Terhesség hétről hétre

Elszántaknak részletesebben a HLA-rendszerről

Szerző: Máriáss Márta

2009. március 12.

Forrás: HáziPatika.com

A gyógyító sejt- és szövettranszplantálás feltétele a kellő szöveti egyezés, azaz hisztokompatibilitás. Az emberi hisztokompatibilitási rendszer felfedezésével megnyílt az út az immunrendszer alaposabb megismerése, s a transzplantációs gyógyászat felé.

Kívül tágasabb

Miért lökődik ki rendre az idegen szövet? Pedig alighanem sokan fantáziáltak arról már korábban is, milyen jó lenne beültetéssel pótolni elvesztett végtagokat, fogakat, beteg belső szerveket. Mígnem a huszadik század közepén a mesék világából a valóságba költözött a szervátültetés. A különböző próbálkozások helyenként igen csak vegyes sikerrel jártak, így az orvosokat erősen foglalkoztatta a vélhető törvényszerűségek feltárása. George Schnell az 1940-es években egérdaganatok másik egyedbe történő átoltása kapcsán észlelte, hogy némely daganatot megtűrt a befogadó szerv, ezek növekedésnek is indultak, máskor viszont a daganat elpusztult, azaz kilökődött a szervezetből. Ezt követően beltenyésztett egértörzsek között végzett bőrátültetéses tesztet. A bőrdarab a beltenyésztett - azaz genetikailag csaknem azonos - egerek közötti átültetéskor megmaradt, a különböző törzsek egyedei közötti átültetés alkalmával viszont kilökődött. Schnell rájött, hogy genetikailag öröklött tulajdonságú sejtfelszíni struktúrák okozzák a jelenséget, amiket aztán "Major Histocompatibility Complex"-nek, MHC-nek nevezett el. A fő hisztokompatibilitási komplex természetesen nem csak egerekben létezik.

A francia Jean Dausset az ötvenes években mutatta ki elsőként az emberi MHC-t, amelyet HLA-rendszernek (Human Leukocyte Antigen rendszer) nevezett, mivel először a fehérvérsejtek közé tartozó leukociták felszínén azonosította be ezeket az antigéneket.

Mutasd a sejtfelszíned, megmondom, ki vagy

A HLA-rendszerhez tartozó sejtfelszíni fehérjék genetikai "leírásai", azaz génjei hatodik kromoszómánk rövid karján találhatók, méghozzá két csoportban.
Az egyik régióban találhatók például a HLA-A, HLA-B és HLA-C stb. betűkkel jelölt gének - ezek az I. osztályba tartoznak -, melyek minden magvas sejtünk membránján ülő glükoproteinek, azaz cukorláncokat is tartalmazó komplex fehérjemolekulák leírásai.
A második régióban vannak többek között a HLA-DR, HLA-DQ és HLA-DP fehérjék leírásai, melyek két polipeptid-láncból álló fehérjék, és a sejtmembránban horgonyoznak. Megtalálhatók egyes sejtcsoportjaink, így például a B-limfociták, falósejtek felszínén is.

Nem csak e fehérjék szerkezete döntő, hanem valójában azon polipeptid molekulák, amelyek hozzájuk kötődnek, hogy - úgymond - bemutathatók legyenek az immunrendszer részére. (A polipeptidmolekulák származhatnak a szervezet saját forrásából vagy betegség, kórokozók támadása nyomán az erre a feladatra specializálódott immunrendszeri sejtek felszínén lehetnek idegen eredetű, bekebelezett sejtekből, kórokozókból származó "molekulatöredékek".)

Természetesen a bemutatást végző fehérjék szerkezete meghatározza, hogy milyen molekulákat tudnak bemutatni, ezért lényeges számunkra a HLA-tipizálás, ami nem más, mint a transzplantációban résztvevő egyének szövettípus-vizsgálata.

Ezeket a sejtfelszínen bemutatott, szaknyelven "prezentált" antigéneket aztán erre specializált immunrendszeri sejtek ismerik föl sajátként vagy sajáthoz hasonló, de idegenként. Az első osztályba tartozó HLA-kra az ún. citotoxikus T-sejtek, a másodikba tartozókra a T-helper-limfociták "harapnak". Ezek a sejtek tehát rátámadnak és elpusztítanak minden idegennek kinéző vagy idegen sejttöredéket bemutató sejtet.

A sikeres beültetéshez szükséges egyezés

A Jean Dausset kutatásaihoz csatlakozó Baruj Benacerraff fogalmazta meg azt a törvényszerűséget, hogy a kilökődési reakció erősségét a donor és recipiens közötti hisztoinkompatibilitás, azaz szöveti különbözőség - összeférhetetlenség - mértéke határozza meg.

A szöveti sejtek antigénjei megegyeznek a fehérvérsejtek felszíni antigénjeivel, így a szöveti összeférhetőség jól megjósolható nem csak a vér, hanem minden átültetendő szövettípus sejtjeinél. Különböző szövetek között inkább csak abban van eltérés, hogy milyen nagy számban jelennek meg a jellemző antigének a sejtek felszínén. Amelyek sok különböző antigént "mutogatnak" felszínükön, azoknál nagyobb a valószínűsége, hogy fennakadnak az immunrendszer idegen sejtekre specializálódott "belső elhárításán". A bőr sejtjei közismerten sok antigént mutogatnak, míg a vese a viszonylag könnyen transzplantálható szervek közé tartozik.

A tapasztalatok alapján ma már tudják, hogy a sikeres őssejt-beültetés, így a köldökzsinórvér-transzplantáció feltétele is az, hogy az összes HLA-fehérje közül legalább a HLA-A, -B, -C valamint a HLA-DR B1 és HLA-DQB1 molekulajellemzők megegyezzenek az adó, vagyis donor és befogadó, vagyis recipiens szervezetének sejtfelszínein, különben a beültetett sejtek, szövetek a recipiens szervezet T-sejtjeinek áldozataivá válnak. Természetesen nem csak ez a hat betűjelű fehérje számít a szöveti egyezéshez, de ezek a legfontosabbak.

Roppant változatosság

A HLA-fehérjéknek van egy állandó felépítésű szakasza, ezek alapján lehet őket csoportosítani, és van olyan része, amely nagymértékben különböző lehet. Ez utóbbi részük az, amelyik az immunrendszerben a jellemző különbségek felismeréséért felelős. Ezért valamennyi HLA-fehérjének további variánsai vannak, a transzplantáció szempontjából meghatározónak tartottaknak van a legtöbb variánsa. A HLA-A-génnek 41, a HLA-B-nek 61, a HLA-C-nek 18, a HLA-DR-génnek 60, a HLA-DQ-nak 19, a HLA-DP-génnek 38 variánsa létezik, a főbb típusoknak további egyéni változatai is léteznek. Az egyéni változatok száma HLA-fehérjénként több száz is lehet.

A sikeres beültetéshez nem kell az összes tulajdonságnak, az összes HLA-fehérjének egyeznie, de a megfelelő donor-recipiens pár kiválasztásnál szigorú szempontrendszer alapján a lehető legnagyobb mértékű egyezésre törekszenek.

Forrás
www.matud.iif.hu/05jun/05.html

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések