Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A születési trauma hatása

Szerző: Dr. Raffai Jenő

2003. június 9. | Frissítve: 2016. május 31.

Forrás: Baba Magazin

Napjainkban egyre több olyan szülésről hallhatunk, ahol epidurális érzéstelenítést alkalmaznak, és tovább nő a császármetszéssel világra hozott babák aránya. A szülésgyorsító beavatkozások (oxitocin) száma is növekszik.

Ideje hát, hogy utánajárjunk, milyen következményei vannak ezeknek a beavatkozásoknak a gyermekek későbbi személyiségfejlődésére nézve.

Megdöbbentő eredmény

A vizsgálati és kutatási eredmények gerince William Emersontól származik, aki több évtizeden át kutatta a szülés folyamatának hatásait. Mintegy kétezer szülést figyelt meg, és ugyanennyi számú megszületett baba fejlődését követte nyomon. Igazi grandiózus munka volt, sok esetben megdöbbentő eredményekkel.
Mielőtt a részletekbe belemennénk, nézzük Emerson általános következtetéseit, kutatási eredményeit: a szülés alatti orvosi beavatkozásoknak hosszan tartó - testi és lelki - negatív következményei vannak. Ennek megfelelően indokolt lenne a fent említett beavatkozásokkal kapcsolatban kérdőjeleket tenni, s alaposan mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat. Henci Goer orvostudós azt írja egyik tanulmányában, hogy egyre szélesebb körben terjednek el a szülészeti beavatkozások, melyeket már rutinszerűen végeznek annak ellenére, hogy tudományosan megalapozottak lennének, és ártalmatlanságuk bizonyított volna.
Thomas Verny más helyütt azt írja, hogy sok teszt, módszer és rutin beavatkozás hatékonysága a szülészetben nem igazolt, és inkább csak rituális jellegük van. A kanadai tudós végül arra a következtetésre jut, hogy orvosi beavatkozásokat a szülés folyamatában a potenciálisan károsító hatásuk miatt csak a rizikóterhességek és veszélyeztetett szülések alkalmával szabadna megengedni.

Maradandó emlékek

Elsősorban azt kell tisztázni, hogy felnőtt páciensek emlékei a különféle regressziós terápiákban születésükről, a beavatkozásokról egyáltalán lehetséges-e, és ha igen, akkor ezek hitelesnek tekinthetők-e. A hitelesség egyik mércéjének a terápiák alatti spontán felbukkanásuk számít.

A születés nagy pillanata

Ilyen születési emlékekről és a velük kapcsolatban álló tünetekről elsősorban a pszichoanalitikus kezelésekből tudunk. Számos esetleírást ismerünk, amely közvetlen kapcsolatot mutat ki a születési trauma újraélése és a tünet megszűnése (pl. klausztrofóbia) között. A hipnózisok, a primerterápiák és nem utolsósorban a művészeti alkotások is rengeteg bizonyítékkal szolgálnak, hogy a kapcsolatanalízisről ne is beszéljünk, ahol eddig már több száz kismama tudta újraélni születési traumáját és szabadult meg káros következményeitől.
További bizonyíték a hitelességre vonatkozóan az, amikor a paciensek születési emlékeit egybevetették objektív adatokkal, amelyeket a szülésben résztvevők szolgáltak. Sok esetben a születési emlékek nagyon pontosnak bizonyultak.

Árulkodó sírás

A babák a könnyű születési traumát képesek mindenféle külső beavatkozás nélkül feldolgozni. Sok olyan tünet, amit az orvosok és a szülők is normálisnak tartanak, a valóságban születési traumák tünetei. Például azokat a babákat, akik naponta 2 órát vagy akár 6 órát is sírnak, rendben lévőnek, normálisnak tartják a szülők és az orvosok.
Azonban azt tudni kell, hogy azok a babák, akiknek nem volt születési traumájuk, naponta legfeljebb csak 20 percet sírnak, és elsősorban a szükségleteik vagy kényelmetlenségük kifejezése miatt. A szülési traumák magas száma számtalan okra vezethető vissza: az iparosodásra, s az ezt szükségszerűen követő növekvő orvosi beavatkozásokra a szülések alatt, valamint a születés előtti traumák szaporodására (stressz, alkohol, kábítószer, nem kívánt terhesség stb.).

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések