Kiemelt támogató
Noémi - gyönyörűségünk

Amikor kiderült, hogy a pocakomban növekszel, hihetetlen boldogságot éreztem! Aztán elkezdődőtt az álmodozások időszaka, amikor másként látjuk a világot... És másként láttuk, ill. éreztük azon a bizonyos vasárnapi napon amikor Noémink megszülettél. Életünk legcsodálatosabb pillanata volt! Megszületésed, növekedésed az álmok valóra válását eredményezte. Ez az időszak már a valóságé és az ismerkedésé...Ismerkedés egymással, ismerkedés a világgal, melynek minden egyes pillanatát szeretnénk örökre megőrizni. Szeretünk kincsem: anya és apa. Nevem Kozma Noémi, 2006.szeptember 17-én születtem Budapesten a Semmelweis Egyetem I.sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán anya és apa legnagyobb örömére, na és persze a nagyszülők és minden kedves családtag, ismerős és barát örömére. Súlyom 2980 gramm, magasságom 53 cm. Nevem Ósz-i héber név, jelentése: gyönyörűség, kedvesség, vidámság. 2008 október 19-én megszületett testvérem, Kristóf. Az ő naplójának neve: Kristóf - kincsünk
Születésnapodra!
Ez a nap...
Talán még a csillagok is
ünnepelni mennek,
ezüst-fehér Hold fényébe
szépen felöltöznek
tündér lányok víztükrére
hullám fodrot varrnak,
szél úrfiak falevéllel
táncolni akarnak
milyen csodaszép ez a nap
ugye Te is érzed
mosolygós az egész világ
köszöntenek Téged
ma éjjel majd Rád találnak
csodatévő álmok
MI addig is szeretettel:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK
Isten éltessen sokáig drága kislányunk.
Nagyon szeretünk: apa, anya és Kristóf
Telnek a napok...
Amúgy jól vagyunk:
játszunk
sétálunk
díszítünk, stb.
csak naplózásra nincs idő.
Pillangó és ami eddig lemaradt
Anyáék számtalanszor tátott szájjal maradnak, hogy milyen szófordulatokat, megjegyzéseket, hasonlatokat, ellentéteket, kifejezéseket használok. Anyukám haragszik is magára, amiért ezeket nem jegyzi fel azonnal, és mivel a naplózásra nem mindig van idő, rendszeresen elfelejti.
o Az előző bejegyzésekben példákkal is említettem, hogy újra élem a "MIÉRT"korszakomat.
o Egy jó ideje (bizonyos napokon, vagy napszakokban) mindenre engedélyt kérek. Pl. megkérdezem, hogy: FELMEHETEK, MEGEHETEM, KIMEHETEK, LEVEHETEM, JÁTSZHATOK, RAJZOLHATOK, KIVEHETEM, stb
o "Erőszakosan" (ha éppen nem örvendenének) segíteni akarok mindenben.
o Mindenért bocsánatot kérek. Anya szerint (de csak gondolatban, nekem persze nem mondja) túlzásba is viszem.
o Mindent hasonlítok valamihez. Pl. Leszakítottam a wc papírt , összehajtogattam, majd azt mondtam anyának, hogy olyan, mint egy könyv . Amikor a Margitszigetre mentünk, megláttam a víztornyot , melyet tölcsérhez hasonlítottam. A napokban a tányérban levő kanalat hídhoz hasonlítottam. Stb. Mindezeket magamtól!
o Néhány hete, amikor anyáékról beszélek, úgy említem őket, hogy: APUKÁM (pl. anyától megkérdezem, hogy: apukám mikor jön haza ), ANYUKÁM, ritkábban ÉDESANYÁM, ÉDESAPÁM- ként.
o Egy vásárlás alkalmával megtetszett a polcon levő puding (vagy reklámból emlékezve, az új dupla ízesítésű epres-csokis) és betettem a kosárba. Otthon kivettem és ki akartam bontani, de anya mondta, hogy azt úgy nem lehet megenni. Később jöttem le a lépcsőn és láttam, hogy anya kavargat valamit a tűzhelynél. Én: ANYA, A PUDINGOT FŐZŐD? Anya: igen. Én örömmel felkiáltottam: ANYA, ELKÉSZÍTETTED! ÚGY ÖRÜLÖK NEKED.
o Kristóf rátalált a tollas ütőkre. Anya kivette a tartójából, feltette a fejére, mondván, hogy én ezt tettem, amikor kisebb voltam. A reakcióm: ANYA, EZ BUTASÁG! Ezután odamentem, elvettem tőle, és egy kis idő múlva feltettem a fejemre mondván: EZ NEKEM SZABAD.
o Üzletbe menve egy pohár vízzel felültem egy magasabb játékautóra. Amikor leszálltam, a víz is mozgásba került. Én: CSOBBANT A VÍZ A POHARAMBAN.
Egyéb:
o A BETYÁRJÁT
o AZT A MINDENIT
o HOL A CSODÁBAN VAN?
o EZ OTROMBA
Vasárnap elvittük Babi mamát Pilisvörösvárra. Segítettünk neki leszedni az almát. Anya kiterítette nekünk az autóban maradt gyékényeket, kitette az innivalónkat és a nassolnivalót, mire én elkezdtem mondogatni, hogy: PIKNIKEZÜNK.
Kristóf születésnapján
o Már délelőtt kinyitottam a hűtőt, keresve a tortát. Muszáj volt megnéznem, és ha rajtam múlott volna, azonnal meg is kóstoltam volna, de meg kellett várni apát.
o Apa alig lépett be a házba és én már intézkedtem.
o Meggyújtottuk a gyertyát és tűzijátékot, és közösen énekeltünk Kristófnak.
o Segítettem elfújni a gyertyát, majd azonnal enni kezdtük a tortán díszelgő gyümölcsöket.
o Az ajándékot is én adtam át úgy, hogy kivettem az ajándék szatyorból, megnéztem, próbálgatni kezdtem és csak ezt követően adtam tovább.
o Később együtt játszódtunk
Viszont én se maradtam ajándék nélkül. Gyurmát kaptam, aminek nagyon örvendtem. A tortánál pedig én is kaptam marcipánt (gomba).
Mamáéknál 2
Mi hétfőn Györgyfalvára mentünk. Voltunk a temetőben is dédiék sírjánál. Mama nemrégiben meghalt testvéréhez is vittünk virágot és mécsest. Mama sírt, mire én mindegyre kértem, hogy ne sírjon. Anya elmagyarázta, hogy ott van eltemetve mama testvére és azért sír, mert nagyon szerette. Természetesen elővettem a kedvences "miért" kérdésemet: miért van eltemetve, miért halt meg, miért volt beteg,stb. Azaz minden magyarázatot követett egy újabb és újabb. Sőt utána itthon is eszembe jutott, odamentem mamához (nálunk voltpár napig), és azt mondtam: "MAMA, MESÉLD EL SZÉPEN, MIÉRT HALT MEG A TESTVÉRED!"
A további napokon az időjárás miatt bent játszódtunk, és rengeteg mesét néztem.
Apa kedden délután visszaért ugyan, de még voltak elintéznivalói, ezért örömünkre nem szerdán, hanem szombaton indultunk haza.
A Királyhágón megálltunk hóembert készíteni :),de csak néhány percre, mert öltözködés szempontjából, nem voltunk felkészülve ilyen időre.
U.i. Böske mamáéknál az udvaron anya észrevette egy árnyékosabb helyen, hogy nem olvadt el a hó és odaszólt nekem, hogy menjek oda. Én persze nem hittem el, és csak annyit mondtam neki, hogy: "JAJ ANYA, NE VICCELJ VELEM"
Mamáéknál 1
Gyönyörű idő volt, ezért nem hagyhattuk ki a játszóterezést. Még szerencse, mert vasárnap már esett az eső, hétfőn sütött még ugyan a nap, de a levegő nagyon lehűlt, hétfő estétől pedig mondhatni hazajövetelünkig esett az eső, havas eső, hó :o
Amúgy nehéz rajtam eligazodni. Régebb nem lehetett leállítani, amikor csúszdáról volt szó, mindegy, hogy kicsi, nagy, hagyományos vagy spirál. Valósággal repültem. A következő látogatásnál nem lehetett semmivel rávenni, hogy egyszer is lecsússzak (féltem), most meglepődést okozva újra magamtól lecsúsztam. Hogy mi lesz legközelebb, még rejtély.
LEGO
Pl. Mutattam Kristófnak anyáék esküvői képén, hogy ott van anya és apa.
o Anya közölte, hogy az esküvői képük.
o Én megkérdeztem, hogy: miért?
o Anya: az esküvőnkön készült, ezért mondják úgy, hogy esküvői kép.
o Én: miért?
o Anya: magyarázat...
o Én: miért esküdtetek meg?
o Anya: mert szeretjük egymást?
o Én: miért?
o Anya: válasz...
És ez így folytatódott sokáig, hosszasan. Anyát jól megdolgoztattam agyilag ;):d, hisz sokszor neki is gondolkozni kellet, hogy miként magyarázzon meg dolgokat úgy, hogy megértsem.
Nem csoda, hogy anya nagy figyelemmel és csodálattal hallgatja amikor játszom, ugyanis akkor én teszem fel a kérdést, és a választ is én adom.
A második képen egy zsinórral is odaillesztem a babákat az autóhoz, azaz bekötöm őket, különben megbünteti őket a rendőr bácsi!
(Régebb ezt hiába magyarázták nekem, nem engedtem magam bekötni a kocsiülésbe. Mostanra, és talán az új ülésnek is köszönhetően, amit a nyáron kaptam, megengedem. Anya szerint aránylag időben, ugyanis akkoriban vezettek be egy új törvényt is mely szerint keményen büntetnek a rendőrök. Viszont most is próbálkozom. Legutóbb amikor mamáéknál jártunk apa elvitte Böske mamát valahova és én is mentem velük, de nem lettem bekötve. Rákérdeztem, és apa azt mondta, hogy:"most lassan megyünk". Később, amikor indultunk haza és ültünk be az autóba, feltettem apának egy egyszerű, de ravasz kérdést: "APA, LASSAN MEGYÜNK?" Apa, mondta, hogy lassan megyünk,majd csodálkozott, hogy elkezdtem ellenkezni, amikor be akarta kapcsolni a biztonsági övemet! Akkor már ő is kapcsolt,aztán jöhetett a magyarázkodás!
Szeptember 27, vasárnap - október 18 vasárnap. Pista tatára emlékezve
(Azóta is készültünk írni,de valahogy anya nem nagyon ért rá.Most úgy érzi,nem véletlen,hogy a két bejegyzés egymást követi!)
Épp három hete,vasárnap,összegyűlt a család szüretelni és dédi mamát ünnepelni.
Három napra rá,Pista tata töltötte a 72. életévét. Ő mindenkit a legnagyobb szeretettel szokott köszönteni,ünnepelni,de azt nem szerette,hogy miatta bárki is költekezzen.Még azon a hétvégén volt a Somlószőlős-i tanyájukon a szüret,ahova apa is több éves kimaradás után (ezekben az években nem akarta Pista tata, hogy apa magunkra hagyjon több napra) elment segíteni.Rákövetkező héten,csütörtökön Babi mama bevitte a kórházba mivel besárgult.Még aznap este apa elment hozzá,másnap viszont sietett haza,mivel elutaztunk.Anyáék naponta tartották Babi mamával a kapcsolatot,és szomorúan vették tudomásul,hogy az állapota napról napra rosszabb. Szombaton este, hazafele jövet útba akartuk ejteni a kórházat, de Babi mama lebeszélt. Ma reggel Peti elérzékenyülve telefonált, hogy mikor mennek anyáék? Azonnal indultak. Majdnem 2 óráig nála voltak (nem sokat beszélt, azt is alig lehetett érteni, anyát talán meg sem ismerte, csak néha rápillantott) és még nem voltak itthon, amikor negyed négy körül szólt apa telefonja, hogy Pista tata meghalt. Gyorsan hazajöttek, majd mentek vissza a kórházba, ahonnan még jobban kisírt szemekkel és még bánatosabban jöttek haza, mint délután. Velünk persze semmit nem érzékeltettek, nekem viszont a két kórházi látogatás között elmondta anya, hogy Pista tata meghalt, mire én szomorúan azt mondtam, hogy "jaaaj", majd hozzátettem, hogy "a rossz bácsik /?!/ eltemetik". Anya teljesen meglepődött,hogy ezt tudom,illetve,hogy a rossz bácsikkal összefüggésbe hoztam a halált,temetést;de azzal is tisztában van,hogy még nem fogom fel az egésznek a jelentését.
Nyugodtan állíthatom, hogy unokaként szeretett, pedig "csak" tiszteletbeli tatám volt, mivel apa is és anya is második apaként szerette és tisztelte őt (apa 12 évet, anya pedig 2 évet lakott náluk, esküvőjük után). Piri néni, Böske mama és Joli néni testvére, apa nagybátyja, a 90 éves dédi mama elsőszülöttje volt, és nem utolsó sorban a család összetartója! Mindenkit, és mindenkin segített, mindenkit támogatott, és ha kellett csitított és békített.
Nyugodj békében!
Szüret és köszöntés
A szőlőszedés után a diót is összeszedtük:
Nagyon jól éreztem magam, hisz Ádám, Bianka és Ákos kivételével, mind ott voltunk másod unokatestvérek (apai ágról). Együtt szaladgáltunk, játszódtunk.
Az, hogy ilyen szépen összegyűlt a rokonság fiatalabb része, nem annyira a szüretnek volt köszönhető, hanem a jelen levő, és MÉG SZÜRETELŐ dédi mamának, aki két nappal előtte töltötte be a 90. életévét!
Ezért szüretelés után közösen Babi mamáéknál ebédeltünk, ünnepeltünk, köszöntöttük (énekkel is) dédi mamát.
Jelen levők:
o Pista tata (fia), Babi mama
o Peti (unoka), Marian
o Zsolt (unoka), Eszter, Vali (dédunoka) és pocaklakó
o Béla (unoka), Izabella, Balázs és Botond (dédunokák)
o Apa (unoka), anya, Kristóf és én (dédunokák)
Margitsziget
Kedden baba-mamán megbeszélték a részleteket, szerdán pedig negyed 10 előtt indultunk.
A Csepel-plazánál letettük az autókat, onnan pedig hévvel és villamossal mentünk tovább.
Boldogságom határtalan volt. Szaladgáltam ide-oda a többiekkel; egyik pillanatban "itt" voltam, a másikban meg sehol. Nem volt könnyű anyának a babakocsit és Kristófot fel-le emelgetni a tömegközlekedésen és aluljárókban, ugyanakkor rám is figyelni, de szerencsére sok szem sokat lát, na és nem utolsósorban azért szót fogadtam!
A Margitszigeten az első állomás a nagy szökőkútnál volt, ahol mi gyerekek, sorban végigfeküdtünk (hason) és úgy figyeltük, hogy milyen magasra szökik a víz, majd körbe szaladgáltunk, csemegéztünk, anyával és Kristóffal galambokat etettünk, stb
Majd az állatokat szerettük volna megnézni, ezért tovább sétáltunk, miközben gesztenyét gyűjtöttünk. Az állatokat már csak futtában néztük meg, azaz engem annyira nem is érdekelt, inkább a közös játszás kötött le.
Aztán sajnos indultunk haza, de előtte csoportképet készítettünk. 13-an voltunk gyerekek, és 10 anyuka.
Anya büszke volt rám. Azt hitte nehezebb lesz kettőnkkel ez a kis kiruccanás. Attól pedig előre tartott, hogy visszafele elalszom a villamoson vagy a héven, de nem. Sőt az autóban sem! Igaz, lehet, hogy Botinak is köszönhető, ugyanis velünk jött hazáig, mivel útközben felvettük Petrát az oviból, így ők már haton lettek volna az autóban. Ez azért is fontos kitérő, mert amíg várakoztunk az óvoda előtt, megjegyeztem anyának, hogy "ÉN IS SZERETNÉK OVIBA JÁRNI!"
Ma pedig egy adott pillanatban csak úgy semmilyen előzmény nélkül megjegyeztem anyának, hogy: "MILYEN JÓ VAGY HOZZÁM ANYA"
Anyának a szava is elállt a meglepődéstől, főleg, hogy úgy érezte nem tett semmi olyat amivel ezt a kijelentést kiérdemelte volna...
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2012 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva







