Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Eszter naplója - 20. hétFélkészen?

Szerző: Szakácsi Eszter

2012. június 27.

Forrás: babaszoba.hu

Félidőben. Félkészen?A negyvenhetes időszak közepéhez értünk, vagyis végre elérkezett a 20. heti ultrahang, amely megint csak sok izgalmat ígér a tudatlan leendő szülőknek.

Mert hát van, aki szeretné már végre megtudni, mi lapul a méhe mélyén. Gyerek vagy lány?

Szóval ez az ultrahang ismét csak egy vízválasztó, mind a baba nemét, mind a nevét, mind fizikai állapotát nézve. Géza még Londonban, így apu vitt el a Bajcsyba. A szonográfus hölgy szerencsére ugyanaz volt, aki a 12. héten, a csupa mosoly Keresztes Éva, aki apám, vagyis a jövőbeli első unokás nagypapa jelenlététől és az én szegény férjem távollététől a szokásosnál is odaadóbb és lelkesebb lett, így sorra születtek a kis UH-fotók emlékbe. Hamar választ kaptam első és határozott kérdésemre, hogy milyen nemű a baba, mert a bébi egyből beterpesztett, így mindent láttunk, és még avatatlan szemmel is egyetértettem azzal, hogy egy méretes kuki lebeg a magzatvízben. Egy fiú! Fiú, vagyis gyerek. Ahogy falun hívják őket. Mi, lányok csak lányok voltunk mindig, napszámba jártunk, elláttuk a hízókat, gondoztuk a baromfiudvart, megtanultunk sütni-főzni és jól házasodni, gyereket szülni, nevelni. "Oda kell férjhez menni, ahol magas a trágyadomb, Eszterkém!"- mondta mindig a talpraesett somogyi nagynéném, ha ellátogattunk hozzájuk.



Szóval egy Gyereket nemzettünk, ennek örülne az összes nagyszülőm! Géza nem éppen bőbeszédű, 95 éves nagyija is csak annyit mondott, mikor a harmadik hónapban megmondtuk neki, hogy várandós vagyok: "Remélem, fiú lesz!" S ebben a szigorú és ellentmondást nem tűrő hangszínben benne volt az összes falu üzenete. Falvak, melyek nem városok, másképp értékelnek, másképp ítélnek. A családfenntartás, az erő, az egészség és a rátermettség a fő erény. A szépség, az elmésség másodlagos. Nem feltétlenül hoznak hasznot, sőt. Bár nekem mint városi lánynak nem voltak fenntartásaim egyik nemmel szemben sem, mégsem tudom, mit is éreztem. Örömöt elsősorban, másodsorban eszembe jutott az a rengeteg ember, aki olyan bizonyosan állította, hogy fiú van a hasamban. De honnan tudták? Megérdemelték volna, hogy lány legyen! Csak hogy ne legyen igazuk. Egyébként az első gyereknél van a legkisebb jelentősége a nemnek, ha még úgysincs egyikből sem, akkor nagy csalódást nem okozhat az eredmény. Nem is érdemes éppen ezért nagyon ragaszkodni egy elképzeléshez, mert állítólag a baba megérzi, ha nem őt várják...Géza boldog, legalábbis az SMS-éből ez derült ki, de hát lehet is, hiszen egyelőre minden jel arra utal, hogy egy egészséges kisfiú apukája lesz. Most akkor indulhat a névválasztás-mizéria, Andris, Bence, Botond, Erik, Áron, Marci, Barnabás, Kishoszéármándó és hasonlók. De Gézával nem lesz könnyű, válogatós.

Új, kihúzhatós kanapén alszunk, a franciaágyunk egy hete a múlté. A kis félszobánkat lassan jobban kihasználhatóvá kell tennünk. Nem rosszabb ez sem, de még meg kell szokni. Ru-gal-mas-ság. Ezt ismételgetem. Ne csak a matrac legyen rugalmas, hanem mostantól mi is, gyűrhető és gyúrható testek és lelkek... örökké. Már 20. hete, hogy eljött a változás szele. Hogy mi lesz ez, egy kis puki, vagy viharos és örvényes forgószél, nem tudom, de én szeretek felkészülni.

Buli volt, van és lesz is még. Érzem én, hogy fel-feltör még a svung, a vágy, csak már nem hajnalig. Csabihoz és Györkéhez csatlakozom néha, már inkább nehézkes utánfutó vagyok, mint teljes értékű, őrült oldalmotoros, de ez nem zavarja őket. Aranyosak. Egy budapesti galériában megrendezett buliban voltunk legutóbb, a hangulat nem hágott annyira a tetőfokára, hogy szülésig táncoljam magam, így Csabival átcsorogtunk egy másik zenés-táncos-szórakoztató egységbe, ahol ő mentateát, én meg ásványvizet ittam. Ütős páros alkottunk. A bulik addig jók hasasan, amíg nincs szétesve mindenki köröttem (hajnali 2-3 óra között van a holtpont), onnantól kezdve csak a védelmi reflexeimben bízhatok, éppen ki esik nekem, rám, elém, belém... volt egy fickó, aki állandóan a hasamat akarta simogatni, mert ő imádja a terhes nőket. Állítólag van már több gyereke is. Hány nőtől, nem tudom. És megint ott volt a deres hajú, öreg Dominique Strauss-Kahn (vagyis DSK), akin mindig röhögünk, mert tényleg úgy néz ki, mint a francia vén kujon, egész este mereven ácsorog, és dülledt szemekkel nézi a csinos, a táncparketten ártatlanul vonagló áldozatait. Akik valószínűleg nem bejárónők... Jó este volt ez is. Ha mentaillatot érzek, még sokszor mehetnékem támad.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések