babaszoba.hu


Angyalbögyörőm ismerkedese a szép, új világgal


Mikor megszületik egy gyermek, két új ember születik vele. Apa és Anya. Hogy a három új szereplő közül melyik illeszkedik leghamarabb bele az új élethelyzetbe, nem egyértelmű de mindenki igyekszik. Mi hárman legalábbis nagyon:) Igyekezetünkről, megváltozott életünkről és új szerepeinkel való megbirkozásról de főleg Marcus babánk mindennapjairól szól ez a blog.

Marci száj

2016.05.21. 09:08módosítva: 2016.05.21. 09:30
Késő este van, Fekszünk, az ágyban, próbáljuk rábeszélni Marcit az alvásra. Már elcsendesedik, fekszik, mikor megszólal és azt mondja: "Én, nem azért születtem a világra, hogy veszekedjetek velem! És én most úgy érzem, anya veszekszik velem."


Szokásos játékunkat játszuk. Én megkérdezem, Marci ki szeret téged és felsoroljuk milyen sokan szeretik, aztán megkérdezem, és te kit szeretsz a legjobban Marci? Gondolkodik, rám néz, hozzám bújik, megsimogat és suttogva kérdezi, Anya, nem baj, ha nem téged mondalak...? - megjegyzem 5 és fél éves:)
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Milyen (legyen) a nő ha anya?

2016.04.08. 13:30módosítva: 2016.04.08. 19:32
Az utóbbi időben értelmetlenül elkezdtek felszaladni rám a kilók. Lehet kevesebbet alszom, többet dolgozom...de enni nem eszem többet. Ahogy tornázni sem tornázom. Shame on me, természetesen:) Zavar. Persze, hogy zavar, de esküszöm nem emiatt gondolkodtam el ezen a nagy testkép őrületen. Mostanában folyton szembe jönnek cikkek a fogyásról, az izmos fenékről, lapos hasról...lehet az univerzum akar üzenni?:) Szóval egyszerűen állok és azon kapom magam, hogy rosszul érzem magam, pedig amúgy nem. Szégyenlem azt, ami máskor erénynek számított. Gyerekként azt hallottam, hogy "ne ugorj a kútba, csak azért mert más épp oda vágyik". Most meg azt látom, hogy úton - útfélen rám mosolyognak ilyen-olyan kutak szegélyéről és bíztatnak, hogy "meg tudod csinálni, gyerünk, ne add fel"...Kedves dolog a bíztatás, tényleg és örülök, hogy valaki élete álmát éli, de van olyan aki nem úgy éli, hogy közben folyton megkérdőjelezi a másik utat? Mintha mostanában az lenne a teljes életre való recept, hogy "légy valakinek a követője". Én azt gondolom tudok örülni a mások sikereinek, eredményeinek. Tényleg, őszintén. Mégis mostanában valami furcsa érzésem támad nagyon sok esetben. Megvetés? Sajnálat? Ideg? Nem tudom. És nem is értettem. Ennyire változnék? Lassan nem tudok örülni? De hála istennek mindig jön valami, aminek szívből szurkolok és örülök. Olyankor jövök rá, hogy az ember nem attól lesz irigy a másikra mert az valamit elért. Hanem attól leszek ideges, hogy a másik rajtam kéri számon, hogy én, hogy vagyok képes másképp élni, mint ő? A lesajnálás, a számonkérés, a felső polcról való lekiabálás távolít el. Miért kellene minden nőnek, a gyerek születése után rögtön izmos testet villantani? Tényleg semmi más nem számít? Engem az frusztrál, hogy alig van időm olvasni. Ezt valahogy mégsem veti senki a szememre. Nincs igény arra, hogy az elménket frissen tartsuk. Szomorú. A teljesítménynek három mértékegysége van manapság: kilógramm, like és követő. Remélem ez a génkezelt életstílus kimegy a divatból. Ha lehet egy álmom, akkor azt szeretném, hogy szűnjön egy kicsit az egó és dagadjon a szeretet. Olyan jó lenne, ha az egymás iránti tisztelet, szeretet, ne csak facebook posztokon jelenjen meg. És jajj, jajj de jó lenne, ha az emberek úgy élnének és főleg úgy éreznének ahogy posztolnak. Uf. Merjünk nagyot álmodni:)
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Mama-para avagy az értelmetlen PÁNIK

2016.01.12. 09:49
Volt már olyan, hogy egy év múlva jöttél rá mi lett volna a helyes megoldás? Nekem álandóan van ilyen késleltetve bekapcsolt "tökéletes megoldás lett volna" riasztó jelzésem. Nálam általában egy két napon belül jelentkezik. Nagyon sokszor előfordul, hogy lebénulok egy probléma előtt és mikor már rég elmúlt az egész, hirtelen megvilágosodik az elmém, hogy mi lett volna a legjobb megoldás. Rendszerint ilyenkor már rég teljesen mindegy.
Most épp a testvér kérdés előtt állunk. És természetesen most kapott el a pánik, hogy úristen, úristen, az ideális 2015 lett volna. Marcinak azért, mert oviban mindnekinek van kistesója, ő is csak egy lenne csak a sok közül.
Nekem meg azért mert az ovi 8-4-ig van.
Így meg, Marci alig szokja meg az iskolát, már azzal is szembesülnie kell, hogy jön egy trónfosztó, akivel osztozkodni kell apán és anyán. Aztán meg suli csak délig van, elég messze lakunk, hogy fogok időben odaérni mindig, hogy kivegyem a suliból? HA MEG NEM ÉREK ODA MINDIG MAMA MEGY ÉRTE? Az olyan mintha lecseréltem volna. Eddig volt ő, most meg ő marad mamának, a kistesó meg a család szeme fénye????????????????
Amiért pedig mindenképpen most már itt kellene legyen a kistesó, mert úgy látom most nagyon elfogadó Marcus. Szóval, úristen, úristen, most, most itt kellene legyen egy szép kisbaba, különben....különben?
Szóval lelkileg, elég egyértelmű, hogy készen állok a következőre?:)
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Esti mese

2016.01.06. 09:25
A pillanat, mikor este két Thomas MESEKÖNYV kiolvasása után (igen, két könyv), mikor már a hangszálaid görcsbe vannak a maratoni felolvasástól, a gyermeked leteszi a fejét a párnára és azt mondja: "Anya, pedig én azt szerettem volna, ha a fejedből mondasz mesét"....leírhatatlan.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Marci-száj:)

2015.12.09. 14:29módosítva: 2015.12.28. 11:05
- Marci, miért szereted Anyát?
- Azért szeretem Anyát, mert a szíve öröm.
- Marci, és Apát miért szereted?
- Mert Apa szíve olyan mint Mátyás király. (Feltételezzük, hogy ez igazságosat jelent, bár nem hiszem, hogy ezt a szót ismerné:))
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Szubjektív summázás

2015.11.19. 08:23módosítva: 2015.12.09. 14:35
Amikor Marcit először fogtam a kezemben, úgy éreztem kaptam megőrzésre egy kisbabát, akire addig kell vigyáznom amíg szüksége van rám és a gondoskodásomra. Nem azt éreztem, hogy az enyém, hanem azt, hogy hozzám tartozik. Egy nagyon kedves ismerősöm erre azt mondta, hogy milyen bölcs vagyok. Pedig ez nem az értelem, sokkal inkább az érzelmeimről szólt. Aztán, ahogy egyre nőtt és egyre jobban beépültünk egymás életébe, azon kapom magam, hogy azt figyelem, meddig fog még hozzám tartozni? Amikor elkezdtük az ovit, azt hittem, most áldozik le a csillagom és majd az óvónéni lesz a minden. Nem így lett. Még nyertem egy kis időt. Közben rájöttem, azért nem görcsös a ragaszkodásom, mert érzem, hogy egyeduralmon vagyok:) Legalábbis egyelőre. Mert mostanában Apa kezd trónra törni:)
Az a jó abban, hogy az embernek gyereke van, hogy mindig szeretve érzi magát. Még akkor is amikor durcásan, azt mondja, hogy "akkor nem is foglak szeretni". Állítom, senki nem tud olyan önzetlenül szeretni, mint a saját gyereked. Megannyi közhely igazzá, valóságossá válik mikor az Anya leszel.
Apára visszatérve: a példakép élethű, mozgó szobraként járkálhatna a lakásban, mert Marci mindent az ő kedvére tesz. Ha épít valamit rám néz, és azt mondja, nézd anya, ezt építettem. Az apjának azonban kész monológgal készül: Nézd, Apa, ezt én építettem. Ugye milyen szép? Ugye milyen ügyes vagyok? Apa neked tetszik? Apa te tudsz ilyet csinálni? Apa te mikor kicsi voltál játszottál ilyet? Apa fürdesz velem? Apa, építesz velem? Apa, képzeld én ma mindent megettem az oviba. Apa, képzeld én már ilyen gyorsan tudok futni, ilyen nagyot tudok ugrani...Apa,Apa, Apa:) "Apa, ha én majd nagy leszek elveszek egy kislányt feleségül. És az olyan szép lesz, mint Anya:)" Még az ízlését is az apjáéhoz igazítja:)
Öt éve vagyok Anya és a világ legjobb állásának tartom.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Szerelem

2015.11.16. 12:26módosítva: 2015.11.17. 10:46
- Anya, én tudod miért szeretem Emesét? Azért, mert gondolat van neki itt (és a homloka közepére teszi a mutatóját). Gondolkozni szokott, azért szeretem.
BÜSZKESÉG. Ezt éreztem:)
Amúgy Emese tényleg az oviscsoport ügyeletes zsenije. 5 éves még alig van, de mindent tökéletesen csinál.
Vivi volt a gondoskodó...írtam már róla? Vivi az ovi első éveiben volt a legjobb barát. Kedves volt, gondoskodó és nagy nagy cimbora. Voltak vele dillemák. Egyszer azzal jött haza Marcus, hogy nem lehet Vivivel barát, mert ő fiú és a fiukkal kell barátkozzon. De aztán meggondolta magát. A kedvenc jelenetm Viviel farsangkor történt. Marci Rozsdásnak öltözött, Vivi pedig pillangó, vagy hercegkisasszony vagy valami hasonlónak öltözött. Minden gyerek egyenként kiállt és a bemutatkozó szövegét elmondta. Mikor Vivire került a sor, a kislány kicsit meggondolta magát és legörbült szájjal nézett körbe, hogy most mégis mit akartok tőlem. Erre az én lovag fiam, felállt az ölemből, odament Vivi mellé, megfogta a kezét és ő is szembe nézett a "tömeggel". Nem csinált semmit, csak beállt társnak. Büszke voltam rá:)
Viviék azóta sajnos országot váltottak és Németországba költöztek. Szerintem hiányzik neki:)
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Ima

2015.07.16. 22:37
Imádkozik Marci:
...és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk....neked. Ámen!
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A lovag

2014.10.09. 21:56módosítva: 2015.12.09. 14:37
Esti lefekvésnél Marcus egyszercsak elkezdett félni az árnyaktól, a sötéttől, ami számomra azért volt meglepő, mert nem jellemző rá a félelem. Feküdtünk összebújva a nagy ágyon, én azt hittem már alszunk, amikor megszólal Marci, az ablak felé mutatva:
- Anya, ott van valami.
- Nincs ott semmi Marcikám. aludjunk.
- De, Anya, a függöny mögött van valami. Tényleg - és már halkítja a hangját és úgy folytatja - mozog valami.
- Marcus, odamegyek, elhúzom a függönyt, nézd meg...
- Neee, ne menj oda...
- Menjünk együtt?
- Igen. De csak csendben.
Lábújhegyen osonunk az ablak felé, mikor már majdnem ott vagyunk, mielőtt elhúznám a függönyt, az én hős fiam megáll, nagy komolyan rámnéz, egy kézmozdulattal megállít és azt mondja:
- Anya, majd én megharcolok vele!
Mit mondjak, én már semmitől sem félek:)
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Ékes anyanyelvünk

2014.08.12. 20:53módosítva: 2015.12.09. 14:38
Mesélem Marcusnak, hogy:
- Képzeld Marci, összefutottam ma Emesécskével (ovis társ) és le van vágva a szép hosszú haja. Képzeld, olyan rövid a haja, mint neked.
A gyerek rámnéz, gondolkodik egy kicsit, majd azt mondja:
- Anya, Emese biztos nagyon megütötte magát.
Nézem a gyereket, nem értem, hogy jön ez most ide, aztán kigyullad a lámpa, hogy értem én, miről beszél, hát ezért vagyok az anyja. Rögtön mondom is a megfejtés:
- Nem, nem Marcikám. Az Emma volt. Ő is az oviba jár és vele találkoztál ma reggel a parkban és emlékszel, mesélte, hogy megütötte magát, mutatta is a térdén a sebet. De én ma Emesével találkoztam, a haját vágták le, ő nem ütötte meg magát.
Néz a gyermekem néz, aztán azt mondja
- De anya, azt mondtad ÖSSZEFUTOTTATOK. Az biztos fájt Emesének. Szerintem, megütötte magát....

:) Édes anyanyelvünk:)
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s
A blogról
Szerző:marcusmamiÜzenetoffline
marcusmami
  • Összesített tetszési index:

  • Bejegyzések száma: 58 db
  • Létrehozva: 2010.10.19. 13:13
  • Módosítva: 2010.12.12. 10:43

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2017 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva