Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Marcsi kismamanaplója - 4. hónap: Kis almától nagy körtéig

Szerző: Fodor Marcsi

2009. november 23.

Forrás: Kismama magazin

Úgy éreztem, most jött el az ideje annak, hogy meghozzam a szüléssel kapcsolatos legfontosabb döntéseimet. Talán azért lett ez ilyen fontos, mert más dolgom még úgysem volt a terhességgel kapcsolatban, nem is látszik még, nem is nagyon érzek semmit...

Amikor az első gyerekemet vártam, még fogalmam sem volt, hogy mit is lehet akarni, ha az ember szülni készül. Csak az volt a fontos, hogy túléljem az egészet, és a gyerek is jól legyen a végén. Az csak egy nap az életemből, legyintettem, és nem is szívesen gondoltam rá. Az igazán fontos dolgok majd utána jönnek, magyaráztam mindenkinek. Ó, ha sejtettem volna, hogy ez a nap meghatározza a sok-sok utána jövőt, jobban odafigyeltem volna. Mert azok a mondatok, amelyek aznap elhangzottak, lángvágóval égtek bele az agyamba, és a mai napig fájnak. Jobban, mint a vajúdás görcsei. Persze amikor azt mondta a kedves öreg doktor bácsi, hogy "ez nem halad előre, muszáj császározni!" olyan hálás voltam, hogy majdnem kezet csókoltam neki.
Azt már a férjem is csak fél füllel hallotta, hogy odaveti a nővérkének: "Na, legalább odaérek a délutáni partira." Azóta sem tudom eldönteni, hogy valódi egészségügyi oka volt-e annak, hogy a kislányom császárral született, vagy csak egyszerűen kényelmi. Azt viszont már egyértelműen embertelennek tartom, hogy amikor a férjem könnyes szemmel, a legnagyobb boldogságban megrázta a doktor kezét, és megkérdezte, hogyan is hálálhatná meg felesége megmentését és a gyereke életét, a válasz csak ennyi volt:
- Mióta a föníciaiak feltalálták a pénzt, ez nem kérdés.
Mindez persze hozzám csak hónapok múlva jutott el, de akkor már nem volt kétséges, hogy orvost váltok.

A második szülés
Amikor tíz hónappal később újra várandós lettem, egy dolgot tartottam fontosnak. Hogy ez ne legyen császár. Nem könnyen, de végül találtam olyan orvost, aki vállalta, hogy ha lehetséges, teljesíti a kívánságomat. Annyira bíztam benne, hogy eszembe se jutott, nem ő fogad majd, amikor ötperces fájásokkal beérek a kórházba. Hanem a szülésznők. Ők épp kártyáztak, és nem igazán akartak velem foglalkozni.
- Császármetszés volt másfél éve? Ugyan már, ez is az lesz! - legyintettek. Én meg csak hápogtam: - De nekem a doktor úr megígérte!
- Jaj, aranyoskám - legyintettek -, minden orvos ezt ígéri!
Ezek a szavak visszhangoztak bennem végig a vajúdás alatt, nem csoda, hogy minden kétszer olyan nehezen ment, hiszen már én sem hittem abban, hogy sikerülni fog. Pedig Borsikám tizenkét óra elteltével minden gond nélkül kipottyant.

Választott szülésznővel
Most, a harmadiknál már nagyon is jól tudom, hogy ez a nap különlegesen fontos. És tudom, mit akarok: hogy a babának jó legyen. Ne dugjanak szondát az orrába, szájába, fenekébe, amint megszületik. Ne vegyék el tőlem egy pillanatra se, és bármikor láthassák a nagylányaim is. Ehhez megfelelő kórház kell és jó szülésznő, aki végig velem lesz. Szerencsére én már évek óta tudom azt is, hogy ki lesz ez az ember. De van vele egy kis bibi. Ő kizárólag a Szent István Kórházban vállal szüléskísérést, márpedig az én nőgyógyászom másik kórházban dolgozik. Az viszont korántsem bababarát hely. Így nehéz döntést hoztam. Otthagyom a régi orvosom, akit nagyon szerettem, és nem választok újat. Mert nem akarok mást. Nekem csak szülésznő kell, és legyen az orvosom az, aki épp benn van. Az ügyeletes. Tudom, ez egészen merész döntés, de azóta már több emberrel is beszéltem, aki választott orvos nélkül, szülésznővel ment vajúdni, és egyik se bánta meg. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne orvos, aki a terhességem alatt megadja nekem azt a figyelmet és személyre szóló gondoskodást, amire szükségem van. Csak azt, hogy a szülést nem tekintem orvosi eseménynek, és abban reménykedem, hogy ezért nem is kell találkoznom majd mással, csak a szülésznővel. Ha mégsem így történik? Akkor pedig ott a kórházi háttér, és biztos vagyok benne, hogy az ügyeletestől is megkapom a legjobb ellátást. Hiszen ő ezért van ott.

A 16. hét újabb vízválasztó a várandósság alatt, mert ekkor kerül sor az AFP-vizsgálatra. A kismamától levett vérből az anyai keringésbe kerülő magzati fehérje mennyiségét vizsgálják. Ahhoz, hogy az eredmény pontos legyen, mindenképpen a 16. héten kell elvégezni, se előtte, se utána, mert csak így ad pontos értéket. Ha a mért érték túl magas, az velőcső-záródási rendellenességekre (vagy akár valami kedvesebb dologra, mondjuk ikerterhességre) utalhat, ha pedig túl alacsony, akkor Down-kórra. Az eredmény önmagában semmit nem jelent, mert igen gyakran tévesen pozitív a mérés. Ilyenkor a nagy riadalom ellenére is egészséges a magzat. Jobb hatásfokú az úgynevezett tripla teszt, amely az AFP mellett a béta-HCG és a szabad E3 vizsgálatát is magában foglalja. Mindkét elnevezés mögött a lepényhormon egy-egy összetevője áll. Ezek eltérése kromoszóma-rendellenességekre utalhat. Marcsi eredményei nagyon jók lettek, ezek tükrében teljes nyugalommal várhatja a 18. heti genetikai ultrahangot.
Marcsi kezelőorvosa dr. Ambrus Zoltán szülész-nőgyógyász, Medicover www.kismamagondozas.hu

Címkék:

terhesnapló

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések