Kisgyerek

Csiga a salátán

Életemben annyi apró meztelencsigát nem vadásztam még le salátáról, mint idén nyáron, sőt, még a paprikába is belerágta magát némelyik kis minőségellenőr. Cserébe vegyszermentes, vitamindús, friss és csodálatos ízű zöldségeket kaptunk.
2012. Január 30.

Igen, a biozöldségekről és a beszerzésükről lesz most szó. Mert a csiga kényes állat, nem eszik meg bármit, szemben velünk, akik sokszor aromákkal, színezékkel, cukorral, tartósítószerekkel, ízfokozóval telezsúfolt műételekért fizetünk önként és örömmel.

Felszisszentél, hogy nincs pénzetek arra, hogy 800-1000 forintot fizess egy kiló krumpliért vagy almáért, no meg az esetleg benne élő kukacért? Kevesebbért is megkaphatod, ha sikerül a közeletekben ahhoz hasonló kezdeményezést találnod, amilyenről most lesz szó. Egy évvel ezelőtt a kipróbálás szándékával léptünk be egy biozöldség-fogyasztói társulásba, és bizony ott ragadtunk. Olyan kezdeményezést ismerhettünk meg, amely minden szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket, vagyis azt, hogy a családunk folyamatosan el legyen látva a szezonnak megfelelő, egészséges, magas vitamintartalmú, garantáltan vegyszermentes és ráadásul megfizethető zöldségekkel.

Közös kockázat, közös nyereség

A dolog lényege, hogy adott egy biotermelést folytató gazda, aki nem viszonteladóknak értékesít, nem jár piacra a terményeivel, hanem egy meghatározott vásárlói körnek adja át, ami terem, akikkel a szezon kezdetén megállapodik. Aztán a létszámnak megfelelően vet, palántáz. Ő garantálja, hogy a mindenkor rendelkezésre álló terményeket elosztja a társulás résztvevői közt, a tagok pedig minden héten átveszik a dobozukat a megszokott találkozóhelyen, vagyis rendszerint egy jókora ládát az éppen aktuális zöldségekkel és egyebekkel (például liszt, fűszerpaprika, hidegen préselt olaj). Nem az átvételkor fizetsz, hanem előre, vagy a teljes szezon árát egyben, vagy előre megállapított részletekben. Így a gazda tud előre tervezni, palántázni az igényeknek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy akár kérheted is, hogy kedvenc, esetleg ritkaságnak számító, de nálunk megtermő zöldséged is kerüljön be a kínálatba. Ami igen jelentősen különbözik a megszokott vásárlási formáktól, az a közös kockázatviselés. Ha az időjárás, mondjuk, kedvezőtlenül alakul, akkor ugyanazért a pénzért esetleg kevesebb zöldséget kapsz, ha viszont jól, akkor sokkal többet. A termelővel való kapcsolat úgy kezdődik (és rendszerint úgy is folytatódik), hogy személyesen meglátogatjátok a gazdaságot, ahol termel. Meggyőződhettek arról, hogy vajon megoldható-e aszály esetén az öntözés, láthatjátok a fóliasátrakat, a termőföldet, egyszóval a körülményeket, amelyek közt termelnek. Igény esetén részt vehettek a betakarításban, a különféle munkálatokban. A gyerekeitek így közelről láthatják, honnan és hogyan kerül a tányérjukra, amit megesznek.

Fogyasztási szokásaitokat persze alaposan újra kell gondolnotok. Hiszen ebben a gazdasági modellben nem tudod előre, hogy pontosan mennyiért fogod kapni a sárgarépát, sőt, még azt sem, hogy pontosan mennyi lesz belőle és mikorra. Vagyis a feltételek sokkal jobban megközelítik a valóságot a szupermarketek teli polcaival, télen-nyáron szinte állandó kínálatával szemben. Van, aki erre megkérdezi, hogy miért jó ez. A válasz roppant egyszerű: a fenntarthatósága miatt, a természetessége miatt és azért, mert közvetlen, élő kapcsolatban vagy a termelővel, akivel bizonyos fokú szolidaritást is vállalsz, cserében megbízhatsz abban, hogy amit kapsz, jó minőségű, vegyszermentes termény lesz. Manapság, amikor egyre világosabb, hogy számos betegségért jelentős részben a környezetünkbe juttatott mérgek (gyomirtók, rovarirtószerek, termésfokozók, tartósítószerek) felelősek, ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont.

Összességében kedvező ár

Mivel a termelő és a vásárló közvetlen kapcsolatban van, a csomagolási, forgalmazási, szállítási, esetleg reklámozási költségek nem terhelik a vásárlót. Szezon elején persze még soványka a kínálat, nyár közepén meg előfordul, hogy főzőtök-, káposzta- és paradicsomdömpinggel szembesülsz, úgy, hogy jócskán rakhatsz el télre befőzve, savanyítva vagy fagyasztva, sőt, még a rokonaidat is elláthatod. Ez persze azt jelenti, hogy akkor, amikor bőséges a termés, időt kell szánnod és találnod a feldolgozásra is. Én például pont emiatt tanultam meg, hogyan tudok otthon savanyú káposztát csinálni, és ezért találtam ki a sokadik receptemet céklából, cukkiniből. Hiszen ha csak ugyanabban az egy-két ételben gondolkodunk, hamar ráun a család. Egészen biztos, hogy mindez több energiát, alkalmazkodást, kreativitást követel, mint egyszerűen bevásárlókocsiba rámolni azt, ami épp megtetszik, de amiről esélyünk sincs megtudni, hol termett, milyen vegyszerekkel kezelték, milyen ízű. Szerintem megéri!

További információk

– Ha érdekel ez az értékesítési, gazdálkodási forma, 2012. február másodikán a Francia Intézetben hasonló, hosszú ideje jól működő külföldi kezdeményezések képviselőivel ismerkedhetsz meg, valamint egy hazai biokosár-termelővel is.

– és ugyanez a program Szegeden, február ötödikén: – Itt van néhány konkrét példa ilyen közösség által támogatott gazdálkodásra: Szigetmonostor Szeged