Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Csak az orvosnak hittünkÍgy mondtam el, hogy babát várok

2013. február 2.

Forrás: babaszoba.hu

Olvasónk nem hitt a terhességi gyorstesztnek. Orvos kellett hozzá, hogy elhiggye: egy új élet van készülőben.

Szabin voltam, viszonylag nyugodt napjaimat éltem. Az irodai élet nem nyomta rá a bélyegét a hangulatomra, egyvalami mégis egyre erőteljesebben pötyögött az agyamban. Nem jött meg. Az első napokban nem is izgattam magam, hisz pár nap csúszás nem a világ, de egy hét, az egy hét. Mondtam a páromnak, hogy késik, az biztos. Kocsiba pattantunk, és a legközelebbi hipermarket illatszerosztályának terhességi tesztjével mentünk haza. Izgalom a WC-ben és az udvaron. Ötperces várakozás, és hirtelen mintha kettős látásban szenvedtem volna: két csík. Újraolvasás. Pontról pontra átböngészni és újra értelmezni a használati utasítást. Megtörtént. De ugyanaz a diagnózis. Nem vagyok egyedül. Gyomorgörcs. Kimentem, hisz nem lehettem örökké a mosdó rabja. Magam sem hittem el azt, amit láttam ott bent.

A konklúzió: egy másik teszt majd megmondja a tutit. Hát ismét autóba, hopp, és irány a gyógyszertár. A legmodernebb, szuperpontos tesztet kértük és vittük haza, majd pisiltem le. Az eredmény most egy kereszt, egy pluszjel. Már két kütyü mondta azt, hogy nem vagyok egyedül. Így egy gyors telefon és időpont-egyeztetés után már ott is ültünk a rendelőben. Bejutottam, izgatott voltam. Elmondtam a dokinak, hogy a két kütyü azt mutatta, beköltöztek az egyszobás luxuslakosztályomba. Hozzáfűzöm, nem éreztem semmit.

A filmekben a terhesség mindig a folyamatos rosszullétekről szól, nekem meg annyi volt a bajom, hogy műtét nélkül nőtt a mellem nem egy, hanem legalább két méretet. Szóval a vizsgálóasztalon vagyok, a doki benéz, latinul diskurál, kellemesen, feszülten mosolygok. Az ultrahangos asztalra fektetett, majd a hideg készülékkel kezdett el vizsgálni belülről. Ismét jöttek a számok, a latin szavak felhője, és én feltettem a kérdést, mert már nem bírtam. Mi a helyzet? Hát igen! Ott bent van egy albérlő, akit most zigótának hívnak! Hirtelen nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Azt, hogy mi lesz a későbbiekben, egyedül nem tudtam és nem is akartam eldönteni. Kaptam beutalót vérvételre, majd kikóvályogtam a rendelőből. Leültem a kedvesem mellé, és azt mondtam neki, hogy egy hónapos! Elképedt. Ő sem, én sem tudtam, hogyan tovább. Nem most akartuk. A hezitálás körülbelül egy-két hétig tartott. A döntés később megszületett, Zigi marad, mi pedig új becenevet kapunk majd: Anya és Apa.
Sági Bernadett

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések