babaszoba.hu


Fodor Marcsi: Angliában babázok


Aki tanult már angolul, (és ki nem?) abban előbb utóbb mind felmerül a vágy, hogy elutazzon a ködös Albionba. Akár turistaként, akár bébiszitterként, akár hosszabb időre. Én most az utóbbiak táborát gyarapítom és tapasztalom nap mint nap, hogy milyen is errefelé az élet három gyerekkel.

Mutogat a baba

2011.05.04. 01:18
Ugrásra készen fülelünk, vajon mi lesz Bende első szava. De ezt a pillanatot nem könnyű elkapni. És lehet, hogy már le is késtünk róla.

Biztosan vannak olyan gyerekek is, akik határozott mozdulattal rámutatnak a kutyára és félreérthetetlenül közlik: vau. Vagy rámutatnak a családfőre és szépen artikuláltan kimondják: apa.
De az én gyerekem nem ilyen. Beszél folyamatosan és megállás nélkül. a nagy halandzsafolyamban néha úgy tűnik, hogy felbukkan egy-egy értelmes szó is. De hogy ezt szándékosan teszi-e, nem tudnám megmondani.
Amúgy is kicsit bajban vagyok, hiszen Bende nyolc hónapos kora óta határozottan mondja, hogy "hamma", ha enni akar. De vajon ez igazi szó, vagy csak egyszerű hangutánzás? Azt is mondja, hogy "buta" és ezen a nagytesók nagyon jókat szórakoznak, de nem hinném, hogy a szó jelentésével tisztában lenne.
A dolgot bonyolítja, hogy bizony Kisbende angolul is tanul. Méghozzá heti rendszerességgel. Együtt járunk ugyanis "Sing and Sign" tanfolyamra, ami angol süketnéma jeleket tanít teljesen normális pici babáknak. Az ötlet ugyan első hallásra botorságnak tűnik, de hatékony és állítólag a beszédfejlődést is segíti.
Valójában ugyanis a babák nem beszélni tanulnak, hanem kommunikálni. Ennek pedig 80%-a (ha nem több) a testbeszéd. Minden anya teljesen magától értetődően mutogat a gyerekének - gyere, csüccs, ááá (amikor ki kéne nyitni a száját). A babajelnyelv csak annyiból jobb, hogy tudatosítja a szülőkben ezeket a jeleket, bátorítja a gyakori használatukat és persze tanít egy csomó újat.
Ó, nem kell valami nagyon bonyolultra gondolni - az evés jele, hogy az ember a kezét a szájához emeli, az ivás ugyanez, csak pohárdöntést imitálunk. A jelek nagy része ilyen teljesen logikus, amúgy is ismert dolog, de persze vannak bonyolultabb jelentést hordozóak is.
Mi gyakran használjuk a "még" és a "vége" jelet (főleg evés közben fontos) de mivel Bende nagyon szereti a muzsikát, az "énekelni" jel is mindennapos. A könyveket úgy nézegetjük, hogy az állatokat a jelükkel együtt tanuljuk. Ezek is egyszerűek - a kismadár például a mutató és a hüvelykujjunkat összeérintve, mintha csippentenénk. A teknősnél két kezünket egymásra fektetjük és a hüvelykujjunkkal köröket írunk le. Igen, mintha mászna az a teki.
Az órákon témadalokat is tanulunk - külön nótája van a pelenkázásnak, az alvásnak, a kérek még-nek, és még annak is, hogy vége a mókának és hazamegyünk (játszótéren hasznos). De olyan dal is van, ami azt tanítja, hogy mit jelent a "stop" szó, és amikor ezt hallja a baba, abba kell hagynia a csörgőzést egy pillanatra. (Ebből remélhetőleg majd megtanulja, hogy az utcán rohanva is meg kell állnia, ha ezt kiabáljuk utána.)
Angolszász területen óriási szakirodalma van a témának, amiből már tudom, hogy ez a módszer kicsit se veti vissza a beszédfejlődést, sőt, éppenséggel elősegíti. A gyerek ugyanis pici korától megtanulja, hogy képes kommunikálni, és el tudja mondani amit akar. Ráadásul sokkal könnyebben megérti amit kérnek tőle, ha azt egyértelmű testbeszéddel is megerősíti a szülő. Az egész dolog annyira népszerű, hogy a BBC gyerekcsatornáján külön van egy olyan műsor, ahol jeleket tanítanak.
A nagylányaim persze imádják a jelelést - számukra ez nagyon jó poén, lelkesen mutogatnak Kisbendének: macska, béka, autó, vonat, joghurt, királynő.
Kisbende pedig természetesen nem mutogat vissza. Nem is elvárás ez, hiszen egyévesen messze van még ettől a kézkoordinációtól. De tény, hogy ha például ha a gáztűzhely gombjának csavargatását meg akarom tiltani neki, könnyebben elfogadja, ha a kezemmel is mutatom a nem jelet, mintha csak rákiabálok.
Az egész módszer nagyon jó - csak hát ugyebár mi ezt angolul tanuljuk. A témadalok is angolul vannak. Azt veszem észre egyre többször hát, hogy azt kérdezem, "more" kekszet kér-e még. És ha a játszótérről haza akarom csalni, azt mondom, hogy "let's go home" miközben az otthon jelét mutatom. És igen, néha mintha hallanám, hogy azt mondja "eat" amikor enni kér. És amikor az arca elé téve a kezét bújócskázik, nekem úgy tűnik, hogy "peek-a-boo"-t mond, ahogy angolul a kukucs játékot hívják.
De nem tudom. Mert az én fülem a magyar szavakat várja. Még akkor is, ha épp angolul jelelgetünk és néha keverjük a nyelveket amikor beszélgetünk. Azt remélem, hogy ennek ellenére előbb-utóbb minden a helyére kerül majd a fejében.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(757 értékelés eddig)

Hozzászólások (Még nem érkezett hozzászólás)

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s
A blogról
Szerző:fodormarcsiÜzenetoffline
fodormarcsi
  • Összesített tetszési index:

  • Bejegyzések száma: 60 db
  • Létrehozva: 2011.01.17. 15:21
  • Módosítva: 2011.04.01. 01:14
Címkék
Mi ez?

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2017 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva