Terhesség

Hyperemesis gravidarum (terhességi vészes hányás)

A terhességi vészes hányás lefolyása összefügg a HCG (terhességi hormon) koncentrációjának változásával, amelynek koncentrációja az első trimeszterben éri el csúcsát. Mik a tünetek, mikor kell aggódni? Mit lehet tenni ellene?
2017. Szeptember 10.

Hyperemesis gravidarum (terhességi vészes hányás)

Kate Middelton terhessége a vészes hányás miatt is nagy érdeklődésre tartott számot. A hyperemesis gravidarumról (a terhességi vészes hányásról) igen sokat hallhattunk a hercegnő terhessége kapcsán. A hercegnő korábban kórházi kezelésre is szorult súlyos tünetei miatt.

Dr. Kapás Istvánt, az Oxygen Medical szülész-nőgyógyászát arról kérdeztük, mit érdemes tudni erről a betegségről.

Mi okozza a terhességi vészes hányást?

A terhességi vészes hányás egy nem minden részletében ismert, feltehetően multifaktoriális kórkép. Lefolyása összefüggést mutat a HCG (terhességi hormon) koncentráció változásával, melynek koncentrációja az első trimeszterben éri el csúcsát, majd csökken. Ezt igazolja az a megfigyelés, hogy a második trimesztertől a tünetek jelentősen csökkenek. Azokban a kórállapotokban, amikor a HCG szintje magasabb pl. iker-vagy molaterhességben, a hányinger, hányás sokkal gyakoribb.

Öröklődhet-e a terhességi vészes hányás?

A hyperemesis gravidarum a terhességek 2-3 %-ában fordul elő, és első terhességben, fiatalabb korban gyakoribb. Mivel multifaktoriális kóreredetű betegségről van szó, ezért a klasszikus értelemben vett öröklődésről nem beszélhetünk, de családi halmozódás megfigyelhető. Azoknak, akiknek az édesanyja, nagymamája is szenvedett a kórképben, azoknál nagy valószínűséggel az átlagosnál súlyosabb formában jelentkeznek a tünetek.

Melyek ezek a jellegzetes tünetek a hyperemesis gravidarumnál?

A várandós nők kétharmadánál a reggeli órákban jelentkező émelygés, hányinger, hányás a terhesség gyanújelei közé tartozik. Terápiát általában nem igényel.

A tünetek az 5-6. hétben kezdődnek, a 8-9. hétben a legsúlyosabbak, és az esetek 60%-ában az első trimeszter végére megszűnnek. A hyperemesis gravidarum esetén azonban a hányinger nemcsak a reggeli órákra jellemző, hanem egész nap megterheli a várandós nőt.

Vannak-e olyan tényezők, amelyek növelik a hyperemesis gravidarum kialakulásának kockázatát?

Igen. Első terhesség, a fiatal anyai életkor, a kórkép megléte a szülő nő édesanyjánál, nagyszülőjénél valamint ikerterhesség és kóros terhességi állapotok növelhetik a kockázatot.

Milyen súlyos komplikációkhoz vezethet a hyperemesis gravidarum?

Szerencsére az enyhe és közepes terhességi hányás nem rontja a terhesség kimenetelét, de súlyos formában gyakoribb a kis születési súly, a méhen belüli retardáció, a koraszülés és az alacsonyabb Apgar pontérték.

A hányás következtében kialakuló elektroliteltérések, hiányállapotok és a testsúlycsökkenés veszélyes lehet a magzatra. Az anyánál a sok hányás miatt mechanikai károsodás következtében nyelőcsősérülés, súlyosabb esetben pedig légmell alakulhat ki.

Miként kell kezelni a terhességi vészes hányást? Mikor van szükség kórházi ellátásra?

Minden közlemény és ajánlás első helyen említi a piridoxin (B6 vitamin) hatásosságát és biztonságosságát. A hazai gyakorlatban is ez az elsőként alkalmazott készítmény. Enyhe esetekben általában elégséges is. Súlyos hyperemesis gravidarum kezelése csak kórházi körülmények között lehet eredményes, ahol lehetőség van a beteg folyamatos ellenőrzésére, laboratóriumi kontrolljára. Ennek alappillérei a folyadék-elektrolit és sav-bázis zavarok rendezése. Összességében elmondható, hogy ha a várandós legyengül, elesett állapotban van és parenterális (infúziós) folyadékpótlásra szorul, mindenképpen kórházi felvétele és megfigyelése szükséges.

Mit tehet még a betegségben érintett nő, hogy a hyperemesis gravidarum tüneteit csillapítsa?

Milyen életmódbeli változtatások segíthetnek? Már a fogamzás előtt (kb. 3 hónappal) érdemes multivitaminokkal felkészülni a várandósságra, és a diétás étrend összeállításával (zsírszegény, szénhidrát- és fehérjedús ételek) is sokat segíthetünk. Napi többszöri kis adagokban történő étkezés csökkenti a betegség kialakulását. A diéta kiegészítendő lelki támogatással és az esetleges kiváltó tényezők (pl. stressz) kizárásával. Egyes esetekben jó hatásúak lehetnek a viselkedésterápiás módszerek, többek között a relaxáció, pszichoterápia. A gyömbér protektív (védő) hatását több vizsgálat is kiemeli: a gyömbér fokozza a gyomor-bélrendszer motilitását (mozgásképességét), ezzel enyhítve a hányingert és a hányást.

Kapcsolódó anyagok: