babaszoba.hu


Fodor Marcsi: Angliában babázok


Aki tanult már angolul, (és ki nem?) abban előbb utóbb mind felmerül a vágy, hogy elutazzon a ködös Albionba. Akár turistaként, akár bébiszitterként, akár hosszabb időre. Én most az utóbbiak táborát gyarapítom és tapasztalom nap mint nap, hogy milyen is errefelé az élet három gyerekkel.

Kétnyelvű gyereket nevelek 2.

2012.02.21. 23:55módosítva: 2012.02.22. 00:23
Amikor Angliába érkeztünk, azt gondoltam, hogy Borsika lányomnak lesz a legnehezebb gondja, merthogy az ő angoltudása voltaképp a nullával volt egyenlő.

Persze nem mondom, igyekeztünk valamiféle alapképzést adni neki még itthon. A férjem egy angol szakos ismerőse pár hónapig heti 1-2 alkalommal eljárt hozzánk. A gyerek megtanulta tőle a színeket, az alapkajákat, pár állatot. De igazából ma már azt kell mondanom, ez is felesleges volt. Borsika ugyanis akkor volt 7 éves, amikor megérkeztünk. És a hétéves kor minden szakértő könyv szerint vízválasztó.
Ekkor fejeződik be egy fontos agyi érési folyamat. Amely nyelveket ezelőtt az idő előtt tanuljuk meg, azok egészen máshol raktározódnak el az agyban, mint amit e kor után. Mi abban reménykedtünk, hogy Borsi még éppen elcsípi a sorompó zárás előtti utolsó pillanatokat és könnyen megugorja majd a nyelvtanulással együtt járó nehézségeket.
Borsi amúgy is sok szempontból fontos mozgatórugója volt annak, hogy kiköltöztünk. Egyrészt ő épp befejezte az ovit és kezdte volna a sulit, tehát amúgy is nagy váltás lett volna az életében. Másrészt Borsi ekkor márt egészen jól írt és olvasott magyarul, így féltünk tőle, hogy unatkozni fog az első osztályban. Az már csak a végső lökést adta, amikor egy pszichológus azt tanácsolta, miután felmérte a gyerek képességeit, hogy ha megtehetjük, van rá lehetőségünk, és amúgy is tervezzük, akkor ebben az időszakban menjünk vele külföldre. Az, hogy idegen nyelven fog iskolába járni, egy fél évre talán leköti a gyereket, míg ha itthon maradunk, számíthatunk arra, hogy folyamatos fegyelmezési gondok lesznek vele. Merthogy Borsikám okos, nem is kicsit. Ráadásul érdeklődő. Az a fajta gyerek, aki imád tanulni, és mohón vágyik minden információra. De ami még ennél is fontosabb - óriási önbizalma van.
Először persze sokat nevettünk a pszichológus szavain. hogy majd félévig leköti a gyereket. Hahaha. Méghogy fél évig...
Aztán amikor az első iskolai nap után hazajött a gyerek már nem nevettünk. Ő ugyanis azt állította, hogy mindent értett. Jól később beismerte, hogy volt pár szó, amit nem értett pontosan, de alapvetően nem volt gondja. Ez persze nem csak annak köszönhető, hogy egészen nyitottan, lazán állt a nyelvtanuláshoz, hanem annak is, hogy az angol suli elképesztően fel van készülve a külföldi gyerekekre. Magyarországon minden szökőévben találkozik egy pedagógus olyan feladattal, hogy más nyelvű gyereket integráljon az osztály munkájába. Angliában ez egyáltalán nem fehér holló. Minden évben 2-3 ilyen gyerekkel találkozik minden pedagógus és fel vannak rá készülve. Persze segítséget is kapnak - elsősorban egy olyan nyelvű tanársegédet, mint a gyerek maga, aki az első hónapokban ott ül a gyerek mellett magyaráz és segít.
Hát nekünk ilyen nem volt. A magyar errefelé ugyanis nem túl gyakori nyelv. Így Borsinak az első perctől kezdve meg kellett értetnie magát - és ha nagy bajban volt, akkor maximum a tesóját hívták át a szomszéd osztályból. Vak vezet világtalant, gondoltuk mi, de valójában működött a szisztéma. Segítették egymást.
Borsi pedig a maga laza, magabiztos módján két szót háromféleképp rakott össze, és azonnal beszélni és kommunikálni kezdett. Döbbenetesen jó kiejtéssel. Már pár hét után olyan hangokat ejtett ki a száján, amiket én nem tudok reprodukálni, de amitől az ő akcentusán egy pillanatig nem érezni ma már, hogy külföldi lenne.
Pillanatok alatt felszippantotta a nyelvet, a nehéz nyelvtani szerkezeteket és pillanatok alatt olyannyira asszimilálódott, hogy elkezdett velünk is angolul beszélni. Először persze csak a sulis dolgokról - ez érthető volt, hiszen amilyen fogalmakat akkor és ott tanult, azokat nem ismerte még magyarul. Páros és páratlan számok, síkidomok, térbeli testek, összeadás, kivonás - mivel otthon nem járt suliba, ezeket a szakkifejezéseket angolul tanulta meg és fogalma sem volt róla, hogyan is kéne lefordítania. És amúgy is, azok után, hogy napi hat órán át ült a suliban és hallgatta, hogy körülötte angolul beszélnek, ráállt a szája. Döbbenetes volt látni, hogy pár hónap alatt mennyire meg tud változni egy gyereknek a hangzókészlete, a preferált nyelve.
És ez persze kicsit ijesztő is - hiszen soha nem a magyar rovására akartuk őt angolul taníttatni, hanem a kettőt egymás mellett. Szóval vele nagyon sokat olvasunk, írunk magyarul. És ami furcsa, hogy neki ez is nagyon jól megy. Az elején persze volt néhány angolból átvett szabály, amit szeretett volna átültetni magyarra - mondjuk, hogy a cs-t inkább ch-nak írta, de ez már a múlté. Most mindkét nyelvet egyformán jól és erősen használja - bár tény, hogy bizonyos dolgokat jobb szeret angolul hallani. A hét napjait, az időt, pár ételt - főleg a sulis dolgokat. És ha belelkesedik, akkor gyakran kezd el angolul magyarázni, észre se veszi, hogy vált.
Az igazi döbbenet azonban egy év után ért minket, amikor egy nap a gyerek közölte, hogy ő már befejezte ezt az angoltanulást. (azért kerekedett a szemünk rendesen) Most spanyolul szeretne tanulni - nem költöznénk át oda? És azóta a szabadidejében spanyol gyerekkönyveket, képes szótárakat nézeget. A színeket és a legfontosabb gyümölcsök neveit már tudja. És látom rajta, ezt nagyon akarja.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(530 értékelés eddig)

Hozzászólások (2)

2. fodormarcsiÜzenet2012.03.04. 11:43

Borsi szeptemberi születésű, otthon évvesztes lett volna, itt meg rögtön másodikba került. Soha nem volt elsős, se itt, se otthon. :-) Vicces ez az életkori besorolás.De nem érdemes aggódni rajta, mert eléggé személyre szóló oktatás van, pl. Borsit gyakran átvitték olvasás meg írásórán az elsősökhöz, és velük tanulta a betűket. Ez itt eléggé általános, gondolom nálatok is így van. Az osztályok elnevezésével nem kell foglalkozni - itt ez a rendszer, így hívják. Nem számít. Nagyon rugalmas a rendszer belülről és maximálisan gyerekközpontú. És kb egy évig nem is nagyon kérnek számon semmit a gyerektől, nem is várnak el tőle semmit. És mire igen, már tudni fog angolul is és simán behozza a többieket!

1. fb_judithÜzenet2012.02.29. 03:59

Szia Marcsi! NAgy érdeklődéssel olvasom mindig a blogodat, mert én is `kétnyelvű gyereket nevelek`. Nálunk kicsit mások a körülmények , de a te középsőd és az én nagyom hasonló korúak lehetnek. Egy nagyon fontos kérdésem lenne a post-al kapcsolatban : Hányadik osztályba tették a lánykádat a brit iskolában? MErthogy itthon még nem járt iskolába- bár irod, h. ismert e a betűket, ilyesmi.. Mi most ezzel küszködünk, mert az angol iskolában igen erősen érvényesitenék az életkor alapú besorolást igy mi 7 évesen 3.osztályba kerülnénk, úgy hogy itthon elsőbe járt, tehát ismer betűket és tud angolul ... Előre is köszönöm a választ. j.

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s
A blogról
Szerző:fodormarcsiÜzenetoffline
fodormarcsi
  • Összesített tetszési index:

  • Bejegyzések száma: 60 db
  • Létrehozva: 2011.01.17. 15:21
  • Módosítva: 2011.04.01. 01:14
Címkék
Mi ez?

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2017 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva