babaszoba.hu


Dorkával és Nimróddal az életünk


Egy napló 2. fejezete...Immár kis családunk 4 főre bővült. Dorka most 3év 3 hónapos, Nimród fiunk 1 hetes. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...

Nyár, mamák satöbbi...

2016.07.25. 18:45
Véget ért a két hetes fenyvesi nyaralás, ami idén először gyerekorvosi ügyelet felkeresése nélkül sikeredett, talán a teljes fagyistopnak köszönhetően. A végére meg kellett állapítanom, hogy a nyaralás olyan igazi pihenés legyen nekünk is...na arra még várni kell. A Balaton csodás, az idő 1-2 napot leszámítva szuper volt, az egész család csokibarna, de mi azért eléggé lefáradtunk.
Pár nap és ez megszépül, és újra várjuk, hogy elteljen egy év és mehessünk, én azonban most galád módon örülök, hogy a gyerekek mamáznak Sopronban, mi meg ha dolgozunk is az esték szabadon használhatóak bármire, legyen az sport, esti séta, filmnézés, egyebek.
Az zavar, hogy mama nem díjazza, ha felhívjuk a gyerekeket, most ezzel nem tudom, mit tegyek, illetve, hogy Csabi sincs otthon, pedig vele nagyon szeretnek együtt lenni.

No de a nyaralás...szinte végig kánikula volt, nagyonsokat fürödtünk, és immáron Nimród is úgy lubickol a szabad vízben, hogy egyáltalán nem érdekli, ha vizes lesz az arca. Dorka meg egyenesen egy kishal, aki többet van a víz alatt, mint felette, ügyes úszó mozdulatai vannak, és már egyre jobban betartja a "meddig lehet bemenni" szabályt.
Gyönyörű gátakat építettek homokból a parton, ami Nimród szerint aliGÁTor, mert a gátnak semmi értelme nincs, mint ahogy a hínár is értelmezhetetlen, ezért hunárrá, majd gúnárra keresztelődött.
Sokat játszottak az udvaron, fociztak, hintáztak. Nimród focista szeretne lenni, amikor épp nem pilóta...Dorka nagyon ügyesen tollasozik, azt mondja a Sinosz táborban ügyesedett meg ennyire.
Volt nálunk Orsi Karinával, CSabi, és Zsuzsi meg Kata egy egy napot. Jártunk Kehidakustányban, Zalakaroson, és a gyerekek Robival eljutottak a kisvasúthoz is.
Az utolsó előtti nap hajnalán egy vendég egér mászott végi a karomon, amiről elsőnek nem tudtam, hogy mi az, majd miután nem tudtam visszaaludni, másfél óra múlva felfedte a kilétét. Robival közös egérűzésbe kezdtünk hajnal 5kor, amire Dorka is felkelt, és beszállt. Míg Robi az internetet böngészte az egérfogási praktikák tekintetében, Dorka nagyon ügyes gyakorlatias dolgokat javasolt, amit ki is próbáltunk. (sajtdarabok lerakása az ajtóig, cipőkből útvonal építése ami kivezet a házból.) Egyik sem vált be, aztán a család Ormódi része visszaaludt, én meg olvasgattam.
Másnap volt a vonatozás, délután a nagy strandolás, és mivel élő zene volt a nagystrandnál egy kis közös bulizás.
Dorka látta, hogy pár nagylány, kb 10 év körüliek, önfeledten táncol a zenére. Lassan bearaszolt közéjük, majd beszélgetni kezdtek, végül jó oroszlán módjára ő lett a vezér. Olyan szépen táncolt, futkosott, hogy a mosoly az arcomon maradt, nagyon büszke voltam rá.
Közben Nimród a péznbedobós autóknál játszott rendőröst apukájával és egy alkalmi baráttal.
Este 10 után sétáltunk haza, ragyogtak a csillagok meg a hol, ez egy igazán jó esete volt.
Mondtam is Dorkának, hogy kevesebb befeszüléssel és vitával nekünk is sokkal élvezhetőbb lenne a nyaralás.
Pénteken összepakoltunk, stradoltunk egy utolsót, és elindultunk Sopronba.
Most ott folytatódik az ő, itt meg a mi vakációnk.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Szabadsááág

2016.07.07. 15:45
Holnaptól indul a nyári szabadsáááág. A gyerekek ezen a héten SINOSZ táborban voltak, de ma Dorka nem ment, mert hasmenése volt, így bejött velem dolgozni. Kissé feszült voltam e miatt és nem viseltem túl jól a nyüzsgését, de lassan eltelik a nap, és indulunk.
A mostani időszak nehéz és rossz hír, hogy Robi unokatestvére Szabolcs nagyon rosszul van, nem használ a kemoterápia, nem tudni mi lesz, de fel kell készülni a legrosszabbra. Ma munka után elmegyünk és meglátogatjuk. Sokat gondolok rá, a két kislányra Barbira és Laurára, a feleségére Lillára, és megszakad értük a szívem. Múlt nyáron még csodálatos nyaralós fotókat láttunk róluk, és eltelt egy év, és minden megfordult. Ilyenkor az is jár még a fejembe, hogy mennyire semmiségek a mindennapi bosszúságaink egy ilyen tragédiához képest. Reménykedem a csodában, hogy megfordul minden, meglátjuk, nagyon szurkolunk Szabinak.
A jó hír a családban pedig az, hogy megszületett a legkisebb unokatesó Kelemen Janka, július 2.-án reggel 7 óra 1 perckor látta meg a napvilágot a kis szemünk fénye, 3100 gr és 54 cm.
A születése előtti nap és éjszaka végig online kapcsolatban voltam Petrával. Már be kellett feküdnie előbb, mert a kiírás szerint Jankánk már egy héttel tovább élvezte az anyaméh vendészeretetét. Petra elsején reggel 8.15.kor kapott egy méhszájérlelőt, de lassan kezdődött el a menet. Mivel Dani csak a szülőszobára mehetett be, Petra jobb híján hazaküldte. Délután fél kettőkor kezdődtek a fájások, szegénykém nagyon egyedül érezte magát, és azt írta lelkileg nehéz ez az egész, nem tudja mi az, hogy szülés, honnan hívják annak. A CTG mutatott ugyan fájásokat, de az ottaniak kommunikációjából úgy érzékelte, mintha nem hinnének neki. Este kimentem a Nyúldombra Ritával, Orsival, Bettivel, hogy utólag ünnepeljünk kicsit, és egyúttal ittunk Petrára, a kis Jankára, hogy mihamarabb megszülessen. Hazaérve még folytatódott az üzenetváltás egész 3 óráig, én akkor kidőltem, és gondolom Petrának sem volt már ereje írni. És reggel jött az üzenet, hogy megszületett drága keresztlányom Janka. Felhívott Petra, a hangja kisímult, megnyugodott, mintha mi sem történt volna. Aztán jött a kórházi benntlét, és én olyan de olyan büszke voltam a legkisebbre, meg az anyukájára, hogy azt elmondani nem tudom. Érzem Petra csodás anya lesz, és Dani meg nagyon jó apuka. Ma talán már a karomba is vehetem.

És szombaton elindulunk Balatonfenyvesre a várva várt nyaralásra.....

Hurrrráááá!
Imádom Őket, de jó lesz együtt lenni.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Nyár még mindig

2016.06.24. 11:18
A hónap nagy híre Dorkával és az iskolával kapcsolatos. Csak nem hagyott nyugodni az a furcsa, nem jóleső izgalom, ami az iskolába menetelhez kapcsolódott, és ezen a szülői értekezlet csak rontott. Nem mintha az én lányom nem lenne ügyes, udvarias, jólnevelt, nem köszönne, kérne, ha akar valamit, de az nagyon nem tetszett, hogy az elsős tanítónéniknek az volt a legfontosabb első mondandójuk nekünk friss szülőknek, hogy mire jön a gyerek tudjon köszönni, késsel villával enni, és ne szóljon bele, ha a felnőttek beszélgetnek. Aztán egyszercsak megjelent hírként, hogy az egyik waldorf pótjelentkezést hirdet, az események felgyorsultak. Írtunk, mentünk, beszélgettünk, Dorka játszóson volt, felvették, mi pedig örültünk. Sok feladat lesz ezzel, kocsival kell menni, jönni, messze van, drága, de mégis, az az izgalom a gyomromban már nem az a fogorvosiváráós izgalom, hanem a szinházielőadáselőtti izgalom, és az azért nagyon más. A többit meg megoldjuk, abban állapodtunk meg.

Nimród meg az ovit kezdi szeptembertől, ahol már nagyon várja őt Judit néni, Tamás bácsi sajnos nem lesz, amit nagyon sajnálunk, helyette kapunk egy Erika nénit. A nagy dolog persze ebben az, hogy Karinával egy csoportban fognak járni, amit a legjobban vár Nimród.
Összességében azonban most az van, hogy fenemód egyik sem akar már menni, otthon akarnak lenni együtt velünk, és mikor otthagyom a síró gyereket a bölcsiben reggel, nekem is szakad a szívem. És persze tudom, jó nekik a mamánál meg az uncsitesóknál, de nem akarom, hogy ezzen teljenek el a napjaink. Aztán egyszer csak tizenéves, fenemód nem akar reggel már hozzám bújni, örülök, ha néha ad egy puszit, és ezt az időt, amit együtt lehetnénk meg munkával bölcsivel ovival töltjük, mert muszáj. Hogy lehet ebből kiszállni, nem tudom...

No de vidámabb vizek: Nimród kéri néha, hogy férfi illattal fürödhessen, aztán egyik nap még reggel is érezte magán és nem tetszett neki. Azt mondja nekem: "Anya szedd le ezt az apaillatot a hajamról, mert unalmasítja a hajam.:)"

Szülinapomon is túl vagyunk, kaptam tortát, Robi sütötte, nagyon finom volt. Reggel meg mikor Dorkát vittem jó sokszor elmondta, hogy én mondjam mi legyen, merre menjünk, mit vegyen fel, mit reggelizzünk, hiszen én vagyok a szülinapot.
Munkatársaim nagyon jó fejek voltak, kaptam egy csodaszép kosarat rengeteg gyümölccsel, és kitalálták, hogy kimentünk a Városligetbe tollasozni együtt. Ebből sörözés, borozás lett, és nagyon jó volt.

Mára ennyi, holnap megyünk Katuska ballagására, és ha jó idő marad leteszteljük a Balatont vasárnap. Aztán gyerekek maradnak uncsitseóknál, mi meg robotoulunk tovább. De még két hét és irány Fenyves, Juhúúú.

Imádom őket, alig várom, hogy együtt nyaraljunk.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Mindennapok

2016.06.02. 17:06
Elindult a naptári nyár, nyári menetrend van az óvodában, már az udvaron kezdik a napot, és igen, a fejemben és lelkemben is már nyár lenne, ha lehetne, de sajna munkás hétköznapok vannak. Ez lesz az első nyár, hogy teljes állásban dolgozom, és érzem, hogy sokmindenhez, de ehhez igazából most semmi, de semmi kedvem nincsen, és egyre inkább nincs. Milyen fura, hogy mikor otthon voltam velük, már vágytam a felnőtt társaságra és a felnőtt témákra, most meg mást sem szeretnék, mint velük lenni, olvasgatni, összebújni. Én sem vagyok komplett...
Persze ebben az is benne van, hogy mennyire jó fejek a gyerekeim, mennyire igénylik ők is a gyengédséget, a kedvességet, a szeretetet. Nimród reggelente az aki legelsőnek felkel, bújik, ölel, puszil, főleg miután apukájától megkapta a kikövetelt tejet. Dorka nehezen ébred, szegény, pont, mint én. Emlékszem mennyire utáltam mindig kiszállni a meleg takaró alól és felkelni. Nem jó érzés számomra, hogy őt mindig kelteni kell, mert ez azt jelenti nem alussza ki magát...most pedig mennem kell dolgozni, folyt köv.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Mindennapok

2016.06.02. 17:06
Elindult a naptári nyár, nyári menetrend van az óvodában, már az udvaron kezdik a napot, és igen, a fejemben és lelkemben is már nyár lenne, ha lehetne, de sajna munkás hétköznapok vannak. Ez lesz az első nyár, hogy teljes állásban dolgozom, és érzem, hogy sokmindenhez, de ehhez igazából most semmi, de semmi kedvem nincsen, és egyre inkább nincs. Milyen fura, hogy mikor otthon voltam velük, már vágytam a felnőtt társaságra és a felnőtt témákra, most meg mást sem szeretnék, mint velük lenni, olvasgatni, összebújni. Én sem vagyok komplett...
Persze ebben az is benne van, hogy mennyire jó fejek a gyerekeim, mennyire igénylik ők is a gyengédséget, a kedvességet, a szeretetet. Nimród reggelente az aki legelsőnek felkel, bújik, ölel, puszil, főleg miután apukájától megkapta a kikövetelt tejet. Dorka nehezen ébred, szegény, pont, mint én. Emlékszem mennyire utáltam mindig kiszállni a meleg takaró alól és felkelni. Nem jó érzés számomra, hogy őt mindig kelteni kell, mert ez azt jelenti nem alussza ki magát...most pedig mennem kell dolgozni, folyt köv.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Mindennapok

2016.06.02. 17:06
Elindult a naptári nyár, nyári menetrend van az óvodában, már az udvaron kezdik a napot, és igen, a fejemben és lelkemben is már nyár lenne, ha lehetne, de sajna munkás hétköznapok vannak. Ez lesz az első nyár, hogy teljes állásban dolgozom, és érzem, hogy sokmindenhez, de ehhez igazából most semmi, de semmi kedvem nincsen, és egyre inkább nincs. Milyen fura, hogy mikor otthon voltam velük, már vágytam a felnőtt társaságra és a felnőtt témákra, most meg mást sem szeretnék, mint velük lenni, olvasgatni, összebújni. Én sem vagyok komplett...
Persze ebben az is benne van, hogy mennyire jó fejek a gyerekeim, mennyire igénylik ők is a gyengédséget, a kedvességet, a szeretetet. Nimród reggelente az aki legelsőnek felkel, bújik, ölel, puszil, főleg miután apukájától megkapta a kikövetelt tejet. Dorka nehezen ébred, szegény, pont, mint én. Emlékszem mennyire utáltam mindig kiszállni a meleg takaró alól és felkelni. Nem jó érzés számomra, hogy őt mindig kelteni kell, mert ez azt jelenti nem alussza ki magát...most pedig mennem kell dolgozni, folyt köv.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Tavaszodik

2016.05.03. 11:43
Sok-sok szépség körülöttünk, vidámabb és betegeskedőbb napok, ellopott reggeli összebújások jellemzik a mostani időszakot. Kiderült, hogy Dorka a körzeti iskolába már felvételt nyert, és Nimródot is beírattuk az óvodába.
Nimród egyre csibészebb, és mindezt úgy csinálja persze, hogy az ember lánya teljesen elolvad tőle. Ha valamiért mérgesen nézek vagy szólok, azonnal jön az : "Anya, te olyan szép vagy..." vagy éppen az "Anya, én annyira szeretlek.."szöveg, mindez bűbájos arccal. Aztán ha ő haragszik meg valamiért, következik az "...akkor majd úgy foglak hívni, hogy, hogy......IZÉ..", vagy az, hogy "Jól van, akkor majd nem leszek a bújcikázós embered.." És persze jö, és bújik, hátra kell dőlnöm a kanapén, neki cumi be, és bekucorodik az ölembe, ahonnan ugyan itt is , ott is kilóg egy picit, de még mindig olyan kisbabás ilyenkor. Én galád módon szagolgatom a nyakát, puszilom, simogatom, dédelgetem, ő pöszéskedik, ölelget, puszilgat...szóval csúcs.
Aztán jön Dorka is, akinek még mindig nagy kedvence a bújcikázás, és én is nagyon szeretm, hogy szeretjük ezt. Így legalább eljátszhatjuk, hogy még kisbabák. Igyekszem minden percét kiélvezni.
A legjobban szerintem mindhárman azt szeretjük, amikor nincs reggeli rohanás, bebújnak mellém az ágyba, egyik az egyik, másik a másik vállamon és olvasok nekik. Egész nap kibírnánk azt hiszem.
Aztán, mikor tele lesznek az ovival és a bölcsivel, ijesztgetés képpen jön valami betegség, hogy mire elmúlik a vész legyen egy kis időn együtt, egymásra.
Most volt az Anyák napja az óvodában, Dorkánál az utolsó óvodai. Nagyon ügyes volt, szép, és műsor is kedves volt, megható, ugyanakkor vicces. Már a ballagásról, az évzáróról esik szó, míg én gondolatban már a nyarat próbálom összerakni, hogy hogy is oldjuk meg, hogy kb 10 hét amíg valamelyik itthon van. Olyan jó lenne, ha legalább Nimródot nem kellene ügyeletbe vinni, de majd meglátjuk.
Dorkának megvolt a 2. RSG versenye. Persze elfogult vagyok, miért is ne lennék, de csodálatosan ügyes volt. A 14 indulóból a 4. helyet szerezte meg, és ezzel arany minősítést kapott és bejutott az országos versenyre. Annyira önálló, olyan hajlékony, gyönyörűek a mozdulatai, tiszta csoda az egész, ahogy ez a csöpp kislány bemegy a nagy szőnyegre és bemutatja a tudományát. Úgy koncentrál, olyan pontos..Én meg persze másfél percig, míg tart a gyakorlat nem veszek levegőt, annyira izgulok.

Szóval itt tartunk most. Imádom őket, bárcsak velük lehetnék egész nyáron...
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Iskola, óvoda...jaj

2016.03.29. 21:39
Persze ritkulnak az irományok, ezt gondolhattam volna, de igyekszem mégis, hogy ne merüljenek feledőbe ezek a napok, hetek, hónapok.
Ami most leginkább kitölti a napjaimat és a gyerekekkel kapcsolatos, az Dorka iskola-kérdése. Jelentkeztünk a Kincskeresőbe, ahova sajnos nem került be. Ez egy nagyjából alternatív tantervű suli lett volna, már tavaly megnéztük, de mostanra megértem annyira, hogy még inkább elhatározott legyek. Azt gondoltam, hogy ha Robi is eljön a tájékoztatójukra, akkor megérti a választásomat, és ez így is volt.
Azt is gondoltam, hogy az elmúlt egy év alkalmas volt arra, hogy a környékben lévő közeli iskoláknak is lássam az előnyeit, többször hangoztattam, hogy úgy lesz, ahogy lennie kell. Az igazság azonban az, hogy mikor Dorkát behívták a Kincskeresőbe, akkor nagyon elkezdtem reménykedni, hogy bekerül, ami arra volt jó, hogy az elutasítás teljesen padlóra tett.
Már eltelt egy hét a hír óta, ma tartottam egy csoportot az Anyahajóban iskolaválasztás témájában, és még most sem érzem, hogy jól vagyok ezzel, felzaklatott amit a lakótelepi iskolákról hallottam. Volt ugyan sok megnyugtató infó is, de én mégis zaklatott vagyok. Nem akarom ezt az egészet, nem akarom, hogy bekerüljön a lányom ebbe a rendszerbe, nem akarom azt hallgatni, hogy mi is felnőttünk valahogy.
De azt sem tudom mit tegyek…és hamarosan dönteni kell.
Félek.

Egyéb történés, hogy Anyu ma jött haza élete nagy kalandjából, három hónapot töltött a testvérénél Ausztráliában.

És még a családról, Petránk három hónap múlva életet ad a kis Jankának, akit nagyon várunk.

No és még a gyerekekről…
Rohamosan fejlődnek, okosodnak.
Dorka ismét elég heves érzelmi kitöréseket mutat, és látom rajta, hogy az empátiás készsége pont olyan erős, mint az enyém. Ez elég fárasztó állapot, tudom.
Tegnap pl. Palotán voltunk, és mikor indulásra került a sor kiborult. Fáradt volt, meg egyebek, de dühöngött és valamit felém dobott, plusz nagyon durván beszélt velem. Azt találtam tőle kérdezni, hogy akkor pár év múlva majd a kést vágja-e a hátamba, ha nem tetszik neki amit mondok. Erre őszintén és tiszta szívből, fájdalmasan zokogni kezdett, és kérte, hogy ne mondjak ilyeneket.
Aztán hazafelé a kocsiban bocsánatot kért. Nagyon büszke voltam rá, ezt el is mondtam neki, hogy milyen nagy dolog, hogy képes erre, és bocsánatot kér, hogy meg tudja fogalmazni, hogy miért is teszi. Aztán közösen próbáltuk megfejteni a dühöngés okát, és elemezgettük mi kellene, hogy a következő alkalommal elkerülje ezt, hiszen ez neki sem jó. Elmondtam neki, hogy nem a dühével van a gond, az természetes, hanem annak a kezelését szükséges megtanulni, hogy ilyen állapotban ne bántson másokat. És ő mindezt érti Szerintem ez nagyon nagy dolog.

Mondjuk épp ezen a Húsvét hétfőn tettünk egy borzalmas kirándulást a Bakonyba, ahol rengeteg ember gondolta, hogy kirándulni fog. Ráadásul a helyes sem jól választottuk meg, minden tiszta szikla volt,folyamatosan rájuk kellett szólni, hova ne menjenek, így mindenki kiborult, mi is.

Nimród meg éppen a rendkívül szófogadatlan időszakát éli, mindezt teljesen veszélyérzet nélkül. Úgy képes otthagyni minket bárhol, hogy hátra sem néz, kiszökni az ajtón, ha nem vagyunk elég szemfülese.
No és a szövege is akkor, hogy rengeteget nevetünk neki.
Azt mondta egyik reggel, hogy ő telefon- csoki – és puncivadász.
Folyamatosan állatosat játszanak, hogy lovak, hol tigrisek, hogy gepárducok.:)
Nagyon szeret bölcsibe járni, és büszke rá, hogy ő milyen nagy fiú. Legjobb barátja Pór Dani, szomorúak is vagyunk, mert másik oviba fog menni.
Nimród egyébként nagyon tud dühöngeni, és hihetetlen sértődékeny.
Ja és majdnem elfelejtettem, megvolt Dorka RSG versenye, nagyon ügyes volt, és most éppen Nimród kiszökve az altatásból éppen Dorka gyakorlatát mutatja be vicces formában.

Tüneményesek, kissé fárasztó velük az élet, jól esne egy kis kikapcsolódás, de nem cserélném el senkivel az életem, olyan jó, hogy vannak.
Olyan jó, hogy vagytok drágáim, a mindeneim vagytok.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Boldogságos

2016.02.24. 21:48
Mostanában egyre több és több boldog pillanatot élek át a családdal, a gyerekekkel. Talán eddig is így volt ez, csak épp másképp értékelődött a velük töltött idő, hiszen több volt belőle, mint mostanában. Mintha a növekedésük is felgyorsult volna azáltal, hogy kevesebbet látjuk egymást. És a boldog pillanatok mellett ott van, hogy mennyire tudnak nekem hiányozni. Ez bizony a munka világa, a nagybetűs élet, amiben mi szülők hajtunk, a gyerekek meg intézményesülnek.
Sosem gondoltam volna magamról, hogy az az anyuka leszek, aki szívesebben marad otthon a gyerekével, mint, hogy dolgozzon. Most ezzel kapcsolatban érdekes ambivalencia van bennem, talán ugyanaz, mint a gyerekeknél. Szeretem a munkám, mint ahogy ők az ovit meg a bölcsit, de ha azt kérdezik melyiket választanám, akkor inkább maradnék velük itthon. És, ha nem lenne svájci frank hitel és egyéb fizetendők, és jönne egy jótündér a varázspálcával, akkor most én itthon lennék a gyerekekkel, ők néhány alkalommal egy héten mennének oviba, bölcsibe, és önkénteskednék az Anyahajóban, az óvodában munkálkodnék a közösségi kert kialakításán, beszélgetnék másokkal és mindebből szerintem a világ sokkal többet profitálna, és persze én és a család is, mint abból, hogy dolgozom.
De egyelőre jótündér sehol, hitel annál inkább, ami ugyan már nem svájci frank, de azért a fizetésem jórészét elviszi.
Ennek az egésznek azonban az a hatalmas pozitívuma, hogy egyre jobban imádom a gyerekeimet, és egyre boldogabb vagyok abban az időben amit velük töltök. És az is nagyon jó, hogy ezek nem egetverő dolgok, apróságok. Például amikor jöttünk haza a kocsival sötét volt és hátratettem a kezem nekik. Dorka a két tenyere közé fogta a tenyerem és a puha arcocskájához fogta, és én akkor annyira éreztem a szeretetét.
Vagy mikor Nimród rámnéz és azt mondja: "Téged szeretlek mindennél a világon!".

És, hogy mi is van velük mostanában.
Dorka jelentkezését ismét beadtuk a Kincskeresőbe, hónap végén választ kapunk,hogy a 160jelentkezőből benne van-e az 52-ben. Aztán március 10én kiderül, hogy felveszik-e. Úgy lesz, ahogy jó lesz, most ezt érzem, nem tudunk semmit tenni érte, ha az a helye, akkor úgyis oda kerül, ha nem akkor pedig nem. Meglátjuk.
Nagyon ügyesen tornázik, nagyon szereti az RSG-t, és az edző szerint is nagyon ügyes, így elviszi egy versenyre március 5,-én, jó lesz megint látni ahogy fellépnek. Nagyon büszke vagyok rá. Most reggelente én mindig őt viszem, jók ezek a rövid reggeli együttlétek. Ma mindkettejükkel én mentem, elég gáz volt az indulás, mert elaludtam, de olyan ügyesek voltak,hogy nevetve mentem be dolgozni. Pedig Nimród éjjel 3-kor átjött, onnantól nem nagyon aludtam, majd sírva kelt és az apukáját kereste.
És akkor Nimród: szeretnivaló kisördög, aki mostanában annyira rakoncátlan mint még soha. Ha valami nem tetszik neki megsértődik, dúl-fúl. Állandóan lopkodja a telefonunkat és élvezi, hogy ezen kiakadunk.
Ahogy és amiket beszél, az is nagyon vicces és okos. Ma megkérdezte, miután egy sárkányos könyvet nézegetett, amit Gergőtől kapott, hogy félek-e a sárkányoktól. Mondtam, hogy még nem találkoztam sárkánnyal, csak könyvben meg tévében. Erre azt mondja, onnan nem tudnak kijönni, mert oda vannak ragasztva. Ez után meg elmondta, hogy ő nem fél, mert ő erős és bátor, és ezt be is mutatta.
Sokat mesél a bölcsiről, az ottani gyerekekről. Petra párját és legjobb barátját a bölcsiben Daninak hívják, ő mindkettőt módszeresen Dánielnek szólítja, ezen jókat szoktunk mosolyogni. Sajnos kiderült, hogy a bölcsistárs másik oviba megy majd, pedig nagyon örültünk volna, ha egy helyre kerülnek.

Fura, mikor ilyen sokáig nem írok, időközben annyi de annyi minden történik, amiről azt gondolom,hogy megírom, és persze mire ide érek elfelejtem.
De a lényeg, imádom őket, a mindeneim, a boldogságaim:))
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Évzárás, évkezdés

2016.01.09. 22:55
Technikai problémák nehezítik az írást, de most legalább itt vagyok. Lezártuk a 2015ös évet, és már több, mint egy hete elkezdődött a 2016. Az ünnepeknek voltak jó és kevésbé jó részei, de talán a jó volt nagyobb súlyban.
Robi munkahelye már Karácsony hetében bezárt, ő leutazott a gyerekekkel 20.-án Sopronba, ott töltöttek pár napot. Én dolgoztam 23-ig, akkor hazaért a kis csapat. Addigra megvolt már sok előkészület, a Jézuska megvette a fát, az ajándékokat, be is csomagolta, anya pedig megfőzte a sok töltött káposztát, a halászlevet, és megsütötte a diós krémest, a mézes krémest, szóval minden kész volt nagyjából.
Akkor kiderült, hogy a soproni része a családnak nem jön 25.-én, akkor inkább Pápára utaznak a dédimamával, szóval a sok megfőzött, megsütött finomság egy részének sorsa még bizonytalan, mivel ők majd csak 29.-én jönnek, jóval Karácsony után. Nem örültem ennek, nem esett jól, de nem volt mit tenni.
A Jézuska szokásához híven meghozta a fát 24.én reggelre és fel is díszítette. Nagy volt az öröm, gyönyörű terebélyes fát kaptunk, Dorka azt mondta, nem gondolta volna, hogy ekkora lesz a fa.
Sajnos az itthoni hangulat nem volt túl fényes, nem is tudom miért, valahogy az ünnepek még mindig nem az erősségeink közé tartoznak.
Megvolt a délutáni séta, addigra anya itthon elkészült, és valahogy az ajándékok is bekerültek a fa alá, szóval volt nagy örömködés.
Dorka aqva dragonokat kapott, amik kikeltendő kis sórákok, pici tojás alakú akváriumban, vasalható gyöngyöket sablonnak, könyveket, Nimród kapott gitárt, kisautókat, könyveket.
Az ünnep hangulatát talán jellemzi, hogy nem készítettünk közös családi képet a fával.
Aztán jött december 26, leutaztunk Szőcre a nagycsaláddal, ott voltak Zsuzsiék gyerekestől, anyu, apu, Szabolcs családja Krisztával és Zsófival együtt, Petráék. Sajnos Marcsival. Nagyon jól éreztük magunkat, kirándultunk, játszottunk, nevettünk sokat. Nem bántam volna, ha még egy napot tart az együttlét.
Másnap még Veszprémben és Várpalotán voltunk, Dorka a Keresztanyjáékkal korcsolyázni ment, mi Nimróddal maradtunk, és veszekedtünk egyet Robival, nehogy már elérjen minket a karácsonyi szeretet.
29.-én megérkezett a család soproni része dédimamával kiegészítve. Az én részem itt nem írom le. A gyerekek nagyon örültek a nagyszülőknek, Csabinak, jó, hogy van dédimamájuk, és ő is el tudott jönni. Nagy sikere volt a legónak, a fiúk is építettek, csak úgy mint a Nimródnak hozott fa építőnek. Itt aludtak, így én Orsival és Karinussal töltöttem az éjszakát, másnap pedig dolgoztam.
A Szilveszter a lakótelepen telt el, voltunk Ferkóéknál, Ritáéknál, néztünk tüzijátékot, koccintottunk, hajnalban feküdtünk le.
Így legalább Nimród egyszer végre 9.ig aludt.
Még kihasználtuk a pár szabad napot, voltunk Tapolczaiéknál vendégségben, Tatabányán fürödni, de mire épp összerázódtunk volna vége lett a szabadságnak, indultak a munkás hétköznapok.
Egy kis visszatekintés az elmúlt évre:
2015-ben Dorka 6 Nimród 3 éves lett. Tavasszal eldőlt, hogy szándékunknak megfelelően Dorka maradhat óvódás és ráér 2016-ban kezdeni az iskolát. Nimród maradt a bölcsiben, így döntöttünk, amit kicsit bántam később, de kiderült, hogy nem is lett volna más lehetőség, nincs hely az oviban. A maradás hátránya volt, hogy Nimród újra pelenkás az alváshoz, előnye viszont az, hogy nagyon szereti a bölcsit, nagyon népszerű ott, szeret oda járni, jól érzi magát a társai között. Szóval összességében megérte, most már így látom.
Ez az év szomorú híre volt, hogy elvesztettük a dédi papát, aki most már fentről figyeli a dédunokákat.
A nyarunk jól telt, a vége felé már sejtettem, hogy ez lesz az utolsó olyan nyarunk, amikor ilyen sokat lehetek együtt a gyerekekkel. Még most is ahogy leírom összeszorul ettől a szívem, és nem is tudom elképzelni milyen lesz idén a nyár. A mindennapokat nagyon ügyesen megoldjuk, hogy már dolgozom, de a szünetek nagy kérdést jelentenek.
És máris itt van a múlt év nagy változása, hogy munkahelyet váltottam. Júniusban befejeztem egy projektmunkát, szeptemberben elkezdtünk beszélgetni a főnökeimmel a hogyan továbbról, aztán úgy döntöttem körülnézek másutt is. A régi munkahelyem szívesen várt, ami nagyon jól esett, ugyanakkor majd belehaltam abba, hogy eljövök. Teljes állásban kezdtem dolgozni a mostani helyemen, és az októberem kb folyamatos sírással telt, ha a novemberi kezdésre gondoltam.
Ez Dorkát jobban megviselte, nehezen ment neki az ovi október végén és november elején. Azóta talán már jobb, de ebben az időszakban még sírt is az oviban, amit előtte sosem és azt mondta hiányzik az anyukája.
Az év örömteli híre pedig az volt, hogy Petra hasába beköltözött az újabb unokatesónk, aki júniusban fog megszületni, még az is lehet, hogy a születésnapomon.

És akkor nézzünk előre, mi is vár ránk:
…nem tudok tovább írni, mert a férjem, kijött a gyerekszobából így 22óra körül, szó nélkül elment mellettem, és mikor fél óra múlva a háló felé jártam a telefonjával csinált valamit. Aztán mikor odanéztem ismét, úgy csinált, mint aki épp aludni készül. Mindez egy nyugalmas szombat estén, amikor a gyerekek már rég alszanak, amikor lehetne beszélgetni, meginni egy pohár bort, megnézni egy filmet…belehalok kicsit…
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2017 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva