Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Férfiak a terhességről

Szerző: W.Ungváry Renáta

2011. július 21. | Frissítve: 2016. november 3.

Forrás: Kismama magazin

Attól kezdve, hogy először anya lettem, kíváncsian figyeltem, mit gondolnak "ők" a terhességről, hogyan élik meg, ha párjuk gyereket vár, miben látják saját feladatukat, helyüket.

Hogy éli meg a leendő apa a terhességet?


Ahány férfi, ahány apa, annyiféle gondolat, élethelyzet! Általánosítani semmiképp sem lehet, hiszen sokféle előzmény befolyásolja a választ: az apa neveltetése, testvéreinek száma, vallása, a párkapcsolat, az ismerős családok babavárással kapcsolatos történetei és mindazok az előítéletek, amelyek a terhességhez kapcsolódnak.

Kezdetben kíváncsi

A fiatalon, huszonévesen apává váló férfiaknál valószínűleg kevésbé erősek még az előzetes elvárások, és inkább izgatottan figyelik, hogyan is változik párjuk a terhesség hatására. Általában együtt érzőek és érdeklődőek, szívesen és természetesen kapcsolódnak be a vizsgálatokba, a szülésre felkészítő tanfolyamokba, és estéről estére párjuk hasára tett kézzel várják, mikor mozdul meg először számukra is érzékelhetően a baba. Mivel kialakult karrierről, magas életszínvonalról ebben az életkorban még ritkán beszélhetünk, a gyerek érkezése feletti örömöt nemigen befolyásolja a megélhetés miatti aggodalom.
Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fiatal apák felelőtlenebbek volnának, sokkal inkább arról van szó, hogy "lazábban" veszik a kanyarokat, és van bennük valami eredendő optimizmus, már ami a jövőt illeti. Képesek rácsodálkozni életük új fejezetére, mint például a huszonnégy éves Bálint:
- Számomra a párom terhessége labirintus, melyből, úgy érzem, csak együtt tudunk kitalálni. Neki is minden olyan káprázatosan ismeretlen, mint nekem, ezért csak ketten oldhatjuk meg a feladatot - legalábbis most ezt gondolom. Hiába olvastunk el annyi mindent, elképesztő mindezzel a valóságban találkozni: a növekvő pocak, a lenyűgöző magzatmozgás, tényleg, mintha új világot fedeznénk fel. Nagyon élvezem, ugyanakkor együtt aggódunk minden apróság miatt. Nem tudom, a "többedik" terhességnél is így van-e, nekem ez maga a létező csoda!

Elvárások kereszttüzében

A kép akkor kezd egy árnyalattal komorabbá válni, amikor már úton van a második baba. Manapság ugyanis kétféle elvárás fogalmazódik meg az apákkal szemben: egyfelől jó néven vesszük, ha már a terhesség alatti vizsgálatokra elkísérik párjukat, részt vesznek a szülésre felkészítő tanfolyamon, tájékozottak, naprakészek a témában, ott vannak a szülésnél, és amiben csak lehet, támogatják, segítik párjukat. A későbbiekben minél nagyobb részt vállalnak az otthoni teendőkből, tájékozódnak az egyszerűbb szoptatási problémák megoldásáról, a lehető legtöbb időt töltik a gyerekekkel.
A másik elvárás anyagi természetű: gondoskodnak a család eltartásáról, anyagi jólétéről. Szó se róla, biztosan akadnak apák, akik képesek megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ám a többség inkább úgy van vele, hogy csak a hosszú kívánságlista néhány pontját tudja kipipálni, a többi jobbára nyomasztó felszólítás, nem teljesített elvárás marad.
Kevés olyan munkakör akad, amely lehetővé teszi, hogy a férfi is annyi időt, energiát áldozzon minderre, amennyit esetleg szeretne. Ezek a tényezők alapvetően befolyásolják azt, ahogyan a férfi magához a terhesség tényéhez viszonyul. Többségük túlzottan nagy kihívást lát benne, ezért nem is csoda, ha kissé távolságtartóan nyilatkoznak. A következő mondatok például látszólag hatalmas elutasításról tanúskodnak, pedig lehetséges, hogy éppen a teljesíthetetlen elvárások miatti félelem érhető tetten a huszonhét éves Péter szavaiban:
- Ha csak meghallom, hogy terhesség, kiráz a hideg tőle: oké, tudom, két gyerekem van, én vagyok az apjuk, de fő, hogy túl vagyunk rajta, lezártuk a témát. Tiszta sor, hogy ez ma nagyon népszerűtlen, de én bizony megmondtam a csajomnak, hogy még egyszer nem fogja ezt velem megcsinálni! Nem elég, hogy hetekig kellett rimánkodni, míg végre egyszer rászánta magát a szexre, de közben olyan hisztit rendezett minden apróságért, hogy az összes haverom világgá szaladt előle.
Nem lehetett vele moziba menni, mert hangos a film, koncert ugye törölve, az étteremben öklendezni kezd már az étlaptól is, na meg persze este nyolc után egyébként sincs program, mert ő fáradt. Ha meg én akarok este elmenni egy kicsit dumálni, jön a sértődős nagyjelenet. Engem teljesen hidegen hagy, hogy mekkora a hasa, nőtt-e a melle meg a többi zagyvaság - azt viszont ki nem állhatom, hogy a csaj, akivel addig tök jól éltem együtt, egyik napról a másikra megzakkan.

Rutinos apák

Máté (43) felesége a negyedik (tervezett) gyereket várja. Ő vajon mit gondol a terhességről? Hogyan látja párját, aki szintén nem huszonéves már? Vajon nem tart attól, hogy lassanként teljesen elveszíti a mozgásterét?
- Az érzések tisztázása szempontjából egyáltalán nem mindegy, hányadik terhességről van szó: a harmadikhoz, negyedikhez "hozzáöregszik" az ember, csöndes nyugalommal vészeli át a hormonális változásokkal járó kedélyhullámzásokat. Igen, ezt is jól tudja, hogy erről van szó, nem pedig a kapcsolat alkonyáról!
Félig hunyt szemmel is követi a női test felfrissülését, az újra fiatal arc szeretetteljes vonásait, miközben nemigen lepődik meg semmin, rutinosan bonyolítja a reggeli szertartásokat a nagyobbakkal, s ha néha mégis sok egy kicsit ez az "édes teher", hát ismerni véli a veszélytelen menekülőutakat. Szóval megbölcsültnek érzi magát, ugyan kicsit csodálkozik, hogy lehet az, hogy némi pocakkal éppen most követi a teste a párja terhességgel járó alakváltozását, noha eddig soha (bár lehet, hogy inkább többet kéne mozogni), de mégis, valahogy az egész olyan alkonyian szép.
A kisbaba pedig nő odabent, s az őt váró kíváncsiság érettebb és mélyebb, mint korábban. Aztán persze lehet, hogy ez csak mind szó és szó, hiszen oly természetes ez az egész, észre se vesszük, és elillant újabb terhesség.

Némi távolságból

Zsolt (42) fiatalon lett apa, egyetlen fia lassan a kamaszkorból is kifelé halad. Volt idejük töprengeni rajta, mit is jelent az életükben, kapcsolatukban a gyerek.
- A magyar nyelvben három kifejezést használunk a gyermekvárásra: terhesség, várandósság, áldott állapot. Mindhárom viszonyt fejez ki. A terhesség a magzat kihordásával járó nehézségeket hangsúlyozza, a várandósság az anya lelkiállapotát közvetíti, az áldott állapot pedig kifejezi, hogy a gyerek ajándék, hordozni áldás, gyerek-áldás.
Talán a gyerekvállaláshoz való viszony negatív változását jelenti, hogy manapság legáltalánosabban a terhesség szót használjuk. Hozzám a várandósság áll legközelebb, mert a leendő édesanya élete a kilenc hónap alatt fokozatos és folyamatos várakozás, az új életre való felkészülés. Persze ezt nem magányosan éli át, hanem az apával és mindazokkal, akik vele együtt örülnek annak az ünnepi eseménynek, hogy új ember születik.
A várandós anya "elfoglalt". Olyan titoknak átélője, alanya, amely több, mint két ember szeretetének gyümölcse, több, mint biológia, valóban embert formáló, a lét lényegét érintő élmény és esemény. Mi, férfiak, apák, csak közelről, mégis kívülről lehetünk szemlélői ennek a remek eseménynek, amiben minden nő átalakul, nőből anyává formálódik.
100% boldogság - Bepahnten nyereményjáték

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések