Terhesség

Mozi? Étterem? Szülés!

Ráérősen indult az este. Mivel a moziban nem volt semmi jó film, beültek egy jó étterembe. Aztán otthon kiderült, még bőven nincs vége az éjszakának.
2012. Március 10.

Várandósságom negyven hete nagyon hamar elröppent, bár az első harmadban voltak problémák. Policisztás ovárium szindrómás betegként még progeszteron-injekciókat is kellett kapnom, nehogy elveszítsük a babánkat. Ám a 12. hét után mintha minden korábbi nehézségünket elfújták volna.

2010. augusztus 27-én, amikor két nappal átléptem az orvos által jósolt időpontot, meleg napra ébredtünk. A délutáni NST-n a szülésznőnk meg is jegyezte, hogy neki gyanús a gép által rajzolt görbe. Cinkosan összemosolyogtunk a párommal, magunk sem hittük, hogy órákon belül megszületik gyönyörű kislányunk, Korinna. Mivel semmi jele sem volt a közelgő szülésnek, eldöntöttük, hogy moziba megyünk. Aznap semmi kedvünkre valót nem vetítettek, így finom vacsora lett a tervezett programból. Miután hazaértünk, gyors tusolást és korai lefekvést terveztem. A tusolás után furcsa érzésem támadt: mintha szivárogna a magzatvíz, de nem voltam egészen biztos benne. Felhívtam a szülésznőnket, aki kérte, hogy menjünk be a kórházba. A kórházban gyors vizsgálat után kiderült: jól gondoltam, enyhén, de valóban szivárog a magzatvíz.

Ettől kezdve felgyorsultak az események. Tudtuk, hogy Korinna császármetszéssel jön majd világra, mert farfekvésben csücsült a pocakomban. A szülés szépen elindult, a méhszáj tágult, az NST-n is gyönyörűen rajzolódtak a fájásgörbék. Orvosunk ekkor látta elérkezettnek az időt, értesítették az anesztéziás csapat tagjait, és húsz percen belül már megszeppenve feküdtem a műtőben. Korinna hangját augusztus 28-án hajnali 1 óra 8 perckor hallottam először. Egy pillanatra megnézhettem, megpuszilhattam, de csak záporoztak a könnyeim a meghatódottságtól. A kislányomat elvitték, megvizsgálták és felöltöztették, majd a kint várakozó apukája karjaiban töltötte élete első perceit. Fél órán belül én is „csatlakozhattam” hozzájuk. Hárman, családként vártuk a reggelt.

Kovács Bernadett, Budapest