Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Császár, de miért?

Szerző: W. Ungváry Renáta

2011. november 10.

Forrás: Kismama magazin

Ma már minden második-negyedik kismama császármetszéssel hozza világra kisbabáját. Bár léteznek egységes szakmai irányelvek arról, mikor kell és mikor érdemes műteni, az egyes szülészetek közt nagyok az eltérések. Izgalmas kérdés, hogy mire számíthatunk.

Interjúalanyunk Dr. Hammersberg Elemér szülész-nőgyógyász főorvos, Medicover Egészségközpont Zrt. munkatársa 1973-ban kezdte a szakmát, akkor még tíz százalék körüli császáraránnyal. Most személyes praxisában 32 százaléknál tart. Szakmai tapasztalatait a már bezárt Károlyi Sándor Kórház Szülészet-nőgyógyászat osztályán, Líbiában, Budapesten az Állami Egészségügyi Központban és magánpraxisban szerezte.



Vajon mi az oka annak, hogy az egyik városi kórházban 50 százalék a császárarány, míg van olyan, problémás eseteket jócskán ellátó egyetemi klinika, ahol csak 28?
- A szakmai irányelvek mellett a vezető főorvos szemléletmódja és tapasztalatai, a helyi szokások, beidegződések, az osztályok személyi és tárgyi feltételei is meghatározóak. A kiemelt kórházakban, ilyenek például az egyetemi klinikák, progresszív betegellátási központok, mint az ÁEK, ahol most szüléseket vezetek, sok a súlyos eset, ezekbe az intézményekbe irányítják több kórházból is a koraszülő anyákat vagy azokat, akiknél speciális, intenzív csecsemőellátást igénylő probléma várható.
Ma már úgy tűnik, biztonságos rutinműtétté vált a császármetszés. Mivel szinte minden, a teljesen normálistól eltérő esetben császármetszést végeznek, a fiatal orvosok nem is tudnak tapasztalatokat szerezni a nehezebb szülések vezetéséről, az ilyenkor alkalmazható szakmai fogásokról.
- Igen, a császármetszés ma Magyarországon és a világ számos más országában is a leggyakoribb hasi műtét. Sokkal ritkábbak a szövődmények, a műtéti technika is sokat fejlődött, gyorsabb a gyógyulás. Altatás helyett gerincérzéstelenítésben végzik legtöbbször, aminek szinte sosincs komolyabb szövődménye. A széles spektrumú antibiotikumok miatt - ebből minden császáros kismama kap a műtét során megelőzésképpen - nagyon ritka a sebfertőzés, és vérkészítmények is rendelkezésünkre állnak. Ezért aztán sok esetben valóban biztonságosabb, mint a bizonytalan kimenetelű spontán szülés. A műtétről pedig a fiatalok is elegendő tapasztalatot szereznek.
Milyen más okokat érdemes említeni az egyre növekvő császárarány magyarázatára?

- Aki egyszer már császárral szült, nagy valószínűséggel másodszor is úgy fog, két császár után pedig már automatikus a műtét - így egyre több kismama válik az egyéb körülményektől függetlenül is császárvárományossá. Nálunk és a legtöbb fejlett országban nagyon alacsony a gyerekszám, ezért senki sem akar kockáztatni. De például Líbiában, ahol évekig dolgoztam, és tíz-tizenkét gyerek volt az átlag, elvétve fordult elő császármetszés. A férjnek volt döntési joga a műtétet illetően, és a mérleg nyelve a magzat várható károsodása, halála ellenére is a hüvelyi szülés felé billent, azért, hogy egy esetleges császármetszés ne csökkentse a további szülések várható számát. Aztán manapság az 1500 gramm alatti, illetve 32. hetesnél éretlenebb koraszülötteket mindig, egyéb koraszülötteket pedig gyakran császárral segítünk világra, mert túlságosan sérülékenyek. Medencevégű fekvésnél már csak kivételesen, többedik szülésnél fordul elő természetes szülés, szintén a sérülések nagyobb esélye miatt. Egyre idősebbek a szülő nők, 30 alatt már egyre ritkábban vállalnak gyereket, 35 felett pedig lényegesen nő a szövődmények valószínűsége. Gyakoribb az előzményben a meddőségi panasz. Egy nehéz hüvelyi szülés után sokszor komolyabb feladat rendbe hozni, összevarrni az anyát, mint császár után - pedig nemcsak az újszülöttet, a kismamát is épségben szeretnénk látni szülés után. Ezek a körülmények mind tovább emelik a császárarányt.
Nem érdemes tagadni azt sem, hogy szerepet játszik benne a védekező szemléletmód is. Világszerte - hazánkban is - egyre szaporodnak az orvosi műhiba perek. Azért még sosem pereltek be orvost, mert indokolt esetben császármetszést végzett, ellenben ha az újszülöttet vagy az anyát károsodás érte a hüvelyi szülés során, a per folyamán felteszik a kérdést, miért nem császározták időben. Egy orvosi műhibaper kártérítési összegei több tízmillió forintra rúgnak, már csak ezért sem kockáztat senki szívesen.
Azért meglepően sok az olyan eset, amikor úgymond rossz CTG-eredmény miatt császározzák az anyát, és végül az újszülöttnek szerencsére nincs semmi baja. Akkor fölösleges volt a műtét?
- Régen nem volt CTG, és bizony gyakrabban fordult elő, hogy a magzat oxigénhiányosan jött világra, és ennek maradandó következményei voltak. A CTG vizsgálat mellett vannak egyéb módszerek is, amelyekkel a magzat méhen belüli állapotát biztonságosan tudjuk ellenőrizni. A CTG ugyan rendszerint jól tükrözi a baba állapotát, de valóban van olyan eset, amikor a császárral világra segített újszülöttnél nyomát sem látjuk semmiféle problémának. Kérdés, hogy akkor is így alakulna-e, ha a műtétet nem végezzük el, hanem még órákig vajúdni hagyjuk az anyát. Az a cél, hogy kifogástalan állapotú gyerekek szülessenek. Ilyenkor megelőző szemlélet alapján végzünk császármetszést.

Ezért lesz császár!
Amikor nincs lehetőség természetes szülésre: elöl fekvő lepény, a magzat harántfekvése, korai lepényleválás, súlyos anyai szívbetegség, köldökzsinór-előreesés, méhrepedés, hegszétválás, nagyfokú anyai medencedeformitás, méhfejlődési rendellenesség

Amikor simán is megszülethetne, de akkor számolni kellene az anya vagy a magzat egészségkárosodásával: egyes anyai betegségek, előzetes császármetszés vagy méhen végzett műtét, 35 feletti életkor, nehezen létrejött, meddőség után fogant terhesség, lepényi elégtelenség, oxigénhiányra utaló jelek, fájásgyengeség, elhúzódó szülés, kedvezőtlen méhszájlelet, egyéb komplikációk a magzatnál

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések