babaszoba.hu


Várandósság: terhesség vagy áldott állapot?


Köszöntök mindenkit, aki rátalál erre a blogra és esetleg figyelemmel is kíséri a továbbiakban! 👀 Igen igen! Ez egy újabb "terhes napló" vagy legalábbis valami, ami a várandósságomat kíséri figyelemmel és örökíti meg. Személyes gondolataimat, érzéseimet és akár "szenvedéseimet" ezalatt a 9 hónap alatt ( igazság szerint már csak 4,5😊) igyekszem majd minél pontosabban megfogalmazni. 💋Mindenkinek kellemes olvasást kívánok és köszönöm, ha időt szántok írásaimra! 💋 👆Kedves olvasó! Mint említettem első babát várok, így lehet, hogy írásomra, éppen a te kommented, visszajelzésed fog számomra megnyugvást jelenteni, így bátran tegyétek ti is nyilvánossá gondolataitokat bejegyzésemmel kapcsolatban!👆

Előzmények és örömhír

2017.01.24. 20:38
A legelső bejegyzésem után, itt van az első olyan írás, ami jelenlegi életem előzményét foglalja össze.
Mint már korábban említettem ez már a harmadik terhességem, mégis első babánkat várom.
Lassan 9 éve alkotunk egy párt párommal, kapcsolatunk mondhatni elég hullámzó volt, de amint látszik, kitartottunk és kitartunk egymás mellett. Azt hiszem kijelenthetem, hogy felnőttünk egymáshoz, és a kapcsolatunkhoz is. :)
A babát illetően már megfordult a fejünkben, hogy esetleg nincs minden rendben velünk, ugyanis az első 6 evünk abszolút baba és teherbeesésmentesen telt. Rendben van, nem álltunk akcióra készen minden egyes peteéréskor, vagyis nem "dolgoztunk" a baba projekten kifejezetten, mert úgy gondoltuk, úgy is akkor fog érkezni, amikor kell. (Erre az elméletre egyébként abszolút passzol jelenlegi babánk érkezése is :D)
Visszatérve a lényegre, mégis 6 év után, mikor elhatároztuk magunkat, hogy eddigi életünket minden gondjával és bonyodalmával magunk mögött hagyjuk és elköltözünk a világ másik oldalára, (természetesen a legnagyobb bizonytalanságban) kiderült, hogy babát várunk.
Na nem mondom...így elsőre,távol a családtól és barátoktól, a csöppet sem családbarát Vegasban, ahonnan haza sem tudunk röpködni, mert nagy eséllyel vissza se tudunk menni, ketten az ismeretlenben, kissé rémisztő lehetett volna, mégis tudtam, hogy minden rendben lesz. Valami földöntúli érzés kerített hatalmába, és csak potyogtak a könnyeim a boldogságtól. Habár, őszintén szólva volt egy pillanat amikor valóban megrémültem...mikor elmondtam páromnak hogy a teszt pozitív lett, (Ő éppen fürdött) miután a"komolyan?" kérdésre"igen"-el válaszoltam, majdnem fél órán át csak a keresztnevemet ismételgette könnyes szemmel...mikor többszöri alkalommal sem válaszolt csak a nevemet mondogatta, kezdtem komolyan megijedni, hogy most ilyenkor mi a teendő. Miután magához tért, egyből beszippantott minket minden ami a leendő gyermekünkkel volt kapcsolatos. Nevek lázas keresése, kis ruhák, babakocsik, játékok nézegetése. Tervezgettük a kis életünket. Egyik nap azonban valami nem stimmelt, így egy ismerős által meglátogattam egy kint élő magyar nőgyógyászt, aki közölte, hogy valami nagy baj lehet, és legalább két műtétre minél hamarabb szükségem van. Amellett, hogy valami gond van a terhességgel, két petefészek cisztám is van,amiket hamar el kell távolítani. Egy szót sem fogtam fel igazan. Bólogattam, majd haza indultam. Az egész utat végig sírtam, de a lakás előtt összeszedtem magam. Szinte feleslegesen, mert ahogy a párom érdeklődött, hogy mi történt az orvosnál, újra kitört belőlem. Pár nap múlva már a repülőn ültünk hazafelé, az álmainkat elhalasztva.
Itthon kiderült, hogy egy úgy nevezett Mola terhességem volt, így hamar túl voltam két beavatkozáson is két hét leforgása alatt. Újból itthon...a napok teltek múltak, kapcsolatunk újra hullámzott...egy-másfél év múlva újra kimaradt a menstruációm. Teszt...pozitív!!! Hurrá! Megint hatalmas boldogság, és mivel épp Valentin nap közeledett, gondoltam akkor mondom el páromnak, hogy újból babát várunk. Kis zoknival és képeslappal leptem meg, de persze addigra már tudta mi lesz a meglepetése. Arra viszont nem számított, hogy az első ultrahangon két petezsak fog látszódni, igy a kis zoknik számából utaltam rá, hogy ezúttal lehetséges, hogy ikreink lesznek. :D (Hát én láttam az arcán átfutó pánikot.)
Jöttek a vizsgálatok, hallottuk az első szivhangot...korábban "megbeszéltük",hogy nem éljük bele magunkat amíg nem telik le a 12 hét, de miután hallottuk a kicsi szívhangját, újra minden másról megfeletkeztük. A következő ultrahangon (ami egy orvos váltás után volt) a rendelőbe az orvos elmondta, hogy nincs szívhang, és a magzat fejlődni sem fejlődött, igy sajnálja, de valószínűleg orvosilag be kell fejezni a terhességet. A döntés a miénk volt, így szerettünk volna várni egy kicsit, hátha ez csak egy egyszeri alkalom volt, es újra lesz szívhang (hallottunk már róla, hogy előfordulhat ilyesmi). Eltelt egy hét és a vizsgálat előtti nap hazafelé éreztem, hogy mintha kissé fájna a hasam...pár perc alatt hazaértünk, addigra már bizonyos időközönként jöttek a görcsök és elkezdtem vérezni is. Féltem, hogy milyen lesz, ha erre otthon sor kerül, egy esetleges műtét előtt...fizikailag sokkal rosszabbra számítottam és valamilyen okból pszichikailag sem viselt meg úgy, mint hittem. Azt hiszem az eltelt egy hét valamelyest tudatosította bennem, hogy mi fog történni. Így még aznap éjjel megtörtént a műszeres befejezés. Ez 2016. Márciusában történt. Ezután belevetettük magunkat a munkába. Sok vita es feszültség volt soron életünk következő fél évében. Aztán végre békésen megbeszéltük a párommal, hogy ugyan két különböző utat látunk magunk előtt, mégis támogatjuk a másikat és úgy alakítjuk az életünket, hogy az mindkettőnknek boldogságot hozzon. Én egyetemre készülök, Ő pedig továbbra is Vegasban szeretné megvalósítani az álmát, amiért idáig keményen dolgozott, de sikerült megtalálnunk a kompromisszumos megoldást, ami mind a kettőnknek tetszett.
Egy hét elteltével a beszélgetésünk után, egy újabb pozitív teszt volt a bizonyítéka annak, hogy többet alszok mint egy mormota. :)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Hozzászólások (1)

1. tsillaÜzenet2017.04.23. 14:29

Hű!!!nem semmi miken mentetek keresztül.És hogy ezek után is sikerült megmentenetek a kapcsolatotok. Szorítok nektek, hogy ezúttal minden rendben legyen és az út végén már egy célotok legyen: Mindent a babáért! :)

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s
A blogról
Szerző:nataliÜzenetoffline
natali
  • Összesített tetszési index:

  • Bejegyzések száma: 2 db
  • Létrehozva: 2017.01.20. 15:14
  • Módosítva: 2017.01.20. 15:17

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2017 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva