáman élveztem az első vonatozásomat!:):):)
Tata várt az állomáson, hogy segítsen a leszállásban, ugyanis az autósülésemet is vittük, mert onnan autóval mentünk Dédiékhez. Tízórai (Anyunak meg reggeli) után el is indultunk, de Anyu nagyon félve ült be az autóba! Reggel óta szakadatlanul hullott a hó, az utak havasak, néhol jegesek voltak, a hókotró pedig épphogycsak csiklandozta a hótakaró tetejét. A 20 km-es út majdnem egy órát vett igénybe. Mama még jól meg is ijedt, mert a következő faluban, ahol Tata megállt koporsószeget:o (=cigarettát) venni, a jobb első kerék belesüppedt a hatalmas friss hóba, de szerencsére egy egyszerű tolatással sikerült simán továbbmenni.
Fickóra érve nagy volt az öröm, amikor megláttak, hisz általában csak ünnepekkor szokott ennyire összegyűlni a család.
Az igazi cél most egy boci :o volt. Igen, egy bocit hoztunk haza, azaz néhány perccel ezelőtt véglegesen bevándorolt minden darabkája a ... fagyasztóba.:) És ma bocihúst ettem. Mondanom sem kell, hogy nagyon ízlett. Finoman, zöldségesen volt elkészítve, hát egyszerűen felfaltam az adagomat. Később, amikor Anyuék ebédeltek, ismét ettem zöldségleveskét. Igaz, az már a felnőttesen elkészített változat, de nem volt túl sós, így nyugodtan ehettem belőle.:) Csak amúgy tátogtam neki!
De visszatérve a tegnapra... Fickón akkora hó volt, hogy én olyat még nem láttam. Ez a lökött Anyu még bele is dobott a hóba. Szó szerint beledobott, mert akkora volt, hogy nem üthettem meg magam. Élveztem is. ;) Persze, egy-kettőre kikapott aztán belőle. Minden jónak elrontója!:(:p Azért Artúrkával sikerült egy kicsit bohóckodni, de sokat nem havazódtunk, mert neki elég hamar be kellett menni. Szegény, nemrég kapott vagy 10 injekciót, mert beteg volt.
Nem akartam aludni. Anyu azt hitte, ha kimegyek a friss levegőre, majd seperc alatt elalszom. Megnyugtatok mindenkit: csak hitte. Miután Szidi és Alpár is hazajött, már ismét nem volt alhatnékom, de játszhatnékom annál inkább. hősiesen bírtam a strapát mindaddig, amíg be nem ültünk az autóba. Ahogy elindultunk, 5 perc alatt már aludtam is.
Visszafele jövet is megálltunk Szász Mamáéknál, ott vártuk meg Apucit, aki utánunk és a boci után ;) jött. :) Személyesen akart eggyőződni arról, hogy ezután már nem halunk éhen!;););):p:p:p
Elmentünk Melindáékhoz, majd érintettük pár percre Sütő Mamáékat is, és így, szép csendes órabérben véget ért - azt hinnénk - a tegnapi nap is.
Fél 1-kor szívszaggatóan ordítani kezdtem, Ani nénikám, aki velem aludt egy szobában azt sem tudta, mi történt. Aztán fél 2-kor ismét sírtam, 3-kor megint, majd vagy 3x 10 percenként futott Anyu hozzám. Ezek után olyasmit csinált, amit még soha: odavett maguk mellé az ágyba, és így aludtunk reggel 7-ig. Tápi után ismét visszapakolt az ágyikómba, ahol még sikerült másfél órát lehúznom alvásban.
Ma csak egyszer aludtam, 2 órát. Anyu azonban nem örülne neki, ha áttérnék már most az egyszeri délutáni alváshoz!
De azzal tisztában van, remélem, hogy a ritmust úgyis én diktálom! :):p:o;)
Mi ez a hideg izé a kezemen?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még nincs vége a mának!
2007.01.31. 22:23
Végülis elég rosszal fogok indítani, de itt érvényes igazán a minden jó, ha a vége jó mondás.:)
Az este miután felkeltem a délutáni alvásból, Anyuci arra lett figyelmes, hogy két kicsi lámpás világít a nózim alatt.:( Amikor jópár hapci is elhagyta a számat, már el is pityeredett, hogy de ő felöltöztetett istenesen, amikor kint voltunk, és a hóban is csak néhány másodpercig, néhány felvétel erejéig lubickoltam.
Aztán ennyi. Reggelre remélte, elmúlik. Hát nem múlt el, bár hivatalosan még mindig nem jelenthetjük be, hogy beteg vagyok. Napközben többször törölte az orrocskámat, hapciztam is néhányszor, de se lázam nem volt, se más tünet nem jelentkezett.
Egészen délutánig. Akkor ugyanis épp az Anyu ölében ringatódtam, hogy hamarabb elaludjak, és az álommanókkal már egészen közelharcot vívtam, amikor élesen felvisítottam. Álmomban az arcomhoz-fülemhez kaptam és keservesen sírtam-nyöszörögtem tovább. Anyu már sejtette, hogy ki a lúd(:-$) a dologban, ezért rohant is a fogzselé után. Bekente az ínymet és valóban, valami megszúrta az ujját! Pedig reggel még biztos nem volt ott, mert ellenőrizte!:) Így lettem én nyolcfogú, ez a története a második rágófogamnak, ami bal oldalon, fent bújt ki, egy héttel és egy nappal a jobb oldali után.:)
A délutáni alvásom meglehetősen rövidre sikeredett, mert Anyu felébresztett. Ugyanis Apu ment angolórára, mi pedig a városba. Csavarogtunk Anyuval. Voltunk játékboltban (mivel gondolatolvasó vagyok, tudom, hoyg Anyu a szülinapomra kuksolja már az ájándékot), majd kaptam egy szép csajos harisnyát, Anyu egy receptes lapot vett magának, Apunak meg kukoricapelyhet vásároltunk. De úgyis megosztatjuk vele!;)
Séta közben, a mozi előtt Anyu gondolt egyet és bedobott két pénzecskét egy résbe, engem meg egy lovacska hátára ültetett. ejj, ha tudnátok, hoyg én mekkorát vágtattam vele! eleinte félősen nevetgéltem, de aztán mindinkább felbátorodtam, végül meg már a sarkantyúimat csak amúgy vágtam bele kétoldalt. Nagyon letörtem, amikor le kellett szállnom róla, de megállt.:( Pedig milyen szépen zenélt is!
És még mindig nincs vége, még csak ezután jön a java!:o
Anyu nagyon gondolkodott, hogy hol tölthetnénk el a fennmaradó 1 órát, és egyszercsak megvilágosodott!:p Megmásztunk kereken 70 lépcsőz egyetlen apró pihenővel, és már fenn is voltunk egy csendes sétányon, ahol gyerekváros-játszótér volt. Engem nem izgattak a látottak, 'sze mit tudtam én, hogy mik azok! Anyu annál izgatottabb volt. Aztán a végén szerepet cseréltünk...:d.d:d
Hát, Atyámfiai, ha én tudtam volna eddig, hogy milyen csodás egy találmány a hinta, meg az a lecsúszós valami! fennséges! Na képzeljétek el, mitől fosztottak meg engem eddig "fogvatartóim"! Annyira tetszett nekem mindkettő, hogy csengett a sétány a nevetésemtől! Amikor odaértünk még volt egy baba, akit aztán egy darabon el is kísértünk hazafelé, de én még visszakunyeráltam magam a hintába. Mi tagadás, Anyu is élvezte a hintázást, mert attól tartván, hogy nehogy a popsim mégis felfázzon, és hogy nehogy ki is csússzak belőle, inkább az ölébe ültetett és úgy hintáztunk. Mint a szélvész, úgy repültünk.
Azaz, mint az a szél, amelyik hétfőn tombolt nálunk.:p:s
Most már alszom, mert reggel korán kell kelnem, hogy induljunk a Mamáékhoz!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ami még kimaradt...
2007.01.31. 21:41módosítva: 2007.01.31. 21:44
Igen, Kristófom, én téged már nagyon régen szeretlek, tudod, az olyan szerelem első látásra, mi az na, naplózásra volt. :d És be merem én ezt vallani ország-világ előtt, ez nem kétséges! De már olyan természetes is számomra, mint a víz, amit megiszok! Ezért nem említettem most kiemelve a szerelmünket!;):-$
De Kristóf, (mert elsősorban téged érint, persze, Anyuék után) sajnos még kimaradt valami abból a beszámolóból. :o Tudod, épp a napokban kezdtem kibontakoztatni egy eddig nem ismert, nem bemutatott oldalamat.:o Nagyon szeretem a húrokat, a szálakat, de itt most nem gitárra és cérnára gondolok, hanem épp az idegszálakra. Annyira istenien tudom feszíteni azt az említett húrt, meg a szálakon olyan gyönyörűen tudok citerázni, hogy az már-már kész siralom. Lenne. Ha hagynák. De ki látott még olyat, hogy a baba elsírjamagát, mert elvettek tőle valamit, és ne ugorjanak a vigasztalására legalább tízen a kettőből?:o mer Anyu és Apu ilyen. Azt mondják: nem szabad, nem adhatom azt oda, és ha toporzékolok ha sírok, ha akármit csinálok, nem adják oda. Azt mondják, majd megunom. És nekem tényleg muszáj megunni!:o:p;):-$
Szóval, ha még ezután is szóba akarsz állni velem, ha még ezután is szeretsz... :-$:-$:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
10 hónap mínusz 1 nap
2007.01.31. 08:28módosítva: 2007.01.31. 08:31
De mivel a mai időszámítás szerint úgy nézelődik ki, hogy holnap nem az itthoni berendezést koptatjuk, úgy ma iratom meg a holnapit!;););) Jaj, hogy hova megyünk? Meglátogatjuk Szász Mamáékat, majd onnan a Dédiékhez is elmegyünk. Meg Tündiékhez és Szidihez és Alpárhoz és Artúrhoz. Na, nem kell megijedni, mindenki egy helyen található!;):p
Egy 10 hónapos baba már nagylány, kérem szépen! :):-$
Egy akkora baba, aki már rengeteg mindent tud, tanult és persze még most is tanul. (Csak nem a hibáiból, tévedéseiből...:-$)
Nagyon időszerű most már egy tudomány-beszámoló, mert telik az idő, és azt vettem észre, hogy Anyu nemhogy tanulna, de csak felejt, csak felejt, és már akár két szóból is elintézi a tudomány-lajstromomat. :o No, most a körmére nézek én, nehogy kihagyjon valamit!;)
Szóval, vágjunk bele.
Tudok ülni és állni. Persze nem ilyen sorrendben tanultam, mert minek, hiszen én nem tartozom a normális kerékvágásúak közé!:o (Tudjátok, április elseje megtette a hatását!:p:p:p)
Tudok egyedül állni, kapaszkodás nélkül, de ahhoz az kell, hogy legalább egy játékba vagy cérnaszálba "kapaszkodjak", és akkor észre sem veszem.
Nagyon bátor vagyok; a bungee-jumping-osok is megirigyelhetnék azt a vakmerőséget és elszántságot, amivel hasra vetem magam, ha Anyuhoz szeretnék menni, csak az a baj, hogy a testem nem engedelmeskedik az akaratomnak!;) (Huppanni nem huppanok nagyot, mert az utolsó előtti pillanatban Anyu mégiscsak kifog.)
Tudok mászni ... százezerrel. Nincs az a hely a lakásban, ahová ne tudnék eljutni, ha ... szabad az út.:) Felállok a fal mentén is, és araszolok mellette, ha valamit meg szeretnék kaparintani. Ugyanez érvényes az ágyra a konyhai bútorokra és mindenre, ami mellett fel lehet vagy nem lehet kapaszkodni. Kedvencem közé tartozik az Anyu lába és nadrágja, amit akár le is lehet rántani róla, ha nem "kötötte" jól fel.;)
Felérem az asztalt és a konyhaszekrényeket, ha valami a szélükön van hagyva, annak jaj! Múltkor épp a vacsorához kitett kistányér repült...szinte. Anyu mégiscsak gyorsabb volt, szerencsére. de a konyhai kés nyele is a kezem ügyébe került egyszer!:o
Mivel egy igazi 10 hónapos babának nemcsak testi, hanem szellemi fejlettségéről is bizonyságot kell tennie, most bemutatom szellemi tudományaimat.
Az már köztudott, hogy a "kutya" volt az első szó, amire az értelem jelét adtam. A kutya, lehet az élő, plüss vagy papírra rajzolt, azóta is nagy kedvenc nálam. Mondom neki kkkk, khrrrrr, kkkku vagy mostanában kkkka. Szóval, meglehetősen gazdag a szókincsem erre az egy kifejezésre is!;)
Aztán jön a ggggu, ami (ki sem találjátok, de ...) a labda. Azaz a guri, guri labda.
Majd sorjában következik a cccccc vagy ssszzzz, ami minden c vagy sz betűs szót jelöl: cica, maci, nyuszi.
Ezzel ki is merül az értelmes szókincsem, hacsak a HA-t ide nem tesszük. Bármit hallok, azt mondom, HA! És akkor tudják, hyg én valamit hallottam.
Az értelmetlen szavaim között sok minden szerepel, bár ezeknek is van értelmük. Pl. ha meglátom Aput, akkor hadarni kezdem, hogy tá-tá-tá-tá-tá, ha megkérdezik, hol van tátá, akkor meg természetesen, Apura vagy a szobája ajtajára nézek!
Tudom, hogy hol a baba. Na vajon hol? Hát az "ablakban". És pont olyan mint én. De aztán világra!;)
Jól tudom, hogy a radiátor és a sütő az forró, de azért mindig teszek egy próbát. Ha mégsem, kitűnő szórakozóhelyszámomra. A vasalót nagyon tisztelem, bár mindig közlöm, hogy phhhh, ha látom, de annyira érdekes számomra, hogy rögtön meg is ölelném. (Különben egyszer összehaverkodtam vele, amikor hideg volt, és csak akkor ijedtem meg, amokir Anyu szólt, hogy Kriszta, vigyázz, az vasaló!:d:d:d)
Mondókákat is tudok: Lóg a lába, lóga - erre lógatom a lábamat és fülig érő szájjal vigyorgok. Csip, csip csóka - erre összeteszem és rázom a kezem, meg fülig érő szájjal vigyorgok. Tudok népdalokat. Ezekre csak nézek Anyura és fülig érő szájjal vigyorgok.
Ha valaki elmenni készül és integet, és azt mondja, hoyg táj-táj, akkor én legjobb esetben az egyik, de ha nem, akkor mindkét kezemmel integetek. És ha úgy tartja kedvem, akkor meg is tapsolok mindent. Nem muszáj okom legyen rá.
Szóval, ügyes vagyok, nem?
És aztán végül, de nem utolsó sorban a kedvenc játékaimt is meg kell említeni. Minden szobában más a játékom. A sajátomban ott vannak a tényleges játékaim, amik azonban már csak nagyon ritkán kötnek le. de ott van a termosztát is, a kulcs a szekrényajtóban, a könyvek a polcon, de már nem tudom leszedni őket, legfeljebb csak a kilátszó végüket tépem le. Aztán a konyhában ott a pohár, a csésze, a fakanál, a habverő, a margarinos doboz fedele, a kanalak, a különböző tálak, szóval minden, ami hangot ad vagy sem. A nappali is rejt számomra érdekes dolgokat! A virágok földjét nagyon jól lehet gyurmázni, a szekrény mögött nagyon jó bújkálni, és a woofer csavargatós gombjai is nagyon érdekesek számomra. meg a csüngős kagylómütyür, amiből egy darabot sikerült tegnap leszerelnem de úgy, hogy Apunak fejtörést okozott a visszatétele!:p:o;)
Az igazi kincses barlang viszont az Apu szobája. Ott aztán annyi minden van! Hű, ha ti tudnátok! Zenészfelszerelések dobozai, amiken fogantyúk vannak és persze, fel lehet rájuk mászni. Sok-sok kapcsoló meg villogó led a mittudoménmin. Csavarhúzó, ha hozzájutok, szalagméteres, meg gitár és gitártok, meg minden, mi szem-szájnak ingere, ott megtalálható.
És akkor én most vajon miért csodálkozom, hogy egy szekrényajtóból egy szobaajtóból és egy harmonikából és tokjából álló barikád tornyosul előttem?:o:o:o:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Dzsungelháború"
2007.01.27. 15:13módosítva: 2007.01.27. 15:22
De ezúttal nem a gúnár a főszereplő, hanem az én Fekete Rigó, Dávid unokatestvérem. A tegnap este nagyon jó hangulatban telt, a nagyok sokáig, hajnali kettőnél is tovább hülyültek, mi, a kicsik pedig szép csendesen hunyadra mentünk, ki-ki a maga idejében. Beni és Dávid jó testvérek módjára, egymást megölelve aludtak el a földön, én meg a kiságyamban tértem nyugovóra. Aztán a nagyok is lefeküdtek. Egyszercsak ripsz-ropsz-buff-bummmmm! És Melindának a Jaj, Dávid, jaj! kiáltására riadtunk. Mindenki kiszökött az ágyból, én csak felugrottam:(. Mi történt, mi történt?:o:o:o
Csődület a nagyszobában, és... sírva-kacagva konstatáltuk, hogy hát Dávidka meghódította a sivatagi dzsungelünket!:o:o:o:s:s:s Szegény felriadt álmából, és elfelejtvén hogy nem otthon van, kiugrott az ágyból egyenesen a kaktuszok közé. :o:o:o Feldöntött néhány virágcserepet, letört néhány kaktuszhajtást, jól beverte a szemét és a buksiját, és csak állt és nézett meg pislogott, mint a béka a "csihányban"!:d:d:d Úgy megijedt, hogy észre sem vette, hogy továbbra is a kaktuszon áll, úgy szedegette ki Anyu aztán a lábából a tüskéket. Szerencsére, hogy ezek a tüskék nem voltak azok az apró fajták, és a még nagyobb szerencse az, hogy nem esett az arcával a többcentis hosszúságú tüskékbe.
Nagy trauma nem érte: reggelre nem is emlékezett az esetre, sőt nem is akarja elhinni és beismerni, hogy kaktuszkertészlegénykedett! :)
A protagonista hős (Bár a duhaj közepette kisebb gondunk is nagyobb volt a fényképezkedésnél!):
.......................................................
A dzsungelből viszont máris az Északi-sarkra kerültünk, ugyanis novebmer eleje óta először most havazott egy kicsit mifelénk. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 9.
2007.01.26. 17:21
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 8.
2007.01.26. 17:18módosítva: 2007.01.26. 17:19
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 7.
2007.01.26. 17:15
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 6.
2007.01.26. 17:12
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 5.
2007.01.26. 16:51
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 4.
2007.01.25. 22:27módosítva: 2007.01.25. 22:29
(A többi már holnapra marad, mert Anyucin már nagyon kezdenek jelentkezni a nyűgösség jelei, sehogyan sem tudom rábírni, hogy a gép előtt maradjon még!:p)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 3.
2007.01.25. 22:25
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 2.
2007.01.25. 22:23
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tündér Tündével :) 1.
2007.01.25. 22:13módosítva: 2007.01.25. 22:15
Ha..., ha..., ho..., és már ébren is voltam, a szám meg fülig ért! :d Nyert volt az ügy.
Hogy miért volt ez a maraton éjnek évadján, meg hajnalok hajnalán?
Hát mert útra keltünk.
Apucinak épp szervízelni valója akadt Udvarhelyen, mi meg Anyuval arra gondoltunk, hogy a legjobb alkalom, hogy talizzunk Tündével és az ő Anyájával, és végre személyesen is megismerhessem őket. Csak anyáink ismerték egymást, de az egyetem 2004-es befejezése óta ők sem találkoztak!:(
Gondolatot tett követte, s egy jó másfélórás alvás után már majdnem meg is érkeztünk. Tünde családostúl várt minket a találkahelyen, ahonnan kissé bevásárolva indultunk tovább. De álljunk meg a bevásárlásnál: ez a röpke félóra nagyon jó volt arra, hogy felfedezzem: milyen jól lehet rugdosni a Spar bevásárlókocsikat, illetve, milyen gyönyörűszép hangom van, és milyen csilingelőn visszhangzik. ;););) Mondanom sem kell, hogy Tünde is "méltó" a jóhangú elismerésre, hiszen annyira talált első perctől a szó, hogy szavak nélkül is tökéletes volt közöttünk a harmónia, és sosem hagytuk egymást cserben!:p:p:p;););) Szüleink pedig megállapították (ismét), hogy "a jó példa ragadós";)
Otthon kiborítottuk mi is a magunkkal vitt játékaimat, a Tünde játékszerei is előkerültek, és ki-ki kiválasztotta magának a kedvencet ... a máséból. Volt alkalom, amikor mindkettőnknek épp arra fűlt a foga, ami a másiknál volt, de alapjában véve nagyon civilizáltan, jóbarátok módjára játzottunk. Tudjátok, mint mindig, egyiknek ez, a másiknak az az erőssége, ezért különböző leckéket is adtunk egymásnak.:o;):p:) (bemutatom a továbbiakban részletesen!:))
Az alvásunk egérfarkincányira sikeredett; én, igaz, hogy aludtam egy órácskát, de Tünde képes volt félórára egyedül hagyni engem!:p A szunyát ismét játszi követte, az egész megfűszerezve két büdicserével, egy futva-ebéddel és egy ismét maratoni készülődéssel, mert Apuciék már végeztek, és ideje volt hazafelé venni az irányt. :(
Rövid volt a nap, röpke 5 órát töltöttünk együtt, de talán még 5-öt elfogadtunk volna!;) A hazafelé való több, mint 2 óra alatt szemhunyásnyit sem aludtam, csak amikor Andreának is hazavittük az Apuciját, akkor merészeltem elaludni. Itthon aztán fel sem ébredtem a vetkőztetésre, másfél órát aludtam még. Alvás után pedig uzsonna gyanánt bevágtam egy egész natúr joghurtot, amit most kóstoltam meg életemben először, de máris kiscica módjára szavuráltam!;):p
Tünde, Meli, István, örülünk, hogy veletek tölthettük ezt a napot, és nagyon jól éreztük magunkat nálatok. Reméljük, hogy hamarosan mi lehetünk a vendéglátók!:):):) Kriszta, Edith és István
És akkor most jöjjenek a képek:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:p;)
2007.01.24. 21:52módosítva: 2007.01.24. 21:54
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2007.01.24. 21:49
És az anyuka megsimogatta a gyerek fejét....első mozdulat vízszintesen, második függőlegesen! :):):):d:d:d
....................................................................
Én már rég az igazak álmát aluszom, készülök a holnapi nagy napra, amikoris... Jujj, nem árulom el, majd ha lejárt!;););):p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2007. január 24-e
2007.01.24. 15:26
Anyu a telefonját már jó előre, még az este kikapcsolta, hogy ha úgy adódik, még véletlenül se ébressze fel senki. Hát nem is vetemedett erre senki, szerény személyemen kívül. de akkor már a 7. mennyországban volt, hiszen rég nem aludt 10 órát csupán 15 percnyi megszakítással. Most már attól fél, hogy még a májának is megárt!;)
Szóval, ilyen tökéletes éjszaka után csakis tökéletes nap jöhet:p, és valóban, ma sokkal jobban ettem, mint az utóbbi napokban, ebédre leveskét is ettem és főzit is. igaz, hoyg okulva az eddigi napok tapasztalatából, Anyu csak fél adagokat készített, de legalább ezt mind megettem, és jóízűen. Mama szerint nem baj, ha nem eszem túl sokat, mert úgyis DUCI vagyok. :-@ (a piros figura Anyutól származik.) Képes ezt mondani rám! :p Pedig nálamnál bájosabb-csábosabb combikái senkinek sincsenek! ;) És amúgy is 9240 g voltam most vagy másfél hete, úgyhogy NAyu azt mondta ne aggódjak, Mamának nincs igaza.
Megnyugodtam, és ennek örömére zöldséges husilevest ettem tojás nélküli tésztával és Anyu-féle főzeléket. :o Hogy ez milyen? Legnagyobb jellegzetessége, hogy sosincs receptje. :):o:p Ma éppen rizs, csirkehusi, sütőtök, paradicsom, vaj keverékeként került elém, de volt olyan, hogy zakuszkás paszuly volt túrós puliszkával. :d:d:d:o:o:o
Van a napnak egy nagy híre is. Kibújt a hetedik fogacskám. Azaz nem tudjuk, hogy ma bújt-e ki, de az tény, hogy mivel én nagyon titkolózós típus vagyok fogügyileg, Anyuci csak ma vette észre. De 1-2 napos lehet csak a dolog, mert a tegnapra virradó éjszaka ébresztettem őt óránként, valószínű, emiatt. És még alig van kinn az egyik csücske: a felső jobb oldali rágó bújt ki. Ezzel is megvicceltem Anyut, mert ő lent várta a ketteseket, én meg fent eresztettem mégis az ötödiket! És a bal felőlinek is nagyon duzzadt a helye!
Tegnap nem voltunk sétálni, mert nagyon csúnya idő volt, íyg elhatározott tény volt, hogy ma mindenáron kimegyünk. Szép enyhe is volt az idő, még a napocska is sápadozott az égen, de csakis addig, amíg engem fel nem öltöztettek. Mire kimentünk volna már ömlöttek az ég csatornái és olyan robajjal, mintha csak épp egy júliusi zápor lenne. Azért kimentünk. Igaz, megvártuk, amíg elállt, és csak a szemerkélésbe merészkedtünk ki kb. negyedórára. Azalatt szemrevételeztünk egy cicát (ccc-ssszszz) és egypár kóbor kutyát: kkkkhhrrrr vagy újabban:kkk-kkka.
.............................
A habtapit sokat nem használtam eddig, de Anyu kísérletet tett, mi lenne, ha 10 percnél tovább a kezem ügyében hagyja. Az lett, hogy kijavítottam Anyu összerakási sorrendjét, mert nekem nem tetszett,
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Előadás
2007.01.23. 13:33
Nem is volt ő már koraiiiiiiii!":):):)
Ezt énekelték-siratták tegnap este azon az előadáson, ahol a Maros Művészegyüttes népi szokásokat és táncokat mutatott be a full teremnek.:)
Ejha!
Mégha késtünk is egy picit, azért sikerült még elkapnom a színpadon az ugrabugráló báránykákat, akik bégettek meg sírdogáltak, meg a botjaikat csapkodták a földhöz, meg még fene tudja mit csináltak, ja visítottak, és tágra meredt szemmel bámulni őket. Anyuci állandóan duruzsolt a fülembe, nehogy a nagy hangzavartól megijedjek, de engem nem olyan fából faragtak!;) Néha még én is besegítettem, hisz sokszor el-elfelejtették a szövegüket!;);):p:p
Aztán amikor táncra perdült a színpadi jónép, nekem is szabad utat kellett engedni, lábon állva-rugózva ráztam a ráznivalót!:)
Az előadás közepén, amikor valami oknál fogva a művészek elszomorodtak és valami unalmas nótát kezdtek fújni, gondoltam, nekiállok én a szórakoztatásnak, de csak azt értem el vele, hogy Anyuci kiviharzott velem a teremből. Visszamentünk egy másik ajtón, ahonnan aztán sikerült csendben végignéznünk az előadás fennmaradó részét, és milyen jól jártunk, mert láttunk ott betyárokat meg csendőröket, és fonót meg farsangtemetést, ahol azt a néhai Dobait temették-siratták. Hű, micsa' szedett-vedett társaság, furcsa népség gyűlt oda össze! Le sem lehet írni.
Hogy én mit szólok ehhez? Ez is megvolt. Elmondhatom, hogy már színházi (=színházban előadott) előadáson is voltam.
És még voltam valahol. Étteremben. És mint aki eddigi életében mind csak éttermekben járt volna - valószínű a betyároktól tanultam - az asztalt csapkodva hívtam a pincért.;)
Megkívántam az Anyuci italát is. És mire volt képes? Vizet adott nekem a saját cumisüvegemből. :p De ne ám akárhogyan, hanem szívószállal.:o És valószínű ezt is sokat gyakoroltam eddig, mert egyből tudtam, hogy azt szívni kell. Ez a hosszú, hajlós valami meg nagyon lenyűgözött, olyannyira, hogy el is felejtettem Anyucit, megy az italát (tonic) is... 5 percre...
Kép nincs:( Majd lesz. ;):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Alvási pozíció
2007.01.23. 09:43
Nem most, ezt még tavaly "produkáltam", de Anyuci rájött, hogy a naplóban még nem örökítettük meg. Ha mégis, akkor legalább kétszer lesz meg. :p:-$
Azóta többször is aludtam így, éjszaka is. Egy alkalommal felsírtam, Anyu jött, és engem nem talált sehol a sötétben. Hááát, én ilyen ülésből alvásba pozícióban be voltam szorulva a kiságyam egyik sarkába. Csoda, hogy felsírtam?
Ezt viszont egy délután kapta le Anyu, amikor belealudtam a nagy játszásba!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jó reggelt!
2007.01.22. 09:19
Nos, szóval ilyen jól kezdődik a hetünk, de az a lényeg, hogy az én kedvemet semmi sem ronthatja el, még holmi éhségnek nevezett elvont és relatív fogalom sem, aminek azonban még naplóírás közepette is törvényszerűen engedelmeskedni kell! :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A szobám
2007.01.19. 17:53
Még karácsony előtt, a nagytakarításkor Apu és Anyu kipakolta belőle a kanapét, ki a számítógépes asztalt, és kaptam cserébe egy kihúzható fotelt (ha valakinek mégiscsak mellettem kell majd aludnia), egy kis szekrényt és végre felszerelték a pelenkázómat! :s (Mondhatom, idejében. Amikor már majdnem kinőttem, de azért nagyon jó szolgálatot tesz még!;)) Persze ott van még a kiságyam és a ruhás meg könyves szekrények is, de ezek eddig is itt voltak.
Kaptam szép, új függönyt is, ilyen szép macikák vannak rajta:
A habtapimat is "felszereltük", de azt el kellett tenni, mert nem hagytam békén. Most néhány napja ismét elővettük, és csodák csodája, 10 perc után meguntam tépázni-rágcsálni a darabokat, és most békésen megférünk egymás mellett. Azért ha Anyu összerakja, nekem muszáj módosítani rajta valamit, mert ő sosem tudja, hogyan kell annak kinéznie!;););)
Ma vendégünk volt Apunak egy munkatársa, aki cigarettázott a konyhában, ezért pillanatnyilag az etetőszékem is a szobámban tartózkodik, nehogy füstmérgezést kapjon!:s Hogy furcsa volt az új helyszín, vagy csak egyszerűen nem voltam éhes? Nem tudom, mert a fincsi sütőtökös-husis rizsemnek alig a felét voltam hajlandó megenni, de azt szerencsére jóízűen):) Különben most kompromisszumot kötöttem Anyuval etetőszék-ügyben: én hajlandó vagyok benne ülni (ide-oda forgás, lehajolás, kanálka-ledobálás stb. nem számít semminek;)) az evés ideje alatt, de ahogy az véget ért, rögtön ki is kell vennie belőle. Így tűrhető az állapot midkettőnk számára.
Majd még az eddigi tudományaimról, alvásomról, evési szokásaimról is kellene ejtenem néhány szót, hogy megmaradjon ez is az utókornak, de azt egy másik alkalommal! :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Betolakodó
2007.01.18. 11:27
Egyik nap, éppen szokásos köreim róvása közepette, arra lettem figyelmes, hoyg valaki elfoglalta a szobámat. Ugyan jutott még elég hely nekem is, de mi az, hoyg csak úgy kérdezetlenül, engedélytelenül valaki beront hozzám és elfoglal egy-két tulajdonomat, pl. a széket vagy a padlót.:o
No, állj csak meg, mert móresre tanítlak én téged!;) Még a szemedet is kivájom!:-@ Ha meg addig nem érek fel, megelégszem a fogaddal is!:-$
(Ezt a felfújhatós Gyuszi-nyuszit a szomszéd Noémitől kaptam ajándékba, csak úgy. Éppen felfedezték a sok bazár között, és mivel ők kinőtték már, hát nekemadta! :):):))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mennyből az angyal...
2007.01.17. 09:22
Nem tudom, az angyal, aki hozzám kellett volna jöjjön karácsonykor, vagy elfelejtette a címemet,vagy nagyon rosszul osztotta be az idejét, vagy esetleg az utazási körülmények nem tették lehetővé, hogy idejében ideérjen ;):p, mert szó, ami szó, múlt hét végén érkezett meg hozzám. :s:s:s
Nem mintha karácsonykor nem igyekezett volna egy kis előleget küldeni;), de az igazi ajándékot most hozta el.
Na, mi is az? Tetszik????;)
Mert nekem aztán végképp nem. :o:s Mint a kecske a késre, úgy nézek a drága kicsi etetőszékemre, és még a minimális időt is=etetés ideje alig tudom bennetölteni nyugodtan. Hiába na, én szabad szellemű vagyok, nem bírom a kötöttségeket!;) Hát még a le- és bekötözöttségeket! Azért megmutattam, hogy nincs olyan hely, ahol én ne élnék meg!;) Már talpra is álltam benne, tudjátok, mint az a bizonyos macska, akiről szól a fáma!;););):p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Áll a baba, áll...
2007.01.16. 09:08
Ez tegnapelőtt volt, lefekvés előtt, pizsiben! :)
(Anyu is benne van még a képben, hogy kifogjon, ha borulok, de már nem sokáig lesz szükség rá!;))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Haladás
2007.01.14. 12:33
Pár perc múlva ébresztettük Apucit: Anyu letett a földre és én egyszerűen megálltam. Addig sikerült ezt tennem, míg Apu is odanézett a sürgető szólongatásra, és még azután is csak ácsingóztam. Aztán egyszercsak leereszkedtem a földre és usgyi a kiszemelt telefon-áldozat felé! :d:d:d :p:p:p
Fotó még nem készült erről a legújabb keletű tudományomról, addig viszont, amíg lesz, egy reggeli csendéletet mutatok nektek!;) A csendéletet csak a kurjongatásaim szokták megszakítani! :p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Házi mumus és a többiek
2007.01.11. 08:42
Van valami furcsa ezen a képen?:o:o:o
Igen, az egyik az, hogy ÉN hiányzom róla! A másik meg... Na, nem látszik? Hát az, hoyg az én anyám kicsit "elment otthonról". Kuka és vasaló. Vajon máshol is a kuka mellett van a helye a vasalónak? Ugye nem? :)
Háááát, nálunk sok helye van a vasalónak: a kuka mellett, a könyvespolcon, szobahőmérő mellett, hogy csak így kapásból említsek néhány helyszínt. De hogy miért? Azt nem találjátok ki!!!:p:p:p
Hát miattam.
A vasaló nálunk előlépett házi mumussá, hisz az, hogy forró még hagyján, az engem nem zavar, simán megsimogatnám úgy is, de el sem képzelitek milyen csúnya szavakat hallat!:o Úgy csinál Pppsssz, nagyon gyorsan és élesen, amit én phhhhh-nek fordítok, miközben usgyi, hátat is fordítok neki!:d:d:d Aztán visszanézek, hoyg lássam, nem követ? :-$:-$:-$ Mikor nyugtázom, hogy nem, akkor felbátorodok (ki vagyok én!!!) elindulok felé, hogy na, most aztán megmutatom én neki, ekkor Anyu szól, hoyg Kriszta, hol a vasaló? Én meg ismét sanda szemekkel nézek rá és közlöm, hogy phhhhh, szzzzhh.
Ekkor Anyu úgy gondolja, hogy elég a terrorból, megkérdezi, hoyg hol a kutya?, én meg nagy tudásom közepette most már nem is tudom, hogy hová nézzek: az ablakra (mert kinn van a kutya), a könyvemre vagy éppen a plüsskutyusomra.
Mindenesetre a nyomatékosság kedvéért, azért elmondom Anyunak, hogy kkkkkk vagy krrrrr (raccsolva), és aztán megvan a nagy heppiség a családban, hogy én milyen okos vagyok!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...
2007.01.09. 18:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Január 7-e
2007.01.09. 18:45
Hazaérve, hármasban egy nagyot hancúroztunk, majd folytattam Anyuval, mivel Apu korán lefeküdt a tegnapi koránkelés miatt. De arról majd máskor.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Január 6-a
2007.01.08. 19:55módosítva: 2007.01.08. 21:57
Meg is ünnepeltük tisztességesen. Már elég sokadik évét töltötte, ő aszongya már vénasszony, pedig mi nem úgy látjuk!:)
Hát olyan nagy buli nem volt, de úgy belakott mindenki, mint a duda! Még én is!;) Voltfranciasaláta, majd következett a finom pulykahusi-leves, amiből én is kaptam, méghozzá csigával együtt. Első alkalomnak számít ez, mert először sikerült kimondottan levest ennem anélkül, hogy ne köptem volna az egészet Anyu képébe, és első alkalom volt tészta terén is. Mit ne mondjak, olyan jól esett, hogy egy egész tálkával bevágtam. Később meg még sajtos kenyér is fért a pocimba! :):o:p
A nagyok aztán még ettek pulykasültet vöröskáposztával és szalonnás-gombás sült krumplival, és a belesek, még egy-egy hatalmas szelet gyümölcsös zselatin-tortát is bevágtak anélkül, hogy rám is gondoltak volna!:-@:-@:-@
Ajándékot is kapott Mama, először is egy gyönyörű gerberás-íriszes csokor virágot, majd egy új ruháskosarat a szennyesnak, és egy teflonos grillsütőt - ezek mind csak a hasukra gondolnak - hogy Mama máskor is fincsi kajákat készíthessen számunkra. ;););)
Este, miután Anyu és Keresztanyu segítettek Mamának rendet rakni, felkerekedtünk és hazajöttünk. Igen ám, de Keresztanyuék is jöttek Benistől-Dávidostól!;) Folytatódott a duma-parti, és mindenki arra panaszkodott, hogy mennyire fáj a hasa. Azért majdnem éjfélkor sikerült mindenkinek üjrazabálni magát egy kis szalonnás-hagymás zsiványpecsenyével!;););) Nekem meg kiszúrták a szemem egy darab kenyérhéjjal. Hát lehet ilyet?
Na, de előreszaladtam!:) Mert az úgy volt, hogy én előzőleg jóllaktam, és bár nem zsiványpecsenyét ettem, mégis engem kiáltottak ki az Est Zsiványának.;);):o Fél kilenckor, amikor bevágtam a tejpép és a tápi adagomat, elaludtam, mint a bunda, mert alig bírtam már nyitva tartani a szemeimet. Fél 11-kor viszont úgy döntöttem, hogy magam is kiveszem a részem a buliból és felkeltem. Senkinek sem sikerült visszaaltatni. Na, ha nem, akkor nem, ezt mondták, és máris bevonultam Benihez és Dávidhoz, akik nagyokat nevettek valami idióta filmen. Véget vetettem a filmnézésnek, kimentünk a folyosóra labdázni, majd cicázni. Hogy az mi? Hát az úgy volt, hogy Beni volt a folyosó egyik, Dávid meg a másik végében. Én középen, és hol az egyikhez másztam oda, hol a másikhoz. A zsiványtanoncok meg - mert ők a nyomomba sem érnek;) - másztak el előlem: én voltam a fogó, azaz a cica. Akkorákat nevettünk, hogy a konyhából mindenki kijött megnézni, hogy ez valóban igaz? Hogy én is olyan jól nevetek a fiúkkal együtt? És igaz volt.;)
Vacsora után, kb. hajnali fél 1 felé sikerült az álommanóknak ismét lebirkózniuk, de akkor aztán úgy fejbevertek a bunkójukkal, hogy reggel háromnegyed 10-ig húztam a csendest. Igaz, valamikor hajnalban - még Anyu sem tudja pontosan, mikor, olyan zombi volt - bevágtam az üveg tápszeremet, és mint a tej, úgy pihentem ki zsiványkodásom fáradalmait! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
282
2007.01.07. 21:41
282?
Ennyi napos vagyok már. Na jó, hát valószínű, a 169., a 63. vagy a 217. napom is épp ennyire nevezetes volt, de ez most másvalamiért érdekes.
Hogy miért? A legnagyobb valószínűség szerint ennyi azon napoknak a száma, amennyivel megelőztem születésemet, amennyit fogantatásomtól születésemig az Anyu pocakjában töltöttem.:):):)
Hogy melyik időszak volt jobb? Mindkettő.
Az első, az érdekes volt. Volt egy jó kis meleg hely, ahol láthatatlan koromtól kezdve növekedtem, amíg egy kis emberke lett belőlem, ahol kedvemre tehettem akármit, kellemes homály vett körül, puha kezek simogattak állandóan és kedves hangok szóltak hozzám: Anyukám és Apukám hangja.
A mostani? Az nagyon érdekes. Van egy jó kis meleg hely, ahol kis emberke korom óta növekszem egyre nagyobb emberkévé, ahol kedvemre tehetek akármit, kellemes fény és homály vesz körül, puha kezek simogatnak állandóan és kedves hangok szólnak hozzám: Anyukám és Apukám hangja. Ahol minden rólam szól, ahol nekem, értem van minden, ahol én diktálom a programot és az iramot, ahol csend van ha alszom, jókedv, ha egészséges vagyok, és hasát fogva nevet mindenki ha kiöltöm a nyelvem és "csúfolódni" kezdek.:d:d:d
Kétszer 282 napot töltöttem már el életemből. Két olyan időszakot, ami rengeteg örömöt és boldogságot szerzett szüleimnek, ami sok-sok átaggódott napot hozott rájuk, amikor valami baj volt velem vagy Anyuval, ami jópár átvirrasztott, át nem aludt, vagy csak átkínlódott éjszakát jelentett Anyunak, de annyi gyönyörűséget és szívmelengető érzést, amikor rámnéznek, hogy minden volt és leendő bajért kárpótolja őket.:)
Olyan jó, felemelő dolog ANYÁNAK lenni!!! (Anyu nem tudta türtöztetni magát és odabiggyesztette ezt a mondatot annak ellenére, hogy tisztában van vele, ezt mindenki tudja, aki ANYA!)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...
2007.01.06. 07:53
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig tegnap
2007.01.06. 07:49
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...
2007.01.05. 21:17
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Végre napirenden!
2007.01.05. 21:07
Aztán 12-kor nagyon álmosságjeleket produkáltam, és el is aludtam, de 1-kor már talpon voltam. Anyu letett a földre, és mivel látta, hogy elvagyok, kiment a konyhába. 5 percn után gyanús volt neki a csend. Gondolta, mégis elaludtam. Aztán rájött, hogy mégsem mert szöszmötöltem.:) Bejött, hogy megnézze, mit csinálok, hát ... lemeredt.:o:o:o Álltam az autósülésemen, ami szerencsére a fotelnek volt támasztva. Levett gyorsan, de mivel én semmit sem adok fel egykönnyen, ismét próbálkoztam. Ezt már sikerült lencsevégre is kapni:
"Így ni, most ezt a hegyet ismét megmásszuk!;) Rugaszkodjunk neki!;)"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sietünk
2007.01.05. 14:22módosítva: 2007.01.05. 20:54
Hát, hogy utólérjük magunkat! :d:d:d
Kezdenek ismét érdekességek történülni velem;), és mi még a karácsony-újévnél tartunk! Ha ilyen tempóban haladunk, akkor Anyu eldobhatja a diplomáját a friss, azonnali tájékoztatás terén!
Szóval még Beninek a szülinapjáról nem írtunk semmit. Na nem mintha olyan nagy cikk lett volna, de azt muszáj megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy egész délután alig aludtam egy félórát, én este 9-kor még javában hoztam a formám. Apuval szökdécseltünk, birkóztunk - én közben nyögtem nagyokat :d - miközben a többiek, vagy 10-en azon csodálkoztak, hogy én milyen jól bírom, és főleg, hogy milyen kitartóan és ropogósan tudok kacagni. :):):) (Mama felhívta ma Anyut, hogy jól vagyok? Anyu kérdésére pedig azt felelte, hogy hát úgy kifárasztotta magát kedden, hogy azt hittem, megbetegedett!:o:o:o)
Nos, mindenkit megnyugtatok: nem oylan fából faragtak engem. Néha holmi bacik meg megfázások ledöntenek a lábamról, de a kacagás? Az még nem ártott meg senkinek!;););)
Ezt a tortát nem Anyu sütötte, de 10 perc alatt ő díszítette ki, mert keresztanyunak semmi ötlete sem volt.
(Bocs', az előbb a kép lemaradt!:-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ákosnál
2007.01.05. 10:53
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ákosnál
2007.01.05. 10:47
Őt is meglátogattuk karácsonykor, és nála nagyon lekötötték a figyelmemet a villogó-berregő-száguldozó szerkentyűk.
Amikor meg ők látogattak meg, úgy meghúztam az Ákos haját, hogy szegény sírt. Pedig ő a nagyfiú, mert Szenteste előtti napon már betöltötte az 1 évet!:o;) De én vagyok az erős!;););):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ajándékokba bugyolálva
2007.01.05. 10:39
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Dédimamával és Déditatával
2007.01.04. 08:24
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2007.01.03. 11:56
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Képek
2007.01.03. 11:51
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Itt vagyunk!, avagy tavaly születtem...
2007.01.03. 11:26módosítva: 2007.01.03. 11:48
De jól indul az év! :) Ma kapcsoltuk be a gépet először, nézzük a naplót, háááát... minden a régi. És a hozzászólásokat is el tudtuk olvasni és Anyuci még most is pityereg, hogy olyan sokan gondoltatok ránk, és olyan szép szavakat írtatok nekünk! remélem, nektek is gyönyörű karácsonyotok volt, jól telt a szilveszter is, és ez az elkezdődött új év is csupa jót tartogat számotokra! :)
Nekünk zsúfolt hetünk volt. Nem is fogom nagyon leegyszerűsíteni a dolgokat, inkább több ízben írok, de szeretném, ha megmaradna minden az utókornak, hisz ez volt az első ÉVforduló, amin részt vettem!
A karácsony eltelt, jól telt, de amint írtam, orrfolyós lett a vége. Nos, ez még mindig tart, de már sokkal jobb a helyzet, naponta csak vagy 2x kell orrot szívni, éjjel meg már egyszer sem.
A szilveszter is jól telt. Én Sütő Mamával és Tatával töltöttem! Anyu és Apu pedig egy étteremben "bulizott". Miért idézőjel? Hát csak mert Apu dolgozott - zenélt - anyu viszont tényleg bulizott - rázta a rongyát. :-$ Reggel 6-ra értek haza, de mire hozzámértek, már 7 is elmúlt! :) És akkor össze-visszapusziltak mind újév, mind pedig tavalyi születésem alkalmából. Mert hiszen már nem idei dedós vagyok, hanem tavalyi veterán! :p Újév hajnalán betöltöttem kemény háromnegyed évemet!!!!! :)
Apu dél utánig aludt, Anyu viszont 2 órai kínlódás után már felkelt és inkább hozzálátott salátát készíteni az ebédhez, amíg Tatáék templomban voltak! :) Ebéd után pedig nagy fordulatot vett a programjuk, mert Mama felajánlotta, hogy szívesen vigyáz rám, hogy ők jól kialuhassák magukat! :o Nem kellett kétszer ajánlani!
Én jól elvoltam, sokat táncikáltam Tatával, hisz tudjátok, mindig a kedvemet lesik. Anyuék meg aztán aludtak. Tegnap pedig ismét jöttek Mamáékhoz, de ekkor már együtt mentünk Keresztanyuékhoz, mert Benjáminnak volt a szülinapja. Erről viszont részletesebben kissé később! :)
Mindjárt lesz kép is... a karácsonyról! :-$ És aztán hamarosan hozzátok is ellátogatunk! :)
Képek:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az első karácsonyom
2006.12.28. 08:27
Aztán még annyit érzékeltem a karácsonyból, hogy alig voltunk itthon. :o Vasárnap délután felkerekedtünk, és Mamáékhoz vettük az irányt! Ott végigültem (igaz, felét átaludtam) az első igazi és teljes istentiszteletet a templomban. Nem volt velem semmi gond, csak vagy kétszer szóltam bele a Tata mondókájába (hisz én jobban tudtam :p:p:p), illetve a gyerekek éneklésébe-szavalatába. Egyszer, igaz, még az előttem lévő pad támlájába is "beleszóltam", ami elég keserves volt, de hamar megvigasztalódtam!
Este aztán, mire megérkeztek keresztanyuék, én már megcsodáltam a Mama karácsonyfáját is. Úgy látszik, ő is ügyes volt, hisz hozott neki fát az angyal! ;) Na, itt már jobban érdekelt ez a karácsonyfának titulált dolog, de azért nem annyira, hogy megpróbáljam magamra rántani! :) :p Anyu örömére, de bánatára is! :(
NA, ezután volt nagy angyaljárás, amíg mindenkinek átadta mindenkitől a kapott ajándékot, már mindenki megéhezett. Velem az élen. :) Ja, hogy mit kaptam? Hááát, keresztanyuéktól egy nagyon szép fülbevalót. És ennyi. Mamáék és Anyuék valamiben sántikálnak, mert még azóta sem jött ajándék! :o;) Sőt, a másik Mamáék is bennevannak a dologban!:p
VAcsora és dumcsi után felkerekedtünk, hazavittük Keresztanyuékat, köszben felkántáltuk Feriéket is, majd hajnali 1 után érkeztünk haza. Termécszetesen én aludtam, előtte is utána is, épp annyira nyitottam ki a szemem, hogy lássam, biztos a tejcsisüveget kapom be? ;)
Másnap ismét hosszú napunk volt: meglátogattuk Szász Mamát és Tatát, aztán Dédiéket és másik Keresztanyut-aput, majd este a harmadik keresztszüleimet is. Kedden Szász Mama és Tata, no meg Ani és Csaba jött István-nap alkalmából köszönteni Apucit, estére pedig meglátogattuk Sanyit és Dalmát. Ők most költöztek be az új házukba, és muszáj volt meglátogatni őket! :) :p
Aztán tegnap a harmadik keresztanyuék látogattak meg Ákoskával (aki kereszttestvérem) este pedig Zsolt és MArika jött át a szomszédból egy traccspartira! ;) De ekkorra már baj volt... :o:( Folyt a nózim. Az éjszaka is elég keserves volt Anyunak és nekem is, mert nem kaptam levegőt. A porszívó sokat működött, de az én hangom is szabadjára volt eresztve! :'(:'(:'( Annyira erős vagyok már, hogy meg tudom akadályozni az orrszívást, kész kín mindkettőnknek a művelet!:(
Ma babalátogatásra készülünk, de nedves orrocskával nem biztos, hogy én is meglátogatom kicsi Zsófiát! :( Valószínű, én Mamáékat fogom meglátogatni, amit én nem is bánok, mert akkor lesz sok tánci-tánci meg minden.
Nos, hát ilyen volt az első karácsonyom. Remélem, mindenkinek a világon ilyen kellemes, békés és gazdag volt a karácsonya, mint nekem! Mert azt elfelejtettem mondani, hogy nemcsak fülbevalót kaptam ajándékba, hanem rengeteg ruhát: kabátokat, nadrágokat, blúzot, sapkát, kiscsizmát, horkoló babát :o, gyümölcsöket, sőt még csokit is, amit Apu már meg is rohamozott! :-$
Képek is készültek, de még nincsenek a gépen...
(A babaszoba még mindig úgy megy, mert nem jöttek ki pénteken a szolgáltatótól: hozzászólás-ablak nem nyílik meg. Apu már próbálta javítani, de nem sikerült. :()
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Karácsony előtt...
2006.12.22. 10:08módosítva: 2006.12.28. 09:53
Barátaink, most főleg Hozzátok szólok!
Sajnos, rég nem tudtunk látogatni, az ünnepek hevében, lehet, ismét nem tudnánk, de vegyétek úgy, hogy mindenkihez benéztünk, és mindenkit külön-külön megcuppantottunk!
Nagyon köszönjük a névnapi köszöntéseiteket (ott a szolgáltatónál néztem meg a hozzászólásokat, mert azokat nem tudom kinyitni) jólestek! :)
Ezúttal pedig Nagyon boldog, békés, áldott Karácsonyt és egy szerencsés boldog új évet kívánunk mindnyájatoknak! :) Legkésőbb jövőben találkozunk! (Bár szerintem addig is.) Vigyázzatok magatokra!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Névnap, miegymás
2006.12.19. 21:05módosítva: 2006.12.20. 07:58
Nos, de legalább megvannak a karácsonyi ajándékok, megvan az új függönyöm is a szobámba :), mama holnap viszi el megvarrni, mert ahol vettük, már nem vállalták a megvarrását is. Túl sok most a munka! :(
Ezenkívül egy szomorú és idegesítő dolog is van: nem tudunk titeket látogatni. Illetve olvasunk, de írni nem tudunk, mert Anyu volt olyan ügyes, hogy csak ma fizette ki az internet-számlát, és mivel már péntekig el kellett volna intézni, részlegesen lezárták a netet. Bizonyos oldalak egyáltalán nem mennek. Nos, holnap már reméljük, hogy nem lesz semmi gond, addig is ne haragudjatok, hogy "felétek sem nézünk"! :) Bepótoljuk! :) Sőt, a saját hozzászólásainkat sem tudjuk megtekinteni, mármint azokat, amiket nekünk írtok :-@:-@:-@:-@ , mert egyszerűen nem nyitja meg azt az ablakocskát! :(:(:(
Jó éjt mindenkinek!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Egy újabb első alkalom...
2006.12.17. 09:33
És ez nemcsak amolyan ott vagyok disznóvágás volt réstemről, hanem valóban, tevékenyen részt is vettem a munkálatokban! :);) Nélkülem nem is mentek volna semmire, hisz a dolgok oroszlánrészét én végeztem el! :):o
Na, nem ragozom tovább, leírom, hogyan zajlott. Nos, az úgy volt, hogy szerdán este Apu kivitt Mamáékhoz, csütörtökön reggel pedig nagy zajokra ébredtem. Azért azt meg kell említenem, hogy végre saját fekhelyem volt, nem kellett osztozkodnom senkivel, így nem is csoda, hogy reggelig meg sem mukkantam, Mama vagy kétszer adott cumit nekem. Miért Mama? Hát mert ő nem engedte Anyut velem egy szobában aludni, hogy pihenhessen. És lássatok csodát, reggelig aludt is, mint én!;););)
Na, szóval, eljött a csütörtök reggel, amikor azokat a zajokat hallottam, és egyzser csak azt is hallottam, hogy valaki sír. :'(:'(:'( De nagyon. Pontosan úgy, mint én, amikor nyúzni szoktak. :p Aztán, amikor kisütött a naőpocska is, én is megtudtam, hogy ki mert engem felülmúlni a sírásban: hű, egy nagy disznó volt. Megsajnáltam, ezért odamentem, hogy megsimogassam:
Még a fülét is meghúzgáltam, pedig nem volt névnapja :d és még a farkát is megcibálgattam. :) ;):o:p
Amikor ez lejárt, viszzavonultam a házba, hogy haladjunk az bédkészítéssel, finom korhelylevest készítettem. Ebéd után aztán jött a munka java: húsdarálás, kolbászkészítés, a husik zacskóba osztogatása, és aztán ismét a hasnak való hódolás estére. Jól ki is fáradtam, annyira, hogy ismét egy teljesen átaludt éjszaka előtt álltam! :)
Pénteken pedig kezdhettem mindent elölről, mert Keresztanyunak is eszébe jutott, hogy jól jönne a segítségem disznóvágáskor, ezért az ő disznaját is levágtuk. :p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Új ízek a fedélzeten :)
2006.12.13. 08:13
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Új ízek a fedélzeten :)
2006.12.13. 08:09
Egy másik alkalommal Anyu gondolt egyet és egy darab kenyérhéjat nyomott a kezembe. :o Ekkor még figyelmesebb volt, és bár félt, hogy megfulladok, ha leherepok egy nagyobb darabot, azt mondta, hogy muszáj elkezdeni valamikor! :) Igen! Néhány percbe sem telt, és én eltűntettem a kenyérhéjat. Na nem az ágy alá, hanem a hasamba! :):p;)
Aztán arra is gondolt, hogy a kenyér talán túl sós, mert én még nem eszem sósan, ezért mással kedveskedett nekem egyik napon: egy jókora kiflicsücsökkel. :o:)
Nem mintha tudtam volna, hogy mi az, de akkora örömmel fogadtam a látványát, mintha egész életemben mindig azt ettem volna!:o
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Locsi-pocsi
2006.12.12. 11:44
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Locsi-pocsi
2006.12.12. 11:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Locsi-pocsi
2006.12.12. 11:35
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Értelem
2006.12.11. 08:51
Lényeg, ami lényeg, hogy elfelejtettem mondani mit tanultam Mamáéknál múltkor. Megtanultam a Lóg a lába, lógá-t! :o Igen, amikor Anyu vagy bárki elkezdi mondani, én rázendítek a ... láblógatásra! :):):) És ez már nem véletlen, mert annyira beleélem magam, hogy csak épp ki nem ugrok annak az öléből aki tart, mert ugye, a láb csak akkor lóg, ha lóg, nincs alátámasztva! ;););)
De ez hagyján. Olyasmit is csináltam, amin Anyu kiakadt. Én még nem értek annyira ezekhez a dolgokhoz, nem is értem, hogy miért ekkora a felhajtás körülötte :p, ezért átadom a szót Anyunak, hogy ő mesélje el a dolgot!
"Szombat reggel felkelt (értelemszerűen: Kriszta), bementem hozzá és még úgy pizsiben-hálózsákban elkezdtünk játszani. Most épp "olvastunk". Mutogatom és mondogatom neki az állatokat, ez a cica, papagáj, egerek, nyuszi, kutya, halak, stb. erre kinn elkezd ugatni egy kutya, amire Kriszta felnéz, mereven figyel, és így csinál: hö! Majd ismét: hö. Erre mondom: Hallod? Ugat a kutya. Hamm-hamm, vau-vau! Ugat. A kutya. És odanézett az ablakhoz. Ismét nézegettük az állatokat, és amikor mondtam, hogy a kutya, Kriszta rögtön az ablakhoz nézett, majd rám, és közölte, hogy: hö. Mentünk is, ébresztettük Istvánt, de a másik szobában nem csinálta. És sehol máshol, csak a saját szobájában. Egyelőre csak azt az ablakot azonosítja a kutyával, vagy legalábbis az ugatással. De tegnap reggel és ma is egyből az ablakhoz akart menni, így ez lett a reggeli indítónk. :):p Kezdhetem elölről az ablakpucolást, de csak ennyi baj legyen! Olyan BÜSZKE vagyok a lányomra!"
Így tanulmányozza az állatkáit!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Baba-mama klub
2006.12.09. 16:33
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Baba-mama klub
2006.12.09. 16:29
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Baba-mama klub
2006.12.09. 07:06módosítva: 2006.12.09. 07:12
Legalábbis az utóbbi hetekben.:) Most kivételesen Anyu nem felejtett el felvevőt vinni, pedig jó nehéz volt a "csomagja": ölben vitt engem, mert a mamáéktól hazaérkezett babakocsi éppen országot látni indult az autó csomagtartójában! :o:o:o:d:d:d
Ezen a héten 4-en voltunk. Mármint babák. Jött Bogi, akit a múlt héten ismertem meg, ott volt Antónia, aki most jött először, de az anyukáink ismerik egymást már vagy 10 éve, és jött a kis 2 hónapos druszám, Kriszta. Neki hamarabb el kellett menni, mert a szopi nála még be van táblázva, de nem baj, megnő nemsokára és akkor majd ő marad a legvégéig!:);)
Hogy mit csináltunk? Háááát... Anyukáink odacsődítettek egy halom játékot
Szóval, mi nem unatkoztunk, de még anyáink sem. Amikor épp nem a sarkunkban voltak, akkor lecsücsültek a leterített pokrócra és nyomták a sódert. Feltett szándékuk, hogy folytatják a talizást. De mi elfelejtettük, hogy jövő csütörtökön, nem mehetünk, mert Mamáéknál disznóvágás lesz, én meg, természetesen, életem első ilyen eseményéről, nem hiányozhatok!
Vajon 3 nap alatt befejezik a feldolgozását? Tudom, hogy inkább én leszek a középpont, mint a ... disznó!:o:o:o:p:p:p:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mikulás napja
2006.12.07. 09:22
Nos, úgy néz ki, hogy elég sokat tudok már nagylány létemre a Mikulásról, annak ellenére, hogy még életemben nem láttam, de még nem is hallottam róla. Hiába, na, a tudatalatti....:p:d
És nem is kaptam tőle semmit úgy, mint azt kellett volna. Nem volt sem cipőpucolás, sem ablakbakitevés, sem semmi. Egyszercsak előttem termett egy lila valami, amin sok színes gomb volt, hát kiderült, hogy a Jóisten lila halacskát is tud teremteni! Na, ez meg mi? - gondltam. Lesz, ami lesz, én megnyomok egy gombot. És lássatok, na jó, na, halljatok csodát, elkezdett zenélni.
Így telt nekem a Mikulás napja. Jövőben, ha jó is leszek, hátha személyesen is megtisztel Mikibá'!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kriszta nélkül...
2006.12.06. 10:38
Míg ő a férjem szüleinél vendégeskedett, nyaralt-telelt, addig mi hamar szétszedtük a lakást. Ezért is volt szükség arra, hogy Kriszta ne legyen itt. Ágy át a másik szobába, Kriszta szobájába fotel. Számítógép is át a "zenészszobába", Kriszta szobájába pedig a "régen felszerelni kellett volna" pelenkázó. Egyes-egyedül szereltem össze, István jóvoltából, mert hülyeségből azt találta mondani, hogy ő úgysem segít. Erre én persze "felhúztam az orrom" (hű, ma csupa idázőjel vagyok! :-$) és nekiláttam egyedül. Azért nem volt vészes, szerintem Krisztának is sikerült volna! :)
Aztán vasárnap este kivittük Krisztát anyósékhoz, akik úgy várták, mint a szentlelket! Kényeztették is eleget, még jó, hogy csak két napig tették, hisz teljesen elrontották volna a lányomat, gondolom! :p Játszottak vele, lesték minden kívánságát, ugrottak minden "szavára"! De a nagyszülők általában így vannak az unokákkal, gondolom! :)
Hétfőn és kedden nagytakarítottam, de még nem fejeztem be. Ezért nem volt net sem, mert a kábelek még nem voltak visszacsatlakoztatva! Most is csak ideiglenes, de azért lehet használni!
Tegnap mentünk Kriszta után és nagyon kíváncsi voltam, hogyan reagál majd, amikor meglát minket. Látni kellett volna azt az örömöt, amikor meglátott. Én mentem be elől, ő anyósomnak az ölében: megnéz nagy komolyan, aztán ránéz a mamájára, mintha azt kérdezné tőle, ez valóság vagy csak a szemeim kápráznak? És amikor ismét ránknézett, akkor már fülig ért a szája és "repült". Nem kellett hívnom magamhoz, úgy jött hozzám, hogy csak na! Elvettem, körbeforogtam vele, és máris ropogósan kacagott. Aztán az apukájával, ugyanígy, és egy jó darabig még nagyon sokat nevetett. Mondanom sem kell, hogy ez csak amúgy melengette a szívünket, hisz szinte minden pillanatban rágondoltam. Üres volt a ház, minden kis sarka rá emlékeztetett. Mosogatás közben (ne nézzetek hülyének, mert azért egész vagyok még) azt hallottam, mintha felsírt volna, a kis edénykéit pedig tudatosan elérhetően pakoltam az öblítés után, hogy ne kelljen a többi alól kihalásznom, amikor főznöm kell neki.
Amikor este egymás mellett ültünk Istvánnal az ágyon, csak ültünk, és éreztük, hogy valami nincs, valami hiányzik, ami már visszavonhatatlanul hozzánőtt az életünkhöz. Kriszta, aki betölti minden percünket, és értelmet ad munkánknak, törekvéseinnek, létünknek.
És annak ellenére, hogy tudom, jó helyen volt, és semmiben hiányt nem szenvedett, minimálisra csökkentjük az ilyen kiruccantatásokat, hisz inkább itt nyűgizzen mellettem, inkább ne aludjam át az éjszakákat, inkább ne legyen egy perc szabad időm se, de ő itt legyen mellettem.
(Ezen a héten is csak pianóban leszek, de amint végzek a nagytakarítással, vagy ahogy időm engedi, mindenkit meglátogatok.
Mindenkinek kellemes hetet, napokat kívánok!)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megint egy hó...val öregebb lettem!
2006.12.01. 08:40módosítva: 2006.12.01. 08:45
Ma lettem 8 hónapos. Kell-e hozzáfűzni valamit? Asszem nem. Hogy ügyes, huncut meg satöbbi vagyok, azt mindenki tudja, hát akkor most nem szorozzuk tovább. Hogy 6 fogam van, az is tudvalevő.
Amit még nem kötöttünk senki orrára, mert fejleszteni akartuk az az, hogy tudok tapsi-tapsizni. Igaz, ha csak mondják, akkor elkezdem a kezemet rázni, de ha egyszer össze is ütik a két mancsomat, akkor ügyesen tapsikolok tovább. És milyen örömmel! Azt látni kellene! :o;):p (A nagyok dolgoznak a táj-táj-on= pá-pá is, de az sokkal nehezebb!;) Meg aztán mindent egyszerre nem is lehet!:p)
Szóval már 8 hónapos nagylány vagyok.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szép estét!
2006.11.29. 18:20módosítva: 2006.11.30. 09:47
Hogy miért? Háát, először is addmeguram demostmindjárt kellett a reggeli gyümölcsöm egy olyan időpontban, amikor még épp nem volt teljesen elkészülve, ezért kivágtam egy tartalmas hisztit.:'(
Amikor a pocak tele volt, már vakarni kezdtem a fülemet, ami nálam azt jelenti álmos vagyok, de ezúttal inkább azt jelentette, Anyu, kezdődik a nyűgi.:p 11-kor valahogy elaludtam, de az álommanók igencsak rövidre szabták munkaidejüket, mert fél 12 után már elvonultak nagy csinnadrattával! Ta-ta-tam!:)
Aztán jött az ebéd, ezúttal alma-barackleves tejpépet kaptam, mert az a krumpli az istennek sem akart idejében megfőni, így az uzsonna lépett egyet a ranglétrán és ebéd lett belőle!:o:p Aztán Anyuval hancúroztunk egy nagyot, énekeltünk, nagyokat nevettünk, és ismét rámjött a fülvakarhatnék. Fél kettő tájban volt ez. Anyu letett a kiságyamba, megkaptam minden kelléket, cumit, textilpelust, de az álom nem jött a szememre! Vagy 3x eljátszottuk paprikajancsit, mire Anyu ölben próbált elaltatni. Kevés sikerrel, mert felfedeztem a haját és bizony meghúztam. A reflexből bedobott aúúúúú nagyon tetszett nekem, ezért jónéhányszor még megismételtem.;););) Aztán derült égből villám-csuklás következett, amin se citromlé, se gyümölcslé, se víz, de még a tápszer sem segített. Fél 3 volt mire végül elaludtam!:o:(;):p
Anyu gyorsan felmosogatott, és arra gondolt, hoyg mialatt én fáradalmaimat pihengetem, ő is azt teszi. Tele is engedte a kádat vízzel, el is helyezkedett benne kényelmesen, sőt még egy könyvet is vett a kezébe (a kis naiv:-), de ekkor már megszólalt a Murphy-féle óra bennem: hangosan jeleztem, hogy 3 óra van!:o:p Azon vizesen ki a kádból, cumit a számba, szépen visszafektetett és szerencsére ügyesen vsszaaludtam. És egészen fél 6-ig húztam a lóbőrt. Most nagyon fresh vagyok, épp Anyunak a lábát nyúzom, hogy hagyjon már engem is érvényesülni!:):):)
Ja, a szilva nagyon finom volt, repetát is kértem volna belőle! De Anyu kitolt velem. Valami szép sárgát adott a kezembe, és én, amilyen kíváncsi-fáncsi vagyok, azon rögtön a számba dugtam. De ez lett az eredménye:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jó reggelt!
2006.11.29. 08:35
Semmivel sem különösebb nap ez a mai, mint a többi, általában, szülinapom sincs (még), az idő sem szép, mert akkora a köd, hogy az orromig sem látnék talán, ha kimennék. Akkor mégis minek ez a jókedv?:):o
Hát, lássuk csak. Nagyon jól aludtam az éjszaka. Este kábé 10-től reggel 5-ig meg sem mukkantam, akkor is csak a cumi után nyekeregtem, és ahogy megkaptam áhított kalja-kaljámat, máris visszatértem hunyadra negyed 8-ig.
Igenám, de minek köszönhető ez? Úgy néz ki, a fogmanók elvonultak valamerre, talán valamelyik kisbarátomat "boldogítani". Remélem, jó sokáig elmaradnak most már.:p Tegnap még nem voltunk egészen bizonyosak, csak olyan 99%-ig, de ma már 150-re, 200-ra ugrott ez az érték, ugyanis ezentúl 6 foggal őrlöm majd az őrölnivalót! Megvan most már a bal felső kettes is! :) Az imént álltam be vásári lónak, és megengedtem Anyucimnak a számban való túrkálást, hogy mégha egy fél másodpercre is, de meggyőződjön a hatodiknak a létéről!;););) Akkor most már műkszik a hatodik érzékem is? Mert mintha ilyesmi is létezik, csak nem tudom, mi a feltétele! Gondolom, a 6 fog simán elég hozzá!;););)
Anyu, elég a sületlenkedésből, inkább húzzál és etess meg azzal a szilvával, amit már előkészítettél!;):p VAjon fincsi? majd megmondom!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kukta
2006.11.27. 18:00módosítva: 2006.11.27. 18:01
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Süti
2006.11.26. 21:10módosítva: 2006.11.26. 21:12
És természetesen nem fejezhetem be a hétvégi beszámolót anélkül, hoyg elmondanám: KIBÚJT AZ 5. FOGACSKÁM CSÜCSKE!!!!!!! Minden hiszti nélkül jött világra a felső jobb kettes! Éljen!!! Ilyennek szeretnénk a többit is! Ami - gondoljuk -hamarosan bekövetkezik a bal felső kettes személyében, mert nagyon úgy áll a dolog! :(
Anyu, reméld, hogy az éjszaka kedvező lesz számodra;););), de szerintem inkább fogd magad és feküdj le, nehogy jókedvem legyen az éjjel, amitől viszont elmenne a tied!:p:p:p Jó éjt!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elmaradás...
2006.11.26. 20:56
Hát azt mondtam, elmesélem az utóbbi napjainkat...
Csütörtökön baba-mama klubot szerveztünk Anyuval. Mármint mi voltunk a szervezők, tudniillik én voltam a főkovász, hisz ha én nem vagyok, nem lenne babaklub, no, de akkor Anyu sem lenne mama, hogy járjon a klubba. :p Ilyen egyszerű ez!!!:p:p:p Szóval két héttel ezelőtt is volt, akkor ketten jöttek el: Egy mama és egy baba, Zete, a pajtásom! Rá egy hétre, amikor beteg voltam, mi sem voltunk, és még senki sem volt. Ez, a csütörtöki alkalom lett volna az utolsó, ha most sem lett volna érdeklődés iránta. És lássatok csodát, harmadik az isten igaza! 6 pár gyűlt össze, és egy jót játszottunk-mászkáltunk-járkáltunk, ki-ki a neki megfelelő műfajt választva, váltogatva, kombinálva!:d Anyáink meg dumcsiztak, és dumcsiztak, és még mindig dumcsiznának, ha életbevágó szükségleteink haza nem zavartattak volna minket!:) Jó volt, mindenki jól érezte magát, és szent az elhatározás, hogyha holmi bacik, víusok, netán bumerángok le nem döntenek a lábainkról, a következő csütörtökön is beklubozunk! :);) Hát ennyi. Drága Anyukám mindent vitt magával, még a plakátragasztót sem felejtette el, csak a kamerát:o:(:-@ hagyta otthon. Nem baj, már bűnhődött és vezekelt érte, és reméli, megígérheti, hogy következő alkalommal következetesebb lesz! :d:d:d
Pénteken volt a Dávidka szülinapja. Előrebocsátom: kép nincs. Vajon, miért? NA, ez csak zárójel volt! Az előzetes "inkább maradjatok otthon" tanácsok ellenére is felkerekedtünk. No, ezt nem Dávidka mondta, hanem Mama, aki féltett engem, nehogy elkapjak valami vírust, ha Tatával találkozok. Aztán Anyuék úgy döntöttek, hogy mégis megyünk, ha vírusokkal akartam volna találkozni, már az Apuéval vagy a klubos babákéval is megtehettem volna! Eddig azóta sincs semmi bajom! (Fakopáncs! = kopp-kopp) Dávidka nagyon örült nekünk és a teljes felszerelésű tolltartónak, de leginkább a 6 különböző színű kisautó nyerte el a tetszését, "imádom az autókat" felkiáltása, végképp meggyőzött róla.:) Dávid volt az ünnepelt, de én voltam az est fénypontja.:p Egy adott pillanatban a kb 10 felnőtt körben állt, én meg a kör közepén mászkáltam, ők pedig gyönyörködtek bennem és kacagtak, hogy milyen gyorsan szedem a lábaimat!;) Estére már nagyon kinyiffantam, miután Apuci ölben elaltatott és letett az ágyba, 5 perc múlva úgy pattantam fel, mint egy paprikajancsi!;) Csak akkor tudtam visszaaludni, amikor a tütübe tettek, és persze, el is indultunk. Otthon még egy gyors peluscserére és egy papira megébredtem még, de aztán aludtam, mint akit fejbevertek. Na, erről van kép!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Zsúfolt napok
2006.11.25. 14:11módosítva: 2006.11.25. 14:15
Hogy nehogy elfelejtsétek hogyan is nézek ki! ;):p Ilyen kis méregzsák is tudok lenni! :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 11:01módosítva: 2006.11.22. 11:04
(Jaj, és ez volt a 300. bejegyzésünk!!!:o Ezt is megértük! Huhh! Egy szusszra!:p;) Most küldöm Anyut ebédet főzni, gyorsan, mert ma korábban lesz az evés. legalábbis nekik!:))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 10:57
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 10:54módosítva: 2006.11.22. 10:55
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 10:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 10:44
"Na, ez nem igazság! Neked már cipőd is van! Rám meg csak akkor adnak, ha kimegyünk!:-@"
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 10:39
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 09:19
(Majd folytatjuk, de most az az örvendetes-sajnálatos esemény történt, hogy Apu hazajött. Ez nagyon jó, de sajna, beteg. Lázas, fáj a feje, stb., most Anyu megy őt pátyolgatni!:()
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 08:47
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 08:41módosítva: 2006.11.22. 09:05
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babázás Kriszta módra
2006.11.22. 08:19módosítva: 2006.11.22. 08:39
(A baba valóban nem a mienk, Ani nénikám hozta ide, mert ő tanító- és óvónéninek tanul, és tanítania kellett az oviban. A babát felöltöztete az én kinőtt ruhácskáimba és úgy mutatta be a nagyobb babóknak, hogy melyek a téli öltözet darabjai!:))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége - képekben
2006.11.21. 09:51módosítva: 2006.11.21. 09:55
beni és Dávid, mint ahogy látszik, alig győzték kivárni, hogy húst is, ne csak füstöt és illatot egyenek!;)
Na, ezzel egyelőre befejezem a képeskedést, aztán még hátra van a babázás, de az kész sorozat, és egyetlen mozzanatát sem lehet kihagyni!:o;) Anyucikám viszont már nagyon zsémbel, hogy kicsi lányom, fut a ház!;):) Pedig én úgy látom, hogy egy helyben van, nem szalad sehová. Ki érti ezeknek a nagyoknak a szavait?:o Én biztos, hogy nem!:p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége - képekben
2006.11.21. 09:48módosítva: 2006.11.21. 09:59
A tíz, na jó, na, csak négy kicsi indián így járt táncot a tűz körüll! :d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége - képekben
2006.11.21. 09:34
A kis nebáncsvirág!;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége - képekben
2006.11.21. 09:23
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége - képekben
2006.11.21. 09:08
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tekergés
2006.11.19. 22:25
Pénteken Apunak sikerült hamarabb ellógnia a munkából, és Sütő Mamáék érintésével Melindához és Zolihoz mentünk! Beni és Dávid is már nagyon várt engem, játszottunk is sokat együtt. Sőt, Beni meglehetősen sokat dajkált is, szerencsétlenségére neki kellett rám vigyáznia, amikor Anyu és Melinda olyasmit dolgozott. Ma pedig még Dávidka is be volt fogva pesztonkának, és úgy tekintett Anyura, mint a megváltóra, amikor bejött a szobába, hisz nem olyan fából faragtak engem, hogy szót fogadtam volna neki...;););)
Pénteken délután és szombaton Apu Feriéknél, a Zoli testvérénél szerelt villanyt a pincében, addig én Keresztanyut, Anyut és a két srácot szórakoztattam keményen. Ezt be is mutatom, csak sajna, Anyu azt mondja, hogy létezik egy olyasmi, hogy idő, ami meglehetősen szűkreszebott dolog mifelénk, tehát a fényképek-filmek gépbemásolása bizony-bizony szenved emiatt! De ami késik, nem múlik!;):)
Szombat este - mert már sötét volt akkor - Feri és Babi egy udvari grillezéssel lepték meg a társaságot, amiből én sajna kimaradtam minden szempontból, mert csak akkor ébresztettek végül fel, amikor minden kifogyott a tálakból-tányérokból. Bezzeg, ők jól belaktak hússal, én meg legjobb esetben tejpépet kaptam:p:p:p, ha nem csak egyszerű tápszert! :(:p Azt is megmutatom aztán, hogy Babi, a grillmester, a David Copperfiled-kalapjával hogyan varázsolt sült husit az asztalra!:o;)
A mára tervezett grillezés viszont elmaradt, mert a férfiak lebeszélték Anyuékat róla. Anyuékat meg könnyű volt lebeszélni, mert a vaddisznóhús hiába volt bepácolva már tegnap óta, nem tudták, nem lesz-e belőle ehetetlen gumi, ha grillen készítik el!:o Így aztán maradt a sütő, ahol isteni finom lett!:)
Két sajnálatos esemény, azaz baleset is történt e hétvégén. egyiket a labdám, a másikat meg az autónk okozta. A labdával az úgy volt, hogy Dávid és Beni játszottak vele a nappaliban, és mivel Beni igen jól célzott, Dávid meg túl gyenge kapusnak bizonyult, bizony-bizony, az ablakszem látta kárát. :(:(:p:p:d:d (No meg Beni, mert azért kapott emiatt néhány sapkát, nehogy fázzon a füle! :s:s:s) A másik balesetet az autónk okozta az Anyu keze által. Az meg úgy volt, hogy Apu vikszolta a tütüt, akibe még mindig ugyanolyan szerelmes, mint a legelső napon:p, és kért Anyutól egy veder vizet. Anyu meg is engedte a csapot szinte maximumra, közben meg nagy nyugisan építőkockákat ment kunyerálni keresztaputól (hű, ott is felejtettük őket:(). Az idillnek Melinda visítozása vetett véget: a víííííz, a vííííz, a víííííz!!!!!!!!! Igen. A víz, az szépen kifolyt, és folyt. Melinda még meg is siratta, mint az ablakot is, de aztán sikerült feltörülni mindenünnen a rakoncátlankodó áradatot!:):):)
Ilyen előzmények után kerekedtünk fel és látogattuk meg Szász Mamáékat és Anit is. Mama és Tata aztán eljött hozzánk, de azelőtt még elmentünk közösen megnézni egy kicsi autókát, amit Tata ma a piacon nézett ki maguknak, de egyelőre nem született vásár belőle.
A hétvégém és a napom egy kis babázással - első babázásom!!! - , egy kiadós pancsival és 30 ml tápszer megevésével ért véget. Jó éjt mindenkinek!:) Neked is Anyu, mehetsz lefeküdni, teljesítetted a mai feladatodat, megengedem, hogy pihenj!:)
De holnap ne feledkezz el a képekről!!!;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
ABBA
2006.11.17. 10:33
Piros szemek, dörzsöli, nagy ásítás, és abba az irányba néz, amerre Apucija található. Rögtön fülig érő mosoly, amit akkor sem hogy abba, amikor Anyucija ismét visszaveszi pelusellenőrzés céljából. Pelus rendben, mehet tov-abb a-z élet! Baba el is indul felfedezőútra, hát a hangok a nappaliba vonzzák. Szedi 4 lábát:):o, de oly gyorsan, hogy alig lehet 2 lábbal utólérni. :d:d:d Irány a nappali közepe, és ott pedig karót nyeltem módra nekilát tévét nézni. Azta', hogy ott micsoda hangok és képek voltak! Hol piros, hol fehér, hol fekete, és még egy helyben sem állt sosem!:o
(Úgy, látszik családunk legkisebb tagja is ABBA-rajongó lesz, mert mi is azok vagyunk. Az Istvántól kapott első ajándékom egy ABBA-kazetta volt, amit természetesen rongyolódásig hallgattam, szobámból csak amúgy röpködtek az I do, I Do, I do, I do, I do meg a Waterloo meg stb dallamai-szövege! :):-$)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Javulgatok
2006.11.16. 09:37módosítva: 2006.11.16. 09:54
Az éjszaka jobban telt, mint az előző, hála a sok gyógypuszikának, amit ti küldtetek, de kb. 1 óra felé egy nagy köhögőrohamot kaptam. Akkor aztán sírokáltam is közbe-közbe, Anyuci dédelgetett egy kicsit, az orromat is kiporszívózta és kaptam nyugtató köhögés elleni szirupot. Akkor aztán elcsitult a roham és már csak reggel 7 felé ébredtem meg!:)
Az este volt a doktornéni és megvizsgált, szerencsére, a tüdőmön nem hallatszott semmi és a torkom is csak kicsit volt piros, de azért ez a gégegyulladás sem hangzik jól, főleg, hogy ilyen rohamszerű köhögéshullámok kísérik. Még egy enyhébb antibiotikumot is írt fel a dokinéni azzal az utasítással, hogy ha mára, mire megvásároljuk a gyógyszert javulok, akkor nem is kell vennem belőle.
Nos, nem is kaptam. :o Nem hogy annyira jól vagyok, de egyszerűen nem találjuk a receptet. :o Eltűnt. Anyunak szent meggyőződése, hogy nem is járt a kezében, Apu nem látta, maradnék én, de nekem nem volt lehetőségem hozzáférni. Akkor hol van? :-$ Mostmár csakis a doktornéni lehet a ludas a dologban, biztos elpakolta a többi cuccával együtt. Sőt, Anyu már meg is van győződve erről, mert próbálja telefonon hívni már egy jó ideje és nem is veszi fel.:o:p (No, ez csak vicc. Biztos nem hallja, vagy ki tudja, mi lehet!) Hoppá, épp most csörögte vissza. :-S!!!
.....
Nos, megvan a tettes. A recept szépen lapul a doktornéni táskájában. :d:d:d Na még ilyet biztos nem hallottatok!:) Az a lényeg, hogy nem gond, mert még van itthon is egyes gyógyszerekből-szirupokból, és akkor csak "épp" az antibiotikumból nem kapok, aminek Anyu örül legjobban. Nem szeret mérgekkel tömni engem, inkább a természetes gyógymódok híve, amikor persze, lehetséges.
Szóval, javulgatok, és reméljük, hogy ezután már csak jobban fogom érezni magam. Ilyen sztori után már csakis jól lehetek! :);):p
Anyuci, itt a pelus, tessék lecserélni rólam a másikat! Közben én itt tanulmányozom az állatkáimat!;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Beteg vagyok!!!!
2006.11.15. 06:56
Estére lázam volt, beszéltünk is a doktornénivel, hogy ma eljön megvizsgálni engem. Nagyon köhögök is, ami méginkább megkeseríti az életemet. A lázam reggelre elmúlt, szerencsére, még kúpot sem kellett tenni, csak Panadolt kaptam. Most pihenek. De valóban, mintha pihennék, mert már tíz perce nem forgolódtam egyet sem, pedig ezelőtt még azt tettem.
Anyu viszont nagyon kipihent. Akkorát aludt ezen az éjszakán, mint még soha, amióta megvagyok: vagy két órát. Félek, hogy megárt a májának. Eleinte kuckót készített az ágy sarkába a falnál és oda dőlt félig ülő pozícióba, persze velem az ölében, hogy a fejem valamivel magasabban legyen. Amikor aztán hallotta egyenletes lélegzésemet és hogy valóban tudok szuszogni, akkor lefektetett maga mellé a nagyágyba és így, tízpercenként riadozva, hogy nehogy megnyomjon, így töltöttük-kínlódtuk át az éjszaka további részét. Valamikor hajnali 4 után aztán sikerült elaludnia úgy, hogy hatig egyhuzamban aludt. Majd Apu, aki a másik szobában pihent a mai nagy útra készülődve, fél hétkor ébresztette Anyut azzal, hogy igaz, nem volt baj az éjjel? Én nem hallottam, hogy sírt volna Kriszta. Sőt, még a porszívót sem hallotta. :o
Szép, betegségmentes napot mindenkinek!:)
A kép nem most készült. Anyu azzal a céllal készítette, hogy ír majd egy olyan bejegyzést, amihez ezt a képet csatolja nosztalgiázván egy kicsit a "régi szép időkön", amikor még szinte csak hanyatt feküdtem vagy ilyen békésen aludtam. Bizony-bizony megritkultak mostanában az alvós képeim! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége és mások
2006.11.14. 18:02
Amúgy elég dús volt a hétvégénk, szombaton focimeccsen voltunk, végigdrukkoltam, akarom mondani végigaludtam a teljes mérkőzést!;) Aztán meg Apucim szüleihez mentünk, este pedig bevásárolni, ami most egy csomag pelusból állt!:p
Vasárnap itthon lustiztunk, majd délután tettünk villámlátogatást keresztanyuéknál, ahol kipróbáltam milyen is egy bébikomp, de Ákoska nagyon morgott, amikor látta, hogy engem beletesznek!;) Az az igazság, hogy szerettem benne lenni, de nem igazán tudtam mit kezdeni vele!:o Aztán másik keresztanyuékat látogattuk meg, Apunak a testvérét, na ott aztán kijátszottam magamat Dávidkával és Benivel. Jól kifáradtam, hazáig egyet aludtam.
Mielőtt elindultunk volna látogatóba, még barátot is szereztem magamnak, jól összehaverkodtam a kaktuszunkkal!!!:o De annyira megtetszett nekem, hogy meg is simogattam. Még akkor sem sírtam, amikor Anyu nagy ijedtem már itatta az egereket és csipesszel próbálta kiszedni a üskéket. Szerencsére sikerült mindegyiket kiszedni. Azóta elég nagy ívben kerülöm a "barátomat".
Újabban mindig és mindenhová követem Anyut, vagy esetleg éppen előfutára, hírnöke vagyok neki! Itt is megelőztem két lépéssel
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 7.
2006.11.14. 08:45módosítva: 2006.11.14. 17:51
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 6.
2006.11.14. 08:26
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 5.
2006.11.13. 21:22
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 4.
2006.11.13. 20:42módosítva: 2006.11.13. 20:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ismét rossz a billentyűzet
2006.11.13. 20:22
Addig is folytatjuk pillanatképeinket, mert így legalább nem kell sokat írnunk! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 3.
2006.11.13. 10:51
Különben meg itt látszik az új autósülésem!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 2.
2006.11.13. 10:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pillanatképek mindennapjainkból 1.
2006.11.13. 10:37módosítva: 2006.11.13. 10:44
Megtörtént a rendelés az Avon-katalógusból! ;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Péntek
2006.11.12. 21:21módosítva: 2006.11.13. 10:26
Még akkor is, ha nem úgy indult. Reggel még bizakodva juttatta eszébe Apunak, hogy vigyázzon, délutánra semmi program! S mivel péntek volt, tudta is, hogy nem lesz! Igen ám, de van egy csúnya bácsi, akit Murphy-nak hívnak, és ez a bácsi arról nevezetes, hogy olyan, mint az ördög. Soha nem alszik.:p:p:p Déli egykor jött Apu, hogy kiszállásra kell mennie. Nem messzire, csak vagy 30 km-re, de nem tudja, mikor jön haza!:(:(:( Anyu 6-ra szeretett volna elmenni egy könyvbemutatóra, ahol volt tanárával, volt kollégáival és volt diáktársaival találkozott volna.
De aztán ugyanez a Murphy bácsi úgy látszik, megunta, hogy állandóan borsot törjön az emberek orra alá, mert Apu fél 3 után már itthon volt.:):):) Hurrááááá!:
Aztán eljött a várva-várt időpont is, és Anyu úgy készülődött a találkozásra, akkora izgalommal, mintha legalábbis egy tini-találkára ment volna. És aztán elment.
Nem bánta meg, dehogy! Bár maga a bemutató élég fárasztó és unalmas volt, mert a szerző bácsi, egy 86 éves sokat megért ember, annyira elkalandozott meséléseiben, hogy sosem tudta honnan indult és mi volt a lényege a mondanivalójának. De nem baj, a könyvben legalább minden le van írva szépen megszerkesztve. És szerencsére, érdekesen is! :)
Ezalatt sokszor arra gondolt, hogy ki kellene mennie, hogy hazatelefonáljon, de mindannyiszor erőt vett magán, és lebeszélte saját magát a hívogatásról. Tudta, ha van valami, akkor úgyis hívjuk mi! ... Háromszor csörgött végül a telefonja, míg távol volt, de büszkén jelentjük, egyszer sem mi voltunk! ;):p:)
Nos, a bemutató után egy kis eszem-iszom volt és egy kis közös dumcsi a diáktársakkal, majd Ildikóval, akit egyszer már bemutattunk, elsétáltak a buszmegállóig. A séta maga kerek 35 percet vett igénybe, majd még búcsúzkodtak vagy 10 percig, aztán ment ki-ki a maga irányába. Negyed 10 volt, mire hazaérkezett, addigra én és Apu már túl voltunk minden esti rituálén, kivéve a fürdést, ugyanis arra Apu nem vállalkozott teljes egyedül, de aznap már el is maradt. Rajtam pizsama, már ettem is, és békésen szunyókáltunk mindketten a nappaliban a kanapén! Anyu szerint olyan édesek voltunk, hogy muszáj volt megörökítenie, de azóta a kamerát levittük a kocsiba és ott is felejtettük. Úgyhogy a képet csak ezután tudjuk feltenni.:) De holnap mindenképpen bemutatjuk az alvópárost!:)
.........................................................................................................
Szóval, itt a kép!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apja lánya
2006.11.09. 22:15
Ezenkívül még mindig tart nálunk a találgatás, hogy kinek a nyomdokaiba lépek!:o Mert úgy döntöttem, hogy mielőtt döntenék, mindent kipróbálok!;) Anyunak a kurzusait is, de Apunak a kellékeit sem szeretném kihagyni!:o A maguk nemében mindegyik érdekes, de talán ezek a kábelek
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Anyja lánya
2006.11.09. 21:39
Például nagy a dilemma a családban:o, hogy mi lesz szegény/szerény sorsom, mi leszek ha nagy leszek!:o Jó előre gondoskodnak a szüleim, ugye?:p Nehogy elkéssenek és én lemaradjak valamiről!
Hogy miken törik ezek a fejület! Hát instállom, úgyis az leszek, ami akarok! És a legvalószínűbb az, hogy ha megnövök, kisleány akarok lenni!:-$:d:p
Na, nem szaporítom tovább a szót, az a lényeg, hogy mostani hajlamaimból nem lehet eldönteni, kinek a nyomdokaiba fogok lépni, ugyanis egyenlő még az arány a két fél között.
Anyám lánya voltam a minap, amikor nagy csendben levésemből kifolyólag Anyu benézett a szobába és azt tapasztalta, hogy tanulok. Méghozzá az ő szakmáját. Ugyanis megkaparintottam a régi egyetemi jegyzeteit, és én is tanultam őket. És annak ellenére, hogy a tanulásnak a legújabb, forradalmi formáját alkalmaztam, ez a Robert Merton meg az anómiája sehogy sem fért a fejembe. Csak a számba :p:p:p:p:p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...és ismét napok!
2006.11.09. 20:22módosítva: 2006.11.09. 20:27
Nem ki tudja mi, csak az egyik tudományomat csiszolgattam és terjesztettem ki más területekre. A szó szoros értelmében. :):o
Szóval kedden történt. Most ellenőriztük a felvett képen.:p:-$ Állni már régen állok, de felállni eddig csak az ágy mellett vagy az autósülés mellett tudtam. Most viszont sikerült meghódítanom a kiságyikóm legmagasabb csúcsát is, azaz a rácsba, majd a tetejébe kapaszkodva seperc alatt felállok.:) Jó sokáig bírom is, ott hegyzem a fogamat a kiságy tetején, aztán, ha meguntam vagy elfáradok elkezdek vinnyogni, mint egy kiskutya. Anyu rájött már, hogy ezt csak lustaságból és úrhatnámságból teszem, mert különben nagyon szépen le tudok csücsülni, ha akarok, vagy eldőlni, ha nem is akarok!:d:d:d
Akadnak kisebb balesetek, dehát gyakorlat teszi a mestert, nem? Úgyhogy azóta is gyakorolok szaporán! :):):) Valahogy így:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Napok, napok, napok...
2006.11.07. 08:59
Sok különös nem történt velem ezekben a napokban.:o Mind többször és hosszabb ideig próbálok felállni, a leüléssel viszont még akad némi gondom, de sebaj, azt is megoldom!;) Az ülés tökéletesen megy, bár el-elfeledkezem arról, hogy nem kellene csak úgy hátravágnom magam:o, mert a buksim bánja! sajna, az este sem jutott ez az eszembe, így megvolt az eredménye. KOPP. Jó nagy. :p
Azonkívül, nagy csibész vagyok. Csücsörítem a számat, ha már nem kell több étel, és semmiképpen sem lehetne többé kitátatni a számat! A cumit csak elalváskor szopogatom. Na nem mintha különben nem kellene, de rágcsálni, csikorgatni, sokkal jobb! Szebben hangzik.;):p Húzogatom Anyu haját, ha meg valóságosan felsíkít, én azt hiszem, hoyg játszik velem és ismét próbálkoznék. Vagy pofozgatom. Az is olyan szépen csattan!;) Hát kellett nekik tapsi-tapsizni tanítani? Ez is ugyanúgy szól!:p
Ügyesedem. Értem azt hogy NEM. Mármint tudom, hogy ha ezt mondják, akkor nekem valamit nem volna szabad tennem, de van amikor nem akaródzik megérteni. Majd lesz időm erre is, nem?
Nahát, így állunk mi, vagyis én.
Egyik nap, amikor Anyut nem hagytam porszívózni, mert állandóan hol előtte-hol utána mászkáltam, felkapott és beledugott ebbe a hatalmas dobozba.:o De mi volt benne? A zsáknyi plüssállat, így jól kijátszottam magam, és kellett a fenének már a porszívó! :d::d:d;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az első hó
2006.11.04. 12:31módosítva: 2006.11.04. 12:34
Azért nekem nem igazán tetszik ez a hó-nak nevezett akármi.:o:( Hogy miért? Hát mit szólnátok hozzá, ha ti is úgy járnátok vele, mint én.:o
Tegnap Anyu az ablakpárkányról felmarkolt egy keveset, és odatartotta elém. Én rögtön el is kaptam, és az, hogy hideg volt, még hagyján, de mire én is jól megnéztem magamnak és mire a számmal is megtapasztaltam volna, már nem volt mit.:o:o:o Nagy ártatlan szemekkel néztem Anyura, mert nem értettem, hová tűnt az a valami a kezemből, ő meg csak állt és nevetett és nevetett. Hát illik ilyesmit művelni a szegény emberrel?:d:d:d
Délután meg Apunak is be kellett ezt mutatni, de most meg én toltam ki velük. Kicsit nagyobbra sikeredett a hógolyó, és nem olvadt el olyan hamar, ezért egy-kettőre kidobtam a kezemből. 'sze tudjátok, milyen hideg volt? Mint a jég!:o:d De mi az a jég? Majd megtudom, nemsokára!:)
Tegnap reggel ébredés után Anyunak frizurafényképezhetnékje támadt, mivel Ani nénikám melírozta a haját, de mivel ezek a képek nem sikerültek, gondolta, kihasználja az alkalmat és legalább együtt pózolgatunk még egy kicsit:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez is megvolt!
2006.11.02. 20:44
Amúgy elég jókedvem volt ma, vagy kétszer két órát is aludtam, csak amikor valószínű, áttörte az ínyemet, akkor voltam vigasztalhatatlan.:'(:'(:'(
Szaporán gyakorlom a felállást, mindig találok rá okot. Már nagyon érdekelnek a könyvek, amiket Anyuék nagy naivan jó lentre (is) helyeztek azzal a gondolattal, hogy ejjj, majd megszokja, hogy ott vannak, és nem nyúl hozzájuk! Nos, eddig nem vált be az elméletük!;););) Sőt, az alsó polc már nem is elég, és mivel annyi mindent karattyolnak nekem össze-vissza, amit nem értek, hát muszáj belenéznem az értelmező szótárba is!;););)
Ezenkívül, ismét felpörögtek az események, én már valóban, minden nap csinálok valami újat: ma reggel, miközben játékaimmal foglalatoskodtam, ezt tettem:
megfordítottam a világot. Tegnapelőtt felálltam egyedül, ma pedig FELÜLTEM egyes-egyedül, egyenes háttal, úgy, á la carte! Igaz, a normális emberek egyszer ülnek, aztán állnak, de ki mondta, hogy én, vagy akár Anyu vagy Apu egyáltalán normális?:o:o:o:p:p:p
Ma sütőtököt ettem kevés főtt birsalmával. Nem tudja Anyu, hogy ízlett-e, mert Ani nénikám etetett meg, de mire ő hazajött a tápszervásárlásból, az tény, hogy üres volt a tálkám.:);) De tegnap? Először kaptam túrót. Anyu pontosan túrós puliszkát kóstoltatott velem, és az lett az eredménye, hogy NEM ETTEM MEG. Csak csücsörítettem, és fújtam, és húztam az orromat, de valószínű a puliszkával volt a gond, mert a túrót banánnal aztán bevágtam!;) Naná, hogy be!:d Pedig múltkor a puliszka is ízlett! Na, még csak egy csata veszett, nem a háború, majd még próbálkozunk vele!:)
Addig is most álmodok: kicsi puliszkát, nagy húst! (Ez amolyan szép álmokat-kívánság errefelé:))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elseje
2006.11.01. 19:00
Köszönöm mindenkinek az előzetes hófordulós köszöntéseket, már hamarabb akartunk írni, de akkor pont nem ment a net. Nem baj, azért így is 7 hónapos lettem ma!:) Büszke, kétlábon (is) álló, két és fél fogú:o teremtmény vagyok ma.
Igen, igen, csak két és fél fogú, mert ez a harmadik fogacska már nagyon úton van, de még mindig nem akar kibújni rejtekéből!;) Pedig ott van, már látjuk a csücskét, de még nem törte át az ínyemet! És emiatt, tudjátok, mi a sorsom, ugye? Hát persze, hogy :'(:'(:'(:'( és :-@:-@:-@:-@. Sőt még egy jó nagy pofont is adtam ma Anyunak és pirosra haraptam az ujját a körömháznál, amikor bekente az ínyemet, hogy könnyítsen a fájdalmamon. Csak cumival a számban érzem jól magam, ha bármi más hozzáér, rögtön visítok.
Jó lenne, ha már kibújna ez a fogacska és éjszaka is tudjak már egy jót pihenni, mert már elegünk van ebből a majdnem 3 hete tartó kálváriából!:( Az első két fogacskámmal ehhez képest semmit sem szenvedtem. :o:(
Én sajnálom legjobban, hogy ilyen fájdalmas ez a hófordulóm!:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Új korszak
2006.10.31. 21:24
Még magam sem értem, mi hogyan történt, de az tény, hogy 2006. október 31-én, Reformáció ünnepe napján és Halottak napja előtt egy nappal, a téli időszámítás szerinti 17 óra 42 perckor, fejlődésem és evólúcióm egy újabb fokára léptem: KÉTLÁBÚVÁ AVANZSÁLTAM!!!:o:o:o
Igen bizony, ma, egy nappal azelőtt, hogy betölteném 7. hónapomat, felálltam egyes-egyedül!!! A térdrekapaszkodást már szaporán gyakorolgatom múlt szerda óta, de ma sikerült a térdre-pozícióból lábra nyomni magam, az ágyba kapaszkodva! Sőt, két bizonytalan lépést is megtettem, mindaddig, míg kétlábamat magam alatt tudtam, és nem hagytam őket szétszórva a nagyvilágban! :):):) Még nagyon bizonytalanul tettem mindezt, de hamarosan a tökély legmagasabb fokáig fogom csiszolgatni tudásomat!:)
Anyu nagyon büszke rám!:) És Apu is, de sajnos, ő még csak telefonon értesült a produkciómról, de holnap este neki is bemutatom!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Zajlik az élet!
2006.10.31. 20:57módosítva: 2006.10.31. 21:32
Viszont tegnap olyasmi történt velem, ami Anyuval csak kb. 18-19 évesen történt először! :o:o:o Na, nem kell megijedni!;););)
Nálunk minden történetnek van bevezetője, tehát ennek is, így kezdem az elején. A nagy hidegben, szélben, bundás overallba és kenguruba csomagolva, elindultunk a városba, hogy visszavigyük a könyvtárba a másfél hónappal ezelőtt kikölcsönzött, gyermeki lelkem titkait kutató/kimutató, Anyu által azóta kétszer forgatott könyvet. Nem nagyon fűlt a foga Anyunak rá, de ha már olyan szépen megkérték, hogy még üdvözletes felszólítást küldtek neki postán ... hát megtette!:d:d:d:p:p:p
Busszal akartunk bemenni, és majd Apuval jönni haza, de a szomszédék felajánlották, hogy bevisznek, így kihasználtuk az alkalmat!:) Amikor aztán már Apuval ültünk a kocsiban, ondja Anyunak, hogy kitalált estére egy programot, Anyu mit szól hozzá? :o:o:o Hááát Anyu szóhoz sem jutott, de máris arra gondolt, mi legyen Krisztával? Apunak megvolt rá az előregyártott lemezekből készült válasza: visszük magunkkal!:o:o:o Na, de mégis hová visztek, hogy én is tudjam??? Hát, koncertre!!!:o
Nagyon jóhangulatú, kulturált keretek között zajló, nem túl hangos, ülőhelyes koncert volt, (ha nem így lett volna, nem vittek volna magukkal) ahol nem más, mint a nevezetes, idén 30 évességét töltő BOJTORJÁN együttes volt a fellépő! :) Nahát, hogy ott mi csuda embersereg volt! Azt látni kellett volna! És mekkora csillárok, és milyen jól lehetett tánci-táncilni (=rugózás) Anyu ölében, és jól lehetett csapkodni a bársonyos korlátpárkányt! :) És milyen jókat lehetett nevetni, amikor apuci hozzámfordult és mondta, tánci-baba, tánci! :) Rengeteg baba és gyerek volt ott. Bírtam is én a strapát szinte kerek egy órán keresztül, de az az átkozott átállított óra ismét beleszólt a kottába!:p:p:p Elaludtam, és fittyet hányva a zenére és üdvrivalgásokra olyan jót aludtam, hogy csak az előadás vége előtt 10 perccel ébredtem ismét meg!:o:) (Mindenesetre Apu és Anyu nagyon jólérezte magát, és feltöltődve vágtak neki az új hétnek. Anyu már nem is volt annyira szomorú Apu elutazása miatt!)
Otthon egy gyors cicamosdás és papi után be is dőltem az ágyba, de sajnos fél 3-kor és fél 5-kor máris ugrasztottam Anyut hol cumiért - először, hol papiért - másodszor. Miután ettem, kihasználta az időt és Apunak is készített két szendvicset, hogy csak meg kelljen melegítenie, mert 20 percre rá már csörgött a telefon, hogy kelnie kell! Apu elutazott ma hajnalban és csak holnap estére jön haza. Szerencsére, már kb. egy hónapja nem utazott sehová, így elég sokat tudtunk együtt lenni. :):):)
A gond csak az, hogy pont ma ment el, amikor ..... (na, de erről csak egy következő bejegyzésben!!!)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Október 23-27. - (kókusz) dióhéjban
2006.10.28. 06:07módosítva: 2006.11.14. 09:13
Leszámítva azt, hogy vasárnaptól állandóan orrszívózunk még most is :-@:-@:-@, leszámítva azt, hogy hétfőn éjszaka visítva ébredtem többször is, vagy mert a fogacskám kínozott vagy fuldolokltam vagy mindkettő együttesen :'(, leszámítva, hogy sokat dicsért mindenevőségem hatalmas gazdasági válságon ment át, mert tegnapig nem voltam hajlandó egyetlen főzelékfélét sem elfogadni, a gyümölcsöt is csak nagy erőfeszítések= bohóckodások árán tudta Anyu belémdiktálni, leszámítva azt, hogy most már a köhögés is utolért, háááááát ... nagyon jó hetem volt. :):):):p:p:p
Alapjában véve, valóban nem volt gond, még szerencse, hogy amúgy nem sírós-nyávogós a természetem, mert így Anyu biztos lehetett abban, hogy valami bajom van, azért sírok többet. De hogy biztosan mi bajom, az rejtély. A visításos ébredések fogacskára vallanak, de sehol egy harmadik fehér katona a láthatáron!:) A csiga-biga viszont megirigyelhetne, még ő sem tudja jobban álcázni útvonalát!;);):o:o:o
Azért jó dolog is történt, premierek is: pl. az, hogy feltérdeltem a kiságyamban. Amikor egyszer Anyu jött be a szobámba, hát kétfogú-fogatlan vigyorommal vártam úgy, hogy egyik kezemmel fogództam, a másikkal pedig szalutáltam neki. Következmény: a kiságy alja valóban alulra került!:( A lakásban már semmi sem (lenne) tabu számomra, mindenhová elérek, beférek, mindent felkutatok ... ha hagyják. Azért, van egy szó, amit Anyu állandóan ismételget, és olyankor már kissé megszeppenek, ha hallom. Ez a NEM. Apu isszokta mondani, de az ő szájából olyan nevetségesen hangzik, az inkább olyan "ó, na, Anyád azt mondta, hogy így kell neked mondani" - ízű :d:d:d;););)
Van új autósülésem is, amiben nagyon jól érzem magam!:) MAjd megmutatom, de csak a jövő héten, ugyanis Anyuék most nagy dologban vannak!:-O
MIvel már mindenhová elmászok, és az előszoba eddigi gyapjúszőnyegei művészi loknikban pompáztak mindenfelé, csak az eredeti helyükön nem, hát úgy gondolták, hogy illene segíteni egy kicsit nekem. A régi parketta eltemetődik, azaz szalagparkettával lesz elfedve. Tehát ma délután Apu, Zoli Keresztapummal karöltve, vagy térdelve, inkább? nekivág e nagy munkának. Az eredményt is megmutatjuk majd!:) Jövő héten!:)
Most egy melankólia-képet mutatok, amikor a régi szép időkben én még a kiságy tetején is ki tudtam kukucskálni!:(:);)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hiszti-Kriszti???
2006.10.25. 09:52módosítva: 2006.10.25. 10:54
Vasárnap délelőtt nagyon jókedvemben voltam, Anyu simán végezhette mellettem a teendőit, Apu meg aluhatott, mint a bunda, délig. De valamivel dél előtt mégis úgy gondoltam, hogy túl nagy a csend a környéken, mert miután Anyu elvette tőlem a félig felfalt könyvemet, akkora hisztit csaptam le, mint még soha 6 hónap és 24 nap alatt. Anyu megrémült, ijedtében azt sem tudta mit csináljon, hát gyorsan visszanyomta a kezembe a könyvet, de már késő volt: Apu megébredt. Na, de nem baj, délután aztán bepótolta velem együtt az éjszakai nemalvást.:):):) Anyut még tévézni is engedtük!:) Sőt, reggel Anyu felket negyed 7-kor, én még javában aludtam, és ugyanúgy, mint a régi szép időkben egy csésze gőzölgő kávé mellett a déli ebédhez tanulmányozta a főzőcskelapokat.:) Mit szóltok, milyen rendes vagyok én? Lapok, tévé, minden egy napon! Határtalan az én jóságom és engedékenységem!;););):p:p:p De megérte ezt megengedni neki, mert olyan fincsi ebéddel jutalmazott, hogy ha kétszerannyi is lett volna belőle, akkor is kevés lett volna talán!:) Hogy mi volt az? Hát kezdem: volt benne krumpli, sárgarépa, egy pici petrezselyem és zeller, no meg a fénypont, a levágott csirke májacskája!!!!! Hű, nagyon fintorogtam neki, amikor először megkóstoltam, de miután megforgattam a számban, rájöttem, hogy ez is ennivaló, így döntöntötte aztán el Anyu, hogy én Mindenevő vagyok!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt hétvége
2006.10.25. 09:35
Ugyanez a sors várt Apura az elmúlt pénteken délután és szombaton délelőtt is, ezért úgy döntöttünk, hogy mivel Apu szülei is ugyanabban a faluban laknak, meglátogatjuk Pista Tatát. Azért csak Tatát, mert Mama nem volt otthon, egész hétvégére elutazott a szülőfalujába, a testvéréhez!
Szóval pénteken délután elhagytuk kedves otthonunkat és nekivágtunk a hosszúságos 15-km-es útnak. 7 kemény perc alatt meg is érkeztünk, Tatánál lepakoltunk, és már húztuk is mindannyian a csíkot, hisz Anyunak is, na de főleg Nekem, számba kellett venni, mennyit haladtak Sanyiék, amióta nem jártunk arra!;):p Hááát, sokat.
Aztán, Anyu előrelátóan a babakocsit is bedugta a csomagtartóba, így sikerült szép csigatempóban hazafelé ballagni. Hát, a csiga már régen hazaért volna, de mi még mindig úton voltunk, mert Anna néni, a Sanyi édesanyja behívott magához, majd Magdus nénivel felváltva gyönyörködtek bennem, dicsérgettek, csodálkoztak. Aztán, mire végképp besötétedett, mi is hazaértünk, Tata már azt hitte, hogy elvesztődtünk az egyenes út kanyargóiban! A kanyargókban nem, de a bocilepényekben a kocsikám kereke és Anyu cipellője is megmártózott, így csudillatosan érkeztünk haza. De az én Tatám értem mindenre képes, ... még a kocsikerekeket is lemosni! :d:d:d:p:p:p
Másnap, reggeli után Apu ismét elment, Anyu meg jó háziasszony módjára, tüsténkedni kezdett. Gyengeszívűek és -gyomrúak kérem ne olvassák a következő bekezdést!!!
Legelőször a Tata által elnyisszantott csirke kopasztásához látott, majd elkezdte felbontani, természetesen hatvanhat vízben való megmosása után. Nagy buzgalmában még a kamerát is bekapcsolta, hogy felvegye magát, milyen ügyes, de amikor a combokat és a szárnyakat már levágta, jobbnak látta, hogy kikapcsolja, hogy ne legyen semmi tanúbizonysága bódogtalanságának. Röpke félóra alatt sikerült aztán végezni, sőt még az epét sem lyukasztotta ki, hanem épen-egészségesen megmentette a májat, amit aztán.... Na, de ezt később. :)
Egy ideig hagytam őt nyugodtan házitündérkedni, de később szükség mutatkozott Tata szolgálatai iránt, aki szívvel-lélekkel igyakezett engem szórakoztatni. No, aztán, kecskére bízta a káposztát! ;) Úgy meg szórakoztattam magamat, hogy Tata jól belefáradt táncikálásba, éneklésbe, mindenbe. itt már mindketten pihenünk, de a hancúr utórezgései még megfigyelhetők rajtunk:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Egy kis rendszertan
2006.10.24. 10:56módosítva: 2006.10.24. 11:09
Tudvalevő, hogy bár az ember két lábon jár - fejlett példány korában - azért az emberfióka sokat rejt még az állatvilág jellegzetességeiből. Pl. olyan, mint a lárva, amikor éppen megszületik, képtelen az önellátásra. Sőt, hosszú ideig még nem képes az önellátásra sem fizikailag sem anyagilag.
Aztán eljut egy magasabb fokozatra, amikor már helyet tud változtatni. Érdekes, a kisborjúnál ez mindössze néhány óra, a kisembernél viszont több hónapba is beletelik, míg több mozdulatsor rögzülése után megtanulja, amit a boci tud: négy lábon járni. Szóval, nem is akkora hülyeség, hogy az ember is a négylábúak közé tartozik, ugye?:-O:-O:-O
Csak az ember nem marad meg itt. További hónapok, talán csak hetek, már kezdenek embert faragni a négylábúból, kiemelve őt az állatok sorából! Hamarosan rájön, hogy mellső végtagjai nemcsak a padló koptatására jók, hanem - ha AKARJA - akkor olyasmit is tud velük tenni, amit addig nem tett. Megkapaszkodik valamiben, megfog valamit, leránt valamit, feldönt valamit, ami érdekesség számára, hisz a dolgok így átalakulnak. Legalábbis az ő szemléletében. A feldöntött virágcserépnek nem ugyanaz az alakja, mint az állónak, mint ahogyan nem ugyanaz az oldalról látott cumisüveg sem azzal, amit alulról lát. Még egy kis időbe beletelik, míg rájön, hogy egy akármi ugyanaz akkor is, ha elfordítjuk, megfordítjuk, kifordítjuk. Tudjátok, mint a bunda: "Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda":)!
Az sem mindegy, hogy Anyunak lobog a haja, fel van-e kötve, törülközőt csavar-e rá vagy éppen beleszorult a feje a levetni szándékozott blúzba!:d:d:d Ilyenkor érdeklődve, de komolyan, kissé ijedten néz az emberfi, amíg fel nem ismeri mégis az ismerős arcot.:)
És akkor még van a rendszertannak egy másik akármije (túl bonyolult ez az osztályozás! :-P) ahová a Mindenevők tartoznak. Leszámítva a vegetáriánusokat és az emberi vércséket az Emberről elmondható, hogy mindenevő. Mondom, nagy általánosságban. Mert olyan, hogy mindenki mindent megegyék, olyan nincs. Én viszont, abból amit eddig megkóstoltam, MINDENT megettem. Alma, banán, körte, barack, sárgarépa, sütőtök, krumpli, petrezselyem, zeller, tök, cukkini, karfiol, káposzta, cékla, spenót, sóska, paradicsom, és nem utolsó sorban a husi, a májacska, a rizs és a tejpép, sőt egyszer még puliszkát is kóstoltam, mindezek ínyemre való dolgok voltak. Hogy hogy létezik? Nem tudom. Anyu is csak ámul, de örül is mindennek.:);)
Titkon pedig azt reméli, hogy később is megőrzöm e jó mindenevő szokásomat, sőt még az új dolgokat is meg fogom kedvelni. Hamarosan kapok tejtermékeket, majd lassan a lisztes dolgok is sorra kerülnek, de mindent csak szép sorjában és a maga idején.
Hisz az Úr is hat nap alatt teremtette a Világot, minden törzsével, altörzsével, osztályával, fajával és fajtájával, no meg persze velem együtt- hisz én külön kategória vagyok!;), a hetedik napon pedig megpihent.
Ma én is pihenek, csak sajnos, nem annyira nyugodtan, mert egy orrszívónak nevezett monstrum-teremtmény megkeseríti a napomat, hát még az éjszakámat!:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kupi
2006.10.21. 21:07módosítva: 2006.10.21. 21:10
Milyen büszke vagyok rá!:):):)
Szóval, már sok mindent tudok: előszobába kimászni, virágot döntögetni, és abroszt is lehúzni a kisasztalról. Egyszóval: kupit teremteni profi vagyok. (Na jó, négy szó lett belőle, de ebből is látszik, hogy nem vagyok egy könnyű eset!:):p:p:p)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Explorer
2006.10.21. 20:53módosítva: 2006.10.21. 21:01
Csak Kriszta Explorer!
Hát, ugye, mivel már az asztal alatti kábelek, a kisasztal alja, a gázcsövek, a kiságyam fiókjának a fogantyúja már nem olyan érdekes, hisz nap mint nap ezeket látom-nyúzom, úgy gondoltam... (Bár azért ott lenne az a hőszabályozó szerkezet, aminek Apu még nem talált egy végleges helyet, ezért hol a földön van, hol a kiságyamnak és a falnak támasztva attól függően, hogy én hol tartózkodom:p:p:p, de Anyu olyan irigy, hogy amikor véletlenül rábukkanok, kategórikus NEM-mel mindig elveszi tőlem: :p:p:p)
Szóval, ha nincs ló, jó a szamár is - ezt mondja a mondás, tehát, nem hőmérő? Akkor más. Ez esetben az ELŐSZOBA.:)
Igen, az elmúlt napok egyikén egyszercsak Anyu bumm-baff-buff-ot hall, s mivel nem tudta beazonosítani az eredetét, rohant is ki a konyhából. És mit látott? Hát Kriszta elindult felfedezőútra (először merészkedtem ki az előszobába), de sajnos közben útonállókkal találkozott, akiket le kellett fegyverezni!:-O:-O:-O Most épp egy cipősdoboz állta útját, ami véletlenül egy nagyobb dobozon mert heverni, tehát mindkettő potenciális ellenség fényében (vagy sötétségében?) villant meg.;););) Aztán szerencsére kiderült, hogy békés szándékaik vannak, és sikerült remekül szót érteni egymással!:d:d:d
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Birsalma
2006.10.21. 20:37
És akkor elértünk bejegyzésünk címéhez, a birsalmához. Anyu jól megmosta, megtörülte, és én egyből a számhoz vittem. Nagyon érdekes volt, és Anyu elégedetten nyugtázta, milyen szuper ötletei vannak. :p:p:p És valóbanannak bizonyult, hiszen már napok óta meg nem unt játékommá avanzsált! :) És még a fogacskáim lenyomatát is bennehagytam.:):):)
Sőt, én azon csodálkozom, hogy csak a lenyomatuk maradt benne, és nem a fogaim mindenestül, mert olyan kemény, hogy fogtörőnek nyugodtan lehetne használni. :-O:):p
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Másfél zsáknyi plüssállat!
2006.10.20. 07:55
No, de elhoztuk őket, és Anyu három adagban mosta ki őket, tudjátok, "fehéret, feketét, tarkát, meg ne fogd a tehén farkát!"
Nos, emígyen trónoltam én a legújabb szerzeményeim fölött:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Én kis kertész le... :)
2006.10.20. 07:39módosítva: 2006.10.20. 07:41
Ugyancsak hétfőn, amikor esti füri előtt Anyu "lepakolt" a nappali közepére a másfél zsáknyi plüssállatka közé, azt hitte, hogy no, most aztán egy hétig elszórakozok ezeken a macikon-nyuszikon-elefántokon-hernyókon!:o Mondom, csak hitte, mert a következő pillanatban, amikor visszajött, én már ezzel:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tótágast áll a világ!!!
2006.10.20. 07:26
Délelőtt megszokott köreimet (vagy inkább cikk-cakkokat?) róttam a szobában, csak az volt a baj, hogy közben el is fáradtam.:( Megesik ez a legjobb házaknál is!;) És akkor mit tettem? Hát megálltam hosszú utamon, és megpihentem. Úgy, oldalra dőlve, csücsültem. És aztán ismét nekivágtam.:-P De valahogy nem akaródzott elindulni, tehát inkább gondoltam egyet és ezt csináltam:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fehér Mókus - Fekete Rigó Duó
2006.10.17. 18:34
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tánci után...
2006.10.17. 18:31
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége: október 14-15.
2006.10.17. 18:26módosítva: 2006.10.17. 18:28
Szombaton már délelőtt felkerekedtünk és kimentünk Sütő Mamához és Tatához, ott meg nekifogtunk széppé varázsolni a tütüt!:) Apu csavart bontott, javítgatott, törült,szerelt, majd porszívózott, Anyu dörzsölte, kefélte, mosta a dolgokat, lábtörlőt, autóbelsőt vikszolt, Mama mosta-varrta az üléshuzatokat, Tata meg velem táncolt és állandóan csak mondogatta: jaj, még a lelkét is kiszívjátok!:-P:-P:-P
Aztán estére valahogy meglettünk, hazajöttünk, ismét felpakoltunk és most meg sem álltunk egészen Keresztanyuékig! Már szinte este fél 10 volt, mire megérkeztünk, hamar vacsit készítettünk kicsinek-nagyoknak egyaránt, majd a jó melegben pelusra vetközve hancúroztam Dávidkával és Benikével! :) Aztán Anyuval táncikáltam és nagyon élvezte mindenki a dolgot: én a táncit, a többiek meg azt, hogy én mennyire jól érzem magam!;):) És, tudjátok hánykor feküdtem le? Fél 12-kor!!!:-O:-O:-O Igen, majdnem éjfél volt, és nekem eszem ágában sem volt aludni. Aztán anyu álomba Mókuskázott engem!:-P
Reggel fél 8-ig nyomtam az alvást és 9-kor már ismét aludtam. Nálam nem érvényes az, hogy aki legény este, az legyen nappal is. Márcsak azért sem, mert nem vagyok legény!:-P
Vasárnap délben ismét felkerekedtünk, villámlátogatást tettünk másik Keresztszüleimnél is, és megszeretgettük Ákoskát is, a kereszttestvéremet!:) Aztán Szász Mamáékhoz vettük az irányt, ahol kiadós ebéd után jót pihentünk! Mamáék és Ani meg Csaba is jól megszeretgetett, alig akartak hazaengedni!:)
Miután elindultunk, 5 percen belül már aludtam is. Nagyon kifárasztott a sok élmény!
Nem is mentünk egyenesen haza, még bementünk a vrosba, hogy sütizzünk egyet egy cukrászdában. De pechünkre, a főtér le volt zárva, és a hidegben nem kockáztatták Anyuék a szél-sétát, így dolgunkvégezetlenül hazamentünk!:( Aztán Füri és evés után nekem ismét nem kelett ringatás, hétfőn reggel viszont 5-kor már kukurikú-ztam!:):):)
Szóval ilyen dús, mozgalmas volt a hétvégénk!:)
Így táncikáltam Anyuval:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Meglepi!!!
2006.10.17. 10:17módosítva: 2006.10.17. 10:21
Az úgy volt, hogy pénteken elmentünk babalátogatóba, jobbanmondva el-vit-tek babalátogatóba, mert nekünk MÁR és MÉG nem volt mivel menni. Már nem volt, mert Apu előző nap hazautalta a Trabantot Tatához, legyen boldog vele ő :p:p:p (ha már nekünk nem sikerült:)) Az új tütü, pedig mégcsak elvitt a babalátogatóba, de még nem volt a mienk.:-O:-O:-O
Szóval, odamentünk, és babalátogatás alatt kocsit is vettünk, kifizettük, és hazafelé már azzal hajtottunk nagy büszkén! :):):)
Nos, ez volt a meglepi: vettünk egy tulipiros nagyon jó állapotban lévő, csak éppen nagykorú Opel Kadettet (ez itt a reklám helye :-$), amire nagyon büszkék vagyunk! :)
És még büszkébbek leszünk, ha egyszer Anyunak is meglesz a jogsija, és akkor illa berek, nádak, erek, húzhatjuk a csíkot itthonról akár kettesben is! :););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Helyesbítés
2006.10.17. 09:05
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Péntek - 13.
2006.10.16. 17:21módosítva: 2006.10.16. 18:00
Ugyanakkor egy másik időszaknak is a kiindulópontja (ehhez van köze a meglepinek :-O), de erről majd később, csak szép sorjában mindennel!;););)
A nap úgy kezdődött, mint az összes többi, jó sok munkával és sietséggel, készülődéssel. Aztán egyszer csak csengettek és beállított a megmentő angyal, Szász Mama, az Anyukám felőli Magdi mama. :) Anyu meg volt a szó szoros értelmében mentve. Tudott idejében füröszteni, vasalni, Mama készítette az ebédet! :)
Aztán Mama elment, miután engem is jól megszeretgetett, mi meg indultunk a babalátogatóba. Andrea Borbála épp holnap hajnalban lesz 3 hetes, már jó nagylány! Szép is, ügyes is, csak szegénynek ne fájna a pocija! :(
Andreánál még voltak látogatók, így a néni, aki ott volt engem is megszeretgetett, szegény azt hitte, hogy legalább 10 hónapos vagyok, olyan nagynak és ügyesnek tűntem neki!:) Én valóban ügyes voltam, nem is volt baj velem vagy két órán át, de már kezdtem nyűgi lenni a fáradtság és a sok új élmény miatt! :)
Természetesen, én hoztam a formám, nevetgéltem, másztam, ismét nevetgéltem, főleg, amikor Andrea csuklott, és én azt hittem, hogy velem szórakozik!:-D:-D:-D Elégedettségemnek kocsisi kurjantásokkal:-O;) adtam hangot, amit Andrea csak kevés ideig díjazott, mert hamarosan eltörött a mécses részéről! Hiába, én olyan szívesen játszottam volna vele, jól meghúzigáltam volna a ruháját, de senki sem engedte, és még ő sem akarta!:(:(:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 7.
2006.10.13. 09:00
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 6.
2006.10.13. 08:53
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 5.
2006.10.13. 08:50
De azért ezt is meg szeretnénk örökíteni az utókonak, mármint azt, hogy milyen gyönyörű-maszatosan tudtam én enni nyiladozó életem és értelmem hajnalán! Most álljon itt az almevés:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csoda történt
2006.10.10. 21:19módosítva: 2006.10.11. 08:23
Apukám szeret. :-O És ez csoda? Igen. Vagyis nem, de mégis.
Mármint mindig is szeretett ő engem! ;)
Már akkor is, amikor a pocakjában voltam Anyunak, és reggelente azzal ébresztette, hogy, gyere, kelj te is, mert Kriszta már kiszaladgálta magát a piacig és vissza! :)
Vagy akkor is már engem szeretett, amikor már rég ki kellett volna bújnom, és holmi vénasszonyok tanácsára, Anyu arra unszolta őt, hogy találjon egy fiúnevet is, mert ha mégis időközben fütyim nő, hát Pista leszek, mint ő; de ő már akkor is azt mondta, ez nem Pista, ez Kriszta lesz! :)
És már akkor is szeretett, amikor hangos méltatlankodással jeleztem jövetelem, és Apukám nem is hitte, hogy már itt vagyok; és akkor is szeretett, amikor doktorbácsinak öltözve becsempészte magát az osztályra, hogy egész délután és este velünk lehessen! És még akkor is ... de már nem folytatom, mert 6 hónapnak és 9 napnak minden napját, óráját, percét úgysem tudnám leírni. ;)
Hogy mégis miért olyan fontos most, hogy szeret?:-O:-O:-O
Hát ő most kezdi érezni kb. azt, amit Anyukám már az első napokban érzett. Ő most kezdi tapasztalni tudatosan, hogy milyen jó, amikor egy kisbabát magadhoz ölelsz, a hasadra fekteted és álomra szenderül, te meg csak ülsz, és moccanni sem mersz, nehogy álmát megzavard! Most jutott el oda, hogy éjjel-nappal képes lenne virrasztva nézegetni ahogyan alszom, ahogyan keresem álmomban a cumit, ahogyan...
És az a legérdekesebb, hogy ez eddig is így volt. Anyukám nem érti ezt a változást. Nem érti, mi történhetett,mi játszódhat le most Apuban, hogy ilyen drasztikusan megváltozott ebben a változatlanságban!?
Talán most jött rá igazából, hogy ő APA? Talán most, hogy ő épp az ÉN APÁM?
Igen, csoda történt, mert addig, amíg magyarázatot nem találunk rá, addig annak tekintjük. És magyarázatot - az a legérdekesebb, hogy - Apu sem tud adni!
Egy régebbi kép, amin éppen Apa-lánya hancúr folyik javában! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2006. október 9-e
2006.10.09. 09:30
Szokásos nap: átaludt éjszaka után fél 7-es ébredés, kajcsi közben teljes felkelés, majd Apuval játszás, sikongatás, aztán meg félárván maradás. (Apu dolgozni ment :(:(:() Mivel Anyu úgyis "unatkozott", korán reggel megfutamítottam, mert letett engem a kiságyba, s míg kettőt térült-fordult én már csücsültem.:-O:-O:):););) Gyorsan kamerát előkapni, de vajon hol van!?:-O Szaladt fűhöz-fához, még szinte a vargát is megrohamozta, aztán kiderült, hogy csak a nappaliig kell ugrani, és aztán vissza, de az volt a lényeg, hogy én még akkor is csücsüljek, amikor a kamera már kéznél lesz!
Hááát, ügyes voltam és rendes, mert még vigyorogtam néhányat a lencsébe és csak azután dőltem, mint a liszteszsák!:-D:-D:-D
Na, íme:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Eladó vagyok!!!
2006.10.07. 18:39módosítva: 2006.10.07. 21:46
Bement az üzletbe, ahonnan két és fél szemmel engem figyelt, miközben én állandóan mosolyogtam neki, és képzeljétek! (Bizony el kell képzelni, mert ilyen is ritkán adódik!) Szóval képzeljétek, Anyunak megtetszett az első sapu, amit a boltos néni mutatott neki. Még rám is próbálta, tökéletesnek találta, kifizette és mentünk. Aztán, gondolta, majd decemberben hasznát vesszük, ha most ilyen nyaralós kedvében van a vénasszony!;)
Tegnap viszont már ki is próbáltam: azóta esik az eső, és októbert igazoló hideg is van.:( Mindazonáltal a házban még június van, ez viszont nem zavarta Anyut abban, hogy rámadja a sapit próba végett:
Ha nagyon figyelmesek vagytok, láthatjátok, hogy címke is van rajtam, árcímke.:-O:-O:-O Ezért is kiáltottam ki még a legelején, hogy eladó vagyok, de Anyu megnyugtatott, hogy csak vagy 20-25 év múlva fog istenigazából "eladni", és a mostani címkézés csakis az ő hóttkórosságának köszönhető!:-O (Elfelejtette levenni!;))
Szóval, nem vagyok eladó!:-$:-$:-$
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 4.
2006.10.06. 09:47
:-P, nem adok! :-P
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 3.
2006.10.06. 09:45
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 2.
2006.10.06. 09:41
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Maszat Manó 1.
2006.10.06. 09:31
Nos, lehet az gyümölcs, egyszerűen, vegyesen, tejpép simán vagy gyümölccsel vegyítve, zöldség, akármilyen formában, jaj, meg még a husi, nálam nem számít: én aztán igazán mindenevő vagyok!!!:-O:):) Ha főzeléket kóstolok, először, igaz, elhúzom a szám, de mire átforgatom a falatot a nyelvemen és le is nyelem, az ajkaimatl már lenyalogattam és cuppogok a következő falatért.:):):)
Itt épp a barackkal vegyített vaníliás tejpépet habzsolnám, ha Anyu győzné olyan gyorsan adni, mint ahogyan én igénylem! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Rozoga"
2006.10.05. 09:20
Így nevezni egy éppen 6 hónapos csecsemőt, aki minden erejét összeszedve, erősen koncentrálva, nem törődve veszélyekkel (orrabukás, buksibeverés), testi épségét, lelki egyensúlyát kockáztatva megpróbálja megörvendeztetni szüleit azzal, hogy kúszni-mászni tanul! Hát ez kész szemtelenség, nem?:-@:-@:-@
De mit tegyek, jogukban áll ezt mondani, hisz valóban, olyan kis rozoga vagyok!:-P:-P:-P Térdre-kézre emelkedem, haladok egyet előre, még mindig nem értem el, amit szeretnék, hasravágom magam, repülőzök, így sem jutok semmire, ismét négykézlábra, tolatok egyet hátra, még mindig nem vagyok a kiszemelt tárgy közelében, gyorsan nyomok egyet magamon úgy hason fektemben, még egyet kúszok, na-na, közeledek, akkor ismét térdre, és amikor már majdnem megfognám, újonnan hasmánt vágódok, és egy mozdulattal sikerül tovább tolnom a játékot, úgyhogy kezdhetek mindent elölről:-D:-D:-D, mint az a tyúkfarmos, aki dadogott és elment a logopédushoz.:-O:-O Ismeritek a viccet, ugye? Ha nem, akkor Anyu priviben elmondja!:-P:-P
Szóval, ezzel telnek napjaim. Legalábbis az a részük, amikor éppen nem alszom, mint most, avagy éppen nem eszem, mint ahogyan elalvás előtt tettem. Ja, és még sétálunk nagyokat, mint pl. tegnap, amikor 27ágra sütött a nap (szerintem), Anyu szerint viszont dögmeleg volt (27 fok). De úgy látszik, megunta a Napocska a sütést, mert most még nem dugta elő a képét, hogy szembenézzen velünk! :-O Vajon, mitől tart?
Aztán tegnap ettem először istenigazából banánt. Valami Allergia nevű néni miatt Anyukám még csak vagy kétszer kóstoltatta más gyümölccsel vegyesen, de most azon nyersen kaptam. Épp a piacnak nevezett világ közepén voltunk, amikor gondolt egyet és és vett egy másikat.:-O szerencsére volt, hol kezet mosson, így máris delektálódhattam eme élvezetben. Jutalomképpen ahányszor bedugott egy falatkát a számba, én jól megharaptam az ujját azzal a két kis cin-cin fogacskámmal, és ha nem adta elég gyorsan, hááát, nemtetszésemnek bizony igen erős hangot adtam!:'(:'(:'( Mit ne mondjak, a jelenlévőknek legalább ingyenműsort szolgáltattam, hisz ilyesmiben úgyis ritkán van részük!:-P Aztán végül mégis abbahagytam, mert láttam, hogy nemsokára én kerülök arra a sorsra a sok néni által, mint a banán magam által:-O: megesznek.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Október 1-je
2006.10.01. 20:52módosítva: 2006.10.02. 10:45
Szóval, lejárt a nyár, bár nehezen akar itthagyni bennünket, aminek mi nagyon, de nagyon örüldözünk.:) Kint hétágra süt a nap, az emberek pólóban, rövidnadrágban mászkálnak, de már potyog a dió, a levelek sárdogálnak, madarak meg ritkán csicseregnek az ablakunk előtt.
A dolgok rendje így van, tavasz után nyár, majd ősz és tél, meg aztán az is rendjénvaló, hogy amikor egy nő és egy férfi nagyon szereti egymást és már szinte négy éve megosztja életét egymással, akkor jöjjön egy harmadik is, akin mindketten osztoznak!:-O:-O:-O Na nem osztozkodnak, se nem osztozódnak, csak osztoznak.
(Ezeket diktálóztam Anyucimnak még valamikor délben, de sajna nem tudtam befejezni, mert valami ebédnek nevezett vallási rituálé:-O szerint hódolnunk kellett a hasunknak, majd az utána következő/kötelező szieszta egyrészről, mosogatás másrészről, aztán a tápivásárlás, keresztanyulátogatás, mind-mind megakadályoztak abban, hogy idejöhessünk.)
Szóval, megvolt a férfi és a nő, megvolt a házasság, lejárt a tanulás, került munkahely is, ideje volt, hogy én is előkerüljek! Na nem a fiók mélyéről!:):-P
Hogy honnan is? Hát még nem tudom, de majd egyszer kiderül, mint ahogyan az is, hogy miért épp én érkeztem erre a világra, ebbe a családba. Igen, 2006. április 1-je, mindamellett, hogy az örök bolondok és bolondozók napja, az én születésnapom is. Sokan felhorkannak, amikor megtudják, Anyukám pedig mindig olyan büszkén mondja, hogy mikor születtem! :) Hiába, na, különleges dolog épp erre a napra hozni össze a nagy találkozást, mind Anyu, mind pedig a magam részéről!
Hogy miért emlegetek én itt április elsejét, amikor most épp október van? Nem, nem, ne féljetek, bolondok hónapjában születtem, de azért az eszem még nem ment el (sőt, az Anyué sem, pedig 4 nap híján a saját szülinapján születtem), csak hát azóta pontosan, kereken, fix 6 hónap telt el. Azaz ma reggel 4 óra 35 perckor volt ez a kereken, pontosan, fix időpont. De akkor mégse kelhettem fel, hogy írjak, tekintve, hogy az előző bejegyzés hány órakor született!:-O
Szóval félesztendős lettem, eltelt egy gyönyörű időszak az életemből, ezalatt pedig egy vegetáló, szinte mozdulatlan emberi lárvából egy értelmes, állandóan nyüzsgő hernyócskája lettem fajtámnak, és a következő hónapokban-években remélem, hogy sikerül igazi emberi példánnyá válnom. Apu és Anyu csakis ezt szeretné, ezen fognak munkálkodni, erre áldozzák minden tehetségüket.
A nap örömére először ettem (eddig is kóstoltam, de akkor nem ízlett) pulykahusit tökkel vegyített krumplipürével. Egy egész tálkával bevágtam, azt hitték, már sosem fogom abbahagyni az evést. Sőt, odajutottam, hogy már tápi sem kellett utána, megelégedtem a közben iszogatott vízzel. Hogy nem hiába ettem meg mind, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma este pontosan 7570 g-ot nyomok. A magasságom pedig 72 cm. 2 centit és 340 g-ot nőttem legutóbb óta. Nem sok, pont jó, ugye? Főleg ahhoz képest, hogy milyen rosszul ettem ebben az időszakban. Gazdagodtam 2 fogacskával is, és valószínű, hamarosan mások is boldogítani/gazdagítani fognak engem. :( Hogy miket tudok, nem írom le, mert úgyis tudjátok. Mostanában épp a csücsülés és a mászás tökéletesítésén buzgólkodok. Most pedig szépen alukálok, és arról ámodok, hogy volt egyszer egy kislány, aki éppen ma töltötte el életének első félévét...:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Beállítások
2006.09.30. 23:18
Ki jön velem egy táncra? :) Vagy most mégse kellene táncolnom, mert akkor ki fog zenélni?:-O:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hollário-hhóóóóóóóóó!!!
2006.09.30. 23:10
Na, nem voltunk Svájcban (csak Anyukám éppen most 5 éve, és esküszik, hogy egyetlelegyszer sem visszhangzott ilyesmitől a táj), tehát nem is biztos, hogy pontosan ilyemit énekelnek az ottani bennszülöttek, de az Apu orgonájáról legalábbis ez vehető ki! :-O
Na, az úgy volt, hogy megettem a kajámat, de Anyunak úgy tűnt, mintha még ehetnék, amíg pedig egy kicsi adagot készített nekem, engem átpasszolt Apuhoz. Apuhoz, igen, aki éppen (ismét) bütykölt valamit az erősítőn-hangszórón, és az oldalánál épp ez a sokbillentyűs valami árválkodott. Jó szokásomhoz híven - mert én mindent vagy úgy tesztelek, hogy kézbeveszem és elkezdem rázni, vagy úgy, hogy megütögetem - nagy kapálózásba kezdtem, és csodák csodájára az a sokkallantyús izé megszólalt! :-O Majdnem frászt hoztam Apura, de legalább így visszakapta a hangszórótesztelést! :-P:-P:-P
Ekkor Apu átállította nekem az "érdekességekre" az orgonát, ami úgy műkszik, hogy minden billentyű lenyomásakor valami történik: Hát a kedvencem ez a hollarizgatás volt, mert bárhogyan is püföltem ott a dolgokat, főleg ez jött ki belőle. Még volt ott ostorcsapkodás, valami "fuego" kiabálás, visítás, de a hollari az volt a legjobb. Ki is élvezkedtem magam, amíg csak bírtam (és hagyták) sőt Anyunak is megmutattam, hogy egy igazi profi hogyan csinálja ezt :-P:-P:-P:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2006.09.30. 22:53
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csücsülök...még mindig majdnem!
2006.09.30. 22:49
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Láz
2006.09.30. 22:41
De szerencsére mindez tegnap volt. Úgy látszik, a szuri legyengítette a szervezetemet és folytatódott/dik a takonykóros állapotom is, de a kedvem az töretlen.:) Ma viszont csak vagy kétszer kellett ugrasztani a porszívót!:-P
Tegnap éjjel nem ébredtem meg. (Mondjuk ez nem ritkaság!:-P) Illetve biztos, hogy megébredtem, de nem "szóltam" róla senkinek :-S! De mit képzel Anyu, hogy ugyanaz a pici baba vagyok én, akit letesz valahová és egy óra múlva is ugyanott találja? Na, vágjon le belőle! Nem tetszett a hanyattpozíció, hát hasrafordultam, és úgy aludtam tovább. No, meg hogy minek tesznek engem mindig a fal felé a fejemmel, nem értem, én mindenesetre úgy éreztem magam jobban, ha az ajtó felé fordultam!:-P Anyu 6-kor pattant, hogy nézze szuszogok-e még, hát így, a nekem tetsző körülmények között talált. :)
Bevágtam a kajcsit, na nem tárkonyos bableves volt:-O, csak egy üveg tápi;) és mint akit bunkóval fejbevertek, úgy aludtam majdnem 10-ig. Még arra sem ébredtem fel - Anyu is csak fél szemmel nyugtázta - amikor Apu odavett magukhoz a nagyágyba, de már nem sokáig aludtam. Hiába, az nem az én elemem! De ébren? Úgy nagyon szeretek ott lenni, hisz annyi érdekességet tapasztalok!:-O Pl. nem értettem, hogy az az apró kis barna folt, aminek a közepén egy dudor van, miért nem akar lejönni az Apu mellkasáról, amikor én olyan hévvel kapargatom, és azt aztán főleg nem, hogy miért pukkadtak meg Anyuék a nevetéstől, amikor a számmal is megpróbáltam "lekaparni"!:-D:-D:-D Azt mondták, hogy rossz helyen keresgélek, és sajnos, már lemaradtam róla! De csodák csodája, Anyunál rögtön kibuggyant egy kis csöpp tejecske! (Hihetetlen, hogy a tejtermelőreflex hogy megvan még mindig a szervezetemben! És nem most tapasztalom először!)
Reggeli ébredés után még nem készült fotó, de íme egy ma esti, amin éppen mászni próbálok, de még igazából nem megy! :( :) ;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fogacskák
2006.09.29. 09:32
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Unikum - ismét terítéken az egyedi dolgok!
2006.09.29. 09:29
Olyannyira csudásakat, hogy eltátottam a számat, amibe rögtön becsempésztek valami cseppeket.:-P Le is knyereztek vele. Mosolyogtam, nevetgéltem ezerrel a dokinéninek, de ha én tudtam volna, hogy mi következik!!! Ajaj, inkább kizavartam volna még a világból is nemcsak a szobámból!:-@
Igen, hát elő a vattát, alkoholt, injekcióstűt, Kriszta hasra, Anyu letaglózott derekamnál-lábaimnál, és ismét megcsípett a szúnyog. :'( Hadd el, Anyu, szóval te is cinkostárs voltál!? Visszakapod még ezt, megtetézve!:-P:-P:-P
Én nem vagyok igazi hős, mert eddig minden alkalommal megsirattam (két síróhang erejéig) megszúratásomat:'(:'(:'(, de mondjátok meg, van ezen, mit csodálkozni? Ha előtte eltitkolják előlem, akkor ez történik. Nincs idő felkészülni rá testileg-lelkileg.
Még lelkileg hagyján, de testileg nem is voltam annyira felkészülve. Tegnap reggelre - Murphy működik, ugye - porszívót kellett előkotorászni embertelen emberkínzó célokra, de a dokinéni azt mondta, hogy nincs gond, bekaphatom a szurit.
És akkor itt jön ismét az az Unikum (ami bizony elég keserű:-P): reggelre, életemben először hőemelkedésem volt. Nem nagy, 38,2 fok volt csak, de kúpot is kaptam, meg azt a porszívót:-@ is ismét üzembe kellett helyezni:-@:-@. Anyukám reméli, hogy az efféle Unikumok azért széles ívben elkerülgetik a házunk táját, mert ha nem, megkeserűlik!!! Anyu veszélyes tud lenni ilyen esetekben.
Hogy most minden összegyűlt kis életemben az tutti, mert nózifolyás, szuri, fogzás egyhelyütt találkozott az ... étvággyal. Igen, képzeljétek, időnap előtt MEGÉHEZTEM!!!:-O Ilyen sem volt már régen nálam, de Anyu úgy örvendett, mint vak ló a fél szemének, amikor én - nyűgös lévén és elaludni nem akarván, megpróbálkozott egy adag tápival - úgy ráestem a cuclira, mint csecsemő az anyja mellére. Szóval, hátha, hátha, a szuri meghozza az elveszettnek hitt étvágyamat is!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kiskutyus
2006.09.27. 09:07
Nos, én is felfedeztem a nyitvahagyott szekrényt és zsákmányoltam is magamnak egy szép piros ... zoknit. Megnéztem jobbról-balról, meg is kóstolgattam, és amikor arra került a sor, hogy Anyu elvegye tőlem, azt hiszitek, hagytam? Ennyire ragaszkodtam hozzá:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
MInden jó, ha a vége jó!
2006.09.27. 08:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csücsülök ...majdnem!
2006.09.27. 08:47
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Félspárga
2006.09.27. 08:44
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hiányzás igazolva!!!!!!!!
2006.09.27. 08:32módosítva: 2006.09.27. 08:36
Illetve dehogy megszokottak.:-O Kezdek szupernyűgi lenni, azaz olyan, mint amilyennek Anyu még sosem tapasztalt eddig. Hogy fogacska vagy mi van a dologban, nem tudjuk, mert nyűgi van a javából, de fogacska még nem méltóztatik mutatkozni!:(
A kiságyban nem szeretem, csak ideig-óráig, mármint csak akkor, ha ébren vagyok, mert aludni csak abban vagyok hajlandó. Ha letesznek a földre - mert muszáj a földre, hisz már megmutattam, hogy az ágyból le tudok szállni - akkor Anyunak kétpercenként kell ellenőrizni, hogy merre vagyok, mit csinálok! A merre vagyok-ot szó szerint kell érteni, mert engem letesznek ITT, és hogy, hogy nem, de OTT találnak meg. Ami lehet a kiságy fiókjának a húzókája, a könyvek, a kisasztal lába vagy éppenséggel a görgős szék.
Az az igazság, hogy felfedeztem, hogy a lakásunk még korántsem bababiztos, így van mit elérni - tiltott dolgot - a javából. Na, de nem restek az én szüleim sem, ahogy elkezdem jobban váltogatni a helyemet, biztos mindent eltűntetnek az utamból, ami nem az én illetékes kezeimnek való!:-P Kíváncsi leszek a növénydzsungelükre.:) Ők meg a kaktuszokkal való találkozásomra!:-P (Na nem mintha megengednék, hogy megfogjam!)
Szóval ilyen egyhangú napok vannak soron most nálunk, talán a déli séták dobják fel egy kissé őket, mert a sétákat nem hagyjuk ki, hogy maximálisan kihasználjuk még ezeket a szép nyári(as) napokat! Már úgyis annyira furcsa, hogy olyan korán sötétedik!:(
Vagy két hete kezdtem el az evolúció tetőfokára hágni:-O, azaz négykézlábra emelkedni. Még nem mászok, de az első és legfontosabb mozdulatot, ami a mászást megelőzi, már gyakorlom: a rugózást. Előre-hátra himbálom magam, és hangosan nevetek hozzá. Igaz, sikerül egyszer-egyszer jól orrabuknom is e pozícióból hasugrás következtében, de nekem az az elvem: mindent a célért, hisz a cél úgyis szentesíti az eszközt.
Így evoluálok én:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirakat 3.
2006.09.22. 19:24
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirakat 2.
2006.09.22. 19:17
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Napok, napok, napok...
2006.09.22. 18:17
Hogy mi ennek az oka? Hát én egyre inkább igénylem Anyukám figyelmét és társaságát, a játékaim nem igazán kötnek le sokáig, pedig Anyu igyekszik, hogy csak néhány legyen mindig körülöttem, és pár nap múlva kapjam az "újakat". Bezzeg az etetőtálkámmal, a kanalammal és a csőröspohárral annál inkább eljátszadozom... Olyan jól lehet őket egymáshoz és a földhöz csapkodni!;););)
Ugyanakkor Anyunak a keze, a nyelve, de főként a haja érdekel nagyon. Most, mióta belesüt itt-ott egy-egy napsugár, azóta még érdekesebb. Olyan édesen bele tudok kapaszkodni, hogy aztán nagy hajcihő és kínlódások közepette szabaduljon a karmaim közül! :-P:-P:-P
Biztonságban már csakis a kiságyban és a földön vagyok, ámde a földi cuucok már nincsenek biztonságban ... miattam. Emlékeztek a játszóállványomra, amit ajándékba kaptam Anyu barátnőjétől, ugye? Nos, legutóbb az ellen követtem el merényletet. Hogy mit? Hát kettétörtem.:-O:-O:-O Néhány percig voltam csak egyedül a szobában és békésen játszottam alatta, mire meg Anyu bejött, az úthenger végigment szegénykén. Mármint az állványomon. Még most sem értik a nagyok, hogyan sikerülhetett az nekem. Nem is mondom meg! :);););):-P:-P:-P
Említettem, hogy nemrég kaptam egy zöldséges-gyümölcsös habtapit is. Sokat nem használtam még, mert Anyu le szeretné ragasztani a darabokat a hátán, de azért kipróbáltam!:) Hát, úgy meg voltam lepődve tőle, hogy szóhoz sem jutottam. Csak néztem, néztem, aztán meg el kezdtem csapkodni és rugdosni. Szépen szólt, így már kezdett megtetszeni.
Van új cumisüvegem is, amit sokkal jobban szeretek, mert színesebb. Narancssárga. Már jól megérett, valószínű, valamikor csak sárga volt az irigységtől! :):-P
Sőt, még állatkás könyvecskéket is kaptam Anyutól ajándékba. Hogy milyen alkalomból? Hát múlt héten volt a névnapja, nem?:-D:-D:-D:-D
Na, elég legyen a vásárolgatásból, ajándékokból, mert mindjárt kirakatot készíthetünk!:):-P Ilyen a habtapim:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Jó éjszakát!
2006.09.19. 07:39módosítva: 2006.09.19. 07:42
Az eddigi egyik legrosszabb éjszakánk múlt el, bár inkább az Anyu szempontjából, mert ő volt az, aki másfél-kétóránként állandóan ingázott (ingadozott - mondaná egy élelmes figyelő) a saját ágya, a vizesüvegem, a fürdő és a kiságyam között. A fürdő szolgálatait is csak azért kellett igénybevenni, mert már annyira fejlesztettem cumieltűntetési technikámat, hogy vagy a kiságy mögül vagy a nagyágy alól került elő mindig. Szóval, állandóan le kellett mosni, nem lehetett egy félálomban kinyújtott karral elintézni az ügyet. De így volt jó.:-P
8 órakor való elalvásomnak az volt az első következménye, hogy éjfélkor már sírdogáltam és álmomban is azt mondtam: mmmmma, hmmmmma, ami nálam már azt jelenti: ne éheztessetek, enni adjatooooooook! ;););) Na aztán a második következmény meg az volt, hogy 6-kor már kukorékoltam, természetesen, miután 3/4 5-kor ismét megtöltöttem a pocimat.
Nem tudom, Anyunak mi baja van az elmúlt éjszakával, én semmi olyasmit nem vettem észre belőle, amiről ő ír.:-P Sőt, most ilyen szépen alszom:
Vajon, Apu hiányában (tegnap ment, de ma már jön is!) csak egyszerűen túlfűtődött a képzelete? De akkor miért is olyan álmos most és karikásak a szemei?:-O:-O:-O
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Az elmúlt napok
2006.09.18. 19:28
Hát az történt az elmúlt napokban, hogy szinte nem történt semmi. Illetve kibújt az a második fogacska és utána kissé lecsillapodtak a kedélyek, biztosítottam Anyucinak 2 zavartalan éjszakát is este 10-től hajnali fél 6-ig. Ami azt illeti addig sem volt gond, nem ébredtem meg hisztizni, csak épp azt szerettem volna tudni, hogy elég éber ahhoz, hogy a másik szobából is meghallja a nyöszörgésemet?;););) Vajon, meghallotta?:-O:):)
Aztán, amikor a fogmanók (egy időre, reméljük) befejezték küldetésüket, hogy, hogy nem, de magukkal vitték az étvágyamat is. Olyannyira keveset hagytak belőle, hogy most az egész napunk csak evésből áll. Felkelek reggel akárhánykor, és aztán egy órán keresztül, 10 perces szünetkékkel szürcsölgetem a tápimat!:( Anyu bosszúságára és kétségbeesésére. De nem erőlteti, csak egyszerűen nem érti, hogy pl. hogyan lehet átaludni az éjszakát 75-100 ml tejcsivel. Mondjam meg, hogyan? Sehogy. :-P:-P:-P Már két éjszaka pontban fél 4-kor kiugrasztottam Anyucimat az ágyból, de ő ugrott is és etetett, mert tudta, hogy ha nem, akkor mindketten csak kínlódnánk. Szóval, most így megy az evés, de hátha lesz még jobb is.
A gyümölcsöket, zöldségeket nagyon szeretem, de a husi nem igazán jött be. Tegnap, mivel Anyuék is épp pulykahusit ettek, Anyuci tett egy keveset az én répás krumplipürémbe. is. Hááát, ettem annál finomabbat is! :(:-P Ezt sem erőltetik, hisz még úgyis van vagy 2 hét, amíg igazából ehetném.
Szombaton meglátogattuk Apucim szüleit, ahol bemutattam rák-e vagy mász? tudományomat azaz, hoyg hogyan tudok én hátrafelé csúszni, majd, hogy hogyan húzom fel magam négykézlábra és hogyan rugózok úgy.
Délután focimeccsre készültünk, és a nagy készülődésben én is be lettem vonva az edzésbe labda gyanánt! :-O:-O:-O:-P:-P:-P Azaz, Apucim szigorú felügyelete alatt addig araszoltam hátrafelé, míg szép ügyesen lefészkeltem magam az ágyból, először talpra majd popsira huppantam, utána meg szépen eldőltem, mint egy liszteszsák. Csak pislogtam, mint a miskolci béka a kocsonyában. Csak amikor Apuci felkapott, akkor kezdtem pityeregni, addig nem volt semmi bajom. :'(:'(:'( Azzal vigasztaltak, hogy lesz még ilyen, ne féljek. Szóval ilyenre sikeredett az én labdaságom. Tudok pattanni! :-D:-D:-D
A kellő bemelegítés után szépen elmetünk a focimeccsre, amelyen én végedes végig aludtam, Apucim ölelgetett a kenguruban, Anyucim meg végigdideregte, mert olyan szél fújt, hogy szinte elvitte a lábáról, a kabátkáját meg otthonfelejtette. Szerencsére, hogy volt egy tartalék kisplédem, azt pedig a derekára tekerte. Még így is nagy csoda, hogy megúszta a legkisebb hűlés nélkül, mert amire hazaérkeztünk, már elég rosszul érezte magát.
Azon az estén, focimeccs után meglátogatott minket Sanyika és Zsuzska a kislányukkal, Zsófival, aki igencsak ficánka kedvében volt az anyuja pocijában! :) Zsófi kb. 2 hónap múlva fog megszületni.
Tegnap meglátogatott Ani nénikám és a barátja Csaba, majd Apucimnak az unokabátyja és a családja jött kissé kései babalátogatóba. :-D Ezen a hétvégén nagyon szép ruhákat és játékokat kaptam ajándékba, de a lusta Anyucim még semmivel sem fényképezett le. Ja, a múlt héten kaptam szép gyümölcsös-zöldséges habtapit és új cumisüveget is Anyukámtól, de még azokkal sem készült fotó!:( Na, megszidom én Anyut, ne féljetek! ;););)
Ma pedig jött az idősebbik Magdi Mama, és délelőtt 10-től délután 6-ig sétáltunk a városban. Mármint a városnak egy nemrég nyílt üzletében, ahol Mama a felújítandó házába nézte a bútort, csempét, kádat, lámpákat, miegymást. Én pedig az Anyuci feneke által próbáltam ki, hogy melyik szék a kényelmesebb, melyiken lehet a legjobban engem etetni. hát, bevallom, egyik sem tetszett úgy istenigazából, mert pár kortynál többet egyiken sem voltam hajlandó elfogyasztani. ;););)
Aztán szépen hazajöttünk, engem megfürösztöttek, megetettek (képzeljétek, hajlandó voltam majdnem 180 ml-t megenni) és már szinte félórája húzom a csendest. Anyuci kíváncsi, hogy meddig fogok aludni, mert én ilyen korán még sosem aludtam el úgy, hogy még egyszer ne egyem lefekvés előtt. De most csak akkor kapok újra, amikor magam kérem. Ébresztés semmiképpen nem lesz!
Mindenkinek jó éjszakát kívánok!
Magdi mama táncikál velem a keresztelőmön:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Marospart 4. - befejező rész
2006.09.13. 16:47módosítva: 2006.09.13. 17:36
Szóval, estére már annyira hideg lett, hogy mikor a pokrócokat már mind elcsomagoltuk, de azért engemet nem tudtak állandóan ölben tartani, akkor jött az - m-beer-ke által már előre sejtett - bundazsák. Na, nem épp bunda, de legalább ugyanolyan vastag a babakocsi lábmelegítője is, ami tulajdonképpen nem is csak a lábat melegíti. :-D És ekkor már valóban bántam, hogy nem akkor mozgolódtam ki magamat, amikor eszkimó voltam, mert ebben a szerelésben már moccanni sem bírtam. De most vajon minek nevezhetem magamat?:-O;) Segítsetek!:)
Amíg én világ körüli utamat jártam, addig Apu és Zsolt bácsi horgásztak, fogtak is elég szépen:), Anyu meg kézenközön visszatért az őserdei idők nőszemélyeinek szerepébe, mert gumicsizmában baktatott tüzelőért, majd tüzet rakott és fincsi - ők mondják - csevapcsicsát (ami nálunk miccs) sütött a lacikonyhán. Azt, igaz, tanúsíthatom, hogy mind a 30 ujjukat megnyalták utána! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Marospart 3.
2006.09.13. 15:52
Látván, hogy a vékony sapka és a kötött zsáknak a kapucnija mindent takar, csak épp a homlokomat nem, Anyu a vastag kötött sapkát adta rám. Azaz csak adta volna, mert akárhogy húzgálta, nem akart rájönni a fejemre. Egyből (mi az, hogy egyből, 'sze azóta lejárt már egy nyár) kinőttem, pedig csak egyszer volt a kobakomon még! :-O :(
No, de az én anyám roppant találékonyságáról ismeretes - mit számít, ha nincs kés, a fejsze is jó kenyér meg szalonnaszeletelésre :-O (ez anno volt) - és fantáziája most sem hagyta cserben.
Kapta a kaphatót és bebugyolált engem.
Íme, így néz ki egy turbán, á la Anyu módra,
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Marospart 2.
2006.09.13. 12:13
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megszakítjuk egy pillanatra Marosparti egyenes adásunkat a legfrissebb hozzánk érkezett hírrel!!!!!
2006.09.13. 10:57módosítva: 2006.09.13. 11:55
Most viszont tényleg mázlisták voltunk, mert semmi sem jelezte az újabb fogas kérdés kipattanását, csak egy pillanatnyi nyűgiroham. És amikor Anyu benyúlt a számba, hogy Calgelt kenjen az ínyemre, akkor a második kis fogacska is megszúrta.
Biztos, hogy kettő van. Annak ellenére, hogy megbízható forrásból kaptuk a "hírt", Anyu - jó újságírói szokása szerint - többször is leellenőrizte, az olvasóknak pedig a 100%-os valóságot írta. :):):)
Hogy néha becsúszik egy kis túlzás, szenzációkeltés? Ez normális, és vállaljuk, de a lényeg mindig a színtiszta valóság! :);):);):);)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Marospart
2006.09.13. 09:47
Na, ne gondoljatok, valami egetrengető akármire, mert csak egy világ körüli utazást tettünk!!!:-O egy bő délután alatt! :):):) Azzal kezdtük, hogy kimentünk a Marospartra. Akkor még hétágra sütött a nap, meleg volt, sőt, dögmeleg, én pedig egy szál bodyban napoztattam vén csontjaimat...nagyjából az árnyékban!:-D
Ez volt világ körüli utunk első állomása. A szavanna. Mint egy prédára éhes oroszlán úgy lapítottam a fűben, amikor Apukám nem volt eléggé figyelmes és elgurigáztam a pokrócról. A fénykép nem maradt el! :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
???
2006.09.10. 06:52módosítva: 2006.09.10. 06:54
És akkor aztán meg úgy volt most reggel, hogy már több, mint egy órája boldogítom Anyut a visongálásommal, szuszog-muszogolásommal, nevetésemmel. Együtt játszadoztunk, valami - Anyu által szabadon fordított - mondóka hangjaira, ami eredetiben valahogy úgy kezdődött volna, hogy: "Ez elment vadászni, ez meglőtte...", a szabad fordításban pedig így: "Látod, Kriszta, ez a hüvelykujj, ez a mutatóujj, középső ujj, gyűrűsujj és a kisujj.":-D:-D:-D
Nos, ez az utóbbi, mármint a kisujj, annyira felcsigázta a fantáziámat:-O, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és muszáj volt bekapnom. Anyu, amikor rájött ezen mesterkedésem igazi céljára, gyorsan megfordította a kezét, begörbítette a kisujját és úgy nyomta a számba. Gondolta, hadd rágcsáljon a kis hörcsög egy kis élő husit!:-P:-O:)
De ekkor olyan meglepetésben volt része, mint már régóta.:-O:-O:-O Megharaptam!!!:-S:-S:-S
Na jó, na, kissé durván szólva, hogy megharaptam, de az igazi szándék az volt.!:-D Most viszont muszáj volt megelégednem annyival, hogy megszúrtam!:(
De ez az én anyám, úgy néz ki, kicsit hibbant, mert ki látott még olyat, hogy valaki kacagjon és örvendjen, ha megharapják! Vajon, két év múlva (vagy talán egy is elég?) ugyanígy fog örvendeni, ha a karját bélyegzem meg a fogmintámmal?:-O;);););););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Metonímia...
2006.09.08. 13:26
Szóval, a metonímia az névátvitel tulajdonképpen, de ha meggondoljuk, bennefoglalás is. Hogy miért? Hát ha azt mondjuk, hogy "alszik a város", akkor tudjuk, hogy nem a vasúti állomás alszik, hanem a városban lévő emberek. Vagy ha nincs egy vasam sem, akkor pénztelen vagyok, azaz szegény, mint a templom egere.
Hogy mi közöm nekem ehhez a metonímiához?:-O Hát aztán, ennyire nehéz? ;)
Nos elmondom. Valamelyik nap megkaparintottam Anyunak a mobilját. No, csak én mondtam, hogy a mobilt, mert tulajdonképpen csak a zsinórja volt, de nekem, a metonímia elve alapján, ugye, egy mobil volt a kezemben. Szóval, igen jól járnak velem Anyuék. Legközelebb, ha vesznek nekem egy patkót, azt mondom... jééé, lovacska!?:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Munka után édes a ... győzelem!!!
2006.09.07. 07:53módosítva: 2006.09.07. 07:56
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pihenés
2006.09.07. 07:51módosítva: 2006.09.07. 07:59
Eddig néhányszor - de inkább véletlenszerűen - sikerült visszafordulnom a hasamról a hátamra. Egyszer pont Anyu kamerája előtt:). Hallottam, hogy a hátamnál csipog valami, hát meg kellett nézni, hogy mi a fityfiritty az!:-O Addig tekertem a nyakam, hogy egyszercsak hanyatt találtam magam ismét. Anyunak beletelt néhány másodpercbe, mír ráeszmélt mi is történt, hogy ezt a mozdulatot még nem látta!:):):)
De ez még mindig nem minden:-O. Hasonfekvésemet annyira tökéletesítettem, hogy -bár még mindig repülök néha vagy úszok: ki ahogy szereti, úgy hívja - megtámaszkodok a könyökömön és úgy játszom. Ha elugrik előlem egy játék utánafordulok és addig nyúlkálok, amíg elérem:):):). Persze kudarcélményem is van a javából:(:(:(, de én nem olyan típusú vagyok, hogy egykönnyen feladom! :-O:-O:-P:-P Megmutatom én mennyire kitartó vagyok!
És még mindig nincs vége.:-O Amióta hasrafordulok, engemet nem lehet többé az asztalon vagy a pelenkázón pelenkázni. Ezzel tisztában van mindenki. Ezért átköltöztünk az ágyra. Az hosszabb, szélesebb, ha átfordulok, még mindig nem a föld a legközelebbi megálló. Ezzel én is tisztában vagyok. De amióta teljesen át tudok fordulni, már ez sem biztonságos. És nemcsak a fordulás miatt!:-O Hanem, nagy buzgóságomban annyira meg tudok feszülni, hogy ellököm magam és kúszok ... persze, hátrafelé. Nos, azért a rákkal nem vehetném fel még a versenyt, mert inkább a csigára hasonlítok, de ha Anyu kilép valahová, akkor tutti, hogy én rálépek a turbógombra és sikerül a veszett csiga gyorsaságával produkálni valamit.:-D:-D:-D
Egyszer próbából azt csinálta, hogy elbújt a hátam mögött és figyelte, mi lesz!:-O Hát az lett, hogy kb. 3-4 feszülés és ernyedés után, ha nincs ott, hogy elkapjon, a földön álltam volna meg. Igen, álltam volna, mert pont talpra sikerült irányítani az esést. No, azt gondolván, hogy nekem még épp elég időm van az állásgyakorlásra, Anyukám úgy döntött, hogy ezután, ha ő akár egy pillanatra is nincs mellettem, számomra a legniztonságosabb hely a kiságy vagy a ...föld. Onnan már nem eshetek tovább, de ha mégis, remélem kifog alul a Barnikáék ágya!:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Keresztelő 3
2006.09.05. 11:02
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Keresztelő 1
2006.09.05. 10:57
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Pogányt vittünk, keresztyént hoztunk!"
2006.09.05. 10:50módosítva: 2006.09.05. 10:54
Szóval megkereszteltük a lányunkat.:) Öszzegyűlt a család apraja-nagyja az anyósék házában, mert abban a faluban kereszteltük, ahol Apósom a lelkész. Apunak ez volt az óhaja, hogy ő keresztelhesse, mert ki tudja, keresztelhet-e még unokáját!?
A szertartás nem volt annyira feszes, a hangulatot inkább közvetlennek, családiasnak írhatnám le. Engem állandóan a sírás környékezett, de csak mosolyogtam, mert boldog voltam. Boldog, hogy megérhettem a lányomat, megérhettem a keresztelőjét, és azért is, hogy láttam, mekkora öröm, boldogság ő a Nagyszülőknek is. Apósom, míg mi énekeltünk, fújta az orrát, törölgette a szemét, teljesen kipirult, látszott, hogy nagyon elérzékenyült. A beszéde is olyan volt, hogy azt csakis az unokájának mondhatta el. Amikor beléptünk a kis fehérruhás Angyalkával a templomba, mindenki őt bámulta, ágaskodott, hogy jobban láthassa. Kriszta, amikor meghallotta a Tatája hangját, teljesen otthon érezte magát, bámult mindenfelé, nem számított egyáltalán, hogy nem ismerős karokban tanyázik. Közben még mondogatott is, mosolyt fakaszva a jelenlévők arcára. Mindenki csodálta, hogy mennyire nyugodt, csendes, a keresztvízzel való érintkezéskor is csak egy picit nyöszörgött, de szerintem inkább azért, mert hanyattfektették, és nem a víz miatt. Kerekre meredt szemekkel bámulta Tatát,
A nap többi részét egy hangulatos kis vidéki étteremben töltöttük, ahol finom ételek, italok, jó zene mellett nagyon jól éreztük magunkat. A társaság csak este 10 felé kezdett oszlani. Kriszta ott volt velünk egész nap, és néhány rövid evés-szünettel átaludta a délutánt. Nem is csodálkoztunk, hisz reggel fél hétkor kelt, és délután 2-3-ig csak vagy 2x15 percet aludt, mert mindig fel kellett ébresztenünk az öltözködéshez. Ennek ellenére, egyáltalán nem volt nyűgi.
Most is bebizonyosodott, hogy milyen gyönyörű, nyugodt, kiegyensúlyozott kisbabánk van.:):):)
Kislányunk, Isten adjon neked egészséget, szerencsét, hogy tisztességgel viseld azt a pecsétet, amit 2 nappal ezelőtt rádruháztak, és legyél örökös örömünk, állandó csodaforrásunk, hogy a te erődből, lankadatlan energiádból mi is mindig erőt nyerjünk, feltöltődjünk. Isten minket úgy segéljen! Ámen.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kis szerelmemnek, Kristófnak!
2006.09.05. 10:14módosítva: 2006.09.05. 10:20
Drága barátom, lejárt az az említett Nagy Nap, és most már itt az ideje, hogy te is megtekinthesd a "menyasszonyiruhám".
Közben megkértem Anyukámat, hogy a keresztelő többi részleteiről inkább ő számoljon be, mert nekem sokminden túl magas volt, kb. olyannyira, mint a nyúlnak a telefon.:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nadrágok
2006.09.01. 06:07módosítva: 2006.09.05. 10:17
És mindkettő a sajátom ám!:-O:-O:):):-P:-P Azzal a különbséggel, hogy az egyik most, a másik pedig 5 hónappal ezelőtt már (vagy talán még?) jó volt!:-D:-D:-D
5 hónappal ezelőtt, ebben az órában már nyugisan pihentem egy rácsos kiságyban, miután Anyukámhoz vittek, és úgymond szopiztam. Anyukám meg,mindamellett, hogy már több, mint egy napja, hogy felkelt volt, lelkesen beszélgetett, áradozott rólam apukámnak meg a még át nem esett kismamiknak!:) Akkor egy icipici kis morzsalék voltam, egy alig 3100 g-os hústömeg (vagy inkább csont és bőrtömeg?:-O:-O:-D:-D) , egy 53 cm-es jól kifejlett selyemhernyó! Most viszont már kis gombóc vagyok, kerek-perec kimondják a lábaimra, hogy csattannak ki ... hát mitől, na, hát az egészségtől. Az a 7200 g (az adat még nem pontos, de majd az lesz) természetesen nehezebben tud megoszlani a 69 cm-ben, ezért nézhetnek rám sanda szemekkel a bámulók!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Barniéknál
2006.08.30. 21:19módosítva: 2006.08.30. 21:25
Mintha precíz terv szerint lett volna ez kiszámolva, mármint hogy múlt héten Anyu vigyázott Barnira, tegnap meg Zita néni, a Barni Anyukája vigyázott rám, pedig nem így volt! :)
Mivel Apukám tegnap épp kiszálláson volt, Mama pedig a házát próbálta visszafordítani, mert épp fejjel lefelé volt minden, Anyukám megbeszélte a szomszéd nénivel, hogy vigyáz rám azalatt a kb. 2 óra alatt, amíg ő a doktorbácsihoz megy vizsgálatra. Még jó, hogy nem vitt engem is, talán eszükbe jutott volna valami szuriféle! Jajjj, Brrrrrrrrrrrrrr.....:-O
Na, kérem szépen, egy jó nagy adag papi, tiszta pelus, minden eshetőségre, saját kispléd, játékok, és már meg is volt az áthurcolkodás. Barnika épp azelőtt aludt el, úgyhogy, mondhatni szerencsés időszakot fogtam ki.:)
Hogy mi történt, amíg Anyu távol volt;), ő azt csak hallomásból tudja, de állítólag egyetlen pisszenés sem volt azalatt. Na jó, egy kis nyűgi azért történt, amíg a cumisüveg ténylegesen bekerült a számba, de amikor már tele volt a hasim, jókat nevetgéltem. Barni is felébredt, szegény állandóan hívott játszani, de én nem törődtem vele.
Végül, mikor Anyu megérkezett, volt nagy hancúr ott!:) Barni ugrándozni kezdett az ágyon, én meg teli torokból kacagtam neki, mintha a mazsorettje drukkolna!:) Majd én is "szökdécselni" kezdtem, és nagyon élveztem a mókát. Először Anyukám, majd Zita néni ugráltatott, és én ilyen jót már nem kacagtam, mióta Anyuval hamcúroztam azt a nagyot!:-D:-D:-D
Most fotót is készítettünk a szomszédkákról!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
200. bejegyzés, avagy ezért a legényért nem adnék egy...
2006.08.30. 07:32módosítva: 2006.08.30. 07:37
Hogy ő milyen szándékkal hívott, nem tudom, de tény, hogy nem lehettek hátsó gondolatai, hiszen, mire megérkeztek az ablakunk elé, várhattam én a szerenádot, mert még egy síró hang sem hagyta el a torkát, úgy elaludt. Én hősiesen bírtam a déli sétát, álommanóknak nem nagyon sikerült levenniük a lábamról, így legalább füleltem, mit is beszélnek az anyucik. Nem lettem sokkal okosabb, nem tudok egy nagyméretű konspirációt leleplezni, mert csak holmi lázakról meg kiütésekről, almáról, krumpliról meg sárgarépáról, aztán dokinénikről folyt a társalgás, csupa érdekfeszítő téma ... nekik, ezért én úgy gondoltam, hogy nem kapcsolódok be a beszélgetésükbe.
Inkább kommunikálni kezdtem Zetével, aki időközben talán megsejtette, hogy nem illik annyit aludni, amikor hölgytársaságban van, ezzel pedig az a szerencse ért minket, hogy mindkettőnket ölbevettek. Így aztán folyhatott zavartalanul az udvarlás. Mármint Zete udvarolt:-O: repült hozzám, meg akart simogatni, ej, ha a keze közé kerülök, biztos jól megtépázott volna. Én, mint ahogy az egy jólnevelt hölgyikének illik, elég tartózkodóan viselkedtem, udvarlóm igyekezetét csupán néhány he-he -vel kísért mosollyal jutalmaztam.
Hiába, aki már elkötelezte magát... :-D
Anyukámnak csak féligmeddig sikerült lekapnia minket.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége - aug. 25-27.
2006.08.28. 10:53módosítva: 2006.08.28. 12:43
Anyunak még most is könyörögnöm kellett, hogy beugorjon és írja le ezt a sok írnivalót, különben holnapután sem érne rá.
Most meg azért könyörgök neki, hogy sétálni vigyen, mert épp telefonált egy kisbarátom, hogy felénk tartanak és jó lenne ha találkoznánk!:)
Mentünk is!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Gyakorlás - kistesóval, nagytesóval! :-O
2006.08.24. 15:33módosítva: 2006.08.24. 15:38
Az alattunk lakó Barni vagy három órát testvérkedett itt nálunk, mert a mamija Anyura bízta, míg valami hivatalos ügyet intézett a városban.
Jujj, gondolta Anyu, lesz most haddelhadd!:) De viccesen fogta fel a dolgot, nincs baj a humorérzékével, azt mondta, gyakorol majd arra az időre, amire lesz kistesóm!:):):)
Sőt, hogy még teljesebb legyen az idill, eközben sültek a padlizsánok a tűzhelyen. Na nemcsak egy-kettő, hanem olyan 15 kiló.
És Barnika megértette, hogy a tűzhelyhez nem megy, mert az "hő", nekem csak a kezemet vagy a lábamat szabad simizni, és azt is, hogy én nem játszom azokkal a játékokkal, amelyekkel ő játszik. Fincsi volt neki az a paradicsomos krumpli is, amiből nekem túl sokat készítettek, de külön is lecsúszott a felszeletelt paradicsom meg az alma.
Nem is volt gond mindaddig, amíg el nem álmosodott. akkor már véletlenül sem volt jó neki semmi, haza kellett menni.:'(:'(:'( Szerencsére a mamija már hazaérkezett akkorra, és otthon aludhatott már az ágyikójában.:)
Én meg most a sajátomban vagyok kinyúlva, mert a tegnapi napot még mindig nem tudtam kipihenni. :)
Amikor hazajön a szomszéd fiú, Zsolti, majd mutatunk képet is, mert a kameránk híján, ő fotózott le minket! :):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tornászom!
2006.08.22. 18:04módosítva: 2006.08.22. 18:07
A kép nem ma készült, mert Apukám elvitte a felvevőt, de itt is olyan jóízűen alszom!:)
Mire felkeltem, már készen várt a papi, mert Anyu úgy gondolta, hogy ennyi idő után csakis ordítva fogok felkelni, pedig ebben is csalódott.:-O Olyan jókedvem volt, hogy még egy félórát hancúroztunk is!:)
Azután valóban ettem, de most már grrrrrrrr szavakat gurgulázva elvagyok a kiságyamban.
És képzeljétek, Anyu megint lemaradt valamiről.:-O:-O:-O
Nyöszörögni kezdtem, mert hasrafordultam, de olyan szerencsétlenül, hogy a buksimat állandóan bele-beleütöttem a kiságy oldalába. Anyu odajött, hogy megfordítson, hát akkor tapasztalja, hogy nekem NEDVES A ZOKNIM. Hogy miért olyan fontos és érdekes ez? Jaj, de kis butuskák vagytok, hát mert ez azt jelenti, hogy magamtól is BEKAPOM A LÁBACSKÁMAT!!!:-P:-P:-P Eddig nem sikerült, de most úgy látszik, hogy kezdődik a tornamutatványos időszak!:) Én már alig vártam!:):):);););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Eseménytelen napok
2006.08.22. 16:25
Amikor fölém hajolt, hogy megpusziljon - már le voltam téve aludni - kézzel-lábbal kapálózni kezdtem, mintha azt akartam volna mondani neki, hogy ne menjen el. De sajnos, nem úgy van az, ahogy én akarom, de még úgy sem, ahogy Apukám akarja. Ő sem megy el szívesen, de muszáj. Sokszor hallom ezt a szót, csak azt hiszem az értelmét jó sok időbe telik majd elsajátítani. Na, majdcsak megértem én is egyszer, hogy a muszáj, az valami olyasmi, mint a hasmenés vagy a halál:-O:-O:-O! Ha menni kell, hát menni kell!:-D:-D:-D
Elég a viccből!:)
Nagy ijedelmünk közepette elfeledkeztünk arról, hogy szombaton látogatóink voltak. Meglátogatott Anyu kolléganője, Marika és a kislánya, Pálmi. Fotót nem készítettünk, mert eszünkbe se jutott, de ha Apu hazahozza a kamerát, majd megmutatom nektek, milyen szép rágókát és fali lámpát kaptam. Tegnap Anyu bemutatta nekem, hogyan működik a kis lámpa, hát el voltam ragadtatva. Csak bámultam, hogy nicsk milyen jó móka, hogy egyszer fényes, egyszer meg sötét az a mosolygós csillagocska!:):):):-O:-O:-O Nem beszélve arról, hogy állandóan meg szerettem volna fogni, de Anyu nem engedte az elemek miatt, mert aszondja, hogy nyálas a kis kezem, és sosem lehet tudni. Nos, meg is értettem, mert egyelőre elég volt a riogatásból a családban!:)
Különben nem tudjátok, hogy mi van itt? NA, meg kell azt vizsgálnom rendesen!:):):):
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Augusztus 20-a
2006.08.21. 11:14
Az este fürcsire készültünk. Be is tett Anyu a kádba, lubickoltam, ő meg locsolta rám a meleg vizet. Ani nénje és Csaba meg nézték, hogy én milyen ügyesen pancsizok. Szóval hárman voltak mellettem. Egyszer csak nem kaptam levegőt. Senki sem látta mi és hogyan történt, de én fuldokoltam. Anyukám nemhogy elmenjen, de még félre sem pillantott, mégsem látta mikor ért a szám vagy az orrom a vízbe, mert ettől történhetett, hogy fuldokoltam.
Anyukám kikapott a vízből, és megütögette a hátamat, de mégsem kaptam levegőt. Hasra fordított, a mellkasomnál tartott és úgy ütötte már a hátamat, mégsem volt eredménye. Már ordítni kezdett Apukámnak, aki a vacsorát felügyelte, hogy jöjjön, és aztán a lábamnál fogva lógattak és úgy ütöttek, amikor egy nagyot köhögtem és újra lélegeztem. Nem volt semmi bajom, csak egy kicsit meglepődtem, hogy mi történik körülöttem. Mire bevittek a szobába, és Anyukám nem tudott magához térni az ijedtségből, én már javában nevettem. Anyukám nagyon megijedett, most sem tud magához térni, és főleg nem fér a fejébe, hogy hogy NEM LÁTTA?
Hála istennek, nem lett semmi baj, de sosem fogja magának ezt megbocsátani. Legyetek jók, barátaim, csibészkedjetek, de próbáljatok szófogadók lenni, mert olyan gyorsan bekövetkezik a baj, hogy nem is hinné senki.
Erről nem készült fénykép, de nem csoda.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A spenót?
2006.08.20. 07:38módosítva: 2006.08.20. 07:40
Ne tévesszen meg az, hogy az arcomnak is adtam belőle, mert nekem valóban ízlett:
De nem így gondoltam ezt, amikor először megkóstoltam, azt hittem, rögtön meghalok, mert méreggel etetnek. Még zöld is volt!:-O Pfujjj!!!! Olyan rosszat addig még nem kóstoltattak velem. Nem tudom, hogyan is képzelte Anyu, hogy a fincsi almás barack után én spenótos krumplit egyek!:-O Nagyon elhúztam a számat, fintorogtam amennyire csak tudtam, sőt, amikor az az izé a torkomhoz ért, úgy elkezdtem öklendezni, hogy azt hittük minden kijön belőlem. De nem így lett.:)
És másnap, amikor eljött a tényleges papiidő, csodák csodájára, minden fintor nélkül megettem. Na, még láttatok ilyet?:-O
Szerintem Anyu valami boszorkányságot művelt, pedig égre-földre esküdözik, hogy csak egy kis tápszerrel keverte el! Na, most higgyetek neki, ha akartok, mert az a helyzet, hogy én ... elhiszem.:-D Ma is az lesz az ebédem, holnaptól meg valami mást találunk ki!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hancúr 3.
2006.08.19. 12:34
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hancúr 2.
2006.08.19. 12:27módosítva: 2006.08.19. 12:33
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hancúr!
2006.08.19. 12:24
De ne kanyarodjak el, mert ez a beutazásnál volt, mi meg már hazaindultunk...
Hazafelé a végállomásra mentünk, gondolván, hogy ott könnyebben felszállunk, de képzeljétek, Anyunak ott sem sikerült összecsukni a kocsit. Na, ez már több a soknál, Anyunak kezdett olyan lenni a feje, mint ennek a bácsinak, ni::-@!:-D Nem beszélve arról, hogy egy másik sofőr bácsi tartott engem az ölében, míg Anyukám a szerelőt játszotta. Summa summarum, az lett a vége, hogy egy harmadik sofőr bácsi (tudni kell, hogy ott vagy 5 jármű várakozott, és minket minden sofőr bácsi ismer), akinek otthon picibabája van, seperc alatt összecsukta a kocsit, és mi már indulhattunk is. Hogy érdekesebb legyen, hát ugyanazzal a busszal, amelyikkel bejöttünk.:)
Miután elindultunk, már kezdtem nyűglődni, mert megehültem. De csak két szót kellett szólnom, máris betömték a számat: cumisüveggel, kb. este 8-kor.
Így történt aztán, hogy úgy fél 10-kor, amikor már az esti papimat kellett volna megennem és lefeküdnöm, nekem eszem ágában sem volt álmos lenni.:-O Sőt, még enni sem akartam.
Mit gondolt, Anyu, mit nem, hát jól lefárasztott. De én annyira élveztem a mókát, hogy reggelig elhancúroztam volna, ha az éhség- és álommanók ki nem fognak rajtam!:) Egy idő után, amikor látta Anyu, hogy ennek a hancúrnak fele sem tréfa, - hisz ilyet nem csináltam még, azaz ennyit kacagni és visítani már kész kabaré volt, - bekapcsolta a kamerát is.
Hát, Apu is a hasát fogta, amikor tegnap megmutattuk neki!:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
2006. aug. 17.
2006.08.19. 07:45módosítva: 2006.08.19. 07:57
Ott maradtam el, hogy hazajön Apu. Nos, hazajött. Volt nagy öröm. De még mielőtt továbblépnék el kell mesélnem, mit csináltunk a tegnap tegnapján! :) Hát az lett, hogy egyszercsak, minden bevezető nélkül, valaki be akart jönni a lakásunkba. :-O Mondom, bejönni, nem betörni!:) Az ajtó nem nyílott, és egyszer csak hallom, hogy kulcs zörög. Jujjj, Apu, gondoltam, de nem ő volt, hanem Ani, az Anyukám húga. Na, hát, ha nem Apu, akkor nem, de Ani is megteszi néha-néha!:-D:-D:-D
Az eredmény az lett, hogy délután ismét fogtuk magunkat és kirúgtunk a hámból. Ezúttal babatornára indultunk. Illetve meg is érkeztünk, de a tornáztató néninek hűlt helye volt már. Ide nem kell bejelentkezni, tehát nem is tettük meg, de mivel nem volt már egy bébi sem, Enci, a gyógytornász néni, hazament. Sebaj, gondoltuk, akkor maradunk pocakos tornán. Meg is tettük, Aliz, az a néni, aki annak idején Anyukámnak tartotta a kismamatornát, nagyon megszeretett engem. Bemutatott minden ottlévő kismaminak, beszélt hozzám, kacagott nekem, és én is viszonoztam a kedvességét. NAgyon jól éreztem magam nála, tetszett a kedveskedése, de a biztonság kedvéért mindig vetettem egy pillantást Anyukám felé, és mosolyogtam egyet rá, hadd lám, nem akar eltűnni? De képzeljétek, esze ágában sem volt.
Ilyen csinin feszítettem a sok pocaklakó kisbarátom között:):):):
A kép, igaz, hogy már otthon készült, mert nem vittünk magunkkal felvevőt, de így is jó volt!:)
Miután itt befejeztük küldetésünket, bevásárolni indultunk. Aminek az lett az eredménye, hogy gazdagodtam egy üveg spenótos krumplipürével!:-O Ez volt az első bébiétel, amit megvett Anyukám, és az első bébiétel, amit megkóstoltam. De azt már csak tegnap. Azt külön leírjuk.:) De addig még van valami....:-O:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A jóból is megárt a sok! :)
2006.08.18. 10:08
Mondtam neki, gyorsan elalszom és kialszom magam, hadd legyen neki egy kis naplózós szabadideje, és hogy amire megjön Apukám legyek friss. Na, olyan friss, mint a ma sült kenyér, nem mint a ma született bárány ... anyukája! :-D:-D:-D
Szép idők jártak mifelénk. Csak ketten voltunk itthon, nők, azt tettünk, amit és amikor akartunk. Nem szólt bele senki a dolgunkba, nem érdekelte senkit, hogy "görbézünk-e" vagy sem!;) De ma hazajön Apu!!! Hál' istennek, mert már annyira várjuk! Görbe napok ide vagy oda, úgyis akkor a legszebb minden, amikor mindhárman együtt vagyunk. Mi is nagyon hiányoztunk Apucimnak, az este amikor "beszéltünk" telefonon, rögzítette a hangomat, hogy bár az legyen vele, ha én nem lehetek egészen!
Még mesélek ám, csak most épp keres valaki. Addig egy fotó:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ha nincs otthon a macska,......
2006.08.17. 08:04
Ez nálatok is így szokott lenni?
Na, szóval az úgy volt, hogy:
Apu - de ezt tudjátok - nincs itthon, és persze ő lenne a macska!:-D:-D:-D Mi viszont itthon maradtunk, és felvállaljuk az egerek szerepét!:);) De félre a sok dumát, Anyu elhatározta, hogy csapunk egy görbe napot, csak mi ketten, a Nők!:-O NA jó, hát mondjuk, csak a délutánt és abból is csak vagy két órát "görbéztünk", de az valóban jó görbe volt. Ennyit én még nem keringtem eddig!:-O
Anyu gondolt egyet, ésamikor elkezdett öltöztetni és etetni én még nem sejtettem, hogy merre indulunk.:-O Mikor elindultunk sem tűnt fel semmi, talán csak, hogy nem babakocsival, hanem kenguruval vágtunk neki az útnak, de az útvonal még ismerős volt! Aztán, egyszer csak jött egy fehér sokablakos valami, arra felültünk és ... a 10-15 perces út alatt mindenkit jól szemügyre vettem a buszon, majd mosolyogtam, esetleg vigyorogtam is, ha viszonozták. Majd kiszálltunk és olyan csudaklassz helyekre mentünk, ahol szívesen eltöltöttem volna én még két-két órát is külön-külön, ha egy kicsit nagyobb lettem volna! Ugyanis bababoltokba mentünk. Anyukám ruhát szeretett volna vásárolni nekem, és ilyen helyre inkább Apukám nélkül szeret menni, mert neki nincs törelme végigjárni az üzleteket. Hát először is egy cumilánccal gazdagodtam, de már megijedtem, hogy ezért vágtunk neki a nagy útnak!:-O Na, aztán kaptam egy gyönyörű ruhácskát is. De az olyan gyönyörű! Tudjátok, hófehér, és még uszálya is van!:-O:-O:-O
Kristóf szerelmem, ne ijedj meg, nem akarom Ráderőltetni magam;):-P, de igazán takaros kis menyasszony lennék benne!:-D:-D:-D Nem is mutatom meg neked a nagy napig!:):):)
Egyelőre viszont bele kell törődnöm abba, hogy a ruhakölteményt csak a keresztelőm napján vehetem magamra. Na mondjátok meg, nem gonoszak ezek a szülők? Akkor minek vették? És főleg, minek előttem vették meg? De már úgysincs sok addig, amíg felpróbálhatom, és rögtön élesben lesz a felavatása!:):):)
Szóval, most elégedjetek meg egy ilyen képpel:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Augusztus 15.
2006.08.17. 07:42
Apukám visszament dolgozni, mi meg otthon maradtunk Anyuval. Kissé balszerencsésen - vagy inkább balszerencsétlenül? - indult a nap, ugyanis egy szál keresztbetett Apunak. Igen, már megint Apu. Látom, mostanában már csak róla szól a fáma!:)
Jaj, hogy miféle szál? Hát sajnos, egy olyan szálról van szó, aminek ideg- az előtagja. Becsípődött a nyakánál, amikor munkába akart indulni és még tegnap reggel is alig tudott felkelni az ágyból miatta. Látjátok, mit tesz a túlzott lelkesedés, amikor több, mint két hét szabadság után valaki annyira örül, hogy visszamehet dolgozni?:-O:-P:-O:-P
Nagyon remélem, hogy mire hazajön, már el is felejti, mert ha nem, fuccsot mondtak a játszásunknak: tegnap, mielőtt elment, megszeretgetett és amikor a levegőbe akart emelni, akkorát jajgatott, hogy Anyu megijedt, hogy kiejt engem a kezéből. Szóval, azért én sem szeretnék még semmit lefejelni ilyenkor, gondolom, lesz elég időm rá később!:);)
Ez kedden készült,
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Bál, jókedv és a társai...
2006.08.16. 09:35módosítva: 2006.08.16. 09:41
Mély levegővétel, kilégzés. Ismét belégzés, kifúúúúúúj.
Anyu, hát mi olyan nehéz? Megy ez neked, ne félj, csak indulj el, mindjárt fosik a szó (bocs') a kezed, ááá, dehogy, a tollad - óóó, na, megint összekavartam - hát a billentyűzeted alatt!;););)
Mit csináltunk az elmúlt két napban? Nem sok különöset. Ezért nem értem, miért olyan nehéz most írni Anyunak!:-O:-O:-O
Apu, képzeljétek nem hajnali 6-kor, hanem reggel 8-kor jött haza a bálból, szegény olyan fáradt volt, zúgott a feje a hatalmas muzsikától. Meg éhes volt. Ez is ritka. De képzeljétek, hogy járt: vasárnap, mint írtuk, Maros-parton üdültünk, közben a Mamik - Anyukám és a Noémi Anyukája, Marika - sütögetett. Kis bőr nélküli kolbászkákat grilleztek, aminek isteni illata volt, de én abból talán még jövőre sem eszem, annyira fűszeres. Szóval apukám belakott az említett finomságból, de érdekes módon ő ezt csakis a szabadban tudja megenni, otthon, ami a serpenyőben sül, arra rá sem tud nézni. És a bálban is ezzel kínálták. :-P:-P:-P :( A szagját sem bírta már, nemhogy megegye. Így két aprócska szendviccsel muzsikálta végig az éjszakát.:(
Aztán lefeküdt és délutánig egyhuzamban aludt. Már nem is tudtam mire vélni a dolgot, hol van az a szinte kopasz fejű, nekem mindig mosolygó bácsi, akinek a hangja már olyan régóta ismerős, és amint meglátom, rögtön üdvrivalgásban török ki!:-O:-O:-O De egyszer csak megjelent, amikor nem is számítottam rá.
Aztán elmentünk bevásárolni, mert a -szerek már nagyon kifogyóban voltak: mosószer, mosogatószer, tápszer.:):):) Az odaúton szundikáltam egy kicsit, de nemsokára megébredtem és érdeklődve bámultam a hatalmas polcokat, amik elhaladtak mellettem. Jókedvemnek hangos kurjongatásokkal adtam hangot, és olyan, de oylan jókedvem volt, hogy egyesek még meg is mosolyogták. :) De mit tenni? Ilyen egy jókedvű, pihent, kiegyensúlyozott baba. Ezen nincs mit csodálkozni:-O, netalántán mosolyogni:)!
A fotó már otthon készült, de valóban jókedvem volt egész nap:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége - aug. 12-13.
2006.08.14. 00:20módosítva: 2006.08.14. 10:44
Jaj, nem! Gyönyörű idő volt ma, legalább 28-30 fokkal, ki is használtuk, de számunkra mégis véget ért a nyár. :'(
El is magyarázom, miért, jó?
Mint tudjátok, Apukám két hétig szabadságon volt, de pénteken, illetve inkább holnap - lejár. Jövő szombaton zenélni fog, de nem nappal, hanem éjszaka, tehát a vasárnapot majdnem átalussza. A rákövetkező hétvége újkenyér ünnepe, és hivatalosak vagyunk egy konfirmálásra, rá egy hétre meg az én keresztelőm lesz... Tehát máris szeptember van, és lejárt a nyár!:(:(:( Életem első nyara. Amit sajnos, még nem tudatosan éltem meg.
Szóval ez a helyzet, látjátok, nálunk ilyen hamar telik az idő:):):)!
Na, de addig?!;)
Jelentem alássan, elkészült a savanyúság. Elég sok időbe telt, hiába kértem meg Anyut, hogy segítsen! Annyit babrált az uborkák mosásával, hogy azalatt be is fejezhettük volna az egészet!:);):-P De meglett, és tutti fincsi lett!:)
Ma ki-rándulni szerettünk volna a Maros-partra. Igen ám, de a tütü nem úgy gondolta, mert reggelre elfolyt az egész fékolaj a tartályból, Apu majd' frászt kapott, amikor meglátta. Nosza rajta, javítás, bütykölés, szellőztetés, meg miegymás (Anyu is csak felszedte ezeket a kifejezéseket, szerintem) fél 2 múlt, mire meglett. Megyünk vagy nem megyünk? Ez volt a kérdés, ugyanis 6-ra vissza kellett jönni. Apukámnak ismét táncoltathatnékja támadt, ezúttal egy bálban!:) És elmentünk.
De akinek nincs szerencséje reggel, az csapja le a popsiját, és maradjon otthon, azt mondják!:-O Amikor már majdnem a célhoz értünk, és már láttuk a szomszéd bácsi tütüjét, és őt magát is, ahogy horgászik, Apukám, kikerülvén egy hatalmas pocsolyát, úgy belemerült a sárba - persze, az autóval - hogy a víziló hasa elbújhatott volna volna mellette. Szerencsénkre arra jártak valami horgászok, és segítettek kitolni a latyakból a kocsit, még mielőtt Zsolt, a szomszéd bácsi, odaért volna hogy kihúzzon a csávából.:(:)
Aztán mégis kezdett minden jól alakulni, szépen sütött a napocska, lengedezett a szellő, és csobogott a Maros-víz. Kellemes volt napozgatni - leginkább ismét árnyékban:-D -, sikongatni, bámészkodni, no meg alukálni a jó, friss levegőn!:)
A friss levegő - higyjétek el - olyan laktató is, hogy ha 4 óra után eszel, ráér majd fél 11-kor enni újra!:-O:-O:-O Igen, ezt Anyukám is tanúsíthatja most már, pedig nem hitte volna! Állandóan meglepem valami újdonsággal!:);)
Vajon mi lesz a következő?:-O
Lassan aludni kellene már, jobbanmondva Anyunak, mert engemet a fél 11-i papi után fejbevertek a bunkóval, remélhetőleg pedig, reggelig lesz hatása. De el tudjátok képzelni, hogy milyen fejbeverten fog hazaérkezni Apukám, majd tova hajnali 6 felé?:-D:-D:-D Jujj, nem szerték a helyében lenni!:-P:-P:-P
Jó éjt mindenkinek!
Fotó holnap!
.......................
Itt a beígért fotó!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Levedinek és Lehelnek"
2006.08.13. 23:54
Hová tűntetek? Keresem a naplótokat és sehol sem találom!:-O:-O:-O
Tudom, hogy nehéz időszak köszöntött most Rátok, és ritkábban érnél rá naplózni, de miért törülted ki???
Mi nagyon szeretünk titeket, és mindig szívesen, tele kíváncsisággal olvastuk a naplótokat és vártuk az újabb bejegyzéseket! Hiányoztok!!! Visszavárunk!!!
Nagyon sok puszit küldünk nektek!
Edith és Kriszta
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétköznapok...
2006.08.12. 12:41
Az utóbbi két hét nagyon jó volt (Anyukámnak is - ó, de főleg Apukámnak!:)) mert Apucim szabadságon volt. De minden jónak egyszer vége lesz, így a szabadság is gyorsan lejárt. Apukám szeretné még húzni-nyúzni és valamennyire sikerült is neki, de nem sok hasznát veszi majd. Ugyanis arról van szó, hogy ma is dolgozik, azaz zenél, és holnap este meg éjszaka is talpalávalózni fog:). Ezért hétfőn még nem megy be a munkahelyére, de úgyis szinte egész nap csak alszik majd, ezért nem lesz sok haszna belőle. De legalább itthon lesz!;)
Tegnapelőtt horgászni voltunk, legalábbis Apu, Anyu, Beni meg Dávid, engem viszont legomboltak Mamáék és velük töltöttem egy kellemes délutánt. Anyuéknak is kellemes volt, bár a nagy fogás csak a horgászbotra volt érvényes, hiszen Apu annak a végét fogta, halat már kevésbé. Horogra akadt azért néhány, de nem volt érdemes hazahozni őket!:( Pedig Anyu milyen finom szardíniát tud főzni belőle! Nyami-nyami! Mintha kóstoltam volna, ezt úgy mondtam!:-D
Tegnap kaptam először zöldséglevest. Nagyon kevés krumplit és sárgarépát tört át Anyukám és a főzőlével jól felhígítva én jól bekanalaztam. Na, nem mondom, annyira nem ízlett eleinte, mint az alma vagy az őszibarack, de amikor már megszoktam az ízét, akkor simán gurítottam lefelé - és persze, kifelé ;) - Anyu alig győzte az etetést. Igaz, ha én nem segítenék neki, még ennyire sem boldogulna, de én azért vagyok ilyen ügyes, hogy segítsek: kétkézzel nyomom befele a kaját a számba, nehogy valamit is elpazaroljunk:-D:-D:-D, no meg ezáltal a számat is megtörlöm, hadd ne legyen már olyan kenceficés!;););) A szám nem is olyan, de az előkém!!! Mondanom kell valamit???:-O A nyálbuborék fújogatást is szaporán gyakorolom, Anyu örvend is neki és élvezi, főleg akkor, amikor levesevés közben végzem! ;););)
Ma szép idő van, süt a nap, de már reggel és este erősen hideg van. Igaz, eddig napközben is elég hűvös volt, de ez jó volt annyiból, hogy az étvágyam ismét a régi.
Ezen a hétvégén nincs kilátásban semmilyen különös program, így, hogy Apu nincs itthon. Bár nekünk, asszonyoknak mindig akad valami tennivaló. Ma épp uborkát szeretnék eltenni télire savanyúságnak, de mivel elég sok van belőle, megkérem Anyut, hogy segítsen egy kicsit, mert egyedül lehet, hogy jövő ilyenkorig sem fejezném be! :):):)
Mindenkinek kellemes hétvégét, szépidőt kívánunk, és mindent, amit még akartok!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szülinap
2006.08.12. 12:06
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szülinap
2006.08.12. 12:03módosítva: 2006.08.12. 12:05
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szülinap
2006.08.12. 12:01
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szülinap
2006.08.12. 11:40módosítva: 2006.08.12. 11:43
Ezt a napot mindig a családdal és a barátokkal szoktuk megünnepelni. Igaz, hogy nekem ez az első szülinap, amin résztvettem, mert az Anyuét még a kórházban "ünnepeltük", mert nem engedtek haza aznap. igaz, akkor mindenki velem volt elfoglalva, még Anyu is elfelejtette, csak amikor köszöntötte Apu, akkor "kapcsolt":-O:) Szóval, Apukámnak az első szülinapja, amelyen én is részt vettem, az úgy zajlott, hogy megjött Magdi Mama és Pista Tata, mondták Apunak, hogy, na fiam, Isten éltessen még sokáig, átadták az ajándékot és máris azt kérdezték: Kriszta merre van? Aztán jött Zoli, a Keresztapám (Melinda, a Keresztanyám és Beni meg Dávid már nálunk voltak) és miután megpuszilta a sógorát, a Fehér Mókust kereste ő is. Magdi Mama és Jancsi Tata kicsit később jött, de a rituálé ugyangy zajlott, mint az első két esetben, tehát nem írom le ismét.:):):)
Alig jutottam kézre, körbejártam a társaságot, majd ismét kezdtem elölről az öl-utazást. Meg is jegyezte Anyu: Na, István, téged kellene így kézről-kézre adogatni!:-D:-D:-D Volt ott erre nevetés!
Nem buliztunk, de olyan jól telt! Csak ritkán, tulajdonképpen egy-egy szülinapkor, gyűl össze így a család, inkább beszélgettünk. Meg énekeltünk. Amikor Pista Tata magához vett, lefektetett az ölébe és elkezdett nekem énekelni. Annyira élveztem, hogy én is énekeltem neki. Majd megmutatjuk, hogy hogyan, de először Apukámat és a tortáját mutatjuk meg nektek. Erőnek erejével sem akart a torta mellé állni, hogy Anyu lefényképezhesse, ezért kénytelenek voltunk így egymás mellé állítani őket!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Élünk!!!
2006.08.11. 20:01
Jövünk majd a szülinapi képekkel és beszámolóval is, de Anyának még van egy kis dolga. És ha ma este nem is, de holnap napirendre kerülünk, és meg is látogatunk mindenkit! Ne ijedjetek meg, nem feledkeztünk el senkiről, és azt is köszönjük, hogy ti sem felejtettetek el minket. Apukám nevében is köszönöm a szülinapi jókívánságokat!:):):)
Addig is, egy fotó rólam, hogy nehogy valóban, elfelejtsetek!:);););)
"Jaaaaaaaaaaj, Anyu, mit művelsz?":-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Isten éltessen, Édesapám!
2006.08.09. 07:23
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Almaevés
2006.08.08. 10:38
Így néztem ki almaevés közben:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége 4.
2006.08.08. 10:15módosítva: 2006.08.08. 10:34
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége 3.
2006.08.08. 10:13
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége 2.
2006.08.08. 10:10
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hétvége 1.
2006.08.08. 10:07
Gyorsan, csak úgy dióhéjban beszámolunk a hétvégénkről, ami elég mozgalmas volt. Vasárnap egész nap csavarogtunk. Legelőször meglátogattuk Magdi Mamát és Jancsi Tatát. NAgy családi találkozó volt ott, mert búcsú volt a faluban, és találkoztam a nagy rokonsággal: Szász Dédivel, Keresztszüleimmel és a gyerekeikkel (Szidi, Alpár és Artúr), Ani nénikámmal, CSabával a barátjával, az Anyucim Keresztanyjával és még sok mással, de nincs idő most mindenkit felsorolni. Most megmutatom nektek az anyai nagyszüleimet, Magdi mamát és Jancsi Tatát!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
elromlott
2006.08.07. 12:19
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Eltűnt!!!!!
2006.08.05. 22:36
Tegnap még itt volt, még hétágra sütött, csak amúgy ontotta sugarait mindenfelé. De estére fogta magát és elment. Szerintem ő is szabadságra ment, mint Apu. De Apu a szabadság alatt is dolgozik, hát akkor ő miért nem jön elő egy-egy kicsit, bár csak azért, hogy megmutassa: nem haragszik ránk, csak elfáradt!:):):)
Szóval, szomorú lett a Napocska, mert valaki megsértette, és most állandóan sír bánatában.:'(:'(:'( Este sír, reggel sír, napközben sír, szegényt nagyon sajnálom. Aztán néha-néha ebbe is belefárad, de utána ismét újult erővel zendít rá! Nagyon elkeseredett, mindenesetre!:-O
Ma nem engedte, hogy sétáljak kint, a házban kellett kínlódnom, de mondjuk nem volt akkora gond, mert az álommanókkal is kissé összebeszélt.:)
Egy a jó ebben az eltűnésben. Nincs meleg. Illetve sőt, kint nagyon hideg van, 12 fokot mutatott a hőmérőnk, és bent mégis meg lehet fulladni. Csak a pelus és egy póló van rajtam, mégis állandóan forgolódom, mert melegem van.
Tegnap történt nálunk egy felavatás-beavatás féleség!:-O
Ez abból állt, hogy mivel a hálószobát, ahol én is alszom, egész délután süti a nap, Apukám átvonult a másik szobába aludni. Amikor befejezte a naplózást, pedig, Anyu is mellévonult, így én egyes-egyedül aludtam a szobában. Anyu félt is egy kicsit, hogy mi lesz, nem fogja meghallani minden apró kis nyöszörgésemet, de nem is kellett. Fél 5-ig hagytam aludni, majd miután megkaptam a cumikámat, még engedélyeztem neki nagylelkűen másfél órát. Evés után pedig ismét olyan jó baba voltam, hogy rögtön visszaaludtam és fel sem keltem háromnegyed kilencig, amikoris a Mama csengetésére és hangjára ébredt Anyu is!:):):)
Ma nem készült rólam fotó, mert Apu magával vitte a kamerát, de kerestünk a sok közül egyet, ami reméljük, tetszeni fog!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sok minden egy napra 2.
2006.08.04. 23:31
Szóval, délután, miután Apuék ismét beálltak faltörő kosnak (Szóval ennek az a története, hogy Mamáék a közelünkben vettek házat és nekifogtak kívül-belül rendbetenni, hogy majd kb. 2-3 év múlva, amikor ideköltöznek, minden készen legyen, de ahhoz először falakat kell törni-zúzni), Anyukám kitalálta, hogy fürdünk egyet. Ő is jól leizzadt, amíg az ebéd körül sürgött-forgott, még az evés is megtette a hatását, szóval nála is elkelt egy jó kis lubickolás!:) Igen ám, de úgy döntött, ismét kipróbáljuk együtt a ... nagykádat!:) És tudjátok, mi lett az eredmény?:-O:(:(
Ejha, most becsaptalak titeket! HÁt az lett, hogy én akkorát lucsikáltam, mint még soha.;););) Itt aztán volt hely, lehetett rugdosodni, csapkodni a vizet, feküdtem hanyatt, hason, orral a vízben, mindenféleképpen, és olyan jól éreztem magam, mint még soha.
Sőt, az sem ártana, ha már az ágyban ringatgatná magát!:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sok minden egy napra 1.
2006.08.04. 23:17módosítva: 2006.08.04. 23:37
Ha el akarom mondani, viszont, akkor csak bele kell fognom valahogy, tehát, elkezdem, de az említési sorrend nem tükrözi a fontossági sorrendet, és talán még az időrendit sem!:)
Szóval, már vagy 3-4 napja az történik, hogy éjszaka nem alszom nyugodtan. Nem szoktam megébredni, dehát minek is, elég, ha Anyu fölkel, még én sem pihenjek?;) Hol vizet, hol a cumikámat követelem, talán még papi is kellene, de Anyu hajthatatlan, 5 előtt nincs papi. Általában a vízzel megelégszem, mert nagyon meleg van. Nos, ez aztán azt eredményezi, hogy napközben Anyukám fáradtabb a kelleténél, emiatt kávét iszik, emiatt este nem tud elaludni, éjjel meg ismét én nem hagyom!:-D:-D:-D És íme egy gyönyörű ördögi kör, amiből azért mégis hátha van kiút!:)
Kedd óta - írtam már - kapok almalevet egyszer naponta. No, de ma nem ezt kaptam, hanem egy másik gyümölcsöt. Én ilyesmit mintha már láttam, csak akkor kissé más formája volt; volt keze, lába, szeme, szája, orra, de Anyukám mindkettőre azt mndta, hogy Banán. Hááát, ha ő mondja, biztos úgy van, de nem is az a lényeg, hogy mit ettem, hanem az, hogy nagyon, de nagyon ízlett!:):):) És képzeljétek, bár Anyu tudja, hogy nem jó sok mindent egyszerre enni még, de Apukámnak hiába beszélt, de így lett, hogy sárgadinnyét is ettem tegnap.:-O Apu levágott egy szép szeletet, meghámozta és azt a jó puha belső felét odaadta nekem, hogy szopogassam. Tettem is én azt keményen, de akkor volt ijedelem, amikor észrevették, hogy egy darabka hiányzik a dinnyéből. Na, most mi lesz? - tanakodtak, és tudjátok mi lett? :-O:-O:-O Hááát, semmi. Megettem szépen, és még kellett volna. Na, de a mindennek van egy határa alapon, nem is kaptam többet!:(:(
Ma ismét rekordokat döntögettem, ezúttal viszont olyan téren, amit még nem igazán ismertem sem én, de főleg a szüleim sem eddig.:-O Ugyanis egész délelőtt HISZTIZTEM. De olyannyira, hogy a 11.kor elkezdett mosogatást Anyu 1 óra után fejezte be, mert közben kétpercenként kellett velem bajlódnia. Sem a kis, sem a nagyágyban nem volt jó, nem tetszett a babakocsi, a hordozó, de még Anyunak az öle sem, már azt sem tudta Anyu mit tegyen. De ő a hibás!!! Amikor elaludtam, minek kellett elvinnie engem a mani- és pedikűröshöz? Miért nem tudott békén hagyni, és akkor én is békén hagytam volna őt! De úgysem engedtem, hogy befejezze a körömvágást, mire a második lábam került volna sorra, felkeltem. Aztán jött a haddelhadd! Mikor végre újra elaludtam, félórára rá megjött Tata, és mit csinált, mit nem, de én megébredtem, hiába kötötte Anyu a lelkére, hogy pissz.:)
Miután visszamentek dolgozni, Keresztapu és Apu is elment Tatával, szerencsére elaludtam, s bár ismét csak félórát aludtam, úgy ébredtem, mintha kicseréltek volna. Jókedvem lett egyből, énekeltem, visítoztam, fekvőtámaszoztam, mosolyogtam, egyszóval, visszatérem az én különbejáratú, normális kerékvágásomba!:):):)
Így történt az a fekvőtámaszozás:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2006.08.03. 15:04
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Augusztus 2-3.
2006.08.03. 14:59
Tegnap nem jelentkeztünk, mert az az igazság, hogy nem nagyon volt, miről írni!:-O Mondjuk én csodálkozom ezen, mert amikor én beindulok, természetesen a mesélésről van szó, akkor Anyu is csak nagy nehezen tud leállítani!:):):)
Tegnap megmértek, és érdekes adatok születtek: 6690 g és 67 cm vagyok, a fejkörfogatom pedig 42,5 cm. Jót haladtam a múlt hónaphoz képest, pedig nem is ettem rendesen. Legalábbis Anyu szerint, mert hát látjátok, a mérleg nem hazudik, úgyhogy, Anyu, nyugi, eszem én annyit, amennyi nekem kell!;););)
Az élmúlt két napban annyi érdekesség történt, hogy tettem egy teljes fordulatot. A hátamról a hasamra, majd ismét a hátamra fordultam.:-O Mindez Anyu orra előtt történt, de mégsincs meggyőződve arról, hogy nem véletlen volt-e?!:-O Azóta egyszer sem gyakoroltam. De meglehet, ezzel is úgy leszek, mint a csak hasrafordulással: teszek egy elő-, elő-, előbemutatót, majd aztán egyszerre forgolódok, mint, aki be akarja hozni az addig elpazarolt időt!:-D:-D:-D
A nemrég felfedezett jó mókát, a nyálbuborék fújást viszont nagyon űzöm. Mindig. Játék közben, evés közben – a tej csak amúgy csurog a szám szélén, az al......... Jujj, evésről jut eszembe – mindjárt elfelejtem – képzeljétek, tegnapelőtt óta kóstolgatom és mind több, és több almalevet kapok. Ma bevágtam már vagy 6-7 kiskanállal. Nagyobb pajtásaimnak nem kell mondanom, hogy ez milyen fincsi, igaz? De a kisebbeknek drukkolok, hogy teljen az idő és ők is megkóstolhassák!:) Ez igazán mennyei!:) És a boborékozgatást, természetesen, az almalé evése közben is gyakoroltam, majd egyszer megmutatom nektek, hogyan zajlik nálunk ez a tevékenység!:):):)
Közben a hangomat is kezdem felfedezni, most épp valami vékony egérhangon cincogok valami olyasmit, hogy jáááá, jáááá, iááá, iááá. Anyu szerint a filmbeli Lindát utánozom!:) Mindezt fűszerezem valami olyasmival, mintha meglepődnék, csodálkoznék, és erősen beszíva a levegőt, hiiii, hiiiii hangokat hallatok.:):):) Mondjuk ki tisztán, akás visítós hisztinek is beillenék ez, csupán annyi a különbség, hogy jókedvűen játszom, és eszem ágában sincs elrontani a jókedvemet!:):):);););)
Így csücsörítek, amikor a nyálamat fújom:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
4 hónap
2006.08.01. 15:52
Sokszor csak állnak az ágyam mellett és bámulnak engem, amint alszom vagy éppen mókázok, néznek egymásra, és szavak nálkül, könnyes szemmel is megértik egymást. Amikor ébren vagyok, én is csak bámulom őket, mert egyszerűen nem értem, hogy amikor nekem akkora a jókedvem, hogy azzal az egész világot táncra és kacagásra csábíthatnám, ők mégis csendben vannak és pityeregnek. Főleg Anyu, mert ő az a pityergős!:-P
Szóval, 4 hónappal ezelőtt, hajnali fél 5 után 5 perccel kezdtem el torkomszakadtából üvölteni, és jó 20 perc után sem álltam le higgadtan tárgyalni ezekkel a furcsa földönkívüliekkel, akik között az én Anyukám is ott volt!:)
Azóta sokat nőttem, 53 cm-emhez már az első két hónapban 10-et adtam hozzá, a súlyomat is megdupláztam, sőt még annál is többet "szedtem fel", tudok kacagni, "beszélni", forgolódni, pörögni, és már nagyon nem tetszik az állandó hanyattfekvés, mindig csak erőlködöm, hogy felüljek. Szüleim viszont nem engedik, ilyen téren hajthatatlanok!:( A legújabb, amit felfedeztem, az a nyálam!:-O Szeretem, amikor bzzzzzz, ddzzzzzz, tzssss, bööö, hööööö szavak kíséretében - amik persze a brrrrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrrrü utánzása akarnak lenni - kisebb-nagyobb nyálbuborékok keletkeznek és pattannak szét!:) Nagyobb babatársaimnak biztos nem kell mesélnem erről a mókáról!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mexico Girl
2006.08.01. 15:28
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vízparti twisztparti! :)
2006.08.01. 12:21módosítva: 2006.08.01. 15:23
Bár a vízparton nem került sor semmiféle twisztpartira, azért nagyon jól telt!:) Legalábbis a szüleimnek és Dávidkának meg a szomszédainknak, akikkel együtt kimentünk!:) Nekem is jól telt, de én sajnos, szinte végig aludtam. No, és egy kicsit nyűgösködtem, mert mit ér a babalét nyűgi nélkül?;););)
A szuri utáni menetet jól bírtam, hála a kúpocskának és este a cseppecskének, egyáltalán be nem lázasodtam! :-D Kimentünk a Maros-partra és ott pucérra vetkőztetve, naptejjel jól bekenve, süttettem magam ... az árnyékban.:-O Olyan nagy volt a meleg, bár már du. 5 felé járt, amire kiértünk, hogy még mindig csak az árnyékban fekhettem. Anyukám otthonról hozott tiszta vizet és hozta a kiskádamat is - ugyanis idén még fölöslegesnek találták a medencevásárlást - és beletöltötte, hogy jól felmelegedjen. Meg is melegedett, de számomra csak nem lehetett elég meleg, mert amikor a lábacskáim beleértek már megszeppentem, és mire fokozatosan belefektettek, már ordítottam, hogy szedjenek ki belőle!!!:'( :'( :'(
Ennyi volt az én vízparti fürdőzésem, mert vasárnap, amikor már melegebb volt a víz a kiskádban, a Napocska elbújt, dörögni kezdett és 2 órán belül már csorgott is. Összeszedelőzködtünk, és irány az út, Mamáékhoz. Ott is aludtunk vasárnap éjjel (igaz, én szombat éjjel is ott aludtam) és csak tegnap jöttünk haza.
Anyuéknak azért nagyon jól telt, grilleztek, fürödtek, halásztak, beszélgettek, szóval egy jó hétvégi kikapcsolódás volt.:)
Fényképek készültek, csak Anyunak még nem volt ideje feltenni őket a gépre, de később, ha elkészült az ebéddel és az utánalévő teendőkkel, elintézi ezt a részét is!:) És még jelentkezünk ma, mert fontos közlendőnk is van!:-O:-O:-O;););)
..........................
Na, Anyukám is elkészült a fotókkal! Nem is lett olyan sok, akkor sokkal többnek tűnt!:(:-O, de azért én szerepelek szinte mindegyiken!:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csúnya szúnyog!!!
2006.07.29. 09:13módosítva: 2006.07.29. 09:25
Igen, szurit kaptam.:(:(:( Ha tudtam volna, hogy én ezért fogok ma felkelni, akkor nem is ébredtem volna olyan jókedvűen.:( Szegény Anyukámnak már reggeltől szöktek a könnyei a szemébe, amikor eszébe jutott, hogy meg kell engem szúrjanak. És amikor látta a jókedvemet, rögtön a szurira gondolt, de nem volt mit tenni, erősnek kellett lennie, hogy még a lábikómat is lefoghassa!
ÉN????
Amikor hasrafektettek, azt hittem, a szokásos mókák egyike következik;) és nagyon meglepődtem, amikor egy nagy szúrás érte a popómat!:-O Anyu próbálta máris elhessegetni a csúnya szúnyogot, az el is röpült, szerencsére egy-kettőre, de egy-két sírásnak mondható hang - bevallom töredelmesen:$ - elhagyta a torkomat!:'(:'(:'( Aztán, amikor a dokinéni ismét a látóterembe került, jól szembenevettem, :-D:-D:-D, csak épp meg nem kérdeztem tőle, hogy mit képzel, kifog rajtam egy ilyen szúnyogcsípés?:-P:-P:-P Anyukám borogatást tett a szuri helyére és biztonságból már egy kúpot is kaptam.
Őt jobban megviselte a dolog, ölbevett és simizett, meg szokása ellenére az ölében altatott el. Még énekelt is nekem, de kezdett ismétlődni a múltkori eset, amikor azt a nagyon vicces szomorú dalt énekelte, így jobbnak látta elhallgatni!:-P;);) Én pedig, szokásom ellenére, valóban elaludtam az ölében, bár már elég éhes vagyok, de képzeljétek, még papit sem kaphatok legalább egy óráig, mert valami cseppoltást is lenyelettek velem. Milyen megbízhatatlanok ezek a felnőttek!!! Valami kiskanalat lobogtatnak előttem, mint halacska előtt a csalit, és én, természetesen, hogy ráharaptam, hisz a kiskanál eddig mindig mennyei ízeket rejtegetett. Annyi volt a szerencsém, hogy, bár mennyeinek nem mondható, mégis ehető íze volt a csöpinek!:-S
Most, mint aki megérdemli, az igazak álmát aluszom, de megmutatom nektek, hgy milyen egy igazi baba, miután bekapta a szuriját.
Becsszóra, ez a kép a szuri után készült!:):):)
Képzeljétek, Apukám szabadságon van, kerek két hétig itthon lesz, most lesz aztán az igazi Hawaii nálunk!:) Most egy fél-zenélésen van:-O, ami nem azt jelenti, hogy az esküvő csak félig lesz megtartva, hanem azt, hogy neki csak addig kell húzogatni és összenyomni azt a sokráncú-sokgombú zenélőszerkentyűt, amíg a (ka)násznép az étterembe érkezik, onnan már mások veszik át a stafétát.
Miután hazajön, pedig, ha én is úgy akarom;), a Maros partjára megyünk hétvégi nyaralásra. Anyukám nagyon reméli, hogy nem lesz lázam, és jól fogom viselni a kiruccanást, de ha mégis baj lenne, akkor Mamáék ott lesznek a túlsó parton, és hozzájuk megyünk pihenni. Éjszakára mindenképpen Mamáéknál hálok, mert Anyukám szerint bőven sok volt egy szúnyogcsípés mára, nem hiányzik, hogy este az igazi fullánkosok is megcsípjenek!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Próba
2006.07.28. 17:11módosítva: 2006.07.28. 17:13
Köszönjük ági babának és az Anyukájának, hogy ötletet adtak. De mi nem Photoshoppal, hanem Corelben vittük véghez a cselt. Meglátjuk, bejön?:-O;)
............................
És bejött! Hurrá!!! Anyukám számítógépzseni!!:-P:-P:-P
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Baleset!:(
2006.07.28. 16:32
Történt ugyanis, hogy a saját, különbejáratú játszóteremen;), ami mindemellett mozgó játszótér is:-O, azaz a földreterített pléden, éppen játszadoztam, mert mi mást tehettem volna.:) Természetesen egy kis fölös energia nálam sosincs híján, tehát gyakoroltam az új tudományomat, a forgolódást. De valamit elszámíthattam, mert nem úgy sikerült minden, ahogy elterveztem. Talán a popsi, talán a pelus volt igen nehéz, de a popómat nem sikerült átlendíteni, ezért visszahuppantam és a négyrét hajtogatott pokrócba bevertem a buksimat.:(:(:(
No nem mintha annyira fájt volna, de velem még sosem történt ilyesmi, ezért, miután nagyot néztem Anyu kamerájába, és láttam, hogy nem törődik velem, Úgy elkezdtem sírni
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Áhítat
2006.07.27. 12:45
Nos, ilyen kis vallásos vagyok máris, és imádkozom.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ildikó
2006.07.27. 11:02módosítva: 2006.07.27. 12:47
Szóval, ő Ildikó,
Nem kellett volna még mosolyognom is?;):-O;)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Éneklés
2006.07.26. 13:07
Eseménytelenek napjaink, már Anyu szempontjából, mert velem nagyon sok minden történik. Állandóan csiszolgatom-tökéletesítem forgás-pörgési technikámat, ha letesznek a földre egy pokrócra, tutti, hogy 2 méterrel odébb, a szőnyegen vagy a csupasz földön találnak rám:-D!
A meleg az nagy:(, de én nem veszem figyelembe. Élem napjaimat, mint eddig, azzal a kivétellel, hogy csak estefelé megyünk ki sétálni. Játszom az állványommal, ami nagyon jó, és még Anyu azt is kitalálta, hogy kicseréli rajta a zörgőket, hogy nehogy megunjam őket. Így minden nap számomra újakban gyönyörködhetek. Természetesen, amikor nem fordulok hasra, és utasítom a hátamat, hogy most ő játsszék velük. Olyankor, igaz, az állványt is viszem magam után, mint pont most is;) de ő nem sír miatta!:):):)
Anyu még kitalált egy jó mókát.:-O Az ölében tart és énekel nekem. Szép magyar népdalokat, általában szomorúakat, de nem tudom, nekem ezek is annyira viccesek, hogy mindig nevetek rajtuk!:-O Csiklandozom anyu állát, közben meg én is dúdolom a ... magamét!:-D:-D:-D
Valahogy így nézünk ki:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nahát!!!
2006.07.25. 11:54
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hallgass, Anyu...
2006.07.25. 11:47módosítva: 2006.07.25. 11:48
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Macókám
2006.07.25. 11:42
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ünneptumultus :)
2006.07.24. 18:48
Szóval tegnap déltől ünnepeltünk, ami az én esetemben annyiból állt, hogy alukáltam, megébredtem. Kézről-kézre jártam, papiltam, alukáltam. Aztán ismét megébredtem. Sorolhatnám ugyanezt 3x-4x is, de megunnátok, és nem szeretném. Inkább azt mesélem el, hogy amikor kint voltam Tatával az udvaron, kiszemeltem magamnak egy rakoncátlankodó kispulykát, és addig követtem a szememmel, mígnem eltűnt előle!:) A nagyok meg csak ámultak-bámultak, hogy már milyen értelmes vagyok, és mennyire tudtam figyelni, nem akadt meg a szemem más érdekességen!:) És nekem hogy nőtt a májam!;););)
Aztán volt ott ebéd, süti, fagyi, dinnyekosár, amit az Anyu fabrikált mindenki csodálatára! Meg aztán kávézás, dumcsi, és nem utolsó sorban fotózkodás. Mindenki velem szeretett volna fényképezkedni, teljesült is mindenkinek ebbéli akarata!:) Én elégedetten tűrtem a sok cibálást, de cserébe én is megcibáltam a hajakat, orrokat, füleket.:):):) Mindenki nagyon jól érezte magát! A végén az egészen beálltunk és egy táv-fotót készítettünk:
Én egy szép barna plüssmacit kaptam ajándékba Mamától és Tatától, majd megmutatjuk nektek is, de Anyu először kimosta, és szegényt megbüntették, mert a fél fülénél fogva lóg a szárítódróton!:-D:'(:-P
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apuci, a nagy ho-ho-...-szakács!
2006.07.23. 22:49
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Patak
2006.07.23. 22:41
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vízesés
2006.07.23. 22:36módosítva: 2006.07.23. 22:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kiborítottak!!! :):):)
2006.07.23. 08:11
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kirándulás
2006.07.23. 07:58módosítva: 2006.07.23. 08:09
Na, álljon meg a menet! Máris rosszra gondoltok, ugye?!;) Pedig nem is én sírtam, hanam az Ég és ... Anyu!:) Egész mólt héten szép idő volt, kánikula, de mivel Apu nem volt itthon, nem mehettünk sehová. Amikor meg neki is szabad a szombatja, mert nem megy zenélni, akkor elkezd sírni az ég, de olyan keservesen, hogy azt hittük sosem hagyja abba!:)
Apu hiába mondta Anyunak, hogy készülödjék, pakoljon, mert szép idő lesz később, és mehetünk, Anyunak nem akaródzott elhinni. És tudjátok, kinek lett igaza?:-O:-O:-O
Hát ... Apunak. 12 óra felé már szépen sütött a nap, és nekifogtunk pakolászni, majd elindultunk. Nagy volt adilemma, hogy hová menjünk, mert strandról is szó volt, folyópartról is, de Anyunak strandra nem volt kedve menni mert ott mindig akkora a tömeg! Folyópart jó lett volna, de errefelé elég kevés a fa, tehát kevés az árnyék is. Nos, aztán egy hegyi patakra és az erdőre esett a választás. Kissé messzébb volt, vagy 40 km-t utaztunk oda, de megérte! Anyuék kicsit nosztalgiáztak is, mert pont 5 évvel ezelőtt, mielőtt Anyu 4 hónapra Svájcba utazott, ugyanitt voltak sátorozni. Ugyanarra a helyre mentünk vissza, gyönyörű volt! Azta, hogy mi érdekeseket láttam ott. Ennyi fa egy helyen!:-O Meg annyira csobogott, susogott valami szaladó, átlátszó folyadék, hogy bármennyire is akartam, nem tudtam megfogni!:-D:-D:-D Így maradtam a nézelődésnél, de azt aztán profi módon csináltam.
Aztán napoztam, aludtam, miközben isteni illatok keringtek a levegőbe, Anyuék grilleztek. Hát, nem mondom, szégyellhetik magukat, hogy engem nem kínáltak meg, én csak a szokások tápi-tejcimet kaptam!:(
Estefelé ismét beborult és dörögni kezdett, de már amúgy is készültünk hazafelé, és mire az első ég-könnycseppek hullani kezdtek, mi már a kocsiban is voltunk. A hazautat (is) átszundiztam, majd fürcsi és papi után úgy elaludtam, hogy már nem is érdekelt, hogy a kései látogatóknak - Anyuék barátai - ilyen kompromittáló helyzetben sikerült látniuk!:):):) Ezt a napot bármikor szívesen megismételném, és itt Anyu és Apu nevében is beszélek, de azért szívesebben venném, ha nem sírással kezdődne a nap. Persze, Anyu részéről.
Most pedig igyekszem gyorsan, hogy csípjem ki magam, mert megyünk a Tata szülinapjára, és nem lehetek rendezetlen, muszáj egy kisasszonynak csinosnak lenni!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Július 21-e
2006.07.21. 19:15
Ma eltűntünk kissé az éterben, de csak annyira, amennyire szükség volt ahhoz, hogy az ebéd, a mosogatás, a mosás, no meg a meggybefőtt elkészüljön.:) De ez az Anyu dolga volt. Nekem csak annyi tennivalóm akadt, hogy tökéletesítsem a megszerzett tudásomat, de láttatok még ilyet, hogy megakadályozzanak benne? Ugyanis Anyu egy kispárnát tett az oldalamhoz olyankor, amikor a kiságyamban voltam és neki dolga volt a konyhában. És akárhogy próbálgattam, erőlködtem, a párna fele nem sikerült átfordulni. Na, gondoltam, hát van a másik felem is;), igen ám, de ott meg a kiságy rácsa gátolt tevékenységemben. Pillanatnyilag nagyon mérges voltam:-@ :-@ :-@, de van egy olyan jó tulajdonságom, hogy ha valami érdekeset mutatnak vagy játszanak velem, akkor elfelejtem minden bosszúságomat és átadom magam a pillanatnak!:):):)
Ma nagyon ügyes voltam, egyáltalán nem nyűgiztem, csak ettem, kicsit játszottam és aludtam. Most is alszom már több, mint másfél órája, de Anyu megígérte, hogy megyünk este sétálni, ezért azt szeretném, ha kipihent lennék addigra, és nem kell majd mindenki szeme láttára szunyálnom!;):):$
Délután, mikor megébredtem, Apuci már otthon volt, és mivel ő is pihent egy kicsit, odavett maga mellé az ágyba. S bár már nagyon éhes voltam, még volt annyi türelmem, hogy szemrevételezzem az Apu arcát, lám, mennyit öregedett tegnap óta! :-D:-D:-D Sajnos, szomorúan tapasztaltam, hogy nagyon sokat:-O, és tapasztalatomnak hangot is adtam, de mivel Apu emiatt nagyon elszomorodott, próbáltam mégis megvigasztalni.:):):)
Így simogattam. Szerintetek szomorkodhatott tovább ezek után???;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
TÜNDÉNEK ÉS MELINEK!!!
2006.07.20. 18:19módosítva: 2006.07.20. 18:35
Meli, valóban, többé nincs megállás. Ma egész nap játszottunk!:-O
Én kimentem a konyhába, Kriszta hasrafordult és nyöszörgött, bementem, megfordítottam, és mire kiérkeztem a konyhába, indulhattam vissza. Szóval, innen már nincs visszaút. Mennyire vártam, és most mégis, annyira félek! Mi van, ha valamit nem jól csinálok, mi van, ha nem tudok lépést tartani a fejlődésével, mi van ha majd kudarcot vallanak nevelési elveink, mi van ha... megannyi kérdés, amire csak az idő hozza meg a választ! Mindazonáltal remélem, hogy sikerül tisztességes nőt, Embert nevelni Krisztából! Edith
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babakocsi
2006.07.20. 10:22
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játszóállvány 2
2006.07.20. 10:04
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csodák napja - folytatás!
2006.07.20. 10:02módosítva: 2006.07.20. 10:57
Szóval, mindenképpen eltelt még egy éjszaka, ami igaz, hogy szuper volt, kivéve a végét. Ugyanis - bár ezt a hobbyt már nagyon régóta nem űzöm - hajnali 5!!!-kor fújtam az ébresztőt. Mondjuk inkább a Sírás, nyöszörgés, éhség című indulóra zendítettem rá, de akkora erővel, és lelkesedéssel, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és főleg nem-értékelni!;););)
Aztán gondoltam, pihenek én is egyet, meg Anyuékon is könyörülök még egy kicsit, 8-ig jól elvoltam az ágyamban: hol aludtam, hol meg monologizáltam. Tudjátok, az olyan jól megy nekem!:):):)
Komolyra fordítva a szót, és visszatérve arra a relatív tegnapra - mert már hogyne lenne relatív, hisz holnap már tegnapelőttként emlegetjük, jövőben meg már tavalyként!:-O:-O:-O - most megmutatjuk az ajándékot, amit kaptam. Különben Én és Anyu tegnap állandóan csak ajándékot kaptunk, szegény Apu maradt le mindenről! De ő sem maradt szegény, hisz megajándékoztam őt a hasrafordulásommal, a mosolyommal és a szavaimmal pedig állandóan ajándékozgatom!!!:)
Nos, én azt a játszóállványt kaptam ajándékba Tünde nénitől, az Anyu barátnőjétől, de végülis a kislánya, Melissza küldte nekem, csak ő nem jött el!:( Anyut pedig egy webkamerával lepték meg, hogy tudjanak élőben dumcsizni ezután!:)
Amikor Apu hazajött, meglepte Anyut egy elkésett házassági évfordulós ajándékkal: egy filteres kávéfőzővel, aminek hőszigetelő a kannája. Nagyon jól néz ki, fekete és inox. Anyu nagyon örül neki, bár eddig is volt kávéfőzője, csak az presszós.
Aztán este, mivel mind a két cumikám - enyhén szólva - tönkrement, ragacsos lett egyik napról a másikra, Anyu elment újat vásárolni nekem. Addig én Apuval maradtam otthon, és fedezgettem fel a játszóállványomat. Hű, hogy az micsoda szuper! Csörög, zörög, püfölhető, rugdosható, emelhető, fordítható, nem tudok betelni vele. Ha az álommanók nem tepertek volna földre, azaz a kiságyamba, akkor reggelig is eljátszadoztam volna vele!:-P:-P:-P;););)
No, de ne kanyarodjunk el, ott tartottunk, hogy Anyu elment cumit vásárolni! És képzeljétek, mivel tért haza?!:-O:-O:-O Hát cumikkal, de emellett egy új babakocsival is.!!!:-O Az eddigit azt kölcsönkaptuk, és most talált egyet nagyon jó akciós áron, és meg is vette. Megmutatjuk!:) Igaz, hogy kissé fiúsra sikerült, de nem baj, engem nem zavar, hogy többnyire kékes, mert a mackók úgyis érdekesek rajta, és a kistesókám majd úgyis fiú lesz (Anyuék remélik, legalábbis, de azt mondják, hogyha eltökélik, hogy fiú kell, akkor biztos az is lesz!:):)), tehát nem lesz kihasználatlan a kiskocsi!
Nos, következzenek az ajándékaim! Íme először a játszóállvány!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csodák napja!!!!!!!!!!!!!
2006.07.19. 18:13módosítva: 2006.07.20. 09:36
Az első csoda az az, amire nem is mertünk gondolni, azaz, hogy apu hazajött! Hurrrrrááááá!:):):)
A második, és legfontosabb, pedig, hogy sikerült átfordulnom a hátamról a hasamra. Amikor először elkezdtem forgolódni, Anyu még nem gondolta, hogy mi lesz az eredmény! Csak bámult, és bámult, és bámult, és úgy elbámulta magát, hogy mikor már hason voltam, akkor kezdte kaparászni és rázogatni a kamerát, hogy felvegyen, de már késő volt!:( Nektek sajnos úgysem tudtuk volna megmutatni a folyamatot, de majd a magunk részére felveszi egy következő alkalommal. Amikor Apu hazajött, őt is az új produkciómmal vártam és gyönyörködtettem. Utána meg a kiságyban fordultam át, mielőtt a cumit is magamtól bekaptam volna. Egyszer csak Anyu odapillantott, és én hason voltam.
Ma egy nagyon szép ajándékot is kaptam, egy játszószőnyegfélét, aminek viszont nincs szőnyege.:-D:-D:-D Akkor miért hívják így?:-O Készült felvétel róla, de majd csak később tudjuk megmutatni vagy lehet, hogy holnap. Addig itt egy másik fotó rólam:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szálka ment a szemembe 2
2006.07.18. 23:00
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Eseménydús nap!
2006.07.18. 22:57
Reggel óta elég sok minden történt nálunk, legfőképpen helyrejött az időjárás, és ma nagyon jó meleg volt, már rövidnadrágban és pólóban mehettem sétálni.:) Meglátogatott a szomszéd néni, Zita, Barni fiacskájával, nagyon sokat édilgetett, mert nagyon szeretné, ha neki is lenne egy ilyen gyönyörűséges kislánya, mint én vagyok. Sőt, délután még vigyázott is rám 10 percet, amíg Anyu kikísérte Tündi Keresztanyámat a buszmegállóig. No de ne szaladjunk olyan előre!:)
2 után megjött Tündi, az Anyukám nénikéje, aki az én egyik keresztanyám lesz, és akinek van a 2 éves Artúrka kisfia. Miután ő is kigyönyörködte magát bennem, elindultunk a Selgrosba bevásárolni, mert ő azért jött, hogy nagyon sok mindent vásároljon. Mivel Apu nem volt itthon és Anyunak nincs még jogsija, képzeljétek, busszal mentünk és babahordozóval, mindenki át akarta adni a helyet, persze, hogy nekem, nem is Anyunak!;););) Egy idegen néni szólt hozzám, és én nagy érdeklődéssel méricskéltem egy ideig, majd megfogtam a cumimat és kivéve a számból, megajándékoztam a nénit egy százdolláros, fogatlan Kriszta-mosollyal.;););) Mivel láttam, hogy a nénike azt sem tudta hová legyen örömében, még a Ggggggggg és Kkkkkkkkkk szavakkal is kitüntettem, hát erre még a sofőr bácsi is rámmosolygott!:):):)
Az áruházban felpakoltak egy bevásárlókocsira, és ha hiszitek, ha nem, de én a kb. 3 órás sétafikát egyetlenegy pisszenés nélkül végigcsináltam. Alukáltam is közben, majd sokat bámészkodtam, de panasz nem volt. Igaz, amikor hazaértünk, már alig győztem kivárni a papikészülést és a peluscserét – és férfiasan, jobbanmondva férfiakhoz illő méltósággal – bevallom, hogy kissé hisztiztem!:$:$:$ Azóta sem eszem meg még a régi tápiadagomat, de legalább eszem folyamatosan, és csak akkor hagyom abba, amikor már valóban úgy érzem, hogy nem kell több. Az eredmény úgyis ugyanaz: nem éhezek meg hamarabb, mint kellene, és így is reggelig szoktam aludni. Anyu remélheti, hogy most nem szólta el magát!:-P
Mivel későn ettem, és vagy két órát alukáltam is a bevásárlás után, az esti fürcsi ma kitolódott kissé, de annak ellenére, hogy közvetlenül a füri előtt ébredtem, a papi befejezése után 10 perc alatt már aludtam is tovább. Nagyon szép álmokat kívánok minden kedves babajtársamnak!:):):)
Jujj, mindjárt elfelejtjük. Holnap valószínű, azért nem leszünk, mert Anyut meglátogatja egy barátnője, Tünde, akivel lakótárs volt 8 évvel ezelőtt, és azóta nem találkoztak. Már nagyon várják a találkozást, mert telefon ide, internet oda, mégiscsak szemtől szemben igazi a dumcsi. Holnapra mindenkinek kellemes, szépidős napot kívánok!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apu elment! :(
2006.07.18. 08:46
Szerencsére tegnaphoz képest valamivel javult a helyzet, legalábbis evés és időjárás téren. De van rosszabbodás is, arról majd később!:(:(:(
Szóval, az este már újra 14 fok volt, most nem tudjuk, hogy mennyi van, de mindenesetre nagyon szépen süt a nap és a szél is csak lengedez. Remélem, hogy ma tudunk egy nagyobbat sétálni, mert tegnap-tegnapelőtt csak nagyon keveset voltam kint.
Az evésben az a változás, hogy bár most is keveset eszem, hozzá kell tennem, hogy: egyszerre. Megeszem a tápi felét, és már nem kell több, de büfi után lenyelek még néhány kortyot. 10-15 perc múlva Anyu ismét megkínál, és ha hajlandó vagyok enni, akkor Anyu szívesen adja nekem, de ha nem, hát nem. És így elég jól összejön a dolog, Anyu sem aggódik, hogy jajj, szegény leánykám éhenhal, és az én pocim is tele van, amivel jól lehet aludni.:):):) Az este így ettem meg kb. 1 óra alatt a normális adagomat, de nem is volt baj velem reggel 7-ig!:-O
Szóval ennyi a jó hírekből.:( A rossz az, hogy Apu ismét elment :’(, ma semmiképpen sem jön haza, holnap csak valami csoda folytán érkezhet meg, holnapután már valószínű, hogy hazajön, de ne adj’isten, az is megtörténhet, hogy csak pénteken.:(:(:( Anyu szerint összebeszélt a Dzseni Apukájával, mert szinte egyszerre tűntek el otthonról!:( De mi jobb helyzetben vagyunk, mert mégiscsak hamarabb megérkezik!:)
Ja, majd’ elfelejtjük, és akkor már nem is szomorúan zárjuk azt a bejegyzést! Tegnap elmentünk egy étterembe, ahol a szüleim a keresztelőm utáni „ebédséget” szeretnék megtartani. Úgy néz ki, hogy szeptember 3-ára esett a választás keresztelő-ügyben, de még egyeztetni kell a papbácsival, és majd csak akkor lesz végleges az időpont!:) És képzeljétek, annyira ügyes voltam, hogy amíg szinte egy órát ücsörögtünk ott, és időpontot meg menüt tárgyaltak Anyuék, az én számat csupán egyetlen pisszenés hagyta el annyi időre, amíg a kiesett cumi viszakerült a számba. Közben tágra meresztett szemekkel bámultam és csodálkoztam mindenen a nénikém meg az Anyu öléből. A vendéglő főnöknénije meg is jegyezte, hogy ez nemigazán jellemző viselkedés egy 3 és fél hónapos babára, de azért látszott rajta, hogy mennyire tetszem neki, még a konyhára is elment, és a leesett cumikámat leöblítette!:-O:)
Fénykép nem készült ott rólam, pedig igazán sportosan voltam öltözve, és szívesen megmutatnám a szabadidőruhámat, de majd máskor! Addig egy másik fotómban gyönyörködhettek!:-D:-D:-D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
11!!!
2006.07.17. 10:20
Tegnap tudósítottunk arról, hogy július közepén legalább októberi az időjárás, a hideg és a szél.:(:(:( Ma mintha nem mozogna annyira az a levegő, de a hideg, az valami borzasztó!!! Képzeljétek, 1-2 órával ezelőtt 11 fokot mutatott a hőmérő!!!:-O:-O:-O Brrrrr!!!
És hogy miért olyan fontos ez? Merthát bent a házban semmi sem változott, itt 13-15 fokkal több van, de mint amikor nagy meleg volt kint, és nem ettem rendesen, most ugyanúgy megvisel engem ez a nagy hideg is. Tegnap óta megint csak felét eszem meg az adagomnak, vagy még annyit sem!:(:(:( Anyu sír velem együtt, mert nem tudja, mi a bajom, csak megfeszítem magam, kivörösödök, és sírok, nyöszörgök, és kiköpöm a cumisüveget!:’(:’(:’( Azt hitte görcseim vannak, ezért cseppeket kaptam, de azután is folytattam. Mintha az lenne a gond, hogy a cumi a számhoz ér! Vajon a fogmanók békétlenítenek engem? Ilyen hamar már? !!! Szerintetek létezik, hogy ők kínozzanak? Alig vagyok 3 és fél hónapos! De a biztonság kedvéért Anyu elment és vásárolt valami fogzselét, és már be is kente az ínyemet vele. Reméljük, a következő papiig kifejti hatását!
Ezen a képen mama etet engem, azokban a boldog szép időkben – azaz az elmúlt hétvégén – amikor nem kellett háborúzni azért, hogy kiigyam a tejadagomat!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ébredés :)
2006.07.16. 15:45
Ilyen jókedvű - és gyönyörű - voltam alvás után!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ilyen már rég nem volt!!!!!!!
2006.07.16. 14:07
Ne féljetek, a hóval még nem ismerkedtem meg – még jól néznénk ki most, július közepén -, de ha így haladunk, akkor nemsokára a fehér égi mannával is találkozni fogok.:-O:-O:-O
Képzeljétek el! Nem túlzok, de itt nálunk 14 becsületes fokot mutat a kinti hőmérő!!!:-O:-O:-O Anyu majd lefagyott, amikor kinyitotta az ablakot!:-S Talán Mama is sejtette, hogy milyen idők köszöntenek ránk, és már megelőlegezte a vastagabb felszerelést!:-D:-D:-D
Mindenesetre én nem sokat érzek most sem ebből, ugyanolyan édesdeden alszom, mint az előző bejegyzés idején, bár egyszer már felkeltem és kajáért kajabáltam azóta, de aztán, mint aki jól végezte dolgát és tiszta a lelkiismerőse, aludtam tovább, mint a bunda.
Anyu rám is teríthetsz egyet, hogy meg ne fázzak!:-P
Mivel ma alvós napom van, mutatok egy alvós képet, amit akkor készített Anyu, amikor tegnap megérkezett Mamáékhoz!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megjöttem!!!
2006.07.16. 12:23
No nem nekem volt kemény, ne izguljatok, én olyan jól éreztem magam e két nap alatt, hogy csak na!:) Folytattam eddigi monoton-kalandos életemet: ettem, aludtam, termeltem pelus-tartalmat, pancsiztam, sétáltam, mindezeket pedig hol mosollyal, hol kacagással, hol pedig némi sírás-rívással fűszereztem!:):):)
Hogy mégis, kinek volt kemény? Hát Mamának és Tatának, hisz Mama sok más teendője mellett úgy sürgött-forgott körüllöttem, mintha ismét 20 éves lenne, Tata meg a becsípődött idegszála ellenére annyit hajlongott, hogy a hordozómat, s persze, benne engem, tegye-vegye, mint egy fiatal vessző a szélben! De azt mondták, hogy olyan jó kislány voltam, bármikor szívesen megismétlik a sürgést-forgást, hajlongást.
És a legkeményebb Anyunak és Apunak volt, mert nekik viszont hiányoztam nagyon. Hiába tudták, hogy én jó helyen, jó kezekben vagyok, úgyis állandóan Rámgondoltak. Házassági évfordulójuk alkalmával, amikor kettejükről szólt volna a mese, ők azzal szórakoztak, hogy utánozták azokat a hangokat és mozdulatokat, amiket én szoktam mondani-tenni, és valóban jól szórakoztak. Így egy kicsit én is ottvoltam velük!:)
Tegnap reggel Anyu is kijött hozzám Mamáékhoz, Apu azért nem, mert ismét zenélt, de ma reggel, ahogy végzett, rögtön jött, és hazahozott minket. Ennek Anyu nagyon örült, mert annak ellenére, hogy Mama nagyon jól ellátott engem és Tata rengeteget szórakoztatott, voltak olyan dolgok, amiben eltért a véleményük. Pl. Mama nagyon felöltöztetett, egy plusz réteget adott rám ahhoz képest, ahogy itthon lenni szoktam és még jól be is takart. Mondjuk, Anyu szerint, mindig csak ennyi legyen a probléma, de azért én sem igazán szerettem magamon a sok göncöt. Igen, ha hideg van, akkor felöltözök, de 23 fokban nem kell blúz is kezeslábas is, meg a takaró is!:-O:-O:-O De látjátok, milyen gondoskodó Mamám van? Csak azt szerette volna, hogy nehogy megfázzak!:)
Már régebb hazajöttünk, de dolgot adtam ANyunak ezért nem fogott neki írni eddig, sőt ezután meg saját magának csinálja a dolgot, mert nekifog meggyet magozni, ha meg befejezi, akkor meg borsót fejteni. :(
Én pedig ilyen édesdeden szundikálok!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elmegyek, elmegyek...
2006.07.14. 00:08módosítva: 2006.07.14. 05:48
Elhagyom az otthonom,
De a jóbarátoktól elbúcsúzom!:):):)
Szóval, holnap reggel -illetve már ma - elég korán jönnek Mamáék, viszik el Dávidkát tőlünk, és képzeljétek, még én is velük fogok tartani!:-O Én nem is félek annyira, mint Anyu attól, hogy Mamáéknál alszom, ő viszont csak szombat reggel jön utánam, és vegyes érzelmekkel ereszt útnak engem. De le van már szögezve a lelépés, nincs apelláta.:-S
Míg engem elvisz az egyik Mamám, Anyu addig a másik Mamát és a Dédimamát látogatja meg a kórházban, egy másik városban. És bár nem híresztelték fennhangon, én kihallgattam Anyuék kései beszélgetését, és valami olyasmi ütötte meg a fülemet, hogy ha már elmegyek a Nagyiékhoz, akkor legalább megünneplik ők is a tegnapi nap eseményét, kettesben.:) Amióta megszülettem, igaz, nem is hagytam szusszanásnyi időt, főleg Anyunak, most ráfér egy kis pihenés, bár tudom, hogy nehéz szívvel enged el, nehezebbel, mint amilyen annó a Toldi Miklósé volt!:(
Aztán mondtam neki, de nemcsak én, hanem Apu és Nagyiék is, hogy félre a lelkiismeretfurdallással, akadékoskodással, meg holmi apró kis gátlótrükkökkel, jó kezekben leszek, nem kell minket félteni, de lehet neki beszélni? Magyarázzátok meg ti is, kérlek, hogy én ezért nem tekintem semmivel sem rosszabb anyának, mert tudom, hogy úgyis engem szeret a legjobban a világon. Vagy vajon mégis, Aput? Szerintem nem tudja ezt eldönteni, mert mindkettőnket ugyanolyan erősen szeret!:):):)
Most befejezzük az írkálást, mert nagyon-nagyon késő van, de noszogattam Anyut, hogy írjon, mert reggel nem hinném, hogy lenne ideje naplóírásra, és ne tűnjünk el szó nélkül, mint beteg szamár a ködben!:):):)
Mindenkinek kellemes napot, hétvégét kívánva, sok-sok jóéjtpuszival búcsúzunk!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Repül a cumiiiiii!!!!!!!
2006.07.14. 00:04
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megfordul a világ...hamarosan!
2006.07.14. 00:01
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fordulás :(
2006.07.13. 23:58módosítva: 2006.07.14. 05:45
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Töröm a fejem"
2006.07.13. 23:54
Nem mutatjuk meg mindegyik képet, mert megtöltenénk a naplót, de azért odatettem Anyut, hogy szemelgessen közülük, remélem, fognak tetszeni. Itt is van már az első:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
4 ÉV!!!
2006.07.13. 07:59módosítva: 2006.07.13. 17:48
ANYU ÉS APU, SOK BOLDOGSÁGOT NEKTEK, NEKÜNK!...:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Segítség Anyunak...
2006.07.12. 16:45
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tanulmányozok!!!:)
2006.07.12. 16:42módosítva: 2006.07.12. 16:46
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nénikém
2006.07.12. 16:37
De tegnap sajnos, haza kellett mennie, mert a Dédim is, és Mamám is, az Anyukám Édesanyja, kórházban vannak, és ő elment meglátogatni őket. A Dédi tegnap nagyon beteg volt, magas volt a láza, de mára már lement és jobban van. A Mamának pedig nagyon fáj a lába, ezért van bent, és még a Dédire is vigyáz.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babahordozó
2006.07.12. 16:30
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sírás, kacagás...
2006.07.12. 12:04
Azok a gondolatok sehogy sem akarnak egy kupacba gyűlni, egyszer ezért, egyszer meg azért. Vagy nem megy a net, vagy nagyon lassan, vagy Anyunak nincs már ideje naplózni, vagy... De már nem is mondok semmit, mert csak fölöslegesen telik az idő és még annyit sem tudok bepötyögtetni, amennyit amúgy lehetne.
Hosszú beszámolóra ne számítsatok, mert az most nem jön össze, de úgy dióhéjban azért a nagyobb eseményeket megemlítem.:)
Tegnap Mamáéknál voltunk, és azt mondta Mama Anyunak, hogy én átfordultam a hasamra. :-O :). Anyu nem látta, és ma sem fordultam át, csak annyira, mint eddig, de ha Mama mondja, csak van benne valami igazság!. Reméljük!:)
A másik esemény, de ez egy kicsit szomorúbb, és Anyu nagyon haragszik magára miatta az az, hogy mikor jöttünk haza Mamáéktól bebentünk a nagyáruházba, de mivel Dávidkát is hoztuk magunkhoz, minket otthagytak a kocsiban, miközben én, természetesen, az igazak álmát aludtam. Nem is hiányoztak sokat Anyuék, vagy 15-20 perc alatt megjárták magukat, de mire odaértek, én torkomszakadtából ordítottam, kivörösödtem, leizzadtam. Anyu amikor meglátott még ő is azonnal sírvafakadt, annyira megijedt. Az volt a gond, hogy nagyon vékonyan voltam öltöztetve, és ezért nem vittek be az áruházba, hogy ott a húsos részlegen pl. nehogy megfázzak. De Anyu megfogadta, hogy többet sosem hagy a kocsiban még felügyelet alatt sem.
Most csak ennyit tudok írni, mert dolgom akadt valami álommanókkal és Anyu megy a saját dolgát intézni. Puszika mindenkinek.
Azért én általában nem egy sírós, hanem egy nagyon jókedvű baba szoktam lenni. Ilyen:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vagyunk, vagyunk, itt vagyunk!!!
2006.07.10. 12:27
Aztán beszámolunk a hétvégéről is, csak Anyuci össze kell szedje a gondolatait, mert a nagy hétvégi pihenésben szanaszét szórta a lakásban.:-D:-D:-D
Addig is megmutatom, hogy milyen kis ügyes lábikóim vannak, mert Anyu hiába ad rám zoknit, én nagy tevékenykedésem közepette állandóan szanaszét rúgdosom őket! Mint Anyu a gondolatait!.):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szabi...
2006.07.08. 15:37
Mert ma sem pihenhetett sokáig, 7-kor kelt, és indult szórakozóba, mulatóba. Igen ám, csak azzal a kis különbséggel, hogy nem ő szórakozik most, hanem valami hosszú fehér ruhás néninek és fekete öltönyös bácsinak húzza a talpalávalót. Szóval azt hallottam, amikor füleltem a beszélgetésükre;), hogy valami esküvőt említenek, olyasmit, aminek az évfordulóját Anyu és Apu is a jövő héten ünnepli...:) De mi is az az évforduló? Én olyasmiről még nem hallottam, csak hófordulóról...:-D Felvilágosíttok?
Szóval, hiába hétvége, Apu ma sem pihen:(, de szerencsére, hogy mégsem egész éjszakát kell ottöltenie, hanem este lejár. Ezért kezdték olyan korán...
Anyu viszont úgy határozott, hogy a tegnapi kemény munkanap után ma szabira megy, és csak a legfontosabbakkal foglalkozik. És mi lehet fontosabb, mint az SZ. SZ, azaz, szerény személyem?:) Na jó, ezt-azt még összecsapott közben, de a mai napot nekem (és a naplóm írásának is) szánta, amit én minden lelkiismerős-furdallás (hogy micsoda nehéz ez a magyar nyelv, micsoda szavakat kell nekem megtanulni!) nélkül el is fogadtam, sőt ki is használtam.;) Mert miután táncikáltunk és hammciztunk egyet, már eszem ágában sem volt jól ellenni magamban a kiságyban, hanem állandóan Anyunak az ölében lettem volna, állandóan nyöszörögtem, sírdogáltam, és csak olyan 10-20 percet aludtam egyhuzamban. És tudom, hogy ennek megint egy esti 2-3 órás alvás lesz a vége, mint tegnap, de azért én éjjel is jól szoktam aludni, ezért Anyu nem bánja, ha elalszom, mert akkor mégiscsak féllábbal hazajön szabiról, és még dolgozik is valamit.:)
De látjátok, milyen jó az én Anyucim időérzéke?:-O Tudta, hogy tegnapra és nem mára kell betervezni a nagytakarítást, mert tegnap legalább aludtam kerek 1 órát is egyfolytában! Dehát vannak ilyen és vannak olyan babanapok.:-S, sőt a jól ismert slágerdal is azt mondja, hogy „egyszer fent, egyszer lent”. Nos, én most nem vagyok sem fent (azaz ölben), sem lent (azaz a padlón), hanem csak középmagasságban, azaz a kiságyamban és panaszkodván a Napocskámnak próbálok elaludni.:) Anyu pedig kihasználta ezt a ritka értékes félórát a mai napon és gyorsan bepötyögtette ezt a hosszú mondanivalót, hogy legyen ám nektek olvasnivalótok:):):)!
Egy ilyen csini rugiban rugdalóztam ma, amit a szomszéd kisfiútól, Barnitól kaptam ajándékba. Képzeljétek, ő szinte kétéves, és a nagyija vette ezt neki, de jól elnézhette a méretet, mert amint látszik, nekem is csak épphogy jó. :-O:-O:-O:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Variációk alvási pozitúrákra
2006.07.08. 10:57
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fincsi
2006.07.08. 10:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Új a régiben
2006.07.08. 10:46módosítva: 2006.07.08. 10:47
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ez van!
2006.07.07. 17:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pizsiparti Anyuval...bodyban
2006.07.07. 17:46
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Munka után édes a pihenés :)
2006.07.07. 17:39
Azért eredményesnek könyvelhető el a nap, mert születésem óta még sosem jutott Anyu annyira, hogy két szőnyeget kiporoljon! És az én segítségem sem hagyható figyelmen kívül, hiszen 2x egy-egy kerek órát is aludtam, hogy Anyu nehogy túl sokat dolgozzon, és arról is gondoskodtam egy-egy játékparti kicsikarásával, hogy lelkileg is felkészülhessen eme lehangoló és kiábrándító feladatra.:):):)
És jutalmul egy harmadik alvással is éppen most ajándékozom meg. Mondtam is neki, hogy használja ki az alkalmat, és pihenjen addig, amíg én is, de nem hallgat rám, inkább naplózik. Akkor majd ne zsörtölödjék holnap reggel, ha újra hajnali hatkor ébreszetem, mint ma, és nem is alszom vissza tova 9-ig!:):):)
Azért nem bánnám, ha megmutatná, hogy miket pózolkodtunk tegnap nagy, női egyedüllétünkben!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újra itt! :)
2006.07.06. 10:31módosítva: 2006.07.06. 10:39
Régen jelentkeztünk utoljára, először is, mert 2 napig nem volt netünk, aztán meg Anyunak nem volt ideje. És harmadsorban, nem is igazán történt sok érdemleges ezalatt az idő alatt.
Nem volt sem túl meleg, sem túl hideg, szélsőséges viharok sem zaklattak bennünket, nem voltunk semerre, nem jött senki különleges sem hozzánk:(, szóval, teljesen normális, átlagos nyári napokat hagytunk magunk mögött.
Azért néhány jó és néhány rossz hírrel szolgálhatunk. Melyikkel kezdjük? Talán, szokástól eltérően, most kezdjük a jó hírekkel, hogy betartsuk az időrendi sorrendet is!:)
Már a 3. hónapomat betöltő napon is tudtam már, de Anyu elfelejtette leírni, hogy szinte megfordulok. Azaz hátról hasra, csak az a bal kezem ne szólna mindig bele a kottába, amiatt nem megy egészen jól.:(:) Különben már láttátok, hogy miféle mutatványokra vagyok képes, szinte karikát csinálok magamból, annyira kitekerem a nyakam, és már a lábamat is keresztül teszem a másikon, de a kezem miatt mégsem tudok átfordulni. Nem tudom, de valamit tennem kell vele, eldugom, vagy ilyesmi, de át kell tudnom fordulni!!!;) Csakazértis!!!:-P:-P:-P
Egy másik jó hír az, hogy a hűlésem szinte nyomtalanul eltűnt, még reggel és este köhécselek néhányat, de a dokinéni szerint már meggyógyultam, ezek csak olyan utórezgések. Gyógyszirupokat azért még kapok holnapig, de én nem is bánom, mert azok olyan fincsik!:):):) Ugyanehhez a jóhírhez hozzátartozik az is, hogy Anyu is nagyjából helyrejött, ő viszont a trombitáját fújja még szüntelen, de ez is már csak megszokás, szerintem!:):-D:)
Anyunak a legjobb hír viszont az, hogy tegnaptól már ismét a régi az étvágyam, és megiszom a teljes tápiadagomat. Ez rám is fér, mert a múlt héten vagy 7 dekát ha híztam, egész hónap alatt viszont kerek 600 g-ot, és ez nagyon jó teljesítmény mégis, ugye?:):):)
És talán ennyi a jó hírekből.:'|
A legrosszabb az, hogy Apukám megint elutazott két napra.:( Két kerek, álló napra, nem jön haza, csak holnap este, amikor én már valószínű, az igazak álmát aluszom. Nem is tudom, hogy ki búsul jobban ezért, Én vagy Anyu.:) Én mind próbálom vigasztalni őt, elterelni a figyelmét, hogy jé, Mami, itt vagyok én, ne búsulj, nem lesz időd unatkozni, szórakoztatlak én, de csak ideig-óráig működik ez! Amikor elalszom, már újra csak Apura gondol: vajon ki vezet, vajon megérkeztek szerencsésen, van mit enniük, hazaérnek jól? Szóval, egy Anya már csak ilyen, mindig a gyerekein jár az esze!:):):)
Kisebb rossz hír az, hogy szégyellhetné Anyu magát, de ezen a héten még új fényképet sem készített rólam.:( Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy ne örökítse meg az utókornak gyereke minden egyes napját, nem tudom!:-O És nem is értem. És még azt sem értem, hogy létezik, hogy Apuról nincs egy gyerekkori kép sem. Mama mind mondhatja, hogy Apunak 4 évesen is szinte fehér volt még a haja, én azt nem tudom elképzelni, mert most koromfekete! Én viszont, látjátok, milyen szőke vagyok és mégis mindenki azt mondja: tiszta apja lánya!:):):)
Azért Anyukám most cselez egyet és beteszi az egyik kedvencét, egy "kicsi kori" képemet.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kaktusz kontra Viola
2006.07.03. 09:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Látogatás-sorozat
2006.07.03. 09:37
Végre meglátogattuk Júliát, aki vagy 3 hete ballagott, de eddig nem jutott időnk meglátogatni, és leróni adósságunkat vele szemben. Jól megszeretgetett engem, de Edit, az anyukája is, meg Zsolti, a testvére is. Eleinte csak az ajtón kukucskált be, hogy lássa mit csinálok, de a végére már megbátorodott és ölbe is mert venni. Pedig már egyetemista, nem kisfiú!:)
Aztán Keresztanyuéknál voltunk, az Apu testvérénél, hát ott is agyondédelgettek, Melinda néni még egy szomszédhoz is átment büszkélkedni velem. Szegény Ibi, ő volt a szomszéd, nagyon ott akart engem marasztalni, ugyanis neki még nincs babája, bármennyire is szeretnék.
Én, mint aki jól végezte dolgát, mindhárom helyen édesen szundítottam, sőt a hazafelé úton is húztam a csikóbőrt. (hogy már újítsunk is egy kicsit:)) Mamáéknál 2pillanatra kinyitottam a szemem, aztán már csak otthon, aminek Anyuék nagyon örvendtek, ugyanis 9-kor kellett volna ennem legkésőbb, és mi fél 10-re értünk haza. Aztán fürcsi, gyógyszer, és csak utána papi, de meg is volt az eredménye! Anyu nem készített sokat, hogy ne dobja el, ha megmarad, de nekem nem volt elég. Aztán az újonnan készített kis adagot már nem ettem meg, csak vagy két kortyot szívtam belőle!:) Anyu betett a kicsi ágyba, de annyi alvás után kinek jött álom a szemére? Jó félórát rugdosodtam még, aztán belefáradván a jól végzett munkába, kidőltem, mint karó a szélviharban!:):):)
Mamáékat kétszer is "érintettük" tegnap, menet és jövet. Jövetről meséltem, de menetkor még én is ébren voltam. Mama úgy gondolta, hogy kihasználja az alkalmat és megörökíti velem együtt a szépen kivirágzott kaktuszát:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Játék Apuval
2006.07.03. 09:23módosítva: 2006.07.03. 10:07
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szülinap - 3 hónapos vagyok!
2006.07.03. 09:21
Szóval az a lényeg, hogy lejárt életem első negyedéve. Három gyönyörű hónap még akkor is, ha kezdetben nagyon sok megpróbáéltatáson, nehézségen estünk át:( De együtt mindenen túljutottunk. Sőt, remélem, hogy hamarosan ebből a háthából is kigyógyul a család, mert Apu már jól van, én még köhögök, de azt csúnyán, Anyu viszont ugyanabban a cipőben jár, amiben mi Apuval a múlt héten.
Hogy miket tudok? Hát nem dicsekedhetem annyi mindennel, mint nagyobb társaim, de azért sok mindent tudok ám én is:)!
Először is mindenkinek, de mindenkinek mosolygok vagy kacagok, ez utóbbit még elég ritkán, de volt hangos kacagás is. Ha megbarátkozok valakivel, végül már beszélgetek vele, azaz inkább én mondok, mert a válaszát általában nem várom meg. Nyúlkálok a játékaim után, kiveszem a cumimat a számból, de vissza már nem tudom tenni:), a cumisüveget véletlenül meg tudom tartani, megfordulok saját tengelyem körül. Tudok sírni, nyöszörögni, panaszkodni, kedveskedni, ezekre Anyu mind időközben jött rá, hogy mit jelentenek, tudok bámészkodni, de azt nagyon, én már most kieszem a falatot Anyuék szájából!:):):) Sőt, Anyu és Apu kiakadt, amikor észrevették, hogy mennyire lekötöttek a tévében tovarepülő képek. Együtt néztem velük a filmet, de sajnos, ilyenre hamarosan nem kerül sor, azaz tévénézésre, mert Anyuék úgy gondolják, hogy még túl korai.:(
És sajnos, tudok még köhögni, megtanultam nem enni is, de a fokozatosság elvét szigorúan betartva már sikerült növelnem a napi bevágott adagot, bár még mindig nem jutottam el a betegségem előtt elért magaslatokig. Anyu reméli azonban, hogy ezek csak olyan átmeneti tudományok, és nem veszem őket rendszeresen a napi repertoáromba. Most éppen megébredtem és nyögdécselek, ami azt jelenti, hogy elvagyok ugyan magamban még néhány percig, de Anyu, légy szíves fejezd be a naplózást, mert én nemsokára annyira követelem a tiszta pelust és a kajcsit, hogy nem lesz időd rendes pontot tenni a végére, ha nem igyekszel!:):):)
Bár háromhónapos voltam, és Anyu már eltervezte, hogy tortát fog sütni a tiszteletemre, nem lett semmi sem belőle, mert kutyául érezte magát, még szerencse, hogy nem az asztal alatt töltötte ideje legtöbb részét, hanem megengedtük neki Apuval, hogy az ágyban pihengessen. Azért néha fel is kelt, így nyílt alkalma lefotózni minket, ahogy éppen játszunk:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
8 óra munka, 8 óra pihenés...
2006.06.30. 07:03módosítva: 2006.06.30. 08:22
Akkor eszébe jutott Anyunak, hogy hazug cumival kínáljon meg. Hát egyből elhallgattam, és már csukódtak is le a szemeim. Anyu sírt is, hogy most mi lesz velem, biztosan a torkom fáj, ezért nem tudtam enni, jaj, hogy telik el az északa?! Hát eltelt. És higyan? Alvással. Már ami engem illet, mert Anyu állandóan nézegette, hogy mi van velem. De nekem eszembe sem jutott éhesnek lenni, csupán reggel fél 7-kor a megszokott időben kezdtem sztrájkolni, hogy mi van, itt éheztetik az embert?!:):):)
Szóval ilyen is volt az életünkben, nem halunk meg úgy, hogy 12 órás koplalást túl ne éltünk volna, de Anyu reméli, hogy ez nem fog gyakran előfordulni ezután. A jó hír viszont az, hogy Apu gyógyulgat, sőt ma már dolgozni akart menni, de lebeszélték róla. Úgyhogy itthon van.:)
Tegnap reggel még ágyban voltunk, amikor Anyu arra gondolt, hogy főzzön valami különlegesebbet, ezért elővett egy receptes lapot, hogy tanulmányozza egy kicsit. Mondanom kell, hogy annyira felcsigázta a kíváncsiságomat és az érdeklődésemet a főzés iránt, hogy kiloptam Anyu kezéből a lapot és én kezdtem el tanulmányozni? Sőt, egy kis félreértésből adódóan már szinte a papírról ettem volna le a finomságokat!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Én és a Napocska
2006.06.28. 18:37
(Anyu bocsánatot kér mindazoktól, akiket mostanában nem látogattunk meg, igyekszünk pótolni a lemaradást!)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mutatvány 2
2006.06.28. 18:29
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Még mindig beteg vagyok!
2006.06.28. 18:23módosítva: 2006.06.28. 18:25
Ma volt a dokinéni, megvizsgált és megállapította, hogy hörghurutom van. A torkom is piros egy kicsit. Továbbra is szedem a gyógyszereket-cseppeket, és nagyon reméljük, hogy nem lázasodok be. Az nagyon rossz lenne. Apukámmal kapcsolatban sincs jobb hírünk, úgy látszik, hogy a vírus bácsik-nénik mindkettőnket kiszemeltek tanyahelyül. Az ő állapota is rosszabbodott, most már lázas is. Sajnos, egyik erre, másik arra betegeskedik és nem élvezhetjük ki az együtt töltött időt. De reméljük, hogy meggyógyulunk mihamarabb, és főleg azt, hogy nem fog Anyu is lerobbanni!
Tegnap és ma reggel azért sikerült néhány új mutatvány is. Ma annyit aludtam - fél 9-kor keltem fel -, hogy mire megébredtem, 180 fokkal elfordultam az eredeti pozíciómhoz.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Beteg vagyok!!!!
2006.06.27. 09:06
Igen, sajnos már az este, sőt tegnap is tüsszentgettem és köhécseltem, de Anyu azt hitte, hogy csak félrenyeltem vagy megtelt az orrom porral. Hát sajnos, nem így volt, estére már jól szortyogtam, többször is beüzemeltük azóta az orrszívót. Ma reggel arra ébredtem, hogy valaki befogja az orromat, és nem enged lélegezni!:(:(:( Fulladoztam is.
Valami finom nedüvel Anyu már az este is megkínált, miközben olyasmit dünnyögött melléje, hogy ettől meggyógyulsz, kicsi szívem:). Hát, köszönöm szépen, mit nem eszem-iszom én meg, ha jól kiéheztetenek előtte!:):):) Ugyancsak az este beszélt Anyu a dokinénivel, és nemsokára, amikor nyit a gyógyszertár, más gyógyító csodaszereket is vesz, hogy minél hamarabb jól legyek.
Hogy mitől fázhattam meg ebben a nagy hőségben, nem tudom, de honnan tudnám, ha még Anyu sem tudja? Sőt még Apu sem, pedig ő már szombat óta tüsszent és nyűvi gyors egymásutánban a papírzsepiket!:) Bár, lehet, hogy itt van a kutya elásva, biztos, hogy Apukámtól ugrándoztak rám a bacilusok.:) Vagy az ártott volna meg, hogy éjszakára Anyu hosszúujjú-szárú pizsibe bújtatott és megizzadtam volna? Nem hiszem, mert amikor későeste befejezte a munkáját és a naplózást, mindig ellenőrizte a hátamat és a tarkómat, de nem tapasztalt izzadást, és így jobb is volt, mert a takaró, mégha textilpelus is az, pillanatok alatt lerepül rólam.:)
Szóval, utólag már hiába filozófálunk, a lényeg úgyis az, hogy meghűltem, és gyorsan meg kell gyógyulnom. Most Anyu okolja magát, hogy valamit biztos rosszul csinált:(, de Apuval ketten biztosítottuk őt arról, hogy mire a második-harmadik (:)) tesókám megszületik, mindent nagyon jól és magabiztosan fog csinálni. Addig is itt vagyunk neki – két beteg gyermek – és csak győzzön babusgatni, pátyolgatni minket. Tegnap még bement Apu a munkahelyére, de hazajött, ma viszont már nem is ment be. Annyira örülök!!!:) Remélem, hogy nem a készülődő erősítőjét bütyköli egész nap, hanem ha már én is náthás vagyok, hát azzal szórakozunk, hogy egymásnak passzoljuk át a bacilusainkat!:):):)
Vasárnap reggel – írtam már – úgy ébredtem, hogy kinővén kuckómat, kidugtam a lábacskáimat a rácsain, de nem készült róla fotó. Ma megismételtem, és Anyu most már sokkal élelmesebb volt, mint tegnapelőtt.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vetközőszám 1.
2006.06.27. 07:17
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kánikula
2006.06.27. 07:10
Na, de komolyra fordítva a szót, mert végülis nem a tehenekről akartam én ma írni :), hanem arról, hogy bár vannak mulatságos magyarázatok is olyan paranormális dolgokra, amiket a "régi öregek" nem tudnak maguknak megmagyarázni, léteznek olyan megfigyelészek, leszűrt tapasztalatok, amik valósnak bizonyulnak mind a mai napig. :-O Mert jól mondják, hogy mindenki azt kap, amit érdemel, vagy főleg, vigyázzunk, hogy mit kérünk, mire van szükségünk, miért imádkozunk, nehogy túlságosan is megkapjuk. Na, ez az! A múlt hetekben végedes végig arról panaszkodtunk, hogy milyen csúnya az idő, állandóan esik, hideg van, jaj, legyen meleg, szép idő, napsütés! Na, tessék! Megvan! Jól megkaptuk! Milyen kár, hogy nem lehet egy kicsit eltenni belőle télire! Pedig jó sok üres befőttesüveg van már a kamrában a polcon, igazán, volna addig amiben tárolni!:):):) Tegnap olyan meleg volt nálunk, hogy a lakásban 27-28 fok volt, ablakok elsötétítve, ventillátor bekapcsolva, mindhiába. Éjszaka igaz, hogy lehűlt a levegő, ugyanis csak 26 fok volt:), de nappal, és főleg délután, amikor a szobánkat erőteljesen érik a sugarak, elviselhetetlen volt a hőség. Jó a rosszban viszont az, hogy Anyu tegnap felfedezett valami olyan lepedőfélét, ami nedvszívó (lehet, hogy nagyon régóta létezik már, csak ő nem tudott róla), olyasmi anyagból készült, mint a pelus, beleterítette a kiságyamba, így kényem-kedvemre hancúrozhattam anélkül, hogy a kis popsim dunsztban lett volna!:):):)
Tegnap hazament Dávidka, illetve csak vissza Mamáékhoz, mert folytatják a sósvizes fürdőkezelést, és az szemmel láthatóan nagyon eredményes Dávidkánál: jobb a kedve, mozgékonyabb, és ami a legfontosabb az az, hogy jobb az étvágya, sőt farkasétvágya van, mert máskor annyit csipeget, mint egy beteg madárka:(, most meg a kitett adagot mindmegette levesből is főzelékből, sőt húsból is. Szóval, hazament, és mi újra hárman maradtunk, de Tata jött tegnap utána, és mivel hétvégén, amikor náluk voltunk, Tata lemaradt az összes fotóról, Anyu lefényképezett minket együtt. Így ezt is megörökítettük!:) Most már csak a másik Tatámmal kell egy kép és a Dédiékkel, és akkor mindenkivel pózoltam már a családból!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Délután
2006.06.25. 22:17
amikor aztán sétáltunk Anyuval egy kicsit kint, mert már nagyon jó volt a levegő, aztán tornáztunk, majd lucsikáltunk, azaz füriztünk, ezt követte a masszázs, és minden éhségem ellenére 5 óra szünet után ettem újra. Miután ettem, nem kellett többé ringatás. Szép álmokat nektek is!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újabb produkció!!!
2006.06.25. 22:07
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tudom, hogy fotózol, Anyu!
2006.06.25. 21:59módosítva: 2006.06.26. 07:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Megfogtam!
2006.06.25. 21:46módosítva: 2006.06.25. 21:54
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Június 25. - vasárnap
2006.06.25. 18:30módosítva: 2006.06.26. 07:40
Képzeljétek, kinőttem a házamat, jaj, mit beszélek, az ágyamat, ugyanis ma reggel, amikor Anyu felkelt, az én lábaim kilógtak a rácsokon, csak épp azt nem énekeltem, hogy: Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dolga!:) Na ne féljetek, mert nem kicsi az ágyam, 3 Kriszta is nyugodtan hancúrozhatna benne, dehát így érdekesebb, ha megpróbálok már most kiszökni belőle!;););) Fénykép sajnos nem készült róla, mert Anyu igen álmos volt még akkor, és én meg igen éhes...:(
Érdekes dolgokat produkáltam ma. Anyu eddig a játszócumimat tartotta a szemem ügyébe, hogy lássam és megfoghassam, ma viszont az egyik zörgőmmel űzte ugyanazt a játékot. Ne csodálozzatok, hogy egy focilabdát rúgó lábat fogtok látni, mert ez van: a fociláz már a babákat sem kerüli el. :-O:-O:-O De visszatérve a produkcióimra: eleinte nagyon koncentráltam, és a kívülállónak úgy nézett ki, mintha ide néznék és tova látnék, mert hiába próbáltam megmarkolni a játékot, a kezem mindig mellément. :( Vagy vajon, Anyu mozgatta szándékosan, hogy ne érhessem el? Nem hiszem, hisz akkor miért akarná a kezembe adni?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hazaérkezés
2006.06.24. 16:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Tárgyalás
2006.06.24. 16:33
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Csirkeetetés közben...
2006.06.24. 16:31
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Háp-háp, kacsaláb!
2006.06.24. 16:23módosítva: 2006.06.24. 16:28
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kispulykák
2006.06.24. 16:16módosítva: 2006.06.24. 16:20
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Házi állatkert
2006.06.24. 16:04módosítva: 2006.06.24. 16:15
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás...
2006.06.24. 16:00
Dávidka épp tologatott a babakocsival, és ahogy meglátta, hogy Anyukám filmez, rögtön fotópózba vágta magát!:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szeretet
2006.06.24. 15:54módosítva: 2006.06.24. 15:57
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás...
2006.06.24. 15:50
Ilyen lett a Dávidka új frizurája:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Érik a ropogós cseresznye"
2006.06.23. 19:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A fán
2006.06.23. 19:38
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Újra itthon
2006.06.23. 13:17módosítva: 2006.06.23. 19:18
(Na, ez már több, a soknál, kétszer írtam meg egy-egy jó adagot, és mind a kétszer elment!!!:-@:-@:-@ Kezdem előlről....:( Mostmár Wordban.Edith)
...
Szóval megvannak a fényképek, egy kis esővel, mennydörgéssel, nyűgivel, pocifájással, evéssel, jó nagy hányással (:( bocs), földfeltörléssel, sírással, gügyögéssel, huncutkodással fűszerezett 4 óra után. (Amióta nekifogtunk írni már 5-nél is több eltelt :( ) Jól megdolgoztattam Anyut, hiszen sokat kamerázott tegnap, és kereken 70 db fényképet vágott ki a kisfilmekből. :-O
Na ne ijedjetek meg, mert nem tesszük bele az összeset a naplóba, mert nem is volna annyira érdekes számotokra a Dávidka fáramászásának minden mozzanata!:)
Tegnap délben kiérkeztünk Sütő nagyszüleimhez, Magdi mamához és Pista tatához, az Apukám szüleihez. Nagyon vártak, ki is tettek magukért már a legelején: egy nagy tál „házi készítésű” cseresznyével vártak.:) De kérdezzétek meg Anyut, engem megkínáltak legalább egy szemmel?:-@ Rosszmájúak, maguknakvalók!:(
Ebéd és cseresznyeevés után engem kipakoltak a teraszra a kiskocsival, mondván, hogy a friss levegő jót tesz nekem. Most mit mondjak? Szegjem kedvüket és cáfoljam meg, hogy az elmélet (néha) tévesnek bizonyul ;)? Ó, gondoltam, és aludtam másfél órát!:) Anyu és Mama legalább dumált egy jót!:)
Na, de aztán megelégeltem a durmolást és kissé nehezményeztem, hogy a nagyiék szinte tudomást sem vesznek rólam (:)), és ezt értésükre adtam. Hát nem oda Buda! Vegyék csak ki a részüket az unokaszórakoztatásból, -kényeztetésből, - babusgatásból!;) Ugrott is Mama és Tata minden kis pisszenésemre! És hálából figyelmességükért és gondoskodásukért én minden két percben pisszentem egyet. :-D:-D:-D
Amikor aztán meguntam a nagyszülőugráltatást, gondoltam egy nagyot!!!:-O:-O:-O
Eszembe jutott, hogy Anyucim állandóan panaszkodik, hogy még mindig van rajta vagy 6 kiló fölösleg születésem óta, hát akkor nosza, ne lazsáljon: ugráljon ő is egy kicsit, hadd szabaduljon a kilóktól!:-D:-D:-D Így jött aztán a peluscsere, papi, és a séta a kertben meg az udvaron.
Hiába volt nagy a hőség, a kert fái olyan jól hűsítettek, öröm volt ott lenni. Dávidka, a 6 és fél éves unokatesókám úgy körülugrándozott, hogy öröm volt nézni. :) Pedig én nem is kértem rá!:-O Erőfeszítéseit azonban egy-egy széles mosollyal, sikítással, haskidüllesztéssel jutalmaztam, illetve versenyeztem vele az ugrálgatásban, csak én nem függölegesen, hanem vízszintes pozícióban.:) És hiszitek, hogy cseppet sem maradtam alul?:):):) Dávidka aztán bemutatta fáramászási tudományát, sok tapasztalat és gyakorlat által kidolgozott cseresznyeszedési technikáját. Anyukám sokat derült rajta. Sőt még én is, csak én nem tudtam, hogy min is derülök.:)
Ezután, segítettünk Mamának kiscsirkéket, kispulykákat, kisrucákat megetetni-itatni, ami ebben az esetben egyenlő volt a hátramozdítással. :) :):) Ezalatt készítette Anyu az állatokról a felvételeket, amiket a következőkben bemutatunk nektek.
Estefelé, mivel Mama el szeretett volna dicsekedni a legfiatalabb, egyszem lányunokájával, elvitt sétálni. Egy idős néninél, Marika néninél jártunk, aki annyira odavolt értem, hogy sírvafakadt – épp ilyen ijesztő vagyok?, nem is tudtam:( - amikor meglátott. Azzal jutalmaztam - mert tegnap nagyon adakozó kedvemben voltam -, hogy úgy elkezdtem üvölteni :-O, hogy Anyukám otthon az udvaron hallotta a gyönyörű hangomat. Hiába! Jótett helyébe jót várj!
Ezután aztán számomra felgyorsultak az események, egy újabb peluscsere és egy adag papi után mézzel kenték be a szempilláimat – természetesen az álommanók.:) És ismét annyira leragasztották a szemeimet - hogy nem törődve azzal, hogy nem otthon és nem a saját, különbejáratú kiságyamban aludtam -, hogy reggel fél 5-ig meg sem moccantam, és még azután is két óra erejéig jóllaktam azzal, ami a játszócumikámból szivárgott: semmivel.:):-O
Így telt nekem a tegnapi napom, az egyik legkellemesebb, legélménydúsabb nyári nap az eddigi életemből. M délben pedig már itthon voltunk újra, és most ezerrel várjuk Apuci jövetelét. Jaj, azt elfelejtettem mondani, hogy Dávidka is itt van most nálunk, hétfőig, amikor újra megy Mamáékkal a sósfürdőre. Anyuci épp ezután készül, hogy megnyírja őt és megfürössze. Remélem, hogy azért én is sorra kerülök ma este a fürdésnél, babusgatásnál, Anyukámat nem fogja kisajátítani az új „nagytesóm”.:)
Most pedig jöjjenek a képek! Jó nézelődést!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Guinness book
2006.06.22. 06:41
De - és biztos ti is egyetértetek velem - az sem semmi, amit én produkáltam az elmúlt éjszaka: este 10-től reggel fél 7-ig aludtam!!! :-O:-O:-O Anyu nem is hitt a szemének, amikor kinyitotta - mert persze, másképp nem is tudott volna rájönni - hogy reggel van.:) Ügyesen mocorogtam akkor, egyelőre csak a cumikát követeltem, véglegesen csak akkor ébredtem meg, amikor Apucitól búcsút kellett vennem. :(
Képzeljétek! Apukám ma elutazott, mert a munkája nagyon sok utazással jár, ugyanis a cég szervízrészlegén dolgozik, és amikor hívják, akkor mennie kell. Most is valami csúnya generátort kell üzembehelyezniük. :-@:-@:-@ Nem is csúnya, hanem rusnya! Minek kell az én Apukámat egy ilyen generátornak elszakítania tőlem(ünk)!:( És csak holnap este jön haza, biztos nagyon későn, amikor én már az igazak álmát alszom!:( Nem is tudom üdvözölni:(:(:(! De majd szombat reggel megteszem, hisz akkor már nem kell sehová sem mennie!:)
Azért gyorsan el fog telni az idő holnap estig, mert Anyuval ma kimegyünk a Nagyiékhoz. Sós vízű fürdőre járnak ide hozzánk a faluba, és miután végeznek,utánunkjönnek. Azért is fújtunk ilyen korán ébresztőt, mert Anyunak máris elő kell készülnie a kiruccanásra. Jujj, alig várom, hogy kimenjünk már, annyi élményben lesz részem! Ott van Dávidka a 6 és fél éves unokatesóm, olyan jól el szoktunk együtt játszadozni; van ott kutyus, röfi, kiscsirke, mindet megbámulom majd!:) Ajánlom nekik, hogy pihenjék ki magukat jól, mert néhány hónap múlva már nemcsak bámulni fogom őket!;););)
Nos, akkor egyelőre búcsúzunk, holnap este aztán beszámolunk az élményeimről! Addig is legyetek jók, és sétáljatok, pancsizzatok minél többet a napsütésben! Ez a D-vitamin sokkal jobb, mint az, amit az üvegből cseppentenek a szánkba! Annak még sugarai sincsenek!:-D:-D:-D
Most azért tettem ide egy Apucis képet, hogy így is megmutathassam neki, hogy mennyire szeretem és mennyire hiányzik!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Minden jó, ha a vége jó! :)
2006.06.21. 15:12módosítva: 2006.06.22. 06:53
Jól indult a mai napunk, mégis Anyunak annyi bosszúságot tartalmazott, hogy már kezd elege lenni.
Először is, amikor reggeliben be kapcsolta a gépet, nem ment az internet. Pedig, gondolta, kihasználja a szundikálásom idejét egy kis naplózásra!:) Nem lett belőle semmi. Nekifogott és elvégezte a délelőtti teendőit a házban, és újra bekapcsolta a gépet, dél felé. Net - nyet!:-@ Nosza, üzenet a szolgáltatónak, reklamálni. Nemsokára felhívták, hogy sajnos, a tegnapi vihar tönkretett valamit, és nagyon aprólékos munka, és nem tudják, mikor fejezik be! Na, de nemsokára aztán lett netünk.
Azalatt a gép kimosta a ruhákat, és amikor terítené ki Anyu őket, látja, hogy valami papírfecnik vannak ráragadva a ruhákra:-@:-@:-@. Nem PZS volt, valami kartonféle, de nem tudja, mi lehet, és honnan kerülhetett oda, mert minden zsebet ellenőrzött, mielőtt bekapcsolta a gépet!:-O Na, gondolta, ez már több a soknál! Ennyi minden egy napra!
Hűha! Most hívta őt Apu, hogy készülődjön hamar, öltöztessen engem, mert megyünk a strandra!!!! Nem is írok most többet, mert megyek gyorsan, hogy csípjem ki magam!
Na még ilyet!!!! Hurráááá!:):):)
Puszika!
Nos, hazajöttünk - már kicsit régecske - a strandról, de maminak csak most jutott az ideje, hogy ideüljön. És nem beszélve arról, hogy hullafáradt.:(:(:(
De a strandon jól telt. Én még nem fürödtem, mert még nincs medencém, a kinti babamedencékbe pedig Anyu még nem akar beleengedni az idén. De elárulom, hogy tegnap Anyuval fürödtem a nagy kádban. Mit mondjak, azt hiszem, hoyg ő jobban is élvezte, mint én!:(:)
De a strandnál maradtunk el, hogy én nem fürödtem. Persze csak vízben nem, mert a napban igen. Napfürdőzni már a specialitásom. Azalatt olyan sokat lehet csinálni!;););) Félig kitört nyakkal - mit akar Anyu, ha nekem ez így kényelmes? - bámulom, hogy a szellő hogyan lengedezi a leveleket a bokrokon, két kezemmel hol a cumit repítem messzire a számból, hol pedig a színes kendőt gyömöszölöm bele, még attól sem hátrálok meg, hogy bukok emiatt és Anyu állandóan törölgeti a számat, a hasamat düllesztgetem, hogy minél inkább érjék a napsugarak, a lábaimat az égnek meresztve rúgkapálok, és mindenekelőtt azt lesem, hogy anyu mikor indul fagyit venni, hogy azalatt nehogy a kibontott pelusra, hanem még véletlenül is mellépisikáljak! ;) Hát sokkal érdekesebb, ha a plédet keresztelem meg - a magam módján, nemde?!:):):) jaj, és a kurjongatásaimat el is felejtettem. Tetszésemnek már nemcsak gurgulázó "szavaimmal" adok kifejezést, hanem valóságosan rikkantok egyet-egyet. Anyu és Apu nagy örömére, persze!:) Ej, ezután is leveszem én őket a lábukról, tutti!:):):)
Közben sétáltunk is, meg hintáztunk, de ezzel Anyu csak azt érte el, hogy engem jól elküldött Hunyadra. Ha valaki még nem tudná, Hunyad=alvás. Egy jó szunya után aztán szedelőzködtünk és hazaindultunk. Otthon - pedig én már nagyon éhes és álmos voltam, még kb félórát ügyes voltam és csendben figyeltem, hogy Anyuék hogy sürögnek-forognak a konyhában, míg a vacsi-salátájukat készítik, de amikor láttam, hogy engem nem hogy megetessenek, de még kínálni sem kínálnak, gondoltam, fene a jódolgukat, megugráltatlak én titeket!;););)
Mire a fürdővíz elkészült, én már felkészültem, Anyu meg a melegtől és a sírásomtól - kikészült. :):):) A fürit is szinte végigordítottam, pedig ilyen nem is volt még az első fürcsi óta!:-O:-O:-O Még én is meglepődtem!:-O Mire aztán meg kaja kezdett folydogálni a hasamba, úgy megnyugodtam, hogy szinte enni sem akartam. De végül mégis annyi tejcsi lecsúszott - hogy Anyuék csak néztek: 200 ml-t eddig még sosem vágtam be egyhuzamra. Hiába, na, ez a meleg, a strandi izgalmak, no meg a több, mint 4 óra "koplalás" megtették hatásukat!
Tudjátok, mi lett a vége? Hát az, hogy a harmadik büfit meg sem várva, szétnyúltam Anyu karjaiban, és reggelig - Anyu csak remélje;);) - fel sem kelek! Lefotóztak ebben a kompromittáló pozícióban, de a képet már csak holnap csatoljuk, mert még nincs bemásolva a gépbe! Addig is mindenkinek szép álmokat, olyanokat, mint az enyéim! :):):)
Már reggel van! Hahó! Ébresztő!!!;););)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mi való nekem?
2006.06.20. 13:25
Kipróbáltuk egyszer a nagy kédat is, én jól is éreztem magam benne, de Anyunak nagyon nehéz volt tartani. Úgy döntött, hogy akkorra halasztjuk ezt a fajta mókát, amikor csücsülni is tudok, hogy ne kelljen állandóan tartani. :( Mondanom kell, hogy már alig várom?
Az este így néztem ki fürdés után.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Meleg
2006.06.20. 13:16
De higgyétek el, a tegnap csak ahhoz a rucihoz való idő volt. Fújt nagyon a szél, azért is volt sapkám, és állandóan esőre állt!:-@:-@:-@ Mára viszont olyan dög meleg lett, hogy egy órácskát maradtunk kint, azt is csak árnyékban tölthettük. Pedig Anyu jól bekente napozókrémmel a lábikóimat és az arcomat egy napsugár sem érte, mégis milyen piros lettem! Na, de ezt akrtuk, hogy meleg, nyár legyen. Ej, ha én legalább 2-3 hónappal nagyobb lennék most, hogy lubickolnék egy kis medencében! Sajnos ez a szórakozás már csak a jövő nyárra marad!:(:(:( Addig maradunk mindannál, ami nekem való!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rugi
2006.06.19. 16:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2006.06.19. 16:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nyugis nap
2006.06.19. 16:34módosítva: 2006.06.19. 16:42
A tegnapi strandolás - még ha nagyon rövid is volt -, no meg az esti fürcsi megtette a hatását, mert fél kilenc után elaludtam, és az álommanók úgy rámtelepedtek, hogy hajnali fél 5-ig egyet sem pisszentem. :-O:-O:-O Utána tüstént visszaaludtam, de hogy meddig, azt nem árultam el Anyuéknek, mert mire ők felkeltek, én már mosolyogva-gőgicsélve fogadtam őket. Ez így megy általában minden reggel. Aztán 8-kor újra papiltam, kicsit játszottam, 9-kor pedig megint fejbevertek.:( No nem bottal, csak az álommanók tepertek újra le,:) és negyed 12-ig húztam a lóbőrt! Akkor már nem voltam oylan jókedvű, mint reggel, ugrasztottam a főpincért, hogy hozza már azt a papisüveget!:):):) Jóllaktam, és nem volt többé semmi gond.
Anyu valamit olvasott ma az interneten, hogy hogyan lehet fejleszteni a magamkorú babák különböző érzékszerveit-tevékenységeit - hű, micsoda szavakat tudok már!;););) - ebből kifolyólag egy nagyon szép, színes kendőt kaptam a kiságyam rácsaira. Azt hiszitek, hogy sokáig nézegettem? Egy-kettőre megfogtam, lehúztam, és elkezdtem a számbatömködni. Olyan érdekes volt!:):):) Anyut meg is ijesztettem vele, mert mire kettőt fordult, már be is takaróztam a kendővel. Aztán, ezt látva, kitett a nagy ágyra kendőstől, és kíváncsian várta a fejleményeket.
Így néztem ki az elején:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap 3
2006.06.19. 08:51módosítva: 2006.06.20. 07:51
Szóval, hazamentünk, félóra alatt Anyu gyorsan felmosogatott és rendet rakott a konyhában, és mivel én már strandosan voltam öltözve, nem sok baja volt velem. Papinak valót, tiszta pelust, napozókrémet pakolt, és már indultunk is!:-D:-D:-D Mire kiértünk, és végre parkolóhelyet is találtunk, sajnos megjelent egypár felhőcske az égen, de azért még sütött a nap. Engem pucérra vetkőztettek, jól bekentek krémmel, és én csak amúgy süttettem magam, mint egy nagy béka a tóparton! :):):) Találkoztunk kis druszámmal, Krisztinával, aki előttem 10 nappal született, bár annyival utánam kellett volna! Ő már hamarabb odaérkezett, és már bele is fáradt a napozásba, mert aludt. Sajnos Anyuék nem vitték magukkal a kamerát, mert ilyen helyen vigyázni kell az értéktárgyakkal, így nem készült napozós kép rólam:(, de amikor hazamentünk, Anyu rögtön megörökítette a pillanatot:).
A strandolásnak viszont nagyon szomorú vége lett, mert a kis felhőcskéből az eget teljesen beborító szürkeség lett, villámlani és dörögni kezdett, és mire összekapkodtuk volna a cuccainkat, már hatalmas cseppekben az eső is elkezdett esni. Ha láttátok volna ti azt az emberhullámot! Hogy megindult mindenki a kijárat felé! Olyan volt, mint a hangyalakodalom, amit Anyu kicsi korában mindig olyan nagy érdeklődéssel tanulmányozott.
Mire hazaértünk, jó vihar kerekedett, bár nálunk még nem esett akkor az eső, de igyekeztünk minél hamarabb bejutni, hogy a szél nehogy magával ragadja Anyut.
Még szerencse, hogy ott voltam én az ölében - nehezéknek!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap 2
2006.06.19. 08:00módosítva: 2006.06.19. 08:02
Meglátogatott a másik Magdi mamám, az Anyukám édesanyja. Amikor előzetesen, jó pár nappal előtte egyeztet az ember, szinte sosem úgy jön ki valami, ahogy szeretnénk, ugye? :( Most csak felhívott Mama, hogy itthon vagyunk-e, és már jöhetett is. Nem maradt sokáig, mert vonatot kellett elérnie, de egyet jót dumált Anyuval, közben az ebédet készítették, aztán kicsit pózoltam vele, és ki is kísértük a buszmegállóba. Olyan meleg volt már:):):), - pedig reggel még nem tudtuk, hogy szép idő lesz-e egész nap - hogy strandi szerkóba öltöztetett Anyu;););), és úgy mentünk ki a levegőre. A kép viszont még bent készült.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vasárnap!
2006.06.18. 09:33
Az éjszakát átaludtam, fél 11-től fél 6-ig húztam a csendest, Anyu nagy örömére. Akkor is Apu kelt fel tápit készíteni, és rögtön vissza is aludtam. Jókedvűen ébredtem újra, nem is sírtam, hogy éhes lennék! Na, aztán Anyu ki is használta ezt és csak egy órára rá kaptam tiszta pelust és papit!
Ez a kép nem ma reggel készült, de ma is remekül éreztem magam, és így szeretnék mindenkinek kellemes vasárnapot kívánni!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A mai nap
2006.06.17. 18:15
Jaj, még valami. Tegnap olyan nap volt, hogy csak ötször ettem. És négyóránként. Eddig inkább kíméletesebben táplálkoztam, azaz a többször kevesebb változatot űztem. Ma már nem volt olyan könnyű: hol 4, hol 3 óránként ettem, de Anyu szerint így is jól kijön a program. Tegnap hajnalban Apu kelt fel nekem tápit készíteni, de végül Anyu etetett meg, mert mire megjött a papi úgy ordítottam:'(:'(:'(, hogy ember legyen a talpán, aki aludni tudott volna mellettem.:-O Szóval ennyit a mami egészéjjeles alvásáról. :(:(:(
Hogy mégis mit produkáltam ma? Egy kis fütyit. Amit elküldök nektek is, hogy lássátok!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A két kicsi
2006.06.17. 18:00módosítva: 2006.06.17. 18:16
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Babatali
2006.06.17. 17:49
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apukám ölében
2006.06.17. 17:35módosítva: 2006.06.17. 21:34
Vagy mindketten egyformán, mégis?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Peluscsere közben
2006.06.17. 17:26
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Heuréka! Heuréka!
2006.06.16. 08:59módosítva: 2006.06.16. 09:04
De én is nagy felfedező vagyok ám! ;););) Nem, nem valami világrengető dolgot fedeztem fel, de számomra egyelőre az: MEGTALÁLTAM A KEZEM! Anyu nagy bánatára egyfelől, mert attól fél, hogy nehogy elkezdejm az ujjamat szopni! De másfelől örvend, mert tudja, hogy ez az időszak minden egészséges babánál bekövetkezik ilyentájban! És hogy megijesszem az ujjszopással kapcsolatban, az este elalvás előtt nem kellett a cumika! Az én szeretett cumikám! :) Máskor sem kellett mindig, főleg az esti elalvásnál, de most mit képzel Anyu? Három és fél óra alvás után, este 10-kor, hogyan tudnék elaludni!? (Ja, tudom, hogy ő még 24-ből 25-öt is átaludna!) Hát persze, hogy még cumi sem kellett! Meg aztán ha már amúgy is olyan ügyes voltam, hogy fél 12-ig csendben elvoltam a kiságyban :):):), akkor miért ne fedezném fel tovább is a kezecskémet? Hisz még annyi mindent nem tudok róla! Pl., hogy ha akarom, megfoghatom a játékaimat, és nemcsak véletlenül érhetek hozzájuk. No, de erre van még idő, egyelőre a kezemet kóstolgatom. Ollllllyyyyaaaannnn fincsi, igaz?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Füles Bagoly
2006.06.16. 08:40
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ül a baba ül!
2006.06.15. 12:25
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Séta
2006.06.15. 12:21
Aznap ezt a csipkés rugit adta rám Anyu, de csak azért, mert a kenguruban úgysem látszik.;););) Különben az apai nagyimtól kaptam ajándékba!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rossz idő 3
2006.06.15. 10:30
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rossz idő 2
2006.06.15. 10:14
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Rossz idő
2006.06.15. 10:11
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elgondolkodtam!
2006.06.14. 12:33
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Anyuval
2006.06.14. 12:29
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nénikémmel
2006.06.14. 12:23
Tetszik a kalapom? Vagy ez sapka? Nem tudom, csak azt, hogy szeretem, mert olyan jó, élénk színű, van mit bámulni rajta!:);):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...és pár pillanat múlva...
2006.06.14. 12:17
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Végre a mai nap!
2006.06.14. 12:14
A mai naptól megtesszük, de azért még feltöltünk néhány fotót, ami a múlt csütörtök óta készült, megengeditek? :)
Ma reggel fél hatkor keltem, de képzeljétek, éjszaka nem ébresztettem Anyut, és még utána is hagytam aludni egy kicsit:) Miután felkelt, és újra kaptam papit szépen berakott az ágyamba, betakart, elrendezte a játékaimat és leült (volna) naplót írni. ;)
Nézzétek, így nézett ki az ágyam ekkor:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Portré 2
2006.06.13. 15:28
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Portré 1
2006.06.13. 15:27módosítva: 2006.06.13. 15:30
:):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Torna után...torna
2006.06.13. 15:08
S akkor a mutatványaim után még azt is elvárták, hogy magasra tartsam a fejem, mint egy kis manguszta. Kínlódásaimnak aztán az lett a vége, hogy megkóstoltam ... az ágyat!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Fájdalom
2006.06.13. 13:21
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vendégek és ajándék
2006.06.13. 13:19
Ez volt azon nevezetes napok egyike, amikor Hajnali fél 7-től este fél 11-ig 7x 10 percet szunyáltam. Ez még nem is lett volna baj, ha elfoglalom magam és csendben vagyok legalább egy kis időre, de aznap nekem teljes mamira volt szükségem.:):):) Déli egy órakor Anyu még semmit sem csinált, a vendégek meg 4-re jöttek. Még Aput is haza kellett hívnunk a munkából, hogy vigyázzon rám, és szórakoztasson, amíg Anyu mindent előkészít. Aztán a vendégek megjöttek, de 4 helyett szinte 7 volt már és félórát ültek. Mérgelődött is Anyu, hogy ezért csinált akkora felhajtást!:( Látjátok, tudtam én, hogy fölösleges időpocsékolás a készülődés, Anyu is inkább töltötte volna velem azt az időt!:):):)
Én viszont már nem bántam, mert kiengesztelődtem: többek között egy szép sárga rugit kaptam ajándékba sapkával - végre egy sárga ruci is, nem mind csak rózsaszínű - és két nagggyon érdekes zörgőt. ez volt az a része, ami engem érdekelt.;););)
Bizisten, az a sötétbarna kerek valami, amire Apu és a szomszédék azt mondták, hogy nagyon finom, engem nem hozott lázba!:) De még Anyut sem!:):):)
Másnap, csütörtökön voltam először babatornán, amit nagyon élveztem, és ebből az alkalomból Anyu abba a szép sárga felszerelésbe öltöztetett. Még a cumikámmal is harmonizált!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Helyváltoztatás
2006.06.13. 11:23módosítva: 2006.06.13. 12:11
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szexy lady... akarom mondani: lábi
2006.06.13. 11:09
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...és a torta...
2006.06.12. 11:53módosítva: 2006.06.12. 14:17
(A nyuszika a húgom ügyeskedése, nehogy azt higgyétek, hogy nekem van időm most ilyesmire!:( Pedig szokott lenni ezelőtt! Anyu)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apu, Anyu, Artúrka...
2006.06.12. 11:44módosítva: 2006.06.12. 11:51
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Június 4. - egy szomorú-örömteljes nap
2006.06.12. 11:38
Pár évvel később viszont öröm forrása is lett ez a nap. 2004-ben megszületett (jujj, kicsoda is nekem, az Anyu első unokatestvére) Artúrka. Múlt vasárnap náluk voltunk ünnepelni. Összegyűlt a nagy család és ünnepeltünk. Volt kaja, pia, hatalmas torta, jókedv, de én sajnos mindenről lemaradtam. Sebaj, majd jövőben pótolom!:):):) Bemutatom nektek Artúrkát, aki - Anyukám kísérlete miatt - kissé lányosra sikerült!:):):)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hamlet - Kriszta értelmezésében
2006.06.12. 08:17
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2006.06.12. 07:54módosítva: 2006.06.12. 07:56
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Június 3.
2006.06.12. 07:52
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
The end
2006.06.11. 09:35
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Folytatás...
2006.06.11. 09:30
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Első gyereknapom: második hófordulóm
2006.06.11. 09:25
Pedig valami mégis lehetett a levegőben - ez az Anyu álláspontja - mert nyűgösebb voltam az átlagnál ;), még a vendégeknek sem produkáltam magam! :(
Ezt a szép, színes rugit Anyu barántőjétől, Hajnitól, és a kisfiától, Tomitól kaptam ajándékba, de nem volt kedvem, hogy örüljek neki!:(:(:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Anyu nem bír velem!
2006.06.11. 01:08
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Pandamaci
2006.06.11. 01:00
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Vigyor
2006.06.11. 00:46
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Sport
2006.06.11. 00:38
Segítsetek!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Beszélek!
2006.06.10. 23:22módosítva: 2006.06.11. 08:58
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Nénikémmel és a barátjával
2006.06.10. 23:16
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Apa és lánya
2006.06.10. 23:03
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mekka
2006.06.10. 22:51
Ezt a rugit már kinőttem, itt is már alig volt jó!:(:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Kisbéka
2006.06.10. 22:41módosítva: 2006.06.10. 22:47
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Szemelvények :)
2006.06.10. 22:37
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Strandolás után...
2006.06.10. 10:09
S bár nagyon piros itt az arcom, nem égett meg, inkább csak nagyon melegem volt!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Strandolás
2006.06.10. 10:03
Hogy hogyan is zajlott az? Anyukám felöltöztetett az első rövidujjú-rövid szárú kisbodymba, kiskalapot tett a fejemre, pelust, papit, kisplédet meg játékot és persze napozókrémet csomagolt a táskába, Apu nagyplédet és törülközőt csomagolt, és máris indultunk. Odaérkezve, ledobtuk magunkról a fölösleges ruhát, és úgy elnyúltunk a szép zöld pázsiton, mint ahogyan a legyek szoktak kiülni tavasszal a meleg ablakpárkányra. (Na, ez nem túl szép hasonlat, de most csak ez jutott eszembe.)
Egy idő után aztán nyűgi kezdtem lenni, s anyunak nem tudom hogyan, de értésére adtam, hogy szeretnélek én téged egy ilyen vastag pelusban látni napozni, és csodák csodája: levette rólam. Hát én úgy lubickoltam a napsütésban, mint ahogyan otthon a kiskádban szoktam, és olyan jókedvem lett, hogy madarat lehetett volna fogatni velem! Ennek örömére Anyu felfedezőkörútra indult velem a strand babás "részlegére", és én csak bámultam azt a sok gyereket, aki valami szürke port ott állandóan lapátolt-gereblyézett, meg gyömöszölt különböző színű és méretű kisvedrekbe. Nem tudtam, hogy mit csinálnak, de azt tudtam, hogy én is szeretnék részt venni a mókában ;);), és már indultam volna Anyu öléből, de mire észbekaptam volna, már vissza is érkeztünk Apuhoz, aki meg sem moccant azóta, hogy elmentünk!:):):)
Szóval így zajlott az én első napozós napom az életemben, a másik kettő hasonló volt, de mindig találtunk valami újabb kipróbálnivalót. Pl. ekkor kóstoltam életem első fagyiját. Juj, most irigyelhettek, de olyan finom volt! És hogyan kóstoltam ezt meg?Hát az úgy volt, hogy egyszer csak megkívántam a cumikámat és meg is kaptam, de hamarosan ráuntam, és akkor ki is köptem. Na most aztán fertőtlenítés! De Anyu nagyon élelmes volt, és megmártotta a finom málnajégkrémben, s ha eddig otthon a fórróságtól most a hidegrázástól pusztultak el a bacik. Én pedig csak amúgy nyalogattam a számat, miután megkóstoltam a málnafagyit!;)
Így néztem ki azon a napon. Igaz, hogy szép a kisbodym?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Lakodalom, sokadalom...
2006.06.10. 09:30
Hát azt a ruhát én is sajnáltam volna, mert Anyu nagyon megszenvedett érte. No még én is, hiszen két délután, amíg ő végre talált magának való méretet és modellt, én a nagyival maradtam otthon, és hiába kaptam tőle papit, ő nem úgy tartja azt az üveget, mint Anyu vagy Apu. Szóval hiányzott:(, bár mama mindent elkövetett, hogy jól érezzem magam! :)
És aztán azon a szombaton kimentünk mamáékhoz, és én akkor töltöttem náluk az első éjszakámat. Nem mintha előre kiterveltem volna, de én olyan jó voltam náluk, hogy másnap, amikor indultunk haza, tata szinte pityergett és azt kérdezte, hogy mikor megyek újra.
Tudom, hogy nem hiszitek, hogy én annyira jó voltam, de be tudom bizonyítani, hiszen ez a kép akkor készült, amikor megérkeztünk mamáékhoz és lefektettek az ágyra!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Május 5-e
2006.06.09. 10:48
A végső eredmény pedig megint szomorú volt: Anyunak becsomósodott és begyulladt újra a melle, ismét lázas lett, és a dokinénivel és Apuval közösen eldöntötték, hogy többet nem fogok szopizni, mert csak baja lehet Anyunak belőle. :(:(Már csak azt tudom mondani, hogy eső után köpönyeg!
Pedig nagyon szerettem a cicit, órákat lógtam volna rajta, ha engedték volna. A mellékelt ábra is ezt tanúsítja!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Így is tudok kacagni!
2006.06.09. 10:10
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Bokszpartira készülve
2006.06.09. 10:03
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
:)
2006.06.09. 09:09
Valaki tud még ilyet csinálni?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Ügyeske
2006.06.09. 08:41
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Beszélgetek"
2006.06.09. 08:26
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Május 3-a
2006.06.09. 07:55
Akkoriban még ritkán ébredtem ilyen jókedvűen!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Május 1-je
2006.06.08. 22:26
De nem baj, mert ha megnövök, én úgyis focista leszek! Amíg Anyu pocijában voltam, egész őszön minden szombaton focomeccsekre jártunk. Az elején meg, mígy Anyunak nem volt túl nagy a hasa, még a labdát is rugdosta, és ekkor határozták el, hogy ha kislány leszek, akkor futballista lesz belőlem. Ha fiú lettem volna, Apucim zenésznek nevelt volna. De nem fiú lettem, és Apucimnagy gondban van: kire marad most a sok hangszer :)?
Hogy bebizonyítsam, hogy komolyak a focikarrierrel kapcsolatos szándékaim, megmutatom, hogy Anyuék már fulballcipőt is vettek nekem.
Na, most kételkedik még valaki ;)?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A kórházban...2
2006.06.08. 12:25módosítva: 2006.06.08. 20:23
És még az történt velem a kórházban, hogy azon a napon, amikor hazajöttünk, azt hiszem, Anyu összetévesztett egy malackával. Igaz, hogy szokásom volt torkomszakadtából visítani, főleg peluscsere közben, na de, hogy ennyire megbüntessen! Mert tudom azt, hogy a malackáknak kifúrják az orrát, hogy ne túrhasson vele, de hogy az én fülemet minek kellett kilyukasztani azt akkor abszolút nem értettem, hiszen én nem túrkálok, de ha tenném is, nem a fülemmel tenném!
Aztán rájöttem, hogy csak szebbé akarnak varázsolni, és már megbékéltem a fülemből csüngő két aranybigyusszal. És most valóban kislányosnak érzem magam! ;) CSak ne kellene a szépségért mindig annyira megszenvedni!:(
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A kórházban...
2006.06.08. 12:14
Egyvalamit azért még megemlítenék, illetve inkább kétvalamit! az egyik az, hogy az egyik napon olyan nyűgös voltam, hogy másfél hetes baba létemre még szinte Anyut is lepipáltam: reggel 8-tól nem aludtam este fél 8-ig, csak olyan 5-10 perceket szundikáltam, és ahogy Anyu megpróbált felállni mellőllem, annyira sírtam, mintha végérvényesen ott akarna hagyni engem. Alig engedtem aznap, hogy kimenjen a látogatókhoz is vagy hogy magát renbeszedje.
A másik meg egy még szomorúbb eset, aminek viszont nagyon pozitív eredménye lett, már kórházi viszonylatban értve, természetesen. Mi épp Virágvasárnapon mentünk vissza a kórházba, és Anyu nagyon remélte, hogy legkésőbb szombaton hazaengednek majd. De pénteken közölte a dokibácsi, hogy hiába jön Húsvét, nem engedhet haza, amíg Anyuci nem jött helyre teljesen. Esetleg hétfőn mehetünk, ha minden rendben! Nagyon szomorúak voltunk, főleg én, hogy az első Húsvétomat nem tölthetem otthon, és nem tudom várni a locsolókat! Hétfőn aztán megvizsgálták Anyut UH-n, és az nem mutatott egészen jó eredményt, ezért még két napig maradnunk kellett, de szerdán aztán valóban hazaengedtek.
Miféle pozitívum lehetett még ilyen körülmények között? Hát az, hogy a szobatársamnak, Anitának az apukája nagyon bátor ember volt:). És az ő bátorságán felbuzdulva az én Apukám is bátor lett: fehér nadrágot és köpenyt, no meg fehér zoknit és papucsot öltött magára és ha hiszitek, ha nem, úgy besétált a kórtermünkbe, mint egy dokibácsi. Ehhez azt kell tudni, hogy erre a részlegre a látogatók nem mehetnek be a betegek szobáiba, mert ezen az emeleten van a szülészet is és nálunk az apukák még nem vehetnek részt a babák születésén. De az is igaz, hogy az én Apucim nem jött volna be, mert nem biztos, hogy kibírta volna. De én így is meglettem!:)) Szóval a dokibácsi apukám péntektől kezdve velünk töltötte a délutánokat. estig maradt mindig és senki sem szólt rá. És nekünk ez annyira jó volt, mert Anyu így tudott pihenni is, amír Apu vigyázott rám, no meg annyit kényeztetett, amennyit csak akart!
Ez a fotó ott készült rólunk, a kórházi ágyon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A kórházban április 9. és 19-e között
2006.06.07. 18:47
Éjfél körül érkeztünk fel a szobánkba - szerencsére Anita is ugyanabban volt, és csak mi négyen laktunk benne - de ott szörnyű hideg és barátságtalanság fogadott. Én nagyon sírtam, Anyunak el kellett menni, hogy szurikat kapjon, aztán meg kellett várnom, hogy kifejje a tejet, amit megeszek, mert szegénynek annyira fájtak a mellbimbói, hogy nem tudott szoptatni engem. És mindig véreset hánytam tőle. Jaj, el is felejtettem mondani, hogy előző nap emiatt még beszaladtunk egyszer a sürgősségire, de azt mondták, hogy nem gond, ha vért is szívok, így hazaküldtek! Másnap a babadokinéni kényszerítette Anyut, hogy szoptasson engem, mert azt mondta, attól gyógyul be a cicije, és Anyukám szót is fogadott, mert az volt a leghőbb vágya, hogy szoptathasson engem, és hogy csak anyatejet kapjak. És ez sikerült is addig, amíg bent voltunk a kórházban, de később nem mindig volt elég a tejcsi, így kaptam tápit is. Különben a kórházban sem volt elég, jobbanmondva rengeteg tejci volt pl. éjjel és délelőtt, meg délben, de délután egyszerűen nem volt. Estére újra gyűlt az egyik cicibe, de én egész délután a másikon lógtam, egyrészt mert szerettem, másrészt pedig, mert ha kivették a számból bömböltem, olyan éhes voltam. És a hazugcumit oda nem volt szabad vinni!:(
Szóval, keserves napok voltak ezek számunkra.
Ez a kép ott készült rólam.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
3 és fél nap otthon
2006.06.07. 12:08
Szombaton aztán meglátogatott a házidokinéni, és megdicsért, hogy milyen szép baba vagyok. És milyen ügyes! De akkor még aludtam;), mikor felébredtem aztán ő is megismerte a hangomat. És akkor ott közösen egy roppant felismerést tettünk: Anyunak nem volt elég a tejcije. :( Ezért sírtam annyit aznap. Apu rohant tápszert venni, s miután elkészítették nekem, be is vágtam egyből 80 ml-t, utána meg elvágták a filmet. Csak kb. 3 óra múlva ébredtem újra.
Éjjel is felkeltem enni, reggel viszont Anyucinak úgy tele voltak a mellei, hogy nagyon sokat ki kellett fejnie. Miután szopiztam pedig, még mindig éhes voltam. Anyukám sírt, hogy biztos valami bajom van, azért nem eszem, amit aztán üvegből kaptam, kihánytam, anyukám még jobban sírt. Ez vasárnap volt, április 9-én. Apukám nem volt otthon, mert egy konfirmáláson zenélt (Nem büszkélkedek, de az Apukám nagyon sok hangszeren játszik, és esküvőkre meg különböző összejövetelekre szokott járni zenélni a zenekarral.)
Délben Anyunak 38 fokos láza volt, miattam meg nem tudott pihenni, a gátvarrása nagyon fájt. Szerencsére a nénikém jött segíteni aznap neki és mégiscsak sikerült pihennie egy kicsit.
Estére már 39 és félfokos láza volt Anyunak, ennek már fele sem volt tréfa, felhívtuk a dokinénit, aki rögtön ki is jött. Az ő utasítására hazahívtuk Apukát időnap előtt a zenélésből - szegény jól megijedt - és visszamentünk a kórházba. Sajnos, anyunak nem tisztult ki rendesen a méhe, és becsomósodott az egyik melle, ezért lázasodott be, és mi másfél szomorú hétre újra bevonultunk a kórházba.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Papit adjatok!!!
2006.06.07. 08:24
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Éhenkórász álomszuszék
2006.06.07. 08:17
Sajnos azonban nem sokáig űzhettem e kisded játékomat, mert kifogtak rajtam!
No, de ne szaladjunk annyira előre, mert addig még jó sok idő van és sok minden történt közben!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Első napom otthon 2.
2006.06.07. 08:04
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Első napom otthon 1.
2006.06.06. 18:07módosítva: 2007.06.02. 07:27
Mikor elindultunk, még javában siránkoztam: ezért a hidegért és fúvó szélért kellett otthagynunk a jó meleget? De ahogy elkezdett brummogni az autó motorja és elindultunk, egyik másodpercről a másikra elaludtam. Még akkor sem ébretem meg, amikor otthon letettek a hófehér huzatos ágyra.
Anyu nagyon meglepődött, amikor meglátta, hogy Apu és Nagyi, az apukám édesanyja milyen szép szobát varázsoltak a fogadásunkra. Azt azért mégsem értettem, hogy ha annyira örült, akkor miért pityeredett mégis el? Hiába, mondom, ezek a felnőttek néha olyan érthetetlenek!
Aztán bemutatták a birodalmamat: egy jó nagy kiságy, szép, kislányhoz illő ágyneművel, játékokkal. Már akkor azon törtem a fejem, hogy mit is kezdek én azzal a sok fölösleges hellyel addig, amíg forgolódni, mászni meg nem tanulok!:) De nem féltem magamat, majd csak kieszelek valamit!
Azon az estén meglátogatott a másik Nagyi, az anyukám édesanyja. Tudjátok, mi az érdekes? Mind a két nagymamámat Magdinak hívják. És az a jó benne, hogy ha majd Magdi mamától kérek valamit, mind a ketten egyszerre fognak ugrani, hogy a kívánságaimat teljesítsék!:))
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
...megérkeztem!
2006.06.06. 12:50módosítva: 2006.06.06. 13:06
A nagy pillanatról sajnos nincs fényképem, mert Aput nem engedték be a szülőszobába, de hangfelvételem az van. Apu a folyosó végén volt, amikor rázendítettem, és a csukott ajtókon keresztül is olyan tiszta felvételt tudott készíteni, mintha ott lett volna mellettem. Jól bemutattam a hangomat; a kántor nagyanyám kellett volna hallja akkor, nagyon büszke lett volna rám! Nem mintha most nem volna ugyanolyan büszke az első lányunokájára!
Az első kép 1 óra és 20 percesen készült rólam, amikor már készen felöltöztetve bevittek Anyuhoz. Ezt a képet láthatjátok az album elején. Aztán odatettek szopizni. Hát ezek a nagyok megint olyan buták! Azt hiszik, hogy én úgy táncolok, ahogy ők diktálják? Úgy tettem, mintha szopiznék, de csak mozgattam a számat.
Április 6-án engedtek haza a kórházból, pedig Anyu azt hitte, hogy az egy nappal előtte lévő születésnapját már otthon ünnepeljük, hármasban, de a dokinéni úgy gondolta, hogy jobb, ha még néhány vizsgálatot elvégeznek, ami elvitt még egy napot.
De aztán hazamentünk, és elkezdődtek az én mindennapjaim is, amelyekről remélem, Anyu folyamatosan tájékoztat ezután is benneteket. Most éppen megéheztem, ezért nincs kedvem Anyut békén hagyni, de majd ha elaludtam, megengedem neki, hogy még írogasson!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Elindultam...
2006.06.06. 12:23
Szóval március 5-én Anyukám azt hitte, hogy már megyünk a kórházba, mert ki akarok bújni, de én meggondoltam magam. Még túl hideg volt ezen a világon és én olyan jól éreztem magam odabent! Aztán kezdett tetszeni ez a kórházba indulós játék, szinte kétnaponta - ha nem minden nap - pakoltattam Anyu csomagját az ajtó elé. Legjobban azonban Apu járt, mert egy párszor nem ment dolgozni emiatt, ő is tudott lustálkodni picivel többet. Aztán Anyu már beletörődött a játékba, és amikor már valóban indultam, nem akarta hinni, hogy tényleg jövök. Úgy jártam, mint a kispásztor a farkassal - hiszen tudjátok a mesét, hogy addig viccelődött, hogy jön a farkas, és az emberek szaladtak, hogy segítsenek neki, amíg egyszer valóban ott volt a farkas, de akkor már senki nem sietett elzavarni!
Március 31-én délután 4-kor "üvöltöttem" egyet, de Anyu és Apu azt hitte, hogy megint csak játszadozom. Este fél nyolckor újra próbálkoztam, és Anyu már feljajdult erre, de felcsillant a szeme is. Aztán, hogy bebizonyítsam, hogy most már semmi kedvem a játszadozásra, este 9 óra 6 perctől 8 percenként üvöltgettem-rugdosodtam, s ekkor Anyuék úgy döntöttek, hogy bemennek a kórházba. Néhány órán át még döngettem Anyu hasfalát, bizonygattam, hogy igenis jövök! Szegény Anyu! Jól megszenvedett miattam, meg is sajnáltam, mert hajnali 4 után, amikor közölték vele, hogy csak 5 centire nyitott, én beadtam apait-anyait és.....
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét,
ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
info@babaszoba.hu