Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ártalmas óvatoskodás?

Szerző: Dr. Elek Csaba

2005. szeptember 14. | Frissítve: 2016. április 20.

Forrás: HáziPatika.com

Az orvostudomány egyik legfontosabb alapelve a "nil nocere" ("Ne árts!"). Sokan ezt helytelenül értelmezik, aminek következménye az lehet, hogy várandós nő nem kapja meg azt a kezelést, ami kívánatos volna.

Ártalmas óvatoskodás?

Nil nocere - helyesen

A "nil nocere" helyes értelmezés szerint azt jelenti, hogy a kezelés nem lehet veszélyesebb a betegségnél. Így alig van olyan gyógyszer, mely terhesség alatt nem alkalmazható abban az esetben, ha a várható kockázat/haszon arányt előzetesen gondosan mérlegeltük.

A magzatot károsító gyógyszerek okozhatnak anatómiai rendellenességet (=teratogén ártalom) vagy funkcionális károsodásokat (=embriotoxikus és fötotoxikus ártalom). Mivel ezek egymástól sokszor nem különíthetők el, sőt gyakorta egymással összefüggésben és/vagy egy időben keletkeznek, jelen cikkünkben a teratogenitást és magzati toxicitást egymás szinonímájaként is említjük.
A gyógyszerek magzatra való veszélyességét az amerikai gyógyszeralkalmazási főhatóság, a Food and Drug Administration az alábbi kategóriákra osztja:

A: Kellően kontrollált klinikai vizsgálatok kizárják a magzati károsodás lehetőségét
B: Sem állatkísérletekben, sem humán megfigyelésekben nem merült fel a gyógyszer magzati ártalmakat okozó hatása
C: Állatkísérletekben a gyógyszer magzatkárosítónak bizonyult, de ezt emberben megfigyeléses tanulmányok nem igazolták
D: Állatkísérletek során a gyógyszer teratogénnek bizonyult és emberi megfigyelések során is felvetődött magzati ártalmakat okozó hatása
X: Terhességben ellenjavallt a gyógyszer
Fertőzéses betegség esetén a nil nocere elve alapján figyelembe kell vennünk egyrészt a betegség anyai és magzati kockázatát, másrészt az antibiotikus kezelés esetleges magzati és anyai kockázatát is.

"A" kategóriás antibiotikum nincs, mert emberen klinikai vizsgálatokat terheseken nem végeztek.

A "B" kategóriás gyógyszerek közé tartozik az egyszerű penicillin, szintetikus penicillinszerű antibiotikumok (kefalosporinok), az eritromicin, továbbá annak származékai közül az azitromicin.

A "C" kategóriába tartoznak a kombinált penicillin készítmények (amoxicillin + klavulánsav, ampicillin + szulbaktám), és az eritromicin származékok közül a klaritromicin.

"D" kategóriás antibiotikumok legszélesebb körben használt képviselői a fluorokinolonok (pl. ciprofloxacin, norfloxacin, ofloxacin), valamint a "tetrán-származékok" (doxiciklin) és az aminoglikozidok (pl. gentamicin, brulamicin). A szintén amerikai egészségügyi hatóság, a Centers for Disease Control and Prevention ajánlása szerint a nemi szervi fertőzések kezelését azitromicinnel kell kezdeni, mert hatékonyak a sejten belüli kórokozókkal (pl. chlamydia) szemben is, és magzati ártalmat okozó hatásuk lényegében kizárható. Amennyiben szükséges, az azitromicin hatékonysága egyszerű penicillinekkel vagy kefalosporinokkal fokozható.

A magzat szempontjából az alábbi esetekben kell külön gonddal mérlegelni az alapbetegség kockázatát:

1. Genitális fertőzések

A nemi szervi fertőzések (gonorrea, Chlamydia trachomatis, genitális mycoplasmák, Ureaplasma urealyticum vérbaj, stb.) sokszor vezetnek vetéléshez, koraszüléshez, idő előtti lepényleváláshoz, és a terhesség után súlyos anyai szövődmények (hashártya-gyulladás, szepszis) kialakulásához. A genitális fertőzések kezelésének szükségessége tehát vitathatatlan.

2. Húgyúti fertőzések

Húgyúti fertőzések még tünetmentes esetben is fokozzák a méhen belüli sorvadás, spontán vetélés, koraszülés, terhességi toxémia, újszülöttkori szepszis kockázatát. A húgyúti infekciók többségét bélbaktériumok okozzák, ezért olyan gyógyszert kell adni, mely a bélflóra mikoorganizmusaival szemben kellően hatékonyak, és a vizelettel nagy koncentrációban ürülnek. Ilyen gyógyszerek a kefalosporinok és a fluorokinolonok.

Ez utóbbiakat elsőként nem javasolják alkalmazni a magzati ártalmak szempontjából kedvezőtlenebb besorolása miatt. Adásuk abszolút értelemben mégsem ellenjavallott, mert a húgyúti fertőzés nagyobb veszélyt jelenthet az anyára és a magzatra, mint bármelyik flurokinolon.

3. Láz

Széles körben még kevésbé ismert, hogy a magzat számára az egyik legveszélyesebb környezeti tényező az anyai láz. 38,5 C fok felett gyakori a méhtevékenység idő előtti megindulása, a spontán vetélés és koraszülés. Ennél is magasabb testhőmérséklet esetén, különösen akkor, ha az 1-2 napig is folyamatosan fennáll, magzati károsodásokkal is kell számolnunk.

Az anyai láz által kiváltott rendellenességek közé tartozik az értelmi fogyatékosság, agyi eredetű mozgászavarok, de egészen korai terhességben elszenvedett hipertermia (magas testhőmérséklet) velőcsőzáródási rendellenességeket (agyvelő-koponyahiány, nyitott gerinc, agyhártya-agyvelő sérv) is okozhat.

A kockázat pontos mértékét eddig nem sikerült meghatározni. Minden esetre elgondolkodtató, hogy a szülés körülményeivel nem magyarázható központi idegrendszeri károsodások, vélhetően számos esetben arra vezethetők vissza, hogy az orvos a terhességre való tekintettel nem mert antibiotikus kezelést alkalmazni.

Alapelvek anyáért és gyermekért

Az elmondottak értelmében a terhesség alatti antibiotikus kezelés alapelveit a következőképpen foglalhatjuk össze:
  • A fertőzéses betegségekben szenvedő terhes anyát erélyes antibiotikus kezelésben kell részesíteni, mert az alapbetegség és a láz is a magzat elvesztéséhez vagy súlyos károsodásához vezethet.
  • Terhesség alatt különös gondot kell fordítani arra, hogy az anyai láz ne emelkedjék 38,5 ÚC fölé, mert a láz önmagában is súlyosan teratogén.
  • Nem ismerünk olyan antibiotikumot, mely ártalmasabb lehet a méhen belül fejlődő magzat számára, mint a láz.
  • A legnagyobb biztonság elvének alkalmazása annyit jelent, hogy amennyiben lehetséges, az FDA kategóriák szerint veszélytelenebb gyógyszerekkel kell kezdeni, és csak azok eredménytelensége esetén alkalmazzunk veszélyesebbnek ítélt antibiotikumokat.

    Ezek alapján a légúti és nemi szervi fertőzések gyógyításában, terhesség esetén, előnybe kell helyeznünk az azitromicint, a penicillineket és a kefalosporinokat. Húgyúti fertőzésekben elsőként választandó gyógyszerek a kefalosporinok. A kombinált penicillinek (amoxicillin + klavulánsav, ampicillin+szulbaktám) toxikusabbak az egyszerű penicillineknél, mert a penicillint lényegesen toxikusabb hatásfokozó anyagokkal kombinálják.

    Bár jelenleg még magzatkárosítónak tartják a fluorokinolonokat, bizonyos esetekben alkalmazásuk elkerülhetetlen. Ilyen esetekben inkább javasolt az anya kórházi ellátása, ahol a súlyosabb fertőzésekre adott krízisgyógyszerek (imipenem, meropenem, piperacillin, vankomicin, stb.) az orvosok rendelkezésére áll.
  • A cikk nem titkolt célja rávilágítani arra a tényre, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés veszélyességét még sokszor az orvosok is jelentősen eltúlozzák, és nem vesznek tudomást az alapbetegség által hordozott veszélyekről.

    Kapcsolódó cikkeink:
  • Terhes? Gyógyszert szed? Ezt tudnia kell!
  • Magzati gyógyszerártalmak
  • Gyógyszerek a terhesség alatt
  • Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések