Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ez már a vajúdás?

2012. április 7. | Frissítve: 2016. november 17.

Forrás: babaszoba.hu

"Szem-száj összeszorít, most nyomunk!" - mondta a szülésznő, és igaza lett. Ötödik nyomásra megszületett Lilien.

A furcsa derékfájás a vajúdás része is lehet


2010. december 25-re voltam kiírva. Mondanom sem kell, hogy bár csábító volt az időpont, mégsem szerettem volna kórházban tölteni a karácsonyt. Így hát próbáltam rávenni a babát, hogy bújjon ki hamarabb, neki és nekem is jobb lesz így.
2010. december 16-án délután érdekes hátfájásaim voltak. Egyáltalán nem erősek, inkább mintha csak a belek nyomnák a gerincet. Első gyerekem, így nem tudtam, hogyan, hol és mennyire kell majd fájnia.
A könyvek azt írják, ha nem vagy biztos benne, hogy ez már tényleg vajúdás, akkor még nem az. Eljött az este, és már gyanússá kezdett válni, hogy ezek az érdekes "fájások" úgy 20-25 percenként következnek. Mondtam is a férjemnek, lehet, hogy lesz ebből valami, de ő csak annyit válaszolt, hogy nem úgy nézek ki, mint aki vajúdik, szerinte ebből még nem lesz gyerek. Így hát lefeküdtünk.
Este 10-től hajnal 2-ig próbáltam aludni, de a 15 percenként érkező "derékfájások" nem hagytak pihenni, amúgy még mindig nem voltak vészesek. Gondoltam, felkelek és járkálok kicsit, mert tudtam, ha mégiscsak vajúdok, akkor a sétálgatás gyorsíthat a dolgon.
Hajnal 4-kor felkeltettem a férjemet, hogy szerintem mégis jobb, ha elindulunk a kórházba, mert hát még mindig olyan érdekesen "fáj" a derekam, nem akar múlni, ráadásul 10 percenként jönnek a fájások. A csomag már napokkal azelőtt kész volt, így hát kocsiba be, és indulás a komáromi Selye János Kórházba. Útközben értesítettem szülészorvosomat, hogy elkezdődött valami, de én még mindig nem vagyok biztos benne. Az ügyeletes orvos megvizsgált, és közölte: kétujjnyira kitágultam, ebből hamarosan gyerek lesz.
Igazából még fel sem fogtam, tényleg szülni fogok? Következett a beöntés, gyors mosdóhasználat, majd megérkeztek a kétperces fájások, ezek már tényleg fájások voltak. Rövid időn belül beért a szülészem is, burkot repesztett, és onnantól felgyorsultak az események. Jöttek a tolófájások, közben a derekam majd leszakadt, aztán elérkezett a pillanat, felfeküdtem a szülőágyra.
"Szem-száj összeszorít, most nyomunk!" - mondta a szülésznő, és az ötödik nyomásra, 2010. december 17-én 7.33-kor megszületett kislányunk, Lilien 2480 grammal, 50 centivel. Elvitték, rendbe tették, majd hozták és a mellkasomra fektették. Akkor, abban a pillanatban eszméltem csak fel, hogy igen, tényleg eljött ez a nap, és a karomban tarthattam azt a kis csodát, akit kilenc hónapig dédelgettem a szívem alatt.
Sárköziné Szabó Vivien, Tatabánya

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések