Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Amikor a meddőség oka ismeretlen

Szerző: Kiss Éva

2010. június 16. | Frissítve: 2016. január 19.

Forrás: HáziPatika.com

Előfordul, hogy a gyermekre hiába váró pároknál nem sikerül kimutatni a sikertelenség okát: nem indokolja a meddőséget szervi, hormonális vagy pszichés akadály. Egy meglepő feltételezés szerint a párok genetikai összeillősége is lehet a háttérben.

Hiába várják

A meddőségnek, pontosabban a fogamzó-képesség zavarának gyanúja azoknál a pároknál merül fel, akik fogamzásgátlás nélküli, rendszeres nemi élet mellett már több mint egy éve hiába várják a gyermekáldást. Ez a párok mintegy 15-16 százalékánál fordul elő, tehát meglehetősen gyakori problémáról van szó. A vizsgálatok során utánanéznek a lehetséges okoknak a férfi és a női oldalról egyaránt.

Amikor hiába várja a pár a babát


Az esetek mintegy 30-40 százalékában a férfi ondója nem tartalmaz megfelelő számú hímivarsejtet, 15-20 százalékban a női peteérés zavara, 25-40 százalékban a petevezetők akadályozottsága és öt százalékban a méhnyak rendellenessége a gond forrása. Fennmarad azonban így is 5-15 százaléknyi olyan eset, amikor sem a spermavizsgálat, sem a nő teljes körű nőgyógyászati vizsgálata nem talál rendellenességet, sem szervi elváltozás, sem a hormonműködés zavara nem igazolható.

Az ismeretlen eredetű meddőség okait kutatva a szakemberek egy része pszichés problémákban, a stressz blokkoló hatásában látja a legfőbb gondot, és valóban, számos esetben a pszichoterápia, a görcsök oldása elvezet a megoldásig.

Meglepő feltételezés

Előfordul azonban olyan eset is, amikor minden vizsgálat megtörténik, mégsem sikerül tisztázni a terméketlenség okát. Brit kutatók merőben új irányban keresik az ilyen helyzetek magyarázatát. Feltételezik, hogy annak is lehet szerepe a meddőség fennállásában, ha a pár bizonyos géncsoportjai nem különböznek eléggé egymástól. Ez a géncsoport az MHC (major histocompatibility complex, fő szövet-összeférhetőségi komplexum) kódolja az immunrendszer különféle összetevőit.

Ezek a gének a fehérjék sokféleségét hozzák létre, így egy populáció minden tagjának teljesen egyedi MHC fehérjehalmaza van. Az MHC állomány segít felismerni a szervezetnek a saját szöveteit azoktól, amelyek ellen védekeznie kell. A szaporodás egyik törvényszerűsége, hogy a születendő utód immunrendszere annál erősebb, "életrevalóbb", minél eltérőbb a szülőpár génállománya. Így a - a természet bölcs rendjéhez igazodva - a nők ösztönösen olyan férfiakhoz vonzódnak, akiknek a génjei minél jobban eltérnek a sajátjuktól. Ellenkező esetben viszont a túl nagy genetikai hasonlóság a termékenység akadálya is lehet, akár meddőséghez is vezethet, vagy megnöveli a korai vetélés veszélyét.

Szereti a párja illatát?

Természetesen, a szólást kissé kiforgatva "minden csókhoz nem állíthatunk genetikust", szerencsére szó sincs arról, hogy a sikeres pártalálás csak génvizsgálattal lenne lehetséges. A természet sokkal egyszerűbb módon gondoskodik arról, hogy egymásra találjanak azok, akik a legmegfelelőbbek egymás és a leendő utódaik számára. Az MHC géncsoport ugyanis többek között befolyással van az egyéni testszagra is, így a nők választását - ha engednek természetes ösztöneiknek - a párjuk egyedi illata is segítheti.

A civilizáció sokat rontott ugyan ezen, mivel a különböző kozmetikumok elfedik a testszagot, de azért a sokféle divatos "egyenillat", borotválkozáshoz, fürdéshez használt szesz, sampon, testápoló stb. mellett észre lehet venni ezt is. Úgy tűnik, igaz az a régi mondás, hogy az "ellentétek vonzzák egymást": a nők olyan férfiakhoz vonzódnak, akiknek az MHC géncsoportja a legkevesebb hasonlóságot, egyezést mutatott az övékével.

A "büdöspóló-teszt"

A csoportos vizsgálatok során emlékezetes módszerrel tesztelték a női nemi vonzódás és az illatérzékelés összefüggéseit. A kísérletben szereplő nőknek hat olyan férfipólót kellett megszagolniuk, amelyet a tulajdonosuk előtte két éjszakán át viselt, és ezek közül kellett kiválasztani a számukra legvonzóbb illatút. Ennek során nagyon érdekes felfedezésre jutottak a kutatók: ezt az ízlést, a vonzódás irányát a hormonális fogamzásgátló tabletták is befolyásolják.

A vizsgálatban résztvevőket ugyanis két alkalommal tesztelték: először fogamzásgátló tabletta alkalmazása előtt, másodszor pedig rendszeres szedésük idején. Míg az első vizsgálatból az derült ki, hogy a nők az eltérő MHC géncsoportú férfiak illatát tartották vonzóbbnak, a második alkalommal, a fogamzásgátló szedése után megváltozott az ízlésük: a tabletták szedők számára inkább azon férfiak voltak vonzóbbak, akik hozzájuk hasonló genetikai adottságokkal rendelkeztek.

A kutatók ezt az ősi evolúciós szempontokkal, igényekkel magyarázták. A fogamzásgátló tabletta hormonjai olyan megváltozott hormonális állapotot eredményeznek, ami leginkább a terhességhez hasonlítható. Márpedig a várandósság idején a nők inkább a hasonló genetikai tulajdonságokkal rendelkező rokonságuk, családjuk felé fordulnak, hogy segítséget kapjanak gyermekük felneveléséhez.

A vizsgálat egyik legérdekesebb következtetése ez: ezek szerint az optimális apa kiválasztását megnehezítheti a fogamzásgátlók szedése, hiszen a megváltozott ösztönös vonzódás ekkor olyan férfi felé irányulhat, aki hasonló genetikai adottságaival rontja az esetleges utódok egészségi esélyeit, megnövelve annak veszélyét, hogy mindkét szülőtől azonos típusú betegséget örökölhet. A feltételezések szerint ilyen genetikai hasonlóság is állhat a fogamzó-képesség ismeretlen eredetű zavara hátterében.

Ezek is érdekelni fognak:
  • Meddőséget okozna a herpesz?
  • Ha meddő vagyok, nem lehet gyerekem?
  • A pajzsmirigybetegség meddőséget is okozhat
  • A pszichés meddőségről
  • Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések