Üdvözlet mindenkinek! Becsületes nevem Pócs Marcell, és 2006. szeptember 23.-án születtem. Súlyom 3600 g volt, és 54 egész centiméter hosszú voltam. Van nekem egy nővérkém, Liza, és ő nevezett el Bí-babának, amire nagyon büszke vagyok, mert még a pocakban voltam, és máris kaptam becenevet.
2007.11.05. 22:55
A betegség miatt szobafogságban vagyunk, amit én nem is bánok annyira, legalább jó sokat tudok itthon játszani. Meg szövegelni. És ma már elkezdtem szavakat is mondogatni. Délelőtt például fekaptam egy plüss kutyust, és büszkén mutattam Anyának, miközben fennen hangoztattam, hogy "vau, vau". Este pedig, amikor megnézegettem egy kicsit a saját naplómat, lelkesen mutogattam a fényképeimre, és hangos "baba, baba" kurjongatásokat hallattam. Amúgy nem csak szóban nyilatkozom meg, Apa számítógépén ma elkövettem első írásos alkotásomat is. Hiába, nem lehet túl korán kezdeni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.11.05. 22:48
Úgy döntöttem, szabadságra megyek a bölcsiből. Betegszabadságra. Elvégre nem járja az, hogy csak Lizu kap színes szirupokat, orrcseppeket, meg gyakori lázmérést. Kéremszépen, mindez nekem is jár! Hát meg is kaptam, úgyhogy egész héten nem megyek bölcsibe, ami, tekintve, hogy múlt szerda óta nem voltam, elég hosszú szünet lesz. Szerencsére az én hangulatomat nem kezdte ki a kór, így még élvezem is az itthonlétet. Például nagyon tetszik, hogy lehet a napszemüvegekkel játszani. Azért eléggé látszik a képen, hogy nem vagyok éppen egészséges, még a sok orrtörléstől kipirult kis nózim is ott virít.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.30. 14:30
Növekszem, és ezzel együtt egyre több új dolgot találok ki, amikkel elszórakozhatok. Imádok például táncolni, van egy csűrdöngölóhöz hasonló saját táncocskám, Anya mindig szétolvad, amikor ezt járom. Lefényképezni sajna nem igazán lehet, úgy kell elképzelni, hogy járás közben kicsit berogyasztom a térdem, és az egyik lábammal jó erősen csapkodom minden lépésnél a földen, és hozzá még rugózom is. Ehhez valamelyik zenélős játékomat használom háttérzenének, úgyhogy az egész mutatvány azzal van fűszerezve, hogy amikor véget ér a dallamocska, visszakocogok a játékhoz, megnyomom a gombot, és kezdem újra a táncot. És igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire zabálnivaló vagyok ilyenkor.
A másik kedvencem a pancsolás, szigorúan a mosdónál, szigorúan egyedül. Ha Liza megpróbál csatlakozni, minden férfiúi határozottságomat bevetve lököm el a kezét. Ebből lett is egy pici galiba, mert Anya először azt hitte, ő löki el az én kezemet, és jól rászólt, hogy hagyjon engem játszani. Aztán meglátta, hogy mi a helyzet, és nem győzött bocsánatot kérni Lizutól. Bizony, most már én is tuodk igazi zsivány lenni! Na szóval, ha egyszer megkaparintom a csobogó vizet, nem nagyon lehet elrángatni onnan. Pedig még a sámlira állva is alig érem el.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.15. 22:18
Na persze az előző bejegyzés olyan hosszú lett, hogy az egyebeket Anya inkább külön bejegyzésbe sűríti.
A tegnap előtti vasárnap Vértesacsán voltunk nagy családi találkozón, ahol remekül éreztem magam, és ami a fő, találtam egy cicát, aki még nekem is hagyta, hogy megsimogassam. Hát nem remek? Igaz, amikor ráestem, akkor elszaladt, de ezt nem vethetjük a szemére.
Ja, és kérem bezzeg-gyerek lettem. A bölcsiben is, mert olyan pikk-pakk beszoktam, hogy mindenki a csodámra jár, és az úszáson is, ahol immár rendszeresen én vagyok a legügyesebb és legfegyelmezettebb. Azért ezt később biztos nem fogom túlzásba vinni, ha másért nem, hát azért, mert majd eltanulom Lizustól, milyen jó dolog a rosszcsontkodás. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.10.15. 22:10
No, megint sikerült jól lemaradni a naplózással, pedig zajlik ám az életünk. Elkezdtem a negyedik bölcsis hetemet is, és kijelenthetjük, hogy teljesen beszoktam a bölcsibe. A múlt hét elején voltak az igazi balhék, de csak akkor, amikor Anya otthagyott, előtte nem. Ez fontos, mert Anyának az a meggyőződése, hogy amíg nem zokogok végig a bölcsibe vezető úton, akkor nem magával az intézménnyel van bajom, hanem csak azzal, hogy Anya eltűnik a képből. Na, az meg teljesen rendben van az én koromban. De mondták is a gondozó nénik, hogy viszonylag hamar megnyugodtam, és aztán már nem igazán sírdogáltam. Ez így ment múlt szerdáig. Szerda reggel Anya már érezte, hogy a sírásom nem az az igazi, szívből jövő zokogás, csak amolyan kötelességszerű, nehogy-már-azt-higyjék-hogy-nem-fogok-balhézni típusú sírás volt, csütörtökön szintén, pénteken pedig már erre se vettem a fáradságot. És mindeközben remekül elvoltam, nagyokat játszottam, ettem, aludtam (jobban alszom ott, mint otthon), és szerénytelenség nélkül mondhatom, a bölcsi kedvence lettem. Aztán jött egy remek hétvége itthon, és Anya kíváncsian várta, mi lesz hétfő reggel, mennyire veszem majd zokon az újbóli elszakítást. Ráadásul az én Erzsóm ezen a héten nem is reggeles, úgyhogy a másik gondozó néni, Rita vett át. Én meg még csak nem is a kezébe kéredzkedtem, hanem egyenest a földre, és húztam a kondenzcsíkot a játékok felé. És ma már bent is uzsonnáztam, egészen délután háromig ott voltam, zokszó nélkül. Anya tervei szerint ennél sokkal tovább idén még nem is leszek bent, szóval kijelenthetjük, hogy főállású bölcsis lettem. Azért persze nagyon örülök, amikor délután meglátom Anyát, és utána legszívesebben otthon töltöm az időt, a jó kis megszokott játékok között, de nem is baj, mert legalább élvezetesek lesznek a hosszú téli esték.
Külön Luca babáék kedvéért mesélek egy kicsit tárgyilagosan a bölcsinkről. Ez kéremszépen egy sima önkormányzati bölcsi, Aprófalva bölcsődének hívják, és ide 20 hetes kortól járhatnak a gyerekek. Mi úgy tudjuk egyébként, hogy az összes önkormányzati bölcsinek fel kell vennie ekkora gyerkőcöket, már ha van hely persze. Mondjuk a mi csoportunkban én vagyok a legkisebb, de van olyan gyerkőc, aki fél éves kora óta jár oda. Szóval érdemes körülnézni az önkormányzatnál, biztos tudnak tanácsot adni.
Más. Ezen a képen éppen egy Windows Service Pack 2 kézikönyvet gyűrök. Miért is ne? Nem lehet elég korán kezdeni. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.29. 19:30
Hát, ez is eljött. Elmúlt az első bölcsis hetem, és mondhatom, nem viselt meg különösebben a dolog. Lehet, azért, mert már nyáron is jártunk oda játszani, és megismertem egy kicsit a helyet, vagy azért, mert még elég kicsi vagyok ahhoz, hogy ne szorongjak túl sokat, de az is lehet, hogy azért, mert nagyon régóta mászkálok el Erzsiékkel, és hozzászoktam, hogy Anya néha nincs, de aztán egész biztosan van megint. Akárhogy is, remekül vettem eddig az akadályokat. Hatalmasakat játszom, jókat eszem, még alszom is délelőtt (az ebéd utáni alvás csak jövő héten kezdődik). Persze ez még a "laza", félnapos hét volt, az még egy kérdés, hogy miként viselem, ha még az ebéd utáni alvást is ott kell töltenem, de eddig minden a legnagyobb rendben megy. Sírok persze, amikor Anya otthagy, naná, meg is ijedne, ha egy könnycseppet sem ejtenék utána, de az a lényeg, hogy hamar megnyugszom, és utána szépen eljátszok a gondozó nénikkel vagy magamban, na jó, esetleg a többi gyerekkel is foglalkozom. Anya azt véli a legjobb jelnek, hogy valahányszor megérkezünk a bölcsi kapujába, már jár a lábam a babakocsiban, ami nálam mindig azt jelenti: "de jó, hogy itt vagyunk, Anya, vegyél már ki, játszani akarok!".
Amúgy Lizu is nagyon édes, mindig elkísér minket a bölcsi kapujáig, és amikor hazaérkezünk, rettentően örül nekem, pénteken pl. majd' öt percig puszilgattuk egymást, és közben ilyeneket mondott, hogy "jaj de jó hogy itthon vagy, már nagyon vártalak", meg hasonlók.
A péntek egyébként is vicces nap volt, mert teljesen egyedül voltam a szobában. Elvileg tizenketten járunk egy szobába, de péntekre mindenkit ledöntött a nátha, így két gondozónéni leste minden kívánságomat.
Száz szónak is az a vége, hogy eddig minden remekül megy, és bizakodva várjuk a jövő hetet, addig meg jó sok időt tölt együtt a család.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.23. 21:10
A tortám egy darabja. Jutott a földre is, de azért én is ettem belőle.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.23. 21:02
Ripsz-ropsz elrepült ez az egy év, pedig tavaly ilyenkor még nagyon messzinek tűnt ez a nap. Nagy utat tettem meg, hiszen megtanultam mindent, amit egy ekkora gyereknek tudni kell, ha nagyképű vagyok, még azt is mondom, hogy kicsit túlteljesítettem a tervet, mert már nagyon jól és biztosan járok a két lábamon. Ma nagy újítás volt, mert most először nem otthon ünnepeltünk, hanem vendéglőben, és ez Anyának nagyon kényelmes volt. Nagyon sok szép ajándékot kaptam, köztük életem első kismotorját, egy nevető(!) fűrészt, egy bevásárlókocsit (ezt imádom tologatni), markolókról szóló könyvet, pulcsikat, egy igazi kicsi BMW-t, meg kirakós-formaillesztős játékokat. Nagyon élveztem a nagy nyüzsgést, csak annyira kifáradtam, hogy este már csak nyávogni tudtam, és nagyon hamar kidőltem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.21. 13:43
Anya kapott Apától egy adag kicsit régebbi képet, amik eddig csak Apánál voltak meg, úgyhogy most szemezgetünk.
Ez még akkor készült, amikor Keresztapu még itthon volt, mert amúgy Rómában él szegény. Itt éppen azon vitatkozom vele, hogy akkor most ki és merre tolja a babakocsit.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.20. 13:30
Ezt majdnem elfelejtette Anya. Még amikor meleg volt, és mezitláb járkáltam a kertben, a nedves fűben, ilyen lábnyomokat hagytam magam után. Hát ezt muszáj volt megörökíteni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 10:00
A feketeleves viszont csak most jön. Annak ellenére, hogy mindenki biztat, akinek bölcsis volt a gyereke, izgulunk kicsit, mert ez az utolsó zavartalan hetünk itthon. Jövő hétfőn kezdődik a beszoktatás, a pici egyéves Marcellke nagy bölcsis lesz. Már többször voltunk bent játszani, és igazán tetszett a dolog, Erzsó nagyon-nagyon aranyos, a többi bölcsis is kedves, és úgy hallottam, nagyon várnak engem. Remek játékok vannak, nagy az udvar, lehet mászkálni, meg homokozni, meg motorokat, kisautókat tologatni, szóval mindent, amit én nagyon szeretek. Csak hát én most éppen nagyon anyás vagyok, de majd meglátjuk. A csoportban mindenesetre én leszek a legkisebb, remélem, ezért sokat fognak dédelgetni. Na de hát lehet nem dédelgetni egy ilyen pofit?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:47
Anya most vette csak észre, hogy nincs is igazán jó kép rólam, mióta rövid hajam lett. Ejnye, ejnye, micsoda figyelmetlenség! Ezen viszont legalább látszik, milyen nagylegény lettem, már én tologatom a nővérkémet!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:44
Itt még két foggal, hosszú, babahajjal, de Anya imádja ezt a képet.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.09.18. 09:42
Anyának elromlott a számítógépe, ezért most egy kicsit hosszúra nyúlt a szünet a naplóban, de nem az életünkben. Én ezalatt a hónap alatt megtanultam igazán ügyesen járni, már hátrafelé is tudok lépkedni, és nem esem el mindig, amikor megbotlok. Voltam fodrásznál életemben először, és nem is csináltam botrányt, csak az utolsó percben pityeredtem el, mert azért egy kicsit már untam a dolgot. Egyre nagyobbakat hancúrozok Lizuval, bár néha az az érzésem, már a menetszéltől is felborulok, amikor elrobog mellettem. Már tudom mondani, hogy "anya" és "baba", valamint intek pápát, ha éppen úgy tartja kedvem. Növesztettem öt és fél új fogat, a napokban fog előbújni a nyolcadik, és Anya gyanítja, hogy a kilencedik is a látóhatáron van. Tudok egyedül inni pohárból, csak hát még az adagolással vannak gondok, úgyhogy Anya valamiért nem nagyon adja a kezembe a teli poharat. De a kádban már remekül megy a dolog.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.13. 13:21
Járok! Bizony, a hétvégén nekivágtam a nagy ismeretlennek, elengedtem minden kapaszkodót és nosza, raktam egymás után a kis tappancsaimat! Persze szép apránként kezdtem, de mostanra már egy egész nagyszőnyegnyi távolságot áthidalok kétlábon. No persze ha van miért mennem, mert csak úgy, cél nélkül el sem indulok. De egy kívánatos játék, vagy Apa, esetleg Anya látványa épp elég motiváció. Persze olyan gyors vagyok, hogy alig lehet lefényképezni, ezen a képen is úgy nézek ki, mint aki éppen elesni készül, pedig még vagy három lépést tettem utána.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 21:49módosítva: 2007.08.10. 21:51
Anyaaaaaa! Ebből miért nem jön tej???
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 21:46
És még lépcsőt is mászok! Csak valamiért lefelé sosem engednek elindulni. Ki érti ezt?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 21:44
Annyira belejöttem a mászkálásba, hogy abba sem akarom hagyni. Itt éppen egy ismerős család kertjében sétáltatom a triciklit, de itthon van egy remek tologatós kiskocsim (még Liza kapta tavaly, de ő rá se nézett), azt is teljes lelkesedéssel használom. Annyira, hogy ma délelőtt például háromnegyed órán át gyalogoltam szinte megállás nélkül. A végén már sírdogáltam időnként, de el nem engedtem volna a fogantyúját, még azt sem hagytam, hogy Anya ölbe vegyen. Persze meg is lett az eredménye, ebéd közben kidőltem az etetőszékben, úgy pakolt át Anya félálomban az ágyikómba. Délután persze következett a második felvonás, sőt, már próbálkozom a nagy ismeretlennel, az egyedül járással is, és ha nagyon jól sikerül, akkor két lépést is tudok tenni egymás után, mielőtt eldőlnék. És nagyon ügyesen nem esem ám nagyot, csak lecsapom a kezem a földre és letérdelek, vagy hátra csücsülök, aztán mehet a mehet tovább.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 21:20
Lehet, hogy nem én voltam a Sziget legfiatalabb látogatója, de az élmezőnyben vagyok, az biztos. Apa ugyanis kint van, na nem sátorral, csak minden este, még cikket is ír majd róla, és úgy döntöttünk, megnézzük, mit csinál ott annyit. Szerencsére nekünk nem kellett a tömegben sorbanállni, mert a sajtós konténernél kaptuk meg a belépőket (nem mi, hanem Apáék), de azért így is várni kellett egy kicsit. A Sziget egyébként nekem nagyon tetszett, bár koradélután még nem indult be a nagyüzem, csak egy-két sátorból hallatszott a zene. Én viszont olyankor majd' kiugrottam a babakocsiból, hogy a közelébe jussak. Anyáék már látják is lelki szemeikkel, amint azon veszekszünk, hogy tíz évesen miért nem mehetek ki egyedül. :) Jazz színpadi stage passom már van.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.08.10. 21:14
Mert olyan édes vagyok itt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.16. 22:00
Anya nem igazán tudja eldönteni, hogy a baleset miatt-e, de másnap elkezdtem kétlábon is közlekedni. Mondván, ha így járok, akkor nem szorulhat be a kezem semmilyen ajtó alá. Na de azt még Anya sem meri biztosra venni, hogy ennyire okos lennék. A járkáláshoz az egyik székünket vettem igénybe, mint segédeszközt, és szépen végigtologattam a nappalin. Utána meg, Anya óvatos próbálkozására kézenfogva is gyalogoltam szép nagyokat. Persze Anya hallotta egyszer egy gyógytornásztól, hogy milyen káros, ha egy gyerek felemelt kézzel kapaszkodva tanul járni, mert mennyire más egyensúlyi helyzet az, mint a természetes, leengedett karú járás, úgyhogy nem erőlteti a dolgot, csak próbálkoztunk. De kérdem én, mi a jobb, egy kis egyensúlyi izé, vagy ez a köröm-mizéria?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.16. 21:52
Balesetes lett a kezem. Az történt, amitől Anya mindig tartott, már akkor is, amikor Liza volt négykézlábas korban, csak hát egy gyerekre könnyebb odafigyelni, meg a felnőttek jobban átlátják a veszélyes helyzeteket. Szóval, hogy ne rébuszokban beszéljek, rányílt az ajtó a kezecskémre. Az úgy volt, hogy bementünk Anyával a fürdőszobába, Lizu meg kint maradt, mert éppen elmélyülten játszott. Anya végzett a pelenkázásommal, és lerakott a földre, nehogy leessek, amíg ő kezet most. Én meg úgy gondoltam, hogy akkor most kimegyek a nappaliba. Csakhogy Lizunak meg az jutott eszébe, hogy bejön. A többi, ahogy mondani szokták, már történelem. Először nem is tűnt túl súlyosnak a dolog, éppen csak kötelesség-szerűen sírdogáltam egy kicsit, másnapra kicsit megpirult az ujjacskám, a következő reggelen viszont már elég ijesztően nézett ki. Mivel nem korhatáros a naplóm, nem részletezem, a lényeg, hogy a gyereksebészeten kötöttünk ki. Volt röntgen is, de azért eltörni nem sikerült. Viszont fel kellett nyitni, hogy a trutyi ki tudjon ürülni a körmöm alól, és ezt eléggé zokon vettem. Ennek már majdnem egy hete, azóta még háromszor voltunk ott, már kedves ismerősként köszöntenek, és még pénteken is mennünk kell. Közben szépen elfogyott a körmöcském, de mivel teljesen elhalt, ma már nem is fájt, amikor a doktor bácsi megszabadított tőle, még egy árva könnycseppet sem ejtettem. Anya ugyanakkor egyre profibban kötözgeti kicsi kezem, ilyen szép babát tud csinálni. Amúgy az egész dolog nem nagyon visel meg, egy éjszaka volt nagyon rossz, akkor felsírtam, valahányszor ráfeküdtem, de azóta úgy használom a kezem, mintha semmi baja nem lenne. Hajjaj, most nézem csak, milyen idejétmúlt ez a kép, akkor még tavaszi hideg volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.09. 22:04
Tegnap volt Liza névnapja, úgyhogy volt itthon egy kis felfordulás. Nem volt nagy buli, a felnőtteken kívül csak egy gyerkőc volt jelen, Dorka, aki pont egy évvel fiatalabb Lizánál, és nekem rettentően tetszett. Még pont abban a korban van, amikor ő is szeret négykézlábazni, szóval remekül megértettük egymást. Persze én is kaptam egy kis ajándékot, hogy ne érezzem teljesen elhanyagolva magam, no az kábé fél másodpercet töltött nálam, és máris rárepültem Lizu vadiúj ugrálós labdájára. Megszereztem, megfogtam... és itt elakadtam, mert tovább nem ment. Pedig láttam, hogy ezzel lehet jókat játszani! Aztán hagytam az egészet, és inkább játszottam minden mással, ami a kezembe került.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.07.09. 21:57
Továbbra is határozottan gömbölyű az alkatom, állítólag még a talpam is, viszont olyan sebességgel mászkálok, hogy családilag elkereszteltek gömbvillámnak. Ez tetszik, szeretem, ha velem foglalkoznak. Amiben szerencsére egyre kevésbé van hiány. Liza mostanában rászokott, hogy kocsikáztat a gurulós játéktartó dobozaink egyikében, ami remek dolog, és még egyszer sem borultam ki belőle.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 21:29
De miután én sem maradhatok ki minden jóból, Anya rátett engem is egy pacira, gondolta, majd szólok, ha kifogásom van ellene. Nem szóltam, bár kicsit furcsa stílusom van. Még szép, simogatni is kell azt a jó állatot, ha már cipeli az én sok-sok kilómat!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.17. 21:27
Persze én is elmentem a Gyerek Szigetre, még akkor is, ha elég sokmindent csak a babakocsimból szemlélhettem. Elég morcos is voltam miatta, látszik az arcomon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.12. 14:22
És néha Anyát is bevesszük a játékba. Na jó, igazából a fényképezőgépre gondoltunk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.12. 14:21
Kukucsolunk és hatalmasakat viháncolunk közben:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.12. 14:19
Mégis inkább jó, úgy döntöttem. Mostanában ugyanis rettentő jókat hancúrozunk Lizuval. Én is megtanultam bemászni a házába, és amilyen kis tündér, nem tiltott ki, mondván, hogy az az övé, hanem direkt örül neki, és mindig hív, hogy tartsak vele. Birkózunk:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.09. 20:53
Mármint kistesónak lenni. Jó, mert egy csomó olyan helyre megyünk, ahova még nem vinnének el Anyáék, ha egyedül lennék. Viszont rossz, mert egy csomó mindent nem tudok még élvezni. Ma kisvasutazni voltunk, és ültünk gőzmozdonyos vonaton, és remekül éreztem magam, de nem igazán láttam át, hogy ez most miért is annyira élvezetes. Aztán együtt mentünk ebédelni, én meg ki se szállhattam a babakocsiból, mert az étterem udvarára építétt játszótér túl nagy volt nekem, meg különben is, úgy kimerültem, hogy majdnem az egész ebédet végigaludtam. Na jó, egy kis favonatozás jutott nekem is a végállomáson a játszótéren, de akkor is, szeretnék már egy picit nagyobb lenni.
Ja, felnövés ügyben ma is tettem egy nagy lépést. Délután persze még le kellett menni az udvarra otthon, és Anya berakott a homokozóba, amit én nagyon szeretek. Egy idő után viszont mindenképpen ki akartam mászni, és a bő 25 centi magas rönkszegélyről óhajtottam lepottyanni. Ezt Anya nem nézte jó szemmel, ezért inkább kirakott a fűre, hogy ott nézelődjek. Aztán rögtön Liza után kellett mennie, és mire három perc múlva visszanéz, mit lát? Én békésen ülök a homokozóban és építgetem a kis váracskámat. Azóta is sajnálja, hogy lemaradt arról a pillanatról, amikor bemásztam a fűről, de azért nagyon örült, hogy ilyen önállóan megoldottam a feladatot.
A gőzmozdony:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.05. 20:11
Hja kérem, akinek már két egész foga van, az már kaphat kekszikét rágcsálni. Hmmm, nyamm, nyamm, nyamm. Enyém az összes!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.05. 20:08
Nagyon szeretek hintázni, és ezt mindenki tudja, így minden fellelhető hintába beleülhetek. Lizu nagyon aranyos, gyakran ő mondja, hogy hintáztassuk meg Bí babát.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.06.05. 20:04
Egyre jobban megy nekem ez a mászás dolog, még a fűben is jól tudok haladni. Csak az zavar, amikor csikizik az orromat a fűszálak.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.25. 15:49
És íme, megtörtént! Rájöttem, hogyan lehet kézen-lábon előre jutni. Igazából az első lépéseket két napja tettem meg, stílusosan a nyolcadik hófordulómon, de akkor még szinte azonnal hasra pottyantam. Mára viszont komoly sebességre tettem szert, amint azt az alábbi fotó is bizonyítja. Mint fotó, nem éppen jól sikerült darab, de legalább látszik rajta, hogy nem egyszerűen térdelek, hanem egyenesen száguldok! Na ja, kiszúrtam a fényképezőgépet Anya kezében.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.19. 21:29
Bölcsi. Nem vagyunk túl lelkesek tőle, de bölcsis leszek ősztől, amikor Liza oviba megy. Azt már tudtuk pár hete, hogy Liza a körzetes ovinkba fog járni, csak mire ez kiderült, addigra én ugye már két bölcsibe is jelentkeztem. Jött a nagy drukkolás, hogy abba a bölcsibe mehessek, aminek a szomszédjába Liza járni fog. Na, péntek délután ki is tették a papírt, hogy kiket vettek fel. Anya nagy-nagy örömmel látta, hogy ott díszeleg az én nevem is. Aztán jött a koppanás, mert kézzel mellé volt írva, hogy a MÁSIK bölcsibe vettek fel. Persze nem hagyjuk annyiban a dolgot, úgyhogy a következő napokban Anya azt a rengeteg szabadidejét, amiben eddig is csak a plafont bámulta nagy unalmában, azzal fogja tölteni, hogy kilincsel és kunyerál, hogy ugyan már próbálják valahogy megoldani, hogy átkerülhessek ABBA a bölcsibe. Ha pedig nem megy, akkor marad a kétfelé rohangálás reggel és délután is, belőlem remek sprinter lesz, Liza meg megszokja, hogy mindig ő marad utoljára az oviban. Éljen.
Na, itt egy vigyori kép, hiszen én még mindig ilyen vagyok, személy szerint nem vettem nagyon a lelkemre a problémát.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.14. 10:24módosítva: 2007.05.18. 09:54
Nos, közepes mennyiségű nyüglődés és két álmatlan éjszaka árán szert tettem második fogamra is, ennek következtében rettentő lelkesen fogyasztok mindenféle babapiskótát, kiflivéget és egyebet, amit a kezem közé kaparintok. Emellett végre megtanultam felülni, aminek így a felállás után már éppen ideje volt. Ja, és vasárnap délelőtt annyit homokoztam, és annyira dolgoztam, hogy két ujjacskámra is vízhólyag nőtt. Hát igen kérem, én komolyan veszem a feladataimat. Viszont igen férfiasan álltam a sarat, egy nyikkanás se volt, se amikor kipukkadt az egyik, se este a fürdésnél.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.08. 10:00
Megoldottuk ezt is. Anya átszerelte a járókám lapját úgy, hogy tudjak állni is benne. Ugyanis, mitvel ülni utáltam, ahhoz meg túl magasan volt a lap, hogy álljak, nemigen töltöttem benne időt. Nem úgy most! És megtörtént az is, hogy egyedül felkapaszkodtam. Álltam, lecsücsültem, aztán megint felálltam.
Ja, és köszönjük a csúszásgátló öteletet, de van, nem is talpam csúszott, hanem a vizes kezecském a kád szélén, úgy meg nem tudtam eléggé kapaszkodni. De csak gyakorlás kérdése ez is, tegnap este ugyanis ott is sikerült a nagy mutatvány.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 22:23
Nem könnyű az én életem. Csak nézem, nézem, hogy a nagyobb gyerekek milyen jókat szórakoznak, hancúroznak, én meg nem tarthatok velük. Hát ez tűrhetetlen!! Ennek azonnal véget kell vetni. Erre a következő akciótervet dolgoztam ki. Most két hét alatt megtanulok állni, aztán újabb egy hetet adok magamnak arra, hogy megtanuljak segítség nélkül felállni, azután pedig a járás, az már gyerekjáték lesz, mondjuk durván két hét alatt az is meglesz. Egyelőre még az állásnál tartok, de annyira fűt a fejlődési vágy, hogy Anya nem is nagyon tud mást csinálni, mint tartogat engem, mert egy percig nem vagyok hajlandó ülni. Még a kádban sem, sőt ott főleg nem, mert a kád széle szerintem remek kapaszkodó. Csak csúszik a fránya, így aztán általában merülök egyet a kísérlet végén. Szóval kalandosak a fürdések (is). Az előbbiek miatt nincs is még kép arról, milyen ügyesen állok, mert Anyának általában tele van a keze velem. De ne félj Anya, egy hét, és egyedül is megállok a lábamon! Elegem van belőle, hogy mindenkire így kell felnéznem.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 22:14
És milyen jó nekem, mert amikor Anya elmegy, hogy hozzon egy papírszalvétát (a sokadikat), akkor sem maradok ennivaló nélkül. Hipp-hopp ott terem az én nővérkém, és folytatja, ahol Anya abbahagyta.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 22:11
Mivel már bőven elmúltam fél éves, sőt, már fogam is van, most már elég sokmindent eszegetek. Nagyon rákattantam a babakekszre, remekül masszírozza az ínyemet, és sokkal finomabb, mint a rágókák többsége. Emellett eszem almás csibehusit, paradicsomos krumpilt (ez a kettő a kedvencem), borsós csibét, és már nem is tudom, miket. Itt éppen a paradicsomos krumplinak örülök nagyon.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 22:03
Azért persze nem kellett egész idő alatt itthon rostokolnom, mentem én mindenhova, ahova Liza. Itt például az Állatkertben dédelgetem a Nagyimat.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.05.05. 21:59
Hát, ez a betegség nem volt egyszerű. Több mint egy hónapig nem tudtam rendbejönni, a végén még tüdőgyógyász bácsinál is jártunk, de szerencsére nem talált semmi komoly gondot. Csak nagyon nehezen küzdöttem le ezt a fertőzést, hiába kapok még mindig rengeteg anyatejcit. A vége csak antibiotikum lett, de az, úgy tűnik rendbe tett. Aztán mire a köhögés elmúlt, úgy elkezdett jönni a fogam, hogy attól nem volt nyugtom, és még a popsim is rettentően kicsípődött. Meg vagyok én áldva, mondhatnám. De azért mindez annyira nem viselt meg, összesen két napot voltam nyűgös, és meg is lett az eredménye, mert megfogasodtam. Bizony, tegnapelőtt kibújt az első fogacskám!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.04.03. 09:45
Hát, nincs szerencsém. Hétfőre olyan szépen elkezdtem sípolni, hogy "öröm" volt hallani. Diagnózis, asztmatikus bronchitis. Liza sokkal jobban van, de ő sem egészséges teljesen, és ketten annyi halom gyógyszert szedünk, hogy Anya nem is érti, hogy képes mindent észben tartani. Miből melyikünk kap kétszer tizenöt cseppet, vagy háromszor hatot, melyiket kell este hat előtt bevenni és melyiket a lefekvés előtt közvetlenül, hát, nem egyszerű. A kedvem viszont teljesen jó, és szerencsére a friss levegőtől sem vagyok eltiltva, elvégre az csak jót tehet, én meg még nem rohangászom betegre magam. :) A kedvem egyébként töretlen, továbbra is sokat vigyorgok, és rendületlenül folytatom a világ felfedezését, csak egy picit többet szeretek Anyához bújni, mint egyébként. Ja, és az egyik gyógyszerem egy kicsit élénkítő, úgyhogy tegnap éjjel fél tizenkettőkor még vígan ugráltam Anya ölében, és eszembe se jutott, hogy aludni is lehetne. Lázam szerencsére csak esténként van, akkor sem túl magas, úgyhogy a tüdőgyulladás egyelőre elkerül, és mindenki bőszen reméli, hogy ez így is marad.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.31. 21:36
Annyira azért nem vagyok beteg, hogy a szép délutáni napsütésben ne mehettem volna le kertbe. Anya szépen bepakolt nekem egy pokrócot, meg néhány játékot, és amíg Liza homokozott, meg bolondozott, addig én szépen elpiknikeztem a füvön. így:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.31. 21:30
Liza kezdte, aztán megirigyeltem tőle, és most már én is köhögök, orrot folyatok és lázaskodom. Szerencsére, ma már nem volt lázam, csak este egy kis hőemelkedésem, úgyhogy reménykedünk, hogy hamar túlesem ezen a remek állapoton. Amúgy nagyon ügyes jó gyerkőc vagyok, Anya röpke két nap alatt meg tudott tanítani, hogy átaludjam az ágyikómban az éjszakát, és szerda óta hagyom szépen pihenni őt is. Aminek nagyon örül. Tegnap, mivel mindketten betegek voltunk, nem mentünk sehova, viszont remekül játszottunk együtt. Liza főzött nekem teknőst, és megmutatta, hogy kell a kanalat használni:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.27. 22:05
Én is ott voltam ám a dínókiállításon. Nem is aludtam, szépen nézelődtem. Persze a játék javából én még kimaradtam, de azért ezt a vicces képet nem lehetett kihagyni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.24. 10:20
És így megy a térdelgetés. Nagyon-nagyon szeretem ezt, és szemmel láthatóan erősödöm napról napra, úgyhogy már az egész család lélegzetvisszafojtva várja, mikor indulok el.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.03.24. 10:18
Tegnap voltam fél éves, ami igazán nagy szó, szerintem. Ennek örömére rögtön meg is kóstoltam az almát, ráadásul rögtön reszelve, nem is lében. Nem rázott meg nagyon a dolog, szépen megettem amit kaptam, de persze azért jóllakni még anyatejcivel szeretek. Lizu persze nagyon lelkes volt, mindenáron akart ő is enni adni nekem, ami Anya segítségével sikerült is. Egyébként is egyre jobban elvagyunk egymással, most, hogy már tudok ülni, lassan előlépek játszótársnak. Ma először Lizu kitalált egy közös játékot, ami abból állt, hogy ő a szájába vett egy csörgőt, odatartotta nekem, én meg elvettem tőle. Ez nagyon tetszett mindkettőnknek, csak aztán én találtam más elfoglaltságot, mire Lizu rögtön szaladt Anyához, és szomorúan bejelentette: "Bí-baba nem akar játszani."
Egyébként a féléves számadáshoz tartozik, hogy nyolc és fél kiló vagyok, hatvanöt centi, tudok ülni, és négykézláb ringatózni. Meg persze forogni mindenfelé. Ja, és haladni egy kicsit hátrafelé. Igazi fiú lévén, kedvenc elfoglaltságom a legózás, illetve ez még duplózás, de ha odaülhetek a duplós doboz elé, akkor nagyon sokáig szavam nincsen.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.19. 09:56
Na, ezzel azért nem kell még kapkodni, a végén elgörbül a gerincem. De ha egyszer annyira szeretnék már én is játszani!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.19. 09:52
Lizaaaaaa! Én ehhez még pici vagyok! De figyelitek? Azért már harapok!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.19. 09:48
Mire jó a nővérem legós doboza? Hát belekapaszkodni, és végre szabadon üldögélni egy kicsit. Milyen más így a világ! Milyen jó lesz majd, ha már én is olyan nagy leszek, mint Liza!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.16. 10:02
Önhatalmúlag áttértem a vegyes táplálkozásra. Beiktattam étrendembe a papírzacskót. Az úgy volt, hogy Liza kapott túrós sütikét papírzacsiban, ami persze az én babakocsimban landolt, mer se Anya se ő nem tudta tartogatni. Nekem meg rettentően tetszett, hogy zörög, meg lehet gyűrögetni, na és persze a számtól se tartottam távol sokáig. Aztán persze elszedték tőlem, pedig már épp kezdtem átrágni magam a sütikig, és gondoltam, abból is jól belakmározom, de nem hagyták. Ilyen családban kell nekem felnőnöm!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.14. 23:10módosítva: 2007.02.14. 23:25
Azóta egészen tökélyre fejlesztettem a forgási technikámat, sőt, tegnap óta hasról hátra is sikerül átfordulnom, ha nagyon küzdök. Azért még nagyon fárasztó nekem ez a mutatvány, két-háromszori ismétlésnél nem is futja többre, de azért erre is nagyon büszke vagyok. És ami még viccesebb, próbálom térdelőtámaszba felküzdeni magam, és néha már majdnem sikerül is.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:31
Otthon persze hamar magamhoz tértem, jól teleraktam a pocimat, és menten ilyen jó kedvem kerekedett.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.04. 21:27
Én is voltam ám a Maci bálon! Ilyen ügyesen üldögéltem Nagymami ölében, és én vigyáztam Lizu macijára, amíg ő táncikolt. Le se hunytam a szememet, úgy vigyáztam rá! Ettől persze úgy elfáradtam, hogy hazafelé menet már öltöztetés közben elaludtam.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.02.02. 21:54
Ma megint doktor néninél jártam, megint megállapítottuk, hogy nem fenyeget az éhhalál, és megint megböktek. No igen, aki Liza mindennapos kiképzése alatt áll, az egy szuritól nem esik kétségbe, nem is sírtam tovább egy percnél. Bezzeg utána, amikor nem tudtam elaludni az autóban, akkor aztán csináltam a műsort. De azért elmúlt a délután is, és a fürdésnél már nagyon jó kedvem volt. Akkorákat nevettem Lizára, hogy öröm volt hallgatni. Főleg az esett jól, amikor hozzábjújt a kádban, megpuszilgatott, és azt mondta: "Barát". Hát igen, ez nagyon jó érzés volt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.30. 22:28
Ez egy ilyen kétnapos bejegyzés, mert tegnap, amikor Anya elkezdte írni, jól felébredtem, és mire elaludtam, már nem volt ereje befejezni, úgyhogy átcsúszott mára a dolog. Szóval. Tegnap este, már fürdéshez készülődtünk, és én a járókámban (illetve fekvőkémben) vártam, hogy mehessek pancsizni, amikor meguntam a folytonos hanyatt levést, gondoltam egyet, és átfordultam hasra. Anya annyira meglepődött, amikor meglátott, hogy először nem is tudta, nem ő tett-e hasra, de mivel az egyik kezecském még alám volt szorulva, innen biztosra vette, hogy saját teljesítményről van szó. A képen már vígan hasalok, de ez az a hason fekvés, amit egyedül értem el. Azért persze nem viszem túlzásba a dolgot, hiába lesett ma egész nap árgus szemekkel, nem voltam hajlandó megismételni a mutatványt.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 21:13
Minden szerénységem ellenére be kell vallanom, hogy ügyes, bátor, nyugodt baba vagyok. Már háromszor voltam úszni, és már víz alá is merültem, de még egyszer sem sírtam. Kifejezetten élvezem a nagy pancsit, szoktam nagyokat mosolyogni Anyára. És a remek dongós úszónacim is tetszik. Azt azért el kell mondanom, hogy Nani miatt lettek fényképek, mert legutóbb ő kísért el minket, és amellett, hogy vigyázott hol rám, hol Lizára, még fényképezett is. Ilyen ügyes Nani ő!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 21:08
Az előző képen nehéz látni, de nem sírtam egy picit sem a keresztelőmön. Szokásos nyugalmammal, az élettel megelégedve, mosolyogva nézelődtem még akkor is, amikor lelocsolták a fejem. Liza bezzeg... De erről beszámol ő a saját naplójában.
Keresztanyuval és Keresztapuval:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2007.01.27. 21:05
Hát igen, olyan rég ide se dugtuk az orrunk, hogy valóban újrakezdésről van szó. Igaz, rettentő zűrös volt az előző hónap. Először is volt egy Karácsony, amit minden nap másik családnál töltöttünk, meg az egyik uncsitesóm keresztelője (ezekről még nincs is képe Anyának). Aztán nekem is volt keresztelőm, amire a keresztapu Rómából, a keresztanyu meg Seattle-ből érkezett. Közben mindig beteg volt valaki a családban, többnyire Apa vagy Anya, de azért Lizunak is kijutott, egyedül én úsztam meg némi orrfolyással a dolgokat. Bizony, jó dolog az anyatej. Keresztanyuék egyébként összesen két hétig voltak itthon, és legutóbb Lizu keresztelőjén jártak itt, szóval az a két hét is elég mozgalmas volt, igyekeztünk a lehető legtöbb időt együtt tölteni (Anya bátyjáékról van szó ugyanis). Mindeközben elkezdtem én is úszni, meg Liza is újra kezdte, egy nap járunk, egymás után, hát nem egyszerű az sem. És mialatt ilyen hektikus volt az életünk, és még itt-ott betegségek is előfordultak, természetesen szörnyű rosszul aludtunk mindketten, nem egy éjszaka volt, hogy Anya el se jutott a saját ágyáig, ott kuporgott velünk a gyerekszobában reggelig, mert tíz perc nem volt, hogy mindketten aludtunk volna. Ezért aztán sokmindenre jutott idő, de babanaplóra nem igazán. Úgy egy hete kezdenek normalizálódni a dolgok körülöttünk, és mostanra jutott el Anya odáig, hogy naplózzon is. Hogy ezután milyen gyakran sikerül majd írni? Ki tudhatná? Addig is néhány póltólagos kép.
Keresztelő 1:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.15. 13:09
És ilyen lelkesen vigyorogtam közben.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.15. 13:08
Tegnap megesett az első közös fürdésünk Lizuval. Az ő nevében nem nyilatkozhatok, de én rettentően élveztem. Akkorákat rugdostam örömömben, hogy ha Anya nem tart meg, egészen leúsztam volna a kis heverőmről.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.15. 13:05
Most, hogy közeleddem a harmadik hónapom felé, úgy gondoltam, ideje új dolgokat tanulni. Például megtartani és a számba tenni ezt a remek bocikát. Remek íze van, csak valahogy egy idő után mindig elvesztem, és akkor nem tudom megtalálni. Persze szerencsére jön Anya és visszaadja, mielőtt végleg lemondanék róla.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.15. 13:02
Engem kérem itten szeretnek. A látszat ellenére ugyanis nem megharapni készül engem az én nővérkém, hanem puszit ad a buksimra. Ami után általában közli, hogy "szőjös", a felnőtt hallgatóság nagy derültségére. Nahát, az én kobakom nem is szőrös, csak még nem tudtam olyan szép angyalfürtöket növeszteni, mint ő.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.10. 13:32
Hát igen, az önreklám jó dolog. Anya csinált olyan bankkártyát, amin én és Liza vagyunk rajta. Nem is értem, nem lát minket eleget? Na mindegy, és hát van ez a kártyaszépségverseny, és nem kell regisztrálni sem a szavazáshoz, szóval örülnénk, ha szavaznátok ránk, amikor épp nincs jobb dolgotok.
Itt vagyunk:
https://ebank.khb.hu/verseny/enkartyacompetition?fun=card&designid=5864331d-f06c-472f-8a69-612ebadec755&vissza=vissza Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.12.10. 13:16
Én szegény, folyton mindenféle zajos helyekre hurcolnak, és még a Mikulástól kapott csokikat is a nővérem falja fel. Illetve csak kibontja, és eldobja, mert úgy tűnik, annyira mégse szereti. Nem értem, akkor minek akarja kibontani? Azért megjegyzem magamnak, hogy ez jó játéknak tűnik. Csak kipróbálhatnám már...
Szóval a Mikulás ünnepségekből én csak annyit érzékeltem, hogy zaj van, meleg, sok a felnőtt és a gyerek, és nem hagynak aludni. De meg is bosszultam, hogy elcibáltak, mindkét ünnepség után (mert 5.-én és 6.-án is volt) csak este 11 körül voltam hajlandó elaludni. Hiszen fel is kell dolgozni azt a rengeteg dolgot, amit lát az ember.
Én még Anya öléből ismerkedem a Mikulással. De jövőre, akkor már jól megcibálom a szakállát!
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.30. 21:49
Tegnap kaptam oltást. Mondanám, hogy az elsőt, pedig dehogy, hiszen még a kórházban össze-vissza szurkáltak. De a saját dokinénink most bökdösött először. Eléggé fel is háborodtam, pedig az elején még mosolyogtam is rá nagyokat, hogy megnyerjem magamnak. Erre nem megszúr? Anya mondta, hogy ez fontos, meg jót tesz, de hát nem ő kapta a szurit, így könnyú...
Ma sokat játszottam Lizával meg Anyával, kitaláltunk egy játékot, amit hárman is tudunk játszani. Én lefekszem a földre, Anya elkezdi puszilgatni a buksimat, eközben Liza elbújik, majd amikor Anya már hangosan érdeklődik, hogy hova lett a nagylány, akkor mögé lopódzik, megsimizi, és jól megpuszilgatják egymást. Aztán kezdjük előlről az egészet. Annyira tetszett a dolog, hogy óriásiakat nevettem, és minden erőmmel rugdostam, meg verdestem a kezemmel, majdnem elrepültem örömömben.
Még egy új szórakozásom van, pancsolok. Eddig is élveztem a fürdést, de mostanában akkorákat ugrom, meg olyan hevesen rugdosok, hogy már szinte kiugrom a kiskádból. Igazából azt szeretném, ha már Lizával fürödhetnék, de Anya valamiért mindig azt mondja, hogy előbb tanuljak meg ülni. Nahát, rajtam nem fog múlni. Legfeljebb az időn.
Már a fejemet is ilyen szépen tudom emelni.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.26. 19:45
Most, hogy elmúltam két hónapos, a látványos fejlődés útjára léptem. Ma már majdnem fél órát eljátszogattam a lógós játékaimmal, leginkább a harangocskák és a cica tetszik. A cicának ugyanis meg tudom fogni a farkát, már ha éppen a markomba kerül, és ha rázom, akkor csörög. A harangok meg szépen harangoznak, ha lökdösöm őket. Ja, és már hangosan nevetek, ha éppen nagyon jól érzem magam.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.19. 21:41
Én is ott voltam ám az Állatkertben! Igaz, csendes visszahúzódó elmélkedéssel töltöttem az időt. De hát mit is tehetnék, ha egyszer a játékok még nem tudnak lázba hozni. És még nyalókát sem kaphatok.
így szundikáltam a jó kis vackomon:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.13. 21:42
Szanaszét vannak az idegeim! Egész hétvégén alig tudtam pihenni, akkora vendégjárás volt nálunk. A nővérem ugyanis mindjárt két éves lesz, és mivel a jövő hétvége nem volt alkalmas, most ünnepelték. Két nap, mert akkora a család, hogy csak két részletben férünk el. Ráadásul a szombati turnusban hat gyerek is érkezett, velünk együtt nyolc kiskorú zsivajgott. Hát csoda, ha le se hunytam a szemem egész délután? Hiába menekített Anya meg Nagyi a hátószobába, még ott sem tudtam igazán megnyugodni. És erre még vasárnap is vendégség! Igaz, akkor már csak felnőttek jöttek, tudtam is aludni valamicskét, de azért remélem, egy darabig nem lesz ilyesmiben részem. Én reménykedem, Anya meg máris valami Karácsonyt emleget. De az ugye messze van még? Ugye messze?
így alszom, amikor hagynak éppen. Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.11.04. 20:12
Hát, eljött ez a nap is, betöltöttem a hat hetes kort. Sok újdonságról persze nem tudok beszámolni, hacsak arról nem, hogy megint náthás vagyok. Persze az egész család az, és még én úsztam meg a legkönnyebben, csak szörcsizek, meg köhhentek egy-kettőt naponta. Anya már többször kijelentette, hogy utálja a telet, és még csak el se kezdődött. De hát csak nem leszünk náthásak négy teljes hónapig?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.26. 13:57
Nagyon igyekszem felnőni. Már figyelem a körülöttem levő dolgokat, a kis harangocskáimmal is játszogatok néha, és nagyon ügyesen emelgetem a fejem. Igaz, van moticáció, látom Lizától, hogy mennyi mindent lehet csinálni, ha már kicist nagyobb az ember. A pocim is kevesebbet fáj, úgyhogy egyre jobban alszom. Igaz, még mindig az autóban tudok a legnagyobbakat durmolni, de hát ki nincs így ezzel ebben a korban?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.19. 14:26
Tegnap nagyon mozgalmas napom volt. Nem egészen így terveztük, de valahogy mindenki tegnap akart látni engem. Először jött a védőnéni (nagyon tetszettem neki), aztán felszedtük Lizust a játszótéren, és irány a doktor néni (neki is nagyon tetszettem). Utána kicsi szopika a rendelő folyosóján, és robogás ultrahangra. Elképesztő módon mindenhova időben odaértünk, és mindketten nagyon jól viselkedtünk. Én persze csak akkor ébredtem fel, amikor éppen piszkáltak, de még akkor sem balhéztam, csak kíváncsian szemléltem, mi is történik most. Amúgy büszkén jelentem, 4400 g a súlyom, vagyis majdnem egy kilót felszedtem a születésem óta. Anya most elég hanyag volt, és nem bérelt mérleget (mondván, úgyse lesz ideje méregetni, meg Liza úgyis csak lerántaná), úgyhogy csak a doktor néninél van mérlegelés.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.16. 09:40
Immár elmúltam három hetes, hamarosan elérem az egy hónapos kort. Ez aztán már valami! Amúgy nem nagyon izgatnak még a világ hívságai, tegnap Anya felszerelt a hordozóm fülére valami zenélő himbálódzó dolgot, amit Liza egérnek hív, de őszintén szólva nem érdekelt egy cseppet sem. Ugyanis éppen bömböléssel voltam elfoglalva, hiszen száműztek abba a bizonyos hordozóba. És akkor azt várják, hogy holmi zenélő állatokkal vígasztalódjak?
Egyébként elég jól megy a külön alvás, az éjszaka elején. Már egész kialakult rendje van a fürdésnek és a lefekvésnek, így aztán nagyjából nyolctól éjfélig alszom, de aztán megkordul a pocakom, és akkor feltétlenül Anya kell. Utána meg már nagyon nem szívesen költözöm vissza az ágyba, jó nekem ott Anya ölében. Ő próbálkozik ugyan, de a végére általában feladja, és úgy dönt, akkor inkább alszik egy kicsit velem együtt. Még mindig jobb, mint sehogy. De Lizus nagyon ügyes, nem ébred fel arra, ha mocorgok, vagy sírdogálok egy kicsit, sőt ő is nyugodtabban alszik, amikor Anya ott van velünk.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.16. 09:33
Mert ennyire szeret a nővérkém.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.09. 21:17
Mivel ilyen szép idő van, és a doktor néni is ezt javasolta, már két hetesen elkezdtem levegőzni. Persze még csak a szélvédett teraszon, de egy óvatos kezdés után ma már a teljes ebéd utáni sziesztámat a napon töltöttem.
A náthám egyébként nagyjából elmúlt (csak el ne kiabáljam, gyorsan kopogja le valaki, aki már megtanulta, hogyan kell az ujjait használni), csak hajnalban szörcsögök egy kicsit. Ennek az a legfontosabb következménye, hogy kiköltöztem Anyáék szobájából, és Lizussal egy szobában alszom. Nem mondhatom, hogy először, mert a hazajövetel után elvileg két éjszakát már így töltöttünk, bár azok gyakorlatilag Anya karjában teltek, nem az ágyamban. Most viszont már sokkal nagyobb fiú vagyok, mint akkor, úgyhogy mindenki közösen remiéli, hogy most másképp lesz. Majd beszámolok, mert igazság szerint még én se döntöttem el, hogy hajlandó vagyok-e elfogadni ezt a helyzetet.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.10.01. 09:31
Alig egy hetesen máris megismerkedtem az élet kevésbé derűs oldalával. Náthás lettem. Azért nem vészesen komoly a dolog, pici hőemelkedés, folyós nózi, néhány tüsszentés, de azért jobb lenne mindezeket nélkülözni. Na meg az orrszívást. Nem nagyon veszem zokon a dolgot, volt, hogy fel sem ébredtem rá, mondjuk ez a kisbabalét előnye. Szerencsére szopizni azért tudok, és addig nem panaszkodom túlzottan. Holnap amúgy is jön a doktor néni, de remélem, addigra már félig-meddig múlt időben mesélhetünk neki a hapci-kalandról.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld! 2006.09.29. 14:05
Immár harmadik napja töltöm itthon az időmet, és egész jól kezdek beleszokni a napi rutinba. Alapvetően nagyon nyugis babó vagyok, legalábbis Anya azt mondja, hiszen még akkor se rendezek balhét, ha szopizás közben valaki kedvesen megcsapkodja a buksimat, a maga majdnem két évének minden lelkesedésével. Vagy esetleg nagy igyekezetében, hogy Anya ölébe üljön, kicsit én is alá kerülök. De azt hiszem, ez hozzá tartozik egy öcsike életéhez, úgyhogy koromhoz illő higgadt bölcsességgel veszem tudomásul az attrocitásokat, és csak csendben szopizok tovább, hogy alkalom adtán legyen honnan erőt merítenem az önvédelemhez.
Éjszaka viszont, tudván, hogy a vetélytárs mélyen alszik, kihasználom az időt, és igyekszem minden pillanatot Anya közelében tölteni. Ha már ilyen jó vagyok nappal, csak nem akarhatják, hogy éjszaka is meglegyek a kiságyamban?
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét,
ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 1999-2012 HáziPatika.com Kft. - Minden jog fenntartva
info@babaszoba.hu
