Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Csenge lábbal előre érkezett

2011. november 13. | Frissítve: 2016. augusztus 9.

Forrás: Kismama magazin

Minden ment a maga útján, ám a beteghordó lelécelt. Talán dohányozni ment. Ezen fordult meg a történet.

Csenge lábbal előre érkezett

Első kislányom koraszülötten jött világra. Amikor már úgy éreztem, hogy Lilla elég nagy, és a lelkem is "helyreállt", eldöntöttük, hogy jöhet a kistesó. Csenge két hónapon belül megfogant. Vele már nagyon óvatos voltam, mivel nem tudták megmondani, hogy Lilla miért született korábban. Nem is volt semmi gond a 30. hétig. Ekkor egy éjszaka görcsölni kezdtem. Most már nem vártam semmire, azonnal indultam a kórházba. Elkezdték a visszatartást. Ismerős volt már a menet. Szerencsére Csenge úgy döntött, hogy még marad odabent. Az orvosom már nem engedett haza. Hat hetet töltöttem kórházban, nagyon kemény volt. Lilla látszólag egész jól viselte. Csak később jött ki rajta a hiányom.
A 36. héten hazajöhettem. Egy hetet töltöttem itthon, a 37. héten az orvosom behívott vizsgálatra. A kicsi lányom faros volt végig. Megbeszéltük, hogy amennyiben minden adott (a baba mérete, a szülés gyorsasága, lefolyása), természetes úton szülöm meg a picit. Még aznap este éreztem, hogy keményedik a hasam. De ez természetesnek tűnt ilyen vizsgálat után. Majd este tízkor gyanús lett a dolog. A biztonság kedvéért áthívtuk az anyósomat Lillához, és elindultunk a kórházba. A kórházba érve elmondtam az ügyeletes szülésznőnek, hogy talán elkezdődött valami, de nem biztos. Ő is nézte, hogy nem túl hosszúak a fájások.

Itt egy láb

Azért átöltöztem, és vártunk az ügyeletes orvosra, hogy megvizsgáljon. Tizenegykor ért oda, megvizsgált. A méhszáj ekkor már majdnem háromujjnyi volt. Ő is komótosan írogatta a papírokat, amikor a vizsgálóban hirtelen elfolyt a magzatvíz. Így nagyon gyorsan "futottunk" a szülőszobára a farfekvés miatt. A fájásaim hirtelen összefüggővé váltak. Az orvos ott vette fel a további adatokat, miközben szidott, hogy miért nem mentem be korábban. De a fájások miatt nem tudtam neki megmagyarázni, hogy eddig még fájásom sem igen volt, ezért nem jöttem... Közben szerencsére megérkezett a választott orvosom és a szülésznőm. Hatalmas megkönnyebbülés volt.
Az orvosom megvizsgált, és komor arccal csak annyit mondott, hogy "itt egy láb". Ugyanis a kicsi lányom a popsija mellé szépen beillesztette az egyik lábát, a másik lábszárát meg keresztbe tette. Az orvosom császármetszést javasolt. Így hívták az altatóorvost, akivel megbeszéltük az érzéstelenítést, aláírtam a papírokat, felhelyezték a katétert, borotváltak, infúziót kötöttek be, és vártuk a beteghordót. De a beteghordó valahová eltűnt, és Csenge nem tudott már tovább várni. Vissza az egész: kivették a katétert, az orvosom pedig hozzálátott a picur lábainak beigazításához, hogy ha másképp nem, hát lábbal ki tudjon jönni. Ekkor már igen sok orvos és szülésznő gyűlt körém.
Csenge lábai hamar megszülettek, de mikor a testére került a sor, megszűntek a fájásaim. Az egyik ügyeletes orvos oxitocint adagolt, a másik a hasamat préselte, az orvosom a picurt igazgatta, egy negyedik orvos figyelt. Az altatóorvos szurkolt, az ügyeletes szülésznő a fejemet tartotta, a szülésznőm a lábamat. Az orvosom megkért, hogy akkor is nyomjak, ha nem érzem úgy, hogy fájásom van. Így mindenki mindent beleadott, és 2006. október 17-én éjfél után öt perccel, szűk egy óra alatt, lábbal előre megszületett a kicsi lányom (3000 gramm, 52 centi). Nem sírt fel, elvitték gyorsan, de pár másodperc múlva már hallottam a hangját, és hozták is vissza. Valóra vált az álmom, kaptam egy "azonnal hazavihető" babát.
A férjem mindeközben mit sem tudott arról, hogy megszületett a második lánya. A folyosón várta a vizsgálat eredményét, hogy hazamehetünk-e még, vagy bent tartanak. Az ügyeletes orvos ment a lifthez, visszafordulva ránézett a férjemre, és közölte vele, hogy "ja, egyébként három kiló, és jól van". A férjem körülnézett, hogy kihez beszél az orvos, de rá kellett jönnie, hogy Csenge méreteit közölte, mivel más nem volt a környéken. Megmutatták neki még félig maszatosan is, és utána pólyában. Majd bejöhetett hozzám a szülőszobába, a megfigyelés idejét együtt töltöttük, és elmesélhettem neki, hogy is történt ez az egész.
Szomorú vagyok amiatt, hogy nem jutott be a férjem, mert így kicsit több időre volt szüksége, hogy elfogadja a babát. Saját bevallása szerint Lillával könnyebb dolga volt. Szerencsére a kapcsolatuk pár hónap alatt egyenesbe jött, azóta is imádjuk egymást így négyen!
Balázsné H. Tímea, Eger
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések