Terhesség

Császár kereszttűzben

Egyre nő a császármetszések száma, ma (2010-es adatok alapján) minden második-harmadik baba műtéttel születik. Olvasóink - szerkesztőinkkel egybehangzóan - azt gondolják, ezt nem szabad pusztán a szülészek belső problémájaként kezelnünk.
2009. Január 11.

Számtalan olvasónk írta meg császármetszéssel kapcsolatos véleményét lapunk tavaly novemberi számának szerkesztői levele nyomán. Sokszor új szempontokat vetettek föl, mi utánajártunk kérdéseiknek, öt különböző szakma képviselőjével beszélgettünk.

Hogy is van ez?

Magyarországon a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium jelenleg érvényben lévő szakmai állásfoglalása szerint császármetszést csak komoly orvosi indokkal végeznek. Ám a statisztikák nem ezt bizonyítják. Miért nő városonként (vagy orvosonként) akár többszörösére az indokolt esetek száma? Mit tekint a döntést kezében tartó szülész “komoly orvosi indoknak”? Olvasóink levelei szerint szinte bármit… És mi vezet el odáig, hogy valóban indokolt legyen a császármetszés? Gyakran éppen bizonyos orvosi beavatkozások, vagy a szülés körülményei. Az anyák sosem kérnének műtétet? Dehogynem! Éppen ezért mindkét oldalnak (orvosoknak és szülőknek) sok a teendője, hogy érvényét veszítse a kérdés, amelyet főszerkesztőnk írt le szeptemberben: “Mi lesz velünk? Harminc év múlva marad-e majd pár elszánt kismama, akik csak azért is megszervezik valahogy, hogy szülhessenek a természet rendje szerint?”

A babának mindegy?

Nagyon fontos, hogy a babát császáros szülés után is az édesanyja testére fektessék. Ám azt nem árt tudni, hogy erre jelenleg legfeljebb egy-két kórházban van lehetőség, és ezeken a helyeken sem általánosan alkalmazott gyakorlat ez. Ami pedig a különbséget illeti: hüvelyi szülésnél a baba lassan halad át a szűk szülőcsatornán, ezalatt olyan hatások érik, amelyeknek fontos szerepük van az önálló légzésre való felkészülés szempontjából, és a folyadék is kipréselődik a légutakból. Császár esetén ez nem történik meg, ezért kétszer annyi alkalmazkodási problémára és légzési zavarra számíthatunk. Az altatáshoz, érzéstelenítéshez használt gyógyszer is hatással lehet az újszülöttre. Ez az oka, hogy császármetszésnél gyermekgyógyász várja még az érett újszülöttet is, hogy szükség esetén a segítségére tudjon sietni. Természetesen ha az anya vagy a magzat veszélyben van, akkor a császár hátrányai eltörpülnek az elhárítható veszélyhez képest.

– Néhány helyen bent lehet az apa a műtőben is, támogathatja az anyát, és közösen láthatják meg először az újszülöttet – mondja Dr. Kiss Eleonóra. – A kiemelést és ha szükséges, a leszívást követően az anya arcához szoktuk érinteni az újszülött arcát. Aztán a melegítőágyon végzett ellátást követően a pucér babát az apa meztelen felsőtestére tesszük, így a kicsi megnyugszik, biztonságban érzi magát. Ezután a felöltöztetett újszülöttet az apa visszaviszi az anyához, és a műtét végéig együtt lehetnek. Tapasztalatom szerint ha már a műtét utáni órákban segítünk az anyának a szoptatásban, a tévhitekkel ellentétben a tej semmivel sem indul később, mint hüvelyi szülés után – minden csak rajtunk múlik.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy igazán szép volna, ha ezt az ország minden újszülöttgyógyásza így gondolná.

A szülés tönkreteszi a hüvelyt?

Ha a kismamát ágyhoz kötik, nem engedik, hogy megválassza a számára kényelmes testhelyzetet, és siettetik a szülést, kisebb az esély a gátizmok fokozatos, sérülésmentes kitágulására. A ma még alternatívnak nevezett, de valójában természetes szülés tehát kevésbé veszélyezteti a gátat. Fontos, hogy az anya a gyermekágyban fekhessen legalább néhány napig. A szülés utáni kisebb sérülések maguktól meggyógyulnak, a gátizmok fokozatosan visszarendeződnek.

– A hüvely gyengeségét a szülés nem okozza, hanem súlyosbítja – mondja Király Ági bába, intimtornatréner. – Azoknak a nőknek, akiknek a medencealapi izmai erősebbek voltak a terhesség idején, a szülés után is erősebbek maradtak. Való igaz, hogy a császármetszés nem, vagy csak kis mértékben befolyásolja a gáti izomerőt. Az intimtorna a szülésre való készülésnek és a szülés utáni felépülésnek is fontos része. A gáttorna a gyakorlott nőre nagyjából akkora terhet ró, mint a rendszeres fogmosás, tehát nem igényel különösebb szervezést és fáradalmakat.

Jó anya vagyok?

Császármetszés után még évekig kísérthet a kérdés: “Érezhetem magam jó anyának?” “Vajon a császár miatt nem tökéletes a kapcsolatom a kisbabámmal?” Sokat beszélnek róla, hogy a születés módja az egész életünkre hathat. Több pszichoterápiás módszer is épül erre a tényre. Ám ez nem jelenti azt, hogy a születés élményén múlna minden!

– Tény, hogy a császármetszés megzavarja, megzavarhatja a kezdődő, formálódó anya-gyerek viszonyt.- magyarázza Csabina-Etényi Zsuzsa pszichológus. Ez nem jelent végleges, megmásíthatatlan problémát a kötődésben, de nehezíti a kapcsolat természetes alakulását. Azt sose veszítsük szem elől, hogy a kapcsolat minőségét még számtalan tényező befolyásolja.

A legjobb lenne azt tisztázni: kit tekintünk jó anyának? Nem az a válasz, hogy aki hüvelyi úton szült, aki legalább két évig szoptatott, aki csak biozöldséget tett az asztalra és szülés után három évig el sem mozdult a gyereke mellől. Elképzelhető olyan anya is, aki a fönti “versenyszámokban” egy pontot sem ért el, viszont értő figyelmével, derűjével és gyerekébe vetett bizalmával lehetővé teszi, hogy a kicsiből kiegyensúlyozott, kreatív, optimista felnőtt legyen, aki örömmel járja a maga útját!

A császár könnyebb az anyának?

A vajúdás fájdalmai a legtöbb anya számára a szülés után már csak emlékként élnek. Az utófájásokat, a mellfeszülést mindenki tapasztalja, aki gyereket hozott világra. A gátseb okozhat problémát, szerencsére egyre ritkábban. Császármetszés után viszont sokféle fájdalommal, mellékhatással kell számolni. Ezt persze mindenki másképp éli meg. “Nekem hamar beindult a tejem, a fájdalmaim gyorsan elmúltak, egy hét múlva már el is felejtettem a műtétet mindkét esetben.” – írja egyik olvasónk. “Én, meg sok császáros még hetek után se jöttünk rendbe. Nem kívánom senkinek azt a fájdalmat, amit átéltem.” – írja a másik.

– Fájdalmas mellékhatás mindenkinél jelentkezhet – mondja Dr. Berta Gabriella aneszteziológus. – Ilyen például a hasi seb fájdalma, az infúzió helyén keletkezett véraláfutás, az infúziótól ödémás mellbimbó fájdalma, a levegő hasüregbe kerülése miatti, lapockához sugárzó erős szúró fájdalom, emellett kábultság, gyengeség, szédülés. Szövődménnyel ritkábban találkozunk, hiszen ezek nem általános velejárói a műtétnek, hanem valami különleges körülmény váltja ki őket. Ilyen a sebfertőzés, a gennyesedés, amikor nyitva kell kezelni a sebet. Tályog is keletkezhet, a seb szétnyílhat, a hólyag vagy a belek megsérülhetnek. Az infúzió vagy a gerincközeli érzéstelenítés bevezetésének helye elfertőződhet. Ha altatásban történt a műtét, a légutakba vezetett tubus is okozhat sérülést. A spinális érzéstelenítést nagyon erős fejfájás követheti. A fájdalomcsillapítás természetesen lehetséges, de a szoptatás miatt ennek korlátai vannak.

Mutáns generáció?

“Annak idején a Szülőszoba című tévéműsorban hangzott el egy orvos szájából, hogy aki császárral szül, az mutáns, mert nem az emberiség természetes szaporodási módját örökíti át.” – írja olvasónk.

– Lehet, hogy a sok császármetszés néhány évezred alatt hatással lesz majd génállományunkra – mondja Dr. Szedlay Gyöngyi biológus -, de ez az idő még nem jött el. Az emberi faj genetikailag alig változott a történelem előtti önmagához képest. A születést már akkor is megnehezíthette több tényező. Ebből az egyik: a magzat akkor jár jól, ha minél fejlettebb, az anya akkor, ha a magzat minél kisebb. Kialakult tehát egy középutas megoldás: a magzati fej éppen kifér az anyai medencén. Igen ám, de ez abban a korban vált be tökéletesen, amikor az először szülő nő sovány volt, izmos és tizenéves. Ma többet eszünk, kevesebbet mozgunk és egyre többen szülnek a harmincas éveikben. Ez az életformánkból fakad, nincs köze génjeinkhez. Ahogy azoknak a körülményeknek sincs, amelyeket a többnyire jó szándékú, de balul elsült orvosi beavatkozások hoznak létre. Ilyen fent idézett levélírónk saját édesanyjának esete: terhessége végén túl sok vízhajtót kapott, levált a méhlepény, ezért sürgős császármetszésre volt szükség. Ezt biztos nem örökítette át gyerekére, nincs értelme “császáros mutánsokról” beszélni!

Forrás: Kismama magazin