Babaszoba

• Hírlevelek
• Könyvjelzőim
• Regisztráció
• Belépés

Kiemelt támogatók

• Johnson's baby

• Főoldal
• Babanaplók
• Bí-baba naplója

Bí-baba naplója

Üdvözlet mindenkinek! Becsületes nevem Pócs Marcell, és 2006. szeptember 23.-án születtem. Súlyom 3600 g volt, és 54 egész centiméter hosszú voltam. Van nekem egy nővérkém, Liza, és ő nevezett el Bí-babának, amire nagyon büszke vagyok, mert még a pocakban voltam, és máris kaptam becenevet.

Dumagép

2007.11.05. 22:55

A betegség miatt szobafogságban vagyunk, amit én nem is bánok annyira, legalább jó sokat tudok itthon játszani. Meg szövegelni. És ma már elkezdtem szavakat is mondogatni. Délelőtt például fekaptam egy plüss kutyust, és büszkén mutattam Anyának, miközben fennen hangoztattam, hogy "vau, vau". Este pedig, amikor megnézegettem egy kicsit a saját naplómat, lelkesen mutogattam a fényképeimre, és hangos "baba, baba" kurjongatásokat hallattam. Amúgy nem csak szóban nyilatkozom meg, Apa számítógépén ma elkövettem első írásos alkotásomat is. Hiába, nem lehet túl korán kezdeni.

továbbSzólj hozzá!(6 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(20 értékelés eddig)

Otthon

2007.11.05. 22:48

Úgy döntöttem, szabadságra megyek a bölcsiből. Betegszabadságra. Elvégre nem járja az, hogy csak Lizu kap színes szirupokat, orrcseppeket, meg gyakori lázmérést. Kéremszépen, mindez nekem is jár! Hát meg is kaptam, úgyhogy egész héten nem megyek bölcsibe, ami, tekintve, hogy múlt szerda óta nem voltam, elég hosszú szünet lesz. Szerencsére az én hangulatomat nem kezdte ki a kór, így még élvezem is az itthonlétet. Például nagyon tetszik, hogy lehet a napszemüvegekkel játszani. Azért eléggé látszik a képen, hogy nem vagyok éppen egészséges, még a sok orrtörléstől kipirult kis nózim is ott virít.

továbbSzólj hozzá!(0 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(0 értékelés eddig)

Növekszem

2007.10.30. 14:30

Növekszem, és ezzel együtt egyre több új dolgot találok ki, amikkel elszórakozhatok. Imádok például táncolni, van egy csűrdöngölóhöz hasonló saját táncocskám, Anya mindig szétolvad, amikor ezt járom. Lefényképezni sajna nem igazán lehet, úgy kell elképzelni, hogy járás közben kicsit berogyasztom a térdem, és az egyik lábammal jó erősen csapkodom minden lépésnél a földen, és hozzá még rugózom is. Ehhez valamelyik zenélős játékomat használom háttérzenének, úgyhogy az egész mutatvány azzal van fűszerezve, hogy amikor véget ér a dallamocska, visszakocogok a játékhoz, megnyomom a gombot, és kezdem újra a táncot. És igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire zabálnivaló vagyok ilyenkor.
A másik kedvencem a pancsolás, szigorúan a mosdónál, szigorúan egyedül. Ha Liza megpróbál csatlakozni, minden férfiúi határozottságomat bevetve lököm el a kezét. Ebből lett is egy pici galiba, mert Anya először azt hitte, ő löki el az én kezemet, és jól rászólt, hogy hagyjon engem játszani. Aztán meglátta, hogy mi a helyzet, és nem győzött bocsánatot kérni Lizutól. Bizony, most már én is tuodk igazi zsivány lenni! Na szóval, ha egyszer megkaparintom a csobogó vizet, nem nagyon lehet elrángatni onnan. Pedig még a sámlira állva is alig érem el.

továbbSzólj hozzá!(1 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(1 értékelés eddig)

Az egyéb

2007.10.15. 22:18

Na persze az előző bejegyzés olyan hosszú lett, hogy az egyebeket Anya inkább külön bejegyzésbe sűríti.
A tegnap előtti vasárnap Vértesacsán voltunk nagy családi találkozón, ahol remekül éreztem magam, és ami a fő, találtam egy cicát, aki még nekem is hagyta, hogy megsimogassam. Hát nem remek? Igaz, amikor ráestem, akkor elszaladt, de ezt nem vethetjük a szemére.
Ja, és kérem bezzeg-gyerek lettem. A bölcsiben is, mert olyan pikk-pakk beszoktam, hogy mindenki a csodámra jár, és az úszáson is, ahol immár rendszeresen én vagyok a legügyesebb és legfegyelmezettebb. Azért ezt később biztos nem fogom túlzásba vinni, ha másért nem, hát azért, mert majd eltanulom Lizustól, milyen jó dolog a rosszcsontkodás. :)

továbbSzólj hozzá!(2 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(0 értékelés eddig)

Bölcsi és egyéb beszámolók

2007.10.15. 22:10

No, megint sikerült jól lemaradni a naplózással, pedig zajlik ám az életünk. Elkezdtem a negyedik bölcsis hetemet is, és kijelenthetjük, hogy teljesen beszoktam a bölcsibe. A múlt hét elején voltak az igazi balhék, de csak akkor, amikor Anya otthagyott, előtte nem. Ez fontos, mert Anyának az a meggyőződése, hogy amíg nem zokogok végig a bölcsibe vezető úton, akkor nem magával az intézménnyel van bajom, hanem csak azzal, hogy Anya eltűnik a képből. Na, az meg teljesen rendben van az én koromban. De mondták is a gondozó nénik, hogy viszonylag hamar megnyugodtam, és aztán már nem igazán sírdogáltam. Ez így ment múlt szerdáig. Szerda reggel Anya már érezte, hogy a sírásom nem az az igazi, szívből jövő zokogás, csak amolyan kötelességszerű, nehogy-már-azt-higyjék-hogy-nem-fogok-balhézni típusú sírás volt, csütörtökön szintén, pénteken pedig már erre se vettem a fáradságot. És mindeközben remekül elvoltam, nagyokat játszottam, ettem, aludtam (jobban alszom ott, mint otthon), és szerénytelenség nélkül mondhatom, a bölcsi kedvence lettem. Aztán jött egy remek hétvége itthon, és Anya kíváncsian várta, mi lesz hétfő reggel, mennyire veszem majd zokon az újbóli elszakítást. Ráadásul az én Erzsóm ezen a héten nem is reggeles, úgyhogy a másik gondozó néni, Rita vett át. Én meg még csak nem is a kezébe kéredzkedtem, hanem egyenest a földre, és húztam a kondenzcsíkot a játékok felé. És ma már bent is uzsonnáztam, egészen délután háromig ott voltam, zokszó nélkül. Anya tervei szerint ennél sokkal tovább idén még nem is leszek bent, szóval kijelenthetjük, hogy főállású bölcsis lettem. Azért persze nagyon örülök, amikor délután meglátom Anyát, és utána legszívesebben otthon töltöm az időt, a jó kis megszokott játékok között, de nem is baj, mert legalább élvezetesek lesznek a hosszú téli esték.
Külön Luca babáék kedvéért mesélek egy kicsit tárgyilagosan a bölcsinkről. Ez kéremszépen egy sima önkormányzati bölcsi, Aprófalva bölcsődének hívják, és ide 20 hetes kortól járhatnak a gyerekek. Mi úgy tudjuk egyébként, hogy az összes önkormányzati bölcsinek fel kell vennie ekkora gyerkőcöket, már ha van hely persze. Mondjuk a mi csoportunkban én vagyok a legkisebb, de van olyan gyerkőc, aki fél éves kora óta jár oda. Szóval érdemes körülnézni az önkormányzatnál, biztos tudnak tanácsot adni.
Más. Ezen a képen éppen egy Windows Service Pack 2 kézikönyvet gyűrök. Miért is ne? Nem lehet elég korán kezdeni. :)

továbbSzólj hozzá!(1 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(2 értékelés eddig)

Első hetem a bölcsiben

2007.09.29. 19:30

Hát, ez is eljött. Elmúlt az első bölcsis hetem, és mondhatom, nem viselt meg különösebben a dolog. Lehet, azért, mert már nyáron is jártunk oda játszani, és megismertem egy kicsit a helyet, vagy azért, mert még elég kicsi vagyok ahhoz, hogy ne szorongjak túl sokat, de az is lehet, hogy azért, mert nagyon régóta mászkálok el Erzsiékkel, és hozzászoktam, hogy Anya néha nincs, de aztán egész biztosan van megint. Akárhogy is, remekül vettem eddig az akadályokat. Hatalmasakat játszom, jókat eszem, még alszom is délelőtt (az ebéd utáni alvás csak jövő héten kezdődik). Persze ez még a "laza", félnapos hét volt, az még egy kérdés, hogy miként viselem, ha még az ebéd utáni alvást is ott kell töltenem, de eddig minden a legnagyobb rendben megy. Sírok persze, amikor Anya otthagy, naná, meg is ijedne, ha egy könnycseppet sem ejtenék utána, de az a lényeg, hogy hamar megnyugszom, és utána szépen eljátszok a gondozó nénikkel vagy magamban, na jó, esetleg a többi gyerekkel is foglalkozom. Anya azt véli a legjobb jelnek, hogy valahányszor megérkezünk a bölcsi kapujába, már jár a lábam a babakocsiban, ami nálam mindig azt jelenti: "de jó, hogy itt vagyunk, Anya, vegyél már ki, játszani akarok!".
Amúgy Lizu is nagyon édes, mindig elkísér minket a bölcsi kapujáig, és amikor hazaérkezünk, rettentően örül nekem, pénteken pl. majd' öt percig puszilgattuk egymást, és közben ilyeneket mondott, hogy "jaj de jó hogy itthon vagy, már nagyon vártalak", meg hasonlók.
A péntek egyébként is vicces nap volt, mert teljesen egyedül voltam a szobában. Elvileg tizenketten járunk egy szobába, de péntekre mindenkit ledöntött a nátha, így két gondozónéni leste minden kívánságomat.
Száz szónak is az a vége, hogy eddig minden remekül megy, és bizakodva várjuk a jövő hetet, addig meg jó sok időt tölt együtt a család.

továbbSzólj hozzá!(5 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(2 értékelés eddig)

Tortaevés

2007.09.23. 21:10

A tortám egy darabja. Jutott a földre is, de azért én is ettem belőle.

továbbSzólj hozzá!(1 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(1 értékelés eddig)

Egy éves lettem

2007.09.23. 21:02

Ripsz-ropsz elrepült ez az egy év, pedig tavaly ilyenkor még nagyon messzinek tűnt ez a nap. Nagy utat tettem meg, hiszen megtanultam mindent, amit egy ekkora gyereknek tudni kell, ha nagyképű vagyok, még azt is mondom, hogy kicsit túlteljesítettem a tervet, mert már nagyon jól és biztosan járok a két lábamon. Ma nagy újítás volt, mert most először nem otthon ünnepeltünk, hanem vendéglőben, és ez Anyának nagyon kényelmes volt. Nagyon sok szép ajándékot kaptam, köztük életem első kismotorját, egy nevető(!) fűrészt, egy bevásárlókocsit (ezt imádom tologatni), markolókról szóló könyvet, pulcsikat, egy igazi kicsi BMW-t, meg kirakós-formaillesztős játékokat. Nagyon élveztem a nagy nyüzsgést, csak annyira kifáradtam, hogy este már csak nyávogni tudtam, és nagyon hamar kidőltem.

továbbSzólj hozzá!(0 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(1 értékelés eddig)

Régebbi képek

2007.09.21. 13:43

Anya kapott Apától egy adag kicsit régebbi képet, amik eddig csak Apánál voltak meg, úgyhogy most szemezgetünk.
Ez még akkor készült, amikor Keresztapu még itthon volt, mert amúgy Rómában él szegény. Itt éppen azon vitatkozom vele, hogy akkor most ki és merre tolja a babakocsit.

továbbSzólj hozzá!(1 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(0 értékelés eddig)

Jaaaj

2007.09.20. 13:30

Ezt majdnem elfelejtette Anya. Még amikor meleg volt, és mezitláb járkáltam a kertben, a nedves fűben, ilyen lábnyomokat hagytam magam után. Hát ezt muszáj volt megörökíteni.

továbbSzólj hozzá!(1 hozzászólás eddig)

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

(0 értékelés eddig)

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.