Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

10 dolog, amit az első trimeszter alatt tanultamEgy új élet krónikája - harmadik rész

Szerző: Kiss Verus

2013. október 31. | Frissítve: 2017. augusztus 28.

Forrás: babaszoba.hu

Nem kevés tapasztalattal vértezett fel a terhesség első három hónapja. A viccestől a realistáig akadt mindenféle bölcsesség, amit 12 hét alatt sikerült magamévá tennem. Legalább az első babavárás erejéig.

sorozat3.

10 dolog, amit az első trimeszter alatt tanultam

1) Nagyobb a hírértéke, ha a gyerek becsúszott

Azt gondoltam, ha megtudják, hogy babát várok, az első kérdés, amit hozzám intéznek, az lesz, mikorra vagyok kiírva, illetve, hogy hogy viselem. Ehhez képest a top 3-ban a "terveztétek vagy becsúszott" kérdés szinte mindenkinél elhangzott. A kérdezők többsége a mérnöki tervezés és gyártási kivitelezés ismertetése után is hitetlen maradt, viccelődtünk is eleget, hogy biztosan nem nézik ki belőlünk.

2) Mindig lesz, aki nem lesz elragadtatva a gyerek nemétől/hírétől/nevétől/apjától/anyjától

Ezt egyszerűen nem lehet elkerülni. Nálunk akadt olyan rokon, aki gratulálni nem tudott, csak faarccal elismételte háromszor, hogy biztosan örülünk neki (ő nyilván cseppet sem mutatta az öröm jeleit). Volt olyan is, aki a kiválasztott neveket nem bírta megemészteni, illetve olyan, aki már a gyökereknél látta a problémát - a párválasztásnál. Sajnos nekik nehezebb, mert mi tiszteletben tartjuk ugyan a véleményüket, de érdemben nem tudunk mit kezdeni vele.

3) A gyerek apja = a férjed

Miért gondolja mindenki, hogy a terhes nőnek van férje? Visszatérő probléma volt ez majdnem minden típusú vizsgálaton (a nőgyógyásznál, a vérvételen, a rendelőkben), a védőnő például teljesen tanácstalan volt, mit írjon a jegyzőkönyvbe. Akkor ki nekem a gyerek édesapa? Élettársam? Nem, nincs róla papír. Férj? Nem, arról sincs (még). Akkor mit írjon be/húzzon itt alá? Rábíztam, döntse el egyedül ezt a dilemmát, az egészségügy és a fehér nyomtatvány hiányos rubrikáinak ezen hézagjára hadd ne én találjam ki a megoldást.

4) Az első trimeszter maga a folytonos PMS

A jóféle hormonkoktél miatt négy dolgot variáltam: spontán sírtam, esténként ruhástól aludtam el, kirügyezett a homlokom, illetve minden olyan jellembeli vonást hoztam, amit menstruáció előtt (PMS) szoktam. Az utolsó pont azért volt aggasztó, mert a családi veszekedési statisztikák mutatói az utóbbi években mindig PMS alatt lengtek ki, olyankor ugyanis jellemzően kukacos voltam, és a pénzügyekkel kapcsolatos szorongás is ilyenkor szokott megkörnyékezni. Az uram viszont türelmes volt, az állapot pedig ahogy jött, úgy ment is.

5) A terhesség rendkívül egyszerű

Ahogy múltak a hetek, mind világosabbá vált, hogy minden, a terhesség köré épített imázs, felhajtás, paráztatás mítosz csupán, a nagy paraván mögött ott van a csupasz, ám egyáltalán nem kiábrándító valóság. A gyerek ott van bent, fejlődik magától, nekem pedig semmi más dolgom nincs, mint jól érezni magam, és mindent ott folytatni, ahol a terhesség előtt abbahagytam. Szirupos közhely, de ez a 9 hónap ajándék. A felismeréshez és az igazsághoz hozzátartozik, hogy az apró kellemetlenségeken túl (puffadás estére, reggeli vádligörcs, álmosság, kávéundor) semmilyen formában nem viselt meg a terhesség. Lásd következő pont.

6) Ha nincsenek terhességi tüneteid, UFÓ vagy/irigyelnek

Magnéziumot szerettem volna vásárolni, méghozzá tablettásat, B6-vitamin nélküli kombinációban (a terhesvitaminban bőven van, a táplálkozásom sem szűkölködik benne), de az eladó győzködni kezdett, hogy a B6 hányinger ellen is jó. Amikor elárultam, hogy semmilyen formában nem émelygek, diszkréten elmosolyodott, és az orrom alá dörgölte, hogy akkor majd fogok! Én meg halálos nyugalommal elmondtam neki, hogy mivel beöltöttem a 13. hetet, nem valószínű.
A patikában tartózkodó két alkalmazott és a másik két női vásárló egyszerre meredt rám. Mindenki elmesélte a saját negatív tapasztalatait a témában, engem pedig szó szerint kitüntettek a nap hősének.

7) Addig kell örülni, amíg nem látszik

Alig győztem kivárni, hogy látszódjon rajtam a gyerek. Nézegettem tükörben, vizsgáltam, mikortól szűkülnek a ruháim, de nagyon sokáig nem jött el az áhított pillanat. A 12. héten azonban végig kellett ülnöm egy napot szoros szoknyában, kegyetlen volt, mert egy késő estig tartó kultúrprogramot kellett benne kihúznom. Azóta változott a helyzet: a régi ruhák már nem jönnek rám, a kismamacuccokba (gumis derekú nadrág, szoknyák) pedig még nem kerekedtem bele teljesen. A jelenleg felvehető ruháim száma rendkívüli kicsi halmazra zsugorodott. Hát ennek drukkoltam annyira?

8) A terhes nő hisztis

Ez a tételmondat általában bizonyítást nyer bármilyen vérvételnél, háziorvosnál való sorban állás közben, leletkiadások alkalmával, ahol mindig akad egy (vagy több), "én itt mindjárt elvetélek, és senkit nem érdekel" vagy "nekem erre nincs időm", esetleg "nekem csak egy... kell xy-tól" típusú tolakodó (még rosszabb, ha ez a típus a hasonlóan türelmetlen és hisztis apukával jelenik meg a fent említett helyszíneken). Persze, ha éhségről, szomjúságról vagy fáradtságról van szó, nálam is hamarabb szakad a cérna, de ezt a hisztis-terhes jelenséget megismerve az első vérvételen megfogadtam, hogy nyilvánosan nem égetem magam.

9) Senki nem fog rád vigyázni, csak te magad

A terhesség alatt elég kevésszer vizsgál az orvos és a védőnő (hivatalosan) ahhoz képest, hogy mennyi kétely tud felmerülni egy első gyermekes anyukában. A terhesség nagy részében magadra vagy utalva, illetve arra, hogy sikerül-e értelmes és vállalható határokat állítani az állapotodhoz mérten. Nem kell szupernőnek lenni, vagy legalábbis elég 100 százalékon pörögni - a 150 helyett.

10) A terhesség olyan, mint a foci

...mert mindenki ért hozzá. Mindenki tudja, milyen nemű lesz a baba, mit kell ennem, mitől fogok kiborulni a 9 hónap alatt, milyen az ideális kelengyelista, miért kell x boltban vásárolnom, mely könyvek, bébikütyük nélkül leszek félkarú, a neten kiknél kell kérdeznem, ha zokogva és gyulladt mellbimbóval várom, hogy jobb idők jöjjenek. Köszönöm, 2 hét olvasás és tájékozódás után nagyjából úgy döntöttem a 7. hét végén, hogy inkább próbálom előcsalogatni az urbanizált és modern élethelyzet ellenére is a megérzéseimet és a praktikus gondolkodásomat a témában. Ez utóbbi ugyanis a felesleges parák legnagyobb ellensége. Istenien bejött.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések