Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Betegjogok

2007. szeptember 5.

Forrás: Kismama magazin

Az egészségügyi törvény sok esetben komoly választási, döntési joggal ruházza fel a beteget, esetünkben a kismamát. Ismerjük lehetőségeinket? Élünk jogainkkal? Vagy elveszünk a paragrafusok sűrűjében?

A betegjog másodlagos
A vizsgálatok, beavatkozások elfogadásáról
Mondjuk el, mit szeretnénk!
Mit tehet a "beteg"?
Mit hozhat a jövő?


A legszembetűnőbb probléma talán az, hogy nem ismerjük a betegjogokat. Bárki lehet beteg, bárki kapcsolatba kerülhet az egészségügyi ellátórendszerrel, ezért mindenkinek tudnia kell, hogy sok esetben nem köteles elfogadni minden orvosi javaslatot, nem kötelessége alávetnie magát minden vizsgálatnak és beavatkozásnak, joga van együtt lenni gyermekével, és elhagyhatja az intézményt, ha úgy látja jónak. Senkinek sem célja persze, hogy ellentétet szítson a kismamák és az őket ellátó orvosok közt. A mindkét fél számára kielégítő megoldások azonban csak párbeszéd eredményeként születhetnek meg.

A betegjog másodlagos
A betegjogok érvényesülésével szemben előnyt élveznek az alapvető emberi jogok: az élethez és egészséghez való jog. Ez azt jelenti, hogy a beteg nem hozhat olyan döntést, amivel önmaga vagy mások egészségét, illetve testi épségét veszélyeztetheti. A törvény gyakorlati alkalmazását megnehezíti, hogy szinte lehetetlen tárgyilagosan meghatározni, mi az, ami a magzat, az újszülött vagy az anya egészségét és életét fenyegeti. Például az egyik orvos szerint a korai tápszeradás veszélyezteti a gyerek egészségét, mert hajlamosít bizonyos betegségekre, míg a másik úgy gondolhatja: éppen a tápszerezés elmaradása okozza ezt, mert súlycsökkenéshez, legyengüléshez vezethet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a várandósság és a szülés körüli időszakban az egészségügyi dolgozók úgy ítélhetik meg, hogy az anya és a gyerek (vagy magzat) érdekei ellentétesek. Egyik olvasónk írt nekünk hasonló problémáról:

"Császármetszéssel szültem. Ezután hiába kértem, nem engedték meg, hogy együtt lehessek a babával. Az első nap nem szophatott, és még két napig csak nappal, akkor is háromóránként kaptam meg őt. A csecsemőosztályon cumisüvegből etették, s ezek után nem akart már szopni, csak bömbölt, és mindig kiesett a szájából a mellbimbóm. Mivel a kislányom továbbra is üvegből kap pótlást, nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy rászoktassam a szopásra. Úgy érzem, otthon jobban menne minden, de amíg a baba súlya nem nő, nem engednek haza minket.
Kismama: Az egészségügyi törvény szerint az anyának joga van ahhoz, hogy az újszülöttel egy helyiségben helyezzék el. E jog korlátozását azzal lehet indokolni, hogy a babával való együttlét az egészségét, illetve felgyógyulását veszélyezteti. De ha az anya kívánja, ebben az esetben is lehetővé kell tenni a szoptatást, nem a kórházi rend, hanem a baba igényei szerint. A babának ugyanis joga van a legmegfelelőbb tápláláshoz, és ez a szoptatást jelenti. Tehát lehet kérni, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyek hozzájárulnak a sikeres szoptatáshoz. Hagyják el a cumisüveg használatát, biztosítsanak szoptatást segítő eszközöket (például Szoptanít-készletet), és vonjanak be a gondozásba szoptatási tanácsadót. Ha nem teljesítik a kérést, a kórház betegjogi képviselőjéhez fordulhatunk, illetve a szabad orvos- és kórházválasztás alapján kérhetjük a más intézményben való elhelyezést. Amennyiben a szülő ezzel a saját és babája életét nem veszélyezteti, a kórházat saját felelősségére el is hagyhatja. A baba életének veszélyeztetése nagyon kevéssé meghatározható fogalom. Esetünkben ha az anya a szoptatás sikere érdekében nem engedné a cumisüveges táplálást, nem veszélyeztetné a babáját. Márpedig ha ezt csak a kórház falain kívül érheti el, akkor kénytelen elhagyni az intézetet."

A vizsgálatok, beavatkozások elfogadásáról
A jog szerint minden vizsgálatot, beavatkozást csak a beteg beleegyezésével lehet elvégezni. Kivételt képeznek ez alól azok a beavatkozások, amelyek elmaradása a beteg vagy mások életét súlyosan veszélyeztetné. A várandós anya beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha betöltötte a huszonnegyedik hetet, és a beavatkozás elmaradása a magzatot veszélyeztetné. Sajnos itt is az a helyzet, hogy sem a nőgyógyászati, sem a gyerekgyógyász szakma nem egységes a "veszélyeztető állapot" megítélésében. Gátmetszést az anya érdekére való hivatkozással Magyarországon szinte mindenkinél végeznek, míg Hollandiában csak a szülő nők tíz százalékánál. Más példa: azok az újszülöttek, akik otthonszülés után kórházba kerülnek, hazánkban rutinszerűen antibiotikumos kezelést kapnak, pusztán azért, mert nem kórházban látták meg a napvilágot. Ez általános, annak ellenére, hogy a kórházi szülés a tervezett otthonszüléshez képest szinte mindig fokozott fertőzésveszélyt jelent.

Mondjuk el, mit szeretnénk!
Ágnes orvosa a szülés várható időpontja előtt egy héttel egy belső vizsgálat során ujjal tágított a méhszájon, de ezt nem közölte előre a kismamával. A három nap múlva esedékes vizsgálat során ismét meg akarta tenni, mondván: ?újból megpiszkáljuk egy kicsit a méhszájat, mert már közeledik az idő". Ezt Ágnes ellenérzéssel fogadta, így abban állapodtak meg, hogy az orvos ezúttal csak ellenőrzi a méhszáj nyitottságát, de hozzátette, legközelebb nem lesz ilyen engedékeny. Ágnes és férje azt kérdezték lapunk szaktanácsadójától, hogy kérhetik-e a szülés előtti időszakban ennek a kellemetlen eljárásnak, a méhszáj erőszakos tágításának az elhagyását. Arra is kíváncsiak voltak, hogy meddig lehet várni a szülés megindulására, indokolt-e a sürgetés.
Kismama: Fontos tudni, hogy nem mentesíti az orvost tájékoztatási kötelezettsége alól, ha olyan beavatkozást végez, amit a beteg nem utasíthat vissza. Az tehát nem fordulhat elő jogszerűen, hogy a kismama nem tudja, végeztek-e nála méhszájtágítást. Esetünkben Ágnesnek joga van ahhoz, hogy megtagadja a vizsgálatot, ha az orvos ezt a méhszájtágítással akarja egybekötni. Nem indokolt a méhszáj ujjal való tágítása a szülést megelőző időkben, szülés alatt is csak abban a kivételes esetben, ha magzati vagy anyai okból siettetni kell a folyamatot, és már nincs lehetőség császármetszésre. A negyvenegyedik hét után, ha nem indul meg spontán a szülés, gyakori magzatiszívhang-, illetve méhtevékenység-vizsgálatot, valamint ultrahangos áramlásvizsgálatot, esetleg más vizsgálatot kell végezni a magzat állapotának megítélésére. Ha ezek a lepény elöregedését, csökkent működését mutatják, akkor a szülők beleegyezésével megindíthatják a szülést, különben a beavatkozás nem indokolt. Ha a pácienssel aláíratnak egy papírt, hogy a vizsgálatokat nem akarja elvégeztetni, ez semmi mást nem jelent, csak az orvos önvédelmét - válaszolta szaktanácsadónk, dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász. A történet jól végződött: a házaspár beszélt az orvossal. "Csak ki kellett nyitnunk a szánkat" - írta az apa. Az orvos helyt adott a kérésnek, mert a magzat állapotára és a lepény működésére vonatkozó vizsgálatok eredménye tökéletes lett. Ezért a továbbiakban nem sürgette a folyamatot.

Mit tehet a "beteg"?
Csak olyan szakemberhez forduljunk, akinek megbízunk a hozzáértésében, jóindulatában. Kétséges esetben kérdezzük meg egy második, harmadik orvos véleményét is. Vidéken sajnos nem mindig van erre lehetőség, különösen akkor, ha speciális probléma miatt például csak koraszülött intenzív részleggel rendelkező intézményben képzelhető el a szülés. Segíthet a helyzet tisztázásában a szülési terv készítése is. Ha már a várandósság első hónapjaiban beszélünk orvosunkkal vagy az ismerős szülésznővel az elképzeléseinkről, hamar kiderülhet, hogy a fellegekben járunk-e.
Ha már túl vagyunk a szülésen, tehát nem tudunk változtatni a történteken, jogunk van az egészségügyi szolgáltatónál, illetve annak fenntartójánál írásban vagy szóban panaszt tenni. A panaszt kötelesek kivizsgálni, és tíz napon belül írásban választ adni. Minden egészségügyi szolgáltatónál (a családorvostól a klinikáig) működik betegjogi képviselő, akinek legfőbb feladata, hogy segítse a betegeket jogaik érvényesítésében. A szolgáltatónak kötelessége jól látható helyen közzétenni, hogy hol és mikor lehet elérni a képviselőt. A gyakorlatban a képviselő többnyire azt vállalja, hogy közvetítsen az orvos és a beteg közt. Manapság még nem jellemző, hogy kifogásait, kérdéseit, igényeit világosan szóvá tenné a kismama, pedig a legtöbb orvos biztosan hajlana a megegyezésre. Ha a betegjogok érvényesítése nem sikerül, polgári vagyoni és nem vagyoni kártérítési keresettel lehet élni. Ám Magyarországon kicsi az esélye, hogy bárkinek emiatt megítélnének valamilyen összeget, hiszen a kár többnyire nem fejezhető ki számokban. Ki mondja meg például, milyen összegű kár érte a családot, ha az intézmény lehetetlenné tette a kisbaba szoptatását?

Mit hozhat a jövő?
Dr. Kecskeméti Edit jogásszal, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának igazgatójával beszélgetünk a jövő lehetséges útjairól.
A betegjogi törvény jelenleg "gumitörvény", az orvos szubjektív ítéletén múlik, hogy meddig enged a betegnek, és mikor tekinti a helyzetet az egészségre veszélyesnek. Sajnos ez mindaddig így lesz, amíg az orvosi szakma nem fogad el mindenkire érvényes irányelveket. Jó alapot adnának ehhez a nemzetközi ajánlások, például a WHO irányelvei, de ezeket a hazai szakma nem mindig ismeri el. Nagyon látványos ebből a szempontból a szoptatás problémája. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye leírja, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke a megfelelő és egészséges táplálékhoz való hozzájutás. Ez csecsemőkorban a szoptatást jelenti. Hazánkban nincs egységesen elfogadott szemlélet azzal kapcsolatban, hogy az egészségügy hogyan támogathatná legjobban a szoptatást. Valójában a társadalom határozottabb fellépésére lenne szükség: arra, hogy a civil szervezetek hatékonyabban képviseljék a "betegek" érdekeit. Ha több kirívó eset a legfelsőbb egészségügyi vezetés elé kerülne, talán változna a jelenlegi helyzet.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések