Babanaplók
Kriszta és Boróka
Április 1-je, december 31-e... Úgy látszik, mi ilyen érdekes dátumokat tudunk kifogni!;):) Kriszta Viola 2006-ban született, most 15 hónapos eleven, értelmes kis szöszke kisasszony.:) Mütyürke pedig éppen ma 15 hetes pocakcsomag.:) Hogy valóban szilveszterkor születik-e meg, majd meglátjuk!;) Addig is, éljük az életet...amíg nyugodtan lehet...:) ................................... És megszületett... Nem szilveszterkor, hanem január 5-én, ugyancsak szombat hajnalban, mint nővérkéje. Boldogságot hozott amúgy is boldog szíveinkbe, hangot csempészett halknak eddig sem mondható lakásunkba. Mostantól már ketten diktálják nekünk az életet, mi meg csak írjuk, írjuk...
VÉGE
2009.03.23. 06:54módosítva: 2009.03.24. 08:40
Egyelőre nem zárom le, de hamarosan titkosítom. Köszönöm mindenkinek, aki eddig látogatott, olvasott, hozzászólt a bejegyzéseimhez, köszönöm az itt kialakult személyes és virtuális barátságokat, a sok jó szót, amit nehéz pillanatokban ezektől a barátoktól kaptam.
És köszönöm a Babaszobának, hogy megadta nekünk ezt a lehetőséget!
Ha valakit továbbra is érdekelnek "Napjaink", akkor "lapjai"-nkat megtalálják a: http://krisztaboro.blogspot.com/ címen.
Búcsúzóul egy friss fénykép kis angyalkáimról:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(466 értékelés eddig)
Nem csak a húszéveseké a világ…
2009.03.20. 14:30
Pedig mégiscsak az övék. Legalábbis ők azt hiszik. És akár bevalljuk, akár nem, mi tudjuk is, hogy az övék. Mert olyan szépek és fiatalok, olyan nyitottak és gondtalanok, olyan tettrevágyók, buzgók és világmegváltók sosem leszünk, mint húszévesen.
Elevenen él bennem a 20. születésnapom… szépen kicsíptem magam, szoknyában, ingben mentem az iskolába (tanítottam akkor), a csodálkozó szomszéd néni kérdésére pedig titokzatosan azt válaszoltam: annyi vagyok most, hogy sem több, sem kevesebb nem akarok lenni. És milyen igazam volt. Annál kevesebb semmi pénzért nem lennék még egyszer, de ugyanannyi nagyon szívesen. És most, rohamosan közeledve a +10-hez (bár szerencsére addig még van egy év), annál inkább érzem ezt. (Bővebben erről majd kb. 2 hét múlva…)
Most az a lényeg, hogy Húgocskám, a “kicsi” Ani, ma 20 éves lett. Alig hiszem el! Tisztán emlékszem születése napjára, Édesanyám reggel még szépen megfésülte a hajamat, bár jócskán lehettek fájdalmai, mert teljesen más volt, mint máskor, délben 1 óra körül pedig, a hegedűtanárom, akihez éppen megérkeztem, már újságolta is a hírt, hogy megszületett a hugicám. A fellegekben jártam és annak örültem, hogy kislány lett a testvérem és akkor biztos Annamáriának hívják, mert ezt a nevet én annyira szerettem!
Tisztán emlékszem, amikor 6 naposan hazahozták a kórházból és lefektették az ágyra. Csak bámultam és nem tudtam, mit kezdhetek majd ezzel a kis csomaggal. A következő pillanatban pedig már fel akartam venni. Másnap Édesanyám már megengedte, hogy segédkezzek a tisztába tevésnél, amikor néhány hetes volt pedig, már egyedül is tudtam pelust cserélni rajta. És akkor még nem volt Pampers! Most is előttem van Édesanyám elképedt ábrázata, amikor elújságoltam neki tettemet és mint egy trófeát, úgy mutattam fel az összehajtogatott kakis pelenkát: először nem hitte, de amikor jobban szemügyre vett és látta, hogy a pólómon kívül még az orrom hegyét is összekentem, nem volt mit tennie, hát elhitte és nevetett. Azt sem felejtem el soha, amikor a kis akaratos (jópár hónaposan) kicsavarta magát a kezemből, ráesett az ágyra, onnan pedig a földre gurult. Nagyobb volt az ijedsége, mint, hogy megütötte magát, de olyan éktelen üvöltésbe kezdett, mint még soha. A ravasz Édesanyám pedig azt mondta nekem, ha nem mondom meg rögtön, mi történt, megy és megkérdezi az embereket a tévéből, hiszen azok mindent láttak. Én butuska, persze, hogy elhittem!
….. És sorolhatnám az emlékeket, de azt hiszem, bármikor csak abbahagyni lehetne, befejezni sosem. És íme, a kicsi Ani felnőtt, éli a saját életét, nemsokára pedig már neki is saját családja lesz. Nem is akarom elhinni!
Isten éltessen, drága Testvérem!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Hat könyv
2009.03.19. 07:47
Ma pedig ismét könyvcsomaggal kopogott be a postás. Ezúttal ismét kettőt kaptunk egyszerre, bár ugyanattól a feladótól, ugyanabban a borítékban. Bodoni Ágnes Ágota és Koppány nevű gyerekei nevében küldte a könyveket.
Tegnap, amikor ideértem az írásban, rögtön abba kellett hagynom, csak éppenhogy elküldtem. Azóta tisztázódott, hogy miért volt 2 könyv egy borítékban. Az egyiket, a Cirkusz!Cirkusz!Cirkusz! címűt kaptuk Ágotától és Koppánytól, a másik pedig, a Limpimpi mesél a barátságról, egy másik kisfiútól jött, csak mivel ismerték egymást, egyszerre küldték el a könyveket. Ezúton is nagyon köszönjük nekik. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Mi ez?
2009.03.13. 16:45
Megkönnyebbültem, mert Krisztának is egyszer volt, elmúlt és többet nem jöttek elő. De boldogságom nem sokáig tartott, néhány hét után ismét előjöttek. Azóta pedig még vagy kétszer elmúltak és előjöttek. Főleg a hasán és a hátán deréktájban jelennek meg, de a külsőcombját és az alkarját is „megtámadják”. Hiába kenem bármivel. Próbáltam néhány napig megvonni tőle a tejtermékeket és a tojást, de nem láttam javulást. Tejterméket amúgy sem fogyasztott sokat, csak éppen, ami az ételben volt benne, tojást pedig csak kb. 11 hónaposan kapott először, a kiütések pedig jóval előtte jelentek meg. Sőt, akkoriban még semmiféle tejterméket nem kapott az anyatejen kívül! Ezért gondoltam azt, hogy esetleg a liszt lehet a ludas a dologban. Vagy ki tudja mi?
Sokszor lelkiismeretfurdallásom van, mert Boróval nem voltam annyira körültekintő, ami a hozzátáplálást illeti, mint Krisztával. Bár saját magamat is próbálom nyugtatni és meggyőzni, hoyg ez nincs éppen így, hiszen Boró 6 hónapig kizárólag anyatejen élt és a hozzátáplálást is abszolút fokozatosan csináltam. Kriszta 7 hónaposan kapott tejtermékeket először, Boró pedig megvolt már 9 is, azt hiszem, akkor is ezerévben egyszer kapott. Tojást mindkettőnek kb. 11 hónaposan adtam először, hogy mire a szülinapi tortát kellene enniük kiderüljön, hogy nem okoz-e gondot nekik. Amivel jobban siettem Borónál, az a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése volt. Kb. 7 hónaposan történt meg ez, bár talán valamivel később is. Ami miatt mérgelődöm és főleg emiatt van lelkiismeretfurdallásom, az az, hogy Boró sokkal hamarabb, olyan 10 hónaposan már legtöbbször azt ette, amit mi. Igaz, azóta nem sózok annyira, borsot csak abba teszek, amibe nagyon muszáj és esetleg ő nem is eszik belőle, az ételízesítőt 95%-ban elűztem a konyhából, nem főzök zsírosan. Mégsem hagy nyugodni, hogy Kriszta egyévesen még csak néhány ételt evett a mienkből, és még utána is 2-3 hónapig sokszor főztem neki külön. Persze, Borónak is megteszem még most is, de nem olyan arányban, mint Krisztánál akkor. Kriszta ennyi idősen nem kapott üzleti cuccokat, a sonkát, májkrémet majdnem másfél évesen ismerte meg (igaz, májkrémet még Boró sem evett, csak olyat, amit itthon készítettünk), a virslivel pedig még később találkozott. Sajtből is legtöbbször az anyósom által készítettet kapta. Ezzel szemben Boró már ismeri ezeket és – sajna – szívesen is eszi, főleg a virslit.
Hogy miért írtam le mindezeket? Mert nagy elhatározáshoz jutottam: ha étel okozza a kiütéseit, akkor kiderítem, mi az. Megvonok tőle mindennemű állati eredetű ételt, tojást és tejtermékeket is beleértve és minden sikértartalmú gabonát is. Persze, nem örökre, isten ments, csak 2-3 hétig. Azután pedig szépen rendre elkezdek adogatni neki ezt-azt, megfelelő időközönként, természetesen. És várom a reakcióját. Remélem, sikerrel járok. Persze, feltehető a kérdés, miért nem csináltatok egyből egy allergiatesztet és hamarabb fény derülhetne rá, de az az igazság, hoyg nem tudom, itt mennyire megbízható az ilyesmi, illetve, hoyg egyáltalán van-e. Mármint a doktornő szerint lehet csináltatni, de nem tudom, hogy ingyenes-e vagy sem, nem tudom, hogy ilyen kicsin érdemes-e vagy sem, nem tudom... sok mindent nem tudok. Ha nem lesz más hátra, hát elviszem, de fölöslegesen nem tenném ki ilyen-olyan „tortúráknak”.
Nagyon nehéz ez, amibe belevágtam, nem is tudom elképzelni, hogy egyesek hogyan tudják mindezt önszántukból csinálni. Hatalmas akaraterő kell hozzá, az biztos, úgyhogy minden tiszteletem az övék. Most a legégetőbb problémám, hogy egy gluténmentes kenyeret tudjak összehozni. A főtt ételekkel nincs baj, azokat zöldségekből elkészítem, de reggelire-vacsorára nehéz kiagyalnom ezt-azt. A tejbegrízet szereti nagyon és már sokszor csináltam is neki köles vagy kukoricakását, hol zöldséggel, hol gyümölccsel kombinálva, de kását sem adhatok neki minden nap! Tegnap összeállítottam egy kenyeret, de nem lett semmi sem belőle. Ma viszont sikerült egyet találnom, ami már el is készült, de kíváncsi vagyok, milyen a belseje, ehető-e. Az a gond vele, hogy tojásfehérje is jár bele, úgyhogy nem teljes az örömöm, nem tudom a tojást teljesen kiiktatni ezek szerint. Kihagyni nem mertem, mert akkor lehet hiába dolgoztam volna ismét és a hozzávalókat is elprédálom, mint tegnap. És sajnos, gluténmentes lisztkeverékeket nem tudok megengeni magunknak, egy félkiló belőlük kb. 6-7-x drágább, mint egy kiló búzaliszt.
Hát ez a helyzet, és cseppet sem könnyű. De remélem, ezen is túlleszünk. Minél hamarabb.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Panaszkodás
2009.03.13. 16:40
Amúgy kissé válságos helyzetbe jutottam naplóügyileg, nem nagyon van kedvem írni. Sajnos másokhoz írogatni sem. Szinte naponta beleolvasok a blogjaitokba, de nem vagyok képes hozzá is szólni. Aztán, amikor végleg elszégyellem magam, hogy nagyon hosszú ideje nem adtam életjel magamról valakinek a naplójában, rászánom mégis magam.
Valaki azért felróhatja nekem, hogy márciusban csak 3 bejegyzést írtam eddig, holott a receptes naplóban ennek majdnem négyszerese díszeleg, de bevallom őszintén, mostanában inkább van kedvem oda írni. Nem igényelnek túl nagy fejtörést, megvan a fotó, leírom a receptet, hozzáteszem az előzményeket és már meg is van a bejegyzés. Amit most szándékszom leírni, viszont, picit többet igényel. Boróka tudományait leírni pedig még több (idő és összpontosítás) kell.
A család általános hangulatát nagyban befolyásolja a gazdasági válság. Még csak beszélünk róla, azt mondhatom, bár már érezzük is, amikor a havi részletet kell törleszteni: 1,90-ről 2,80-ra ment fel a svájci frank. Akkor jön el igazán hozzánk, ha elsejétől István munkanélküli lesz. Nagyon bízom, bízunk benne, hogy nem következik be, de az „előkészületek” a cégnél nagyon lehangolóak: február 1-től kitettek vagy 8 embert, februárra már csak 10 élelmiszerjegyet kaptak függetlenül a ledolgozott munkanapoktól, hétfőtől nem kapják az ebédet és a két kisebb cégtől (amik szintén az igazgató cégei) elküldték az összes embert 2 kivételével. Elsejétől az Aagesnél is lesznek leépítések, csak abban tudunk reménykedni, hogy István nem lesz ezek között. Bár, ha marad is, ki tudja meddig?
Ó, inkább abba is hagyom ezt, rossz belegondolni is hogy mi lesz, ha nem lesz munkája! Már ezerszer átgondoltam, mi legyen, mit tehetnék, de nagy reményeket nincs amihez fűzni. Én 800-at kapok, így, gyermeknevelésin, a barátnőm pedig azzal biztatott, hogy a Népújságnál sem igazán kapnék többet, pedig akkor a napot át kellene lótnom-futnom. És az itthoni munka? És a lányok? Jaj, és mindez abban az esetben, ha egyáltalán hajlandóak lennének felvenni! Máshová? Igen, még van Vásárhelyen egy napilap, néhány rádióstúdió, 1-2(?) tévéstúdió, de a tévéhez alapból nem vonzódom, a kereskedelmi rádiók is alapból kizárva, úgyhogy maradhatna a közszolgálati rádió és a Hírlap. Igenám, de a rádióhoz nem olyan egyszerű bejutni, főleg főállásba, a hírlaphoz pedig ... nem tudom. Ez a legújabban létesült orgánum és nem ismerem. Majd lesz valahogy, de ha csak annyit kapnék dolgozva is, mint így, hogy itthon „ülök”, akkor biztos nem megyek dolgozni, amíg le nem jár a gyed-em. Akkor pedig vissza a céghez, ahonnan eljöttem. Márha ott is szükség lesz rám.
Nem erről akartam írni; nem ezért kapcsoltam be a gépet, de már leírtam.És hátha lesz időm leírni a másik témát is, amiért eredetileg ideültem...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A múlt hét...
2009.03.10. 08:11
Pénteken múlt egy hete, hogy lebetegedtem, valami homloküreggyulladás-féleség indult, kongott a fejem és fájt, és egyből sárgás váladék folyt az orromból. Antibiotikumra fogott a doktornő és csodák csodája, már másnap jobban voltam, minden egyes bevett gyógyszer után éreztem, hogy jobban és jobban vagyok. Vasárnap este viszont ismét visszaestem, így további 4 napig szedtem az AB-t, csepegtettem az orromba és trombitáltam kegyetlenül. A váladék még a torkomra is lehúzódott okozva ezzel némi köhögést, de szerencsére nem fajultak el a dolgok. Közben persze, ment tovább az élet, nem volt idő heverészni, csak úgy futtában kúrálgattam magam ezenkívül.
Anyuék végre elköltöztek, és múlt héten többször én főztem úgy, hogy ők is itt ettek, hiszen, van neki elég dolga a főzésen kívül is! Sajnos mást nem tudok segíteni, mert ő tudja, mit hová szeretne pakolni, és neki is kell tudnia mit hová tesz!
Csütörtökön kimenőm volt, a volt osztálytársakkal találkoztunk a 10 éves találkozó megbeszélése végett. Ezt nem úsztam meg anélkül, hogy fel ne hívjanak: Boró, aki du. 2-kor felkelt, este 7-kor már nem az apja elvárásai szerint viselkedett.:P Elaludni nem akart, ezért azt tanácsoltam, hogy etesse meg, így mire fél 8 előtt hazaértem, a lányok már vacsoráztak és jöhetett a vetkőztetés, fektetés.
Pénteken szintén kirúgtam a hámból, több, mint 3 és fél órát voltam távol, de ezúttal bevontuk Anyut is a gyerekfelügyeletbe, főleg, hogy a fektetésnél sem voltam otthon. Mire 10 után hazaérkeztem, a lányok aludtak, de István elmondása szerint Borókával nehéz volt, nagyon hiányzott neki a szopi. Be is pótolta valamikor az éjszaka közepén!
Hogy hol voltam? Hát angolcsoport-összejövetelen a tanáréknál. Stuart és Beth mindenkit meghívtak a csoportból és majdnem mindenki el is jött. Volt egy kis harapnivaló (én is vittem dió-sütit), innivaló, ezenkívül pedig beszélgettünk, végül pedig játszottunk. Nagyon jól és gyorsan telt az idő, rengeteget nevettünk, és mire észrevettük magunkat, már majdnem 10 óra volt.
Jól esett egy kicsit kikapcsolódni, már el is felejtettem milyen eljárni itthonról.:)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Továbbra is játék...
2009.03.04. 09:38
Timi szavai:
- béke: számomra az ideális, idilli, mondhatni édeni állapotot jelenti, de megelégszem azzal is, ha a családban nincs vitatkozás, egymásramordulás, hangfelemelés;
- házasság: ami szerintem fölösleges intézmény, de nélküle sem tudnék meglenni;
- kisebbség: na, ebben van részem életem kezdete óta; ezenkívül még azt jelenti, hogy a - falum neve a második a táblán és kisebb betűvel van írva;
- operett: akár élvezhető is; (nem tévesztettem össze az operával!)
- kisbaba: az ártatlanság, a szerelem jelképe nálam;
- válság: még csak beszélünk róla, tulajdonképpen; akkor érezzük meg valójában, ha Férjecskémnek ápr. 1-től nem lesz munkája;
- bank: hogy a fene vigye el, a svájci frankkal együtt;
- szerencse: mondhatom, végigkíséri az életemet; optimista vagyok, tudom, hoyg mindig szerencsés vagyok;
- babona: rengeteget ismerek, de nem hiszek benne.
Virág szavai:
- szoknya: státusszimbólum (:D);
- nadrág: kényelmes;
- barátság: ritka madár, de meg lehet találni;
- zászló: nekem csak piros-sárga-kéket jelent és sosem bírtam látni; nacionalizmus, románkodás, mellveregetés;
- sport: na ez az, ami most nagyon hiányzik az életemből, de jön a tavasz, és előkerül majd a bicikli!;
- rendőrség: jobb, ha nincs dolgod vele, még egyszerű papírintézés miatt sem;
- fegyver: pisztoly vagy puska, de valahoyg távolinak érzem;
- élet: mint egy étel, megszületik és aztán elmegy, a kettő közötti idő pedig nagyon rövid, mégha kellemes is;
- pokol: nem tudom, higgyem-e, hogy létezik?
- hit: - hiszek Istenben, aktív és jó kapcsolatot ápolok Vele;
- hiszem, hogy gyermekeimnek jobb élete lesz, muszáj hinnem ebben;
Palócprovence szavai:
- pók: a lányaim színeslábú húzogatós pókocskája; amúgy semmi bajom vele, csak ne gyártaná olyan szorgalmasan a hálóit;
- saláta: jöhet minden mennyiségben, bármiből;
- felhő: puhaság, könnyedség, fölülemelkedés, légiesség;
- jármű: az Opelünk, jaj, de rossz lenne nélküle!
- polc: már megbántam, hogy annyi nyitott polcom van: annyi port törülni...
- napsugár: szeretem, 25 fokig;
- zseb: ez a pénztárcám. Nem is volt, nem is kell „igazi” buksza nekem. Így nincs, amit ellopjanak.
- bögre: a rádiótól kapott, névre szóló karácsonyi ajándékom. Megcsorbult, de azóta is ebből iszom a kávémat.
- notesz: Akinek nincs esze, legyen notesze!
- sál: fölösleges, mint minden más kiegészítő (sapka, kesztyű, ernyő). Persze, hogy csak a magam nevében mondom ezt, de csak azért, mert minden ilyesmit elhagyok.
Köszönöm, lányok, a szavakat! Én nem jelölök ki senkit, mert olyan régi már a játék, hogy biztos mindenkinél járt! Ha valaki kedvet kap, viszont, ragadjon ... billentyűzetet és írjon! A szavaim: Erdély, hegyek, külföld, főzés, gyerekek, pihenés, gazdagság, segítség, mező, arckrém.
Jó játszást!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
"Azért vannak a jóbarátok..."
2009.03.04. 09:37
Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.
Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; Ré, akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat.
Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!! A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot. Nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blog által kötött ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még:
- Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással;
- Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban;
- és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.
Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :)
- Kata
- Szilvi
- Timi
- Virág
- Ágnes
- Anita
- Eszter
- Anicska
De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez!
Ölelek mindenkit!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Könyvkukacoknak - második és harmadik könyv
2009.02.27. 14:16
Mindkét családnak nagyon szépen köszönjük ismeretlenül is!!!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
Copfik, csatok és ... más Kriszta-dolgok
2009.02.25. 10:53
Néha megengedte, hogy kössek copfot, de csak ideig-óráig tűrte meg, mindig lebontotta. Pedig muszáj felkötnöm most már a haját, mert nagyon nem szeretem ilyen loboncosan. Mármint, amikor festegetés vagy akár tévénézés közben állandóan a haját kell igazítania, kisimítania a szeméből. De még ha megtenné ő magának! A bretonját (azt hiszem, máshol fru-fru-nak hívják, de ez a szó nagyon furcsa nekem) rendszeresen vágom, de vannak oylan szálak, tincsek, amik valamivel hosszabbak, és amíg nem nőnek le teljesen, muszáj feltűzni valahogy, hogy ne a szemében legyenek állandóan.
Végül nagyon „durva” eszközökhoz folyamodtam: előszöris megfenyegettem, hogy lenyírom a haját. Ha nem engedi, hogy néha feltűzzem, akkor nincs szüksége hajra és inkább vágjuk le. – valahogy így mondtam neki, de nagyon hőbörgött az ötlettől. :D Ezután pedig az ölembe vettem szépen és a neten – néhány blogban és a fórumon – megmutattam neki néhány kislányt, akiknek copfjaik, csatjaik voltak. Dicsértem őket, hogy milyen szépek, meg stb. Végül kvázi mozdulatlanul és minden zokszó nélkül tűrte, hogy frizurát készítsek neki. Anyunak, Aninak, Istvánnak boldogan újságolta, hogy ő most milyen gyönyörű, mert Anyuci szép copfikat csinált neki:
Nem kapcsolódik egyáltalán ide, de mivel most történt, megemlítem. Nem tudom, mennyire lesz folytatása, de most ez van. ÉRDEKLŐDIK A BETŰK IRÁNT. Egyedül az A betűt ismerte eddig, mert azt megtanulta Lúdas Matyi nézése közben. Mostanában viszont, miközben A három kismalacos kifestőt festegette, többször elidőzött a lap címénél. Megmutatta mindig az A betűt és folyamatosan kérdezősködött a többi felől: így most már felismeri és megnevezi a „kör-kör betűt”, ami az o, ó; a „kígyóbetűt”, azaz az s-t,; a Kriszta-betűt, vagyis a k-t; A Cecília-betűt, mármint a c-t, a Ló-betűt, az l-et és a „pókláb-betűt”, az m-et. (Ezt ő maga nevezte el így, eszembe nem jutott volna, hogy a nagy nyomtatott M-et a pók lábához hasonlítsam, de valóban hasonlít rá.)
Erőltetni, természetesen, nem erőltetem, sőt, nem is vagyok biztos benne, hogy jó dolog, ha már tudja őket, de ha érdeklődik, nem fogom elutasítani a kérését.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2010 HáziPatika.com Kft. - Minden jog fenntartva