Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mi történik odabent? - A petesejttől a magzatig

Szerzők: Tsiaras Alexander, Werth Barry

2006. december 12. | Frissítve: 2016. január 3.

Forrás: Kismama magazin

Az emberi ivarsejtek találkozását, a megtermékenyítést követő izgalmas időszakról szokták a kismamák a legkevesebbet tudni. Nem véletlenül! A beágyazódás, majd az embrió csíralemezeinek kialakulása meglehetősen bonyolultnak tűnik...

A technika vívmányának jóvoltából ma már olyan csodálatos felvételek készíthetők az anyaméhben, amelyek segítségével megérthetővé válik a bonyolult, kézzel foghatóvá válik a csoda: az új kis lény összekapcsolódása az anya szervezetével, hogy aztán megszületéséig, áldott szimbiózisban élhessen vele, és táplálkozhasson belőle.

Szimbiózis

Az ektoderma, mezoderma és az endoderma.
Két élet összekapcsolódása - a megtermékenyítés után ez második legnagyobb próbatétel a terhesség során. Körülbelül egy héten keresztül minden mást háttérbe szorít az a folyamat, amelynek során egy új rendszer jön létre és kezdi megfelelően táplálni a fennmaradó néhány száz sejtet, hogy azokból egy tökéletesen kifejlett csecsemő legyen.

Ez a szerkezet csodálatos összhangra képes. Míg a hólyagcsíra szélén lévő sejtek enzimjei bozótharcosok módjára aprítják az eléjük kerülő hajszálereket, maguk a sejtek egy kemény hártyává állnak össze: ez a magzatburok, amelynek az a feladata, hogy a következő kilenc hónapban körülölelje és védelmezze a gyermeket. Ha a hólyagcsíra már mélyen befúrta magát a méh falába, és magába szívta az anya glikogénben (egyfajta keményítőben) gazdag vérét, ujjszerű képződmények nyúlnak ki a magzatburokból, amelyek megcsapolják az anya vérkeringését. (A szülők minden bizonnyal nagyot néznének, ha tudnák, hogy a vámpír-mítosz eredete az anya-gyermek kapcsolat igen korai szakaszának tudatalatti felidézése.)

A növekedés és átalakulás egyik legfontosabb támasza a korong alakú méhlepény (placenta), amely egyfajta szövetcsoport a magzatburok és a méh fala között, és leginkább "átváltó szervként" funkcionál. Segítségével ugyanis az anya és az embrió véredényei összekapcsolódás nélkül egymásba fonódnak, és így az elhasznált vért friss vérre, a salakanyagokat tápanyagokra, az embrionális hormonokat pedig anyai hormonokra cseréli, miközben útját állja a fertőzéseknek és más káros anyagoknak. A most formálódó kölcsönös, tápláló és szoros kötelékké váló anya-gyermek kapcsolat ezzel a néhány közös sejttel kezdődik.

Mindeközben a korong másik oldalán a sejtréteg felnyílik, és egy új szerkezeti egység formálódik, a peteburok. A madaraknál ez a tojássárgája, a pete tápláléka, amelyre azért van szükség, mert a tojásban fejlődő madárfióka nem tud az anya vérkeringéséhez csatlakozni, tehát szüksége van egy olyan tápanyagforrásra, amely az egész kihordási idő alatt kitart. Az emberi peteburokban bár nincs ilyen tápanyag, mégis hasonló funkciót tölt be: kezdetleges vérsejtekkel látja el az embriót, amíg ki nem fejlődnek azon szervei - így a máj, a vese és a csontvelő -, amelyek majd átveszik ezt a feladatot.

Szinte hihetetlen, de a peteburok még a leendő nemi szervek sejtjeinek számát is megnöveli. Az embrió tehát alig egyhetes, és legfeljebb ezer sejtje van, de máris megkezdte a felkészülést a húsz év múlva vagy még később bekövetkező szaporodásra.

A három réteg

Mivel az embrió rácsatlakozott az anya vérkeringésére, továbbá létrehozta saját kezdetleges vérsejtjeit és véredényeit, immár képes az önálló táplálékfelvételre, aminek köszönhetően hihetetlen tempójú növekedésbe kezd. A következő néhány napban a mérete naponta a duplájára nő. (Csak érdekességként: ha a 9 hónap alatt végig ilyen ütemben nőne, születésekor nagyobb lenne, mint a Nap.) Növekedésének kulcsa a köldökzsinór, amellyel az embrió közvetlenül a méhlepényhez csatlakozik, és amely a születést megelőző időszakban naponta több mint 208 liter vért fog szállítani anya és magzata között.

Az első táplálék elfogyasztása után a sejtekben még az első hét végén kialakult belső korongok folytatják bonyolult fejlődésüket. A természetben is igaz, hogy "tartalomhoz a forma". A bonyolult formák az egyszerű formák átalakulásával és többszöri osztódással jönnek létre. Így lesz a szappanbuborék-kupacra emlékeztető szedercsírából üreges, gömb alakú hólyagcsíra, abból pedig a korong alakú embrió. A hólyag felső végénél összetapadó sejtek két részre szakadásával jön létre a külső és belső réteg, vagyis az ektoderma és az endoderma. Mindkét réteg egy-egy elágazási pont, amely új, korábban elérhetetlen lehetőségeket kínál.

Ahogy a korong egyre vastagabb lesz, egy vékony sejtvonal alakul ki a felszínén, egy ún. kezdetleges ér. Mindezidáig a hólyagcsíra nem adta jelét annak, hogy mivé akar változni, de egy ilyen tengely kialakulása már az első, sorsdöntő lépést jelenti. Ez a sejtvonal ugyanis mintegy betájolja a korongot, azaz végre kiderül, hogy merre van a fent és a lent, az elöl és a hátul, illetve melyik a jobb és a baloldal. Ahogyan a sejtek szövetekké, majd szervekké és rendszerekké állnak össze, ez a kezdetleges ér lesz az ő vezérlő csillaguk, az útmutatójuk.

Mindezzel szinte egy időben a korong két rétege közötti kezdetleges érből elkezd kialakulni egy középső réteg, a mezoderma. Ez a három palacsintaszerű sejtcsoport már együttesen tartalmazza egy teljes és működő emberi lény alapjait.

Mostanra az anya talán már gyanítja, hogy terhes. Normál esetben ugyanis esedékes lenne a menstruáció, így annak elmaradásából okkal bizonyosodhat meg arról, hogy valóban gyermeket vár.

A csontozat, a gyomor és a száj

Az agy lassan elkülönül. Látható az agy helyét kijelölő fehér vonal, a test jobb és bal oldara tagolódik.
Az embrió sejtjei most már különfélék - vannak csontozatépítő sejtek, bélrendszer-építő és egyéb sejtek. Ezek a sejtek nagyon is élő sejtek: lüktetnek, lökdösődnek, ide-oda mozognak. A csontozat sejtjei például a felszín felé törnek, míg a leendő beleket alkotó sejtek az embrió belseje felé vándorolnak. Továbbra is rejtély azonban, hogy honnan tudják, merre kell menniük, illetve azt, hogy mikor és hol kell csatlakozniuk a társaikhoz.

A közelmúltban a tudósoknak annyit azonban mégis sikerült megfejteniük, hogy bizonyos sejtek olyan kémiai anyagokat bocsátanak ki, amelyek a többi sejtet speciális tevékenységekre ösztönzik. Ezen anyagok (morfogének) és működési elvük alaposabb megismerése nemcsak az ember kialakulásának jobb megértését, hanem a betegségek kutatását is szolgálná.

A bélcsíraképződés (gasztruláció) az összes állatfaj fejlődésében fontos szerepet betöltő folyamat, amelynek során a hólyagcsíra sejtjei átrendeződnek, és vándorlásuk eredményeként az egyszerű gömbből valami sokkal bonyolultabb jön létre. Ebből fejlődik ki az állat, és ez fejlődés - bár az elnevezés alapján azt hihetnénk - nem a belek, hanem a csontozat fejlődésével kezdődik. Először is, szilárd kapcsolat jön létre néhány sejt között, és körülbelül negyvenen gyűrűszerű képződményt hoznak létre az embrió felső rétegén.

A későbbi bélrendszert alkotó sejtek előbb megvárják, hogy az ezek - egy bemélyedést kialakítva - megtalálják helyüket az embrió külső falán, és csak ezután indulnak el maguk is, egyre mélyítve a jól fejlett belső rész bemélyedését. Az eddig serpenyő alakú korong, vagyis az embrió, egyszer csak körte alakú lesz, majd az egyik vége kiszélesedik: ez a lesz feji rész. A változás villámgyors, és néhány óra múlva leginkább egy parányi nyakhámra emlékeztet, amelyen - valahol középtájon - egy mély vágás található.

Óriási változások zajlanak odabent


E vágás végénél a sejtek hosszú szálakat lövellnek ki, amelyekkel megragadják a felül lebegő sejteket, és egy egész rétegnyi sejtet magukhoz húzva bezárják a nyílást. Így egy csövet hoznak létre, amelyből a száj lesz. A cső egy összezáruló cipzárhoz hasonlóan gyorsan növekszik, egészen addig, amíg az egészen kezdetleges emésztőrendszer össze nem áll, a szájtól a végbélnyílásig.

Sejtbeszéd: kommunikáció a sejtek között

A középső rétegből érkező kémiai jelek eddig funkció szerinti csoportosításban gyártották a sejteket. A felső részen összegyűlt sejtek hosszúak és nyúlósak - ezek az oszlopos sejtek, míg az alsó részen lévő sejtek tömbszerűek, egészen kocka alakúak. Most azonban az embrió elkezdi megformálni a harmadik és egyben leginkább elismerésre méltó szerkezeti elemét.

E külső, oszlopos sejtek javarésze ún. neuroblaszt - az agy és az idegrendszer legelső sejtjei. Persze ezek a sejtek - a kifejlett idegsejtektől eltérően - még nem képesek 480 km/h sebességgel továbbítani az információkat, viszont tudják, hogyan kell olyan sejteket létrehozni, amelyek már képesek ilyesmire. És ezeknek a sejteknek az utódai már tetőtől talpig be fogják hálózni a születendő kisbaba testét.

Az elkövetkező néhány napban egy második sejtburok borul a csatornaszerű, kezdetleges sáv - az idegcsatorna - elé. Alig három héttel a fogantatás után a gombostűfejnyi embrióban már kialakult a központi idegrendszer, amely képes koordinálni az összes többi rendszer tevékenységét.

Ezek a változások épp idejében következtek be, hiszen az embriót alkotó sejtek csatornákat, a csatornák pedig rendszereket hoztak létre. Az egyre bonyolultabb, egyre összetettebb sejtfejlődési folyamat fenntartásához és összehangolásához hamarosan egy sokkal komolyabb irányítási rendszerre lesz szükség, mint amilyen a kémiai anyagok áramlása volt, amely mindezidáig kézben tartotta a fejlődési folyamatot. A központi idegrendszer és az agy fejlődése megérdemel egy teljesen új fejezetet...

Részlet a Csodálatos utazás: a fogantatástól a születésig c. könyvből.

Ezek is érdekelhetnek:
  • Csírázó értelem
  • Nagy ultrahangkalauz
  • Párbeszéd a magzattal
  • A terhesség legnyugodtabb időszaka
  • Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

    Legjobb cikkeink a témában

    Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések