Külső légzéskor a levegő először a felső légutakba (orr-, illetve szájüreg, garat, gége) jut, itt melegszik fel a belélegzett levegő és tisztul meg a durva szennyeződésektől. A nyálkahártya csillószőrös hámján megtapadnak a légutakba került por- és koromszemcsék. A levegő azáltal melegszik fel, hogy a bő vérellátású nyálkahártyákkal érintkezik. A levegő ezután az alsó légutakba, a hörgőbe kerül, majd a kisebb hörgőkön keresztül a tüdőhólyagocskákba. A tüdőhólyagocskák falában megy végbe az oxigén felvétele és a széndioxid leadása, amely ezután az előbb leírt úton, az ellenkező irányban kikerül a légutakon keresztül a szervezetből. A levegő be- és kilégzése a mellkas légzőmozgásainak segítségével történik. Egy felnőtt ember általában percenként 16 be- és kilégző mozgást végez, és az egy be- illetve kilégzés alatt felvett illetve leadott levegő mennyisége kb. 500 ml.
Jellegéből adódóan az emberi légzőszervek más szerveknél fokozottabban ki vannak téve a környezeti hatásoknak: nyitottak, védtelenek pl. a légszennyezéssel, a levegőben lévő kórokozókkal, allergén anyagokkal szemben. Különösen sok légzőszervi megbetegedést okoz a dohányzás, amelynek során a káros anyagok eljutnak a tüdő legapróbb, legfinomabb részecskéiig is.

