Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

BetegséglexikonFőoldal

Keresés a betegségek között

Rubeola (rózsahimlő)

A Rubeola (rózsahimlő) rövid leírása

(más néven: rózsahímlő)

A rubeola egy jellegzetesen enyhe, gyermekkori kiütéses betegség, amelyet a rubeolavírus okoz. Különös jelentőségét a várandós nők megbetegedése adja, mivel a terhesség korai szakaszában történő fertőzés súlyos magzati károsodást okoz.

A Rubeola (rózsahimlő) előfordulása

A rubeola 1973 óta tartozik a bejelentésre kötelezett fertőzések közé, de a megbetegedések éves előfordulása a védőoltás általános bevezetése előtt jelentős ingadozást mutatott. A járványmentes években négyezer és ötvenezer közé tehető volt a rubeolás megbetegedések száma, míg járvány esetén a fertőzés előfordulása a százötvenezret is elérte.
A betegség szezonális előfordulása igen jellegzetes: a legtöbb eset a márciustól májusig tartó időszakban fordult elő, ez az éves előfordulás 50-60%-át ölelte fel.
A rubeola típusos gyermekbetegség: az esetek 90%-ában 15 éves kor alatt jelentkezik, a fertőzések 60%-a az óvodás és kisiskolás korú gyermekeknél zajlik le. A korspecifikus megbetegedés különösen magas a fogékony 3-5 évesek között.
A védőoltás (MMR) bevezetése óta a rubeola igen ritka fertőzéssé vált, 2003-ban például összesen 47 esetet regisztráltak, kongenitális rubeola szindróma pedig évek óta nem fordult elő Magyarországon, míg ugyanez a környező országokról távolról sem mondható el.

A Rubeola (rózsahimlő) okai

A rubeolavírus cseppfertőzéssel, közvetlen érintkezéssel, ritkábban a beteg váladékával frissen szennyezett tárgyak révén terjed, és az egyetlen fertőzőforrás az ember. A fogékonyság a rubeola iránt általános, de az esetek döntő többségében a hatásos fertőzés kialakulásához nem elég a "futó" kontaktus (Szignifikáns, azaz várhatóan fertőzést okozó érintkezésnek számít a zárt légtérben, pl. szobában öt percet meghaladó együttlét vagy közvetlen érintkezés).

A vírus a felső légutak nyálkahártyáján és a nyaki nyirokcsomókban szaporodik, ezért a fertőzés kezdetén ezek érintettsége észlelhető. A fertőzésre a szervezet védekezési reakcióval válaszol, és ellenanyagot termel; az ellenanyagok megjelenése a kiütés kialakulásával párhuzamos.

A vírus különleges képessége, hogy átjut a méhlepényen. A magzat fokozottan érzékeny a fertőzésekre, hiszen szervezete a 20. hét előtt nem termel ellenanyagot, és a gyorsan osztódó sejtek sokkal fogékonyabbak a vírusok megtelepedésére és szaporodására. Mégis, a terhességek csak 1/3 részében fertőződik a magzat is, az esetek kétharmad részében kizárólag a méhlepény érintett. A magzati fertőzéskor a vírus elszaporodik a szervekben, a sejtek vírushordozóvá válnak, aminek következtében az embrió fejlődése jelentősen lelassul. Születése után az újszülött hosszú ideig fertőzhet, mert szervezetéből vírus ürül.

A lappangási idő 14-21 nap, de a rubeolás beteg fertőzőképessége a kiütések megjelenése előtt 5 nappal kezdődik és a kiütések megjelenése után mindössze 5 napig tart. Kivételt képeznek a rubeolás fertőzéssel világra jött újszülöttek, akik hónapokig üríthetik a vírust, ezért nagyon fontos az oltatlan gyermekektől és a várandós nőktől való távoltartásuk.

A Rubeola (rózsahimlő) diagnózisa

A kizárólag klinikai alapon történő diagnózis szinte lehetetlen. A klasszikus tünetek szinte soha nem fordulnak elő együttesen. Gyakori az atípusos tünetek megjelenése, és további nehézséget okoz az allergiás kiütések rubeolához való hasonlatossága.

A biztos diagnózist víruslaboratóriumi módszerek segítségével lehet és kell felállítani, mert járványügyi szempontból fontos tisztázni minden gyanús esetet a magzati károsodás elkerülésére.

A vírusszerológia a fertőzés hatására a szervezetben lezajló immunológiai változásokat mutatja ki. Használata egyszerű és megbízható, ezért rutinszerűen alkalmazzák. A gyors diagnózis különösen fontos akkor, ha a kiütéses betegség várandós nőn vagy környezetében jelenik meg.

A Rubeola (rózsahimlő) tünetei, kórlefolyása

A kiütések megjelenése előtt 1-5 nappal enyhe, ún. prodromális - azaz bevezető - tünetek jelentkezhetnek, mint a gyengeség, a fejfájás és a hőemelkedés. A prodróma gyermekeknél ritkán fordul elő, de a felnőtteknél igen gyakori. A fül mögötti, a nyaki és a tarkótáji nyirokcsomók megnagyobbodása általános jellemzője a rubeola bevezető tüneteinek, ez a kiütések megjelenése előtt 4-10 nappal észlelhető.
A kiütések kicsiny, rózsaszínű foltok, amelyek megjelenése az arcon kezdődik, és gyorsan terjednek a törzsre és a végtagokra. A törzsön összefolyhatnak, de a 3. nap végére leggyakrabban teljesen eltűnnek. A száj nyálkahártyáján vagy a lágy szájpadon hasonló foltok jelenhetnek meg, de három napnál tovább ezek sem maradnak.

A felnőttek rubeolás megbetegedése a gyermekekéhez képest súlyosabb. A prodromális tünetek kifejezettebbek, gyakori a felső légúti hurut, a magas láz, az elesettség. A szem kötőhártyájának érintettsége miatt fénykerülés észlelhető. Főleg nőknél fordul elő az ízületek hosszantartó fájdalma, gyulladása. A legkomolyabb következményei a gyermekkorúaknál egy nagyságrenddel gyakrabban jelentkező rubeola encephalitisnek van, melynek jelentős halálozása és késői következményei lehetnek.

A magzati károsodás mértéke a megbetegedés időpontjától függ, a legnagyobb veszélyt az első trimeszterben bekövetkezett fertőzés jelenti. A terhesség első hónapjában fertőzött anyák magzatai 50%-ban, a második hónapban fertőzöttek 20%-ban, a harmadik hónapban fertőzött magzatok pedig 4%-ban érintettek.

A magzat - amennyiben túléli a fertőzést - súlyos károsodást szenved. A fejlődési rendellenességeket congenitalis- veleszületett - rubeola szindrómaként (CRS) ismerjük. A komplett CRS tünetei közé tartozik a veleszületett szívbetegség, a teljes vagy részleges vakság, a kétoldali süketség, a növekedés elmaradása. A központi idegrendszer érintettsége általánosabb, a szellemi visszamaradottság a közepestől a súlyos fokig változhat. Az egyensúlyi - és mozgászavarok már óvodáskorban észlelhetők, iskoláskorban pedig megjelennek a pszichiátriai rendellenességek és a magatartászavarok.

A Rubeola (rózsahimlő) kezelése

A rubeola az esetek döntő többségében enyhe, magától gyógyuló betegség, amely speciális kezelést nem igényel.

Várandós nőknél, ha a rubeolát a terhesség első 3-4. hónapjáig diagnosztizálják, tájékoztatni kell az illetőt arról, hogy magzata fertőződhetett, ám a terhesség megszakításáról neki kell döntenie. A veleszületett rubeola szindrómának sincs speciális terápiája, de a rendellenességek egy része reagálhat gyógyszeres kezelésre, vagy korrigálható sebészi úton.

A Rubeola (rózsahimlő) megelőzése, hasznos tudnivalói

A gyengített, élő kórokozót tartalmazó oltóanyag már 1969-től létezik, de Magyarországon csak 1989-ben kezdődött el a rubeola elleni védőoltás alkalmazása. 1989 és 1991 között az akkor 15 éven aluli összes gyermeket beoltották, amelynek következtében a CRS diagnózisa szinte teljesen eltűnt. A védőoltás - az MMR - a kanyaró és a mumpsz elleni hatóanyaggal együtt kerül beadásra, és élő, legyengített rubeolavírust tartalmaz.

A hazai gyakorlat szerint védőoltást kell adni a 15 hónapos kort betöltött gyermekeknek, emlékeztető oltást a 11 évesek kapnak. Az 1978 előtt született nőknek, akiknek rubeolafertőzése nem bizonyítható, a tervezett terhesség előtt legalább három hónappal MMR-oltás javasolt.

Az oltás ellenjavallatai közé tartozik a heveny megbetegedés és a fertőző betegség lábadozási periódusában tervezett oltás. Különösen ellenjavallt károsodott immunrendszer, illetve immungyengítő kezelés esetén. A HIV fertőzés nem képez ellenjavallatot. Felnőtt nők az MMR-oltás után három hónapig óvakodjanak a teherbeeséstől, amennyiben azonban kiderül, hogy az oltás idején a terhesség már fennállt, ez nem indoka a terhesség-megszakításnak.

További betegségleírások:

Kategóriák szerintABC szerint

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések