Kiemelt támogató
Pocok Tódor víg napjai
2008. szeptember 26.-án születtem, 0 óra 30 perckor, 2950 grammal és 48 cm magassággal:) Szüleimtől a Botos János Zalán nevet kaptam, de anyám csak Pocoknak hív (és még ezer más néven, ami éppen eszébe jut). Naplómban lejegyzem mindennapjaimat, megszerzett tapasztalataimat, hogy majd ha felnövök, legyen min mosolyognom:) És persze, hogy drága jó anyám se felejtse el időnként vicces, néha pedig kevésbé vicces pillanataimat.
Hajvágás
Gézengúz Géza
Ha valamit elraknak előlem anyáék az asztal közepére, viszem a kissámlim, ráállok, és már meg is kaparintottam a kiszemelt dolgokat:) Ha valami nem úgy van, ahogy én akarom, és legszívesebben megütném anyát (amit ugye tilos), akkor elmegyek bútort püfölni, játékot dobálni. Teszem a szépet, ha már más nem segít, édes, csilingelő, ellenállhatatlan hangon tudom mondani, hogy ANYAAA!!!:) Adok puszit is, simit is, csak olvadjon már el az a jég szíve anyámnak, és kapjam már meg végre, amit akarok:)
Evés közben is nyomom a táncot, az etetőszékben, ülve, ha anya rámszól, hogy most inkább üljek szépen, és egyek, akkor felhúzott orral vigyorgok neki, és kihúzom magam. Két másodpercre. Aztán kezdem előről:)
Naponta hatszor kipakolom a konyhaszekrényből a műanyag ételes dobozokat, és hiába a szép szó, ott állok lesben, sandítok, vigyorgok, és elengedem a fülem mellett, ha valaki azt mondja, hogy nem szabad, vagy esetleg, hogy csukd be szépen Pocikám. Szelektív a hallásom nagyon:)
És apának persze mindig szuótfogadok:)

Azért mégis imádnivaló vagyok, mert néha olyanokat produkálok, hogy anya szeme könnybelábad a nevetéstől:)
Múltkor például Móniéknál voltunk, és Móni kivette a teknősöket, hogy friss vizet adjon nekik. Én még soha nem is láttam igazi teknőst, és anya odadugta az arcom elé, hogy megnézhessem. Szegény teknős meg félt tőlem, és bebújt a páncéljába, ettől úgy nézett ki, mint egy szép kis szendvics. Gondoltam, megkóstolom... anya persze nem adott egy falatot sem!!! Pedig nagyon nyújtogattam a nyakam utána:)
Tegnap meg megint új szóval bővült a szókincsem. Véget ért a kedvenc dalom, a Gergelytánc, és leültem a szekrény elé, széttártam a karjaimat, és közöltem anyával: VÉGE!!!
Anyának pedig meg kell válogatni a szavait, mert néha azt mondja nekem, kis hülyém, erre én is mondtam, hogy hülye, csak én Móninak. Anya meg pironkodott:)
Mostanság....képekben
Később közelebbről is meg szerettem volna ismerni:)
És a vacsit is nagyon vártam...
Legfrissebb adatok
Csak 11 kiló vagyok, és nyolcvan centi.Anya nyilván a sok téli hacuka miatt gondolt többnek. Mostanában állandóan beöltöztet úgy, hogy menni is alig tudok.
Láttam végre havat, mert múltkor kétszer is esett, és nem olvadt el. Kaptam szánkót, kis karosszékkel, csudajó, főleg, ha anya fut velem. Elmentünk a kresz-pályára, ott szánkóztunk, meg havat tapostunk. Nem értem, miért baj az, ha leülök a hóban, és elkezdem enni, mindenesetre anya folyton rámszólt: -Pocikám, ne már!!!!! Pedig olyan izgalmas volt, szeretem az új dolgokat megkóstolni. Kesztyű sem kellett, minek, ha úgyis csak folyton szöszök mennek az ember szájába. Sokkal finomabb a hó kesztyű-szösz nélkül! Találtam egy dombot, fel-le kellett másznom rajta, egyszerűen muszáj volt, és Noel is feszt mászott, úgyhogy nehogymár én ne! Estünk-keltünk, lefagyott a kezünk, az arcunk, de nagyon élveztük. Hazafelé végi ordítottam, még jó, hogy csak két percre lakunk a kresz-pályától, anyának így is égett a pofikája velem.
Képzeljétek, ma Noel és én szépségversenyre megyünk! Szorítsatok!!!
A nagy változások ősze és tele
Nőttem pár centit, már 80-as méretet hordok, a lábam 23-as, kesztyűből és sapkából anya már a 2-3 éveseknek méretezettet vásárolja. Bár gyanús, hogy csupán el vannak méretezve a dolgok:) 12 kiló vagyok, kb., majd szerdán lemérnek a gondozóban, ahol megkapom a 15 hónapos oltásaimat. Klári doktornéni biztos megint mosolyogni fog a kis kerek pocakomon, aminek legújabb becenevem köszönhetem: Döbrögi. Kezdenek eltűnni az anya által "alsósonkának" nevezett combi hájak rólam, és szépen megizmosodott a lábam és a karom. Futok, nyargalok egész nap, imádok táncolni és zene sem kell hozzá, mert énekelni is imádok. Remekül el tudom szórakoztatni magam (és a hallgatóságomat). Imádok olvasni, rajzolni és gyúrmázni is.
Sokmindent beszélek már, főleg halandzsául, de azért már meg tudom értetni magam, főleg anyával, akit anyának hívok, de ha valamit nem ad oda azonnal, akkor egyszerűen NELLY-nek szólítom!:) Apát pedig nem hívom apának, hanem BOTI-nak, mert mindenki így hívja. PAPÁT és MAMÁT már szépen mondom, és DÉDIt is, Noel barátomat TITTITÁM-nak szólítom, mert az anyukája, MONYI mindig ezt mondja neki.:)
Mondom hogy DEJE IDE, VÁJJÁ, ADDIDE, NEMÁÁ, TETTI(ez a tessék, a kérem és a köszi is egyben), GOMBA, HINTA,BIMBAM,BABA, TATI (katica), MUNYÓ(ez a medvém), JEJI és ISZISZ (a két szomszéd eb, Jenny és Sziszi). Ha szomjas vagyok, kérek INNI, ha éhes, ENNI vagy NYAMI-t. Dobok puszit, adok puszit, nem pápázom, mert az a picibabáknak való, én kérem integetek. Ha jó a kedvem, köszönök is, IJA, és TÁ, ami csá akar lenni. Fogok kezet mindenkivel, nőkkel is.
Megtanultam nyúlbicajozni, fogat mosni, porszívózni (már nem is félek tőle), jelenleg tanulok orrot fújni, egyenlőre nem túl sok sikerrel, de majd belejövök.
Kajázás közben pedig pohárból iszom, tökegyedül, már nagyon ritkán öntöm csak magamra, viszont napközben az itatómból úgy iszom, mint egy sertés, tartogatom a számban, és a ruhámra folyatom. Anya ettől kiakad. Nem értem...
Hisztis vagyok, ha valamit elvesznek tőlem, vagy eleve oda sem adják, a földre vetem magam, és vergődök, ordítok, de könnyem az nincs egy csepp sem. Olyankor ott szoktak hagyni egyedül, és nagyon hamar elunom, ha nincs értő közönségem.
Imádok telefonálni, mobilon, kaputelefonon, távirányítón, medvén, építőkockán, és imádok számítógépközelben lenni. Anya heti tíz percre enged a gép elé, megnyit egy oldalt nekem, amire írhatok. Profi vagyok, ahogy tőle láttam, mindent úgy csinálok.
"Millió éve" nem voltunk itt
........és a Botos családdal
Emmáéktól pedig egy tanulós, zenélős játékot kaptam, annyira tetszik, hogy puszilgatom, és mindenhova viszem magammal. Lehet lapozgatni, vannak benne állatkák, és a hozzájuk tartozó hangok, ha a jó gombot nyomom meg. A cicát, a kutyát és a békát már tudom, a többit megtanulom majd anyával.
Szuper szülinapom volt, három napig tartott, és még a nátha ellenére is remekül éreztem magam. Remélem a következő is ilyen jól fog sikerülni. ( Főleg, mert akkor már én is érteni fogom, hogy mi történik.)
Vasárnap dédivel...........
Építőztünk anyával és apával egészdélelőtt, csak egy kis séta erejéig hagytuk abba, meg az ebéd utáni szundi idejére. Sajnos a kis háromszögeket és félköröket anya elkobozta, mert megkíséreltem lenyomni őket a torkomon, de még így is maradt 48 darab, amivel vígan el lehet múlatni az időt. Ébredés után is a kockák voltak a kedvenceim, pakoltam őket a kisteherautóm platójára, meg a szobai homokozóvödrömbe, aztán kiborítottam, és kezdtem az egészet előről. Anya szerint még nem volt olyan játékom, ami ennyire lekötött volna, kivéve a műanyag tojástartót és pillepalackot, valamint a legújabb kedvencem, a fürdetősflakont. Arra Noel még csak rá sem nézhet, megérinteni pedig még anyának sem szabad!!! néha aludni is elviszem magammal.
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejére
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2012 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva















