h i r d e t é s
Két nagy szoba, két gyerek, két macska meg egy férj
Ajánlom elsősorban Stardustnak és Babypocaknak, akiket régóta olvasok, és akik nagyon sok kedves-kellemes perccel ajándékoztak meg... Most megpróbálok nekik "törleszteni", és közzéteszem életünk néhány szösszenetét. Természetesen mindenkit várok sok szeretettel, aki kíváncsi ránk... Két akaratos kispasival, két anyaszomorító ex-lány cicával és egy végtelenül türelmes férjjel az oldalamon nem unatkozom! :D
Városnapi forgatag és kettős szülinap
2013.06.10. 07:55
Kipipáltuk és túléltük a májust, úgyhogy újult erővel és teljes mellszélességgel fogtunk neki a nyár első hónapjának.
Mindjárt 8-án elérkezett az első nagy esemény: kisvárosunkban hétvégén rendezték meg a szokásos, immár hagyománnyá vált Városnapokat... amihez természetesen társult minden, ami ilyenkor alapfelszereltség egy vidéki kollektív összeröffenésnek, azaz: sörsátor, kirakodóvásár, vurstli.
Nagyobbik szemem fénye már napokkal előtte kiszúrta (mondjuk nem esett nagyon nehezére), hogy pakolásznak-rendezkednek a vidámparkosok, és ezzel párhuzamosan minden este menetrendszerűen rágta a fülünket, hogy ugye megyünk majd a "pörgőhintákhoz". Természetesen, mentünk... :D
Szóval, szombaton, az ebéd utáni alvásból felébredve, összecihelődtünk, és - a végre hét ágra sütő nap kíséretében - felkerekedtünk, hogy kivegyük a részünket a forgatagból. Amint megérkeztünk, és gyermekünk szembesült a város apraja-nagyjával, rögtön közölte, hogy ő inkább hazamegy... végül meggyőztük, hogy ha már itt vagyunk, legalább nézzünk körül. Végül a fő indok, ami maradásra bírta, az volt, hogy észrevette a dodzsem-pályát... mint akit megbabonáztak, tágra nyílt szemmel-szájjal rohant, hogy felüljön rá (apja alig bírt lépést tartani vele). Végül kezébe volt a zseton, és kiválasztotta a megfelelő járművet - apával beültek, és elindult a menet. Levi hatalmasakat kacagott minden egyes ütközésnél, és ezzel együtt levetkőzte az utolsó kétségeit is. :D
Következő állomásunk a "szuper tűzoltóautó" volt - egy klassz, fel-le hullámzó körhinta, aminek az egyik kocsija egy tűzpiros, csillogó-villogó, igazi haranggal felszerelt, négykormányos tűzoltóautó volt. Pocok rohant, elfoglalta a vezetőülést, és a háromperces menet alatt végig teljes komolysággal, és tűzoltó-énjének minden porcikájával kongatta a harangot.
Ezután bevette a Sárkányvárat, végül jól kijátszotta magát a felállított mobil-játszóházban: csúszdák, színes golyók és habszivacs hengerek között száguldott-felfedezett.
Ezalatt a kisebbik királyfi a babakocsijában ülve zsebelte be a csodáló pillantásokat és dicséreteket - hiába... megvan az előnye-hátránya, ha az ember lánya kisvárosi tanítónéni... gyakorlatilag szinte wc-re sem tudok úgy elmenni, hogy ne botoljak ismerősbe, tanítványba, és azok szüleibe... :D
A városnapi forgatag megkoronázása pedig a vásárfia volt - egy valamirevaló kirakodóvásár mellett nem lehet úgy elmenni, hogy a gyerek ne szúrja ki az édességes standot, úgyhogy feltankoltunk némi tejkaramellával és gumimacival, és idősebbik fiacskánk boldogan szorongatva a zsákmányt, immár hazafelé vette az irányt... :D
Másnap aztán (vasárnap) már korán reggel fent kukorékoltak - ugyanis tisztában voltak vele, hogy ez a nap anyáról és húgom kislányáról szól... kettős szülinap! Réka 5-én lett 6 éves, én pedig 9-én betöltöttem a 36. évemet.
Tesóm és anyukám már hetek óta szervezték a kerti összeröffenést (természetesen a teljes olasz famíliával - csak hogy a szomszédoknak is jusson a jókedvből) a hugiéknál.
Hál istennek ismét csodás időnk volt... gyerekeket direkt egész délelőtt pihentettük, hogy bírják az iramot - és ez be is vált... piszkosul éltek... rohangáltak, saraztak, ettek-ittak, mulattak - mind a hatan. (Tesóm fia-lánya, sógornőjének a két lánya, és az én két fiam, úgyhogy még az ivararány is stimmelt... :D).
A családom hozta a formáját - nem vagyunk visszafogottak, no... :D
Isteni lett a bográcsban sült csirke (sógorom volt a főszakács), tesóm sárga gyümölcssalátája, anyukám citromtortája... most is összefut a nyál a számban! :D
Mindent összevetve, isteni hétvégénk volt, imádtam, a gyerekek is, és végre újra érezni kezdtem, hogy visszatértem, jól vagyok, vidám vagyok, a régi vagyok!!!
Levi eredeti módon használja a nyugágyat:
Kende még nincs teljesen tisztában vele, hogy is kéne a partvist rendeltetésszerűen használni:
Feladatának betudhatóan teljes odaadással kormányoz és kongat:
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(22 értékelés eddig)
Végre, vége!
2013.05.31. 09:32módosítva: 2013.05.31. 19:38
Igen, végre vége! Vége a májusnak...
Furcsán hangzik, tudom, de ez nagyon-nagyon nem az én hónapom volt. Úgyhogy most nagyon örülök, hogy ma már az utolsó napját írjuk, és holnaptól új hónap kezdődik - tiszta lap...
Az ehavi történések szerintem bárkit lenulláztak volna lelkileg, érzelmileg és fizikailag is. Velem sem történt ez másként, de hála a bennem élő örök optimistának, úgy voltam vele, hogy egyszer minden véget ér - a vacak dolgok is. Azért mire idáig eljutott a történet, addigra még az én híres pozitív-energia készletem is erőteljesen megcsappant... azt hiszem, talán ki is merült - de nem baj, hamarosan újratöltöm! Ígérem... :D
Szóval: erre a hónapra nem volt elég a fő irányvonalat adó probléma, még az is kiderült, hogy a mammográfia leletemnél találtak valami nem odaillőt - úgyhogy SOS mennem kellett ellenőrző uh-kontrollra... ahol hál' istennek semmi rosszat nem találtak (csak némi jóindulatú meszesedést), de azért volt egy pluszban idegeskedős napom...
A fő irányvonal is lezáródik jövő hét szerdán... úgyhogy a hétvégére (aminek a vasárnapja a szülinapom) már minden újra a régi lesz, és rendben leszek - persze nem 100%-osan (úgy már soha többet), de mondjuk, hogy a régi, jó öreg, vidám és nagyszájú Chika fog visszatérni - akit (legalábbis a visszajelzések és a kedves üzenetek alapján ezt szűrtem le - remélem, nem veszitek nagyképűségnek) szerettek...
Szóval, száz szónak is egy a vége: VÉGE! Isten hozott június... örülök, hogy látlak... :D
Azért, hogy legyen a végére valami igazán jó is, itt van néhány egészen friss kép a pasikról... nagyon megnőttek... olyan fura... még csak most születtek!
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(18 értékelés eddig)
Itt vagyok, jelen!
2013.05.24. 09:13módosítva: 2013.05.24. 16:23
Miután többen kerestetek, és aggódtatok (ami, bevallom, nagyon-nagyon jól esik), gondoltam, hogy lejelentkezem... :D
Mindenkinek köszönöm az érdeklődést, jelentem, a körülményekhez képes jól vagyok... igyekszem előre tekinteni, elfoglalom magam, nem hagyom, hogy belesüppedjek az önsajnálatba és a lelkiismeret-furdalásba! :D:D:D
Most éppen a barátosnémat várom, mert hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy irány a miklósi eperföld - degeszre szedjük magunkat, a gyerekeket "legeltetjük" közben, és utána jöhet az eperlekvár-projekt... de előtte még folytatom a zölddió befőzését is - ami nem egyszerű... csak az előkészület tartott két hétig... ma már végre lehet a sziruppal felfőzni (de a felfőzést is háromszor kell megcsinálni - három napon át... tisztára, mint egy népmesében :D).
Szóval, most így vagyok... majd egyszer, ha már készen állok rá, az egészet megírom... de az nem holnap lesz... :D
Köszönöm még egyszer, hogy velem vagytok, hogy gondoltok rám... naaaaagy ölelés mindenkinek: O.
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(17 értékelés eddig)
Sikítok!!!
2013.05.08. 18:31módosítva: 2013.05.08. 18:38
Muszáj vagyok sikítani... úgy igazából, sírósan, teljes hangerővel, nagyon... de mivel itt van a közelemben a két pocok (a kisebbik ráadásul már elaludt), nem tehetem meg igazából, hát marad a virtuális ordítás... :((
Hogy miért, az nem igazán publikus, de aki ismer, olvas, és esetleg érdekli, akkor a privikre szívesen válaszolok...
Más: nagyobbik szemem fénye elkezdte a hivatalos művészkedést, aminek köszönhetően rögtön megörvendeztetett két családi tablóval - az egyik a mi családunkat ábrázolja, a másik a tesómékét... kívánságára (és a pontos utasításai alapján) ráírtam, ki kicsoda. Íme a művek:
Ja, és a végére, hogy el ne felejtsem: mindkét aprólék felvételt nyert a maga korának megfelelő intézménybe, úgyhogy szeptembertől indul a meló! :)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(23 értékelés eddig)
33... krisztusi kor!
2013.05.08. 08:12
Nem, én már öregebb vagyok... ne firtassuk, hogy mennyivel! :D A címben szereplő kor a kishúgomé... aki már nem is olyan kicsi... kétgyermekes anyuka, akinél már a kisebbik is kezdi az iskolát... de nekem akkor is örökre a kistesóm marad, akit imádok, aki a legjobb barátom, a legőszintébb kritikusom, a legnagyobb cinkostársam és minden titkom tudója... a Testvérem - így, nagy T-vel... ez a bejegyzés az övé, mint ahogy ez a vers is (amit azért nektek is sok-sok szeretettel küldök - különösen azoknak, akiknek húga van) :
Nardai Alexandra Krisztina:
Kishúgomnak
Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,
De emlékszem baba mosolyodra,
S bár első szavad már nem dalol fejemben,
Közös játékaink soha nem felejtem!
Emlékszem, vártalak nagyon!
Csendes nyári éjen
Kívántam a teliholdtól,
Legyen kistestvérem!
Máskor az ablaknál állva,
Hűvös őszi este
Ugyanezt kívántam
A villámokat lesve.
Emlékszem, a kórházban
Mit sem értve ültem,
De mikor megláttalak,
Szörnyen megörültem.
Hát együtt cseperedtünk,
Nevettünk és sírtunk,
Néha veszekedtünk,
És lett pár közös titkunk.
De én megváltoztam,
S most változol te is.
Minden, ami velem volt,
Megeshet veled is...
Most nem értjük egymást egészen,
Mégis hiába sírok halkan,
Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,
S megölelsz, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,
Amit tőled kaptam,
Mint tündérnevetés,
A lelkemet nyugtatta.
Mindet elrejtettem
Mélyen a szívembe,
Hogy visszaölelhessem
Egyszer az életben...
Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,
De emlékszem kedves mosolyodra,
S bár első szavad már nem dalol fejemben,
Közös perceinket soha nem felejtem...
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(34 értékelés eddig)
Csőtörés, fellépés, miegymás... :D
2013.05.03. 15:50
Igen, jól láttátok... csőtörés... :( Úgy kezdődött, hogy a múlt hónapban érkezett egy 50 ezres vízszámla, amit meglátva hirtelen szívinfarktus kapott el - anyummal együtt... egy hónap alatt??? Mivaaaaan??? No, gyorsan leszalajtottuk apát a vízóra-aknába, elzártunk minden csapot... és a vízóra, mintha mi sem történt volna, szépen, komótosan forgott tovább... percenként 4 dl-es elfolyást mérve... AFFENE!!! Ez valahol nagyon durván szivárog!!! Szóval, szökik a víz... kérdés: hol??? Hívtuk a vízvezeték-szerelő ismerősünket, aki kijött, mindenféle variációban elzárogatta a vizet, majd kijelentette, hogy itt bizony feltárás lesz, mert látható helyen sehol sem ereszt... Nagyszerű... :( Mindegy, nincs mit tenni... jöjjön, aminek jönnie kell - másnap jöttek a srácok, és elkezdték szétszedni a házat... hatalmas krátereket ástak-törtek a garázsban, a kocsibeállóban - semmi! Nincs mese, ez házon belül lesz, padló alatt... hurrá!!! Jöhet a kőtörés... végül a fürdőajtó előtt egy méterrel találták meg az eresztő bűnöst - de sajnos a házban most random tankcsapdák állnak - és természetesen, míg nem jön a biztosítótól a kárfelmérő, addig temetni sem lehet... úgyhogy bútorlapokkal fedtük le a lyukakat, hogy a gyerekek (és én :D) bele ne essünk... a kárfelmérő persze csak jövő héten pénteken jön, úgyhogy csak utána lehet elkezdeni a helyreállítást...
Kicsit vidámabb téma: tegnapelőtt majális volt... Éljen május 1.!!! :D Ennek keretében nagy banzáj volt a Molnár-szigeten, ahol a felállított sörsátorban klassz, közel egy órás műsort adtunk... volt kapuvári-kónyi, palotás, bábtáncoltató, szatmári, vasvári, üveges, sárközi... egyszóval kitettünk magunkért... volt is nagy siker!!! :D Plusz külön élmény volt nekem, hogy a gyerekeim tátott szájjal nézték, ahogy "anya színpadon táncol". :D
Végül, ami sokaknak furdalja az oldalát: ma kicsit (na jó, egy kicsit jobban) megkönnyebbültem... egy csíkosat pisiltem, úgyhogy para elszállt... Mondtam én, hogy szófogadó a hugi... nem érkezik, amíg anya nem hívja... :D:D:D
Na, ennyi voltam mára... zárul Orsi mókatára... :D Végezetül íme két jellemző kép az elmúlt hétről: az elsőn a hadiállapotot láthatjátok, a másodikon meg... nos, azt találjátok ki!!! :D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(17 értékelés eddig)
Ne, még ne!!!
2013.04.24. 12:50
Elszámoltam magam... affenébe!!! Mit csinálok, ha igen??? És mit, ha nem??? Az utóbbira könnyű felelni: megkönnyebbülök, szusszanok, és örülök... És ha igen??? Oké, volt már róla szó, hogy esetleg, pár év múlva... de nem most!!! És ha most??? Mi lesz??? Muszáj dolgoznom... nincs más választás... Egyelőre nem tehetek mást, várok... 10 nap múlva kaphatok először választ a kérdésemre... hosszú 10 nap lesz... :((
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(20 értékelés eddig)
Itthon, és sehol máshol!
2013.04.21. 09:29
Ez a mostani bejegyzésem egy igaz történetet mesél el...
Van egy régi (na jó, annyira nem is régi) kis tanítványom. Fiatal kislány, most volt 19 éves. Miután leérettségizett, az anyukájával úgy döntöttek, hogy elegük volt a magyar viszonyokból, felkerekedtek hát, és meg sem álltak Londonig.
Az elmúlt két évben sikeresen megvetették a lábukat, mindkettejüknek jó kis munkája van, amit szeretnek is csinálni, szereztek új barátokat - hiszen még az anyuka is nagyon fiatal; nemrég töltötte be a 40-et. Szóval, annak rendje-módja szerint kiegyensúlyozottan élték/élik az életüket... és egy kb. másfél éve a lány életébe betoppant a Nagy Szerelem (legalábbis ő azt hitte - azóta kiderült, hogy mégsem azt volt): összeköltözés, eljegyzés... rózsaszín felhők, boldogság. És egyik nap csíkos pisilés... ez volt a fordulópont... a "Nagy Ő" úgy döntött, hogy ezt azért mégsem, és szépen kihátrált a történetből. A lánynak (pláne, hogy édesanyja bába) eszébe sem jutott, hogy elbúcsúzzon a babától is - úgy döntött, megtartja, és szépen kialakul majd az életük. (Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a kisfiú - mert kisfiú - már brit állampolgárként születik, így az egyedülálló anyuka számára már kiutalták a lakást, megemelték a szociális támogatás összegét, és már most biztosított helye van a kicsinek a helyi óvodába - na, ez hatalmas különbség... hol vagyunk mi ettől!!!)
Szóval: szépen haladt a terhesség a maga útján - a tanítványommal rendszeres kapcsolatban vagyunk az arckönyvön keresztül - szinte hetente beszámolt a dolgokról, mesélt, tanácsot kért... mintha a második anyukája lettem volna... Hivatalosan május 1-re volt kiírva (amit én az elvileg 24 hetes pocakfotója alapján inkább április közepére mondtam neki). Az érdekes az, hogy a teljes várandósság alatt volt egy darab vérvétele, és egy darab uh vizsgálata - félidőben... Semmi szűrés, semmi odafigyelés... a szülésznővel beszélt talán egyszer vagy kétszer...
Na, tegnap este kaptam egy üzenetet tőle: benn van a kórházban, toxémiával, és kapott egy gyógyszert - mégpedig méhszájtágítót... orvossal nem is találkozott, a szülésznő pedig azt mondta neki, hogy a tágítónak köszönhetően talán ma, de lehet, hogy csak 3 nap múlva megérkezik majd Matthew... Amikor ezt az üzenetét olvastam, néztem egy nagyot... toxémiával váratják még három napot??? Ráadásul - bár május 1-re állapították meg a szülés idejét, de a kislány, az anyukája és még az én számításaim szerint is már kb. 1-1,5 hetes túlhordás van... Képesek így kockáztatni a "természetes szülés" érdekében a babát és a mamát is??? Persze ezeket neki nem mondtam, mert fölösleges... minek idegeskedjen még pluszban? Elég stresszes így is... ja, és a slusszpoén: a tegnapi vacsorája egy hatalmas tál shepard's pie volt, szénsavas narancsüdítővel... (a shepard's pie egy hagyományos angol kaja, fűszeres darált bárányhús, arra vastag réteg krumplipüré terítve és az egész összesütve).
Most várom a fejleményeket... és levontam a következtetést: lehet, hogy szarabb a helyzet itthon, lehet, hogy kevesebb a pénz, de semmiért nem cserélném el azt az odafigyelést és alaposságot, ahogy az itthoni terhesgondozás és szülési eljárás működik (jó, persze... mindig akadnak negatív tapasztalatok, de azért a többség bőven pozitív). És hálás vagyok az alapos és odafigyelő orvosomnak... vagyis a végső konklúzió: terhesnek lenni és szülni csakis ITTHON, ÉS SEHOL MÁSHOL!!! :D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(20 értékelés eddig)
Allergia-mizéria
2013.04.15. 19:09
Végre-valahára! Sort tudtunk keríteni Levi kivizsgálására... hogy miért csak most, amikor gyakorlatilag születése óta tisztában vagyok vele, hogy allergiás a szentem? Nos, azért, mert az allergiapróbát (igen, azt a klasszikus bőrre pöttyözős-karcolós történetet) három éves kor alatt nem csinálják...
Szóval nagyobbik szemem fényénél igen korán ráeszméltem, hogy bizony allergiás lehet... csecsemő korától kezdve hozta az összes, tankönyvszerű tünetet - vízszerű orrfolyás, száraz köhögés, piros szem... és mindezt kizárólag az év egy bizonyos szakaszában, mégpedig március és május között. Ja, és persze anyai ágon "terhelt" a gyermekem - mert bár én semmire sem vagyok allergiás (ahogy apa sem), de a húgom, anyukám, húgom gyerekei, anyukám tesójának a gyerekei azok... vagyis többszörösen megkapta a DNS-sel a dolgot.
Mindegy, idén végre elég idős lett hozzá a nagyobbikom, így testvérem felhívta az ő dokinénijüket a Heim Pálban, kért egy időpontot, én írattam egy beutalót a háziorvosunkkal, így zöld utat kaptunk az egész hercehurcához.
Mielőtt elfelejtem... a végső lökést az adta, hogy a bölcsiben (bár jeleztem szóban is és írásban is többször, hogy allergiás) állandóan azzal maceráltak, hogy "folyik a gyerek orra, köhög, így betegen nem lehet behozni"... úgy tűnik, hogy - bár az allergia ún. "népbetegség" - még mindig nincsenek tisztában a fogalmával... nem baj, most már kész a hivatalos papír is, amin rajta áll orvosi pecséttel, fehéren-feketén, úgyhogy nem lehet betegnek nyilvánítani a pockot... :D
Na... ott tartottam, hogy megvolt mára az időpont, úgyhogy - ismerve a fiatalember viszonyulását az orvososdihoz meg a várakozósdihoz - feltankoltam ipari mennyiségű medve formájú piskótasütit, némi savanyított, gyümölcstartalmú tejterméket, hámozott és szeletekre vágott adagot Éva gyümölcséből, megfelelő kiszerelésű szomjoltóval körítve... plusz némi mesekönyvet, kedvenc játékokat és húgommal feltöltettem a nagyon-nagyon okos telefonját, hogy szabadon lehessen legovonatos videókat szemlélni... :D
Imígyen felszerelkezve megérkeztünk (szigorúan BKV-val - csak hogy meglegyen az élmény és az alaphangulat) a Nagyvárad térre, ahol kb. két perc várakozás után már fel is vettek minket a rendszerbe, és tíz percen belül benn is voltunk a doktor néninél. Nagyon kedves hölgy, imádja a gyerekeket, és az én nagyfiam pedig még engem is meglepett, annyira ügyes és készséges volt... hagyta, hogy meghallgassa, hatalmasra tátotta a száját, hogy bele tudjon nézni - szóval, igazi komoly pasiként viselkedett. Ezután egy tündéri, Marika néni nevű asszisztens nénivel levonultunk a bőrpróbára... itt egy kicsit (na jó, nagyon) aggódtam, hogy fog viselkedni a gyerekem - pláne, hogy a bőrpróbánál kicsit megszurkálják a karját (egészen pontosan 16-féle allergénre vizsgáltak). De kerianyu (tesóm) résen volt: előkészítette a medvesütit, és amint Marika néni végzett az "autópálya" megrajzolásával, és elővette a karcolótűt, húgom abban a pillanatban szélvészt meghazudtoló sebességgel elkezdte adagolni Levi szájába az eledelt... ennek annyira megörült idősebbik magzatom, hogy a szurkálást már észre sem vette... :D Ezután 15 perc várakozás következett, ami - hála a szuperokos telefonnak - secpec elrepült (ezúton is hálát adok a fejlett technológiának). A bőrpróbán ugyan nem reagált be semmire a gyerek, de valami kiváltotta az allergiás reakciót - ugyanis miután már lemosták a karját, rá két percre elkezdett köhögni, elindult az orra és a szeme is... úgyhogy a dokinéni közölte, hogy nem kérdés, hogy rhinitis allergia a diagnózis, úgyhogy nem is akarja megkínozni egy vérvétellel (amit amúgy akkor szokás csinálni, ha a bőrpróba negatív - ugyanis a vérből megállapítható, hogy mi okozza... én viszont annyira nem voltam kíváncsi, hogy melyik pollen a hibás, hiszen úgysem tudom kiirtani a városunk összes növényét... :D). Szóval diagnózis kész lett, és a gyógyszert is beállította a doktornő... ma este már be is vettük.
A hazaút már eseménytelen volt - illetve Levinek nem, mert a metró az még mindig egy csodálatos dolog! :D:D:D
Megkaptam a megerősítést a sejtésemről, most már tudom, hogy mivel enyhítsem a tüneteit - és azért feltankoltam még egy pár száz papírzsepit... :D
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(19 értékelés eddig)
Homo Ludens
2013.04.09. 12:34
Csak hogy egy kicsit dicsekedjek a nem létező latin tudásommal... :D A cím nem más, mint a 'Játékos Ember' - aki nem más, mint a Homo Sapinens tudatosan a szórakozást kereső énje... és valljuk be őszintén, igazán soha nem tűnik el belőlünk! :D
Azt hiszem, hogy mindenkiben benne rejlik a játékosság, de aki kisgyerekes, annak jobban a felszínre tör... igaz? Nos, ezt a bennünk rejlő szórakozni vágyó lényt céloztam meg, és egy kis játékra hívok mindenkit... a lenti táblázatot böngészve (ami szerintem sokaknak nem újdonság) keresgéljetek, és áruljátok el, hogy nálatok bejött-e? :D A teljesség kedvéért elárulom: nálam 50%-osan... az első stimmel, de a másodiknak nem kukival kellett volna érkeznie... :D:D:D
Jó szórakozást mindenkinek!!!
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(16 értékelés eddig)
A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.
Ugrás a lap tetejéreh i r d e t é s
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2013 Sanoma Media Budapest Zrt. - Minden jog fenntartva
h i r d e t é s