Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Inszemináció

Szerző: Kiss Virág

2016. október 28.

Forrás: babaszoba.hu

Ha egy pár nem alkalmaz semmiféle fogamzásgátló módszert, és rendszeres szexuális életet él, ám ennek ellenére sem jön létre terhesség egy éven belül, akkor meddőségről beszélhetünk.

Inszemináció

Meglepő, de a párok 15-20%-át érinti ez a probléma, amelyen azonban orvosi beavatkozással jelentős arányban lehet segíteni. Az egyik szóba jöhető segítség az inszemináció lehet.
Az inszemináció egy olyan mesterséges megtermékenyítési eljárás, amely során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyülése.
Tulajdonképpen félúton található a természetes megfoganás és a lombik útján történő megtermékenyítés között. A meddőség kezelését a népjóléti miniszter 49/1997.(XII.17.) NM rendelete szabályozza, az egészségbiztosító pedig hat alkalommal finanszírozza az inszeminációt.

Mikor kerülhet sor inszeminációra?

A meddőség esetében fontos a pontos, kiváltó ok feltérképezése, ehhez pedig számtalan rutinvizsgálatot kell elvégezni. Ezek közé tartoznak az általános nőgyógyászati kivizsgálás, a hüvelyváladék mikrobiológiai vizsgálata valamint különféle labor- és hormonális vizsgálatok. A nőknél a tüszőérés valamint a petevezetők és a méhüreg vizsgálata is része a rutinvizsgálatnak; a férfiaknál pedig spermiumvizsgálat elvégzése is szükséges. Ezek azért nélkülözhetetlenek, hogy az orvos meggyőződhessen a fogantatáshoz szükséges biológiai-élettani feltételek meglétéről.
A nők esetében fontos, hogy átjárható legyen legalább egy petevezető, legyen tüszőérés, míg a férfiaknál megfelelő spermalelettel kell rendelkezni (legalább ötmilliós hímivarsejtszám). Emellett mindkét fél részéről szükség van negatív STD (sexually transmitted disease, azaz szexuálisan terjedő betegségek) szűrésre is.

Kiknek segíthet az inszemináció?

Az inszemináció mint mesterséges megtermékenyítés a tüszőérés zavarai, enyhe vagy közepes fokú endometrózis illetve méhnyak eredetű problémák esetén jöhet szóba a hölgyeknél.
Ha egy férfinál ejakulációs, merevedési problémák vannak, vagy a spermiumok mozgása és száma (20 millió alatti) nem megfelelő, akkor érdemes inszeminációval próbálkozni.

Az inszemináció fajtái

Ennek a beavatkozásnak két fő fajtárától beszélhetünk. Az ún. AIH (Artificial Insemination by Husband) vagy homológ inszeminációnak esetében a férj, élettárs saját hímivarsejtjével végzik el a beavatkozást. Ha erre nincs lehetőség, akkor az AID (Artificial Insemination by Donor) inszemináció jön szóba: ekkor spermabankból származó hímivarsejtet juttatnak be a nő szervezetébe, s biológiailag nem a férj lesz a gyermek apja.

Hogy zajlik az inszemináció?

Az inszemináció lényege, hogy orvosi segítséggel közelebb juttatja a hímivarsejtet a petesejthez. Ehhez a hímivarsejteket a méhbe fecskendezik.
Az időzítés és a megfelelő előkészítés természetesen rendkívül fontos ennél az eljárásnál. A beavatkozásnak a tüszőrepedés időpontjában kell bekövetkeznie, ezért az inszeminációt a nő esetében gyógyszeres hormonadagolással készítik elő. Ez azt jelenti, hogy először - tabletták vagy injekciók formájában - megnövelik a petesejtek számát, majd a tüszőrepedést - szintén egy meghatározott időpontban - injekció formájában beadott hormonnal érik el.
A kezelési sémát több tényező is befolyásolja, többek között a páciens életkora, az aktuális hormonszint és a ciklus hossza.
Az inszemináció pontos időpontját egyrészt a tüsző mérete, másrészt a méhnyálkahártya vastagsága fogja meghatározni. Ezt ultrahangos tüszőméréssel és ösztrogénkontrollal ellenőrzik.
Az inszemináció napján a férjtől (vagy a donortól) kapott sperma az andrológiai laboratóriumba kerül, ahol egy centrifugával megtisztítják. Ez azt jelenti, hogy az ondóplazmát a spermiumoktól szétválasztják. A hímivarsejteket egy speciális tápfolyadékba helyezik, amely biztosítja a mozgékonyságukat és továbbélésüket, így egy olyan koncentrátumot hoznak létre, amely a jól mozgó, aktív, megtermékenyítésre alkalmas spermiumokat tartalmazza.
Amennyiben a beavatkozás idején a partner nem tud aznap mintát adni, vagy egyéb speciális probléma (pl. kemoterápiás kezelés) áll fenn, akkor korábban lefagyasztott majd kiolvasztott spermiumot fognak az inszemináció során felhasználni.
A beavatkozás, amely nem jár fájdalommal, nőgyógyászati vizsgálóasztalon történik, a rutin vizsgálatoknál is megszokott pozícióban.
A beavatkozás előtt a hüvelyt steril fiziológiás sóoldattal öblítik ki, majd a tisztított, előkezelt spermiumokat egy vékony inszeminációs katéteren keresztül juttatja be az orvos a méhüregbe.
Az inszemináció előnye, hogy a méhnyakban termelődő ellenanyag, ami miatt a spermiumok nem tudnak feljutni és így egyfajta akadályt képeznek, ezzel a beavatkozással kikerülhető. Az inszemináció jóvoltból pedig a spermiumoknak már csak az út felét kell megtenniük, ami szintén növeli a megtermékenyülés sikerességének esélyét.
A beavatkozás után a páciensnek fél óráig vízszintesen kell feküdni, a továbbiakban azonban egyéb életviteli változtatásra nincs szükség.
A kezelést követő 2-3 napban jótékony hatású lehet, ha a pár szeretkezik, hiszen az együttlétek az endogén hormonokat aktiválják a nő szervezetében, ami elősegíti a beágyazódást.
Ahhoz, hogy az inszemináció sikeres legyen, a megtermékenyülés és a beágyazódás bekövetkezzen, fontos az előírt gyógyszeres kezelést (progeszteron származékok, méhlazítók, vitaminok) betartani.

Mikor ellenőrizhető, hogy sikeres volt-e az inszemináció?

Az inszemináció sikeressége 15-20 százalékra tehető.
A terhesség 9-10. napja körül vérvizsgálattal ellenőrizhető a βHCG érték emelkedése, ami már a sikeres inszeminációra utal, míg ultrahanggal a 21-23.napon lehet látni a petezsákot.

Vannak-e az inszeminációnak mellékhatásai?

A beavatkozást követően ritkán alhasi görcsöket érezhet a páciens, ez azonban magától megszűnik. Az ovuláció indukciónak két fő rizikója van: az ikerterhesség és a hiperstimulációs szindróma.
A hiperstimulációs szindróma (OHSS), akkor következik be, ha a petefészekben túl sok tüsző kezd érni. A páciens émelygést, alhasi fájdalmat, puffadást érez, és előfordulhat nehézlégzés is. Az orvos, amennyiben az ultrahang vizsgálat során a hiperstimulációt észleli, megszakítja a kezelést. Ez esetben gyakran kórházi kezelés, esetleg intenzív osztályos megfigyelésre is szüksége lehet.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések