Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

BetegséglexikonFőoldal

Keresés a betegségek között

Gyermekbénulás

A Gyermekbénulás rövid leírása

(más néven: gyermekparalízis, poliomyelitis anterior acuta, Heine-Medin-kór)

A poliomyelitis-szindróma jellegzetes, vírusok által okozott tünetegyüttes, amelynek lényege, hogy a gerincvelőben elhelyezkedő mozgató idegsejtek elpusztulnak.

Korábban a poliovírus okozta gyermekbénulás (Heine-Medin-kór) járványos formában fordult elő, a járványos betegségek egyik legrettegettebb képviselője volt. A kötelező védőoltások bevezetése következtében Európában napjainkban ez a fertőzés már nem fordul elő. Egyéb vírusok okozta hasonló betegség megjelenése szórványos.

A Gyermekbénulás előfordulása

Tárgyi ábrázolások egyértelműen bizonyítják, hogy a járványos gyermekbénulás már az ókorban, több ezer évvel ezelőtt szedte áldozatait, s a későbbiekben sem kímélte az emberiséget, végigkísérte történelmünket. A XIX. században egyre gyakrabban fordult elő, és a XX. század első felében jelentős járványokat okozott, a bénulásokkal járó esetek mérhetetlen emberi szenvedést okozva maradandó károsodással "gyógyultak". A betegség legsúlyosabb formája légzészavarban, légzésbénulásban nyilvánult meg, az ilyen betegek között észlelt halálozás csak a modern gépi lélegeztetés bevezetése után csökkent.

Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben fordult elő, de a járványügyi helyzet igazán súlyossá az 1950-es évek közepétől vált. 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben egyaránt súlyos járványok alakultak ki. Ebben az időszakban a gyermekeikért aggódó szülők nyaranta félelemben éltek, látván barátaik, ismerőseik vagy akár idegenek gyermekeinek megbetegedését, mely rokkantsággal vagy halállal végződhetett.

A hatékony védőoltás bevezetésével és a fegyelmezetten végrehajtott oltási programokkal a járványokat sikerült megfékezni, s az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt a célt tűzte ki, hogy Földünkről teljesen eltűnjön ez a betegség. Ha ez sikerülne, akkor a poliomyelitis lenne a második betegség, amelytől jól szervezett kampány eredményeként sikerülne az emberiséget végleg megszabadítani (a WHO 1980-ban nyilvánította a Földet feketehimlő-mentesnek). Igen fontos lépés ebben a küzdelemben az a tény, hogy a WHO regionális bizottsága 2002. június 21-én hivatalosan elismerte az európai régió polio-mentességét.

A Gyermekbénulás okai

A járványos gyermekbénulás kórokozója a poliovírus 1-es, 2-es és 3-as típusai.

A fertőzés forrása a tünetmentes vírusürítő, valamint a beteg ember. Főként a széklet útján (ún. enterális úton), kisebb mértékben cseppfertőzéssel terjed, közvetlen érintkezéssel, fertőzött élelmiszerek, tárgyak és szennyvíz közvetítésével.

A lappangási idő igen széles skálán változik: 3-35 nap, általában 7-14 nap.

A beteg addig fertőzőképes, amíg a kórokozó a széklettel és a torokváladékkal ürül. A vírus a torokváladékkal a fertőzést követő 3. naptól kb. a 10. napig, a széklettel a 3. naptól kb. 4 héten át ürül.

A Gyermekbénulás tünetei, kórlefolyása

A poliovírus-fertőzések túlnyomó többségükben tünetmentesek maradnak.

A megbetegedéssel járó fertőzések igen nagy része egészen enyhe, ún. abortív formában zajlik le 1-3 nap alatt, enyhe bél- vagy légúti huruttal, fejfájással.

Amennyiben a bevezető szakasz után a klinikai tünetek nem szűnnek meg, 2-3 napos láztalan intervallum után kifejlődik a bénulást megelőző (preparalitikus) szak az agyhártya érintettségét mutató tünetekkel (láz, fejfájás, hányás, gerincfájdalmak, aluszékonyság vagy nyugtalanság).

Ha a betegség továbbfejlődik, megjelennek a bénulások (paralitikus szakasz). Rendszerint erős izzadás, izomgyengeség és izomfájdalmak vezetik a bénulásos szakot, de előfordulhat, hogy a rövid bevezető szakasz után hirtelen kifejlődő bénulás az első észlelt tünete a betegségnek.

A bénulás petyhüdt típusú, rendszerint aszimmetrikus. A bénulások leggyakrabban az alsó végtagok törzshöz közelebbi izmait érintik, de egyetlen izomcsoportra is lokalizálódhatnak. Néhány napig előrehaladhat a folyamat, ennek során a légzőizmok is érintettek lehetnek.

A vírus által megtámadott idegsejtek által beidegzett izomrostok bénulása ugyan maradandó, a betegség lezajlása után a bénulások sokszor mégis javulhatnak; ennek magyarázata az, hogy a gyulladás idején nyomás alá került, ám élő idegsejtek a gyulladás elmúltával visszanyerik működésüket. Amennyiben egy izomcsoportot ellátó valamennyi idegsejt elpusztult, a bénulás maradandó. Az érintett izomcsoport fokozatosan sorvad, évek alatt súlyos torzulások alakulhatnak ki.

A Gyermekbénulás kezelése

A vírus ellen nem rendelkezünk hatékony kezeléssel, ezért is van döntő jelentősége a megelőzésnek, vagyis a védőoltásnak.

Korábban, a súlyos betegségek előfordulása idején kulcsfontosságú kérdés volt a gépi lélegeztetés biztosítása - ezen múlhatott a beteg életben maradása a légzőizmok érintettsége esetén.

Ma is élnek közöttünk olyan maradandó bénulással élő betegek, akik vagy járványban betegedtek meg, vagy az oltáshoz kapcsolhatóan fertőződtek a poliomyelitis vírusával. Életükben fontos szerepe van a mozgásszervi rehabilitáció minden részterületének.

Amennyiben petyhüdt bénulás fordul elő egy betegnél ma Magyarországon, olyan központban vizsgálják ki és kezelik, ahol biztonsággal kizárható a járványos gyermekbénulás kórokozója.

A Gyermekbénulás megelőzése

A gyermekbénulás elleni immunizálást 3 hónapos korban inaktivált poliovírus-vakcinával, majd 4, 5, 15 hónapos, valamint 3 és 6 éves korban élő poliovírus-vakcinával kell végezni.

Magyarországon 1957 júliusában, a hazai legnagyobb járvány kellős közepén vezették be a gyermekbénulás elleni védőoltásokat az injekcióban beadható, mindhárom vírustípust inaktivált formában tartalmazó ún. Salk-vakcinával. Ezek a védőoltások 1958-ban és 1959-ben folytatódtak, ennek ellenére 1959-ben egy újabb járvány alakult ki. Ez egyértelművé tette, hogy ezek az inaktivált vakcinák nem keltettek olyan fokú immunitást, mely a járvány megelőzéséhez elegendő lett volna.

Azon tapasztalatok alapján, melyeket a Sabin-féle élő vakcina tömegméretű használatával szereztek a Szovjetunió egyes tagállamaiban, a magyar szakemberek ezen oltóanyag használata mellett döntöttek. Az első Sabin-vakcinával végzett országos oltásokra 1959-ben került sor, melyet követően 1991-ig minden évben az év meghatározott hónapjaiban a 2-38 hónapos korú gyermekeket ezzel az oltóanyaggal oltották. 1992-től változott az oltási rend: a korábban kampányoltások keretében végzett oltásokat folyamatos oltás keretében olyan oltóanyaggal végzett oltások váltották fel, melyek mindhárom vírust élő formában tartalmazzák.

Az oltással összefüggő poliomyelitis elkerülése céljából egy emelt hatékonyságú Salk-vakcina (3 hónapos korban) majd az élővírus-tartalmú vakcina kombinált használatára tértek át (4, 5, 15 hónapos, 3 és 6 éves korban). Amióta ez az oltási rend működik, az oltással összefüggésbe hozható megbetegedés sem fordult elő. Elmondható tehát, hogy igen nagy biztonsággal, hatékonyan oltunk egy nagyon súlyos betegség ellen.

A hatékony védőoltás bevezetésével és a fegyelmezetten végrehajtott oltási programokkal a járványokat sikerült megfékezni.

További betegségleírások:

Kategóriák szerintABC szerint

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések